36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. szeptember 20. 21:55 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Kezdhetne valamit a helyzettel, igaz? Végül is, ha már így alakult, hogy a hőn áhított magányból semmi nem lesz, hagyja magát sodródni az árral, többet nem igazán tehet.
- Mh... Nem igazán jövünk ki jól a csapattársaimmal, de hát mindenkinek megvan a maga nézőpontja. Nem igazán oszt vagy szoroz, mit gondolnak, de a zaklatós stílusuk már kifejezetten idegesítő. - Hamar eloszlik az arcára rajzolt zavart kifejezés, helyét a már ismerős álmatag közömbösség veszi át, miközben sokkal ellazultabb testtartással sétál Eric mellé, és ül le a közelében, illetve vele átellenben egy fotelbe. A táblához egy ujjal sem nyúl, csak a tekintetét függeszti rá a továbbiakban.
- Ismersz valami Mihael Savaire-t? Vagy valaki hasonlót? Ő is játszik... terelő... - Puhatolózó hangja és összeráncolt szemöldökei arra engednek következtetni, hogy ismételten gondja akadt a név megjegyzésével. Talán még egy leheletnyi segítségkérés is belefoglaltatott, hátha Edward kijavítja a helyes nevet illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 20. 22:05 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Eleinte nem is nagyon hívja fel a figyelmét az a tény, hogy összezördülések adódnak a csapat tagjai között. Ilyenek vannak, főleg a rellonban, ahol sok karakán személyiség igyekszik megférni egymás mellett. Önmagában ez nem a világvége és nem is katasztrófa.
- Hogyhogy zaklatnak? Avatják az új fiút vagy zavarja valami őket?
Közben figyeli, hogy a játék mágikus intelligenciája milyen újabb lépéssel örvendezteti meg. Aztán azt is elfelejti figyelni, mikor a "Mihael" név mellé csatlakozik a pontosítás, mely szerint terelő. Összeráncolja a homlokát, úgy dől hátra ültében, elhatárolódva a játéktól, és inkább Aimére figyeljen. Azt elhagyja egyelőre, hogy sikerült tökéletesen rossz vezetéknevet megjegyeznie a másiknak. A lényeg így is érthető.
- Sajnos ismerem, az unokatestvérem. És nem Savaire, hanem Saint-Venant. Csinált is valamit, vagy csak szóban inzultál?
Ismeri Mihael heves természetét (és ezzel milyen szépen írta körbe), így el tudja képzelni, hogy milyen gátlástalanul rosszindulatú megjegyzéseket kell elviselnie a másiknak, ha a rokona kipécézte magának valami miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. szeptember 20. 22:32 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


- Nem hiszem, hogy avatásról szól a fáma. - Kissé keserű-gunyoros félmosolyt enged végigszaladni a szája szegletében, miközben Erwinre emeli a pillantását. - Ahogy észrevettem, egyesek kifejezetten utálják a...  más szexuális orientációval rendelkező embereket. - Kisebb szünetet iktat be a kijelentés előtt. Ignoránsan szokta kezelni azt a kérdést, mit szól hozzá más, hogy a saját neméhez vonzódik, de ha huzamos ideig ferdén néznek rá, hezitálni kezd, ha szóba jön. Márpedig itt a magyarázat miatt el kellett mondja, pontosabban ennyi még belefér, amúgy sem tagadta soha.- Akármilyen birkatürelmű és nemtörődöm legyek, egy idő után én is nehezen nyelem le, ha folyamatosan sértő megjegyzéseket tesznek rám és fenyegető mozdulatokat, valahányszor találkozik a tekintetünk. - Kienged egy jó mélyről érkezett sóhajt, miközben fél tenyerébe temeti az arcát. Ismét kiül arcára egy pillantás erejéig a frusztráció, hogy aztán tovatűnjön a hajtincsei hátratűrésével. Még egy ideig ott tartja fél kézzel az útban levő szálakat, hogy a másik kezével előhalásszon egy hullámcsatot és rögzítse a lenőtt felesleget. Le kellene vágassa. Talán majd megkéri a nevelőapját, hogy egy szabad hétvégén, ha hazamennek az öccsével, igazítson a haján. Kezd lányosan festeni a lenövő tincsektől.
- Tényleg, Saint-Venant... - Mélázva bólint egyet, de a tekintetét továbbra sem veszi le Evon arcáról. - Szóban folyamatosan ömlenek belőle a jókívánságok, de lassan kezd frusztráló lenni. Úgy értem... nem tudom, mennyire normális ez Magyarországon, de nekem semennyire sem tűnik épeszűnek, hogy beleüt ököllel egy öltözőszekrénybe. Nem ... hiszem, hogy normális... Első ránézésre... Ne haragudj, mégis csak a rokonod... -Lassan elfordítja a fejét, lefelé, a föld irányába, két kezét összekulcsolja, mindkét könyökét a két térdén támasztja meg. Gondolkodik. Főleg azon töri a fejét, hogyan szabadulhatna meg a Saint-Venant-féle zaklatástól. Mi van, ha Errol segíthet ebben? Végül is ez mindjárt kiderül a reakciójából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 20. 22:43 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

Annyira jó, hogy Aimé nem mondja ki hangosan ezeket a lehetetlen neveket, amikkel gondolatban hívja őt. Nem tenne éppen jót az egojának, az biztos. Sőt, a jelenleg a fiú felé tanúsított viszonylagos együttérzésének sem. Senki sem mondta soha, hogy Ethan olyan áldott jó lélek, és feddhetetlen jellem lenne, hogy még az önérzetét sértő dolgokat félretolva is hajlandó lenne a jóindulatra. Így azonban egyre növekvő megértéssel, és ebbe keveredő irritáltsággal hallgatja a másikat. Na persze ez nem Aimének szól, sokkal inkább a kuzinjának.
- Néha jó lenne, ha csak csomót kötne tudni a nyelvére. - Mormogja az orra alatt kelletlenül, miközben az állán lévő borostán simít végig a kezével eltöprengve.
- Ne aggódj emiatt, nem normális sem Magyarországon, sem otthon Franciaországban az ilyesmi. Ez nem földrajzi jellegzetesség, mindössze a kuzinom egy faragatlan alak. Konkrétan fenyegetett meg? Netán történt már valami komolyabb is?
Annyival csak nem mehet oda beszélni Míneával, hogy ejnye bejnye az egyik csapattagod kellemetlen megjegyzéseket tett a másik csapattagodra. Ez nemhogy a rellonban nem állná meg a helyét, mint tényleges jog a panaszra, de sehol sem, ahol 13 évesnél idősebb emberek vannak napi kapcsolatban egymással.
- Nos, az, hogy a rokonom, egy meglehetősen kellemetlen tény a számomra. Ne vonj semmiféle relációt le ebből közte és köztem.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2016. szeptember 20. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aimé N. Flamme-Lenoir
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 36
Írta: 2016. szeptember 20. 23:22 | Link

Ethan R. Saint-Venant részére


Figyelme mostanra ingadozó teljesítményt nyújt: a kezdeti kizárólagosan Ethanre irányuló pillantásait felváltották mostanra a földet pásztázók, főleg, hogy eszébe jutott a mai gúnyos sértés is, amit úgy nyelt le, mint más az enyhe mérget.
- Nem, nem igazán. - Kissé tétován rázza meg a fejét, mintha hezitálna színt vallani, de végül úgy dönt, hogy nem ragozza túl a dolgot.- Gondolom, szúrja a szemét, hogy ott vagyok. Bár igaz... - Megint megszakítja a beszéd fonalát egy tizedmásodpercre.- ... hogy hallottam innen-onnan olyan szóbeszédet, hogy volt, akit megütött, de nyilván erre nincs bizonyíték. Csak pletykák. Lehet, csak rosszindulatból terjesztik. Azért kérdeztem körbe róla, hogy tudjam, mire számítsak, de teljesen összezavarodtam, nem tudom, hogyan kellene kezeljem ahhoz, hogy nyugton hagyjon. - Reszketegen felsóhajt, ma már sokadjára. Igazándiból szimplán bosszantja az egész, nem lelki traumát él meg, csak frenetikusan irritálja ez a dolog.
Csak Elijah a saját és Mihael között húzódó esetleges hasonlóságok taglalására kapja fel a fejét kissé meglepődött arcot vágva.
- De hát nekem az elejétől evidens volt, hogy nem hasonlítotok. Elég volt egy első találkozás veled és vele. Szinte semmi közös nincs bennetek a jellegzetes szemeiteken és a hajatokon kívül. - A gondolkodókra jellemző lassúsággal rázza meg a fejét, mintegy megerősítésképp, hogy nem hisz semmiféle szimilaritásban a két ember között. Az már más tészta, hogy magában vállveregetéssel jutalmazza magát ezért a teljesítményért, ugyanis Étien is lehet hasonlóan erőszakos és modortalan, csak mondjuk még nem ismerték meg.
- De mindegy is ... majd napirendre térnek felette... - Felemelkedik az ülőhelyről, kezeit pedig a zsebébe süllyeszti, Eliot felé barátságos mosolyt küld.
- Nem tartalak fel tovább, és köszönöm, hogy meghallgattál... Nyerni fogsz? - A választ azért még megvárja, mielőtt tovább állna egy elköszönést követően, de már most látszik rajta, hogy egy fokkal vidámabb hangulatban távozik a társalgóból. Végül tényleg segített a beszéd, csak a megfelelő emberrel kellett megejtenie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. szeptember 20. 23:39 | Link

Aimé N. Flamme-Lenoir

- Hogy megütött volna másokat? Ez már komolyabb dolog. Beszélni fogok erről Míneával, hogy tartsa jobban a szemét majd rajta, nem csak mint csapatvezető, hanem mint prefektus is. Mihael inkább az ő.. hatásköre.
Van valami egészen egzotikus abban, amit Aimé csinál. Valószínűleg egyáltalán nem hiába került a rellonba. Nagyon természetesnek hatnak a gesztusai, ahogy leszegezi a szemét a földre, de még ezekkel együtt is, a jó megfigyelőnek viszonylag egyértelmű, hogy mit csinál. Rosszindulatú pletykákról beszél elítélően, de valójában ennek ellenére mégiscsak továbbadja ezt egy prefektusnak. Nehéz eldönteni, hogy szándékosan vagy csak ösztönösen ilyen körmönfont a másik, de őszintén szólva Ethant ez nem is érdekli különösebben. Még csak nem is zavarja, talán inkább ponthogy megmosolyogtatja. Az biztos, hogy elérni elérte, amit szeretett volna, már elhatározta magában, hogy utána fog menni ennek a dolognak. Azért is, mert nem szereti, mikor Mihael így viselkedik, és azért is, mert irritálja, ha egy ilyen kölyköt inzultálnak, jobbára ok nélkül.
- Helyes, örülök, hogy ezt hallom. -  Biccent egyet elégedetten, mert mindig jó hallani, hogy ő és ez az erőszakos alak nem hagynak hasonló benyomást egy emberben. A maga módján amúgy nem utálja Mihaelt, meglepő módon még a viszálykodásaik ellenére is családtagként tekint rá. Ugyanakkor tény, hogy nem könnyű a kuzinjával bánni.
Ha Aimé aztán távozóra fogja, ő is visszatér a saját sakkmeccséhez, amiben némi szünet állt be a beszélgetésük miatt, de az ellenfél szerencsére türelmesen kivárta. Nem mintha más lehetősége lett volna.
- Valószínűleg. - Legalábbis éppen nyerésre áll, valamit nagyon el kell rontania ahhoz, hogy innen megforduljon a mérkőzés állása. Az elmenőben lévő fiútól még elköszön, aztán ténylegesen visszatér addigi elfoglaltságához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. szeptember 21. 13:10 | Link

Éjkerti Csermely


Ahogy felemeli a kis testet, hogy ellentmondást nem tűrően biztonságba helyezze, előbb a karjaiba, aztán a fotelbe, maga is meglepődik azon, hogy szinte semmi súlya sincs. Kicsit sem kell erőlködnie felemeléskor vagy cipeléskor, csak az ide-oda libbenő, kósza, vékony hajszálak okoznak gondot. Minden igyekezetét be kell vetnie, nehogy a szájában kössön ki az önálló életet élő hajzat. Miután már egy kicsit lehiggadt, azaz tud magára is figyelni, valamint a másikra, azon kívül, hogy agyon aggódíja magát, valami egészen fura és rendkívüli dologra lesz figyelmes. Elég közel van hozzá a lány, ebben a testhelyzetben, aurájuk szinte egymásba fonódik, nem is kell, hogy különösebben ráhangolódjon a rezgésekre, amik Csermelytől érkeznek. Amint leteszi, egy kissé távolabb húzódik víz beszerzés ürügyén, így már rálát az aurájára, ugyanis ahhoz kell bizonyos távolság. Jól sejtette, a látvány igazolja gyanúját, de egyelőre nem adja jelét a felismerésnek, miszerint a kis levitás aurája zöld és rózsaszín színekben pompázik, holott még az ablaknál ülve kék volt, bíbor-lilába hajlóan. Az ott rendben is lett volna. Olvasott, és így természetes, hogy az ötös, hatos csakra aktivizálta magát. Természetes a szellemi munkánál, hogy ezek a csakrák működnek, ám most...Persze az is oké, hogy van egy egyénre jellemző alapszíne az aurának, de Csermelynél ez a rózsaszín, némi zölddel...elgondolkodtató. Mikor az elejtett könyvet a kezébe adja, akkor sem tűnik el a gyanús szín, így Attilában egyre inkább eluralkodik a félelem. Fürkészve nézi az arcát, és még ha látná is a a céklás elszíneződést, akkor sem arra koncentrálna, inkább a megérzéseire hallgat.
- Igen, valóban nagy tudású bölcs ember volt, már-már zseni, sőt nyugodtan rá foghatjuk. - Mosolyt erőltet az arcára, és szinte lefagynak az arcvonásai. Verejtékezni kezd enyhén a homloka, mert ilyen helyzetben még soha nem volt. Persze, mindig is sündörögtek körülötte a lányok, de ...mivel ez az első év, hogy tanít, tanítványa még soha. Nem is nagyon tudja, mit kezdjen a helyzettel. Csak akkor változik újra a színösszeállítás, mikor az emlékeit kezdi mesélni. Annál a résznél teljesen bezöldül a körülötte kavargó energia tömeg. Ezt látva kicsit megnyugszik, de később kiderül, hogy korai még az öröme.
- Nekem Indiáról vannak kellemes emlékeim, az ashramról, ahol tanultam, az apám nevetése, ami igen ritka volt, az anyám illata, és a szantál füstölők szaga, amit illatként a mai napig használok. Sok finom zöldséges étel íze a számban, az elefántok, az eső illata...sok-sok foszlány. De szinte mindent lehet élvezni, sőt kell is, hiszen rövidek az életeink. - Igyekszik a hangját nyugodt hangszínben tartani, így az érzései is lenyugszanak lassan. Tudja mit kell tennie. A lehető legkevesebb kontaktusba kerülni a lánnyal. Ő az idősebb, neki kell irányítania.
- Ideje lenne lefeküdnöd a nagy ijedtségre! Szólok valakinek, hogy kísérjen el a hálókörletedbe. - Int egy, a közelben lebzselő másik lánynak, hogy lépjen közelebb hozzájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. október 5. 00:34 | Link

Huszthy Tanár úr


A könyvek birodalma gyakran felülkerekedett a valóság tengerén a gyermek fejében, pont úgy, mint mikor a part megtöri a látszatra vad és tajtékzó hullámokat, oly könnyen és egyszerűen, mintha csupán papírból hajtogatott hajócskák volnának. Szerette benne élni életét és csak ritkán mászni ki a lapok mögül és ha a szó is netalántán arra az útra terelődött, apró szívecskéje vadul kurjongatott örömében. Éppen ezért is volt odáig, mikor a tanár úr megemlítette a könyvet, amelyet nemrégiben még a párkánynál olvasgatott. Véleményét és gondolatait nagy odaadással és lelkesen regélte el a férfinek, ám a másik reakciója kissé meglepte. Már Huszhty Tanár úr hangján is hallotta, hogy bár amit mondott az odaillő volt, mégsem volt vele valami rendben, erőltetettnek tűnt, érezte hanghordozásából, hogy a másik mosolygott, de valamiért másképp csengett, mint a valódi vigyorok mögüli beszéd. EZt az aggodalmát, pedig Zoru is alátámasztotta, mikor megsúgta, az arcon, amit a gyermek nem láthatott, gyorsan lefutott a jókedv.
Picit elcsendesedett Csermely, meg volt róla győződve, hogy a tanárt untatták szavai és kicsit butának is érezte magát, amiért ennyit fecsegett, mikor a másik nem is kérdezte ki róla véleményét, csupán észrevette és elolvasta könyve borítójának címét.
Azonban ez mégsem volt indok arra, hogy szép emlékeiről való beszámolóját rövidre fogja, a nyelve magától mozgott, míg a képek, melyekből a legtöbb nem csak agy kreálta, hanem még a beteg szemek is látta ikonok voltak, végigtáncoltak fejében.
A férfi meséjét azonban ha lehetett még szívesebben hallgatta. Amikor pedig meghallotta, hogy  az illat, amely körülölelte őt, szantálfa illata volt. Mélyen belélegezte a levegőt, amely ettől volt terhes, s vörös orcával próbálta addig benntartani, amíg csak lehetett, hogy alaposan belevésse emlékébe, de hiába tette a gyermek amit tett, mert az az illat már ott kísértett fejében, az első alkalom óta, mikor az eséskor orrába kúszott, s amíg élni fog, az illat majd ott fog kísérteni szőke tincsei felett, követve őt, hogy mikor előveszi az iskolai emlékeket,  ez legyen a legerősebb és a legszebb.
Ajkai szóra nyíltak, nem akarta abbahagyni a beszélgetést és azt sem akarta, hogy a tanár úr elmenjen. Úgy érezte, hogy legszívesebben egész éjjel itt maradna, csendesen hallgatná a búgó hangot, bármiről is énekelt, minden egyes szót és csengős dallamot örömmel és buzgó vendégszeretettel fogadott volna. Addig akarta nyújtani a perceket, míg azok órákká, majd napokká, hetekké, évekké és végül évtizedekké növekedtek volna.
Csakhogy a szavak torkán akadtak, mikor a tanerő megelőzte őt mondandójával, s mihelyt megértette Csermely, mire is akart kilyukadni a férfi, becsukta nyíló száját és kedvesen elmosolyodva bólintott.
Szomorú volt, sőt több volt ez, mint puszta bánat. Nem akart menni. Maradni akart. Még ha csak távolról is, de hallani akarta, érezni akarta, tudni, hogy Huszthy tanár úr a közelében van. Mégsem ellenkezett. Nem akart a másik terhére lenni siránkozásával, tudta, hogy mégiscsak későre járt és biztos senki sem akart az est folyamán több kellemetlen és izgató élményt bezsebelni. Talán a tanerő is belefáradt a hőstettbe, vagy csak aggódott érte, esetleg kellemetlenség volt számára a leány mellett maradnia.
Az utolsóba még belegondolnia is szívszaggató volt. Pici mellkasához ért ujjai begyével, úgy mondott köszönetet amiért megmentették életét. Ezután jó éjszakát kívánt, kellemes estét és szép álmokat, majd leplezett búval hagyta, hogy a hozzá kirendelt diák elvezesse őt addig, ameddig az jónak látta.
Aznap korán nyugovóra tért, de egy szemhunyásnyit sem aludt, az álom elkerülte, s helyette a szobát zubogó vízként elárasztotta a szantálfa illata, melyet akkor már csak a gyermek érzett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 16. 18:19 | Link

Festegetés Lithtel

A mai reggel napsütéses hétvégére köszöntötte a bagolykövi diákokat a föld megteremtője. Bár, ez nézőpont kérdése, mert a vallásosok szerint Isten az, aki mindent megteremtett. De, ez lényegtelen most, mert nem az időjárásról és a vallási nézetekről akarok most prédikálni, és egyel talán nem azért jöttem most ide, hogy bármi ilyesmin tanakodjak, hanem festeni indultam a társalgóba.
Lillel nemrég megbeszéltük, hogy itt fogunk találkozni, és azt is, hogy ezen a napon. Én ugyan már a megbeszélt időpont előtt öt perccel itt voltam, és már csak arra vártam, hogy Lith is megérkezzen.
~ Addig legalább elő tudok mindent készíteni, ami a festéshez szükséges
~ gondoltam magamban, majd előpakoltam az ecseteket. Hoztam egy kis poharat, meg egy kisebb kulacsnyi vizet is, hogy ne csak eszeveszetten kenjem a festéket a papírra, még mielőtt teljesen összekeverném a színeket, és a végeredmény egy mindenféle színű paca lenne, felhők helyett.
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 22. 18:54 | Link

Ardai Kolos

Még az első héten talált egy hirdetést a fali újságon, miszerint egy bakelit lejátszó ingyen elvihető. Mindig is szerette az ilyen régiségeket, így azonnal lecsapott rá. Az egyetlen gondja az volt, hogy nem volt rajta semmilyen elérhetőség, csak annyit tudott, ami a papíron állt; a lejátszó a Rellon körletben van. Nem ismert egyetlen rellonost sem, ezért érdekes módszert talált ki magának.
A társalgóban órákig ült, mire felbukkant egy házimanó.
- Elnézést, tudna nekem segíteni? - kérdezte sietve.
A manó elfoglaltnak tűnt, de érdeklődve fordult a lány felé.
- Miben? - Érkezett a kérdés. - Csak sietősen, mert már a vacsorát kellene készítenem.
Viktória gondolatban fejen ütötte magát. Nem kellett volna órákig várnia, csak egyszerűen a konyhához menni, de ez már lényegtelen volt.
- Ezt a hirdetést találtam, de nincs rajta elérhetőség. Ha esetleg el tudná nekem hozni a lejátszót... - Nem fejezte be a mondatot, csak átadta a papírt.
A manó érdeklődve vette el, látszott rajta, hogy nem füllik hozzá a foga.
- Nincs rajta név - jelentette ki.
- Pontosan. Ezért nem tudom, kit keressek meg.
A házi manó alaposan szemügyre vette Vikit. Tekintetével végig mérte a lányt, mire az zavarban érezte magát.
- Sajnálom, még be se mutatkoztam. A nevem Kornai Viktória, navinés vagyok.
Büszke volt magára, amiért már magától értetődően mondta háza nevét. Sokkal hamarabb beleszokott az ittlétbe, mint azt gondolta eleinte.
A manó elvigyorodott, bár Viki nem tudta, miért.
- Csak maradj itt - mondta a kis lény, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
A lány nem értette, mi is történt pontosan, de szót fogadott és türelmesen várt. Kivételesen nem kellett órákig ott állnia, alig pár percen belül visszatért a manó, kezében a lejátszóval.
- Tessék, kedves kislány. Vigyázz magadra. - Átadta a lejátszót, már épp távozni készült.
- Elnézést, de magát hogy hívják?
A házi manó elvigyorodott a kérdés hallatán.
- Dróka vagyok, kisasszony. A viszont látásra. - Röviden meghajolt és ismét eltűnt.
Viktória igyekezett megjegyezni a nevet, de lefoglalta a csodás szerzemény. Fel akart rohanni a hálótermébe, de annyira izgatott volt, hogy leült és ott kezdte el tanulmányozni a bakelit lejátszót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 25. 20:20 | Link



Jól indult a napja. Kitette azt a gyönyörűséges hirdetést Lanetta nevére, majd jól megebédelt. Nagyon elégedett volt a teljesítményével, a fogalmazásmódjával, és magával az ötletével. Lelki szemei előtt már látta is, mennyi bagoly támadja meg a lány szobáját, és nem győzi majd elkergetni a kuncsorgó diákokat. Ilyen jókedvben telt a délután nagy része, majd a nagy lelkesedésnek köszönhetően még le is ült a szobába házitekercset írni. Feltett a lejátszón egy lemezt, majd Bad Company ütemét dobolva kezdett el jegyzetelni egy pergamendarabra. Egészen addig, amíg egy házimanó meg nem jelent a lejátszója mellett.
Se szó, se beszéd a lejátszóhoz indult, és magához vette. Kolos felháborodottan állt fel a könyvek és pergamenek közül, hogy számonkérje a manót, de az csak motyogott magában valami olyasmit, hogy vissza kell mennie a társalgóba, és már el is tűnt a drága kincsével együtt.
Kolos annyira megdöbbent a hívatlan vendég tettén, hogy egy egész percig csak a manó és a lejátszó hűlt helyét vizslatta. Aztán dühösen összeszorította az ajkát. Ha nem ismernénk eléggé a fiút, talán még azt is mondanám, hogy egy apró könnycsepp csillant meg a szemében, de valószínűleg csak a kandallóban sercegő tűz fénye volt.
Keményen csattant a lába a kőpadlón, mikor az elhagyott cetliért indult a füsté vált lemezlejátszó helyén. Azon egy hirdetés állt, egyértelműen Lanetta kézírásával. Most már bármelyik közül felismerné. Dühösen gyűrte össze a papírt, és indult el lólahálában a nyugati szárny második emeletére, majd rontott be az ajtón, akár egy feldúlt bika.
Egy pillanatra megtorpant az ajtóban, fújtatva nézett körbe, keresve a piros zászlót nagyapja bakelitlejátszóját. Egy fiatal kiscsaj kezében látta meg, és mint a vadállat rontott oda, már messziről kiabálva a lánynak, nem érdekelve, kit zavar meg, vagy söpör félre útjából.
- Mégis hogy a fenébe képzelted, hogy házimanóval lopatod el a lejátszót? Aztán meg csak úgy nyíltan, pofátlanul itt maradsz és mindenki szeme láttára teszed tönkre? Tudod te egyáltalán milyen értéke van ennek? Te gátlástalan... tolvaj! - hirtelen dühében nem talált kifejezőbb szót rá, pedig két perccel ezelőtt egy egész szótárat tudott volna írni, milyen jelzőkkel illetné azt a bizonyos valakit, akinek a kezébe került a kincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 26. 21:26 | Link

Scar és Fannicsek

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. október 26. 22:55 | Link

Will és Scar
#outfit(szemüveg nélkül) #zene


Szerda volt, szerdán feketét hordunk. Ezt már rég megtanultam az amerikai horror szotri harmadik évadából. Én is boszorkány voltam, mint az ottani lányok, bár az én varázsvilágom teljesen elkülönült az övéktől. Ezt inkább ne is firtassuk, a muglik semmit sem tudnak a mi világunkról, látszott is az évadon, hogy csak a sötétben tapogatóztak.
Épp kacarászva pattogtam a társalgó felé, mert jelentkeztem valami rock bandásdiba. Vagyis... igen erősen reméltem, hogy nem valami countryt fogunk játszani, mert akkor sikítva rohanok ki a világból. Nem szerettem a countryt, a cotton eye joet is csak buli keretén belül hallgattam meg, ha azt mondhatom countrynak.
Sötét öltözetem igen erős kontrasztja volt a jó hangulatomnak, így a fekete, gyászos ruha furcsán hathatott a rám szegeződő tekinteteknek. Furcsa, de nem tudtam mire számíthatok, az okés, hogy már egy ideje zenéltem, bár nem túl aktívan, sőt. A gitáromat otthon hagytam apáéknál, akik nos… hát nincsenek túl jó helyzetben emiatt a tanúvédelmi program miatt. Titkon magamban nagyon reméltem, hogy hamar lecsurog ez a balhé és ismét szabadon járhatok-kelhetek a fővároson belül is, nem csak itt a kastélyban és Bogolyfalván.
Szóval a társalgóba tartottam, ahol volt a megbeszélt találka a többiekkel, nem tudtam mit gondoljak, azt sem tudtam, hogy rajtam kívül még hányan leszünk. Ám nagyon vártam már a találkozást, mert Scarlettet ismertem már akkor, hiszen pár héttel azelőtt együtt kalandoztunk az alagsori folyosón, bár majdnem a hallásom bánta. Talán azóta hallok nagyok? Ja, nem. Csak figyelmetlenebb vagyok. Ajajajaj...
Hirtelen leálltam a pattogással és benyitottam a társalgóba, meglepetésemre szinte üres volt, csak egy srác volt ott rajtam kívül. Ismertem látásból már, de még sosem beszéltem vele és talán, de csak talán a keresztnevét is tudtam, de azt sem mondtam volna biztosra.
- Haliii - Mosolyogva intettem felé, ne tűnjek már bunkónak, közben becsuktam magam mögött az ajtót. Láttam, hogy olvasott, fogalmam sem volt a természetéről, ezért inkább leültem az egyik fotelbe, a lábaimat felhúztam törökülésbe és az ott lévő párnát tettem az ölembe, mert szoknya volt rajtam és villantani semmi esetre nem szerettem volna. Uram volt.
Azt hittem, én jöttem elsőnek. Ami furcsa volt, mert szökő évente szoktam én megérkezni időben a megbeszélésekre.
- Te is a banda miatt jöttél? – tettem fel a kíváncsi kérdésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. október 27. 13:43 | Link

Bandázunk

  Sietős léptekkel haladt a megbeszélt hely felé. Agyában a különböző bemutatkozási formákat pörgette, hiszen egyértelmű volt, hogy valami hasonlót kéne csinálni, mert ő maga sem ismerte valami jól a bandatagokat, és valószínűleg ők se egymást. Kissé ideges volt, mert fogalma sem volt róla, hogy hogyan kéne ezt az egészet csinálni. Amikor Amerikában énekelt, akkor is csak egy mezei bandatag volt, nem az övé volt a "vezető" szerep.
  Ahogy egyre közelebb ért, az ujjait kezdte tördelni. Azon gondolkodott, hogy vajon hogy adja majd be a tagoknak, hogy a hangja káros lehet az emberekre. Bár ha jobban belegondolt, Fanni ezt már tudja hiszen a saját bőrén tapasztalta.
  Mikor megérkezett mind a ketten már ott ültek, mint a jól nevelt kisgyerekek.
  - Bocsi a késésért, borzalmas az időérzékem... - húzta el a száját, és leült a kanapéra. Közben agya még mindig kattogott a legjobb kezdésen, hiszen azért ezen elég sok múlt. Aztán felderengett benne a hirdetésének a képe, amelyen egyértelműen feltűntette, hogy ez egy rock banda akar majd lenni. Vagy valami hasonló. Akkor pedig igazán lazára vehetnék a figurát. Így hát gondolatban vállat vont, aztán belekezdett.
  - Nem szeretnék ilyen beszélgetős csoportot alakítani, ahol mindenki elmondja élete nagy traumáit. Majd megismerjük egymást a próbkon, ha akarjuk. Szóval őt itt Will a dobosunk - mutatott először a fiú irányába -, ő pedig Fanni a másik gitárosunk - folytatta. - Én Scar vagyok, bár ezt gondolom tudjátok, én gitrozok és énekelek ha kell. Bár ezzel van egy kis probléma.
  Idegesen a bandatagaok felé pillantott. Fanni felé nézett, és a szemében kereste a megértést, vagy egyáltalán a megvilágosodást, hogy tudja miről beszél. - Az a helyzet, hogy mint utólag kiderült melodimágus vagyok. Csak még nem igazán tudom irányítani - próbálta elmagyarázni a fennálló helyzetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. október 28. 09:30 | Link

Scar és Fannicsek

- Hello.
Egy pillanatra pillantottam csak fel a könyvemből, amikor egy lány köszönt rám. Nem Scar volt, hanem Fanni, akiről tudtam, hogy alsóbb évfolyamba jár, mint én, és hogy Eridonos. Láttam már néhány meccsen, hiszen az Eridon meccseire kötelező volt kijárnom. És igen, még élveztem is, de pszt, az ilyesmit nem valljuk be. Viszont volt még vissza egy fél oldal, így szememmel gyorsan végigfutottam rajta, mert sejtettem, hogy ha már itt van, akkor beszélgetni is fog velem, elvégre ennek a helynek is az a neve, hogy társalgó. Nem gyakran fordulok meg itt, pedig lehet, hogy kellene.
- Öhm, igen. Te is?
Épp csak, hogy visszakérdeztem, meg is érkezett az ötletgazda, így a könyvet becsukva, magam mellé tettem, és felpillantottam a hadaró rellonosra, aki villámgyorsan bemutatott minket egymásnak. Azért az udvariasság megkövetelte, és biccentettem is Fanni felé, noha ugyebár a futólagos ismeretség már megvolt. Engem meg nem nehéz megismerni, hiszen a családi képek újabban ott virítanak mindenhol, amióta a „mindig kedves és szexi” Maxwell Payne-nek megszületett legújabb gyermeke, a sorban a tizenegyedik, ráadásul az újdonsült asszony fiatalabb, mint a férfi elsőszülött gyermeke. Nagyon sok minden ilyen szemetet láttam mostanában, és bármennyire is igyekszem elkerülni, hogy beazonosítsanak, már gyerekként is pont ilyen unott fejem volt.
- Melodimágus.
A szó maga ismerős, tudom, hogy vannak emberek, akiknek van ilyen képessége, viszont pont ennyire is merültem bele. Nekem nincs, a környezetemben nincs, szóval nem érdekel. Úgy tűnik, érdekelnie kellett volna, mert most kicsit zavartan pillantok fel a lányra.
- Aaaz olyan, mint a vélavér? Hatással van az emberekre?
Nem tudja irányítani. Ez a rész azért nagyon nem bíztat engem, Olyan, mintha valami hatalmas fegyverről beszélnénk, legalábbis a légkör most egy pillanat alatt olyan lett, én pedig most egy kicsit lemaradottnak érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. október 28. 10:13 | Link

Will és Scar
#outfit(szemüveg nélkül) #zene


Egész rendes figurának tűnt a srác. Nem volt túl szószátyár, de talán jobb is volt így, elég a bandába egy energiabomba. Én.
Gyorsan el is helyezkedtem egy általam szimpatikusnak ítélt fotelben, ami igen hívogatóan ácsorgott ott magában. Be kellett foglalnom. Ami az illeti, lehet ő nem igazán akart velem beszélgetni, de én nagyon nem bírtam féken tartani a lepénylesőmet és csípőből rákérdeztem, hogy ő is a banda miatt jött-e. Felesleges a kertelés, nyíltan, egyenesen meg kell kérdezni, az a legcélratörőbb.
- Én is! - Még mindig fogvillantós vigyorral jelentettem ki, hogy bizony egy bandában leszünk. Még kérdezni akartam volna valamit, amikor berontott sietősen a szöszke és gyors hadarásba fogott bele. Hirtelen teljesen összezavarodtam, gyorsabban pörgött a nyelve, mint az enyém. Mondjuk, a lényeget értettem; késett, bocs aztán bemutatott minket. LoL.
Tettem volna egy ártalmatlan megjegyzést a késésére, mert én is gyakorta késtem el minden honnét és tudatni szerettem volna, hogy nem volt egyedül, de olyan gyorsan be is mutatott minket egymásnak Willel, hogy nem Scar felé intettem hirtelen, hanem a srácnak, aki biccentett felém. Még mindig szimpi volt, bár nekem ki nem?
Melodimágia, ajaj, erre emlékeztem, hogy milyen hatással volt rám. Felnéztem a szőkére, aki pont rám pillantott én meg nagyon jól tudtam, hogy mire gondolt, hiszen az alagútban térdre kényszerített a hangja. Még jó, hogy nem ájultam el, vagy rókáztam el magamat.
- És és és és és erre van valami tanárod, akivel megtanuld, hogy irányítsd? Mert gondolom, a próbákon is fogsz énekelni meg minden, és a hallásomra azért még szükségem lenne. Vagy ezt a bakit, hogy oldod meg? - máris kezdtem az értetlenkedést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 13:25 | Link

Nővérkém


Telt-múlt az idő és egyszer csak azt vettem észre, hogy az előkészítős iskolából a Levita házba kerültem. Bizony, eltelt egy újabb tanév és már a kékek oldalán bizonyíthatom rátermettségemet és tudásomat. Örültem, hogy közéjük kerültem, mivel hasonló értékeket képviseltek, mint én és a legtöbbjük szeretett olvasni és művelődni. Amikor idekerültem az iskolába nem gondoltam, hogy feltalálom itt magam, de végül is sikerült és még néhány szimpatikus diákkal is megismerkedtem. Lillával mostanság elég keveset találkoztunk, így a távolságtartás miatt kezdtem megenyhülni az irányába, bár még mindig volt bennem egy kis tüske, amit egyszerűen nem tudtam kiirtani lelkem mélyéről. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje találkozni, úgyhogy küldtem neki egy baglyot, hogy jöjjön el a társalgóba, mert ott fogom várni. Mostanság nem volt köztünk túl idilli a hangulat, bár én se voltam a testvériség mintaképe, de azért reméltem, hogy eljön. Kék hosszú ujjú felsőt, sötét farmernadrágot és fekete cipőt viseltem, a hajamat kibontva hagytam és vittem magammal egy könyvet is arra az esetre, ha túl sokat késne, vagy nem érkezne meg egyáltalán, hogy ne unatkozzak. Nagyon nehéz volt az egész helyzet számomra, az pedig csak nehezítette a dolgomat, hogy a nővérem ebből semmit sem érzékelt... mármint az otthoni dolgokból. Persze értem én, hogy élvezte a kitüntetett figyelmet a családunk révén, de azt már nem vette észre, hogy én eközben teljesen a háttérbe szorultam. Azért nem adtam fel a reményt, hogy egyszer helyreáll a rend, de ahhoz én kevés voltam, hogy egyedül rendbe tegyek mindent. Igaz nem is hangoztattam ezt a problémát, mert reméltem, hogy majd maguktól észreveszik a többiek, de úgy látszik, hogy ebben nagyon tévedtem, mert semmi változás nem történt, mióta eljöttem otthonról. Próbáltam elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat, mert nem akartam, hogy megint rossz hangulatban fogadjam Lillát és ne legyen eredményes a találkánk. A társalgóban sokan voltak, de azért voltak üres helyek, le is huppantam az első kényelmesebb székbe és elkezdtem olvasgatni, úgy vártam a nővéremet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. október 28. 13:45 | Link

Húgi

Nem szép amit a tesómmal művelek, ezzel valahol a lelkem mélyén tisztában vagyok. Úgy gondoltam, ha majd itt fog élni a kastélyban ő is, minden teljesen más lesz. Sokkal többet fogunk találkozni és végre lesz alkalmam kicsit jobban megérteni, hogy mi zajlik a kobakjában. Mert az idáig sosem ment. A szomorú valóság viszont teljesen máshogy néz ki, szinte alig látom többet mint eddig. Nem is érzem úgy, hogy nagy igénye lenne rá.
Éppen ezért lep meg borzasztóan az üzenete amelyben arra kér, hogy találkozzunk. Igaza van, mert tényleg régen láttuk egymást, pedig tulajdonképpen akár rá is érhettem volna megkeresni őt, egyszerűen csak nem volt kedvem. Szomorúan hangzik, talán az is, de egyszerűen gyengének éreztem magamat ahhoz, hogy még ezzel is foglalkozzak. Érzem az utóbbi időben, hogy van valami kimondatlan baja velem, amelynek okáról és értelméről őszintén szólva semmit sem tudok. Túl sok volt ahhoz az elmúlt pár hét, hogy ebbe a dologba most önszántamból beleugorjak, ennyire nem vagyok mazochista. Viszont, ha már megkért... Csak nem fogom megírni a saját testvéremnek, hogy hagyjon békén.
Szóval összeszedem magam és lemegyek a társalgóba az általa megüzent időpontban. Túl sok dolgom nincs, az óráim már véget értek, az edzésig pedig még óráim vannak, tehát kivételesen még a dolgaim sem állhatnak az utamba. Napközben viselt taláromat leváltom egy piros ingre, amelynek az ujja a könyököm alá ér, hozzá pedig magamra rántok egy farmert. Máris sokkal kényelmesebb, mint a hülye egyenruhában. Egyáltalán nem értem, miért ragaszkodunk még az ilyesmihez, könyörgöm, ez a XXI. század! Mintha az iskola erről néha megfeledkezne.
Elég pontosan érkezem, talán még pár perccel hamarabb is, Alíz viszont már ott ül egy széken. Veszek egy mély levegőt, igyekszem az oxigénnel együtt az összes létező türelmemet is magamba szívni ezzel. Azt leszámítva, hogy nagyon tartok a drámától, jó őt látni egyébként. Kicsit mindig olyan érzésem van tőle, mintha otthon lennék. Valószínűleg anyuéknak is illene írnom már egy baglyot, ezer éve nem hallottak rólam. Átfut az agyamon a gondolat, hogy Alíz szinte biztosan minden nap ír nekik.
- Szia! - mondom kedvesen, miközben lecsüccsenek a tőle balra található fotel karfájára, felé fordulva. Csak kellene még mondani valamit... Ez így magában elég gyenge indítás.
- Mi újság? - kérdem, de szinte már hallom is a választ... "Semmi különös." A Levitásokkal soha nem történik semmi különös, legalábbis nekem ez a benyomásom. De hátha most nem lesz igazam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 14:02 | Link

Nővérkém


Nem sokat olvastam a könyvemből, amikor hirtelen megjelent a nővérem és le is huppant mellém, pontosabban a fotel karfáján helyezkedett el és úgy tűnt, hogy minden figyelmét rám összpontosítja. Meglepően jó hangulatban volt, ennek legbelül örültem, mert így talán lesz végre egy olyan beszélgetésünk, amiben nem kapunk össze. Becsuktam az előttem lévő könyvet, majd kissé eltoltam magamtól, hogy legyen helyem az asztalra könyökölni.
- Szia! - köszöntem neki vissza, majd jött a szokásos világmegváltó kérdés, amit általában azért tesznek fel az emberek egymásnak, hogy véget vessenek vele a kínos csendnek, vagy zsigerből, udvariasságból. Az már más kérdés, hogy tényleg komolyan kérdezik vagy csak úgy illendőségből és hogy valóban érdekli-e őket a válasz.
- Megvagyok. Egész jól feltalálom itt magam, de persze szívesebben lennék otthon. Rég találkoztunk - nyomom meg a hangsúlyt a rég szócskán, ezzel érzékeltetve, hogy ő se nagyon tett lépéseket az irányomba, és talán ha most nem hívom el, akkor lehet, hogy sose futunk újra össze. Próbáltam megállni, hogy megkérdezzem azt is, hogy végül is hogyhogy eljött, de jobbnak láttam, ha most befogom a számat és megvárom a válaszát. Aztán eszembe jutott, hogy nem lenne kellemes, ha kínos csöndben ülnének egymás mellett, úgyhogy feltettem neki egy újabb kérdést:
- Írtál mostanában anyuéknak? Én tegnap is írtam - nem mintha dicséretet vártam volna ezért, de azért reméltem, hogy időnként ő is ad magáról életjelet a családnak. Úgy gondoltam, hogy egyelőre a "mi újság veled" kérdést majd a következő körben teszem fel, ha úgy alakul a beszélgetésünk. Egyelőre kíváncsian vártam a nővérem válaszait az általam feltett kérdésekre. Most is csinosan felöltözött mint mindig, persze tudtam, hogy sosem leszek olyan tökéletes, mint ő... legalábbis külsőre, de úgy gondoltam, hogy egyes dolgokban tájékozottabb vagyok nála, bár ez nem vigasztalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 14:48 | Link

Kolos

Elkerekedett szemekkel figyelte a fiút. Gyorsan a háta mögé nézett, hogy ellenőrizze, biztos neki szól. De senki máshoz nem beszélhetett, ráadásul tényleg megkért egy házimanót.
- De... - még saját magát sem hallotta, ezért köhintett egyet abban reménykedve, hogy úgy megtalálja a hangját. - Egy hirdetést találtam, nem loptam el semmit - felelte kimérten.
Elrejtette a félelmét, de ezzel együtt minden mást is.
Egy biztos: valami félreértés történt, neki pedig nincs kedve egy ismeretlen fiúval vitatkozni.
Indulásra készen felállt, magához vette a táskáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. október 28. 17:38 | Link

Húgi

Ahogy sejtettem, elég sablonos választ kapok. Persze fogalmam sincs, hogy mire számítottam. Még ha történne is vele valami izgalmas azon kívül, hogy a karakterek a kedvenc könyveiben néha meghalnak, és tényleg valamiféle kézzelfogható változás állt volna be az életében... Valószínűleg nem én lennék az első, akivel megosztaná. Sosem voltunk azok a hajnalig lelkizős tesók, akik pizsiben befonják egymás haját, és kitárgyalják a fiú-ügyeiket.
Ennek kapcsán pedig van is egy kis gondunk, vagy legalábbis gondom. Mert bizony nem bírja ki, hogy ne tegyen nekem megjegyzést amiért eltűntem, én pedig egy egész pillanatig teljesen komolyan elgondolkodom rajta, hogy kimagyarázzam valahogy. De mégis mit mondhatnék? Ha elmondanám az igazat, egyrészt el sem hinné, ha pedig mégis, valószínűleg rögtön visszajutna minden anyáékhoz. Mégis hogy hangzana az, hogy "Ja igen, bocs, kicsit ki vagyok bukva, mióta a pszichopata fiúmat az elmegyogyóban kezelik..."? Főleg annak fényében, hogy elképzelése sem lehetne, kiről beszélek. Mióta az iskolába jár, Ákos az ELMÉ-ben van. Még csak az arcát sem láthatta, hacsak nem Bogolyfalván, de nem hinném, hogy megjegyezte volna. Mindig lefoglalja, ami a fejében van. Szóval visszanyelem a meg sem fogalmazódott mondandómat.
- Tudom, sajnálom. Igyekezni fogok, hogy többet lássuk egymást - mondom végül ezt, magyarázkodás helyett. Annak utólag már úgysincs sok értelme, annak viszont annál több, hogy a jövőre koncentráljunk. Szándékosan nem teszek neki üres ígéreteket, de azt talán mégiscsak megígérhetem neki, hogy meg fogom próbálni. Ez igaz.
Közben a szavain gondolkodom és azon, hogy továbbra sem tudom őt érteni. Miért lenne otthon szívesebben? Könyörgöm, ez egy csodaszép és varázslatos kastély, ahol szinte teljesen szabadok vagyunk a szüleink felügyeletétől, az iskola pedig viszonylag lazán fog bennünket. Persze, kell tanulni... De azt otthon is kellene. Ráadásul Alíz jobban szeret tanulni, mint én. Nem is értem, komolyan.
A kérdésére nehezen tudom elfojtani a mosolyomat, hiszen éppen alátámasztja azt, ami pár perce suhant át a fejemen. Hát persze, hogy írt nekik. Igyekszem nem kimutatni, mennyire jól mulatok a dolgon, helyette megpróbálok inkább kissé bűnbánó arcot vágni.
- Hát, én már annyira nem mostanában... Itt lesz az ideje, hogy írjak megint. Jól vannak? - érdeklődöm, miközben az előttünk levő asztalról felveszek egy mézes cukorkát, és egy elegáns mozdulattal kicsomagolom, majd a számba teszem. Még nincs túl késő, ezt az egyet megengedhetem magamnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. október 28. 18:47 | Link

Nővérkém


Meglepett Lilla kedves vallomása, avagy beismerése és hogy nem esett nekem, amiért megtettem ezt az élces megjegyzést. Sőt, még azt is megígérte, hogy igyekszik azon lenni, hogy minél többet láthassuk egymást a jövőben. Ez nagyon jól esett, mert legalább úgy érezhettem, hogy mégiscsak foglalkozik mással is magán kívül és talán jelentek neki valamit. Persze azt jól sejtettem, hogy mostanában nem írt a szüleinknek, mert mindig tőlem kérdezték, hogy hogy van a nővérem.
- Nos, ami azt illeti köszönik, jól vannak, de várják, hogy te is írj nekik, mert mindig tőlem kérdezik, mi van veled. Remélem, hogy leveszed ezt a terhet a vállamról és írsz nekik magadról párt sort, így nem kell mindig azt írnom, hogy jól vagy és minden a legnagyobb rendben van. Tudod, hogy mennyire aggódnak... - válaszoltam neki teljes komolysággal az arcomon, majd figyeltem, ahogyan kibontja a cukorkát. Persze ez még simán belefér neki az esti étrendjébe, én sosem izgattam magam azon, hogy mikor mit eszek, de ha én is ebbe a korba lépek, mint amiben ő van most, akkor talán nekem is változni fognak eme szokásaim.
- Mi a helyzet veled? - kérdeztem tőle, majd én is egy mézes cukorért nyúltam és gyorsan kibontottam, hogy ne maradjak ki a "buliból". Valóban kíváncsi voltam rá, hogy mi történt vele, amíg nem találkoztunk, reméltem, hogy felvázolja a lényegesebb történéseket, azt pedig remélni se mertem, hogy mindenbe beavat.
- Nagyon könnyűek itt a tantárgyak, legalábbis idáig ez a tapasztalatom. Játszva megírom a leckéket, remélem, hogy később azért lesz bennük kihívás - tereltem a szót a tanulásra, mert ebben legalább jó voltam és ezt ő is nagyon jól tudta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. október 31. 15:27 | Link



- Igen, rólad van szó! - kiáltotta neki, mikor már csak pár lépés választotta el a lánytól. Gyorsan haladt, öt lépésből átszelve a termet. Gyorsan kikerülte a megszeppent, szerencsétlen lányt, és máris a lejátszó és közé került, védve egyetlen, nagyapjától örökölt kincsét.
- Ha a tulaj megkérdezése nélkül hozol el valamit, az lopás, jobb, ha most mindjárt felvilágosítalak!
Gyorsan szemügyre vette a lejátszót, milyen károkat szenvedett el, de az érzelmi részére szerencsére nem kellett kitérnie. Ennyi idő még nem elég a traumatizálódáshoz. Finoman végigsimított a lejátszó íves formáin, biztosítva magát, hogy tényleg nem esett semmi baja.
- Egy hirdetés pedig nem jogosít fel arra, hogy csak úgy lenyúld a cuccomat, megértetted? - fordult vissza a lány felé, mikor az indulni készült.
- Hohohó, álljon csak meg a menet! - ragadta meg talárja szélét, hogy megállítsa. - Azt hiszed, ennyivel megúszod? Hogy csak így lelépsz, és vége is a történetnek?
Kolos egyáltalán nem volt az a bosszúálló típus, de ebben a helyzetben bárki megérthette, hogy bizony elégtételre van szüksége ahhoz, hogy végre megnyugodhasson. Legalább egy kicsit. Persze nagyapja miatt érzett keserűségét, és Lanetta iránt érzett ellenszenvét is szegény kislányon akarja leverni, de neki is meg kell tanulnia, hogy lopni bizony bűn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. október 31. 15:28 | Link

Bandázunk

  Rögtön a mély vízbe ugrott, éppen csak annyi bevezetőt tartott, hogy elmondta a tagoknak, hogy hogyan hívják a másikat. És bumm, lerakta a bombát.
  - Nem teljesen olyan, mint a vélavér, de igen, hatással tud lenni az emberekre. A hangomat vagyok képes fegyverként használni. Legalábbis leszek képes. Nem csábítóan, ugyanis én fizikais vagyok. Inkább a testekre, tárgyakra vagyok hatással - próbálta megmagyarázni a rá zúduló kérdések közül az elsőt. Tudta, hogy ezzrl még gondok lesznek, de abban reménykedett, hogy lesz valaki, aki énekesnek jelentkezik a bandába. Hát ez nem jött össze. Pech.
  - Egyenlőre még nincs tanárom úgy igazán, csak a könyvek. Rögtön felvettem tantárgynak, és most onnan próbálom tanulgatni a képességem, de még nem igazán megy. Nyugi, a füled csak akkor fogja újra megsérülni, ha valami riasztóval, ijesztővel találkozom, mert akkor a erőm védekező mechanizmusa bekapcsol. Vagy valami ilyesmi. De nem hiszem, hogy ilyesmi elő fog fordulni próbák vagy fellépések alkalmával - húzta el a szájat. Elég kínos téma, de ez van. - Inkább az zavar, amit a múltkor éreztem. Mindent vagy háromszor olyan hangosan hallottam - magyarázott tovább.
  Pár pillanat szünetet tartott, hogy a másik kettőnek legyen ideje feldolgozni a dolgokat, majd folytatta. - Teljesen megértem, ha azt mondjátok, hogy ebből nem kértek, és én csak azt tudom megígérni, hogy igyekezni fogok a tanulással és a képesség kordában tartásával. Szóval, ha kiszálltok, most tegyétek. Ha viszont nem, akkor itt egy sokkal kellemesebb téma, még pedig a bandanevünk eldöntése - húzódott mosolyra a szája egy pillanat alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 31. 22:54 | Link

Kolos

Kezdett jobban megijedni, hisz nagyon úgy tűnt, hogy most nem tud csak úgy lelépni a helyszínről.
- Honnan tudtam volna, hogy azt a papírt nem te raktad ki? - kérdezte halkan, de a vádló élt tisztán ki lehetett hallani.
Mérgesen nézett le a fiú kezére, ami még mindig a talárját fogta. Egy dühös rántással visszaigazította a helyére, majd ugyanezzel a hévvel nézett szembe a rellonos diákkal.
- Figyelj... - Ekkor jött rá, hogy továbbra se tudja a srác nevét, de gyorsan átugrotta ezt a részt. - Én nem loptam és ezzel le is zártuk a témát. Nem tudom, mit is képzelsz magadról, hogy csak így idejössz és elkezdesz ordibálni velem. Előbb gondolkozni kéne, utána beszélni.
Még saját tanácsát sem volt képes megfogadni, azonnal elszégyellte magát és lesütötte a tekintetét. Bár a fiú egyáltalán nem tűnt nebáncsvirágnak, Viki nem szokott így beszélni senkivel sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. november 5. 17:44 | Link

Lánykák

Kell egy pár perc, hogy végiggondoljam mit is mondott, és valljuk be, Fanni reakciója se volt a legmegnyerőbb. Az a lány egy kész édességbomba, és ha ő ilyen kérdét tesz fel, akkor nem lehet csak úgy legyinteni.
- Fegyverként.
Inkább kijelentem, mint kérdezem, mégis van benne egy kis görbület, így ha a másik fél megválaszolja, akkor sincs semmi baj belőle. Mondjuk annak örülök, hogy nem olyan, mint a véla vér. Arra szerencsére nem vagyok annyira érzékeny, mint sokan, de valljuk be, nem igazán szeretném elszúrni a dolgokat Norival. Így pedig oda kell figyelnem arra, hogy mi milyen hatást tud kiváltani, mert tudom, hogy őt akarom, de azt is, hogy milyen könnyen kiszáll az ember agyából a vér.
- Nem veszélyes, hogy mindent ilyen hangosan hallasz? Gondolom ez olyan, mint a nem melodisoknál, azért a füled eléggé érzékeny, és ha mondjuk próbálunk, ott nem éppen a csendes mantra lesz az elsődleges irányvonal.
Legalábbis a hirdetés nem erre utalt, én pedig az ilyen nyugis dolgokba még csak nem is illek bele, szóval mindenképpen kellene egy kis pörgés, és ahogy ránézek kedves Eridonos kolleginámra, úgy nézem, hogy neki is.
- Nos a helyzet az, hogy gyógyítónak tanulok, és ameddig nem akarod lerobbantani a kezeimet, addig szerintem jól megleszünk.
Engem az ilyen furcsaságok nem tudnak eltántorítani, úgyhogy nem hiszem, hogy ezért már a megalakulás pillanatában fel kellene oszlanunk. Az viszont a lányokon múlik, hogy ki mennyire vállalja be a dolgot.
- Van amúgy erre tanár a suliba? Vagy valaki a faluban?
Nem igazán vagyok járatos a tanárokban, akik engem nem tanítanak. Jelenleg minden lehetőségemmel a kitűzött célom felé kormányozódok, és az ilyen dolgok nem éppen a választott terület részei, viszont szeretem, ha új információhoz jutok, így figyelmesen hallgatom a másik két felet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2016. november 6. 11:17 | Link



- Most komolyan, szerinted így ír egy fiú? - vette elő az összegyűrt papírost a kezéből és mutatta a lány felé Lanetta gyöngybetűit. Bár Kolos szerint még a lányok sem tudnak ilyen szépen és olvashatóan írni, úgyhogy biztosan használt valami bűbájt hozzá vagy ki tudja. Lehet nem is ember ez a nőszemély.
Elengedte a tolvaj talárját, mikor öntudatra ébredt és lerázta róla a kezét. Nem is próbálta visszatartani, végre már nem akart elmenekülni. Azonban a hév, amivel visszatámadt ismét felkorbácsolta Kolos sértettségét, így egyre vörösödő arccal hallgatta végig azt a sületlenséget, amit a lány összehordott.
- Már megbocsáss, de ha a tulaj beleegyezése nélkül visze... Sőt, még csak el sem jöttél, hogy te magad vidd el, hanem egy manót, érted, EGY HÁZIMANÓT küldtél, hogy végezze el a munka piszkos felét - kiabált ő is magából kikelve a társalgó közepén, miközben fél keze folyton a gramofonon pihent. - Most komolyan, van egyáltalán neked lelked? Szegény így is kidolgozza a belét a konyhában és erre te tolvajt csinálsz belőle?! - Másik kezével hevesen gesztikulált, akár még azt is hihette volna egy külső szemlélő, hogy meg akarja verni a lányt. Persze Kolosnak ilyen meg sem fordult volna a fejében, egyszerűen csak sokkal kifejezőbb volt így a jelenet.
Tény, hogy ő sem gondolta végig, mit is beszél, de a düh és frusztráció abban a pillanatban az egész lényét uralta. Nem mintha bármikor is végiggondolta volna, miről hablatyol, de ez a lány, ez a kis csitri most olyan mélyen sértette őt meg, hogy akár az anyja is itt lehetett volna, most rá sem hallgatott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. november 9. 11:24 | Link

Húgi

Van azért abban valami egészen elképesztő, hogy a saját kishúgom oktat ki a felelősségteljes viselkedésről. Bosszanthatna, de inkább csak azt juttatja eszembe, hogy eléggé sajnálom őt. Sajnálom, amiért 14 évesen felnőtt módjára viselkedik, és egy pillanatig sem ragaszkodik ahhoz, hogy legyen gyermekkora. Nem meglepetés számomra, sosem volt másmilyen... De nem értem, hogyan lehet úgy jó neki, hogy alig van pár barátja, hogy a tesóink is alig töltenek vele időt, mert annyira zárkózott és komoly, hogy nem is tudnak egymással mit kezdeni.
Ismerem elég jól ahhoz, hogy tudjam ezeket, de megérteni ettől függetlenül nem tudom őt, mert világ életemben nagyon más voltam. Sóhajtok egyet mielőtt megszólalnék, a jobb lábamat keresztbe teszem a balon, az alkarjaimmal pedig a lábamra támaszkodom.
- Oké, fogok nekik írni a héten - mondom megadóan, immár a cukorkával a számban. Persze lenne pár epés megjegyzésem arra, hogy talán neki sem kellene annyira gyakran megválaszolnia a faggató és aggódó kérdéseiket, hogyha nem szoktatná hozzá anyát, hogy naponta hallanak felőlünk. Értem én, hogy illene gyakrabban írnom, de ő is beláthatná, hogy túlzásba esik. Nem csecsemő már, hogy ne tudjon anyuról leszakadni, ráadásul már az előkészítőben is bentlakó volt, tehát még az sem szolgál mentségére, hogy most él először távol tőlük.
Az egész beszélgetés olyan, mint egy kihallgatás. A következő kérdése is ezt támasztja alá. Látszik, hogy nem igazán preferáljuk egymás társaságát, ellenkező esetben nem kellene a legsablonosabb kérdéseket feltennie nekem.
- Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majdnem minden szabadidőm edzésen töltöm, úgyhogy zajlik az élet - válaszolom sablonosan, bár őszintén. Tényleg így van, azt azonban már nem osztom meg vele, mi áll a túlzásba vitt edzések hátterében, miért igyekszem minden egyes pillanatban lefoglalni magamat. Szerencsére azért ez nem annyira szokatlan tőlem, hogy tovább kérdezősködjön.
- Örülök, hogy jól megy neked a suli. Hogy jössz ki a Levitásokkal? - érdeklődöm, hiszen abban a világon semmi meglepő nincs, hogy a tanulmányi eredményei lehengerlőek. Azt viszont egyenesen döbbenetes lenne hallani, hogy legalább két új barátot szerzett az új házában. Ez a szomorú igazság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. november 12. 16:56 | Link

Nővérkém


Észrevettem, hogy Lilla valamin nagyon elgondolkodott, gondolkodtam, hogy integetek neki, hogy "Hé, itt vagyok", de mégse tettem. Megvártam, amíg visszatér a valóságba és válaszol a feltett kérdéseimre. Egy nagy sóhajtás után végre meg is tette, a cukorkát is kivégeztem, mire ez megtörtént.
- Helyes! Nagyon aggódnak érted és mindig tőlem kérdezgetnek felőled, szóval nyugtasd meg őket, hogy minden rendben van - mondtam neki határozottan, mert már nagyon untam, hogy anyuék mindig rajtam keresztül érdeklődnek és aggodalmaskodnak a drága nővérem felől.
- Ez nem hangzik rosszul, így hasznosan elfoglalod magad és levezeted a feles energiáidat. Mondjuk én ehhez túl lusta vagyok, de vállalom, ez van - reagáltam neki az edzésre, bár nem tudtam elképzelni, hogy nem unta ezt időnként, de mivel az ő dolga volt így bölcsebbnek láttam, ha hallgatok ez ügyben.
Valahogy olyan érzésem volt a beszélgetésünk alatt, mintha Lilla kissé kelletlen lenne velem, de ezt betudtam annak, hogy most nem volt túl jó passzban, abba bele se akartam gondolni, hogy nem esetleg nem is érdekelte igazából, hogy mi van velem és csak kényszerből jött el a találkozóra.
- Hát kijövök velük, elvannak egymással, én meg elvagyok egymagam is. Igaz van 1-2 jó fej ember köztük, aki megüti a szintemet, de kicsit azért ők is kilógnak a sorból - mondtam a nővéremnek és már előre láttam, hogy nem fog neki tetszeni a válasz, de nem érdekelt, mert csak arra válaszoltam, ami a kérdés volt. Kissé nagyképűnek tűnt, amit mondtam, de műveltebbnek tartottam magam az átlagnál és azokkal sem tudtam jól kijönni, akik túl gyerekesek voltak számomra.
- Na és te a Rellonosokkal? - kérdeztem vissza széles vigyorral.
- Van valami hímnemű hódoló a láthatáron? - tettem még hozzá ezt a kínos kérdést és kíváncsian vártam, hogy vajon mit fog reagálni az én drága nővérkém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. november 13. 14:44 | Link

Nagyember


Erős túlzás, hogy megkedveltem a helyet. Még mindig halvány lila gőzöm sincs arról, mi a fenét keresek itt, és még mindig inkább az előkészítőben lennék a többiekkel. Hiányoznak. Nagyon. Még azokkal se találkozok, akikkel együtt léptünk be ide először, csak mert más házba kerültünk.
Arról pedig nem volt szó, hogy ez a hely fog minket szétválasztani, én meg süppedhetek az elveszettségemben, mert valljuk be, egyedül egy ekkora helyen nem sokra megyek.
A társalgót legalább megtaláltam, meg Ririt is. A saját házamban, és kimondottan örültem neki, meg annak is, hogy megosztotta velem, itt van finom forrócsoki. Jobb is, mint amit apu szokott kotyvasztani nekem.

Bár újra gyerek lehetnék! Aki csak nevet a fájdalmon, és nem siránkozik rajta. Ennyire megváltoztam?


Olvasom Brontetól, és még el is gondolkozok ezen. Nem is olyan rég volt az, mikor tényleg csak nevettem mindenen, de az meg nem létezik, hogy egy ember ennyire gyorsan felnőtt legyen, egyszerűen ilyen nincs. Mégis... ez az új suli csak egy mérföldkő, amit el kell fogadnom, mert más választásom nem igazán van.
Annyira belemélyedek a könyvbe, hogy ahogy leülnék, sikerül valakinek az ölében végeznem, a hasznos bútor helyett. Annyira meglepődök, hogy a bögre a tartalmával együtt a földön köt ki, én meg teljesen lemerevedek, és próbálok még levegőt se venni, hátha akkor sikerül eltűnnöm, vagy mit tudom én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet