A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hálát adtam ma már sokadszor is a felhőcskéknek, hogy ma sem szomorúak, így nem esik az eső, még ha nincs is nagyon meleg. Még tegnap áthoppoltunk a másik haza a férjecskével, hogy ma én is, vagyis mi is a brekikével kigurítsuk magunkat hozzá edzésre, meg állítólag utána is van terv, de arra vagy nem figyeltem, vagy nem lett kifejtve. Egyelőre nem volt gyanús a dolog, főleg, hogy leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy több nap után megint visszaköltöztek a nagy és pukkadós bubik a hasamba, mert nagyon lubickolt a pöttömke. Reméltem, hogy nem az utazás, vagy más van a hátterében, és nem is elégedetlen, szóval boldogan simizgettem a pocim, ahogy a lelátó rajongótömegétől távolabbi, a padokhoz meg közelebbi részén lecsücsiztem. Nem vagyok oda a tömegért továbbra sem, ahogy a kérdezgetős és nagyon megbámulós dolgot is szerettem volna kikerülni. Persze az, hogy mi lenne jó, meg mi történik két külön dolog. Így leginkább próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi, hogy figyelik. Mi most azért csücsülünk itt bugyogva, hogy jól megnézzük Lewyt.
Nem volt túl meleg, de a kabim elég volt magam alá gyűrnöm egyelőre, felvenni nem kellett. Mondjuk, ha nem hozom ki, biztos jól le lettem volna szúrva, így azért azt nem mentem megcsinálni. Arról nem beszélve, hogy itt volt a pandamacis sapim is. Akartam egyet szerezni Sebbynek is, de azt mondta a bácsi, akinél vettem anno, hogy majd csak pár hét múlva lesz, de sebaj, én kivárom. Pont úgy, mint az edzést is. Mosolyogva figyeltem végig az egészet, persze vannak részek, amiknél azért kicsit jobban leragadtam, mert nem lett volna szép látni, ha valami baj lesz. Bár azt be kell vallani, nem bírtam sokáig a popsimon, mert hamar kicsámborogtam a pálya szélére, de csak ameddig szabadott. Még mindig kicsit húzkodtam a felsőt, mert nem szoktam hozzá, hogy már tapadós, de még nagyon csinin belefértünk így ketten, a mi babánkkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709118#post709118][b]Maja Bojarska - 2017.12.01. 19:46[/b][/url]

Szépen kivártam, még lekerül róla a kékség, és újra ő lesz ő, na nem mintha a stitches Lewyt ne imádtam volna, akkor is szívesen mentem volna vele haza. Mondjuk nem igen oda megyünk még azt hiszem, de azért a zümikocsiig biztos. A lényeg az volt, hogy azzal is pont olyan imádnivaló volt, és azt hiszem ezért, amilyen nem tudtam elég hálás lenni. Mármint komolyan, a többség a fiúk között fiatalon is lenézi már a disneys dolgokat, meg folyton hajtogatják, hogy már nem ezzel kéne foglalkoznia a nagylányoknak. Nekem meg ez nem annyira tetszik, leginkább semennyire. Ő ellenben sosem mondta, hogy kapcsoljam ki, inkább leült velem nézni, sőt, mikor még nem laktunk együtt és átjött hozzánk is együtt meséztünk. Sok dologért kellene hálásabb legyek, és mikor úgy néz rám, mint most a de után, azt érzem nem jól csinálom a hálálkodást. Azért elmosolyodtam, mielőtt belé kapaszkodtam volna, hogy a rózsaszín-kék csodákkal a kosarunkba tovább induljunk.
- Már a felén majdnem túl vagyunk, nincs olyan sok vissza - mondtam picit megemelve a vállaim, de azt hiszem ő is érezte, hogy nem számított mennyi múlt el, vagy mennyi van vissza. Annak ellenére, hogy vannak nehézségek, változnak a dolgok, én oda meg vissza voltam a gondolatért, hogy van a pocimban egy kicsi Lewy vagy egy kicsi én. Picurka.
- Nem is értem miért, pedig láttam valahol olyan pici pókit meg Deadpoolt, tök édik voltak. - De, éppen megértettem, miért nem szabad. Végül csak kicsit lassan totyogva hagytam, hogy vezessen a kiút felé, hogy a „kindertojásosan” elrendezett puhákba vessük magunkat. A pulcsis kis huzavona után itt azt hiszem éppen a nem szeretek vásárolnis Maját én is beállítottam a pénztárhoz, mert eléggé elvesztem a picikben. Mondtam, hogy cukikat láttam, sajnos. Mikor aztán sikerült a polcból kimásznunk szépen elpakolták tasakokba még Lewy fizetett, én is magamhoz vettem belőlük, hogy aztán kifelé még egy picit megálljak ágaskodni felé egy puszira. A fodrászos után még mindig kicsit rosszul éreztem magam, hogy buta voltam, de azért reméltem, hogy nem lesz belőle már nagyobb baj, és ahová ma még tartunk, az már marad ilyen boldogságosban.