28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és házvezetői pályázatok a hírek között, sok sikert kívánunk mindenkinek!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 19:50 | Link

Domokos



  A lágy szellő szelíden simította végig Lala arcát és hívta lassú keringőbe ezüst szálú haját. A lány megállt, lehunyta szemeit és hagyta, hogy a természet illatai beszökjenek orrába. Mélyen beszívta ezt az illatot, mely gyermekkora óta bölcsőjében ringatta, és melytől el kellett búcsúzni, mikor Madagaszkárra ment. Az ottani dzsungel illata, nem ilyen. Az is igazán kellemes, de ehhez képest semmi. Még egy utolsó pillanatot várt, majd ismét útjára engedte lábait, hogy oda vigyék amerre csak akarják.
  Már rég nem sétált csak úgy, céltalanul bolyongva, éppen ideje volt egy napnak melynek délutánját csak erre szánja. Dúdolva haladt előre, lassan, hogy minden egyes apró részletet meg tudjon nézni magának. Az apró virágok tarka népét, melyek a bokrok tövében leltek maguknak menedéket, a hatalmas óriásokat, melyek faként élik életüket, a nasugarak játékát, ahogy a faleveleken egymást kergetve ugrándoznak, gyermekek módjára.
  Titkon még abban is reménykedett, hogy nincs egyedül. Hogy valamelyik törzs mögül kikandikálva megpillanthat egy pettyes őzgidát vagy az ágakon dalra fakadó madarak népének képviselőit. De egy apró sündisznócskának is örülne, mely félve szúrós páncélba öltözve bújik el, vagy csak egy csigát látna a lányt, mely nyájas lassúsággal kúszik fel az egyik bokor apró szárán.
  Halk sóhajjal jelezte elégedetlenségét, mikor kis idő múlva sem látott semmit, ami megmozdult volna. Azonban felemelve fejét hirtelen elkerekedett szeme.
A magas fa ölén, az ágak fátyla közepette egy faház terpeszkedett békén pihenve. Izgatottság csillant végig égkék szemén, ahogy elkezdett a házikó felé rohanni. Fel akart mászni, hogy onnan lássa panorámában az erdőt.
  Azonban a lépcsőnél ledermedt. Nem tűnt valami újnak az egész kóceráj, és ez a lépcsőről is lerítt. Kicsit félve lépett rá az első fokra, remélve, hogy apró súlya alatt nem szakad le az egyik korhadt faléc és nem zuhan alá a mélybe, nyakát törve.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 20:39 | Link

Lanetta


Mosolyogva sétálgatott az erdő félhomályában, élvezve, hogy a kellemes meleg simogatja a bőrét. Iskolai egyenruháját még nem vette át, ki akarta élvezni, hogy normális ruhát viselhet. Szürke farmernadrágja szorosan simult lábaira, magas szárú szürke cipőjében hangtalanul sétált végig az erdőben. Zöld hosszúujjú pólója kiemelte halvány izmait, így akár erősnek is lehetett volna nézni. Fekete hegedűtokját a hátán átvetve viselte, így haladt végig a lombok árnyékában. Néha megállt, és körbenézett, hátha meglát egy-egy állatot, de még egy kismadarat sem. Így aztán eseménytelen sétáját csak a faház felfedezése szakította meg. A kissé rozoga épület azonnal felkeltette Domi érdeklődését, így egy laza hegedűtok igazítás után nyomban elkezdett felfelé mászni. Fent körbenézve két dolgot vehetett észre, hogy a hely tele van babzsákokkal, és a rajta kívül ott lévő személyt, egy korabeli lányt. Mosolyogva fordult felé, és köszönt rá.
- Szia! Én Cseke Domokos vagyok. És te?
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 21:33 | Link

Domokos


Amint meglátta a faházat, azonnal tudta, hogy fel kell rá másznia. Azonban mégsem tűnt olyan egyszerűnek a dolog, hisz már a lépcsők is ijesztően rémesen néztek ki. De ha nem kockáztatott volna, akkor néhány pillanattal később kénytelen lett volna feltenni magának azt a kérdést, hogy : Ki ő egész pontosan? Mert, hogy Vér Lanetta nem, az is biztos.
 Ahogy tört egyre feljebb a hatalmas fa mentén futó lépcsőn hangosan sikítottak a lába alatti fokok, és valóban volt, aminek széle már az évek alatt le-letöredezett néhol.
  Amikor meglátta az ajtót egy halk imát mondott el, hogy nem zuhant le és nem törte nyakát, majd benyitott.
 Odabenn, mintha egy teljesen más házba lépett volna be. A romos külső alatt igazán klassz, klubbház hangulat lapult, hatalmas babzsákokkal, és hálózsákokkal, melyeket valószínű a házikóban éjszakázó diákok felejtettek itt. Lala vigyorogva nézett körbe, és legszívesebben az egyik ablakhoz rohant volna, hogy kinézhessen rajta. Vagy kisétált volna az apró erkélyre, hogy még a szellőt is érezhesse ismét, ám erre nem volt ideje. Az ajtó ismét nyílt, majd csukódott háta mögött, és mikor megpördült egy fiút pillantott meg. Magas volt, meglepően magas, ám arcvonásaiból ítélve nem lehetett sokkal idősebb nála. A másik is észrevette a fehér hajkupacot, hisz nemsokára kedélyesen köszöntötte őt, és még a nevét is elárulta.
- Szia - bólintott vissza Lala - A nevem Vér Lanetta - mutatkozott be ő is, hogy mégse tűnjön udvariatlannak. - Eridonos elsős diák - tette még hozzá, hogy a fiú tudja őt hova tenni, hisz jelenleg egy sima farmert és egy fehér toppot viselt, így nehéz volt besorolni akármelyik házba is. Talán egyedül a dereka köré csavart kockás vörös ing hirdethette volna a házát, ám azt inkább húzta divatból mintsem jelzésképpen.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 21:54 | Link

Linetta


Kicsit körbefordult a faházban, megszemlélve a babzsákokat, és hálózsákokat. Úgy látszik mások is felfedezték a helyet maguknak. És jól is érezhették magukat. Volt néhány szeretlek felirat a falon. Domi kissé elmosolyodik, és vissza fordul a lány felé.
- Te is eridonos vagy? Én is idén kezdtem. És, felfedezted már a kastélyt?
Mondja, miközben a lerakja a hegedűt a babzsákra, és ő maga is lehuppan mellé. Figyeli a szőke ciklont, nézi a mozdulatait, az arcát, a testét, a derekára kötött pulcsit... Majd szeme nyomban visszavándorolt a lány tekintetére, és folytatta kérdéseit.
- Honnan jöttél? Én Pécsről.
Reméli, hogy nem zavarja a lányt a folyamatosan beszéde, ő az első akivel találkozott, nem ártana megismernie a háztársait, főleg, ha azok szép lányok.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 22:12 | Link

Domokos



A lány is követi társát és hamar helyet foglal egy babzsákon a fiúnak szembe, hogy mégiscsak lássák egymást. Ám az ablakokon beszűrődő erős fény a lány szemébe sütve megakadályozta ezt, így kénytelen volt hosszú perceket avval tölteni, hogy felálljon és a függönynek szánt megtépázott rongyot arrébb húzza.
- Nem, eddig nem sikerült. Persze szeretném, de amint megláttam mekkora, véltem egyedül akármerre elmozdulni, mert a végén még úgy eltévedtem volna, hogy aztán bottal üthette volna a nyomomat az egész iskola - nevetett fel saját bénaságán majd az ablaknak támaszkodva fordult ismét a fiú felé, a következő kérdésre kicsit feszengve megvonva a vállát.
- Eger környéki vagyok - jelentette ki. Azt nem akarta hozzátenni, hogy egy hatalmas birtokon élte le eddigi életét, és hogy annyi embert nem látott, mint most ebben az iskolában. Néha úgy érezte magát ott, mint egy toronybazárt hercegnő, akit még avval is büntettek, hogy nem egyedül hanem családjával zárták össze.
- Amúgy tudsz hegedűzni? - bökött a hegedűtokra izgatottan. Amint a fiú belépett első amit kiszűrt a fekete tok volt. Szerette a zenét, pláne amit hangszereken szólaltatnak meg. - Mióta játszol rajta?
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 22:38 | Link

Lanetta


Már éppen ugrott volna fel, hogy segítsen a lánynak, ám az már össze is húzta a függönyt, és visszaült vele szemben. Amikor a tájékozódási képességek teljes hiányáról esik szó, kissé felnevet, majd körbemutatva a kis házikóban jelenti be.
- Nekem itt is sikerülne elvesznem.
Eger környékén még nem nagyon járt, így aztán nem tud viszonyítani, kérdezné is, hogy milyen vidék, azonban a téma gyorsan az egyik kedvenc tárgyára terelődik, így csillogó szemekkel kezd magyarázni a hangszerről.
- Igen, nagyon sokat szoktam zenélni. Kiskorom óta hegedülök folyamatosan. Ha szeretnéd játszok is valamit.
Mosolyog, és már cipzározza is ki a tokot, veszi elő a hegedűt, megszorítja a vonó szőrt, és megemeli a hangszert.
- Szóval, mit szeretnél, mi legyen?
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 18:51 | Link

Domokos



A megjegyzésre Lala halkan felkuncogott.
- Akkor úgy tűnik nem csak én vagyok ilyen béna, de majd ha eltévedsz a faházba, segítek megtalálni az ajtót - mosolyodott el kedvesen.
Amint végzett a függöny megigazgatásával, és kicsit kifújva neki dőlt, már indult is vissza, hogy aztán a babzsákba süllyedve helyezze kényelembe magát. Kell neki egy ilyen a szobájába, eddig nem is gondolta volna, milyen tökéletes kényelmet lehet eléri egy ilyen furcsa kinézetű szörnyszülött tárggyal.
Ezután a fiú tokját kezdte nézegetni. És csakhamar fel is tette a kérdéseket, amiken eddig gondolkodott.
-  Az jó lenne, szeretem a zenét - vigyorodott el - és a hegedűszónál nincsen szebb - tette még gyors hozzá, majd figyelte ahogy a fiú kicipzározza a tokot, majd előhúz belőle egy gyönyörű kis hegedűcskét.
A lány hátradőlt, szinte belesüllyedt a babzsákba, hogy a lehető legkényelmesebb helyet találhassa meg. A zenehallgatásnak is meg kell adni a módját. Szemével még mindig Dom mozdulatait követte, ahogy felemeli kedves kis tárgyacskáját és a hozzá tartozó vonót is.
- Valami gyönyörű - vágta rá a kérdésre felülve, hogy a fiú szemébe tudjon nézni. - Játszd el azt, amit a legjobban tudsz, a legszebb dalaidat szeretném hallani - kuncogott fel ahogy kezével megtámasztotta saját magát, és kicsit előre dőlt.
Biztos volt benne, hogy a fiú tudása a hangszer iránt igazán hatalmas, és ilyenkor kicsit el is pirult belegondolva, hogy míg vannak akik ilyen ügyesek addig ő alig tud megszólaltatni valamit. Egyedül a zongorát, azon is a boci-boci tarkát, mert megunta gyerekkorában az oktatóját, és otthagyta mint Szent Pál az oláhokat. Nem volt kíváncsi a tanító vinnyogó hangjára, és nevetséges hisztirohamaira, ám most már kezdte megbánni akkori tettét.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 20:00 | Link

Lanetta




Mosolyogva hallgatta a lány szavait, majd amikor rábízta a választást, újfent felcsillant a szeme. Haját hátradobva kelt fel a babzsákból, mert valljuk be, azon ülve nem olyan egyszerű hegedülni. Újfent megemelte a fekete hangszert, és egy lassú, szomorkás dalba kezdett. Énekelni nem mert hozzá, az ő hangja nem olyan tiszta, mint a hegedűé, azonban a lány ismerheti a dalt. "Egy gyönyörű leányról szól, akinek népe az erdőben élt, ő maga pedig minden éjjel a Hold fénye alatt táncolt, az állatokkal, és a csillagokkal. Egy éjjel egy vadász járt arra, aki azon nyomban beleszeretett a lányba és zsákmány nélkül tért haza. Onnantól kezdve napokon keresztül. Mígnem egy a népéből való férfival jelent meg a lány, a vadászt pedig, aki a bokrok közül lesett, mint mindig, olyan féltékenység öntötte el, hogy azon nyomban véget vetett az életüknek, majd magával is végzett." A dallam néhol még vidámnak is tűnhetett, ahol a táncoló leányról van szó, vagy a szerelembeesésről, azonban a vége felé egyre baljóslatúbb, míg végül szomorú melódiába csap át, és hirtelen szakad vége, mint a három szerelmes életének.
- Hát, nekem ez a kedvencem, bár nem túl vidám.
Mondja halkan, egy kis szünet után.
- Persze tudok boldogabb dalokat is játszani, meg feldolgozásokat is, ha szeretnél.
Utoljára módosította:Cseke Domokos, 2015. július 28. 20:01
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 21:29 | Link

Domokos



  Lala figyelte, ahogy a fiú felemeli a hegedűt és játszani kezd. Nem számított arra, hogy egy szomorú dalt fog játszani. Azt hitte valami vidámat, vagy csak egyszerűen komoly darabot. De ez kifejezetten szomorú volt, és gyönyörű.
Valóban nem tévedett, mikor a fiút tehetségesnek gondolta. Igazán ügyesen játszott, a dal mely a hegedű húrjairól szállt fel, képként lebegett a lány szemei előtt. Ismerte ezt a dalt. A dajkája énekelte néha mikor mikor együtt sütögettek a konyhában. Vagyis inkább a dajka sütött, míg az apró Lanetta inkább csak öklével széttrancsírozta a tésztát.
Először csak halkan dúdolta, nem szerette volna, hogy a fiú szereplését a saját hangjával elrontsa. Nem volt rossz a hangja, a fület nem bántotta, ám szépnek sem lehetett mondani. Átlagos volt, olyan mint ő maga.
  Azonban figyelve a fiút, mintha biztatást látott volna arcán. Először gondolkodott, majd úgy döntött, hogy ő is beszáll a vége felé. Próbált a lehető legszebb hangját elővenni, ahogy belekezdett az éneklésbe.

Szerető szíve, már féltékeny csak,
Bokrok között íját is felkapja.
Zengve száll már a két fehér vessző,
Életük lángjait így legyőző


Amint a fiú felemelte a vonót a húrokról a lány elpirulva sütötte le szemeit.
- Remélem nem gond, hogy beleénekeltem, nem szoktam... - mentegetőzött elmosolyodva. Csak olyan jó érzés volt számára, hogy kicsit visszahozhatta a múltat.
- Nem kell, hogy vidám legyen, ez az egyik legszebb dal amit valaha hallottam - vágta rá a fiú kijelentésére.
- Milyen zeneszerzőktől ismersz dalokat? - billentette oldalra kíváncsian fejét, hagyva, hogy ezüst haja a háta mögé hulljon.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 22:06 | Link

Lanetta



A lány nem tévedett, valóban bátorító mosoly suhant át Domi arcán, amikor meghallotta, hogy a másik dudorászik. Szerette, ha van aki énekel a játéka alatt, így nem érezte annyira egyedülinek a dolgot. Amikor pedig elkezdte az utolsó versszakot, akkor Domi szélesen elmosolyodott játék közben. Már amennyire a dalból áradó melankólia engedte ezt neki. Amíg játszott, szinte euforikus érzés kerítette hatalmába, és ez nem szűnt akkor sem, amikor leengedte hangszerét. Mosolyogva tekintett a lányra, és nyugtatta meg.
- Ne aggódj, én kifejezetten örültem neki. Szerintem is. Sőt, szerintem sokkal több szomorú dal van, ami szép, mint a vidámak. Mélyebb érzéseket adnak át.
A következő kérdésen már kicsit elgondolkodik, elég sok dolgot tanult meg, és nem egy előadó van, akinek csak egy-egy dalát ismeri, és jásza, mert az tetszett csak meg neki. Végül a sokból hármat emelt ki, akiknek a dalai közül sokat ismer.
- Hát esetleg a francia előadó, Zaz, dalai, vagy ha magyar talajon maradunk, akkor Qimby, Kispál, vagy Kiscsillag, de az utolsó kettő nagyjából ugyanaz stílusra. Ha gondolod én játszok szívesen, énekelhetsz.
Ajánlja fel mosolyogva a lánynak.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 22:28 | Link

Domokos


- Ez igaz, valóban mélyebb érzéseket adnak át... - bólintott egyetértően a lány - azonban a vidámakban van valami, amitől az ember is úgy érzi, hogy minden a helyén van az életében, mintha a zene hangulata átszállt volna a hallgatóra is - tette hozzá elgondolkodva. Nem kötekedésképpen jegyezte meg. Csupán elgondolkodott egy picit, és ez jutott eszébe. Az egyik gyönyörű a másik egyszerűen csak jó.
Míg a fiú gondolkodott a feltett kérdésen, addig a lány ismét helyezkedett. Próbálta megtalálni a tökéletes pontot, azonban ehhez sok próbálgatás kell. Végül törökülésbe helyezkedett el a babzsák közepén, hátát az egyik gerendának támasztva, és csak reménykedni tudott, hogy nem téved arra egy pók sem. Rettegett a pókoktól, és nem lenne szerencsés ilyen magasan találkozni egyik képviselővel sem, mert a végén még nyakát töri a nagy menekülésben.
- Kispál? - csillant fel Lala szeme. - Ha szeretnéd, szívesen kísérlek vacak énekhangommal, de csak ha megesküszöl rá, hogy nem bántja a füled - nevetett fel - Kispáltól melyik számokat tudod eljátszani? Van néhány amit ismerek jómagam is, azonban a Kiscsillag sem ismeretlen - tette gyors hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 28. 22:55 | Link

Lana


Csendben hallgatta végig a lány eszmefuttatását, és bólogatott is hozzá, hiszen egyetért vele, majd amikor az ficeregni kezdett, maga is megváltoztatta helyzetét, neki dőlt a falnak, és a hegedűt leengedte a hasa elé, de így is két kézzel fogta. Be kell szereznem egy ilyet. Suhant át agyán a gondolat, majd szállt is tova, amikor Lanetta megemlítette, hogy ismeri Kispálék munkásságát.
- Hát, tulajdonképpen bármelyiket, nyilván nem mindet, de jórészt. Ha mondasz egy kedvencet, akkor meglátjuk, hogy tudom. Vagy ha bízol a döntésemben, akkor Kiscsillag, Légyszíves. Azt például nagyon szeretem.
Mondja, és lepengeti az első pár hangot a kezeiben lévő hangszeren.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 23:32 | Link

Domokos


- Azt ismerem! - vágta rá a lány, kevés híján legurulva a babzsákról a hatalmas lendületben. - Mármint a Légyszíves-t. Bár régen hallgattam, lehet el fogok téveszteni pár szót, vagy néhol csak dúdolva leszek képes helyettesíteni a szöveget. Rég hallgattam már ilyesfajta zenéket. Mostanában inkább a csend az amit legszívesebben hallgatni szoktam, kicsit sok a zsongás az iskolában - elmosolyodott majd hirtelen elkerekedtek a szemei, ahogy rájött, hogy a fiú akár rosszul is érthette . Gyorsan megrázta fejét, ahogy megpróbálta összeszedni a megfelelő szavakat.
- Ne értsd félre! Én szeretek itt tanulni, és a diákokkal sincsen bajom - jelentette ki. - Csak otthon nagyobb volt a csend, és még nem szoktam hozzá, hogy itt... -szünetet tartott, ahogy elgondolkodva a füle mögé tűrte egyik eltévelyedett tincsét - más.
Felállt, és az egyik ablakhoz sétált. Muszáj volt mozognia, nem bírta ki egy helyben olyan sokáig. Picit félrehúzta a függönyt hagyta, hagyta, hogy besüssön a nap.
- Szóval kezdjük? Énekeljünk! - mosolyodott el, majd hirtelen rájött és gyors kipótolta a mondatát - Énekeljünk és zenéljünk.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 11:58 | Link

Lana


- Ennek örülök. Akkor az jó lesz? Ne aggódj, éneklés közben szerintem eszedbe fog jutni. Ha meg nem, akkor sincs baj, nem koncertet adunk, csak zenélgeünk egyet magunkban.
Mondta, mosolyogva, majd kissé elgondolkodva tette hozzá.
- Én szeretem, hogy ennyi ember van itt. Sosem bírtam sokáig elviselni, ha nem vettek körül emberek. Vagy legalább egy valaki.
Majd fölemelte a hangszert és lágyan játszani kezdett. "Vigyetek el engem is lassúzni srácok, vigyetek el innen, mert nem jön ide más." Hegedűn a dal jóval lágyabb, és a dobok nélkül nem olyan pattogós, de amit lehet, azt a ritmussal visszaadja. De a feldolgozás éppen azért feldolgozás, mert nem pontosan ugyanaz, mint az eredeti.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 29. 12:51 | Link

Dom


A lány a fiú válaszára elmosolyodott. Majd figyelte, ahogy ismét nekikezd a játéknak. Azonban a dallam kicsit lassabb volt, gyengédebb, és mintha kicsit szebb is. Lala kivárta a belépést majd elkezdte énekelni.
-Vigyetek el engem is lassúzni srácok. Vigyetek el innen, mert nem jön ide más. Vigyetek el engem is lassúzni srácok, légyszíves!
 Külön ki szeretném hangsúlyozni srácok, köszöni az anyám, hogy lassúztok velem. Aggódik hogy tél lesz, jönnek majd a bálok és én...otthon nézem a hóesést...
- egyre jobban beleélte magát, és valóban ahogy a fiú is megmondta, a dal közben mintha a szavakat valaki más adta volna a szájába, mindent egyes ütemet körülbelül tudott. Persze voltak, mikor egyszer-kétszer picit elcsúszott, de gyorsan korrigálta. Nem volt profi énekes, éppen ezért nem volt képes mindig úgy viselkedni mintha az lenne. De iszonyúan élvezte, hogy kiengedheti a hangját, még ha csak egy isten háta mögötti faházban is van. Remek érzés volt, és ez az érzés arcára is kiült ahogy lehunyt szemekkel folytatta a dalt.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 13:57 | Link

Lana




Csukott szemekkel, teljesen átadva magát a dalnak élvezte ezt a pár percet, amíg énekeltek, zenéltek. Majd észre sem vette, már át is váltott egy másik dalra, amikor ennek vége lett. Egy vidámabb, másfajta dalra, az Anna and the Barbiestól. "Főzzünk csókból, baracklekvárt, amíg van elég! Amíg a nektár, túl nem csordul, a peremén!" És csak játszott, játszott csukott szemmel, csak a hegedű, és a lány hangjára koncentrálva, teljesen elmerülve a zenében.
Utoljára módosította:Cseke Domokos, 2015. július 29. 13:58
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 29. 15:10 | Link

Dom


A következő dal befejeztével Lala elmosolyodott.
- Azt hiszem ennyi elég volt, be fogok rekedni - nevette el magát kezével a torkát simogatva. Sosem bírták igazán sokáig a hangszálai, volt mikor egy fél órás röhögőgörcs után fél napig képtelen volt megszólalni. Azóta nem szívesen kockáztat, szereti ha képes elmondani, amire gondolt.
- Nagyon szépen játszol - jegyezte meg - Tervezel ezzel magasabb szinten is foglalkozni? Vagy csak egy kedves hobbi? - kérdezte. Kár lenne elpazarolni egy ilyen tehetséget. Persze az is érthető lenne, ha a fiúnak más tervei vannak, a művészet általában nem jövedelmezik olyan jól.
- Saját műveket már írtál? - tette fel a következő kérdését kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 29. 18:18 | Link

Lana


A lány hangja rántotta vissza a valóságba a zene ölelő karjaiból, a föld rideg talajára. Kissé elgondolkodik a kérdésen, igazából nem gondolkozott még vele, hogy mit szeretne kezdeni a zenével a jövőben.
- Köszönöm. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi lesz vele, én azért zenélek, mert élvezem, és szeretem csinálni, de nem gondoltam még rá, hogy ebből éljek meg. De szerintem más megélhetést találok majd.
Válaszolt a kérdésre mosolyogva, majd leült a babzsákra, és elrakta a hangszert.
- Nem írtam, bár még nem is próbáltam. Majd talán, ha lesz kinek, akkor írok egyet.
Dőlt  hátra kényelmesen, és valóban elgondolkodott rajta, hogy ha egyszer megtalálja azt az embert, akkor ír neki dalt.
- És te? Játszol valamilyen hangszeren?
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 30. 16:19 | Link

Dom



- Igen és mit? Mit szeretsz még a zenén kívül? - kíváncsiskodott tovább a lány, miközben felállt és valósággal rávetette magát egy másik babzsákra. Annak szebb színe volt, vörös. Ami pedig pont illik hozzá. Kedvesen elrendezte a zsákot, megpaskolta, hogy éppen jó helyen legyen a töltőanyag, majd török ülésbe vágva magát felült rá és elégedetten sóhajtott.
  Szeme végigsuhant ismét a faházon, és megállt a hálózsákokon. Vajon ki aludhatott benne? Két jó barát, akik a kapcsolatuk megerősítése miatt döntöttek úgy, hogy kiköltöznek egy estére a vadonba? Vagy két lány tartott pizsamás bulit, ahol akárkit kifecseghettek? Lala elképzelte, hogy az egész faházat körbelengi a körömlakk és az az aceton jellegzetes büdös szaga, melynek ködéből csak a hangos rikácsoló nevetés tört magának utat, hogy aztán eltűnjön az ablakon, sokáig pattogva, a közeli fákon. De lehet, hogy szerelmespár töltötte itt egy éjszakáját. Összebújva, halkan egymás fülébe suttogva nézték innen a csillagokat. Figyelték, ahogy a Vénusz fénye elnyomja a többi csillagot, melyek a hajnalcsillagnál százszor színtelenebben pislákolnak, mintha csak magukat is szégyellték volna kevés fényük miatt.
  Aztán meghallotta a fiú hangját, mely visszarepítette fantáziája világából. Csak figyelte, ahogy Dom elmosolyodik, majd gyengéden mint egy gyermeket lerakja hangszerét.
- Egy szerelmes dalt? - gondolkodik el Lala, a fiú válaszából kikövetkeztetve. - Vagy Szerenádot?Biztos szerencsés lesz az a lány, akiről egy egész dal íródik. - nyugtázza végül lágy mosollyal.
- Hé Dom? - néz a fiúra egy rövid szünet után - ha megírod a dal, elolvashatom majd? - egy kicsit elpirult, nem volt benne biztos, mit fog válaszolni a másik. Persze érthető lenne, ha nemmel reagálna a fiú. Elvégre egy ilyen dal, lehet nagyon személyes ahhoz, hogy más idegen is bele tudjon nézni.
- Régen játszottam. - bólintott a kérdésre válaszolva. - Olyan nyolc éves lehettem, mikor a szüleim ragaszkodtak ahhoz, hogy tanuljak valamin, mert úri lánynak kötelező megismerkednie a zene rejtelmeivel - a mondat második részét anyja hangnemében levékonyított és rikácsoló hangon adta elő, mintha csak idézni akarta volna tőle azt a mondatot amit akkor mondott.
- Akkor a zongorát választottam. Ám nem sokáig tartottak tanulmányaim... - lenézett a cipőjére majd annak fűzőjével kezdett el játszadozni. - fogalmazzunk úgy, hogy nem tudtam tolerálni az oktatóm viselkedését, hangját és tanítási módszereit. - mosolyodott el halványan. Kissé enyhén fogalmazott, de az volt a lényege.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. augusztus 2. 17:56
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 30. 23:32 | Link

L


Mosolyogva figyelte a babzsákfoglaló mutatványt, és közben halkan felkuncogott, hiszen vannak dolgok, amik mindenképpen kihozzák az emberből a nevetést. Amikor a lány alaposan megpaskolgatta, elrendezgette, meg kitudja mit csinált a babzsákkal, és végre elhelyezkedett a vörös textildarabon, akkor válaszol.
- Igazából halvány sejtelmem sincsen, de majdcsak kitalálok valamit. Előttem a suli, és még utána is lehetek mestertanonc, szóval bőven van időm mindenre.
Mondta, minden bizalmát a jövőbe fektetve, miközben tekintetével követte, hogy merre néz a lány. A hálózsákokra pillantva nem gondol semmi jóra, valami szivárványos, vattacukros éjfélig beszélgetős bulikra, meglehetősen biztos benne, hogy itt durvább dolgok folytak. Vagy éppen lágyabbak, ki hogyan szereti. Megrázza egy kicsit fejét, és visszafordul a lány felé.
- Ha megírom akkor talán. Persze ez nagyban függ attól, hogy megírom-e valaha.
Mosolygott, és közebn ő maga is máshogyan helyezkedett a zsákon, hiszen nem lehet folyamatosan ugyanabban a pózban üldögélni, teljesen elzsibbad az ember.
- Ez kár. Pedig szerintem megérte volna valami füldugót beszerezni mellé, vagy ha annyira rossz volt, akkor másik tanárt keresni. De abbahagyni, azt nem. Bár, nekem jó tanárom volt, szóval nem igazán tudom milyen ha a tanár kiállhatatlan.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 636
Összes hsz: 1064
Írta: 2015. július 31. 15:22 | Link

Lanetta és Domonkos


 Mélyen az erdőben érdekes dolog zajlott. Az állatok, amelyek általában ott lézengenek élelem után kutatva a fák között, az avarban, vagy a lombok rejtekében, eltűntek. A két eridonos elsős a faházban beszélgetett és muzsikált. Mindkettejüknek feltűnt, hogy nem láttak állatokat odamenet, de látszólag nem kerítettek nagy feneket az ügynek. Miután a lány kihúzta a függönyt és levetődött az egyik sokat megélt babzsákra, egy fülemüle szállt az ablakba. Torka szakadtából csivitelni kezdett, amíg magára nem vonta a diákok figyelmét. Amikor ez megtörtént, hirtelen elhallgatott, hatásszünetet tartott, aztán balra biccentette a fejét. A távolból furcsa, morajló zaj hallatszott, mely egyre közeledett. Egyre hangosabb és hangosabb lett, de nem látszott a fák miatt, hogy mi jön. A fülemüle beröppent az ablakon és egy magas, elérhetetlen pontján a szobának elégedetten helyet foglalt. Ő meghozta a hírt, ha a fiatalok nem értik, az az ő gondjuk. Egy utolsó trillába kezdett, csattanóként, mint egy epigramma vége, de nem tudta befejezni. Ijesztően hangos suhogással száz és száz különféle madár repült el az épület mellett, fölött és alatt. Pár szerencsétlen betévedt az ablakon és tehetetlenül körözött a gyerekek feje fölött. A suhogásba becsatlakozott egy újabb hang is, mely a morajlásból származott. Egy őz tűnt fel a fák között, tőle származott az ugatásszerű hang. Mögötte fajtársai jöttek temérdeken, patájuk moraja mostanra dübörgéssé fajult. Aztán, mintegy hiányzó hangszere az állati szimfóniának, megjelentek a rágcsálók is, a fákon ugrálva és a lábak között szlalomozva. Hangjuk szinte beleveszett a hangzavarba, de mégis csilingelőbb hatást eredményezett. A káoszt az tette teljessé, amikor egy nagyobb ragadozómadár becsapódott a lány mellé, majd amint magához tért, támadásba lendült.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. július 31. 15:25
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. augusztus 2. 18:55 | Link

Dom és a mesélő


- Biztos vagyok benne, hogy egyszer megírod. - jelentette ki a lány figyelve, ahogy most Dom kezd el mocorogni és helyezkedni a zsákján. Lehet, hogy egy ideig kényelmesek ezek a vackok, de úgy tűnik hosszú távon nem biztos, hogy megállnák a helyüket. - Egyszer mindenkit elkap az a nyavalyás kölyök pelenkával a fenekén. Azt hiszem nem lehet elmenekülni előle, csak elbújni, hogy tovább tartson a fogócska. - elgondolkodva babrált továbbra is a már markában ücsörgő pertlivel.
- Most már magam is bánom az egészet - felsóhajtott, ahogy megrázta a fejét - igazán jó lett volna, ha valóban képes vagyok valamennyit felmutatni, zenei tudás gyanánt, de akkor egyszerűen nem jutott eszembe, hogy más is lehet. Csak az járt a fejemben, hogy mindenképp tűnjön el az a tanár aki akkor volt. Te szerencsés vagy, azt hiszem, bár a sors helyében én se hagytam volna, hogy a tehetséged elvesszen, holmi tanár miatt. - nevette el magát.
  Azonban nevetése után, halk énekszó szállt fel, megfojtva az előtte lévő hangot. A lány immáron csukott szájjal nézett az ablak irányába, ahol egy apró fülemüle ücsörgött, ki tudja milyen régen már. Hangja hirtelen elnémult, majd balra biccentett apró fejével. Lanetta álla leesett, ahogy a madárra meredt. Hogy volt képes emberi jelzésre egy nem emberi lény?
  Szája elé kapott, ahogy csak sután meredt a jószágra, és képtelen volt elhinni, hogy az valóban azt tette amit. Másodpercek hosszú áradata után volt képes végre arra nézni, amerre a jövevény mutatott az imént. Vélt attól, hogy mi les rájuk onnan.
Semmit nem látott, az ágak zöld függönyként rejtettek el mindent a kíváncsi szemeket tudatlanul hagyva. A lány halkan felsóhajtott, ám nyugalma nem volt hosszú életű, az erdőből kikúszó hátborzongató morajlás ugyanis szó szerint megfojtotta azt.
  Lanetta szemei elkerekedtek, és ismét a madarat kezdték kutatni, magyarázatot követelve tőle, de a fülemüle hallgatagon ücsörgött egy gerenda tövében, messze a lány fojtogató kezeitől, melyek legszívesebben lerángatták volna onnan, hogy aztán vallatóra fogja a beszédre képtelen állatot.
A morajok egyre közelebbről és közelebbről szálltak fel, és a lány mégiscsak magatehetetlenül ücsörgött tovább a babzsákon az ablakot bambulva. Ha tehette volna, azonnal feltépte volna az ajtót, és nyakát nyújtva kezdte volna keresni a lényt, vagy kitehénkedett volna a teraszra, ám lábai nem vitték sehova.
  A pillanatnyi néma csendet, a fülemüle zavarta meg, mely ismét dalra kelt. Azonban dala végére soha nem ért el, ugyanis a faház mellett hirtelen a semmiből előtűnve szárnyak, tollak és csőrök balladája csendült fel, miközben több száz a fajtáikban igen különböző madár zuhant el az ablak előtt. Néhány még a házikóba is betévedt, és aztán rémülten keringtek a bennülők feje felett, a kiutat keresve.
  A zöld tájon, mint barna festékpaca jelent meg egy őz, ugatva akár egy kutya, és mögötte a hömpölygő tengerhez hasonlítva, követték őt sorstársainak hatalmas hada. Patáik megrázták az egész földet, és belesikítottak a lány fülébe, ahogy az hitetlenkedve nézte a jelenetet. A rágcsálók is hamarost előtűntek. Vörös farkak lepték be az ágakat, ahogy ugrálva a levegőben szöktek egyre távolabb, a faház padlóját ellepték a távozni készülő egerek.
Ekkor végre Lanetta is magához tért a kábulatból, és hangosan felsikított, szemei elkerekedtek a rémülettől és a meglepetéstől. Még soha nem látott ilyet, talán csak filmekben. És ott sem jelentett jót, nemhogy a való életben.
  Kezei a pálcáját keresték, a fegyvert, mely képes volt megvédeni őt és a fiút is attól, ami feléjük közeledett. Mert biztos volt benne, hogy valami jön, valami ami képes rémületet kelteni az összes erdőben nyugodó élőlény szívébe, egyszerre.
Valami a falnak ütközött, közvetlenül mellette, és a világ egy pillanatra fehér tollak hurrikánja lett. Egy ragadozó madár volt, hatalmas, erős és halálra rémült. Éles körmeivel a lány arcába szántott, hatalmas vérző sebbel borítva annak jobb almácskáját, mielőtt Lanetta reagálva a madár támadására, rá nem olvasott egy szóbálvány átkot.
  A szerencsétlen állat megdermedve omlott a padlóra, hangosan koppanva rajta.
- úristen, mi a fene folyik itt? Jól van? - végre rájött, hogy nincs egyedül a házban. Felpattant és ügyetlen léptekkel a fiú felé rohant, hogy megbizonyosodjon arról, hogy miden rendben, mármint annyira, amennyire egy ilyen borzalmas vészhelyzetben az ember rendben szokott lenni.
- El kell tűnnünk innen, akármi is rémítette meg ezeket az állatokat, én nem akarok találkozni vele!

Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. augusztus 2. 21:30 | Link

Lanetta- zárás


A fülemüle érkezése, a morajlás, az elsuhanó állatok, mind olyan gyorsan történt, hogy Domokosnak ideje sem volt felfogni, hogy mi történik, így aztán nem is nagyon tudta követni az eseményeke, csak szorosan kapaszkodott a hegedűtokba, és mire leesett neki, hogy mi az a fehér tollcsomó a lány közelében, addigra a madár már a padlón hevert sóbálványként. Domokos ekkor pattant fel, és egy szó nélkül kapta el a lány karját, majd iramodott meg az ajtó irányába. Gyorsan szedve a lépcsőfokokat hamar lent volt, és komolyan a lány szemébe nézett.
- Te fuss vissza a kastélyba, amilyen gyorsan csak tudsz. Itt leszek mögötted. Mozgás!
Kiáltotta, majd a lány nyomában megindult Bagolykő kastélya felé, a biztonságot nyújtó falakhoz. Azonban futás közben egy kiálló gyökérben megbotlott, és hasra vágódva, terült el a földön. Hegedűje kicsúszott a kezéből, a pálcája szintúgy, és nemsokára mindkettő apró darabokban összetörve állapodott meg az erdő talaján. Az állatok patája senkit nem kímélt. A fiút sem. Paták taposták testét mindenütt, a karjait, a lábát, a törzsét, a nyakát, a fejét. Iszonyatos kínok közepette feküdt a paták alatt. Azonban nem sokáig szenvedett, egy vaddisznó patája hozta el neki a megváltást, olyan helyre ugrott ugyanis, hogy a fiú szervezete végleg feladta tőle. Szeméből lassan tűnt el a fény, ajkain hangtalan kiáltás formálódott, majd teste végleg elernyedt, gyengén, erőtlenül.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék