Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A legelső levél, amit Mátétól kapott, különös érzéseket ébresztett benne. Nem tudta hova tenni a dolgokat, miért küld neki baglyot, miért küld neki egyáltalán bármit is. Legutolsó találkozásukkor ő egy hisztis kislány volt még, aki ámulva nézte a nagy fiúkat, hogy miket művelnek. Eszébe nem jutott volna, hogy Ákos barátai egyáltalán tudnak a létezéséről, az pedig pláne nem, hogy valaha meg is keresik. Gyanúja egyre csak nőtt annak köszönhetően, hogy több tollas is érkezett hozzá és Máté szinte semmit se közölt vele igazán, az egész túl rejtélyes volt. A legutolsó levél pedig szinte sokként érte. Minek jön ide a férfi és miért akar pont ő vele találkozni ez elég sok álmatlan éjszaka elé állította.
Pár órával a leírt időpont előtt már a faluban tipródik. Kezdetben minden idegenben a régi ismerőst látja, de a hatodik férfi után már nem képzelődik tovább, pedig igazán örült volna, ha nem egy félre eső helyen botlanak egymásba.
Szerencséjére az időjárás viszonylag kegyes hozzá, ezért nem kell korholnia magát, hogy ismét sikerült kevésbé télies kiadásban megjelennie. Haja rakoncátlanul omlik a vállaira, kezei vajszínű szövet kabátjának zsebeibe vannak süllyesztve. Léptei kissé esetlenek, de amint meglátja az alakot a stégnél összeszedettebbnek mutatja magát. Elvégre egy új első benyomást készül kelteni valakiben. Az úton, amíg a stég végéhez ér tetőtől talpig felméri az ott állót. Idősebb arc és sokkal férfiasabb testalkat fogadja, szinte nem is látja már benne azt a kölyköt, akivel utoljára találkozott. Apján tapasztalta, hogy a katonaságban történtek meg tudják változtatni az embert, ezért nem éri váratlanul a dolog. Na meg hát az sem utolsó, hogy elég sok idő eltelt ahhoz, hogy Máté így ki tudjon kupálódni.
- Hello idegen - nem tudja mit kellene tennie, ezért nem mászik bele a személyes aurájába, tisztes távolságban megáll és egy apró mosolyt küld felé. - Azt kell mondanom megvénültél - azt már nem teszi hozzá, hogy ez előnyére történt, inkább csak meghagyja magának az információt.
- Miért vagyunk itt? - jobb túlesni minél előbb ezen a dolgon, nem szereti ha kertelnek és a férfi a levelekkel eléggé kerülte a dolgokat, muszáj hallania miről van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

– Rajtam is fognak az évek, nem csak téged tisztelnek meg – érzékeli, hogy a mosoly, amit kap nem olyan őszinte, mint ami az ő arcát ékesíti.  Jó emberismerőnek tartja magát és szereti megfigyelni az emberek arcát, így átlát a vele szemben állón. Meglepő, hogy ez kifejezetten szarul esik számára, de arra jó, hogy visszahozza a jelenbe és ne a régmúltban kezdjen el kutakodni emlékek után.
- Nem hiszem, hogy ennyi év után gondolnál egyet és eljönnél ok nélkül meglátogatni valakit, akit évek óta nem láttál. Vagy, ha mégis akkor pedig nem gondolom, hogy én lennék az – hangja kedvesből hűvösbe megy át és gyanúja csak percről percre növekszik.
– Nem tudom, hogy manapság Ákos, hogy néz ki, de remélem, hogy nincsen hosszú haja – a fene se tudja, mikor találkoztak vagy beszéltek utoljára, csak annyira emlékszik, hogy nem volt felhőtlen a dolog. Hiába a fiú az egyetlen olyan rokona, akinek szavára adna is valamit, egyszerűen nem volt képes megenyhülni feléje, a távolság meg nem is tett jót ennek a dolognak.
– Apropó, ő hol van? Ha te itthon vagy, akkor neki is itt kell lennie – reményteli csillogás jelenik meg a szemeiben. Látni akarja, magához kell szorítania és elmondani neki mennyire sajnálja. Szüksége van rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Férfiak. Sose értette őket és nem is látja a jövőben azt a napot, amikor ez be fog következni. Nem igazán érti, hogy miféle hangnemet és stílust ütött meg, ami nem tetszik az uraságnak. Egyszerűen nem tudja felfogni, számára ez a hűvösség lenne az alap kommunikációs stílus. Nem képes egy ember nyakába ugrani, főleg olyanéba nem, akit ki tudja mikor látott utoljára. Persze, régi ismerős és örülni kellene annak, hogy még emlékszik rá, meglátogatja, azonban ez közel sem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Felvont szemöldökkel hallgatja végig a férfi szavait és először nevetésben tör ki. Régen is szerettek viccelődni a srácok, bár ha jobban belegondol ennyire durva poént egyszer sem engedtek meg maguknak.
- Volt már ennél jobb viccetek is. Komolyan, hol van? - tudatáig valószínű el sem jutott igazán az, hogy miket mondott Máté. Arcát se nézi, így nem veszi észre rajta azt a komolyságot, amelyet képtelen az ember megjátszani. Csak áll a férfival szemben és vár arra, hogy Ákos mögüle, a fák mögül, a tóból vagy bárhonnan előjöjjön és közölje, hogy április bolondja. Nem lehet igaz az, amit az imént hallott. Lehetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Értetlenül áll Máté előtt, akinek ábrázata csak feldühíti. Ha mindaz, amit mond igaz, akkor nem így kellene itt állnia. Túl egyszerűen ejti ki a szavakat, pont úgy mint aki már túltette magát az egészen. Ez a tény még jobban felidegesíti és szíve szerint azzal kezdene, hogy a vízbe löki a hírhozót.
- Te rohadék - felemeli a hangját és egy lépést közelebb lép. - 4 hónap kellett ahhoz, hogy idetold a képedet és ezt közöld velem? - könnyeknek nyoma sincsen. Dühös, kezével elkezdi ütni Máté mellkasát, az se érdekli ha cserébe visszakézből kap egy pofont. - 4 hónap   - még mindig üti a másikat, képtelen túl tenni magát ezen a dolgon. Perceken keresztül néma, de keze folyamatosan jár, az ütéseinek ereje jelenleg csekély, egy katonának meg se kottyanhat. Mikor ereje elfogy kezét a férfi vállára csúsztatja és megsemmisülve néz rá. - Egy szemétláda vagy - csalódottan sziszegi a szavakat, ajkait összeszorítja. Küzd azzal, hogy  sírni lássák, ő ezt nem engedheti meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kezeit rángatva próbálkozik kiszabadulni a szorításból. Az érintéstől való viszolygása jelen helyzetben annyira felerősödik, hogy legszívesebben leüvöltené a katona fejét. Azonban látja, hogy bármit mond az hasztalan, ezért kezeit becsúsztatja a kabátja zsebébe és lép párat hátra felé.
- Szerinted mégis hogyan kellene viselkednem? A nyakadba ugorjak, mert tök jó, hogy te itt vagy? Attól jobb lesz? - tényleg nem érti, hogy mégis hogyan kellene viselkednie. Hogy reagál az ember, ha közlik vele, hogy meghalt az utolsó személy, akit a családjának mert nevezni?
- Vagy azt kellene most a fejedhez vágom, hogy bárcsak te lettél volna ott helyette? - a világért se mondaná ilyent, még akkor se ha ez az igazság.
- Esetleg hagyjalak itt és keressek valaki szerencsétlent, akin levezetem az dühömet? - tekintete elsötétül, hiszen nem rég fejezte csak be a 3 éve elhunyt apja utáni dühöngést, aminek következtében volt olyan, aki élete végéig megsérült. Nem akar megint erre a szintre jutni, de hát ugyan mi mást tehetne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nevetségesnek tartja az egész helyzetet. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy tud ilyen rideg viselkedést tanúsítani vele szemben a férfi. Érti ő, hogy erre nevelték, de ez már neki is sok. Ő maga se az érzelmek embere, de elvárhatónak tartja azt, hogy egy halálhírhozója egy minimális együttérzést erőltessen magára, Mátén viszont egyáltalán nem ezt látja.
- Én nem vagyok katona - dühösen sziszegi a szavakat. Miért kellene úgy viselkednie, mint egy katonának? Tény hogy eddigi életének nagyobb felét ilyen terepen töltötte, de ő nem állt be, ezért nem lehet felróni neki, ha lányként viselkedik, néha.
- Nem. Itt maradunk és elmeséled az egészet, minden egyes, fájdalmas pillanatot elmondasz és közben megjátszod, hogy tényleg érdekel mi van velem - tekintetét belefúrja a másikéba, ezzel jelezvén, hogy ő ettől az elhatározástól bizony nem hárít. - Ne állj úgy, mint a seregben. Nem ott vagy. Ez a beállás számomra olyan idegesítő, mint neked a sipákolásom  - Nem akarja elhinni, hogy Máté ennyire merev lenne, kell lennie valahol egy lazább énjének és most azt kellene előkaparnia, ha valóban barátként jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Magasról teszek arra, hogy mit kaptam és mit nem. Nem vagyok katona - hangja ismét dühös, elege van ebből az ostobaságból. Ő egy normálisnak nem mondható lány, aki nem akar korlátok között tespedni.
Amint megérzi vállain az idegen érintést, teste megfeszül és könyökével egy ütést kezdeményez, nagyjából a férfi gyomorszája környékére.
- Ne érj hozzám. Nem vagyok képes elviselni egy idegen érintését - nem néz rá, felesleges cselekedetnek gondolja. Sőt már az egészet annak érzi.
- Képzeld miután jött két katona és közölte hogy meghalt az apám, rohadtul nem volt kedvem ahhoz, hogy bárkinek is engedelmeskedjek - a lökésnek köszönhetően lép egyet előre, de esze ágában sincsen úgy cselekedni, ahogy uraság parancsolja.
- Akkor tartsd meg magadnak a dolgot, mert én nem megyek veled sétálgatni. A végén engem is megölsz  - miután elhagyta a száját az utolsó mondat, megtorpan. Félve tekint a másikra, ha nem Máté állna itt elkezdene szabadkozni a szavai miatt, de vele szemben eléggé tehetetlennek érzi magát jelenleg.
- Azt hiszem jobb ha eltolom innen a csinos hátsómat, mert nem fogunk egyről a kettőre jutni - lemondóan sóhajt egyet és most már szembe fordul a katonával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Úgy tűnik, hiába jártatja a száját, Mátét egyáltalán nem érdekli az, hogy mi mondanivalója van. Pedig aztán tudná ám még fokozni a szavait, bár azt be kell látnia, hogy talán jobb lenne kevesebb indulattal közeledni egy régi ismerős felé.
- Pont úgy viselkedsz most te is, mint egy hisztis kis… - utána kiabál, bár nem gondolja, hogy ennek sok értelme van. Mivel a férfi a falu felé veszi az irányt, ő inkább a maradás mellett dönt. Nem törődve azzal, hogy most még talán egy kissé hideg lehet a föld, lassan leereszkedik és leül. Lábait felhúzza, könyökeivel megtámaszkodik rajtuk és fejét tartja csak bámulja a tavat. Gondolatai túl kuszák, nem lenne képes most senkivel sem kommunikálni. Már üvölteni sincsen se kedve, se energiája. Az eddigi dac tovaszáll és nyugtalanság lép a helyére. Ő csak tudni akarta volna, hogy mi történt a bátyjával, de erre semmiféle választ nem kapott. Nem akarja elhinni, hogy tényleg egy ilyen érzéketlen alakot küldenek oda bárkihez is, hogy átadjon egy ilyen hírt. Ez egyszerűen nonszensz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő