Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom, mennyire volt jó ötlet visszajönni ide. Lehet, ha valaki meglát, ki is paterol szépen, mert hogy nekem már semmi keresnivalóm nincs itt. Lehet a többiek is azért nem jöttek vissza soha, mert nem engedték be őket, bár... ezt azért annyira nem hiszem el, inkább gyanakszom a sok tanulnivalóra, ami jócskán megrövidíti a szabadidő mennyiségét. Most mégis visszatérek a gyökerekhez, hisz nekem nem megy a felejtés, nem tudom elfelejteni, mennyit köszönhetek az épületnek és az itt dolgozóknak. Na, meg jól esik kicsit nosztalgiázni, még ha nem érzem magam jól tőle akkor is. Kezdem elfogadni a tényt, hogy nem világmegrengető dolog történt velem, amikor Bagolykőre léptem, épp csak az, aminek kellett.
Viszont ha ragaszkodok valamihez, arról nehezen mondok le, ezt szerintem már bizonyítottam is, de most már.. azt hiszem, igazat tudok adni Zójának, és a hatalmas kastélyban is találok már pozitív dolgokat. Egyedül.
Ez az, ami nem változott, s nem is hiszem, hogy olyan gyorsan fog is. Egyszerűen nekem nem megy ez a kapcsolatépítősdi. Látom, nap mint nap, hogy a többiek azt hogy csinálják, néha el is fog az a rossz érzés, néha még érzem is, hogy na majd most... de nem megy. Félek, ami természetes, noha bizonyítottan bennem nagyobb mértékben lelhető fel, mint azt szabadna, de hát ez is csak az én problémám.
Lassan, zsebre vágott kézzel sétálok az udvaron. Bárhová nézek, eszembe jut egy emlék. És elönt a kellemetlen érzés, se Camillal, se Csongival nem találkozok már annyit, csak mert más házban kötöttek ki. Ez azért szomorú, de igyekszem túltenni magam rajta.
Leülök a kedvenc hintámba, ahogy mindig aztán csak bámulok a semmibe. Itt sose történt velem ilyen, mindig elfoglaltam magam valamivel, most mégis... annyira idegen ez az egész hely, hogy kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, mégis mi a fészkes fenét keresek itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még mindig hihetetlennek tartom, hogy eljött, hogy velem van, meg úgy ezt az egészet. A franc gondolta volna, hogy ez lesz egy ártalmatlan autogramból. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy hülyének néz majd, vagy képen röhög, aztán lelép, vagy… el sem jön.
- Úgy tudtam – csüggedten rázom meg a fejem, de egy pillanat múlva már megint csak mosolygok.  Nagyon durva, mennyire jól kezeli ezt az egészet, kicsit meg is döbbenek ezen, de sejtem, nála ez mindennapos.
- Sose volt furcsa? Én tuti paranoiás lennék – osztom meg vele. Kiakadnék, ha minden egyes lépésem figyelné valaki, ha mindenről tudna mindenki. Ez a mostani annyira nem zavar. Arlen itt van mellettem, s bár pont ezért kaptam kitüntetett figyelmet, ez a tény segít abban, hogy ne azzal foglalkozzak, mennyien bámulnak meg minket. Nem akarom elszúrni az estét a hülyeségeimmel, így rá koncentrálok és nem foglalkozok semmivel.
- Annelie? Ő mindig – tudom le egy vállvonással, mert sokkal inkább az foglalkoztat, hogy azt mondta, csinos vagyok. Meg is mosolygom ezt, és irtó jól esik, hogy nem cukinak nevezett, vagy édesnek, amitől már a hátamon is feláll a szőr.
- Eszedbe ne jusson – nevetek fel, mégis kicsit erősebben kapaszkodok belé, mintha ezzel el tudnám érni, hogy maradjon. Azt viszont muszájnak érzem éreztetni vele, hogy nekem fontos az, hogy itt van, még ha szavakba nem is tudnám foglalni, főleg nem megmagyarázni a miértjét, mert én magam se tudom.
- Puncs… sütőtök lé, gondolom, van némi alkohol is – csillannak fel a szemeim, elvégre, már pont elég idős vagyok ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen az. Igen, sokan nem értenek velem egyet most, sejtem, de akkor is.
- Gond lenne, ha az lenne? – sóhajtva veszem el tőle a poharat, némi csüggedtséggel, de aztán csak összeszedem magam. Koccintásra emelem a poharam, aztán miután az megtörténik, kortyolok is az italból.
- Ez nem is annyira rossz – hümmögök is kicsit mellé, szemeim pedig a táncparkettet fürkészik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megszoktam már, hogy ilyenkor alig járkálnak erre, így én is nyugodt szívvel lapozok a könyvben, miközben a dolgom végzem. Nehéz volt az átállás, szeretem kialudni magam, így az éjszakai járőrözések felértek valami rituális kínzással, de aztán... aztán megszoktam.
Most meg már úgy ismerem a kastélyt, mint a tenyerem, még csak eltévedni sem tudok, ami azért tök jó dolog. És a csend, ezek a kihalt folyosók eszméletlen jól esnek nekem. Hála égnek, még nem volt komolyabb dolgom, senkit nem kellett megbüntetnem, és ennek kimondottan örülök is.
- Nyaff - nyikkanok, a hirtelen változás miatt. Valaki megfogja a csuklóm, én meg annyira ledermedek, hogy gondolkodás nélkül megyek utána, anélkül, hogy felfognám, mit is mondott. Te jó ég, és ha megöl? Megrázom a fejem, ilyen tévképzetek csak azóta gyötörnek, mióta a halálfalókról végeztem kutatómunkát és... kicsit mélyebbre ástam magam a dologban. Nem mondanám, hogy már hidegen hagy a téma, épp csak nem bírok több kegyetlenséget befogadni. Így rettenetesen félek, minden furcsa alaktól.
- Azt hiszem, elvesztettük - nézek körbe, de semmi jelét nem látom annak, hogy az illető még a környékünkön lenne. Cseles, azt meg kell hagyni.
Aztán tekintek csak arra, aki bevont engem az egészbe, de ez öreg hibának minősül. Kék szemeim egyből elkerekednek, és biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt leszek fehérebb a falnál is.
- Van jelvényem, nem loptam... kaptam - motyogom, hevesen mutogatva a kérdéses tárgyra, s igen... egyből magyarázkodni kezdek, miközben óvatosan hátrálok is. Ha csak belegondolok, hogy nemrég még a csuklóm szorította, a hideg láthatóan ráz ki, mert ugyanezzel az elánnal, a nyakammal is tehette volna ugyanezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tény, nem ez volt életem egyik legjobb indítása, sőt… De a helyzeten változtatni már nem tudok, és a bocsánatkérés sem úgy sült el, ahogy a nagy könyvekben meg van írva. Szerencsétlen vagyok, valljuk be.
- Hát… a pólód színe nagyon egybevág a kanapééval -  lehet, csak az ebet kötöm a karóhoz, de ezt muszáj megjegyeznem, még ha utána az ajkamba is harapok, nehogy még valami kijöjjön. El kell fogadnom, meg kell emésztenem, hogy ezen a helyen is lehet saját véleményem, csak nem biztos, hogy hangoztatni is szabad.
Persze a teát megcsinálom neki is, ennyi jár alapon.
- Tényleg sajnálom, nem vagyok ennyire béna, csak ez az új hely… teljesen más, mint a Shanes. Gondolom, te már el is felejtetted, milyen érzés, egy apró hangyának lenni itt, akit aztán bárki eltaposhat… - csak nem áll be a szám, de legalább nem kell ránéznem, legalább is csak akkor, mikor odaviszem neki a lötyit. Most már figyelek arra, hogy mellé üljek, meg ne csináljak semmi hülyeséget. Az mára bőven elég volt.
- Az Inferno annyira nem jött be, bár a téma jó, csak… nem is tudom – vonok vállat, és nem, cseppet sem tartom furcsának, hogy ilyesmikről beszélek.
- Egyébként meg ezt terveztem olvasni. zseniális ötletnek tűnik, hogy rejtett kódokkal kelljen rájönni valamire, bár az Angyalok és Démonok ennél azért jóval ütősebb volt, komolyan kiakadtam a végén, mert nem rá számítottam – bizonyára érti, mire célzok, hisz elvileg már olvasta.
- Szerintem Brown a halálfalókról is tudna komoly sztorikat írni, már ha tudna a létezésükről  - mosolyodok el halványan, aztán iszok a teámból, nehogy kihűljön itt nekem.
- Ne értsd félre, de marha fura könyvet látni a kezedben, te inkább a „lógassuk fel a gólyákat bárhová” típusnak tűnsz, bár Zója mondta, hogy nem szabad skatulyázni, de akkor is. Egyébként Ráhel vagyok… - nyújtok neki kezet, mert így szokás, én meg nem akarok udvariatlan lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvtárban nincs. A titkos részlegen... sincs. Tehát mintegy utolsó mentsvárként slattyogok le a faluba, dacolva a mínuszokkal, és az azokkal járó dermesztő hideggel. Zsebemben a cetli, hogy még véletlenül se felejtsem el, miért olyan eget rengetően fontos bemennem a könyves boltba, tudniillik, ha könyvek közé kerülök, hamar elfelejtem azt, mi is vezérelt ide. Most viszont nagyon kell az a könyv, el is mormolok némi imát, hogy itt megtaláljam, mert ha nem így van, lőttek a beadandómnak.
Nem hosszú az út, az én tempómban legalább is, és már bőven kezdem megszokni ezt a távot, még jó, hogy ingázhatok. Nem mindig alszok a kastélyban, lehet, ma már vissza se megyek, ha már egyszer kihasználhatom Zójáék nagylelkűségét.
Bőven itt az ideje annak, hogy már valami finomat is egyek, arra meg abban a házban egyáltalán nincs panasz.
A boltba térve, leveszem a kesztyűm, zsebemből pedig előhalászom a cetlit, mert már most elfelejtettem, miért jöttem.
Kvintesszencia kutatás
Áll ott a gyöngybetűimmel, én meg elhúzom a szám. Nem tudom, itt hogy működik, ritkán járok ide, de... sikerül találnom még egy kósza lelket, nem is vagyok rest megrohamozni szegényt.
- Szia, ne haragudj, segítenél egy kicsit? Ezt a könyvet keresem, de fogalmam sincs, merre kezdjek bele - vágok egy grimaszt, bízva abban, hogy ő nem hisz a sztereotípiákban, mert akkor a hajszínemnek hála, már el is ástam magam előtte. Pedig nem kell készpénznek ám, hogy minden szőke hülye. Sok szőkét ismerek, akik még okosak is.
- Nem tudom, itt hogy rendezik őket, és ha egyedül állnék neki megkeresni, rám esteledne - sóhajtok fel, mert azt nem igazán szeretném. A könyv meg kell, még ha nem is biztos, hogy itt meg fogom találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudom igazából, hogy most szerencsésnek érezzem magam, vagy kezdjek egyből egy papot keresni, aki szépen feladja nekem az utolsó kenetet. Bár amíg Selwyn professzort a renitens foglalja le, azt hiszem nincs mitől félnem, csak együtt kell működnöm vele. Szegény, ha tudná, hogy az egyetlen prefektust fogta ki, akivel aztán az égadta világon semmit nem ér...
- Ne vegye úgy a szívére. Valaki "fürgeláb" bájitallal bizniszel ahogy hallottam, ha ez is annak az utóhatása, még Forest Gumpnak se lett volna semmi esélye - próbálom békíteni, egy halvány mosollyal az arcomon, hátha nem nyel le keresztben. Mondjuk az is lehet, hogy ez meg csak olaj a tűzre. Úristen, nem akarok én még meghalni, tök fiatal vagyok hozzá, talán adjam a némát? Akkor meg azon akad ki, plusz azt már most buktam. Hol van ilyenkor Zója, vagy... bárki?
- Igen... nem - ijedten vágom ki magam gyorsan. A kérdés annyira letaglózott, hogy legszívesebben a falba süppednék. Mármint.. oké, segítenem kellett volna neki, de arról nem volt, hogy még szóval is tart, és nyíl egyenesen, köntörfalazás nélkül nekem szegezi azt a kérdést, amire aztán végképp nem merek válaszolni. Esküszöm, ha nem félnék tőle annyira, most elismerően biccentenék, amiért ilyen jól beletrafált.
- Ez annál összetettebb - azért valami magyarázatfélével mégis előrukkolok, mielőtt még teljesen leírna, bár van olyan érzésem, hogy azt már elcsesztem.
- Semmi gond, és nem... nem hiszem... nem - körözök kicsit, így a végére már határozottan állíthatom, hogy a karom épségben van, erre még egy mosoly is az arcomra kúszik.
- Megjegyeztem az arcát, ha tényleg a bájitalról van szó, azt kiszedem belőle legközelebb... nem tűnt harmadikosnál idősebbnek, azokkal meg még talán el is bírok - már ha nem rellonos volt, ha rellonos volt, akkor azt csinál, amit akar, vagy szólok valakinek, hogy segítsen, mert én velük le nem állok... Oké, tudom, hogy nem egy pöpec, prefektushoz méltó hozzáállás ez, de ez a meló nem ér annyit, hogy engem is fellógassanak valamelyik toronyba... pedig simán meg tudnák tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Órák óta ülök már itt, szépen csendben, holott ez az iroda pont arra való, hogy valaki beszéljen. Bármiről… mindenről, én valahogy mégis képtelen vagyok a szavak formálására. Túl sok mindent kéne mondanom, vagy épp túl keveset, és a látszólagos tanulás mögött, folyton azon kattog az agyacskám, hogy kezdjek ehhez hozzá.
Az óra lassú ketyegése az egyetlen zaj, na meg Zója papírjainak sercegése, ami valljuk be, furcsa. Mi mindig rengeteget beszélgetünk, sokszor apróságokról, de ilyen mértékű csend még sose volt köztünk. Tudom, hogy ez főleg az én bűnöm, azt viszont nem tudom, mióta lett ennyire nehéz beszélnem vele.  Ő olyan megértő, és mindig tök jó tippeket ad, most mégis félek olyan ártatlan kérdéstől, hogy hogy telnek a napjaim, vagy csináltam-e már valamit, mert félek attól, ahogy ő ezt fogadni fogja.
Persze kamaszkor. Simán rá lehet fogni mindent, és még csak nem is kételkedne benne senki, csupán az, aki tudja, hogy a kamaszkor nálam nem úgy zajlik, ahogy másoknál szokott. Én érettebb vagyok ennél, most ebben a hülye szobában látom csak be igazán, hogy a saját fejem után menni, és csak hagyni, hogy történjenek a dolgok, irtó nagy ostobaság, és csak Merlin tudja, hová terel. Én pedig nem akarok rossz útra kerülni, és ezen sürgősen változtatnom is kell, de mi van… ha már nem lehet?
- Nem tudsz valami menő szöveget sírkőre? – teszem fel a kérdést úgy hirtelen, még csak fel sem nézve a jegyzeteimből. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem maradhat így, valahogy mégis tudatnom kell vele, ha másért nem, azért hogy segítsen abban, ne kelljen olyan hamar az a szöveg.
- Csak mert… nem akarok valami sablonosat, olyat akarok, ami marhára illik hozzám – nézek most már a nőre, sóhajtok is mellé egy nagyot, meg a könyvet is becsukom, némán jelezve, hogy most már készen állok az özönvízre.
- Beléptem a csapatba…. mármint… a kviddics csapatba – ha van valaki, aki tudja, hogy ez mekkora probléma, akkor az Zója. Ő ott volt, mikor apám a lelkére kötötte, hogy ezt végképp ne hagyja, sőt akkor is ott volt, mikor Bercel nemes egyszerűséggel, követelte, hogy engem mentsenek fel repüléstan alól, csak ennyire nem akarja, hogy közöm legyen ahhoz, ami az ő vesztét okozta.
Így hát… mostanra talán már arra is rájött, miért kellett nekem ennyi idő, míg kellően összeszedem magam ahhoz, hogy ezt kibökjem.
- Terelőnek raktak – mosolyodok el a helyzet iróniáján, bár ez a téma minden, csak épp vicces nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

El tudtam képzelni, ennél sokkal jobb találkozást is, sőt, ha rajtam múlt volna, ez a találkozás meg sem történik. De Merlin útjai kifürkészhetetlenek, és ha már egyszer lehetőségem adódik rá, nem ártana legyőzni ezt a félelmem is, nem?
Egyelőre pozitív a csalódás, ami annyiban merül ki, hogy bár percek óta élvezzük egymás társaságát, még minden végtagom a helyén van. A professzor hozzáállása azonban mit sem változik, ugyanaz a merev, semmit mondó tekintet, a kifürkészhetetlen arc, ami engem az őrültbe kerget, de komolyan.
- Nem konkrétan Öntől félek. Vagyis... nem csak Öntől, hanem a magához hasonló emberektől, akiknek az arcáról semmit nem lehet leolvasni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük, nem tudom, mire számítsak tőlük, és egy olyan megfelelési kényszerrel küzdő embernek, mint amilyen én vagyok, ez egy elég komoly érvágás - motyogom a kastély padlóját vizslatva, mintha nem láttam volna már elégszer. De talán így megérti, habár azt erősen kétlem, lévén én magam sem értem ezt az egészet, annyira meg nem ment el az eszem, hogy Zójával vitassam meg ezt, viszont már utánanéztem.
- Aszociális személyiségzavar.... valószínűleg ilyenem van, a tünetek szinte ugyanazok - vonok vállat, bár azt meg nem mondom, miért osztom meg ezt vele, talán, mert nem akarom, hogy amiatt utáljon, mert félek tőle.
- Kaisch Ráhel - utálok a teljes nevemen bemutatkozni, nem akarom, hogy egyből mindenki apámra asszociáljon, már pedig nincs több Kaisch itt Bogolyfalván, vagy csak én nem tudok arról, hogy lenne.
- És elsős... az előkészítőből jöttem fel - nem tudom, ezt miért kell hozzátenni, de a többiek is ezt csinálnák, mintha ettől aztán más bánásmódban részesítenék, pedig nem. Ugyanúgy keresztülnéznek rajta, ami lehet, csak számomra öröm. Én úgyse bírom sokáig, ha folyton figyelnek.
- K vagyok eddig mindenből, a testvérét meg most nyúzom azzal, hogy tanítson nekem olyan bűbájokat, amik túlmutatnak egy ajtó kinyitásán, és hasznomra is lehetnek. Úgyhogy a bátorság itt a ludas, vagy nem is tudom. Azt hittem, ha megbizonyosodok arról, hogy képes vagyok felsőbb éves varázslatokra, akkor egy másodéves rellonossal is elbírok itt a folyosón. Eddig még nem jött össze, ha büntetni kell, mindig viszek magammal egy felsőbb éves prefektust, őt legalább komolyan veszik, engem csak szemközt röhögnek a legtöbbször, de amíg nem egy toronyban lógva kötök ki, ez sem zavar - mosolyodok el halványan, akkor már felülve az ablakpárkányra, amit a nyanya nagy elégedetlenséggel konstatál, és nem fél hangot adni ennek. Nem mintha annyira zavarna. Most nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Talán órák is eltelnek, mire megszólalok, de kell nekem idő, mire mindezt összeszedem magamban, mert ugye a tálalás a legfontosabb. Szegény Zója még csak nem is sejti, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, elvégre, mégsem akkora dolog, hogy tiltott helyre tévedtem, ha egyben maradok, meg még jól is jövök ki belőle, azonban azt inkább nem firtatom, hogy én mennyire élvezem az edzéseket, meg az egész játékot.
- Egyébként nem vagyok annyira szörnyű. Nyeste azt mondta, hogy még lehet a rellon elleni meccsen is beállít, tökre el tudom találni a gurkókat, és még egy csapattársam se került miattam a gyenguszra. És Zója élvezem. Én tényleg nem így akartam, csak segítettem neki a szertárban takarítani, aztán a kezembe került az ütő. Mire meg észbe kaphattam volna, már közöltem is vele, hogy be akarok lépni a csapatba. Lehet, hogy ez hülyeség, de ezt most tényleg nem én irányítottam, egyszerűen... csak úgy jött magától - vállat vonok, mert nem érzem magam bűnösnek... annyira. Persze, nem is kellett volna a szertárba kerülnöm, sőt a seprűre se kellett volna ráülnöm, sőt ebbe a suliba se kellett volna járnom... akkor valószínűleg mindez elkerülhető lett volna. Járhattam volna a világot apámmal, ahogy ő azt eltervezte szépen, még fizetett is volna egy magántanárnak, Zója beszélte le erről, mert nekem szükségem van arra, hogy emberek között legyek, és az öreg meg nem volt olyan hülye, hogy egy pszichológussal álljon le veszekedni, aki már akkor három gyereket nevelt. Jó, Franci nem minősül gyereknek, de akkor is... neki is szüksége van rá.
- Te mondtad, hogy ez az év arról szól, hogy beilleszkedjek, barátokat szerezzek és hasonló. Jó, ez nem valami, amit másokhoz vágsz, de gondolj csak bele, milyen építő jellegű lesz majd együtt lábadozni. És ha nem is kell, most már része vagyok valaminek, a csapattársaim meg már a folyosón is észrevesznek. De csak hogy megnyugtassalak, Franci meg a színjátszókörbe állt be, ott együtt vagyunk, és neki ott van az apja is - vigyorodok el, nem csodálnám, ha szegény a haját kezdené tépni máris.
Aztán megint csend telepedik rám, nem szólalok meg, mert még mindig idő kell, mire kibököm azt, amiért valójában itt vagyok.
- Arlen csak egy barát. Könyörgöm, legalább te ne láss többet ebbe, semmi nem igaz abból, amit rólunk írnak... és még szűz vagyok - emelem plafonnak a tekintetem, mert bár nem konkrétan tette fel a kérdést, én egyből erre asszociáltam, ahogy mindig, mikor szóba kerül a pasi téma.
- És rendezett, vagyis rendeztek nekem szülinapi bulit... emlékszel? - mert sejtem ő is be volt avatva ebbe, máskülönben nem tudtak volna belépni a házunkba.
- És ha már szülinap, ugye azt mondtad, ha kitalálom, mit akarok, megkapom - erről szólt ugyanis az egyességünk, és én mennyire örültem annak, hogy nem még egy felesleges dologgal lep meg, inkább kivárja, míg én eldöntöm, mit szeretnék.
- Fogadj örökbe... családot akarok... rendeset, és valószínűleg apám se esne akkora letargiába, ha meg mégis... csomó bizonyítékot össze tudnánk szedni, hogy bebizonyítsuk, mennyire felelőtlen... - igen, ez csak elsőre hangzik baromságnak, én viszont már szépen végig is gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az utolsó... talán. Az biztos, hogy ennyire még nem fájt egy edzés, a csuklóm, mintha cserben hagyott volna, minden egyes ütés marhára fájt, és szégyen, nem szégyen, ott kellett hagynom az edzést. Tudom, az sem tett túl jót, hogy annak ellenére, mekkora profik voltunk, a Colton gyerek elkapta a cikeszt, így meg lettünk fosztva a kupától. Pedig akartam, fú de nagyon, de nem baj... idény jövőre is lesz, addigra meg csak sikerül annyira összeszednem magam, hogy ne kezdőnek legyek titulálva.
Gyors zuhany után, szedem össze a cuccom, hogy a tanulószoba felé vegyem az irányt, mert ennek tetejében a vizsgák is a nyakamon vannak, bár hogy őszinte legyek, én nem feszkózok rá erre annyira. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy Zója megnyugtatott afelől, hogy még egyetlen első éves se halt bele az időszakba, amit én őszintén csodálok.
Talán kissé meglep, hogy van ott bent még valaki, mikor én jövök, az általában egy kietlen táj, no de mindegy.
- Feszkózol? A vizsgaidőszak miatt? - pakolok le hát mellé, mert tök feleslegesnek érzem a távolságot tartani, mikor a vége úgyis az lesz, hogy valamilyen úton-módon szóba elegyedünk.
- Állítólag a tanárok ilyenkor engedékenyebbek ám, vagy... nem olyan szigorúak, mint nap közben, meg elvileg a vizsgák se olyan marha nehezek - igen, próbálom én megnyugtatni, még rá is mosolygok, miközben megvonom a vállaim.
- Szóval felesleges parázni, sőt nem is érdemes, még a végén vérszemet kapnak, ha meglátják, hogy félsz - vigyorodok el, mert a tanerők többségéből - köztük a HV-mből is -, ezt simán kinézem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Kellett ez nekem?
Gyanítom, erre sosem fogom megkapni a választ. Még egyszer végignézek magamon, és sóhajtva konstatálom, hogy valahogy a nagyi is így festhet. Oké, nagy akartam lenni, de nem ennyire. Azért remélem, a kellő hatás meglesz. Nem kevés segítségbe került ez. Ami vigasztal, hogy Kolos is most tervez akcióba lépni, vagyis őszintén ajánlom neki, hogy ne így próbáljon átverni.
Már a nagyterem felé vezető úton körberöhögnek páran, de én mit sem törődve vele, szorongatom kezeim közt azt a rózsafüzért, és teljesen átszellemülve tapasztom tekintetem a padlóra. Hát inkább, mint hogy a rajtam gúnyolódó fejeket kelljen bámulnom, akkor tuti kiborulnék megint, az meg senkinek nem hiányzik.
És igen, beérek a nagyterembe, és igen a várt hatás be is következik. Hirtelen lesz néma csend, én pedig hamar ki is szúrom Mata Harit, aki gondolom felettébb élvezi a látványom. Mivel sem magyarázkodni nincs kedvem, sem a vallatáshoz, tőlem rendhagyó módon azt teszem, ami először eszembe jut. Megfogok egy zsemlét, elemelem a navinés asztaltól, és egyenesen a Mata Harinak öltözött rellonoshoz vágom azt.
- Eretnek - próbálok olyan öreg, rekedtes hangon visítani, de mentségemre legyen mondva, én ezt sose gyakoroltam. A hatás mindenesetre meglesz, az egész terem konkrétan rajtunk röhög, de hát... ez volt a cél, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Ha már egyszer elkezdtem, biztos, hogy nem fogok tudni leállni. Ezt annyira érzem, és igazából szét is röhögném a fejem, de most az a lényeg, hogy a szerepemnél maradjak, bármennyire is ciki az. Mondjuk, én azért jobban jártam, nagyon kíváncsi leszek arra, Kolos hogy fog egy ilyen nőt alakítani, de hát ő találta ki ezt az egészet, igya is csak meg a levét.
- Csak a hozzád hasonló, Istent nem félő, könnyűvérű fruskákat - húzom ki magam peckesen, mintha már csak azt is kikérném magamnak, hogy hozzám mert szólni, bár... ki is kérem. Már rég nem törődök azzal, kik és hogyan nézik végig a jelenetünket, egyedül Kolos szemeibe tekintek, a sajátjaimmal üzenve, hogy tőlem most aztán semmi jóra ne számítson.
- Mégis mit képzelsz te magadról, gyermek? Csak úgy megjelensz eme szent intézményben és feldúlod az itt élők békéjét? - úgy kérem őt számon, ahogy az anya szokta a gyerekét, mikor tényleg valami olyan durva dolgot csinált. A hangom pár oktávval még feljebb is szökik, gyanítom, ha mindezt áriázva kéne előadni, még az is menne.
- Isten ezt nem fogja megbocsátani neked, felesleges is vezekelned, a bűnlajstromod már így is az eget verdesi... vonulj hát vissza, te bűnös lélek - a végét már dühtől izzó hangon sziszegem, fölé magasodva - már, ha még ül -, és egyenesen a képébe. Egyetlen halvány félmosoly az, amivel tudatom vele, ez mégsem volt annyira elcseszett egy ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nem tudom, azért elég para lenne elsőre pont a pszichopaták ellen játszani - jó, értem én, hogy nem minden rellonos az, de a csapat tagjairól egyenként lerí ez a jelző, ahogy én azt megfigyeltem. És hát nem lenne túl jó dolog már az első meccset mínusz egy végtaggal zárni.
- Én nem hiszek ilyesmibe, ha hinnék, utálnám, mert folyton csak szivat - vágok egy grimaszt, mert segítő szándékot nem láttam benne, meg alapjáraton is elég ateista vagyok. Nekem nem megy az, hogy higgyek olyasmiben, ami lehet, nem is létezik. Meg hát az én életemet csak én irányítom nem? Különben nem gürcölnék minden erőmmel azért, hogy ez így is legyen. És az is furcsa, hogy ő hisz ilyesmibe, pedig realistának ismertem meg.
Megeshet, hogy egy kicsit talán hevesebben reagáltam a kelleténél, de ez az a téma, amit egyszerűen nem akarok bolygatni, sem túlgondolni. Ha Arlenről van szó, tényleg csak megyek a saját fejem után, és jöhet az özönvíz... már-már kimondottan várom is, mert most aránylag nyugi van. Ha belegondolok, mióta a kastély lakója lettem, mindenben volt részem, épp csak nyugalomban nem. Csak úgy történnek a dolgok, én meg kapkodhatom a fejem, esélyem sincs megemészteni egy eseményt, máris jön a helyére egy másik. Nem biztos, hogy nekem ez pont jó, aki mindent annyiszor átrág. Hirtelen kell sokszor dönteni, és nem is okolhatok igazán senkit, mert már nem teszik meg helyettem. Furcsa belegondolni, alig pár hónapja mennyivel másabb volt minden, azt meg még furcsább elképzelni, hogy én menekülni akartam az elől.
- Nem tudom... ez az egyetlen olyan dolog, amiből nem értek semmit. Mármint oké, hogy barát.. azzal nincs gond, csak akkor tartsa is meg azt a határvonalat, érted? Jó, biztos, hogy nem, én se értem - könyöklök az asztalra, és tenyerembe hajtom a fejem, úgy nézek a nőre. Szerintem, egyikünk se hitte volna, hogy ilyen hamar szembejönnek a pasi problémák.
- Mert Cami is barátom, a legjobb barátom, és vele mégse olyan, nem buckázik a hasam, meg nem ver le a víz, meg nem jövök zavarba, ha hozzámér... Én ezt nem akarom - könyörgőn nézek rá, hátha tud nekem segíteni. Ezek az érzések nem nekem valók, nem tudok velük megbirkózni, kezelni őket meg még úgysem. Oké, hogy már majdnem felnőtt vagyok, ennyire azért mégsem, és mindig is utáltam, ha összezavarnak, ő meg rendszeresen ezt teszi.
- Megértem Francit, meg szerintem az apjára is tudott hatni, ha nem ő, akkor Everettbá' tuti..... azt hallottam, hogy szerelmet vallott neki... mármint Everett bá'-nak. De nem tudom, nem akarok annyira belefolyni, meg lehet, ez is csak egy hülye pletyka, mindenesetre, Francinak nem mondtam el - igen, neki sok mindent nem mondok el, és szörnyen is érzem magam miatta. Elvileg az egyik legjobb barátom, neki mégsem merek annyira megnyílni, mint ennek a nőnek, sőt... rajta kívül, senkinek.  
- Úristen Zója, én ezt csak viccből mondtam... - vágok hirtelen közbe, nem vagyok biztos abban, hogy én már elég érett vagyok ehhez a beszélgetéshez, a fejem egyenletes vörösödése erre a tanú. Jó tudom, nem ciki dolog ez, de akkor is...
- Én hülyén éreztem magam eleinte.... egy csomó ember, és mind engem figyel, mintha egy nagyító alatt lettem volna - tényleg nem az volt életem legkellemesebb időszaka, azonban az utánalévő ezt bőven kárpótolta, bár... nem vagyok biztos benne, hogy arról is be kellene számolnom. Titkaim csak lehetnek nekem is, nem?
Nagy nehezen csak kinyögöm, mit is szeretnék, majd egyből az ajkam kezdem rágcsálni. Rossz szokás, és nagyon ritkán történik meg, de ez most egy komoly pillanat, én meg levegőt is alig veszek.
- Otthagyott egy téren, egy boltban, az előkészítőben, mikor meg lett beszélve, hogy értem jön. Egyetlen szülőin jelent meg, akkor is hisztizett... és ezek csak a fontosabbak. Felnőtt ember, tisztában kellene lennie azzal, hogy attól, hogy tud beszélni a gyerek, és talán útbaigazítást is tud kérni, még baromira nem kellene egyedül hagyni egy olyan helyen, ahol nem volt előtte. És még azt akarta, hogy menjek vele Ugandába... ezek után, már az sem biztos, hogy hazajöttem volna... Egy szót nem szólt arról, hogy van testvére... annak meg egy lánya, itt a suliban kellett rádöbbennünk, és szerintem el is vágtam magam nála - motyogom szomorúan, mostanában kezd kicsit idegesíteni, hogy Ilda nem ad életjelet, de úgy vagyok vele, hogy lehet, látni se akar, ezt pedig tiszteletben tartom.
- Ők kíváncsiak voltak rám, érted? Még csak lehetőséget se adott arra, hogy megismerjem a családom. Ó és képzeld, karácsonykor volt ám itthon, egy nővel andalgott a vásárban, engem meg Will kanalazott össze, miután ezt végignéztem. Még csak eszébe se jutott, hogy itt lézeng valahol a lánya - kifakadok, nem tehetek róla, de muszáj hangosan is kimondanom mindazt, amivel sikerült csalódást okoznia nekem.
A megbeszélés lehetőségét pedig el is vetem, és szerintem ezek után Zója is belátja, hogy nincs mit. Maximum azt, hogy lemond-e rólam önként, vagy menjen a huzavona? Még az sem érdekel, még azt is bevállalom.
- Ez azt jelenti, beleegyezel? - vigyorodok el végre, mert nekem ez jön le. Az meg még jobb, ha még többen leszünk, szeretek sok családtagot.
- Perszehogy - pattanok fel, és rendhagyó módon kerülöm meg az asztalt, hogy aztán megöleljem a nőt. El sem hiszi, mekkora örömöt szerzett nekem ezzel.
- Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

- Mulatozást - sápítozok úgy, mint aki legalább egy káromkodásáradatot hallott volna. Az öreglány, akit alakítok, vélhetően így viselkedett volna, és azt hiszem, kellően alakítom az ügyeletes szentet. Azért nehéz nem felnevetnem Kolos csilingelő hangján. Vizsgának fogom fel inkább, azokat mindig véresen komolyan veszem.
- A szórakozás az ördögtől való, leány... ebben az intézményben meg főleg nincs helye ennek. Alázat, szorgalom, tisztesség... Mondd csak, mondanak ezek a szavak neked valamit? Erősen kétlem - vágom csípőre a kezem, a fejemet ingatva közben. Nem akarok túlzásokba esni, és azt sem szeretném, ha Kolos emiatt berágna rám, és rossz szerepeket adna már csak azért is, hogy bosszút álljon. Bár... nem hiszem, hogy ennyire lealacsonyodna.
- A mi kötözködő jelenlétünknek köszönhető, hogy nincs anarchia, és a diákok, tisztelik őket - mutatok a tanárok asztala felé, erősen kikérem magamnak hangnemben adva elő mindezt.
- Mit gondolsz, mekkora káosz lenne itt, ha mindenkinek hozzád hasonló felfogása lenne, ha? - kérem számon, bár tudom, sőt még Kolos is tudja, hogy ez a vita még élesben is tök felesleges lenne. De maradjunk a szerepnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nekem ehhez az egészhez nincs kedvem. A kritikus 14.-e után úgy semmihez. Zója is látja ezt, ezért is rángat el magával ide. Más esetben már alig lehetne féken tartani, ezt a nő is nagyon jól tudja, épp ezért olyan meglepő az, hogy némán bandukolok mellette, csak arra a hatalmas zacskóra összpontosítva, amiért cserébe eljöttem.
Szeretem a gumicukrot, de még én is érzem, hogy ez a mennyiség sok lesz, de nem érdekel. Ki se vagyok festve, a hajam is csak meg van fésülve, össze se kötöttem, és nem érdekelt az sem, hogy összepasszintsam a ruháimat, azt vettem fel, ami először a kezem ügyébe akadt, tehát elég kaotikus látványt nyújtok. Pontosan olyat, amit ilyenkor általában a nők szoktak.
A földet vizslatom, aprót bólintok, mikor közli velem, ő most bemegy azon az ajtón, én viszont nem kísérhetem be. Mintha érdekelne, miről fecsegnek odabent, úgyse értenék az egészből semmit. A hely komorsága sem zavar, pedig máskor kiakadnék azon, hogy mennyire uncsi itt minden, most csak arra tudok gondolni, hogy áruló vagyok, és nem esik jól, és fáj.
Leülök a földre, nem érdekel, hogy vannak-e székek, a falnak vetem a hátam, kinyitva a hatalmas papírzacskót. Tömöm magamba a kígyókat, a pillangókat meg a csillagokat, de még ezek is csak emlékeket csalnak elő, ami miatt már megint sírhatnékom támad.
Ma már rengetegszer eltört a mécses, és nagyon dühít, hogy én voltam az, aki mindent, de mindent elrontott.
- Áúcs - nyögök fel, mikor valamit érzek, sejtem, valaki lábát. Ez is fáj, de korántsem annyira, mint amennyire ott bent. Ez el fog múlni, az már nem biztos. Óvatosan pillantok fel, már fel vagyok készülve egy morcos alakra, aki miután kidühöngte magát, mert akadék vagyok, ki is vág innen, hogy a hidegben várakozzak.  
- Sajnálom, nem akartam útban lenni - motyogom, de meg sem mozdulok, tudom, hogy a hirtelenségem csak még nagyobb zűrt okozna, tapasztalat mondatja ezt velem. Bocsánatkérőn tekintek csak, de látom, hogy a férfi sincs valami jó passzban.
- Kér gumicukrot? - nyújtom felé a zacskót, ami egyébként eszembe se jutna, mert az az egyetlen dolog, amin nem vagyok hajlandó osztozni, most mégis... sorstársamnak érzem az idegent, így megkínálom, hátha könnyebb lesz tőle neki is. Ez persze nem igaz, nekem se könnyebb, de talán, ha sokszor mondogatom magamban, egyszer el is fogom hinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egyáltalán nem érzem jól magam, csak mert találkoztam valakivel, aki ugyanolyan búval bélelt, mint amilyen én vagyok. Sőt, már azért is rosszul érzem magam, mert neki rossz kedve, és mindez biztos, hogy a hülye Valentin nap miatt van. Miért nem lehet eltörölni? Mennyivel kevesebb probléma lenne... érzések nélkül meg még annál is kevesebb, valahogy azokat még most se dobnám el, azért valahol mélyen rémlik, hogy voltak ott jók is.
- Miért, ennyire minden napos egy földön csövező diák erre? - még annak ellenére is, hogy az üresség teljesen felemészt, és hogy a mellkasom ki akar szakadni a helyéről, még annak ellenére is mosolyt csalok az arcomra, hátha ettől a férfinek is jobb kedve lesz. Én magam is utálok szomorkodni, azt meg még nehezebben viselem, ha valaki mellettem szintén az.
- Megértem... nekem sem az - suttogom, ennek ellenére mégis bekapva egy gilisztát. És most úgy érzem, tényleg megértem, mert... mintha ugyanazzal a problémával küzdenénk mi ketten. De az is lehet, hogy csak bemagyarázom magamnak, mert mégis csak könnyebb úgy szenvedni, hogy tudod... valaki más is, bármennyire undorító dolog is ez. Valahogy könnyebb úgy, ha érzed, a probléma nem csak sajátod, másokat is ugyanúgy megtalál.
- Zója, a... - most még azt sem tudom, hogy hivatkozzak a nőre, így aprót rázok a fejemen, mégse kéne csak úgy fecsegni, főleg nem ezen a helyen.
- szóval Zója ott van bent. Nála lakok, és mivel kis korú vagyok, nem hagy egyedül sose, most is el kellett kísérnem, mert nincs egy elérhető felnőtt, aki vigyázna rám - nem szépítek, az esetek többségében ez így is van. Leszámítva azt az aprócska mellékvágányt, amiről még a nőnek se kell tudnia, főleg nem, ha tényleg örökbe fogad. Majd utána ráérek kitálalni.
- Ráhel - mosolyogva fogok vele kezet, még kicsit talán jobban is érzem magam. Farkas roppant rokonszenves nekem, nem azzal indított, hogy mégis mi bajom van, mert ugyebár az lerí rólam, hogy van, és még csak gyerekként se kezel.
- Mondja csak, vannak most itt olyanok, akiket bekasztliztak? - hajolok kicsit oda, hogy a fülébe súghassam. Hangomban halványan ugyan, de felrémlik a kíváncsiság, és mintha az élet is kezdene visszatérni belém, ahogy már nem azon agyalok, mit csesztem el.
- Ez a világ legizgibb helye, esküszöm, én meg nem is kószálhatok - vágok egy grimaszt, mert el lehet képzelni, mekkora szenvedés ez most nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hát meséljen. Ahogy nézem, maga is tökre ráér, és én is... addig meg legalább nem szomorkodunk. Tudja, lehet, hogy ez így most nem látszik rajtam, de nekem hatalmas dolog, hogy egy igazi aurorral találkoztam, szerintem ők a legmenőbbek, kicsit rosszul is érzem magam, amiért nem megy annyira a lelkesedés, amennyire azt szeretném - tör el belőlem megint az őszinteségi roham, ami egyébként nagy hibám. Ezt valamiért mégis jobban szeretem, mint hazudni, abból, hogy őszintén nyilvánulok meg, még sose kerekedett akkora galiba, mint abból, mikor hazudni próbáltam. Az szerintem nem egy járható út, és a tévhitekkel ellentétben, csak ideiglenesen szünteti meg a problémát, de aztán még nagyobbakat szül, amikből nagyon nehéz lesz kikecmeregni.
- Ugyanazt a Zóját ismerjük - vigyorodok el, talán most már a csepp lelkesedés is kiül az arcomra, amit pusztán a tény okoz, hogy van egy közös ismerősünk. Úgy máris nem tűnik annyira idegennek, vagyis hát... egyből lenyomozhatóbb, ami némi megkönnyebbüléssel tölt el, na nem mintha bármire is gyanakodnom kéne, lerí róla, hogy nem egy csendesen szunyhadó pszichopata, de manapság már semmiben nem lehet biztos az ember lánya.
- Hogy lett neked Farkas a neved? Ez annyira... furcsa, viszont tök egyedi - váltok én is tegeződésre, de annyira most nem zavar, ha meg Farkast igen, majd úgyis szóvá teszi. Mindenesetre, most elég lazának tűnik. Simán levetődött ide mellém, kivívva ezzel a pár közelünkben elhaladó ember furcsa pillantását, és még csak ez sem zavarja. Tökre nem így képzeltem el egy aurort, és ez most kellemes csalódás.
- Ez most komoly? - pislogok rá hitetlenül, némileg meg is szeppenek, és az ajkamba kell harapnom, hogy visszafogjam magam, nem akarom őt elriasztani a lelkesedéssel. Mégis úgy pattanok fel, mint akit ágyúból lőttek ki.
- Jujjj menjünk - indulnék is meg, már megint nem gondolkodva, de szerencsére a férfi megteszi ezt helyettem.
- Ez jó ötlet, és a vödör kávé pont megfelelő fizetség értem - biccentek vigyorogva, ez tényleg egy szellemes megjegyzés volt, még elismerően is pillantok fel rá.
- Sokkal jobban nézel ki most, nem olyan szürkén, mint azok a régi képek - halkan ejtem ki a szavakat, de tudatnom kell vele, hogy nem csak belém tűnik úgy, hogy kezd visszaszállingózni az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Csak ne próbálj meg puskázni. Az lehetetlen, és egyből ki is vágnak, viszont a kreativitást meg nagyon díjazzák. Nekem is egy felsőbb éves mesélte ezt, akinek nagyon adok a szavára - gyorsan tisztázom is, hogy honnan tudok ennyi mindent. Engem Mina meg Franci rendesen felkészítettek, Zója meg abban segített, hogy ússzam meg a vizsgapánikot, így tényleg sztoikus nyugalommal vágok neki az időszaknak. Persze, az sem elhanyagolható, hogy biztos vagyok a tudásomban, meg hogy rendesen tanultam egész évben. Csak azok parázhatnak, akik ellinkelték.
- Én is elsős vagyok. Csak engem kiképeztek a nagyobbak, úgy hogy sokkal szerencsésebb is. Ha meg nagyon izgulsz, keresd fel Zóját, a pszichológust. Hatalmas arc a nő, és nagyon érti a dolgát, ilyenkor meg főleg szívesen segít, engem is ő látott el tanácsokkal, ezért sem feszkózom túl - kényelmesen dőlök hátra a széken, kinyújtva a lábaim, elégedett vigyorral nézek a lányra.
- Egyébként Ráhel vagyok, navinés prefi... ja, így elsőben, ami totál gáz, mert nem tudok megbüntetni senkit, aki idősebb nálam - igen, most már csak nevetek ezen, jövőre már másképp lesz... vagyis nagyon remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha vásárolni kell, akkor vásárolni kell. Én meg kimondottan élvezem ezt. Francival valahogy könnyebb, mint Minával, az utóbbival nap végére rendesen le is fáradok, ami azt illeti, mert ő folyton igényli a figyelmem. Franci nem, így miután megbeszéltem vele, hol találkozunk, megyek a saját utamra. Meg kell tanulnom ezt egyedül is, lévén nem biztos, hogy mindig lesz segítségem, de annyi szép ruha van, hogy megvenném mindet, aztán porosodna a szekrényemben. Nem vagyok valami határozott típus, bár gondolom ezzel semmi újat nem mondok. A kezemben lévő kávéért pedig derekasan megküzdöttem, így élvezettel kortyolok bele, le nem véve közben szemeim a kirakatokról.
Még a telefonom is lehalkítottam, ami az utóbbi időben egyáltalán nem szokásom, most mégis... jó ez a nyugalom, és szerintem minden nőnek kijár.
- Ohh... szia - meg kéne lepődnöm azon, hogy Kenzie is itt jár, de valamiért nem megy. Noha egyszer találkoztunk csak és, akkor sem voltam a legjobb formámban, halvány mosollyal az arcomon pislogok rá.
- Csak nem te is gardróbfrissítést tervezel? - jó, sosem voltam ebben túlzottan perfekt, és bárhogy is nézzük, a lány idegen számomra, és csak plusz nyomás az, hogy Arlen a bátya. Pedig nem akarok azon görcsölni, hogy jó benyomást keltsek, mégse tudom ezt csak úgy kikapcsolni.
- Itt mik vannak? - bökök fejemmel az üzlet felé, ahonnan épp kijött, és próbálok bepislantani, de a jövés-menés közepette ez nem túl könnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Annyira nem hatott meg, amit délután a fejemhez vágtak. Az ütőm is meglett, most meg már a hasam is teli, így jegyzeteimmel együtt indulok el valami nyugis helyet keresni, még van pár vizsgám, amit rövid úton le kéne tudni, hogy élvezhessek valamennyit a szünetből. Azért némivel nehezebbnek hittem őket, így nem is tudom mire vélni mások parázását. Jó, én egész évben tanultam mellette, és nem csak az utolsó pillanatban jutott mindez eszembe.
Az északi torony felé veszem az irányt, a csillagvizsgálót élből kerülöm, azt a helyet ugyanis már Kolosnak felfedtem, a végén meg már nem lesz hol elbújnom. A kezemben egy papírpohár, kortyolok is a kávéból, pedig ha ezt Zója látná... de kell, szerintem biztos, hogy ezt tőlük vettem át, az egész család függő, csak engem nem hagynak még inni.
Azt se mondjuk, hogy mi ez a kihaltság, alig kószál valaki a folyosókon, bár... vasárnap van, meg ha jól sejtem, hazautazós hétvége is. Vállat vonok, aztán befordulok egy újabb folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Pedig nem szoktak ám rólam így leperegni a dolgok, most is csak azért, mert tudtam, hogy azt én idéztem elő. Bocsánatot akkor sem fogok kérni, mert ha ő nem néz hülyének, ez az egész meg se történik.
De túllépek rajta, vagyis nagyon igyekszem, és most csak a következő vizsgámra gondolok, vagyis előbb arra, hogy találjak magamnak egy nyugis helyet.  Ma még járőröznöm se kell, ami külön öröm, mert az utóbbi időben már egyre fárasztóbb volt.
- Ezt nem hiszem el - nyögök fel, mikor benyitva az ajtón, pontosan vele találom szembe magam. Mégsem vágok egyből hátraarcot, mereven tekintek rá, s most önként csukom be magam mögött. Nem félek, dühös vagyok rá, de úgy gondolom, ha akkor ott nem bántott, most sem fog már.
A szoba pedig valami miatt ugyanolyan marad, még a zongoraszó is nagyon tetszik.
Megunva aztán a téblábolást a szoba másik felébe költözök be, szétszórva gyorsan magam körül a dolgaim - mintha el tudnám barikádozni magam -, lehuppanva a padlóra, mert valamiért tanulni ott szeretek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem akartam vele találkozni, főleg azért sem lovagoltam annyira témán, mert valahol mélyen reménykedtem abban, hogy megint felszívódik a közelemből. Viszont ha a sors nem akar lezárni valamit, nem is fog, ami még inkább dühítő, tényleg mintha egy rajtam túlnövő erő akarna rendelkezni az életemről. Akárhányszor akarom kijátszani, mindig csak baj van belőle.
Mindenesetre nem szólok hozzá, a saját dolgaim közé menekülök, mert nincs szükségem még egy veszekedésre, én azokat nem viselem túl jól, mindig letörik belőlem egy darab. A zene meg még meg is nyugtat, valamiért tényleg nagyon tetszik, egy pillanatra még a szemem is lehunyom.
A kérdést hallva pedig kisebb tucat gúnyosabbnál, gúnyosabb válasz jut eszembe.
- Számmisztika... én ezt nem értem... - halkan beszélek, leküzdve mindent, amivel a makacsságom, meg a gyerekességem csillogtathatnám meg újfent.
- Sajnálom... semmi közöm hozzád - az ajkamba harapva pislogok rá, persze csak pár perc néma csend után, mert annyi idő nekem kell, hogy legyőzzem a dacot, és beismerjem magamnak is, hogy nekem kell bocsánatot kérni.
- Igazából, akkor se rohantam volna ám sehová, sose teregetem ki mások szennyeseit, de nehezen viselem, ha hülyének néznek - ez pedig még igaz is. Megszoktam már, hogy a körülöttem lévők képesek nagyjából felnőttként kezelni, de itt a suliban... itt még mindig csak egy gólya vagyok. Van, mikor örülök ennek, de sokszor nagyon utálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ennyi tellett tőlem, bocsánatot kértem, még igazat is adtam neki valamilyen szinten. Erre még ő tetézi, és ezen már a szoba nyugalma se segít. Tudja egyáltalán, már csak az mennyire nehéz, hogy be kell ismerni, elcsesztem valamit? Miért, miért kell még tetézni, mikor simán le lehetne tudni egy okéval, és tovább lépni.
- Erre gondolhattál volna azelőtt is, mielőtt megcsillogtattad, mire vagy képes. Pont az ijedt tekintetektől félsz. Mit gondolsz, én mit érzek? Félek tőled, tartok attól, hogy azzal az erővel, amivel megmentettél, kárt is tudsz bennem tenni. Ennek tetejében pedig most vallottad be, hogy valami tényleg nem okés veled. Tudod, mi van? Ha lebuktatod magad, vállald a következményeket, vagy legközelebb csináld okosan, és ne másokat hibáztass azért, mert elcseszted. Azt az ajtót, ki is lehetett volna robbantani, ami max egy hét bünti, a doboz miatt meg jöhettél volna hozzám a gyengélkedőre, akkor még kedveltelek is volna. Ha már van valami sötét titkod, légy annyira önző, hogy valóban tartsd meg magadnak, akkor megspórolod ezeket a köröket - végig a szemébe nézve osztom meg a személyes véleményem, aztán elhasalva a padlón szentelem újra figyelmem annak, maiért itt vagyok. Részemről befejezettnek tekintem ezt, mert félő, még jobban elharapózódna. Láttam rajta is az előbb, hogy nehezen tartja magában, belőlem meg ki is hozza, én meg képtelen vagyok uralkodni magamon.