Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A szőke az elmúlt napokban hatalmas változáson ment keresztül, hála Noéminek, aki felkarolta a jégboszit. Karyn előtte nagyon elhagyta magát, nem törődött a megjelenésével, úgy nézett ki, mint akit egy kukából rángattak volna ki. Szörnyű volt! De most, mint akit kicseréltek. Teljesen új, szebb kiszerelésben tarkította a rellonosok hadát, valamint az iskolát.
Mivel nappal ő nem igazán merészkedett ki a kuckójából, ezért csak sötétedéskor mutatkozott meg a többi diák előtt. Egyik este elhatározta, hogy ő bizony valami mókásat fog csinálni. Este fél kilencet ütött az óra, tehát még volt bőven ideje takarodóig kimennie a friss levegőre. Rögtön össze is szedte magát, majd elindult ki, a kastélyból. Először fogalma sem volt arról, hogy mégis merre menjen. Megfordult a fejében, hogy Travis ajtaját befagyaszthatná, aztán elvetette az ötletet. Már egyébként sem haragudott a háztársára, felesleges erőfeszítésnek tartotta, ha csakúgy betrollkodna hozzá. Akkor már oka is legyen a dolognak.
A nagy morfondírozások közepette rábukkant a játszótérre. Azonnal kiszúrta a csúszdát, s valahonnét bevillant egy kósza ötlet a számára. Örömében toporzékolni kezdett, de még mielőtt berohant, körülnézett. Nem szerette volna, ha valami auror mászkált volna arra. Kicsit öreg volt már a játszótérhez. Miután látta, hogy tiszta volt a terep, gyors léptekkel, célirányosan a csúszdához sietett. Kezeivel megérintve a csúszófelületet, s az lassan beborítódott öt centiméter vastag jéggel.
- Így ni!- leporolta a kezeit, mint aki jól végezte a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egyik pesti haverom küldött egy baglyot és megkért, vegyek már neki egy olyan gitárpengetőt, ami varázslat által lehetővé teszi, hogy a hangszer a megszokottól különlegesebb és misztikusabb hangokat is ki tudjon adni. Először csak lestem, hogy ez most komoly, minek neki olyan kütyü, mikor a gitár önmagában is királyul szólt. Aztán visszaírtam, hogy már nem azért, de ha én itt Bogolyfalván meg tudom venni, akkor holt biztos, hogy ő is rátalálhat a főváros egyik varázsboltjában. Nem értettem, hogy miért nekem kellett ezt intéznem, de erősködött, hogy bizony ő felkutatta az egész várost és azt mondta neki az egyik eladó, hogy csak a kastély közeli faluban lehet ilyet kapni. Ebben nem hittem, az a gyerek alapból vak, igaz nem szó szerint, de eléggé nem fogta fel mit nézett, másrészt az öreg nénike valószínűleg roppantul jártas az ilyen fiatalos rockos témákban. Inkább nem vitatkoztam tovább, egyszerűbb volt gyorsan túllenni rajta, ha már a pénzt is elküldte hozzá.
Ma kora délután akartam volna elugrani megvenni a tárgyat, ám mihelyst kifordultam a bejáraton, egy határozott száznyolcvan fokos perdülettel hátraarcot vágtam, mondván, hogy ilyen melegben én ki nem teszem a lábamat egy percnél hosszabb ideig. Úgyhogy maradt az esti hűvösebb idő, amikor megpróbáltam ismét. Így már elfogadhatóbb volt a levegő, a kánikula eltűnt és hűvös szeles idő váltotta fel, amiben már hajlandó voltam kimozdulni.
Ismertem a boltot, többször is jártam már ott, elvégre én is zenész lélek voltam és gyakran pengettem a gitáromat, noha talán kevesebbet, mint például elsős koromban és ez csak Gwennek, meg a prefektusi rangomnak volt köszönhető, mivel elvették a szabadidőm nagy részét. Ez persze nem rossz, csak néha kezdett hiányozni a régi mániám. A Boglyas téren vezetett át az utam, ám mikor elhaladtam a játszótér mellett, észrevettem asszem Karinát miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát.
- Mi a franc...- Gondoltam magamban, mindazonáltal kimondtam a szavakat, így hallhatóak voltak. Mérges volt valaki és így próbálta levezetni a feszültségét, vagy szimplán unatkozott? Nem álltam meg, haladtam tovább a játékok mellett, de fél szememmel a lányt néztem, mert kíváncsi voltam, hogy mi volt a terve azzal a szegény csúszdával. Halkan lépkedtem, mint mindig és próbáltam úgy tenni, akárcsak ha ott sem lettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az ütősebb részektől elkezdünk áttérni a lágyabb vonalra. A Today alatt érzem, hogy már teljesen ellazultam. Elaludni nem tudnék, de már nem is vagyok itt teljesen. Az agyam kikapcsolt, pihenek. Eddig mozogtak még az ajkaim, némán motyogtam a dalszöveget, mostanra azonban már ez sem kell. Kellemes zsibbadást érzek a fejemben, és lassan a testemben is.  
Abból, ami körülöttem történik, nem érzékelek semmit, nem érzem, hogy a férfi leül mellém, azt sem, hogy néz, pedig ez utóbbi igencsak zavarni szokott. Utálom, ha néznek, ha valaki szándékosan és hosszan figyel, most azonban egy fikarcnyit sem érzek abból, hogy van itt rajtam kívül még valaki.
Az érzékeim becsapnak. És mivel nem jeleznek, így úgy gondolom, hogy olyan a hely, mint mindig. Az Árnyas sétányon mostanra rengeteg rossz arc van, de ide nem szoktak kijönni, én pedig, ha azt nézzük, fényben is vagyok, még ha a padtól nem messze álló lámpa sárgás – narancsos fénye igencsak gyérnek mondható is.
Az idő kellemesen borzongat, jóleső frissességgel és mégis kis kábulattal kecsegtet. Szeretem az ilyen időt, szeretem a csendet, ami körülöttem van. Az ujjaim sem dobolnak már a lábamon, kifutott belőlem minden idegesség, minden energia. Csak egy egyszerű lány vagyok most, gondolatok és gondok nélkül, ez pedig nagyon kellemes állapot. Kár, hogy nem tarthat örökké, de most még nem akarok erre gondolni. Veszek egy mély levegőt, és lassan fújom csak ki, mintha azzal minden maradék gondom is elszállna. Van egy új illat a levegőben – valószínűleg a férfi parfümje vagy az ital szaga, esetleg mind a kettő -, de nem tudom beazonosítani. Csak idesodort valamit a szél. Nem zavar, valahogy olyan aprócska változás csak, amire nem is érdemes időt áldoznom.
Most még minden olyan jó…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Küldetés teljesítve. A leányzó meg sem rezdül, ahogy leülök mellé. Észre sem veszi. Nem lennék az apja helyében. Végülis akárki lehetnék és akármilyen szándékkal is érkezhettem volna. Kikaphatnám a kezéből a zenélő kütyüjét és elrohanhatnék vele, aztán jó pénzért eladnám a helyi ketyerekereskedésnek; vagy beledobhatnám egy zsákba és hazavinném rabszolgának házimanó gyanánt; vagy lehetnék egy fess fiatalember, aki csak úgy helyet foglalt mellette. Remélem, mindenki kitalálta, hogy ez utóbbi az, ami ténylegesen történt. Minden stimmel.
Mivel nem zavartam meg semmit -és ezt kivételesen nem is sajnálom olyan nagyon-, ezért hát egy jóleső sóhajjal dőlök hátra magam is. Egyik karomat az ölembe nyugtatom, a másikat a háttámlára vetem. Kezemet hátulról rásimítom a deszkára, nem érve a hölgyet. Lábaimat keresztbe dobom egymáson, és a levegőben lévő cipőmet mozgatom, körözök vele.
Belegondolva, persze az én kölyköm is simán lehet ennyire óvatlan. Bár kétlem, de azért lehet. Úgyhogy magamat is sajnálhatnom nyugodtan, nem csak ennek a lánynak a szüleit. Minden gyerek szüleit nagyon sajnálom. Függetlenül a gyerek korától, óvatosságától és mindenétől.
Néha padtársamra sandítok, akinek fogalma sincs róla, hogy a padtársam. Komolyan ismerős nekem. Meg szép is. Egy szép, ismerős lány. Ennyi alapján igazából akárki lehet. Minden esetre most azon kezdek meditálni, hogy eloldalazzak-e. Hagyjam-e szegény teremtést áldott magányában. De olyan jól ülök itt. Körbenézek a kihalt, nyugis téren. Azt hiszem, átragadt rám ez a relaxálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hosszú percekig ülök így, áldott tudatlanságban, reménykedve abban, hogy mikor felébredek, minden rendben lesz. Tudom, hogy nem alszom, a felébredni tehát nem is jó szó, de sajnos most nem jut jobb az eszembe. Már megbékéltem azzal, hogy testvérem van. Már örülök neki, szeretem őt, szeretem azt, ahogy a szüleim közötti viszonylagos béke uralkodik miatta. És igen, ez a viszonylagos olyan, amit más tragédiának, én meg hatalmas pozitív eredménynek él meg.
Egy valami viszont zavarja a békém. Az az apró illat, ami befurakodott a virágok és föld keverékébe, az a mesterséges valami, ami nem illik ide. Egy ideig még hadakozok pilláim szétválása ellen, ám nem sokáig nem tudok, lassan elválnak egymástól, és az eddigi kellemes sötétséget felváltja a narancsos fénnyel gyéren megvilágított táj. Teljesen nyugodt, mégis valamiért nagyon nyugtalan leszek.
Érzem, hogy a szívem mellkasomból a torkomba mászott, ok nélkül, mert magamat hergelem csak. Kifúj, belélegez, de csak orron át, az ajkaim összepréselődtek. Mintha a testem mondana valamit, de az agyam nem tudná értelmezni. Nem értem, hogy mi a baj. Ösztönösen oldalra fordítom szemeimet, és akkor látom meg a mellettem ülőt.
A jelenlététől, és attól, hogy mint egy éji kísértet, csak úgy ott termett, minden nesz nélkül, annyira meglepődök, hogy rendesen egy hang se jön ki a torkomon. Mintha valami bűbájt bocsátottak volna rám. A szemeim viszont elárulják meglepettségemet, hiszen hatalmasra tágulnak – a normális szemméretnek amúgy is legalább a másfélszeresét birtoklom –, hiszen sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy valaki itt ül mellettem. Hittem leselkedőt, aki csak néz, sőt, aki mást is akar, hittem sok mindent, de azt nem, hogy egy férfi itt ül mellettem.
- Bo… bocsánat, de…
Miért is kérek bocsánatot? Mit is akarok mondani? A fülemből már kihúztam a fülest, nem is emlékszem, hogy mikor, de megtettem. Most pedig itt ülök mellette zavartan. Fel kellene pattannom, de olyan nagyon meglepődtem, hogy a testem nem mozdul, egy picit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem nézek rá oldalra, de a perifériás látásommal érzékelem, hogy kinyitotta a szemét és egy jó hosszú pillanatig még nem vesz észre, ám csakhamar meghűl a vér az ereiben. Még én is megfázom tőle. Jó, persze, nem arról a jeges rémületről van szó, csak a mélyről jövő döbbenetről. Hiába észlelem mindezt, ücsörgök tovább lazán, és mindössze akkor tekintek rá, amikor félszegen megszólal.
- Hm? - hümmögök kérdőn, miközben mosolyogva megemelem szemöldökömet. Mintha teljesen egyezményesen üldögéltünk volna idáig némán egymás mellett, amit ő most a szavaival megzavart. De nem gond, hiszen jóban vagyunk és mielőtt ledobtuk magunkat ide, kedélyesen eltársalogtunk egy kiadós séta közben. Legalábbis az ábrázatom ezt sugallja. Egy kívülálló ezt hihetné. Már ha csak engem nézne. Ha a lányt, akkor hívná az aurorokat. Csakhogy itt van már egy, az meg még több is a kelleténél.
- Áh. Semmi baj. - legyintek aztán kedvesen és folytatom az éjjeli tér szemlélését. El van felejtve, fátylat rá! Komolyan, semmi gond. Viszont azt se én, se ő nem tudja, miért kért bocsánatot. Inkább ez amolyan szófordulat lehetett. Azonban vétek lett volna nem reagálnom rá.
- Különben ki vagy te? - fordulok felé hirtelen, homlokráncolva és fejemet kissé hátrahúzom, így méregetve őt, szokásosan elnagyolt mozdulataim közepette. Direkt nem azt kérdeztem, hogy "mi a neved?", mert annak eléggé csajozós szöveg szaga van. Márpedig én most nem ismerkedni akarok, hanem kideríteni, hogy ki ő és miért találom ismerősnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A válasz, mely szerint semmi baj, ha lehet, még jobban megdöbbent. Valószínűleg a bocsánatkérésemet reagálja le. Értelmetlen és indokolatlan a bocsánatkérés, és ehhez hasonló a felelet.
Kérdez, hogy ki vagyok én. Nem a nevem, nem azt, hogy apám nem fog - e szíjat hasítani a hátomból, mert itt császkálok éjjel, ahelyett, hogy otthon lennék, ráadásul csak az a tábla hiányzik a nyakamból, hogy "figyelmetlen, gyakorló gyilkosoknak ajánlott áldozat."
Azt kérdezi, ki vagyok, és nekem erre felrémlik az a rengeteg, titokban kihallgatott beszélgetés anyám és a páciensei között. A babázást nagyon gyorsan meg lehet unni.
- Ez az önismeret kérdése.
Legalábbis az egyik, de még időben befogom. A hangom csendes, nyugodt, tiszán érthető. Milyen butaság ezt most felhozni, Mina! Mélyen magamban korholom magama, kívül nyugodtnak látszom, belül ideges vagyok. A torkomban dobog a szívem, és olyan, mintha egy kéz mégis megpróbálná visszarántani attól, hogy kiugorjon a számon át. Ki vagyok? Fogalmam sincs, ám most ez nem is lényeg.
- Levitás, falulakó, pincérlány?
Nem tudom, hogy a nevemet meg akarom - e neki mondani. Bunkóság, ha nem teszem, de ugyanakkor a név tudása egyben hatalom is. Nem biztos, hogy akarok esélyt adni leendő gyilkosomnak - kedélyes viselkedése alapján minimum pszichopata -, hogy a nevemen szólítson. Ugyanakkor...
- Warren - Mácsai Mina Izabella.
Mondom el szépen a teljes nevem. Általában csak a Warrent használom, hiszen élvezem és tisztelem, hogy apám nevét viselhetem, most azonban úgy érzem, célszerű, ha minda két szülőmet megemlítem. Nem tudom, miért, de elég nagy védelmet nyújt. Én pedig még fel is bátorodom, hiszen a nevem mellé a kezem is nyújtom. Ezüst tálcán, úgy az igazi.
- És ön? Kicsoda?
Érdeklődöm, hiszen ha ő tudja az enyémet, akkor én is tudni akarom, hogy ő kicsoda, még ha ez is lesz az utolsó információ az életemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdekes a kettősség, ami megelevenedik előttem. Az előtérbe helyezett nyugalom és közben a félelemmel vegyes izgalom, ami a belsőjét csócsálja. Ugyan laikus számára csak az előbbi felfedezhető, egy hozzám hasonló, erre szakosodott vén rókának semmiből nem áll pontosan tudni, mivel van dolga. Egy-egy izom megrándulása, néhány mikro kifejezés, a testtartása. Nyitott könyv, szórakoztató olvasmány.
Mikor felveti ezt az önismeret ügyet, sűrűn pislogva jobban felé fordulok, és az eddig mögötte tartott kezemre most rátámasztom arcomat, a támlára könyökölve. Mesélj csak, hallgatlak! Ám a mi kis pszichológusunk inkább felsorolásba kezd. Összevont szemöldökkel hallgatom. Jó, jó, ezeket mind sejtettem. Nekem valami más infó kéne. Meg is kapom a nevét. A neve pedig a legjobb kiindulópont, amivel csak szolgálhatott.
Bemutatkozása nyomán számra egy elcsigázott, de annál szélesebb vigyor szökik, a felismerésem jeleként, amit ő természetesen még nem tudhat. Az egy dolog, hogy drága jó anyjához nem egyszer volt már szerencsém a Bagolykő falai közt, azonban...
- Apukád egyik legkedvesebb kollégája. - közlöm vele ezt a blődséget és kezet fogok vele. Már persze az eleje meg a vége nem blődség, a közepe viszont teljességgel. Bár az is tény és való, Dwayne talán kicsit kevésbé rühell, mint a parancsnokság nagy része.
- Rothman Anton. - viszonzom a bemutatkozást.
- De nem édesapád küldött. - tisztázom ezt gyorsan, hiszen eléggé így tűnhet a helyzet. Bár talán a mentegetőzésem pont hogy erre fogja terelni a gyanút. Majd meglátjuk. Egy kis sóhajjal körbenézek a parkban.
- Nem fázol, kedves? - pillantok rajta végig kicsit. Más kérdés, hogy én ugyanolyan lengén vagyok öltözve, mint ő, de a korabeli csitrik bizony dideregni szoktak a -nappali fokokhoz képest- hűs nyáréjszakékon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hallottam már a nevét.
Mondjuk nem feltétlenül a legkedvesebb kontextusokban, de ezt nem kell tudnia. Mondjuk apu általában nem a legkedvesebb szavakkal illeti az embereket, de hát ha ezen múlna, akkor én se lennék itt, hiszen anyát is elég sok mindennek elmondta. Meg ha valamit nem jól csinál, akkor a mai napig el is mondja. A vicces pedig, hogy gyerekként nekem apu egy hős karakter volt, hiszen mindig szépen beszélt róla anyu, de mostanában anyu is szidja rendesen. Azt hiszem ilyen az, ha valakik annyira utálják egymást, hogy az már szeretés, vag fordítva. Sosem fogok rajtuk kiigazodni.
- Akkor azért nézett, mert ismerős voltam. Láttam, hogy figyel.
Majdnem, de nem tudhatom, hogy nem. Ha tükörbe nézek, látom mind a két szülőmet. Anya bőrtónusa, szemformája, haja és hajszíne tökéletesen elegyedik apa fejformájával, szemöldökformájával, fülével és szemszínével. Az ajkaim anya vastag ajkait és apa ajakformáját elegyítik. Annyira látszik, hogy mennyire mind a kettőből van belőlem, hogy az már tényleg ijesztő. Imádom ezt a keveredést, olyan különlegessé tesz.
- Nem is feltételeztem. Ő nem olyan.
Ó, de még mennyire nem. Apunak nem szokása, hogy kihagyjon egy lehetőséget, amikor "nevelhet", bár nem igazán nevel. Kivéve amikor szépen ellentmond tanaival az anyukámnak. Na akkor látom a nevelési szándékot. A tanácsai okán mentem el Amerikába is a csere félévre, bár ezt inkább nem meséltem el neki. Tudom, hogy megviselte az az időszak. Sosem mondta, de az ölelésében minden benne volt.
- Nem igazán, szeretem a hűvös időt. Ilyenkor jobban tudok koncentrálni is.
A meleg annyira punnyasztó, hogy minden kétszer olyan fárasztónak és nehéznek tűnik. Ilyenkor olyan jó, hogy van lehetőségem egy kicsit haladni, még ha reggel fáradtabb is leszek.
- Miért mászkál éjjel a faluban, őrködik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Naná, hogy hallotta már a nevem. A hírem mindenhova elér. Hol irigykedve, hol káromolva, hol idegesen morogva, de ott terem. Nem hiszem, hogy Mácsai dokinéni említett volna engem. Inkább az apja valami parancsnokságanyázás közben. Az ilyen jellegű beszélgetésekben gyakran megfordulok.
- Igen. Nagyon hasonlítasz a szüleidre. Már ha meg nem sértelek. - emelem fel védekezően a kezemet. - De szerintem talán láttalak kisebb korodban. - gondolkozom el ezen, hiszen egyáltalán nem lehetetlen az sem. Ha nem is személyesen, de egy kósza fotón.
Nem fázik. Akkor ő a tisztelet, akinek a kivétel jár. Vagy fordítva? Nem mintha ez olyasmi lenne, amire akárki büszke lehetne, hiszen a hőérzetet vajmi nehezen szabályozzuk, így hát arról se tehetne, ha cidrizne. A lényeg, hogy jól van, nem kell villognom semmilyen melegítőbűbájjal.
- Éppen egy kihallgatáson voltam. - felelem, hüvelykujjammal a hátam mögé mutatva a távolba, jelezvén a helyet, ahonnan ide vezetett az utam.
- Elhúzódott. - bólogatok, hiszen ez nem egy szokványos időpont az ilyesmihez.
- És kegyed? - kérdezek vissza. Közben lejjebb csúszom kicsit a padon. Kezdek lefolyni róla, mint általában minden ülőalkalmatosságról. De végül mindegyiken rajta maradok. Egyik karom ismét a háttámlára dobva, a másik átvetve a pad karfáján. Ujjaim csaknem a földet súrolják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem sért meg. Szeretem, hogy hasonlítok rájuk.
Sőt imádom, de azért most nem hozom elő gyermeki rajongásomat. Nagyon szeretem a szüleimet, és nagyon szeretem, hogy kívül és belül is hasonlítok rájuk. Arra, hogy láthatott kisebb koromban, nem felelek azonnal. El kell ezen gondolkoznom, mert annyira kiskoromban ugye nem, viszont amióta apát ismerem, előfordult jópárszor, hogy megfordultam a hivatalban. Én nem emlékszem rá, de hát gyerek voltam még, akit éppen hatalmas impulzusok érnek már csak azért is, mert végre az apjával tölthet nem kevés időt.
- Lehet.
Felelem végül, mert nem tudom azt mondani, hogy látott, de azt sem, hogy nem látott. Próbálom felidézni, de tényleg nem megy. Nagyon sok emberrel találkoztam, és néha még azt is elfelejtem, akivel régen bár, de beszéltem. Ilyenkor pedig jön a kínos hallgatás, és a maximális odafigyelés, mert hátha a nekem mesélt történetből rájövök, hogy ki is ő.
- Az nem kellemes, bár szerintem apám élvezi a kihallgatásokat.
Néha olyan furcsa élvezettel mesél róluk, hogy szabályosan megijedek. Firtatni viszont nem akarom, mert sem veszekedni, sem prédává válni nem akarok. Ilyenkor csak ülök némán, és reménykedek benne, hogy Sean vagy anya előbb mozdulnak vagy tesznek valamit, és elfeledkezik rólam.
- Az öcsém beteg, folyton lázas és sír. Nagyon fáj, hogy nem tudok érte mit tenni. Viszont tanulni és aludni sem tudtam, így eljöttem sétálni egy kicsit, hogy kikapcsoljak. Holnap dolgozatot írunk mágusjogból, de nem nagyon tudok most otthon pihenni.
Vagy készülni rá. Szerintem akkora troll lesz, mint a ház. Vagy hitvány. Egyik se jobb, mint a másik, sőt, és a hitványt valamiért sokkal jobban utálom, pedig százalékaiban jelzi, hogy van valami fogalmam a dologról, csak mégsem elég. Nincs sok esélyem arra, hogy ezt megúszom, de ha már bukom a dogát, legalább legyek valamennyire kipihent.
- Apám meg dolgozik, így nincs otthon.
Persze lehetnék egyedül a lakásában, sőt, maradhattam volna a kastélyban is, de olyan rosszul éreztem már magam attól, hogy nem segítek itthon, hogy nem maradhattam tovább fent. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy még így sem tudok segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez is ritka. Mármint minden bizonnyal többen imádják ennyire a szüleiket, mint amennyien bevallják, azonban valahogy ösztönös, hogy hárítsunk, ha azonosítanak velük minket. Hiszen az ősök gázak meg amúgy is, mi mind egyéniségek vagyunk, ne hasonlítgassanak már minket xyhoz. Noha én se vagyok így ezzel. Naná, hogy olyan vagyok, mint a szüleim, hiszen ők dobtak össze engem. Az ég meg kék, én pedig szívtipró vagyok. Alapvetőség mind.
Nem csodálnám, ha nem emlékezne az első találkozásunkra. Én sem emlékszem, pedig én már jóval nagyobb voltam, mint ő. Csak dereng, hogy mintha Warrent láttam volna már a kislányával, ez a hölgyemény pedig tényleg ismerős volt nekem azon felül is, hogy ismerem a szüleit. Tényleg nem volt már olyan apró, de akkor se ma történt az eset.
- Sok a közös apukádban és bennem. - állapítom meg, amikor Mina közli, hogy az örege bizony kihallgatás fan. Én is az vagyok. Igazából ebben a szent pillanatban is kihallgatok valakit. Nekem minden társalgás és szinte akármilyen kapcsolatteremtés egy kihallgatás. Ettől még persze az iménti kijelentésem nem feltétlen helytálló, hiszen ezen a dolgon kívül, meg a munkahelyünkön kívül annyira igazán nagyon sok közös vonásunk nincs Dwayne Warrennel. Talán csak az, hogy otthon mindketten nyuszis mamuszban lófrálunk.
Mikor kiönti nekem a lelkét a kisöccsével és úgy en bloc a családi körülményeivel kapcsolatban, helyzetváltoztatok, és ismét felveszem a háttámlán  könyöklő, figyelő pózt. Bólogatva hallgatom, rezdüléseit figyelve, és válaszul mindössze megértően sóhajtok. Nem állok neki kifejteni, hogy egyáltalán nem az ő felelőssége, hogy a kisöccse hogy van és hogy jobban legyen. Erre vannak a szülők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Karina soha nem fog felnőni, a kisgyerek mindig is ott lesz benne. Büszkén szemlélte a művét, nagyon feltöltődött a fagyott csúszda láttán. Mivel egyelőre nem látott senkit sem a közelben, ő lehetett az első csúszó. Rögtön fel is mászott a létrán, majd lecsúszott. A karjait az égbe emelve csúszott le szélsebesen.
- Wuiiii~! - Ezekhez hasonló hangokat adott ki, miközben kifejezte magát, meg azt, hogy tök jól érezte magát. Már vagy a negyedik csúszással végzett, amikor leporolta átfagyott hátsóját, körül nézett. Volt egy olyan érzése, mintha figyelné őt valaki. Ezt az is tetézte, hogy nemrégiben hallott valami hangot, mintha valaki beszélt volna, de nem értette tisztán.
A csúszda mögé sétált, körülnézett, a fényviszonyok már nem voltak olyan jók, de így is kiszúrta a távolban gubbasztó alakot. Szemöldökét felvonva közelítette meg a srácot, majd megállt előtte. Azonnal tudta, hogy ki volt az, aki őt szemlélte.
- Zalán? Hát te? - Oldalra döntötte a fejét, úgy kérdezett rá. Furcsának találta a dolgot, sőt. Amíg várta a másik válaszát, a fagyott csúszdára pillantott, majd ismét vissza a levitás prefektusra. Arra gondolt, hogy most megfogja-e büntetni, mert azért ez mégis rongálásnak számított. Pedig ő csak extra szórakozást intézett magának.
- Te is szeretnél csúszni? - Ez egyszerű mondat volt, ez még ment neki nyelvbotlás nélkül, bár az akcentusa érződött a mondat kiejtése közben. Viszont már sokkal ügyesebben beszélt, mint amikor visszajött, illetve előtte. Soka fejlődött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Legszívesebben visszaküldtem volna a haveromnak a baglyát azzal a válasszal, hogy nyissa ki a szemét jobban, mert nem hittem el, amit írt, miszerint Budapesten egy boltban sem talált mágikus gitárpengetőt. Én már az ötletet is eléggé butaságnak tartottam, szerintem a gitár eredetileg is remekül szólt és ha a hangja megváltozik, akkor az már nem gitár, hanem egy másik hangszer. Ez persze az én véleményem volt, ami őt ismételten hidegen hagyta. Nagyon makacs személy volt, ezért végül azt mondtam, hogy veszek neki Bogolyfalván, amiért ennyire szentül állította, hogy abban a kis faluban lehetett kapni.
Nappal akartam leugrani a faluba, de mihelyst kiléptem és megtapasztaltam az elfogadhatatlan kánikulát, gyorsan lemondtam az ötletről és már fordultam is vissza a kastélyba. Estefelé újra próbálkoztam, reméltem, hogy akkor már nem lesz annyira meleg és még a bolt is nyitva lesz. Utóbbi cseppet sem volt biztos, ám akkor legalább lesz indokom, hogy miért nem tudtam venni, emellett nem lehet majd rám mérges, elvégre megpróbáltam szerezni neki egy olyan vacakot.
A főtérre érve megláttam a játszótéren Karinát, miközben jéggé fagyasztotta a csúszdát. Elsőre azt gondoltam, hogy mérges és így vezette le a feszültségét, aztán mikor elkezdett rajta lelkesen csúszdázni, feltételeztem nem erről volt szó. Vagy meghallotta a három szót, amik kicsúsztak a számon, vagy csak szimplán észrevett, majd odalépkedett hozzám. Miután feltűnt, hogy meglátott, én is megálltam és közeledtem a játszótér felé, a lány felé.
- Hát, én. – Mondtam vállat vonva. Hosszú lett volna megmagyarázni, hogy mit kerestem itt, meg igazából teljesen fölösleges is, még engem sem érdekelt annyira a téma, hát még őt. Így csak semmitmondóan, ártatlanul és némi unatkozást sugalló hangsúllyal reagáltam. Visszakérdeztem volna, de előbb kérdezte meg, hogy nem akarok-e csúszni. Lelkesnek tűnt a lány, én pedig nyugodtnak, ám cseppet sem volt rossz kedvem.
- Ha nem fogok ráfagyni. – Megjelent egy kicsi mosoly a szám szélén. Egy ilyen meleg nap után normális, hogy vonzott a jég meg a hideg. Bár már évek óta nem csúszdáztam, a jég miatt most jó ötletnek tűnt, amihez egyébként sok közöm volt. Mielőtt felvettek ebbe az iskolába több évig jégkorongoztam és tökre szerettem is, noha sosem tartottam magamat sportos embernek. Látszott, hogy inkább a téli sportok passzoltak hozzám. Karinával a csúszdához mentem és hagytam, hogy lecsússzon előbb, hiába tette eddig is ezt már meg legalább négyszer. Miután leért, én következtem. Nem löktem magam meg nagyon, mert a jég eleve jól csúszott, én pedig minél több időt akartam rajta tölteni, hogy felfrissüljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bármilyen hihetetlen, nekem is szükségem van az egyedüllétre. Nem mert az olyan jó, meg drámai, meg epikus, hanem egyszerűen csak mert kell. Úgyhogy otthon, miután adtam Mayának ételt és kicseréltem a vizét, meg úgy egész nap lefoglaltam magam ilyen apró dolgokkal mint a takarítás meg kádban ülés meg olvasás meg ilyenek, úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejem. Szőkés barnás tincseim egy kontyba fogtam, aztán elvettem a dzsekim - mert bár már nincs hűvös esténként, sose lehet tudni. Így, még napnyugta előtt indultam el, és bár nem volt konkrét célom, végül a játszótérre érkeztem. Mert a játszótér jó hely. A játszótér ilyenkor csendes hely. A játszótereken talán még én is voltam gyerek. Egy ideig a padról figyeltem azt a pár kölyköt, akik még akkor ott voltak, majd, mikor már elmentek, elfoglaltam a legjobbnak tűnő helyet - a csúszda bunkerét. Nem volt túl nagy, elvégre még az idomítható korosztályra tervezték ami értelemszerűen törpéket takar, viszont, ha jól összehúztam magam, elfértem benne.
És így jutottunk el mostanig. Egész jól kibambulok a fejemből, arcom a fának támasztom, szemeim lehunyva tartom - viszont nem alszok. Kiürítem az agyam, igyekszem most semmire sem gondolni. Hagyom, hogy a szellő mozgassa a kiálló babahajaim, hogy a kellemes, tiszta levegő be és ki áramoljon az orromon. Csend. Szeretem ezt a kongó ürességet magamban, kifejezetten nyugtató.
És akkor ezt az egészet megzavarják a léptek, meg a hinta nyikorgása. Hirtelen pattannak ki szemeim, és a nehezen felépített nyugalmam úgy roppan össze, mint a porcelánbabák. Hirtelen megtelt hangokkal a világ, és zavarni kezdtek a kiálló hajszálaim. Felvonva szemöldököm fordítom fejem a hang irányába, egy apróbb szusszanás kíséretében mérem végig. Ismerős, talán elsős, viszont a házát nem tudnám megmondani.
És akkor most jönne az a pillanat, amikor a csúnya gonosz Kamilla elkezd rejtélyes hangokat kiadni, és a titkos kis helyéről megöli a cuki, ártatlan báránykát. Csak viccelek.
Viszont az se buli, hogy itt ülök végig, mert még a végén észrevesz, és akkor meg én leszek a csúnya gonosz Kamilla, aki kukkol. Valahogy nem csábít ez a dolog. Megcsóválom fejem, újabb, halk sóhaj, majd megfordulok a kis bunkeremben, hogy lemászhassak a lépcsőn, és odasétálhassak a szőkéhez. Ott aztán lehuppanok a másik hintára, lábaimmal lustán mozgatom magam előre hátra - nem annyira, hogy elrugaszkodjak a földtől, csak úgy mozgok. Csak úgy létezem.
- Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ó igen, tudok kedves is lenni. Sőt, az idő nagy részében kedves vagyok, bárki bármit gondol. Nem túlzottan kedves, és nem mindenkivel, de tudok. Szóval tök kedvesen lehuppanok ide, és tök kedvesen megkérdezem mi van vele, mert ha valaki lát ilyen depresszív helyzetben hintázó egyént, akkor így megkérdi tőle, hogy mi a helyzet. És ő válaszol, és a saját elmondása szerint semmi baja. Ami király. Bólintok, aztán egy ideig csendben ülünk itt egymás mellett, hintázgatunk, hallgatom, ahogy nyikorog a lánc a súlyom alatt, néha a szemem sarkából az új ismerősömre pillantok. Aki kisvártatva újra megszólal, és újra nekilendülünk a beszélgetésnek.
- Én is unatkoztam - bólintok, még el is mosolyodom mellé, mert milyen jó már, hogy mindketten unatkoztunk. Még ha az én részemről nem is ez volt a legnyomósabb ok, de ez is benne volt, és azért mégiscsak jobban hangzik, mint mondjuk, hogy túlságosan tele volt a fejem, szóval jöttem kiüríteni még mielőtt elpattanok. Igen, határozottan jobb. Aztán mondja, hogy nem vett észre, én meg megint elmosolyodom. Még jó, hogy nem vett észre, az volt a célom, hogy úgy eltűnjek mindenki elől, és, mint a lenti példa is mutatja, tökéletesen teljesítettem.
- Pedig itt voltam - megvonogatom vállaim, amúgy eszem ágában sincs elárulni a rejtekhelyem. Ami igazából nem nagy szám, mert még mindig egy csúszda teteje, de hát ez van.
- Amúgy Kamilla - és igen, ha már ilyen jól elbeszélgetünk, nekem egész zavaró a tény, hogy nem tudjuk egymás nevét. Vagyis, hogy én nem tudom az övét az biztos, és valószínűleg ő se tudja az enyém, mert nem vagyok se híres, se népszerű. A saját megítélésem szerint. Elmosolyodva nyújtom felé jobbom a sötétben, kicsit még előre is dőlök, balommal megkapaszkodom a hintát tartó láncban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annak ellenére, hogy vannak viszonylag veszélyes barátaim - gondolok itt mondjuk Rémire, akitől én pont nem félek, de attól még más teszi -, én nem tartom magam annyira félelmetesnek, sem belátástalannak. Bár ki tudja, amióta a rellonban vagyok lehet kaptam egy olyan sötét kisugárzást, hogy 'hé, én most elkaplak és a legközelebbi bokorban felváglak'. Majd megkérdezek valaki nem rellonost erről, biztos ami biztos. Bár az is tény és való, hogy csak úgy megjelentem itt a semmiből, este, egyedül, szóval tényleg minden joga meglehet arra, hogy kicsit kényelmetlenül érezze magát - feltéve, ha ezt teszi. Ne tudok a fejébe látni, így megállapítani sem tudom az ilyen helyzeteket, csak próbálom kitalálni, mi történhet ott benn.
- Szívesen elárulnám a búvóhelyem, de akkor újat kéne keressek - viszonozom a mosolyát. Tény és való, hogy az eredeti verzió az 'akkor meg kéne öljelek' lenne, de az tényleg túl ijesztő lenne, főleg egy ilyen éjjel bujkáló zöld szájából. Hiába, vannak dolgok, amiket már soha nem fogunk lemosni magunkról - és ez igazából nem is baj. Mert így talán megadják nekünk a szükséges tiszteletet, és valljuk be, ez ismét csak a többi ház tagjainak kedvez. Nem azért, mert hullákat tárolnánk a pincében, viszont vannak, akik hamar elpattannak, és azért valljuk be, nálunk elég sok ilyen van.
A bemutatkozásra bólintok. Szóval Dália, ez lényegében egész vicces. Két virágról elnevezett lány beszélget. Haha.
- Jaj, ne is mond - annak ellenére, hogy az időjárásról való diskurálást többnyire hülyeségnek tartom, egy, nekünk tényleg nincs más közös témánk, kettő, most tényleg jó.
- Délelőtt kidugtam az orrom, hogy lejövök vásárolni, és úgy éreztem magam mintha egy kemencébe léptem volna be - megforgatom szemeim ahogy előadom ezt a nagy életfájdalmat, közben kicsit erősebben lököm el magam a földből. Mozogjon csak az a hinta, elvégre ez a dolga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Alig csúszott le, már látott is egy ismerőst. Nem tudta elképzelni, hogy milyen energia járta őt át, de úgy érezte, hogy neki társaságra lesz szüksége, mármint Karynnak. A valakit nem tudta beazonosítani, nem valószínű, hogy megtámadta volna, azaz a szőkeség az alakot, de sosem tudhatta. Dioméd is mindig lesből ugrott rá, amikor még gyerekek voltak és fogócskabújócskáztak. Vicces volt nagy hóban, júliusban. Sajnos Magyarországon egy deka hó sem volt júliusban.
Lassan odaért a másikhoz, majd kicsit megnyugodott, hogy nem valami vadidegen kukkoló volt az. Hamar rá is kérdezett a fiú jöttére, de csak egy poénos – a szőke így értelmezte - választ kapott. Karina is kicsit bátrabbá vált. Aztán eszébe jutott a csúszda. Óvatosan a fagyott gyerekjátékra sandított, majd vissza a prefektusra. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy azért volt-e ott, hogy jól megbüntesse a jégcsapot, vagy csak odatévedt. Nem volt hülye, ezért nem is hozta fel a témát, szándékosan. Próbált terelni, ezért felvetette azt az ötletet, hogy csatlakozzon hozzá Zalán. Az eredeti terve végül sikerrel járt, amint vele tartott a levitás. Nőké az elsőbbség, előreengedte őt Zalán. Hálája jeléül mosolyogva biccentett egyet, s megindult előre. Igyekezett távol maradni a magyar beszédtől. Tudta, hogy csak úgy fejlődhetett nyelvi téren, ha beszél, de elég cikinek érezte, hogy ilyen brutálisan törte a magyart.
Felért, majd megismételte a lecsúszást épp, mint az előbb. A karjait a levegőbe emelte, arcán egy széles, gyermekded mosoly terült el, és megint kiadta azt a fura hangot, amit az imént. Mihelyst leért, leporolta a jégtől hűvössé vált hátsóját, majd vigyorog Zalánra pillantott. Biztos volt abban, hogy mit akar mondani a fiúnak, ezért egy mély levegő után ki is jelentette.
- Te jössz! – Vigyorogva, kissé furán, de kijelentette.  Kicsit hátrébb állt, közben szemeivel Zalán mozgását követte. – Csúszhatsz te még egy! Én már csúsz kettő! Így…fair! – Nem bírta befogni, dumált. Hol marad az önuralom, Karyn?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sok kedvem volt elmenni azért a vacakért a boltba. Biztos már bezárt, ráadásul eléggé lusta is voltam elbattyogni a falu másik feléig, hiába volt kicsit a település. Tény, hogy nem voltam egy sportos fickó, de azért a kviddics mostanság jól megmozgatott, valamint kisebb koromban is mindig volt egy sportág, amit műveltem, igaz hogy csak hobbiból. Tehát ez a fajta lustaság csak időleges nálam és főként a kedvtelenségből fakadt. Felesleges lett volna nagyobb ok, hogy megálljak és ne folytassam utamat a boltig. Karinát láttam meg a játszótéren csúszni egy befagyasztott csúszdán és kicsivel később ő is észrevett. Elkezdtünk beszélgetni, mire azon kaptam magam, hogy indultam vele lecsúszni. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, hisz annyira nem volt rám jellemző, de most jó ötletnek tűnt. Elém engedtem a lányt, aki egy mosollyal értékelte a kedvességemet. Bár kicsit sem tartottam magam úriembernek, általában ezt a gesztust meg szoktam tenni. Noha mióta Gwennel együtt vagyunk, mintha sokkal figyelmesebb lennék a csajokkal, vagy csak egyszerűen kezdtem felnőni és érett lenni, tizenhét évesen simán lehet.
A jeges kisasszony aranyosan jelét adta, hogy mennyire élvezte a hideg játékszert, nekem is jól esett hűsölni végre a nagy meleg után, habár nem adtam ki hozzá hangot, az nem az én műfajom, viszont arcomon egyértelműen látszott, hogy jól esett a jég. Egyszer lecsúsztam, ő már kétszer és mikor másodszorra is leért, megjegyezte, hogy egy kör hátrányban voltam. Alig bírtam eltüntetni arcomról a lágy kis mosolyt, ami az akcentusa miatt keletkezett. Annyira aranyos volt, ahogyan beszélt magyarul, habár nem most halottam először. Valószínűleg én is így beszéltem angolul, már ha egyáltalán meg bírtam szólalni az adott nyelven, ugyanis próbáltam kerülni az olyan eseteket. Inkább mutogattam vagy letagadtam, hogy tudtam angolul, csakhogy ne kelljen megszólalnom. Kár, hogy koreaiak még nem intettek le az utcán, nekik könnyebben el tudtam volna magyarázni, hogy mi merre található Budapesten. Vicces volt, amikor kínaiak hitték azt, hogy egy nemzetiségű vagyok velük és elkezdtek hozzám mandarinul irtó gyorsan dumálni, én meg csak forgattam a fejem, hogy mi a szart akarnak. Kicsit benézték és eléggé elcsodálkoztak, mikor nyögtem valamit nekik magyarul, majd elmentem. Csúsztam még egyet, az előzőhöz hasonlóan lelkesen, de mégis szolid magatartással.
- És hogyhogy kijöttél így estefelé? – Kérdeztem, mikor ismét a lány mellé értem. Fura, hiszen úgy tudtam, nem szereti a meleg levegőt, idekint pedig talán még mindig rosszabb körülmények uralkodtak, mint a kastélyban. Ott a nagy vastag falak nem eresztik be annyira a hőt és még nyáron is viszonylag - mondom viszonylag! - elviselhető az idő. Teljesen ártatlanul kérdeztem, semmi olyan gondolatom nem támadt, hogy büntetnem kéne. Nem voltam én gonosz. Najó, de, vagyis többnyire mindenkit megbüntettem, akit eddig rajtakaptam bármilyen rendbontáson és én voltam az a prefektus – többek között -, akit nem lehetett bociszemekkel megtörni. Most azonban még nem volt olyan késő, ráadásul semmi rosszat nem csináltunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mosoly, és biccentés. Egy igazi úri hölgyet láthattunk az imént kérem szépen! Nem, Karinának még csak meg sem fordult a fejében a csábítgatás. Egyrészt azért, mert tudta Gwentől, hogy együtt voltak, másrészt az ő népénél ezt a nők nem tehették meg, ha már volt párjuk, és Karinának bizony volt. Különben sem volt az a könnyűvérű típus, a srácokkal leginkább haverkodni szeretett. Sokkal jobb társaságnak találta őket, mint a lányokat. Lehet azért, mert két lánytestvérrel áldotta meg a sors és már jégfalnak ment a hisztériáiktól. Vagy szíve szerint egy jegesmedve szájába dugta volna a fejét. Ki tudja.
Végül csak felmászott a csúszdára, s megismételte a csúszását. Ugyan azzal a beleéléssel és élvezettel csúszott le a jeges csúszdán, mint azelőtt párperce. Ismét gyereknek érezte magát, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy melyik babájával játszhasson.  Bár Dioméd és Benji távozásával felszabadult Karyn egy kicsit, de még mindig ott volt a maradék olyan elfoglaltság, amelyekbe továbbra is energiát kellett befektetnie. Vagyis a tanulás, mindentéren. Nyelv, bűbájok, érzelmek kifejezése, órákra készülés, pálcahasználat… egyszóval minden!
Amikor Zalán ismét mellette állt, jeges tekintetével a levitás szemeibe nézett, ahogy lefordította magában a másik kérdését. Gondolkodott egy kis ideig, ez a koncentráció az arcára is kiült, látszott rajta, hogy a fejében összepakolta a mondatokat. Ide-oda vándorolt a tekintete, jobb kezével pedig az állát dörzsölgette, mint egy szakállát simogató bácsi.
- Én már unni kastély! Dohos és szürke. Már nem tudom, hogy én mikor lenni szabadlevegő sokáig ezelőtt. Talán Március. – ez így nem volt teljesen igaz, viszont az igen, hogy a baba születése óta, és a hőmérsékletváltozás óta valóban nem dugta ki nagyon sűrűn az orrát a Rellon pincéjéből.  Maximum háromszor, négyszer. Ismét megindult a csúszda felé, felmázott rá. Mászás közben ő is visszakérdezett.
- És te? Gondolom, te jobban bír meleg, mint én. – Le is ült. Várt a még a csúszással. Kíváncsi volt Zalán válaszára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes érzés volt a jeges felszínnel érintkezni, ugyanis nagyon meleg volt a nap során, én pedig nem rajongtam a hőségért. Valaki biztosan szereti ezt az időt, de ő is valószínűleg a tengerparton képzeli el magát és nem a suliban, vagy annak környékén nyomulva. Én is szerettem volna olyan képességet, mint ami Karinának volt és ha lennének hozzá megfelelő adottságaim, akkor egyfolytában hűsölni tudnék. Egy álom lenne, de mivel én nem az a fajta ember, valamint varázsló voltam, ezért ez mindörökké csupán ábrándozás marad.
A csúszás után - majd amikor letudtam a plusz egy kört is, amire a lány jogosan hívta fel a figyelmemet - egy egyszerű kérdést tettem fel neki, hogy ne legyen annyira csöndben a környék, illetve mert kíváncsi voltam, mi jeges szél hozta erre. Lehettem volna figyelmesebb is, elvégre tudtam, hogy nem könnyű nyelv a magyar más nemzetiségűeknek, az igazság viszont az volt, hogy nemes egyszerűséggel elfelejtkeztem erről. Annyira idegen tőlem az érzés, mikor valaki küszködik egy másik nyelv fortélyaival, nekem ilyenekkel sosem volt gondom, ezt vehetjük jó és rossz értelemben is. Két anyanyelvem van, ebből az egyiket szinte házon kívül sehol sem használtam eddig, a magyart meg ugyebár folyamatosan alkalmaztam. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne velem akkor, ha külföldre mennék. Feltehetőleg elmakognék valamit angolul, ám sokkal viccesebben hangzana, mint Karina szájából a hun. Megtudtam és könnyen meg is értettem az okot, amiért kimozdult a kastély falai közül. Elég ésszerű választ kaptam és kicsit együtt éreztem vele. Egy bólintással jeleztem felé, hogy fogtam az adást, majd magamban elgondolkoztam, mekkora poén lenne, hogy mihelyst végre kitette a lábát az iskolából, egy büntetéssel gazdagodna. Nem úgy tűnt, mintha tízig vissza akarnánk érni a hálókörleteinkbe, ám nem állt szándékomban trollkodni. Továbbá prefektusként illett volna példát mutatnom és lassacskán indulásra késztetni mindkettőnket, ahhoz azonban nekem sem volt kedvem. Igaz, a példás viselkedést már akkor leradíroztam magamról, mikor a végzős bálon egy kisebb tömegben csókolóztam Gwennel. De nem kell mindig szentnek lenni, vagyis ami engem illet, néha azért annak is kéne lenni.
- Talán jobban bírom a meleget, de ez nem azt jelenti, hogy jobban is szeretem. – Vontam meg a vállamat. Télen általában sokkal komfortosabban éreztem magam. Kissé félreálltam, mert nem terveztem többet csúszni az elkövetkező percekben, nem azért, mert rossz lett volna, csak a csúszdázás sosem volt a kedvenc játékszerem még kiskoromban sem. Legtöbbször a mászókákon lógtam annak idején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

"Sok a közös bennem és apukádban"
Ez a mondat ösztönössé tesz, felpillantok az arcára. Ez olyan dolog, már hogy ez a hasonlóság, hogy belsőjükben hasonlítanak, én mégis külsőleg figyelem meg. A flegma tartásuk valóban hasonlít, én úgy is kihúzott háttal ülök, hogy a a lábaim fel vannak húzva. Anya mindig nagyon odafigyelt a tartásomra, így az, hogy görnyedjek szóba se jöhet, mintha azt se tudnám, hogyan kell. A külsőségekben azonban nagyon hamar kifogyok. Világos szem és hanyag testtartás, enyhe borosta persze, de ennyi. Semmi más közös nincs bennük. Ennek oka valószínűleg az, hogy míg mások tartanak tőle, én az első pillanattól szeretem aput, mert tudtam, hogy ő az. Olyan különleges kapcsolat alakult ki közöttünk. Ő persze ilyet nem mondana, de tudom, hogy ez nála is megvan. Láttam rajta, amikor visszajöttem Amerikából. Tagadhatja, nem zavar, hiszen a lényeg az, hogy én tudjam, nem?
Nézem a férfit, aki mellettem ül, és hirtelen millió kérdés merül fel bennem. Az is persze, hogy megtudjam, miben hasonlítanak, de végül elvetem ezt, hiszen mégsem akarom tudni. Nem azért, mert nem hinnék neki, hanem mert tudom, hogy mások sokkal reálisabban látják az apámat, mint én. Nekem ő a szülőm, az, aki véd, az, akitől elszakítottak még a születésem előtt, és akivel számos közös dolgom van. Ő az, akiről tudom, hogy simán ölne, kérdés nélkül, mégsem akarom, hogy ez valóban kimondásra kerüljön. Számomra az apukám hős, és azt akarom, hogy hős is maradjon, még ha ezzel egy irreális képet készítek róla. Nem akarok a negatív tulajdonságaiba belegondolni, mert ismerem magam, felnagyítanám, és abból katasztrófa lenne. Nem tudnék vele többé ugyanolyan lenni.
- Önnek van gyereke? Felesége?
Végül nagy nehezen sikerül választanom egy kérdést, mely foglalkoztat, és melyet meg szeretnék kérdezni. hogy miért, azt nem tudom megmondani, de nagyon érdekel, hogy milyen ember, olyan örök magányos vagy olyan, akinek szüksége van arra, hogy legyen egy váll, melybe az arcát temetheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem én aztán biztos nem maradok ott. Oké, tudom, hogy Eridonos vagyok, bátornak kell lennem, de ugyan ki bírna egy olyan ágyon békésen szundikálni, ami alól folyton megkérdőjelezhető hangok szállingóznak? Nehhehem, szeretem a kalandokat, de szeretném biztonságban tudni a lábujjaimat, nincs szükségem krumpli végtagokra, mert egy mumus lerágcsálta őket. És mivel az új szobatársaimat nem ismerem elég jól ahhoz, hogy bekéredzkedjek az ágyukba, új alvóhely után kellett kutatnom. A klubhelyiség kizárva, ott a falióra kattogása rémisztetett halálra már elsőben is, úgyhogy hirtelen ötlet által vezérelve elindultam az első helyre, ami az eszembe jutott. A vasútállomásra.
Így alakult hát, hogy késő este, a cudar időjárási körülményekre fittyet hányva az állomáson kötök ki, és bár megfordul a fejemben, hogy visszasiessek egy meleg pulcsit keresni, végül csak vacogva letelepszek a váróterembe vezető lépcsőkön. Sosem voltam egy nagy tűrőképességgel rendelkező ember, szóval tuti, hogy a vizes ruháimnak hála holnapra tuti tüdőgyulladást kapok. Nyár van, melegnek is meleg, de azért ázott göncökben csatangolni az éjszaka kellős közepén mégsem valami előnyös dolog, amit csak minden zokszó nélkül átvészelek. De legalább a nyalókáim, a pokrócom és a kispárnám velem van, ha már egy random felrúnázott fűtőtestem nincs is. Végső soron nem vészes a helyzet, egész hangulatos ez a hely, csak azok az átkozott kóbor állatok ne piszkálnák folyton a vonat köveket, ilyen idegesítő ricsajban még pihenni sem lehet!
 - Sicc! - Morcosan huppanok fel a kis vackomból, hogy megrójam a nyugalmamat zavaró lényeket, de hamar rá kell jönnöm; semmilyen szőrös kisállat sem lézeng errefelé. Szóval a hangokat valami más bocsájtja ki, nekem meg rögtön beindul a fantáziám. Mi van, ha sötét varázslók portyáznak a közelben? Vagy egy mérges hajléktalan akarja elvenni a nyalókáimat? És a legrosszabb lehetőség... zombi bohócok költöztek az állomásra? Ez az opció sincs kizárva, azok az ádáz krumpliorrúak sosem szíveltek engem. Biztos így akarnak bosszút állni rajtam! Kikapok hát egyet a pálcás édességekkel teli táskámból, majd feltépve a váróterem ajtaját, a sötétségre szegezem a "pálcámat". Na, most próbáljatok velem szórakozni, nyavalyás bohócok!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kissé felvonom szemöldököm ahogy körbepillant. Azért nem kell egy konkrét búvóhelyet keresni bokrokkal meg egy egész erődítménnyel, én csak egy hintáról beszélek. Azt hiszem, ez a lány túlságosan komolyan vesz engem. Eleresztek egy halkabb sóhajt, ahogy megcsóválom fejem. Nem értem én ezeket a gyanakvó pillantásokat, tudtommal még nem nézek annyira rosszul ki, hogy az emberek sorozatgyilkosnak képzeljenek.
- Ha bántani akarnálak, már milliónyi esélyem lett volna - szögezem le, könyökeim még egy kicsit szét is tárom. Én amúgy ezzel most nem akarok ráijeszteni, se semmi, épp ellenkezőleg, meg akarom nyugtatni, hogy "hé, nem fogok rád ugrani és elhurcolni a titkos kínzókamrámba". Borzalmas.
- Amúgy meg a csúszda bunkerében voltam - csak úgy mellékesen megjegyzem, talán egy leheletnyi sértettséggel a hangomban. Ha jobban visszagondolok, egész életemben egyetlen egy embert bántottam, és azt sem teljesen én, viszont az egy hosszú történet. Szóval nem ő lesz az, aki változtatni fog ezen a dolgon.
Aztán jön a csend, aztán meg az időjárás, amiről már kifejtettem a véleményem. Csodás.
- Szerintem is. Szeretem, mikor ilyen hűvösebb - megvonogatom vállaim, ahogy most ismét rá pillantok, majd vissza a játszótérre.
- Igazából nem is értem miért nem ilyenkor hozzák ki a kölyköket. Mármint, napszúrást se kapnak, melegük se lenne, visszamenni meg majd a szülők vigyáznak rájuk - értetlenül csóválom meg a fejem, nekem valahogy így lenne a logikus. Persze tudom, hogy felügyelők, és, hogy azok a felügyelők biztos nem véletlenül meg maguktól vannak itt, viszont, ha az érem másik oldalát nézzük, legalább most már duplán tele van aurorokkal ez a falu. Ha én bűnöző lennék, biztos nem mostanában próbálkoznék.
A kérdése egy kicsit meglep, hirtelen jött ez a váltás.
- Igen. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy látom, a hölgyike túl komolyan veszi az én komolytalan kijelentésemet. Aztán lehet, neki van igaza. Bármi meglehet. Nem gondoltam én ezt át. Gyakran nem gondolom teljesen át, amit mondok, hiszen sokkal inkább érdekel, mit váltok ki a benyögéseimmel, semmint az, engem hogyan ítélnek meg miatta mások. Minden esetre gátlástalanul figyelem a kis Warren csinos, elmélkedő pofiját, ő meg az én ábrázatomat, szóval alaposan elnézelődünk egymáson. Elvagyunk. Öklöm teljesen összegyűri rátámasztott arcomat, a számat némi csücsörítésre kényszerítve. Aztán jön a kérdése. Felvont szemöldökkel, érdeklődve hallgatom.
- Van egy lányom, a Bagolykőbe jár. Másodikos. Rothman Hanna. - felelem és jó apukához méltóan már kapom is elő a brifkómból a közös fényképeinket. Illetve ez nem teljesen igaz. Mármint tényleg az apák gyöngye vagyok és elő is veszem a fotókat, azonban némi afféle hátsószándékkal is, Mina hátha ráismer a kölykömre. Mániám lett mostanában, hogy megfigyeltessem a gyerekemet, legalábbis kémkedjek utána. Azonban ez inkább csak egy amolyan hóbortos játék, még akkor is, ha a kiscsaj meg akar majd ölni, amikor egyszer erre rájön.
Minden esetre érkezik az első fénykép, amit egy ilyen mugli igazolványkép gyártó dobozban készítettünk Budapesten egy színházi előadás előtt. Olyan büszke vigyorral a fejemen mutatom, mintha legalábbis olyan tökéletes felvétel lenne, amit egy teljes sminkes, ruhás, műtermes fotóstáb is megirigyelhetne az akármilyen magazinjuk címlapjára. Mondjuk tényleg így gondolom.
Nade szóval az első kép.


Akár akarja a padtársam, akár nem, van ott még ahonnan ez jött, úgyhogy nyújtom is át a következő képremeket, ami még az előzőt is felülmúlja a megkomponáltság tekintetében. A pózok, amelyekben a falnál illegetjük magunkat, megkérdőjelezik, jó hivatást választottam-e, amikor aurornak álltam a topmodellkedés helyett.
Íme a második kép.


Mivel pedig három a magyar igazság, érkezik az utolsó. Ez a legjelentéktelenebb, legérdektelenebb darab. Legalábbis a fintoraimból, amikkel átnyújtom, az vehető ki, hogy ez már csak egy ráadás, de nem is lenne szükséges. Holott természetesen ez a legkedvesebb mind közül. Homlokon csókolom rajta a kis nyamvadtat.
Ez a harmadik kép.


Figyelem, mit szól hozzájuk a levitás, aztán szépen sorban visszaszerzem mindet, gondosan a tárcámba süllyesztve őket, méltó helyükre. Ezután pedig megválaszolom a másik kérdést is, hiszen nem feledkeztem meg róla. Sajnos.
- A családi állapotom: elvált. - közlöm, miközben a zsebembe tömöm a brifkómat. A volt asszonyomról is van benne egy kép. Mármint nem külön róla, hanem családi fotó. De azt nem szoktam mutogatni. Sőt, én magam is elég ritkán nézek rá.
- De nagyon ideális a kapcsolatom az ex-nejemmel. - mosolygok békésen.
- Szinte soha sem találkozunk. - árulom el a volt nőmmel való harmonikus nem együttélés ősi titkát, ami igazából az egész kis famíliánk megelégedésére szolgál. A lányunk a közös pont, neki meg az anyja meg sem említ engem, én se neki az anyját. Mindenki éli az életét, külön, nyugiban. Ha véletlen összefutunk, akkor persze kitör a parasztgyalázat meg miegymás. De a gyerek előtt soha. Ebben is nagy az egyetértés.
- Nálatok bonyolultabbak a szálak, igaz? - kérdezek vissza az övéiről. Nem mintha Dwayne olyan bőbeszédű lenne a családját illetően odabent, ám ennyi év alatt már simán leszűrtem magamnak, amit le lehetett. Jó, nem mintha az én volt feleségemmel tényleg ilyen szimpla lenne ez az ügy, mint most elmondtam. De jobb szeretem ilyennek kezelni.