Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hát kezdődik. Ha még nem is teljesen a tanév, de az Ottani életem biztosan...
A felszállás után nem találom a helyem. A poggyászom valahol a többieké mellett van, így egyedül a kis hátitáskám az, ami velem maradt az állomáson, ahol hivatalosan is magam mögött hagytam a régi életem.
Most a vonaton kóborlok, olyan helyet/fülkét keresve, ahol senki nincs. Tudom, megígértem magamnak, hogy ez most más lesz, de azért ez nem olyan könnyű. Egyelőre kell a magány, hogy egyedül lehessek, aztán majd holnaptól jöhet a menet. Most viszont az elejétől sétálok végig a vagonoknak, hogy megtaláljam a legvége előtt nem sokkal azt a fülkét, amelyben egyetlen árva lélek sincs. Pont nekem való.
Kissé aggódva húzom el az ajtót, lépek be, majd gyors körültekintés után be is csukom azt, hogy egy nagy, megnyugtató levegővétel után ledobjam a táskám az egyik ülésre, és elhelyezkedjek mellette. Alig foglalok több helyet, mint egy átlagos ember, igazából a cuccom is bőven az "én oldalamon" van. És, mivel van még pár órám, mielőtt megérkezünk, így elő is veszem Radnóti műveit tartalmazó kötetem, hogy a versekkel elvonjam figyelmem a rám váró nehézségekről.
A betűket falva pár percen belül ellazulok, a lábaim keresztbe teszem, a könyvet a térdemre, a szemeim pedig folytatják a sorok bekebelezését, remélem egészen addig, míg meg nem érkezünk a sulihoz.
Nyugalom, már csak pár óra...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az ecloga-k közt elmerülve, melynél pont az a sor jön, hogy "...látni az ablakon át, fegyveres őrszemélyek árnya lépdel...", a sínen eltolódó ajtó hangja igazán illúziórombolóként és olyan "frászthozodrám" hangulatot idéz elő, amire kénytelen vagyok felkapni a fejem, persze miután tisztességesen összerándultam.
Egy ideig szólni sem bírok, az arcom is zavaros, mondhatni ijedt, a szemem viszont reflexből kicsit arrébb fókuszál, mint ahogy azt az ember elvárná. Nem sokkal, csak pár centivel, de elég, hogy felfogjam, ami körülöttem történik.
- Őőőő...
Értelmes szavak. De mi is volt a kérdés? Végül úgy döntök, hogy két olyan válasz van, ami szinte az összes kérdésre maximum csak félig bugyután hangzik válaszként.
- Aha.
Még ki se mondom, de már velem szemben ül. Én meg összehúzom magam. Még jobban, miközben figyelem, mit művel. Ez nekem... túl... aktív... Inkább előveszem a pálcám, és csak egy intésembe kerül (na meg egy ki nem mondott tisztító bűbájba, hogy a szemüvegre ne kerüljön több ujjlenyomat és zsírfolt.
Elteszem az eszközöm, a vonaton úgysem fog semmi történni, amiért még kellhetne. Akkor meg nem mindegy, hol van? A csend megmarad, részemről legalábbis, a mindenféle kontaktust viszont úgy szüntetem meg, ahogy annak az rendje és módja. A könyvem elteszem a táskámba, elvégre tiszteletlenség aközben olvasni, hogy más is ott van. "Nálunk van még hely..."
- Nem.
Vágom rá válaszként, talán kicsit gyorsabban, mint kéne, de hát ilyen a reflex. Meg nem is bánom, mert ennyire azért nem akarok nagy fordulatot venni. A hajtűkanyart sem egy helyben állva veszik be, hanem kisebb vagy nagyobb íven. Na. Nekem a nagy ív teljesen meg fog felelni...
- Úgy értem... Nem, köszönöm. Itt teljesen tökéletes.
Nincsenek emberek, nincs veszély és magam lehetek...
Nézek fel megint, utolsó mondatom közben, amit csak magamban ismételgetek, hogy meggyőzzem magam. Magamra erőltetek valami mosolyfélét, visszatérve a kicsit fura nézésemmel, hogy azért ne a kőkemény bunkó kategóriába legyek elkönyvelve, de csak egy erőltetett grimasz lesz belőle, mint amit a fényképeken látni, amikor az alany nem akar, de muszáj mosolyognia.
Megpróbáltam, amit tudtam, azt megtettem, ha kudarc lesz belőle, akkor ámen, hát maximum egyedül töltöm a vonatút hátralévő részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tiszta szemüveg, tiszta látás. Bár talán nem kellett volna...
- Nincs mit.
Elég kínos ez így most, és sokáig egy szó sem hangzik el, ami még többet lendít ezen az állapoton. Egészen addig, amíg meg nem tör a jég...
- Mert túl egyszerű?
Tippelek, bár kissé rosszabbul érzem magam ezután, mert nem a legbarátságosabb és legillendőbb módon folytatom a társalgást. De talán még nem késő...
- Akarom mondani... Szóval sokan nem gondolnak ilyenre, pedig ezért van. Nálam is előfordul, hogy inkább kiteszem száradni a ruháim, ahelyett, hogy gyorsan megszárítanám azokat. Pedig csak egy pálcamozdulat lenne.
A tekintetem még mindig a bőr ülést böngészi, de kezd rossz érzésem lenni. Oké, hogy én nem csinálom, amit nem akarok, de na. Ez így fura. És olyan izé. De még nem küldött el melegebb országba, ami kicsit dob az amúgy elég nyomott és frusztrált gondolataimon. És még meg is mondja a nevét.
Én meg csak meghökkenten nézek előre, mert ilyenkor nem teljesen ezt a reakciót szoktam kapni. Zavarban vagyok, nem is kicsit, de a kezemet én sem nyújtom oda. Valamilyen szinten reflexből, de valamilyen indoknál fogva kukának sem akarok tűnni...
- Én Zoé vagyok. És szintén ezeket az éveket kezdem. Vagy folytatom? Már nem is tudom.
Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne jól megfogalmazni. Most elkezdem vagy folytatom? Igazából mindkettő. Már lezavartam egy évet, hasonló szakon, de itt meg ez az első.
Látom, hogy ficereg, ami megint pánikhangulatba sodor. Biztos kényelmetlenül érzi magát. Vagy kellemetlenül? A pánikhangulatom fokozódik, de nem akarom, hogy ez legyen. Ezeknek a vége sosem szokott jó lenni, így kissé lemondóan, lehajtott fejjel mondok le magamról, és első, beilleszkedési kísérletemről.
- Ha szeretnél, menj nyugodtan. A barátaid biztos várnak.
Az első nehézségek, pedig még meg sem érkeztem a suliba. De rámenősnek sem akarok tűnni. Főként nem kétségbeesettnek, így csak lemondóan sóhajtok egyet, becsukom a szemeim, és várom, hogy menjen. De legalább nem nézem végig, ha tényleg megteszi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Néma csend, és hulla... Hát szag egyelőre nincs. Csak babrálok a kezemmel, a hajammal, a ruhámmal, és azokkal a dolgaimmal, amik épp kéznél vannak, és nem túl kínos azokra összpontosítani. Meg hogy elkerüljem a nagyon kínos pillanatokat, amik pont olyanok, mint a mostaniak.
Kinézek a vonat ablakán, ahol a táj épp most kezd átalakulni. Dombokból hegyek, na jó, ez az országban abszurd, mert azért nem ilyen radikális a kép, de a példa kedvéért tökéletes...
Egy pillanattal később viszont felkapom a fejem, és megint rám tör a rossz érzés. Szinte reflexszerűen tör rám a pánik, így megint kénytelen vagyok a ruhámmal mojolni és lefelé nézni, az ülések alá, mert íriszeimben tökéletesen látszana, mennyire is vagyok szívrohamközeli állapotban.
Az agyam jár, vajon mit kéne erre válaszolni, mert azért azt mégsem mondhatom, hogy "Persze, van bennem különleges, pont ezért jövök ide"...
- Persze, hogy van. Szív, gyomor, izom, ideg, és minden más, ami az emberekben megtalálható.
Nem hiányzik sok hozzá, hogy fussak, messze innen, hiszen magam sem hittem, hogy eddig fog tartani a névtelenségem, viszont tudom, hogy erőt kell vennem magamon. Nem adhatom fel rögtön a próbálkozást, nem vonulhatok el sírni, így maradok a seggemen, akármennyire nehéz is. Na meg egyébként is. A remény hal meg utoljára...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy normális ember számára is érthető legyek, ééééés, ha minden igaz, akkor jó úton haladok efelé. Csak nevetést hallok, meg egy bocsánatkérést.
A görcsös testtartásom is kicsit ellazul, de a megmaradt feszültség miatt inkább grimaszra hasonlít az az arcmimika, amit én valami szelíd izének akartam szánni.
- Ha meg akarnám tenni, már nem lennél itt.
Hogy mitől vagyok benne ennyire biztos? Mert ez tipikusan én vagyok... Csak nézek kifelé, tekintetem ismét az ablak felé fordítva, és ebben a helyzetben is felelek a feltett kérdésre, ami ismételten kezd veszélyes vizekre vinni. De erős leszek, és nem fogok sírni...
- Elviekben, majd, valamikor tanítani szeretnék. A négyből eddig egy éven vagyok túl. Vagyis teljesítettem az első év követelményeit.
Nem hiányzik sok, hogy visszakérdezzek, hogy nála hogy van, de ezt már tudom, szóval csak kifújom a levegőt, amit már befogtam a tüdőmbe. Nem beszélek feleslegesen.
A vonat siklik, és az idő is vészesen fogy a megérkezésünk pillanatáig, amire bizonyíték az idő, a táj, meg minden.
- Azt hiszem, hogy lassan fel kéne öltözni...
Viszont biztos ebben abszolút nem vagyok, szóval inkább kérdezek, ahogy az emberhez méltó, szemtől szembe.
- Vagy ráérünk még?
Kérdem kissé kétségbeesetten, hiszen előbbi mondatomat mégsem nekem kellett volna kiejtenem a számon. Még sosem jártam itt, apa intézett mindent, a vizsgáimat sem itt tettem le...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nagyon úgy tűnik, hogy megleptem eme információval...
- Én úgy tudom, igen. Vagyis ha úgy vesszük, akkor három plusz egy, de az is négy. A gyógynövényeket és a bűbájokat szeretem, a szüleim is ezekkel ismertettek meg először.
Vagy én nem bírok számolni. Vagy itt másképp van. Vagy én értelmeztem félre azt, amikor elmesélték, hogy mi vár rám. Mindkét eset lehetséges, így inkább hagyom a dolgot, mert ha tévednék, akkor csak beégnék. Ezt pedig nem kéne rögtön az első nap. Vagyis hát még az előtt, hiszen egyelőre még csak utazunk, és ez olyan nulladik napnak felel meg az én értékrendemben.
- Igazán csak arra gondoltam. Hogy a talárt fel kéne venni. Nem szeretek késni.
Mondom határozott hangon, és egyre jobban izgalomba jőve, hiszen nemsokára kezdődik az, ami elkerülhetetlen. Legalábbis most még így érzem.
Amikor magamra akar hagyni, már az ajtónál van, amikor észreveszek valamit.
- Várj! Itt maradt a....
De már sehol sincs. Csak sóhajtok egyet, visszateszem az okulárét a helyére, amíg felveszem a fekete talárt, majd annak zsebébe süllyesztem egy gyors védőbűbáj elvégzése után...
A vonat szinte perceken belül begördül az állomásra, ahol aztán mindent érezve, de szó szerint mindent, ballagok fel a kastélyba, hogy aztán részt vehessünk az évnyitón, ami után majd következik a halálom. A tanév...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mára már régen bezártam, de volt még némi papírmunkám, ami halaszthatatlan. Hivatalos iratok, beszámoló az első hétről, minden, amit megígértem apámnak. Elvégre ez a minimum, hogyha már segítettek ennyivel, hogy elindulhassak valamelyest az életben, elvégre 20 éves leszek lassan, ideje a talpamra állnom. Vagyis szerintük ideje...
Már elmúlik simán hét óra, mire mindennel kész leszek, így elindulhatok végre a kastély, így a szobám felé. Át az utcán, keresztül a téren, legalábbis ezek a terveim.
Egészen addig, amíg valaki, mint egy részeg, fekszik a kút mellett. Még a sapkája is stimmel, ami a vízben van, meg az elázott feje, ami most a kövön pihen. Mit tesz ilyenkor a jó ember lánya? Segít. Naná, én pedig tuti nem leszek kivétel. Megvédeni meg tudom magam, ha viszont kell, akkor állok rendelkezésre.
Sietve teszem meg azt a sokszor néhány lépést míg elérem a kutat, ahol letéve a vállamról a táskám máris az idegent próbálom élesztgetni, egyelőre minden előítélet nélkül, természetesen leguggolva mellé, de nem hozzáérve, arra sokan allergiások.
- Hívjak segítséget?
Szinte már aggódom, de hát én sem találkozom minden nap, hát..., khm..., érdekes kinézetű fickókkal, őt meg még látásból sem ismerem. Mondjuk ezt nem nehéz. De az én jó szívem megint akadékoskodni akar. Én meg ugyan már nem állok az útjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az utcákon egy árva lélek sincs, rajtunk kívül. Kitől fogok most segítséget kérni? Jó, persze, tudom az alap elsősegélyes izéket, amit apa megtanított, de fogalmam sem volt akkor még, hogy éles helyzetben ennyire nem fogok tudni rá visszaemlékezni. Ezt még gyakorolnom kéne...
Pozitív válaszban reménykedem, nem hiába, azonban meg kell jegyeznem, hogy cseppet sem nyugtat meg. A fiú hangja kissé, vagyis talán túlzottan is nyugodt, bár az tény és való, hogy egy ittas személyiség nem így beszél. De mi van, ha ő csak kivétel a szabály alól, és mégis annyit ivott, hogy belezuhant a kútba. Ezt viszont csak egy módon deríthetem ki, addig meg talán én is megnyugszom kicsit.
- Mi történt?
Már teljesen elfeledkeztem róla, hogy mi is az általános problémám, de most sikerül megint felélesztenie bennem azt a kis ördögöt, hogy nekem már régen valahol messzebb kéne lennem, elvonultan, remeteként. És ez még az arcomra is kiül. Lefagyok, tiszta hófehérré válok, nem most kéne ennek a hülyeségnek előtérbe kerülnie. De ott van, ó, hogy távozna melegebb éghajlatra...
Pf. Gyenge vagyok. Gyengébb, mint gondoltam.
- Yes, but... Ááá, inkább magyarul, jó?
Az angolom nem teljesen azon a szinten van, hogy bármit megértenék, a magyarral többre fogunk menni, és ha jól hallottam, bár kis akcentussal, de megy neki a nyelv. Ha ehhez hozzáadjuk az én franciás akcentusom, akkor már katasztrofálisabb a helyzet, de még mindig nem reménytelen.
- Segítek felülni.
Mármint normális helyzetbe. A kételyeim még mindig megvannak, de erősebb bennem a segítő ösztön, talán a szüleimnek hála. A karom nyújtom felé, hogy ha akarja, elfogadhatja, akkor pedig segítek kicsit stabilabb helyzetbe rendeződni, háttal a kút kávájának, hogy meg tudjon támaszkodni. Ha meg nem fogadja el, akkor is azzal folytatom, hogy kiszedem a sapiját a vízből, gyors bűbájjal megszárítom, és visszaadom neki, de az természetesen már nem jut eszembe, hogy magát az embert is szárazra bűvöljem. Mekkora öngól...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vigyorognom kell. Vízbeesés történt, de ez eddig is egyértelmű volt. Tovább viszont nincs szívem feszegetni, elvégre ha nem mondta el, hogyan csinálta, akkor rá hagyom. Nem vagyok kihallgatótiszt. Ellenben félig megázott bőregér már igen. De nem érdekel. Megesik, ez van, kész, pont, izé...
- Igazán nincs mit.
Pukedlizem kettőt, mint valami fogalmam sincs, kihez hasonlítsam magam, aztán vigyorogva adom neki még a kalapját is, szép szárazon, mintha most hozta volna ki a boltból.
Egy pillanatra meg is feledkezem magamról, a problémáimról, azt hiszem nem én vagyok a legnagyobb kakiban most. Viszont mivel nem akarom elrontani a következő két hetem, jöhet a szárítkozás, ami mindössze pár pillanatba kerül. Mások előbb, magam a végén elv szerint cselekszem, elvégre nem kerül semmibe sem. A pálcám lassan visszasüllyed a derekamon lévő öv pálcatartó részébe. Mennyi mindenre jó a mágia...
A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy térdre rogyok, mert a kis kacsóm szélsebesen indul meg a föld felé. Ajajj, ezt nem kéne. Na hurrá, megint törődhetek a kellemetlenségemmel. Eléggé ijesztő ez nekem.
- Ne, kérlek, ne...
Szinte sírnék legszívesebben, de, hogy mégse legyek annyira bunkó, azért maradok a kő mellett, csak megtartva a tisztes távolságot. Még így is lehet, hogy kevés lesz ez az elővigyázatosság, de a megérzéseim általában sosem csalnak. Pánik pánik hátán, legalábbis ami a gondolataim illeti, és úgy érzem, ez most nem fog egyhamar lenyugodni. Utálok az lenni, aki vagyok. Csak mentsen már ki valaki. Ez így baromi kellemetlen.
- A vérnarancsos limonádé tökéletes lesz... Most?
Tökre nem bírok figyelni, és sanszosan megint működésbe lép az elmém azon része, ami a hülyeségekért, nem megértésért, félreértésért felelős, mert fogalmam sincs, mit mondott. Már menekülnék, nagyon, nagyon gyorsan, így piszkosul megkönnyebbülnék, ha rábólintana, hogy igen, most. Akkor legalább minimum egy asztal ott lenne, és védene, mert a burkom sajnos nem igazán működik. De így, itt, most... hát elég kényelmetlenül érzem magam. Kezet rázhatnék szerény személyemmel, és átadhatnám neki az év balféke díjat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Semmim nem fáj, de mivel a térdeimet, meg a lábfejemet nézegeti, még meg is mutatom, hogy annak kutyabaja. Ellenben a kis lelkemmel. Azzal nagyon is nagy a gond. Mindeközben persze a fejemet rázom, tényleg nem történt fizikai értelemben baj, csak hát...
- Nem szeretem az emberek közelségét.
Van benne hazugság, nem is kevés, de sokszor sajnos nem magam miatt teszem, és érzem, hogy ez is olyan helyzet. És még ő sajnálja. Pf. This is me.
- Mi miatt? Hogy nem vagyok normális?
Akadnak fent a szemeim, nem is akármennyire, így a félelem mellé most már egyenesen meg is döbbenek. Fura egy érzés. Mintha túl lenne töltve gy akkumulátor, amit, ha nem merítenek le villámgyorsan, az szívás.
Fogalmam sincs, mit kéne tennem, a tenyerem is kezd gyöngyözni, ami sosem jó jel. Én mondjuk szerencsére nem fújok tüzes gömböt, de azért nem akarok kísérletezni. A válaszom is elég... hát... fogalmam sincs, hogy egyáltalán a kérdésre válaszoltam-e, de úgy néz ki, hogy nem lőttem mellé, vagy hát nem tudom.
- Aha. Gyere, a vendégem vagy a cukrászdában.
Próbálok valami grimaszhoz hasonló mosolyt produkálni, de csak előbbi jön össze. Egy ordítóan nagy grimasz. A feszélyezettség pocsék dolog. Nem szeretem, de hát ez van.
És még annyira udvariatlan is voltam, hogy a nevem nem mondtam meg. De egyáltalán kérdezte? Hát ezek szerint igen.
- Óó, ne haragudj. Zoé.
Nyújtom felé a kezem, szinte reflexből, a tenyerem nyitva, az ujjaim összeszorítva, ahogy az jól nevelt gyerekhez illik, de öt másodperccel később már vissza is húzom, és a nyakamra fonom őket, mintha egy palackot akarnék megfogni. Már csak a fojtás hiányzik. Menjünk mááár...
Basszus. Rájött. Azt a büdös manóját. Nem akarom. Ez gyors volt. De ez így most mi?
Megköszörülöm a torkom, és ki is csúszik az a néhány szó...
- Akkor nem zavar, hogy én..., hát..., izé...
Még mielőtt bármit is tudnék csinálni. De legalább a feszültség kézzel tapintható, így rosszabbra már nem fordulhat a helyzet. Most fő a nyugalom és a higgadtság nálam. Vagyis kéne, de csutkára nem megy. Menjünk már limonádézni. De nem akarok előbb lépni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még a kútnál...
Egy limonádé most tényleg jól esne, akár úgy is, hogy én állom. Bár a jelek szerint ezt nem tehetem meg, de nem is baj.
- Rendben, megadom magam.
Csak mennénk már. És ez még midig látszik az arcomon, talán kissé félreérthetően, de én nem úgy gondolom ám, hanem másképp. Na jó, ez kavarc így. De nem is csoda, mert tényleg én is össze vagyok kuszálódva, azt sem tudom, hogy lány vagyok-e kb. vagy fiú. Na jó, ezt még tudom, mert minden hátsó dologgal együtt csak lány lehetek, de a hangsúly nem ezen van.
Vitatkozhatnék még magammal időtlen időkig ezen, de a pánik nem hagy nyugodni. A szavaiból, cselekedeteiből, abból a kevésből szinte tisztán látom, hogy rájött a titkomra, ami egyébként szerintem már csak előtte titok, mert a kastélyban sok helyről hallottam már vissza, suttogtak a hátam mögött, de szemtől szembe még senki nem jött oda, hogy megkérdezze. Talán ez bosszant inkább, és ezért vagyok ennyire paranoiás is, de most csak az számít, hogy rájött... Valahogy rájött.
- Akkor akarod, hogy elmenjek?
Hajtom le a fejem, és talán megkönnyebbülnék, hogyha nem keseríteném szegény ember életét, de azért mellékesen megjegyezném, hogy jó kicsit kimozdulni, és nem mellesleg semmi bajom nem lesz már, vagyis jóval kevesebb, ha az a fránya asztal ott lesz. Igen, nőből vagyok...
Csak bámulok ki a fejemből, miközben idegpályáim a túlterhelés szélén állnak, szóval felőlem egy bomba is robbanhatna a fülem mellett, nem valószínű, hogy észrevenném. A figyelmet viszont megpróbálom tettetni.
Viszont fel se tűnik, hogy az érzelmekről beszél, az érzésekről, pláne nem az, hogy az irányt kérdezi. Engem csak az érdekelne már végre, hogy így is van-e kedve még beülni limonádéra, kávéra, teára, bánom is én, vagy elhajt melegebb éghajlatra.
A lelkem abban a körülbelül fél percben lerágja magáról a bőrt, amíg ezt ki nem fogja mondani, addig meg van időm nekem is felállni a helyemről. Kicsit leporolom a hosszú felsőmet, aztán most már a pánikból, bűnbánatból, félelemből semmit nem mutatok ki, így várom meg az ítéletemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valami nem hagy nyugodni az indulásunk óta. Apa a vasúton nagyon furán viselkedett. Folyamatosan egy embert nézett, és azt emlegette, hogy ő tuti nem lehet az. Ha jól értettem a nevet, akkor Gábor volt a keresztneve, de nem tudom. Engem nagyon hirtelen csapott meg a dolog, olyan volt, mintha ismerné. Csak arra nem emlékszem, hogy honnan, pedig kiskoromban nagyon sokat mesélt róla. Eddig nem is látszott fontos információnak, de valószínűleg mégis az. Muszáj lesz megvárnom azt a lányt, hogy utánakérdezzek annak a férfinak, aki kikísérte őt az állomásra.
Az egész úton ezen gondolkoztam. Hogy tudnám megkörnyékezni a barna hajú lányt, hogy ne legyek nagyon ijesztő. Ahhoz viszont, hogy megtaláljam, elsők között kéne leszállnom a vonatról.
Az úton efféle gondolatok jártak a fejemben, amit sikerült is betartanom, így gomolygó ötleteim kíséretében letelepszek az egyik padra. Már visszamehetek egyedül a kastélyba, itt vagyok már hozzá egy ideje, szóval ha egyedül megyek, nem fogok eltévedni. Most viszont első dolgom bevárni az említett személyt.
Tisztára, mint egy magánnyomozó, csak én nem titkolom (olyan jól), hogy kutatok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Telnek a percek, és a leendő események súlya mázsaként telepszik a vállamra. Mi van, ha hülyét csinálok magamból? Mi van, ha egy az egyben leátkozza a fejem? Tudok magamra vigyázni, de a blokkolási készségem ilyen esetekben kirívó. Már alig szállnak le a vonatról, talán páran vannak már csak. Titokban reménykedem, hogy már rég elment, amikor...
Ott az a rajz. A térdemen. Én meg ledermedek, amikor felnézek. Kell néhány másodperc. Ekkora szerencsém vagy balszerencsém (?) nem lehet.
- Izé. Hát... Khm... Asszem rád. És hát.. Zoé vagyok.
Bököm ki a nevem is, kis integetéssel, mely a jobb kezemből jön. Olyan idiótán érzem magam. De tényleg. Szótlan csendben meg pláne, de látszik a lányon, hogy valamit nagyon akar mondani, úgyhogy talán fellélegezhetek. A jó megérzések mindig jók. Kivéve, ha nem. De most még talán sok is a nekem szegezett kérdés. Hát nézzük egyenként.
- Hát a kedvenc színem. Nem is tudom. Talán a lila, de mindet nagyon szeretem, amelyik élénk, telített. A házamról jó véleménnyel vagyok. Szeretek ott lenni. Olyanok, mint én és nem piszkálnak, mert szeretek olvasni.
Tökre nem erről akarok beszélni, de jó, hogy nem arról kell, amiről én szeretnék. Egy kis egérút. Bár még meggondolhatnám magam, nem teszem, inkább fejest ugrok a mély vízbe egy nagy levegővel, miközben visszaadom a lánynak a rajzot. Senki nem kereste, így gondolom, hogy az övé.
- A te apád Gábor?
Kérdezem olyan halál nyugalommal, mintha minden nap feltenném valakinek ezt a kérdést. A kezeimmel babrálok idegességem leküzdéséhez, mert azért izgulok, hogy mit fog felelni. Ha azt mondja, hogy nem, akkor itt végeztünk is a nehezével, mert nem őt vártam, ellenben, ha igen, hát... Azt még kitalálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Miért kérdem, miért kérdem. Most mit feleljek erre? Az igazat vagy egy kitalált sztorit? Áhh, az igazság mindig jobb.
- Kiskoromban sokat hallottam róla, de egy ideje elfelejtődött. Aztán ma, amikor apa meglátta, hát ezek szerint jól sejtettem, hogy az édesapád, akkor kezdte el megint a mondandóját. És érdekelt, hogy ki lennél.
Vonok vállat, mintha tökre nem érdekelne a dolog, és csak egy furcsaság miatt szólítottam volna meg, de azért bennem motoszkál a kis ördög. Merjek még többet mondani? Ne merjek?
Végül úgy döntök, hogy most nem, és nem is teszem rosszul. Észbe kapok, amikor Lilith a rajzát kéri. Megfogom, még egyszer jól megnézem, mert talán egy ideig nem beszélek az unokahúgommal. Furcsa kimondani. Mindig azt hittem, hogy én vagyok az egyedüli leszármazott a családból. Vagyis tudtam, hogy nem, csak eddig senkivel nem kerültünk kontaktusba. Amióta apa elvette anyát, ... Voltak gondok. És most itt van ő...
- Persze, tessék.
Nyújtom át végül neki, nem tudom, mit mondhatnék vagy mit nem. Én még beszélgetni akarok, de közben meg félek is. Mit szoktak ilyenkor csinálni az emberek? Rászállnak a másikra? Vagy hagyják békében elmenni? Vagy mi mást?
Mivel fogalmam sincs, így én is csak felállok a helyemről, hátha azért még nem kell tőle elszakadnom.
- Jövök veled.
A szemeim nem tudom leszedni óla, ami elég ijesztő lehet számára, de ez van. Nem minden nap történik ez meg senkivel sem, én pedig egyszerre vagyok most boldog, felszabadult, izgatott, csalódott, tanácstalan, pánikolt, meg úgy még ezer jelzőnyi. Túlcsordulnak az érzéseim, főleg, hogy most már a nevét is tudom. De tolakodni sem akarok, amit előbb kellett volna észben tartanom és most már késő.
- Persze csak ha nem gond.
Teszem hozzá, szinte hadarva, és, hogy mindezt bizonyítsam, megállok, mert addig egy lépést sem akarok tenni, amíg nem bólint rá vagy el nem kerget. Ha el is küld, max. másik útvonalon megyek fel a kastélyba. Ismerek már párat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Most, hogy gyakorlatilag is enyém a szünet, alig vagyok fent a kastélyban. Indokom sincs rá, na meg annyira késztetésem sem. Kell a pihenés, bár hozzáteszem, hogy azért nem szakadtam meg a tanévben sem. Mégis. Valahogy sokkal szívesebben vagyok a faluban, és járkálok körbe- körbe, minden nap. Imádok itt lenni, azután meg pláne, hogy jó pár napot nem voltam itt. Hiányzott. Nagyon, nagyon hiányzott, így egy ideig biztos, hogy nem fogom innen kitenni a lábam huzamosabb időre.
Fogalmam sincs, hogy miért tartok arra, de a játszótér lesz a célpontom. Nem is vagyok egyedül, bár könnyű ezt hinni. Nem is szólalok meg, hátha zavarok, csak leülök az egyik hintára, közel arra, amelyiken Zoli ül. Csak ülök, meglököm magam néha, és várok. Néha ennyi is elég, nem kell semmi más. Ha meg mesélni akar, hát majd megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hűvös van, de nem gond. Jön az ősz, szóval ez mind természetes. Már úgyis hiányzott, hogy kicsit vastagabb ruháim elővegyem, szóval minden rendben. Mindezért pedig a kedvem is viszonylag jó, így szívesen elegyedem a szokásos fesztelen beszélgetésbe, főként azért, mert Zoli társaságában nem kell attól tartanom, hogy nagyon kellemetlen végkimenetele lenne az egésznek. Csak hallgatok, és egyszerre reagálok rá, kicsit tömörebben, mint szeretném.
- Jó volt. Voltam sok helyen. De újra itt lenni, mindennél megnyugtatóbb.
Attól eltekintve persze, hogy a terveim nem így szóltak, konkrétan teljesen másképp. De szeretek itt lenni, szóval nagyon jó volt visszatérni.
- Neked hogy telt a nyár? Közelebb jutottál a végzős évedhez?
Az a végzős év. Nekem nem is volt olyanom. Tavaly végeztem ugyan, de azért mégsem. Senki egy kukkot akkor nem mondott nekem, mintha nem is lenne akkora dolog, mint az, hogy az ötödiken, vagy anno hetediken túl vagyunk. Pedig igenis nagy szó. Én legalábbis így érzem.
Lábammal a kavicsokat bökdösöm a hinta alatt, miközben éppen, hogy csak egy icipicit lököm magam, ami abból áll, hogy kb. csak nem ülök egy helyben. De ezen változtatni kéne, szóval egyszer csak elkezdem lökni magam, egyre jobban és jobban. Imádom a magasságot. Ilyenkor szabadnak érzem magam, mint a madár, és ez csak emeli a jó kedvem, ami arra a cseppnyi időre sem apadt alább, amíg a nyomorommal voltam elfoglalva.
- Verseny, ki lendíti magát magasabbra?
Kérdezem a fiútól, a szememmel, így fejemmel is követem őt, lengjen bármennyire, aztán szép lassan hagyom érvényesülni a gravitációt, és nem lököm magam, hogy visszatérjek mellé. Elvégre úgy ér, ha egy szintről indulunk. Ha meg nem megy bele, hát majd újra belendítem a saját hintám...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem hangzik olyan jól, mint a saját programom, bár abban is van valami jó, ha valaki akkor is itt van, amikor rengeteg szabadideje van. Akkor mindenre jut idő, vagyis sokkal több mindenre van  lehetőség, mint egyébként. Tudom. Tapasztaltam, így csak vigyorgok, mert felrémlik bennem az a temérdek emlék, amit a tavalyi, és az előtte lévő szünetben éltem itt át. Bár én hazamentem akkor is valamennyi időre, de javarészt itt voltam a falak közt. Vagyis fent a kastélyban.
A hintapárbajnak pedig semmi akadálya, így szinte rögtön nekiállok lökni magamon, ahogy Zoli is beleegyezik, plusz így talán még több előnyt is kapok, mintha előbb belemennék. Gyermeki. Olyan felszabadult, mintha nem is itt élnék. A levegő, a nulla gravitáció, érzetre legalábbis, és vidámság, meg móka.
- Remélem  nincs bűbájjal lekorlátozva, meddig repülhetünk.
Mondom a jókedvtől csilingelő hangommal, amit még a hülye is lazán észrevesz. Nem is figyelek magam köré, de egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik pillanatról a másikra kapom elő a pálcám, amikor már közel párhuzamost zár be a hintám lánca a földdel, majd egy bűbájnak köszönhetően egy pillanatra tényleg repülök, hogy kecsesen érjek talajt, óvatosan, mintha félnék rálépni.
A versenynek ezzel vége, mindegy, hogy ki nyert, de ötleteim csak tobzódnak.
- Gyere, kapj el!
Hívom ki az újabb játékra, aminek a neve, fogócska. Amint pedig kimondom, már futok, valahova messzire, az egyik mászóka mögé. Ott van rejtekem, és nehezebb elkapni, ha van köztünk valamilyen tárgy. Csak gyorsabbnak kell lennem. Nem olyan nehéz ez.