36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2015. március 15. 19:14 | Link

Borostyán Lenke

 Rákanyarodtak a lakósorra, ahonnan a Macskabagoly utcza nyílt, ha jól emlékezett rá. Szeretett hosszú sétákat tenni a faluban, mikor meglátogatta Vikot. Bár mostanában olyan mértékben fejlődött, hogy már lassan városkának lehetett volna nevezni.
 - Személy szerint én szeretem a nyüzsgést. De azért jól fog jönni egy kis kikapcsolódás itt. - És nem ártana, ha hozzászokna ehhez a környezethez. Egy jó ideig itt fog élni. Ha nem örökre...
 - Már nem vagyunk messze. Innen körülbelül egy utcányira. Vagy legalábbis ha jól emlékszem. Nem akarlak félrevezetni - mosolyodott el saját gondolatmenetén. Legalább magán tud nevetni. - Nem ismerős errefelé?
 A lakósor. Nessa is mintha azt írta volna, errefelé költözött. A napokban mindenképp meg kell majd látogatnia őt.
 A mellette sétáló lányka már már erősen fázhatott. Vagy csak Kino tudtára akarta volna adni, hogy kedves személyét nem találja túl vonzónak. Nem csodálkozna jelenleg ezen sem. De azért próbálta  életben tartani a beszélgetést.
 - Amúgy te mivel foglalkozol itt Bogolyfalván?
 Lehet, hogy gyenge kezdés, vagyis inkább folytatás, de sajnos tényleg nem volt olyan állapotban, hogy könnyen barátkozzon. Pedig Lenke nem tehetett erről, nagyon szimpatikus lány volt. Csak hát rossz körülmények, rossz időzítés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 16. 17:09 | Link




A legkirályabb dolog félvérnek lenni. Látod mind a két oldalt, ismered mindkettőt amilyen alaposan csak akarod, nem maradsz ki semmiből és senki sem fog téged ezért lenézni. Simfelünk nemrég moziban járt Budapesten, és azóta vagy a finn western zenéjét, vagy a japán-angol dalt dudorássza.
- Dánsz dánsz hev á gúd tájm... - no meg hozzá a fütyörészés, nem tudja kiverni a fejéből, annyira fílinges. Nemrég kapott egy  kopottas kis tollast, amiben egy nagyon kedves régi ismerőse írt neki, hogy idejön. Amikor először átfutotta a levelet, szinte fogalma sem volt róla, ki írt ilyen furcsa nyelven, mert ugyebár angolul csak annyit tud amennyit a zenék refrénjéből megismert, ergo kitűnően rá tud kérdezni a rókák beszédszokására, a lovak csodálására, és újabban táncra invitálni egy kellemes időtöltés erejéig. A megfogalmazott kis levélnek kalandos története volt ezek után, mert új állásának köszönhetően beszabadult a kastélyba, és csak akkor volt hajlandó kiszolgálni egy súlyos gondokkal küszködő nemzetiségbeli-félvért, ha lefordítja neki a levél tartalmát. Persze amaz nem volt hülye, hiába nézett ki annak, csak pár mondatot volt hajlandó felolvasni magyarul, úgyhogy az utóbbi két napja a fordítási kísérletekkel és vesztegetésekkel telt. De megérte! Nestea azt írta, hogy jön ide, mégpedig költözni és boltot nyitni. Az a Nestea, aki annak idején 19 volt, mikor először és utoljára látta Angliában, akkor mentek ki az apjával a teaiszogatókhoz elintézni egy kényes angol-magyar konfliktust, ami azóta is hétpecsétes titok. Akárhogy is legyen, a rézbőrű lány most már biztos úton van a falu felé, hiszen azt is megírta, hogy melyik vonattal érkezik. Biztos várta, hátha az egyetleeeeeen magyar ismerőse kijön érte az állomásra. Simfel zsebre tett kezekkel, pulóver-farmer-sál-jaéscipő szettben várakozik a beérkező gőzösre, ami lassan csikorogva áll meg a helyén. Az iskolai dömpinghez képest most igen kevesen kászálódnak le a kocsikról, de közülük megpillantja a sötét bőrű szépséget is, pont mikor a "lá lá lá lá lá lá lá lááá úúúúúú"-hoz érkezik fejében a gramofon. Ejha! Az a kis tizenéves most aztán hátőőőőő kikerekedett és még a fogszabiját is levették! Pillanatnyi meglepettségét egy fülig érő vigyorral koronázza meg, aztán ráérős léptekkel megy párat, hogy Nestea elé érjen és a képébe villanthassa fess mosolyát.
- Hátsziiaaaaaa! Ilyen kicsi korod óta nem láttalak! Csini vagy! Látom levették azt a szörnyű drótot is, jól áll! Vigyek valamit? - na most ez a jelenet több szempontból is vicces. Részben mert magyarul beszél, és ki tudja, ebből a nő mennyit értett, részben pedig mert úgy magyaráz és mutogat, mintha egy siket-némának tenné: jó hangosan és részletesen elmutogatva a csinosság ismérveit, a fogról leszedett járókeretet, félig a csomagok felé hadonászva. Azért reméljük nem hívják ki rá rögtön az elmegyógyintézetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. március 16. 21:01 | Link


A tömegen keresztül megpróbálja épségben leverekedni magát a vonatról, és hihetetlen, de sikerül is neki! Még erősebben fogja kis utazótáskáját, másik kezében pedig a dühösen fújtató, unott Bastetet, nehogy valaki valamelyiket elsodorja véletlenül ebben a nagy forgatagban. Mély levegőt vesz.
Na jó, most akkor merre is?
És ekkor megtorpan egy pillanatra, ahogy meglátja a férfit, aki mintha várna valakire. Homlok ráncolva, oldalra döntött fejjel méregeti néhány pillanatig, majd szétszalad a mosoly az arcán, de hihetetlen mértékben, és gyors léptekben elindul felé.
- Kristóf? - kérdezi, szinte tökéletes magyarsággal. Majd érkezik is a férfitól - pedig legutóbb még mindössze fiú volt! - a humoros köszöntés, Nomusa pedig szinte ledobja a földre a táskáját, meg a felmorduló varázsmacskát.
- Két hónapig volt rajtam! Javíthatatlan vagy! - dorgálja meg, de széles vigyorral, majd Kristóf ha akarja, ha nem, pillanatokon belül Nessa ölelésében találja magát.
- Istenem, de jó, hogy látlak!
Elengedi a férfit, majd le nem vakarható mosollyal tovább fürkészi.
- Jó pasi vagy! - jegyzi meg szenvtelenül, minden különösebb bevezetés nélkül. - Mindig is tudtam, hogy az leszel, már régen is helyes voltál!
A kérdésre, hogy hozzon e valamit, Nessa csak felmutatja mutató ujját, hogy várjon, majd lehajol és turkálni kezd a táskájában.
- Egyébként nem angolul írtam a levelemet? - kérdzi közben, élve a gyanúperrel, hogy megszokásból a lehető legrosszabb dolgot művelte szegény Kristóffal, aki annó is inkább megtanította úgy ahogy magyarul, hogy kommunikálni tudjanak, ahelyett, hogy ő tanult volna Nessától angolul. De ennél jobban nem is alakulhatott volna, hiszen a nő akkor kedvelte meg a magyar nyelvet, és később ezért tanult meg pont magyarul.
Kisvártatva elővesz egy szép, dísztasakot, amiben üveg pálmabor van, és belenyomja a férfi kezébe.
- Ezt hozhatod! A Tiéd. Reméltem, hogy itt talállak! - vigyorog rá, majd visszaveszi vállára a kézitáskát, és lábával finoman arrébb tolja Bastetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2015. március 16. 21:38 | Link




- Ne hazudj, mindenről tudok! - legyint vigyorogva, persze nem kapcsol, hogy már magyarul kommunikálnak, de talán jobb is, mert a végén azt hinné, hogy hirtelen anyanyelvi szinten megtanult angolul. A szépséges hölgy megöleli, Simfel kicsit zavarban öleli vissza. A nők általában táskákkal szokták őt dobálni, nem karjaikba zárva. Mondjuk lehet, hogy köze van hozzá, hogy neki meg nincsenek függönyei és a szemben lévő házban egy idős nénike lakik. Nesztí elengedi, s kicsit sem leplezett szemmozgással méri őt végig, amikor pedig bókol is hozzá, Kristóf fél karját melleihez, a másikat büszkesége elé kapja és lányos hangon sipítani kezd.
- Segítséég, molesztááááál! - közben lopva körbepillant, de az emberek többsége már elhagyta az állomást, az ott dolgozók pedig oda se bagóznak, hiszen már ismerik Simfelt annyira, hogy semmit ne vegyenek tőle komolyan.
- Ááá... - még egy elhaló mondat, és mivel egy hős lovag sem siet a megmentésére fehér lovon, lebiggyedő ajkakkal, de azért megkönnyebbülve néz a nőre és engedi le kezeit.
- Senki sem szeret, szipp. - nagy látványosan szippant egyet, aztán újra vigyor húzódik meg arcán és megvonja vállait az angol levélre.
- Jó móka volt. - ha azt Nessa tudná... na de várjunk csak? Most üt csak szöget a fejébe, hogy hát mekkora király angolból, hogy csak így képes szóbaelegyedni a nővel! Gyorsan végigfut az agyán a gondolat, hogy vajon aki anyanyelvi szinten tud, az is csak így a semmiből magyaráz és azt se tudja melyik nyelven, ekkor pedig furcsa, gondolkodó grimaszok ülnek ki borostás pofijára. Nagyon nem biztos a dologban, ezért úgy dönt, inkább óvatosan rákérdez.
- Most amúgy... milyen nyelven beszélünk? - sajnos esélyes a magyar, hiszen a legutóbb még annyira se tudott angolul, hogy lefordítson valamit. Az afrikai is távol áll tőle, de azért nem árt tudni a dolgot, hátha közben tényleg megtanult egy nyelvet. De a lényeg, szóval ha magyarul beszélnek, akkor viszont Nessával nem stimmel valami, mégpedig hogy ilyen tisztán ejti ki a szavakat. A nő kutakodni kezd a holmijai között, aztán Simfel kezébe nyom egy láthatóan üveget tartó szép tasakot. Kristóf nem is vár hazáig a meglesésével, kiveszi és megvizsgálja a szép pálmafákkal díszített címkét. Újabb gondolatvihar cikázik át agytekervényein.
- Ööööööö... Afrikában még nincsenek pálmafák, ugye? - kicsit aggódik a földrajzi tudása miatt is, aztán visszacsúsztatja a finomságot a helyére, ő meg felkap egy random csomagot, elég hülyén nézne ki ha a nő itt nagy pakkokkal vonulna végig a falun, ő meg mellette egy csányi kis zacsival rohangál.
- Reméltem, hogy ezzel jössz. A következő már csak holnap reggel jön, hideg lett volna itt a padon. - Vigyorog továbbra is, aztán amit még Nestea enged, azt is felkapja és azzal együtt battyognak ki az állomásról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. március 16. 22:48 | Link


- Kikérem magamnak, mindig is gyönyörű volt a mosolyom! - viccelődik Nessa is, majd jön is az ölelkezés, meg a bók, hisz miért ne tenné? Tíz évvel ezelőtt, amikor megismerte ezt a férfit még fiúként, már akkor is nagyon jól kijöttek egymással. Sikerült kis idő alatt olyan kapcsolatot felépíteniük, ami ennyi éven át is megmaradt, még ha egy világ választotta is el kettejüket egymástól. De ahogy Kristóf elkezd ökörködni, Nessa akkor jön rá, hogy igenis, ez hiányzott az életéből. Egy olyan ember, aki magasról tesz mások véleményére, és csak önmagát adja. Épp ilyen barátra van szüksége a komor valóságban, hogy ő is kiszakadhasson a szürke hétköznapok ránehezedő tömege alól.
- Te nem vagy komplett! - nevet fel olyan hangosan a nő, hogyha Kristófra nem nézett senki furcsán, most biztosan megfordul egy két ember, hogy "ezeknek meg mi bajuk van". Nessának még könny is kifolyik a szeméből. Még meg sem érkezett, de már az állomáson meghal a röhögéstől.
- Én szeretlek, ne légy lökött. - boxol aztán bele Kristóf vállába, aztán a kérdést hallva belemosolyog a levegőbe, majd elkomorodva a férfi szemeibe néz.
- Afrikaiul.
Néhány másodperc hatásszünet... aztán mégis csak kirobban belőle a nevetés, és még a haját is arcába fújja a szél, így miután leküzdi az akadályt, széles vigyorral arcán néz vissza a férfire.
- Csak vicceltem! Ne butáskodj, persze, hogy magyarul! És vannak pálmafák, Einstein. Ha akarod, egyszer majd megmutatom. - kacsint, majd csak mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor Kristóf kikapja a kezéből a táskát. Így maradt neki Bastet a hordozóban, és a valószínűleg az öleléstől összelapított Szörmók a zsebében. De nem. Nincs baja, még mozog.
- Hát nem sokon múlott, hogy lekéssem! Jobb lett volna, ha hoppanálok, bár még nem jártam itt, de Pestre tudtam volna. De... elértem! Így pedig Te sem lettél mirelit. Megyünk? - teszi fel a kérdést, továbbra sem lankadó jókedvvel, majd ha elindulnak - Kristófot engedve előre, hisz ő tudja, merre is lehet - tovább folytatja a beszélgetést, hiszen annyi kérdése volna, annyi mindent megszeretne vitatni a férfival, és mindenek előtt... annyira örülne, ha ténylegesen ki tudná fejezni, mennyire boldog, hogy most itt lehet, és végre láthatja őt.
- Bogoly lakósor, 9.es szám. - mondja a címet a férfinak, majd szorosabban magához öleli a murmánc ketrecet.
- Na és mesélj már! Hogy vagy? Mit csinálsz most? Merre laksz? Mindent tudni akarok, minden piszkos kis részletet! - kacsint "Krisszi"re. Ő legalábbis így hívta régen. A Kristóf nevet nehezen tudta kiejteni.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. március 17. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 18. 19:53 | Link

Rosemarie S. Argent


Még félt, hogy Anglia után egy kicsiny magyarországi varázslófalucskában más sem fogja várni, mint unalmas hétköznapok, végtelenül egyszerű ügyekkel. Hozzá nem értő kollégákat, és tájszólású, férjezett asszonyokat várt, helyettük viszont a legjobb szakmabeliekkel, és a világ legcsinosabb nőivel találkozott. Ilyen távlatokból talán már kijelenthető, hogy amikor átkérte magát a hatalmas, mindig zizegő mágusközpontból a világ legeldugottabb helyére, nem számolt azzal, hogy az élet, legyen ő bárhol, s éljen bármilyen körülmények között, számtalan meglepetéseket tartogat még a számára. Az utolsó londoni év után megváltásnak érezte Bogolyfalva tél lepte táját, mintha az ő folyton harsogó lelkét is betemette volna néhány hétre, hogy aztán még a rügyező fák előtt újra kivirágoztassa azt.
Célestine levele nemcsak egy-két álmatlanul töltött éjszakát okozott a hivatalnoknak. Azóta is csak tusolni jár haza, és ha lehet, még több túlórát vállal át valóban családos munkatársaitól. Fikarcnyit sem állt készen egy efféle hírre, arra meg aztán végképp nem, hogy a tőle teljes joggal elvárható, helyes utat válassza. Hiába fogja fel, és érez késztetést arra, hogy a gyerek apja legyen, könnyebb elbújni a kirendeltség épületébe, és iratok fölé görnyedve megoldani mások életét - a sajátja helyett. Az élet azonban az íróasztala mögött is megtalálta. Volt kollégája, David Argent levele a ma reggeli órákban kötött ki asztalán. Konstantin kegyetlenül szarkasztikusnak érezte az üzenet tartalmát, és szüksége volt néhány percre, hogy cigarettája füstjén át végiggondolja helyzetét. Sajátját ellöki, másét meg nevelni kezdi. Nem, az élet valóban nem igazságos. Mint ahogy ő sem az.
Az állomás egy kopott padjának támláján ül. Elegáns cipője az ülésen pihen, jobbjában egy szál örömet szorongat. Régen látta már Rose-t, azt sem tudja, egyáltalán felismeri-e még. Levegő be, levegő ki. A hangosbemondóban felhangzik egy bódító női hang, mely arról tudósít, hogy a várva várt lány vonata hamarosan megérkezik. Konstantin izgatott, félelemmel teli szívvel pillant fel. Még elmehet. Leléphet úgy, hogy azt senki se vegye észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. március 18. 19:58 | Link

