Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Nem, ezt egyszerűen nem tudom felfogni még most sem. Sokszor van olyan érzésem, hogy ezek a dolgok nem is velem történnek, pedig határozottan én ülök annak a nappalinak a kanapéján, amit hosszú évek óta nem is láttam. Szerencsére a nagyi is itt van alkalomadtán, de neki sem könnyű, hisz nagyapa is pontosan úgy áll a történtek előtt, mint én. Nem hisszük el. Súlyos szavak hangoztak el, velem még kiabáltak is, nagyapára meg mentőt kellett hívni, úgy felment hirtelen a vérnyomása, és olyasmiket hallgattam végig, amik egy jó akciófilmben hangozhatnának csak el, nem velem szemben.
Napok teltek el, mióta anyuval az örsön jártunk, nekem pedig csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy szóljak az iskolában és Dr. Lainesnek a történtekről, azóta el sem hagytam gyermekkorom színhelyének küszöbét. Pedig milyen határozottan fogadtam meg, soha többé be nem teszem ide a lábam, de... de azzal a döntéssel nem tudnék együtt élni.
A falióra egyenletes kattogását hallgatom, miközben a telefonomon kattintgatok két név között fogalmam sincs, mennyi ideje már. Az utóbbi mellett döntve, nyomom meg a hívó gombot, túlságosan tartva attól, hogy az előbbi még belém is rúgna, amire aztán végképp semmi szükségem.
Amint a vonal túlsó végén meghallom Karina hangját, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és el is könyvelem, hogy jól döntöttem. A hangom még mindig rekedt a sírástól és gyenge is, de megpróbálom lehadarni a napok történéseit, szinte egyetlen legvégtellel.
- Ide tudnál jönni? Elküldöm a címet - a végére megint szipogni kezdek, mert a torkom fojtogatja a sírás. Szükségem van most rá, így amint bontódik a vonal, el is küldöm a címet, és nekiállok kávét főzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879111#post879111][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.29. 19:24[/b][/url]

Nem, ezt egyszerűen nem tudom felfogni még most sem. Sokszor van olyan érzésem, hogy ezek a dolgok nem is velem történnek, pedig határozottan én ülök annak a nappalinak a kanapéján, amit hosszú évek óta nem is láttam. Szerencsére a nagyi is itt van alkalomadtán, de neki sem könnyű, hisz nagyapa is pontosan úgy áll a történtek előtt, mint én. Nem hisszük el. Súlyos szavak hangoztak el, velem még kiabáltak is, nagyapára meg mentőt kellett hívni, úgy felment hirtelen a vérnyomása, és olyasmiket hallgattam végig, amik egy jó akciófilmben hangozhatnának csak el, nem velem szemben.
Napok teltek el, mióta anyuval az örsön jártunk, nekem pedig csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy szóljak az iskolában és Dr. Lainesnek a történtekről, azóta el sem hagytam gyermekkorom színhelyének küszöbét. Pedig milyen határozottan fogadtam meg, soha többé be nem teszem ide a lábam, de... de azzal a döntéssel nem tudnék együtt élni.
A falióra egyenletes kattogását hallgatom, miközben a telefonomon kattintgatok két név között fogalmam sincs, mennyi ideje már. Az utóbbi mellett döntve, nyomom meg a hívó gombot, túlságosan tartva attól, hogy az előbbi még belém is rúgna, amire aztán végképp semmi szükségem.
Amint a vonal túlsó végén meghallom Karina hangját, megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, és el is könyvelem, hogy jól döntöttem. A hangom még mindig rekedt a sírástól és gyenge is, de megpróbálom lehadarni a napok történéseit, szinte egyetlen legvégtellel.
- Ide tudnál jönni? Elküldöm a címet - a végére megint szipogni kezdek, mert a torkom fojtogatja a sírás. Szükségem van most rá, így amint bontódik a vonal, el is küldöm a címet, és nekiállok kávét főzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879340#post879340][b]Illés Karina Gréta - 2024.06.06. 07:39[/b][/url]

A mugli környék legközelebbi hoppanálási pontján halk pukkanással tűnök fel a semmiből cirka negyed órát követően, ugyanis a hívás a tanáriban ért, az iskola területén meg nem lehet csak úgy fel- meg eltűnni. Újabb tíz perc sétába kerül a tanodán kívülre keverednem, és a térkép applikáció áldásos segítségébe, hogy megálljak a megadott cím előtt, és becsengessek.
Őszintén? Fogalmam sincs, mi történt. Lilla nem az én házam diákja, Selwyn professzort és az igazgatóságot érintik az ilyen érzékeny okból történő távolmaradások, de már a címszavakból is értettem, hogy nem lányos problémákról van szó, hanem egy fiatal lány hétköznapjainak teljes felfordulásáról akarata ellenére, ebben ráadásul a mugli rendőrség is érintett. Lilla megpróbálta eldarálni, mi történt, de a zaklatottsága miatt a nagyon-nagyon lényegi részen kívül mást nem igazán tudok, viszont ez is elég hozzá, hogy most itt ácsorogjak, gondterhelt arccal bámulva magam elé. Még egy fiatal, aki a szülők után takaríthat; Febával, Mátéval és Gyekével majdnem mi is belecsöppentünk ebbe, de mi inkább eltávolodtunk a családi viszályoktól. Fogalmam sincs, milyen állapotban lehet most Lilla, mert az elfúló hang egy dolog, de attól lehet sokkal rosszabb, vagy éppenséggel jobb is a helyzet, ezt személyesen kell látnom ahhoz, hogy megfelelő segítséget nyújthassak neki kérés esetén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879346#post879346][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.06. 16:22[/b][/url]

Még alig dolgoztam fel az örsön töltött időt - annak ellenére is, hogy egyébként nem bántak velem úgy, mint egy körözött bűnözővel -, mentem a kórházba papához, aztán orvost hívtam anyunak.
Valószínűleg ilyen az, mikor a tökéletes család pillanatok alatt omlik szét. Magamat se értem, ha nagyon őszinte akarok lenni, hisz több éve már annak, hogy nem vagyok része annak a tökéletes családnak, mégse vagyok képes felállni, és visszatérni Bogolyfalvára. Azt kellene. Valószínűleg minden épeszű ember ezt tenné, de már párszor bebizonyítottam, hogy az én agyam furcsán működik.
A külsőm jelenleg annyira sokadlagos tényező, hogy csak fel van kontyolva a hajam, de abban sem vagyok biztos, hogy megfésülködtem. Azt tudom csak, hogy muszáj beszélnem valakivel, mert meg fogok zakkanni.
Annyira vérszegény a mosoly, amivel ajtót nyitok és annyira szürke lehet mellé az arcom, hogy nem hibáztatom Karinát, ha megnézi a címet újra.
- Már készül a kávé - lépek el az ajtóból, kitárva azt. Ami elsőre szemet szúrhat a nőnek, hogy én nem anyagi okok miatt szorulok az ösztöndíjra. Még az utolsó dekor képen is látszik, hogy soha nem voltak anyagi gondjaink. A nappaliba vezetem.
- Anyu fent alszik. Nemrég ment el az orvos. Jövő héten meg jön mama, hogy vissza tudjak menni a suliba - fáradt vagyok és kialvatlan, és nem is igazán beszéltem ennyit ki tudja mi óta, ezért akadhat össze a nyelvem.
- Sajnálom, hogy iderángattalak, de szükségem van valakire. Egyszerűen fel nem tudom fogni, mi történt - azt viszont tudom, hogy ezt Aurélnak vagy Noelnek hiába mondanám, ők is csak pislognának.
- Hogy tehet valaki ilyet? - nyilván az apámat hibáztatom, hisz a magánnyomozó szerint, ő ezt már Merlin tudja mióta tervezhette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879931#post879931][b]Illés Karina Gréta - 2024.06.25. 12:28[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy totális kiborulásra számítottam, Lilla egészen összeszedettnek tűnik, és ettől akarva-akaratlanul is muszáj kieresztenem egy megkönnyebbült szusszanást. Nem, koránt sincs rendben semmi, de az, hogy nem magába roskadva kuporog a szobájában, hanem olybá tűnik, halad előre az eseményekkel, máris egy jó jel.
- Inkább arról mesélj, mi a helyzet? - Nem hiszem, hogy az ölelés és az együttérző fej most bármin segítene, próbálok sokkal inkább tárgyilagos, de nem távolságtartóan hideg maradni. Jó lenne tisztázni a tényeket előbb, hogy lássuk, mekkora a baj.
A ház minden kétséget kizáróan legalább jómódú középosztálybeli fajta, látszik a belefektetett pénz, és noha nem rongyrázó, azért nem is feltétlen a legolcsóbb berendezési tárgyakat használták fel. Ehhez képest Lilla helyzete eddig azt sugallta, nem egy jól szituált családból érkezik. Úgy tűnik, többrétegű a helyzete, mint gondoltam.
A nappaliba érve mellette foglalok helyet, vagy legalábbis a közelében, hogy végre nyugodtan beszélhessünk.
- Ezt személyesen tőle kell megkérdezni, ha előkerül. Beszéltél Dr. Laines-szel? - Az első lépés az ügyvéd, személy szerint még jobban értékelem, hogy Dr. Laines gyakornoka a lány, mert nem kell felesleges köröket futni, hogy egyáltalán bekerüljön az ügyvédhez, és még mindig gyorsabban göröghetnek tovább az események, ha Reece egyből visszautasítana bármiféle tanácsadást, mert azonnal kereshetünk Lillának új segítséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=879933#post879933][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.06.25. 12:43[/b][/url]

Valahogy ösztönösen megy ez, hogy nem hagyom magam el, mikor körülöttem mások teljesen kivannak. Látszik, hogy ezt nagyitól örököltem, mert ő is legalább ennyire talpon. Ez nem jelenti azt, hogy minket nem visel meg, vagy épp engem... csak, most más fontosabb.
- Egyszerűen fogalmam sincs. Hívtak a rendőrségtől, megkértek, hogy menjek be... aztán ültem, és pislogtam. Még szinte most sem tudom elhinni, hogy az én apám ilyet művelt. De nekik se tudtam segíteni, közöltem, hogy jó pár éve nem is láttam, és átment az egész ilyen nagyon személyeskedőbe. Most hogy mondjam el egy mugli rendőrnek, hogy nem bírják elviselni a tudatot, hogy varázserőm van? Aztán majdnem megvádoltak, mert pont pár nappal előtte jött egy levél. Ugye betöltöttem a tizennyolcat, és így hozzáférhetek a számlámhoz, amire gyűjtöttek nekem... jó, elismerem, tényleg furcsa véletlen, de véletlen... én... azt se tudom, hogy néz ki most az apám, azok meg majdnem tettestársnak állítottak be - jó, nyilván túlzok, de a szavak jönnek. A pánik meg akkor sokkal nagyobb volt, szerintem nem csoda, hogy minden apróságot felnagyítottan láttam. Sose voltam még rendőrségen.
- De persze a napokban ezek a dolgok rendeződtek. A pénzügyi része legalább is, de anyut be akarják idézni, mert nem létezik, hogy ő ebből nem látott semmit... én meg nem tudok segíteni neki... teljesen kivan. A nagyapára mentőt kellett hívni, úgy felment a vérnyomása. A nagyi meg én.... bírjuk - zárom le egy apró vállvonással, meg egy halvány mosollyal, de mostanra már csak a fáradtság és a kimerültség az, ami látszik rajtam.
- Beszéltem, persze. Naivan azt hittem, hogy történtek ide vagy oda, nekem nem lesz gond elmenni dolgozni, de... gond lett, de ő is azt mondta, amit a nyomozó. Szinte semmi esély arra, hogy előkerül. Azt se tudom, hol keressem... Jó, nyilván olyan országban, ahol nincs kiadatás, de abból is tudod, hogy mennyi van? - pislogok rá, közben azért töltöm is a két kávét.
- Fogalmam sincs, mihez kezdjek. Nem hagyhatom egyedül anyát, de nem bírok itt lenni se... - és még bűntudatom is van miatta, de.... ehhez a házhoz nem kellemes emlékek kötnek, és nem tudom csak úgy elfelejteni, hogy a fent alvó nő nem kért belőlem.