34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 315
Írta: 2020. december 7. 14:27 | Link

Tamara


Ha egyszer ez a kutya visszakerül Benőhöz, soha, de soha többet nem vagyok hajlandó még csak ránézni se. Az eszem megáll tőle, hogy mindig, amikor elindulunk valahova, akkor éget engem. Ez rendesen égetés, amit ő művel, és biztos vagyok benne, hogy szándékos. De most mit mondjak neki, én se örülök a helyzetnek, és csak azért mertem belemenni a fogadásba, mert biztos voltam benne, hogy nekem van igazam, vagy, ha nem, akkor tudom úgy alakítani a helyzetet, hogy nekem legyen. De nem így lett. Annyira nagyon befürödtem a helyzettel. hogy az valami hihetetlen, és most bőségesen megiszom a levét, ahogy az a mellékelt ábrán is látszik.
- Ugyan.
Most erre mit mondjak? Elvégre az én kutyám - se - nyálazta össze az ő bokáját, az a minimum, hogy valahogy megpróbálom kármentesíteni. Vennem kéne neki valamit talán kárpótlásul, de akkor meg elterjedne az, hogy én vagyok a cukrosnéni a környéken és az ilyen Jolika félék, akik amúgy is ki vannak élezve a polgármesterre, figyelnek engem is, mint a titkárnőjét, keresik, hogy mikor cselekszem valami olyat, amikor panasszal élhetnek ellenem. Az lenne aztán csak a szép menet, ahogy behoznák az ellenem szóló panaszt, én átvenném, és odaadnám a polgármester feleségének, hogy megint panaszkodtak, akinek nem mellesleg, szintén a rendelkezésére állok. Mondjuk én elvagyok velük, hasonlóak, mégis másabbak, de a precizitásuk és a munkamoráljuk dicséretes, nekem pedig más nem is kell.
- Hollóvölgyi Zsófia. Bagolyköves vagy?
Ha már úgy alakult, hogy egymásba futottunk, vagyis Morcos, akit jobb ötlet híján a kezeim közé vettem, amit a kis dög még élvez is, mert elnyújtózva a karomban figyeli az eseményeket. Hát persze, erre jó vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2020. december 14. 13:02 | Link

Elda
outfit of the day × a megfáradt arc

Hangosan hagyom lefulladni az ezerötszáz köbcentis csodát, majd férfiasan hanyag mozdulattal kitámasztom, miközben óvatosan levadászom fejemről a sisakot. Az ember szeme elé táruló látvány nem éppen a legszebb; arcom beesett, bőröm sápadt és szemem alatt karikák. Borostám már majdhogynem szakállnak nevezhető, szemeim pedig vörösesen néznek vissza arra, akinek még így is van gusztusa rám tekinteni. Alig láthatóan kezdem el rágni rágógumimat, ami friss mentolos illatot lebegtet körbe bőrfelszerelésemen, és hagyja orromban a kellemes bizsergést maga után. Kiszáradt alsó ajkamat harapdálom, és fáradt feketéim energiaszegényen követik az előttem távozó alakokat. A hangokat szinte teljesen kizártam, csak annyi erőm van, hogy a képeket tudjam követni. Már amennyire. Alig néhány percet töltök ebben az elvarázsolt érzésben, így látványosan fejet rázva szállok le paripámról, miközben jobb kezem szorításában tartom a bukósisakot, és a kulcsot belsőzsebembe rejtem. Először kicsit megszédülök, ezért szabad kezemmel arcomra fogok. Szemeimet összeszorítom, majd mélyet sóhajtva indulok el az egyik legközelebbi standhoz, ahol az alapvető élelmiszereket tudom beszerezni. Semmi nincsen már otthon. Szó szerint semmi. Amikor már nem volt mit enni, akkor csak a kávét ittam, ám mostanra azt is elfogyasztottam. Megfogadva az ügyvédnő tanácsát; elkezdem összeszedni magam, elvégre nem hagyhatom ily’ mértékben elburjánzani a depressziót. Így is sokkal rosszabbul éltem meg, mint eddig bármit. Kelletlenül nyögök egyet, és szabad kezem ujjainak szorításába veszek egy meglepően nagy méretű, pettyes gyöngytyúk-tojást. Hallom, hogy köszönt engem az árus, amire én felé csak egy másodpercre tekintek, hogy komoran biccenthessek egyet üdvözlésképpen. Mostanra teljesen passzol viselkedésem a morcos motoros külsőhöz, és már igencsak azzal a pár emberrel vagyok a régi – de ez is túlzás, mert az lehet sosem leszek már – önmagam, akikkel úgy érzem; megéri. Hallucinálva folynak össze a tojás pettyei szemem láttára, amire erősen pislogni kezdek, majd a tojást visszahelyezem a fészekszerű tartóedénybe. Jobb kezem sután lóg mellettem, aminek ujjai még mindig az éjfekete sisakot tartják, ám a szabad, balkéz hüvelyk- és mutatóujja orrnyergemre szalad. Kellett nekem kimozdulni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2020. december 14. 14:22 | Link

Marci
zene


Előző este nem mert már visszaindulni. A séta mindkettőjüket nagyon kifárasztotta. Imola hamar el is aludt a vacsora és a fürdés után. Belebólintott a mesébe, amit néztek. Így hamar csend borult a kis faházra. Hősnőnk azonban, immár az aggódás miatt nem tudott gyermekével osztozni a pihenésben. Enni és inni sem sikerült csak annyit, mint egy kismadár. Nem kívánta sem az ételt sem a folyadékot. Másnap, ahogy kislánya magától felébredt őt már pakolni látta. Segített neki és miután a lányka megreggelizett, és a szállás árát kifizették, útra is keltek. Néhány órával később léptek be az üres házba. Elda pár bűbájjal hamar rendet teremtett és melegséggel töltötte be azt, hogy azután a hűtőbe nézve elszörnyedjen. Tizenöt nap hosszú idő, nagyon. A felvágottak, a zöldségek és a kenyér, mind odalett. Ebből nem lesz sem ebéd sem vacsora. - Kicsim el kell mennünk bevásárolni. Segítesz nekem? - kérdezi most az aprónépet anyja, mert egyedül hagyni nem fogja, s mivel szülei még nem tudják, hogy megjöttek, így rájuk sem bízhatja - Persze anya - érkezik is a gyors, beleegyező, sőt izgatott válasz. A csöppség szeret nézelődni és mindig választhat valamit ha mennek. Odafelé is érzi Elektra, hogy kótyagos a feje, de majd csak elmúlik, úgy van vele. Anyai ösztöne hajtja előre, mert másra nem futja erejéből. Imolának ennivalót kell beszerezni. Most ez mozgatja. Lábai alá ösztönösen gyűri a métereket. Kézen fogva sétálnak ők ketten. Mire feleszmél a piachoz érnek. Összeszorul a mellkasa, de mély sóhajjal fújja el a múlt árnyékait az útból, hogy ne gátolják őket semmiben. Lánya társa a válogatásban, élvezettel pakolja a portékát zacskókba, míg végül megvesznek mindent, amire szükség van odahaza. Kap egy csokibékát hálagyanánt. Azt falatozza, miközben kifelé tartanak. Elektra elfelejtette elhozni bűbájokkal felvértezett táskáját, így nehéz cekkerek terhelik jobbját. A balt a rajta lévő friss sebek miatt kímélni kénytelen. Valami nincs rendben. Megszédül. Egy pillanatra nyelni sem tud, s látása is elhomályosul. Kezével az egyik stand szélén támaszkodik meg, majd néhányszor megrázza fejét. - Anya baj van? - jön is nyomban az aggódó kérdés gyermekétől, aki mellette áll az édesség maradékát tartva - Nem, semmi baj Kicsim, csak nehezek a szatyrok - feleli hősnőnk, majd nagyon halvány mosoly suhan át ajkán. Az a fajta, amit megnyugtatásnak szán az ember, de nem sikerül meggyőzőre - Néhány mély lélegzet és elmúlik - ezzel biztatva magát cselekszik Elda, s szívja be tüdejébe a fűszer illatú, hideg levegőt. A taktika beválni látszik, feje tisztul, így továbbmennek, hogy mielőbb a Holdfény 33-ban lehessenek. Kiérve azonban az utcára mégis utoléri őt a mindeddig féken tartott végkimerülés. Pulzusa és vérnyomása lezuhan, torka és mellkasa összeszorul, szemei előtt minden elfehéredik. - Anya!...Anya!...- ennyit hall még utoljára, mielőtt sötétség, s néma csend borulna elméjére. Végtagjaiból kiszáll az erő utolsó szikrája. Kezéből a szatyrok kizuhannak. Hangos puffanással találkoznak a talajjal, tartalmuk szétszóródik, elgurul. Elektra pedig, előbb összeroskad, majd elterül a földön, annak ellenére, hogy Imola próbálja megfogni. - Anya!...Anya! - rázza anyját a kicsi, kétségbeesetten szólongatva és elsírja magát - Segítség! Anya! - vég nélkül ezt kiabálja zokogva, ahogy ott térdel az ájult test mellett, mely hiába lökdösi nem mozdul. A vastag kabát, sál és sapka alatt nem látni, de Elektra felületesen lélegzik. Ajka lilás, kiszáradt, arca hamuszürke. Pillái alig rezzennek. Körmei ajkával egyszínűek. Keze jéghideg. Nincs rajta kesztyű, mert azt is elfelejtette felvenni már megint.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2020. december 14. 15:26 | Link

