28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 593
Írta: 2018. április 14. 20:36 | Link

Szépvölgyi Richárd

.. pedig nem mondhatja, hogy olyan gyakran keveredett volna az ominózus végzős bál óta verekedésbe vagy párbajba. Egyébként sem szokta ezeket kezdeményezni, nem keresi a bajt. A provokációba is csupán akkor áll bele, ha rossz lábbal kel fel. Ma rossz lábbal kelt, és tényleg, a másik fél igazán kitartó volt. Nem érti, hogy miért kell ennyire erőltetni, ha tudják ők is, mi lesz a vége.
Egy csonttörő átok eltalálta a bal karját, ezt a sérülést be kellett vállalnia, mert pálcát még mindig nem akart fogni, ahogy a varázserejét sem kívánta használni már egy ideje. Örülhetett is a másik fiú, hogy emiatt volt ideje átkozni, cserébe ezalatt Dante legyűrte a távolságot kettejük közt, kicsavarta a kezéből a pálcát, és onnantól igazából nem kellett sokat erőlködnie, még törött kézzel sem. Nem hiába varázslattal támadt az ellenfél, a fizikai fölény teljesen egyértelmű volt. Utána addig ütött - majd mikor a földre került az eridonos, rúgott, míg az már nem könyörgött, hogy hagyja abba.
Hiába, ha nem erősíted meg bennük, hogy nem éri meg, visszajönnek.
Ő is hasonlóan vélekedik erről, a tapasztalat ezt igazolja, bár az emberek mindig alul tudják múlni az elvárásait. Azt gondolná, hogy a bál után békénhagyják, de mindig vannak ellenpéldák.
Nagy elővigyázatossággal szeparálták el őket egymástól, merthát a gyengélkedőn kötött ki az az eridonos felsős is, akivel a "szóváltás" történt. Őt ott látjk el, Dante pedig a helyiségnek egész a másik végében vár a sorára, elfüggönyzött ágynál, nehogy "felzaklassa" a másik felet. Ez is jellemző - valahogy mindig kihozzák az egészből, hogy ő a hunyó. Pedig a baljós kisugárzásáról igazán nem ő tehet.
Hát, mindegy. Neki sem rossz, hogy nem kell a gyengélkedő lábadozó népét bámulnia. Mozgásképtelen karját maga mellett pihentetve hátát az ágy táblájának veti, és vár.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2018. április 14. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. április 14. 21:05 | Link


Az utóbbi időben, amíg eltűntem, elég sok dolog történt. Átalakult az életem. Kezdjük ott, hogy magányos farkasként gépiesen csinálom a dolgaim egy pár hónapja, az otthonomban (ami most a hajó) még mindig egy illegálisan hozzám kerülő mágikus tárgyat őrizgetve. Jó, mi?
Talán ez lehet az egyik oka, hogy nem vettek fel az Akadémiára. Nem vettek fel. Minden kiválóan sikerült - fizikai alkalmassági, elméleti, minden, kivéve... kivéve a pszichológiai tesztet. Az alapján nem vagyok alkalmas, ezt pedig azóta is nehezen heverem ki. Emiatt pedig gyógyítóira mentem, ugye. Nem vagyok... nem vagyok túl boldog. Ha valamit nem tudok, azt meg tudom tanulni. De egy pszichológiai teszt... azt nem tudom kijavítani csak úgy.
Tehát, mivel elkezdtem az egyetemet, a gyakornokoskodásom is folytatódik itt, a Gyengélkedőn, egy-két könnyebb eset már akkor sem okozott gondot, mikor csak egy hete kezdtem a mestertanoncit. Igazán furcsa, hogy már nem a kék nyakkendőmben mászkálok, hanem csak... csak úgy a saját ruhámban.
Ahogy arra számítani lehet ebben az iskolában, ismét egy verekedés illetve párbaj két szerencsés túlélőjét kaptuk estére. Szinte rezignáltan kérdezem ki az eridonos srácot, mi történt, de eléggé ijedtnek látom, mikor kérdezem, vagy legalábbis bevallani nehezére esik neki az eseményeket. Bár ki tudja, lehet csak adja az ártatlant, vagy csak szégyenli, hogy elverték. Vagy arra vár, hogy ne figyeljek oda, és akkor megint nekieshessen az áldozatnak.
Csak akkor fordulok a másik ágyhoz - melyet gondosan elfüggönyöztünk természetesen -, mikor elláttam a srác sérüléseit. Mikor átcsúszok a függönyök közt (nem szeretném, ha véletlenül is balhé lenne, ha csak egy pillanatra is észreveszik a másikat), az újdonsült szemüvegemet kissé feljebb nyomom az orromon, hogy jobban lássam a papírt, ami előttem van. Igen, eljött a szemüveg időszaka is. Túl sokat olvasok sötétben.
- Szervusz, Dante - köszönök neki felpillantva a papírból. Mit ne mondjak, egy-kétszer megfordult már köreinkben, így nem kell bemutatkoznunk egymásnak. Tegezem, mert képmutatásnak érezném, hogy alig húsz-huszonegy éves létemre nagy magázódásba fogjak. - Egy oldalról hallottam már az egészet, de megtennéd, hogy pontosítasz, mi találta el a karod? Ő nem tudta felidézni - utalok a függöny túloldalán lévő delikvensre.
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 593
Írta: 2018. április 14. 22:18 | Link

Szépvölgyi Richárd

Remélte, hogyha már ellátják, akkor nem egy gyakornok fogja tenni, hanem egy valódi gyógyító. Erre idejön a srác, akit még emlékszik, hogy nem egyszer látott a folyosón az iskolai talárban - amit mondjuk ő meg folyamatosan "elfelejt" felvenni. Most tényleg ő fogja ellátni?
Nem sok bizodalma van az érkezőben, fel is vonja az egyik szemöldökét kétkedőn, mikor fiú oldalra hajtva a függönyt beslisszol mellé.
- Eltört a karom. Nem kell nagy dedukciós tehetség ahhoz, mi talált el. - Mormogja egykedvűen egyfajta elzárkózó szkepticizmussal a hangjában. Mintha már az, hogy Richárdnak ezt meg kellett kérdeznie, megingatta volna a bizalmát a hozzáértésében.
Ami nem igaz, de az egyébként sem volt, nehéz lenne elrontani valamit, ami eleve nem is létezett.
- Mindegy, legyen meg a sikerélménye, hogy egy varázslat sikerült, forraszd össze a csontot, aztán haladjunk. - Nincs túl jó kedvében. Ilyenkor mindig rájön, hogy alapesetben akár ő maga is képes lett volna begyógyítani egy törött kart, de nemcsak, hogy mostanság komolyabb varázslatokat sem nagyon használ, de a gyógyító mágiákhoz eleve nem is értett soha. Egyszerűen nem sikerülnek - bosszantó másokra utalva lenni, ez csapódik le a mostani viselkedésében is.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2018. április 14. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. április 14. 22:38 | Link


Kissé oldalra hajtom a fejem, ahogy Dante megszólal, és enyhén elmosolyodom. Igen? Azt mondod, nem kell? Mindig meg vagyok áldva ezekkel az idióta kisiskolásokkal, hihetetlen. Egyik bunkóbb, mint a másik. De persze... a gyakorlat az gyakorlat.
- Nos, azt is feltételezhettem volna, hogy egyszerűen csak a hátadba térdelt és ráestél a kezedre, de azért kedves próbálkozás volt. Most maradj nyugton. - Felelem, miközben a karjához nyúlok, és megnyomkodom pár helyen, persze csak finoman, hogy úgy nagyjából felmérjem, mennyire rossz a helyzet. Aztán persze az ifjú már megint megszólal (tényleg, ilyenkor harminc évesnek érzem magam, azért hívom így, hogy ifjú), és nem kedvelem az arroganciáját. Ugyanilyen arrogáns volt Sebby is, mikor megismertem, annak se lett jó vége.
- Te is összeforraszthatod, ha szeretnéd, feltételezem, ha ennyire evidens számodra minden, ez is menni fog. - Nincsen kifejezetten támadó él a hangomban, sőt, szinte békésen felelem neki. Ezt Márktól tanultam, a nevelőapámtól, ő szokott ilyen birkatürelemmel hozzáállni az afféle kedves betegeihez, mint Dante.
A pálcámat előhúzva végül bűbájokat kezdek motyogni, kellő magabiztossággal, sőt, szinte már unottan. Ez a csonttörés dolog - a múltkor, mikor... kicsit rosszul sikerült az aeromágia-kísérletem, a saját csontom is összeforrasztottam, igaz, az csak egy helyen tört el, nem minimum három, mint Dante esetében.
- Sajnos kénytelen leszek sínt tenni a karodra, legalább három helyen eltört. - Közlöm a lehető legsemlegesebben, miközben egy fájdalomcsillapító/érzéstelenítő bűbáj után elkezdem pálcával összehegeszteni a csontokat. - Ne mozgasd, jó? - kérem, érződik is a hangsúlyomból, hogy ez annyit tesz, "kíméljük meg egymást a dolgok megnehezítésétől". Nem mondanám, hogy annyira sziszifuszi munka ez, de azért valamennyi odafigyelést igényel, így oda is koncentrálok.
Maximum egy percnyi varázsolgatást követően leeresztem a pálcám, hogy ellenőrizni tudjam, jó munkát végeztem-e - ehhez pedig ismét az szükséges, hogy hozzáérjek a karjához. Gondolom, nagyon örülni fog neki.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2018. április 14. 22:39
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 593
Írta: 2018. április 15. 21:53 | Link

Szépvölgyi Richárd

- Tök mindegy, törött kar, törött kar mindkét esetben. - Flegmán vállat von, a mozdulat elején még mind a két válla mozdul, a felénél azonban az egyik megbicsaklik, ahogy rájön, hogy hoppá, ahhoz sérült csontok kapcsolódnak. Lassan kifújja a levegőt. Viszonylag magas a fájdalomküszöbe, emiatt nem aggódik különösebben, de még úgy sem kellemes. Kinyújtva hagyja a karját, úgy, hogy ne érje nagy terhelés. Sőt, tulajdonképpen semmilyen terhelés ne érje. Most még viszonylagos türelménél van, jót tett, hogy levezethette az energiáit az Eridonoson.
- Össze is forraszthatom, csak akkor kénytelen lennék jelezni az iskolavezetőség felé, hogy a gyengélkedő szarra sem alkalmas. - Nem mintha valaha venné a fáradtságot, hogy tényleg megkeressen bárkit, akárkit az ügyben, de a szenvtelen, kilengések nélküli hangtónus, amellyel a szavakat ejti kifejezetten hitelessé teszik akarva-akaratlanul. Számára egyszerű a kérdés: a gyengélkedő, mint helyszín és annak "alkalmazottai" azért vannak, hogy ellássák a sérüléseket. Akár tetszik, akár nem. Azt pedig nem áll szándékában a fiúval megosztani, hogy az ilyesfajta varázslatok számára nem opciók.
Az érzéstelenítő bűbáj hatására először csak enyhén bizseregni kezd a karja, aztán nem sokat érez abból, amit a másik ténykedik, csak tompán szűrődnek át az érzékelésén az ingerek.
- Jól hangzik. - némi szkepticizmus kiérződik a hangjából, a három hely azért némileg kellemetlen váratlansággal éri. Érezte ő, hogy fáj, mint a pokol, de legfeljebb kettő helyet tippelt volna meg. Lehetett volna rosszabb is, ez hamar begyógyul - érkezik a kommentár a gondolatai közt, amely lehetne a sajátja is a maga kifacsart nemtörődömségével, de csak állandó "utastársa" fűz megjegyzést a dolgokhoz. Lepillant a mostmár nem is tudja hanyadjára a karján matató kezekre és.. tényleg szükség van erre? Eh. A napja-estéje már így is el van rontva, jól ismeri, hogy megy ez itt, most még benn fogják estére tartani, amíg legalább annyira nem forrnak össze a csontok, hogy szabadabban mozgatni tudja a sínbe tett kezét.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. június 25. 21:08 | Link


Hát persze, tök mindegy. Megeresztek egy mosolyt, de ez már kevésbé őszinte, mint az előzőek - mint ahogy már oly sokszor bebizonyosodott, ezen a gyakorlaton nem a szakmai részek esnek nehezemre, hanem az emberekkel való bánásmódot kell megtanulnom. Gyakorolni, gyakorolni.
Jó ötlet volt gyógyítónak menni úgy, hogy a legtöbb embert valamiért nem kedvelem. Persze, nagyon jó ötlet volt. Ezt minden alkalommal elismétlem magamban, mikor Dantéhoz hasonló egyedekkel találkozom.
Amikor ismét arrogánsan szól, pár pillanatig nem válaszolok, csak végzem a dolgomat. Idegőrlő lehet panaszkodó kamasznak lenni. Saját magának nehezíti meg az életét.
- A fenébe, még a végén be kellene zárnunk a Gyengélkedőt - jegyzem meg szarkasztikusan, de még mindig a mosollyal a szám szegletében. Szerencsére már nem kell sokáig elviselnem ezt a srácot, mindjárt készen vagyunk, de a fejemet merném tenni rá, hogy találkozott már ez a gyerek Sebbyvel, amikor Sebby olyan korú lehetett, mint ő. Egyszerűen túl sok a hasonlóság. A különbség az, hogy neki nem ugorhatok vicsorogva minden egyes szavára.
Nem mozog, így hamar fel is kerül a sín a karjára, előveszem a pergament, hogy feljegyezzem a dolgokat - mert igen, ez az adminisztráció is a gyakorlathoz tartozik, és ha ennyit fognak íratni velem a továbbiakban is, az én eddig precíz írásképem is "doktorossá" fog válni.
- Akkor végeztünk. Az éjszakát itt kell töltened, reggelre már be fognak forrni annyira a csontok, hogy biztonsággal elengedjünk. Kérdés? - szegezem még oda, csak hogy ne maradjon semmi véletlenül sem megvitatlanul, majd ha Dante úgy dönt, nem szeretne tovább zaklatni, leülök egy székre, hogy rendesen megírjam ezt a rohadt papírt. Is.
Az éjszaka általában eseménytelenül telik, a meleg időre való tekintettel azonban nekem sokszor szenvedés az egész. Még szerencse, hogy van beépített légkondim, nevezetesen én magam - mikor a legtöbben már az igazak álmát alusszák idebent, megrezegtetem a leget, pár fokkal levéve a szoba hőmérsékletét. Pokoli meleg van. Kiskoromban nem ehhez szoktam hozzá, s azóta sem tudtam akklimatizálódni...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2018. június 25. 21:10
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 593
Írta: 2018. augusztus 2. 05:28 | Link

Szépvölgyi Richárd

Annyira nincs különösebb kérése vagy kérdése, hogy mindezek után fogja magát és egy beleegyező mormogással elfekszik az ágyon. Más dolga már úgysem lesz most itt, minthogy hátradőljön, és hagyja, hogy a gyengélkedő praktikái tegyék a dolgukat.
Látod, ezért megéri a balhé? Egy tömegszálláson összezsúfolva aludni, nagyon jó mondhatom.
Kuss.

Azzal átfordul a másik oldalára, nem mintha fizikailag egyáltalán lehetséges lenne, hogy a gondolataiban szabadon randalírozó hangtól is el tudjon. Egy ideig még tétlenül tölti az idejét, mert a többi beteg szuszogása teljesen ellehetetleníti, hogy nyugodtan elaludjon - ám végül a fáradtság mégis erőt vesz rajta.
Valamikor az éjszaka közepén, igazából nem is ébred fel, csupán a mágikus baleset végett megváltozó szervezete érzékeli a hőmérsékletet. Furcsa félálom-szerű állapotban van ilyenkor, valahol az álom és az ébrenlét határán. Először csak visszagördül a jobb oldalára, ösztönösen magára húzva még jobban a takarót, de nem elég, így is bőven a kényelmes ingerküszöb alá esett a helyiség hőfoka. Morgósan-szenvedősen elnyom egy tompa káromkodást, amelynek tartalmát felfogja a párna és a takaró, így Ricsi csak a mozgolódást és hangokat hallja a részlege felől, akár hiheti azt, hogy nem várt módon a rellonosnak valamiért fájdalmai vannak.
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2018. október 7. 18:10 | Link


Az éjszaka általában eseménytelenül telik, amennyiben nem alakul ki tömegverekedés a folyosón, vagy nem kószál valaki védtelenül az erdőben és találnak rá a deffenzorok - az ilyen esetek pedig mindig kellemetlenek és stresszesek, de nem annyira, hogy ne tudjuk végezni a dolgunk. Szerencsére azért ez egy ideje kevesebbszer fordul elő, mint régebben.
Unottan pakolom elő a sakktáblám - annyira nem nagy a tömeg, mint lehetne, alig nyolcan-kilencen vannak most a gyengélkedő ágyain, és mindegyikük békésen alszik. Mikor lejjebb veszem a hőfokot, jó pár légzés egyenletessé válik, a forgolódók lassan lenyugszanak.
Enyhén világító sakkfiguráim nem zavarják a pihenni vágyókat, csak éppen derengenek, hogy jobban lássam őket, és ne romoljon tovább a szemem. Magammal játszom, ezzel szórakoztatom magam. Néha Will is beáll, ha éppen nincs dolga.
Persze, ha valami adódna, nyilvánvalóan teszem, amit kell, hiszen én örülök a legjobban, ha van valami munka, amivel el tudom ütni az időmet - a mostani betegek közül viszont egyikük sem súlyos eset annyira, hogy kitüntetett figyelmet kelljen szentelni rájuk.
Egy ideig békésen sakkozgatok, és már vagy kétszer legyőztem magam, és megint vesztésre állok a sötéttel, mikor halk motyorászást hallok az egyik ágy felől. Tekintetemet felemelve keresem a baj forrását - ugyanis ez a motyorászás nyögdécseléssé, káromkodássá erősödik. Szemöldökömet összevonva állok fel halkan a székemből, hogy Dante ágya felé vegyem az irányt. Végigpörgetem magamban ismét, ahogy kezeltem, és minden bizonnyal hibátlanul tettem - nem értem akkor, hogy fájhat neki, hiszen még mindig kell hatnia a bűbájoknak.
- Valami baj van, Dante? - kérdezem tőle csak halkan, hogy ne ébresszem fel a körülötte lévőket az ágya mellé érve.
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 593
Írta: 2019. január 11. 23:43 | Link

Szépvölgyi Richárd

A helyiség levegője hidegnek és száraznak hat számára. Bár öntudatlan állapotában nem tudatosul benne, mi történik a szervezetével. Életműködéseinek ritmusa megváltozik, mérséketlen lassul ugyan, de épp eléggé, hogy a ritmushoz szokott test tiltakozzon ellene. Bőre érintésre hűvösebbnek hat, vérnyomása alacsony, koponyájának hátsó szekciójára ismeretlen erő fejt ki enyhe nyomást - ez a megfoghatatlan prés pedig nem engedi a tudatának, hogy kitisztuljon, visszarántja egy felszínes alvási fázis annál mélyebb mocsarába. Nem hallja az alkimista hangját sem, s bármennyire örülne, ha ezt tudná, hogy lehetséges előidézni ezt a létállapotot, ez most csak újabb lehetőséget vesz el az éberség visszanyerésétől.
A szeme nyitva, talán valamiféle összeszedetlen gondolatmenet is lassan végiggördül benne, de nem kapcsolódik össze az éber tudattal. A nappali és éjjeli ember közti átmeneti pont ez, mikor lenyomjuk a reggeli ébresztőt, de később nem emlékszünk rá. Mikor a reggeli csengetésre ajtót nyitunk valakinek, de még az álombeli gondolatmenetet folytatjuk szóban. Cselekvés, amely mögött áll valami szándék, ami hozzánk tartozik, de a nappal fényénél nem tudjuk felidézni azt.
Érzékeli, ahogy fölé hajolnak, ebből a közelségből hallani a ruha szövetének sűrlódását, megérzi, ahogy kissé besüpped a matrac széle. Ép karjával reflexszerűen nyúl ki abba az irányba, megragadva Richárd karját. Szorítása nem erős, könnyedén ki lehetne húzódni belőle. Egészen addig, míg a tapintás új érzékelésének hála meg nem érzi a másik jóval magasabb testhőjét. A hidegnek érzékelt szobában, azon a szűk négyzetméteren, amely elérhető távolságban van számára, a fiú bőre a legmelegebb pont, s ahogy ezt az információt adaptálja, ujjai szorosabbra fonódnak. Fogása határozottabb lesz, majd egy teljesen váratlan mozdulattal rántja maga felé a gyógyító tanoncot, a hirtelenség végett valószínűleg kibillentve az egyensúlyából. Merthogy.. ha ez sikerül, a mozdulatsor folytatása talán még váratlanabb - Weiler Dante jellemét, előéletét, habitusát ismerve bárki erőszakra, fájdalomra számítana a rántásból, azonban mindössze annyi történik, hogy maga mellé húzza az aeromágust.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet