Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ilián napjai csendben telnek, találkozik azokkal, akiket már rég látott és érdemes látni őket, no meg szemmel tartja a dolgokat. Nem hiába auror. Valahogy, ha lazítania kell is mindig készenlétben van, hogyha a szükség úgy hozza, egyszerűen akcióba tudjon lendülni. Hű társa most is oldalán van a tokjában, s úgy közlekedik, akárha a rend őre lenne. Éppen ezért nem meglepő, hogy ezúttal a falu határa felé is elbattyog, minden mindegy alapon. Nem járt még erre, vagy legalábbis igen rég, úgyhogy whatever, csapassuk.
Mondanom sem kell, nem döbben meg különösebben, mikor Ophelia-t megpillantja a stégen állva. Ahogy kifújja a füstöt abban a szexi piros kabátban... Húúú. Na hát akkor menjünk az idegeire, gondolja ő, s már indul is öles léptekkel. Kigombolt szövetkabátjába bele-belekap a szél, Ilián mégsem fázik. Ki tudja, mi lehet az a dolog, ami ennyire fűti belülről, ha már egyszer sem vodkát, sem egyebet nem fogyasztott. Egyébként meglepő módon ritkán hódol eme káros szokásoknak, cserébe amikor igen, akkor szétcsapja magát napokra. Így történt ez Ábellel is, mikor hazaért. Kezeit zsebre vágja, úgy lassítja meg lépteit, mintha ezidáig is komótosan sétálgatott volna.
- Tartozol a szeretőid listájával Szöszi - arcán már ott is van az a pimasz mosoly, amiért annyira szeretjük. Persze a többes szám full indokolatlan, mert csak én szeretem, de mindegy. Szóval még pár méter és a nő mellett terem, maga is a csillagos égre emeli tekintetét és előhalássza cigarettáját. Ez nem is rossz ötlet. Az öngyújtó lángja enyhe meleget áraszt, legalábbis arra a kis időre, míg fel nem izzik a dohány, ekkor ugyanis a gyújtó elalszik és visszakerül a nadrágzsebbe. - Báááár én nem vagyok szakértő a témában, ha szeretnéd, teljesítményértékelést is tarthatunk. Semmi jónak nem leszek elrontója - hangjából egyértelműen kihallatszik a csipkelődés. Furcsa ember ő. Miközben nem tudod nem kedvelni, legszívesebben agyonvernéd. Ilyen ez a pop szakma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Én nem azt mondom, hogy létének egyetlen célja Ophelia életének megkeserítése, de ha már így felmerült a kérdés, jelenleg nincs jobb dolga. Mármint, mehetne világot megmenteni, mint a hozzá hasonló szuperhősök - nincsenek hozzá hasonlók -, de neki ma este épp a falu határába, mi több, épp a stég felé kellett sétálnia! A sors akarta így, tehet ő róla? Arról nem is beszélve, hogy nem olyan szörnyű társaság ő, mint amilyennek beállítják, elvégre jár egy giga nagy köszönet, amiért Barnabás előtt megvédte a szőkét. Az más kérdés, hogy azért tette, mert a férfi full irracionálisan viselkedett olyan más férfiak miatt, akikhez a nőnek köze lehetett, de jóval azelőtt, hogy Bánkit megismerte volna. Ez olyan, mint amikor a friss és ropogós barátnő leribancozza az exeket. Hogy miért, azt ő sem tudná megmondani, de azért büdös ribanc. Full logikus. Na de mindegy, ha ezt a mechanizmust próbáljuk megfejteni, minden bizonnyal vakvágányra futunk, szóval vissza a jelenhez.
- Ne legyél már antipartiarc - kivételesen tök őszintén, mindenféle gúny nélkül mosolyodik el. Ez most egy olyan helyzet, hogy Ilián fel akarja dobni a másikat, mondja a faszságait, amik tökre viccesek, Ophelia-nak meg ideje lenne nevetni egy jót, de... Nem teszi. Besavanyodott egy bula, én mondom.
- M-m... - megrázza fejét, majd mutató és hüvelykujját összecsippentve, lassan kezdi tagolni mondandóját. Nem szájbarágósan, szótagolva, egyszerűen csak kicsit visszavesz a tempón, hogy lekezelőbb legyen, nothin' special doodle. - A szó, amit keresel, az a "köszönöm" - még szépen macskakaparást is ível, hogy egyértelmű legyen, nem Ilián mondja ezt Carolinának. Nehogy itten félreértések legyenek, mer' akko' mi lesz ugye. - Remélem a faszid helyrehozta, amit elbaltázott. Én igazán mindent megtettem - jah, ledobtad a dzsekid, a pólód, magadhoz rántottad Brown-t, biztos, ami biztos, aztán, mint ki jól végezte dolgát, nyitva hagytad a pizzázót. Tényleg Ilián, te egy aranyember vagy, hogy a picsába nem tűnt ez fel eddig senkinek?
- Nézd, nem tartozol magyarázattal sem neki, sem másnak. Jól nézel ki, fiatal vagy, most kell kiélvezned az életet. Ne az olyanoknak felelj meg, akiknek fingjuk sincs arról, mi a dörgés - megvonja vállát, miközben beleszív cigarettájába. Valószínűleg a szöszke majd jól lesajnálja emiatt, talán megalázni is megpróbálja - innen is sok sikert, kösz -, csakhogy Iliánt ez nem hatja meg. Soha nem ítélt még el nőt azért, mert élt a lehetőségeivel. Mindenki ezt teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak figyeli a csinos mozdulatot, ahogy a csípő kibillen stabil helyzetéből, majd a vékony ujjak köré ívelnek. Na de cicukám, mielőtt itt bejátszod a szexit, vegyed ám számításba, kivel állsz szemben. Ilián természetesen erre fel próbálja levakarni arcáról azt a vigyort, amiért már most pofon járna neki. Azért járna pofon, mert bárki, aki valaha találkozott férfival tudja, hogy ez az a fajta csintalan görbe, amit akkor használnak, ha gondolnak valamire.
- Szívügyem, hogy kisegítsem a bajba jutott hölgyeket - színpadiasan hajbókol egyet, majd visszafordul az ég felé. Hát igen, ez ő, a nagy Machay Ilián, a vélák vélája, a komolyak komolytalansága! Köszöntsük nagy tisztelettel. S bár sütkérezhetnénk hősünk dicsfényében, ahogy ő is teszi, végül kizökkenti a következő mondat. Kérdőn felvonva szemöldökét oldalra pillant és egy halvány görbe jelenik meg arcán. - Helyes. Ha engem kurváztak volna le, tuti picsán rúgom - nem mintha olyan gyakran történne meg a férfiakkal, hogy lekurvázzák őket, de hogyha esetleg mégis előfordulna az a hipotetikus eset, hogy valaki ilyesmire vetemednék, villámos sebességgel kóstolhatná meg Ilián cipőjének nem túl finom talpát. Szokták mondani, hogy úgy kezelnek másokat, mintha lábtörlők lennének. Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ez a férfi értelmezésében cseppet sem költői.
- Igyekezz picit jobban. A pizzázóban nem győztél meg - ugye senki sem gondolta komolyan, hogy majd kedves lesz? Ugye tényleg nem? A pimasz viselkedés, a szemtelen megjegyzések és a tolakodó stílus elengedhetetlen kelléke egy ilyen hímállatnak, aki nem mellesleg még bitang jól is néz ki. Lehetséges, hogy a kellemes megjelenés szükségszerűen társulna a kiállhatatlan természethez? Kötve hiszem.
- Épp cigizek, ha nem lenne nyilvánvaló - filozofikusan a csillagokat bámulva, fennkölt hangon szólal meg, mintha az élet értelmét fejtegetné épp. Aztán végül úgy dönt, hogy a Szöszire tényleg rájár a rúd mostanában, főleg ha komolyan annyi férfival van dolga, mint amennyit Bánki rebesgetett. Szal' lehet, hogy lehetne tapintatosabb, vagy ilyesmi. - Figyelj csak Szöszke, ha van kedved, elviszlek valahová. Ne örülj azért nagyon magadnak, nem kedvellek jobban, mint két találkozással ezelőtt, de le vagy törve, mint a bili füle - megvonja vállát, szív még egyet a cigiből, majd paraszt módon a tóba dobja. Whatever. - Tudod, bajba jutott hölgyek, segítség... Ne mondják, hogy szararc vagyok, ilyenek - zsebre vágja másik kezét is és fejét oldalra biccentve néz Opheliára. Hát kész jótékonysági szervezet van itt kérem szépen. Ki ez az eNber? Ki ez a dzsentülmen? Machay Ilián Konstantin, személyesen, csókolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ilián megvonja a vállát, mintha semmiség volna. Nyilvánvaló, hogy a nő szavai szarkazmusban úsznak, mégis, van benne annyi büszkeség, hogy leperegjen róla az egész. - Pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy mindig van lejjebb - ahhoz képest, hogy véla, egészen érdekesen látja a világot. Az pedig, hogy a másik szentül hiszi, hogy ő mindig visszaélne az erejével, bizony oltári nagy tévedés. Fogalma sincs arról a titokról, amit a férfi hordoz már hosszú-hosszú évek óta: hogy az erejét egy évben maximum kétszer használja, akkor is parancsra és bájitalt fogyaszt, hogy ne derüljön ki már első látásra, hogy ő más, mint a többiek. Hogy gyűlöli a faját, gyűlöl ebben a testben lenni, de végül mindig arra jut, hogy carpe diem és éli az életét legjobb belátása szerint. Ítélkezni mindig sokkal könnyebb, mint utánajárni az igazságnak, de persze ezt ki tudná jobban, mint a pár napja lekurvázott nő? Úgy tűnik, nem tanult eleget az esetből.
- Valóban nem, de ha már én kellek ahhoz, hogy valaki elhiggyen valamit... Ott nagy a szar - a dohány füstje ködként fonja körbe alakját, majd szájához emeli a cigit és beleszív. Tüdője megtelik a mérgező gázokkal, a nikotin mintha száguldozna ereiben: ezért szereti ezt az érzést. Megnyugtatja, de egyszeriben fel is pörgeti, isteni.
Épp csak észreveszi, hogy aprócska cukkolása mennyire szíven üti a másikat. Na jó, szíven talán nem, de nem túl boldog a ténytől, hogy társasága a vártnál is komolytalanabb. Nem mintha ez a Falatozó vagy a pizzázó után nem lenne tökéletesen egyértelmű, de mindegy.
- Ilián vagyok - édes görbével arcán figyeli a magabiztos szőkét, ahogy azonnal pózba vágja magát. Na itt most mindjárt meg lesz mondva a magáé, már szinte várja, izgul a végkifejletért, azonban csalódnia kell. Eddigi kedves arckifejezése enyhén gúnyossá válik és némi megvetés is átsuhan tekintetén, ahogy Carolina vázolja a tényeket. A férfi újabb cigarettára gyújt rá, melyet egy slukk reményében biggyeszt szájához, hogy aztán a nő feje fölé fújja ki a füstöt, amolyan hatásszünetként, ezzel is sejtetve, hogyha megszólal, semmi jóra ne számítson. - Ki mondta, hogy randira hívlak? - egy ragyogó mosoly terül el arcán, szemeiből pedig kiolvashatatlan, hogy éppen mire gondol. Általában semmi jóra, ezúttal viszont látszik rajta, hogy mulattatja Ophelia "erős, független nő" imidzse. Már csak azért is, mert a meghívás egyáltalán nem jelenti azt törvényszerűen, hogy ez valami meghitt, romantikus dolog, ami a szöszi szívének meghódításáért folyik majd. De nagyon aranyos, hogy a történtek ellenére ennyire reménykedik abban, hogy ez bekövetkezik egyszer.
- Azért ne pörögj rá túlságosan, megárt a híres szépségednek - tenyérbemászó vigyor, huncutul csillanó kék szemek, magabiztos kiállás. Ha ütni lehetne, péppé vernéd, ha megölhetnéd, puszta kézzel fojtanád meg. Mégis, annyira ennivalóan édesen pereg le róla minden, amit Brown mond, hogy az már egyenesen törvénybe ütköző. - Egyébként meg csak szórakoztam egyet. Ha akarnék tőled bármit, éltem volna a helyzeti előnyömmel, de nem tettem. Ismét csak szívesen - felvonja fél szemöldökét és már szinte várja, hogy elküldjék a fenébe. Érdekes nap lenne az, ahol ez a kettő jól szórakozik. Ahaha, előbb nyiffantanák ki egymást, minthogy megmaradjanak együtt öt percnél tovább. Még hogy randi, pff. Kapjál már az agyadhoz csira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem reagálja le, értse bárhogy is. Vannak azok a pontok, amikor el kell engedni egy témát. Igazából az, ami a pizzázóban történt, egyszerre felháborító és nevetséges és, ha mondjuk csípné a csajt, valószínűleg beverte volna Bánki képét. Sok minden elmondható a férfiról, de az, hogy nőket bántalmazna akárcsak verbálisan is, na az nem. Jó, persze, cukkolja most is Ophelia-t teljes erőbedobással, de hogy teljes komolysággal vágjon ilyesmiket a fejéhez, aztán még közölje, hogy "neki tök mindegy, ki járt-kelt benne", na az durva. Nem is érti magát, miért akart kedvezni annak a csávónak, ha egyszer ennyire paraszt volt. Talán a tény, hogy a nő még ezek után is tudta volna szeretni, valamivel erősebbnek bizonyult a fránya igazságérzeténél.
Figyeli, ahogy a nő helyet foglal a rozoga padon, ő azonban egyelőre nem ül le mellé, csak hozzá hasonlóan odasétál. Azért igen magas termete végül mindenképp indokolttá teszi majd, hogy levágódjon, hiszen elég nagy udvariatlanság hagyni, hogy egy hölgy nyaka kitörjön a sok felfelé nézéstől. Még akkor is, ha Ophelia hölgy mivolta erősen megkérdőjelezhető. - Szóval most visszautasítasz? Kegyetlen nőszemély vagy te Brown - egy vigyorral arcán foglal helyet, talán a kelleténél kissé szorosabban a másik mellett. Hogy is volt? Ja igen, őrületbe fogja kergetni. A szél némileg felélénkül, így erős, fűszeres illatát a dohány füstjével egyetemben a szőke felé sodorja a szellő. Újabb slukk, majd látván, hogy lassan már a szűrőt szívja, megint a vízbe pöcköli a végét.
- Szerintem neked se esett olyan rosszul. Szükséged lenne egy határozott, kemény kezű férfira, aki elkapja a grabancodat. Nekem ez a véleményem - szemtelen mosollyal arcán dönti oldalra a fejét, hogy láthassa Carolina reakcióját. Olyan ő, mint egy vadló. Elszabadult és nincs élő ember, aki megállíthatná. Ráadásul annyiszor törte már össze a szívét pár pipogya alak - legalábbis eddigi beszélgetéseik ezt sugalljál -, hogy tényleg ideje volna egy egyenes, jó kiállású, tetőtől talpig férfit kifognia. Egyébként Ilián ilyen, pontosan ilyen, de nem az a nősülős, romantikázós fajta, aki minden hercegnő álmát valóra váltja és megküzd a csúnya gonosz boszorkányokkal, meg persze a sárkánnyal. Ahhoz valamiféle agymosásra lenne szükség, hogy ez bekövetkezzen. - Négy férfi? És ezért vagy te kurva? - hangosan felnevet, de úgy, hogy alig bírja abbahagyni. Komolyan, négy férfival lefeküdt, akik közül az egyik a férje volt és ettől már rossz lány?! Bárcsak minden hím elmondhatná magáról, hogy ilyen úri hölgyet fogott ki magának! A legtöbb bulát már foszlott salátára reszelték, erre itt ez a fiatal, csinos nő, aki mindössze négy ellenkező neműt engedett közel magához. Nevetséges.
- Mit gondolsz, mi volt a legjobb dolog a velük való szexben és mi a legrosszabb? Egyáltalán mi az a vágyad, amit még egyikük sem váltott valóra? - ingatag talaj, de Ophelia kezdte, most pedig viselheti a csúfos következményeket. Amúgy meg erről beszélni nem tabu, legalábbis a huszonegyedik században gáz, ha pironkodniuk kell ilyesmi miatt. Ilián is szívesen megosztja, hány lukban garázdálkodott eddig, de akkor reggelig itt ülnek majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kérdésre felvonja a szemöldökét. Hát ugye ez sokkal összetettebb problémakör, mint azt tudjuk. Miután a Falatozóban úgy letámadta, kicsit körbeszimatolt. Egészen pontosan a Minisztériumban, ha már úgyis arra járt és megtudott olyan apróságokat a nőről, minthogy bejegyzett animágus, egyébként pedig a Romániai Rezervátum vezetője, ami daaaamn hot. Mondhatjuk, hogy abban a pillanatban lepergett előtte az élete, ahogy elképzelte, Ophelia megeteti majd a sárkányaival, de lényegesen gondtalanabb ő annál, minthogy ezen parázzon. Amúgy is, Woody közölte, hogy jó bőr és Ilcsi passzolja le, ha neki úgysem kell. De a férfi azért tudja, hogy a jó öreg Woody bácsi nem eszi ám olyan forrón azt a kását.
- Bözsi néni nekem is pletykált. A helyedben vigyáznék a FÖTYE-vel, mindenütt ott vannak - azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi ez az exkluzív gyülekezet, felvilágosításképp elmondanám: Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Legyél vele tisztában, mert egyszer érted is eljönnek és azt nem teszed ám zsebre. Amúgy idősb Machay-nk már eltervezte, hogy a közeljövőben minden szlovák vendégmunkást - igen, a kurvákat - az erkélyen fogja megdöngetni. Kell ebbe a faluba egy kis élet, minden öregasszony csak azt látja, hogy kézen fogva sétikálnak a fiatalok, megérett a társadalmuk egy BogolyHUB-ra, ami a pronHUB alvállalata lesz. Ebben akkora biznisz van, hogy nem bírsz magaddal, meghámoz, mint a mandarin genyó. - Miért félne tőled bárki is? - értetlenül pislog a másikra, mert hát... Azért ő nem annyira ijesztő. Vagy csak Ilián nem fél senkitől, sose tudni. - Amúgy meg bocsi Szöszi, de az én szívem minden nőé. Ha találok valami nemes lovagot, mindenképp hozzád irányítom - hát igen, azért Konstantin finoman szólva is menő gyerek - meg jövő is, ha úgy adódik -, határozott, tudja mit akar és tesz is érte. Ha neki kéne Carolina, azt a mindenit, mi lenne itt?! Az egész kibaszott falut felégetné, ha az kéne ahhoz, hogy megszerezze, sárkányokkal harcolna. De ilyesmit az ember jó esetben nem tesz meg egy numeráért, úgyhogy marad a seggén.
Miután kinevetgélték magukat ezen az abszurd helyzeten, a férfi úgy dönt, ejti a témát. Nem akarja folyton felhozni a fájó emlékeket, úgyhogy inkább hagyja a fenébe. Nem mellesleg talál ő ennél lényegesen jobb témát is, például Ophelia szexuális életét. Őszintén szólva nem nagyon hisz abban, hogy ezt a témát valóban ki fogják vesézni, de mi történhet legrosszabb esetben? Pofán tenyerelik, nagy ügy.
- Ebből is látszik, hogy a nők - ekkor kattan az öngyújtó és rögtön szív is egy slukkot. Muszáj megint rágyújtania. Miközben kifújja a füstöt, folytatja. - Nem képesek érzelem nélkül élvezni a szexet. Azért volt szar, mert szétmentetek utána, érzelem. Azért volt szar, mert nem szeretted. Megint érzelem - széttárja karjait és ujjai között morzsolgatja cigarettáját. Ez egyébként alapvetően nem rossz dolog, máskülönben mindennel, ami él és mozog, ágyba bújnának - van, aki olyannal is, ami már nem él és mozog -, az pedig be kell vallani, nem csábító. Nincs egy konkrét szám, amit mondjuk ne haladjon meg egy nő, de előbb fogja értéktelen szextárgynak nézni, mint a jövendőbeli feleségének, ha csak az nem dugta meg, aki nem akarta. Őket meg jószerével a csaj rántotta meg. Remek. - De miért választasz töketlen majmokat? Ne mondd már, hogy nem találsz magadnak egy épkézláb faszit - ő is előrehajol és rá kell jönnie, hogy ez a beszélgetés már sokkal normálisabb, mint azt valaha is tervezte volna Brown-nal. Érzi is, hogy valami nem stimmel, lassan ideje lenne megint paraszttá válni. Lassan.
- Mi úgy működünk, hogy bukunk a jó nőkre. Mi nem az agyunkkal, hanem a farkunkkal látunk titeket. Ha a kis félszemű azt mondja, kell, mi megyünk. Na mármost, neked olyan valaki kell, aki ennél egy cseppnyivel tovább lát. Az eddigiek nem láttak, ami elég nagy szopás - ezt kár is tagadni. Mindenkinek addig kell egy csaj, amíg dugható kötelezettségek nélkül. Ha már mondjuk járni kell, meg ajándékot venni, meg felvállalni egymást, akkor már nem áll úgy a dákó és bomlik a kapcsolat. A férfiak sokkal nehezebben esnek szerelembe, mint a nők, éppen ezért életveszélyes azonnal odaadni a legdrágább kincset. - De vigasztaljon a tudat, hogy megszabadultál tőlük. Majd lesz jobb. És, ha szexuális kalandra vágysz, tudod, hol találsz - egy önelégült mosolyra húzódnak ajkai, ahogy ismét hátradől a padon. Érdekes módon nem nyomul rá Ophelia-ra, pedig úgy amúgy megtehetné. Nem próbál tolakodó lenni, csak éppenséggel verbális utalásokat tesz. Nem illenek össze és ezt mindketten tudják, de tagadhatatlan tény, hogy egyszer kipróbálná a nővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Egyszer te is odakerülsz majd, de ahhoz még kell pár év - szemtelenül legyint egyet, miközben ajka szeglete óvatos mosolyra húzódik. Mit mondhatna, egy úriember, mindenki szereti, mert olyan előzékeny, udvarias és lovagias, aki bókokkal halmozza el a nőket... Ja várjunk csak, azt hiszem, rossz karakterhez léptem be.
- Én nem tudom, te milyen csávókat szedtél össze eddig, de érdekes elképzelésed van rólunk - jó, alapvetően nem mond hülyeséget, nem elhanyagolható dolgok ezek sem. Például egy jó nokedlinél csirkepörivel nincs jobb kaja, ezt még a hülyék is tudják. Meg persze mennyire jó, mikor reggel ott a kivasalt ing a szekrényben és nem kell vele szarozni, meg sebtibe megcsinálni, elvégre van egy nő, aki gondoskodik rólad. No és a szex... Jó, ha van, de az körülbelül úgy hangzott, mintha erőszak lenne. Ez ellen fel kell szólalni. - Amiket felsoroltál optimumok. Aki nem értékel egy határozott nőt, az nem férfi. Kell a fasznak valami nyámnyila csaj, aki csak annyit tud mondani, hogy igen vagy nem és ugyanolyan málészájú emberek közé visz majd be, mint amilyen ő maga - megrázza a fejét. Sértő a gondolat, értitek, sértő! Nyilván egy olyan nővel a legegyszerűbb, aki befogja a száját, de őszintén, ki választja az egyszerűbb utat? Hol maradnak a veszekedések, amik fergeteges szexbe torkollanak? Mikor lesz majd az, hogy a nő hazaérve dominaként közli, hogy ez lesz és ledózerol? Aki, amikor megkérdezik tőle, mit akar, egyszerűen rávágja, hogy ezt? Kinek kell olyan társ, aki igazából egy szobanövény? Pfuj. - Amúgy meg a szex közös megegyezésen alapul. Mondd ki, ha nem akarod. Aki ezt nem érti meg, annak le is út, fel is út, mehet, amerre lát - na nehogy már pont Ophelia-nak kelljen ezt elmondani... Pont neki. Nevetséges. Na de sebaj, lesz ez még így se kicsi rigó.
- Nekem tetszik. Illik hozzád, Szöszi - tenyérbemászó vigyora egy pillanatig se lankad, szinte már várja, hogy a nő jól leteremtse. Egészen aranyos, amikor ideges, meg ugye nincs jobb sport annál, mint Carolina őrületbe kergetése. Noha épp csak megismerték egymást, Ilián ezt már magas szinten űzi - amire én nagyon büszke vagyok. Ez az én fijam.
- Pedig érdekelne az exférjed. Meg az is, minek mentél hozzá, ha nem szeretted - nem akarja azt feltételezni, hogy a pénz dominált egy ilyen döntés meghozatalában. Nem túlzás, ha azt mondom, csalódna a másikban. Persze álszentség volna, ha ítélkezne felette, elvégre ő is megfizeti a kurvák árát, hogy kedvére szórakozhasson velük, de egészen más egy kokainmámoros éjszakát néhány könnyű nőcskével eltölteni, meg hozzámenni valakihez a pénzéért. - Annak nem mondanálak. Igazából csak el kéne engedned ezt a kérdést egy időre. Hidd el, ha itt az ideje, jön majd a lovagod - hát illetve ugye, mi számít lovagnak? Manapság nem sok futkározik belőlük szabadon, azt a keveset meg, ami van, pillanatok alatt lestoppolják. Abban lehet bízni, hogy egy ilyen normális faszit valami hülye picsa kap el, akit elhagy, majd újra facér lesz. Máskülönben... Mission impossible.
- Nyugalom Szöszi, nem kell egyből golyóra menni. Lehet ezt finomabban is - felnevet azon, ahogy elképzeli Ophelia-t azonnal a pasik alá nyúlni. Mi tagadás, érdekes látvány lenne, de nem kérne tőle soha ilyesmire. És, ha van esze, nem is tenne hasonlót. - Azért elég jó szolgáltatás lennék. Ingyen. A bajbajutott hölgyek a specialitásaim - és igen kedveském, te most az vagy a mi Iliánunk szemében. Egy BJH. Na jó, nem fog rád mászni - maximum egy illedelmes határon belül -, meg semmi erőszakos dolgot csinálni, előbb vágná le a saját farkát, de... Lassuk be, jó bőr volnál, ha engednél neki és a csáberejének. Persze pont ettől vagy izgalmas, nem adod be a derekad elsőre, hagyod, hogy vadásszon és becserkésszen, fenntartod az érdeklődését. Noha nem ez a másik célja, mégis remek a technika.
- Szűk határidőt szabsz kiscsillag, de legyen. Holnap este hatkor légy a téren és elviszlek valahová. Csípd ki magad, fel a magassarkúval - mondjuk tulajdonképpen mindegy neki, hogy mit vesz fel, csak látni akarja kirittyentve. Mármint, úgy igazán. Vérvörös rúzzsal, egy olyan cipővel, amivel ölni lehet - minden szempontból - és egy testhez simuló, tökéletes ruhában. Igen, azt akarja, hogy Ophelia csillogjon, nőnek érezze magát és különlegesnek. Mert, ha így tesz majd, Ilián gondolkodik róla, hogy semmiképp se bánja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hamiskásan elmosolyodik, hiszen ebben nagyon is különböznek. Míg a nő reméli, hogy odébb van az öregedés, addig ő már nem is nagyon tudna élni a bájitala nélkül, amit hosszú évek óta fogyaszt. Emberemlékezet óta nem látta a harminchat éves arcát, csak a negyvenest. Valószínűleg nem sok különbség van köztük, legalábbis ha egy egyszerű varázslóról beszélünk, azonban az ő külsejük megreked évtizedekre, csak utána indul be nagyon lassan az öregedés. Nagyjából huszonötnek nézne ki alapjáraton, életkora ide vagy oda, a bájital viszont jótékonyan elrejti ezt: egy nőcsábász, sármos, középkorú férfit farag belőle.
- Bármennyire is sért a feltételezés, hogy még te is elbaszhatsz dolgokat, ez mégis évek óta megtörténik. Egyébként pedig a kihívás a lényeg Bennetek. Mondom ezt úgy, hogy volt már dolgom pár vadmacskával - pimasz vigyorra ívelnek ajkai, ahogy szemérmetlenül végigméri Ophelia-t, még így ültében is. Ínyére való falat, az egyszer bizonyos, de be kell cserkésznie, mielőtt kiélvezi ennek gyümölcsét. Nem lesz könnyű, annyi bizonyos, főleg miután közölte, hogy kerülje el a seggfejeket, Ilián pedig kilométerekről is seggfej szagot áraszt. Ha nem tudnád, hogy az, mert nem nyitotta még ki a száját, már akkor is fognád a fejed. Mert egyszerűen rá van írva, hogy csak azt nem dugja meg, ami gyorsabb nála és minden nőnek teszi a szépet. Mintha egy harminchat éves férfi egy tizenhat éves fiú testében ragadt volna. Utoljára akkor volt divat a farkuk után menni.
Nem lepi meg, hogy a nő jól mulat, inkább csak elnézegeti, ahogy nevet. Szép a mosolya és csilingelő a nevetése, olyasmi, amit az összetört férfi szívek még nagyon sokáig visszhangoznak. Tekintetével követi az előrehulló tincseket, a tökéletesen manikűrözött körmöket, mintha csak hipnotizálná a látvány. Kétség sem férhet hozzá, hogy veszélyes a nő. - Nagyon szívesen. Rád fért - hogy most a tanácsra vagy a nevetésre céloz, az nagyon jó kérdés, de végső soron teljesen mindegy. Hiszen mindkettőre szüksége volt, még akkor is, ha ő ezt nem így látja. - Vagy inkább arra, hogy mindössze ennyi mondható el rólad. Attól függ, honnan nézzük - pimasz mód Ophelia szemeibe fúrja íriszeit. Hogy ez most egy csúnya csipkelődés lenne? Igen, tagadhatatlanul. De hát, ha már a kreativitását éri kritika, akkor jobb, ha tudja a szöszi, hogy azért, mert nem lehet másképp becézni, még nem feltétlenül Ilián a hibás. Ő amúgy is egy ma született bárány.
- Nem hittem volna, hogy tényleg hozzámennél valakihez a pénzéért. Legalább a jó ügy érdekében tetted? - meglepő módon hangjában sem gúny, sem irónia nem hallható. Normális és érdeklődő, ráadásul abszolút süt róla, hogy nem kíván erkölcs csőszködni, egyszerűen tényleg csak csodálkozik, hogy a nő ilyesmit megtett. Hogy miért? Ezernyi oka van. Okos nőnek tartja, akinek nincs szüksége a testének eladására ahhoz, hogy elérjen valamit, bár itt jön a második indok, hogy van annyira jó teste és szép arca, hogy olyan pénzes zsákot fogjon, akit szeret is. Legalábbis egészen eddig így gondolta, most meg... Hát most nem tudom, mit gondol. Talán az indoktól függ? Mert, ha ilyen könnyű, akkor a férfi is szívesen befizet rá egy körre. - Ők jöttek, te meg foglalkoztál velük és beengedted őket... minden szempontból. Ez itt a hiba. Vágysz egy társra, ahogy a legtöbben, csak szarul közelíted meg - megvonja vállát, de letett már arról, hogy meggyőzze Carolinát, az ő készülékében lesz a hiba. Mert bizony bármennyire akarja behálózni őt valami seggfej, ha ő megacélozza magát és pár szép mosoly meg bók után nem adja meg magát, akkor nincs miről beszélni. Hozzáteszem, Ilián legnagyobb fegyverei is szavaiban rejlenek. Mivel mágiáját nagyon ritkán használja, magának kell összeügyeskednie az ágymelegítőit, ami korántsem olyan nehéz, mint gondolnánk. A létező legokosabb és leggyönyörűbb nőknek is megvan az Achilles sarka, csak meg kell találni.
- Neked még túl jó is, kiscsillag - azok a szemtelen nevetőráncok a szeme sarkában kacéran gyűlnek. Noha szája nem rezdül, szemei és tekintete elárulják: szórakozik. Ha arra gondolt Ophelia, hogy így majd jól megmondja a férfinak, akkor nagyobbat tévedett, mint hitte volna. Nem hiszem, hogy létezik olyan érv, amely ki tudná billenteni Iliánt azon meggyőződéséből, hogy csodálatos. Nem szívem, még te sem. - A pizzázóban is az voltál és látod, akár egy lovag, rögtön a megmentésedre siettem - széttárja karjait, amolyan "semmiség" stílusban. Tényleg nem tesz semmit bogaram, bármikor megteszi, érted legalábbis. Ha továbbra is ilyen sűrűn fújja össze őket a szél, hát nem fog tiltakozni, legalábbis addig semmiképp, míg nem kap belőled egy falatot.
- Most épp te vagy a szerencsés - egy édes vigyort villant, ahogy továbbra is pimasz módon kekeckedik a szöszivel. Nem rejti véka alá, hogy csapongó típus. Talán gáz, hogy ennyi idősen nem nőtt még be a feje lágya, de én inkább úgy fogalmaznék, él a lehetőségeivel és élvezi is azokat. Soha nem kötelességből teljesít parancsot, mindig számításba veszi, hogy talán többé nem tér haza, mégis elindul. Hosszú a póráz, a nyakörvén lévő tüskék pedig kifelé állnak, úgyhogy óvatosan. - Miért, most nem azt látok? - le sem reagálja a megkeseredett életére megjegyzésként tett félmondatot. Elég, ha ő tudja, mennyire izgalmasak a napjai és mennyire érzi jól magát. Ellenben a nő most már némiképp elkeseredettnek tűnik, mintha belefáradna abba, hogy jó nő legyen. Pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet.
Ahogy keze érinti a férfi combját és húzná el, sajnos túl lassú. Ilián keze rögtön elkapja a vékony ujjakat, ezzel egy időben fel is egyenesedik, hogy egy ügyes, határozott, mégis finom mozdulattal közel férkőzzön a nőhöz. Ajka súrolja az arcélt, ahogy a füléhez hajol. Mély hangja és forró lehelete dallamként siklik végig a tagon, mikor megszólal. - Tényleg ne késs, ne kelljen megbüntetnem téged - amilyen gyorsan történnek az események, olyan gyorsan illannak is tova. Mire Brown egyáltalán reagálhatna, vagy tiltakozhatna, a férfi már távolodik is tőle. Megtorpan egy pillanatra és szemtelenül visszapillant. - Nem jössz? - s mindegy is, mit mondjon a nő, ő bevárja és egy darabon elkíséri. Bár nem az ő páncélja a legfényesebb, ez talán nem is olyan nagy baj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A mai hűvös éjszaka a tavon éri. Ahogy a csónakban fekve siklik a víz felszínén, íriszei a csillagokat pásztázzák. Noha a látkép festői, nem bír mély filozófiai tartalommal: Ilián egyszerűen szórakozni vágyott, kicsit kiszakadni a megszokott közegből, ezért az éjszaka közepén kijött ide. Nincs ebben semmi több. Persze attól, hogy a jelenet tartalmilag nem filmbe illő, az nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztatja ezer meg egy gondolat. Nem is igazán tudja, melyiket kellene megragadnia, hisz nehéz választania. Amióta itthon tengeti mindennapjait, minden sokkal csendesebb és lényegesen több ideje  van magával foglalkozni, mint egy-egy kiküldetésen. Természetesen ez esetben sem a világ megváltása, vagy egyéb magasztos ügyek foglalják le, de jó néha azt képzelni róla, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint először gondolnánk. Ezzel persze nem tévednénk sokat: eleve az, ahogy saját lényéhez, fajához áll, már az különleges és kiemeli a többiek közül. Sokszor kívánja azt, bárcsak ember lenne, bárcsak ne folyna ereiben véla vér, de ez is tipikusan olyan dolog, amit senki sem választ magának, hanem készen kapja.
Lassan hajnalodni kezd, ő pedig felülve kinyújtóztatja elmacskásodott végtagjait, majd a csónakház felé veszi az irányt. Lomhán, kényelmesen evez el odáig, hogy aztán kikösse apró hajóját, kiszállni belőle azonban épp nincs lehetősége, ugyanis egy ismerős női hang üti meg a fülét. Méghozzá úgy, hogy a nevén szólítja.
- Veréna? - kérdőn vonja össze szemöldökeit, miközben lábai a biztonságos fapadlón landolnak és megindul a hang irányába. Honnan tudja a nő, hogy itt van? Persze nem hibáztatja, ő mondta, hogy keresse meg, ha bármiben tud segíteni neki, de őszintén szólva nem gondolta volna, hogy az éjszaka közepén, épp a csónakházban él majd eme lehetőséggel. Mikor tekintete végre rálel a keresett alakra, azonnal megállapítja, hogy valami nincs rendben. Zaklatottnak és sokkosnak tűnik, ami semmit jót nem jelent. - Mi történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez az éjszaka meglepően nyugalmas volt eddig és Ilián, tőle teljesen szokatlanul örült is volna, hogyha ez így marad. Számításait azonban a sokkos állapotban lévő Veréna húzza keresztbe. A nő látványa még Őt is megdöbbenti, mert bár tud arról, hogy maga ajánlotta fel a segítségét, de egyrészt nem igen tudhatta a másik, hogy hol lesz ma éjjel, másrészt nem hitte volna, hogy ilyen hamar eljön az a nap, mikor nélkülözhetetlenné válik.
- Tiszta vér vagy - el is feledkezik magáról, ösztönösen tegezi le, mintha csak ezzel is biztosítani akarná, hogy a társaságában lehet szabadabb, megnyílhat és nem kell tartania semmitől. Ez persze nyálasan hangzik, de közel sem az: az, akivel tegeződsz, az egy hozzád közel állóbb réteg, ők valamivel többek már. A magázódás távolságot feltételez két ember között, Ilián viszont pont ezt akarja megszüntetni. Szinte már türelmetlenül várja, hogy mi történt, amikor a remegő ajkak közül kiszökik a válasz. Az auror homloka ráncba gyűrődik, szemöldökei összeszaladnak, aztán szép lassan, ahogy Veréna felfedi saját magát előtte, már minden egyértelművé válik számára. Nem kell legilimentornak lennie, de még csak az emlékeket sem kell látnia ahhoz egy merengőben, hogy legyen elképzelése a nő eddigi éjszakájáról. Nos, nem azzal telt, hogy egy csónakban ringatózva a csillagokat bámulta. Látva, hogy elhagyja az erő, néhány lépéssel ott terem, de nagyon óvakodva, mintha egy sebzett vadhoz közeledne, úgy próbálja megfogni a nő két felkarját, hogy megtartsa.
- Bántott? Önvédelem volt? - szemei előtt már rég nem az lebeg, hogy valahol a faluban van egy hulla, az a legkisebb gondjuk. Viszont, ha Károly nem támadta meg, ő viszont úgy érezte, pontot kell tennie az ügy végére és önbíráskodik... Nos, akkor tényleg az lesz a legkevesebb bajuk, hogy meghalt a férfi, az már inkább, hogy nem tudja elintézni, hogy Verénát felmentsék. Az arcán lepergő könnyek persze az Ilián által felhúzott álcát is rövid úton lebontják. Sohasem tudta elviselni, ha egy nő sír - ez abból adódik, hogy édesanyja is rengetegszer tette. Sok gyermeket veszített el, az auror pedig minden alkalommal hallotta, ahogy a szobájának sötétjében önmagát ostorozza valami miatt, amiről nem tehetett. Ez a vértisztítás eredménye és ez az oka, hogy ő nem akar ilyenné válni. Aggódva figyeli a másik reakcióját.
- Kérlek, mondd el, mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Feszülten figyeli a nő reakcióit, ugyanis az önkívületi állapottól nem tartja túl sok távol. Az, ami idáig hozta, legyen az bármi, kiveszni, kihunyni látszik, s jelenleg az egyetlen dolog, ami egyben tudja tartani, az Ilián jelenléte. Nem mondanám, hogy ez nem helyez igen nagy súlyt a férfi vállára, de azért lett auror, hogy ilyesmivel megbirkózzon. Kérdése is azon túl, hogy aggodalmat sugároz, láthatóan a jövőbe tekint. Hajlandó lenne vallani a nő mellett, amennyiben úgy adódik, de ahhoz ismernie kell a történet részleteit, legyen bármily fájdalmas is azok felidézése.
- Folytasd – kedvesen, de határozottan kéri. Ez még nagyon kevés, ez még nem elég ahhoz, hogy fogja és megölje a férfit. Több kell, az kell, hogy Károly bántsa, hogy megpróbálja erőszakkal távozásra bírni. Egyébként is nehéz a családon belüli erőszak, hiszen Károly halálával már az sem bizonyítható, hogy minden így történt-e. Illetve de, az emlékeken keresztül, de mindenki szubjektíven, máshogy lát dolgokat, ahogyan ezek manipulálása is teljes mértékben lehetséges, ahogy azt már jó ideje tudjuk. Nem azért, mert az auror feltételezi, hanem azért, mert az igazságszolgáltatás igen. Neki pedig erre is fel kell készülnie. Mégis, nehéz erre koncentrálnia, miközben a karjaiban tartott nő lassanként darabjaira hullik. Kristálytisztán hallja a szavait, érti őket, de mélyen legbelül be akarja fogni a fülét. Ez nem az a fajta kínzás, amit a törvények büntetnek: ez egy csendes, lelket összeroppantó, gyilkos szenvedés. Mindent érez, mindent ért, Veréna bűntudata, önostorozása és lelketlen fájdalma teljesen nyilvánvaló a számára, segíteni azonban nem tud neki, nem tudja megváltani az életét és a lelkiismeretét. Ez egy olyasvalami, ami egész életében elkíséri majd, s Ilián, tegyen bármit, nem lesz képes enyhíteni a tett súlyát. Bár ez nem is tiszte, valahol mégis szükségét érzi, mivel teljes mértékben tisztában van a tettek miértjével, látja azt a kilátástalanságot, az út nélküliséget, mely végül erre vitte a nőt. A csel, ha becstelen is, egy végső ötlet, az elkerülhetetlen megoldás volt, s ha merne is akárkit gyilkosságért elítélni, az nem ő lenne. Nem ez a megtört, szárnyaszegett, szinte már kislánnyá zsugorodó ember.
- Meg akarta menteni az életed. Ez is egy játszma volt – a férfi egyetlen pillanat alatt látja át a feltételezett öngyilkosság okát. Ugyan Károly többé nem gazdagítja az élők sorát, felesége sohasem szabadulhat tőle, mert miközben megveti, gyűlöli és féli majd, mindvégig el fogja kísérni a tudat, hogy a szabadságát a saját bátorságának, hanem férje irgalmának köszönheti. Hogy megkímélte az emberöléstől, a béklyótól, melyet házasságuk jelentett, de ez is csak egy csel, akárcsak Verénáé volt: azzal zárja kalitkába, hogy a nő örök életére tartozni fog. Életért életet, ahogy ő fogalmazott. Pontosan ezt kapja a férfitól, semmi mást. Ha elveszti a boldogságot, a függőséget, a mindent, akkor a nő se élhessen tovább szabadon, kísértse mindig tettének súlya és kegyetlensége. Undorító.
Ezután viszont valami még ijesztőbb történik. A kezei között lévő teljesen kontrollját veszti, ahogy hangja erősödik, úgy válik egyre erősebbé Ilián ujjainak szorítása. Nem engedheti, hogy elszabaduljon, pedig ő is tudja, hogy el fog. Nem lesz képes megnyugtatni, s amitől a leginkább tart, lassan kibontakozik. Az eddig stabil metamorfmágia hirtelen labilissá válik a nő állapotával együtt, s az a felkar, mely eddig kitöltötte tenyerét, egyszeriben sokkal kisebbé válik, egy öreg hölgyévé, aztán nyurga, de maszkulinabb férfiévá. Nem tudja nyomon követni a sok változást, de mindegyikben felismerni véli a profilokat, melyet az ügy aktájában talált. Képtelen megállítani ezt. Pálcájáért nyúl jobbjával, majd erősen koncentrál, hogy a manát összpontosítani tudja, utána pedig halkan ejti ki a varázsigét. – Relevo – még korábban, mikor a különböző tudatmódosítókkal gyakorta életek, muszáj volt nyugtató után nézniük, de lehetőleg azonnalira. Ekkor kapott tippet egy gyógyító ismerősétől. Ha minden igaz, ez majd segít Verénának abban, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egyáltalán nem biztos benne, hogy a varázsige segíteni fog a nőnek, de mindent meg kell tennie, mert ha nem nyugtatja meg, még akármi is történhet. Ijesztő a látvány, az azt kísérő hangok pedig velőtrázók és szívszorítók. Tenni akarna valamit, enyhíteni ezen a végtelen fájdalmon, mert világ életében egyetlen gyenge pontja volt: a női könnyek. Ezekkel szemben sohasem tudott védekezni, s legyen bármilyen kőkemény és macsó, megtört a látvány súlya alatt.
Azonban aggodalma végül csillapodik, mikor az elmormolt varázslat hatni látszik. A hangos, tüdőt és lelket szaggató zokogás először sírássá, majd halk pityergéssé, végül csendes, kissé még szakadozó légzéssé szelídül. El nem tudja mondani, mennyire megkönnyebbül, s az ennek jeléül szolgáló sóhaj is csak azért nem tör fel belőle, mert fogalma sincs, tényleg vége van-e. Mindenesetre az átváltozások sora abbamarad és csak egy vörös hajú, szomorú, égszínkék szemű nő marad a kezei között, aki megtört ugyan, de józan eszénél van. Mégsem hiszi, hogy ennek itt vége van. Van egy halott a temetőben, van egy meggyötört, idegileg összeomlott nő a karjaiban, ezekkel pedig sorban, de kezdenie kell valamit. Fellőhetne egy jelzést a pálcájával, de nem akarja, hogy egy akárki, aki ideérkezik, kezelésbe vegye. Maga akarja eljuttatni az ispotályba, az lesz a legjobb.
- Nincs mit – hangja halkan, lágyan csendül, miközben a neki dőlő Verénát magához húzza, s míg egyik keze a térd hajlatába csúszik, a másikkal átöleli a törzset, hogy aztán fogást találva rajta először ölébe húzza, majd megemelje, miközben feláll. Ideje indulniuk, mert a gyenge test könnyedén megfázhat. Erősen koncentrál a rendelő képére, hogy odahoppanálhasson, miközben a nő, mellkasán pihentetve fejét próbál megnyugodni. Hamarosan minden rendben lesz, sugallja a férfiből áradó melegség, majd eltűnnek, hogy pár pillanat múlva már egy gyógyítónak adhassa át a kezében tartottat. Hosszú éjszaka vár rájuk.