Elda
outfit of the day × a megfáradt arc

Hűvös szellő suhan végig rosszulléttől kimelegedett testemen, azonban ez rengeteget segít abban, hogy hamarosan visszatérjek a megszokottba; vagyis az enyhe gyengélkedésbe. Mert mostanra az a normális, hogy a fejem lüktet, mellkasom szorít és csak akkor érzek némi megnyugvást, ha a zuhany alatt tudok tölteni néhány tízpercet. Most is ez a művelet segített abban, hogy legyen erőm kimozdulni a házból, és Edu barátomnak is megígértem, hogy ma már nem fogom lemondani a közös programot. Ezért nem is ártana, hogyha végre lenne valami normális étel és ital az otthonomban. Lemondó sóhaj távozik ajkaimon, miközben magamhoz veszek nyolc darab gyöngytyúk-tojást, egy fél kiló magvas kenyeret és többféle zöldséget. Ezzel már nagyjából elleszek a hét többi napjára, hogyha rá tudom venni magam az étel elkészítésére. Ami azt jelenti, hogy ebből semmi nem lesz, de ha esetleg ellenőrzést kapnék valamelyik barátomtól, akkor meg tudjam mutatni, hogy be van vásárolva.
Még azt a palack forrásvizet kérem – mutatok tárcámból kutató mozdulataim között az italpult felé, és amikor megkapom a végösszeget, az árus kezébe tudjam nyomni a csilingelő pénzérméket. Köszönetként biccentek egyet, és a magam lassú tempójában kezdem elpakolni a zsákmányt. Hosszú ujjaim érzékenyen reagálnak a furcsa tapintású csomagolásnak köszönhetően, ezért fintorogva és egyre udvariatlanabbul rágva a mentolos ízű gumit lépek el a standtól, hogy néhány öles lépéssel a padka mellett parkoló járgánynál teremjek. Mélyet sóhajtok. Ahogyan a levegőt beszívom orromon, szinte végig éget az érkező oxigén a mentolosrágótól.
A szerzemények az oldaltáskában landolnak, én pedig már majdnem kapnám fejemre a sisakot, hogy lelépjek a piactérről, ám ekkor kétségbeesett és ismerős kislányhang csapja meg a fülemet. Lehet ez? Vagy ez már a hallucináció egy újabb formája. Megrázom fejemet, és ahogyan megpillantom Imolát végig szalad a hideg gerincem mentén. Kiejtem ujjaim közül a sisakot, zsebembe vágom a néhány deciliteres vizet, és egy másodperc alatt termek az ájult nő mellett. – Menj hátrébb, Kicsim – becézem ösztönösen a gyereket, hogy közelebb hajoljak édesanyjához. Lélegzik. – Elektra – szólítom meg először normál hangerőn, majd a következőt megszólítás már erősebben távozik torkomon. – Elda! – idegesen törlöm meg ajkam jobb szélét, miközben finoman vállaira fogok, és megrázom őt. Más ingerre nem számítok reakciót, elvégre ájult betegről beszélünk. Feje mögé térdelek, így combomra emelve finoman sötét hajkoronáját, és így folytatom a hozzá való beszédet. – Elektra, térj magadhoz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2020. december 14. 16:11 | Link

Marci


Sírva kiabál, vékony hangján torka szakadtából. Kétségbeesetten rázogatja apró, kesztyűbe bújtatott kezével anyját. Nem történik semmi. A nő nem reagál. A lányka már alig lát a könnyeitől, de megérzi, hogy valaki finoman arrébb tolja. A hangját is felismeri és abbahagyja a kiabálást. Kipirult arcocskájára furcsa gyermeki érzések keveréke ül ki és eltátja remegő ajkait. Mert aki meghallotta és jött, hogy segítsen, az a kedves mosolyú Marcell. Körülöttük kisebb csődület kezd kialakulni. Félkörben megállnak a hármas felett az emberek és ki-ki a maga módján próbál - főként tanácsokkal közreműködni. Jönnek olyanok, hogy emelje meg a lábát, hogy a vér a fejébe menjen vagy, hogy hívják azonnal a SÜVEG rohamkocsiját, és hasonlók. Van aki még azt is megkérdezi - mivel hátrébb áll -, hogy a földön fekvő meghalt-e? Aztán végre valakinek eszébe jut és elkiabálja magát, hogy: "Menjenek hátrébb! Had jusson az a szerencsétlen levegőhöz!" Ezután egy másik jó érzésű illető pedig azt harsogja, hogy: "Foglalkozzanak a maguk dolgával, mert már van, aki segít az asszonynak!" Imola eközben könnytől csillogó szemmel, még mindig nedves arccal figyeli a történteket. Próbál segíteni ő is úgy, hogy szólongatja tovább anyukáját, akinek feje már a férfi ölében pihen. - Anya, ébredj fel! Anya...kérlek! - mondogatja hüppögő hangon és még néha egy egy cseppecske legördül szemei sarkából. Semmi változás. Elektra puhán veszi a levegőt, arcszíne még mindig nagyon halovány, de ajka árnyalata már inkább fakó, mint lilás. Mintha csak nagyon mélyen aludna, de mégsem, mert a szemei nem mozognak. Lánya megfogja kezét és felemeli a betonról - egyiket a másik után, vigyázva a sérültre -, hogy a kabátjára tegye őket és igyekszik melengetni. Közben az egyik ember mögöttük összeszedte a kiszóródott holmikat és a csomagokat leteszi melléjük, majd fejét megcsóválva elballag. Három jókora szatyor tele mindenféle földi jóval. Csak a tojások törhettek össze, de talán megvédte őket az okos pakolás. Nem releváns. Vesznek helyette másikat. Hősnőnk mindebből semmit sem érzékel. Nincs eszméleténél egyáltalán. Még a hangokat sem hallja. Agya úgy döntött ideje behozni azt a rengeteg órányi alváskiesést. Túl sok volt, amit éberen, gondolatokkal terhelve töltött az elmúlt két hétben. Az evés és ivás csekély mennyiségét pedig keringése sínylette meg. A napi maximum fél liter folyadék és pár falat étel csak mondhatni vegetálni elég. A megterhelés miatt ez be is igazolódott. Emiatt esett össze az utca közepén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2020. december 14. 18:38 | Link

Elda
outfit of the day × a megfáradt arc

Szívem kalapál, és ésszel fel sem fogom, ami történik, csupán ösztönösen cselekszem. Elfog a mély aggodalom, miközben próbálok mindent megtenni, hogy Imolát nyugodtan, Elektrát pedig éberen és egészben tudhassam. Azonban ez nem egyszerű. A fejem zúg, a külső hangok – amik egyre hangosabbak, mégis – eltompulnak. Simogatom méretes tenyeremmel a sötét hajzuhatagot, és megállás nélkül szólongatom őt. Olykor ki-kitekintek a kislányra, akinek hátát másik kezemmel simítom végig nyugtatásképpen, ám ekkor valakinek van pofája fölém magasodni, és ekkor nyílik meg füleimnek újra a világ. Ingerülten tekintek fel, és a keselyűkre emelem szikrákat szóró, már majdhogynem ijesztően agresszív tekintetemet. Védelmező kutya módjára feszítem meg állkapcsomat, hogy mélyről jövő öblösséggel küldjek el mindenkit melegebb éghajlatra, de még idejében kapcsolok; nem rémiszthetem meg Imolát. Akit soha nem akartam, hogy sérüljön ebben a történetben. Minden erőmet összeszedve fordulok hát felé, hogy kedveskedő, de mégis ijedelemtől reszkető szemeimet az ő szempárjába fúrjam. Éppen meg is szólalnék, amikor az egyik járókelő végre rendre utasítja a csűrhét, én pedig hálásan csillogó szemeimmel és egy lágy biccentéssel köszönjem meg neki a közreműködést. Noha ezután ismét magamra maradok. Egy halálra rémült gyerekkel és ájult édesanyjával. Nem engedhetem magam kétségbe esni. Ámde nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés. Karomba emelném, hogy vigyem az ispotályba, azonban addig mi lesz Imolával. Idegenre mégsem bízhatom, ezért csak közelebb hajolok a földön fekvő nőhöz, hogy reszkető kezeimbe vegyem orcáját, hogy onnan szólongassam és kérleljem őt tovább.
Elda, kérlek… könyörgöm, térj magadhoz! – döntöm jéghideg verítéktől gyöngyöző homlokomat az övéhez, és még egyszer finoman megrázom őt, miközben mélyet sóhajtok. A földön sem feküdhet az örökkévalóságig, de egyedül nem nagyon tudom, hogy most mit tehetnék. Ájult embert meg ugye nem emelünk fel egy ideig, ezért még várok, s közben felegyenesedek. Egy, még ott maradt férfira emelem a tekintetem végső kétségbeesésemben. – Elnézést! Hé – kezdem és intek neki, hogy jöjjön közelebb. – Kérem, értesítse az ispotályt Ébredj már, Elektra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2020. december 14. 19:39 | Link

Marci


Annyira rossz így látnia anyját. Még nem volt talán beteg sem, csak kicsit náthás, de abból a mama levese kikezelte hamar. Most meg itt fekszik és nem akar felébredni, pedig már ketten szólongatják. Szeretné, ha jobban lenne. Miért nem kel már fel? Mi történt vele? Kérdezgeti magában a csemete és megint kiflire áll a szája. Ekkor eszébe jut, hogy hátha az segít Marcellnek, ha elmondja amit az alatt a két hét alatt látott, amíg odavoltak. Panaszosan ejti ki a szavakat, mert nagyon meg van még mindig ijedve. Kezét pedig le nem venné anyjáéról egy percre sem. Tovább melegíti, ahogy tudja - és ahogy a papa tanította - óvatosan simogatva - Mondtam anyának, hogy egyen meg igyon többet - kezdi hüppögve, majd amint meglátja a felnőtt rávetülő kedves tekintetét még jobban megered a nyelve - De alig evett, alig ivott és nem is aludt - magyarázza és kezdi magában sorba szedni az eseményeket. Párszor, amikor felriadt kereste anyját az ágyban, de nem találta ott. Reggel is legtöbbször üres volt mellette a fekvőhely - Csak ült az ablakban és nem is mozgott. Amikor meg azt hitte nem hallom, sokat sírt - meséli az emlékeit, amik korára jellemzően kicsit kuszának hatnak - Anya még nem sírt sose - rázza meg sapkás kis fejét, amitől az alóla kilógó fürtök ide-oda repkednek. Néhány pillanattal később megint bevillan neki egy dolog, ami talán fontos lehet - Akkor kezdett el sírni, amikor azt kérdeztem, hogy te miért nem vagy velünk - mondja, s ekkor úgy érzi megrándult Elektra keze az övé alatt - Anya?... - kérdezi nagyon figyelve, hátha megtörténik újra. Arcocskáján várakozó kifejezés terül szét, ahogy anyukáját nézi. Vannak dolgok, amiket nem tud még felfogni, hiába nagyon okos és éles látó. Az egyik ilyen a hóember, a mellette térdelő, mindig vidám felnőtt és a sírás összefüggése. Lehet amiatt van anyukája ennyire rosszul, mert nem volt ott velük Prágában, hogy felvidítsa? Akkor ha megmondja neki, hogy már itt van, talán felébred. - Marcell itt van...Segít neked... - mondja halkan és csak vár szinte lélegzetvisszafojtva. Elektra tudata ezalatt lassan kezd visszatérni. Először csak tompa moraj minden zaj körülötte, majd belé mar a hideg, amitől reszketés fut végig rajta. Rettenetesen fázik. Ez az első dolog, amit a valóságból megérez. Azután tisztulnak a hangok és nyernek mind inkább értelmet, míg végül mondatokká állnak össze fejében. Kettőt hall meg közülük tisztán. Mindkettőt Imola mondja, finom de szomorú hangján."...Marcell itt van...Segít neked..."Döcögősen jut el a szavak elméjének vásznára való felfestéséhez, ám amikor végre sikerül, akkor agya kiadja a parancsot, s szemei lassan kinyílnak. Még képtelen fókuszálni sötét és homályosnak ható lélektükreivel, de a furcsa folt, amire néz maga felett, az nagyon ismerős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2020. december 14. 20:19 | Link

Elda
outfit of the day × a megfáradt arc

Aggódásom eléri a maximum szintet. Közben a megszólított járókelő biccent, és elindul a segítségért, mire én némiképp megkönnyebbülve folytatom a tincsek simogatását. Több mindenre kell figyelnem most, ami nem éppen nevezhető egyszerűnek az engem is gyötrő rosszullét miatt, de össze kell szednem magam. Erősnek kell lennem. Imolát tekintetemmel kísérlem megnyugtatni, ami végül megindítja nyelvét, és apró szája megosztja velem az elmúlt hetek történéseit. Elektra rosszul volt. Ismerős dolgokat ír le nekem ebben a groteszk mesekönyvben, amit az tesz még furcsábbá, hogy az apró lány hangját kell azt végig hallgatnom. Látványosan mozdul egy nyeléssel férfias ádámcsutkám, és a simogatásom is abbamarad a sztori erejéig. De mi történhetett? Nem tudom elődönteni, hogy minek vagy kinek tudható be az étvágytalan depresszió. Elvégre ha miattam lenne szomorú, akkor valami rosszat kellett volna tennem. Ám erre nem emlékszem. Hiszen elmenekült előlem. Elmenekült előlünk. Az elől, amik lettünk és lehettünk volna. Sírt a nevem említésére, amit újfent nem tudok hová tenni. Valaminek történnie kellett, hogy szó nélkül távozott, s az sem éppen bizalomgerjesztő rám nézve, hogy arról sem kaptam semmilyen nemű információt, hogy visszatérnek Bogolyfalvára.
- De már nincsen baj, Hercegnőm. Itt vagyok - felelem, s ekkor mindketten felfigyelünk arra, hogy Elda reagál a külvilágra. Szemeim reménnyel telin csillannak fel, miközben belső indíttatásból húzom magamhoz közelebb Imolát, hogy egy hármas összefagyott szoborként éljük meg az elkövetkezendő másodperceket. Nem tudom, hogy mit kellene éreznem, de megnyugvásom bizonyos. - Elektra - suttogom, és óvatosan tarkójára csúsztatom hosszú ujjaimat. Figyelem reszketését, így lassan eleresztem őt, hogy levegyem bőrdzsekimet. A hideg belemar a pólóm alól kilógó karomba, és libabőr formájában emeli magasba a szőrt mindkét alkaromon. Lágyan próbálom felültetni a nőt. Ám éppen annyira  hogy ráterítsem a kabátot, és hátát mellkasomnak döntsem. Így ülünk tovább, csendben néhány percig, mielőtt újra megszólalnék. - Igyál - felelem, és a hátára terített dzseki belső zsebéből előveszem az imént vásárolt forrásvizet. Jéghideg ujjait érik enyéim, ahogyan a palackra kívánom fogatni azokat, és elindítom a színtelen ajkak felé. - Kérlek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2020. december 14. 21:31 | Link

Marci


Nagyon kedves a felnőtt hozzá. Ez kezdi megnyugtatni. Igazat mondott, amikor először találkoztak. Megvédi őket minden bajtól. Sötét szemei nagyra nyílnak, ahogy meglátja, végre ébredezik anyukája. Annyira figyeli, szinte levegőt sem vesz a nagy koncentrálásban. Nem is pislog, mert nem akar lemaradni egyetlen pillanatról sem, ami történik. Marcell közelebb húzza őt ezalatt magához, hogy azután levegye bőrkabátját és ráterítse reszkető anyukájára, akit feljebb is húz valamivel. Így vannak ők hárman, a földön. Nem szólal meg egyelőre. Várja, hogy mi lesz ezután. Előkerül egy üveg víz, amivel a férfi itatni pórbálja anyukáját. Hátha neki sikerül. Elektra eközben visszanyer valamicskét erejéből. Mint a lemerülőben lévő elem amit, ha állni hagy az ember, akkor utána egy ideig bírja megint. - Imola... - ez az első szava, amit ki tud mondani. Hangja erőtlen és tompa tónusú. - Marci... - suttogja, majd az ajkához érő üvegből egy kortyot magához vesz, majd kettőt és így tovább, egészen a palack feléig, hogy azután elfordítsa kicsit a fejét, jelezve ezzel, hogy elég. Tekintetével lányát keresi és remegőn nyújtja ki felé sebes kezét - Kicsim...Ne haragudj...Nem akartalak megijeszteni...- beszél továbbra is jóval halkabban, de már inkább fátyolos hangon, mely egyelőre távol áll még a megszokott bársonyosságtól. Észre sem veszi, hogy fejét közben a férfi mellkasának döntötte. - Anya... - ennyit mond csak lánya, majd odabújik hozzá és elmosolyodik. Nagyon örül, hogy anyukája felébredt. Tényleg nagyon félt, de most már biztosan minden rendben lesz, mert Marcell itt van és ő tényleg egy hős, ahogy az anyukája mondta. Elektra lassan fordítja kicsit fejét oldalra és köhint párat. A víz amit elfogyasztott körmérkőzést vív a bennmaradásért, de egyelőre nyerésre áll. - Köszönöm - szólal meg ismét, de ezt már a férfinak címzi és rá igyekszik nézni. Nem ilyen viszontlátást remélt, ám a tényt, hogy épp Marcell mentette meg, magában egy apró jelnek tekinti. - Nagyon fázom és haza szeretnék menni - didereg, annak ellenére, hogy rajta van már egy másik - feltételezhetően Marcell tulajdonát képező - kabát is sajátja felett. Ha férfi segít neki, megpróbál felállni és ugyan nehezen, de megtalálja egyensúlyát. Gyűlt benne annyi erő össze, hogy talán nem kell ölben hazavinni. Feltéve, hogy hamar elindulnak. Kisimítja arcából haját, majd rámosolyog Imolára, aki mindeddig csendben nézte őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 288
Összes hsz: 326
Írta: 2020. december 15. 09:31 | Link

Elda
outfit of the day × a megfáradt arc

Mindhárman reszketünk valami miatt. Elektrát a hideg és az erőtlenség kínozza, míg engem csak az előbbi. Azonban Imola ijedtsége rémiszt csak meg engem igazán, ami – meglepő módon, de hozzá teljesen jellemzően – hamarosan fakulni kezd, amikor megpillantja tudatára ébredő édesanyját. Megkönnyebbült sóhaj távozik tüdömből, miközben azt figyelem, ahogyan a nő végre inni kezd. Nem is keveset, ezért ha az ő szervezete nem kezdene tiltakozni, akkor éppen én venném el szájától a palackot. Nem tanácsos egyszerre ennyit inni, mert a végén még kidobja magából gyomra, és csak még inkább kiszárad. Óvatosan kell. Finoman. Ha kell, akkor most negyed óránként meg is fogok vele itatni egy kortyot, amíg ébren van. Hiszen nem kérdés, hogy valahogyan hazakísérem őket, és ágyba fektetem mindkettőjüket. Ugyan este még nincsen, de Imolát is láthatóan kimerítette a családi dráma, Elektra esetében pedig nem is kérdés, hogy a végtelenségig ki van merülve. Egy ideig karjaimban tartom, reszkető mellkasomon pihentetve a törékeny hátat, majd amikor megkísérli a feltápászkodást, azonnal felpattanok, hogy meg tudjam tartani őt. Vaskos ujjaim érik az ő gyengéd kezeit. Fázik. Hogyne fázna. Az időjárás sem kegyes ma hozzánk, és egy ennyire kimerült test nem tudja már megtartani úgy egészséges hőjét, ahogyan kellene.
Akkor menjünk – suttogom, majd a súlyos szatyrokért hajolok. Kettőt aggatok erősebb, bal karomra, s azzal karolom át Elektra derekát, hogy hazafelé megtarthassam. Ujjaim végén kényelmetlenül lóg a harmadik táska, de így nem fogom elengedni őt, és még az otthonra szánt élelmet is elbírják erős karjaim. Ilyenkor jön igazán jól a fizikai edzettség. Jobbomat lelógatom magam mellé, és megmozgatom ujjaimat, hogy jelezzem a kislány felé; erre bizony most rá kell fognia. Nem hagyhatom elveszni, de annyi felé nem tudok szakadni, hogy még őt is felkapjam karomba. Imola kesztyűs kis kezei tenyeremben landolnak, és végre elindulunk.
Óvatosan – mondom alig hallhatóan a nő felé, majd amikor elsétálunk motorom mellett, csak egy védőbűbáj hagyja el ajkaimat, hogy az illetéktelen kezek ne érhessék, amíg vissza nem jövök érte. – Sok érdekeset láttál? – fordulok a kislány felé, és ugyan nem tudom megkérdezni, hogy hol is voltak, de próbálom kirántani az őt ért sokkból. Így tűnünk el az utca forgatagában, hogy hamarosan a Holdfény utcában lehessünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ágas Tamara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2020. december 27. 15:36 | Link

Doktor Hollóvölgyi Zsófia


-Igen,oda járok-közöltem, és bár nagyon lazának akartam tűnni, ez nem igazán sikerült. A kutya viszont bármelyik pillanatan a újra rám cuppanhat.Amit a legkevésbé sem szeretnék. De tényleg. Nagyon nem.A lány-vagy inkább nő- neve Hollóvölgyi Zsófia. Egyébként elég idegesnek tűnt...Mondjuk meg is értem. Felé pillantottam.Nem tudtam segíthetek-e valamiben, így, végső elkeseredésemben mekérdeztem, nincs-e kedve elmenni velem enni valamit-és...őőőő...nem lenne-e kedve elmenni...enni valamit?-ez mondjuk jó furán jöhetett ki...végtére is, az ő kutyája akart megenni(vagy legalábbis megnyalni).Meg én vagyok a gyerek...persze nem azt mondom, meg kéne hívnia mert az természet ellenes. Mondjuk pár másodperc elteltével rájöttem milyen hülyeséget kérdeztem,de már nem lehetett csak úgy visszaszívni...basszus de hülye vagyok. mi van ha mondjuk dolga lenne!?Ez nagyon ciki!!!Pár pillanat alatt viszon fel kéne ocsúdni a bambulásomból,és rendezni aa dolgokat...Na ja. Ez már a nehezebb része.-pe-persze ha ez gond...nem kell- na jó, szerintem csak rontottam a helyzetemen de mindegy.tudom ez az egész nagyon furán hangzik.-Kezdtem-csak lehet hogy az egész lábnyalogatás onnan kezdődött hogy kipróbáltam valami új bio-krémet éééés...igazából ennyi- fejeztem be a vallomásom, a nő válaszára várva


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Juhász Laura
KARANTÉN


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2021. május 6. 12:12 | Link

Masa

csak egy kis shoppingolás


Mindig is szerettem a piacokat, bár a mugliké fele ennyire izgalmas nem volt. Szeretem a sokféle illatot, a fel-felkiáltó árusokat, ahogy a portrékájukat hirdetik. És itt aztán minden is kapható. Időnként eljövök ide, még ha nem is akarok venni semmit sem. Figyelek, hallgatok, szimatolgatok. Felmérem, hogy kinél érdemes vásárolni, kinél nem.
Mostanra már egész jól kiismerem magam ebben a kavalkádban. Gyors léptekkel haladok el egy idősebb boszorkány mellett, aki valamilyen szuperjó pattanáseltüntető szert igyekszik rátukmálni az emberekre. Egy pillantásra sem méltatom, egyrészt mert nem érdekel a bájitala, másrészt meg kamu az egész. Nem használ semmit sem a szer, hiányzik belőle a legfontosabb alkotóelem. Egy  hajlott hátú öregurat keresek, akinél takaros kis kupacokban állnak a különféle növények. Mosolyogva köszönök neki, aztán gyorsan elhadarom, hogy mikre lenne szükségem. Bólint minden egyes hozzávaló hallatán, ajkai halvány mosolyra húzódnak, de nem szól egy szót se. Elfojtok egy nyögést, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Tudja, hogy minek a hozzávalói ezek. Igyekszem nem elvörösödni (nem sok sikerrel), amikor a kezembe nyom pár tölgyfakérget, amit én elfelejtettem kérni.
- Pali bácsihoz menjen mentamézért, az övé a legjobb – segít ki egy tanáccsal az öreg, és ettől olyan zavarba jövök, hogy már csak egy zavart motyogásra futja. Aztán felmarkolom a kis (felcímkézett) zacskókat és sietek is tova a mézemért. Pár lépés után megtorpanok egy különösen szép csokrokat áruló bódé mellett. Igen, klasszul nézne ki az erkélyen az asztalon. Igen, kéne is vennem valami … valami szokványosabbat, valami normálisabbat, hátha akkor nem akar majd kiugrani a szívem a helyéről. Igen és talán vehetnék még ezt-azt. Igen-igen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 663
Összes hsz: 6308
Írta: 2021. május 7. 17:11 | Link


csiribú | csiribá

Magamban poroszkálok a téren, pénztárcámat jó mélyre süllyesztve zsákomban. Attól félek, hogy ha elővenném, mind elköltődne erre, arra, így inkább csak kiélvezem az arcomat simogató napsugarakat, és kergetem a saját magam elől menekülni próbáló árnyékomat. Orromat meg-megcsapja a különböző standokon árult ételek, hozzávalók illata, és tudom, hogy lassan kezdek eljutni arra a pontra, hogy ha tovább ácsorgok a gyümölcsök között, akkor bizony vásárolni is fogok, így inkább tovább rúgom a port az csecsebecsék felé. Elhaladok a boszorkány mellett, akitől már több ízben is vettem ezt-azt, a sort a Launak szánt medúzás szélcsengő kezdte meg, de lett azóta egészen apró rókafigurám, sőt, anyának is innen vettem születésnapjára napraforgós kitűzőt. Széles mosollyal köszönök, de mivel éppen vásárlója van, most nem állok meg, kavicsok csikordulnak a talpam alatt, ahogy kikerülök egy anyja kezét hirtelen elengedő minihurrikánt. Hát, ez elszaladt, konstatálom, a nő arcának megnyúlásából ítélve pedig pontosan az édességes bódé felé. Megkordul a gyomrom, így inkább nem is képzelem magam elé a cukorkákkal, csokikkal, kekszekkel megrakodott padokat, fejemet megrázva szökdécselek tovább a piactér kevésbé guszta részéhez. Az igazság az, hogy szívesen kísérleteznék különféle főzetekkel órákon kívül is, de egyrészt nem merném kipróbálni milyen hatásuk van, másrészt a bájitalalapanyagok... Pofátlanul drágák tudnak lenni. Szóval inkább igyekszem kifőzőcskézni magam Rudi bácsi óráin, és ha kísérletezni támad kedvem, a teakonyhában élem ki e vágyat, ennek általában a levitások is örülni szoktak. Ki utasítana vissza egy kis ingyenkaját, mi? (Azt leszámítva persze, aki egyszer már besárgult a füves sütimtől.)
Ismerős szőke kobak bukkan fel előttem, ahogy kikerülöm a gödröt, amiben korábban kétszer már hasraestem. Mielőtt azonban gyorsítanék, hogy beérjem, vigyorogva megköszönöm a rövid tapsot a bácsinak, aki eddig mindkét esésemnél jelen volt, és most velem együtt Üdvözli fejlődésemet. - Lau! - szaporázom meg lépteimet, átfurakodva magam az embereken. Nincsenek ám sokan, csak valahogy senki sem az én tempómban szeret közlekedni. - Szia - bukkanok ki egy férfi háta mögül, s szatyromat magam elé húzva beállok mellé csodálni a virágokat. - Van valakinek valamilye, amiről megfeledkeztem? - húzom össze szemöldököm, rögtön picit ijedtebben kutatva emlékezetemben szülinapok és névnapok után.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2021. május 7. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
KARANTÉN


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2021. május 8. 17:40 | Link

Masa

csak egy kis shoppingolás


Oké, akkor lesz egy csokor rózsa. Vagy, várjunk csak nem is. Az túl … izé. Valami hagyományosabb kéne. Az a lila bigyó, vagy talán ez a szép sárga akármi? A fenébe, egészen eddig tudtam ezeknek a virágoknak a nevét! Most meg tökre kiment a fejemből. Sőt még kezd is homályosodni a látásom. Vagyis ja nem, most hogy nem kapkodom össze-vissza  a fejem tök normálisan látok. De, biztos hogy jó ötlet az a csokor? Mert hát van itt egy rakás más is.
Hatalmas lendülettel fordulok oldalra, hogy megnézzem a szélharangokat, meg apró kis tálkákat, gyertyatartókat a szomszédos standnál. Lehet, hogy inkább ilyet kéne vennem. Vagy ilyet is. Meg valami gyümölcs is kellene, meg süti meg
 - Mi a szöszt csinálok én? – fakadok ki hangosan, alaposan megijesztve a mellettem elhaladó gyerekeket. Rosszalló tekintettel fordulok hát vissza a virágoshoz és hezitálás nélkül mutatok rá egy csokor kardvirágra. Háh, eszembe jutott a neve az egyik gaznak, hát nem szuper?! Az árus szusszan egyet, megnyugodva, hogy nem egy totál hibbanttal van itt dolga, aki csak ácsorog és nem vesz végül semmit. Átnyújtom az érméket, aztán nyújtom a kezem, hogy átvegyem a csokrom és ekkor jut el a tudatomig, hogy áll mellettem valaki, aki meg is szólít.
Gyorsan a lány felé fordulok, arcomon teljes zavarodottság és valami más látszik, miközben elejtem a csokrot is és a szatyromat is. Teljesen lesápadva meredek tátott szájjal Masára, majd hirtelen elpirulok és hadarni kezdek összefüggéstelenül.
- Szia! Én nem … vagyis … én … csak … tudod, ez nem … szóval … - hát ez aztán pompás, nem gyanús, kicsit se. Észrevétlennek szánt pillantást vetek a szanaszét szóródott csomagaimra, tuti hogy csak annak nem tűnik fel, aki épp elhagyja a piacteret. Tökre úgy érzem, hogy most az egész világ engem figyel és olyan mindenttudó vigyorral bólogat, hogy aha, aha, na peeersze. – Mi? Kinek? Milye? – sikerül valamelyest összeszednem magam, hátha még sikerül menteni a menthetőt. – JA! Ja, ja nem. Nem, én csak … - megkönnyebbült felkiáltásomat – hisz már értem, hogy mire utal Masa – rögtön fel is váltja a zavart magyarázáskodás - … izé, úgy gondoltam, hogy jól jönne egy kis dísz a konyhaasztalra. Vagy az erkélyre. Nemtom. Szép, illatos, tavasz van – rántok vállat, tekintetem szinte könyörög a lánynak, hogy ne kérdezgessen, gőzöm sincs róla, hogy mit is csinálok jelenleg. – És Te? – Mit csinálsz itt? Miért éppen most? Mit tudsz, mire gondolsz? Egy tizes skálán mennyire vagyok most fura? Légyszi, légyszi ne nagyon, légyszi, légyszi!

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2021. augusztus 21. 21:04 | Link

Mihályfi János


Visszaköltöztek, de a hűtő üres. Úgy kong, akár egy lélekharang. Fel kell tehát töltenie. Alapanyagokkal: húsokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel, magvakkal, édességgel. Újra kell kezdeniük az életüket. Vagyis valójában folytatni onnan, ahol félbeszakadt. Első lépésként csak otthon lenni és visszazökkenni a régi kerékvágásba. Azután pedig felkészülni az előkészítőbe való beiratkozásra. Imola elérte a megfelelő kort, így ősztől járni fog és már kezdi várni. Mindent csak sorjában. Hősnőnk tehát könnyed, sötétkék alapon, apró virágos, hosszú ruhájában, oldalán megbűvölt táskájával sétál be a piactérre. Motorját a parkolóban hagyta. Jól esett ezen a kellemes nyári reggelen a nyeregben ülve róni az utat. Hegei teljesen eltűntek, sőt talán halványszín bőre még szebb is lett, mint volt a sebhelyek megszerzése előtt. Sötét haját laza, derekáig érő fonatba kötötte. Ajkára tett egy kevés mélyvörös szájfényt és pilláit is kifestette. Maga miatt élt ezzel a leheletnyi renoválással. Jól esett egy kicsit élettelibb arcot viszont látni a tükörben indulás előtt. Akkor tudatosul csak benne, hogy épp egy emlékekkel telezsúfolt helyre igyekszik, amikor befordul a sarkon. Innen már nincs visszaút. Mély levegőt vesz tehát, majd határozott léptekkel odasétál a magvakat és fűszereket áruló idős hölgyhöz, Normához. - Jaj kedveském, de rég láttam! - szólal meg a matróna, aki egyértelműen felismerte, és látszik rajta, hogy nem igazán tudja mit mondjon, de nagyon kutat az emlékezetében - Vigyen egy kis wasabis mandulát, most érkezett - folytatja, aztán amikor rájön, hogy ebbe csúnyán beletrafált, csak sajnálkozóan szusszan egyet - Köszönöm, de azt csak Marcell szerette - mosolyodik el kényszeredetten, de kedvesen elodázónak hatóan Elektra, azonban ezt csak az venné észre, aki ismeri az arcelemzés alapszabályait. Beteszi a szükséges fűszereket és magvakat a kis zacskókba, leméreti őket, fizet és igyekszik mielőbb tovább állni. Bárhová megy, Hege és a vele való közös emlékei kísértik. Erről egy dal szövegének részlete jut eszébe - Ölelj meg újra..Ölelj meg ugyan úgy..Még egyszer..Csak az a múltad..Amire velem együtt emlékszel - dúdolja halkan, s közben összeszorul a szíve. Megrázza fejét, lehunyja szemeit, melyek égni kezdenek és mélyet sóhajt. Hamar úrrá lesz feltörő érzésein. Folytatnia kell a bevásárlást és már így is elég sok pletyka kering arról, hogy megőrült. Nem volna jó tetézni azzal, hogy elsírja magát a piac közepén. A dúdolás is épp elég lesz, főleg annak fényében, hogy a mélyen tisztelt nyugdíjas maffia egyik prominens tagja épp akkor haladt el mellett, amikor a strófa közepén járt.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 663
Összes hsz: 6308
Írta: 2021. augusztus 24. 01:03 | Link


csiribú | csiribá

- Hupsz - kommentálom a földre pottyanó zacskók zizzenését. Tőlem ez még nem is lenne szokatlan, előfordul, hogy elbambulok, és elejtek ezt azt, de Lautól már némiképp váratlanabb a dolog. Gondolkodás nélkül guggolok hát le, hogy szatyromat oldalra tolva kezdjek el nyúlkálni a vásárolt holmik után, nem is igazán figyelve oda, hogy mit ragadok meg. Tekintetem vissza-visszaugrik a lány arcára, a vonásaiban pislákoló zavartság érdekesebbnek tűnik holmi tárgyaknál. Hjaj, mikor tanulom már meg mire kell igazán figyelni, és mire nem? És még én akartam mesterdetektívnek tanulni... - Hm? - hümmögök kérdőn a céltalannak tűnő habogásra - hm? - újra és újra - hm? - némelyik hang elvész a piac zsivajában, mások talán elérnek a navinésig. - Mi? - értelmesen nézhetünk ki. Az egyik össze-vissza terelgeti maga előtt a hangokat, a másiknak a kultúrált visszakérdezés sem igazán megy. - Hát - kezdeném a magyarázatot a virágstand és a vásárlás, valamint a szülinévnapok között, fent sem igazán akadva azon, hogy esetleg túlontúl hirtelen volt a gondolatmenetem számára. Oké, napjában legalább háromszor négyszer ejtek mély gondolkodásba embereket, akik nem értik, hogyan jutottam el oda, amit kiejtek a számon, szóval nem para, meg van szokva.
De Lautól? Váratlan.
- Áááá, dekorálsz, szépítesz - mosolyodok el megvilágosodva. Tekintetem felragyog, ahogy elképzelem a cuki kicsi házat nem csak kívül, de belül is megtelve virágokkal, növényekkel, és hát botanikát tanulok, az ég szerelmére, az arcomra van írva lelkesedésem. - Segíthetek megtervezni? - pislogok kiskutyaszemekkel, és fejben már tovább is pörgetem. - De akkor inkább cserepeset is nem? Hogy sokáig legyen jó, és akkor olyat ami tisztítja a levegőt, meg ami barátkozik a vizeddel, meg nem mérgező Beninek... - kész, engem teljesen elvesztett mára az emberi nem. Meg sem hallom szinte, hogy visszakérdez, csak a földön guggolva szorongatom a csomagját, oda sem figyelve. - Ezeket is otthonra vetted? - utalok rájuk, de ahelyett, hogy kinyitnám, inkább megkérdezem előbb. Inkább választom azt, hogy figyelem, ahogy Lau arcán játszanak az érzelmek, mint hogy megszemlélhessem magamnak a vásárolt dolgokat - no meg amúgy nem adott rá engedélyt hogy turkáljak, csak segíteni szerettem volna, szóval nem lenne szép dolog... Majd kíváncsiskodok, ha azt mondja, hogy persze Masa, nézz meg mindent, hajts ki mindent, tetvéssz át mindent. Majd akkor. Csak mondd már, te lány!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2021. szeptember 8. 13:59 | Link

Mesélő - a Bogoly FM régi épülete - szeptember eleje - orvosi karton


Átköltöztek már egy ideje az új helyükre. A rádió mostani épülete esztétikus, frissen festett, tiszta és az előző ingatlanhoz képest egy hatalmas palotának tekinthető. Visszatérte óta hősnőnk újra azt érzi: Szeret itt dolgozni. Illetve csak szeretne, ha tudna. Múlt este ugyanis rá kellett jönnie, hogy nem került oda a stúdióba minden doboza, melyet összepakolt. Pont arra lett volna szüksége, ami valahogy minden bizonnyal kimaradt a szállításból. Nem találta, tehát csak ez lehetett a magyarázat. Ennek ellenére természetesen megoldotta a kellemetlen helyzetet. A hallgatók számára észrevétlen módosításokkal adta le tegnapi műsorát. Egy ládányi lemeze viszont akkor is hiányzik. Régiek, sőt mondhatni ősöregnek nevezhető bakelitek, melyek azonban hangzásban messze felülmúlják a modern kor digitalizált csodáit. Ragaszkodik hozzájuk, hiszen szereti a retro dolgokat. Ezt mondaná szofisztikáltan, ha megkérdeznék, hogy miért nem hagyja annyiban és vesz újakat. Persze senki sem teszi, sőt a küldöncök sem szívesen hurcolnák át most az ő limlomját, mivel van épp elég bajuk. Keresik az elkószált leveleket, a meg nem érkezett jelentéseket. Azok után szaladgálnak egyfolytában. Elektra nap mint nap látja erőfeszítéseiket, s nem akarja terhelni őket. Ezért döntött úgy az éjjel, hogy ma valamikor napközben - miután lányától leköszönt az Előkészítő kapujában - majd saját maga megy vissza és hozza el értékes holmiját.
Belépve a nyikorgó bejáraton megcsapja orrát a romlás jellegzetes, állott bűze, mely úgy kavarog körülötte, akár hamu a szélben. Amit nem használnak annak állaga megbomlik, amortizálódik. Igaz ez erre az épületre is, teljes mértékben. Mindent vaskos porréteg lepett el, dacára annak, hogy csak néhány hónap telt el, mióta egy lélek sem tette tiszteletét a rozoga falak között. Elektra célirányosan sétál a szűk kis stúdióba. Lenyomva a kilincset csak kaotikus ürességet lát odabenn, ahogy az ajtó kitárul előtte. Zsanérján az is jajong egy nagyot. Ilyen hamar elenyészik minden, amit ember kéz nem gondoz? Ez a gondolat fut át elméjén, ahogy kutatva a doboz után végig sorjázik a helység berendezésén. Nem találja. Hová tehették? Kidobták talán? Az nem lehet! Fel volt címkézve. Keresi hát tovább, immár a többi helyiséget is bevéve a lajstromba. Használhatna varászlatot, de nem akar. Minek, ha úgyis van bőven ideje. Lehajol és beles egy asztal alá, ahol végre rátalál a bakelitekre. Megkönnyebbült sóhajjal ereszkedik térdre, hogy kiszedje a dobozt. Farmerje bánja majd ezt a partizán akciót. Mit számít, csak be a mosógépbe és kész, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 772
Összes hsz: 1244
Írta: 2021. szeptember 8. 17:14 | Link

Rothstein Elektra


- Mondom, ez csak szájkarate! - Hallatszik a távolból a lány hangja, érződik, hogy vidám, jót mulat a másikon, aki valamiről minden bizonnyal szeretné meggyőzni. A másik cicceg, de nem adja magát, úgy tűnik egy másik lány, bár hangja jó pár oktávval mélyebb, mint a másiké.
- Úgy volt, hidd el. Bebizonyítom.
A hangok egyre közelebbről hallatszanak, a két személy mozgásban van, bár semmiképpen sem sietik el. Hangjuk jól kivehető, mondataik egészen érdemtelennek hatnak. "Állj oda", hangzik a kérdés, mozgolódás, csevej, kacagás. Vizsgaidőszakban igen sok diák dönt úgy, hogy inkább a faluban tölti a napjait, nem utazik haza akkor sem, ha már a vizsgáit letudta, mert ilyenkor jó egy kicsit kötöttségek nélkül lenni. Talán ők is így vannak ezzel. Egy kis móka, egy kis önállóság.
- Támadj meg. - Hangjában érződik a nevethetnék, és a másik fél kuncogása is, majd elhangzik a fognövesztő átok. Logikus lépés, hiszen, ha nem tudja kivédeni, a hosszú fogak miatt nem tud újabb átkot küldeni. De kivédi, átkozódnak és beszélgetnek, kis gyakorlás. Nyilván betöltötték már a tizenhetet, hiszen az iskolán kívül máshogy nem tehetnék. Újabb és újabb átkok és bűbájok, aztán jön az a bizonyos, ami valóban kivédhetetlennek tűnik. A vékonyabb hangú elugrik, sikítva, míg a találat egyenesen a romos épületbe talál. Az idő pedig, mintha megállna, noha csak néhány pillanat az egész. Jó ideje kint van már rajta a tábla, hogy veszélyes és bontásra ítélt, egyesek szerint, ha lebontják, nem is építenek a helyére, mások azt rebesgetik, fák kapnak helyet itt, megint mások padokról pusmognak, és megint újabb hangok piacbővülésről. Egy mosdó se lenne rossz, ha már itt tartunk. A lényeg, hogy a bontás még nem kezdődött meg, de az elkerítést mindenki komolyan vette, az ember nem is sejtheti, hogy abban a pillanatban, amikor az átok a falba robban, odabent valaki éppen keresgél, pedig a nagy helyzet, hogy Elektra éppen akkor van bent.
A falak megremegnek, és mint, ahogy már korábban említettem, a pillanatok perceknek tűnnek, ahogy a repedezés végighasít a régi épületen, és alig egy szempillantás alatt omlik össze az egész, nyomában két lány sikítását, és megannyi port hagyva. A piacon vásárlók zöme mozdulatlan nézi végig, ahogy a bontásra ítélt épület leomlik. Állt volna ő még, de ez így menthetetlen volt. De vajon... sejtik, hogy van bent valaki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 624
Összes hsz: 953
Írta: 2021. szeptember 8. 18:05 | Link

Mesélő


Hogy is volt azon a táblán odakinn? Tilos az Á...? Nem igazán figyelte. Elrobogott mellette. Kellettek a lemezei. Köztük van az is, melyet tavaly szenteste pörgetett. Emlék még akkor is, ha fájdalmas. Vannak dalok, amik felidéznek benne pillanatokat. Egyesek úgy mondanák, nosztalgia. Hősnőnk számára jóval többek ezek a dallamok. Újra élések. Visszatérések. Időnyerők. Csupán ennyije maradt, hát nem engedi el őket. Sarkán ülve lapozgat a bakelitek közt, s közeben dudorászik. Megörül egy-egy viszontlátott korongnak, jó ismerősként üdvözölve borítójukat. Nem hall szokatlan neszeket. A falak hangszigeteltek voltak itt is, hogy ne zavarja meg semmi külső zaj az adásokat. Így mit sem sejtve tovább ténykedik. Kezébe akad a Scorpions, a Nickelback és persze Bryan Adams mellett a Foreigner felvétele. Mennyi emlék, mennyi érzés zúdul rá, amikor felteszi őket majd. Már most megremeg gondolatban tőle. Igazi balladák ezek mind, melyek visszhangot egyenesen szívében vetnek hallgatóiknak. Lesimítja róluk a rájuk ült porréteget és ellenőrzi sértetlenségüket. Szerencsére nem esett egyiknek sem baja. Már emelné felfelé holmiját, hogy kifelé induljon, amikor hirtelen furcsa csattanásra lesz figyelmes. Fejét a hang vélt forrásának irányába kapja, de ekkor már régen késő volna minden mozdulat. Beremeg az egész objektum, s a másodperc tört része alatt omlik össze a teljes mivoltában. Olyan gyorsan történik minden, sőt az idő, amiről úgy tartják relatív, nem hogy megállna, mint inkább elsüvít Elektra mellett. A falon repedések hada inal keresztül. Az egész építmény megrázkódik, majd jajgatva - roppanva - sikoltva váljanak el egymástól a téglák, hogy végül hősnőnkre roskadjon az egykor szebb napokat látott létesítmény. Maga alá temeti tehát Rothstein Elektrát az omladék, s ő ott fekszik valahol alatta. A romok körül pedig hatalmas porfelhő kering kérlelhetetlenül fedve el a kíváncsi szemek elől egy időre a szörnyű látványt. Bárcsak szólt volna valakinek, de senki nem tudta, hogy ide készül. Ugyan kinek is tartozna idejével elszámolni? Miért is kellett volna, hiszen csak egy árva dobozért szaladt be az épületbe, mely munkahelyének egykor otthont adott. Nem számított rá, hogy épp itt éri baleset. Igazi tragédia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 772
Összes hsz: 1244
Írta: 2021. szeptember 8. 19:12 | Link

Rothstein Elektra


A jelenet odakint a piacon tartózkodók számára egyszerre volt érthetetlen, és riasztó, senki sem értette, hogy mi történt, és mire eloszlott a porfelhő, kétszer annyian lettek, mint annak előtte.
- Szegény kislány.
A hang Bözsi nénitől jött, aki mellett Vali és Erzsike bólogatva áll, és egészen addig így is maradnak, míg egy zavarodott férfihang meg nem kérdezi, hogy miért. Felpillantva rá, a nénik azonnal elmosolyodnak, mert hát sosem lehet kihagyni egy mosolygást se, főleg, ha egy férfi két gyerekkel sétál éppen, akiknek olyan csípkednivaló arcuk van.
- Tudja doktor úr, bár nem szabad bemenni oda, mert elbontják, azért amikor éppen Valira néztem, hogy mit gondol a paradicsomról, láttam, ahogy a rádiós kisasszony, Esztella bement. Szegény kis Imolának már csak ő volt, mert tetszik tudni, az édesapj... hová tűnt?
Mire Bözsi feleszmél, a jó doktor úr, név szerint William Payne már a romok mellett áll, nem is áll, pálcát ragadva óvatosan emeli el a köveket, vigyázva, hogy ne okozzon nagyobb bajt. Akár lehet szerencséje is. Azonnal mellé szegődik még két férfi és egy nő is, ilyen a csordaszellem, és ugyanazzal az óvatosággal kezdik el ők is az elpakolást, így alig egy percen belül elő is kerül egy kéz. A tömeg, akik mögöttük gyülekeznek, mintha közelebb csúsztak volna jó pár méterrel, a jobb kilátás reményében, hiszen a katasztrófaturizmus hasonlóan nagyúr. A férfi óvatosan lép a kövek közé, hogy a zúzódott testet megvizsgálja, a nő életben van, ám légzése gyenge. Finom, de határozott mozdulatokkal emeli fel a testet, és fordul meg, kis híján a kövek közé esve, amikor már szinte csak egy lépésre vannak az emberek. Kiváló.
- Kérem, vigyék el őket a Tündérmanóba, a bátyám otthon van.
Választ nem várva, elhoppanál, hiszen ő bárhonnan és bármikor megteheti, és meg is teszi, hiszen emberéletről van szó, egy édesanya életéről. Hasonló esetben képtelen lenne elfogadni, ha Norinát nem mentenék meg. Ha a gyerekeinek úgy kellene felnőnie, hogy nincs anyjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Juhász Laura
KARANTÉN


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2021. szeptember 12. 20:01 | Link

Masa

csak egy kis shoppingolás


A pánik csak erősödik, amikor a levitás lány a segítségemre siet. És ez a legváratlanabb formában mutatkozik meg: a pálcámért nyúlok. Legszívesebben megállítanám az időt, vagy csak Masát, vagy eltüntetném magamat, vagy a gyanús cuccaimat, vagy egy egyszerű bűbáj segítségével bereptetnék mindent újra a csomagba. Csakhogy természetesen egyik varázsige sem jut az eszembe. Mindeközben összevissza locsogok, fejemben kattognak a kerekek, ahogy próbálok valamiféle magyarázatot kicsikarni magamból. Na meg amíg lefejtem valahogy az ujjaimat a pálcámról és egy lazának tűnő görcsös mozdulattal újra a zsebembe lököm. Ha mákom van akkor azt fogja hinni Masa, hogy csak pakolni akartam volna.
- Mit csinálok? – kérdezek vissza teljesen értetlenül, döbbenten. Mit dekorálok? – Jaaaa, hát … hát persze! – kiáltok fel hisztérikusan kacagás közepette. Persze, mi mást csinálnék?! Hisz valami olyasmit mondtam, jaj Lau, szedd már össze magad!
- Ööö, miért, ez mérgező? – csodálkozva pillantok először Masára, majd a virágcsokromra. Egek, azt se tudom, hogy ez milyen növény. Mármint biztos, hogy tudom, csak most nem tudom, értitek. Kezd teljesen összeomlani a nem éppen jól felépített álcám, meg magyarázatom, meg minden. Nem megy ez nekem. Túl sok a kérdés, és én túlontúl is ideges vagyok ahhoz, hogy észben tudjam tartani amit mondok, meg amit mondanak nekem.
- Igen, azokat is. A virágokat viszont gőzöm sincs, hogy hova vettem. Mentaméz – motyogom megsemmisülten egy hatalmas nagy sóhaj kíséretében. Már nem is próbálom elrámolni a dolgaimat minél gyorsabban, már az se érdekel ha Masa beleturkál az egészbe. Egy dolog érdekel jelenleg, hogy az utolsó hozzávalót megszerezzem. Márpedig ha sokáig locsogok itt hülyeségeket, akkor a végén még elfelejtem, és nem élem túl, ha még egyszer le kell jönnöm erre a piacra a mai nap folyamán. – Tudod hol van Pali bácsi bódéja? – kérdezem meg teljesen nyugodt, összeszedett hangon. Na igen, ez már én vagyok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó


minden lében villa
offline
RPG hsz: 663
Összes hsz: 6308
Írta: 2021. szeptember 30. 16:52 | Link


csiribú | csiribá

Igazság szerint érzékelem a zavart, a kapkodást, de nem jövök rá, hogy ezeket én váltottam ki a lányból. Itt vagyunk a nyüzsgő, zsizsegő, élő és szinte már lélegző piactér közepén, ahol úton-útfélen megszólítanak az idegenek, nekedmennek, lökdösődnek, szóval nem csodálkozom, ha ez esetleg frusztrálttá teszi a navinést - nekem ennyi épp elég ahhoz, hogy ne gondoljam, hogy esetleg meg szeretne támadni, vagy hogy nehezményezné a segítő szándékom. Türelmesen várom hát, amíg magában rendezi a kérdőjeleit, a kérdésem feltevése után kissé arrébb is húzódom, hogy inkább én legyek a járókelőkhöz közelebb. Trükkös, visszakérdez, és csak akkor pislogok és nézem meg közelebbről választását. - Nem tudom, nem néztem, csak általánosságban mondtam, hogy lehet olyan ami nem jó - tekintetem közben pásztázza a szatyrot - őszintén szólva megfogtál, nem tudom mi mérgező egy elemi lénynek, vagy mi nem. Tudod, hogy a lénytan... - felhorkanok - sosem volt az erősségem.
Tincseim végét rágcsáló szamarak az állatkertben, talárom ujját lángra lobbantó durrfarkú szurcsókok, rovarok, bogarak, pókok, sáskák, szöcskék, rám bízott csigák, nemnemnem, most is csak azért van még felvéve az LLG, nehogy azon múljon az évfolyamelsőségem. - Micsoda? - kérdezek vissza, ugyanis pont a keresett termék előtt sír fel mellettem egy babuj a kocsiban, ami az egyébként sem túl magas hangerő mellett nem könnyíti meg a dolgom. - Pali bácsi! - bólintok megvilágosodva, és miután két-három gyors pattogással kikukkantok a tömeg fölött, és ellenőrzöm merrefelé állok, karjaimat magam elé lökve indulok meg előre. - Kövess, kövess, itt lesz rögtön - nyugtatom. Megtehetném, hogy itt el is hallgatok, hogy ne kelljen kiabálni, de nem, az nem én lennék, így hát újabb kérdés következik - csak nem főzöl valamit? - félreértés ne essék, itt már bájitalban gondolkodom. Ha máshogy nem is, tudat alatt regisztráltam én azokat a hozzávalókat, így a kis szakirányom jelez, hogy hasznát vehetném - épp csak egyelőre nem jutottam odáig gondoltaban. Ma nem a detektív-agysejtjeim vannak a főparancsnokiban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Juhász Laura
KARANTÉN


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 902
Összes hsz: 3127
Írta: 2021. december 7. 10:12 | Link

Masa

csak egy kis shoppingolás


Jelenleg észre sem veszem a körülöttünk lévő tömeget. Pedig hát alap lenne, és teljesen logikus lenne, hogy az zavar meg ennyire. Bárcsak az zavarna meg ennyire! De hát nem erről van szó.
Igyekszem fenntartani a normalitás látszatát – esélyem sincs, tudom – és értelmesen folytatni a társalgást. Tényleg, nagyon igyekszem ám.
- Nekem tudnom kéne, hisz egy elemi lénnyel élek. Tudnom kéne, és mégsem tudom – hangzik a kétségbeesett feleletem. Basszus, mi árthat Beninek? És én eddig erre miért nem figyeltem? Hiba abba a hitbe ringatnom magam, hogy biztos elmondták volna ha lenne olyan. Vagy abba, hogy a cicám nem hülye és tudja. Sajnos csak egy pillanatig tudok erre figyelni, aztán jön a zsigeri vágy, hogy elrántsam a szatyrot a levitás elől, és a hátam mögé dugjam. Ennél feltűnőbb dolgot már nem is tehetnék, igaz? Még jó, hogy csupán szorosabban fogom és kicsit odébb húzom. Aztán széttörik a gondosan felállított kis álcám, kit áltatok? Még a kis pólyásbaba is látja, hogy valami nincs rendben velem. Nem megy ez nekem na. Szóval ismét a feladatra koncentrálok, és ezúttal visszatér az összeszedett, magabiztosabb énem.
- Komolyan mondom, mindig átköltözik valahova máshova – motyogom, ami valószínűleg nem is igaz. Valószínűleg tök ugyanott van, mint ahol szokott lenni, és én próbáltam meg túlságosan is láthatatlan lenni és képtelen voltam arra figyelni, hogy tájékozódjak. Ami amúgy sem mindig az erősségem.
Masa kérdése teljesen logikus, hisz az öreg a legjobb hozzávalókat adja a bájitalokhoz. Mégis mi másért keresném hát fel? Ezer meg egy okot lehetne kitalálni persze, de felhagytam én már azzal, hogy menteni próbáljam a menthetőt.
- Hát … igen, az a terv – felelem szinte szomorkásan, majd gyorsan kapkodva hozzáteszem – de, de csak úgy. Mármint gyakorlásként. Hogy tudod, izé, tök jól menjen és ne vétsek hibákat, mert hát katasztrófa lehet belőle, ha elrontok valamit és nem jó adagot használok. Katasztrófa! – magyarázkodom egyre hangosabban, mintha meg kellene győznöm Masát, hogy tényleg így van, tényleg csak gyakorlok, de tényleg, de komolyan. Mindezt persze közlekedési lámpa piros színben pompázva.
- Izé, te mindenkit tudsz, hogy hol árul? Meg hogy miket? - és vajon össze rakta-e már, hogy mégis mi a szöszért mászkálok én itt és nézek ki úgy, mint akinek hiányzik az összes kerek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 18. 16:36 | Link

Elias
 - du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) -


Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 18. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. december 18. 17:00 | Link

× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair ×

Mi a faszt jelent az, hogy mályvaszínű? Az milyen szín?
- A mályvacukor fehér. Tehát...
Ja, ez nem is hangzik olyan rossz érvelésnek. Akkor fehér színű kabátot kell keresni a gusztustalanul sok ember között? Logikusnak tűnik. Mondjuk a tökömet a logikába, amikor kurva hideg van, én meg a leírt hely felé sétálok, mint valami rángatható kutya. Vágom, kellenek a kuncsaftok, de azért mindennek van egy határa, és maradjunk annyiban, hogy a tündöklő virágszál igenis átlépte ezt a határt, amit nagyon édesen fogok is vele érzékeltetni, csakhogy érezze a szeretetem. Meg azt is, hogy mindennek van ára.
- Hallod, most ült le valami csaj. Milyen a kabátja?
Rózsaszín. Az nem fehér, ha nem tudnád. Zsebemből túrom ki a levelet, átfutom még egyszer, majd felpillantva járatom körbe tekintetem, hátha van valaki más, aki sokkal egyértelműbben lehet a lány, mint az, aki leült. Legalább úgy nézek ki külső szemmel, mint aki listát tart a kezében, és csak gondolkodik azon, hogy előbb a répát vagy az almát vegye meg, mert hát nincsenek egymás közelében, de a logikusságra törekszünk. Jó, maximum rohadtul nem ő lesz az, hát szarom le. Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Sikítva elfut?
Ezzel együtt tudok élni - vonom meg vállamat, és ha már így is késtem, nem sietve lépek felé, majd huppanok le mellé, tőle messzebb lévő karomat fektetem a pad támlájára.
- David Jeremy - sandítok rá oldalra. - Ha a megérzésem nem csal, rám vársz - engedek meg magamnak egy féloldalas mosolyt, mintha nem életem legfurcsább helyzetében lennék. Kicsit úgy érzem magam, mint valami elcseszett, muglik által rendezett és nézett filmben, ahogy elképzelik a droggal kereskedőket. Publikus hely, álnevek, kódolt szavak, amiket csak a másik ért, és miegymás felesleges kör. Ha kézfogás közben fogja átadni a pénzt, kettétörve fogok röhögni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 18. 17:13 | Link

David Jeremy


Türelmetlenül sóhajt fel, és kezdi a térdét idegesen rángatni. Ezt így szokták, nem? Diszkréten, a lehető legkevesebb ismerős arccal a közeledben, hogy ne adj pletyka alapot másoknak. Csak jön-
A mellé lehuppanó alak tökéletesen illene valami rockbandába a beesett képével (beszél ő), meg a hosszú nyakával. Minden mást elég nehéz megállapítani télen, ha már az emberek majdhogynem menetfelszerelésbe bújnak a hideg elől. Vagy befűtik a ruhájukat bűbájjal, de Adél esetében ez picit nehezebben kivitelezhető a származása okozta manaproblémák miatt. Marad a felöltözés.
- Tökéletes a megérzésed. - Ugyan az enyhe cinizmus ott lappang a hangjában, az arcára kivételesen nem ül ki semmi provokáló. Csak a barnára színezett tincseit kotorja hátrébb az arcából, mert nagyon zavaró egy marék szőrrel a szádban társalogni. Noha vizuálisan érzékelhető, hogy nincs jól (beesett arc, sápadtság a sink alatt, vékonyra préselt ajkak, mintha szenvedne), a hangját próbálja minél szilárdabban és egyenletesebben hallatni, míg az újabb rosszullét rá nem fog törni lassacskán.
- Machay Adél. - Biccent röviden. - Azt rebesgetik, igencsak segítőkész tudsz lenni a megfelelő árért cserébe. Hogy állsz a bájitalokkal? - Egy dolog a pletyka, más dolog biztosra menni. Teljes testtel a srác felé fordul, tartja a szemkontaktust kissé felszegett állal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. december 18. 17:55 | Link

× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair ×

A különös hangszín kihallható, így óvatosan megemelkedett szemöldökkel emberelem meg magam és fordulok felé kissé hátra biccentett fejjel. Aztarohadt, de szarul néz ki. A töménytelen smink még hagyján, de ennek nincsenek barátai, hogy elmondják neki, mennyire rosszul fest? Kiábrándító a kép, ami elém tárul, meglehet, még arcomra is kiül, de ez legyen a legkevesebb. Jobb lábamat dobom bal térdemre, szabad kezem nyúl a bokámhoz, hogy ott is tartsam.
Megvárom, amíg fodrászt játszik, csak utána közlöm a nevet, amin szólíthat, bár abban nem reménykedem, hogy ő is elmondja az övét, plusz nem is érdekel… ne. Amíg el nem hangzik. Széles, gusztustalan vigyor terül el arcomon. Machay Adél, akit drága Williamnek szánt a családnak nevezett, és igencsak elbaszott sors. Ördögömre, de gyönyörű a mai nap.
- Az attól függ - vakarom meg államat felemelt fejjel. - Mekkora árat vagy képes érte megfizetni? - lesz szemtelen mosoly ajkaimon, kékjeim jelentőségteljesen csillannak meg, ahogy valami meleg érzés lesz úrrá rajtam, mikor elmélyedek a tekintetében. Nem tudom mi ez, nem tudom miért és hogyan, de belülről melenget, amíg egy, a közelünkben visítva elfutó kölyök ki nem zökkent - arra kapom fejemet, az érzés azonnal elmúlik.
- Mi folyik itt?
Machay a családneve. Mester mesélt róluk, mint a városban fellelhető aranyvérűekről, ők… vélák. A büdös rohadt életbe bele. Bár kékjeimet visszavezetem rá, mégsem nézek a szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 18. 18:24 | Link

David Jeremy


Valmi átfut az arcán egy másodpercre, nagyjából egy időben a másik mimikájának kisebb változásával. Talán riadalom, talán düh, talán a kettő keveréke, de elég ahhoz, hogy belekapaszkodjon a bőre alatt futkározó mágia egy csekélyke részébe, és elkezdje gyúrni, formálni egy picit az összképet. Az arca egy picit teltebbé válik, de még mindig nem egészségessé, a szemei maradnak ugyanolyan fakófényűek, de a karikák, amik ott halványlottak a korrektor alatt, most teljesen eltűnnek. A haja egy fokkal lágyabb esést kap, a bőre egy kicsike színt. Mindezekhez is nagy erőket kell megmozgasson magában- egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ingatag az egészsége, de erre a kavargó gyomra nagyon gyorsan emlékezteti.
Botor módon persze a következő vigyort annak tudja be, hogy a kis vélakozmetikázása sikeres volt, így egy fokkal elégedettebben vág bele újult lendülettel a megbeszélésbe.
- Nevezd meg. Biztos vagyok benne, hogy megengedhetem magamnak. De számold bele a diszkréciód is, vagy nincs üzlet. - Súlyos dolog lehet, ha ennyire fészkelődik és komolyan veszi az egészet. Ebben a pillanatban tényleg majdnem bármekkora árat képes lenne megadni azért, hogy kibírja súlyos gondok nélkül az esküvőig, Will ne tudja meg, hogy úton van egy gyerek, és ne legyen még egy botrány a már tobzódóhoz hozzácsapva.
- De elvárom, hogy valami hatásost kavarj, ami legalább fél napra megszüntesse a tüneteket. - A közelükben elloholó gyerek után néz, de ellentétben az ilyenkor talán sok anyajelöltnél feltűnő, várható ködös, vágyakozó tekintettel, az ő arcán csak egykedvűség ül. Ha nem lenne eltiltva Jean-Paultól, a gyerekre se volna szüksége.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 18. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. december 18. 18:42 | Link

× poor, poor little girl ×
---MACHAY ADÉL---
× with all my love × love isn't always fair ×

- Azt mondja, nincs üzlet. Vágod? Tudod a dolgod.
Lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, ahogy fejemet elfordítva köhögök párat. Nos, fogjuk a hidegre jelenlegi állás szerint, de igazából csak a feltörni kívánó röhögést fogom vissza ezzel az aprócska közjátékkal. Túl szép, hogy igaz legyen, főleg, hogy csak nemrég pillantottam meg a képüket a lapokban, de a nő már terhes? Will vagy nem aprózza el a dolgokat, vagy a nő sikerült nagyon termékennyé. Egyelőre másik opcióra nem gondolunk, túl sok információ homályos még.
- Hogyne. Minden úgy lesz, ahogy kívánod - visszafogott mosollyal sütöm le tekintetem, mint aki éppen csak fejet hajt előtte. Képes vagyok úgy tenni, hogy a másik elhiggye, ő van nyeregben, én pedig úgy mozgok, ahogy ő fütyül. Egy ideig szoktam ezt tartani, hogy utána egyetlen szóval billentsem ki őket az olyan biztosnak hitt nyeregből, hiszen… én vagyok képes elkészíteni azt, ami kell neki. A legdiszkrétebben.
- Rohadt ribanc.
A pad támláján szorul ökölbe kezem, majd enged ki. Pár pillanatra hunyom csak le szemeimet, hosszabb pislogásnak hat, amíg szívem egyeletlen dobogását rázom helyre. Elvárja. Azt mondja nekem: elvárja. Ha tudná, hogy én ezért cserébe mit várnék el tőle, sírva térdepelne előttem, hogy ne tegyem meg: fölé tornyosulva hallgatom, ahogy nevemet vágytól túlfűtve lihegi, már könyörög, hogy álljak meg, de én nem teszem, mert a kis kurva, biztosan élvezi. Jól mondtad, rohadt ribanc.
- A legjobb tudásom szerint fogom elkészíteni azt, amit kérsz tőlem - enged ki kezem ismét az ökölből. - Mit szeretnél tőlem? - fordulok felé, fejem biccen félre kíváncsian. - Attól függ az ár, hogy mit kérsz.
Utoljára módosította:Elias Napoleon Diaboli, 2021. december 18. 18:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
Machay Adél
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Gucci Vanilla - Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 845
Összes hsz: 857
Írta: 2021. december 18. 19:05 | Link

David Jeremy


Szerencsére Adél olyannyira el van foglalva saját magával (és rémesen rossz a megfigyelési készsége, ha nem ő kerül a fókuszba), hogy egyáltalán nem tűnik fel neki semmi zavar az éterben. Köhögéses kuncogás? Ugyan, a köhögést még igazán elnézi, természetesen nem lehet könnyű a csodás jelenlétében levegőt venni. Megérti. Nagylelkű.
Ahogy az is további nagylelkűségre és jókedvre sarkallja, hogy a fülének abszolút kedves szavakkal válaszolnak a feltételeire. Most már csillognak a szemei, elégedetten, kislányos gőggel, amilyet egy zöldfülű, soha semmi véresen komolyat nem tapasztalt tinédzsertől elvárhatunk. Szinte kivirul, hogy végre, VÉGRE valami jól sül el, miután az elmúlt napok, sőt hetek ocsmányan teltek több szempontból is. Hát még milyen csodaszépen nézhet ki valaki... gyakorlatilag akárki alatt. A kabátja azért nem titkolja el, hogy a teste arányos és kellemes, a modellszerű versenysúly is adott a tökéletes összképhez.
És végre elérkeznek a 'pontosan mit is szeretnél?' nevezetű fejezethez. Itt azért már láthatóan újból meginog a jókedve, de nem dacból vagy dühből, sokkal inkább bizonytalanság és aggodalom sugárzik arról a naiv arcáról. Pillantása eltér a férfi arcáról a közelben ide-oda járkáló vásárlókra. Megrágja, megfontolja a szavakat, és legnagyobb fájdalmára akárhogy próbálja elkerülni, hogy közölje a tényt, nem fogja tudni. Sajnos a bájitalkeverőnek sem mindegy mit kever, pontosan mire akarják felhasználni a főzetét. Végül sóhajt egyet, mielőtt kiböki a tényállást rövid, lényegre törő szavakkal.
- Súlyos hányinger elleni főzetet... az első trimeszterre. - Ismét visszanéz beszélgetőpartnere szemeibe. Talán némi ellenségesség, kihívó él is látható a pillantásában, amolyan 'egy szót se merészelj kommentálni ezzel kapcsolatban; nem a te dolgod'. - Rosszabbul viselem, mint az átlag. Állandó hányinger, borzalmas közérzet. Kell valami, ami jócskán csillapítja ezt a tünetet, hogy újra embernek érezhessem magam. A mostani állapot... jelentősen megnehezítené a közeljövőmet, márpedig ezt nem engedhetem. - Nem hát, el kell vetetnie magát egy prominens család feketebárányával. Prioritásai vannak, egyezségei, amiket be kell tartson ahhoz, hogy ő is profitálhasson később.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 18. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 [9] 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér