Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ez a pár nap Szirával igazán csodálatos volt. Ennyit még talán nem is pihentem, kivéve, mikor megszöktem otthonról. A haverokkal jó volt az élet. Mind ő, mind én szépen lebarnultunk, nem lehet okunk a panaszra. Az utazás is kellemes volt, visszafelé már repülővel jöttünk, ami bár lassabb volt, de kényelmesebb, főleg nekem. Az itthoniak nem nem szóltam az elmenetelemről, egy idő után feltűnhetett nekik, ha mégsem, akkor úgy kell nekik. Miután Budapesten leszálltunk, buszra kellett szállnunk, különben napokig tartó gyaloglás következett volna. Ez már sokkal kényelmetlenebb és zsúfoltabb volt, szagolhattuk a többi embert, ami nem volt felettébb jó. A busz után egy fél óra vonatút következett és végül itt vagyunk. Pár perce érkeztünk meg, de mivel én nem a kastélyba megyek, ezért Szirát sem kísértem most fel. Nem akartam hazajönni, de a pénz fogyóban volt és a szállás is lejárt. Még a reptéren felhúztam a kabátomat és a hosszú nadrágomat, nehogy megfázzak, de még így is furcsa érzés itt lenni. Már most látok pár ismerőst, akikkel bár nem beszéltem, látásból ismerem őket. A nevük biztos nem jutna eszembe, pedig amikor jöttem körbevezettek és a személy mondott pár nevet, de mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szépen lebarnultam az idő alatt, és nem tellett sok erőfeszítésbe. Itthon nem sikerült volna ez, megérte elmenni erre a helyre. Sok dolog jó volt ebben a nyaralásban, de leginkább az, hogy nem kellett az itteni dolgokkal foglalkoznom, agyalnom rajtuk. Egész végig nyugi volt, csak amiatt kellett aggódnunk, hogy ne égjünk le, mindig legyen nálunk napkrém és koktél. Azt is rengeteget ittunk Hawaii-n, már most hiányzik. Majd nézek pár receptet, amit elkészíthetek és megkínálhatom velük Szirát. Ki tudná jobban, hogy milyen ízűek voltak ott, mint ő. De itt Magyarországon minden más. Itt hideg van, sok a probléma, meg azzal a műgyerekkel is foglalkozni kell, akihez már semmi kedvem. Az elején sem volt, de a csajszi addig rinyált, amíg igent nem mondtam. Valahogy végigszenvedem ezt az időszakot. Jut eszembe, szólni kéne neki is, hogy megjöttem, ezután hagyhatja nálam Lydiát. Nem én fogok rá vigyázni, de Zonka teszi a dolgát.
Ezen gondolatok központjában indulok a házamhoz, hogy aztán megkeressem Karinát, de egy hógolyó állít meg. Azok a nyomorult kiskölykök biztos itt játszanak valahol, és még célozni sem tudnak. Sóhajtva pillantok arrafelé, és meglátom a szőke hajú rellonost. Közelebb megyek, majd nem is köszönve kérdezem tőle.
- Mi van, megjött, vagy mi a bajod? Hagytam neked levelet, tudhattad, hogy elmegyek - azt sem várom meg, hogy ő köszöntsön vagy kérdezzen, rögtön a lényegre térek. Annyira nem lehetett béna, hogy a levelemet se találja meg, bár vannak pillanatai, amikor megkérdőjelezem a zöldségét.
- Most akartam szólni, hogy megjöttem, de akkor megyek haza - rántok egyet a táskámon és elindulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A hógolyó váratlanul ért, de, aki dobta az még nagyobb meglepetést okozott. Úgy drámázik ez a lány, mintha egy igazi gyerekkel hagytam volna itt, az esküvő előtt, meg hasonlók, ami a szappanoperákban vannak. Ez csak egy műgyerek, amire még pontot sem kapunk, szóval lenyugodhatna.
- Nem csak baglyot küldtem, de előtte még kerestelek is, ami nem szokásom. Nem voltál sehol, akkor meg ne várd el, hogy még én menjek utánad. Az a férjed dolga. A gyerek meg, nem is igazi, nem értem mit izélsz miatta - vonom meg a vállam és már indulnék is, de két jégcsap nem enged. A lány képességéről hallottam már, de elvileg egy kedved és aranyos Karina lett a gyerek anyja, nem egy hárpia, aki itt áll előtte.
- Ezzel nem lesz jobb, ugye tudod? - csak azt éred el, hogy még ennyire sem fogok segíteni, sőt inkább elkerüllek a p****ba. Ezt már nem mondom ki, legalábbis ebben a helyzetben nem, de, amint elenged, lelépek. Mind a kettőnknek jobb lesz.
A kérdésére már válaszoltam, nem fogom újra elismételni magam. Egyébként meg semmi köze, ahhoz, amit csinálok. Felnőtt ember vagyok, nem tartozom senkihez, ha meg a gyerekhez nincs kedve, adja át Zonkának azt csá. A manó el lett volna a kislánnyal, állatom úgysincs, a házimunkát elég volt egyszer megcsinálni, amíg távol voltam, nem unatkozott volna Ő sem. De ennek a lánynak még annyi sütnivalója sincs, vagy csak túl nagy benne a felelősségérzet, amennyi bennem nincs. A nőknek adsz egy babát, aztán elvan vele egész nap, más nem kell a boldogságához
- Na, most, hogy letudtuk a dolgokat, ideadod a gyereket és elengedsz? - azért ennyi összezártság után, biztos nem fog többet vigyázni most rá. Le fogja passzolni, én meg továbbadom. Majd akkor leszek felelősségteljes, ha lesz menyasszonyom, esetleg érkezik az igazi gyerekem. Addig ne várjanak tőlem semmi hasonlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudjátok mi jó a vizsgaidőszakban? Nem kell tanulni, helyette sokáig alhat az ember. Ezt természetesen csak azok engedhetik meg maguknak, akik nem szeretnének idén évfolyamot lépni, és én is ilyen vagyok. Nem annyira sürgős számomra, hogy hetedéves legyek, majd jövőre leteszem az ehhez kötelező vizsgákat. Nem is ültem be, mert akkor a semminek keltem volna korán, azt pedig senki nem akarhatja. Mondhatni az esélytelenek nyugalmával indulok. Meglenne az eszem, hogy jó feladatlapokat adjak be, ezt több helyről is hallom, de az én jövőm, majd eldöntöm, mit akarok és mikor.
De egész nap a házamban sem ülhetek, egy idő után unalmas lesz minden. Zonkának ma szabadnapot adtam, had csinálja azt, amit szeretne, akár a faluban is körbenézhet, amit én is csinálok. Nem akarom, hogy egész nap melózzon, neki is kijár a szabadidő. A manóknak más az értékrendjük, mint az embereknek, de, ha az állatokkal jól bánunk (már, akik), akkor velük miért ne? Mivel a kinti idő nem tűnt hidegnek, elég volt egy dzsekit magamra kapnom a pólóm fölé és indulhattam is. Nem volt konkrét célom, csak jólesik a frisslevegő. A legtöbb diák ilyenkor valamelyik asztalnál magol, emiatt alig látni párat az utcákon, ők is inkább idősebbek, mestertanoncok. Talán majd betérek az egyik kávézóba, vagy kajáldába, ha később úgy tartja kedvem, de még nem vagyok éhes. Figyelmetlenségemben nekimegyek az egyik járókelőnek, aki, ha nem figyelt, akár fenékre is eshetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A bukást, jobban mondva a Bukást, nagy betűvel, már többször átgondoltam és átrágtam magam rajta, de nem zavar, hogy évet kell, ismételjek. Minél messzebb van az esküvő, annál jobb. Édesanyám biztos ki lesz akadva, amiért nem lettem hetedikes, de nem túlságosan érdekel, kitalálok valami jó kifogást.
Lazán sétálgatok az utcákon, nem zavartatom magam, hogy esetleg valamelyik tanár észrevesz és visszavisz az iskolába, felnőtt vagyok. Séta közben én sem figyelek, ezért egy ütést érzek és lenézek. Ahhoz képest, hogy egy kislány jött nekem, nagy erő van benne. Talán kicsit tovább nézem szótlanul, mint kellene, mert könnyek gyűlnek a szemébe, az ajkai lefele görbülnek. Meglepetten húzom fel a szemöldököm, soha nem hittem volna, hogy ennyire ijesztő vagyok.
- Hé, jól vagy? Nagyon megütötted magad vagy mi? - kérdezem. Nem szoktam foglalkozni az ilyesfajta ügyekkel, de a lány még kicsi, talán iskolába se jár, nekem meg megesik rajta a szívem. Kezem nyújtom felé, hogy felhúzhassam, majd miután felkelt kérdőn pillantok rá. Inkább a nevére vagyok kíváncsi, mintsem arra, hogy mit csinál itt, vagy ki elől szaladt ennyire. Mindenkinek kell egy kis lázadás, néha igenis meg kell szegni a szabályokat a szórakozásért cserébe. Ebben rengeteg tapasztalatom van, kisebb koromban rengetegszer elszöktem anyám és a dajkák szeme elől, mert nem volt kedvem otthon lenni, inkább a bandával lógtam.
- Gondolom, még nem akarsz visszamenni? - fordulok felé. Nem tudom, merre indulhat, vagy kivel találkozik, de a kötelesség vagy mi úgy tartja, hogy elkísérjem és vigyázzak rá, nehogy bajba essen. Nem gondoltam volna, hogy egy kislányra fogok vigyázni, de, ha ezt adta a sors...