KATT

Yar

A magabiztosság sosem bűn, és pláne nem rossz dolog. Főleg ebben az ágban. Ha belegondolunk, az elején mindenkinek nagy szüksége van rá, kinek kevesebb, kinek több, de hiányozni nem hiányozhat senkiből sem. Ez a fiúval is így van, így szinte csuklóból mennek neki a feladatok, és a rá bízott dolgok. Kell ez, a továbbiakra nézve biztosan. A nő csak csendben ül, és hallgat, majd a hallottak végett kissé meghökkenten néz a szemben ülőre.
- Már miért lenne hülyeség?
Nem is kérdez többet, hanem hogyha van még kérdés, akkor azokra válaszolni fog, de a végén így is, úgyis a feladat jön, tehát a párbeszéd után kezét felemelve mutat a gömbre, hogy Yaristáé a pálya, ő jön a feladatok teljesítésében. Ha megvan vele, akkor majd kap következő instrukciókat, de egyszerűbb, és jobb, ha valaki magától ráérez a dolgokra, semmint hogy a szájába kelljen mindent rágni. Ez az egyik alapszabály, amivel már tisztában lehet mindenki. Előbb ők próbálkoznak, aztán ha nem megy, akkor kapnak segítséget. Előbb mondatokban, aztán, ha nagyon szükséges, tettekben. Ezen eset kivételével.
- Próbáld meg azt, hogy a "gömbben" lévő levegőt magad köré képzeled. Mintha magad is forognál vele, egyre gyorsabban, mintha tornádót szeretnél csinálni, aztán amikor úgy gondolod, hogy elérted a határaid, a mostani határaid, akkor lassítsd szépen vissza. Egyszerűbb, hogyha a kezedet használod az elején, a kézfejeddel imitálva a levegő áramlatát, a mozgását.
Miután pedig mindezt elmondta, lassan, és érthetően, tényleg hagyja dolgozni az ifjoncot.

//Ha megvagy a folyamat leírásával, akkor kérlek, az eredményt hagyd majd rám. //

Lori

Tiszta őszinteség, és feledtébb nagy nyugalom árad a lányból, nagyobb, mint amit kívülre mutat. Nem is forszírozzák tovább a teendőket, jöhet a feladat. Lorinak is, mint eddig az összes gyakorlatisnak, megjelenik a tanárnő tenyerén a gömb, benne a lány eleme. A víz nyugodtsága, egyszerűsége fedezhető fel benne. Csak akkor kapja meg a lány, ha helyet foglal, amire a tanerő úgy utal, hogy kezével int a maga mellett lévő üres terület felé. Ha még ez sem fog használni, akkor majd szavakkal is kifejezi magát.
Miután viszont a lány helyet foglalt, a tenyerébe teszi a gömböt, és már adja is az instrukciókat.
- A feladatod roppant egyszerű. Kezdj valamit a benne lévő vízzel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak egy kis valamit csinálj vele. Rád bízom, mit, a te döntésed, és jelenleg még azt is, hogy hogyan csinálod.
Von vállat, és semmi mást nem felel. Diák tanul, ő tanít. Ez a módszere. Addig is, ha van kérdés, természetesen válaszolni fog rá, de ha nincs, akkor csak az eseményeket szemléli, minden más mellékcselekvés, vagy beszéd helyett.

/Az általad végigcsinált gyakorlat sikeres lesz, a hatását, milyenségé, erősségét viszont kérem, hogy bízd rám./

Elemi mágia óra 1.

Lori

Valami érthetetlen oknál fogva mindenki rögtön minden segítség nélkül próbál "elbánni" az elemével. Ezt sosem értette Julianna, bár sosem szólt bele sem. Most azonban, amikor Lori első próbálkozása sikertelen, meg a másodiknál is csak egy kis hártya jelenik meg a tetején, felsóhajt, és türelemmel próbál magyarázni.
- A jelek szerint hűteni szeretnél. Ez nagyon jó, azonban, mint már mondtam, kezdjük az alapoktól. Próbáld meg a gyakorlatot úgy megcsinálni, hogy használod a kezed is, azzal próbálod meg segíteni a folyamatot. Ha végighúzod felette a kezed, akkor sokkal egyszerűbb lesz. Utána, ha a mozdulat megvan, se nem görcsös, se nem túl laza, és a koncentráció, és az eddigiek a helyén vannak, utána, meglásd, jobban fog menni, bár nem tökéletesen, az majd gyakorlásnál tudod a helyére tenni.
Mosolyodik el, a türelme, mint a birkának, azonban a viszonylag hűvös, és nyugodt külső tüzet rejt, olyan izgalmat, amit mindig, hogyha effélét lát. Most is csak figyelni fogja a lányt, és segít neki, ha rászorul, ha pedig befejezte a gyakorlatot, akkor lassan vége is az órának.

/Hatást szintén, kérlek hagyd meg nekem, a befejezést a hszed módosításában fogod majd látni, tehát nem fogom külön kiírni./

Julianna tanárnéni

Miután szkeptikusan előadja, hogy hogyan gondolkodott az egészről, a tanárnő visszakérdez. Ez meglepi a fiút, azt hitte, ő látja rosszul, de ha ez a fajta módszer is megfelelő - márpedig eredményes volt valamennyire -, akkor nem szégyenkezik többé miatta. Rájön, hogy Erdős tanárnő inkább inspirálva tanít, mint kőbe vésett törvények szerint.
- Nem tudom, csak olyan fura. Én mindig valahogy megközelítem az adott problémát és, ha nem sikerül változtatok. Mivel teljesen ismeretlen terület ez nekem, úgy gondoltam, hogy ha elég elvont módon próbálkozom, akkor talán sikerülhet. - meghúzza a vállait, miközben a kavargó levegőt nézi a gömbben, figyeli és tanulmányozza, amennyire ő gondolja, hogy megértheti. Furcsa alakzatokat vél felfedezni benne, persze az is lehet, hogy csak a fantáziája játszik vele. Közben a tanárnő mégis ad némi instrukciót, de inkább csak arra vonatkozóan, hogy mit próbáljon elérni.
- Rendben. Akkor most jól figyeljen tanárnő, mert csak egyszer mutatom meg. - néz a tanerőre vigyorogva pár pillanatig, majd a mosolya lehervad és összpontosítani kezd. Először is nézi, hogy "mit csinál" a levegő a gömbben és próbálja gondolatba beleélni magát, hogy eggyé válik vele. Majd beleképzeli magát a gömbbe, ahogy körülöleli őt a levegő és mozgatni kezdi a jobb kezét, a mutatóujját pontosabban, a többi nagyjából ökölbe szorítva pihen. Az ujja pedig az óramutató járásával egy irányban körkörösen mozogni kezd, a fiú pedig arra fókuszál, hogy megtegye az elem is ugyanezt, "miközben ő a gömbben van". Sikerül amennyire sikerül, de a fiú még gyorsabb mozgásra ösztökéli a levegőt, egyre erősebben koncentrálva, azonban egy idő után érzi, hogy ennyi, nincs tovább, A levegő vagy nem hallgat rá, vagy az ő képességei nem elég fejlettek még, így aztán szépen lecsendesíti a dolgot, remélhetőleg a levegő is úgy gondolkodik, hogy ideje leállni. A koncentrációt nem viszi el göcsösségig, csak amíg jól érzi magát benne. Amint végzett, kissé pihenve emeli fel tekintetét kérdően a tanárnőre nézve.
- Milyen volt? - kérdi őszinte kíváncsi csillogással a szemeiben.

//Fanörpikusan szemtelen vagy Yar, de ennek ellenére a levegő az azért szépen kavarog, és csendesedik el. Feladat következő óráig: Gyakorold ugyanezt, lehetőleg nyugis, csendes környezetben, ahogy a szakkörön is volt, fejed pucold ki, koncentrálj, és csináld. A feladat annyi, hogy próbáld meg ujjmozdulat nélkül mindezt megcsinálni, rád bízom, sikerül-e, avagy sem.
A bünti: 15 sor arról, miért nem élhetsz a levegővel, és annak uralmával vissza,  beleértve minden helyzetet, és szituációt.
Beadás: Következő óra időpontja.//

Elemi mágia óra (1)

Hát ez a nap is eljött... Enikő izgatottan várta már, hogy találkozhasson a tanárnővel, aki bevezeti majd az elemi mágia rejtelmeibe. Mikor megkapta a baglyot az első óra időpontjáról, kirakta azt a szobájában egy jól látható helyre, egyrészt azért, hogy ne felejtse el, másrészt hogy a szobatársai is mind izgatottan várhassák az első órát és a beszámolót róla.
Enikő pár nappal ezelőtt már kitanulmányozta, hogy hogyan kell eljutni a teremhez. Időben elindulta az órára, nehogy elkéssen. Előtte egy kényelmes farmernadrágot, egy sárga egyszerű pólót és egy piros kardigánt vett fel. Útban a terem felé karácsonyi dalokat dudorászott, ugyanis már elkezdte összeírni a listát, hogy kinek mit ad majd karácsonyra.
A terem ajtaja elé érve megállt egy pillanatra és próbálta rendezni kavargó gondolatait. Hamarosan túl lesz élete első gyakorlati elemi mágia óráján. Nem sokaknak adatik meg ez a nagyszerű lehetőség.
Miután kopogtatott az ajtón, belépett a terembe és becsukta maga mögött az ajtót. Nem volt ott senki.
- Öhm... Jó napot kívánok!- köszönt hangosan, majd érdeklődve a szoborportrék felé fordult. A szoboralakoknak kellemes arcuk volt, Enikő közelebb sétált hozzájuk, és megpróbálta kibetűzni az egyik öreg boszorkányt ábrázoló szoborra vésett betűket.

Elemi mágia - 1 felvonás

Itt az idő, hogy összeszedjem magam, és felbaktassak az első elemi mágia órámra. De mégis hogyan készüljek? Mire lesz szükségem? Fejemet oldalra döntve nézek magam elé, majd egy vállrándítást követően, nyugodtan indulok meg. Alig telik pár percbe, máris a teraszon találom magam. Lábaim önműködően visznek manapság az általam kívánt helyszínekre, gépiesen repítenek tova. Rengeteget ingázom mostanában Szöul és a Bagolykő között is. Szinte csoda, hogy tudom, hol áll a fejem. Mindenesetre most nem is ez a legfontosabb, inkább a családom biztonsága. Így aztán könnyed szívvel mondok le arról, hogy Magyarországon valaha is iskolaelső és hasonló tanulmányi posztokat tölthessek be. Vagyis... annyira nem is olyan egyszerű ez nekem. Most is eszembe jut. De azért van, ami vigasztaljon, így az, hogy butának továbbra sem mondhatom magam, és még ha nehéz is, akkor is képes vagyok időt szakítani saját magam képzésére. A lányok sem kavarnak be.
Az utóbbi időben jelentős változások zajlottak le az életemben, mind fizikailag, mind pedig érzelmi téren. Ez meglátszik rajtam. Bár lelkiekben megmaradtam az az örök gyerek, aki eddig is voltam, már sokkal kevesebbszer mutatom ezt az oldalam, és ez az öltözködésemben is meglátszik. Ritkán látni manapság színes göncökben. Többnyire egyszerű férfias eleganciával öltözködöm, a hajam barna és a járásom mindig egyenes. Valóban... Hol is maradtak a tánclépések? Oh, hát persze. A próbateremben.
A tanteremhez érve előveszem egyik kezem a zsebemből, és kopogok az ajtón. Beljebb kerülve körbehordozom a pillantásom, de egyelőre nem vélem felfedezni a professzorasszony arcát. Ismerem őt, köszönőviszonyban vagyunk. Szokásom köszönni az oktatóimnak. Most azonban remélem, többet is mondhatok majd neki. Ilyen érzésekkel lépek közelebb a szoborportrékhoz, hogy jobb ötlet híján így reagáljak a csendre. Néma szemlélőként, lassan vizsgálom arcukat. Biztos vagyok benne, hogy társaim többsége egyből rájuk vetette magát, s én is csak egy vagyok a sok közül. Pillantásom azért futólag az órámra esik.

Enikő

Ismét egy víztanoncot vár Julianna az előcsarnokban, ami a szokásos külsejét mutatja. Ezúttal Enikő az, aki órára érkezik, méghozzá az elsőre. Az mindig izgalmas. A nő már egy ideje ott van, és vár, azonban a kelleténél egy cseppet arrébb, a tavaknál, és vízfolyásoknál. A terep készen van, mint mindig, jöhet a diák is.
Ő maga kisétál az előtérbe, majd gyors köszönés után int a lánynak, hogy kövesse. Ha beértek a helyre, a szokott partszakaszra megy, és leül a fűben, ami csodával határos módon nem vizezi össze az arra leheveredőt. Ha a lány ugyanígy tett, akkor máris belevág.
- Először is kérlek írd alá ezt.
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Van kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Enikőnek, akkor válaszol majd, és ezek után máris ő kérdez.
- Mesélj nekem egy kicsit. Mit vársz a gyakorlatoktól, mit gondolsz, mire leszel képes, milyen érzések vannak most benned?
Jelenlegi állapot kell, ez fontos, hiszen most ebből fognak majd kiindulni, de csak majd. Egyelőre ez még a jövő titka.

Yooji

A mostani legidősebb diák órája is eljön, bár utolsóak a sorban, de eljön. Vele lesz a legnehezebb dolog, neki kell a legtöbb mindent egyszerre megtanulnia, és neki lesz a legnagyobb szüksége az önszorgalomra, az érzékére. Viszont ő van abban az előnyben is, hogy elég jól megmutatkoznak nála dolgok, tehát reméljük, nem lesz nehéz dolga.
A tanerő egy picit késik, majd amikor megérkezik, sűrű elnézést kérések közepette vezeti a fiút oda, ahol Yarista is tanult. A ligetes területre beérve a szokásosan kezd.
- Kérlek, ezt írd alá!
Nyújt felé egy pergament, amin a szokásos van, de azért lényegében vázolja is.
- Az áll rajta, hogy a képességed nem használod az iskola falain kívül, az iskolában csak itt gyakorolhatsz, és használhatod, kivéve, amire órák végén engedélyt kapsz. Ezt a termet tudod használni a gyakorlásra, itt minden korlátlanul használható, azonban ezen kívül csak az, ami, ahogy már mondtam, órák, gyakorlások végén engedélyezve lesz. Kérdés?
Picit vár, aztán ha lesz kérdése Yoojinak, akkor válaszol majd, és utána kezd bele.
- Szóval. Amit tanulni fogsz, de csak nagy vonalakban. Megtanuljuk mozgatni a légtömeget, minden féle módon, de természetesen kicsiben kezdünk. Ne aggódj, lesz idő mindenre, csak egy picit kell gyorsabban haladni, mint a többiekkel.
Mosolyodik el, kis megnyugtatásként, aztán már beszél is tovább.
- Ezután, talán még a mostani alkalommal, a piciből nagyot csinálunk, és egész dolgokat próbálunk meg mozgatni, mint légtömeget. Aztán a következő órákon megtanuljuk majd, hogy hogy irányíthatod, megtanuljuk színezni az összetevőket, megkülönböztetni őket. Melegítünk, és hűtünk, de nem fagyasztunk. Megtanuljuk az alapvető dolgokat a nonverbalitással kapcsolatban is, fogunk majd egy kicsit pálcával is dolgozni. Szóval veled mindenből egy szemernyit. Sok feladatod lesz külön, és párban is. Az év végén pedig, ha belefér, akkor egy kis fantáziára bízott mágiát is tanulunk, mellyel alakokat formálhatsz majd az elemedből, melyek támadni, és védekezni, téged védeni egyaránt tudnak. Ha ügyes leszel, talán még hangjuk is lehet.
Vetíti előre az órák anyagát, most pedig előveszi a szokásos gömböt, benne átlátszó levegővel, és a fiúnak adja.
- Nem adok semmi instrukciót hozzá. Azt csinálsz vele, amit akarsz, rád bízom, csak a megérzéseidre hallgass!
Ad azért egy kis támpontot, majd hagyja a fiút, és csak figyeli.

/A gyakorlat mindenképp sikeres, a milyensége, erőssége eldöntendő. Ezt kérlek hagyd meg nekem./

Elemi Mágia óra (2nd) - Erdős Tanárnő (szigorúan így, nehogy megint baj legyen)

Yar

Elérkezett a fiú második órájának az időpontja, egészen pontosan, vagyis majdnem teljesen pontosan három héttel az ezelőtti után. A múltkor, mivel kicsit elvetette a fiú a súlykot, nem is kicsit, inkább jobb kifejezés a közepesen erősen, így remélhetőleg most már tisztában lesz az alapkövetelményekkel.
Julianna a szokásos helyen várja a fiút, és mosolyog, mikor belép, köszön, és érdeklődik. Visszafogottság, és tisztelet árad az előtte álló fiúból, ami elég nyomós bizonyítéka, hogy igenis tanul. Ezután megáll előtte, és egy rövidke sétára hívja.
- Ígérem mindenre választ fogsz kapni, csak ne olyan sietősen. Tehát az, hogy miét kaptad a 10 sort, amit, hozzáteszem, nem hittem volna, hogy időben megkapok, szóval azért kaptad, mert ez a dolog nem csupán arról szól, hogy irányítsd a levegőt, vagy más esetben a tüzet, vagy vizet, földet. És az órai, számodra plusz kiegészítő anyag el is kezdődik, így a többi kérdésedre is válaszolok.
Bólint, majd egy domb tetején ül le, nyugodtan, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A levegő körülöttük áramlik, érezni, hogy nem magától. Olyan, mint a gömbben a múltkor, ami most elő is kerül, a fiú előtt lebegve. De ennyire még ne rohanjunk előre.
- A feladatod annak is tökéletes kezdete volt, hogy megtanuld, az elementalisták, mint ami te is leszel, félig már vagy is, nem csupán irányítanak, hanem higgadtak, meggondoltak, tisztelettudóak, türelmesek. Ez persze nem mindenkinél alakul ki, vagyis nem akkora mértékben, azonban a visszafogottság, és a fentiek egy olyan dolog, amit nagyjából mindig alkalmaznod kell. A humor, és kisebb csipkelődések beleférnek, egy bizonyos kereteken belül.
Ha valamit majd nem ért a fiú, akkor még egyszer el fogja majd mondani, azonban a gömb már fehéren világít, jelezve, hogy itt az ideje a tanultak megvalósításának. A tanárnő is felé mutat, és még szavakkal is biztat.
- Itt a múlt óráról már ismert gömböd. Lássuk, hogy megy a múltkori feladat!

/jelnleg, mivel hf volt, a te döntésed, hogy és miként sikerül./

Elemi Mágia óra (2nd) - Erdős Tanárnő (szigorúan így, nehogy megint baj legyen)

A tanárnő kedvesen fogadja az ifjú rellonost, aki készségesen átadja neki a kívánt büntetőfeladatot. Meg is lepi a tanerőt, hogy Yarista elkészítette, de éppen ráért, persze nem ez volt az igazi indok. Hanem inkább az, hogy tanulhasson tovább, mert ez mégis csak egy különóra volt, ha innen elküldik vége a tanulásnak, míg a sima óráról maximum kiküldik és jöhet újra. Nos, ezt a lehetőséget ő nem szerette volna elpuskázni, de ha már azt mondták neki, hogy egy kicsit humor belefér, akkor miért ne...
- Rendben, akkor majd csak picit csípem meg tanárnőt, amennyire csak szabad. - mosolyog, de felteszi mindkét kezét, kifelé nyitott tenyerekkel, hogy ennyi volt, befejezte a humorizálást. A kioktatást figyelmen kívül hagyja, de azért úgy tesz, mint aki nagyon kellemetlenül érezné magát, és elfogadja a rá kirótt intelmeket.
- Értem, és elnézést, majd visszafogom magam. - mondja bűnbánóan, de lehet tudni, hogy most csak Julcsi néni miatt mondja, és nem gondolja komolyan teljes szívvel. Aztán jön a feladat, és továbbra sem mosolyog. Nem igazán sikerült az otthoni gyakorlás, csak pár alkalommal tudott úrrá lenni az elemen.  Egy kicsit megmozgatja a tagjait, ellazítja magát, majd behunyja a szemeit. Erősen koncentrál az elemre, ahogy odalép hozzá, majd kinyitja a szemeit és próbálja maga köré édesgetni a levegőt, még az ujjait is használja. Egy kis mosoly kúszik az arcára, mert a levegő köré fonódik, majd pár másodperc múlva megzabolázatlanul becsapódik a falba. Yar elsavanyodott arccal engedi le a kezét és pillant a tanárnőre.
- Hát, még nem igazán megy, de igyekszem. Elég sok mindent vállaltam magamra és... - de aztán csak legyint, nem magyarázkodik tovább. Keveset tudott gyakorolni a kviddics mellett, ráadásul ugyanez a helyzet a non-verbális varázslattal is, bár az sokkal jobban megy, nagyjából tízből hatszor bezárja és kinyitja a lakatot, szóval mondhatjuk, hogy ahhoz van érzéke. Persze a pálcamágia egyik legjobbja az évfolyamában, azzal még hobbiból is szokott varázsolgatni, gyakorolgatni a bűbájokat. De egyelőre Elemei Mágiából eddig terjed a tudása, azonban azért van itt, hogy jobb legyen. Tudta, hogy nem fog minden elsőre menni, szóval nem ideges és nem csalódott, csak a tanerőnek mutatja ki igazából, hogy nem elégedett. Igen, talán ezek a jó szavak az érzéseire.

Elemi mágia 1. óra

Enikőnek nem volt ideje belemerülnie az olvasásba, mert a tanárnő megjelent az  ajtóban, majd intett neki, hogy kövesse. Gyors léptekkel követte a tanárnőt, aki bevezette őt egy különös helyiségbe. Miután Erdős tanárnő leült a fűbe, Enikő is hasonlóképpen tett, közben szüntelenül forgatta a fejét, és igyekezett mindent megcsodálni.
A tanárnő egy pergament nyújtott Enikő felé, amit a lány az ölébe fektetve gyorsan átfutott, majd a felé nyújtott pennával a lap aljára írta a nevét. Mosolyogva nyújtotta vissza a pergament, és izgatottan várta a folytatás.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is elemi mágus leszek- kezdett bele a mondókájába.- De nagyon örülök, hogy a mágiának ebbe az ágába is belekóstolhatok. Nem gondolom, hogy olyan hihetetlen dolgokra leszek képes, de úgy érzem, hogy örömömet fogom lelni a tanulásban és szívesen fogok ide járni...
Enikő beszéd közben végigmérte a tanárnőt. Szimpatikus, fiatal nő volt, aki minden bizonnyal remek tanár is.
- Izgatott vagyok és lelkes- arcán széles mosollyal újra a tanárnő felé fordult.- Szeretném mihamarabb elkezdeni a tanulást.
Enikő mélyeket lélegzett. A levegő ezen a helyen tiszta és friss volt, ezért az embernek az az érzése támadhat, mintha a természetben ülnének.
- Milyen gyakran fogunk találkozni?- kérdezte.- És év végén ebből is vizsgáznom kell majd?

Elemi mágia - 1 felvonás

Amint az órámra pillantok, az ajtó nyitódása üti meg a fülem, s én felé fordulva a tanárnőt pillantom meg, ahogy belép a terembe. Finom, de mély meghajlás kíséretében üdvözlöm, a sűrű bocsánatkérésére pedig csak megrázom a fejem, jelezve, hogy nincs miért aggódnia, inkább én érkeztem korábban. Teljesen időben vagyunk.
Amint Erdős tanárnő megindul előre, követem, s a ligetes terembe belépve becsukom magunk mögött az ajtót. Nincs túl sok időm nézelődni e varázslatos helyen, csak egy pillantást vetek a körülöttem lévő fákra és virágokra, ugyanis a professzornő hamar egy papirost nyom a kezembe, szólván, hogy írjam alá. Miközben fél füllel hallgatom, magam is elolvasom a rajta álló betűket, hogy aztán a pennát ujjaim közé ragadva könnyedén írjam alá a kellő helyen. Ugyan tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, és természetesnek találom őket, mégis figyelmesen olvasom végig a sorokat még egyszer. Nem szokásom semmit sem félvállról venni.
- Nincs kérdésem, Tanárnő - nyújtom vissza a pergament, s húzom ki magam, hogy most már minden figyelmem rá szentelhessem. Szavaira elmosolyodom, de nem fűzök hozzájuk semmit. Kedvesnek találom, hogy ilyen törődő, miattam azonban igazán nem kell aggódnia, én se vagyok az az aggódós fajta. Legalábbis ilyen téren nem. Az utóbbi időben főleg.
- A nonverbális varázslatot még odahaza elsajátítottam - említem meg futólag, nehogy ebből a későbbiekben még félreértések szülessenek, és mosolyogva pillantok a tanárnőre. Aztán át is veszem tőle a gömböt, hogy mihamarabb bele is kezdhessek a munkába. Akkor már nem kell sietni, de nem is érdemes halogatni a dolgokat.
Biztosan fogom kezemben az átlátszó levegővel telt gömböt, s érdeklődve, kellemes érzésekkel telve pillantok rá. Nem izgulok, nincs lámpalázam, és nem is töröm a fejem azon, hogy mit kellene tennem. Ahogy Erdős professzornő is mondta, csak a megérzéseimre hallgatok. A gömböt nézegetve és forgatva az ujjaim között, mély nyugalom áraszt el, először még csak tudattalanul rendeződik légzésem, majd tudatosan figyelek rá. Beszív... és kifúj. Hamarosan a szabad kezem is felemelkedik, és a rekeszizmom tájékára helyezem, hogy még jobban átérezhessem a helyes légzés ütemét. Közben kis időre a szemem is behunyom, s elképzelem, ahogy a gömb is lélegezni kezd, akárcsak én. Benne a levegő kavarog, szelíden áramlik. Pillantásom újra a gömbre irányítva tovább gondolom a dolgot, s örömteli mosoly húzódik arcomra, ahogy érzem, nem fér kétség hozzá, hogy a gömbben lévő levegő egy és ugyanaz velem. Szinte érzem, ahogy simogatja az arcomat, mintha engem ölelne, és körülöttem táncolna.
Rezzenéstelenül figyelem a gömböt, egyre derűsebben, látom, ahogy benne a finom részecskék életre kelnek. Aztán egy újabb érzés hatására, gondolván, hogy egyelőre ennyi elég lesz, pislantok egyet, s megszüntetem a kettőnk közti kapcsolatot. Szakítva a gömböcskével ezúttal a tanárnőre pillantok, mosolyogva, az előbbi érzések örömétől részegítve, de kötelességteljesen. Kíváncsian várom a véleményét.

Yar

A fiú még mindig kicsit túllő a célon, de azért már cseppet sem annyira, mint eddig. Az pedig, hogy megígéri, hogy legközelebb nem fordul elő, vagyis nem ennyire, és így....
- Hiszem, ha majd látom.
Feleli neki vissza, mert tisztában van vele, hogy milyen az előtte ülő. Lelkes, és precíz, de a viselkedése sokszor kiszámíthatatlan. A házi feladat végrehajtását csak figyeli, nem szól semmit, még a becsapódást, és a durranást is nyugodtan hallgatja végig. Az ezutáni bevallás szerint viszonyul ezután a kérdéshez, és egy "Nocsak" kíséretében valahogy az az érzése támad, hogy nem biztos, hogy mindent megtett azért Yar, hogy begyakorolja a feladatot. Kissé csalódott, de egyben tisztán reagál.
- Semmi gond nincs belőle, tudom, hogy nem mindig van mindenre idő. Hidd el tudom. Azonban addig továbbmenni nem tudunk, míg ez nem fog teljes mértékben menni, mondhatni, tökéletesen. Ennél fogva pedig akkor a mai feladat is megvan. Gyakorlás, és ismétlés.
Vázolja fel a teendőket, az új teendőket, amik kiütik a következőt. Ismét megjeleníti a már megszokott gömböt, benne a forgó levegővel, miközben végig őt nézi. Látszik rajta, hogy igenis bánja, de emellett nem emel szót. Sem azért, hogy megdorgálja, sem azért, hogy biztassa. Van elég idős már ahhoz, hogy legyen felelősségtudata, így ez rajta fog csak múlni.
- Annyi nehezítést most kapsz, hogy előbb indulsz a gyorsan kavargó szélből. Ezt lenyugtatod, majd újragyorsítod. A cél egyszerű. Az üveg szétrepedjen, avagy jobbik esetben robbanjon a benne keletkező feszültségtől. Nekiláthatsz.
Adja meg az engedélyt, ha pedig még az a kérdés lenne, hogy nem lesz-e baj, ha szétreped, akkor a válasza majd egyértelmű lesz. Természetesen nem, hiszen a terem minden balesettől védett, nem történhet személyi sérülés.
Ezen kívül azonban semmi instrukció, csak az eddig tanultak, és a megérzések.

Enikő

Lelkes, és minden bizonnyal, levitás módjára szorgalmas lány minden kérdésre felel, szinte az elvárhatókat, kisebb meghökkenőbb részekkel. A nő csak végighallgatja, nem szól közbe, se akkor, amikor elmondja, mit is vár a tárgytól, se akkor, amikor azt mondja el, hogy most mit gondol, és milyen érzések vannak benne. Nem lenyugvó, de valahol mégis véges. Aztán kisvártatva megszólal, még azelőtt, hogy a gyakoriságról kérdezné.
- Nos. Ebben nem teljesen van igazad. A mágia ezen ága határtalan, azt csinálsz vele, ha innen kikerülsz, amit csak szeretnél. Nincs olyan, hogy ezt megtanultad, onnan nincs tovább. Mi, elemi mágusok mindig tanulunk. Életünk végéig. A határainkat feszegetjük, és érjük el, aztán túllépünk rajtuk, és haladunk a következő határig.
Ekkor abbamarad a kis kiigazítás, és várja a következő kérdést, amire szintén kész válasza van.
- Négyszer fogunk találkozni idén, kb. három hetente. Vizsgáznod természetesen kell az év végén. Gyakorlatból,és elméletből egyaránt.
Itt jöhetett az illúziórombolás, de hát ez van. Amikor minden kérdést lerendeztek, és tisztáztak, akkor jöhet a java.
- Nos, ha több kérdésed nincs, akkor rögvest az első feladatod. Itt ez a gömb.
Miközben kimondja a mondatot, a lány előtt is megjelenik a kis gömböcske, mint előtte már sokaknál.
- Ebben víz van. A feladatod annyi, hogy bármit, de csinálj a benne lévő vízzel. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, csak annyi, hogy valamit kezdj vele. Elég, ha megmozdítod, vagy valamit alkotsz vele. Rád bízom, mit és hogyan csinálsz.
mosolyodik el, és innen átadja a terepet a lánynak.

//a gyakorlat mindenképpen sikeres lesz, a milyenségét, erősségét hagyd rám, kérlek//

Yooji

Sok- sok meglepetéssel jár a tanulás, és jelenleg nem csak a fiúnak. A nonverbális igék ezek szerint csak éppen, hogy egy pár percet fognak majd akkor igénybe venni, amikor sor kerül rájuk, ami nem kis szó. Elismerően néz rá, aztán következik a felmérés...
A gömbben lévő levegő, csakúgy, mint Yarnál, mocorogni kezd, azonban a szabályosság, és fokozatosság megfigyelhető benne. Mondhatni az eddigi legjobb teljesítmény, ami fogjuk rá, hogy elvárható tőle.
- Szép munka. Volt már eddig ezzel a mágiaággal dolgod?
Más sejtése nincs a tanerőnek, ezért a fura kérdés, de aztán csak a gömbre fókuszál, mindössze pár pillanatig, mire az eltűnik, ő maga pedig feláll a helyéről.
- Mivel ezzel már nincs mit gyakorolni, lássuk, mire vagy képes nagyban. Gyere velem!
Int a fejével, és kezével is, aztán ha Yooji is felállt a helyéről, a domb tetejére kíséri, ahonnan szinte minden belátható. Nem túl nagy a tér, de nem is kicsi.
- A feladatod ugyanaz, mint az előbb. Levegőáramoltatás, csak nagyban. Előbb próbáld meg ugyanúgy, ahogy a gömbbel, és ha nem megy, akkor kapsz tanácsot.
Innentől pedig csak csendben figyel, és lassan távolodik, hogy még csak véletlenül se zavarjon be a gyakorlatba. Keresztbe teszi a kezét, és körülbelül öt méterre áll meg a fiútól, pont olyan távolságra, hogy még érzékelhető, hogy ott van, de nem zavaró, ahogy "leselkedik".

//Kérés ugyanaz //

Elemi Mágia óra (2nd) - Erdős Tanárnő (szigorúan így, nehogy megint baj legyen)

Elemi mágia - 1 felvonás

Mosolyogva biccentek egyet a tanárnő felé köszönömképpen, aztán már nyílnak is az ajkaim, hogy megadjam kérdésére a válaszom:
- Nem - felelem egyszerűen, de aztán tovább folytatom, mert úgy érzem, ezzel még nem teljes a mondandóm. - Nem volt, de odahaza nagy hangsúlyt fektetünk az elemekkel való együttélésre, azok tiszteletére. Együtt élünk a természettel, ismerjük.
Beszéd közben lassan hordozom körbe a tekintetem a közelemben lévő fákon, azok levelein, a virágok szirmain, a gyepen és persze a levegőn, melyet bár szemem nem foghat fel, mégis látom a jelenlétét, ahogy a leveleket táncoltatja, érzem, ahogy megfogja a kezem. Pillantásommal üzenek nekik, tekintettel rájuk, miközben róluk beszélek, aztán a tanárnőre nézek, komolyan. Fűzhetném még a szavaim, mégsem akarom túlragozni mondandóm, úgy érzem, azzal csak veszítene értékéből, holott így se hordoz magában annyit, mint amennyit valójában kellene. A természet csodái nem önthetőek szavakba.
Megörülök, mikor a professzornő maga után int, én pedig kérdés nélkül követem őt. Ha a gömbbel már nincs több dolgunk, akkor valóban jól teljesíthettem, és a dicséretet nem csak biztatásnak szánta.
- Igenis - felelem az újabb feladat ismertetése után, majd a lábaim elé pillantok.  Hálát érzek a fű iránt, amely puha szőnyeget terít elém, hogy megkönnyítse lépteimet, de ugyanígy köszönetet mondhatok a földnek, mely ágyát adja a zöld gyepnek, a víznek, mely táplálja, és a szélnek, mely elhozza a vizet oda, ahol járok. Persze ez a terem nem a valós természet, varázslat, de jelen esetben nem foglalkozom efféle körülményekkel, csak igyekszem elmélyülni a környezetben, érezni a virágok illatát. Szerencsére ez nem kerül nagy erőfeszítésembe, hiszen jó kapcsolatot ápolok vele, és szeretem az időmet a szabadban tölteni.
Ezúttal nem hunyom le a szemem, csak sóhajtok egy mélyet, s kifújva a levegőt felemelem a fejem. Látom a szél útját, ahogy felfrissíti a fák lombjait, ahogy széjjel szórja a haldokló virágok szirmait, porait, ezzel új életeket teremtve. Egy körforgásnak lehetek a szemtanúja, amelynek a részesévé kívánok válni. Nem csak nézni akarom, részt akarok benne venni. Ez ötletre felemelem jobb kezem, s lassú mozdulatokat indítok meg. Nem is csodálkozom magamon, az lenne a furcsa, ha nem vinném bele ebbe a mágiába is a fizikai kontaktust, a mozgást, a táncot. Simogatom a levegőt, mintha így próbálnám megszelídíteni, majd egyre összetettebb, de továbbra is lágy mozdulatokat teszek a jobb, s immár a bal kezemmel is besegítve. El is mozdulok eredeti helyemről, néha kicsit erre, kicsit arra lépek. Bár jelen pillanatban még nem tisztázódnak fejemben cselekedeteim miértjei, nem tétovázok, azt cselekszem, amit ösztöneim súgnak.
Táncra hívom a szelet. Ehhez képzeletemmel is hozzájárulok, s hamarosan érzem is, ahogy lágy szellő cirógatja meg arcomat, és kezd el keringeni körülöttem. Aztán távolabb suhan tőlem, szeretetem széthordozva a környező virágoknak, majd ismét visszatér hozzám. Úgy érzem, kialakul köztem, és a levegő között egy mélyebb kapcsolat, mely során igazán együtt tudunk működni, én életem őt, ő pedig derűvel töltődik, s ezt a csodát megosztja a többi elemmel is. Ám valami nem stimmel. Hirtelen negatív gondolatok úsznak a fejembe, s én egy szempillantás alatt megszüntetem a széllel való táncot, megállok ott, ahol voltam, s leengedett kezeimet nézem. Ez így mind szép és jó. De ugye nem csak ebből áll ez a mágia. Kétlem, hogy mindig és mindenkor csak a szép dolgokra használnám az erőmet. Halkan hümmögök egyet a felismerésre, mely szerint talán túlságosan elkényelmesedtem, majd igazítok tartásomon, s visszanyerve komolyságom a tanárnő felé fordulok, véleményét várva. Közben megpróbálok visszaemlékezni arra, mit is műveltem az előbb.

Yar

A házi feladat kétes teljesítése után a gyakorlást egy új feladattal ötvözik most, ami egyszerre lehet elkeserítő, és mégis valamelyest biztató. Semmi kommentár, semmi hozzáfűzés, csak hogy rendben. Ezen egy picit el is csodálkozik a nő, de gyorsan túllép felette. Csak figyel, érzékel, amikor a fiú nekilát a feladatának, ami nem is megy rosszul ahhoz képest, hogy... De azért még van mit javítania rajta. Amikor végez, és ismét felgyorsította a kívánt szintre, elengedi magát, és vár, akkor kezd csak el beszélni Julianna is.
- Nem is rossz elsőre, azonban a lassítás egy picit gyérre sikeredett. Még egyszer!
Unszolja továbbra is, elvégre nem azért vannak most is itt, mert fel kellett volna adni a fiúnak a jövőjét. Térdelőülésbe helyezkedik, és egy picit összeszűkített szemmel néz rá, és magyaráz a kezével is elmutogatva, amit mond.
- Próbáld meg azt a lassításnál, hogy arra gondolsz, és azt érzed, hogy a levegő megáll, a tér, idő egyaránt. Ez remélhetőleg egy picit segíteni fog benne. Hasonlóképpen, mint a múltkor, hasonló az érzet milyensége, de más a tartalma. Az azonban rajtad múlik, hogy mennyire figyelsz oda.
Próbál neki még többet segíteni, és reménykedik benne, hogy ezúttal jobban fog menni a fiúnak a mutatvány, hiszen ő sem szereti, ha valaki csalódik, és rossz tapasztalatai vannak. Még akkor sem, ha ez saját hibájából történik.

Yooji

A gyakorlat pontosan úgy sikerül, ahogy annak kell, nem is csoda annyira, hiszen az elmondottak alapján ez érthető is. "Élj velük, légy egy közülük!"
- Ez egy tökéletes felfogás, neked pedig egyenesen zseniális. Egyszer ellátogatnék arra, hogy megnézzem, hogy is működik.
Yooji keze, gondolatai által a szél megmozdul. Fokozatosan gyorsul fel, egy erősebb szélig, majd ugyanígy, lassan változik vissza álló légtömeggé. Ez elismerésre méltó, és mivel nagyjából erre az órára nem is lenne több dolog, amit meg kell tanulni, lassan mehet, egy kis házival kiegészítve a dolgot.
- A következő óráig lévő feladataid listája.
Nyújt át neki egy pergament, rajta pár sornyi instrukció.
- Pofon egyszerűek. Számodra mindenképpen. Az első az, hogy ezt, amit most csináltunk, kijössz ide egyedül, és megpróbálod minél feltűnésmentesebben megoldani. Lesz segítségül itt egy tükröd, vagyis hasonló, amiben láthatod, hogy mit hogyan csinálsz, és mellette azt, hogy mit érzel, mennyi a koncentrációd. Ez egy skálán fog majd megjelenni, aminél lesz egy határ, amit ha elérsz, bizony még gyakorolni kell. A cél a szint alatt maradása.
Kis szünetet tart, majd rátér a második feladatra.
- A második. Mivel rajtad kívül Yarista az egyetlen, aki aeromágustanonc, vele fogsz gyakorolni. De csakis annyit kérek majd a részedről elvégezni, amennyit ő is tud. A cél nem az egymás kiiktatása, hanem a tanulás. Vele kell gyakorolnod, aztán írsz belőle egy kb. fél oldalas irományt, amit elég a félév végére megcsinálnod.
Két feladat kilőve, maradt még egy.
- Ígérem, az utolsó már pofonegyszerű lesz. Az pedig a következő.
Mivel nem vettél részt a fiatalabbak óráján, ezért a feladatod az, hogy a negyedévesektől ami ebben az évben nekik az elmélet. Ebből is csak az igéket tartalmazó listát, és a nonverbalitás- elemi mágus cselekedet különbségeit. Ezt jövő órán visszakérem.
Mivel mind a három feladat instrukciókkal magyarázatokkal kiadva, ezért a tanerő feláll a helyéről, megvárja, míg Yooji ugyanazt teszi, majd vele együtt indul el kifelé, a terem bejáratánál pedig elbúcsúzik.
- Három hét múlva találkozunk, addig is gyakorolj, és csináld meg, amit kértem.
Bólint, majd sarkon fordul, és elvonul vissza, hogy rendbe hozza, amit még kell, és előkészüljön a másnapi elméleti órára.

Elemi Mágia óra (2.)

---

Izgatottan, nagyon izgatottan vártam a következő órát. Eléggé felpörögtem a múltkori teljesítményemtől, és most nagyon vártam, hogy még tovább tudjak fejlődni. Ahogy a tanárnő kérte gyakoroltam. Eleinte nem nagyon akart menni, de rájöttem, hogy azért mert nem koncentráltam eléggé. Az agyam mindig máshol járt. Hogy egész pontos legyen lenn a faluba, egy étterembe és annak is a konyhájában. Félreértés ne történjen nem a konyhán van a hangsúly, hanem a benne ténykedő kócos szakácson. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy Bánfai Odett végre nem szingli. Úr Isten, de fura ezt kimondani vagyis leírni. Bár még nem akarok elkiabálni semmit sem! Tehát lényeg ami lényeg: elég nehéz úgy babrálni a levegővel, hogy közben nem is ott jár az agyam. Azonban amikor végre sikerült kikapcsolni a gondolataimat, és a pillangók is kireppentek a pocimból, akkor végre összejött aminek össze kellett jönnie. Sikerült felmelegítenem a levegőt. Hosszú gyakorlás után megértettem, mit is akar a tanárnő azzal, hogy éljem át, mintha én lennék amit csinálok. Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy most az én testemből árad ez a forróság, és ha "meggyulladok", akkor forrni fog körülöttem a levegő. Mondjuk ezt duplán is el tudom érni, ha ott van mellettem Csongi. Akkor is forr a levegő, csak akkor másképp. Tényleg sokat segített, hogy magam elé képzeltem a piros színt, meg olykor egy hatalmas máglyát. A vége felé már egészen jól belejöttem, és csodásan elszórakoztam vele. A levegő felmelegítése nagyon jó tud lenni akkor, amikor nagyon hideg van.
Széles mosollyal sétálok be a terembe, majd célirányosan tartok a mi kis külön termünk felé. Viktorral - a másik piromágussal - még nem nagyon sikerült összefutnom, de remélem hamarosan erre is sok kerül.
- Jóóóóó napoooot! -
Jól elnyújtva, hangosan köszönök, majd tekintetemmel a tanárnőt kezdtem keresni.

Yar

Sok "szenvedéssel" jár a kezdet, de ez mindenhol így van. A túlzott udvariasság bár cseppet feltűnik mindkettejüknek, azért nem kell neki akkora feneket keríteni, így nem is kerül szóba. A csend végig megmarad, egészen addig, míg a fiú be nem fejezi az ismételt próbálkozást, ami jóval sikeresebbnek bizonyul, mint az első. Gyakorlás és segítség. Úgy tűnik ez lesz nála a megfelelő módszer. Azután, hogy minden úgy sikerült, ahogy annak kellett volna már az óra elején is, és ami az elvárható tőle, léphetnek is tovább.
- A feladat hozzád mérten tökéletes, így ha nincs kérdés, akkor kapod a következő feladatot.
Mosolyodik el, majd a gömböt eltünteti a fiú kezéből, hogy helyette egy jóval nagyobbat tegyen az előző helyére. Látszólag ugyanaz, de ha hozzáér a fiú, akkor azt tapasztalhatja, hogy még "tiszta" a gömb, és annak tartalma. Hogy mi is vele a feladat?
- Ezzel ugyanaz a feladatod, mint múltkor. Csinálj vele, amit akarsz, de lehetőleg ne azt, mint amit most megtanultál. A cselekvésed legyen ösztönből, és megint nem fogok segíteni. Tehát összefoglalva. Mutass nekem még valamit, valami újat, valami mást. Rád bízom, hogy.
Unalmasnak tűnhet a feladat, mint amit már a múltkor is eljátszottak, de mégis más. És nem mellesleg oka is van annak, hogy ez így történik, és nem másképpen.
Nem kell rohanni az órákkal, a fiú még bőven ráér mindent elsajátítani, emiatt a sokszori, újbóli próbálkozás, látszólag ugyanaz. Ugyanazon, de nem ugyanaz az esemény.

Odett

Az érkezés kora, hogy most biztosan el ne késsen Julianna. Még jó, hogy valamivel, azaz jóval korábban elindult, hiszen még el sem kezdődött az óra rendes ideje, de Odett már vidáman köszön. A nő előlép a lávafolyó mögül, ahol addig tartózkodott, majd neki is hirtelen jókedve támad, látva, hogy a lánynak nem csak a hangja, hanem úgy a lénye vidámságtól sugárzik.
- Mi a jókedv oka?
Kicsit tolakodó lehet, de csak udvarias kérdezősködés. Ezután int a fejével, meg a kezével, hogy Odett kövesse őt, majd a múltkor már megismert területre érve leheveredik. Megvárja, míg a lány is ugyanezt teszi, keresztbe teszi lábát, és valahogy olyan jógás ülésbe helyezkedik, és mosolyogva adja ki az első instrukciókat.
- Nos, lássuk, mi lett a melegítésből, ami a múlt órán fel lett adva. Lássuk!
Csapja össze a tenyerét, és máris megjelenik a lány számára az ismert gömböcske.
innen pedig egyelőre most az övé a terep, a tanerő csak figyeli, hogy mire jutott ebben a pár hétben.

Elemi mágia - 2 felvonás

Az első órám óta sokat foglalkoztam a levegővel, hiszen bőven kaptam feladatot a Tanárnőtől, és amúgy is az én érdekem, hogy minél ügyesebben tudjam kezelni, vagy szebben fogalmazva minél ügyesebben tudjunk együtt működni. Némileg foglalkoztam az elmélettel is, de inkább a gyakorlatra helyeztem a hangsúlyt, hiszen az a fontosabb, meg aztán az én fejemben különben is könnyen ragadnak az infók, világosan át tudom látni a helyzeteket, a cél mindig az, hogy meg is tudjam valósítani.
Kisebb-nagyobb sikerélményekkel, de felhőtlenül veszem az utam a keleti szárny felé, hogy beszámolhassak Erdős tanárnőnek. Többnyire elégedett vagyok magammal, úgyhogy nem fogom lógatni az orrom, de azt se képzelem, hogy szuperhős vagyok, még messze a profi szint, ami egyébként az én szememben a 4 elem együtteséből adódik, amit persze sosem érhetek el. Legalábbis elképzeléseim szerint. Nem mondom, hogy nem hiszem, hogy nem tudnám megcsinálni, de nem is foglalkoztat a dolog, nem vágyom rá, mint ahogy a világuralomra sem. Szóval nem erőltetem a többi elemet, csakis a sajátomra koncentrálok.
- Szép napot, Tanárnő! - köszönök hangosan, mikor belépek a tisztásra, és mélyen meghajolok, ahogy közelebb érek a professzornőhöz. - Készen állok az újabb megmérettetésre - teszem hozzá kicsit játszva a hangommal, és ezzel is jelezve, hogy nem veszem én olyan halálosan komolyan a dolgot, nem kell tőlem ilyen téren tartani.
Aztán csöndben, és mint egy jó kisfiú teszem össze kezeimet magam előtt, miközben az utasításokra, kérdésekre várok. Tekintve, hogy az utóbbi időben sokat voltam itt, egyre felszabadultabb vagyok, és egyre jobban el merek ringatózni az elemi mágiában.

Yooji

November közepét alig hagytuk el, de már majdnem teljesen lement a két óra, mindenkinél. Oké, akadnak kivételek, de átlagosan elég tűrhető a részvételi arány. Jelenleg ismét a legidősebb diák vár a sorára, aki vidáman lép be, látszik rajta, és máris készen áll, mint mindig. Akárcsak a vele ugyanolyan elemes tanonc is. Mérhetetlen a hasonlóság köztük. Na de ezért is vannak mindketten ehhez a teremhez rendelve, és nem másikhoz.
A tanerő most kivételesen egy kicsit előkészült, és nem csupán a tisztás, hanem azon, az ösvények közepén már előkészítette a kis leplet, mely felett ismét lebegő tárgyak vannak. Csakis azért, hogy egy kicsit fokozza a hangulatot.
Ő maga mosolyog, mint mindig, lassan eleme lesz a mosolygás, és annak a tudománya is. Köszön, és máris a tárgyra tér, ami nem lehet meglepő.
- Helyes, de még mielőtt továbbmegyünk, lássuk, mit gyakoroltál mára. A negyedéves igéken kívül természetesen.
Bólint még mellé, és mindezzel arra céloz, hogy a múlt órai tevékenységet ismételjék meg, de ezúttal sokkal könnyedebben, és lazábban. Ezt ki is fejti egy picit.
- A különbség csupán annyi lesz a múlt órához képest, hogy most próbáld meg minden feltűnés nélkül, és nem csak az elemmel kapcsolatban fegyelmezetten, hanem magaddal szemben is. Tehát úgy, hogy rajtad minél kevesebb mutatkozzon meg abból, hogy mit csinálsz, és hogy egyáltalán te csinálod. Előre szólok, tökéletes nem lesz még, de ez is, mint minden: önszorgalom, gyakorlás, kitartás, és türelem eredménye.
Megint elmosolyodik, és innentől a fiúnak adja a terepet.

/Az eredmény teljes mértékben a te meghatározásod alapján dől el, nem fogok beleszólni ^^ /

Elemi Mágia óra (2.)

Elemi mágia - 2. felvonás

A nagy lelkesedés közepette futó pillantást vetek az óra eszközeire, amelyek nem messze tőlem lebegnek, majd igazítok tartásomon, és a Tanárnő szavaira figyelek, melyek az első feladatomat mondják el. Kicsit elgondolkodva bólogatok rá néhányat, emlékeim között felelevenedik egyik-másik gyakorlásom, amikor igyekeztem ezt a feltűnésmentességet elérni. Maga a levegővel való munka szinte mindig könnyen ment, azt azonban elérni, hogy ez ne járjon elevenséggel, nehéz volt megvalósítanom, hiszen én már alapjáraton is elég mozgékony vagyok, folyton jár kezem-lábam, legszívesebben csak táncolnék és táncolnék, vagy ugrabugrálnék. Persze képes vagyok én kontrollálni magam, nélküle nem is tudnék illedelmes életet élni, ám ha azt csinálhatom, amit igazán szeretek, akkor nehezebb visszafogni a gyerekesebb énem, amelyiknek folyton fülig ér a szája. Ezért van az, hogy a gyakorlati órákon többet pattogok, míg egy előadást képes vagyok moccanás nélkül végighallgatni.
Mielőtt nekilátnék az ismétlésnek, kicsit átmozgatom magam, hogy ne legyenek kötöttek az ízületeim, és ne essen nehezemre nyugton maradni, ne érezzem, hogy kellemetlen az ácsorgás. Ezt gyorsan letudom, s nyomban rátérek a lelki ellazulásra is. Nincs egy meghatározott menete sem ennek a folyamatnak, sosem haladtam még pontról pontra és mindig ugyanúgy, de a jellege, lényege ugyanaz: pillantásom lassan jártatom körbe a tisztáson, beszívom a levegőt és kifújom. Nem is tudom, hogyan lenne feltűnésmentesebb a munkám, ha csukott szemmel végezném, vagy ha nyitottal... Mindenesetre tovább fürkészem a környezetet, figyelem, merre jár a szél, hogyan mozog a levegő, miként kúszik a növények levelei között. Csatlakozom hozzá, én is kergetőzöm, bújócskázom, de óvatosan, nesztelenül lopakodom, nehogy bárki is észrevegyen bennünket. Halvány mosoly húzódik arcomra, ahogy észlelem, a fogócska intenzívebbé válik, és a körülöttünk lévő levegő áramlása megváltozik. Látom, ahogy egyik virágról a másikra szökken, ahogy bólogatnak rá a levelek, s ezt a mozdulatot játszom le jobb ujjaimmal, miközben kezeim nyugodtan pihennek oldalaimon. Nem tudom megállni, hogy ne vigyek bele egy kis fizikaiságot, nem is tudnám egyelőre e nélkül megoldani a feladatom, mindenesetre nem zavartatom magam, különben sem vagyok annyira mutatós, mint múltkor a táncikálásommal. Úgy gondolom, ez is teljesen korrekt teljesítmény, és ha belegondolunk, egy éles helyzetben se feltétlenül vennék észre, hogy mit csinálok az ujjaimmal.
Apró mozdulataim lassan lejjebb csitulnak, már csak néha-néha látszik tekintetem menetén, fejem fordulásán, hogy valamin ügyködöm, de igazán érzem belülről is, hogy egy vagyok a levegővel, és már nem is kergetőzünk, csak szaladunk, kéz a kézben. Egy erősebb széllöket után elterülünk a fűben, és kis hempergés után megnyugszunk. Így érzem én, és így csillapodik vissza a tisztás levegője is, mely felfrissülten ismét önállóan áramlik tovább.

Yar

A sikeresnek mondható ismétlést követően újabb feladatra kerül sor, ami megint a fiútól igényel kreativitást, és szemfülességet. Na meg persze ráérzést, ami mindenkinél fontos tényező. Nem mond semmit sem a nő, csak figyeli, ahogy a másik koncentrál, és még a szemeit is becsukja. Erre kénytelen elmosolyodni, és magában meghajolni az akaratereje miatt, ami, mint a múltkor is, sikeres eredménnyel zárul.
A gömb előbb csak megmozdul, némán, de egy kicsit gurul az asztalon, ide- meg oda, majd, mintha egy zsineggel felülről húznák, megemelkedik, a közbeni gyors színezésnek köszönhetően pedig bárki észreveheti, hogy a levegő felfelé tör magának utat, vagyis próbál, de mivel nem szabadulhat, így a burkát is viszi magával. Nem gyorsan, inkább nagyon lassan, és csak egy jó tíz centire távolodik el az asztallapjától, de annál határozottabban. Mikor visszatér eredeti helyére, máris jön a reakció.
- Ügyes.
Meghökkent, és elismerő szó, de, hogy az eredményt is tudassa, azért még befejezi, és kiegészíti.
- Mivel nem volt nyitva a szemed, így nem láthattad. Ismételjük meg, de most te figyelj.
Utasítja, majd megmutatja neki, hogy mi is történt, amíg behunyta a szemét. A levegőnek most narancssárga színe van, a tetején pedig piros, hogy látni lehessen, melyik az, amelyik a legjobban dolgozik, melyik, ami csak éppen, hogy munkában van. Ez a gömbben forog, és mint egy körfűrész, halad előre, vagyis felfelé, majd szépen lassan visszafelé, hogy visszatérjen.
- Mesélj, mit csináltál, és mire gondoltál.
Nem csak szimpla kíváncsiság, hanem egyszerre tanulság is, és tanulás is Julianna számára, mint ahogy minden alkalommal. Amíg pedig nem kap választ, addig hallgat.