Pótapa
Outfit

Lehunytam a szememet és próbáltam lélekben felkészülni a változásra. Ez volt minden vágyam, mióta apuval történt a baleset és most végre ideértem. A vonat lassított, majd óvatosan megállt, én pedig azonnal pattantam, hogy összeszedjem a cuccaimat és minél hamarabb kiszabaduljak ebből a madárkalitkából.
Minden álmom és elképzelésem szertefoszlott és majdnem visszafordultam már a vagon ajtajában, amikor is ott állt velem szemben a megtestesült szobafogság, nevezetesen Konstantin. Megráztam a fejemet és még egy szemforgatással is jeleztem, hogy nekem aztán egyáltalán nincsen szükségem bébiszitterre, pláne egy olyanra, aki apám lehetne; bezzeg, ha fiatalabb lenne, az már egészen más történet…
A gondolataimat igyekeztem visszavezetni a pályaudvarra és megköszörültem a torkomat, ahogy odaléptem a férfihez.
-Apám küldött. –jelentettem ki gondolkodás nélkül. –Nem akarom, hogy valaki minden lépésemet figyelje, nincs szükségem segítségre. Mit mondott neked?
Az apám szólt neki, ez egyértelmű volt, csak éppen azt nem értettem, hogy miért. Tény, ami tény, egyáltalán nem tetszett neki, hogy a nyomdokaiba lépve auror akartam lenni, ahogyan az sem, hogy egészen a Bagolykőig utaztam, csak azért, hogy lerázzam az anyámat, ezért aztán rám állította egy cimboráját, na, nekem meg ez nem tetszett.
Apa megint jól kitervelte ezt az egészet. Kezdtem úgy érezni magamat, mint egy porcelánbaba, akit csak úgy ide-oda tologatnak, mindemellett pedig fokozott odafigyelést igényel, nehogy valaki lelökje véletlenül a polcról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 18. 20:18 | Link

Rosemarie S. Argent


A vonat hosszasan lassul, mozdonya a férfival szemben áll meg. Ő még egy utolsót szív a csikkbe, majd maga mellé dobja, és felegyenesedve lelép az ütött-kopott padról. A kocsik ajtaja kinyílik, hogy a még futólag sem látott ismeretlenek sorban leszálljanak róla. Konstantin közelebb sétál a mozdonyhoz, és kihúzva magát szőke fejek után kezd kutatni az érkezők között. Aztán kiszúrja a lányt, a tipikus Argent vonásokkal megáldott fiatalt, aki az évek alatt szemmel láthatóan felnőtt. Legalábbis domborodik itt-ott. Hogy a fejében mi van, az egyelőre nem derült ki.
- Na ne mondd - húzza fintorra ajkait, majd egy becsmérlő fejrázást követőn hátat fordít a csomagjait cipelő Rosemarie-nek. - Szedd a lábad, nem érek rá egész nap.
Egy pillanatra sem néz vissza, egyáltalán nem érdekli, hogy hisztigép követi-e, avagy marad az idegen magyar népség között, akikkel még csak megértetni sem fogja tudni magát, hacsak nem járt gyorstalpaló nyelviskolába.
- Hidd el, úgy kellettél nekem, mint púp a hátamra, szóval a nyafogást még most fejezd be, mert nem hat meg. Ha apádat nem kedvelném ennyire, a feje tetejére is állhatott volna- mondja és mondja, mereven maga elé bámulva, újabb szálért kutatva zakója zsebében, ahogy az állomás épületén át a Boglyas tér felé siet.
- Ha nem nyírsz ki senkit, színemet sem fogod látni - áll meg az épület tér felőli ajtajában, s kinyitva azt unottan fordul oda a szőkéhez. Az élete immáron teljes, a gyereket így sem, úgy sem úszta meg. Fergeteges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. március 18. 20:29 | Link

Pótapa

Apámat nem olyan régen megtámadta egy vámpír. A minisztériumi társaival együtt éppen ki akarták vallatni azt a dögöt, amikor valahogyan kiszabadult. Életveszélyes állapotba került és hosszú hetekig nem tudhattuk, vajon életbe maradhat-e ilyen súlyos sérülések után. Anyám persze azonnal kirakta a lakásból tőle és közölte a hideg tényeket, miszerint ő megmondta, apa pedig alkalmatlan arra, hogy gyermekeket neveljen, ha csak ilyen traumákat tud nekik okozni. Valerie-vel, a húgommal együtt elköltöztek. Engem is vinni szándékozott, csakhogy már évek óta nem álltam szóba vele, így aztán rám hagyta a dolgot. Szóval itt álltunk most; apa kórházban, én pedig a Bagolykőn.
-Még jó, hogy ennyire kedveled… -húztam el a számat, de azért követtem.
Láttam rajta, hogy neki is épp annyira nem tetszett ez a helyzet, mint nekem. Gondolhattam volna, hogy senkinek sincsen szüksége egy húszéves, szőke ciklonra, aki már az első szavaival elküldi a fenébe az embert. Bunkó és tapintatlan voltam, így mélyen legbelül bevallom, de azért nekem is volt némi okom dacolni, nem igaz? Egy istenverte felügyelőt küldtek rám!
-Köszönöm! –kiléptem az ajtón és visszapillogtam a férfire.
Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy a) azért ennyire ideges, mert én én vagyok b) azért, mert az apám éppen az ő nyakába akasztott, vagy c) valami egészen más van a háttérben, amit éppen rajtam sikerült levezetnie.  Az utóbbi mellett döntöttem, de azért némileg elismerem, hogy én is épp annyira hibás vagyok a kialakult helyzetben, mint ő.
-Eszem ágában sincsen gyilkolászni. Átlagos diáklány vagyok, rémlik? –megajándékoztam egy amolyan biztosan-jól-érzed-magad típusú pillantással, de nem forszíroztam a dolgot. Kik járkálhatnak ezen a környéken? –Jézus, mit követtem el, hogy máris a torkomnak ugrasz? –méregettem a férfit kissé értetlenül.
Oké, hogy engem rettenetesen zavart a helyzet, de abban már nem voltam ennyire biztos hogy őt is rosszul kellene érintse. Elvégre húsz éves lennék vagy mi a szösz és a Roxfortban tanultam, tehát ragadt rám valami a koszon kívül is. Elég lenne, ha egyszerűen csak minden alkalommal megírná apámnak, hogy jól vagyok, anélkül, hogy feltétlenül fontos lenne egymással szót váltanunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 18. 21:09 | Link

Rosemarie S. Argent


Hibátlan kezdés, mindkét résztvevőtől, pipa. Konstantin hallja a háta mögül érkező susmogást, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy pillanatra felvonja szemöldökét. Határozottan halad az épület ajtajáig. Rose csupán zakó takarta hátát láthatja, és fekete üstökét, mely végül megmozdul, és a szürkés fényű tekintet kérdő pillantást küld felé. Nem fog gyilkolászni. Ez mondjuk jó.
- Na gyerünk - int fejével a tér felé, majd a lány után ő is kilép a kellemes hűvösbe. Egy félreeső padhoz sétál, kelletlenül leereszkedik rá, és szavak nélkül, tenyerével megpaskolva maga mellett a helyet, jelzi a félúton lemaradt csitrinek, hogy csatlakozzon hozzá.
- Emlékszel rám? - kérdezi tőle végül, a nem messze kutyát sétáltató boszorkányt mustrálva. Idejét sem tudja annak, mikor találkozott utoljára a lánnyal, sem életviteléről, sem szokásairól nincs információja, de ha már megígérte az apjának, akkor nincs mese, vállalnia kell az ezzel járó kötelezettségeket. - Holnap este túlóra helyett hazamegyek. Lent lakok a faluban, a kastélyhoz menet megmutatom. Átjöhetnél, hogy amennyire kell, megismerjük egymást. Kenünk egy zsíros kenyeret, aztán írunk apádnak egy levelet.
Ahhoz, hogy Rose előző kérdésére válasszal szolgáljon, cseppnyi kedve sincs, így ahelyett, hogy beavatná a lányt zűrös magánéletébe, azonnal a lényegre tér. Mellkasa előtt összefűzött karokkal beszél, s miután befejezettnek ítéli mondandóját, érdektelenül pillant fel a mellette ülőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. március 18. 21:23 | Link

Pótapa

Kezdtem úgy érezni, hogy a szemforgatás általános cselekvés lesz az itt töltött idő alatt. Követtem kifelé Konstantint és arra jutottam, hogy talán én is lehetnék valamivel megértőbb. Mondjuk kezdhettem volna úgy, hogy „Szia apukettő”, bár nem tudom, mit is szólt volna hozzá, ha ezt egyenesen a képébe vágom… gyanítom azzal a lendülettel visszaültetett volna a vonatra és vidám mosollyal integetett volna, miközben kigördülünk a pályaudvarról.
Leereszkedtem mellé a padra és egy pillanatnyi hatásszünetet tartottam, amíg átgondoltam a választ. Erős túlzás lett volna azt mondani, hogy szoros volt a viszonyunk a férfivel, minden esetre apuval nagyon-nagyon jóban voltak, ennek köszönhetően aztán volt néhány alkalmam összefutni vele. Nem lettünk puszipajtások, sőt még csak hosszabb csevejekbe sem bocsátkoztunk, de ismertem amennyire szükségesnek ítéltem.
-Nehéz lenne nem emlékezni. –mutattam rá. –Te elég jóban vagy apuval, én meg csak vele vagyok jóban.
Elpillantottam a térre és azért is inkább az elsuhanó emberekre koncentráltam, mint hogy felvezessem a férfinek a konkrét családi helyzetet, miszerint anyám egy elviselhetetlen hárpia, a húgom az ő sajátbejáratú pincsikutyája, a fiúk pedig leléptek, ahogy tehették. Ez senkire sem tartozott, csak rám és apára. Elég volt, hogy mi ketten tudtuk, mennyire nyomorult az életünk, annak ellenére, hogy papíron nem váltak el anyuval. Azt nem engedte Marion önbecsülése, hiszen milyen is az, ha egy tekintélyes nő ismét a piacra kerül, nem igaz?  Persze ez nem jelentette azt, hogy nincsenek neki titkos kis afférjai –titkos, ja.
-Benne vagyok. –bólintottam aprót. –Ahogy tudok, megyek. –ráhunyorítottam a férfire és megerőltettem magamat. –Köszönöm, hogy kijöttél elém. Rendes tőled!
Nekem is van egy kedves oldalam. Mindenkinek van kedves oldala, csak éppen van, aki nagyon jól leplezi, más pedig időnként megfeledkezik róla. Így éreztem a férfivel kapcsolatban is.
-Most megyek a kastélyba lepakolni, holnap pedig igyekszem. –felemelkedtem a padról és egy utolsó mosoly után határozott léptekkel megindultam a birtok irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Kezdetek...
Írta: 2015. március 21. 13:36
| Link

D. A.
Még a vonaton...

Hát kezdődik. Ha még nem is teljesen a tanév, de az Ottani életem biztosan...
A felszállás után nem találom a helyem. A poggyászom valahol a többieké mellett van, így egyedül a kis hátitáskám az, ami velem maradt az állomáson, ahol hivatalosan is magam mögött hagytam a régi életem.
Most a vonaton kóborlok, olyan helyet/fülkét keresve, ahol senki nincs. Tudom, megígértem magamnak, hogy ez most más lesz, de azért ez nem olyan könnyű. Egyelőre kell a magány, hogy egyedül lehessek, aztán majd holnaptól jöhet a menet. Most viszont az elejétől sétálok végig a vagonoknak, hogy megtaláljam a legvége előtt nem sokkal azt a fülkét, amelyben egyetlen árva lélek sincs. Pont nekem való.
Kissé aggódva húzom el az ajtót, lépek be, majd gyors körültekintés után be is csukom azt, hogy egy nagy, megnyugtató levegővétel után ledobjam a táskám az egyik ülésre, és elhelyezkedjek mellette. Alig foglalok több helyet, mint egy átlagos ember, igazából a cuccom is bőven az "én oldalamon" van. És, mivel van még pár órám, mielőtt megérkezünk, így elő is veszem Radnóti műveit tartalmazó kötetem, hogy a versekkel elvonjam figyelmem a rám váró nehézségekről.
A betűket falva pár percen belül ellazulok, a lábaim keresztbe teszem, a könyvet a térdemre, a szemeim pedig folytatják a sorok bekebelezését, remélem egészen addig, míg meg nem érkezünk a sulihoz.
Nyugalom, már csak pár óra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 22. 10:26 | Link

Bzzz:)

Zipzár felhúz, én fordulok egyet, majd rálépek a puha kis gombra a padlón, a csapból pedig csordogálni kezd a víz, hogy megmoshassam a kezem. Kilépek a vonat vécéjének ajtaján, kikerülöm az utánam a helyre igyekvőt. Egy másik felsőbbéves, aki már rájött, hogy szeptember elsején a vonat végében érdemes mosdót keresni, ha nem akarsz várni. Az arcát köd és egyéb foltok tarkítják. Az ingem alá nyúlok, kiszabadítani egy falatot a pólómból, amibe a szemüvegemet kezdhetem törölgetni.
Még vagonok választanak el a saját fülkénktől, amin többek között Ágoval és Abival osztozom, meg néha a kis prefektus Bálinttal, ha nem szólítják el fontos teendői. Nem érek azonban oda, kiszúrom hamar az egyik fülkét, amiben egy hosszú hajú, lila folton kívül senki nem ül. Hát csak bemegyek már!
- Helló! - dugom be a fejem az ajtón. - Bejöhetek?
Várok egy kicsit a válaszra, de tulajdonképpen akár beinvitál, akár nem, én már eldöntöttem, hogy kicsit faggatózom, mire fel az antiszockodás. Lehuppanok vele szemben, és miközben próbálom kivakarni a szemüvegemből a gedvát a lencse és a keret találkozásánál is, beszédbe elegyedek a lánnyal.
- Miért vagy egyedül? - kérdem. - Nálunk még van hely előrébb...
(Nincs, de majd csinálunk.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. március 22. 11:57 | Link

D. A.

Az ecloga-k közt elmerülve, melynél pont az a sor jön, hogy "...látni az ablakon át, fegyveres őrszemélyek árnya lépdel...", a sínen eltolódó ajtó hangja igazán illúziórombolóként és olyan "frászthozodrám" hangulatot idéz elő, amire kénytelen vagyok felkapni a fejem, persze miután tisztességesen összerándultam.
Egy ideig szólni sem bírok, az arcom is zavaros, mondhatni ijedt, a szemem viszont reflexből kicsit arrébb fókuszál, mint ahogy azt az ember elvárná. Nem sokkal, csak pár centivel, de elég, hogy felfogjam, ami körülöttem történik.
- Őőőő...
Értelmes szavak. De mi is volt a kérdés? Végül úgy döntök, hogy két olyan válasz van, ami szinte az összes kérdésre maximum csak félig bugyután hangzik válaszként.
- Aha.
Még ki se mondom, de már velem szemben ül. Én meg összehúzom magam. Még jobban, miközben figyelem, mit művel. Ez nekem... túl... aktív... Inkább előveszem a pálcám, és csak egy intésembe kerül (na meg egy ki nem mondott tisztító bűbájba, hogy a szemüvegre ne kerüljön több ujjlenyomat és zsírfolt.
Elteszem az eszközöm, a vonaton úgysem fog semmi történni, amiért még kellhetne. Akkor meg nem mindegy, hol van? A csend megmarad, részemről legalábbis, a mindenféle kontaktust viszont úgy szüntetem meg, ahogy annak az rendje és módja. A könyvem elteszem a táskámba, elvégre tiszteletlenség aközben olvasni, hogy más is ott van. "Nálunk van még hely..."
- Nem.
Vágom rá válaszként, talán kicsit gyorsabban, mint kéne, de hát ilyen a reflex. Meg nem is bánom, mert ennyire azért nem akarok nagy fordulatot venni. A hajtűkanyart sem egy helyben állva veszik be, hanem kisebb vagy nagyobb íven. Na. Nekem a nagy ív teljesen meg fog felelni...
- Úgy értem... Nem, köszönöm. Itt teljesen tökéletes.
Nincsenek emberek, nincs veszély és magam lehetek...
Nézek fel megint, utolsó mondatom közben, amit csak magamban ismételgetek, hogy meggyőzzem magam. Magamra erőltetek valami mosolyfélét, visszatérve a kicsit fura nézésemmel, hogy azért ne a kőkemény bunkó kategóriába legyek elkönyvelve, de csak egy erőltetett grimasz lesz belőle, mint amit a fényképeken látni, amikor az alany nem akar, de muszáj mosolyognia.
Megpróbáltam, amit tudtam, azt megtettem, ha kudarc lesz belőle, akkor ámen, hát maximum egyedül töltöm a vonatút hátralévő részét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. március 23. 12:08 | Link

Rozsos Annamária

Bőröndök tömkelege, kicsinyítő bűbáj, szülői óba intések, búcsúzkodás. Így indult el Becca a világ másik végéből, hogy új életet kezdhessen Bagolykőn. Azt mondjuk, még nem tudja, mit szeretne tanulni az elkövetkezendő években, de ez mit sem jelent. A lényeg, hogy amint elindul a vonat ő szabad lesz, és nem kell többé hallgatnia az anyja vagy éppen apja szent szövegeit, miszerint neki tovább kell vinni a családi hagyományt és aurorként kell élnie. Ezért is jött kapóra a nagyszülei ajánlata, hogy odaköltözhet hozzájuk. Egyből elfogadta a kezdeményezést, aztán úgy, hogy jobban utána nézett milyen lehetőségei vannak itt Magyarországon még jobban tetszett neki az ötlet. Azonnal felkereste levélben az iskola igazgatóját és megbeszélt vele pár dolgot, a problémáit, hogy igazából még ő sem tudja, mit szeretne csinálni, a lényeg, hogy ne kelljen aurorkodni. Nem arról van szó, hogy félti a hátsóját, de tudja, hogy nem lenne jó benne, kockáztatni meg nem szeretne. Szerencsére az igazgató úr megértő volt és találtak megoldást a problémájára, igaz a szak, amin tanulni fog még kérdéses, de egy biztos, hogy kihúzta magát és sikerült öccsére hagynia a családi hagyományt. Igaz kisebb nagyobb viták voltak a költözés jóvoltából, de Beccát ez nem érdekelte, csakis a saját érdekeit nézte. Persze utólag biztosan bánni fogja, viszont ez most nem izgatta.
Izgatottan utazott a vasútállomás felé. Persze egyedül, szülei meg sem próbálták kikísérni, úgy, ahogy az öccse sem. De kit izgat? Főhősnőnk szemei előtt most csak egy cél lebegett. Az, hogy minden egyezzen és végre és ne kelljen a szülein görcsölnie. Persze fog még pár szidást kapni, hiszen esze ágában sincs a nagyszüleihez költözni. Igaz a faluban lakik a házaspár, de ő még is inkább az iskola falai között maradna. Még a végén kiderülne Grétáék számára, hogy egy szem lány unokájuk inszomniás és a végén szívrohamba halnának meg, annyira segíteni akarnának rajta. Úgyhogy igen, még jó, hogy megkíméli őket.  
A vonaton hamar megtalálta a helyet. Lepakolta egyetlen táskáját maga mellé majd ő is helyet foglalt és komor tekintettel meredt ki az enyhén koszos ablakon. A vonathoz érve már nem volt annyira izgatott, sőt mi több haláli nyugalom ölelte körbe. Agya még járt egy darabig. Mindössze addig a hatalmas vasszerkezet el nem indult. Amint döcögni kezdett a szerelvény Becca hatalmas sóhaj kíséretében elővette rongyosra olvasott könyvét és kizárva a külvilágot a mű világába képzelte magát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. március 23. 18:59 | Link

Rebecca Davison-Keis

Na, akkor ez is megvolt, gondolja utazás előtti csömörben taposódva, miközben felrángatja a cuccait a vonatra. Megvolt az a kemény két hét, amit otthon töltött, ami semmire se volt elég, de a következő viszontlátásig, azaz karácsonyig, biztosan nem volt elegendő. Egy csomó mindent mesélt az iskoláról, de persze főleg az érdekelte, mi történt otthon az elmúlt egy év alatt. És hát kicsit mellőzöttnek érzi magát, hogy a falu nélküle is simán képes létezni, és emberek születnek, de főleg inkább halnak meg, ismerősök élnek tovább, kiskutyák kerülnek otthonra, amiket ő nem fog tudni kövérre hizlalni és komoly gazdafüggést eszközölni náluk, és így tovább. Szóval ez a vonatra kászálódás kicsit seszínű hangulatban történik, ami el is várható egy olyan nyúlfarknyi otthon tartózkodás után, mint ami ez volt.

Ja, persze hely sincs, de nem is csoda, mindenki jön vissza a kastélyba. Hát, vagy nem, de sokan vannak most, úgyhogy nincs mese, vadidegent kell majd szomorítani a hosszú út alatt. Ez nem sokat dob a hangulatán, valljuk be. Miután kétszer is végigjárta a szerelvényt, és megállapította, hogy összesen három darab üres hely van, úgy döntött, hogy inkább az olvasgató lányt választja, semmint a nem túl bizalomgerjesztő öreg bácsit vagy a nagyon elmerült szerelmespárt. Úgyhogy akkor megáll a lányka felett-mellett-valahogy, és nagy udvariasan megkérdezi, hogy

 - Ne haragudj, szabad ez a hely?

Megvárja a választ, de ha elutasítanák, valószínűleg akkor is lehorgonyozna itt, mert mi más választása van, és amúgy is, az szemétség lenne a lánytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. március 25. 00:31 | Link

Szemüveg nélkül még nem látom rendesen a gesztusait, de a minimális mennyiségű szavaiból már most leszűröm, hogy új, még nem mozog valami otthonosan a Bagolykőn. Hangjából pedig azt, hogy nem azért, mert elsős volna.
Miközben ülést ér a seggem, már el is könyvelhetem, hogy nehéz dolgom lesz vele. Levitás voltam, vagyok, szóval nem idegen a zárkózottság fogalma a befordultak táborában, de a lányról süt, hogy nem akar barátkozni. Azért nem fújok visszavonulót ilyen könnyen.
Azt nem veszem észre először, hogy pálcát vett elő, csak a matatást. Azután egy kis pólóba dörgölés után ellenőrzöm, mennyit látni a szemüveggel, és meglepődve tapasztalom, hogy "sose' volt még ilyen jó". Meglátom a kezében a varázspálcát, és összeáll a kép.
- Ehh, kösz? - kérdem inkább, mert meglep, hogy egy idegen kérdés nélkül varázslást gyakorol más cuccán. Tényleg jó tiszta - állapítom meg ránézve a szemben lévő ülések mintáira, majd az ablakon ki. Miért nem jutott ez nekem soha eszembe? Áh, ezt meg is osztom, hogy addig is beszéljünk valamiről.
- Még soha nem jutott eszembe pálcával tisztítani a szemüvegemet. Biztos mert... - ezen a ponton kiszippantódik a fejemből minden értelmes gondolat, mert végre eljutok odáig, hogy az arcára nézzek - immáron többet látva homályos foltnál.
- Öhh - lehelem önkéntelenül és valahol ugyan realizálom, hogy már pofátlanul hosszan bámulom, de mégsem tudom róla levenni a szemem. Nem tudom megmondani, mitől gyönyörű, de az. Egyszerűen vonz.
Nem meglepi, hogy a fajankó viselkedésem elriasztotta attól, hogy átjöjjön a mi fülkénkbe. Semmi értelmes nem jut eszembe ezen felül, pedig lenne kényszerem a fejemben megforduló minden hülyeséget ráontani, de nem akarom leégetni magam. Továbbra is szemérmetlenül bámulom, el kéne szakítanom a tekintetem. Vagy meghívni randira.
Aileen.
Lekapom a szemüvegem, így hiába is nézném. Még mindig tisztában vagyok vele, hogy milyen természetfelettien igéző, és soha életemben nem fogok vonzóbb nőt látni, mint... öhm...
- De hülye vagyok, be sem mutatkoztam. Dolánszky Alex vagyok, most kezdem a mestertanonc éveimet a Levitában.
Nem akarom megérinteni (de), úgyhogy csak intek egyet köszönésképpen, és a gondolataimat szépen visszaterelgetem Linre. Ott vár a kastélyban. A Nő.
Lehet, le kéne lépnem, fészkelődöm kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. március 28. 19:46 | Link

Tiszta szemüveg, tiszta látás. Bár talán nem kellett volna...
- Nincs mit.
Elég kínos ez így most, és sokáig egy szó sem hangzik el, ami még többet lendít ezen az állapoton. Egészen addig, amíg meg nem tör a jég...
- Mert túl egyszerű?
Tippelek, bár kissé rosszabbul érzem magam ezután, mert nem a legbarátságosabb és legillendőbb módon folytatom a társalgást. De talán még nem késő...
- Akarom mondani... Szóval sokan nem gondolnak ilyenre, pedig ezért van. Nálam is előfordul, hogy inkább kiteszem száradni a ruháim, ahelyett, hogy gyorsan megszárítanám azokat. Pedig csak egy pálcamozdulat lenne.
A tekintetem még mindig a bőr ülést böngészi, de kezd rossz érzésem lenni. Oké, hogy én nem csinálom, amit nem akarok, de na. Ez így fura. És olyan izé. De még nem küldött el melegebb országba, ami kicsit dob az amúgy elég nyomott és frusztrált gondolataimon. És még meg is mondja a nevét.
Én meg csak meghökkenten nézek előre, mert ilyenkor nem teljesen ezt a reakciót szoktam kapni. Zavarban vagyok, nem is kicsit, de a kezemet én sem nyújtom oda. Valamilyen szinten reflexből, de valamilyen indoknál fogva kukának sem akarok tűnni...
- Én Zoé vagyok. És szintén ezeket az éveket kezdem. Vagy folytatom? Már nem is tudom.
Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne jól megfogalmazni. Most elkezdem vagy folytatom? Igazából mindkettő. Már lezavartam egy évet, hasonló szakon, de itt meg ez az első.
Látom, hogy ficereg, ami megint pánikhangulatba sodor. Biztos kényelmetlenül érzi magát. Vagy kellemetlenül? A pánikhangulatom fokozódik, de nem akarom, hogy ez legyen. Ezeknek a vége sosem szokott jó lenni, így kissé lemondóan, lehajtott fejjel mondok le magamról, és első, beilleszkedési kísérletemről.
- Ha szeretnél, menj nyugodtan. A barátaid biztos várnak.
Az első nehézségek, pedig még meg sem érkeztem a suliba. De rámenősnek sem akarok tűnni. Főként nem kétségbeesettnek, így csak lemondóan sóhajtok egyet, becsukom a szemeim, és várom, hogy menjen. De legalább nem nézem végig, ha tényleg megteszi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 2. 00:16 | Link

Bumm, egy oltás! Szeretem, ha valakinek van humora, és ez a beköpés is segít abban, hogy magamhoz térjek a kábulatból.
- Ü-hümm - helyeslek magyarázatára, de csak hogy reagáljak valamit, amúgy a saját széthullott gondolataimat próbálom sorban visszapakolgatni a polcokra. Eljut a tudatomig, hogy évfolyamtársak leszünk. Kábé egyidősek lehetünk, vagy csak pár évvel vagyok idősebb nála. De mi ütött belém? Megfogtam az Isten lábát Linnel. Mit akartam ettől a lánytól? Miért?
Babrálok a szemüvegemmel, és egy pillanatra, valami másnak álcázva a mozdulatot a szemem elé tartom. Nem néz rám, jobb is, hogy nem égeti a tekintetét az enyémbe. Így is mintha valami tündéri fény lebegné körül, ilyen nincs.
Sóhajtására lekapom a szemüvegem a szemem elől. Áldott vakság.
Nem akarok így elmenni. Valami nem stimmel itt, és elképzelésem sincs, mi történne, ha lelépnék. Kommentár nélkül hagyom ajánlatát.
- Van benned valami... - próbálom szavakba önteni, ami megfordult a fejemben. - Tudod, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 2. 12:47 | Link

Néma csend, és hulla... Hát szag egyelőre nincs. Csak babrálok a kezemmel, a hajammal, a ruhámmal, és azokkal a dolgaimmal, amik épp kéznél vannak, és nem túl kínos azokra összpontosítani. Meg hogy elkerüljem a nagyon kínos pillanatokat, amik pont olyanok, mint a mostaniak.
Kinézek a vonat ablakán, ahol a táj épp most kezd átalakulni. Dombokból hegyek, na jó, ez az országban abszurd, mert azért nem ilyen radikális a kép, de a példa kedvéért tökéletes...
Egy pillanattal később viszont felkapom a fejem, és megint rám tör a rossz érzés. Szinte reflexszerűen tör rám a pánik, így megint kénytelen vagyok a ruhámmal mojolni és lefelé nézni, az ülések alá, mert íriszeimben tökéletesen látszana, mennyire is vagyok szívrohamközeli állapotban.
Az agyam jár, vajon mit kéne erre válaszolni, mert azért azt mégsem mondhatom, hogy "Persze, van bennem különleges, pont ezért jövök ide"...
- Persze, hogy van. Szív, gyomor, izom, ideg, és minden más, ami az emberekben megtalálható.
Nem hiányzik sok hozzá, hogy fussak, messze innen, hiszen magam sem hittem, hogy eddig fog tartani a névtelenségem, viszont tudom, hogy erőt kell vennem magamon. Nem adhatom fel rögtön a próbálkozást, nem vonulhatok el sírni, így maradok a seggemen, akármennyire nehéz is. Na meg egyébként is. A remény hal meg utoljára...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 2. 17:00 | Link

Ennél jobban nem sikerül összefoglalnom, hogy miféle különlegességet fedeztem fel benne. Azzal meg nem akartam megsérteni, hogy természetellenesnek titulálom. Aztán mikor reagál, eljut a tudatomig, mit mondtam, és hogy ez bizony leginkább csajozós szöveghez hasonlít, semmint egy meglőtt férfi oknyomozó riportjának első kérdéséhez. Na hagyjuk, mert csak rosszabb lesz.
Talált - megint. Felnevetek frappáns válaszán. Az ilyen poénok, pláne egy idegentől csak otthonosabbá varázsolják a szituációt és szimplatikusabbá az embert.
Kényelmesen hátradőlök, a szemüvegem magam mellé teszem, és nem firtatom tovább a "napra lehet nézni, de rá nem" problémát, túl nagy illetlenség volna. Ettől viszont még megismerhetem ezt az egyértelműen humoros, és láthatóan magányos új lányt.
- Bocs az eddigiekért, nem vagyok retardált, esküszöm - vigyorgok rá. - Ne kergess el!
Ha nem hívja fel nyomatékosan a figyelmem újra, hogy jobb lenne, ha visszahúznám a belem a barátaimhoz, azt engedélynek veszem arra, hogy - ezúttal normálisabb - csevegést kezdeményezzek vele.
- Szóval milyen szakon kezded a mesteréveket? Vagy folytatod? Hogy van ez? Eddig hova jártál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot Sjölander-Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2015. április 3. 10:31 | Link

~ Cory ~


Mikor megkaptam Anthony bácsi baglyát arról, hogy Cory idejön tanulni, teljes mértékben ledöbbentem. Miért pont ide kell küldeni, miért pont most? Nem szorul már pesztrálásra… Első gondolataim voltak, a levél elolvasása után, de aztán rájöttem: régen láttam az unokahúgomat. Ráadásul tud nekem segíteni abban, hogy megfelelő ajándékot adhassak Axelnak. A csárdában ma szabadnapot vettem ki, meg amúgy is plusz fizetésért bárki bement volna a helyemre. Otthon még elintéztem pár dolgot, mielőtt elindultam volna a vasútállomásra. Vajon megismer vagy megismerem egyáltalán? Annyira nem találkozhattunk régen, vagy igen? Természetes, hogy izgultam, és ezt is csak akkor tettem utoljára, amikor szilveszterkor elmondtam a dolgokat Axelnak. Szerencsére túltettük magunkat az egészet, és most már nincs olyan hadiállapot, mint volt.
Lassan az állomásra is kiértem azért, és rögtön Coryt kezdtem el keresni, hiszen a vonat már befutott. Szuper, elkéstem, és most reménykedhetek abban, hogy nem indult meg egyedül semerre sem. Ha megtette, az lenne még csak szép kaland: keresd meg az elveszett unokahúgodat a faluban, lvl. Elliot. Még a hideg is kiráz a gondolatától, de egyenesen megnyugszom, amikor megpillantom. Egy férfi éppen megszólította, ő meg odébbállt. Helyes, nem áll szóba idegenekkel, és a nem épp kellemes alak is gazdagabb lett egy lábbilincselő átokkal. Hidegen hagyott, hogy miként morog az illető, de az én unokahúgomat senki ne környékezze meg. Mosolyogva sétáltam oda hozzá, és minden szó nélkül öleltem át. Eszem ágában se volt elereszteni vagy tíz percig, de aztán kénytelen voltam, ugyanis az egyik kutyus vakkantott egyet, ezzel megtörve közöttünk a csendet.
– Régen találkoztunk, örülök, hogy megint látlak. Remélem, hogy jól utaztál, és sorry a késésért. Kicsit elkalandoztak a gondolataim idefele jövet, pedig itt akartam lenni, mikor befut a vonatod. Gyere, segítek. –utazóládáját, és az egyik hordozót vettem el tőle, amennyiben hagyta, aztán a kijárat felé kezdtem el lépkedni. – Otthon minden rendben? Anthony bácsi levele meglepett, mikor leírta, hogy idejössz. –azt már nem mertem hozzátenni, hogy mit gondoltam az elolvasása után, mert nem akarom elijeszteni az első alkalommal. Meg úgy egyáltalán nem, szóval inkább csendben lépkedtem mellette, azon agyalva, hogy merre is vezessem elsőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 3. 16:39 | Link

Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy normális ember számára is érthető legyek, ééééés, ha minden igaz, akkor jó úton haladok efelé. Csak nevetést hallok, meg egy bocsánatkérést.
A görcsös testtartásom is kicsit ellazul, de a megmaradt feszültség miatt inkább grimaszra hasonlít az az arcmimika, amit én valami szelíd izének akartam szánni.
- Ha meg akarnám tenni, már nem lennél itt.
Hogy mitől vagyok benne ennyire biztos? Mert ez tipikusan én vagyok... Csak nézek kifelé, tekintetem ismét az ablak felé fordítva, és ebben a helyzetben is felelek a feltett kérdésre, ami ismételten kezd veszélyes vizekre vinni. De erős leszek, és nem fogok sírni...
- Elviekben, majd, valamikor tanítani szeretnék. A négyből eddig egy éven vagyok túl. Vagyis teljesítettem az első év követelményeit.
Nem hiányzik sok, hogy visszakérdezzek, hogy nála hogy van, de ezt már tudom, szóval csak kifújom a levegőt, amit már befogtam a tüdőmbe. Nem beszélek feleslegesen.
A vonat siklik, és az idő is vészesen fogy a megérkezésünk pillanatáig, amire bizonyíték az idő, a táj, meg minden.
- Azt hiszem, hogy lassan fel kéne öltözni...
Viszont biztos ebben abszolút nem vagyok, szóval inkább kérdezek, ahogy az emberhez méltó, szemtől szembe.
- Vagy ráérünk még?
Kérdem kissé kétségbeesetten, hiszen előbbi mondatomat mégsem nekem kellett volna kiejtenem a számon. Még sosem jártam itt, apa intézett mindent, a vizsgáimat sem itt tettem le...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 3. 19:36 | Link

Viccemre nem reagál olyan derűvel, mint vártam. Nem akarok rögtön ítélni, de ha el kéne döntenem, melyik házba jár, azt mondanám, a Rellonba. No mindegy, nem veszem zokon a dolgot. Viszont nem kerüli el a figyelmem az sem, hogy lógva hagyta egyik kérdésemet, csak a felére válaszolt.
- Négy év a tanári? Hm, Lin jó sokáig elhúzza akkor - tűnődöm el, majd visszaterelem a figyelmem az előttem ülőre. - És mit akarsz tanítani?
Már csak fél óra, és érkezünk Bogolyfalvára. Úgy tűnik, izé... Zoé is tud valamit.
- Nem kell túlspilázni, sokan nem tartják az öltözködési előírást, elég ha magadra veszed a talárt - vonom meg a vállam. Van egyenruha a Bagolykőn, de nem mindenki veszi komolyan.
- De persze, jó benyomás, meg minden... hagylak öltözni.
Feltápászkodom és az ajtóhoz lépek. Onnan még intek egyet a lánynak, és elhagyom a fülkét, behúzva magam mögött az ajtót.
Gondolataimba mélyedve sétálok előre a vonaton, ezért egyelőre nem tűnik fel, hogy a szemüvegem az ülésen maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 3. 20:50 | Link

Nagyon úgy tűnik, hogy megleptem eme információval...
- Én úgy tudom, igen. Vagyis ha úgy vesszük, akkor három plusz egy, de az is négy. A gyógynövényeket és a bűbájokat szeretem, a szüleim is ezekkel ismertettek meg először.
Vagy én nem bírok számolni. Vagy itt másképp van. Vagy én értelmeztem félre azt, amikor elmesélték, hogy mi vár rám. Mindkét eset lehetséges, így inkább hagyom a dolgot, mert ha tévednék, akkor csak beégnék. Ezt pedig nem kéne rögtön az első nap. Vagyis hát még az előtt, hiszen egyelőre még csak utazunk, és ez olyan nulladik napnak felel meg az én értékrendemben.
- Igazán csak arra gondoltam. Hogy a talárt fel kéne venni. Nem szeretek késni.
Mondom határozott hangon, és egyre jobban izgalomba jőve, hiszen nemsokára kezdődik az, ami elkerülhetetlen. Legalábbis most még így érzem.
Amikor magamra akar hagyni, már az ajtónál van, amikor észreveszek valamit.
- Várj! Itt maradt a....
De már sehol sincs. Csak sóhajtok egyet, visszateszem az okulárét a helyére, amíg felveszem a fekete talárt, majd annak zsebébe süllyesztem egy gyors védőbűbáj elvégzése után...
A vonat szinte perceken belül begördül az állomásra, ahol aztán mindent érezve, de szó szerint mindent, ballagok fel a kastélyba, hogy aztán részt vehessünk az évnyitón, ami után majd következik a halálom. A tanév...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. április 4. 22:03 | Link

Elliotka


Az első komoly nehézséget túlélte, innentől csak könnyebb lehet, talán. Reménykedik leszállván és az állomáson körülnézve, azonban gyomrából a görcs nem szűnik még hiszen a vonat pontosan érkezik, ő meg a legelsők között rángatja le a holmiját és szerencsétlenkedi magát egy jól látható helyre, remélve, hogy ha ő vak is, az egyszemélyes fogadóbizottsága a toppon van.
Fél, legalábbis aggályai nagyon is vannak milyen lesz, mennyire érzi majd az első benyomást hirtelen halálnak, kik és hogyan fogadják, milyen lesz az "új" háza. Félve oldalaz arrébb és rugdos párat az utazóládán, a kutyusokat felemelve kézbe, hogy az éppen felé artikuláló férfit a lehető legkönnyedebben ignorálja, azonban már érkezik is a felmentés Liot személyében. Mély sóhaj hagyja el ajkait, aztán elmosolyodva teszi le az állatkákat, hogy visszaölelhessen felszabadultabban, jól meg is szorongatja a fiút, érződik azért hogy erre mennyire szüksége volt most. Hallja a mellettük elhaladókat, de egy szót sem ért belőlük, ugyan így volt a vonaton utazókkal is. Kezdi aggasztani, nagyot nyelve hátrál ki az ölelésből, de azért még mosolyog.
- Én is téged, de csiripeltek sok szépet a madarak. Semmi baj, ideértél. - Vigyorog egy kört, miközben felhúzza a hátizsákját hátára és Ace hordozóját emeli is fel első körben, kicsit morog, de még csak nem rég keltek így eléggé nyugodt mindkét kutyus. - Kicsit elfáradtam, mert hosszú volt, de túl lehet élni.
A segítséget elfogadva várta meg még indulás készek lettek, majd lépdelt követve és nagyon figyelve unokabátyját. Persze nagyon érdekelte hová, merre és hogyan mennek, meg nagyon figyelt, hiszen minden ismeretlen volt számára. Hamar leszűrte, ha itt egyedül indult volna el, lehet valami rekettyésben találja magát az isten háta mögött záros határidőn belül. Figyelve a rá furán néző szembejövőket a földet bámulta picit elhúzva a száját, aztán Elliotra nézve kicsit összekapta magát és válaszolt is a kérdésre.
- Igen, mindenki rendben van. Apa meg.. Ő ilyen, tudod jól, nagyjából minden iskolát leinformált, ahova beadtam a jelentkezést, kivel tud figyeltetni. akarom mondni segítséget kitől kaphatok.
Nevetett fel, bár inkább kicsit kínjában. Nem volt oda az ilyen intézkedésekért, pluszban meg biztosan mindenhol figyelnek az újakra, nem? Másfelől meg mikor megjelölte elsőnek a Magyarországon lévő iskolát, már számolt Elliot jelenlétével Cory is, és örült volna, hogy újra egy helyen tanulnak. De hát kinek és mi az érdeke.
- És itt, veled mi a helyzet? Meg... Axellel? Remélem jól emlékszem a nevére.
Tette fel kedvesen a kérdést, bár a névnél elbizonytalanodott, persze a család révé tudott a dolgokról, de mégsem erről beszélnek minden ebédnél, meg amúgy is elég rossz a névmemóriája. A kérdés pedig, sejtette hogy Ace tesójának hozzá lehet köze, de nem volt még beavatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Julien király
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. április 7. 22:18 | Link




Izgatottan dörzsöli össze a tenyereit, miközben lépdel előre. A kastély már bőven a háta mögött marad, ő maga pedig igencsak nagy lelkesedéssel hagyja le még jobban. Most nincs dolga ott, és később sem, más akadt, amit véghez akar vinni, és talán úgy néz ki, nem is egyedül. Szerencsés ezen téren, hogy nem gyáva, és van mersze emberekkel szóba elegyedni, és megtalálni egy közös pontos. Baromi hasznos, ha az egyedüllétet el akarja kerülni, és még szórakozni is kíván. Nagyon is nagyszerű, már ezért sem akar, és nem fog változtatni a stílusán, akár tetszik az embereknek, akár nem.
Most azonban a terv már kész, vagyis, vannak ötletei, nem nagyon, nem világhódítók, de egy kellemes délutánnak, kora estének tökéletesek. Tettestársáról annyit tud, hogy vagy ott van, vagy ott lesz, nem tudja, mi a konkrét terve, csak annyit, ami körvonalazza, miért is mennek oda. A helyre amúgy nehezen esett választás, nem tudta, hogy hol kellene kivitelezni, de amikor végül eszébe jutott a dolog, rögtön tudta, hogy ez lesz az a tökéletes hely, amely most nekik megadja mindazt, amit akarnak. Na de mit is? Julienről köztudott, hogy amikor megindul a fejében a vezérhangya, nem lehet lelőni. A múltkori, kastélybeli falfirkászás után kedvet kapott, hogy most kint, egy nagyobb helyen is megörökítse kézjegyét. A lány, Anna, akivel összefutott, pedig szintén kreatív alkat. Tökéletesen össze lett ez hangolva, mindketten örömöt fognak benne lelni. Örül, hogy mindig vannak amatőr, hobbi, vagy épp mesteri alkatok arra, amit ő művészetnek tart.
A vasútállomás épülete amúgy is sivár, átlagos, csak arra vár, hogy valamit húzzanak rá. Nem tudja, csak sejti, mennyire (nem) örülnek majd ennek, de nem érdekli. Zsebeiben több, kissé mágikus filc lapul, noha a rajz nem fog megmozdulni, de ki sem fogy, és a színe is élénk, festékszerű, mintha egy grafittis ficsúr palackjait használná. Nemrég szerezte be, szobája falrészének szabad részére már alkotott is velük, és áldja a mágiát, hogy ilyesmi létezik, és imádhatja.
Megérkezése a célállomásra felpörgeti teljesen. Megállva, a falnak dőlve pillant afelé az út felé, ahonnan jött, és csendben vár. Nem kezd bele, nem akar egyedül belekezdeni, türelmesen, vagyis a helyzethez legtürelmesebb módon várja, hogy a lány megjelenjen, és kezdődhessen a móka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 9. 00:04 | Link

Julien Armand Saint-Venant

Egy időben mennyit össze nem tudott panaszkodni arról, hogy egyedül van, és amúgy is nincs semmi élet a kastélyban. Most meg, amikor a tavasz tiszteletére elhatározta, hogy kicsit kividámítja a lakókörnyezetét, szűkebbet is, tágabbat is, mindjárt akad segítőtársa. Na. Hát alakulnak a dolgok, kérem szépen.

A srác lelkes volt, meg megbízhatónak tűnt, és az mindig jó jel, úgyhogy a szó szerint húsvéti nyuszitól kapott ki nem fogyó filceit eltéve elindult a megfelelő irányba. Ha esetleg még is egyedül kéne kreatívkodnia, azt se bánná, sőt. Ő nem különösebben ügyes vagy okos, de ezekkel a minden gyerek álmát képező filctollakkal színesebbé mindenképpen változtathatja a környezetét. Színesebbé, nem feltétlenül szebbé.

A helyszín picit kiesik, de végeredményben teljesen rendben van, hiszen pont a vonatállomások, legyenek azok szépen rendben tartott varázsvilágbeliek is, a legszürkébb, legkedvetlenebb helyek egy városban. Ők akkor ezt most feldobják egy kicsit.

 - Helló. - köszön oda a srácnak kicsit bizonytalanul, mert a fene se tudja, a fiú eközben meg is gondolhatta magát. Az eszébe se jut, hogy szólhatott is volna valami prefektusnak vagy valami; ők itt a köz javát akarják szolgálni, nem rongálni jöttek. Amúgy is, azért sem szólt neki senki, hogy apró kis színes virágokkal teleragasztgatta a házbeli festmények egynehány százalékát. Ő élvezett vagdosni meg tervezgetni, a festmények meg sokkal vidámabbak így. Hol itt a probléma? Az más kérdés, hogy készülődik a büntetőmunkája, de ő ezt még nem tudja. - Vannak ilyen spéci filceim, ha gondolod. - mutatja a rajzeszközöket. A kis papírvirágait, őszintén szólva, nem meri még elővenni. Pedig de aranyosak lennének itt mindenfelé.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. április 9. 00:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Írta: 2015. április 9. 23:00 | Link



Nem idegeskedik az idő miatt, kényelmesen helyezi l magát, és szemlélődik. Nemigen lát sok embert, ami neki csak jó, de hát, ilyenkor nem is nagyon közlekednek erre. Vagyis, úgy véli. A vonat rég elment, és majd később jön csak, de amúgy is, olyan ponton áll, amit nemigen látna be onnan, se a leszállók, ha szájat szeretnének tátogatni. Nem mondhatni, hogy nagyon tervezgetett, inkább csak elgondolta, mi lenne a legjobb a mai napra, és ide jutott. Néha egészen gyorsan vág az agya, néha. És akkor sem a legjobb szituációk közepette.
Elnyújtottan ásít, mint valami oroszlán, és leereszkedve guggol le, pad, és egyéb ülőhely híján. A saját ujját piszkálja, kapargatja, miközben tekintete elidőzik pár, előtte mászkáló hangyán. Nem zargatja őket, nem szokása, így tökéletesen elvan a megfigyeléssel is, nézi, merre haladnak, mit visznek, mit keresnek. Ha lenne nála morzsa, szórna is nekik, de nem hozott ilyesmit magával, mindkét zsebét a filcek, és egyebek töltök ki, pulóvere zsebe pedig üres, lévén, hogy a bal lyukas, és megvarrni sem tudja, ahhoz túl béna. Eszébe jut ismét a terítő, és morognia támad kedve. Nem baj, meglesz az, meglesz. De a zsebe nem, így üres marad. Bambul tovább inkább, mintsem ezeken idegesítse magát, és annyira sikerült neki, hogy észre sem vette, hogy akire várt, megérkezett. Így meglepve kapja fel a fejét, elszakadva a hangyáktól, és felállva egyenesedik ki, elővéve szokványos vigyorát.
- Helloooo! – örvendezik közben, mivel örül, hogy nem gondolta, tényleg eljön, tudja, hogy néha igencsak furának tűnhetnek az ötletei mások számára, csak épp nem fog emiatt sem tágítani egyiktől sem. az nem is ő lenne, és akkor már nem is érezné jól magát a bőrében. Na de most inkább visszatért a beteljesült dologra, és a lelkesedésre, amely ott forog benne. A filcek említésére neveti el magát, majd benyúl a zsebébe, és kihúz ő maga is párat.
- Én is hoztam! Nem lesz hiány egyikekből se. Remélem. – gyűri vissza az eszközöket, majd a falra pillant egy kicsit, végül tekintete visszasiklik a lányra. – Elképzelés van, vagy csak jön magától?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. április 11. 16:48 | Link

Julien Armand Saint-Venant


 - Akkor ezt összehoztuk. - nyugtázza elismerően a filckészletüket, amivel egy kisebb óvodát is el tudnának látni egy rövidebb ideig. Pedig hogy odavolt ő attól, hogy ezzel a filccel majd itt menőzni fog. Oda se neki, majd ha hazakerül egyszer az életben, az összes unokahúga őt fogja majd lesni. Innen is köszöni a nyúlnak még egyszer.

 - Nem tudom.. én valami csinosabbra gondoltam, valami szép színesre. - hirtelen akkor itt most rájön, hogy ugye ő itt csak egy lány, akit úgyse vesznek majd komolyan, meg rábízzák majd a lényegtelen díszítéseket, meg úgy egyáltalán, nem veszik majd emberszámba. A falusi beidegződések. Mindegy is, gondolja aztán magában, ha lesajnálják érte, ha nem, ő óriási ronda virágot fog alkotni majd ide. Ő ehhez nagyon ért, a ronda virágokhoz, akár tipikusan lányos, akár nem. - De felőlem festhetünk valami színes halálfejet is. - ezzel azt akarta jelezni, hogy neki egyrészt nincs konkrét ötlete, másrészt meg mindegy, hogy mi lesz a művük, de ahogy kimondta, meg is tetszett neki az ötlet. Van itt egy csomó színük, most komolyan, halálfej a szivárvány minden színében, ez milyen jó dolog már, modern kalózok meg szelíd metálarcok, gyűljünk össze.

 - Mindenesetre nem lesz unikornis meg szignó, az biztos. - az egyetlen kikötései hangzottak el. Unikornist nem hajlandó, annyit lát a házban, hogy semmilyen kémiai anyag nem képes ennyi egyszarvút a gyanútlan fogyasztó szeme elé varázsolni. A szignó meg olyan unalmas. Meg mondjuk ugye elmondja, hogy ki rajzolgatott ide ilyen rondán.

 - Én mindenesetre nekiállok egy kis nyimnyamnak.. méghozzá ide, ha gondolod. - nézi ki a próbafelületet egy eldugottabb falrészen. Egyrészt próba, hogy hogy működik a filc nem papíron, másrészt meg ide kerülnek a rondább kis kalocsai motívumai is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér