Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Már hajnalban a konyhában voltam ma, hogy még elkészüljön a karácsonyi fűszeres kalács és a bonbon is, amit még elajándékozok, mielőtt hazamennék a karácsonyi szünetre a családomhoz. Az első adag kicsit megégett, de a második már egészen jól sikerült a süteményből, amire végül fényes cukormáz került, amitől a pohárral kiszaggatott sütemény úgy néz ki végül, mintha karácsonyfadísz lenne. Pedig tényleg ehető. Van belőle, fehér, kék, piros, zöld, de még ezüst és arany is. A bonbon némelyike nem lett egészen tökéletes, mert túl hamar igyekeztem a méretre vágott papírba csomagolni, de azért remélem, hogy mindenkinek ízleni fog a fahéjas-almás és rumos-diós változatban készült kis ízbomba tejcsokival bevonva. Utóbbival már legalább egy hónapja kísérletezem, és szerény véleményem szerint most már egészen jól sikerült próbálkozás eredményeit osztom meg a barátaimmal. Úgy tervezem, hogy az eridonosoknak szánt adagot majd a klubhelyiségben hagyom, mindenki fogyassza kedvére, de akad azért még pár barátom az iskolában, akik ott sajnos nem férnének hozzá, ezért nekik külön dobozoltam be kóstolót. A könyvtárba is azért surranok be még nem is olyan sokkal zárás előtt az órám tanúsága szerint, hogy Millának is odaadhassam a neki szánt adagot. A műanyag dobozt egy piros kendőbe csomagoltam, mert nem szeretem a sok papírt, amit aztán feleslegesen kidobálunk ilyenkor.
- Szia. Én csak ezt akartam odaadni, egy kis ajándék az ünnepekre - közlöm vele, amint sikerül kiszedni a táskámból a csomagot, hogy a kezébe is nyomjam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem, ez eskü nem robban - válaszolom neki a fejemet rázva és elnevetve magam, ahogy eszembe jut, milyen arcot is vágott. Pedig én szóltam neki előre, de tényleg, hogy ne falja be egyszerre, de nem hitt nekem. - A süti mézeskalács alapú, de tettem bele egy kis bizsere-port is, szóval ha sokat eszel bele, lehet, hogy a föld felett fogsz járni, szó szerint is. A bonbon pedig almás-fahéjas és rumos-diós és csak finom, legalábbis szerintem - magyarázom máris lelkesen aztán fél perccel később, hogy mire számíthat mégis, ha netán nagyon ízlene a süti és egy ültében akarná mindet megenni.
- Ha van időd, persze, én örülök neki. Sok csomagom most nem lesz, csak az ajándékokat viszem és néhány jegyzetet, talán lesz időm kicsit előre tanulni, úgyis olyan messze van még a mi karácsonyunk, bár így legalább másnap már tudok hozni friss anusaburt és pahlavát - tervezgetem hangosan, elvégre nálunk mégiscsak január 6-án van a karácsony másoktól eltérően, így viszonylag kevés időm van a családdal tölteni az ünnepet, cserébe viszont még frissen tudok hozni majd mindenféle házi készítésű finomságot. Aztán azt mondja, visszahoztak egy könyvet, amire egy fél pillanatig kissé bambán bámulok, hirtelen ugyanis nem tudom, melyiket a sokból, amit időnként megemlítek neki, hogy annyira elolvasnám erről vagy arról a témáról éppenséggel, de hamarosan már az orrom elé tartja az egyik melodimágiával kapcsolatos könyvet, amit egészen régen szeretnék már elolvasni.
- Te jószagú borbolya, hát ezt el se hiszem. Köszönöm - hálálkodom, még mindig hitetlenkedve forgatva a kezemben tartott példányt. Már hetek óta várok rá, de lehet, hogy hónapok óta, szóval boldogabb nem is lehetnék. - Ezért az adósod vagyok. Elvihetem haza a szünetre? Vagy félreteszed, amíg visszajövünk?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt hiszem, Laines tanár úr megunhatta, hogy tényleg ezer és egy kérdésem van, amiknek köszönhetően időnként még a témától is sikerül eltérni, ha túlságosan belemerülök. Ami, lássuk be, előfordul. A hatályosságról is annyi kérdést sikerült feltennem a legutóbbi órán, hogy azt mondta, talál valakit, akivel ezeket megbeszélhetem, mert az évfolyamtársaimnak is haladni kellene a tananyaggal, hogy a vizsgáig mindennek a végére érjük. Nekem egy árva kifogásom se volt, mit ne mondjak. Egy órát igazán rá tudok erre szánni, akár kettőt is, és majd csak hétvégén sajátítom ki megint a konyhát legfeljebb, hogy kipróbáljam a legújabb ötletemet. A gyógynövénytan órát követően még lepakolom a könyveimet a hálókörletben, majd begyűjtve a mágusjog jegyzeteimet útnak indulok a tanterem felé, amit a tanár úr kijelölt, elvégre ő mégiscsak jobban átlátja, melyikben lesz még óra és melyikben nem. A tanteremhez érve megnézem még egyszer, hogy a jó előtt állok-e éppen, aztán benyitok. Azt mondták, ha üres nem is lesz, legfeljebb az lesz itt, akivel majd megbeszélhetem a kérdéseimet, úgyhogy nem látom értelmét a kopogásnak, csak lenyomom a kilincset, kitárom az ajtót és besétálok. Minő meglepetés, éppen az a levitás ücsörög bent, akitől a héten a pergament kuncsorogtam, miután véletlen épp a gyógynövénytan jegyzeteimet dobtam be a táskámba óra előtt. Na ennek mekkora volt az esélye vajon?
- Szia - köszönök széles mosollyal neki. - Veled beszélhetem meg az összes kérdésem a heti mágusjog témáról? Bocsi, nem hoztam extra pergament, de legközelebb tényleg nem felejtem el - közlöm vele, miközben közelebb sétálok és leülök a szomszédos padhoz, a táskámat a földre rakva a lábam mellett, hogy előszedjem belőle a könyvem és a legutóbbi jegyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem számítottam rá, hogy éppen az a levitás évfolyamtársam fog segíteni megtalálni a válaszokat a kérdéseimre, akitől a héten pergament kaptam kölcsön, miután figyelmetlen módon nem vittem üreset magammal az órára. Mondjuk nem kellene meglepődnöm ezen, hiszen a levitások többsége nagyon jó tanuló. Igaz, nem tudnám megmondani, hogy hívják pontosan, ha jobban belegondolok, mert valahogy sose lógtunk együtt, de majd most, ha már úgyis ő lesz az, aki segít nekem a mágusjoggal. Letelepszem a szomszédos padhoz, de egyelőre nem szedek elő semmit. Az tűnik fel, hogy annyira hevesen jár fel-le a lába, mintha sietne valamerre egyébként. Lehet, hogy nem lenne most neki annyira alkalmas?
- Figyelj, ha most esetleg nem lenne igazán időd, nekem máskor is jó. Te is bent laksz a kastélyban, nem? Vagy bogolyfalváról jársz fel? Mármint az se gond, legfeljebb besétálok, ha az úgy egyszerűbb - kezdek máris a lehetséges megoldások felsorolásába. Tényleg könnyen alkalmazkodom, ezen nem múlik semmi sem, ha ma mégse lenne neki ideális. Nem élet-halál kérdése, hogy választ kapjak minden kérdésemre a hatályosság témáját illetően, a vizsga úgyis messze van még.
- Azt is lehet. Nem szoktam olyan szétszórt lenni, csak rohantam, de majd pakolok be extrát minden órára, ha esetleg kellene, bár az igazat megvallva nem tűnsz olyan diáknak, aki egyszer is elfelejtene bármit is - válaszolom neki széles mosollyal. Nem erőltetem én ezt annyira, hogy visszaadjam a pergament most azonnal. Sütit viszont most már tutira készítek neki, ha másért nem is, hát mert éppen segít itt és most. Vagyis fog. Mindjárt.
- Igazság szerint csak egy csomó kérdésem van a hatályosságról. Szerintem a tanár úr már megunta, hogy folyton dumálok az órán, és nem tud tőlem haladni - közlöm a számat csavargatva kicsit. - Szóval neked akkor nagyon megy a mágusjog? Bár... van, ami nem megy? Ja, egyébként szerintem sose mutatkoztam be még teljesen, nem is tudom, miért, pedig jófejnek tűnsz... na, igen... Dragomán Aurél - osztom meg vele, remélve, hogy ő is bemutatkozik. Az rémlik, hogy Szentesi, de hogy a keresztneve mi, arra tényleg nem tudom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Csak? - kérdezek vissza, ha már félbemarad ott a mondat. Ha nem siet, akkor ideges lenne? Vagy ez csak valami olyan, mint Trisztán szorongása, amitől folyton véresre rágja a körmét, hiába szólunk rá, mert tulajdonképpen ösztönösen csinálja? Azért még kíváncsian várom, mit mondott volna, ha nem hagyja félbe ott a mondatot.
- Levita torony akkor, gondolom... vagyis hát, aligha kérdés, ha már egyszer levitás vagy. Azt hallottam, megdolgoztat a szfinx mindenkit, aki oda be akar jutni. Ez igaz? Vagy csak amolyan városi legenda? Sose próbáltam még oda belógni - szalad meg a nyelvem rendesen. Nem is tudom, hogy sikerült egyébként négy év alatt soha meg se próbálni bejutni, pedig azért ismerek egy-két embert onnan is. Talán az lehet a magyarázat, hogy a többségükkel mégis a könyvtárban találkozom, vagy a tanulószobában, vagy éppen itt, ami nekem tökéletesen meg is felel. Előszedem közben végre a könyvemet is, mellé meg a pergament, amire ezen a legutóbbi órán jegyzeteltem. Már csak a tollat kell megtalálnom a táskám megfelelő zsebében, mert erről anya gondoskodott, hogy mindennek legyen egy zseb, és akkor nem keverednek el szerinte a dolgok. Lám, így is sikerült másik pergament bepakolnom legutóbb, de majd tényleg jobban odafigyelek erre, és nem hagyom utolsó pillanatra a pakolást. A baj úgyis mindig abból lesz, amikor fejvesztve rohanok.
- Átlagos? Mármint levitás mércével mérve? Tudod ugye, hogy az eridonos mércével már kész zseni? - kérdezem széles mosollyal az arcomon, aztán ha már bemutatkozom, kezet is nyújtok neki. Mégse mondhassa senki a szüleimre, hogy nem tanítottak meg az illemre. - Kevin. Örvendek. Úgy hangzik ez amúgy, mint a Bond, James Bond... aztán majd rólad is kiderül, hogy valami titkosügynök vagy, és megfigyeled itt a diákokat, hogy ki kavar sok bajt. Jó, csak viccelek, ne vegyél túl komolyan. Eridon at its finest. Na szóval, nem akarlak sokáig fenntartani, magamat ismerve úgyis egész estig tudok kérdezni... hatályosság, hatályosság... tudom már, szóval... van ugye az időbeli kezdetnek, hogy mettől meddig, de a jegyzeteim szerint az a végpont, amikor valami más hatályon kívül helyezi. Tuti nincs semmi olyan helyzet, amikor ez meghatározott ideig él? - kérdezem nagyon komolyan, mert bár lehet, hogy hülye kérdés, de akkor is muszáj tudnom a választ. Ha azt, hogy hülye kérdés, hát azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hogy mennyi hülye kérdést tudok feltenni? - kérdezek vissza vigyorogva. Mondjuk attól lehet is, mert ha azon múlik, mire tudok rákérdezni, akkor szerintem holnap reggel is itt fogunk még ülni. Annak tuti nem örülne, sőt. A helyében én is izgulnék, hogy meddig fogom itt tartani ahelyett, hogy tanulhatna, de majd megpróbálok a lényegre szorítkozni.  
- Uhh, szegény. A mi portrénk ehhez képest vajszívű cukorfalat, ha elég szépen kéred, lehet, hogy be is enged - válaszolom neki, pedig azért tegyük hozzá, makacsul kell győzködni, amennyiben valaki tényleg be szeretne jutni más házból, mert szeret akadékoskodni. Néha még az Eridonosokkal is kötekszik mondjuk, ha rossz napja van.
- Hm... hiszem, ha látom - felelek neki vigyorogva, mert azért ebben pont nem értünk egyet. Nem tudom eldönteni, hogy csak szerénység-e vagy esetleg nincsen elég önbizalma, de ezt ugyan nem firtatom, mert még pontosabban át kellene gondolni az érveimet, ha esetleg arra kérdezne rá netán. Inkább belefogok a kérdéseimbe, haladjunk, mielőtt tovább tartanám fel, mint amire ideje lenne.
- Aha... de szóval tényleg nincs olyan, hogy mondjuk kitalálják, hogy most akkor minden... várjál, most kitalálok valami hülyeséget... szóval minden... minden boszorkány kézen áll pénteken háromtól három óra öt percig, mert az valamiért jó nekünk, de ezt nem akkor hagyják abba, amikor majd kijön a következő kör, hogy most már vége három hónappal később, mert már álljanak fél lábon, hanem előre tudjuk, hogy ez csak három hónapig fog tartani, mert addig jó nekünk... most tudom, mekkora marhaság, de szóval érted, nem? Ilyen sosincs? - kérdezem meg hevesen kalimpálva magyarázás közben, és hátha még a végén ő se fog már itt izgulni vagy idegeskedni, hogy ilyen hülye példákkal jövök. - Na látod, egyes számú hülye kérdés pipa. Totál megértem Lainest, hogy miért igyekezett megszabadulni tőlem - közlöm nevetve. Nem mintha bánnám, de az más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Biztos. Ha meg olyat kérdeznék, amivel nem tudsz segíteni, legalább megtudjuk, hogy mit nem tud egy levitás se. Max beülhetünk a könyvtárba kikeresni, és ha az se megy, azt is tudni fogom, mivel kell tényleg Laines-t zargatnom - válaszolom neki a szokásos optimizmusommal, elvégre csak meg kell találni mindenben a jót vagy éppen az értelmet. Nálam ez a kettő valahogy gyakran egybe is esik.
- Én se, de majd ezek után talán mégis kipróbálom. Jövőre ötödikes leszek, még azelőtt kell valami hülyeséget csinálni, hogy azt kellene eldöntenünk, mihez kezdünk az életünkkel. Mekkora lenne megpróbálni besétálni a Rellonba például. Múltkor láttam is a kőkosukat, amikor az egyik prefi sétáltatta, a másik meg rajta ült. Nekünk is van mondjuk egy harapós vízköpőnk meg egy angóranyúl, Gombóc úr. Nem tudom, melyik harap nagyobbat néha - mesélem neki nevetve már a mondat végére. Az biztos, hogy fájdalmasnak mindkettő harapása fájdalmas, de Jeremiástól legalább csak lila lesz az ember. Gombóc úr veszélyesebb, ha bosszús, mert éles foga is van. Én meg végre a lényegre térhetnék, úgy vélem, úgyhogy fel is teszem az első, meglehetősen hülye példával illusztrált kérdésemet, ami nem az egyetlen. Akad még pár, nem fogom unatkozni hagyni, az már tuti.
- Na jó... akkor csak van ilyen, jó tudni. Ezen törtem a fejem az óra óta, hogy ez hogy van. A földrajzi részét értem, meg még azt is, hogy az a belföldi, külföldi cucc hogy van. A tárgyi izénél viszont talán el is bambultam. Tárgyi hatály, na... valahogy nem teljesen értem, azt hogyan kell értelmezni  - vallom be már nem olyan büszkén, hogy azon a ponton nem annyira figyeltem oda, ahova éppen kellett volna. - Á, csak hülyülök. Mindig olyan nagyon elfoglaltnak tűnik amúgy is, folyton rohanásban van, de abszolút értékelem, hogy mégis talált megoldást erre is. Rabolhatom a te idődet az övé helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig biztos izgi lenne. Akármilyen marcona is némelyik, tuti nem esznek szerintem embert - válaszolom a fejemet ingatva, miközben arra igyekszem gondolatban indokot találni, mitől lehet ijesztő bárki is. Mit ne mondjak, nem igazán megy. Szerintem valami jó biztosan van mindenkiben, legalább egy kicsi. Hamar rátérünk aztán a hatályossággal kapcsolatos kérdéseimre, amiért valójában itt vagyunk úgy egyébként. Érdeklődve hallgatom a válaszait, és jegyzetelni igyekszem. A nagy odafigyelésben még a toll végét is rágcsálni kezdem elmélyülten, ám a sastoll pihéi nem túl finomak, úgyhogy fintorogva próbálok nem köpködni hirtelen, de mégis megszabadulni attól a fura íztől.
- Pff... bocsánat. Ha foglalkoztatott volna valaha is, ne próbáld ki. Valami hihetetlenül rémesen keserű - osztom meg vele a roppant fontos felfedezést. Az a helyzet, hogy olyan pennám is van, aminél nem gond, ha néha esetleg megrágcsálom a végét mellékesen, de ez most a pótkészletemből való, miután a testvéreim kiforgattak a tulajdonomból. Na jó, nem bánom én, hogy lenyúlták a tollaimat, éppen csak el kell mennem ismét abba az írószerboltba, ahol ilyen különleges darabokat lehet kapni, amik ráadásul még sokáig is bírják a strapát. Majd a szünetben elintézem ezt is, addig meg hozzáadom a gondolatban vezetett bevásárlólistámhoz.
- Ja, hogy annak függvényében, hogy mit csináltál, lehet, hogy tíz évet kapsz a Zengőbarlangban vagy éppen egy ejnyebejnyét pénzbírsággal. Aha, így már értem - közlöm bólogatva, és gyorsan fel is jegyzem a példát. Na erre van szükségem nekem, hogy össze tudjam rakni, mi minden van mögötte. - Te tudod már amúgy, mit akarsz csinálni a VAV után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem megyek bele ebbe a témába idő szűkében, hogy én azt gondolom, mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Biztos a rellonosokban is, csak kicsit legfeljebb tovább kell keresni, viszont nem akarom nagyon rabolni az idejét sem, ami azt illeti, mert nem ezért vagyunk itt. Elkezdem hát feltenni a kérdéseimet, ő meg válaszolgat. Közben még azt is sikerül kiderítenem, hogy mennyire nincs jó íze a tollamnak, ő pedig nevetni kezd a produkciómon. Azt hiszem, ez a nevetés még vissza fog csengeni egy ideig a fülemben. Bár nem csatlakozom be a nevetésbe, azért én is mosolygok, amint sikerül megszabadulni az utolsó pillétől is.
- Akkor már ezt is értem, köszi - mondom az újabb válasz hallatán, amitől mintha csak felkapcsolták volna a villanyt a fejemben, máris minden a helyére került. Ez igazán nagyszerű és megérte. Fel is jegyzem ezt a példát, nehogy elfelejtsem, mint valami rövid eszű aranyhal, aztán meg újfent sikerül eltérnem a témától.
- Ó, és milyen szakra jelentkezel? - érdeklődöm további részletek iránt, amint megosztja, hogy a művészetibe szeretne bejutni. Az mondjuk egészen messze van, valahogy reméltem, hogy marad még itt mestertanoncnak például, de igazság szerint messze van még a VAV szerencsére, addig még bőven változhatnak dolgok. - Én... hát én vacillálok. Elgondolkoztam a botanikán, mert szeretem a növényeket, de a szüleim tolmácsok, és az is vonz, úgyhogy lehet inkább arra adnám a fejem. Az olyan... olyasmi, amivel segíthetek másoknak, hogy jobban megértsék egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sima mézeskalácsot és brownie-t is, csak abban hol a móka, ha nem kísérletezhetek kicsit? - kérdezem kihúzva magam. Éppen ezt élvezem a legjobban a sütés-főzésben eleve, hogy kísérletezhetek. Néha előfordul az is, hogy annyira rossz irányba sikerül menni, hogy a végeredmény ehetetlen, de már csak nagyon ritkán. Egészen jól belejöttem már, mostanság legfeljebb fura mellékhatások fordulnak elő, mint múltkor az, hogy két napig mindennek is mustár íze volt.
- Pedig tuti azok vagyunk. Láttad az orrunkat? Meg amikor vigyorgunk... - kezdem sorolni, hogy miből is látni már elsőre is, hogy mi bizony testvérek vagyunk, azon túl, hogy ugyanaz a családnevünk. A jellembeli hasonlóságokhoz pedig el se jutok, de nem baj, majd legközelebb.
- Hamarabb megy amúgy, mert még el akarnak menni anyuval vásárolni, én viszont ragaszkodtam hozzá, hogy később megyek és majd teázunk egyet apuval, mert kijön elém az állomásra - osztom meg vele a komoly terveket a hazautazást illetően.
- Bolond vagy, amúgy is jönnék. Hát hogy jut el különben ide az anusabur? Meg a pahlava? - kérdezem rákacsintva. Hiszen már megígértem, hogy hozok mindenféle ünnepi finomságot, amit csak készíteni szoktunk otthon régi családi receptek alapján. Nem kell azért kétszer mondani, hogy oldalamhoz szorítsam a könyvet, mert ezt bizony viszem, ha adják. Lesz mit olvasnom, amikor nem tanulok előre vizsgára vagy nem családi program van. Csodás.  
- Könyvtáros? Már egészen jó vagy benne? De ha akarod, írhatok neked listát mindenféle szakmáról, amiben el tudlak képzelni, hátha segít - ajánlom fel segítőkészen, majd meglepetten pislogok a másik könyvre, amit felém nyújt. - Mármint adjam át neki? Most nem lesz már több korrepetálás idénre, de oké, majd megoldom valahogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem kell sokáig egyedül üldögélnem és azon töprengeni, hogy vajon jó opciót választottam-e vagy sem. Úgy tűnik, legalább annak nem tud ellenállni, hogy segítsen, ha megteheti. Tulajdonképpen egyébként ez egy nagyon fontos tétele annak a listának, amit arról raktam össze magamnak, hogy miért is kedvelem, több más dolog mellett, és van egy olyan érzésem, hogy ez még csak bővülni fog. A szeplőire például csak azóta figyeltem fel igazán, hogy Zsanna emlegette őket, hiába voltak ott eddig is a szemem előtt.
- Szia - köszönök vissza, amikor kinyílik az ajtó és meghallom a nevemet. Ez egészen jó, és annyira örülök neki, hogy tényleg itt van, hogy fülig szalad hirtelen a szám is. Még integetek is, hogy észre vegyen, mert a nevem pont úgy hangzik el, mintha nem lenne biztos benne, hogy itt vagyok, de a magam részéről könnyen biztosra mehetek, hogy észrevesz. Az egyentalárban mondjuk nem is annyira olvadok bele ebbe a karamellára emlékeztető környezetbe, de ez már csupán részletkérdés. Én se mindig veszek észre mindent, gyakran főleg akkor nem, ha az orrom előtt van az a valami.
- Nem, dehogy. Meg ha késtél volna is, már nincs több órám, majd csak a diáksarokba fogok beköltözni még kicsit önkénteskedni később, ha valamelyik eridonosnak sürgős kérdése akadna, az a szokásos péntek délutáni program, de megvár - válaszolom neki egy legyintés kíséretében. Szeretem azt is csinálni amúgy, nagyon jó érzés, amikor hasznossá tudom tenni magam valahogyan.
- Erről a legutóbbi rezervátumos témáról amúgy tök sok kérdésem van, de mielőtt elfelejtem, hoztam brownie-t hálám jeléül, amiért ilyen sokat segítesz ezekkel. Én sütöttem. Meg képzeld, most még a pergament se felejtettem el bepakolni - magyarázom máris, hátha attól, ha meggyőzöm arról, hogy ez nem randi, tényleg nem akar majd elmenekülni. Zsanna azért még rám is rám hozta a frászt, hogy kiszalad a világból is ettől. - Amúgy veled mizu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Áh... az van, hogy a tanévnyitós balhé után mindenkinek kötelező lett valahol önkénteskedni, de már előtte is jártam ide néha, aztán most csak bevállaltam minden pénteket. Meg az árvaházba is szoktam sütit vinni, hivatalosan ott tudtam le a kötelezőt, de ezt meg már tavaly vagy tavalyelőtt kezdtem, szóval maradt is - magyarázom, hogy ez amúgy mindig is volt, de a nagy eridonos jótékonykodás egyébként idén nagyon is kötelező volt. Megemlítem aztán a pergament is, meg a brownie-t is, és bár Zsanna csak csokis sütit mondott, a brownie az én ötletem volt, mégis gyanítani kezdi, hogy kaptam tippeket.
- Nem tudtam, hogy ez a kedvenced, de amúgy Zsanna letámadott, hogy találkoznom kell veled, de olyan dolgokat mondott, hogy majdnem megnéztem láza van-e. Eredetileg bonbont akartam, viszont csak csokis sütit emlegetett. Szóval úgy döntöttem, brownie, mert azt én is szeretem, és most nem kísérleteztem semmivel, ami robban vagy lebegést idéz elő vagy bármi ilyesmi - osztom meg vele az igazságot. Nem látom értelmét, hogy esetleg megpróbáljak hazudni erről. Közben a falevél, amire már felfigyeltem a vállán, megindul a füle felé, és értetlenül pislogok, ahogy felsegíti a hajába.
- Ó... akartam szólni, hogy valahonnan összeszedtél egy falevelet, de ez akkor... olyan levélsáska? - kérdezem meg még mindig azon töprengve, hogy nem csak káprázik-e a szemem, mert ilyen állatot még nem láttam. Na jó, könyvben azokat a rovarokat, amik levélnek néznek ki, úgy rejtőzködnek, azért gyanítom, hogy olyasmi lehet.
- Á, de nem is azért hoztam. Sokat segítettél a joggal, szóval ez amolyan köszönöm-féleség - válaszolom. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy most mondjam-e azt, hogy Zsanna minden igyekezete ellenére ez nem randi, vagy legalábbis nem úgy, mert nem akarom, hogy nagy legyen a nyomás, vagy csak hagyjam és ne beszéljünk róla. Mit is mondott? Ne hagyjam elmenekülni? Nem is eszek én embert pedig, szóval talán azért mégse szalad menten messzire. Végül inkább arra kérdezek rá, hogy mi újság. Talán jobb az, ha csak beszélgetünk egyelőre, abból nem lehet gond.
- De hát aztán meg jössz vissza utána, nem? Mármint feltételezem, de a kirándulás jól hangzik egyébként. Kell is néha - válaszolom, aztán meg közli, hogy Zsanna fog hiányozni. Azért remélem, nem derül ki, hogy Zsanna most is valami jó kis tréfát eszelt ki, mint amikor év elején elvetette a jelvényét, mert viccesnek találta megszívatni Benedeket. - Hát majd biztos meglátogathatod. Vagy nincsenek rácsatlakozva a hop-hálózatra? Meg azért nem is olyan nagyon hosszú az a szünet, túl lehet élni. Nekem sose sikerül kiolvasni mindent, amit betervezek, pedig mindig azt hiszem, hogy na most nagyon jól beterveztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ne menj még. Nincs is mit sajnálni... nem is értettem, mi a gondja, mert amúgy is akartam találkozni veled, de komolyan. Neki ehhez az égvilágon semmi köze, én csak meg akartam köszönni, hogy segítesz és most még segíthetsz ezt megenni - válaszolom, amint megszeppenve bocsánatot kér és közli, hogy jobb, ha megy. Dehogy lenne jobb. Ha úgy lenne, nem írtam volna neki, hogy jöjjön el ebbe a csücskébe az iskolának meg nem sütöttem volna sütit sem. Odébb is tolom a dobozt, hogy lássa, mennyi süti van benne. Bőven jut mindkettőnknek, én meg igazán szívesen osztoznék rajta vele, főleg, hogy már azt is tudom, nagyon jól választottam, mert ez a kedvence. Aztán mégis sarkon fordul, mire hirtelen egyetlen megoldást látok - egy mozdulattal megragadom a kezét.
- Kérlek... - szólalok meg, remélhetőleg nagy bociszemeket meresztve rá és nem keresztbe áll a szemem közben, mert előbbire törekszem. Mivel azonban nem látom magam, fogalmam sincs, mennyire is sikerül az az eredmény, amit elérni szeretnék.
- Figyelj, én tényleg nem tudom, mit gondolt, vagy mit talált ki, de én eskü nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Fogalmam sincs arról se, hogy mit mondott neked, és ami engem illet, ez egy nem randi, jó? Nem akarom... nem szeretném, hogy elmenekülj. Én tényleg kedvellek, de nem is sietek sehová, szóval ha esetleg tényleg kedvelsz egy kicsit is, és adnál egy esélyt... - mondom szinte egy szuszra, mielőtt kiderül, hogy tényleg tud helyből katapultálni is vagy bármi hasonló. - Amúgy arra gondoltam, hogy eljöhetnél velünk a cukrászdába... mármint úgy velünk, hogy Andrés meg Léna, meg Alvin is, azt hiszem, és még lesznek páran, de nem kényszer, csak ha szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Akkor lehet randi - válaszolom neki féloldalas mosollyal az arcomon. Még nem akarok annyira nagyon a medve bőrére inni előre, hogy fülig érjen netán a szám azonnal. - És azt, hogy ronda a szemöldököm és szedessem ki, de szerintem csak markáns és marad, ahogy van - osztom meg vele most már nevetve. Bolond az a lány néha, de végülis szegről végről neki köszönhetően legalább most már okosabb vagyok. Ha nem kavar bele ebbe az egészbe, lehet, hogy még fél évig kerülgettük volna ezt, bár ki tudja. Az is lehet, hogy nem, és amúgy is eljutottunk volna ide az első adandó alkalommal.
- Minél többet beszélgetek veled, annál jobban - felelem aztán a kérdésére, és nem kell nagyon győzködnöm, hogy maradjon, lehuppan végül mellém újra. Már nem kellene visszatartanom, de azért most valahogy nem akaródzik elengedni a kezét. Igaz, hogy a csuklóját kaptam el, de azért ha nem teszi szóvá vagy húzza el a kezét, szép lassan a tenyerébe csúsztatom a kezem. Zsanna tehát mégsem csak belelátott valamit az egészbe, és nem is szórakozott velem. A végén még neki is sütök valami sütit, ha nem köt bele megint a szemöldökömbe vagy egyáltalán a kinézetembe.
- Akkor ne szaladj még sehová, jó? - kérdezem reménykedve. Ha igent mond, még a végén diáksarokba se megyek, egyszer túlélik nélkülem is. Nem lesz az a világvége senkinek. Azt is felvetem aztán, hogy eljöhetne velünk sütizni, azt már úgyis tudom, hogy Andrés például biztosan nem bánná. Majd el is mesélem neki is a fejleményeket első adandó alkalommal, csak épp lefoglalja kicsit a készülés a VAV-ra. Nem irigylem, meg zargatni se nagyon akarom, mert biztos nem örülne neki se ő, se a bátyja, ha nem sikerülne a vizsga.
- Ennek nagyon örülök - jelentem ki, aztán ismét feltűnik a hajában az a virgonc falevél. - Vegyél sütit, és mondjuk elmesélhetnéd, hogy mi is az az izé a hajadban? Tök cuki, bár amikor először megmozdult, azt hittem, hallucinálok. Nekem két tengerimalacom van, Füles és Bolyhos, és közösek a tesóimmal, szóval ennek örömére otthon vannak év közben és apu gondoskodik róluk. De ha van kedved, egyszer bemutatom őket szívesen. Nagy arc mindkettő, és ha salátát akarnak, iszonyúan hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megfordul a fejemben, hogy azt mondjam, nem mondom komolyan, de van egy olyan érzésem, hogy ő komolyan venné és elmenekülne, így inkább csak bólogatok. Már miért ne gondolnám komolyan? Ha nem így lenne, nem írtam volna levelet, nem sütöttem volna sütit és nem lennék itt, arról nem is beszélve, hogy nem kaptam volna úgy utána, mintha valahol fuldokolnék és ő lenne az utolsó, aki megmenthet. Azt hiszem, most még én is fel vagyok pörögve kicsit, vagy mi ez, mert nem szoktam azért ennyit magyarázkodni, mint most mindössze pár perc alatt. Lassan a csuklóját is sikerül elengedni, és mivel nem húzza el a kezét, megfogom, és még további pár percbe telik, hogy összekulcsoljam az ujjainkat. Mondta Zsanna, hogy elmenekülhet, de abban sem hittem komolyan, aztán most inkább mindent is csigalassúsággal csinálok, mielőtt ismét felpattanna és eltűnne a szemem elől. Megnyugtató mondjuk az, hogy egyelőre még marad és mintha kényelembe is helyezné magát, úgyhogy a vállának döntöm a fejem és meghívom arra a sütizésre, amit nemrég Andrés talált ki Valentin-napra, ha jól emlékszem. Mesélek neki aztán a tengerimalacainkról is, miután ismét rákérdeztem a sétáló falevélre a hajában.
- Ó, azt hittem, rovar. Érdekesen fest - állapítom meg, közben meg elé tartom a dobozt a sütivel, majd ha vett, én is beszerzek egy szeletet.
- Akkor majd mondjuk... ha a szünetben lenne időd meg kedved, Budanekeresden lakunk, a szélén, szóval egész szép hely, azt is szívesen megmutatom - ajánlom fel máris lelkesen felemelve a fejem, hogy rá tudjak nézni. Kíváncsi vagyok a reakciójára. - A tesóimat ismered?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egészen gyorsan alakul minden, de sikerül maradásra bírnom. Még Noraz is szóba kerül, így megtudom, hogy ő egy gyík, nem rovar, mint gondoltam. A sütit nyammogva nem sokkal később pedig azt is felvetem, hogy ha lenne kedve, akár Budanekeresdre is ellátogathat. Szerintem nagyon szép részén lakunk a városnak egyébként is. A Sámán közben már csupa családi ház van, rengeteg zöld övezet és tér, a házunk pedig ugyan nem hatalmas, de nagyon szeretem, hogy nagy kert társul hozzá. Meg ha már lenne kedve elutazni oda, megismerhetné a családomat is, beleértve a tengerimalacainkat is. Leginkább anyu gondozza őket amúgy, amikor éppen nincs szünet, de azért még hármunk közös kisállatai. Nem olyan érdekesek, mint Noraz, viszont nagyon cukik, és édesen esznek. Én órákig el tudok szórakozni velük, amikor éppen otthon vagyok. Nem kapok választ arra, hogy ismeri-e Szerénát vagy éppen Trisztánt, bár az öcsénkkel kicsit nagyobb amúgy is a különbség korban, a húgom viszont az évfolyamtársunk is. Hülye kérdés, mert biztos nincs olyan negyedikes, aki ne ismerné őt is, talán már csak azért is, mert ő a sokat hiányzó Dragomán gyerek, amikor éppen a Mirákulummal gyakorol. Csak azért nem magántanuló, mert nem állandó tag, csak évi egy vagy két alkalommal egyeznek bele anyuék, hogy felléphessen, aztán majd ha nagykorú lesz, eldönti, ő mit is szeretne, a Mirákulum pedig azt, hogy akarják-e állandó tagnak.
- Öhm... nem tudom. Talán. Attól függ, mikor jönnél. Alkalmanként előfordult, hogy mondjuk este van rájuk szükség valami eseményen, de hétvégén például otthon szoktak lenni - válaszolom, miután sikerül kicsit összeszedni a gondolataimat. Most egészen elvagyok. Még sütizünk egy ideig, aztán majd vigyorogva sétálok haza az Eridonba. Hátha ez most tényleg nem csak egy gyors fellángolás, ami hamar el is múlik. Ezt sajnos sosem tudom eldönteni, de majd kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bogi és Gombóc úr

- Azt hiszem. Vagyis na, gondolom. Anti bá foglalkozott vele előtte, de biztos átvették Reginával, mert Gombóc úr azért elég jó bőrben van - állapítom meg továbbra is elégedetten simogatva a szőrmókot. Olyan hihetetlenül puha és selymes a bundája. Vajon ki is fésüli valaki, vagy erre bűbáj van? Tényleg olyan, mint a vattacukor, és ezt a gondolatot pedig már meg is osztom Bogival is, akivel éppen önkéntesen sétáltatjuk az Eridon nyusziját.
- Nem biztos, hogy szeretné, ha nincs talaj a lába alatt, de ki tudja. Olyan békés amúgy is, egy naaagy cukorfalat... ugye, te? - beszélek most már vigyorogva a nyuszihoz, aki lelkesen rágcsálni kezdi a felé tartott fűszálakat. Bogi közben egy felhőre mutat, én meg az ujját követve igyekszem kiszúrni, melyikre is, amíg meg nem látom a fülnek is nézhető, elnyúlt részét a felhőnek. Hogy is volt? Ami ilyen fura alakokat tud felvenni, az a cumulus, ha jól emlékszem vagy meglepő módon magyarul gomolyfelhő, mert hát ugye gomolyog. Hümmögve bólogat a megállapításra reagálva, hogy Gombóc úrra hasonlít a felhő, majd elnyúlok én is a fűben, hagyva hogy kis barátunk felugorjon rám a még megehető fűszálak nyomában járva. Újabbat tépek neki közben, amire lelkesen rá is cuppan azonnal, közben pedig beszámolok Jeremiásról.
- Ja, hogy a sütitől? Nem tudom, lehet. Azt hittem, nem érdekli az ilyesmi, de majd legfeljebb legközelebb neki is viszek - állapítom meg, elvégre a csoki gyanúsan nagyon érdekelte. Vagy lehet, hogy a mogyoró volt az, ami annyira tetszik neki? Na majd egyszer ezt is csak kiderítem. A furkászok említésére érdeklődve pillantok oldalra.
- És ezt csak most mondod? Mióta? - kérdezem meg a fontos részleteket, azon átugorva, hogy Dominik a gondozásukat teljességgel Bogira hagyta. Nem ítélkezhetek, mert az én tengerimalacaimat meg anyu gondozza ilyenkor. - Hordóvá? Az biztos vicces lett volna. Képzeld el, két hordó a vadőrlaknál. Akkor már káposztává változtatnék valakit itt vagy brokkolivá. Tudtad, hogy abból lila is van meg sárga is, nem csak zöld? Na de amúgy be is kopoghatunk hozzá, hogy nem vendégelné-e meg Gombóc urat egy kis salátával, ha van. Nem hiszem, hogy embereket enne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- És ki az anyukád, ha nem titok? - érdeklődöm, abból talán még azt is megtudom, hogy mi a vezetékneve, és akkor az apjára már rá sem kell kérdezni. Pillanatokon belül nem leszünk viszont már egyedül, egy harmadik elemi mágus is érkezik, mint kiderül. Mondjuk az se zavart volna, ha csak a süti vonzotta volna be, de annak még inkább örülök, hogy eggyel több elemist ismerek meg így. Nem igazán tudom, kik birtokolják még ezt a képességet, akikkel majd együtt tanulhatok. Vagy éppen akiktől tanulhatok.
- Az fontos tudomány - állapítom meg. Ugyan fogalmam sincs, hogy tud-e olyat, hogy egyben hámozza meg az egész almát, körbe-körbe, de ha igen, az még menő is. Én nem szeretek hámozni, úgyhogy általában igyekszem is ledelegálni valaki másnak, akinek jobban megy, nem faragja szét a fele gyümölcsöt vagy zöldséget. A húgomnak például szintén van ehhez tehetsége. Vigyorgok egy sort azon, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nagyon látható helyen lévő elemi jeggyel. Olyan ez, mint valami titkos köszöntés, amikor az övét ráadásul az enyémnek nyomja, ha már felé tartom az öklöm.
- Pacsi - mondom még mindig fülig érő szájjal, és tulajdonképpen gyorsan rájövök, milyen jó is nekem ez így, mert Stephen meg máris vetkőzésbe kezd itt, mert olyan helyen van az elemi jegye, és Ava meg merészen rákérdezett a dologra. Elnyammogok a sütin, amit kiválasztottam magamnak a dobozból, csak messziről kukkolva, nem igazán tudva eldönteni, hogy én mennyire vagyok erre kíváncsi. Vigyorogok a helyzet mulatságosságán azért, mert annak találom, főleg, amikor a gatyája nagyot csattan, olyan hirtelen engedi el a másik lány érkezése okán. Mint aki tilosban jár. Felé is nyújtom a dobozt, vegyen csak sütit, ha már eddig amúgy sem panaszkodott rá senki, hogy ne sikerült volna jól, bátran osztogatom.
- Azt a tanárnő is mondta, hogy nem vagyunk olyan sokan - jegyzem meg vállat vonva, amikor Anna megjegyzi, hogy örül, hogy milyen híresek vagyunk. - Engem be se kell, mert ez úgyis elárul - szólok hozzá a témához, Anna felé is mutatva a kézfejem. Meg mint kiderült, Ava jegye is elég látható helyen van, de ezt meghagyom neki, hogy ő ossza meg. Vagy majd látják a többiek is, ha úgy van. - A volt... Kevin is mindenféle történeteket ír, ha ismered. Szentesi. És miért csak a fióknak? Nem akartad még beküldeni az Edibe például? - érdeklődöm, ha már eszembe jut Kevin is, akivel valahogy sajnos olyan gyorsan múlt el minden, mint ahogy fellobbant. - Még valaki sütit? Vagy jönnek még? Hagyhatunk a tanárnőnek például, de nem tudom, hányan is vagyunk összesen... meg abból ki jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

Pislogok párat a név hallatán, keresgélve az emlékeim között, hátha még magamat is meglepve rájövök, hogy legalább hallottam már, de a kutatás eredménytelennek bizonyul. Semmi. Enyhén megrázom a fejem, miközben Stephen már lelkesedik is meglehetősen hangosan, csak én nem lettem okosabb. Greene lenne a neve? Kviddicsjátékosok vonatkozásában is csak egy jut eszembe, akinek Greene a neve, de már ő is visszavonult, ha jól emlékszem. Ez mondjuk nem kizáró ok, szóval elteszem egyelőre magamnak a gondolatot egy olyan alkalomra, amikor lehetőségem nyílik megkérdezni kifejezetten tőle, hogy pontosan mi a teljes neve mégis. Addig meg Ava marad, a rejtélyes Rellonos, aki talán Greene, talán nem, ki tudja, hiszen az én anyukám sem Dragomán. Megtartotta a saját nevét, a mai napig Jakabffy, és ezt érdemesnek látom belekalkulálni a dolgok állásába, mielőtt még rossz következtetéseket vonnék le. A levitás közben azt is megmutatja, hogy az ő elemi jegye hol van pontosan, valahol a nadrágja alatt, és ezt a jelenetet meg Anna érkezése szakítja félbe, aki kevésbé tűnik lelkesnek, mint hármónk bármelyike. Sebaj, az én jó kedvemet szinte lehetetlen letörni. Kár, hogy szegény Aváét sikerül, pedig ő is csak nagyon lelkesnek tűnik még így minden elején.
- Nem tűnik világvégének. Olyan amúgy is, mint egy furi kis tetoválás - jegyzem meg vállat vonva. Nyolcmilliárd ember legalább egyötöde mágus, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy negyede, tudja a fene, viszont ha annak csak egy százaléka kedvel olyannak, amilyen vagyok, az is bőven jó. Sőt, ha a családomról és a legjobb barátomról ezt elmondhatom, az is elég, és elmondhatom, az biztos. Panaszra nekem aztán semmi okom.
- Kevin? Hát... ismerős, egy levitás évfolyamtársam - válaszolom. Fura dolog ez, tekintve, hogy randiztunk, de a kapcsolatok már csak ilyenek, ismerősből lesz a barát, aztán fordítva is előfordul a dolog.
- Van egy egész rovata ilyen beérkezett művekre, néha egész jókat írnak bele, máskor nem annyira. Tuti nem vennéd el senki helyét - felelem neki, aztán a sütit is felajánlom. Stephen ötletére bólintok hümmögéssel kísérve, hogy hagyjunk a tanárnőnek is, de azért amíg azt tárgyalják, hol lehet leülni, közelebb lépek Avához, úgy bökve meg a könyökömmel a karját, mintha legalább valami vizsgán készülnék segítséget kérni a szomszédomtól. - Psszt, nem kérsz egy vaníliásat? Szerintem ízlene neked. Van kedvenc sütid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Elemisek

- Dehogy vagy, nyugi. Nem szabad ilyen pesszimistán gondolkodni, nem is történt semmi - válaszolom Avának, sütivel kínálva közben, mert az szerintem amúgy is sok mindent megold, amit meg esetleg nem, arra ott az optimizmus. Nekem még mindig bevált ez a recept, amióta csak az eszemet tudom. A dolgok előbb-utóbb megoldódnak, és addig is valami jó mindenben van, ebben például az, hogy tudjuk, hogy változóak lehetnek a reakciók a képességre, ami végülis teljesen normális dolognak tűnik. Szerintem senki nem csinált semmi rosszat, csak simán nem egyformán gondolkodunk az elemi mágiáról. Én például nagyon örülök neki, bár mindig a melodiban reménykedtem, viszont így meg egyre több dolog kerül a helyére, ami eddig akár furcsának is tűnhetett. Az elem megjelenése se volt traumatikus, de a tanárnő mondta is, hogy ezzel kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Kiveszek még én is egy sütit a dobozból, érdeklődve figyelve a kibontakozó beszélgetést. Stephen meg is erősíti az iménti gondolatomat, amikor megosztja, hogy neki nem igazán volt kellemes élmény szembesülni azzal, hogy elemi mágus. Na tessék, csak másak a tapasztalataink. Nem is kérdezek bele, hogy mi történt, pedig amúgy kíváncsi lennék rá, az az igazság, de ha már azt mondja, hogy nem volt olyan jó, ahogy jelentkezett, nem szeretnék semmit megpiszkálni ezzel.
- Eléggé nehezen felejthetőnek hangzik - állapítom meg inkább, mielőtt még rátérnénk az irodalmi pályázatok kérdésére. - Sose írtam még ilyet, szóval nem tudom, de biztos van valaki, akit meg lehet kérdezni. Nem hiszem, hogy kiírnák valahová, kinek küldtek vissza bármit, de mi van, ha mégis elég jól megy és inkább publikálják? Vagy megírják, miben fejlődhetsz? Ne érts félre, nem akarok nagyon okoskodni, mert tényleg nem írok, csak sütikkel szoktam kísérletezni, de ha az a visszajelzés, hogy ez rémesen rossz lett, abból is van mit tanulni... és a robbanós bonbonom nem aratott túl nagy sikert például, úgyhogy azóta is próbálom kevésbé kellemetlen élménnyé tenni - tartok random motivációs beszédet Annának is, mert ő meg ebben tűnik olyan bizonytalannak, és az én optimizmusomból meg bőven jut másnak is bármikor. Kár, hogy nem tudok olyat, mint Andrés, aki néha átveszi kicsit mások negatív érzéseit, hogy segítsen, de azért motiválni megpróbálhatok.
- Nem biztos, hogy érdemi konstruktív kritikát tudnék mondani, de azért egyszer én is szívesen olvasnék valamit, ha van olyanod. Majd megtanácskozhatjuk a kövi elemi gyakon, mint egy könyvklubban. Na? - vetem fel a szerintem nagyon jó kis ötletem vigyorogva, de már azt közli közben, hogy megy is, mert dolga van. - Biztos, hogy nem maradsz? Sütit meg vegyél még nyugodtan, majd jól jön később is. Örülök, hogy ízlett - jelentem ki széles mosollyal, elérhető távolságban tartva a dobozt. Tényleg elég jut mindenkinek, és még Zsófinak is marad. - Nem kellene a gyakorláshoz megvárni Zsófit is amúgy? Ti nem kaptatok ilyen képességkorlátozó valamit például? De beszéljük, csak Zsófi... mármint a tanárnő nagyon komolyan nézett rám, amikor azt magyarázta, hogy ne akarjam inkább egyedül gyakorolni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

Elkezdtem összegezni az eddig szerzett információkat, ha már ragaszkodom ahhoz a kifogáshoz, hogy ez önismeret házi. Nem szeretek hazudni, hát megbeszéltem magammal, hogy meg is írom, aztán Zsófi legfeljebb csak elolvassa vagy el se olvassa, vagy ha éppen elolvassa, hátha talál benne valamit, ami arra motiválja, hogy végre színt valljon Ezrának, mert már Avával ketten tudjuk, hogy valami van köztük a levegőben, nem csak odaképzeltem. Tényleg szép pár lennének, és nem bánnám, ha ebben a közvéleménykutatásomnak is része lenne. Engem már amúgy is hozzásegített néhány felismeréshez, azt is beleértve, hogy meglepően hasonló elképzelésünk van erről az egészről Avával, és már biztosra veszem, hogy a tóparti séta inkább randi lesz, semmint egyszerű séta. Az egyik padot néztem ki magamnak egyébként, hogy sorba rendezzem az összes feljegyzésemet és kitaláljam, hogyan is lesz ebből valami sose kért szorgalmiként beadható összefoglaló. Felhúzom a lábam és az ölemben a paksamétával el is kezdem olvasgatni, ki mit mondott. Talán szednem kellene néhány szál virágot is, jut eszembe, hiszen olyan szép pipacsok virítanak a rét szélén. Sőt, nem is, inkább valami élőt kellene adnom, mondjuk valamelyik szépen virágzó kis növénykémet a szobámból, ami nem hervad el pár nap alatt. Elmosolyodom az ötleten, mert úgy vélem, nagyszerű a maga nemében, jobbat ki sem találhatnék, már csak azt kell kiderítenem, hogy nem allergiás-e valamire vagy éppen mennyire olyat kellene választanom, ami nem igényel sok figyelmet, mert kérdés, mennyire van jóban a növényekkel. Vajon az elemi mágiája is hatással lehet erre? Jó sok kérdésem lett hirtelen, és amíg ezen rágódom, egy kósza szellő egészen váratlanul fújja odébb a papírkupacom tetejéről a legfelső két lapot. A harmadikat is megpróbálja, de azt még éppen sikerül elkapnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Breagha

Észre se vettem, hogy több lapot is sikerült elhagyni útközben, mintha csak morzsákat szórnék egészen a rétig, hogy nehogy ne találjak vissza. Jó, ez vicces, mert meglehetősen jól ismerem már az utat, végtére is ötödik éve tanulok már az iskolában, volt alkalmam rengeteg helyet felfedezni az oda meg onnan visszavezető útvonalakkal együtt. Mindenesetre ezt nem a madarak csipegették fel, hanem egy lány szedte össze, és egyáltalán nem tűnt fel, hogy a nyomomban van, annyira sikerült elmerülni az Ava körül forgó gondolataimban, egészen addig, amíg fel nem bukkan és még a két felröppenő lapot is begyűjti nekem. Milyen rendes dolog ez tőle, hiszen így fel se kell kelnem.
- Óh, fel de tűnt, hogy többet is elhagytam... hajaj, nagyon köszi. Meg bocsánat, szia - köszönök a mondat végére hálás mosoly kíséretében, miközben átveszem a lapokat és a paksaméta tetejére rakom. Most majd rendezhetem ismét újra az egészet, de ez legyen a legnagyobb gondom amúgy is.
- Csak önismeretre csinálom. Közvéleménykutatás arról, hogy mi is a szerelem - válaszolom, és már abban is biztos vagyok, hogy ha nem siet, mindjárt meg is interjúvolom őt is. El is kezdek keresni egy olyan lapot, amin még akad hely jegyzetelni, amennyiben válaszolna is, a tollat közben a fülem mögé tűzve átmenetileg. - Nem lenne kedved nyilatkozni egyébként a témában? Aurél vagyok amúgy, szerintem még nem ismerjük egymást. Dragomán Aurél, Eridon, idén végzek az alapképzéssel. Te mestertanonc vagy? Vagy csak nem eridonos és nem ötödikes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Még mindig nem fejeztem be az önkényesen szorgalmi feladattá előléptetett közvéleménykutatást arról, hogy mi a szerelem. Ha már eltökélten állítom, hogy ez bizony önismeret házi, nem csak magamtól kitalált, és elsősorban kíváncsiságból folytatott kutakodás, akkor ehhez ragaszkodom is így, ebben a formában. Be fogom adni. Mielőtt még megmutatnám Avának is, ahogy azt már felajánlottam nagy lendülettel, szeretném először azonban egészen vállalhatóra összefogalmazni. Már sikerült rendszereznem, illetve azt is kitalálnom, hogy milyen sorrendben nem mondom el, hogy pontosan ki is mondott mit, csak azt összegzem, hogy mi hangzott el. A forrásaim titkosak maradnak, mert azt olvastam, hogy egy jó kutatásnál amúgy is így illik csinálni. Most már igazán csak bevezetőt meg ilyen átkötő szövegeket kellene írnom, vagy hogyan nevezik ezeket szépen szaknyelven, ahhoz viszont szükségét érzem annak, hogy a délutánt a könyvtárban töltve találjak valami megfelelő olvasmányt is, amire még netán hivatkozni is lehet, hogy X meg Y is megmondta, ebben a könyvben, ezen az oldalon, a sokadik bekezdésben. A pergameneket az egyik közeli asztalon biztonságba helyezve szét is nézek az önismeret címszó alatt felsorakoztatott könyvek között alaposan, végül hármat választva ki egyelőre cím alapján, abban reménykedve, hogy találni is fogok bennük valami számomra hasznosat. Üres pergamennel is készültem, hogy majd arra írok át szépen sorban mindent, ahogy elképzeltem, aztán pedig megmutathatom Avának is, hogy széljegyzetelhessük az egészet Zsófinak nagy gonddal. Neki is látok mindjárt átnézni a könyvek tartalomjegyzékét, hogy lássam, jól választottam-e.