A déli szárny egy eldugottabb szegletében kapott helyet az iskola színjátszó-körének próbaterme. Az épületet elzáró ajtón díszelgő tábla tudatja az erre tévedőkkel, hogy merre is jár, de bejutni nem egyszerű, hiszen nem szeretné egy színészpalánta sem, hogy darabjaikba bepillantást nyerjenek a nem kívánt személyek, vagy épp holmijaik közt kotorásszanak.
Belépve viszont elénk tárul a hely nagysága, a széles, magas szoba fénnyel teli, kellemes összhangot áraszt, némi felfordulással. Az első, szembetűnő dolog az ajtóval szemben lelhető, rövidebb oldalon elhelyezkedő színpad. Alacsony, és sokkal apróbb, mint egy igazi színpad, három lépcső vezet fel a deszkákra, a vörös bársony függöny mögé. E mögött rejlik a varázslat hatására szabadon változtatható háttér, mely alapállásban hófehér, tiszta felület. Oldalt, ahol hivatalosan a művészbejáró lenne, csak egy-két, apróbb, és kézileg eszkábált kellék kapott helyet, pár darab elhajigált szövegkönyv, és egy, a háttérzenét szolgáló mágikus gramofon.



A terem két hosszanti fala közül, a jobb oldalin helyezkednek el a hatalmas ablakok, melyeknek párkányain puha párnák, babzsákfotelszerű alkalmatosságok láthatók, a kényelmes ücsörgést szolgálva. Ezek előtt, vagy magukra a párkányokra felhelyezve kaptak helyet a székek, melyek a felolvasópróbák, vagy az épp meghívott, vendégnézők ülőalkalmatosságai gyanánt vannak kihelyezve. A próbák során sokszor a terem közepére kerülnek, maradnak is ott, míg helyükre nem pakolják őket egy kis pihenés gyanánt. A szemközti falnál már jóval kevesebb szék kapott helyet, mondhatni elenyésző számú, mivel a teret inkább a mahagóni színű, hosszan elnyúló vállfás szekrény foglalja el, ahol a sokszínű, és méretű jelmezek kaptak helyet. Rendezetlenül, sebtiben odapakolt módon lógnak egymás mellett, alattuk a hozzájuk tartozó kellékek, és cipők sokaságaival. 




Végül pedig maga az ajtó mellett elterelő falrész maradt hátra, melyen egy hatalmas, tükörfelület látható, belmagasságnak ugyan nem megfelelő mérettel. Ez segíti a színészek mozgásának begyakorolását, a jelmez tökéletes összhangjának tökéletességét, és persze, egy próbaterem nem is létezhetne tükörfal nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=430886#post430886][b]Aileen Aurora - 2014.12.04. 00:33[/b][/url]

Szép lassan kezdek beleszokni az új feladatköreimbe, alkalmazkodom a másfajta életritmushoz, amit ez követel tőlem. A tanárkodás meglepően könnyebbnek találtatott, mint azt előre sejteni véltem, legalábbis a legtöbb dolog, ami oktatóként a feladatom, sokkal egyszerűbben megoldható, mint amiket például Ausztráliában kapok. Az ottani színház vezetője a legtöbbször a lehetetlent is túlszárnyaló feladatokat sóz a nyakamba, de legalább tanulok és fejlődök munka közben.
Az iskolai színjátszó felügyelete is nagyon jó tapasztalat, bár még csak most kezd beindulni igazán. A nagy meghallgatás már lement, még azelőtt, hogy egyáltalán visszatértem volna a kastélyba, de azért vannak diákok, akiknek év közben jön meg a kedvük a különféle szakkörökhöz, őket pedig "le kell tesztelni", mielőtt bevennénk a körbe. Jeleztem a színjátszót vezető lányoknak, hogy szívesen átveszek néhány egyéni meghallgatást, hiszen ez is értékes tapasztalat lehet a későbbiekben.
Éppen egy ilyenre tartok most is az ismerős folyosókon, de ezúttal remélem, hogy hamar vége lesz, mert estére már Ausztráliában kell lennem, hogy másnap hajnalban kezdhessük a próba előkészületeit, és nekem még az egyik díszletelem festését is be kell fejeznem. Nehéz az élet, ha az embernek két munkája van, és mind a kettő más földrészen.
Belépve a terembe azonnal meglátom Anthonyt, aki az óráimról már ismerős, bár sokat azért nem tudok róla. Tehetséges festő, aki egy kis erőfeszítéssel még jobb lehetne, akár világszinten is híres művész. Persze addig még sokat kell tanulnia, de látom benne a képességet. Azt viszont nem tudom, miért is akarna színészkedni, hacsak nem a díszletek érdeklik.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Mielőtt megkezdenénk a meghallgatást, kérdeznék pár dolgot, ha nem gond - sétálok mellé, és jelenleg örülök, hogy ül. Eléggé kényelmetlen, hogy általában fel kell néznem az emberekre, de akkor pláne zavaró, ha egy diákom tornyosul fölém. Olyan furcsa érzés, hogy a mellkasáig is alig érek, de én dirigálok neki.
- Melyik területen szeretnél majd feladatot kapni? A háttérben munkálkodnál inkább, vagy te szeretnéd játszani a szőke herceget? - mosolygok rá, mert a kisugárzása valamiért Yarra emlékeztet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=431039#post431039][b]Aileen Aurora - 2014.12.04. 15:19[/b][/url]

Újabb izgalmas, hosszú és fárasztó héten vagyok túl, és még nincs is vége. A hétvégéimet próbálom a színjátszókörnek szentelni, elvégre közeledik a karácsony, és az iskolai társulat szeretne összehozni valamit a bálra. De, hogy ez megvalósulhasson, sok mindent kell tennünk: szükségesek a jelmezek és a díszletek, na, meg fontos a szereposztás is. Örülnék neki, ha az első előadás nagyon jól sikerülne, mert az feldobná a hangulatot, és szívesebben, nagyobb lendülettel vetnék magukat a következőbe.
Annak is örülök, hogy egyre több az érdeklődő a szakkör iránt, persze nem meglepően főleg azok jönnek, akik amúgy is nyitottak a művészetek iránt, de így legalább ismerem őket, mert találkoztam velük valamelyik órámon.
A legújabb próbálkozó például Brandon, akinek korához képest elég magas szinten vannak a festői képességei, a társulat meglehetősen jól járna vele. Mondjuk, nem csak azért, mert a mozgó háttereket rá lehetne bízni, hanem azért is, mert hydromágus, aki talán az erejét a látványelemek létrehozására is tudná használni. Hallottam, hogy az elemi mágusok körében vonzó munkalehetőség az előadóművészet, vagy valamilyen háttérmunka az előadóművészek mellett. Persze nem tudom, hogy Brandon hogy áll ehhez, de, ha ilyen irányba terelné az élet, biztosan segítek neki, hogy elérhesse a céljait.
Na, de azért ne menjünk ilyen messze, a srácnak még nagyon távoli a pályaválasztás, de már egy ideje tűnön ülve várja a feladatát. Egymás mellett ülünk egy-egy babzsákfotelen, én pedig egyelőre azon tanakodom, mit is kérjek tőle. Inedra és Tiffany már felvilágosított, hogy mik az általános feladatok, amiket adni szoktak, én pedig most és a korábbi meghallgatásokon is próbáltam ehhez igazodni.
Pár percnyi szünet után végül eszembe jut, mivel is mérhetném fel legjobban a tudását.
- Kérlek, hogy készíts nekem egy téli tájat! Használhatsz bármilyen eszközt és varázslatot. Ott oldalt találsz háttérhez használatos vásznakat, ecsetet, festéket, valamint egyéb díszletelemeket is. Van negyed órád a dologra. Ez viszonylag kevés idő egy teljes színpadkép létrehozásához, de megelégszem annyival is, ha ránézve fázni kezdek tőle - mosolygok a fiú tudtára hozva feladatát. Én nem gondolom nehéznek a kérést, elvégre egy havas táj létrehozásához nem sok minden kell, de, hogy az valóban igazinak tűnjön, és ne csak egy maroknyi műhónak, ahhoz tehetség kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=431931#post431931][b]Aileen Aurora - 2014.12.06. 11:39[/b][/url]

Figyelem ahogy a fiú alkot, és igencsak tetszik, amit látok. Bár nincs túl sok ideje, azért igyekszik mindent kihozni a képből, és ehhez egyedi eszközöket is használ, ami még inkább megmelengeti a szívem, hiszen ez azt jelenti, hogy a festés számára már tényleg kezd fontos lenni, nemcsak egy tantárgy.
Persze a háttér nem fedi le a teljes színpadképet, de elég jól sikerült ahhoz, hogy szívesen lássam az iskolai társulat háttérmunkásai között.
- Tudod, a színpadon használt képeket nem szokás aláírni, nehogy valami szemfüles néző kiszúrja. A hátterek az atmoszférát hivatottak megadni, itt most nem önálló művészeti alkotások, hanem részei a darabnak. Ennek ellenére a kép gyönyörű lett, és használható is - dicsérem meg végül, elvégre a hiányosságok nem az ő hibái.
- A teljes színpadképhez sok dolog tartozik még hozzá, melyeknek egy részét a jelmeztervezők, másik részét a kellékesek teszik hozzá, ugyanakkor a nagyját a díszletesek végzik. Általában nem elég, ha csak a háttér havas, az nem eléggé vonja be a nézőt, nem érzi attól még magát egy havas tájon, bármilyen jó is legyen az a kép. Az viszont jó ötlet volt, hogy lehűtötted a levegőt, bár kissé pimasz megmozdulás, viszont én akartam fázni a munkádtól - nevetek fel, majd nem csigázom tovább, elmondom az eredményt:
- Gratulálok, felvételt nyertél a színjátszósok közé! - mosolygok rá, és a kezemet is nyújtom, hogy egy kézfogással tegyük hivatalosabbá az eseményt.
- Köszönöm, hogy eljöttél! A legközelebbi gyűlés és próba időpontjáról majd küldünk ki levelet.
Segítek neki összepakolni, majd együtt elhagyjuk a termet, és magam után bezárom az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=437050#post437050][b]Aileen Aurora - 2014.12.15. 13:16[/b][/url]

Mostanában egészen megszaporodtak a színjátszós meghallgatások, úgy néz ki, errefelé a diákok szívesebben vállalnak részt kreatív tevékenységekben. Az előadás is készül lassan, dolgoznak rajta a skacok: tervezik, varrják a jelmezeket, festenek, vágnak, építenek, na és persze próbálnak is eleget, hogy a végén minden a helyére kerüljön. El sem hiszem, hogy nemrég még a megszűnés szélén állt a szakkör, Tiffany és Nedra sokat tettek azért, hogy ötleteikkel és munkájukkal fellendítsék az életet a színjátszóban, én pedig szívesen dolgozom a kezük alá.
Most is éppen egy a körrel kapcsolatos feladatomat végzem: egy meghallgatáson ülök. A próbaterem kicsi színpadán egy fiatal lány áll, várja, hogy elmondjam neki a feladatát. Én még gondolkodom rajta, mert fogalmam sincs, hogy őt mégis mi érdekelheti? Jelmeztervezés? Díszletes vagy kellékesi munka? Esetleg a színpad közepén szeretne állni, ahogy most is? Végül utóbbihoz szükséges készségeinek felmérése mellett döntök, elvégre a színészethez valóban kell valamiféle többlet képesség, a varrást, világítást könnyen elsajátíthatónak érzem.
- Kérlek, játszd el nekem, hogy hirtelen elveszíted a varázslás képességét! Nem kötelező beszélned, átadhatod az érzéseidet csupán arcmimikával és testbeszéddel is, de, ha szeretnél, mondhatsz közben valamit, ha úgy érzed, azzal jobban érzékeltetheted a helyzet árnyalatait. Kapsz pár percet, hogy átgondold!
Körülbelül öt percnyi hallgatás után, amit én szorgalmik javítására használok ki, intek neki, hogy kezdheti az előadást, én pedig feszülten figyelem, hogyan sikerül neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=420&post=439427#post439427][b]Aileen Aurora - 2014.12.21. 13:14[/b][/url]

A lány kezdi a feladatot, én pedig figyelem őt, hogy a végén értékelni tudjam az előadását. Ügyesen érzékelteti az árnyalatokat, tetszik, ahogy szinte látom a gondolatait, mert arcmimikája annyira jól megfogja a dolog lényegét. Magamban kalapot emelek előtte, hogy képes így játszani, és csak úgy elsírni magát. Nekem sosem menne, ezért is maradok a háttérben.
- Köszönöm a produkciódat - szólok, amint befejezi, bár eléggé furcsának találom üres, semmilyen arckifejezését. Mintha tetszése szerint tölthetné meg érzelmekkel az arcát, mert alapból semmilyen érzés nincs rajta, s így ez nem is befolyásolja. Vagy mintha álarcot viselne, amit kedve szerint alakíthat, de ami eredetileg közömbös, kifejezéstelen.
Elhessegetem magamtól ezeket a furcsa gondolatokat, inkább közlöm vele a jó hírt:
- Gratulálok, felvételt nyertél az iskolai színjátszó körbe. Majd küldünk baglyot a következő megbeszélés időpontjáról, akkor találkozhatsz a többiekkel. Mostantól szabadon használhatod a próbatermet is. Az előadásod nagyon tetszett, kifejezetten érzékletes volt. Köszönöm.
Ezzel összeszedem a holmimat, majd kikísérem a lányt és bezárom mögöttünk az ajtót.