Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sok minden elmondható rólam, és mindet faarccal hallgatnám végig, mert a legtöbb igaz lenne, a másik fele meg nem érdekel. De, ha egy negyed életet az utcán élsz, megtanulod a prioritásokat. Nekem ilyen lett az elővigyázatosság és a taktikusság, amik nélkül valószínűleg már halott lennék - sokak legnagyobb örömére. Ezen tulajdonságaimnak köszönhetően, néha talán túlságosan is, de szkeptikusan állok a dolgokhoz, és a tudás hatalom elve alapján akarok megtudni mindent egyszerre. Másképpen nem működik a világ.
Kavicsot dobál, a kacsák mozdulnak, iszik, megint dobál. Ki tudja mióta csinálja ezt, ahogy ki tudja mióta nézem, ahogy ezt csinálja. Pár kérés, kenőpénz és ingyen elkészített bájital után, minden információ egy dossziéba préselve fekszik a szobámban. Nem a retekben, hanem otthon: ahol Mester van. Mégsem lett kinyitva, mióta nálam van, és nem tudom mire számítsak, ha kinyitom. Talán ezért hagytam olvasatlanul az egészet. Villás nyelvem mozdul előre fejemmel egy időben, hogy amint pár kölyök elhúz előttem, a földre simulva csússzak közelebb, majd mindössze pár méterre tőle, már lábon tegyem meg az utolsó lépéseket.
- Ha ez okoz örömet, akkor nincsenek nagy elvárásaid a világ felé - csúsznak kezeim zsebembe, csípőm kissé oldalasan mozdul, ahogy jobb lábamra helyezem a testsúlyomat és nézem a kacsákat, akik ismét mozdulnak az átbaszás felé. Ostobák. Lepillantva Willre mozdulok, hogy huppanjak a seggemre mellette. Felhúzott térdeimen pihentetem karjaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Tekintetem mindössze pár pillanatig időzik a könyvön, amit kezében tart. Nem is látom jól válla felett, de pontosan elég ennyi, hogy nagyjából legyen elképzelésem mégis mit emésztget éppen. Érdekes érdeklődési kör, de én inkább ne pofázzak, amikor abban lelem örömömet, hogy másoknak ártok, mi? De hát… nem. Úgysem értheti meg senki.
Mint aki érti bólintok egyet a szavaira. Végül is, ezek kacsák, pont nem érdekel mi okoz nekik örömöt, vagy mi sem. A kérdésre mosolyodom el, oldalasan sandítok rá. Kezeim mozdulnak hátam mögé, a kavicson támaszkodom meg tenyereimen, ahogy az ég felé emelem a fejem. Merlinre, mennyire szutyok idő van.
- Diszkrét - szólalok meg először a kérdésre. - De ja - akaratlan nyelek egy nagyobbat, ahogy a kesernyés íz ismét érezhető a számban. Gusztustalan volt, bár előtte hosszú percek felkészülése előzte meg, hogy egyáltalán megigyam-e. Végül a fájdalom, az elviselhetetlen viszketés és égő érzet billentett át arra, hogyha ettől kell meghalnom, akkor ne álljak az útjába - eltüntettem egy húzásra, és percekkel később, mintha soha nem lett volna semmi bajom. A receptet gondosan eltettem, miután kiegészítettem a saját meglátásaimmal. Ki kell találni valamit az ízére, különben kihányom.
- Nem öltél meg vele. Ezt értékelem - pillantok rá oldalra egyetlen másodpercre. - Segített, de az íze gusztustalan. Ezen még dolgozni kell, különben inkább szenvedek, mintsem megigyam - csúszik kezem automatikusan a nadrágra, aminek szakadt térdrészénél tökéletesen látható a fásli, de nem különösebben foglalkoztat, hogy megláthatja. Nézze bárki, ha ennyire érdekli a fásli, már-már sárgásodó színe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elégedetlenkedhet nekem, felém is fordulhat törzsből, az arcomba is mászhat, leszarom. Szar az íze - vállat is vonok a reakciójára, mert bármennyire megsértettem az önbecsülését, akkor sem változik a véleményem. Sőt… annak a lőrének az íze sem fog. Jogos lehet a felvetés, hogy a faszt pofázok, amikor lényegében segített, és egyet is értek. Már majdnem hálás vagyok, de ha van rajta javítani való, akkor van. És vége.
- Ezzel akarva sem tudnék vitatkozni - vigyorodom el szélesen. Pár utolsót simítok végig a kötésen és a nadrágon, majd ismét tenyeremen támaszkodom meg. Fejemet ingatva hallgatom a jó tanácsot. Avagy óva intést? Mindegy minek nevezzük, mert nagyjából egyik fülemen be, a másikon meg ki.
- Amíg nem próbálom meg, nem derül ki - nyújtom felé hozzá közelebb eső kezemet, magam felé mozgatom ujjaimat, hogy szótlan kérjem el az üveget. Mindegy mit iszik, de igazán adhatna belőle. Kéne valaki, akin tesztelhetném a próbálkozásokat. Vajon mennyi az esélye annak, hogy az illetékes osztály kiadja az animágusok névlistáját? Semennyi, mi? Nos, akkor más eszközökhöz kell folyamodnom.
- Mekkora mázlistának kell lennem ahhoz, hogy összefussak egy animágus tanonccal? - merengek el hangosan, aminek persze oka van. Hátha Will tud valakit, aki önként és dalolva - remek vicc - felajánlaná nekem a próbálkozását, hogy tesztelhessem rajta a tőle származó főzetet. Ha máshogy nem, kénytelen leszek összeszedni magam és a kastélyban lakó barmok egyikével olyan kapcsolatba kerülni, aki elregéli nekem, hogy kik a tanoncok. Muszáj tanoncnak lennie, mert időközben rájöttem, hogy el kell basznom az átváltozását ahhoz, hogy a bájitalt kipróbálhassam rajta. Nehéz döntéseket és problémákat sodor elénk az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meg sem fogant bennem a gondolat, hogy gyümölcsökkel próbálkoznék, de nem is egy rossz ötlet. És legalább már tudom, hogy a gránátalmát el is vethetem, mint opció, bár a következményei nem is olyan elrettentőek, mint elsőre gondoltam volna.
- Volt már rosszabb is, plusz nem vagyok olyan hülye, hogy magamon próbáljam ki - vigyorodom el szélesen, és egyértelműen gonoszan. Ki lenne az a barom, aki saját magát használja kísérleti alanynak? Nem véletlen van tele a világ olyan selejtesekkel, akiket ki lehet használni, hogy így megkíméljem magam. Ráadásul, ha magamon teszem ugyanezt, akkor a jegyzetek sem adják vissza a megfelelő információkat - figyelmetlenségre sarkallna a fájdalom valószínűleg. És a jobb eset a fájdalom. Nem kockáztatunk.
Biccentve veszem el az üveget, kérdés nélkül szorulnak ujjaim a nyakára, majd húzom meg. Pár jókora kortyot iszok belőle, magam mellett támasztom meg az üveget, ami alatt a kavicsok halkan ropognak pár pillanat erejéig. Fejem biccen oldalasan a csendre, majd a válaszra. Hitetlen nevetek fel.
- Mondanám, hogyha elmondod a nevét, nem esik baja, de akkor hazudnék - dőlök előre, karom lóg le térdemről. Volt valahol az a kérdés, hogy ki az a barom, aki magán kísérletezik. Nos, itt ül mellettem. Nem tudom, hogy egyszerűen ostoba-e vagy csak bátor. Esetleg elhivatott, mert egy ilyen faszán működő recept után nem mondhatom rá azt, hogy ostoba.
- Mire is iszok? - emelem feljebb az üveget, amit meg is mozgatok kicsit, hogy a benne lévő pia mozogjon ide-oda, mielőtt ismét innék belőle, és nyújtanám vissza a tulajdonosának. Nem különösebben kell ehhez ok, tudom én, de csak jobban esik az embernek. Faszságokat beszélek, ok nélkül is lealjasodom, ezen ne múljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már-már durcásan szusszanok hangosat. Persze, hogy nem mondja el. Miért is tenné? Véletlenül se könnyítsük meg egymásnak ezt az élet nevű retket, amiben - mint kiderült - mindketten nagyjából csak egyetlen egy dologban lelünk örömöt. A szex ide most nem sorolható. Mégis képtelen vagyok ennyiben hagyni. Vajon miért nem árulja el? Az ő érdeke is lenne, hogy a főzete, ami egészen működőképes még faszább legyen.
- Baszdmeg!
És igen!
- Szóval fontos neked. Már majdnem romantikus, ahogy véded - csettintek nyelvemmel egyet, majd röhögök fel hangosan. Szarom le, hogy mugli-e vagy sem, a lényeg, hogy kicsit bezsibbassza az agyam, ezen a gyönyörű szombat délutánon. - Fasza felfogás - bólintok egyet felé, majd dobom magam hátra és fekszek ki mellette. Kezemet teszem fejem alá, az eget fürkészve sandítok le rá, szélesen vigyorodom el, majd lehunyva a szemeimet moderálom magam.
- Azt vágod, hogyha elmondod a nevét, kevesebb az esélye, hogy őt szedem össze magam mellé? - vagy éppen arra ad nagyobb lehetőséget, hogy pontosan őt szedjem össze. Gyönyörű, mert nem, hogy ő nem tudja, de még én sem tudom hogy fogok dönteni.
- Ne aggódj, majd kitalálom.
Abban biztos voltam, mert két opciónk van, gondolom azzal tisztában vagy. Vagy elmondja a nevet, és tényleg bevédjük az illető seggét - bizony, saját magunktól -, vagy… várj, vajon lány? Ismét lesandítok Willre, aprót vonok vállaimon. Ja, szerintem csaj. Szóval vagy megvédjük, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a főzet kitalálója jobban bízzon bennünk, vagy felhasználjuk az animágus tanoncot és magunknak teszünk jót, viszont akkor likvidálni kell a szerencsecsomagot mellettünk. Kár lenne érte, ha engem kérdezel, brutálisa elméje lehet. Az élet nehéz döntései.
- Ja, de olyan régen néztük végig valaki haláltusáját. Vissza a régi időkbe…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Aha, nyilván nem tudja. A gonoszkás vigyor kerül vissza arcomra, csak immár vagyok olyan pofátlan, hogy el sem rejtem előle. Fejemet megemelem kicsit karomról, felpillantok rá félig megemelkedett szemöldökkel, végül szemforgatva hanyatlok vissza.
- Persze, hogy nem, te hős szerelmes, aki óvja és védelmezi szíve választottját - feszítem hátra fejemet, aminek hatására fúródik koponyámba egy kő, de a kellemetlen nyomó érzést figyelmen kívül hagyva nyúlok ki felfelé, hogy leszakítsak egy fűszálat és kezdjem el morzsolgatni ujjaim között, majd biggyesszem ajkaim közé. Muszáj, ha már a doboz otthon maradt, viszont az inger meg megvan a rágyújtásra. Bah, faszom. Megszeppenve emelem fel fejemet, a fűszák rágcsálása is abbamarad, ahogy értetlen pislogok Willre.
- Naná, hogy komolyan gondolom - nevetek fel halkan. - Csak nem képzeled, hogy egy ilyen bájitalt elengedek - hajtom vissza fejemet megint. Ha így folytatom olyan csuklyám lesz, amit mindenki megirigyel, de következő szavaira nem mozdulok, csak magamban engedek meg egy széles vigyort. Közeledünk.
- Engedd, hogy átgondoljam - hunyom le szemeimet. - Nem - nyitom ki őket megint, lesandítok rá. - Nem opció, hogy kihagyok belőle bárkit is. A csajodat hajlandó vagyok békén hagyni - mondjuk. - De mást aligha. Vagy a csajod, vagy valaki más - billegtetem meg felemelt kezemet gyorsan balra és jobbra, hogy üzenjem Willnek: itt az ideje mérlegelni. Szükségem van kísérleti alanyra, és ebből nem engedek, még újdonsült bárkim kérésére sem. Ez egy ilyen szakma, és sajnos áldozatokat követel. Még én is túléltem, pedig mondhatjuk, hogy a világ szebb hely lenne a halálommal, de megnyugodhat mindenki, nem mostanában terveztem eldobni a kanalat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az a helyzet, hogy sok mindent nem tudok, de nagyjából húsz perc és az egész életét el tudnám neki mondani. Legnagyobb szerencsénkre korrupt aurorok mindig is voltak és lesznek is, akik előszeretettel segítenek még nekem is - természetesen az egyik csodaszeremért cserébe, ami nem mondom, hogy függőséget okoz, de valószínűleg azt teszi. És csodálatos végig nézni, ahogy nem a löttytől, hanem tőlem függnek azok a szerencsétlenek, hiszen, ha Mester azt mondja, hogy nem, akkor az nem.
- Elmondhatod, de nem fog meghatni a sanyarú sorsod - lezseren mozdítom vállamat, mert még vonásnak sem mondható a mozdulat, amit csinálok. Talán én is félve állnék ehhez az egészhez, ha olyan múltam lenne, mint a mellettem ülőnek, de van köztünk egy aprócska különbség: a halál szájából is kimásztam már többször, néhány egyenruhás fasz ne legyen már probléma.
Tartom a szemkontaktust, szinte látom magam előtt, akárha egy vászon lenne előttem, ahogy Will agya jár. A régmúltat idézheti vissza lelki szemei elé? A sikert, amit elért? A kudarcok tárházát, amikből sokkal több van, mint dicsőségből? Az első elkészítést? Magát a folyamatot? A végkimenetelt? Már-már kívánom, hogy belelássak a fejébe. Látni azt a káoszt, ami végbemehet most benne, felemelő lehet - maga az őrlődés. Ami végül legyőzésre kerül. Széles vigyor, elégedett morranás, halk nyammogás a fűszálon, ahogy lehunyt szemekkel hallgatom, majd latolgatom a mondanivalóját. Nem is olyan rossz.
- Neveket, Krise. Neveket kérek - nevetek fel. Felkönyökölve pillantok rá. - És ha garantálom, hogy nem mész vissza a Zengőbe, mert segítesz nekem? - meg sem hallom azt a részt, hogy esetleg elbaszok valamit. Kérlek… nem engedhetem meg magamnak. Ez ahhoz túl fontos, a kíváncsiságom kielégítetlen, és most kaptam meg magam mellé Willt, akitől az egész származik. Jaj, igen. Bárcsak garantálhatnám, hogy a kis kurvája sem kerül a listámra, mint potenciális jelölt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Csúnya dolog más embereket megfenyegetni, ugye? Ja, ezzel egyet tudok érteni. De hát, mi van akkor, ha tálcán nyújtja a lehetőségét annak, hogy tudjam, hogy van valaki, akit semmiért nem akarna feláldozni? A legjobb alapja lehet a barátságunknak az, hogy ezzel ő is tisztában van. Mondjuk. Kifakad. Megemelkedett szemöldökkel nézem végig, ahogy feláll, a gonoszkás vigyor meg csak szélesedik arcomon.
- Vicces vagy - sóhajtok hangosan egyet. - Vettem, szépfiú. De engem a csajod neve érdekel - ülök fel nagy lendülettel. - Mivel valószínűleg rajta lesz a listán, amit megszerzek két napon belül - a fűszálat veszem ki számból, morzsolok rajta egyet, majd hajítom el. Utána is köpök, hogy a fű maradéka is eltávozzon a nyálkahártyámról. Lassú mozdulattal állok fel, ugyanolyan elnagyolt mozdulatokkal csapkodom meg párszor a seggem, hogy a kosz lejöjjön róla.
- Jól van, durcás - húzom ki magam és lépek elé. Óvatosan hajolok előrébb, hogy fülébe suttoghassam szavaimat. - Gondoltam pedig, hogy a következő alkalmat megnéznéd közelebbről is. Az ember nehezen rejti el a kíváncsiságát - utalok a vedlésre, széles és már-már komolyan undorító vigyorral távolodom el tőle, húzom ki magam, és lépek ki oldalasan. Ha ilyen bájital van a birtokában, ami az övé, akkor tanulmányozott hasonló eseteket, tanulmányoznia kellett őket, szóval talán nem nyúlok mellé azzal, hogy kicsit megfeszegetem a húrt. Ha meg igen… akkor kurva mindegy, ugyanott tartok. - De ilyen ellenséges viselkedéssel… - teátrálisan sóhajtok, fejemet is megcsóválom mellé. Utolsó, kiskutya tekintetet engedek meg magamnak, majd lépek el tőle. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, és nem tervezek megállni, hacsak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mindenki megfogható valamivel. Vagy jelen esetben éppen valakivel - aki ezt nem használja ki, a legnagyobb barom a világon, szóval, hogy megszerezzem a titulust, igenis megragadom a lábaim előtt heverő lehetőséget. Aki hamarosan már felettem tornyosul. Komolyan mondom, már meghat a védelmezés, amit produkál a lány csak említésére is, de éppen erre van szükségem ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
- Mindenképpen így fogok tenni - és már tudom is, hogyan. Seggem porolása közben eresztek meg széles vigyort, gusztustalanul hathat, de másra nem telik egy ilyen szórakoztató helyzetben, ami igen hamar billen át a mérleg másik oldalára és lesz lelombozó. Lemondóan fordítok hátat és lépek el tőle. Arra nézek még pár másodpercig, ahonnan jöttem, így az elégedett, undorító és gonosz mosoly terítheti el arcomat, míg az ujjak felkaromra kulcsolódnak. Megtorpanok, visszafordulok felé.
- Rád bízom - biccen oldalasan fejem. - Tanonc kell, Krise - kötöm az ebet a karóhoz. Ha elbassza, én is elbaszom az életét, gondolkodás és mindenféle bűntudat nélkül. Ha ennyire megfigyelik, valószínűleg elég egyetlen mondat arra, hogy micsoda receptet adott a birtokomba; ha ez nem elég, ott van még az animágus leszállítása is. Gyűlnek a dolgok, és nekem egyelőre még csak megmozdulnom sem kell, úgyhogy ha van egy kis esze - márpedig eddig túl sokszor tett tanúbizonyságot arról, hogy van neki -, nem húz velem ujjat. Mester engedélye nélkül is tökéletesen el tudnám tüntetni a nyomát a föld színéről, vagy, ha éppen olyan lábbal kelek, visszajuttatni a Zengőbe, amitől annyira tart.
- Öröm veled üzletelni - biccentek egyet felé, megemelkedik szemöldököm kérdőn, hogy van-e még valami. Ha nincs, ismét hátat fordítok, és könnyed léptekkel hagyom a tóparton. Remek napot zártunk ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mi a faszt jelent az, hogy mályvaszínű? Az milyen szín?
- A mályvacukor fehér. Tehát...
Ja, ez nem is hangzik olyan rossz érvelésnek. Akkor fehér színű kabátot kell keresni a gusztustalanul sok ember között? Logikusnak tűnik. Mondjuk a tökömet a logikába, amikor kurva hideg van, én meg a leírt hely felé sétálok, mint valami rángatható kutya. Vágom, kellenek a kuncsaftok, de azért mindennek van egy határa, és maradjunk annyiban, hogy a tündöklő virágszál igenis átlépte ezt a határt, amit nagyon édesen fogok is vele érzékeltetni, csakhogy érezze a szeretetem. Meg azt is, hogy mindennek van ára.
- Hallod, most ült le valami csaj. Milyen a kabátja?
Rózsaszín. Az nem fehér, ha nem tudnád. Zsebemből túrom ki a levelet, átfutom még egyszer, majd felpillantva járatom körbe tekintetem, hátha van valaki más, aki sokkal egyértelműbben lehet a lány, mint az, aki leült. Legalább úgy nézek ki külső szemmel, mint aki listát tart a kezében, és csak gondolkodik azon, hogy előbb a répát vagy az almát vegye meg, mert hát nincsenek egymás közelében, de a logikusságra törekszünk. Jó, maximum rohadtul nem ő lesz az, hát szarom le. Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Sikítva elfut?
Ezzel együtt tudok élni - vonom meg vállamat, és ha már így is késtem, nem sietve lépek felé, majd huppanok le mellé, tőle messzebb lévő karomat fektetem a pad támlájára.
- David Jeremy - sandítok rá oldalra. - Ha a megérzésem nem csal, rám vársz - engedek meg magamnak egy féloldalas mosolyt, mintha nem életem legfurcsább helyzetében lennék. Kicsit úgy érzem magam, mint valami elcseszett, muglik által rendezett és nézett filmben, ahogy elképzelik a droggal kereskedőket. Publikus hely, álnevek, kódolt szavak, amiket csak a másik ért, és miegymás felesleges kör. Ha kézfogás közben fogja átadni a pénzt, kettétörve fogok röhögni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A különös hangszín kihallható, így óvatosan megemelkedett szemöldökkel emberelem meg magam és fordulok felé kissé hátra biccentett fejjel. Aztarohadt, de szarul néz ki. A töménytelen smink még hagyján, de ennek nincsenek barátai, hogy elmondják neki, mennyire rosszul fest? Kiábrándító a kép, ami elém tárul, meglehet, még arcomra is kiül, de ez legyen a legkevesebb. Jobb lábamat dobom bal térdemre, szabad kezem nyúl a bokámhoz, hogy ott is tartsam.
Megvárom, amíg fodrászt játszik, csak utána közlöm a nevet, amin szólíthat, bár abban nem reménykedem, hogy ő is elmondja az övét, plusz nem is érdekel… ne. Amíg el nem hangzik. Széles, gusztustalan vigyor terül el arcomon. Machay Adél, akit drága Williamnek szánt a családnak nevezett, és igencsak elbaszott sors. Ördögömre, de gyönyörű a mai nap.
- Az attól függ - vakarom meg államat felemelt fejjel. - Mekkora árat vagy képes érte megfizetni? - lesz szemtelen mosoly ajkaimon, kékjeim jelentőségteljesen csillannak meg, ahogy valami meleg érzés lesz úrrá rajtam, mikor elmélyedek a tekintetében. Nem tudom mi ez, nem tudom miért és hogyan, de belülről melenget, amíg egy, a közelünkben visítva elfutó kölyök ki nem zökkent - arra kapom fejemet, az érzés azonnal elmúlik.
- Mi folyik itt?
Machay a családneve. Mester mesélt róluk, mint a városban fellelhető aranyvérűekről, ők… vélák. A büdös rohadt életbe bele. Bár kékjeimet visszavezetem rá, mégsem nézek a szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Azt mondja, nincs üzlet. Vágod? Tudod a dolgod.
Lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, ahogy fejemet elfordítva köhögök párat. Nos, fogjuk a hidegre jelenlegi állás szerint, de igazából csak a feltörni kívánó röhögést fogom vissza ezzel az aprócska közjátékkal. Túl szép, hogy igaz legyen, főleg, hogy csak nemrég pillantottam meg a képüket a lapokban, de a nő már terhes? Will vagy nem aprózza el a dolgokat, vagy a nő sikerült nagyon termékennyé. Egyelőre másik opcióra nem gondolunk, túl sok információ homályos még.
- Hogyne. Minden úgy lesz, ahogy kívánod - visszafogott mosollyal sütöm le tekintetem, mint aki éppen csak fejet hajt előtte. Képes vagyok úgy tenni, hogy a másik elhiggye, ő van nyeregben, én pedig úgy mozgok, ahogy ő fütyül. Egy ideig szoktam ezt tartani, hogy utána egyetlen szóval billentsem ki őket az olyan biztosnak hitt nyeregből, hiszen… én vagyok képes elkészíteni azt, ami kell neki. A legdiszkrétebben.
- Rohadt ribanc.
A pad támláján szorul ökölbe kezem, majd enged ki. Pár pillanatra hunyom csak le szemeimet, hosszabb pislogásnak hat, amíg szívem egyeletlen dobogását rázom helyre. Elvárja. Azt mondja nekem: elvárja. Ha tudná, hogy én ezért cserébe mit várnék el tőle, sírva térdepelne előttem, hogy ne tegyem meg: fölé tornyosulva hallgatom, ahogy nevemet vágytól túlfűtve lihegi, már könyörög, hogy álljak meg, de én nem teszem, mert a kis kurva, biztosan élvezi. Jól mondtad, rohadt ribanc.
- A legjobb tudásom szerint fogom elkészíteni azt, amit kérsz tőlem - enged ki kezem ismét az ökölből. - Mit szeretnél tőlem? - fordulok felé, fejem biccen félre kíváncsian. - Attól függ az ár, hogy mit kérsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arcomon semmi nem látszik, mikor közli az információt, azonban az agyam azonnal pörögni kezd. Több sebből is vérzik ez az egész, de hát pont én legyek az, aki ítélkezik? Ugyan már. Se időm, se energiám nincs rá, így egy aprócska bólintást kap, hogy felfogtam a szavait, lábamon lévő kezem mutatóujja mozdul felfelé, hogy folytassa. És úgy csiripel, mint tavasszal egy kis madár.
- Világos - szólalok meg végül kisvártatva. - Pontosan tudnom kell hány hetes a magzat - ingatom meg fejemet óvatosan. - Gondolom nem célod elveszteni, így ez fontos, hogy ne sérüljön - úgy gördülnek le a szavak ajkamról, mintha csak az aznapi híreket beszélnénk meg. Természetesen elég lenne annyi a bájitalhoz, hogy az első trimeszter, de nekem nem elég. Félreértés ne essék, nem célom bántani a nőt - most kivételesen - vagy a magzatot, de van a nő kezében egy olyan ember, aki az én szereposztásomban is kulcsfontosságú: Krise.
- Allergiás vagy bármilyen gyógynövényre vagy készítményre? Érzékenység esetleg? Intolerancia? - nyalom meg szemfogamat látatlan, és mintha csak az íztelen idegméreg kerülne nyelvemre, nyelek egy nagyobbat. - Tudom, hogy sok a kérdés, de tudnom kell ezeket - fűzöm hozzá halkan, tekintetem ismét lesütöm, szégyenlős, visszafogott mosoly villan fel ajkaimon, ahogy csak rásandítok, majd ismét vissza magam elé. Az először elhangzó, és csak az ő érdekeit képviselő mondat hatására érezhetően megváltozott a kisugárzása, már-már büszke volt magára. Ezt kell megtartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nagyjából hét. Ez nekünk tökéletesen elég. Tehát egy két hónapos magzatot hord a szíve alatt a lány, hogy ezen egyetlen mondattal bebizonyosodjon: nem Krise-é a kölyök. Jaj, édesem, mibe keveredtél? Kedves és megértő mosoly villan fel ajkaimon, bólintok egyet, mielőtt a következő, igen fontos kérdésekre térnék. Nem lenne előnyös, ha meghalna, bár... akkor tutira elmúlna a hányás. Végül is, win-win.
- Fogd vissza magad. Bár ez jó volt.
Jó-oké, tudom. De hát, most nem mondhatod, hogy mindenki jobban járna, ha ez a simlis szajha nem lenne az élők sorában. Nézz rá, játssza a határozott és független nőt, miközben tippelget nekem a magzat koráról, így logikus, hogy még egy gyógyítót sem keresett meg. De még azzal is volt esze villogni, hogy ki tudja fizetni, bármennyit mondok neki. Olyan okos.
- Értettem. Nincs menta. Viszont így lehet majd a bájitalnak egy kesernyés utóíze - mindent a mentával ellensúlyozok, erre ez a semmirekellő komolyan pont azt nem tudja elviselni? Ki lehet mégis ekkora balfasz? Ez van, kénytelen leszek megoldani enélkül, ő pedig kénytelen lesz elviselni az utóízt, ami... nos, egész elviselhető.
- Huszonnégy órán belül megvagyok vele - felelem gondolkodás nélkül. Igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni, három órán belül meglenne az egész készítmény, főzéssel, az elvárt másfél órás pihenéssel és hűléssel, de nem adhatok meg mindent egyszerre ennek a kis cukorkának. A végén még túlságosan magas lenne az a ló, plusz, hadd szenvedjen még egy kicsit, ha már házasságon kívül felcsinálták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Olyan vagyok, mint egy névtelen hős, aki éppen igazságot oszt a csúnya nőnek, aki a férje akaratán kívül cselekedett. Jaj, nem. Dehogyis. Nincs erről szó, mindössze szeretem, ha olyan információk vannak a birtokomban, amiket felhasználhatok a jövőben, és bármennyire meglepő, de még örömmel is tenném, ha ilyen önelégült mihaszna ellen tehetem, mint aki előttem ül jelenleg. Csüngök minden szaván. Ennek köszönhetően kékjeim csillannak fel elismerően, hogy igenis kibírja majd az ízt. Ez ad bátorságot arra, hogy véletlenül sokkal kesernyésebbé tegyem neki. Talán. Mélyebbet sóhajtok, már-már fáradtan, mert ez sokkal nagyobb gondolkodást igényel, mint azt elsőre gondoltam volna.
- Remélem is. Kár lenne, ha a cuki pofid eltorzulna - kivéve akkor, ha alattam teszi. Emelem fel kezemet, a támlára támasztom könyökömet, tenyerembe arcomat, ahogy elbűvölő mosolyt küldök neki. Ezek után vajon érezhetem feljogosítva magam, hogy megejtsek egy beszélgetést szépfiúval? Hatalmas a kísértés, és nem tudom, mégis mit hisz, de a diszkréció is igen tág fogalom: éppenséggel nem kötöttük ki, kivel szemben kell diszkréten kezelnem az információt. A jegyesének csak-csak köze van hozzá, nemde? Nehéz döntés.
- Keresni foglak - szólok még felfelé nézve rá, ahogy feláll. Szívem hatalmasat dobban, miközben megfeszül, a melegség ott van, mégis mintha valami hideg követné közvetlenül. Nem tudok elpillantani róla, de közben taszít az egész lénye, mégis egyetlen szavába kerülne, hogy mindent megtegyek érte. Kurva életbe, nem véletlen kerülöm el a Rellon jelenlegi házvezető-helyettesét is, meg azt a szőke faszfejet, aki nem is diák, mégis úgy mászkál fel s alá a kastélyban, mintha minimum az övé lenne. Miért minden véla a Rellonba kerül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szokták mondani az okosak, hogy ne igyál, ha nem bírod.
Azt is szokták mondani, hogyha feleslegesen pofázol bele mások magánügyeibe, akkor véletlen kimetszhetik a nyelved. Látod mekkora mázli, hogy ennyi bölcsességet megosztanak a világgal a brit tudósok? Nélkülük el lennénk veszve basszameg! És különben sem csak ittam, úgyhogy tényleg nem kellene pofáznod. Már csak azért sem, mert ha ennyire be vagyok állva, el tudlak vonatkoztatni a valóságtól. Mégis itt vagy. Ez lehet azt jelenti, hogy én vagyok ennyire rottyon?
- Most erre tényleg válaszoljak?
Inkább ne. Mióta az a ribanc elhagyott, ráadásul az egész kibaszott putri előtt tette mindezt, kicsit mintha sértve lenne az önérzetem. Ami odáig vezetett, hogy a whisky meg a vodka már nem volt elég, szóval a saját cuccomtól álltam be. Apropó, szerintem hoztam is magammal.
Imbolyogva állok meg az utca közepén, szabad kezem nyúl ki oldalra, hogy megtartsam az egyensúlyom, másikkal nyúlok zsebem felé, de az abban lévő üveg megnehezíti a dolgokat. Aha. Homályos tekintettel, minden második objektumot felfogva nézek körbe - ott egy pad! Akadozott léptekkel indulok el felé, leteszem az üveget, majd túrok bele a zsebbe végre.
- HAH! Zseniális vagyok! - emelem a magasba lendületesen a fiolát, aminek hatására tántorodok hátra. - Az anyámat. Faszt ugrándozok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mi a bánat ez a visszhang? Ráncolt szemöldökkel különítem el kisujjamat a többitől, hogy belenyúljak fülembe és gyorsan kezdjem el ott mozgatni, hátha csak... nem is tudom. Víz ment bele. Azt nem tudom honnan, de logikus magyarázat aligha van rá, amikor valaki vúhú lányosat játszik velem.
- Arra nem gondoltál, hogy más is van a téren?
Ó. Egyébként ez meglepően logikus magyarázat a plusz hangra, amit hallottam. Főleg, hogy víz közelébe nem voltam a zuhanyzás óta, ami fogalmam sincs hány órája volt. Egyáltalán még ma van, vagy már holnap? Tutira még ma, mert amíg nem aludtam és keltem fel, addig nem telt el egy nap, és ma van. Micsoda érvelés.
Gyors mozdulattal és hatalmas lendülettel - az a csoda, hogy nem hajítom el - kapom fel a padról az üveget, amíg visszarakom a fiolát a zsebembe. Kissé táncolós léptekkel kerülöm meg a kutat, az üveget meghúzva kerülök a másik oldalra.
- Yaaaaaaaay - kurjantok megint a magasba emelve kezeimet. Taktika, valahogy be kell mérni a bárkinek is a tartózkodási helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valami csobban - gondolom víz, de nem ez a lényeg -, majd jön a hang, ami felé saját tengelyem körül fordulok meg, mert az olyan rohadt biztonságos. Nem az. Jön még egy hang, puffanás és elém tárul két szétvetett láb az égnek. Fogadtak már így többször is több helyszínen, de azért ez új. Mármint ilyen gyorsan haladunk? Eddig csak hú lányok voltunk együtt, most meg már terpeszt.
Na, stabilitást összeszedni és megindulni. Sounds like a plan.
Külön koncentrációt igényel, hogy lábaim úgy mozduljanak, ahogy én azt szeretném. Erősebben markolok az üveg nyakára, mikor pár nagyobbat lépek a muskátlik között, hogy beálljak a két láb közé és összeszűkült szemekkel próbáljam beazonosítani a szerencsétlent.
- Ezt nem hiszem el - mordulok fel. - Szépfiú! Kicsit megborultál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

De most miért nem tudok valami olyan emberbe belebotlani, aki nem William? A kérdés így helyes. Mindenki ezen a lóbaszó bolygón jobb lett volna, mint ő, erre tessék. Ráadásul még csak nem is látom rendesen, hogy elküldhessem a picsába. Olyan homályos minden a rohadt életbe bele, mint a járásom. Ja, az is homályos, esküszöm.
- Ne mondjad már! - egyenesedem fel hirtelen, hogy indokolatlanul jobban hátra dőljek, mint az szükséges lenne, ugyanazzal a lendülettel vissza előre. A kezem is mozdul, ahogy csípőre rakom őket, így bugyog ki a pia az üvegből. - Ijj, basszameg - fordítom függőlegesen gyorsan. - Némmeg, miattad pazarlom még ezt is. Mint a kurva éveimet, mert egy semmirekellő vagy - csóválom meg fejemet rosszallóan.