A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702484#post702484][b]Maja Bojarska - 2017.09.18. 02:13[/b][/url]

Tudtam, hogy nem tart egy fodrász olyan sokáig, főleg a férfiaknál, azért nekem, mikor csak a végét szokta igazítani a néni, akihez járok, az mosással meg szárítással együtt másfél óra, ha siet. Nem tudom mikor lett ekkora gond ez az egész, én szerettem a saját hajam is, de azt hiszem amiatt nem volt ilyen görcsben a pocim, mint az övé miatt tudott ugrani. Nem volt ez boldogság, de nem akartam firtatni. Hiszen a kocsitól jövet megegyeztünk, hogy igyekszem. Így is üldögéltem ott egy darabig.
- Ühhüm, értem, de ha szívesen mennél, akkor menjünk. Nem baj - azt hiszem legalábbis. Lehet felelőtlenül mondom, pláne az után, amit egyszer együtt leműveltünk, mikor Voltnak elsőre mentünk egy darab kis valamit nézni…és nem az lett belőle. Mindegy is. Ő szépen megnézi, amit szeretne, én meg fogom a kacsóját, lesegetem az utcákat és legalább mozgok. Igazából mennék, mert szeretnék és hiányzik. Furcsa, hogy kiesett az a sok edzés, ennyit nem lehet ilyen kis sétákkal meg pilatesszel pótolni.
- Akkor nézelődős séta lesz?
Közben lezajlottak az első nyisszantások, meg bekapcsolt a hajszárító én pedig elpárologtam a mosdóba, mert olyan volt, mintha tíz liter vizet rejtettek volna belém pluszban. Nem voltam olyan sokat távol, de mire visszaértem kikapcsolta a hajszárítót, Lewy valami szokásost magyarázott, én meg csak lestem látva a hajnyírót. Kicsit elhúztam a szám, aztán mikor már odaértem vissza a korábbi helyemhez kicsit összekaptam magam és a gyűrűimet forgattam az ujjaimon ahogy figyeltem, mi történik. Egyszer a számat is majdnem kinyitottam már, hogy de az úgy biztos kell-e, de csendben maradtam, illedelmesen, még mindig nem az én hajam, igaz? Utálni fogom ezt. Mindig, ebben már biztos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702506#post702506][b]Lewy Bojarski - 2017.09.18. 16:13[/b][/url]

Nem igazán tudta, hogy most ezzel mit szabadít a világra. Mert ugye, ha én nézelődöm, abból vásárlás lesz, ha vásárolok, akkor meg az nem áll meg egynél. Miért gond ez? Mert nem szereti, ha sokat költök rá vagy magunkra. Bár, teszem hozzá, Voltnál teljesen más volt a helyzet, mert ő is mindig látott valamit, ami kellett a tappancsosnak.
- Jó, de akkor nekem ne lepődj meg, ha legalább négy táskával megyünk haza... - jegyeztem meg szórakozott mosollyal, hogy aztán csak ismét a hajamat figyeljem, nehogy egy rossz mozdulattal tönkrevágják a frizurámat. Teljesen jól volt az úgy, ahogy volt, csak egy kicsit szerettem volna rövidebbet.  
A nézelődős séta tűnt a nyerőnek, szóval elmosolyodtam, de mivel éppen egy tincset vágott le a pasas, nem lett volna túl jó ötlet, ha most én abba belebólogatok.
- Nekem tetszik az ötlet, mármint... szeretném - állapítottam meg, majd a tükörből figyeltem, ahogyan Maja elspurizik más vizek felé. Valószínűleg megint csak a mosdóba ment a babóca miatt. Kb akkor ért vissza, mikor a hajnyíró be lett kapcsolva, hogy kegyetlen módon elbánjon velem. Igazából semmi ilyen nem volt tervben, csak az, hogy egy egészen kicsit rövidebbre veszi oldalt azokat az ősz vackokat. Maja fején végül láttam, hogy szerencsétlen már rendesen kétségbe van esve, így kis sóhajjal szóltam a csávónak, hogy ja, esetleg most már elég lesz. Még felül hozzá lett igazítva nagyjából, egy tíz percbe biztosan telt még, mire kellő módon összeturkálta.
- Asszony, azért jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702657#post702657][b]Maja Bojarska - 2017.09.19. 00:45[/b][/url]

Én próbálkoztam, hiába vannak fenntartásaim azzal, mikor ő szeretne elmenni nézelődni, úgy voltam vele, hogy én vele akarok lenni, ha neki meg most ez esne jól, akkor így mindenki örülni fog legalább a végén. Mert ugye ez most elég nehézkesen ment, vagy leginkább úgy sehogy nekem. Pedig már nem vágtam fejet hozzá, nem is szomorkodtam, csak próbáltam kivárni. Azért halványan elmosolyodtam, jobban belegondolva és őt ismerve az a négy nem tűnt valami valós válasznak. Sajnos el tudom őt vagy hattal is képzelni, ha éppen olyat lát, ami szerinte most rögtön jön haza.
- Nem fogok, majd segítek nézelődni. De mit is szeretnél nézni?
Nem mondom, hogy velem sosem fordult elő a vásárlás dolog, mert mikor az a plüss és sípolós némó a répa mellé került a kosárba, az bizony az én művem volt Voltnál. Meg még egy-két takaró is és apróságok. Az azért egész más volt, én szívesen adtam neki is mindig dolgokat, és ha valamire szüksége van, én nem szeretnék az útjában topogni. De azt nem szerettem, mikor nekem akart csak úgy vásárolni. Olyan érzés volt, mintha nekem az számítana mit, mennyit vagy hogyan tud rám költeni. Tudom, hogy tudta, hogy nem ez a helyzet velem, de nehéz volt ebbe úgy létezni, hogy ne jöjjenek elő az ilyen kis régi elveim. Néha sikerült távozásra bírni őket, most is dolgoztam rajta inkább. Mire visszaértem a mosdóból ezzel a gondolattal már egészen baráti is voltam, ellenben a hajnyíróval, aminek a munkáját rendes gyomorgörccsel néztem végig, meg is kellett dörgölnöm a pocim, hogy nincs itt baj.
- Ühhüm, ennyi? Az már marad, ugye? - Azt hiszem kicsit aggódva keltem fel és néztem rá, de jobb volt, mint az a mérges pofi, amit még az autóban éreztem magamon. Egy sóhajjal vártam meg szépen még felkel, meg tényleg végeznek. Nem tudtam, hogy ő most sietni akar-e, vagy még nem, így csak türelmesen kivártam a sorom az egyik tükörnél ácsorogva, amíg a copfom megigazítottam.
- Nyuszó, szerzel nekem egy olyan bubis teát? - Iiigen, otthon már felfedeztem, mikor a nagyiékkal el kellett menni valami fotót előhívatni, hogy van ilyen kis bubblestand, ahol fini teákat csinálnak, hideget, bubikkal. Gondolom van máshol is. Az most elég szomorú lenne, ha nincs. Nem nagyon szoktak ilyen konkrét dolgok eszembe jutni, de az enni meg innivaló terén az elmúlt időszakban ez eléggé felpörgött. Tudom, hogy mielőtt jöttünk, ittam, meg azt is, hogy majd megint mehetek mosdóba, de ez a körforgás nekem már olyan nagyon fel se tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702925#post702925][b]Lewy Bojarski - 2017.09.20. 12:49[/b][/url]

Szerintem neki is feltűnt, hogy az a négy rosszabb esetben nem igazán helytálló, de  nem kezdtem el rögtön javítgatni, mert még áltattam egy kicsit. Az újságíróknak tudok hazudni, akkor magamnak miért ne tudnék? Az is lehet, hogy a négy táskából kettő csak ilyen kicsi.
- Mert édes vagy. Öm, nem tudom, lassan egy ágyat is keríteni kéne... mármint. Érted - néztem rá, de a fodrászomnak majdnem kiesett a kezéből az olló, annyira meglepődött. Nem tudom, értette-e, hogy én most gyerekágyra gondolt, vagy azt hiszi, annyira aktívak vagyunk, hogy a fekvőhelyünk atomjaira zuhant szét.
Az én hajam közben elkezdett alakulgatni, úgy rendesen, már kezdett körvonalazódni a formája, én pedig egészen elégedett voltam a látvánnyal.  Már, úgy mellékesen, nem főállásban, az azt jelentette volna, hogy tényleg boldog vagyok vele. Maja közben lassan visszatért, gondolom álma, hogy egy nap törpevízmű lehessen. Aztán stresszelve bámulta a fejemen csücsülő hajmennyiséget, hogy az most megy, vagy marad vagy mi lesz vele.  
- Nem, arra gondoltam, hogy középre még kéne bele egy ilyen csík... - forgattam a szememet, miközben felkeltem, leporolva magamról a maradék hajszálakat, majd megkértem a srácot, hogy most az összeset rakja bele egy nejlonzacsiba. Még ennyi idő után is vágta rá a fejeket, pedig már ismert egy ideje. A srác egy varázslattal összesepertette egy kupacba, majd szépen beleporciózta nekem a nejlontasiba, amit aztán zsebre vágtam és csak utána fizettem ki.
- Hm? Ja, persze. Lehet róla szó - biccentettem aprót, beleegyezően, miután sikerült észbekapni, hogy ő bubis teát szeretne. Szóval a kezem nyújtottam, széttárt ujjakkal, hogy ugyan már, itt vagyok. Utána kettecskén kizötyögtünk a zümihez, hogy befuvarozzam az asszonykát a belvárosba cirka tíz perc alatt.
- Nagyon vészes? - érdeklődtem, már a kocsiban ülve, mert itt nem tudott a fodrász lelkébe gázolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=702950#post702950][b]Maja Bojarska - 2017.09.20. 15:28[/b][/url]

Különösebben kimondott szavak nélkül is képben voltam vele, hogy ő mennyire szereti a vásárlás dolgot legyen szó úgy mondjuk bármiről az egy pár zoknitól a házakig. Ami elég meredek, vagyis hát ki vagyok én, hogy beleszóljak? Nem az én pénzem, nem én kerestem meg és döntök róla, egyszerűen csak tőlem a mai napig elég idegen ez a könnyedség. Na persze erre Volt léte szeretett volna rácáfolni, és valamennyire alkalmazkodóvá tett - nem, inkább csak segített felismerni, ha közösen kell, másnak, azzal tudok azonosulni.
- Ühm, hát, ühm...ágy. Igen, az lehet, hogy jó lenne… - Nem tudom mikor kell ezeket megvenni, de most már csak annyi van vissza, mint amennyi eltelt. Gondolom akkor kellene, vagy illene. Igazából még sosem jártam olyan boltban, ahol ilyenek vannak, a bútorboltban meg a nagyon kicsiknek valót mindig kikerültem, ha arra jártunk. Másfelől viszont talán illene elkezdeni pár dolgot, mert bizony nem érkezhet üres szobácskába, meg ágyikó nélkül, hogy alhatna? Meg miben fog pancsizni? És hol lesznek a ruhái? Meg eleve… ruhái. Ahj, belegondolva ez nem lesz egy egyszerű dolog még. Ráadásul, most rózsaszín vagy kék ágyneműt nézzünk? Mármint nem azt nézünk, csak ágyat, de… Azt hiszem legalább a kis kitotyogás és betotyogás alatt legalább nem a haja volt nálam a téma, de ez sem juttatott előrébb és segített megtalálni a világbékét.
- Lewy… nem vagy vicces - mondtam ráncolva a nózim. Kivártam, még közelebb jön meg elintézi, amit szeretne, kicsit pillogva a zacskó felé, de nem szóltam semmit, csak összehúztam a szűkös kabátkát magamon, majd a kezét megfogva mentem is a kocsihoz. Azért illedelmesen elköszöntem persze, de biztos nem leszünk a fodrászával öribarik. Amúgy is, van már olyanom, A Nyuszi is egy öribari is sok más mellett, meg ott van Alíz is, Riri is. Nem kell nekem új, szeretem a meglévőket.
- Hm? Ja… neeem csak… azért nem kell mostanában újra, ugye? Már hagyhatnád… - pillogtam felé, de leginkább csak az ölembe bámultam meg a kezeimre. Tudom, hogy nem rontották el a haját, nem is lett túl rövid, de még nem dőlt el, hogy szeretem-e rendesen. - Szóóval, azt szeretnéd, ha a brekinek nézelődnénk?
Azt hiszem a hangomból is érződött a biztos jó ötlet-e kérdés, de azt bizony nem tettem fel. Megbeszéltük, hogy ez így jó lesz nekünk most, vagy olyasmi, de azért nem egy életbiztosítás a „nézelődésre”. Én Voltnál még elhittem, hogy az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703537#post703537][b]Lewy Bojarski - 2017.09.23. 14:51[/b][/url]

Első sorban csak az ágyra gondoltam. Ugyan szeretek vásárolni, de azt már én is túlzásnak éreztem, hogy elkezdjünk nézni hozzá huzatot, meg olyan pörgő anyámkínját, vagy bármi ilyesmit, meddig nem tudjuk, hogy kicsifiú lesz vagy picilány. Igazából már nem is érdekelt, hogy melyik lesz, csak az, hogy kiderüljön, én meg szerethessem. Van ennek bármi értelme?
- Az nem ártana lassan. Persze, felőlem még ráérünk, csak last-minute vásárlásokban mindig rosszabb vagyok - ejtettem el a megjegyzést, Hannah pedig ha itt lenne, most hevesen tiltakozna. Többet venni nem jelenti azt, hogy rosszabb, csak, hogy előrelátóbb. Nem ugyanaz!
Lassan a hajvágásommal is végeztünk, én pedig elkértem az elhullott tincseket, mert eszem zöld ágában sem volt őket itt hagyni. Ez már régi szokás volt és nagyon sokan nem értették, az arckifejezés alapján pedig Maja sem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz, én tudok vicces lenni, csak most nem értékeled - forgattam a szemem kissé, de nem voltam mérges rá, meg semmi. Én se szerettem volna, ha a saját hajával viccelődik. A kezem megfogva sétált ki velem a kocsihoz, én pedig kint akaratlanul is beletúrtam a tincseimbe, végérvényesen tönkretéve a frizurám. Ha ezt Marco látta volna, alighanem sírva fakad.
- Már hagyhatnám? Nem vagy elégedett... - sóhajtottam, a zacsit elővéve a zsebemből és a kesztyűtartóba gyűrtem, miután csomót kötöttem rá. Jó volt az úgy, nem akartam, hogy szétszóródjon. Se a zsebembe, se a kocsiban. Csak utána néztem vissza a műszerfalra, majd indítottam a kocsit, kicsit hümmögve magamban.
- Ühüm... Erre gondoltam, de csinálhatunk mást is... először venni akarok neked egy teát - biccentettem egy aprót. Nem akartam semmit erőltetni, mára éppen elég volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703558#post703558][b]Maja Bojarska - 2017.09.23. 17:17[/b][/url]

A kicsi mini dilemma a vásárlós és babaholmis gondolatok körül annyit lendített rajtam, hogy legalább időm nem maradt a fodrász létén dünnyögni se a mosdóban, se előtte és utána. Leginkább a végén már azért nem, mert hála az égnek közel voltak hozzá, hogy befejezzék. Nem volt baj a frizurájával, így is nagyon helyes maradt, meg szép, egyszerűen csak hova tűnt a haja?
- Szerintem sem, nem is azért mondtam, csak tudod, én nem szoktam, így annyira nem értek hozzá - vontam meg picit a vállam. Nem ellenkeztem a dologgal, mert igaza is volt, meg hát ezt is el kell valahol kezdeni, csak ezekben nehezen találtam nemhogy a beszélgetés, de sokszor a cselekvés fonalát is. A legnagyobb dolog, amit valaha vásárolgattam szerintem cipő volt, azt is főleg fellépőruhákhoz meg edzésre. Nem nagyon van egy súlyban a dolog. Szóval lényegében, ha volt is bennem egy kicsi nyunny, az nem neki szólt, de ez a fodrászosdi most teljesen levitte a kedvem.
- De ez nem volt az, inkább vicceskedd ide a kezed és ígérd meg, hogy legközelebb nem csak így meglepetés lesz. - Nem tudom, hogy mennyire gondoltam komolyan, avagy sem, de talán egy picit könnyebb lett volna magam is kontrollálni, ha nem tíz teljes perccel korábban szembesülök vele mi fog következni. Nem akartam mindenáron ráfeküdni, hogy akkor ne menj, ha előre tudom, de legalább esélyem lenne felkészülni rá, hogy valami el fog fogyni. Fogtam végül a kezét és a kocsiig el sem engedtem, ott is addig csak, még becsücsiztünk. Tudom, hogy nem szabadna piszkálgatni vezetés közben, szóval mikor elindult elhúztam a kezem az övéről.
- Csak még meg kell szokni, hogy olyan… hiányos… nem mondtam, hogy nem vagy szép így is, csak azt, hogy rövidebb és még nem tudom… - tettem még hozzá, mert így volt. Már azért jobban éreztem magam, lehet azért, mert kijöttünk, vagy csak mert túlesett rajta és tényleg nem lett katasztrófa, bár azért nem voltam oda a hosszáért, tény és való.
- Nem fontos, nekem is jó ez - mosolyogtam rá azért, egy ideje nem tettem rendesen, de nem volt itt a világ vége, egyszerűen érzékenyebb vagyok erre, mint szeretnék lenni. - Igen, a tea, úúú, tudod milyen lenne jó, vanília-jázminos. Azokkal a gyümibubikkal, tuudod, amiből van az epres meg a szedres. Azt a zselékockát nem szeretem, amit vagdosnak, olyan, mint a nagyi kocsonyája, amit túl sokáig hagyott a spájzban és elszíneződött…
Nem különösebben zavartattam magam, ahogy ezt grimaszolva közöltem, az pedig egy ideje már elég jó dolog volt, hogy nem neki kellett egy órát kérdezgetni és kibogózni, mi is legyen, hanem néha ment magamtól is elmesélni, mire is vágyom éppen. Már mai eszi meg iszi terén felmerült. Túlzásokba nem estem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703666#post703666][b]Lewy Bojarski - 2017.09.24. 03:00[/b][/url]

Megállapította, hogy ő nem ért a vásárláshoz, mire kénytelen-kelletlen bólogattam, de nem voltam benne biztos, hogy egyetértek vele. Tudott ő, csak általában nem akart, pedig a vásárlás alapvetően nem volt rossz. Bár én befektetni szoktam inkább és nem shoppingolni, a kettő nem egészen ugyanaz.
- Jó, jó, máskor szólok előre... akkor is ugyanígy fogod utálni, ismerlek - tettem hozzá, mert engem ezzel nem tud átvágni. Ezt már tudtam róla, attól, hogy tudja, nem lesz lelkesebb a fodrászért. Nekem sem bolt a kedvenc programom, de néha egyszerűen muszáj volt. Közben elengedtem a kezét, mert be kellett szállni, de bent már megint szorongatott a nő, mintha az megoldaná a világ legnagyobb problémáit is. Azért el lettem engedve, mielőtt elindultunk, amit értékeltem tőle, mert nem kellett nyűgnöm a kormánnyal meg a váltóval egyszerre.
- Tehát nem tetszik - billegtettem jobbra-balra a buksim, meg a szemem is forgattam kicsit, de nem akartam ebbe jobban belemenni. Amikor éppen tetszik neki valami, akkor nem ilyen szokott lenni és nekem nem magyarázza meg, hogy ez véletlen volt csak. A vásárlásra közöltem, hogy csinálhatunk ám mást is, de közölte, hogy neem, neki jó az is, ha nézelődünk, én meg kicsit felszusszantam.
- Hát, ahogy érzed nyuszi... - jegyeztem meg, mert nekem összességében mindegy volt, csak feldobtam valamit, ami lassan aktuális  lenne. - Majd meglátjuk, milyen van nekik, bogyó az biztos van, de a tea-ízekkel nem vagyok képben.
Egy kicsit még gondolkoztam, meglehetősen kussolva, mert nem akartam folyamatosan járatni a számat, szóval leginkább az utat figyeltem, kicsit dobolva az ujjaimmal a kormányon. Nem voltam kifejezetten a városban közlekedős hangulatomban.
- Ömm... megnézhetjük akár a disney storet is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=703724#post703724][b]Maja Bojarska - 2017.09.24. 17:32[/b][/url]

Azt hiszem most még a vásárlásról meg a lakásairól is szívesebben hallgattam volna beszélni őt, vagy mentem volna vele, ahova szeretné, mint ez a fodrász. Hirtelen még arra is motivációt éreztem, pedig ilyen szerintem még nem volt, mióta együtt vagyunk. Persze Voltot leszámítva, de azt ne is keverjük ide, ő egy gyerkőc, neki jár, legyen boldog nagyfiú.
A mondat kiegészítésére ugyan húztam kicsit a számat, de nem mondhattam, hogy nem így lesz, nem szeretek hazudni, persze, megeshet, hogy nem leszek ennyire morcos és szomorú tőle, de felelőtlenül nem illik ígérni. Végül csak sóhajtottam egyet, aztán addig eleresztettem még beszálltunk, de lassan éreztem, hogy ennek már mindegy és inkább elhúztam a kacsómat, nem zavarom vezetés közben, meg amúgy sem. De én mondtam neki is, hogy tudom, hogy nem így kellene viselkednem, nem is szeretnék, csak nem sikerül, hiába próbálkoznék. Csak csendesen bámultam a műszerfelet, megráztam a fejem, hogy nem ez a helyzet, én így is nagyon tudom őt értékelni, csak még nem megy.
- Nincs vele nagy baj - nem hazudtam, az tényleg nincs, de nem mondhattam, hogy nem tetszik, és azt sem, hogy igen. Egyik sem volt valós. Végül inkább csak beleegyeztem a vásárlásba és a teákon gondolkodtam inkább, és ezt nem féltem ki is mondani. Nem tetszett, hogy most mindenki ilyen eh lett ettől, én nem akartam ezt, egyszerűen képtelen voltam meggondolni mit is mutatok ki. Nem tetszettem magamnak éppen ebben.
- Nem baj, majd valamilyen lesz, annyira nem fontos, hogy ilyen legyen ám. Csak múltkor azt láttam, és érdekesnek hangzott - mondtam végül megrántva a vállam, aztán a hasamra csúsztattam a tenyerem az ujjaimmal meg apróbbat doboltam rajta kicsit elmosolyodva. Szusszantam is egyet még éppen azelőtt, hogy feldobta volna merre is mehetnénk még.
- Ú, van ilyen itt? Mááármint… az jól hangzik. - Talán kicsit túl lelkesen érdeklődtem, de azért még nem volt minden a helyén. - Szívecske, azért nem fogsz most kevésbé szeretni, ugye? Tényleg sajnálom.
Én mindig félek tőle, hogy valamit megint nagyon rosszul teszek, mint szerintem már sokszor, mióta beszélni és járni tudok, pedig ennél jobban semmit nem szeretnék elkerülni. Nem néztem rá, csak a pocimra meg előre. Ha véletlenül most így is lenne, azt hiszem könnyebb meghallgatni, ha nem látom őt közben. Nem tudtam, hogy én érzem csak ennyire rosszul magam az egész miatt, vagy ilyen szörnyű is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704020#post704020][b]Lewy Bojarski - 2017.09.26. 00:48[/b][/url]

Csak valami hümmögés-féle volt a válaszom, nem akartam már tovább fűzni a témát. Még inkább levitte volna a közhangulatot mínuszba, annak pedig már olyan volt, mint mikor az ember egy döglött macskát piszkál bottal, így inkább nem kommentáltam az esetet. Mert hát, megint csak kerített, hogy kerülje a hangos véleménynyilvánítást.
A teán gondolkoztam ugyan pár pillanatig, de nem különösebben rémlett. Egyszer elvittem oda az egyik lányt, mert teát akart, meg azt a zselékockát, utána megnézte a lakásom és három napra rá nem vettem fel neki többé a telefont. Talán dinnyéset ivott. Inkább visszasandítottam Maja felé, majd ismét az útra. Elég nagy volt a forgalom a városban, így jobban tettem volna, ha tényleg a vezetésre koncentrálok.
- Ühm, tényleg annak hangzik. Majd biztos lesz valami kiírás róla, hogy mi van, meg merre - közöltem rezzenéstelenül, a pillantásomat egy pillanatra a műszerfalra kapva, de nem láttam semmi érdekeset. Tankolni sem ártana a napokban.
A lelkesedés az üzlet miatt máskor talán megmosolyogtatott volna, de most legfeljebb éreztem a késztetést, az a bizonyos izommozzanat már nem jött. Párat pislogtam zavartan.
- Nem olyan régen nyitott, szóval már van. - Nem mintha ez változtatott volna bármin is. Maja is látványosan kibámult a kocsiból, miközben feltette a következő kérdést, amit nem is sikerült feldolgoznom. Hallottam, értettem a szavakat, de a körülményt, az indokot, az összefüggést nem. - Lemaradtam. Miért kéne már megint kevésbé szeresselek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704047#post704047][b]Maja Bojarska - 2017.09.26. 16:06[/b][/url]

Már abban a percben éreztem, hogy az egész el van romolva, mikor ő kimondta, hova is megyünk, én meg nem nagyon tudtam rendes és emberi módon tudomásul venni. Jobban jártunk volna, ha inkább hallgatok végig, mint bármikor máskor. Mostanában nagyon nem szerettem magam, hogy néha csak úgy kijöttek dolgok a számon, meg azt se tudtam jól érzem-e magam, avagy sem. Csak békés, boldog szeretetet akartam, de már a keze fogdosásánál is éreztem, hogy most, ha jobban akarom, se tudom ezt megváltoztatni. Ez keserített el már régen nem az hol voltunk, vagy mi lett a hajával.
- Gondolom, de mindegy ám milyen, amilyen van jó lesz - mondtam picit halkabban és elbambulva magam elé. Nem akartam különösebben semmiben variálni vagy válogatni, nem is szoktam, meg egyébként sem éreztem magam most ahhoz bárminek, hogy tovább firtassak bármi ízt vagy teabogyót. Bántott, hogy ilyen lett ez az egész, szerintem a breki is érezte, mert a gombóc a gyomromból se evickélt ki, ő meg valamit csinált odabent mert éreztem a kis bubikat megint egy-egy ponton. Egy kicsit Lewy felé fordultam a bolt hallatán, de aztán csak bólintottam, hogy jól hangzik tényleg, és mehetünk oda is persze. De nem bírtam valami sokáig, hogy ne akarjam egy picit legalább helyre tenni, mi ez most. Soha nem volt komoly mosolyszünetem anyán kívül olyannal, akit nagyon szeretek és nem most szerettem volna elkezdeni ezt.
- Mert úgy viselkedek, mint azok az undi és hisztis lányok. Én nem akarom, hogy úgy érezd, nem örülök neked, vagy nem támogatlak, még ha csak a fodrászról is van szó. Nem is igazán tudom miért, csak megtörtént. Tényleg sajnálom, nem akarom, hogy ezért rossz kedved maradjon. Jó? - sóhajtottam egy aprót a visszakérdéskor, majd elhúzva a szám meredtem lefelé. - Ő is azt mondta, hogy csúnyán viselkedtem, de szeretlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704108#post704108][b]Lewy Bojarski - 2017.09.27. 12:44[/b][/url]

Nem különösebben zavartatta magát azon, hogy milyen ízű teát kell majd innia, amit nem teljesen tudtam megérteni, de valamilyen oka biztosan volt rá. Mármint, azon kívül, hogy az általános közhangulat a béka segge alatt volt, mióta a hajam egy részétől megváltam. Most is itt volt, csak nem a helyén és nem abban a formában, mint amiben lennie kellett volna.
- Majd meglátjuk - biccentettem egyet, miközben lefordultam az egyik utcába, most már azért aktívan figyelve arra is, hogy esetleg nem ártana egy parkolóhelyet is keresni, ha nem akarok behajtani a teáshoz autóval. A hely befogadóképessége kb nyolc fő, plusz a személyzet, szerintem nem különösebben örültek volna a züminek odabent.
Feldobtam végül a disney storet is, mint lehetséges célállomást, mert nem akartam ezt a szar hangulatot tartani tovább a szükségesnél. Ő bólogatott rá, hogy neki rendben van, mehetünk oda is.
A kérdése lényegét viszont nem értettem, hiába is akartam volna. Nekem a nők azt hiszem, hogy túl bonyolultak.
- Én nem haragszom érte és nem is foglak emiatt kevésbé szeretni, csak nem vagyok a legjobb passzomban. Ez minden - vontam meg a vállamat, mert hát, mit mondhattam volna? Tudom, hogy támogatsz, majd jobb kedvem lesz előbb vagy utóbb? Inkább helyette leparkoltam a zümit és a lánykára néztem magam mellett, előbb pókerarccal majd elhúztam a számat kissé. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem mondott semmi ilyet. Félreérted... gyere, menjünk be!
Kapcsoltam ki az övemet, majd kimásztam a kocsiból, ha már nem volt egyéb hozzáfűznivalója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704207#post704207][b]Maja Bojarska - 2017.09.27. 23:50[/b][/url]

Tényleg próbálkozom, azt hiszem legalább annyira, mint annak idején az első táncórákon. Az pedig nem kevés volt. Zavart, mikor úgy néztek rám, mint valakire, akinek ott semmi keresnivalója az egészben. Botladoztam, sokat rontottam, és még ma is megesik, hogy hibázok. De valahogy néha csak úgy előjön, hogy most sem vagyok másként. Az életem nagyobbik felében, mintha a saját lábaim hagynának cserben, hiába ismerem a jó lépést, ha nem tudom megcsinálni, mert nincs meg az egyensúlyom, vagy valami egészen más. Csak botladozom, néha azt sem igazán tudom, mit csinálok. Azt általában elmondják, vagy érzem, ha valami rossz, a jó meg nem is fontos, mikor az embernek tanulnia kell a dolgaiból. Nagyon nem éreztem magam ettől jól, de ezt nem szerettem volna tovább vinni vagy csak így teregetni a hajas incidens után. A teát is jobbnak éreztem csak annyiban hagyni, hogy majd valamilyen lesz. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy az ablakon figyelgettem, merre is megyünk. A disneys dolog azért egy picit felkeltette az érdeklődésem és addig talán sikerült erről a sok butaságomról is elkalandoznom, de nem ment, hogy úgy szálljak ki innen, lehet, tényleg baj van. Ha nem is nagy, de valami van, ebben biztos vagyok.
- Én csak tényleg nem akartam így. Nem szeretem, mikor olyan minden, mint mikor Stitch meg Lilo összevesztek azon a kis rózsaszínen. Mindenki csak szomorú volt és nem is figyeltek egymásra. - A végét igazából csak már halkan mondtam magam elé, szinte motyogva, de mást nem akartam, illetve nem volt, amit tudtam volna. - Lehet, csak köszönni akart. Nem tudom. Jó.
Miután beleegyeztem szépen kikapcsoltam magam és kimásztam a kocsiból, kicsit megigazítottam a csúszkáló nacim és a kabátom, aztán megvártam még ő is bezárja a kocsit, hogy aztán mellé sétáljak és mutassa, merre megyünk.
- Te is iszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704392#post704392][b]Lewy Bojarski - 2017.09.30. 06:25[/b][/url]

Azt hiszem, hogy megint elkommunikáltunk egymás mellett, ami néha bizony megtörtént, de ez így van a legjobb helyeken is, nem? Ő azt mondta, hogy ne haragudjak, amiért furcsa, én meg hogy nem haragszom, és mégis minden maradt ugyanabban a szar mederben, amiben pár perccel ezelőtt volt. Talán azért, mert az ilyesmit nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Most hivatkozhatnék az emberi viselkedésformákra, meg, hogy a kutatások nagy részében arra az eredményre jutottak, hogy... de az már nagyon kocka lenne és ahhoz nem érzem a helyzetet kellően felhőtlennek.
Legalább a disney cucc egy kicsit enyhített a hangulaton, bár látható, hogy az sem volt elég. Meg jöhetnek a szöveggel, hogy ilyen helyre menni gyerekes, szeretni a meséket éretlen, ésatöbbi. Akkor mit keres ennyi felnőtt az ilyen boltokban, látványosan gyerek nélkül? Csak érdeklődöm. Melegnek lenni társadalmilag elfogadott, de szeretni a rajzfilmeket nem?
- De, mi nem is... - kezdtem bele, aztán a mondat közepén elhallgattam és becsuktam az amúgy is hatalmas számat, mert éreztem, hogy ezzel most nem segítek. Aprót sóhajtottam, miközben kikapcsoltam az övemet. A hasára pillantottam pár másodpercre, majd inkább ki is szálltam a kocsiból, mielőtt még tényleg valami olyat mondok, amit nem is gondolok komolyan.
Az ajkamba harapva zártam be a kocsit, hogy aztán a mellettem ácsorgó lánykára nézzek zsebre vágott kézzel. Nem volt ez így jó.
- Nem tudom. Talán... - biccentettem elgondolkozva, de aztán mielőtt elindultunk volna, csak kicsit széttártam a karjaim. - Egy ölelés? Lehet róla szó? Ne szomorkodj, babygirl...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704524#post704524][b]Maja Bojarska - 2017.09.30. 23:16[/b][/url]

Bizonyára nem csak velünk esik meg, hogy rosszul sül el egy beszélgetés, hogy nem kerekedik jó hangulat, esetleg összeveszünk. Bár utóbbi lehet egy picit túlzás, mégis kellően rosszul éreztem magam most ezt hinni. Nem volt jó. Ott ültünk egymás mellett, de mintha besötétedett volna a kocsiban, épp csak ne sírták el magukat velem egyetemben a felhők és szakadt ránk az ég. Egy szóval rettenetes volt. Én csak csendesen simizgettem kicsit a hasam, amibe lassan nyugalom költözött, biztos elfáradt a breki is, én meg csak szomjas maradtam. Így azzal próbáltam valami beszélgetést alakítani, de az sem sikerült. Így már a boltnak sem tudtam örülni rendesen, pedig más esetben biztos ment volna, hát tutira egy csoda a hely, most mégsem ez volt előttem.
A fejem felé fordítottam, mikor beszélni kezdett, aztán csak az övcsatot figyeltem csendesen. Nem kérdeztem rá mit akart, azt hiszem itt már tényleg jobb, ha mint mindig, csendben kivárom a dolgokat. Inkább lassan kikászálódtam, hogy ott mellé tipegjek. Nem nagyon tudtam a kezeimmel mit kezdeni, így csak a hasam alatt összefűztem az ujjaim, úgy néztem hol a földet, hol az autót, hogy most akkor merre. Csak a már széttárt karjaira pillantottam fel.
- Üüühüm. Szeretném, lehetne kettő is, talán… - mondtam kissé halkan, aztán lecsökkentve köztünk a távolságot karoltam át a derekánál, óvatosan simulva hozzá, mert azért nem voltunk tökéletesen összeilleszthetőek mostanság ugye. - Szeretlek, nem akarok veled soha ilyenben lenni, bármi is volt ez. Jó?
A fejem óvatosan fordítottam felfelé, közben még nem engedtem el, csak ha már muszáj volt. Nem a szomorkodás volt itt a baj, sokkal jobban zavart, hogy már lassan bűntudatom volt, nem pontosan tudom, miért, de biztos nem magától lett neki sem rossz kedve. Egy nagyobb sóhaj után sikerült picit mosolyognom is rá, aztán csak kinyújtottam a kezem, hogy azért megfogja-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704540#post704540][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:44[/b][/url]

Valahogy érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, kisiklott a megszokott, békés mederből és nem is igen akar oda visszatelepedni a beszélgetést illetően. Mert hogy leginkább úgy, ahogy volt, megszűnt és azt hiszem, ez nagy részben az én hibám is volt. De mégis mit mondhattam volna? Nem úgy alakult ez a nap, ahogyan indult, eléggé hullámvölgybe telepedett és úgy látszott, már nem akad benne elég erő ahhoz, hogy ki is kepesszen onnan, nagyfiúhoz méltóan. Helyette csak fetrengett a gödör alján és nyűgött.
A szavaimra sem láttam akaratot, hogy esetleg megszólaljon, leginkább csak olyan volt, mint aki szeretné, ha végre vége lenne a napnak és nem is kéne beszélni egymással.
Ahogy kiszálltunk, végül tettem még egy apró próbálkozást, hogy rendbe pakoljam az amúgy siralmas hangulatot és az ölelés-kezdeményező mozdulatra már hajlandó is volt elszakítani a tekintetét a pocakjától.
- Talán - tettem hozzá, aprót szusszanva, mikor végre a karjaim közé simult, már amennyire ez még lehetséges volt a kicsi brekitől. Nem is volt már annyira pöttöm, így az ölelés dolog is kicsit necces volt, de nem zavartattam magam miatta. Kissé sután fontam köré a karjaim, az arcom pár pillanatra a tincsei köré temetve. - Én sem, Zajaczek.
Több apró puszit is nyomtam az arcára, mikor felpillantott rám, részben azért is, hogy ne legyen annyira elkámpicsorodva, másrészt, hogy éreztessem, semmi baj nincs. De végül csak elengedtem, a halvány mosolyt nagy nehezen viszonozva és az ujjaim az övéi közé fűzve kalauzoltam be az apró, színes üzletbe, ahol megannyi bubis-tea komponens neve díszítette a táblákat.
- Akkor milyet is szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=704580#post704580][b]Maja Bojarska - 2017.10.01. 19:01[/b][/url]

Elég nyilvánvaló volt, hogy valami nagyon nem jó, de sehogy nem mozdult a dolog, hiába próbáltam tényleg mindenért, ami sikerült bocsánatot kérni, vagy inkább hallgatni. Ilyenkor mindig éreztem, hogy mennyivel jobb, mikor semmit nem beszélek, és azt is, miért is nem szeretek a suliban se, a boltban se, a meccsek után, a lelátón vagy éppen táncversenyeken nagyon beszélgetni. Akkor nincs esély félreértésre, vitára vagy sértődésre. Nem szeretem, hogy teljesen akaratlanul is megtörténhetnek ezek. Ilyenkor legszívesebben megint csak csücsülnék otthon és várnám a másnapot, hogy az majd jó lesz. De Lewyvel ez egészen más.
Szeretem őt és biztos vagyok benne, hogy ilyen előfordul, ha az ember valakivel sokat van együtt és nagyon imádja. Ettől még szeretném, hogy ne legyen. De úgy tűnik ez igen kevés volt. Inkább már tényleg csak magamban csevegtem arról, hogy a breki miért is mocoroghat, hogy otthon mit tudok csendben, szó nélkül csinálni, amiből nem lesz hasonló, mint a fodrászosból, vagy szimplán azon, hogy miért nem tudok néha tényleg rendes barátnő, feleség, bármi lenni. Vettem pár szipogósabb levegőt, aztán csak néztem rá meg a széttárt karjaira.
- Legyen kettő - kértem, azt hiszem, legalábbis a hangom olyan volt, mint mikor szoktam a télapónak is a levélírásra gondolni és éppen a világbéke meg a papáék egészsége közé még egy kindertojást kívánnék. A buksimat csak az ingébe fúrtam, elmosolyodtam a jól ismert illaton, szeretem, aztán csak amennyire tudtam szorongattam, magunk közt a brekivel. - Akkor jó, majd ügyesek leszünk.
A puszikra sikerült kicsit rendesebb mosolyt kicsikarni, aztán elengedtem, de még kicsit megsimiztem az oldalát mielőtt a kezem nyújtva vártam volna az övére. Az meg is érkezett én meg kicsit felszusszantam. Követtem őt befelé, aztán kicsit megbújva mellette - bár ez egy dinónak nem túl sikeres művelete - lesegettem milyenek vannak.
- Hááát. Öhm - néztem rá kicsit tanácstalanul. Nem mindig van meg még mindig az önálló döntés, és esküszöm nem direkt csinálom. Lassan figyeltem a gyümölcsöket, meg hogy van zöld, meg fekete, meg tejes tea. Hát, sokkal előrébb nem jutottam. Volt valami piros gyümis bogyós, vaníliás, az úgy tetszett, meg a mangós. De csak sóhajtva néztem rá. Végül az előbbi dolgainál maradva, egész halkan kezdtem bele, mi is legyen. - Talán ilyen epres, fehérest gyümisbubikkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705164#post705164][b]Lewy Bojarski - 2017.10.08. 00:14[/b][/url]

Az ölelés, ha nem is hozta rendbe teljesen a fodrász okozta problémát, azért sokat segített rajta. A kijelentésre, hogy legyen inkább kettő, az ajkamba haraptam, köré fonva a karjaim, majd hagytam, hogy az arcát az ingembe fúrja. Kicsit ugyan furcsa volt ez az egész, de sokkal jobb volt, megnyugtatott, hogy összességében nincs akkora gond.
- Mi mindig, szerintem képesek leszünk ezt is megoldani - közöltem nyugtatóan, finoman végigsimítva a hátán párszor. Pár puszit is nyomtam az arcára, hogy éreztessem vele, hogy semmi baj nincsen, nem kell ezen aggódjon. Végül megfogtam a kezét, hogy együtt indulhassunk a teás üzletecske felé. Nem volt túl nagy, éppen ezért máskor többnyire tele is szokott lenni középiskolásokkal, akik az állandó locsogásukkal elég hamar monoton, de barátságos háttérzajt keltettek. Most csak páran múlatták itt az időt és nem is igazán voltam hajlandó foglalkozni velük.
A határozott válaszra halkan felnevettem és megráztam kicsit a fejemet, majd a szám elhúzva olvastam a tejes alapokat. Több is volt, ami elnyerte a tetszésemet, de végül a vaníliás mellett döntöttem.
- Legyen a vaníliás, azzal a tápióka bigyóval, meg ugye a gyümölcs-gyöngyökkel - kértem ki mind a kettőt, majd kicsit előre-hátra dülöngéltem a lábaimon. Sajnos nem az új, furcsán hajlított talpú Nike volt rajtam, de azért jól esett kicsit aktivizálni magam. - Ihatsz ám az enyémből is, ha szeretnél.
Aztán figyeltem, ahogyan beleporciózzák a gyöngyöcskéket a poharakba. Elég jól nézett ki, határozottan tetszett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705358#post705358][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 03:06[/b][/url]

Nem igazán tudtam, hogy mi is van most. Éreztem, hogy rossz, hogy fáj, amit érzek, mert azt hittem, hogy most haragszik és utálni fog érte. Ezért is kerülöm tényleg szinte mindig, hogy nekem bármiben is szavam legyen. Sokkal-sokkal jobb, ha csak csendesen csücsülök, tudom én. Most mégsem ez lett, meg is látszik.
- Szeretném, hogy sikerüljön. - Olyan volt ez az ölelés, mintha valaki kihúzott volna a hideg vízből, mert nem tudtam úszni. Pedig tudok amúgy, de képletesben nem, mindegy is. Én csak bújtam hozzá, jól esett a simogatás is, de tudtam, hogy ez még azért mindent nem fog megoldani. Azt hiszem szomorú voltam amiatt, ahogy kinézett a helyzet és nem tud ez kimenni a buksimból. Pedig még mosolyogtam is rá már, ahogy befelé tartottunk a teázóba, majd meg is érkeztünk.
- Merre megyünk akkor? Az is jól hangzik - motyogtam felé, ahogy még mindig nézelődtem és vártam, hogy megcsinálja a néni, amit kértünk. Nem voltam türelmetlen, igazából csak úgy álltam ott, nem szokott ilyen se lenni. Kicsit bizonytalanul szorongattam Lewy kezét a másikat meg a zsebecskémbe csúsztattam. El is bambultam a lábaimat lesve.
- Hüm? Ja, öhm, jó, lehet megkóstolnám - bólogattam is mellé, ahogy kicsit összeszedtem magam, mostanság túl sok idő kellett ehhez. Kicsit olyan volt, mintha valaki rácsücsiztetett volna egy forgószékre, amin jobbra pörögve jó, balra meg hányingered lesz és félsz is. Aztán össze meg vissza forgatnak vele. Már a gondolattól is szédülök, de tényleg. Ami azt illeti egy pillanatra lehet meg is inogtam de elmúlt. Nincs itt semmi gond, nem vagyok tengeribeteg hajón sétikáló. Igaz? Jó lesz minden, tudtam és hittem is, de nem szeretem, mikor nem vagyunk boldogok, ettől pedig úgy tűnt nekem. Inkább csak a kezét fogva ácsorogtam mellette, amíg kicsit elgondolkozva meg nem böködtem a szabad kezem mutatóujjával a felkarját.
- Nyuszkó, hogy is kellett mondani a szeretleket lengyelül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705363#post705363][b]Lewy Bojarski - 2017.10.10. 07:13[/b][/url]

A kijelentésre már nem válaszoltam, éppen elég volt hallani is. Nem szerettem reménykedni, sok energiát emésztett fel és a legtöbbször rossz vége lett. Tehát elengedtem a reménykedős részét, helyette csak öleltem még pár pillanatig. Aztán el kellett engednem, mert nem állhatunk itt örökké összebújva, mint valami reménytelenül szerelmes szoborpár.
Bent elég rendes volt a fogadtatás, a nő kedves volt és segítőkész, bár ez a minimális, ami elvárható tőle, ha már egyszer itt dolgozik.
- Öm, még mindig a disney storera szavazok, nincsen messze innen, talán két-három perc gyalog. Utána ráérünk minden másra - vontam meg a vállamat, aprót biccentve a kijelentésre. A néni lassan elkezdte megcsinálgatni a teákat, Maja meg a kezem szorongatta, míg én figyeltem azokat a kis bogyókat. Elég jól nézett ki, azért is kérdeztem, hogy van-e kedve megkóstolni.
A válasz ugyan kis hezitálás után érkezett, de nem lepett meg.
A teát végül elénk csúsztatta a nő a pulton, én pedig a tárcám után nyúltam, hogy kifizessem. Nem volt vészes ára, sokkal rosszabbra számítottam.
A poharat végül a kezembe vettem és csak aztán pillantottam rá, kissé értetlenül a bökdösés miatt. Elvégre nem számítottam rá.
- Kocham cię. Miért? - kérdeztem enyhén oldalra biccentve a fejemet, különösebb gondolkodás nélkül adva meg a választ. Még mindig sokkal könnyebben beszéltem lengyelül, mint magyarul és asszem ez nem is fog változni. Inkább a teámba kortyoltam, majd a golyóbist rágcsáltam kicsit, azon gondolkozva, ki találhatta ezt ki. - Akkor megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705378#post705378][b]Maja Bojarska - 2017.10.10. 14:26[/b][/url]

Ha nem is lehet, én azt hiszem szívesen ácsorogtam volna még csak így. Ha nem illik a helyhez, az időhöz vagy úgy semmihez, akkor is. Bár már megtanultam, hogy kicsit fogjam magam vissza, vagy igyekezzek. Szóval megelégedtem a kézfogós boltba menéssel és a tea ígéretével. Az is bőven több volt, mint amit lehet érdemelnék azután, hogy nem voltam túl rendes. Szépen összeraktam talán mit szeretnék, aztán még készítették meg is érdeklődtem, hogy akkor mi is lesz most. Bár a kocsiban próbáltam az ötletekre figyelni, de eléggé elvesztem másban, most kicsit jobban fel is fogom.
- Jó, menjünk, szeretek sétálni. Oda be szabad vinni a teát, vagy azt addig meg kell inni? - kérdeztem picit megdöntve a buksimat, mert ez fontos. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen nagy pohárral meg lehet inni pár perc alatt, amúgy is csigusz vagyok, meg közben eszem is ki a gyümiizéket, az úgy nem két perc lesz. Közben azt is mondta, hogy az övét is szabad kóstolni, az meg úgy érdekelt is, szóval picit várva de mondtam, hogy szeretném. Aztán a poharakat figyeltem még ő fizetett, és a böködés után a sajátom is elvettem.
- Ühhü, tényleg - helyeseltem, de nem azért mert hű, de jól mondod, hanem mert valahol emlékeztem, csak kimondani nem mindig mennek jól ezek. Mármint úgy az idegen szavak, amiket nem tanultam. A németet csak nem szeretem annyira használni, mert félek, hogy valami nagy butaságot mondok, az olaszt meg Liv nénin kívül senkivel nem is próbáltam soha. Angolul meg nem tudok igazából, bármennyire hiszik… mindegy is.
Aprót bólintottam, hogy iigen, de aztán nem kiindultam, illetve nem csak. Picit lassan húzódtunk el a pulttól, aztán még mindig fogtam a kezét, ahogy szembe fordulva vele néztem fel rá, egyelőre csak megvártam, még rám figyel.
- Ühm, akkor köszönöm a teát éés... - hajoltam közelebb egy puszira amit az arcára kapott, aztán visszafelé szólaltam meg újra. - Kocham cię.
Nem vagyok túl penge kiejtésekben, sosem voltam, de két szót még csak sikerül majdnem jól mondani. Sem, de azt hiszem most a szándék volt a lényeg, ettől ha nem is sokkal, de jobban éreztem magam. Végül csak még mindig a kacsóit fogva indultam kifelé a boltból, de ott megvártam merre is megyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705519#post705519][b]Lewy Bojarski - 2017.10.12. 19:59[/b][/url]

Pár pillanatig hezitáltam, mert hát, általában ennek lefóliázzák a tetejét, úgy meg talán be lehet vinni. Az üveget sem szokták kitiltani mindenhonnan, de ki tudja, mennyire hisztisek. Bár, egy tizes láttán úgyis tutira elhallgatnak, az meg nem pénz, hát csak vontam aprót a vállamon.
- Nem hiszem, hogy gondot okozna nekik a dolog, ne siess vele sehova - közöltem nyugtató hangon. Ismertem eléggé már ahhoz, hogy tudjam, ha az egészet betörli most, olyan lesz a fél délután, mint egy törpevízmű, az meg egyikünknek sem lenne előnyös. Nekem azért, mert folyton meg kéne állni, neki, mert mosdótól mosdóig lenne a haladás.
- Tudom, furcsán hangzik - mosolyodtam el, miközben eltettem a tárcámat, aztán elvettem a saját teámat is, ha már egyszer kikértem. Emiatt holnap megint több lesz a felülések száma, amit csinálni kell. Különben fuccs a kockáknak.
A bólintásra kissé felvontam a szemöldökömet, azaz, már inkább arra, hogy besorolt elém, a kezem fogva. Nem igen terveztem sokáig topogni a teázó közepén, mert még a végén valaki felismer, vagy csak elkönyvelnek nyálgombócnak, az meg még mindig nem vagyok.
- Nincs mit, Prinzessin - rántottam egyet a vállamon, mert tényleg semmiség volt, de aztán kissé elmosolyodtam ismét. Jól estek az ilyesfajta próbálkozásai, még ha nem is ment neki tökéletesen. Határozottan haladás volt ez már.
A boltból kiérve a teámba szippantottam és egyből jött vele valami bogyó is, amit furcsa fejeket vágva elrágicsáltam, aztán a jobb oldali kis sétálóutca felé tereltem az asszonykát.
- A tiéd milyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705540#post705540][b]Maja Bojarska - 2017.10.13. 01:49[/b][/url]

Türelmesen kivártam a válaszát, de nem voltam így sem biztos abban, hogy ez nem lehet-e baj, én azért majd igyekszem nem életveszélyesnek kinézni vele, ha meginni nem is sikerül addig. Nyilván nem fog. Ha sikerülne, annak olyan gyors távozása is lenne, mint ahogy elfogyott. És ha a gyomrom gondolkodását nézem, az sem biztos, hogy nem ugyan ott jönne vissza úton is. A poci nem mindig érzi azt, amit én. Múltkor például a nutellától is rossz érzésem volt, pedig olyan sosem volt korábban, nem is ettem egy kanállal se, nehogy baj legyen. Szóval nem, nem sietek én sehova vele.
- Csak más, de biztos, ha nálatok kiabálnánk mondjuk hooooogy tükörfúrógép - a szót nemrég láttam valahol, és annyira fura, hogy az már vicces, mindegy is - tuti csak lesnének. Az furcsa.
Már a poharat szorongatva néztem rá, hogy kicsit távolabb megmerényeljem a puszival és a próbálkozással. Annak ellenére, bármennyire nem megy jól, én ezt komolyan gondoltam, és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. Nem akartam, hogy itt öregedjünk meg, meg hogy néznénk ki, ha a breki is a pociban verne végleg sátrat? Az elefántoknál van talán csak jó hosszú bentlakásos növekvés. Nem vagyok az, hiába növekedek jó nagyra lassan.
Ahogy mentünk kifelé, én már a számmal a szívószálat kerestem, rutinosan elpiszkálva neki az utat a pohár aljáig, így kikerülve, hogy egy nagyobb golyóka beleszoruljon rögtön.
- Fih-hom - közöltem éppen teli pofival, mert azok a málnás bogyik nagyon bejöttek, és egyből elfért több is a számba, ha nem is illett volna. Miindegy. Lassan elnyammogtam, aztán felé tartottam a poharamat. - Megkóstolod, nem nyálaztam még úgy össze. Az a rózsaszínes málnás benne, finom, a nagyon piros az eper. Megnézhetjük bent a Lilo és Stitches dolgokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705543#post705543][b]Lewy Bojarski - 2017.10.13. 03:28[/b][/url]

Rendesen megütközve bámultam rá, mert nem csak, hogy a lengyelek néznének rá furán, otthon, nálunk, a lengyelek itt sem értik, mi az, hogy tükörfúrógép. Pedig aztán, gyerekkoruk óta tanulják a magyart, mégsem értik. Ez elég szomorú, nemde?
- Hogy micsodácska? Mifúró? Mire jó az egyáltalán? - kérdeztem, már majdnem bandzsítva az értetlenségtől. Néha a magyarok olyan bugyuta dolgokat találtak ki, hogy még csak nem is értettem, mire jó az egész. Miért kéne külön gép arra, hogy tükröket fúrjon?
Kicsit kijjebb topogtunk ám, mielőtt még az asszony a szférámba mászott a puszival, meg a próbálkozással, hogy kimondjon egy olyan szót, ami egyáltalán nem áll szájra azoknak, akik sosem tanultak lengyelt. Néha még a saját nevembe is bele szoktam akadni, aztán csak fogom a fejem.
Szóval kifelé indultunk, ő meg az innivalóját piszkálta, kevésbé hülye fejeket vágva, mint amennyire nekem sikerült. Rémesen reagáltam minden váratlanra, mint arra is, hogy a tápiókacucmó egyből feljött a szívószálamon.
Bizalmatlanul a poharára néztem, majd grimaszolva megráztam a fejemet.
- Nem, előbb nyálazd össze, majd utána! - közöltem komoly fejjel, de aztán csak elnevettem magamat és ismét inkább a teámba ittam, kicsit talán a szívószálat is megrágva, pedig tudom, hogy nem szabad. - Majd olyan málnásat szeretnék, az eper túl mainstream. Öööö, persze, gondolom leginkább amiatt is megyünk oda, nem?
Legalábbis, ránk az nagyon jellemző lett volna. Bár én Meridát is nagyon adtam, szóval lehet, hogy arra a részlegre is elkúsztam volna, akkor még a marvel és a star wars szóba sem került. Szabad nekem oda bemenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705588#post705588][b]Maja Bojarska - 2017.10.14. 03:03[/b][/url]

Nem igazán tudom, hogy ugrott be ez a szó, de még a ágyúfűnyíró is és a fűtőküldönc is eszemben volt. Lehet kicsit sokat olvastam megint a gyakori kérdésekes oldalt. Bár elég izgi volt az az Orfeus vagy milyen nevű bácsi, aki meg akart tanulni lebegtetni és sokan adtak neki tanácsot! Valaki egyből azt, hogy igyon ciánt. Ezt nem egészen értettem, az ad varázserőt?
- Miiindegy, ez csak egy szó, nem fúr semmit, senki. Azt gondolom csak a szerelők szoktak - tettem hozzá a kis elméletem, de igazából én hamarabb elengedtem, mint neki sikerült, ahogy észrevettem, ezen el is mosolyodtam. De végül puszistól, lengyelesen szeretlekestől kivonultunk és a teákba is sikerült belekortyolni. Néha felnéztem a férjecskére, és nevetnem kellett, mikor a szívószálra bandzsított, vagy olyasmit csinált. Annyira, hogy félre is nyeltem egy kortyot így köhécselve próbáltam abbahagyni a vigyorgást. Aztán megtorpanva emeltem fel a mutatóujjam, hogy magam felé intsek neki, aztán megnyalva a szívószálam a pofijához toltam. Hát, ha így szeretné, één nagyooon szíívesen.
- Megtörtént. Most már jó lesz, nyuszi?
Amíg kivártam a sorom a poharamra és tipegtem az irányba, amit belőtt nekünk én csendesen el is nézelődtem. Nem sokszor járkálunk csak úgy szerintem, vagy legalábbis sok idő erre nem szokott lenni, pedig jó. Csak úgy vagyunk, így mi hárman. A poharas kacsom a pocimhoz is húztam, elég gyakori lett, hogy sokat jár ott a kezem, még ha el is van foglalva.
- Hagyok neked. Hát, nem tudom, azért kérdezem. De mit szeretnél még? Én nem nagyon tudom mi van még bent, de gondolom igen - dobtam fel végül, hogy hát ő tudna minket bármerre elnavigálni. De egyelőre volt egy kis visszásság az egészben. Mert mi van, ha látok valamit, amibe úgy beleszeretek, mint egyszer abba a rózsaszín cipőbe. Ami aztán a bokorba dugta magát. Nem biztos, hogy az jó, sőt, sosem szeretem az ilyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705812#post705812][b]Lewy Bojarski - 2017.10.16. 16:42[/b][/url]

A szó egészen felzaklatta az idegeimet, mert nem tudtam, hogy mi az és minek fúrna bárki is egy tükröt. Ki lehetett az, aki feltalálta a masinát, ami csak erre jó? Miért volt neki ennyi fölösleges ideje? Éppen csak elmerültem volna, hogy mire is lehetne egy lyukas tükröt használni, mikor Maja közölte, hogy nincs is semmi ilyen, ez csak egy szó. Végképp nem értettem semmit, az arcom értetlen grimaszba torzult, ahogyan összevontam a szemöldökeim, az ajkaim is összepréselve.
- Most van, vagy nincs? Én elvesztettem a fonalat. Van tükörfúrógép vagy nincsen? - faggattam most már egy kissé kétségbe esve, miközben szorongattam a poharamat. Utána megpróbáltam ezen teljes mértékben túllépni, de elég nehezen, vagy nem is teljesen ment.
Helyette inkább a szívószálra bandzsítottam, amire Maja köhécselve kezdett el nevetni, én meg aggódva pillantottam rá. Nem kell azért megfulladjon, mert én éppen retardált vagyok.
- Persze, így már megfelel - bólintottam, a pillantásomat a pofiján tartva, miközben az üccsijébe ittam. Határozottan finom volt, bár az enyém kicsit jobban tetszett, de alapvetően nem volt rossz. Szétnyomtam a kis golyóbist a nyelvemmel a szájpadlásomon, majd halkan hümmögve bólintottam. - Elég finom.
Kicsit elgondolkoztam, hogy a legutóbbi ilyen boltban mik is voltak, de az már régen volt, Rómában és nem is voltam teljesen magamnál azt hiszem, de akkor vettem magamnak egy plüsst.
- Öm, Star Wars, Marvel, Aranyhaj és Merida egész biztosan szokott lenni, az elég fix dolog - bólogattam elgondolkozva, ezek pedig fontosak, mondjuk ebben a sorrendben. - Meg mindig a legújabb kijött Disney, de most nem tudom, mijük van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=705882#post705882][b]Maja Bojarska - 2017.10.16. 23:25[/b][/url]

Megint kezdtem magam nagyon furán érezni, ahogy láttam, mennyire elvesztette a fonalat. Nem akartam megkavarni vagy ilyen értetlenséget okozni, de úgy látszik mégis sikerült. Azt hiszem ezeket én sem hallottam az általános iskola óta. Bár szigorúan a visszafelé is ugyanolyan szavak mellett ennyi maradt csak meg nagyjából. Néztem rá nagyokat pislogva, mikor grimaszolt, és a kérdései alatt csak ráztam a fejem, tudtam, hogy ezt valahogy csak be kéne fejezni, ha már elkezdtem mondani.
- Ez egy olyan szó csak, egy másikkal együtt használják és úgy szerepel benne az összes ékezetes betű. Még nyelvtanon tanultuk régen. Árvíztűrő tükörfúrógép. Ha pontosak akarunk lenni. De nincs neki jelentése, nincs ilyen, csak megalkották a szót. Fura emberek vannak - rántottam a vállamon. Én nem tudtam ezeken úgy megakadni, de lehet azért, mert ismertem a többséget. Inkább a málnás golyókat eszegettem, amik a számba kerültek. Addig ő is megkóstizta az enyémet, én meg vigyorogva bólogattam, hogy szerintem is az.
Bele kellett gondolnom, ahogy most így teázgattunk, hogy utoljára mikor valamit így eléggé szerettem volna és el kellett érte mennem, az nagyon régen volt. Vagyis hát emlékszem rá, de nem túl kellemes. A mekibe mentem, az az előtt volt, hogy elmentem hozzá kibékülni. Pedig a fagyijuk sültkrumplival még mindig tuti finom.
- Úúú, jól hangzanak. Az utolsó a Verdák volt, ami ilyen nagyobb, a következő meg majd csak akkor jön, mikor a szülinapom is lesz - és valószínűleg a brekinké is. Persze ez nem olyan fontos infó ide, csak na. Coco. Kutyusos mese lesz, szóval tuti jó lehet, a kiskedvencesben is nagyon cukorkák voltak, persze ettől még a Volt a minden. Meg a mi kis fehérkénk. - Majd megnézzük. Egyetlenke, mondtad a kiságyat… most ugye itt vagyunk, gondolom itt is lesz összerakva, de…
Nem nagyon sikerült kinyögnöm mit is akarok kérdezni, csak próbáltam szavakat összerakni. Neki szoktak a tervei lenni mi és merre, meg hány méter. Én csak sodródom és boldog vagyok, hogy ott van. De ettől még érdekel, hogy olyan nagyobb ohanásan mi is lesz velünk, és hol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706283#post706283][b]Lewy Bojarski - 2017.10.21. 20:53[/b][/url]

A fejét rázta a kérdéseimre, én pedig végképp nem értettem semmit, de azt hiszem, hogy lassan kezdtem is lemondani róla, hogy tényleg megtudjam, mire jó egy tükörfúrógép. Még a magyarázatától sem lettem okosabb, csak meredtem rá a hatalmasra nyílt kékjeimmel, miközben a pici, elhangzott infómorzsákból próbáltam egy nagy, egészet összerakni.
- Aha... szóval volt egy pasas... vagy nő, aki gondolt egyet, hogy Hm, nekem kell egy új szó? Mert ez nem valami jó indok, engem ez megzavar. Olyan izé emberek vannak - ráztam meg a fejem rosszallóan, lassan, de biztosan elengedve az árvíztűrő gépezetet. Mert mégis mit tehettem volna?
Helyette inkább megkóstoltam Maja teáját, ami egészen finom volt. Még a kis golyók is, persze. Bár én előnyben részesítettem a sajátomat, de igen, az övé is jó volt.
A szó valahogy a nagy gondolkodás közepette is a Disney storera terelődött, meg arra, hogy akkor ott most mik is vannak, mert ő még sosem járt ilyen helyen. Én sem sokszor, de legalább tudtam, hogy mire is illik számítani ilyenkor.
- Majd letöltjük, vagy bánom is én - jegyeztem meg halkan, kis mosollyal az arcomon. A kérdése azonban elgondolkoztatott egy kicsit. Na, nem is azért, mert itt akartam volna maradni annyira, csak az egész... Egy pillanatra a nadrág egy kilógó cérnáját kezdtem piszkálni, majd visszatoltam az orrnyergemen a lefelé indult szemüveget.
- Gondolom az érdekel, hogy itt akarok-e maradni hosszabb távon. Hát... - megköszörültem a torkom kissé, majd esetlenül rántottam egyet a vállamon. Nehéz kérdés volt, mert ugye így több időm jutott rájuk, de nem akartam hosszú távon elszakítani a rokonaitól, neki ott volt az élete. - Én... szóval... majd visszacuccolunk Pécsre, természetesen, csak egyelőre... sokkal könnyebb ez így, megnyugtat, hogy pár percen belül veled tudok lenni. Megérted, ugye?
Az ajkamba harapva szegtem le a fejem kissé, majd megrántottam ismét a vállam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706294#post706294][b]Maja Bojarska - 2017.10.22. 03:51[/b][/url]

Talán kicsit jobban elvesztünk annak a fúrónak az elemzésében, mint kellett volna. Nem bántam, hogy kimondtam, de kicsit butának éreztem magam, pedig elmondtam mindent, amit tudok. Nekem is fura volt, pedig az anyanyelvemen van. Ahogy bámult rám én csak ugyan ezt tettem visszafelé, pont úgy nézhettünk ki, mint a víz alatt tátogó halacskák. Mindegy is.
- Szerintem igen, biztos nem volt színezője, hogy elfoglalja magát - mondtam végül kicsit elgondolkodva. Fogalmam sincs mi viszi rá az embereket arra, hogy szavakkal foglalkozzanak szabadidejükbe, vagy éppen tanulással. Bleh. De nem is firtattam jobban inkább az egészet, jobb volt az iszimre koncentrálni. Finom volt, annyira, hogy mikor visszasajátítottam (van ilyen szó?), akkor annyira belelendültem a kis bogyik begyűjtésébe, hogy kettő ki is pottyant a számon, ütemesen utazva végig rajtam. Előbb a cicimen, aztán a pocimon pattant meg, majd veszett a mélybe. Pedig nem is olyan nagyok, már úgy semmi rajtam, szerintem. Látom a lábaim, ha előre hajolok, az a lényeg, ugye?
- Jóóó, majd, ha kijött, eldöntjük - egyeztem bele, nem mintha lett volna bármi okom ellenvetéseket tenni. Nem szoktam amúgy sem, meg most még nem is tartottam fontosnak, van addig egy csomó idő. Ez egyébként, ha a hónapban várható nagy dolgokat nézem, kicsit elszomorított. Néha rám tört már az, hogy milyen sokára lesz még elég nagy a brekink, hogy megismerjük és megszülessen. Máskor meg olyan volt, mintha szaladnának párosával a napok.
- Nem így gondoltam, vagyis erre is, de nem akartam, hogy bántó legyen - ráztam is a fejem, hogy nem úgy szántam, ahogy hangozhatott. Nem nagyon tudom megmagyarázni, nem zavart, hogy itt vagyunk, furcsa, de szeretem ezt itt, itt van ő és az a lényeg. A mi ohanánk, ha azt mondaná ő most hat országgal arrébb akar menni, mennénk brekistől, Voltostól. Csak vele szeretnénk mi is lenni. DE tudtam, hogy miért Pécsen vett lakást, ahogy azt is, hogy őt az iskolán kívül csak az anyukája köti oda szintén. Előbbivel meg ő is végezni fog majd egyszer.
- Nem azért mondtam, mert annyira ragaszkodom hozzá. Nem különösebben a hely érdekel, csak… legyünk együtt, olyan igazi ohanásan, nem csak darabokban. Érted, nem?
Szeretem Pécset, ott vannak az anyukáink, meg az országban még a papiék, akiket szeretek. De ettől még mióta van saját kis brekis közösségünk ez egészen másnak tűnik. Maga a kérdés is.
- Engem is, nem akarom tudni, milyen az, ha nem tudsz ott lenni, ha kell - ráztam meg a fejem megint, hogy helyeseljem a mondandóm, ha van ilyen. - Inkább arra voltam kíváncsi, hol szeretnéd jobban. Hogy képzelted el… nem csak most, hanem mikor mondjuk már olyan mászós méretű bababreki lesz. Vagy nagyobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=706297#post706297][b]Lewy Bojarski - 2017.10.22. 05:30[/b][/url]

Színezőm az anno nekem sem volt, más kérdés, hogy időm sm, amiben azzal kellett volna elfoglalnom magam. Először csak otthon játszottam kviddicset a papával, vagy edzettem, ha éppen nem ért rám, mellette tanultam, aztán jött a szerződés és bumm, már annyi időm sem volt, mint nem sokkal előtte. Tehát nem tudtam átérezni a tükörfúrós nénibácsi gondját.
- Hát tuti nem volt könnyű gyerekkora, lehet, hogy a budiba nyomták a fejét - horkantam fel, mert bár csúnya elképzelés volt, de ha ilyenekre szánta az értékes idejét, alighanem komoly lelki gondjai lehettek előzőleg.
Visszaadtam a poharat a pocakos hölgy kezébe, aki nem sokkal később ismét lelkes szürcsölésbe kezdett, olyannyira, hogy kettő bogyót még sikerült el is ejtenie. Azok végigszáguldottak az összes útba eső, domborodó területen, majd a földön szétkenődtek.
- Még bőven ráérünk vele - tettem hozzá én, ha már ő is azt mondta burkoltan, hogy lesz akkortájt bizony fontosabb dolgunk is a filmeknél. Például az is, hogy most akkor merre is fogunk lakni, ha megszületik a breki. Az a veszély nem állt fent, hogy hajléktalanságba kéne vonulnunk, mert volt házam, ha őszinték akarunk lenni, azt hiszem, rögtön öt is,az volt a gond, hogy máshol voltak a kötődéseink.
- Nem volt bántó, csak nem gondoltam, hogy most fogsz rákérdezni - jegyeztem meg valamivel csendesebben, mielőtt a teámba szippantottam volna pár nagyobbat, egy rakás kis golyócskát is felszívva. Lassan rágcsálni kezdtem, egy kicsit ezzel is húzva az időt.
A válasza azonban egy kicsit meglepett, így ismételt nyammogással felé fordítottam a fejemet, várva, hogy folytassa. Darabokban. Apró sóhajjal néztem ismét magam elé.
- Úgy érted, gondolom, hogy jó lenne, ha nem este tízkor esnék haza, mikor már senkire nincsen kellő energiám.
Így könnyebb volt, mert az edzések közti időben volt értelme hazamennem, nem kellett az óráim és a tréning közti egy órás szünetet Münchenben kávézva tölteni, egyszerűen csak hazamentem. Kissé ismét az ajkamba haraptam, mielőtt  komoly választ adhattam volna.
- Egyelőre maradnék... legalábbis, az év végéig biztosan, aztán már ha a Breki is elég nagy az utazgatáshoz, esetleg visszacuccolni... Voltie nem szobakutya... és azt is jobb szeretném, ha a babánk totyogósként nem a parkban fixírozná a galambokat, hanem nyugis környezetben topoghatna egy kört a kertben - piszkálgattam a ruhám megint pár pillanatig, néha a járókelőkre pillantva, néha pedig vissza Majára. - Talán egyszer veszek egy házat, itt a kertvárosban. De egyelőre nekem megfelel Pécs.
Nem akartam részletesebben belemenni, mi is szólhatna a város ellen, nem volt egy vidám téma, de azt hiszem, érthető magyarázat volt. Lassan pedig a bolt látótávolságába értünk.