A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879671#post879671][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.18. 18:11[/b][/url]

Annáéknak csak annyit mondtam, hogy elmegyek sétálni, mert ez nem idegen tőlem, tényleg sétálok is és jellemző, hogy olykor később érek haza, mint, hogy a ház elcsendesedik. Az elején nem volt egyszerű, de mostanra azt hiszem értik már, hogy mennyire fontos nekem az, hogy a napom nagy részét a természetben töltsem, mennyire megfojtanak a falak.
Meleg idő révény könnyed nyári ruhát választottam a programhoz, amit pillanatok alatt találtam ki és osztottam meg Kristóffal. Egy nagyobb táskába plédet és házi süteményeket, meg egy kis vacsora alapot csomagolok, amiket napközben készítettem és amik jól bírják a meleget. Ezekkel indulok neki szokásos esti utamnak, ami ma a csónakház irányába vezet. A szívem kalapál, főleg, mivel nincs mozgás a környékén, amikor odaérek. Magamban megfogadtam, hogy nem leszek se mérges, se szomorú, se semmilyen, ha végül nem jön el, de azért persze reménykedem benne, hogy felbukkan.
- Szervusz. - lehet, hogy ez volt életem legbénább köszönése, és nem is tudom, hogy hogyan kell jól csinálni ezt, mert még nem csináltam ilyet, így hát beljebb sétálok, leteszem a táskát és a Kristóffal szemközti falnak támaszkodom, keresztbe tett kezekkel. A szívem persze boldogan verdes a ténytől, hogy itt van, de kívülről próbálok laza lenni, nem akarom, hogy csak mert izgulok, valami félremenjen és olyan dolgot gondoljon, ami nincs is ott, vagy legalábbis még nem tudom, hogy ott van-e. Majd gondolkozom rajta vagy három hónapig. - Hoztam uno-t, ha eljutnánk arra a pontra, hogy szörnyen ciki vagyok. - az uno mágikus hatalma, hogy megrendíthetetlen barátságokat is képes teljesen eltörölni a föld színéről, így adott esetben rajtunk is segíthet. - Ha hirtelen megtehetnél itt és most valamit, mi lenne az? - mégiscsak az ő estéje, induljon úgy, ahogy szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879691#post879691][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.19. 21:29[/b][/url]

- Én éppen sétálok, szóval nekem megfelel a terasz. Te tilosban jársz? - kérdezem a hangomban és az arcomra húzódó mosolyban is huncutsággal. Tudom, hogy mind a ketten fedősztorit mondtunk a családjainknak, és úgy vélem, hogy ő minimum a várost is elhagyta eszerint. - Ha bárki meglát minket, majd azt mondjuk, hogy én kértelek meg, hogy beszélgessünk kicsit. De nem hiszem, hogy ilyenkor sokan jönnének ide. Még legalább egy hét, mire ténylegesen beindul az élet a tónál. - akkor viszont sokszor sötétedés után is itt vannak még az emberek és csak a szúnyogok motiválják őket elindulásra.
- Terromágus vagyok Kristóf, a természetet jobban kedvelem. - vonom meg a vállam kicsit, de a mosolyom nem lankad le. Ellökve magam a faltól, odalépek hozzá, egész közel, és érdeklődve pillantok rá. - Gyere, üljünk ki a teraszra, aztán majd meglátjuk, hogy kint vagy bent van-e kedvünk inkább lenni. - mivel ez volt az első gondolata, én úgy vettem, hogy inkább kint ülne, csak utána terelte át az ágyra a témát. Remélem, hogy ez csak kezdeti idegesség és nem érzi úgy, hogy kötelessége lefeküdnie velem, csak mert eljött. Én sem vagyok benne biztos, hogy bármi ilyesmi történni fog, és ha mégis, akkor így kellett lennie. Ezért is próbálok minél lazábban viselkedni vele. Magamhoz veszek két házi limonádét, amit üvegekbe töltöttem, és azokkal sétálok ki a teraszra, remélve, hogy követ. - Mindjárt vége a naplementének! - intek felé izgatottan, hogy ha szeretné látni még indulás előtt, akkor csatlakozzon hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=879767#post879767][b]Bencsik Bonnie - 2024.06.22. 16:00[/b][/url]

- Erre nem is gondoltam, de remek ötlet, szóval vigyázz arra a sátorra. - kacsintok rá, mert ez most csak egy alkalom és megbeszéltünk még egy pikniket, ha visszatért, de hát attól még lehet egy erdei sátrazás is. Senki se mondta, hogy csak két dobásunk van. - Ha szeretnél, persze. - válaszolom lelkesedéssel a hangomban. Bármikor és bárkinek szívesen megmutatom a terromágiát, szóval nem kell kétszer kérnie. Azt még nem tudom, hogy mégis hogyan fogom megtenni, de mindenképpen megadom neki. Sok apróság és sok nagy dolog is van, amit el lehet érni az elemekkel. Nekem a kis apróságok a kedvenceim, mert egy-egy növény életének feltámasztása vagy erősítése igazán nagy boldogságot képes hozni az én mindennapjaimba.
- Igen, hoztam én is rágcsát meg egy kis sütit, amit sütöttem. Nem tudom, hogy szereted-e a gyümölcsös sütiket, de én nagy almáspite rajongó vagyok. - persze nem csak az van nálam, hoztam meccses-cseresznyés pitét is meg citromkrémes sütit is. ezeket egy nagyobb dobozba tettem, a kisebbekbe meg a ropogtatni valók vannak, ezeket én is magamhoz veszem, és kiülök mellé a földre, a hátamat nekivetve a faház oldalának. - Túl nyugodt azt hiszem. Mármint, félre ne értsd, ez nem rossz, csak olyan lassan telt a nap, mintha szándékosan megtorpant volna napjában többször is az idő. Éreztél már ilyet? Gondolom a te napod elrepült. - ilyenkor, amikor az utolsó napok vannak, mindig csak úgy elrepülnek a percek. - De azért jó volt? - érdeklődöm, majd a kérdésére kicsit összeszorítom a számat, de végül bólintok. - Egyszer egy héten át egy fán aludtam. Az erdőben kerestem ételt és vízesésnél tisztálkodtam. Volt egy elég rossz évnyitónk, nagyon megijedtem, és befutottam az erdőbe. Aztán Ezra értem jött és kihozott. Telihold lett volna utána és ez egy nyomós érv volt. - pedig érezhetően én maradtam volna még. - De akkor egyedül voltam, most ez a hely nem csak extrém, de az is az, hogy ketten vagyunk benne.