Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Miután még a faluba költözésem estéjén váltottam néhány baglyot a kereskedés tulajával, rögtön másnap reggel el akartam látogatni hozzájuk, hogy elintézzem az okostelóm ellenőrzését és a tolmácseszközöm bővítését. Azonban ember tervez, Merlin - avagy a korán reggel ajtódat döngető vérfarkas - végez, szóval már csaknem dél van, mire sikerül el is vergődnöm a boltig, minekutána hiába kérek eligazítást az első öt járókelőtől.
Mentségemre szóljon, hogy ha tanultam is volna nyelveket (amikhez semmi tehetségem), akkor se beszélnék magyarul. Esküszöm, félelmetes hallgatni is.
Rövid ideig tanulmányozom a kirakatot és az ajtóra gravírozott feliratokat, a nyitvatartást bogarászva, de annyira hunyorgok az üvegekről visszaverődő erős fényben, hogy félúton feladom és bemenekülök a boltba. A csengő természetesen azonnal jelzi érkezésem, de mielőtt még bárki megláthatna, gyorsan letörlöm a homlokomon gyöngyöző verejtéket, majd rövid hezitálást követően rövidebbre veszem a hajam, hogy ne melegítse a tarkóm. Marad pár másodpercem körülnézni az egyelőre üres helyiségben, ami elég is ahhoz, hogy ellenállhatatlanul vonzani kezdjen a kiállítás.
Két lépéssel az első vitrinnél termek, pont megállva, hogy orromat a makulátlan üvegnek nyomjam. Csillogó szemekkel veszem számba a tárgyakat - mindegyiket felismerem, bár a régebbi modelleknél kell egy kis idő, amíg rájövök, milyen célt is szolgálnak. Az eladásra kínált tárgyakon rúnákat is felfedezni vélek, így előhalászom zsebemből a saját, kikapcsolt ketyerémet és megfordítom, hogy megpróbáljam összevetni a kettőt. Mivel ezen és a számítógépemen gyakorlatilag az életem múlik, még használni se mertem amióta itt vagyok, nehogy kárt tegyek benne - és aktívan szenvedtem a hiányától. Első blikkre van némi eltérés, de remélhetőleg csakhamar hozzáértő szemek segítenek majd eldönteni, mekkora és aggódnom kell-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A mobilomat visszakattintva tokjába tovább szemlélem a vitrineket, bár az alsóbb sorokhoz meglehetősen mélyre kell hajolnom. Nem téblábolhatok azonban sokáig a kiállított tárgyak előtt - pedig ellennék itt egy óráig is, érzéseim szerint - de az engem megzavaró hang, kellemes zöngéje ellenére, enyhe rémülettel tölt el.
Persze, ott van az a nagyon valószínűtlen lehetőség, hogy csak én hallottam félre.
Felegyenesedve megfordulok, hogy szemügyre vegyem az androgün küllemű ismeretlent, aki nyilván nem egy vásárlót ejtett már gondolkodóba megjelenésével. Számomra inkább a stílusa érdekes, ami viszont vitathatatlan, hogy a helyiségbe lépő eladó nem tűnik barátságtalannak, sőt, van valami megkapó abban a gondosságban, ahogy az ősrégi telefont csomagolja be. Egyszerre figyelmes és valahogy kicsit hanyag, amint a pultra könyökölve felpillant rám (ez persze könyöklés nélkül is kényszer), de a nyelv, amit használ, továbbra is egyike azoknak, amiket a legkevésbé se értek.*
- Oh no...-*hervad le arcomról a mosoly, hogy átadhassa helyét a kezdődő kétségbeesésnek, bár még kapaszkodom abba az utolsó remény-szalmaszálba, amit a levelek jelentenek.*- Good afternoon! Please, could I talk to the owner? Or somebody speaking English?-*Ha most továbbra is magyarul (ezt csak feltételezem, mivel megkülönböztetni nem tudom a közép-európai hadovákat) felelget nekem, akkor rohamosan veszíteni fogok a magasságomból, mert én szilárdan elhatároztam. Hogy nem távozom innen. Amíg meg nem csinálják a kütyüjeimet.
De lehet, hogy jobban jártam volna egy transzkontinentális úttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Meyers, but feel free to call me Riley. You almost gave me a heart attack,-*egészítem ki sietve a nyitva hagyott mondatot, aztán kifújom a bent tartott levegőt, látványosan megkönnyebbülve és kicsit nevetve is. Egy kisebb hegység esett most le a szívemről, főleg annak tudatában, hogy ezek szerint a tulajt záróra után is kereshetem.*
- Pokoli nehéz itt megértetnem magam, pont a fordítóm és az elektronikai berendezésem miatt jöttem, amik nélkül nagyjából életképtelen vagyok,-*magyarázom aztán, miközben a pulthoz lépek, hogy előszedjem az említett tárgyakat. A telefont teszem le elsőként, majd rövid kutatás után ráakadok az ékszerdobozra is, amiből egy gyűrű kerül elő. Ez egy jó minőségű, igényes fordító, mivel a terápiák során a lehető legprecízebben kell tolmácsolnia a páciensek mondandóját és gondolatait, viszont eddig csak a legszükségesebb nyelvekkel lett felszerelve.*
- Az iPhone kapcsán az a kérdésem, működésbe hozható-e a helyi manahálózatban vagy előbb szükséges-e az átalakítása. Jelenleg U.S.A. standard a rúnázása, máshol még nem próbáltam,-*szedem ki a tokjából, hogy megmutassam a már felhelyezett jeleket, a álcámat is készenlétben tartva, ha esetleg be kellene kapcsolni a vizsgálathoz.*
- A fordítót pedig szeretném az iskolában és faluban leggyakrabban beszélt európai nyelvekkel bővíteni, mielőtt elad a sarki fűszeres...-*Hamár gáz vagy, add el humorba csomagolva! A fordító módosításának költségeit az iskola állja, de ha szükséges, szívesen megfizetem a sürgősségi pótlékot, hogy ne érezzem magam ennyire elveszettnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Nice to meet you, too.-*Mosollyal viszonzom az udvariasságát, tényleg boldoggá tesz, hogy nem activityvel kell előadnom a problémámat. Jelentősen felgyorsítja az egész procedúrát. Egyik lábamról a másikra állva hallgatom a válaszát, miközben egyik kezemmel a combomon dobolok hangtalanul.*
- Az remek lenne! Van egy iPadem is, de gondoltam, ha ennél a modelnél megfelel a standard, akkor azzal se lesz gond,-*fejtem ki reménykedve, mert a nagyobbik ketyere a még kicsomagolatlan dobozaim valamelyikének fenekén lapul. Meglehetősen hirtelen elhatározás szülte ezt a költözés, így a pakolást is lóhalálában intéztem.
- Ó, az egy-két nap álmaimban se szerepelt, ez nagyszerű hír!-*lelkesedem, buzgón bólogatva a felsoroltakra, elvégre ő a góré, szóval a szakértelmére bízom magam, egyetértően széttárva karjaim.*
- Megvárhatom itt, amíg az úr megtekinti a telefont? Illetve szükséges előleget fizetni?-*Igazán nem bánom, ha bámészkodhatok még egy kicsit, de nem tudom, mennyi időt is venne igénybe a szemle, úgyhogy jobbnak látom rákérdezni. A mocskos anyagiakat meg jobb most intézni, mint a végén a teljes összegtől kapni szívrohamot, még ha ezt meg is térítik nekem utólag.*
- Á, királyság.-*Indokolatlanul felderülök, holott pontosan tudom, hogy ilyen minőségű fűszereket - még jódarabig - nem engedhetek meg magamnak, bármennyire csábító is a gondolat, hogy főzzek vagy süssek valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Milyen szép is lenne, ha különbséget tudnék tenni a felsoroltak közt,-*nem szokásom a szemforgatás, most azonban az önirónia mellé engedélyezem magamnak míg teátrálisan széttárom karjaim. Tényleg alig érzékelem az eltérést a különféle nyelvek közt, összefolynak és legfeljebb a dallamuk tér el itt-ott. Az eladó könnyed és lelkes hangulata rám is átragad, élénken bólogatva helyeselek, hogy menjen, menjen csak, nem akarom feltartani.
Magamra maradok, s jobb híján visszatérek a kiállítás tanulmányozásához, jókedvűen  folytatva ott, ahol abbahagytam. Eltereli a gondolataimat, úgyhogy legalább addig sem rágódom a ketyeréken meg a költözéssel kapcsolatos mizériákon. Ezúttal kicsit több időt kapok, úgyhogy még nehezebb elszakadni a vitrinektől, mint első ízben, de készségesen ügetek vissza a pulthoz.
- Véradomány?-*visszhangzom ráncba szaladó homlokkal, kicsit meglepetten - kell néhány másodperc, amíg leesik nekem, aztán a hirtelen felismerés kiül az arcomra.*- Vagy úgy! Természetesen szeretnék adományozni,-*vágom rá habozás nélkül. Nem új dolog ez számomra, mindössze a hazai rendszer más, ahhoz szoktam - metamorfként táplálóbb a vérem, mint az átlag nomajé vagy mágusé, így sosem volt kérdés, felajánlom-e.
Az épelméjűségem már annál inkább. Nem családi körben, ott egyáltalán nem ütköznek meg ezen; de nem egyszer és nem kétszer találkoztam azzal, hogy a vámpírokat még talán a vérfarkasoknál is jobban utálják és félik.
Juteszembe. Éjjeli műszak.*
- Ezek szerint Mr. Kensington részére lesz?-*kíváncsiskodom, mert akár szakmai ártalom, akár puszta emberi gyarlóság, mindig is szerettem volna éjlénnyel beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Igen, ezért tartom. De azért szép lenne, nem?-*Az arcom egy merő vágyódás, bűbánatos kutyaszemekkel megtoldva. Oké, értem én, hogy ez a saját privát nyomorom, de azért álmodozni hagyhatna kicsit. Persze, röhögök magamon eleget, az viszont tényleg nem az én bűnöm, hogy semmi nyelvérzékem nincs. Egy időre úgyis ez az utolsó rossz poénom, mert a bájos pultos magamra hagy, szóval addig sem rontom tovább a rólam kialakult első benyomást.
Mert a Riley-k ahhoz értenek a legjobban.
Azért csak sikerült valamit elérni önmagam égetésén túl is, szóval máris nem kell teljes csődként elkönyvelnem ezt a napot. Anyákat megszégyenítő odaadással szorongatom a visszakapott mobilom, kizárólag azért nem kattanva rá azonnal a bekapcs gombra, mert még beszélnek hozzám és ennyire bunkó még én se vagyok. Az információk amúgy is fontosak és...
Nézdmár. Itt van angol felirat. Angol!
Ez a pult lesz az én Mekkám.
Király, hogy semmi új sincs abban, hogy hülyének fognak nézni.
- Lehetne szó róla, hogy halasztjuk arra az estére, amikor eljövök a kész megrendelésért? Lenne még intéznivalóm,-*túrok zavartan tincseim közé, mert én igazán szívesen járok el ide rendszeresen (és ez nem kizárólag a kiállítás érdeme, nincs is olyan messze), de most arra kellene fókuszálnom, hogy mihamarabb lakható, élhető meg munkára alkalmas is legyen a ház.
És még mindig egy darab dobozt se pakoltam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Sok szerencsét hozzá. Nekem zéró nyelvérzékem, szóval valószínűleg egy használati utasítással is ámulatba ejthet az ember, de csodálok mindenkit, aki meg tud tanulni idegen nyelveket.-*Mármint, egy kivétellel - szeretem az ASL-t, csak ritkán nyílik alkalmam használni; ráadásul az embert inkább nézik fogyatékosnak, semmint nyitottnak és elfogadónak, ha hirtelen felindulásból elkezd mutogatni.
Egy apró vállvonással visszavigyorgok, mert ja, tudom én, hogy kicsit bizarr a ragaszkodásom, de egy ilyen kütyü hatalmas segítség, ha annyi mindent kell valakinek fejben tartania, mint nekem. Foglalkozások időpontjai és jegyzetei, profilok, elolvasandó cikkek és kutatások, határidők, családi akciók, kapcsolattartás a konzulensemmel... Meg persze a zenéim és a könyveim, az egész kis kincstáram itt hurcolom magammal.
- Nagyszerű. Akkor holnapután este benézek és rendezem a számlát,-*még meglapogatom a zsebeimet, hogy előhalásszak egy névjegykártyát, amin rajta van a telefonos, mailes és baglyos elérhetőségem is. Ezt csúsztatom még a pultra, barátságos mosollyal kocogtatva meg a leginkább levendulaszínű lapocskát.*
- Ha gond vagy kérdés akadna, keressenek nyugodtan. De ha kedved támad beszélgetni - tudomisén, a szuahéli oroszlánokról - akkor is. Eléggé el vagyok errefelé veszve,-*ismerem be töredelmesen, magamon nevetve.*
- További szép napot!-*búcsúzom aztán, megkönnyebbülten hagyva el az üzletet.
És amint látótávon kívül értem, már kapcsolom is be az én drágaszágomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A mai napra jó előre szabadságot vettem ki, hogy lehetőleg semmi se ronthassa el a szórakozásomat. Egy ötéves lelkesedésével rajongok a Halloweenért, úgyhogy amint felfedeztem, hogy az országnak kettő is van belőle, egyszerűen könnybe lábadt a szemem a boldogságtól.
És persze azonnal elkezdtem dolgozni a kosztümömön. Megtehettem volna, hogy valamelyik előző évi cosplayemet veszem elő - a mágiának hála semmit sem kell kidobni, így gondosan őrzöm a vérrel-verítékkel összekínlódott első darabokat is - de volt annyi időm, amibe belefért egy egyszerűbb öltözék.
A legtöbb szembejövő megbámul - ha nem is ismernek fel, az egyszerű, de nagyszerű bőrszerkó feltűnést kelt, hogy alkalomhoz illő alakomról már ne is beszéljünk. Néhányan megállítanak, közös fényképet kérnek, én pedig készségesen pózolok, a legelvetemültebb ötletekre is különösebb gondolkodás nélkül rábólintva. Közben pedig felfedezőútra indulok a standok közt, kóstolgatva és csevegve bárkivel, aki hajlandó rá. Az egyik édességes felajánl egy gigászi szivárványos nyalókát, amennyiben belemegyek, hogy fényképsorozatot készíttessen a haverjával arról, hogy a Fekete Özvegy fegyvert fog rá és kirabolja.
Még szép, hogy Natasha Romanova kapva kap az alkalmon. Sőt, egy csoki fejében arra is hajlok, hogy ő választhassa meg, melyik verziójával is kíván találkozni a vörös szépségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Murphy. Anyád, az a jó édes.
Alig jutunk túl az első egy-két képen, valaki hátulról szabály szerűen fellök - hiába is próbál figyelmeztetni a velem szemben álló árus, nem tudok elég gyorsan kitérni, a tarkómon még nekem sincs szemem (bár ezek után megfontolandó upgrade). Tőlem balra csörömpölés, ahogy a tettes lever még néhány tálat is, tartalmuk pedig szerte gurul a földön. Kimért, egyértelműen bosszús mozdulattal egyenesedem ki (magassarkú: +10 tekintély), hogy lassan megforduljak. Egy orosz kémnő haragja vibrál a levegőben, ami egyenest a kócos, sötét fürtök szabadkozó tulajára és kíséretére irányul...na.
Hmmm. Most akkor lelőjem a poént vagy ne lőjem le.
Pillantásom végigsiklik az egybegyűlt fanok kis csapatán, arcaikon, gyors fejszámolást tartva. Az egyenlet egyik oldalán ott van, hogy Arlen igazán számíthatott a követőkre, egyáltalán nem álcázta magát, tehát mondjuk csajozni szándékozott; a másikon pedig a kiéhezett pillantások és az iménti csörtéje, amivel a fangörl-ölek helyett az én karjaimba vetette magát, ami viszont arról árulkodik, hogy meggondolta magát.
Nagylelkűnek lenni remek érzés.*
- Késtél,-*közlöm megenyhülve, feláldozva pár percet a farsangomból, hogy lekoptassuk a hölgykoszorút.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még van időm biztosítani az árust, hogy visszatérek és befejezzük a fotózást, mielőtt a láb- és szívtipró menekülőre fogná. Persze, csak stílusosan, mert ArlenTM, szóval egy útszéli rekettyésben akar menedéket keresni, ami a magassarkúban nem igazán opció számomra, úgyhogy are you kidding me arccal lecövekelek, csak a hangsúly kedvéért a csípőmre téve kezem.*
- Smooth. Sooo smoooth.-*kommentálom, miközben előhalászom a pálcám. Az perpill nem nagyon villan be, hogy nem biztos, hogy rájött, ki is vagyok és ilyen helyzetben egyáltalán nem baráti megmozdulásként fogja érzékelni ezt. Bennem csak a magabiztosság buzog, hogy végre hasznossá tehetem magam. Bűbájokból csapnivaló vagyok, de transzfigurációban lenyomok bárkit. Trust me, I'm a scientist.*
- Ne mozdulj!-*figyelmeztetem, mert ha elrontom a ficergése miatt, legfeljebb a Szovjetunió szellemét alakíthatja majd. A ruháját fogom főleg piszkálni, aztán meglátjuk, merre tovább. Emlékezetből ugyan nem tudom az összes részletet pontosan felidézni, de néhány másodperc feszült koncentrálást követően már egész kedvemre van újdonsült jelmeze. Az egyik közelben heverő kőből még pajzsot is tudok neki fabrikálni.
Mert mi mást csinálhatnék egy született britből, mint Amerika Kapitányt?*
- Már csak a fejeddel kell valamit kezdeni,-*jelentem ki majdnem elégedetten, bár ha ragaszkodik hozzá, akkor végezheti ő az utolsó simításokat.
Egy szőke Arlen. Csini lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Köszönet? Ugyan. Nolan ugyan elkényeztetett végtelenül udvarias, kikezdhetetlen britségével, Arlentől viszont a legkevésbé sem várok ilyet. Nincs igazán érzéke hozzá, a betanult formaságokon túl, bár meg kell hagyni, nem is olyan kezelhetetlen, mint sok elszállt művész.
A látvány viszont vastagon kárpótol, leplezetlen elégedettséggel szemlélem művem.*
- Say 'cheese'!-*Kapom elő telefonom és vagyok annyira profi, hogy legfeljebb a meglepettségnek legyen ideje kiülni az arcára - bár, kis szerencsével már annyira berögzült a szépfiúnak ez a parancs, hogy automatikusan belemosolyog majd a lencsébe.
Annak, aki most azt gondolja, hogy genya vagyok, üzenem: akkor lennék igazán genya, ha ezt most átdobnám a bátyjának. Élete végéig hallgatná.
- Have fun, handsome!-*kacéran csókot dobok neki, na meg a kavicsból eszkábált pajzsát is, hogy ha mégis kimerészkedik a forgatagba, teljes legyen a benyomás. Innentől már az ő dolga, mihez kezd magával - engem várnak vissza az édességeim, ha ugyan meg tudom békíteni az árust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem szoktam könyveket vásárolni - mióta könyvtárakat lehet tárolni digitálisan, kitartok amellett, hogy csak elektronikus formában gyűjtögessek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy papírt használjak, hiába más az élmény, oda a tapintás és a jellegzetes illat...
Ez persze nem akadályoz abban, hogy órákat töltsek egy-egy könyvtárban vagy könyvkereskedésben, hogy megcsodáljam azokat a köteteket, amiket nem százával ontanak magukból óriás nyomdagépek. Imádom az antik kiadásokat, a kézzel kötött régiségeket, a tussal készült vagy fametszetes illusztrációkat. Most is ezeknek a gyarló kis élvezeteknek szeretnék hódolni, mert kiszúrtam, hogy van a faluban egy bolt és már hosszú napok óta szemezek vele. Elővigyázatosságból nem hoztam magammal pénzt (egyébként jézusom, a kontinens érméi tök furák), csupán a kedvenc ketyerémet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor feljegyezhessem, esetleg lefényképezhessem.
Az ajtófélfánál megszokásból fejet hajtok, hogy beférjek. Azonnal érzem, hogy szinte másik világban járok, mindent átitat a mágia - nem árt óvatosnak lenni, mert ez a bolt annyira élő, hogy szinte lélegzik. Megeresztek egy köszönést annak ellenére, hogy nem látom a tulajt vagy az eladót, s szoktatom a szemem egy kicsit a félhomályhoz, mielőtt találomra elindulnék az egyik polcsor felé. Lassan, lehetőleg nesztelenül lépkedek, szemeim isszák a látványt. Az ujjamat végighúzom a puha, meleg érintésű fán, ahogy a címeket böngészem, meg-megtorpanva és levéve egy-egy érdekesebb küllemű könyvet. Aztán hirtelen nyávogást hallok és reflexből hátrahajolok, hogy a szomszéd folyosót is belássam, a hang forrása után kutatva.
Cica nincs, bábeli könyvtorony annál inkább. Úgy maradok, enyhén tanácstalan arccal számolva a felhalmozott olvasnivalót. Mire kellhet ez mind?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvkupacnak gazdája is van, s bár elsőre úgy tippeltem, a könyvmoly hölgy, sokkal inkább korombeli férfinak tűnik. Ami első pillantásra vonzza a tekintetem, az hosszú vörös haja, amit hanyag, hercis mozdulattal vet hátra időnként. I know the feeling, bro. Nincs túl sok időm tanulmányozni, mert lehajol, hogy a kincseivel együtt áttelepüljön valahova, viszont hiába magas, a legkevésbé sem lát ki a halom mögül, úgyhogy gyorsan közbeavatkozom, mielőtt vesztébe rohanna.*
- Careful, to the left,-terelem egészen óvatosan egy lépéssel balra, hogy elkerülje az ütközést a puffal, ami egyébként kedélyesen araszol, az egyik napsütötte foltot követve a padlón. A laborban mindig akadt egy-két elvadult tárgy, szóval rutinosan kiszúrom az ilyeneket, tisztelet a kivételnek.
- Nah. Nem állt szándékomban vásárolni, csak bámészkodom. Valami nagy kiárusítás van?-*ez a legjobb tippem arra, miért hordott össze a srác furkász módjára ennyi könyvet. Persze vagyok annyira pofátlanul kíváncsi, hogy futólag elolvassak pár címet, meglepően vegyes felhozatallal szembesülve, ami csak tovább csigázza érdeklődésemet. Ő közben a zsákmányát válogatja, ügyet sem vetve rám.
- Aaa! Az!-*hirtelenjében nem tudom kinyögni, úgyhogy csak kinyújtott karral a nyávogó könyvre mutatok.*- Azt hallottam és aszittem, betévedt egy cica. Vagy a tulajé. Vagy ő a tulaj.-*A varázsvilágban az ember sosem lehet elég bizonytalan. Izgatottan kisöpröm arcomból a szemembe lógó kusza, kócos tincseket - afféle megszokott, öntudatlan mozdulat ez, mert bár van bennem egy egészen pici csalódottság, hogy nem egy pompás macskaszabásúé a hely, a könyv kárpótol érte.*
- Vajon tud dorombolni is?-*hajolok le, térdemre támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Óigen. Nem véletlenül veszek csak e-könyveket. A világ összes varázslata sem tud elég helyet biztosítani,-*bólogatok megértően, és tegyük hozzá, hogy a költözéskor leírhatatlanul boldog voltam, hogy kizárólag a leges-legkedvesebb vagy -értékesebb darabokat őrzöm a polcon.
Úgy tűnik, akaratlan is sikerült közös témát találni.
- Menő. És ugyan, a helyi cukrosbácsi sokkal, de sokkal rosszabb. Vagy a mutogatós,-*vigyorgok rá, mert ha valakinek egy-két-sok macskával több van az általánosan egészségesnek véltnél, az közel sem annyira aggasztó számomra, mint rengeteg más lehetőség. Bár tény, láttam már olyan reakciókat is, mintha az említett állat nem házi kedvenc, hanem ragályos betegség lett volna...*
- Amúgy tényleg nehéz megállni egy macskánál. Nálam az lehet a dolog kulcsa, hogy az enyém magában kitesz hármat,-*elmélkedem hangosan, míg a kezembe nyomott kötetet felütöm. Átlapozva leginkább az illusztrációkat élvezem, elvégre kétlem, hogy ennyi év után tudna valóban újat mondani. Freud egy saját, különálló kis kutatási projektet kapott, mielőtt hozzám került volna.
A szüleim biztosítani akarták a túlélését.*
- Let's try one more thing...*mormolom, összecsukva a lapokat és úgy fordítva, hogy a gerinc nézzen felém, amin finoman, lassan végighúzom a kezem. És láss csodát, a könyv kis tétovázást leszámítva élénk dorombolásba kezd, majdnem törleszkedve. Felderülve visszaadom a könyvet, kimerítve lehetőségeit (legalábbis azt már nem vágyom tudni, szokott-e szőrgolyókat felköhögni).
- Riley, az import dilidoki. Ha el akarnál kerülni, természetesen,-*kissé kifigurázom a stílusát, kezet nyújtva, mert nyilván tetézzük fizikai kontaktussal az elrettentő szöveget. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Én szeretem Ezzel nőttem fel és nemcsak elengedhetetlen munkaeszköz, de kicsit a mentőövem is. És persze létfontosságú, hogy megörökíthessem a macskámat,-*forgatom a szemem, leginkább a saját lehetetlen rajongásomat véleményezve. Az egyenesség mindig üdítő, ha nem használják ürügyként a durvaságra, úgyhogy arcizmom sem rezzen a -másnak talán indokolatlanul- közvetlen tónusra. Szimpatikus vörös, tartásom is érdeklődő nyitottságot tükröz felé. Ha vevő a hülye poénjaimra és szereti a macskákat, akkor szívesen múlatom vele időmet. Nem diák, s ha helybéli is, még nem érték el a rólam terjedő pletykák.*
- De-de. Illetve gyanítom, hogy van benne egy egész kevés murmánc is, de...minden gazdi különlegesnek érzi a maga bestiáját,-*tárom szét karjaim enyhén, teret adva egy adag egészséges szkepticizmusnak.
A pír elkerüli figyelmem, feszültsége viszont nem - ösztönösen reagálok az ilyenre, s ahogy most is, már azelőtt arcát, mozdulatait fürkészi tekintetem, hogy tudatosítanám, mit is keresek. Közben könnyedén, mintha mi se történne, tovább fűzöm szavaimat; berögződés, hogy figyelmem ne rontson a feszengésen, amíg ki nem találom, hogyan oldjam fel.*
- Salemi vagyok. Közhely, mi?-*nevetek kurtán, mert keresve se találhattam volna jobb szülővárost.*- Apart from that, my heritage is general white europian nonsense,-*folytatom, mert ez a külső megtévesztő kissé. Nincs a felmenőim közt semmi érdekes (hacsak valaki félre nem lépett), különböző évszázadok bevándorló óvilági nemzeteinek mozaikja.
Jóvágású. A helyére kattan minden.
Flörtölnek velem - érzek némi bizonytalanságot, talán nem is teljesen szándékos, de kétségtelenül ott van a zöld szempár pillantásában, egész testtartásában. Egy kicsit belém feledkeztek, azt hiszem. Hm.
Hmmm.
- Is-is. Igazából régóta halogattam már az utazást, a váltást. A munkám hozott ide, de cseppet sem bánom. Megvan a varázsa ennek a helynek,-*intek fejemmel, a kastélyra, a falura és környékére értve. A szavaiból arra következtetek -vagy nevezzük inkább megérzésnek- ő viszont kényszerből "porosodik" itt, ami esetleg kapcsolódhat ahhoz, hogy kerülik. Nem mintha ez elriasztana, a kisugárzása és tekintete nem nyugtalanítanak. Ellenben a szempillái is vörösek, állapítom meg, már-már gyermeki kíváncsisággal tanulmányozva vonásait, arra ügyelve, hogy ne legyek tolakodó.*
- És, mivel lehet errefelé múlatni az időt, olvasáson és doromboláson kívül?-*féloldalas mosollyal évődöm, teret hagyva neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden gyereken megpihen a pillantásom, aki csak elém kerül, félig ösztönösen követve alakjuk, félig egyfajta hivatásos érdeklődéssel. Számít, hogy legyen valaki, akinel sosem siklik át a tekintete rajtuk, legyenek bármily aprók vagy félénkek. Ebben az esetben azonban a padon kuporgó leányzóhoz cicák is tartoznak, amik teljes mozdulatlanságra kárhoztatják. Összeszalad a szemöldököm és egy kicsit elmosolyodom, mert az egész olyan, mintha egy mesekönyv illisztrációjának szánták volna. Elindulok felé, elsimítva vonásaim, mert szeretnék megbizonyosodni róla, esetleg nem szorul-e segítségre. Ha tekintetünk még útközben találkozik, integetek neki, megszólalni viszont csak akkor fogok, amikor szoknyám combomhoz simítva leguggolok elé.
- Sziasztok,-*mosolygok felfelé, igyekezve nem azonnal felverni a cicmókokat.*- Tündéri cicáid vannak. Minden okés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kapok egy tök cuki mosolyt - ahhww - amíg integetünk egymásnak. Közelebbről nézve aztán aggályokat látok felhősödni arcán, amint megszólítom. Vegyes érzelmek? Akkor itt valami bonyodalom lesz, nem mintha ez megijesztene, szóval türelmesen várom, hogy kibökje, mi a probléma forrása. Aztán szó szerint ez történik, én pedig némi fáziskéséssel néma ó-t formálok. Közbe nem vágok, előbb figyelek, hogy a gondolata végére érhessen, egy meglehetősen dühös fintorral meredve a zacskó maradékára. Próba-cseresznye alapon emelem aztán a kezem, jelnyelvre váltva és a kislány arcát lesem, hogy vajon érti-e, vagy húzzam elő a mobilomat és próbáljak meg írni. A jelnyelvek nem feltétlenül átjárhatóak és fogalmam sincs, a fordító erre is kiterjed-e, egy próbát viszont megér.
- Riley vagyok. Segítek,-* bökök magamra, betűzve a nevem, majd jobb tenyeremre fektetett "like"-ba szorított balomat felfelé emelem. Előveszem a pálcámat, aztán kibújok a vékony kardigánból, hogy egy intéssel kosárrá változtassam, egy másikkal pedig a nejlont tüntetem el, mert látni se bírom. Így legalább lesz miben szállítani az elbűvölő vakarcskákat.
- Megnézhetem?-*jelelem aztán, a legfelső cica felé intve, mert átvizsgálnám a jószágot, nem szorul-e sürgősen orvosi ellátásra. Remélhetőleg nem, de jobb félni, mint megijedni.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy tűnik, valamilyen furcsa módon a varázslat nem tesz különbséget a jel- és verbális nyelvek közt. Vagy egy másik csoda pont olyat sodort az utamba, aki ASL-t beszél. Bárhogy is, hála a magasságos Merlinnek és/vagy bármilyen felsőbb hatalomnak, jövök eggyel!
Amint engedélyt kapok, a szélső cica felé nyúlok, tenyerembe kanalazva a szőrös kis krumplit. Olyan négy hetes lehet, kész csoda, hogy az anyjuk ilyen sokáig el tudta őket rejteni. Vérmes, bár apró fújást kapok tőle, amint a szemét és fülét nézem, kivillannak a parányi tejfogak, képtelenség nem megmosolyogni. Elég soványka és bolhás, ahogy vöröses szőrét visszafelé simítom, látom benne bujkálni a rovarokat. Kandúrka, állapítom meg, aztán a kosárba rakom. Pár szóban összefoglalom a lánynak, hogy ne kelljen végig feszülten várnia, aztán folytatom a következő kicsivel. A másik két cicó lányka, az egyik kicsit nagyobb - és bőszen kapálózik - a másik ugyanolyan girhes, ha nem girhesebb a fivérénél. Neki a szeme se nagyon nyílik és taknyos az orra, ami aggaszt. Valami eldugott, koszos helyen jöhettek világra - és még ezt is sajnálták tőlük. A legkisebbet inkább egyenest a blúzomba pakolom, hogy melegben maradjon.
- Ők rendben lesznek fürdetés és pár kiadós evés után, jelelem a kislánynak, amint van szabad kezem, - de neki orvos kell. Itt vannak a szüleid? Akarsz velem jönni?- kérdezem, bár bőven több kérdésem lenne, ám egyelőre tartom magam a legfontosabbakhoz. - Ha nem, akkor hogy érlek el?, fűzöm hozzá, mert ha már megtalálta őket, akkor biztos szeretné tudni, mi lesz velük. Az első ülésemről lehet, elkésem, de majd kárpótolom érte az érintettet... mondjuk egy marék cicával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ajh, ez a dráááma. Pedig nem is ültem itt egész nap, mint Forrest Gump, mindössze az ülések után visszaballagtam a pubhoz, azzal a gondolattal, hogy valami édesre van gusztusom. Az ilyesmiből pedig sosem hagynám ki azt, aki épp nálam hesszel, mert sokkal szórakoztatóbb párban enni magunkat rosszullétig. Gyerekkorom meghatározó élménye, hogy anyámmal kettesben fetrengünk a kanapé két végén, miután pukkadásig tömtük magunkat sütőtökös muffinnal.
- Nem azért kísérlek, mert kölyök lennél.-*Csak a rend kedvéért állapítom meg, miközben szemezek a fagyitornyommal. Ha olyan sebességgel eszem, hogy ne olvadjon el, akkor lefagy az agyam. Ha ráérős vagyok, akkor viszont a vége összeolvad egyetlen, meghatározhatatlan ízű frankenfagyivá. Még nem döntöttem el, melyik forgatókönyv legyen a mai. - Ugyanakkor ha a nyafogáson túl más célja is van ennek a nyitásnak, csupa fül vagyok,-* s hogy alátámasszam állításom, pár pillanatra két nyuszifület növesztek, hogy megbillegessem őket. Azt már megbeszéltük (szerintem két alkalommal is), hogy a nyomkövetőt nem támogatom. Esélyesen rá tudnám úgy rakatni, hogy ne bírja megbuherálni - azért a minisztérium se most jött a falvédőről - de a fő cél nem az ellenőrizgetése.
- Ha az zavar, hogy velem látnak, felőlem ölthetek más alakot,-* dobom be poénból, mert apránként igyekszem szoktatni a képességemhez. Baromi nehéz visszafognom magam, amikor nem magnix környéken vagyok, annyira természetesen csak jön, hogy használjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Valóban nincs vérségi kötelék vagy kényszer rajtam, ami felment az alól is, hogy megsértődjek ezeken a megjegyzéseken. Szelíden meglóbálom a kanalam, körbeintve a cukrászdán, bár az egész falura utalok épp.
- Elhiszem, hogy így érzed. Az ittenieket viszont nem érdekli, kivel sétálsz. Sok barátom, páciensem van, még csak nem is feltűnő. Kivéve, ha T-rex módjára csörtetsz előttem, hátra-hátranézve...-* azt nem tudom, mennyire vágja a Jurassic Parkot, de számomra meghatározó gyerekkori élményeket idézett fel, ahogy reggel elnéztem a menekülését. Próbáltam jófej lenni és rövidre venni a lépteimet, hogy legyen esélye beelőzni, a végeredmény így sem sikerült túl meggyőzőre, sőt.
- Költői kérdésekre nem illik válaszolni,-* pislogok vissza bociszemes ártatlansággal, arcomba tolva egy nagy adag csokifagyit, mert ezt a játékot ketten is tolhatjuk. Kivárom, hogy konstruktív irányba forduljon, mert némi tagadás, tiltakozás, esetleg hiszti után általában elérjük az alkudozás fázisát. Velem pedig lehet alkudozni, amennyiben felnőtt módjára, józan módon történik.
Ez nem épp a mostani helyzetünk. Derűs pffff hagyja el a kiskanálom nyammogó számat.
-...Visszavonom, amit a gyerekességről mondtam.-*A beszólás maga nem zavar - az együtt töltött időben magamtól is lezserebb stílust vettem fel - de egy grifftetűnyivel nem viszi közelebb a céljához; a brainfreeze pedig aláhúzza az a dolgot. Szusszanok, nekilátva, hogy a tornyom-kupacom különböző oldalairól két-három összeillő ízt kanalazzak minden falatba.
A kérdésekre felnézek, egyre rutinosabban ignorálva a káromkodással fűszerezett érdektelen tölteléket. Semleges arccal, leginkább tárgyilagos hangon válaszolok, zavartalanul eszegetve tovább, bár kiélezett figyelemmel csüngök vonásain, reakcoóját várva.  
- Az átváltozásod megítélését rám bízzák, mivel számomra nem jelent kockázatot a közvetlen megfigyelés. A nálam maradás biztosítja egyrészt, hogy tényleg a bájital hatásait tudjuk felmérni, másrészt, hogy bármilyen kérdésed, gondod, aggályod akad, van kivel megbeszélni.-*A kezdeti vérvételnél elmagyaráztam, hogy az általános állapotát és az esetleges érzékenységeket, előző bájitalokból hátramaradt komponenseket ellenőrizzük, de nem ástuk bele magunkat mélyebben. Amíg az eredményekre várunk, a standard főzetet kapja. A következő telihold még messze, ám ha már szóba került, beszéljünk róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szóval egyelőre nem áll készen a tárgyalásra. Ám legyen, van fagylaltja mindkettőnknek bőven, buzgón próbálkozom újabb és újabb kombókkal addig is. Nyugalmam töretlen marad, amikor Na-riban kezd tudatosulni, hogy a nálam való tartózkodása messze nem csak a papírokról szól. Régebben élek a vérfarkas-kór világában, mint ahogy ő megszületett volna; de ez a tény nemhogy le nem ülepedett, még át sem verekedte magát ellenállásának vasfüggönyén. Felnézek, megkomolyítva vonásaimat, magabiztosan könyökölve egy kicsit az asztal szélére.
- Kétlem, mivel eddig nem mondtam, hogy animágus is vagyok. Az állatokkal szemben nincs agresszió, nem fertőződnek - szóval igen, jelen lennék, de nem fenyegetne veszély. Ha emlékszel, említettem, hogy szoktam asszisztálni problémás eseteknél,-*pontosítok, még mielőtt nagyon belelovallná magát a tévképzetekbe. Annyira én sem vagyok megszállott tudós, hogy egy szál pálcával felvértezve megpróbáljak egy átalakult lykantróp közelébe menni (most tekintsünk el attól, hogy ha emberéletek múlnának rajta, mit tennék).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ritkán sikerül úgy belé fojtanom a szót, hogy közben látom, azonnal elkezdte feldolgozni a kapott információt. Persze, ettől még nem fogja meg is osztani velem a felreppenő gondolatokat, de nagyjából azért sejtem, merre indultak el.
- Úgy fest, remek érzékem van az alakváltáshoz,-*biccentek megállapítására, mert ez a kombó azért nem általános, varázsló-mércével sem. A következő mondatra viszont nem reagálok, mert merészen egy akkora falat fagyit nyomtam az aromba, hogy átmenetileg beáll a brainfreeze, s arcomon fintor fut át, amint homlokomra tapasztom a tenyerem. Pár másodperc, mire elmúlik, enyhén megrázom magam, mintha az érzéstől igyekeznék megszabadulni. Óvatosan az olvadófélben lévő kis tócsából kanalazok inkább, mert nincs hova sietni. Főleg nem a beszélgetésnek ehhez a pontjához érkezve.
- Atipikus vagy nagyon fiatal lykantrópok; esetenként frissen bemartak, akikről nem tudjuk, milyen habitusúak lesznek átváltozás után. A tapasztaltak alapján tudunk bájitalt módosítani, csapathoz társítani, más lépéseket javasolni.-*A többesszám szándékos, egyrészt a beteg-orvos kooperáció, másrészt a többi önkéntes és szakember miatt használom. Szünetet tartok, fel-felpillantva, hátha akad még kérdése, de nem fixírozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ál-felháborodottan ráncolom a homlokom - amint meg tudom ezt tenni fájdalom nélkül - megfenyegetve a lányt a kiskanalammal. Láttam ám! De azért vigyorgok én is, szeretem, ami vagyok, s ha más is örömét leli benne, nettó haszon.
- Nem kötelező, viszont párban vagy csapatban könnyebb a telihold. A legjobb bájital sem képes minden ösztönt elnyomni, az egyedüllét plusz stressz. Van, aki jobban viseli, van, aki csak megszokta. Javasolnám, hogy próbáld ki és utána dönts.-Lenne egy felvetésem, egyelőre mégis visszatartom a szavakat - nem helyezhetek nagyobb nyomást rá, mint amennyit a motivációja kiegyenlít. Arról, hogy a kíséretemben kell átváltoznia legközelebb, nincs módja vitát nyitni, ám ez már magában roppant tolakodó érzést hagyhat. Abban reménykedem, amiben ő - a következő holdtöltéig hátralevő idő hatásában.
Csak épp én valószínűleg az övével homlokegyenest ellenkező kimenetre gyúrok.
- Milyen terület érdekel? Vagy milyen típusú probléma, szituáció kapcsán?-*Kérdezek vissza, bármilyen hátsó szándék nélkül.- Az előzőhöz például lehet alternatíva társállat befogadása vagy kölcsönzése,-*fűzöm hozzá, hogy adjak valami kapaszkodót kezdetnek. Kíváncsi vagyok, mi érdekli és hogy meg meri-e nyíltan kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Miért?-*Akadékoskodás helyett szimpla kíváncsiság csendül a hangomból, miközben a fagyim aljához érek és kanalazom a rosszullét-lilába összekeveredő színű tócsát. A konkrét okokkal lehet valamit kezdeni, az általános mindent és mindenkit utálok megállapítások teljességgel haszontalanok.
- Részben elveszteni az eszméleted a "gebasz"-nál egy árnyalattal komolyabb. Félig elkábítva semmilyen kontrollod nincs a történések vagy tettek felett,-* az önrendelkezésről való lemondás a felelősség, ám a saját erőre való támaszkodás feladása is. A menekülésnek viszont az a hátránya, hogy könnyen olyan helyzetbe juttatja az embert, amilyenbe egyáltalán nem akart kerülni.
Lásd a mellékelt ábrát, mínusz a fagyik.
- Az első átváltozásnál nincs erre mód, mert szükség van egy alapvonalra. Ha már tudjuk, mennyire működik a bájital, akkor lehet hozzáadni mást, mert a főzet és más komponensek reakcióba léphetnek. Viszont a visszaváltozáshoz talán megoldható a kábító átok,-* azt most ne feszegessük, hogy ez az egyetlen ilyen típusú varázslat, amit végre tudok hajtani.