Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az utóbbi néhány évben a fal bámulásán kívül nem sok mindent csinálhattam. A magánzárka nem játszótér, mondogatta mindig Dávid, a fickó, aki az őrzésemre ki volt jelölve, bár sosem értettem, miért, elvégre egészen példás viseletű fogoly voltam. Kivéve persze, hogy kb. havonta egyszer meg akartam enni.
Na, szóval mostanában nem voltam hozzászokva az emberek látványához, vagy éppen a viselkedésükhöz, ezért az a nyüzsgés, ami az eridon tornyot jellemzi először nagyon furcsa volt, de mostanra már egészen megkedveltem. Igaza volt a börtöndokinak - valójában csak javítóban voltam, de ugyanúgy be voltam zárva, szóval fenn tartom a véleményem, miszerint az igenis börtön -, ez a suli tényleg nagyon menő hely. Egyelőre azonban még nem sikerült integrálódnom az új környezetbe, és a barátok szerzése is nehézkes. Hát még mennyire kemény lenne, ha azt is tudnák, hogy vérfarkas vagyok. A javítót lehetetlen volt eltitkolni, elvégre híresebb családom miatt az újságírók a parton vártak, mikor végre szabadulhattam, és nem egy sztárfotót készítettek a telihold áldásos hatásai miatt még eléggé kómás fejemről. Azt viszont, hogy havonta egyszer kiszőrösödöm, a tanárokon kívül nem tudja senki. Még szerencse, mert így is vannak, akik félve vagy gyanakodva pillantanak rám a rovott múltam miatt.
Így aztán barátokat is nehezebb találni, bár haverokat talán könnyebb. Jelenleg próbálom megjegyezni az évfolyamtársaim és a tanáraim nevét, és igyekszem nem elveszíteni a fonalat a tanórákon. Eléggé nehézkesen megy, elvégre ez a része sosem hiányzott a rácsokon túli életnek. Ahogy a szabályok sem, amiket bár suttyomban, de elég sokszor szegtem már meg ahhoz képest, hogy alig néhány hete érkeztem.
Most is éppen éjszaka van, én mégsem a gólyalakban múlatom az időt, hanem a stégnél a faluban. Persze, ha erre jár egy prefi eléggé megüthetem a bokámat, de nem hinném, hogy elítélhető vagyok azért, hogy hiányzott a szabad levegő. Ráadásul ilyen melegben egyáltalán nincs kedvem a fullasztó szobában dögleni, annál sokkal jobb ötletem támadt: megmártózom a tóban.
Két pillanat alatt dobom le a ruháimat, majd egy szál alsóban belépdelek a vízbe. Először túl hidegnek érzem, ezért csak lassan folytatom utam a mélyebb részek felé, de nem telik el sok idő, mire végre elnyújtózhatok a víz felszínén, és felnézhetek az átkozott holdra. Még van pár napom, mielőtt teljesen kitelik, addig pedig kiélvezem az életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Felesleges azon gondolkozni, hogy mi lesz két nap múlva, amikor átesem első átváltozásomon a kastélyban, mégis folyton e körül járnak a gondolataim. Persze mindenki biztosított róla, hogy nem lesz probléma és megfelelő embert jelöltek ki a felügyelőmnek, de azért bennem ott van a félsz. Egy magánzárkában nehéz bárkit is bántani magamon kívül, de egy iskolában ennek az esélye igencsak nagy. Túlságosan is nagy, szóval engem nem győznek meg a hangzatos szavaik a tökéletes biztonságról, mert a lehetőség ott van és a kockázat magas.
Bár ezen most tényleg feleslegesen túráztatom az agyam, elvégre, ha már szabályt szegek, legalább élvezzem ki, és ne azon görcsöljek, hogy esetleg vérfarkasként szét fogok tép... Eddig jutok, mikor valami hozzám ér, és annyira meglepődök, hogy hirtelen mozdulok, aminek fél liter víz szervezetbe jutása lesz a következménye. A következő pillanatban még egy rúgás is éri a vesémet. Merlin szakadt gatyájára, nem gondoltam volna, hogy a prefektusok itt így büntetnek. Szerintem egy kis éjszakai kilógásért még nem jár vízbe fojtás.
A fájdalomtól könnyes szemekkel felvergődök a felszínre, hogy legalább lássam támadómat, bár bántani nem bánthatom, hacsak nem akarok visszakerülni a javítóba. Mikor végre kipislogom a szememből a vizet, még épp látok elsüllyedni egy szőke üstököt. Most komolyan, hogy lehet valaki olyan béna, hogy egy másik ember vízbe fojtási kísérlete közben saját magát is a tóba öli?
Sóhajtva teszem a kötelességem, lebukok és elkapom az ismeretlen karját, majd közelebb húzom és tenyeremmel a derekát megtámasztva felküzdöm magunkat a víz színe fölé. Ott végre szemügyre vehetem támadómat, és bár a telő hold fénye nem éppen fáklyás kivilágítás, azt elég hamar sikerül levennem, hogy női lényt sikerült kihalásznom a vízből, aki ráadásul meztelenül szeret fürdőzni. Illendőségből odébb kéne mennem, vagy legalább elengedni, de félek, hogy akkor újra elsüllyed, így hát megvárom, míg rám néz és észleli helyzetünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Alig voltam tizenegy mikor bekerültem a javítóba, és egy átlagos srácot abban a korban még nem érdeklik a lányok. Elvégre mi a jó bennük? Nyafognak, vigyázni kell rájuk és velük, de amúgy nagyon alattomosak is tudnak lenni, ezt minden fiú megtanulja előbb vagy utóbb. Mivel nem ismertem túl sok nőnemű egyedet, és akit ismertem, azzal sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, nem mondhatnám, hogy a csajok különösebben hiányoztak, mikor zárkám homályában számba vettem, hogy mi mindenről maradok le, mi az, amiért érdemes lenne kijutni.
Éppen ezért nagyon is meglepő az a hatás, amit a szőke lány gyakorol rám. Amint végre mindketten levegőhöz jutunk az ő első dolga az, hogy a nyakamba vesse magát. Néhány pillanatig csak pislogni tudok, de nem csak amiatt, hogy a csaj teljesen meztelen, hanem azért is, mert hosszú idő óta ő az első ember, aki megölelt, vagy legalábbis valami hasonlóra tett próbálkozást.
- Nincs mit - nyöszörgöm válaszul, még mindig erősen ledöbbenve, mikor a szőkeség megköszöni, hogy megmentettem. Egészen szépek a szemei, főleg, ahogy a szempilláján megülő vízcseppek felragyogtatják az íriszét. Illetve...khm... talán tisztázni kéne, hogy mit is keres itt, egy... hát egy szál semmiben. Aztán valahogy meg kéne próbálni lefejteni magamról az ismeretlen lány végtagjait, mielőtt még kényelmetlenebb lenne a helyzet.
- Öhm... Mit is keresel te itt? - Jogos kérdés egy olyan fickótól, aki tilosban jár le a falu melletti tavacskához úszkálni. Meglátásom szerint ő is éppen hasonló okokból került a vízbe, csak kevésbé szégyenlős, mint én, ráadásul kevésbé jól is úszik. Bár az is lehet, hogy csak megijesztettem. Az viszont majdhogynem biztos, hogy nem prefektus, ha az lenne, akkor eléggé durva ütőkártyát adna a kezembe, de nekem sosem lesz ekkora mázlim. Mondja a srác egy csinos, meztelen, szőke lánnyal a karjaiban. Azt hiszem, felül kéne vizsgálnom a szerencse fogalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Öhm... én... akarom mondani... ahha - nyelek egyet, hogy végre befejezzem ezt az intelligensnek semmiképpen sem mondható, de még mondatfoszlánynak sem nevezhető képződményt, ami az ajkaimon kijön, és, ami után ráadásul a szám sem feltétlen csukódik be. Valójában fogalmam sincs, hogy mennyire tűnhetek értelmes lénynek, de erős a gyanúm, hogy nemigen. Persze az dobja rám az első követ, aki két év emberektől való elzárás után nem így reagálna arra, ha egy gyönyörű, meztelen lány, nemcsak, hogy úgy ölelné, mintha a kedvenc sztárja lenne, de ráadásul édesen kék szemekkel pislogna rá, és neki köszönné az életét.
Ezek a tények külön-külön is azonnali agyhalált okoznának, de így együtt... Csoda, hogy azt nem felejtettem el, hogyan kell levegőt venni.
- Izé - Szóhelyettesítő, csak éppen jelenleg fogalmam sincs, hogy milyen kifejezést is akartam vele helyettesíteni. De azért szép lassan eljutnak az agyamig is a szavai, nemcsak a fülemig, úgyhogy nyelek egyet, és újra megpróbálkozom a verbális kommunikációval hátha nem vágtam még el magam nála teljesen.
- Ha akarod, én segíthetek neked megtanulni úszni. - Felbátorodva attól, hogy mégiscsak ki tudok mondani teljes mondatokat is, folytatom a társalgást. - Hálára pedig semmi szükség, más is megtette volna a helyemben. De mondjuk, maradjunk annyiban, hogy ha legközelebb én szorulok segítségre, és épp alkalmad lesz kihúzni a bajból, akkor számítok rád. - Na, látod, nem is olyan nehéz viszonylag értelmes mondatokat összerakni és egymás után fűzni.
Rámosolygok, és próbálom elterelni a figyelmemet arról, hogy a teste hány ponton ér az enyémhez, hogy milyen puha a bőre és finom a lehelete. Régebben, mikor még a szülői lelki terror ellen lázadtam, gyakran átszöktem a közeli mugli városokba, hogy aztán ott olyan dolgokat próbáljak ki, ami őseim szerint proli dolog. Így jutottam el moziba is. Hogy ez most miért is jutott eszembe? Csak azért, mert ott, általában ha egy nő és egy férfi ennyire szoros testi kapcsolatba kerül, a pasas mindig valami kemény tárgyra fogja a dolgot. Hogy például az csak a zseblámpája - ez egyfajta világító szerkezet náluk -, vagy a pisztolya - mugli varázspálca kizárólag életellenes dolgokra -, vagy egy csavarkulcs. Nálam ez azt hiszem, nem fog működni, szóval szépen lassan elkezdek hátrafelé araszolni, hátha enyhül a lány szorítása, és, ha már nem kapaszkodik belém ennyire, könnyebb titkolózni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mivel a lány lassan elkezd hátrálni, és én is megteszek mindent, hogy szabaduljak a kínos szituációból, egyre több vér kerül az agyamba, ami a gondolkodást is megkönnyíti. Nem először csodálkozom el rajta, hogy mit is kereshet itt egy lány, egy szál semmiben éjnek évadján, de lassan eljutok odáig, hogy rá is kérdezzek. Előtte azonban még a nevét is megtudom. Aniella. Nagyon különleges, sőt felettébb furcsa név, bár elég sok különleges nevezettel találkoztam már itt a suliban. Több itt a külföldi diák, mint az osztrák magánsuliban, ahova jártam.
- Krisztián vagyok. - Reflexből nyújtanám is a kezem, de még időben rájövök, hogy az itt most felesleges, ráadásul a lány éppen a karjaimba kapaszkodik, nem kéne elvenni tőle a támaszát.
- Lehet, hogy kicsit indiszkrét lesz a kérdés, de te mit is keresel itt tulajdonképpen? Mármint azon kívül, hogy úszni jöttél. Tudod a legtöbben inkább nappal próbálnák meg az ilyesmit, akkor többet látni is, na, meg valószínűbb, hogy van valaki a parton, aki kihúzza az embert, ha épp fuldokolni kezdene.
Nem akarom kioktatni, de azért próbálom éreztetni vele, hogy számomra kicsit sem egyértelmű, hogy miért pont ezt az időpontot választotta az úszkálásra. Az, hogy én is hasonlóan tettem, nem jelenti azt, hogy ez már alapot nyújt a megértésre is. Én eléggé különleges, vagy inkább sajátságos eset vagyok. Tudomásom szerint az első, aki igénybe vette a javító és az iskola közötti megállapodást. A múltamat tekintve pedig kicsit sem lehet csodálni való, hogy a szabadság iránti vágyam, és a korlátozások iránt érzett ellenszenvem érdekes és meggondolatlan tettekre sarkall. Aniella azonban nem úgy néz ki, mint, aki a hosszas bezártság alatt felgyülemlett felesleges energiáit szeretné levezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Az Aniellával való múltkori találkozásom után eldöntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, veszek neki egy axolotlot, elvégre mi lenne testhezállóbb a lánynak egy vízi kutyánál. Egyébként ez a furcsa nevű lény valamiféle gőte, legalábbis ezt sikerült kihámoznom abból a könyvből, amit a könyvtárban vágott hozzám egy levitás lány, miután már ötödszörre kérdeztem meg tőle, hogy mi az az axolotl. Először talán még azt hitte, viccelek, de aztán rájött, hogy komolyan érdekel a dolog, de annyira mégsem, hogy magam keressem ki a több ezer kötet közül azt, amiben fellelhetem az információt. Mivel nem hagytam tanulni, ezért kényszerítve érezte magát arra, hogy előkeresse nekem a axolotlokról szóló könyvet. Az, hogy aztán hozzám vágta, mutatja, hogy a levitások mégsem szeretik annyira a könyveket, mint állítják.
Na, de a lényeg, hogy valami azték halálistenről lettek elnevezve, és az axolotl egészen pontosan azt jelenti, hogy vízi kutya. De ami igazán menővé teszi az a regenerációs képessége. Nem viccelek, nemcsak, hogy a végtagjaikat képesek visszanöveszteni, mint mondjuk, a gyíkok a farkukat, de több belső szervüket is, sőt szívük és agyuk egy részét is! Emellett, ha kiszárad a tó, ahol élnek, egyszerűen áttérnek a tüdős életmódra. Szóval eléggé érdekes állatok, nem mellesleg pedig még aranyosak is. Vagyis pont megfelelő ajándék lehet egy lány számára, legalábbis szerintem.
Az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan lehet szert tenni egy axolotlra, mert gondolom egy ilyen lényt csak nem árulnak minden sarki boltban. A pénz számomra nem akadály, mert bár szüleim hallani sem akarnak rólam, nem akarják, hogy a sajtó olyasmiket írjon róluk, hogy hagyták éhen veszni legfiatalabb gyermeküket. Igazából nem hiszem, hogy ilyesmi valaha megjelenne az őseimről, de elég, ha ők ezt hiszik, én pedig eléggé kitettem magamért, hogy elhitessem velük, nem lenne jó ötlet teljesen kitagadni engem. Így aztán nyitottak nekem egy külön széfet, ahova havonta küldenek egy bizonyos összeget letudva ezzel a gyereknevelés összes terhét, és továbbra is mereven elzárkóznak a kapcsolatfelvétel összes módjától. Nem mintha nekem hiányoznának.
Szóval pénznek nem vagyok híján, már csak a megfelelő boltot kell megtalálnom. Szerencsémre a faluban is található egy kisállat kereskedés, és bár nem bízom benne, hogy ott azonnal rálelek egy vízi kutyára, de talán tudnak nekem rendelni. Ezért is állok most eme boltot rejtő épület előtt, és lesek be a kirakaton át. Egyelőre nem túl biztató, amit látok, de hát próba cseresznye, ahogy mondani szokás.
Belépve az ajtón hangosan köszönök, bár egyelőre az eladót sehol sem látom, de nem baj, addig is van időm körülnézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Macska, bagoly, kneazle... Na, de hol tartják az axolotlokat? Nem kell sokáig nézelődnöm, hogy rájöjjek, ilyen lénnyel itt nem fogok találkozni. Fordulnék az eladóhoz, de időközben valaki más is igényt tart az öreg figyelmére, így hát folytatom a bámulászást ameddig az ismeretlen srác ki nem elégíti a kíváncsiságát, fél füllel azonban a beszélgetést is nyomon követem. Emiatt lehet, hogy felfigyelek szavaira, ami éppenséggel szólhatna az eladónak is, de valahogy érzem, hogy valójában nekem címezték őket. Persze foghatjuk üldözési mániára is, de én ezt inkább ösztönnek hívom.
Mivel a javítóban viszonylag kevés emberrel akadtam össze és ők se gyakran hozták szóba a nyavalyám, elég ritkán szembesültem olyan helyzettel, amikor farkasokra utaltak a közelemben. Ezért lehet, hogy a srác mondatát nemcsak, hogy magamra veszem, de olyan hirtelen fordulok felé, mintha megcsípett volna. Szemöldököm feljebb vándorol és egy hosszú percig csak figyelem őt kérdőn, majd inkább elfordulok. Szégyellem magam, amiért ilyen hevesen reagáltam a helyzetre, hiszen amennyire én tudom, senki nem ismerheti múltam ilyen részleteit, legalábbis a tanári karon kívül. Őket meg titoktartás kötelezi, és mivel reggel a szobatársaim nem úgy néztek rám, mintha valamilyen különösen fertőző betegségben szenvednék, és kerülni sem próbáltak, úgy gondoltam, hogy a titkom, titok maradt.
Most azonban valami félelemszerű érzés kúszik végig a gerincem mentén, és érzem, hogy farkasénem veszélyt szimatol. Messze még a telihold, jelenleg teljesen ártalmatlan vagyok, de az ösztönök szintjén mindig az állat irányít. Fogalmam sincs, mit tennék, ha valaki sarokba szorítana. Persze jelenleg nem a fizikai valómat kell féltenem, sokkal inkább a társadalmi helyzetemet, na, nem a szüleim szintjén, de azért az iskolában is megvan a hierarchia, aminek bizonyára nem kellemes az alján csücsülni. Márpedig egy vérfarkas, aki mellesleg bűnöző is nem sok jóra számíthat, még úgy sem, hogy mellesleg aranyvérű és híres felmenőkkel rendelkezik. Ma már a származás nem jelent semmit, vagy legalábbis nem sokat, hiszen egyre több a félvér és a mugliszármazású varázsló, előtérben pedig a képességek és nem az ősök állnak. Ami persze tökre jó, de így én egyre nagyobb hátrányba kerülök, főleg, ha kiderül a titkom.
Bármennyire is szeretnék, nem tudok nyugton maradni, rá akarok kérdezni egyenesen a srácnál, hogyan is értette, amit mondott, de, ha netán tévedek, és valóban a paranoiám a ludas, akkor én magam buktatom le saját magamat. Itt pedig azért talán még nem tartok. Próbálok inkább nyugalmat erőltetni magamra, és kivárásra játszok. Ha valamit akar tőlem, az előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem tiltakozik feltűnően, így megmaradok az általam kitalált becenévnél.
- Sosem bántanék egy lányt - vonom meg a vállam. - Na, meg annyira nem is fájt, hogy bosszút esküdjek miatta.
Közben a lány játssza a sértődöttet, és ehhez egészen aranyos arckifejezés vág.
- Oh, szóval a barátaidat csak finom tángálod el, értem - vigyorgok, egyre inkább élvezve Miko stílusát. - Ne, nem szükséges nagyobbat ütnöd, anélkül is éppen eléggé megfélemlítettél - játszom el a rémültet. Szegény vérfarkast elveri egy lány, na ez is poén.
- Szóval dühös... Na és mivel érdemelte ki szegény, hogy megpróbáld eltörni a karját? - túlzok teljesen direkt.
Szóba kerülnek a rellonosok is, mint a lány célpontjai:
- Annyira? - nevetek rá. - Szóval tényleg meg szoktad verni őket?
Eddigi ittlétem alatt már rá kellett jönnöm, hogy a rellonosok állnak a tápláléklánc csúcsán, ezért igazán furcsa és vicces gondolat, hogy egy ilyen vékony lány a velük azonos súlycsoportba tartozik, bár az is lehet, hogy nem mond igazat.
- Legalább van okod a verekedésre, van, aki minden ok nélkül szívózik másokkal. De persze a barátok védelme nagyon fontos - beszél a srác, akinek eddig szinte egy szál haverja sem volt. De talán pont ezért tudom, mennyire fontosak.
- Eridonos vagyok - árulom el végül a választ kérdésére. Miko bizonygatja, hogy ő sejtette, én pedig ráhagyom, végül is akár láthattuk is már egymást.
- Nagyon. Mint az a farkas, aki nemcsak a nagymamáról maradt le, de Piroska is elkerülte, és még a három kismalac sem végezte a gyomrában - próbálok poénkodni, bár a humorom némileg sajátos, talán a hosszú, magányos évek miatt, amikor nem volt kin csiszolnom a vicceimet. - De a fagyi sem hangzik rosszul.
Valójában idejét sem tudom, mikor ettem utoljára fagylaltot, nem ez volt az első dolgom a szabadulás után, aztán meg már a jövőm foglalkoztatott nem a nassolás.
- Öhm... Fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Az elmúlt pár évben nem követtem a ki... a világ fejlődésének alakulását. - Majdnem kinti világot mondtam, de még szerencse, hogy időben észbe kaptam. Mondjuk, lehet, hogy hallott már rólam és a múltamról, de, ha nem, hát én nem fogom reklámozni a javítót.
- Nehéz a döntés. Nem lehetne mindkettő? - töprengő arccal, látványosan szenvedve nézek a lányra. - Tudod a fagyi nekem fél fogamra se lenne elég, kifejezetten nagy étvágyam van. - Ha tudná, hogy havonta egyszer bundát növesztek, ezt is vehetné poénnak. Ha, a végén még kiderül, hogy vicces vagyok. Na, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Krisz a mai napon is mindent megtett, hogy sikeresen elszökjön az óra elől, most éppen talán a mágiatörténet került sorra. Vagy a bűbájtan? A fene se tudja már. Korábban se nagyon járt be az órákra, ugyanis egyikhez sem talált magában elég motivációt. Végül is, mit nyer azzal, ha jó jegyeket kap? Hamarabb itt kell hagynia az iskolát, ezen kívül pedig nincs hely, ahova mehetne. A saját lábon állás is csak addig létszükséglet, amíg az ember oda nem kerül, hogy napi nyolc óra munka, nyolc óra minden egyéb és az utolsó nyolc órában fáradt kóválygás. Az meg kinek hiányzik?
Na, szóval Krisz nem állhatna modellt a mintadiák élő szobrának, de még talán az egyszerű diákénak sem, de ha létezne szobrász, akinek vágya lenne megalkotni a legtöbb óráról lógó, vagy a legtöbb nulla pontos dolgozattal rendelkező srác szobrát, keresve sem találhatna jobb alanyt. A fiú most is éppen a falu felé sétál, azon mélázva, hogy mivel is töltse ki üres óráit, melyet évfolyamtársai nélkül kénytelen tölteni. Eszébe villan egy múltkori óra, melynek kihagyása alkalmat teremtett számára, hogy kipróbáljon néhány egyszerű, de nagyszerű csapdát. Amíg a diákok odabent vért izzadtak, hogy eszükbe idézzék a megfelelő válaszokat, addig ő az ajtók fölé különféle hatású folyadékokat és porokat helyezett el, amik egy egészen primitív csapdának köszönhetően az elsőnek kilépő nyakában kötöttek ki. Krisz mázlijára a legtöbbször ez nem a tanár volt, bár a srác némileg talán sajnálta a dolgot. Na, de így is mulatságos volt nézni a viszketőportól vakaródzó, különleges folyadéktól állatfüllel parádézó vagy éppen egyszerű festéktől színes áldozatok arcát.
Gondolatai megnevettetik a fiút, aki közben lassan leér a faluba. Innentől kicsit óvatosabban közlekedik, hiszen nem akarja, hogy egy buzgó, aggódó lelkű falulakó kérdezősködni kezdjen, esetleg visszarángassa a kastélyba. Bokortól bokorig sunnyog, mígnem elér a Boglyas térig, ahol kinéz magának egy vastag törzsű fát. Éppen megfelelő búvóhelynek tűnik arra a kis időre, amíg eldönti, hogy innen hova tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát megbukott. Nem mintha másra számított volna, elvégre egy vizsgájára sem ült be, és az igazat megvallva annyira nem is érdekli a dolog. Bár azért idén nem ártana, ha összeszedné magát, ha nem akar még ötven évesen is az iskolapadban ülni.
A nyarat szöszkééknél töltötte, mert a lány családja volt olyan rendes, hogy nem hagyta őt a híd alatt aludni. Persze mehetett volna "haza" is, már, ha azt a horrorfészket otthonnak lehet nevezni. A szülei a komornyikkal - Krisz simán felismerte az öreg kézírását - küldettek neki egy levelet, amiben állítólag örülnének neki, ha visszatérne a Neviczky családhoz. Persze mindannyian tudják, hogy ez csak ámítás, amit még csak nem is a fiúknak, hanem az árgusan figyelő médiának szánnak. Bár, ha arra számítottak, hogy Krisz hazamegy, és címlapon szerepelhetnek a megtérő feketebáránnyal az oldalukon, akkor rohadt nagyot tévedtek. A srác nem tervez visszamenni sem ezen a nyáron, sem bármelyik másikon. Idén majd összekapja magát, keres valami munkahelyet, aztán kibérel egy lakást valamelyik mágusfaluban, hogy ne kelljen mások könyörületéből vakációznia.

Az évnyitó ugyanúgy kezdődik, majd telik, ahogy mindig is szokott. Tanárok és más iskolai alkalmazottak jönnek-mennek, kiderül, ki volt a legstréberebb, a legilyenebb, a legolyanabb. Krisz unottan piszkálgatja evőeszközeit miközben a többiek cseverészését hallgatja, szemével pedig a szöszke lányt keresi. Illő lenne megköszönni neki valahogyan a vendéglátást, bár a srácnak fogalma sincs róla, hogy az édességen kívül minek is örülne Miko. De majd kitalál valamit, elvégre az ötleteire mindig nagyon büszke volt, még ha a legtöbbször elég nagy bajba került is miattuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Őszintén hálás vagyok amiért Miko és a családja befogadtak nyárra, hiszen pár hónapja úgy voltam, hogy nagy valószínűséggel Üstösd valamelyik elhagyatott gyárépületében vagy Budapest valamelyik sikátorában fogom a hőség hónapjait tölteni. Egyik ötlet sem töltött el boldogsággal, de még mindig jobbnak tűnt, mint hazamenni és könyörögni azért, hogy egyáltalán beengedjenek. Vagy, hogy engem használjanak arra, hogy "megtérésemmel" címlapra kerüljenek. Na, nem, azt soha. Mehettem volna a börtöndokihoz is - valójában pszichológusnő, de hát valahogy becézni kellett odabent -, de ő a nyarat a pasijával külföldön tölti, én meg nem vagyok olyan pofátlan, hogy ezt tudva a nyakába varrom magam.
Szóval egyértelműen kijelenthetem, hogy Miko megmentett, így hát egészen kicsinységnek tűnik számomra, hogy ezt viszonozzam ahogy tudom. Még korábban megígértem neki, hogy megmutatom milyen a hőhűtő hét. Valójában még én sem voltam ott soha, hiszen, amikor elkezdték, én már a javítóban csücsültem, de hallottam róla, és jó mókának tűnt, ráadásul ebben a hihetetlen melegben igazi mennyország egy olyan hely, ahol mindenhonnan folyik a hűsítő víz.
Reggel Mikoval közösen indulunk el Szalamantonba a mágikus vasút segítségével. A terv szerint a többiekkel majd a város főterén találkozunk, addig viszont előttünk még egy rövid utazás, amin megkóstolhatom kedvenc pattogatott kukoricám legújabb változatát. Ezt a fajta rágcsát zacskókban árulják és mindegyikben mindig kétfajta ízű popcorn található. Illetve hát ez így nem teljesen igaz, mert mindegyik szem más ízű, de az egyik zacskóban például csak sós és keserű egy másikban pedig csak édes és savanyú ízek találhatók. A legújabb változat a sós és savanyú keverék, ezt raktam be korábban a hátizsákomba, most pedig kibontom és megkínálom vele Mikót is.
- Remélem, felkészültél vizes varázslatokból, mert, ha nem, nagyon nyerni fogok - vigyorgok rá kicsit önelégülten, amire valójában semmi okom, elvégre ügyesen sikerült megbuknom év végén. Bár áztató igékből az utóbbi napokban elég sokat bemagoltam, talán valamelyiknek hasznát is veszem majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kifejezetten érdekes egyéniségnek tűnik a lány, bár a fele dolog, amiről beszél, számomra ismeretlen vagy értelmetlen. Mindazonáltal kedvesnek látszik, ezt csak erősíti, hogy megosztaná velem a fagyiját. Bár a legtöbbször az édes dolgok nem vonzanak, azért elképzelhető, hogy majdnem három év fagylalt megvonás után, hogyan is vélekedek a meghívásáról. Persze azért előtte jó lenne valami "normális" kaját is a szervezetembe juttatni, elvégre nem levegőn élek. Mikor Miko az étvágyam nagyságáról kérdez, nem tudom megállni, hogy ezt ne mondjam:
- Pont olyan - vigyorodok el, talán kicsit sötéten. Az iskolában a tanárokon kívül senki nem tudja, hogy vérfarkas vagyok, és ez jól is van így. Egyáltalán nincs kedvem kiközösítetté válni. Ráadásul valószínűleg a diákok szülei sem kedvelnék túlságosan a gondolatot, hogy csemetéikkel egy vérszomjas fenevad tanul együtt.
Sötét gondolataimat félretéve az eridonosok asztaláig kísérem a lányt, ahol ma is ínycsiklandozó ételeket szolgáltak fel. Persze a javítóban sem éheztettek, de azért az a dőzsölés, amit ebben a kastélyban étkezés címszó alatt nyomatnak, nem kevéssé szokatlan nekem. Apám már rég beperelte volna őket szándékos hizlalásért. Na, persze csak akkor, ha biztos benne, hogy meg is nyeri a pert.
Szedek egy kevés ételt a tányéromra, teljesen vegyesen: egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is. Körülöttünk sokan beszélgetnek, van, aki olvas, vagy talán tanul. Az egyik szomszédos asztalnál egy srác nagy hangon magyaráz valamit társainak, olyannyira beleélve magát a történetbe, hogy heves gesztikulációi közepette majdnem tarkón vágja a mellette elhaladót.
Olyasféle hangulat kap el, amit talán még sosem éreztem: egészen otthonosnak tartom ezt a helyet. Mosolyogva fordulok Miko felé, hogy kicsit többet is megtudhassak erről a furcsán rendes lányról...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egészen kellemesen indult a reggelem. Már azt is megszoktam, hogy néha úgy kelek fel, hogy Lex félig rajtam tehénkedik; szerintem a plüssmackójának, vagy pontosabban a plüsskutyájának gondol. Na, szóval annak ellenére, hogy a szoba teljesen káoszos, és a benne lakó arcok is furcsák - mondjuk egy volt rab, inkább ne beszéljen -, mostanra már mindent a helyén tudok kezelni. Reggelente megvárom Eriket vagy a lányokat, mert ők valamiért mindig csapatostul szeretnek járni mindenfelé, szóval, ha Mikóval akarok reggelizni, az egyben azt jelenti, hogy Elenával és Alízzal is. De már ezt is megszoktam.
Ma reggel azonban valami nagyon rossz dolog történt: megpillantottam valakit, akit rémálmaimban sem szerettem volna. Miko éppen mondott valamit, én pedig bólintottam neki, majd kortyoltam a kezemben tartott bögréből, lenyelni azonban nem sikerült minden folyadékot, mert felnézve szembe találtam magam a nővéremmel.
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, legalább annyira, mint az a fiú, aki velem szemben ült, s akire az egész pofányi kakaót ráköptem. ~Hogyaza... Ő meg mit keres itt?~ Mindig is úgy gondoltam, hogy neki és a családomnak ez a hely túl proli, azt hittem, ide soha nem fogják betenni a lábukat. Most Eszter mégis itt van, és úgy néz rám, hogy lassan már biztos lehetek benne, hogy a tekintete lyukat éget a homlokomba.
Pillantásából és ajakmozgásából rájövök, hogy szeretné, ha közelebb mennék hozzá, én azonban nem tudom, mennyire lenne ez jó ötlet. Sosem rajongtunk egymásért, miért nem teszünk úgy, mintha nem is történt volna semmi?
Végül mégis felállok, és zsebre tett kezekkel közelebb araszolok a szőke lányhoz. Nem mintha vágynék erre a találkozásra, de nem szeretném, ha egy másik szőkeség gyávának gondolna. Nem, én nem fogok meghátrálni. Legalábbis most biztos nem.
- Na, mi van? - nézek rá, még mindig alig akarva elhinni, hogy itt van. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Úgy terveztem ugyanis, hogy az a nap sosem fog eljönni... Szóval mi a fenét keresel te itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Soha nem ütöttem meg egy lányt sem, és igazából nem is éreztem rá késztetést, kivéve akkor, amikor Esztert beszélni hallottam. Bármikor, ha megszólal, az embernek az első reakciója, hogy viszketni kezd a tenyere tőle. Biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyta el még a száját egyetlen kedves mondat sem. Persze behízelgő igen, annak már láttam, elvégre a puncsolás is régi Neviczky hagyomány, na, igaz az is, hogy, eléggé magasan kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezt megtapasztalhassa.
Sértéseit nem veszem félvállról, de igyekszem nyugodtnak tűnni. Régebben sokkal gyorsabban felkaptam a vizet, de a javító és a magánzárka megtanítottak a türelemre és a pókerarcra. Ha a többiek látják rajtad, hogy mennyire idegesít, amit csinálnak, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe fognak kergetni vele.
Feszülten vigyorgok nővéremre, jelenleg ennyire futja. Igazából nem tudom, hogy ő mennyire van tisztában azzal, hogy mi vagyok, mi történt velem az elmúlt pár évben, de, ha jól sejtem vajmi kevés dologgal lehet tisztában.
- Hát igen, sikerült feljebb kapaszkodnom a suli ranglétráján - pöckölöm meg én is a vörös jelvényt. - De az is lehet, hogy csak szemmel akarnak tartani - vonom meg a vállam, elvégre én sem értem, hogyan lett belőlem prefektus.
- Azért ez elég nagy bosszúság lehet neked. Te egy ilyen lepratanyára sosem tennéd be a lábad önszántadból. Egyébként meg nem is értem, mit akarsz. Ha jól emlékszem a Neviczky család nőtagjainak elég, ha szépek, na, meg jól kell férjhez menniük.
Tudom, hogy ez idegesíti, hiszen ő mindig is nagy karrierről álmodozott, akárcsak a bátyám. Szerintem nem is tudja felfogni, hogy engem miért hagy hidegen ez az egész.
- Megszöktem - vigyorgok rá Eszterre. - Untam már a banánt, gondoltam, ideje lépni. Itt bújkálok, remélem, nem buktatsz le.
Egyáltalán nem érdekli, hogy valójában mi van velem, kap hát tőlem egy ostoba poént, kvittek vagyunk.
- Szántál te már valaki másnak is bókot a tükörképeden kívül? Á, ne is válaszolj! Nem is értem, miért ereszkedsz le az én szintemre. Szóba állsz egy olyan egyszerű halandóval, mint én? Furcsa... Nem vagy te beteg?
Terelek, elvégre mit is mondhatnék az anyagi helyzetemről? Nem túl rózsás, lassan tényleg el kell kezdenem munkát keresni. Viszont az ösztöndíjjal beletrafált, bár nem éppen a tanulmányi átlagom, hanem inkább a szociális helyzetem miatt kaptam. Na, meg persze még abból a pénzből is van, amit még a suli előtt az öregtől fejtem le. Ha már a karrier és a Neviczky név... Először életemben úgy viselkedtem ahogy ők: megzsaroltam a fatert a médiával. A mai világban már nem nézi olyan jó szemmel a közvélemény, ha az ember csak úgy kidobja a fiát, márpedig egy az eladásokból élő cég vezetőjének fontos a jó hírnév.
- Szerintem már tudod, de nem vagyok Neviczky. Talán soha nem is voltam. Úgyhogy nem kell aggódnod. Az újdonsült talpnyalóid - elvégre neked barátaid nincsenek - nem fogják tudni, hogy az öcséd vagyok.
Nem tudom, mit kezdhetnénk még egymással. Tanácstalanul, kérdőn nézek rá, elvégre ő kezdeményezte a beszélgetést. Talán még a kinézetemet is kritizálni akarja, esetleg bennfentes infókra kíváncsi a suliról? Sosem tudom, mi jár pontosan abban a szőke fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nővéremnek még nem megy a pókerarc annyira mint hiszi, vagy csak én ismerem őt túl jól. Pedig úgy gondolnám, hogy valójában egyikünk sem tudja, milyen a másik. Fél életünkben kerültük egymást, vagy masszívan utáltuk, aztán meg a suli és a javító miatt sokáig nem is találkoztunk. Ismerem őt, akár a tenyerem, de valójában nem is tudok róla túl sokat. Ha megkérdezné valaki, azt sem tudnám megmondani, hogy mi a kedvenc könyvének a címe, vagy, hogy mi élete legnagyobb csalódása. Na, jó, ez utóbbi lehet, hogy pont én vagyok.
- Mindent elkövetek, hogy ez a genetikai hiba ne üssön ki rajtam. Tudod, a Nevicky vér eléggé mérgező is tud lenni.
Igazából nem akarom felbosszantani, de ösztönösen mégis ezt teszem. Válasza sem lep meg, hallottam már elégszer. Ez talán az egyetlen dolog, amiben a nővérem még szüleinkkel szemben is képes a sarkára állni. Na, persze a kiskirálylánynak, aki mindig megkap mindent, de főleg azt, amit akar, nincs szüksége vitára az ősökkel; elég megrezegtetnie a szempilláit. Na, ezzel igazán fel tudnám dühíteni őt... De inkább csendben maradok.
Irántam való pillanatnyi érdeklődése gyorsan lanyhul, látom rajta, hogy már nem sokáig kell elviselnünk egymás társaságát, a kihallgatást hamarosan berekeszti. Addig is nyugodtan tűröm, hogy sértegessen, elvégre enegem aztán nem érdekel, hogy ő mit gondol rólam. Főleg, hogy még csak azt sem tudja, hogy... Mármint biztosan nincs tisztában azzal... Na, a titkomról szerintem csak őseink tudnak, de ebben nem igazán vagyok biztos. Persze Esztert bizonyára sosem érdekelte, hogy mi van velem, így aztán, ha nem kérdezett rá, nem is kötötték az orrára. De azért biztosabban érezném magam, ha tudnám, mennyit tud a... betegségemről. De erre nem itt és most fogok rákérdezni. Ezt a témát majd egyszer máskor gondosan előkészítve kell felvezetni, olyan helyen, ahol lehetőleg kettesben lehetünk. Pedig aztán a fene se kívánkozik a közelébe.
- Szerintem mi sosem fogunk egy oldalon játszani. Elvégre te önállósodni akarsz, úgy érzem, az, az ember, akit te szeretni tudnál, nem is létezik. Neked szerintem nincs is oldalad. Az enyém meg azt hiszem, csak rám tartozik - próbálom berekeszteni a beszélgetést, pedig tudom, akkor mehetek majd csak el, ha az "úrnő" is úgy gondolja.
A megjegyzéseiről egyébként eszembe jut, hogy kár, hogy nincs itt Lex, elvégre biztosan eléggé megbotránkoztatnák a nővéremet, ha hirtelen a hátamra vetődne, mint általában. Bár Lex eléggé lányosan néz ki...
- Jah, szerintem is - morgok még egy kicsit, majd visszatérek az asztalunkhoz. Mikor a többiek rákérdeznek, hogy ki is volt ő, én csak a vállamat vonogatom, és azt mondom, "Nem érdekes". Jobb úgy, ha senki nem tudja, hogy rokonok vagyunk. Legalábbis egyelőre. Az ilyen titkok úgyis hamar le szoktak lepleződni, de addig is lesz egy kis nyugtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A fiú éppen azon tűnődik, hogy vajon bemenjen-e valamelyik üzletbe és hazudja magát mestertanoncnak, ha kérdőre vonják, vagy inkább az erdő felé induljon el, és keressen valamiféle izgalmas elfoglaltságot késő déutánig. A döntésig azonban nem jut el, mert egy lányhangot hall, valahonnan felülről. Mire értetlenül felpillantana, már a nyakába is kapja a hang gazdáját, így hát Krisz elég gyorsan a földön találja magát hátán a csomaggal, és cseppet sem tetszik neki a helyzet. Szájából nem éppen szalonképes kifejezések tömkelege zúdulna a váratlan ajándékra, de közben úgy fordul, hogy lássa támadóját, és kénytelen észrevenni, hogy igencsak fiatal lánnyal van dolga. Na, nem mintha Krisz a tapintatáról lenne híres, de azért nem is érzi különösebben jó dolognak, hogy káromkodásra tanítson egy kislányt. Még akkor sem, ha tudja, hogy ezek a fruskák valószínűleg sokkal csúnyább szavakat és kifejezéseket is ismernek, mint amilyeneket ő valaha kiejtene a száján.
- Szasz! - nyögi vissza a köszönésre, majd hozzáteszi: - Feltétlenül szükség volt erre?
Szemöldökeit kissé ingerülten összevonva megpróbál felülni, már, ha a lány hagyja. Na, nem mintha a fiú úgy gondolná, hogy az ismeretlen fákról ugráló erősebb nála, de azért nem is túl udvarias dolog lányokat bántani csak azért, hogy megszabaduljon tőlük az ember. Ráadásul ez a kis közjáték kaladnak épp megfelelő, legalább addig sem unatkozik, amíg megpróbál kideríteni pár dolgot.
- Egyébként akár le is szállhatnál rólam, ha gondolod. Meg valami magyarázatfélével is elégedett lennék.
Hát igen, Kolféknál kérni így szokás. Azért az udvariastól elég messze áll, de nem is annyira tahó, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt még volt. Ahhoz a stílusához csak nagyon indokolt esetben fog visszatérni. Egy lesből támadó kislány még nem elég ok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bár neki általában semmi kedve a bálokhoz és egyéb társasági eseményekhez, de egyre többen rángatják el mindenféle táncos, bulis helyre. Na, persze még mindig Gwen jár élen ebben, de Kriszt egyre kevésbé zavarja, ha más is veszi a fáradtságot, és elcipeli magával erre-arra.
Az egyetlen valódi problémája, hogy az öltözködéssel sosem törődik, neki éppen megfelel a "kirángatok egy göncöt a szekrényemből, aztán az pont tökéletes lesz" mentalitás, de az olyan eseményeken, amikor ki van kötve, milyen stílusban kell összeválogatni a ruhadarabokat... Na, az nem könnyű. De Kriszt továbbra sem különösebben érdekli. Majd, ha valakinek szemet szúr, hogy nem éppen jól öltözött, szól. De ilyen még sosem fordult elő. Maximum megbámulták, de hát azt mikor nem teszik?
Szóval a bálra kopott, néhány helyen szétvásott, szakadozott farmerban és egy bő fehér ingben érkezik, kezében Gwen kezével. Végül is, egyesek szerint a kiegészítőkön sok múlik, és a szőkénél kevés jobbat találhatott volna. Ha a lánynak nincsenek egyéb tervei, Krisz magabiztosan megindul az egyik asztal felé, és letelepszik egy párnára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit szerint az egyik legostobább ötletem volt, hogy ott hagytam a sulit. Talán igaza van. De tudom, hogy a múltam miatt, és amiatt, ami vagyok, akkor sem lenne több esélyem elhelyezkedni, ha széttanultam volna az agyam, és iskolalesőként végzek. Abban is igaza van, hogy meg sem próbáltam. Amennyit lógtam, csoda, hogy nem ők rúgtak ki, hanem én jöttem el.
Persze, ha nem derül ki, hogy vérfarkas vagyok, még mindig ott lennék. Azt hiszem szereztem néhány barátot, ott volt Gwen... A múltidő nem véletlen. Nem hiszem, hogy bármelyikük is szívesen maradna a közelemben a továbbiakban. Tudom, hogy Gwen megértő, de szerintem sokszor túlságosan is a szíve után megy az esze helyett. Ha alaposabban átgondoljuk, egyértelmű, hogy semmi keresnivalója egy ilyen alak mellett, mint én.
Aki nem átallotta meglopni a saját szüleit. Na, mondjuk szerintem ez az én tulajdonom is, de hát, na, a nővérem tutira tolvajnak bélyegezne, ha tudna róla. Vastag, bőrkötéses, rúnázott könyv. Fémes csatokkal, díszekkel telerakva. A lapjai vékonyak, átlátszóak szinte, betűi vérvörösek, és csak remélem, hogy nem azzal van írva, amire gondolok. Egyértelműen sokat ér, én pedig pont ezért nyúltam le, mikor utoljára abban a házban volt, lassan már több, mint két éve. Azt gondoltam, hogy jól fog még jönni a rosszabb napokon. Igazam lett. Most például nagyon is hasznosnak tűnik, amikor a minisztérium küldöttjét várom, hogy eladhassam neki. Ebből a könyvből egy ideig megélek, főleg így, hogy Judit megengedi, hogy nála hédereljek. Nagyon rendes nő, szerintem a nővéremnek képzeli magát. Sosem fogom tudni visszafizetni mindazt, amit tőle kaptam és kapok. De talán majd egyszer meghálálhatom valahogy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A veszekedés - lehet ezt egyáltalán annak nevezni? - után azonnal felrohanok a szobámba, hogy összepakoljak. Nem mintha nem bíznék a lányokban - a vámpírban tényleg nem bízom -, de az ilyen titkok, ha már többen tudják, hamar kipattannak. Az enyémről pedig már túl sokan tudnak. Nem maradhatok.
Nincs túl sok minden, amit bele kell szórnom a zsákomba. A tankönyveimre amúgy sem lesz többé szükségem, szóval pár ruhán, néhány tisztálkodószeren és megannyi emléken kívül nem viszek mást magammal. Írok egy levelet Eriknek, egyet Lillának, egyet Heninek és egyet Gwennek is - majd összegyűröm és darabokra tépem az összeset. Ezután megfogalmazom a HV-nek, miért is hagyom itt az iskolát a tanév közepén.
Taláromat utcai ruhára cserélem, végül Lillának mégis írok egy szösszenetet arról, miért távozom, ő is farkas, meg fogja érteni. Egy manóra bízom a levelet, aztán felkapom a táskám, és sietősen elindulok kifelé.
Nem hiszem, hogy bárki is megállítana, és joga sincs már senkinek rá. Igyekszem eltűnni, amilyen gyorsan csak lehet. A kastély ajtaján még úgy mehetek ki, hogy senki nem figyel fel rám, maximum a portrék, de hát a pletykák, amik terjedni fognak sokkal rosszabbak lesznek, mint az, hogy hogyan léptem le, így nem különösebben zavar, hogy össze-összesúgnak a fejem felett.
Kilépve az ajtón veszek egy mély levegőt, aztán célirányosan a falu felé indulok. Már majdnem a kapuhoz érek, mikor meghallom a lépteket magam mögött...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mikor a minisztériumból jött levél egy emberüket jelölte meg átvevőként, nem gondoltam, hogy ismerem őt. Nem nagyon vannak kapcsolataim... nos, hát sehol, de a minisztériumban pláne nincsenek. De ahogy közeledik felém a kékeszöld ruhás lány, tudom, hogy már láttam valahol. Mire odaér hozzám, már azt is tudom, hol: az iskolában.
Nem sok embert jegyeztem meg, de a tanárok rokonai általában hatalommal rendelkeznek, és még a javítóban ragadt rám, hogy kiderítsem, kik azok akikkel valamiért nem érdemes kikezdeni, vagy éppen az útjukat keresztezni. Ez a lány a listámon volt. Na, nem azért, mert annyira ijesztő lett volna, de sem a rellonos pasijával, sem a tetramágus nevelőapjával nem szándékoztam közelebbről is megismerkedni, mert esetleg véletlenül meglöktem a lányt.
- Nem téved...sz, és, ha én sem, akkor téged... önt Katie Runa Blackwoodnak hívják.
Na, kinek rossz a memóriája? Persze, ha nem gondoltam volna még régebben létfontosságú infónak ezt, meg sem tanultam volna. Kicsit mindig későn jut eszembe, hogy talán nem kéne rögtön letegeznem, de hát egy volt iskolatársam, nem olyan természetes a magázás számomra.
- Persze - bólintok megkönnyebbülten a tegezés ötletére, majd kérésére átadom a könyvet. Remélem, hogy jó kis summát kaphatok érte, de azért nem is akarok nagyon mohónak tűnni. Szükségem van a pénzre, de azért nem is kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem akarok megfordulni, csak szép csendben le akarok lépni anélkül, hogy bárki is megállítana. Nem akarok búcsúzkodni, nem akarok senkit sem látni. Mégis, mikor meghallom a szőke hangját, nem tudok szó nélkül elmenni.
Sóhajtva megfordulok, végignézek rajta, észlelem mezítlábságát, de elfojtom a kikívánkozó mosolyt. Pont ezt akartam elkerülni, a találkozást, és a beszélgetést, mert nem tudok mit mondani. Gyáván megfutamodom az esetleges viharfelhők elől.
- Elmegyek - bólintok. Az elején nem így terveztem, nem gondoltam, hogy én leszek, aki lelép. Valószínűbbnek látszott, hogy egy nap Gwen veszi észre, hogy én kevés vagyok hozzá. Talán jobb is, hogy én megyek.
- Nem kérek bocsánatot, amiért nem mondtam el. Nem a bizalom hiányzott, hanem... nem is tudom. Az ember erről nem szívesen beszél - vonok vállat, aztán megigazítom a táskám szíját, majd a falu felé nézek. Finom jelzem, hogy mennék.
Érdekes, hogy valahol mélyen maradnék is. Végül is, nem volt ez olyan rossz hely. Elég sok jó emlékem is lett. De pont ezért megyek el. Nincs szükségem arra, hogy besározzák ezeket az emlékeket. Arra sem, hogy ők rúgjanak ki a szülői felháborodás miatt. Jobb, ha inkább azt terjeszti el a suli, hogy nem tudtak róla. Mindenki jobban jár. Nekem meg már mindegy, ha a bűneimet egy újabb hazugsággal tetézik. Annyira mindegy.
- Mennem kell - sóhajtom, és megpróbálom kerülni a lány pillantását. Nem megy. Muszáj látnom őt, amíg még lehet. Tekintetébe kapaszkodva próbálok erőt gyűjteni, hogy elköszönhessek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Sosem láttam még ilyennek őt. Nem akartam megbántani vagy fájdalmat okozni neki. És nem azért, mert kiderült, hogy van egy bátyja, aki elintézne ilyen esetben. Vagy éppen egy vámpír rokona. Egyszerűen túlságosan is szerettem... szeretem őt. De nem maradok. Erre most még ő sem tudna rábeszélni.
Nem akarom látni a könnyeit, ezért elfordulnék, válasz nélkül hagyva mindazt, amit mondott nekem. Jó lenne elmenekülni a közeléből, hogy ne érezzem hibásnak magam amiatt, hogy láthatóan szenved. De nem tudok elindulni. Ezúttal azonban nem az elhatározás hiányzik: a lány ölel át.
Tudom, hogy ő mennyire nem szereti kimutatni az érzéseit, és hogy milyen ritka, hogy valakit megöleljen, hogy valaki miatt sírjon. Tudom, hogy fontos vagyok a számára. De nem bírok itt maradni. Akkor sem, ha ő kér. Különben sem hiszem, hogy sikerült felfognia és végiggondolnia, mit jelent az, hogy mi vagyok. Nem volt elég ideje rá, hogy ez ténylegesen tudatosodjon benne. Talán nem is akartam időt hagyni neki.
Sóhajtva - részben a megkönnyebbüléstől, hogy a karjaimban tarthatom a lányt - magamhoz szorítom a szőkét, és végigsimítok a haján. Régóta együtt vagyunk már, legalábbis az én időszámításom szerint régóta. Elég sok mindent csináltunk együtt, talán több közös emlékem van vele, mint a testvéreimmel. Jobban is szeretem őt, mint bármelyik rokonomat. De tudom, hogy most itt fogom hagyni.
Puha csókot nyomok a feje búbjára, majd megpróbálok kibontakozni az öleléséből.
- Indulnom kell Szöszi.
Ha elenged, akkor folytatom utamat a kapu felé, és nem nézek vissza, sem rá, sem a kastélyra. Ha nem enged... nos, hamarosan akkor is el kell mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Sok mindent meg szeretnék köszönni neki. A nevetéseket, a figyelmét, a szörfleckéket, azt, hogy mellette bátran lehettem önmagam, azt, hogy kibírt, a pillantásait, a könnyeit, a csókjait, az ölelését. Azt, hogy szeret. De nem akarom megnehezíteni neki azt, ami amúgy sem könnyű. Érzem az ujjait, ahogy a felsőmbe kapaszkodik, könnyei átnedvesítik a ruhámat.
Kérdésére boldogtalanul felnevetek, aztán megrázom a fejem. Tudom, ennyiből is érti, de ki kell mondanom, hogy egyértelmű legyen:
- Nem jövök vissza. Abbahagyom a sulit. Sosem fogok visszajönni a kastélyba.
Talán kíméletlen vagyok, esetleg hazudhatnék is, de miért tenném? A titkaim kiderültek, a lány mindent tud rólam, és ez a búcsúm tőle. Mi értelme lenne még utoljára hazudni neki? Hogy feleslegesen reménykedjen? Nem, inkább találjon magának valakit, aki érdemesebb arra, hogy szeresse. Még akkor is, ha az nekem fog nagyon fájni.
- Szóval ne várj rám, nem érdemes! - mondom, majd kisimítok pár tincset az arcából, és letörlök egy kósza könnycseppet a bőréről. Még így, kisírt szemekkel is annyira szép!
- Légy boldog! - sóhajtom, majd elengedem, és elfordulok. Lépteimet szaporázva a kapu felé tartok, és, ha Gwen nem állja utam - amiben erősen reménykedem, mert nem tudom, hogyan lenne erőm még egyszer elengedni -, kisétálok az iskola területéről. Bemegyek az első kocsmába, fizetek a kandalló használatért, és elindulok egy új úton, mely még nem tudom, mit hozhat, s közben próbálom kerülni mindenki tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Judit napjának nagy részét általában a javítóban tölti a problémásabbnál problémásabb kölykökkel. Szereti ezt a munkát. Ő ott a gyógyító, és egyben a pszichológus is. Szereti meghallgatni őket, kicsalogatni a gyerekeket a maguk építette falaik mögül. A javító legtöbb lakója kedveli a nőt, amolyan pótanyjukká fogadták. De nem sokan vannak, akik a börtön után is meglátogatják még. Nem sokan, de azért akadnak.
Krisz három napja tűnt fel a küszöbén, nem mondott semmit, de Judit értette. Azóta a fiú nála lakik. A nő segített neki munkát találni, és bár próbálta rábeszélni Krisztiánt, hogy menjen vissza, és fejezze be az iskolát, tudta, hogy felesleges minden szó. Ismeri a srácot, tudja, hogy ha ő eldönt valamit, azon többé nem változtat.
Judit most éppen hazafelé tart a munka utáni bevásárlásból. Kezeit lehúzzák a nehéz szatyrok, ő mégis gyalog jött végig a mágusfalu utcáin. Ha csak teheti sétál mindenhova, ritkán hoppanál. Éppen a pálcáját kezdené keresni, amikor meglátja a lányt az ajtó előtt.
Korábban már járt nála, így tudja, ki ő. Krisz megkérte, hogy tagadja le őt, de Judit sosem szeretett hazudni. De problémát sem akar okozni a fiúnak. Tanácstalanul megtorpan, aztán sóhajtva mégis folytatja útját az ajtó felé.
- Szia! Ha segítesz becipekedni, akkor persze - mosolyog a lányra, majd átadja az egyik szatyrot, elmondja a zárnyitó bűbájt, és kinyitja az ajtót. Miután beengedi maga előtt a lányt, maga is átlépi a küszöböt.
- A konyhában tedd le, kérlek! - mondja, majd gyorsan körülnéz árulkodó nyomok után. Sehol egy ledobott zokni, egy póló vagy éppen egy alsónadrág - még szerencse, hogy Krisz a rendesebbik fiúk közé tartozik. Megnyugodva követi a lányt, majd kivesz az egyik konyhaszekrényből két poharat.
- Kérsz valamit inni? Minek köszönhetem a látogatásod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Köszönöm, nem kell, azt majd Kr... én megcsinálom - mosolyog ártatlanul, mintha nem is épp az előbb szólta volna el magát majdnem. Reménykedik benne, hogy inkább torokköszörülésnek hallotta a lány, és nem egy névkezdeménynek.
- Oh, szóval Kriszt - néz fel a plafonra, mintha gondolkodna. - Sajnálom, mostanában nem láttam - rázza meg a fejét, majd hátradől a konyhapultnak, kezeit összefonva maga előtt. Gyűlöl hazudni, úgyhogy, ha a fiú hazaér, biztosan fenéken billenti ezért.
Kissé zavarta végigsimít rövid haján, majd sajnálkozón a lányra néz:
- Fogalmam sincs. Vannak barátai, még a javítóból, talán valamelyiküknél húzza meg magát - von vállat, majd lassan elköszönne, és kifelé terelgetné Gwent, amikor hallja, hogy valaki lenyomja a kilincset, nyikordul az ajtó. ~Krisz!~ Mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne felhangzik az ismerős morgós hangszín:
- Megjöttem!
Hangjába fáradtság vegyül, és amikor belép a konyhába döbbenete mellett is tisztán látszik az arcán a kialvatlanság. Judit neheztelőn pillant végig rajta, végül mégsem mond semmit. A fiú ruhája piszkos, testtartása, ha csak árnyalatnyit is, de görnyedt. A nő inkább elhagyja a konyhát, hogy a fiúra bízza a problémát, amit a lány jelenthet.
Krisz először nem szól semmit, majd fásultan elmosolyodik, és megvakarja az arcát.
- Úgy látszik, nem sikerült elég jól elrejtőznöm - sóhajt, majd kérdőn a lányra tekint. Sejti, miért jött, de egyszerűen fogalma sincs, mit mondjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nemrég kezdtem melózni, és bár sejtettem, hogy nem egyszerű az élet, ha az embernek nagyrészt el kell tartania saját magát, de nem is gondoltam volna, hogy pár nap után ennyire lestrapáltnak fogom érezni magam. Bár szereztem már gyakorlatot önfenntartásból, elvégre zsebpénzt a szüleimtől már régen nem kapok, azért az mégsem ugyanilyen volt. Ha Judit nem fogadott volna be...
Persze, ha az ember három különböző helyen dolgozik, hogy ne csak a rezsibe és az egyéb felmerülő dolgokba tudjon beszállni, de még félre is tudjon tenni, akkor ne csodálkozzon, ha nem olyan üdítően friss a közérzete.
Mondjuk, én nem is csodálkozom. Az sokkal jobban meglep, hogy Judit konyhájában Gwent találom. Persze gondolhattam volna, hogy megkeres, de hát még ott az iskola, azt gondoltam, erre a találkozásra majd később kerül sor. Legalább hónapokkal, de ha közben sikerült volna albérletet szereznem, akkor akár évekkel később.
Nem mintha nem hiányzott volna a lány, de az a búcsúm ott és akkor véglegesnek tűnt, ezért úgy érzem most nincs már mit mondanom.
- Valóban ismersz - bólintok, hogy tápláljam még kicsit a beszélgetés parazsát, mielőtt elküldöm Gwent. Mert hát mit kezdhetnénk egymással? Hogyan lehetne ezt még folytatni?
- Miért jöttél? - sóhajtom, és elsétálok a konyhapultig, hogy a nehéz bútor kettőnk között legyen. Az talán megakadályoz benne, hogy hozzálépjek és magamhoz öleljem exbarátnőm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez is igaz - bólintok újfent. Még mindig nem tudom, hova fogunk kilyukadni, mert bár sejtem, miért jött, nem tudom, mit akar elérni ezzel. Nem fogok visszamenni. Ezzel neki is tisztában kell lennie. Ha ilyen könnyen megingatható lennék, már az iskola kapujában sikerült volna lebeszélnie a távozásról. Ha nem vissza akar vinni, akkor vajon mit szeretne?
Következő mondata hallatán elfordulok, és inkább a konyhaablakon túli utcai nyüzsgést veszem szemügyre. Legalábbis úgy tűnhet, valójában nem látok túl az átlátszó felületen, mert gondolataim körbezárnak.
Én is szeretem, de ezt most elmondani... Teljesen értelmetlen. Miért akaszkodnék rá, amikor tudom, hogy nálam jobb pasija is lehet. A szerelem nem tart örökké. Majd egyszer bizonyára elfelejtjük egymást, még, ha ez nem is holnap lesz.
De hazudni sem fogok neki. Nem mondhatom azt, hogy szeretem, de az ellenkezőjét sem tehetem. Hallgatok hát az érzéseimről, és átugrom a témát.
- Hamarosan mennem kell vissza dolgozni - jegyzem meg, hátha megérzi, hogy jobb lenne, ha elmenne. Neki biztosan jobb lenne. Én meg majd kiheverem. Nem ő az első ember, akit elveszítek, bár ő állt hozzám az egyik legközelebb.
- Kérsz valamit enni, vagy inni? - fordítok neki hátat, hogy a szekrényekhez léphessek, és ne kelljen még véletlenül sem a szemébe néznem. Érzem, hogy szemét vagyok. Gwen ennél jobbat érdemel. De talán, ha dühös lesz rám, könnyebben elenged, és inkább haragos legyen, mint szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Reménykedem benne, hogy ha eléggé udvariatlan vagyok vele, és a legkisebb jelét sem mutatom annak, mennyire hiányzott, és hogy mennyire jól esne, ha a karjaimban tarthatnám, akkor elmegy. Mert rájön, hogy ez így nem fog működni, vagy azt gondolja, hogy már nem szeretem. Mindegy, csak ne legyen itt. Mert minél tovább marad, annál inkább megingatja azt az elképzelésemet, hogy jobb neki nélkülem.
Mivel nem kér semmit, és nem is mond semmit, kénytelen vagyok újra felé fordulni. Örülök, hogy nem sír, mert nem tudnék mit kezdeni a könnyeivel. A szomorúságát, tanácstalanságát is nehéz elviselni úgy, hogy nem vigasztalhatom meg, nem segíthetek neki.
A szemébe nézek, látom, hogy mondani szeretne valamit, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani is akarom. Nekikezdek elpakolni a vett dolgokat a polcokra. Legalább addig sem kell ránéznem, amíg krumplikat rakom be a konyhapult alsó részébe. Szeretném, ha már nem lenne ott, mire végzek, mert mindkettőnknek jobb lenne, ha egyszerűen csak nem látnánk egymást soha többé. Mind a ketten élnénk tovább az életünket mintha mi sem történt volna.
Na, persze... Valószínűleg sosem felejtenénk el, de eleve nem egy világba tartozunk, még, ha születésem jogán és neveltetésemet tekintve egy aranyvérű, gazdag és nagymúltú család leszármazottja is vagyok, ez ma már vajmi keveset jelent. Egy hátrányos helyzetű bűnöző vagyok, és a mi történetünk nem egy romantikus vígjáték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Utolsó munkám mára, hogy néhány gyógyszert leszállítok a pécsi egyetemnek a gyárból, ahol dolgozom. Egészen furcsa látni a mágusegyetemet, ahova persze semmi esélyem sem lett volna soha bejutni. Mármint diákként. Miután leadom a főzeteket, kedvem támad sétálgatni a városban. Késő van már, én is már jóval munkaidő után indultam el a kiszállítást teljesíteni, még szerencse, hogy a mágusegyetemen van éjszakai portás is.
Kevesen vannak az utcákon, és főleg muglik. Egyetemisták, akik egyik kocsmából hangosan nevetgélve kilépnek, és azt beszélik meg, melyik szórakozóhely legyen a következő. Fásult arckifejezésű középkorú emberek, akik az éjszakai műszak után szállingóznak haza. Fiatal párok egy színházi előadás után kézen fogva sétálnak.
Én pedig Gwenék háza felé veszem az utam. Persze ez csak akkor tűnik fel, amikor már majdnem ott vagyok. Mondhatnánk úgy is, hogy nem tudatos cselekvés feléjük kerülni hazafelé. Hiányzik a lány, gondolataim gyakran visszatérnek hozzá, de akkor sem hiszem, hogy tévedtem, amikor leléptem és szakítottam vele. Biztosan jobb lesz ez így. Majd néhány év múlva visszanézve látni is fogjuk ezt.
Mikor észreveszem, hogy hova kerültem, egyből sarkon fordulok, hogy eltűnjek, még akkor is, ha tudom, hogy Gwen ilyenkor a suliban van. Aztán meghallom a hangot: "Gwen?"
~Alíz?! Itt?! És Gwent keresi?~ Gyorsan körbenézek, és bár először nem látom a lányokat, mert az utca megvilágítása nem tökéletes, megpillantom a vörös és a szőke tincseket.
- Oh, a fenébe! - morgom, és megpróbálok eltűnni, mielőtt észrevennének.