Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szkeptikusan pillantok fel a felém nyújtott, először csak sötétebb foltra, ami akkor tisztul ki, mikor rendesen felnézek. Hosszabb másodpercekig nézem a kötetet, majd kezem remeg meg oldalamnál, de végül képes vagyok lassan a könyvért nyúlni. Átfordítom, majd vissza, de nincs rajta igazából semmi. Fokozatosan nézek ismét Ezrára, ahogy folytatja, egy megkönnyebbült sóhajt eresztek meg. Igen vaskos kötet ahhoz, hogy kikérdezzenek belőle, főleg, mert fogalmam sincs mi van benne. Ha valami tömény tanulmány az elemi mágiáról, specifikusan a terroról, akkor kifutok a világból.
- Mi ez? - emelem feljebb a kötetet, majd kapok észbe. - Tanár úr - egészítem ki a kérdést gyorsan, mielőtt még kellemetlen vagy tiszteletlen lennék. Eszem ágában sincs pont azzal az emberrel szemtelennek lenni, aki az egyetlen nagyjából, aki segíthet. Kezem ereszkedik lejjebb, azonnal szólnék, levegőt véve maradnak elnyílva ajkaim: Merlin legyen a tanúm, hogy nem fogok kevesebb időt lovon tölteni.
- De én... - azonban a tanerő folytatja. Hitetlen toppanok közelebb akaratlan. Hogy lehet az feltétel, hogy kevesebb időt töltsek lovon? Ez egyáltalán nem fair, és amúgy is elengedtem már ezt a kirándulás témát, mert kedvem sincs hozzá, nemhogy még a szüleim elengedjenek, de ez így... ismét táskám pántjára markolok, mikor jön a következő feltétel.
- Megértettem - jelentem ki végül. Nincs más választásom. Testsúlyomat helyezem másik lábamra. Jöhet a lényeg.
- Tanár úr... - szólalok meg halkan. - Ha már... szóval, ha már beszélünk... szeretném megkérdezni, hogy esetleg lehetséges-e, hogy lassabban gyógyulok a... szóval tudja - fehérednek el ujjaim a pánton ismét. - Hogy lehetséges-e, hogy a terromágia miatt gyógyulok lassabban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A kezemben tartott vaskos könyvet tartva kerekednek ki a szemeim, ahogy fürkészem. A személyes tapasztalatok? Ez nem olyan mindennapi dolog, mintha az időjárásról csevegnénk egy napsütéses délután. Mindenki eleme máshogy bukkan fel, ezt még én is tudom, pedig soha nem voltam jóban az elmélettel, és az, hogy megtudhatom, Ezrának hogy jött ki... furcsa érzéssel tölt el. Még én sem mondtam el senkinek, hogy jött ki az elemem. Aprót biccentek, erősebben szorítok rá a végszót követően. El fogom olvasni.
- Gondolom - morgom egyetértően, de egyáltalán nem értek egyet. Ha már repülök, csináljam rendesen, nem? Lemondóan sóhajtok, mert ezek szerint nem. Esélyem sincs a terromágiával szemben, ami bennem van. Zavartan dörzsölöm meg tarkómat a kérdésem után, fürkészem a tanerő arcát, szemöldököm szalad ráncba, egyértelműen nem értésemet kifejezve.
- Én... mi? Levegő? - kérdezek vissza. - Szóval nem a terro miatt gyógyulok lassabban, hanem a levegő miatt? Az van hatással a csontjaimra? - hitetlen toppanok még egyet közelebb, hangom kicsit emelkedik meg, de érezhető belőle a pánik. Az nem lehet. Nem lehet, hogy a levegő befolyásolja a gyógyulásomat.
- Igen. Sokat kell a lábamra. Fájdalomcsillapítók, nemrég kaptam egy újat, ami az időjárás-érzékenységre van, csontregenerálót és izomerősítőt, meg valami kenőcsöt is kaptam újonnan - vonom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, mert igazából nekem ezek mindennaposak. Mondtam én, hogy nagyanyám csak jelenthet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Túl régen volt már olyan, hogy normális diáknak érezzem magam Zalánnal. Az van, hogy mióta megismertük egymást, ritkán lehettünk csak egyszerű kamaszok. Vagy az ő életében történtek meglepő dolgok, vagy az enyémbe, vagy egyszerre, de az biztos, hogy nehéz lett volna normálisnak mondani a helyzetet bármelyik esetben is.
A Zámboritól kapott könyv a táskámban pihen, amit az asztalnál hagytam. A könyvtár leghátsó sarkában van egy asztal, amit nagyjából senki nem használ, mert mindentől messze van, kicsit megviselt, ezért nekünk tökéletes. Halkan nyögve, egy hatalmas pakkot teszek az asztalra Zalán mellé.
- Mint a horoszkóp - bólintok határozottan. - Csak olvass. Valaminek kell lennie, amit tudunk használni, és nem az, hogy a bácsinak az 1600-as években olyan valóságos látomása volt, lebénult - ingatom meg fejemet. Abszurd az egész. Ha nem Zalán lenne az, aki előáll egy ilyen történettel, szembe nevetném az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Torkomat köszörülve fogom vissza magam, hogy ne törjön fel belőlem a hangos röhögés Zalán kiakadására. Nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de teljesen egyetértek vele. A szüleimnek majdnem sikerült elérni, hogy felvetessék velem a tárgyat, de végül sikerült meggyőznöm őket, hogy rendben, amiért ők rakják össze az órarendem, de ne legyünk ennyire álszentek. Győztem. Legalább ebben.
- Szegény Béla - pillantok a plafon felé. - Ugyanolyan szkeptikus vagyok, mint te, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a látomások valóságalapját. Még ha Béla csak bele is trafált, akkor is ott van, hogy honnan tudta, hogy pont őt, pont akkor, satöbbi - támaszkodom meg az asztalon, mintha olyan nagyon okos lennék a témában, végül a kérdés közben pillantok a halomra és könyökölök rá.
- Mert... - harapok alsó ajkamba a táskára pillantva. - Az túl személyes. Bele-beleolvastam, de egy napló volt a kezemben. Egyelőre nem tudom, hogy akarom-e tudni, mit írt le bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azonnal válaszolnék, de Zalán már mozdul, nekem meg esélyem sincs megakadályozni, hogy nyakig a táskámban legyen. Elhúzom a számat.
- Igen - felelem halkan. - Mondtam, hogy személyes - pillantok el szégyenteljesen. Nem kéne hagynom, hogy Zalán beleolvasson, mert ez tényleg személyes. Az az egy rész jött szembe, hogy jött ki a tanerő eleme, és a diáktársa... - Elég volt - veszem ki kezéből a kötetet. - Egyáltalán nem vigasztal, hogy jött ki másnak az eleme, és milyen károkat okozott vele. Ezért félek az egésztől. Zámbori mondta, hogy mindenkinek más, ez rendben is van, el tudom fogadni, főleg, mert szerencsésnek mondhatom magam ezek szerint, hogy nálam senki nem sérült meg, de... - hagyok pillanatnyi szünetet, szusszanva ülök le a mellettem levő székre. - Nem ez a lényeg. Meg akarom tudni, hogy a terromágia miatt gyógyulok-e lassabban - jelentem ki végül határozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tudom, hogy nem - pillantok a polc felé, ahonnan mozgolódást hallok. Türelmetlenül sóhajtva, szemeimet megforgatva várom meg, amíg végre elmegy. Kicsit kihajolva ellenőrzöm, majd fordulok ismét Zalán felé.
- El fogom olvasni, csak még nem tudom, akarok-e szembesülni azzal, hogy lehetett volna rosszabb is, mint amit én csináltam - egy komplett földrengést. Ki a rosseb mondhatja el magáról, hogy földrengést csinált egy több holdas birtokon, mert összeveszett a szüleivel? Felciccenve fordulok el, tenyerembe támasztom arcomat. - Valószínűleg az csak a kezdet, hogy alacsonyabban kell repülnöm. Kicsit olyan érzés, mintha egyedül lennék ezzel, attól függetlenül, hogy tudom, nem mindenki helyzete ugyanolyan ebben a témában. De hát... a repülés miatt tartottam ki eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Persze, hogy tudtuk. Csak senki nem volt ott, hogy lássa, mit tettem. És hogyan. Mert utóbbiról még nekem sincs fogalmam, és ez nagyban megnehezíti az elfogadást magát is. A kicsavarodott, több tízéves fák, a deszkák a karám körül, a kúria kettérepedt oszlopai, amiket Merlin tartott csak össze nagyjából, a repedezett falak - apám és anyám ijedt tekintete, akik azóta sem hajlandóak beszélni velem erről. Az elemi mágiáról sem.
- Én is láttam, és tök jó, hogy neki megy - morgom magam elé, ujjaim erősebben szorítanak a még mindig kezemben tartott könyvre, ahogy lepillantok rá. Fájdalmasan szisszenek fel, azonnal vállamhoz kapok, az erős ütéstől még előrébb is dől felsőtestem.
- Mi a griffgané van? - simogatom a csapás helyét, ahogy értetlen nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Halkan hümmentek. Ez nem is olyan rossz ötlet. Szemöldököm szalad ráncba mégis.
- Őszintén szólva, nem tudom mennyire akarom látni azt, ahogy Zámborinak kijött az eleme. Mármint... ez tényleg tök személyes dolog, és hiába osztotta meg velem az egészet leírva, attól még... - zavartan pillantok el róla. - De igazad van. Ez egy egész épkézláb ötlet - adom be derekamat és ismerem el, hogy tényleg jó, és használható.
- Így kéne a jóslással is, hajrá - mutatok a helyén felgyülemlett pakkra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bólintással nyugtázom barátom szavait. Ez már több, mint a semmi, de tetszik, hogy nincs a bort iszik, de vizet prédikál eset, mert az már igencsak álszent lenne.
Kékjeim kerekednek ki, dőlök is közelebb hozzá, hogy jól lássam az újság lapjait.
- Látnok Lajos. Viccelsz velem - fürkészem a sorokat, míg végül meg nem találom. Tényleg ott van. - Hm. Te lehetnél Zavaros Zalán - könyökölök az asztalra elmerengve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Először megszeppenek, de pillanatokkal később már pfölve próbálom visszafogni a nevetést. Karjaimra fekszem az asztalon, ahogy vállaim rázódnak.
- Rendben, Zarándok Zalán. Ha lemész alfába, meg lelkibéke meg minden, mint a mugliknál ezek a spirituális emberek, remélem azért nadrágot fogsz hordani - egyszer láttam egy képet egy ilyen férfiról és nem mondanám, hogy nadrág volt rajta. Még nadrágszerűnek sem csúfolnám.
Nevetve veszem el az első könyvet a pakkom tetejéről, hogy még mindig vidáman, de csendben álljak neki olvasni. Órákkal később, már úgy érzem, az egész könyvtárat kiolvastam: nem csak az elemi mágiáról, de még a jósokról is. Fő a változatosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem fog menni, ha majd bugyiban ülsz be Mágusjogra - takarom el arcomat, hogy véletlenül se lássam Zalánét. Így nagyobb esélyem van, nemhogy a túlélésre, de arra is, hogy ne törjön fel belőlem a hangos nevetés. Eddig olyan jól megvoltunk itt, nem lenne vicces, ha kipaterolnának.
- Szóljak Raminak, hogy kísérjen el téged? - veszem át Zalán hangját és ismétlem meg a kérdést egy apró változtatással. Ha neki lehet ilyet, akkor feljogosítom magam, hogy nekem is lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Senkinek nem kell megtudnia, miért kényszerülök bemenni abba a szobába. Bonnie már így is tudja - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy igazából magamnak mondok ellent. Oké, lehet ez nem is olyan rossz ötlet. Mármint, hogy Bonnie eljöjjön velem. Fejemet csóválom meg.
- Mi van Lajossal és Bélával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- A kettétépett újságot biztosan - vigyorodom el szemtelenül. - Igen, láttam, csak jó fej vagyok, hogy nem verem nagy dobra - fordulok én is abba az irányba, amerre nemrég Zalán, majd térek vissza az elém letett könyvre. Kékjeim minduntalan vissza-visszakalandoznak Zámbori kötetére, de nem visz rá a lélek, hogy elkezdjem olvasni. Alsó ajkamba harapok, és csendben töltöm el Zalán mellett az elkövetkezendő pár órát, amíg meg nem unjuk és sétálunk vissza a körletbe. Mondanám, hogy hasznos volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Persze, igen, tudom... - túrok hajamba, zavartan nézek el róla, majd vissza rá. - Bocs - fejezem be inkább ennyivel, mielőtt magyarázkodásba kezdenék és a végére én sem tudnám miről beszéltünk eredetileg. Biztos teljesen más úgy felnőni, hogy azt hiszed, csak a családod és a faludban lévő emberekre számíthatsz. Igazából, valamilyen szinten én is hasonlóan nőttem fel, és mikor végre azt hittem, elhagyhatom a birtokot, jött a baleset, hogy teljesen keresztbe húzza a számításaimat. Szemöldököm szalad ráncba, ahogy egyre inkább tudok azonosulni most már Bonnie szavaival és nézőpontjával. Ez... különös érzés.
- Szerintem mindenki furcsa a maga módján. Te is furcsa vagy, én is. Csak te... aranyosan, érted. Nincs baj azzal, ha más vagy, mint az átlag - vonom meg vállamat. Valaki egyszer azt mondta, hogy normálisnak lenni unalmas - lehet benne valami, de néha örülnék annak, ha csak egy átlagos diák lennék, akinek nem kell az elemi teraszon ücsörögnie, hogy kiderítse, mit akar a belé száműzött erő. - És tényleg nem is vagy annyira furcsa - szemtelen mosollyal nyúlok előre, hajolok kicsit lejjebb, hogy elkaphassam tekintetét, miközben mutatóujjammal érintem meg kézfejét. Nem tudom hogy kell embereket biztosítani a támogatásunkról, de szerintem ez nem lehet rossz kezdetnek.
Rajtam a sor, hogy lesüssem tekintetem. Halkan szusszanok. Ha kétoldalinak kéne lennie, akkor már évekkel ezelőtt fel kellett volna adnom. De valamiért még mindig él bennem a remény, hogy Maxim az öccsét fogja látni bennem egyszer, nem csak egy srácot, aki a nyakára jár, mint valami idegesítő alsóbb éves.
- Nem tudom - csóválom meg fejemet az ötletre, hogy megbántottam az... az elemem. - Majd kitalálok valamit - kezdek el ficeregni a helyemen, mert igen, kellemetlenül érzem magam. Az ajtó felé fordulok, pár másodpercig vagyok csendben.
- Mennünk kellene. Nekem még meg kell írnom egy esszét Mágusjogra - sóhajtok lemondóan, mert mindenki tudja, esélyem sincs. Lábaimat fordítom ki magam alól, jó térdemre támaszkodva emelkedem fel. Halkan ciccenek fel, kicsit toporgok egy lábon, amíg a másik csak érinti a talajt, de nem nehezedek rá, majd teszem meg végül. Lejjebb hajolva nyújtom a kezemet Bonnie-nak, hogy felsegíthessem.
- Elkísérlek a Navinéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hangosan nevetek fel, amikor megköszöni. Fejemet ingatom meg, de nem szólok. Talán elég annyi ahhoz, hogy értse, nincs ezen mit köszönni. Éppen most furcsáztam le, miközben mégsem, szóval lehet nem kellene hálálkodnia.
- Az is. Nem vagyunk jóban a tárggyal. A legtöbb évfolyamtársamra ez szintén igaz - nevetek fel halkan, miközben jobban kitámasztva magam húzom fel a lányt. Annyi a szerencsém talán, hogy pont kitakarja a kinyílt virágokat a hely körül, ahol ült, a következő pillanatban pedig már sétálok kifele a szobából, mikor megtorpanok az ajtóban. Magam elé pislogok teljesen lefagyva pár másodpercig. Vállam felett nézek hátra teljesen megszeppenve: az ő kezére nézek, majd a sajátomra, végül túrok tincseim közé.
- Aha. Gondolom - felelem végül halkan, de inkább morgásnak nevezném, mintsem rendes emberi beszédnek. Nem tudom miért akarja megfogni, azt főleg nem tudom miért csak addig, amíg nem látják. Mondjuk... lehet mégis megértem. Én sem mutatkoznék azzal, aki alig tudja kontrollálni az elemét. Oké, ilyen szempontból tényleg tökre megértem.
Úgyhogy legyen bármennyire furcsa is, kézen fogva kísérem vissza a navinést a körletéhez, amitől nem messze várom meg, hogy felhúzza a cipőjét. Pár pillanatig ugyan értetlen nézek rá, miért tartja felém a kisujját, de végül kinyújtva az enyémet érintem neki ujjbegyemet az övének és vonom meg vállamat. Bármit is jelentsen ez, biztos fontos neki. Sután intek neki még egyet, majd fordulok sarkon és indulok a Levita felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Átlagosnak indult a nap. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, elfogadod, hogy semmi nem történt - személy szerint, örülök is neki. Végre a hátam mögött tudhattam egy kellemes, eseménytelen napot: amíg fel nem röppent a hír, hogy valami eridonos akciózik. A következő pillanatban Zalán eltűnt, én meg lassú léptekkel - mert futni nem tudok, kösz - indultam a folyosó felé, amit megjelölt. Gondolataim között motoszkál, hogy mintha ezzel a folyosóval már lett volna probléma, ráadásul azok után, hogy ez a hír felröppent, Brightmore mosolyogva tartott órát a felsőbb évfolyamoknak. Valaki azt mondta, kedves volt.
Na, mindebből kiindulva, senki nem róhatja fel nekem, hogy mennyire félve közeledem a folyosó felé, ahonnan csak az üvöltözést hallom. Hol egy fiatalabb hangot, hol Kak-. Szentséges Merlin! Ez Kakasi taná-
És puff. Remek hír, hogy leesik ki fog véget vetni a remek szórakozásnak, de a rossz hír, hogy ennek a személynek a háta éppen beleékelődik a mellkasomba. Megszeppenve pislogok. A nő feje fölött nézem az eridonost, majd pislogok lefelé, hogy meglássam a fehér hajszálakat. Hangtalan tátogok, egyet hátrébb lépve, mintha csak mi sem történt volna fordulok sarkon, hogy olyan gyorsan hagyjam el a helyszínt, ahogy csak lehetőségem van rá.
Maradjunk annyiban, nincs rá sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy a Bájitaltant hagyom utoljára. Sokkal egyszerűbb lenne már a legelején túl lenni rajta, és foglalkozni a többivel, de most kicsit bekavart, hogy megkaptam a magamét elemi mágiából. Nem habizhattam el, ahogy eddig minden évben tettem, mert már muszáj vagyok tudni minden elméletet - kicsit hajaz a BIT-re egyébként. A túlélésre játszom, és ha sikerült egy E-t összekaparnom, akkor nemhogy én leszek elégedett, de talán még a szüleim is. Igazán hozzászokhattak már az elmúlt években ehhez.
Fel sem fogom, hogy a rellonos nekem intézi szavait, amíg nem huppan le mellém, majd szólal meg ismét. Lassan fordulok felé, mint aki most tért vissza egy teljesen másik világból.
- Mi? - pislogok rá értetlenül. - Ja, igen. Vagyis nem. Mármint... félig. Erre sosem tudtam felkészülni, csak elfogadtam, hogy nem vagyok belőle jó - vonom meg vállamat, hátradőlve fürkészem az ölembe csúsztatott egyetlen könyvet, amiből csak néhány plusz pergamen lóg ki. Azok az én jegyzeteim, és mint látható, nincs túlzásba víve.
- Te? Hogy érzed, menni fog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mikor meghallom Kori hangját, már tudom, hogy nincs esélyem a menekülésre. Nyakamat behúzva torpanok meg és minderre jön Kakasi tanárnő hangja. Vállam felett fordulok hátra megszeppenve, és igyekezvén a legártatlanabb tekintetemet előszedni, de nincs esélyem: a bokámat ért ütögetés hatására a fájdalom felfelé kezd haladni, arcom eltorzul. Akaratlan támaszkodom Korira. Felemelem lábamat, aprókat dörzsölök a felületen, majd követve a néma utasítást állok meg ott, ahol Kakasi láthat.
- El ne engedj, mert összeesek az egész kastély előtt - sziszegem Korinak, hogy nehogy most próbáljon meg igazi eridonos lenni, mert elásom magam. - Doriánon már csak az segítene, ha három Baziliszkusz ugrik be látogatóba a kastélyba - próbálom nyomatékosítani, hogy esélye sincs az eridonosnak és azoknak sem, akik véletlen betoppantak most ide.
Kicsit helyezkedve emelem fel fejemet, tekintetem találkozik a lányéval, aki zavartan elfordul. Elmosolyodtam pedig, remélem nem vette magára, de nem tudom nem észrevenni a vörös éktelenséget az arcán. Intéssel próbálom felhívni magamra a figyelmét - azt elérem, hogy egy háztársam integessen vissza, akire értetlen nézek, majd legyintem le -, és ha sikerül kezemmel mutogatva igyekszem értésére adni, hogy valami nem jó ott a szájánál. Hüvelykujjammal törlöm meg a számat, majd mutatok rá, és eszembe sem jut, ez mennyire tiszteletlen, félreérthető és undorító is lehet külső szemmel, úgyhogy zavartalanul folytatom tovább az activity-t, hiszen nekem már úgyis mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Teddy ordít, én meg annyira el voltam foglalva a fájdalommal és azzal, hogy arrébb kotródjak, fel sem tűnik a Kori hajában landoló nyalóka.
- Veled mi a dementor történt? - pislogok a hajára értetlenül, miközben Teddy szabadítaná meg tőle. Értetlen nézek rá, amolyan miaterv? tekintettel, mert ez így biztos nem fog működni, úgyhogy fél kézzel nyúlok fel és húzom meg én is, majd vonom meg vállamat. - Majd valahogy kiszedjük - bólintok is, mert egyébként Kasza tanárnő nem rossz ötlet - még ha el is felejtem a tényt, hogy ő fodrászkodik is.
A kezemben tartom a nyalóka pálcikáját, mikor megérkezik a navinés, akire csak pislogok. Komolyan úgy nézünk ki, mint akin ő tud segíteni, amikor Kakasi lassan elveszik a káoszban? Itt mindenki maga a káosz, éppen ezért nem akarom tudni, hogy nézhetünk ki kívülről: és erre jön a másik deszka hang.
- Még csak te hiányoztál! - tárom ki fél karomat, amikor meglátom Zalánt, aki befarol, majd amint leesik neki a helyzet, nem éppen diszkrét módon szabadul meg az eszköztől. Mögé elnézve elismerő pillantással fogadom el, hogy ez megtörtént, és én semmit nem láttam. Fordulás közben találkozik tekintetem ismét Pankáéval, megint elmosolyodom, de most nem tartom tovább. Zalánra nézek. - Mind itt fogunk halni. Doriánnak nem megy valami jól a kimagyarázás, aminek eredményeképpen valószínűleg mi is szívni fogunk. Csak remélhetem, hogy nem maraton futás lesz a büntetésünk, ha már Kakasi tanárnő miatt ismét rokkant lettem - monológom végén kap tőlem Dorián egy értetlen nézést, hogy valami jobbal is előrukkolhatna, ha már megcsinálta magának a karriert. Minket is magával rántva, mint valami vú-lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Felsülök, hogy segítsek Korinak, pedig én minden tőlem telhetőt megtettem, és ennek tetejében még megállni sem tudok nagyjából a saját lábamon. Véletlen sem kellemetlen és szánalmas az egész iskola előtt. Dehogyis. Teljesen jót tesz a férfiúi büszkeségemnek meg hasonlók. Az kicsit javít a helyzetemen, amikor Jacob szó szerint beesik a tömeg közepére, de nem annyira, hogy ne érezzem magam kellemetlenül.
És minden fájdalmam ellenére van bennem annyi, hogy fejemet kapjam fel, amikor meghallom az egyik tanár szavait. Totál ledöbbenve követem végig, ahogy elhagyja a helyszínt az eridonossal. Zalánra nézek, majd Kakasira, aki a pontlevonások után osztja tovább az ukázt, kioszt pontot, majd mindenkit útjára enged.
Korira nézek, de mire szólhatnék, már Zalán tart és csak Kori hátát látom. Apróbbakat lépve támaszkodom rá, majd nézek körbe.
- Menjünk innen nagyon gyorsan - hajolok le én is, hogy felsegítsem Jacobot, majd, amikor úgy érzem már, hogy stabil, elengedem és remélhetőleg Zalán támogatásával minél előbb elhagyhatom a helyszínt. Ennyi kellemetlenség egy napra bőven elég volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyre értetlenebbül állok az egész előtt. Ha nem a levegő, mert régen volt, akkor most mi? Lehet tényleg a föld miatt van az egész? Így is rokkantként tekintenek rám és kezelnek is néhányan, ha ez így folytatódik, a végén még indokolt is lesz. Remek nekem.
- Aha, értem - dehogy értem. Kezdem úgy érezni, hogy már semmit nem értek, ami az elemi mágiához kapcsolódó, főleg nem azt, ami a terrohoz. Én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy másnál is alakult már így? Tekintetem akaratlan esik a könyvre. Gondolom majd kiderül.
- Leginkább azok, igen. De utána nézett, elvileg nincs bennük olyan, ami árthat, vagy hatással lehet rám az alapokon túl, meg... nem tudok arról, hogy allergiás lennék. Nem volt soha bajom tőlük, az izé... tudja... szóval a terromágia kijövetele után sem - vonom meg vállaimat, majd áll meg bennem az ütő. Remek. Amennyire elleneztem, hogy Thor doki jöjjön Ezrához, most Ezra menne Thor dokihoz. Valahogy az élet nem akarja, hogy a két férfit elszeparáljam egymástól. Tarkómat dörzsölöm meg. A táskámat lendítem magam elé, út közben jövök rá, hogy a kötettel a kezemben megnehezítem a dolgot, így azt a hozzám közelebbi asztalra csúsztatom, majd veszek elő egy pergamen darabot és firkantom le a doki nevét és címét. - Ő az - nyújtom Ezra felé lesütött tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Minden idegszálam pattanásig feszül, és ez talán érezhető, mert a kisugárzásomat sem mondanám éppen barátinak. Alapvetően sem vagyok a diákok kedvence, de most talán különösképpen rám aggatható a "nem szeretjük" jelző. A Mágusjogon kívül az egyetlen vizsga, amivel mindig meggyűlik a bajom az a BIT, és ez minden évben - mindkettőnél - az arcomra van írva.
- Akkor már többet foglalkoztál vele, mint én valaha - szomorú igazság. Hiába ülök neki, egyszerűen képtelen vagyok az agyamba égetni a leírt szavakat, összetevőket, elkészítési módokat. Mintha ez a tárgy arra lett volna kitalálva, hogy engem és igen sok sorstársamat szívasson.
- Elhiszem - fordítom felé fejemet, fürkészem a lány arcát, talán több ideig is, mint illendő volna. - Fáradtnak tűnsz. Ennyire készültél a vizsgára és csak játszottad az eszed az előbb, vagy nem tudtál aludni a stressz miatt? - kérdezek rá kerekperec arra, ami érdekel. Soha nem kerülgettem a forró kását és túl sok olyan háztársam van, aki eljátssza a hattyúk halálát, majd 100%-os vizsgát produkál mindenből.
Ficergek kicsit Inez mellett, mert kezd kényelmetlen lenni a pad, amin ülünk, miközben ő a csokit bontogatja, majd nyújtja felém.
- Felizünk? Az mics- - abból kiindulva, hogy felém nyújtja, gondolom éppen megkínál. - Ó, aha. Köszi. Talán beindítja az agyam kicsit - mosolyodom el féloldalasan, majd török a csokiból és kezdem el majszolni. A kávés íz meglep, de jóízűen eszem tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szkeptikusan mérem végig, ahogy készül az a rántottának csúfolt valami, majd Zalán mellé állva fürkészem. - Legalább nem mozog - vonom meg vállaimat, könnyedén foglalok helyet Fannival szemben, aki azonnal rávágja az igenleges választ a kérdésre. Én még a kérdést sem fogtam fel - egyetértően bólogatok, mert nekem aztán mindegy. Általában kihagyom a délelőtti étkezéseket, és ennek az oka igen egyszerű: nem tudok enni ébredés után, plusz nincs kedvem már reggel apám morcos képét nézni, ahogy halálosan komolyan olvassa a reggeli híreket.
Fejemet kapom a kislány fejé, elnyílt ajkakkal bólintok, mert lényegében nem téved. Bár totálisan megvan az inger, hogy leálljak vitatkozni, mégis mi a különbség egy póni és egy abraxán között, de úgy vagyok vele, ráérek ezzel, ha idősebb lesz. Magamban helyeselve fürkészem Fannit, aki Zalán rásegítésével fordul el tőlem.
- Hát a kettőnek nincs köze egymáshoz, de azért nem tudok járni, mert balesetem volt - pillant akaratlan a nem messze kitámasztott mankóra. Az időjárás változások, amik ennyire hirtelenek és drasztikusak, minden csontja megérzi, úgyhogy ismét elő kellett kapnia a szekrény mélyéről, legalább az egyiket, hogy ne essen össze. Örül neki nagyon, vigyázz. - És nem tudom kastély-e, de elég nagy... Zalán nem mesélt róla? - nézek fel barátomra, majd vissza a kislányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gyomrom szűkül össze a válaszra. Szégyenkezve hajtom le a fejemet, mintha csak az én hibám lenne, de valahol a sajátomnak is érzem. Én gyerekként megkaptam a legdrágább és leghatásosabb kezeléseket, csak plusz volt, hogy anyám gyógyító. Mindent megtettek a felépülésemért.
- Én... én sajnálom - felelem végül halkan, majd kerül halvány mosoly ajkaimra. - De látod: elméletileg gazdag vagyok, mégis rokkant - mosolygok immár biztatóan a kislányra, mikor Zalán kikerül a képből és el tudom kapni a pillantását esetleg, ha éppen nem a kukoricapelyhet próbálja megfejteni ennél is jobban. Zalánra nézek szemforgatva.
- Néha borzasztó vagy - jelentem ki habozás nélkül, végül bólintok. Itt van az ideje, hogy többet megtudjunk Zalán álmairól, és nem titkolom, hogy az elemi mágiába is szeretnék belevetődni, ha van rá módom. A napló a ruháim között pihen és Merlin lássa lelkemet, tényleg próbálkozom olvasni, de megnehezíti, hogy a birtokon dugdosnom kell, mert félek, anyáék elvennék tőlem és azzal a lendülettel küldenék vissza Ezrának. Lemondóan sóhajtok.
- Mit szeretnél csinálni ma? - pillantok Fannira, miközben a málnát kezdem majszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mozgásra kapok fejemhez hirtelen: tapogatózok, amíg meg nem csípi valami az ujjamat. Megkönnyebbülten sóhajtok, mikor leesik, csak Noisy trónol a fejemen megint, mint ahogy mindig. A hajam között el tud bújni éppen annyira, hogy mindenki észrevegye, de őt ez ne zavarja.
Lassan fordulok a macska felé, fejem billen oldalasan. Mióta van Zalánéknak macskája? És én miért nem ismerem? És... őket miért nem zavarja, hogy a házban van? Ha nálunk történne ilyesmi, hatalmas pánik törne ki, és igyekeznének kipaterolni az idegen macskát, mielőtt a szüleim meglátják. Fanni meg még köszön is neki. Összeszűkült szemekkel méregetem az állatot, majd pislogok Zalánra, aki totyorog, mint a szaró dirikól a serpenyővel a kezében.
Törzsből fordulok Fanni felé, aki egy szempillantás alatt tűnik el előlem. Értetlen pislogok.
- Ez pontosan mit is jelent? - nyúlok ki a mankóért, hogy rátámaszkodva álljak fel szakadozottan, minimálisan eltorzult arccal. Kell pár másodperc, amíg összeszedem magam, de utána készségesen sétálok kifelé, hogy én is magamra húzzam a cipőmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Értetlen néztem Fanni után, aki már az udvaron volt, Zalánra is, aki mellettem állt. Fogalmam sincs mi történik, vagy mi történhet, bármennyire nem hangzik jól egy knarl felbosszantása. Számat húzom el az ötletre, de végül csak-csak odaslattyogok az egyenletlen talajon Zalánék mellé.
Lehajolva kukkolok át a másik udvarba, ahol először a néni szúrja ki a szememet, mert lássuk be, nem nehéz észrevenni. Tekintetem pedig automatikusan zizzen a sarkában észlelt mozgásra. Az a levélkupac nem a szél miatt mozdult meg.
- Ugye nem arra készültök, amire gondolok? - kezdek el suttogni én is, pedig aligha van rá okom, ahogy először Zalánra, majd Fannira nézek, végül vissza a résen át az udvarba. Egy orrot látok kikandikálni a levelek közül, és legnagyobb megdöbbenésemre, a nénit egyáltalán nem zavarja, hogy egy knarl van az udvarában. Nálunk ezeket úgy tüntetik el, hogy esélyük sincs még csak egy mélyebb levegőt sem venni, nemhogy szaglászni és mozgolódni. Ennek lehet az az oka, hogy egyszer Maxim, még gyerekkorunkban megpróbálta megetetni, vagy az, hogy apám szerint már alapból kártékony lények, így választásuk sincs. Mindenki döntse el maga, melyik opció a szimpatikusabb neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ez a néma bólintás egyáltalán nem tetszett. Mintha most lépnék be valami klubba, aminek a beavatási szertartása következik. Hátrébb lépek, ahogy a kerítés vibrálni kezd, de nem ér különösebben váratlanul, de amint elkezdődik az egész, szinte arcom nyomódik a kerítésnek, hogy véletlen se maradjak le egyetlen pillanatról se.
A rántottának csúfolt valami esik le a levélkupac mellé, a következő pillanatban pedig elszabadul a káosz. Az állat rohangál fel s alá, de egyetlen pillanatra, mintha leesne neki hol van, megáll, majd harap a néni lábába. Szabad kezemet emelem szám elé, hogy a nevetést visszatartsam: a hirtelen rángatózástól Noisy kis karmait érzem meg fejbőrömön, de a nevetést így sem tudom koordinálni.
Halkan köszörülöm meg torkomat, majd kinyúlva oldalra igyekszem jelezni Fanninak, hogy most figyeljen - teljesen elfelejtve, hogy ki tudja, ő ezt már hányszor nézte végig több formában -, mert az acsarka éppen most állt neki konkrétan a néni alatt levő széket támadni. Mellkasomat valami könnyed érzés járja át, de nem tudok vele jobban foglalkozni éppen, mikor premierplánba nézhetem végig a műsort, amit Zalán kreált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy kicsapódik az ajtó és végig nézem a bácsit, ahogy - vélhetően - a saját felesége fejére önti a kávéját, hangosan felpfölve kapom ismét szám elé a kezemet, de nem sokáig tudom tartani: hasamra csúszik a kezem és engedem ki magamból.
Balról kapom a jelzést, hogy valami történik, de mire felfoghatnám, egy föld gumóban akad meg a mankóm és azzal a lendülettel dőlök el a Hollósi testvérekkel együtt. Remélem nem arra számítottak a testvérek, hogy meg tudom őket tartani, mert ha igen, elég hamar kiábrándulnak. A mankó az égnek emelve rezeg, ahogy nevetek, Noisy a fejünk fölött repked egy ideig, majd száll a kerítésre, ahonnan csendben szemléli az eseményeket - és komolyan értetlenséget látok a szemében. Nem csoda. Nevetésem lassan csillapodik, karomat vetem át szemeimen, és őszintén megmondom, fogalmam sincs melyik testvér, melyik testrészemet törte el éppen, csak azt remélem, hogy Fanni jól van.
Mély levegők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nevetés ingere sokkal nagyobb, ha már csak a hangokat hallom. A végére már elnyomjuk mi a kerítés másik oldalán lévő háború hangjait, és már azon nevetek, ahogy Zalán és Fanni nevet. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de így van - és soha nem hittem volna, hogy tapasztalni is fogom ezt az érzést. Valahogy az én családom összejövetelei soha nem így zajlanak.
Hirtelen eszembe sem jut, hogy vajon Noisy-t összenyomtuk-e vagy mi történhetett vele, mikor Fanni fél lábáról és az én hasamról ugrik el a vörös macska, hogy a kerítésre vesse magát, ahonnan a madaram reppen el - még éppen időben. Szinte már rosszallóan néz a macskára, majd száll inkább a ház ereszére. Én pedig felnyújtott karral, elnyílt szájjal maradok pár pillanatig így megfagyva: felkészültem, hogy végig kell néznem, ahogy Noisy vacsora lesz. Megkönnyebbülten sóhajtok.
- Merlinre - pillantok Zalánra. - Ez a madár lesz a vesztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mert nem tudtam leszedni a fejemről - morgom vissza már sértődötten, de kissé elégedettebben, ahogy végignézhettem, hogy Zalán megfejeli a mankómat. Azon kívül is van értelme, hogy ne essek össze. Inkább magamnak bólintok egyet, mint barátomnak, majd nézek Fannira.
- Ha nagyon szépen megkérlek, hozol nekem egy pohár vizet? - pislogok a lányra ártatlanul. Csak reménykedem abban, hogy készséges lesz, mert annak megfelelően mozdulok. Nem venném jó néven, ha végig kéne néznie, ahogy felszerencsétlenkedem magam a földről Zalán segítségével: éppen elég, hogy így lát. Ez tényleg csak az egómról szól, belátom... inkább arról, hogy ne sajnáljanak.