28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 31. 14:04 | Link

Főszakácska




Ez a hetem kész rohanás. Elterveztem, hogy hazamegyek halottak napjára. Szinte már rituálé nálunk ez az egész. Apával előtte való nap kimegyünk a temetőbe, rendbe tesszük, letakarítjuk a sírokat, kitesszük a virágokat. Általában mindig összefutunk így délelőtt ismerősökkel, rég nem látott családtagokkal. Szóval kb. az egész délelőtt rámegy, mire végzünk. Emlékszem, amikor kicsi voltam akkor hazafelé mindig engem tolt, virág helyett én ültem a kiskocsin. Ma már nem merné bevállalni, hogy tologatja a nem pille súlyomat. Aztán a gyertyagyújtogatós nap estéjén, felcuccoljuk a gyertyákat és az egész család, anya, apa, én, kimegyünk a temetőbe, újra végigjárjuk a sírokat és meggyújtjuk a meggyújtani valót. Ilyenkor is rengeteg ismerőssel találkozunk szemben, akikkel muszáj beszélgetni egy kicsit. Hazafelé menet mindig veszünk sült gesztenyét. Szinte haza sem érünk és már csörög a telefonja valakinek, hogy jönnek unokanővéremék, mert úgyis erre jártak. Kb. 5 perc múlva meg is érkeznek és akkor elég sokáig nálunk is maradnak.
Vicces, hogy a halottak napja, hogy összehozza az embereket.
Igaz, hogy itt a faluba egy ismerősöm sincs aki meghalt, de azért hazautazásom előtt ellátogattam a temetőbe. Múltkor kiszúrtam, hogy van egy nagyon régi sír, amit már lassan benőtt a gaz, és senki nem látogatja. A felirat is nehezen olvasható, hogy ki is nyugszik ott, de bárki is az, szerintem megérdemli, hogy valaki hozzá is vigyen gyertyát. A temető előtt álló árustól vettem egy mécsest kifelé menet, miután kicsit lepucoltam a sírt. Tervbe van, hogy majd este visszamegyek és akkor gyújtom meg a mécsest, mert a sötétbe mutat jól.
A délelőttöm azzal telt, hogy bolyongtam a faluba, de délbe egyszer csak egy hatalmasat korgott a gyomrom. Úgy gondoltam egy évben egyszer megengedhetem magamnak, hogy étterembe egyek, így betértem a pillangóvarázsba. Leültem egy asztalhoz, átnyálaztam az étlapot, majd kértem egy nagy adag bolognai spagettit. A pincér felvette a rendelést és nemsokára már érkezett is, a nem túl méretes adag kaja. Csodálkozó tekintettel méregettem, kicsit beletúrtam, de még így sem lett nagyobb a rakás. Kezem hamarosan a magasba lendült és a pincér ott is termett mellettem.
- Elnézést, de igen kicsi adag kaját hozott. Ha már ennyi pénzt adok ki a kezemből, akkor legalább hadd lakjak jól. -
A pincér kellemetlen helyzetében közölte, hogy szól a főszakácsnak, mert ezt vele kell megbeszélnem. Felvettem a morcos arckifejezésem és vártam a szakácsot, aki az elképzeléseimben öreg volt, és ráncos, és morcos, és ilyesmi.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. október 31. 22:51 | Link

Panaszkodós Kisasszony.

Bevallom őszintén, szeretem a Halloween-t, bár inkább csak nézni, mint részt venni benne. Mosollyal tölt el, ahogy Rózsa néni édességekkel és süteményekkel felszerelkezve várja a kis rémisztgetőket. Ahogy ilyenkor a falu és lakói jelmezbe öltöznek, megelevenítve egy éjszakára a legfélelmetesebb rémtörténeteket. Apropó rémtörténetek! Én is majdnem a részese lettem egynek a mai nap folyamán, erről később mesélek, de előbb el ne felejtsem, hogy vinnem kell haza sütit Abigélnek. Bizony, az én kis unokahúgommal fogom tölteni a Halloween-estét. Azt nem tudom még, hogy kísérnem kell-e édességet gyűjteni, hm, de talán már ő kinőtt ezekből a gyerekes dolgokból. Vagy nem? Mindenesetre azt kijelentette, hogy rémmeséket fog nekem olvasni, forró kakaót fogunk inni és sütit eszünk. Azt hiszem, ennél jobb programot keresve se találhatok ma estére.
Ma még bejöttem dolgozni, hisz ilyenkor kissé megnő a forgalom a Pillangóvarázsban, a főnökasszonynak szüksége van rám. Na meg persze imádom, hogy ezen a napon az a szokása, hogy hirtelen felbukkan valahol, valamilyen jelmezben és ijesztgetni próbálja az alkalmazottait. Ráadásul idén a gyerekeit is bevonta ebbe a játékba. Néha áldom a sorsot, hogy ilyen jó értelemben idióta főnököm van. Éppen emiatt telt ma jól a napom, vidáman főzőcskézve, egészen addig, amíg...
Nem gyanakodtam, miért is kellett volna?
A hús nyugodtan sercegett az olajon, a kés ütemesen haladt kezemben a zöldségek apróra szeletelése közben. Egy lábasban víz bugyogott. Hamarosan bele kell tenni a tésztát.
Ahogy a bevonuló és előttem megálló pincérre néztem, ledermedtem. Nem is kellett megszólalnia, valahogy rögtön sejtettem, hogy miről van szó. Az olyan tökéletességre törekvő szakácsok mint amilyen én is vagyok, legrosszabb rémálma, ha panasz miatt hívják ki őket a vendégek. Meghallgatom a pincért, aki hozzáteszi, igazán nem nagy dologról van szó, ne vegyem a lelkemre. Én mindenesetre ideges lettem, ám gyorsan cselekedtem. Levettem magamról a koszos kötényt, s határozottan a vendégtérbe sétáltam. Útközben igyekeztem felkészülni, hogy egy nagy darab, kötözködő férfival fogom szembetalálni magam, akinek a kis adag étel még csak a kezdet volt.
A valóság azonban mást hozott. Egy lányt. Az idegesség teljességgel elpárolgott, ahogy mellé léptem, és ránéztem, szám féloldalas mosolyra húzódott.
- Egy ilyen kis lányba nem is fér annyi étel... - jegyeztem meg legelőször is, remélve, hogy a lány nem veszi sértésnek. Aztán persze eleget tettem az udvariasság szabályainak.
- Pethő Csongor vagyok, a főszakács. Üdvözlöm hölgyem! Úgy hallottam, panasza akadt az étel mennyiségével kapcsolatban. Ezúton is elnézését kérem, és szeretném meginvitálni Önt a konyhába, hogy saját maga merhesse ki a megfelelő adagot. Mit szól hozzá? - néztem rá kérdőn. Egyébként igen, a vendégekkel szemben mindig ilyen nagylelkű voltam. Főleg, ha szimpatikusnak tűntek.
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2012. október 31. 22:53
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. november 1. 18:27 | Link

Kicsit esik csak le az állam amikor egy fiatal, nagyon fiatal srác sétál ki a konyhából és lépked oda hozzám. Az öltözetből ítélve nem pincér, hanem inkább olyan szakácsformának tűnt. Na de most akkor hol marad az öreg, morcos, Gordon Ramsayhez hasonló figura, akit én vártam?! Mondjuk jobban örülök neki. Talán még kicsi fel is csillan a szemem, és a haragom is elszáll a tetovált karú, kócos srác láttán. A kislányos megjegyzése után nagyon durván szúrós szemmel meredek az arcába.
- Hidd el, ez a KISLÁNY háromszor ekkora adagot is meg tud enni... Bebizonyítom, de csak akkor ha te állod. -
Félreértés elkerülése véget, nem felkérés ez a keringőre, vagy invitálás egy randira, ahol ugyebár a fiúnak kell fizetni. Ez inkább "Challenge accept!" megjegyzésem volt. Majd figyelmesen hallgatom végig a bemutatkozást és a felkínált lehetőséget. Sunyi mosoly terül el az arcomon, miközben Csongor mondja a magáét.
- Bánfai Odett vagyok, a vendég, aki élne a felkínált lehetőséggel. -
Sunyi mosolyom szélesre váltott, majd hátratoltam a széket, felálltam, felemeltem a tányéromat és a főszakács mellé léptem.
- Csak utánad! -
Kezemmel abba az irányba mutatok, ahonnan Ő érkezett az előbb, ezután pedig várok, hogy elinduljon. Ha indul akkor ment közben nem bírok csendben maradni. A hallgatás nem az erősségem.
- Amúgy hány éves vagy? Elég fiatalnak tűnsz. Kezdő szakács vagy? Tuti... csak azért mertél ilyen keveset. -
Ó igen, kicsit csipkelődök is már vele. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan bírja az ilyesmit. Ha nem tűri a kötekedést, akkor nincs is miről beszélgetnünk. Akkor csak merek magamnak egy még egyszer ekkora adagot és távozom. Ha meg jó fej, és laza... nos...
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. november 4. 18:42 | Link

Odett

Ajjaj, úgy látszik a kislányos megjegyzésem elűzte a pillanatnyi derűltséget a kisasszony arcáról, amit talán a megjelenésem okozott nála. A szúrós tekintet, na meg az ezt követő felháborodás csak még nagyobb mosolygásra késztetett.
- Ó, valóban? Nos, ha tényleg meg tud enni egy ilyen kislány akkora mennyiségű tésztát, akkor nem bánom, a ház vendége vagy! - egyeztem bele a kihívásba, ám még mindig "hiszem, ha látom!" pillantásokat vetettem a lányra. Egyébként meg remélem, a többi vendég nem hallotta a beszélgetésünket, és senki más nem fog felbátorodva ajánlkozni, hogy ő is megeszik ám három nagy tál tésztát, ha ingyen van! A főnökasszony annyira jó hangulatban azért nincs ma, hogy elnézze azt, ha mindenki a ház vendége lesz. Ám úgy láttam, mindenki mást elfoglalt a saját családi, ünnepi vagy üzleti ebédje. A felém irányuló pillantásokat pedig igyekeztem gondosan elkerülni.
- Nos, akkor Bánfalvi Odett, a vendég... kérem kövessen! - azzal el is indultam vissza, a konyha irányába. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy a lány követ, a csípkelődő megjegyzése biztosított volna erről. A kérdései hallatán pedig muszáj volt felnevetnem.
- A kor és a tehetség nincs összefüggésben egymással. Nem vagyok kezdő. Igaz, hogy van még mit tanulnom, de a munkámat igyekszem a lehető legnagyobb precízséggel elvégezni. - magyaráztam neki, miközben elértük a konyha ajtaját. Ekkor megfordultam.
- Persze problémás esetekre nem mindig vagyunk felkészülve... - újabb féloldalas mosoly, majd belöktem a konyhaajtót, így Odett szeme elé tárulhatott a sürgés-forgás, ami ilyenkor ebben a helyiségben történik.
- Üdvözöllek a birodalmamban! Gyere szorossan mellettem, ne nyúlj semmihez, és vigyázz, hova lépsz! - adtam ki az utasításokat komoly pillantásokkal kísérve. A végére azért odabigyesztettem egy mosolyt, s elindultam a tésztás edény felé. Útközben felkaptam egy tiszta tányért is. Az edényből szedtem egy jó nagy adagot, háromszor annyit, mint szokásosan. Bőven tettem rá a húsos szószból, s egy villa társaságában a lány elé toltam a tányért.
- Ennyi megfelel? - kérdeztem tőle csípkelődve. Lássuk, tényleg meg bírja-e enni...
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2012. november 15. 20:35
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. november 11. 13:59 | Link

Idegesített, hogy az én idegességemet mosolyogva viszonozza. Ne mosolyogjon! Ez itt most nem a mosolygás ideje! Még jobban felbosszant amikor újra lekislányoz. Fejem lassan el kezd vörösödni a méregtől, ami felszabadul bennem. Most szerintem simán képes lennék megcsinálni azt a tűzsárkányt, amit az első elemi mágia órán akartam. Akkor nem voltam ennyire dühös, mint most. Egyszer csak hangosan kikeltem önmagamból.
- Nem vagyok kislány!!!! –
Na jó, valójában az vagyok, de én nem tartom annak magam. Igaz, csak 17 éves vagyok, és más értelemben is még kislány vagyok, de akkor is! Ne nevezzen engem kislánynak! Most azért mert olyan bájos, aranyos arcom van?!  Akkor ennyi erővel én is lekisfiúzhatnám. Nem lehet több 22nél… Ha mégis akkor jól tartja magát.. lehet a botox teszi.
Hamarosan túlesünk a bemutatkozáson, és meg is lettem invitálva a konyhába, hogy megehessem a hatalmas kupac spagettimet.
Természetesen én sem bírom ki, hogy ne piszkálódjak egy kicsit a fiúval, és meg ne említsem, hogy mennyire gyereknek tűnik. Ha már ő is lekislányozott engem, akkor kölcsön kenyér visszajár! De ezzel  csak annyit értem el, hogy ki lettem nevetve! Az igazat megvallva nagyon felhúzta a srác az agyam, de mégis elnyerte a tetszésemet. A laza stílusa miatt felettébb szimpatikus. No meg a kinézete sem kutya. Amúgy sajnos ilyen vagyok. Nagyon hamar oda tudok lenni valakiért, még egy ismeretlenért is. Aztán ilyenkor eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne ha. Ezek a fellángolások szinte havi rendszerességgel előbukkannak, egy ideig maradnak, aztán elmúlnak. Az akkor olyan jó érzés, de mikor rájövök, hogy halott az ügy, akkor kissé elkeseredek. Igyekszem végre felnőni, és nem odalenni minden helyes pasiért, de nehéz. Csongor magyaráz valamit, de nem nagyon figyelek oda. Sikeresen elkalandoznak a gondolataim, így csak egy „Ühüm…”-öt nyögök be a mondatok végén.
Végre megérkezünk a konyhába, ahol igen nagy a sürgés meg a forgás. Mindenki rohangál, tesz meg vesz, kutyul, vág, reszel.  Olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még sose voltam így egy étterem konyhájában sem, így kicsit leesik az állam, de nem szó szerint.
- Tyű! – ennyit sikerül kinyögnöm, majd az instrukciókat félig meddig felfogva követem Csongort. Én bambulok jobbra, meg balra, kapkodom a fejem minden irányba, tényleg, mint egy kisgyerek, de nemsokára egy nagy kupac kaja landol előttem.
- Na ez már adag! Itt egyem meg, hogy lásd, vagy vigyem ki egy asztalhoz? –
Reménykedtem, hogy itt benn fogyaszthatom el, ezek után semmi kedvem nem volt kimenni. Itt legalább van élet!
- Te nem eszel velem? –
Sunyi mosoly kíséretében pillantok a szakácskára, majd villámat beleszúrom a tésztába és elkezdem felcsavarni.
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. november 15. 21:09 | Link

A kislány Tongue

Komolyan nem kerültem még ilyen helyzetbe azelőtt. Nem csak arra gondolok, hogy eddig az étel minőségére, se a mennyiségére nem érkezett panasz, szóval emiatt egyszer sem kellett elhagynom a főhadiszállást, hogy megküzdjek a vendéggel. Emlékszem, egyszer régebben volt egy eset, mikor egy idősebb hölgy kikelt magából, de az a pincér udvariatlanságának volt köszönhető. A pincérsrác természetesen már nem dolgozik itt. Nekem szerencsére eddig csak dicséret jutott, bár ezt a mostani esetet sem érzem komoly fenyegetésnek a hírnevemet illetően. Az egész inkább csak megnevettet. Nem a gúnyos értelemben, komolyan vidámmá tesz. Főleg, ahogy kiakad a kislányozás miatt. De nem fogom ám ezzel húzni az agyát többet, nehogy tényleg dührohamot kapjon, és felrobbantsa az éttermet, vagy valami! Aztán a főnökasszony majd rajtam veri le az egész balhét.
A konyha többi dolgozója se nagyon került olyan helyzetbe, hogy egyszer csak megjelenek egy vendéggel a munkaterületen. Nem is csodálkozom, hogy első pillantásra értetlenül álltak a jelenet előtt. Fogadok, hogy az új szakácstanoncnak még az is eszébe jutott, hogy a lány valamilyen fogyasztóvédelmis, és már azon izgult, vajon mibe fog belekötni. Ám a munkatársaknak hamar leesett, hogy én ura vagyok a helyzetnek, csak egy elégedetlenkedő vendéggel meg az én problémamegoldásommal állnak szemben.
Szóval, ugorjunk az izgalmasabb részekhez.
- Itt edd meg, kérlek, hogy szemtanúja legyek én is a nagy mutatványnak. - válaszoltam a kérdésre, s ezzel egy időben egy széket is odatoltam a kisasszony mellé, amire aztán felpattant. Miután jeleztem neki, hogy én nem óhajtok enni, mivel: "munkaidőben csak sütök-főzök, és maximum kóstolok!", várakozó pillantásaim közepette nekilátott.
Odett és a spagetti izgalmas küzdelmének lehettünk szemtanúi, kedves hölgyeim és uraim! A vége felé, néhány pillanatig úgy tűnt, a lány feladja. Ám hiába, minden reménykedésemmel ellentétben, a spagetti tényleg eltűnt! Pár hitetlen pislogás után aztán elismerően bólintottam, bár kedvem lett volna csalónak kikiáltani Odettet, csak, hogy még egy kicsit bosszanthassam. Nem tettem. Nem akartam magamra haragítani.
- Egészségedre! - Egy picit még beszélgettünk ezután. A lány persze cukkolt, hogy mégis neki lett igaza, én ezt csak mosolygással nyugtáztam. Majd elbúcsúztam a lánytól. Ahogy a konyhaajtóból figyeltem a távozó spagettigyilkost, úgy éreztem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy én vele találkoztam. Erre a gondolatra hümmögtem egyet, majd visszatértem a munkához.
Hozzászólásai ebben a témában

a Pillangóvarázs főszakácsa.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed