Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Amikor elhatározta, hogy ellógja az edzését, azt hitte, egyszerűen csak visszatér a szobájába és begubózik, ahogy az utóbbi időben mindig. Elbújik a takarója alá, zenét hallgat és próbál nem arra gondolni, ami vele történt, esetleg elővesz egy számára érdekes tárgyat és inkább tanul, feltéve, hogy képes koncentrálni. Ehelyett itt ül a konyhában a pulton, kezeit pedig a forró tea melengeti, melynek gőze kellemesen simogatja arcát.
- Igazából apu szeretett volna nagyon kviddicses lenni, csak van egy csúnya gerincsérülése és így nem játszhatott. Arra gondolt, hogy na nem baj, majd én megyek a gurkók közé, csak idő közben anya kiszúrta, hogy másfelé kéne orientálódnom. Elvitt seprűakrobatika bemutatóra és edzésre, én pedig egyből beleszerettem, szóval így lyukadtam ki ide - az emlékek megrohamozzák elméjét, ahogy apukája a nyakába kapva úgy csinált, mintha repülne, Layla gyermeki, göndör kacaja pedig betöltötte az egész kertet, s beszűrődött a nyitott ablakok nyílásain, melegséggel töltve meg szülei szívét. Valahol jól is esik neki ilyen kellemes nosztalgiába süllyedni a fiú kíváncsisága okán.
- Egyébként miért pont terelő poszton játszol? Lehetnél hajtó is, szerintem az is remekül illene hozzád - teljesen szakmai szemmel nézi, közel sem bókolási vagy flörtölési szándék vezérli. Mivel maga is játszott, látta, kik voltak kiemelkedőek e poszton és úgy véli, hogy a terelés tökéletesen megfelelő az olyan hatalmas termetű embereknek, mint Ambrózy tanár úr, Lafayette viszont inkább tűnik fürgének és taktikusnak, amik remek hajtóvá tennék. Megérzések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840593#post840593][b]Layla Robillard - 2021.12.23. 02:01[/b][/url]

Amikor elhatározta, hogy ellógja az edzését, azt hitte, egyszerűen csak visszatér a szobájába és begubózik, ahogy az utóbbi időben mindig. Elbújik a takarója alá, zenét hallgat és próbál nem arra gondolni, ami vele történt, esetleg elővesz egy számára érdekes tárgyat és inkább tanul, feltéve, hogy képes koncentrálni. Ehelyett itt ül a konyhában a pulton, kezeit pedig a forró tea melengeti, melynek gőze kellemesen simogatja arcát.
- Igazából apu szeretett volna nagyon kviddicses lenni, csak van egy csúnya gerincsérülése és így nem játszhatott. Arra gondolt, hogy na nem baj, majd én megyek a gurkók közé, csak idő közben anya kiszúrta, hogy másfelé kéne orientálódnom. Elvitt seprűakrobatika bemutatóra és edzésre, én pedig egyből beleszerettem, szóval így lyukadtam ki ide - az emlékek megrohamozzák elméjét, ahogy apukája a nyakába kapva úgy csinált, mintha repülne, Layla gyermeki, göndör kacaja pedig betöltötte az egész kertet, s beszűrődött a nyitott ablakok nyílásain, melegséggel töltve meg szülei szívét. Valahol jól is esik neki ilyen kellemes nosztalgiába süllyedni a fiú kíváncsisága okán.
- Egyébként miért pont terelő poszton játszol? Lehetnél hajtó is, szerintem az is remekül illene hozzád - teljesen szakmai szemmel nézi, közel sem bókolási vagy flörtölési szándék vezérli. Mivel maga is játszott, látta, kik voltak kiemelkedőek e poszton és úgy véli, hogy a terelés tökéletesen megfelelő az olyan hatalmas termetű embereknek, mint Ambrózy tanár úr, Lafayette viszont inkább tűnik fürgének és taktikusnak, amik remek hajtóvá tennék. Megérzések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840599#post840599][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.23. 02:35[/b][/url]

Betartott néhány olyan alapvető jólneveltségi előírást, mint előre engedni a hölgyeket az ajtóban, vagy nem belevágni a szavába, ami egy általános emberi jó pont szokott lenni mindenkinél. Egyszóval elmondható, hogy ma sem bőgött le tartásból, és jelenleg épp egy bögre remek, fájdalomcsillapító hatású tea gőze fölött ücsörög vele szemben Laylával.
- Ez kicsit olyan, mint amikor a kislányokat elviszik balettre a mugliknál, vagy a fiúkat focira, és kvázi ottragadnak. Átérzem, nekem is ilyen volt a kviddics meg a foci, csak ezek szerint bennem nincs ennyi kitartás és ambíció, mint benned, hogy intenzíven űzzem. - Egyébként őszintén csodálja azokat, akik hajlandóak sok erőt és energiát befektetni a kedvenc hobbijuk űzésébe. Ő nem ennyire kitartó, vagy mondanám úgy, nem ebben. Ha a kezébe könyv kerül, akkor igen, ő is képes erre a teljesítményre, hogy rengeteget olvasson és megpróbálja mindazt gyakorlatba ültetni, de más területre ez a kitartás nem igazán jellemző eddig.
- Hát... - Miért is terelő? Mert az apja is az volt? Mert gyerekkorában ez volt egyike a kevés aktivitás közül, amit a ritkán látott egyetlen szülőjével űzhetett? Japp. - Simán lehet, hogy igazad van. Egyébként ahhoz is kaptam egy halom segítséget. Ismered a HVHm férjét, Szentmihályi Norbertet? Na, ő amolyan családi barátja a nagynénémnek, aki nevelt, és rengeteget segített fejlődnöm. Persze többnyire csak poénból játszottunk, semmi komoly. Azt inkább apámmal csináltuk, mikor épp itthon volt. Apám... - Egy pillanatra megáll a mondat közepén. Vajon most épp hogy néz ki az apja? Volt már, hogy nyolcéves gyerekként férkőzött a közelébe, amikor keresték a hatóságok, mondván, egy gyerekre senki nem fog gyanakodni. Hát tényleg nem bukott le.
- Apámat nem láttam túl sokszor, de amikor igen, általában kviddicsezni tanított. Ő is ide járt egy darabig, és állítólag jó terelő volt. Valahogy ez megmaradt ilyen heppnek közöttünk. Tudod, amolyan kapcsolódási pont, hogy legyen miről beszélnünk. - Másként lehet, kicsúszna a száján az a veszélyes kérdés, hogy 'Nem akarsz már, basszus egyszer az életben végre velem élni ahelyett, hogy az isten tudja, hol mászkálsz és mit művelsz?' .
- Mondjuk téged elnézve, ha nem mondtad volna a fogóságot... hmmm, várj... Hajtó. Csak hajtónak néznélek. Ruganyosan mozogsz, de valahogy nem tudom... illene rád a hajtó szerep is. Végül is labda labda, csak az egyik precíziós történet, a másik meg böhöm nagy hozzá képest és könnyebb kezelni. - Lafayette és a remek, stratégiai érzéke. Talán Volkovnál kellene különórákat vennie kviddicstörténelemből és stratégiai tanokból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840602#post840602][b]Layla Robillard - 2021.12.23. 02:51[/b][/url]

Lassanként bólogat, mert tulajdonképpen tényleg ez történt. Édesanyja túl durvának tartotta, hogy egyetlen szem lányát beküldje a vasszörnyek közé, viszont pontosan jól tudta, hogy a repülés igazán közel áll piciny szívéhez. Ahogy azt is, nem tud ellenállni a táncnak. E kettő ötvözete kellően csalogatónak tűnt ahhoz, hogy Layla végül beadja a derekát és lássunk csodát, így is lett. Ritka az, hogy a szülők nem próbálják meg minden áron saját kudarcaikat a gyerekükön keresztül kompenzálni, s elmondható, hogy a navinés is e szerencsés helyzetben van.
- Uhh, nagyon bírom Iza férjét! Régen eridonos volt és csomó szóbeszéd járja, hogy mennyire őrült és szétszórt, de nekem amúgy szimpatikus - az őrült jelen esetben nem pejoratív jelzőként jelenik meg, hiszen valamilyen szinten a lány is az. Ez lehet abszolút jó tulajdonság.
Eközben figyelmesen hallgatja Lafayette-et arról, hogyan is keveredett a kviddics környékére és miként állapodott meg a terelő posztnál. Kissé oldalra biccentett fejjel dolgozza fel a hallottakat, bár feltűnik neki, hogy a levitás kissé megakad minduntalan az apjánál és az sem kerüli el figyelmét, hogy valójában a nagynénje nevelte fel. Mégsem tapintatlan típus, így nem kérdez rá direkt módon a dologra, nem is ismerik egymást olyan rég, hogy megtehesse.
- Szerintem ez egyébként tök jó, bár izgalmas lenne, ha apud terelne, amíg Te a kvaffot próbálnád átdobni a karikákon. Nem veszélytelen, de új megvilágításba helyezné az egészséges versenyszellemet - persze ő is viccel csak, sohasem gondolná, hogy bárki ártana a saját gyerekének és esetleg megkínálná egy csinos, ötven kilós gurkóval. - Azért lettem fogó, mert pici vagyok és nagyon fürge. Plusz, hála a seprűakrobatikának, egy csomó dolgot tudok hasznosítani a kviddicsben. Volt, hogy Volkov leizzadt, amíg a meccset vezette - visszaemlékezve, fogalma sincs, mit gondolt akkor, mikor egyszerűen elugrott seprűjéről és lábai alatt, de a seprű felett elengedte a gurkót. Nem csupán lélekjelenléte volt példaértékű, de a teljesítménye is, bár szokás szerint ezzel sem hencegett el senkinek, nem érzi úgy, hogy érdemei okán piedesztálra kéne emelni.
- Na és mi érdekel a kviddicsen kívül? Van kedvenc tárgyad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840791#post840791][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.25. 19:48[/b][/url]

Valójában nem is nehéz elképzelni ezt a lányt az akrobata szerepében. Ha végignéz a testalkatán, pontosan annak a típusnak tűnik, aki ebben a szerepkörben IS helytállhat sok más mellett, amihez jól jön a sovány, ruganyos, alacsonyabb termet. Kezdi úgy érezni, hogy egy halom szaklap vár átolvasásra a mágikus seprűakrobatika műfajáról.
- Őrült, de teljesen a jó értelemben! Nagyon sokat tanított és hihetetlenül lelkes a kviddics iránt és... szólj, ha órákat akarsz tőle venni, lezsírozom vele! Ha választhatnék magamnak tesót, őt biztos azzá fogadnám. – Nagyon kedveli Norbit, csak azt sajnálja, hogy ritkán futnak össze most már. Mióta ő is iskolapadot koptat és Norbinak állandóan rengeteg dolga van az edzésekkel, játékokkal, jelentősen csökkent az összejárások száma. Néha Izát, bocsánat, Szentmihályi HVH-t azért megkérdezi, mi újság, de csak a tapintatosság keretein belül.
Meglepő amúgy, olyan könnyen jönnek a szavak hirtelen. Istenigazából régen volt, hogy a nulláról kellett bemutassa önmagát valakinek, és nem tagadhatja, hogy tizenhat évesen már másként viszonyul ehhez is, mint sok más dologhoz. Most jó, most szívesen hallgatja meg Laylát és beszél magáról is.
- Hát... – Jelentőségteljesen pillant Layla-ra. Igen, megtörtént. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Michelle-t rémesen felbosszantotta az apja ezzel a húzásával, és a nagynénje is felszállt, hogy az apjára terelje a másik gurkót, így aztán az apa-fia páris egyaránt pótolta a vashiányát. Michelle istenesen leteremtette őket, mint valami sárkány, miközben Vasil, Vincent és Isabelle balta arccal bújtak a reggelijükbe, meg az újságba, mit sem törődve a két tökfej Saint-Venant fejmosásával. Megérdemelték.
- Szívesen mennék ellened egy iskolai meccsen akár. Megnézném, mennyiben más egy akrobata ellen küzdeni. – Szabályosan csillog a szeme, hiszen szereti az ilyen élvezetes kihívásokat. Noha nem tervez iskola csapathoz csatlakozni, attól még nagyon szívesen eljátszana a gondolattal, akár egy gyakorás keretein belül is.
- Versenyeken is indultál? Vagy hogy működik ez nálatok pontosan? Avass be egy kicsit, zöldfülű vagyok. – Nem sokáig- tenné hozzá, de végül is ez nem fontos részlet. Szeret művelődni, ezt is alaposan körbe fogja járni, de ha kap egy elsőkézből érkező beszámolót, az csak felturbózza a kedvét.
- Kedvencem az nincs, de érdekel a tudományos vonal, főleg a genetika. Efelé indulnék el majd mestertanoncin, ha egy mód van rá. - Bár ki tudja, itt lesz-e még mestertanoncnak. A családi helyzete több, mint hektikus, szóval... ja. Eddig például a Durmstrangbe járt, aztán áthozták hirtelen a Bagolykőbe, hogy elrejtsék szem előtt tartva.
- De, ha mestertanonc vagy, lehet, még korrepetálhatsz is egy-két tantárgyból. Csak azt csinálom meg, ami érdekel, rossz diák vagyok. – Szelektív érdeklődési körű gyerek, no. És szemtelen vigyorral illeti éppen a vele szemben helyet foglaló hölgyet.
- Vannak testvéreid? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840849#post840849][b]Layla Robillard - 2021.12.26. 03:15[/b][/url]

- Te aztán tényleg nagyon kedveled! - óhatatlanul szökik ajkán egy aprócska nevetés, látva a fiú hihetetlen rajongását. Igazság szerint aranyosnak tartja, amit mond, így kuncogása is inkább hat szórakozottnak, semmint bántónak. - Iza is nagyon szereti. Ritkán látni őket együtt mutatkozni, de szerintem Merlin is egymásnak teremtette őket - arcán enyhe pír jelenik meg, hiszen neki sem szokása ám így áradozni másokról. Másrészt viszont tisztában van azzal, hogy neki nem adatik majd meg egy olyan kapcsolat, mint ami nekik van. El sem tudja képzelni, hogy egy férfi közeledjen hozzá, hovatovább előbb rezzen össze, mint érezzen kellemes bizsergést. Ettől a gondolattól egy pillanatra fájdalom suhan át arcán, ám amilyen gyorsan érkezik, oly gyorsan távozik is, mintha csupán délibáb lett volna.
- Pedig csak vicceltem! - kapja szája elé kezét, majd hitetlenül mosolyodik el, ahogy leengedi, talán még ajkai is elnyílnak a hirtelen jött csodálkozástól. Micsoda család! - Valószínűleg abban, hogy olyan őrültségeket is bevállalunk, amit ép eszű ember nem tesz - biccent egyet, részint magának, ahogy emlékképek tolulnak elméjébe a meccseiről. Az biztos, hogy tehetségesnek érezte magát fogó szerepben, ám az is fix, hogy sohasem merne élesben, egy életen át gurkók elől menekülni. - Ha gondolod, kérhetünk majd egy cikeszt Volkovtól és megpróbálhatjuk elkapni egymás elől - megvonja vállát, majd zsebéből előhúzza a saját kis aranylabdáját. Az aranyoska rögvest kinyitja szárnyait és körbe repüli Layla-t. - Remélem nem nevetsz ki, de Ő itt Lise, a cikeszem. Magam kaptam el és, mivel testemlékőrző, örökre velem is lesz - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy a labda elszabadul a helyiségben és körbe-körbe repked. Mintha csak személyisége lenne. Biztosan butaság, de Layla szereti azt képzelni, hogy ő is egy barátja.
- Hááát, indultam néhányan, de nem nagy dolog - kínosan feszengve érzi magát, ha érdemeiről kérdezik. - Megnyertem az ifi bajnokságot utolsó évben, most a felnőtt kategóriában kéne versenyeznem, csak... - megdörzsöli felkarját, ami először csak egy apró mozdulatnak indul, amolyan figyelemelterelésnek, ám a dörzsölés egyre erősebb. Amikor a zuhanyban ült, ugyanígy próbálta lekaparni magáról a szégyent és a mocskot. Aztán felocsúdik a fájdalomra, amit körmei okoznak és zavart mosollyal folytatja. - ...végül ez az évem nem úgy alakult. De jövőre megyek majd és, ha az országos bajnokságon túljutok, mehetek majd világversenyre is, csak nyernem kell - biztató mosollyal arcán ejti ki a szavakat, szemeibe visszaköltözik az élet. Mintha olyan egyszerű feladat lenne az, hogy egy országos válogatót győzelemmel zárjon.
- Óóó, hát azért genetikában nem mozgok otthonosan, leginkább a sport érdekel, úgyhogy abban mondanám magam kiemelkedőnek, de... ha van olyan tárgy, amiben segítség kéne, csak szólj, bár, mivel levitás vagy, biztos ezerszer jobban tudsz dolgokat - milyen butuska kis sztereotípiák ezek! Csupán azért, mert valakit a kékekhez osztottak be, még nem jelenti azt, hogy mindent tud. Persze jobb ezt feltételezni ahelyett, hogy elismernénk, más ház diákja lekörözheti őket. Mint Margaréta! Háztársa minden évben iskolaelső, ami nem véletlen. Azt már meg sem említem, hogy az ő kis mimóza, angyali lelke fel sem ismeri a kacér élt, mely a fiú szavait átitatja.
- Igen, van egy bátyám, de elég ritkán találkozunk. Nagyon szeretem - kedves mosollyal beszél róla, láthatón közel áll a szívéhez. - Neked is vannak tesóid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840868#post840868][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.26. 14:33[/b][/url]

- A király embereket csak kedvelni lehet. A bunkókkal meg kreatívan kell kiszúrni. - Cinkos vigyorra húzza a száját. Van egy ilyen kis gikszere, hogy ha belekötnek, megpróbál istenesen visszaütni, de leleményes módon. Nem szereti a céltalan ütlegelést és a nyers erőt önmagában- ha van benne cél és fondorlatosság, sokkal messzebb lehet vinni a dolgokat, mint egyetlen agyalással.
Izából amúgy utólag nehezen nézné ki első pillantásra, hogy összeillik az örökké pörgő bolondgomba Norbival, mégis a nagynénje legjobb barátnője sokszor bizonyította, hogy több a szufla és a tökösség benne, mint sok más nőben, és teljesen jó párost alkotnak Norbival.
- Apa halál komolyan gondolta. Rám küldött egy gurkót, aztán a nagynéném elkapott minket gyakorlás közben és megagyalta őt a másik gurkóval. Én is, ő is a porban landoltunk és olyan szidást kaptunk a nénikémtől, mint még soha. Most képzeld el, hogy közben a nagybátyám és az unokatestvéreim balta arccal ültek a reggeliző asztal mellett, és az egyik napilapot olvasott, a másik kettő a reggelijét zabálta. Sütött róluk, hogy megérdemeltük a szidást. - És reggelit sem kaptak. Végül elmentek Mihaellel péksütizni. Olyan jó kávét azóta sem ivott.
- De gondolom, ez nektek nem őrültség, nem? Mármint az ember legtöbbször azért tesz meg valamit, mert hisz benne, hogy meg tudja csinálni, képes rá. És szerintem enélkül a hit nélkül nehéz lenne akár seprűre is ülnötök, vagy úgy bárkinek, aki sportol mondjuk. - El tudja képzelni, hogy Layla csak úgy leugrik a magasból és sziklaszilárd bizonyossággal hiszi, hogy idejében tud majd visszakászálódni a seprűjére a bravúros mutatvány után, másként el se engedné a nyelet.
- Szuper ötlet! Mindenképpen kipróbálnám magam ellened. - Nehéz lenne megmondani, szélesedhet-e tovább a vigyorgása, de a lelkesedése vizuálisan nő percről percre. A lelkesedésén túl pedig a megfigyelési készsége sem lankad- kifejezetten felvillanyozza a figyelmét a lány arcán megjelenő lágyság a cikesze láttán. Basszus, de vonzó... - Nincs miért kinevesselek. Nem mindennapi, de ettől még kedves gesztus, hogy megtartottad. És van egy nagy előnye: rád reagál, kb mint abban az elfuserált regényben a mugliknál, tudod, az a Tvájlájt vagy mi, amiben a póni vérfarkas rákattan a csecsemőre. Elég creep, nem is értem, miért rajonganak érte a nők. Fuh, Szirmai csinált róla egy remek kritikát. Van instád vagy discordod? Átküldöm szívesen. - Nem mondtam még? A gyerek a mugli dömpingen nőtt fel, mint a családja javarésze. Annak ellenére, hogy aranyvérű, mint a sicc, csont nélkül beillene muglinak, és akkor is megállná a helyét, ha örökre elvesztené a varázserejét egy napon.
- Na neeee! Ez komoly? És ezt csak így mondod halkan, hogy ifi bajnok vagy? Hallod, ez eszméletlen! Mennyit edzel egy héten? Jó, ezt ne számoljuk, ez most véletlen, de amúgy? LoL ki hitte volna, hogy ez a suli hírességeket nevel! - Teljesen oda meg vissza van, mert neki ez tényleg nagy dolog, hogy egy híres sportemberrel találkozzon. Most tekintsünk el tőle, hogy nem ismerte a sportágat, de maga a tény, hogy olyan ember ül előtte, aki letett valamit az asztalra, keményen dolgozik a sikerért valószínűleg, és eredményekben mérhető a befektetett energiája, sokat jelent neki, motiváló hatású. - Figyu, nagyon, NAGYON nagy kalappal kívánom neked a sikert. Hozd el a bajnoki címet! - Az a kisfiús, de már férfiasodó arca úgy ragyog, mint égen a Hold. Hihetetlen cuki.
A vicces horkantása már nem annyira édes, inkább pimasz, de úgy érzi, Layla vagy ignorálja ezt benne, vagy nem érti. Akárhogy is, jó ez így.
- Nincs nincs. - Van tesója? Áh, dehogy. Azaz van, de valójában unokatesók, de ő testvéreiként szereti Vincentet és Isabelle-t, amíg világ a világ. - Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak röviddel a születésem után, és apám kapta meg a gyámságot fölöttem. Az anyám...nak drogproblémái vannak. Azt hiszem. Ritkán találkoztam vele, nem igazán látogatott, pedig a nagynéném nem tiltotta el tőlem. Megtehette volna, mert rühelli az anyámat azért, mert otthagyta az apám, de jófej volt. - Mindezt abszolút tárgyilagos hangnemben meséli el. Voltaképp annyiszor magyarázta már meg a családi helyzetét, hogy semmiféle érzelmet nem vált ki belőle a darabokra hullott helyzetének felvázolása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=840888#post840888][b]Layla Robillard - 2021.12.26. 19:53[/b][/url]

- Elsőre azért picit ijesztőnek tűnik a nénikéd. Várj csak, ő nem... Uhh, hogy is hívják, nem Michelle Saint-Venant? - elkerekednek szemei, hiszen tök logikus, hogy ő az, hiszen az apukája Mihael Saint-Venant, még olvasta is az Edictumban talán, neki pedig az ikre a szőke! Hát valóban nem egy szokványos család, annyi szent. - Gondolom attól féltek, hogy ők is kapnak egy gurkót - szórakozottan nevet fel, ahogy elképzeli a szigorúan dolgukba temetkezőket, mielőtt még a leszúrás szilánkja érné őket. Valószínűleg a helyükben Layla sem cselekedett volna másképp.
- Persze, nyilván. Csak az ember általában nem úgy kerüli ki a gurkót, hogy elengedi a seprű és a lába között. Tudni kell időzíteni és visszaérkezni a seprűre - megvonja vállát, mert hát ez csak az egyik olyan dolog, amit elmondhatna fogó pályafutásának eseményei közül. Az sem volt semmi, mikor egyszerűen Ábel alá helyezkedve fejjel lefelé repült alatta és úgy nyúlt a cikeszért. Hát, igen, maradjunk annyiban, hogy a navinés egyáltalán nem kviddicses fejjel gondolkodott, mint inkább akrobatával. - Akkor beszélek Volkovval! - láthatóan lelkes ezt illetően, pedig tényleg nem vágyik profi fogó karrierre. Nem kizárt, hogy a rellonosok házvezetője képes lenne azt faragni belőle, de egyrészt késeinek tartja, másrészt nem érez magában kellő motivációt ahhoz, hogy véghez is vigye ezen tervét. Anélkül pedig élsportolónak lenni szinte lehetetlen. Ez az, ami az embert áthajtja a kínokon, amiért minden nap reggel érdemes felkelnie, lenyomnia a kőkemény edzéseket és mindent megtenni a sikerért.
- Bevallom, én csak a filmet láttam, de... - elhúzza száját. - ...borzasztó volt. Minden versenytársam odavolt érte, de minősíthetetlen, különben is, csillogó vámpírok? Uhh, elég rémes - megrázza fejét, bele sem mer gondolni, hogy a mugliknál ez siker széria lett. Ha csak egyetlen varázsvilágban jártas is belenyúlhatott volna, az elég jó lenne, de nem így történt, ezért az egész világ egy olyan vámpír fétis után csorgatja a nyálát, amely romantizálja azokat a szörnyetegeket. Bár, lehet Layla meg túlságosan szigorú velük.
- De tényleg nem nagy dolog! - mivel egyik kezében a bögrét fogja, így csak a másikat tudja kicsit tiltakozóan megemelni. Annyira nem tud mit kezdeni ezzel a rengeteg elismeréssel, mert persze részben ezért is csinálja, de magának akar bizonyítani és nem másoknak. Talán ezért érzi zavarban magát, mikor méltatják. - Igazság szerint minden nap edzek valamennyit. Edzővel három vagy négy napot, a többin rám van bízva és a lelkiismeretemre, amivel egészen a mai napig semmi probléma nem volt - jelentőségteljesen pillant körbe, s nem is kell magukra mutatnia, hogy egyértelműsítse, Lafayette bizony a rossz útra tereli. Jó, mivel ez az egész a lány ötlete volt, nem volna jogos a fiúra kennie, de olyan jó néha egy kicsit hárítani a felelősséget! - Köszönöm.
Arcát elborítja a pír a drukkolás hallatán és inkább erősen koncentrál a kezében immáron csak melegen örvénylő italra. Bele is kortyol, hogy biztos lehessen abban, nem csinál magából nagyobb idiótát, mint amilyet már amúgy is csinált. - És nem... hiányzik az anyukád? Mármint, akkor gondolom a nagynénéd nevelt és ahogy hallom, nagyjából ő lett így az anyukád, csak... nem is tudom, az más. Nem? - kérdőn billenti oldalra a fejét, gyermekien őszinte kíváncsiság csillan íriszeiben. Fogalma sincs, milyen lehet egy függővel együtt élni, bár... Ha Nathanielre gondol, ő is az volt: Layla függője. Ha igazak a pletykák, előbb-utóbb minden függőség halállal zárul - csak az nem mindegy, kiével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841378#post841378][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.31. 01:04[/b][/url]

- De, ő az. – Kissé meglepetten pillant fel a bögréje széléről Laylára. Ilyen híres lenne a nénikéje, hogy egy teljesen új generáció is ismeri a nevét? Mondjuk Michelle-ből kinézi. Lafayette pedig nem olvas újságot. Hupsz. – Szerintem ez nekik ilyen mondayz életérzés volt. A nagynéném elég sokszor helyre kellett billentsen engem és apát. Mindketten kissé nem ezen a világon élünk néha, főleg, ha összeeresztenek minket. – Vasil biztos meg volt szokva a felesége katonás stílusával, ha a helyzet megkívánta, Isabelle és Vincent pedig örökölt jó radarral rendelkeznek a gázos helyzetek iránt. Tudni kell, mikor nem állsz anyád haragjának útjába.
- Magánórákat nem vállalsz kalandvágyó kezdőknek tök véletlenül? – maga elé húz egy tál ott felejtett mogyorót (valaki milyen hanyag volt, vagy a manók jófejek?) és komótosan elkezd szemezgetni belőle, de közben közelebb tolja a tálkát, hogy Laylának is legyen hozzáférése, ha megkívánná.
- Szívem szerint én ajánlanám az írónak, hogy találkozzon egy igazi vámpírral. A nyaka valszeg nem élné túl, és holtbiztosan nem csillogna, inkább morogna rá. Rémesen karót nyelt egy banda... – Egy pillanatra megáll, de aztán vigyorogva megrázza a fejét. -  Pun unintended.  – Egyébként tökéletesen egyetértett Szirmaival, egy kalap lótrágya az egész tetralógia és kár a fákért, amiket a muglik kivágtak ehhez a foshoz.
- Nem hát, belülről elhiszem, hogy rengeteg gyakorlás után nem tűnik annak, de azért kívülről, képzeld magad külső szemlélőnek! Ott ülsz a lelátókon és egy versenyző épp valami őrült légi akrobatika mutatványt ad elő. Hát hallod, ezt a legtöbben nem tudják megcsinálni vagy sehogy, vagy leginkább, ha őrült adrenalinfüggők és hajtja őket a vérük. És még akkor is valszeg kitörik valamilyüket megfelelő rutin hiányában. Szóval ez igenis baromi nagy dolog, hogy ifit nyertél! – Ebből nem enged, igenis értékeli és felnéz a nagy teljesítményű sportolókra. No nem istenít, hanem tisztel, a kettő között van lényegi különbség.
- Óh? Tán csak nem azt akarja a kisasszony sugallani, hogy a gonosz levitás belecsalta a lógásba? Erről lenne szó? – Most már határozottan röhejesen mozgatja a szemöldökeit, mintha valami béna flörtöt hajtana végre, pedig csak csipkelődni szeretne egy kicsit. Természetesen esze ágában sincs vérkomolyan venni a dolgot; határozottan imponál a gondolat, hogy egy profit el tudott csalni a kötelességtudata elől, bár ahogy elnézi, ez nem az ő érdeme, mert Layla amúgy is mutatott hajlandóságot az ötlet iránt. Lehet, hogy ma sokkal kevesebb tettvággyal ébredt, mint általában.
- Hát... – Fogós kérdés, jól ráérez a lány, vagy egyszerűen csak ösztönös pszichológus is lehetne, ki tudja, de finoman és jól közelíti meg a dolgokat, egyáltalán nem tolakodó, emiatt válaszol neki olyan őszintén és készségesen. – Mondanám, hogy hiányzik, de valahogy sosem alakult ki semmi érdemi szál közöttünk. Mármint ott van a fejemben, hogy ő az anyám, de inkább Roxanne-nek hívom, ha nem figyelek oda. Olyan, mint valami távoli rokon, egy nagynéni, akit karácsonykor és húsvétkor lát az ember, akkor is pár órára, mert rohan tovább a következő találkájára. Michelle tényleg nem az anyám, de ha ez változhatna, biztos őt akarnám annak. Az anyám nem csinált semmi anyait. Ez persze nem teszi rossz emberré, csak... Nincs bennünk semmi közös, nincs kapocs közöttünk. Asszem, ennyi. Szívesebben vagyok a mostani családommal, mint vele. -  Amit nem tesz hozzá, hogy ettől még kívülállónak érzi magát. Isabelle és Vincent anyának szólíthatják Michelle-t, de ő nem. Van apja, akit apának hív, de nincs anyja, csak a szó biológiai értelmében. Egy fura, kettétört állapot ez, amiben ő a két szék közé esett, de még nem érzi, vagy nem hagyja érződni az ütéskor szerzett sérülést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=841959#post841959][b]Layla Robillard - 2022.01.09. 14:11[/b][/url]

- De ez végül is jó, nem? - felpillantva a teájából elmosolyodik. - Úgy értem, keveset látod apukádat, de mégis van bennetek egy csomó közös, van mit csinálnotok, hasonlítotok. Nagyon sok olyan gyerek van, aki együtt él a szüleivel, de tulajdonképpen simán letagadhatnák egymást - mint például Nate, akivel sohasem foglalkozott sem az anyukája, sem az apukája. Ott voltak neki, megtehették volna, de nem tették és szörnyet teremtettek, mely darabokra törte Layla biztosnak hit világát. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Lafinak ettől most jó, hiszen alig látja Mihaelt, ezen pedig nem tud változtatni, de legalább mikor együtt vannak, azok a percek boldogok.
- Hááát, nem szeretném, ha bajod esne - elhúzza száját, nem is realizálva, amit mond. Mert hát lehetne ezt flörtölésnek is hinni, a vörös azonban olyan ártatlan tekintettel, aggódón közli mindezt, hogy süt belőle, tényleg csak egy másik ember testi épsége aggasztja. De talán egy picit Lafayette-é is... Ám gondolatai félbe szakadnak, amikor a karót nyelt és a vámpír egy mondatba kerül. Pár pillanat erejéig csak néznek egymásra, amikor kitör belőle a nevetés és leszállva a pultról odasétál az asztalhoz, hogy leüljön a levitással szemben. - Nem szoktam másnak rosszat kívánni, de határozottan találkoznia kéne annak a nőnek egy vámpírral - mosolyogva bólogat és elvesz egy kis ropogtatnivalót. Ha már egyszer itt árválkodik közöttük...
Csak hallgatja a másikat és láthatóan egyre inkább zavarba jön, egy kissé el is pirul. Figyelmét egészen kezdi lekötni a sós és a teája: nem szeret a középpontban lenni. A fellépéseken persze igen, de az mindössze pár perc az életéből, ő sokkal jobban szeret másokkal jóba lenni. Ezért is nem mesél sikereiről, mert aztán mások féltékenyek, rosszindulatúak és bántják. Lafayette nem tűnik olyannak, mint aki bántaná. - Erről bizony! Ha ez a bizonyos gonosz levitás időben feltakarított volna, már a pályán szenvedhetnék ahelyett, hogy meleg teát iszogatom, mogyorót csipegetek és jól érzem magam - próbálja vádlón előadni kisebb beszédét, ám sugárzó arca, élénk, vidám tekintete egyszerűen ellehetetlenítik, hogy komolyan lehessen venni. Ezen persze az sem segít, hogy a végén elmosolyodik.
- Szerintem ez nem olyan furcsa végül is - arca komollyá változik, egy hajtincset füle mögé tűr, mert érzi, hogy ki akarja fejteni a gondolatait, csak nehéz belekezdenie és nem akarja megbántani a másikat vagy feltépni a sebeit. - Michelle nevelt fel, sokkal inkább ő az anyukád, mint Roxanne. Vele töltötted az életed legmeghatározóbb éveit, általa tanultál meg kötődni másokhoz, őt láttad mintaként. Ezért szerintem logikus, hogy inkább felé húz a szíved, vagy őt látod inkább anyukádnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy ő is vívódik, hiszen gyermekeként szeret, de mégsem vagy a vér szerinti gyereke. Nagyon bonyolult szituáció, de a lényeg, hogy rá mindig számíthatsz - megvonja vállát, amolyan végszóként, végül pedig elmosolyodik. Az ember szülei jöhetnek bárhonnan, ha igazán és jól szeretik csemetéjüket, mindez nem számít, jelentéktelen semmiség. Az aranyvérű családok gyermekei szenvednek, pedig ha valahol, hát azokban a körökben aztán dívik az összetartás, a hovatartozás - csak éppenséggel a hatalmas vértisztasági harcokban megfeledkeznek embernek maradni és boldogtalanul élik le az egész életüket. Lafayette-nek legalább ebben nem kell szenvednie.