27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!


Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hegyi Nikoletta összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 28. 12:22 Ugrás a poszthoz

Alexecske Smiley

~Nem, ez nem randi.~ Nyugatom magam. ~Csak megiszunk egy teát, meg beszélgetünk. Ki kell végre mozdulnom, mert előbb-utóbb megőrülök bezárva. Nem mehetsz ide, nem mehetsz oda...most viszont ott kell lenned, de ne késs...!! Hogy utálom ezt. Aztán, ha mégis késel, akkor félhetsz a büntetéstől.~ Csak nem rég múltak el a vizsgák, máris a tanulás veszi el az összes időmet. Az sem ártana, ha egyszer kialudhatnám magam végre. Jenna sincs sehol a Jóslástan beszippantotta, mint valami vákuum, még vele sem tudok szórakozni kicsit. Egyedül meg csak óraszám ülök a szobámban és magolok. Csak a tantárgyak változnak. Hol Bűbájtan, hol Mugliismeret. Kész katasztrófa.
Tanácstalanul állok a szekrény előtt, mit is vegyek fel? ~Alex vajon miben lesz? Ez végül is nem egy estély, még csak nem is egy puccos hely. Ah! Jó lenne egy olyan bűbáj, ami nem engedné, hogy a nem megfelelő ruhadarabot vegyem ki a szekrényből. Vagy egyenesen kiugrana, amit aznap viselnem kell!~ Aztán egy fehér blúz mellett döntök, azt bármikor, bárhová fel lehet venni, na, meg az örök darab, a feszülős farmer, nem túl kihívó, de mutat valamit. Kis kabátka, mert azért nincs már olyan meleg, egy utolsó ellenőrzés a tükörben. ~Hát ez van.~ Indulhatok. ~Miért nem mentünk le egyszerűen a konyhába? Ott is megihattunk volna egy bögre teát.Mitől vagyok ennyire feszült?~ Régen voltam már ebben a helyzetben, de pont most, pont így, azok után, amik történtek. Nem kellett volna. ~Persze ott van Yar. de az, azért más. Yar mindig is Yar marad, se több, se kevesebb. A legjobb...izé. Kész, megőrültem.~ Zaklatottan loholok a folyosón, remélem, hogy nem ütközöm Alex-ba. Azt hiszem, akkor sírva fakadnék és bezárkóznék a szobámba. Egy hétre legalább. Szerencsére nem,hogy Alex-el, de még senki más emberfiával sem találkozom. Elérve az iskola kapujáig, kilököm a vasajtót, de zárva. ~Ez intő jel. Nem szabad elmennem.~ Rángatom még azért a biztonság kedvéért, aztán mégis enged...~Ja fordítva nyílik. Tiszta hülye vagyok.~ Majdnem futva teszem meg a hátralévő utat a teázóig, magam sem tudom az okát és nem értem, hátha elhagyhatom a feszültséget, ami dolgozik bennem. Torkomban dobogó szívvel és lihegve nyitok be az üzletbe, intek, hogy nem válok meg még a kabátkámtól, kicsit alul öltöztem. A függöny előtt megállva, mély lélegzetet veszek és belépek a félhomályos, tömény füstölő illatú helyiségbe. Először nem is látom a fiút,lehet, hogy nem ért még ide, aztán felfedezem a földön, akarom mondani egy párnán ülve. Hálát adok a józan eszemnek, hogy nem miniszoknyában jöttem.
-Szia Alex!- Mondom tettetett lazasággal, aztán lezuppanok mellé a másik párnára.
-Mi újság- teszem fel az általam is hőn utált kérdést, amire nincs helyes válasz.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 29. 15:13 Ugrás a poszthoz

CsakEgyTeaAlex

Talán a füstölő illata vagy a teák keveredő gőze megnyugtat. Még pár mély levegő és visszanyerem régi önmagam. Hogy ez jó-e valakinek vagy éppen rossz, az már más kérdés. Viszont most annyira el vagyok foglalva magammal,hogy még ha ordítana is a srácról, akkor sem tűnne fel nekem, hogy zavarban van vagy épp el is pirult. Ha észre is venném, betudnám a melegnek vagy hogy most jött be a hidegről és megcsípte az arcát. Elhelyezkedek mellette az alacsony párnán, aztán szórakozottan nézek rá, mikor előkap egy fehér rózsát. Szóhoz sem jutok a döbbenettől és újra erőt vesz rajtam a para.
-Mi ez? Ne már! Ez komoly? De én nem számítottam erre... nem kellet volna, igazán...Alex...Úristen! -Dadogok össze-vissza. - Csak egy teáról volt szó! ...Hát köszönöm! Aranyos vagy. Hol voltál te tavaly?- Kérdezem és a bíbor színből kezd egy kicsit visszatérni az eredeti arcszínem. Két éve ismerem, de még csak most került rá sor, hogy egyáltalán hosszabban elbeszélgessünk, meg hogy sulin kívül is találkozzunk. Jórészt én vagyok a hibás, mert nem vagyok egy társasági ember, bármennyire is annak látszom...vagy még se? Szeretek bolondozni, meg húzni az emberek agyát, de az igazán jó társaság magamnak, én vagyok. A kis egoista.
Elveszem a virágot és remegő kézzel leteszem a másik oldalamra. Az SVK-s mondatára viszont ránézek és elkerekedik a szemem.
-Nem mondod? Tényleg? Te csupa meglepetés vagy nekem. Én nem is tudtam a 30 centis dolgozatról, lehet, hogy épp máshova figyeltem.- Húzom meg a vállam. Nem gyakran, de előfordul, hogy lemaradok a házi feladatról, meg sok esetben az óráról is, de akinek 12 tantárgya van, az örül, ha észben tartja, hogy mikor melyik terembe kell mennie. Hát még, hogy házi feladat...
-Nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, de felvettem, mert fontos. Weaver tanár úr, meg már csak ilyen. Nincs tekintettel a szegény güriző diákokra, hogy vannak más tantárgyak is. És mi volt a téma? Ha már szóba hoztad, meg kéne írnom.- Közben megjelenik a felszolgáló lány az itallappal és Alex várakozóan rám néz.
-Mit is, mit is? Egy pillangóvarázs teát kérek, finom mézes sütivel.-Mondom mosolyogva és miután Alex is rendelt, szigorú arccal nyomatékosítom.
-Én hívtalak meg, ezt ne felejtsd el! Ne merj fizetni a végén! - fenyegetem meg viccesen az ujjammal.
- És melyik a kedvenc tárgyad, amúgy?- Próbálom beindítani a társalgást egy semlegesebb témával.
Utoljára módosította:Inedra Pote, 2012. november 13. 18:46
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 01:18 Ugrás a poszthoz

Alexisz

-Miii! Lázadoztál?- Fokozom a hangulatot egy újabb szóviccel, ha neki lehet, akkor tán nekem is. Elmondja, hogy balesete volt, de miért nem tudok én erről semmit? Nem mintha kéne, de elég nagy híre lehetett, csak valamiért biztosan nem figyeltem. Én meg a humánum, meg az empátia? Na, jó, ha megemberelem magam, azért nem vagyok tapló. Nem akarom a balesetről faggatni, ha elmondja, elmondja, ha nem, akkor nem. Hátha a rossz emlékek még nem múltak el benne. Bár ki szokta mondani, hogy kell a szembesítés, mert megerősít? ...Ezt most mégis kihagyom.
-Jól tudom, hogy kviddicseztél?- Szegezem neki a kérdést. Még nem múlt el teljesen a játék iránti lázam, de hatásos szert szedtem ellene és most már tudok úgy beszélni róla, hogy ne indítson be nagy érzelmeket bennem, de még én is lábadozom, mint Alex,  csak a nyavalyámat kviddicsnek hívják.
-Csak SVK-n nem figyelek, de ezt ne kösd Weaver professzor orrára, meg aztán A tanársegédségem Felagund prof mellett, nem múlt el nyomtalanul. Ha jó leszel, beavatlak néhány trükkbe.- Kacsintok rá és rejtélyesen mosolygok, lehajtva aztán a fejem. Nem egészen legális, amit csinálok, de hatásos és talán a prof sejti, de biztosat nem tud. Remélem, hogy titok is marad.
Az energiavarázslásokról írandó esszé teljesen ledöbbent, talán nem is voltam órán, hogy ennyire nem rémlik belőle semmi?! Vagy megártott valami bájital kutyulék, amiket iszom mostanában. Kezdek aggódni emiatt.
-Alapból nem szeretem a sötét varázslatokat, csinálni sem, meg kivédeni sem. Az, hogy nincs fekete mágia, csak a szándék teszi azzá, szerintem nem fedi teljesen a valóságot. Te el tudod képzelni a Crutiatus átok jó szándékú használatát? Mert én nem, még akkor sem, ha védekezem. Jó, mondjuk az eleve tiltott átok, de akkor is...-
Alex egy "Bátrak szerencséje" teáját rendel. ~Nem tudom, ha lesz benne Felix Felicis, akkor mit fog kifecsegni? Vagy velem akarja megkóstoltatni? Jó kérdés. És, hogy én mit fecsegnék ki tőle, abba jobb nem belegondolni...Hogy én ekkora sügér vagyok,már keverem a bájitalokat. Tényleg van valami komoly baj velem.~
-Melyik a kedvenc tárgyam?- Kérdezek vissza, miután a felszolgáló hölgy elment a teákért. Késve reagáltam a kíváncsiskodására, mert eléggé megijedtem, hogy rejtélyes tünetek kezdenek kiütközni rajtam. ~Remélem, hogy ez csak az utóbbi napok feszültsége és a vizsgák, meg a stressz hatása. Ha tényleg komolyabb a baj, akkor elég kemény pácban vagyok.~
-Szerettem a Jóslástant, meg a MitVallást is, de most mindkettőből kiábrándultam. Az elsőből a tanárnő miatt, a másikból, mert már nem Felagund tanítja. Nincs gondom a másik tanerővel sem, de elfogult vagyok, na. Neked mi a véleményed Fédra néniről?- Teszem fel a kérdést, mert őszintén érdekel a válasza. Azok után, ami órán történt, meg különösen, és sokat megadtam volna érte, ha a Felx Felicis helyett, igazság szérum kerülne Alex teájába valahogy.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. október 31. 11:08
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 01:42 Ugrás a poszthoz

Leonie

Baglyot küldtem Leonienek a mai nap reggelén, meg is jött Imi, a válasz bagoly, rövid időn belül. Ennyi állt rajta: " Találkozzunk a Kvidicspályánál! Ott leszek még ebéd előtt. Üdv. Leonie." Nemsokkal múlt el 11 óra, így ideje lenne, ha készülődnék. Félredobom a MitVallás könyvet, a Skandináv teremtés mítosztól már amúgy is zsongott az agyam. Nem árt kiszellőztetni, de nem azért akartam Leonie-val találkozni, hogy legyen indokom arra, hogy szellőztessem a fejem. Komolyabb dolgon agyaltam. Nem volt hirtelen elhatározás, de végül is úgy döntöttem, hogy meg kell tennem, mert ennyivel tartozom neki is és a csapatnak is. Én már úgy sem veszem hasznát és csak elkallódna az asztalfiókomban, nála viszont egészen biztosan jó helye lesz. Kihúzom a fiókot és kiveszem a kis kék, milyen lenne más, bársony dobozkát ás az egyenruhám zsebébe süllyesztem. Nincs több készülni valóm, a többit ott a pályán kell megoldanom. Még nem tudom, hogy mit fogok mondani neki, de a gondviselés ilyen esetekben szokott rajtam segíteni. Amint kilépek a szabadba, megcsap az élénk szél és a csípős hideg ereje, összébb húzom magamon a talárt és a sálat is szorosabban tekerem a nyakam köré. Elszántan a pálya felé veszem az irányt. Néha-néha megtapogatom a zsebemben megbújó értékes apróságot, remélem, hogy Leonie is így gondolja majd. Az az öt perc séta, nem megerőltető, de a hideg rátesz egy kicsit, mindenesetre a seprűn lovagolva, sőt kviddicsezve, jóval bántóbb lenne.
Megérkezem a célhoz, az Aréna kihalt. Nem sokára ebédszünet, már láttam gyülekezni a diákokat a Nagyteremnél. Lyukas órám lesz a következő, úgyhogy nem kell sietnem, valószínűleg neki sem, ha ilyen időpontot elfogadott. Leülök az eridonos lelátón és a szemem sarkából néhány könnycseppet törlök ki. Nem akarom, hogy bárki meglássa.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 03:02 Ugrás a poszthoz

Leonie

Nem kell sokáig várnom, nem is ő lett volna, ha megvárat. Kislányként ugrándozva, ez is elvárható tőle, és majdnem a földön landolva riaszt fel, magamba roskadt gondolataimból. Vagy az időjárás vagy valami más az, ami rossz hatással van a hangulatomra, de Leonie mindig fel tudott vidítani. Mosolyogva köszönök rá, pedig nincs okom rá, de hátha a mosoly meghozza hozzá a vidámságot is. Hallottam már ilyet.
-Szia! Köszi, hogy szakítottál rám időt és beszélgethetünk kicsit. De igazából adni szeretnék neked valamit, de azt majd a végén megtudod.- Kezdem kicsit rejtélyesen a bevezetőt. Számomra is értékes, ami a zsebemben lapul és egy kicsit áldozatnak is érzem. Hátha ezzel jóvá tehetek valamit és segíthetek úgy, hogy ott sem vagyok. Nem követhetem a csapat további sorsát és nem tudok semmit a nehézségekről, mégis rábízom, hogy ezt ő ossza meg velem, ha akarja, direkt nem kérdezek rá.
-Szeretnék gratulálni neked, a kinevezésedhez! Mindig mondtam, hogy alkalmas vagy rá, csak nem hitted el soha.- Próbálom nevetésre bírni az ajkaimat, valószínű kevesebb sikerrel, majd folytatom.-Kiva-t nem ismerem, de annyit tudok róla, hogy azt mondjam, biztosan jó kapitány lesz. Mondd meg kérlek a többieknek, hogy sajnálom, ami történt, de nem tehettem mást. Így alakult és jobb ez így mindenkinek. És, ha lehetek egy kicsit önző, akkor nekem is. Ezzel kapcsolatban milyen a közhangulat? Haladtok a csapatépítésben? -Kérdezem. Kíváncsi vagyok a válaszra, de megértem, ha titkokat nem fog kiadni, csak annyi információt várok tőle, amennyit jónak lát megosztani velem. Zavarban vagyok, mert régen beszéltünk és talán már előbb kellett volna ezt megejtenem, de most ért meg az idő rá, hogy megtegyem.
-Hadd kérdezzelek meg téged, hogy van-e valami, ami a döntésemmel kapcsolatban nem világos, mert szeretném, ha megértenétek, legalább te.- Leonie most az az ember, aki a legtöbbet segített nekem és még mindig a csapat tagja. És rossz volt azt érezni, hogy az a társaság, akit én hívtam életre, majdnem miattam ment szét.
-Nem akarlak sokáig feltartani, meg mindjárt ebéd idő ...és... ha segíthetek bármiben, akkor szóljatok!- Felállok és a zsebembe nyúlok a kis dobozkáért.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 14:03 Ugrás a poszthoz

Alexisz a görög

Élénk egyetértéssel bólogatok Alex fejtegetésére a kviddiccsel kapcsolatban, de van pár dolog, amiben nem értek egyet vele. Nem baj, nem kell, hogy mindenki ossza a véleményem ezen a téren, attól én még nem fogom megváltoztatni azt.
- Nem hiszem, hogy bárki a folyosón megátkozott volna, mert lőttél egy gólt, ha egyáltalán hajtó voltál.- Elképesztő, hogy milyen keveset tudok róla, még azt sem, hogy melyik poszton játszott. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, amit tudnom, kéne róla, de ha már kviddics, akkor itt az ideje, hogy elmondja.
-Én sem kaptam soha támadást emiatt.- Az „emiatt” szócskát kicsit megnyomva, figyeltem a hatást a srác arcán. A következő kérdésére kicsit jobban kezdtem fészkelődni a széken és legszívesebben máshol lettem volna vagy magara kaptam volna a láthatatlanná tévő köpenyem, ha lett volna olyanom. De, mint hogy a szembesülést nem kerülhetem el sem most, sem a későbbiekben, be kellett vallanom az igazat. Ha emiatt leszek kevésbé szimpatikus a számára, derüljön ki most. A számba tömtem az időközben megérkezett mézes sütim nagyobbik felét. Hátha segít bátorságot önteni belém, aztán belefogtam.
-Az igazából én voltam. Most már nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amit tettem, de ha nem teszem meg, akkor sem lett volna jobb a helyzet. Örülök, hogy abbahagytam, talán tényleg nem nekem való sport ez. Egyelőre még várat magára, hogy a Tanár úrral teljesen rendezzem a kérdést és beszéljek vele erről, de érthető okból még csak keveset haladtak előre a béke tárgyalások. Akkor ezt éreztem és, ami a szívemen, az a számon, ezt ő is tudja. Sokszor kellemetlen, sokszor hasznos. -Aztán szerencsére más köti le a figyelméét, enyhe kis csalásom, amit a tanulás során használok. Ártalmatlan bájital, legalábbis eddig az volt, de ha a túlfogyasztás, mértéktelenség miatt, most káros mellékhatásai ütköznek ki rajtam, akkor nem is annyira ártalmatlan. Valakit meg kéne kérdeznem erről. Talán Felagund professzort, de akkor be kell vallanom neki mindent és annak ő sem fog örülni, meg én sem, annak, amit utána fogok kapni tőle. Kicsit szorongva gondolok a jövőre, ami nem is sokáig várat magára, ha nem javulnak a tüneteim, mindenesetre a szedését abba kell hagynom egy időre. Alex azonban, velem ellentétben nem ragadt le ennél a pontnál, hanem tovább viszi a beszélgetés szálát és már a fekete és fehér mágia közti különbséget feszegeti, megjegyzésem nyomán.
-Valóban, én sem értem ezt. A gonosz embernek ugyanúgy fáj, az, amit teszel vele és nem hiszem, hogy ez felment téged a vádak alól, hogy csak védekezésből okozol fájdalmat. Ha a gonoszság eszközeivel élsz, te is gonosz leszel. -Ez brutális így hallani, de ezt gondolom a dologról és, ami a szívemen, az a számon, mint tudjuk és csak később foglalkozom a következményekkel.
-Nem hiszek abban, hogy bárki komolyan megtámadhatna, de ha lesz ilyen, akkor csak neked fogok szólni megígérem. - Visszakacsintok és remélem, hogy ezzel lezárjuk a témát, mert már nincs tovább, még a bűbájok csoportosítását veti fel beszélgető társam. De ezzel nem tudok mit kezdeni.
-Van ráció abban, amit mondasz és tényleg meg kellett volna kérdezni a prof-ot, biztosan adott volna rá magyarázatot. Nekem látod ez eszembe se jutott. Ebből is látszik, hogy néha, de csak néha okosabb vagy, mint én.- Húzom kicsit az agyát a levitásnak és elnevetem magam. Kezd számomra sokkal több lenni, mint egy ismerős vagy háztárs, és ha még dumálunk párszor, ki tudja mi is kialakulhat, de ne menjünk ennyire a dolgok elébe. Nagyon megfontolom, hogy kezdjek-e kapcsolatot. Az érzelmi dolgok mindig bonyolultak és heves természetemet ismerve, nem látok garanciát, hogy ezt bármelyik fiú is hosszú távon kibírja és annak csak az én szenvedésem lesz a vége. Töprengésemből egy fulladásos roham lendít ki, amit Alex produkál mellettem, majdnem rám köpve a teáját. Először nem is értettem, hogy mi a nyelési nehézség oka, míg el nem mondta két fuldoklás között.
-ÁÁÁ! Felagund tényleg nagyon szigorú. Nyugodtan elhiheted, hogy időnként félek tőle, de azért mindig igazságos. És sokat lehet tőle tanulni, ha ügyes vagy. Ki kell érdemelni a bizalmát, aztán pedig megfelelni az elvárásainak. Tudni kell, hogy mit tolerál és mit nem. Nem egyszerű eset, de azt, ha valaki rendesen tanul és aztán a vizsgákon bizonyít, azt a legnagyobb mértékben honorálja is. És egy tanár legyen szigorú! -Zárom le a Felagundról szóló esszémet. Nem szeretném a srácot téves elképzelésekbe ringatni a profról semmilyen téren. Nem árt, ha tisztában van a tényekkel. Sok pletyka kering az öreg körül, és van közte igazság is, de ferdítés is, nem kevés.
-Szerintem egyáltalán nem dili volt. Csak ilyen vagyok. Lehet, hogy igazad van és tényleg jó fej, nekem más volt akkor, ott a tapasztalatom és mással is szoktam dilizni. -Vigyorgok rá
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. november 2. 15:01
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 3. 19:47 Ugrás a poszthoz

Leonie

Örömmel látom, hogy a kis vörös semmit nem változott, de miért is tette volna? Lassan engem is átjár az a derű, ami belőle árad, no azért olyan széles jó kedvem nem lesz rögtön, de egy halovány mosoly megjelenik az arcomon, főleg, mert látom, hogy irtózatosan izgatja, hogy mit hozhattam neki. Izgatottsága rám is átragad és már annak örülök, hogy ő hogy fog örülni annak, amit kap. Na, most már meglehetősen túlmisztifikáltam ezt a dolgot és tulajdonképpen nem tértünk még a lényegre. Leonie szempontjából ez az ajándék lesz, de nem fogja azonnal megkapni. Azt is örömmel hallom, hogy feláll romjaiból a csapat és újak is vannak, és hogy a Lencsilány is gyúrja az izmait. Meg is tapogatom őket.
-Húúú!!! Ez aztán a muszkli! Rettegjen mindenki, mert ha te ezzel megütöd azt a gurkót, hát az meg lesz ütve! -Mosolygok és bólogatok elégedetten. Nem biztos, hogy attól, mert valaki kicsi, attól még törékeny és gyenge, sőt. Lehet, hogy annál szívósabb és kitartóbb. Könnyebben eléri a célját. A  bors is kicsi, de vannak barátai.
Rendesen felpörgött a kiscsaj én is egyre jobban belelendülök  a pozitívabb életszemléletbe. Mondtam, hogy Leonie mellett sem szomorkodni, sem unatkozni nem lehet. Egyszer hallottam azt a bölcs igazságot, hogy a síró emberen nem segítesz azzal, ha vele sírsz. Most értem csak meg, hogy mennyire igaz ez. Nem segített volna, ha Leonie leül mellem és együtt sírunk. Erre a gondolatra, na, meg hogy vizuális típus vagyok és elképzeltem, hogy sírunk rívunk itt ketten, még szélesebb mosolyra húzódott a szám.
- Hogy miért mentem el? Jobban belegondolva azért, mert Markovitsnak tanár úrnak igaza volt. Tényleg túl rágörcsöltem a játékra és ebben az esetben, jobb, ha nem játszom. Titeket is belevittelek a hangulatomba, amit restellek, de nem tudok más lenni, mint amilyen vagyok, legalábbis nem egyik napról a másikra. Jót tesz egy kis szünet, meg a kviddicsnek is jót tesz, ha nem vagyok benne. Talán egy kicsit sok is volt, nem voltam elég erős, ahogy a tanár úr mondaná, kicsit ki is ábrándultam az egészből. Pihenésre van szükségem.- Mosolygok a lányra, miközben szórakozottan forgatom a kezeim között a kis kék bársony dobozt.
-Tudnod kell valamit, még mielőtt ezt odaadom.- Emelem feljebb a dobozt, és egy nagy levegőt véve belefogok, kissé hosszabb lélegzetű mondandómba.
- Van a Levitában egy szoba, amit úgy hívnak, hogy Tér-Idő szoba. Arra képes, hogy bárhová elrepítsen minket időben és térben. Így jutottunk el Jennával és a Levita házszellemével, Hannával a Kviddics Európa Bajnokságra. A lengyelek játszottak a franciák ellen és a cikesz majdnem az ölünkben landolt. De nem csak az, hanem a két fogó is. Az enyémben a francia, René Delacroix. Csak itthon vettem észre, hogy az élményen kívül, más, kézzel fogható dolog is az enyém lett.-
Kinyitom a ládikát és kiemelek belőle egy ezüst láncon függő, kicsiny, nagyon szépen kimunkált seprű medált és Leonie kezébe teszem, majd az ujjait összezárva folytatom a történetet.
-Ez a francia fogó,René Delacroix, személyes kabalája, amit tíz évig hordott magánál. Nekem már nincs rá szükségem és kié másé lehetne, mint a Tiéd. Fogadd el és hozzon legalább akkora szerencsét neked, mint neki hozott, eddig! -
Befejeztem a mondókámat. Kíváncsian fürkészem a lány arcát.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. november 3. 19:57
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 8. 01:27 Ugrás a poszthoz

Csak egyszerűen Alex Smiley

-És lőttél volna tíz gólt zsinórban? Már ne is haragudj, ezt nem hiszem el, pláne, ha nem is hajtó voltál- Húzom tovább az agyát. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe és a srácba is. Mintha ezer éve dumcsiznánk már itt, de közben, alighogy egy órája. Kaján mosolyomat egy furcsa érzés fagyasztja az arcomra. Kicsit émelygős, szédülős és mintha megmozdult volna a padló. Földrengés van, vagy mi a fene? Riadtan próbálok az asztal lábába kapaszkodni, és vigyázni, hogy Alex ne vegyen észre semmit.
-Ha egy rellonost leütsz, még imába is foglalják a neved a többi ház lakói, csak Yarral kéne vigyáznod, mert akkor még az is lehet, hogy én is megátkoználak. – Vigyorgok kicsit vigyázva, az előbb is akkor kezdődött a baj, amikor nevettem rajta. ~Ez valami büntetés a gunyorosságom miatt?~ Ám amilyen hamar jött a baj, olyan hamar el is múlik, de nem lenne jó, ha újra megismétlődne a röpke rosszullét. Alex figyelmét nem kerüli a nyomatékosításom, gondoltam, nem ma jött le a falvédőről, de annyira nem akarok belemenni a témába, elég amit elmondtam. Úgyis hamarosan fülébe jut a pletyka, vagy így, vagy úgy és akkor remélem, hogy újra rákérdez, mielőtt bármit elhinne.
-Nem azért dicsérgetlek, olyannak ismersz? Tudod, hogy megmondom azt is, ha mást gondolok, mint amit hallani szeretnél, akár te vagy bárki. Legyen az tanár vagy diák. Bebizonyítottam a Mugliismeret órán, de nem azért, hogy most tudjál hinni nekem. -Mosolygok és lehajtom a fejem. Kicsit talán el is pirulok, nem szeretném, ha ezt észrevenné. Mert bár, ami a szívemen, a számon, de érzelmi ügyekben szemérmes vagyok.
-Tudod, nem nagyon találkoztam még olyan sráccal, aki akkora hatással volt rám, mint te, és nem mondom meg, hogy ez pozitív vagy negatív.- Mondom és kinyújtom rá a nyelvem. Aztán megint elkap a szédülés. Ezúttal talán látványosabb a műsor. Igyekszem palástolni a kétségbeesést az arcomon. ~Biztosan csak fáradt vagyok, túl hajszoltam magam vagy valami ilyesmi. Lefekszem és holnapra el is múlik.~ Nyugtatom magam, gondolatban.
-Figyeled a pasast? Mi vagy te? FBI?- Kacagok óvatosan, már a fejem se a régi, mintha ezer darázs költözött volna bele. Kezd melegem is lenni, ezért kibújok a kis kabátkámból. ~Jól befűtöttek ide.~ Alexre nézek.
-Neked nincs meleged? Úgy fűtenek itt, hogy mindjárt leizzadok teljesen.- Kortyolok párat a teámból, a folyadék jól esik, bár biztosan szerencsésebb lett volna valami jegeces ital.
-Azért Felagund messze van Kékessytől. Egy lapon nem lehet őket említeni. Nincs bajon a tanárnővel, de azért az öreg jóval tapasztaltabb. És legalább nem volt unalmas a Bájitaltan óra..- Ezúttal már a saját viccemen se tudok nevetni, annyira rosszul érzem magam. Alex kérdése is csak mintha valami zárt ajtón keresztül jutna el hozzám. Az arca is olyan furcsa. Hol eltűnik, hol megjelenik. ~Ez valami új bűbáj, de hol tanulta?~ Ez az utolsó értelmes gondolat, ami megjelenik a tudatomban, aztán elsötétül minden és elájulok. Ha van egy kis szerencsém, a fiú lesz olyan ügyes, hogy elkap.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 16. 02:37 Ugrás a poszthoz

Leonie <3 //Nagy-nagy sorry!//

Kicsit kesernyés mosollyal nyugtázom, volt csapatkapitányi méltatásomat. Ha reálisan nézem a dolgot, nem tagadhatom le, hogy van benne igazság, ám, ha valaki az ellenkezőjét állítaná, akkor sem állna távol az igazságtól. Biztos, ami biztos, ha jó csapatkapitány lettem volna, nem mondtam volna le. Ez a saját véleményem, de igaznak gondolom. Viszont az is az, hogy nem voltam rá alkalmas. Bizonyos tulajdonságaim hiányoztak hozzá, amire nagy szükség lett volna. Jellememből adódóan, ezek nem is lesznek meg egyhamar bennem, ezért nem szándékozom mostanában visszatérni a harcmezőre.
Leoni visszautasítására nem voltam felkészülve. Azt hittem, hogy ellenállhatatlan lesz az ajánlatom, de most be kell látnom, hogy az ő helyében én sem tettem volna mást. Valóban emlékek fűznek hozzá és nem csak a közös utazás, ami önmagában is egy ritkaság,hanem még az is, hogy egyszer kviddicseztem, amire lehet, hogy soha többé nem kerül már sor, de még egy okkal több, hogy ne tartsam meg az ereklyét.
-Megértem az indokaidat és el is fogadom, de hallgasd meg az enyémeket, aztán újra felteszem a kérdést.- Nézek a vöröskére, miközben tanácstalanul forgatom a kezemben a medált. Nem tudom, hogy meg tudom-e győzni a lányt, de remélem a legjobbakat, hogy végül az érveim hatására majd belátóbb lesz.
-Ez egy kviddics medál. Abban van az ereje, hogy segít ebben a csodás sportban, amit mindketten szeretünk, de kettőnk közül te vagy, aki gyakorlod is, vagyis csak nálad tudja kifejteni az erejét. Nálam csak haszontalan ékszer lenne és a szépségén kívül másra nem igen használhatnám. Ez pedig se neki, se nekem nem jó. Ő elveszíti az erejét, én meg nem élvezhetem segítő energiáját. Olyan valakinél kell lennie, aki azt értékeli benne, ami. Azt, hogy kviddics talizmán. Tíz éve az, és ereje évről-évre nő. Ha megszakítjuk a folyamatot, legyengül. Fogadd el, máskülönben meghal a benne szunnyadó mágia!- Újra felé nyújtottam a seprűt mintázó medált a lánccal együtt és szótlanul vártam, hogy mit lép erre Leonie. Érveim megdönthetetlenek és ajánlatom visszautasíthatatlan. De ha még sem, van még ötlete a tarsolyomban.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 18. 01:17 Ugrás a poszthoz

Alex

Majdnem csak szótlanul ül mellettem már a vége felé. Látszik rajta, hogy valami bántja Alexet vagy rosszat mondtam volna? A hullámokban rám törő rosszullétek sem könnyítik meg a kommunikációt, könnyen lehet, hogy nem válogattam meg a szavaimat. De ebben a helyzetben senki ne csodálkozzon azon, ha nem repkedek cicerói magasságokban az eszmecserénél, amikor örülök, ha egy értelmes betűt ki tudok préselni az ajkaim közül úgy, hogy ne látszódjék rajtam semmi. Gondolom meg is oldom valahogy, mert eddig nincs semmi gond, de legbelül érzem mégis rajta, hogy nem stimmel valami. Talán többet várt ettől az első találkozástól, mint amit adni akartam és tudtam, vagy nem tudom, hogy mi lehet a baj. Van velem elég, ehhez kétség sem fér, de hogy a sok közül épp most melyik, az kérdés. Mivel a rosszullétek nem múlnak, csak sűrűsödnek, ki kell találnom valamit. Hivatkozom a melegre és Alex segít előzékenyen levenni rólam a kabátot, de nem felejti el megjegyezni, hogy már rég le kellett volna vennem, akkor nem érezném, hogy túl meleg van. Magamban hozzáteszem, hogy rajtam valószínűleg nem segített volna. A pár korty tea se használ és egyre ijedtebben jövök rá a keserű tényre, hogy visszavonhatatlanul el fogok ájulni. Ekkora blamázst, itt a teázó majdnem közepén. Jó kis látványosság leszek. Egyszer már rám fogták, hogy szenzáció hajhász vagyok, hát most az Isten se mossa le rólam. Még jó, hogy a humoromat nem veszítem el még ilyen hatványozottan válságos pillanatban sem. Agyő Világ! Szép volt veled! Agyő Alex! Ne haragudj! Baromi kellemetlen lehet ez neked. De már nem látom az arcát sem, csak elmosódott foltokat, a hangokat sem hallom, aztán már a sötétet se érzékelem, mert ahhoz is tudatomnál kéne, hogy legyek. Azt se látom, hogy pillanatok alatt, hogy bolydul fel a teázó, nem látom az ijedt és elégedett arcokat. Akik örülnek belül, hogy a jó időben voltak jó helyen. Egy kis extra élmény, felár nélkül. Lefektetnek, felpolcolják a lábamat. Most, ha ébren lennék, lenne ezzel kapcsolatban is pár gunyoros megjegyzésem, de most ez is szünetel. Ám egy ilyen állandóan pörgő agy nem pihenhet sokáig. A legyezés nem sokat használ, inkább a vízszintbe helyezés. Lassan oszlik a sötét köd és fölém hajoló arcok jelennek meg előttem. Alex-é is köztük, akkor ez még nem a mennyország. Nem vagyok csalódott, jobb itt most és kicsit megnyugszom, bár a teremben én vagyok a legnyugodtabb, mégis nekem lenne jogom a legidegesebbnek lenni. Érthetetlen ez az egész. Pont fordítva működik minden. Iszom egy kis vizet a felém nyújtott pohárból és feltápászkodom. Kicsit még kába vagyok, de ez érthető. Mikor elül körülöttem a feltűnés vihara, félve pislantok Alexre.
-Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak! Én sem tudom, hogy mi történt. Illetve ….talán. Elmesélem, csak menjünk innen valami nyugisabb helyre!-
Fizetek, míg Alex összeszedi magát és ha ő is akarja, távozunk a teázóból.

Köszönöm a játékot! Smiley
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 24. 01:53 Ugrás a poszthoz

Leonie

Nem tudom még magamnak sem egyértelműen megmagyarázni, hogy miért szeretném minden áron, ha Leonie elfogadná az ajándékot. Még csak nem is jó szó ez ide, mert tényleg csak arról van szó, hogy az ereklye tovább éljen, egy aktív kviddicsesnek kell megkapnia. És ki lehetne akkor más? Ha már meg kell válnom tőle, akkor az én volt csapatomból kell, hogy megkapja valaki. Ez a két kitétel, eléggé behatárolja a listát. És Leonie-ban nagyon bízom, kedvelem és ügyes játékosnak tartom. Ha mélyen a lelkem fenekére nézek, akkor pedig elmondhatom, hogy kicsit kompenzálni is akarok ezzel. Ám újabb érveimre megint csak egy újabb kifogás áradatot kapok, bár már kevésbé elutasítót, mint az előbb. Mindegyiket játszi könnyedséggel válaszolom meg.
-Rendben van, ha bezárnak a varázslók börtönébe, nem kell megtartanod, rendben? Én pedig attól tartok, hogy nem fogok már kviddicsezni többé.-
Ez az utolsó mondat nem okozott sem megelégedést,sem örömet, valamiért mégis hiányzott nekem. Nem repülhettem annyit, amennyit szerettem volna, pedig a szabadság érzése, ami a repüléssel járt, olyan töltést adott volna, amire nagy szükségem volt.
-Nem ismerek nálad rátermettebbet- Folytatom, aztán elnevetem magam a furcsa keresztelőn.
-Ja! Yaristára gondolsz? Ő már lassan profi lesz. És különben is, szerintem ő annyira bízik magában, hogy nem is értékelné ezt az amulettet. De, ha esetleg majdan valamikor abbahagynád ezt a sportot, akkor te is add tovább egy olyannak, akit érdemesnek tartasz rá. Vagy hagyd, hogy a talizmán kiválassza a következő gazdáját! - Ennek hogyan létéről nekem sincs ötletem, de hallottam már ilyet és nincs kizárva, hogy ez megtörténik majd. Valahogy engem is így választhatott. csak azt nem értem azóta sem, hogy miért engem, hisz alig telt el kis idő, azóta, hogy megkaptam és máris más fordulatot vett az életem. Lehet, hogy ezt kellett tennem és az amulett segített a döntés meghozatalában? Lehet, de ez talán soha nem derül ki már. Nyugodtan várom a lány válaszát, ha a mondókám nem győzte meg, akkor tényleg másnál van a helye, de ezen majd ráérek akkor gondolkozni, ha ismét visszautasít. De úgy tűnik hatásos a monológom. A vöröske sikítva ugrik a nyakamba, amint a halál szót kiejtem. Ha ezt tudom, előbb jövök ezzel. Mindegy, most már az övé és én örülök az örömének.
-Hozzon szerencsét!- Szólalok meg, ahogy lecsillapodik.
-Talán belevarrhatnád a mezedbe, de azt gondolom, ha elhagy téged, az az ő döntése lesz és nem tiéd. Vagyis ne aggódj! Ha elhagynád, akkor nincsen rá szükséged. Vagy valami ilyesmi. Talán a jóslástan tanárnő tud erről többet mondani. Én nem vagyok ilyen okos a témában. Megyünk ebédelni? Azt hiszem, hogy kaja idő van.- Mosolyodom el, megszabadulva egy végrehajtandó feladattól. A kedvem nem lett jobb, de a talizmán, jó kezekben van.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 5. 02:10 Ugrás a poszthoz

Mikulásnapi kívánságdoboz

Talán mondtam már, hogy kíváncsi típus vagyok és mindig megtudom végül, amit nagyon tudni vágyom. Azonban most, élvezem a csendes magányt, mindenfajta kíváncsiság nélkül, amikor beszélgetés, izgatott sugdolózás és nevetgélés üti meg a fülemet. Nem bírok tovább tovább megülni a fenekemen, mindenáron meg kell néznem, hogy mi történik. A hangok a Klubhelyiség felől érkeznek, el is indulok abba az irányba. Az ajtórésen bekukucskálok, hogy a bent lévők ne vegyenek észre és fülelek, ahogy csak tudok. Alex és Ágo nevetgélnek és egy-egy elkapott szó foszlányból összerakom, hogy a Mikulásról folyik a csevej. Igen, én is hallottam, ahogy a Kishölgy kihirdette, miszerint a Nagyteremben készül a meglepetés. Mindenki beledobhatja egy dobozba a kívánságát, hogy az öreg majd teljesíthesse. Ebből mi lesz?! Ágo és Alex valószínűleg a vágyaikat írják össze, hogy mit kérjenek a fehér szakállú apótól. Nekem is lenne egy. Csak egyetlen egy. Az elhatározás meg is születik bennem, én is írni fogok a Miki bá'-nak. Visszalopózok a hálókörletembe, a szobámba. Az Alkot-Lak rózsaszínben pompázik és virágillat terjeng, meg valami szerelmes dal szól a falakból, de most nem érdekel a szoba produkciója, cselekedni jöttem ide. Előveszem a papírt és a tollat és sebesen írni kezdem a levelet. " Kedves Mikulás! Szeretném, ha újra szeretne, akit ugyanúgy szeretek, azóta is! Köszönöm!" Ennyi a levél. Az öreg, ennyiből is megérti, hogy mi a szitu. Dobogó szívvel szaporázom a lépteimet a Nagyterem felé, de mikor meglátom a két levitást kijönni, elbújok egy páncél mögé. Nem akarom, hogy meglássanak! Aztán, mikor tiszta a levegő, én is belépek a terembe és a szépen feldíszített piros dobozba dobom a levelet, gyorsan és diszkréten, aztán, mint, aki ott sem volt, eltűnök. Visszaosonok a szobámba. A cipőimet nem kell kitennem az ablakba, ha azt kapom, amit szeretnék, azt a Télapó, nem a cipőmbe fogja rakni. Húzódik mosolyra a szám.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 18:44 Ugrás a poszthoz

Nikola

Nem gondoltam volna, hogy van Bagolykőnek olyan része, ahol még nem fordultam meg a három év alatt, de be kell lássam, most, hogy tévedtem. A déli szárny valahogy fehér folt maradt a külön bejáratú térképemen. Számomra semmi fontos nem volt ott, amiért érdemes lett volna felkeresnem ezt a részt. A keleti szárny ebből a szempontból egyértelmű, magyarázatra sem szorul, az északit nem kívánom taglalni, nem éri meg, hogy szót vesztegessek rá, a nyugatin pedig a két ismert tanterem miatt vagyok járatos. Most is csak azért császkálok erre, mert Hófehérkét keresem. Na, nem a hét törpével. Az a mesében van, de remélem, hogy az én baglyom, Hófehérke, nem csak ott. Illetve ... na, mindegy. Valahol eltévedt, nem csodálom szegényt, itt én is eltévednék. Egy fehér bagoly a szürke folyosón igencsak feltűnő látvány, ráadásul süket szegényke, hiába is kiabálnék neki, viszont a látása, éles, mint egy sasnak, de ezek szerint a tájékozódó képessége a nullával egyenlő. Tekergetem a nyakam, rajta a fejemmel jobbra-balra, hogy megleljem a kis kóborlót. Miközben felfelé nézek, mert hol is lehetne máshol egy bagoly alap esetben, nem tudok a lábam alá is nézni, mert ahhoz kéne még egy szem legalábbis a fenekemen.
~Hol lehetsz, te kis bujdosó? Ne komédiázz velem, mert egy hétig nem kapsz egeret uzsonnára. ~ Jeges riadalomként mar a szívembe a felismerés, hogy mi van, ha nem csak egyszerűen elcsatangolt, hanem valami baja esett vagy elrabolták. Az utóbbinak kicsi volt az esélye, de az előbbit nem lehet kizárni. Most már szorongva bolyongok tovább az ismeretlenben és szemeimmel a sarkokat és a magaslatokat kutatom, de nem látok semmit.
- Nem látok semmit. Mi történt? Hirtelen az összes fáklya kialszik és csak a falak adnak támpontot a további tájékozódásra, amíg elő nem kapom a pálcámat.
- Lumos Maxima!- Előre világítok, amennyire csak engedi a fénycsóva, de inkább hallok valamit, mint látnék. Emberi hang, ez megnyugtató. Ezeken a régi folyosókon bármi előfordulhat. A szellemekhez már hozzászoktam, de azok nem szoktak így viselkedni. Általában csak átlibegnek a falakon és nem ücsörögnek a földön, mint az az alak, akit meglátok a pálcám pulzáló fényében.
- Ki vagy te és mit csinálsz ott?- Teszem fel a lehető legésszerűbb kérdést, ami abban a percben eszembe jut. Nem vagyok éppen a legnyugodtabb, ki tudja, miféle szerzet lehet, ezért tisztes távolból hallgatom a választ.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 19:49 Ugrás a poszthoz

Nikola

Nem hiába mondja a közmondás, igen megint a hülye mugli közmondásokkal jövök...szóval nem hiába mondja, hogy aki keres, az talál. Mondjuk az ember soha sem tudhatja, mit hoz eléje a sors. Amikor elindultam az Alkot-lakból, megjárva  bagolyházat is, hogy az elveszett jószágot megleljem, nem gondoltam volna az ártatlan szárnyas helyett egy jómadarat találok, vagy palimadarat?! Nos, de még itt nem tartunk, hogy ez kiderüljön, csak egyelőre nézem a fura alakot, ő meg engem, miközben meglepően változatos és fordulatokban gazdag beszédét igyekszem kikódolni. Szerintem A NASA-nál is összedugnák a fejüket a legprofibb kódfejtők, hogy az idegen bolygóról ideszalajtott figura beszédét kisilabizálják.
- Remek, eddig értettem.- Biztatom cinikus vigyorral, hátha a pozitív megerősítés meghatványozza a teljesítményét a szavak használata terén. Nem látszik veszélyesnek, ezért közelebb lépek, hogy az arcát jobban szemügyre vegyem. Nem járok túl nagy sikerrel, mert közben felállna, ha menne neki és csak újabb betűhalmazok hagyják el a fiú száját, mert gyanús, hogy az illető srác. Neeem, nem jut eszembe, hogy segítsek neki, pedig szemlátomást nehezen megy még a két lábon járás, talán egy olyan bolygóról jött, ahol nincs gravitáció, vagy a legegyszerűbb válasz, hogy most esett le a falvédőről, akarom mondani valamelyik festményről. Ez megmagyarázná az emberi beszéd készség teljes hiányát és egy varázsló suliban ez teljesen hétköznapi lenne.
- Aha! Szóval Nikola. És elsős, na, meg Levitás?! - Jó alaposan megnézem magamnak a szó legszorosabb értelmében ideszakadt alakot.
- Nem valamelyik festményről másztál le, mondd?  Nagyon gyanús vagy te nekem. Egy levitás nem lehet ennyire sötét, hogy még a fáklyák is elalszanak, ha megjelenik?! - Egyre nagyobb kétkedéssel méregetem ezt a Nikolát és hallgatom a mondatatit, amit végül is valahogy összetudott illeszteni, a már ismert szavakból, de azon sem csodálkoztam volna, ha ennyiből állna az egész szókincse. Próba cseresznye.
- Huhogni tudsz, mert akkor lehetnél te a Hófehérke?!
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. január 9. 20:02
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 21:20 Ugrás a poszthoz

Nikola

-Na, látod, megy ez. Egy kis gyakorlás és a járás is menni fog. - Most már kifejezetten élvezem a fura alak botladozásait és Hófehérke is úgy kimegy a fejemből, mint a mesében. Biztos vagyok benne, hogy Nikola egy festmény alak, csak valahogy kiszakadt a közegéből. Minden jel erre vall, csak miért állítja, hogy levitás, azt nem tudom. Vizsga kell ide, mielőtt bizonyítást nyerne az ellenkezője...a minek is?! Miközben a kérdésen agyalok ecseteli, hogy még sohasem fogott ecsetet a kezében és festéket sem tapizott még soha.
- Ez nem mentség a létedre, ugye belátod?- Vicces helyzet. Itt vitázok egy festményből ideszakadt alakkal a sötét folyosón, aki bizonygatja, hogy nem képregény, közben meg fogalma sincs a négy dimenziós világról. - Én vagyok rajzolat???!!- Hüledezek jókorát. -Neked elmentek otthonról. Itt minden apró porszem tudja, hogy ki vagyok, rólad ez nem mondható el.- Kezd dühíteni ez az alak. Vagy csak szívózik. Ha viszont az utóbbi, akkor folytatom a játékot. Nem kell a szomszédba mennem egy kis frocliért. Nézett is volna Juliska néni a szomszédunk, ha átmegyek hozzá ezzel az indokkal: Csókolom! Van egy kis froclija?!
Már teljesen hülye vagyok. De eszembe jut a mentő ötlet.
- Figyelj! Megtapogatlak, és te is megteheted, de csak óvatosan!- Emelem fel intőül a mutató ujjamat. Közelebb lépek és kezemmel megérintem a srác karját.
- Élő vagy, legalábbis nagyon jól álcázod.- Nevetem el magam.- Na, akkor gyere! Megmutatom a szobádat. Ja! És Hófehérke igenis huhog.- Bővítem ki mesés ismerete hiányosságait.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 9. 22:52 Ugrás a poszthoz

Nikola

Összegzem a probléma mibenlétét. Elindultam megkeresni Hófehérkét, aztán találtam egy papírcsávót, aki teszi itt az agyát, hogy levitás, aztán meg engem gyanúsít meg azzal, hogy én is vászonról szabadultam. Ha ezt gondolja, akkor őt meg egyenesen a diliházból hozta a hathuszas.
- Igen, ritkán tisztogatják a keretemet, de te meg túlléped mindjárt a beszólásaiddal! - Vágok vissza. Hiába cudar érzés, ha akasztják a hóhért.
- A legnagyobb szemetet a látszat szerint itt hagyták, egy papír galacsin, akit még összegyűrni is elfelejtettek. - Én is elfelejtkezem kicsit magamról, úgy elkap a harctéri ideg, mint háborús kancát a repesz, de földbe nem fog döngölni egy festett vászon.
- Majd a por helyett én leplek be mindjárt. Hogy kinyílt a csipád, az előbb még kettőig se tudtál számolni, most meg meglepsz itt mindenfélével.- Indulatom fortyog és ha én egyszer felhúzom magam, akkor el kell ütnöm a delet és hogy azt hol találom, arra nincs szabályzat.Aztán a fizikai érzékszerv próbálja jó ötletnek bizonyul, tapintásom meleg bőrt érzékel, vagyis nem papír.
Nem a szerencse gyermeke Nikola, az már biztos. Eltévelyedik itt a déli szárnyon, holott a keletibe kellett volna megérkeznie. Lehet, hogy csak eltévesztette az érkezési oldalt az indulásival?  A csomagjai a kastély másik felében landoltak, ő meg itt egyedül, fejelgeti sorban a festményeket, addig-addig, hogy már nem csak az eget nézi nagybőgőnek, hanem engem is képregénynek. Igaz, regényesebb vagyok, mint a Háború és Béke, több háborúval és kevesebb békével és vadabb is, mint az Öreg néne őzikéje, de ez is Fortuna asszony számlájára írandó, majd nála reklamáljon. Minden esetre én megmentem és ebbe többen belebetegedtek már. Elhalálozás még nem volt, de ideje azt is elkezdeni.
Lehiggadva belekarolok, nehogy megint eltévedjen, és elindulok vele a Levita ház irányába.
- Egyébként az igaz, hogy az erdőben lakunk, azért nem találtad a szobádat. A gólyák egyenes a fa tetején alszanak. Mohát majd gyűjts magadnak lefekvés előtt.- Adom az utasításokat és várom a hatást. Igyekszem én komoly arcot arcot vágni, de egy idő után nem biztos, hogy sikerül. Ekkora baromságot kitalálni!
- Niki vagyok. Hegyi Nikoletta. Sok szépet és jót hallhatsz rólam, ha nyitva tartod a kicsi füled.-Kart-karba öltve botorkálunk a hideg folyosón, a festmények meg pusmogjanak, amit akarnak. Majd benne lesz az Edictumban ez is.
-Igen, levitás vagyok, úgyhogy a legjobb emberbe botlottál bele. Most már nem halsz éhen. És téged hogy hívnak? Mi a teljes neved? És honnan jöttél? -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. január 9. 23:06
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 10. 12:43 Ugrás a poszthoz

Nikola

A hős megmentő szerepköre még új nekem, de tetszik. A bátor és rettenthetetlen Hegyi Troll...izé, Nikoletta kisasszony belovagol fényes szőrű fekete lován a festmények világába, kiragadja onnan az ott raboskodó legfiatalabb királyfit, kit bizonyosan a gonosz festőecsetek legsörétebb kényura elrabolt és bezárta őt a két kiterjedésbe. Én pedig mit sem sejtve a fiú magas származásáról, kiemelem abból a tértelen világból és megajándékozom egy egész dimenzióval. Hol találhatni az enyémnél nemesebb szívet és lelket, aki csak úgy osztogatja ezt a határtalan kegyet, hogy szó szerint a határait tágítom ki a srácnak. De ő még a hála legkisebb jelét sem mutatja. Hiába hol van manapság az önzetlenség és a szeretet? Valószínűleg mind nálam, hogy senki másnak már nem maradt. Ám a dimenziók úrnője, mármint én, kegyes vagyok és megbocsátok a tudatlanoknak és kegyesen nyújtom feléjük megmentő kezem, miután meggyőződtek ezek a kezek arról, hogy a varázslat megtört és ismét élvezhetjük mindketten, mindhárom kiterjedést.
- Szóra sem érdemes a bocsánatkérés, mármint részemről. Neked van még mit teperned a kegyeimért. Már az is épp elég, hogy megmentettelek a fejetlenségtől, cserébe majd valami másodat kérem el.- Kacagok gonoszul, egy kicsit kiesve a hős szerepből, hiába, mondom,hogy új nekem még, na. Afelől meg ötletem sincs, hogy mit kérhetnék cserébe, mert ugye a kezét nem lehet, felcserélődnének ezáltal a szerepek.
Szíven ütnek az élcelődései, miáltal azt csak nekem szabad és a hős én vagyok. Mit képzel ez?!
- Úgy értem, ahogy értem. Ne gondold, hogy mindjárt itt és most örök hűséget fogadok neked, arra várj még néhány percet vagy évet.  - Eresztek meg egy újabb ördögi kacajt és felkarolom a szerencsétlen királyfit, hogy hálószobájába vezessem, még jóéjtpuszit is nyomok az orrára, aztán ott hagyom abban a sivár tömlöcszerű gólyalakban. Ha jobban belegondolok, kellemesebb lenne itt a folyosó kövén, mint ott. Vannak élményeim arról a helyről, számoltam a perceket, hogy mikor szabadulok. Nem embernek való hely az. Hallgatom, ahogy a fán alvás alternatíváját kibontogatja, miközben nem is sejti, hogy azzal is jobban járna, mint a gólyák szobájával, de ráér még megtudni. Én minden esetre, elvonulok extrán berendezett hajlékomba és puha nyoszolyámon álomba merülök, egy pillanatig sem gondolva azzal, hogy ő mennyit forgolódik majd vaságyán, minden mozdulatára ügyelve, nehogy a rugós matrac nyikorgása megzavarja  többieket, akik hasonlóan sínylődnek a másik öt ágyon és szintén, lélegzet visszafojtva számolják a plafonon szétmázolt vérszívó szúnyogok nyárról ott maradt nyomait. Áhh, ha sejtenéd, akkor most inkább a fát választanád. Nevetésem elárul, rájön, hogy szívatom, pedig nem állunk túl messze az igazságtól, mint ahogy a hálókörlettől sem. A teljes nevére is fény derül, és a folyosóra is. Kiérünk végre egy világosabb részbe.
-Addig örülj, míg nem látsz.- Mondom kedvetlenül. Hamarosan véget ér az izgalmas kaland. Nem találkoztunk sárkányokkal, sem veszélyes démonokkal, hacsak magamat nem számolom.
- Végül is mindentől megvédtelek, magamtól nem tudtalak. Ott arra, az a fiú gólyák lakhelye, remélem nem tévedtem nagyot, mármint ami a nemed illeti.- Szúrok még egy utolsót, mert hát ki tudja, mikor hoz össze vele a sors, addig is legyen mit beosztania magának belőlem.
- Aztán, ha az egyhangúság és a monotónia nagyon rád telepedne, ne kiabálj nagyon, nincs remény a menekvésre. Visszaimádkozod te még azt a folyosót. Ám, ha szépen megkérsz, akkor máskor is megmentlek, ha bajba jutsz.- Megcsillogtatom előtte a reményt és a velem való találkozás szappanbuborékos netovábbját és szívem szerint lelépnék, és ha nem tart vissza meg is teszem. Magamról mesélni nem szeretek, ezért ezt a kérését el is engedem a fülem mellett. Rajta áll, hogy hogy dönt. Megy vagy marasztal.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 01:25 Ugrás a poszthoz

Lagger

Ez a nap is olyan volt, mint az összes többi általában, legalábbis mostanság. Egy szóval kifejezve, szar, és akkor még finom voltam és nőies. Azt sem tudtam, hogy hogy kerültem az Északi toronyba, mert nem szokásom arrafelé császkálni, talán nem kell magyaráznom, bár azt magam sem tudtam, hogy miért, de ennek így kell lennie. Hegyi kisasszonynak utálnia kell az Északi tornyot és kész. Na mindegy, mert itt van a bagolyház és lehet, hogy Hófehérke nem tölt sok időt a tucatnyi büdös többi bagoly között, most mégis itt keresem, mert ez az utolsó hely, ahol lehet. Miért csavarog folyton, mikor otthon kéne ülnie a kalitkája közelében, ahol finom falatok várják? De neeeem...ő inkább csatangol össze-vissza. Esküszöm, olyan, mint a gazdája. Igaz lehet, hogy az ember háziállata előbb-utóbb hasonul a gazdájával. Ha tényleg ez a helyzet, várhatom, hogy szárnyaim nőnek. Megnézhetné valaki, nem tollas-e a hátam! Magamban pufogva igyekeztem fel a toronyba, azt sem néztem, hova lépek. Szinte nem is láttam, merre járok, csak vittek a lábaim, pedig ezen a részen már jócskán érzékelhető a madarak jelenléte az itt-ott elejtett szagos, csúszós ürülékekből.
- A fenébe...- Csúszott ki a számon, miközben a lábam meg az említett maradványon csúszott meg, ennek eredménye pedig az lett, hogy a legújabb farmerommal landoltam az undormány közepén. Trutyis lett a kezem, a ruhám és hogy fokozzuk az élvezetet, még felülről is kaptam egy jókora adagot, mert nagy nyomoromban felfelé sem tudtam figyelni. Káromkodtam még egy sort, aztán morogva tápászkodtam fel a mocsokból.
- Remek. Már kezdek is hasonlítani a baglyomhoz, legalábbis a szagom már olyan. - Valamennyire letörölgettem magam, és tovább róttam a fokokat, most már teljesen mindegy volt, hogy hova lépek és mibe. Mire felértem a csúcsra, már az idegeim is a csúcson voltak, ha nem találom meg itt sem a baglyomat, akkor talán fel is robbanok, bár nem fognak nagyobb dzsuvát okozni ennél a szétszóródott darabjaim. Körülnéztem a gyenge félhomályban, de így is láttam a rengeteg tollat és felismerhetetlen, gusztustalan dolgokat a padlón és mindenütt. Hófehérkét sem volt nehéz észrevenni, ő volt az egyetlen valószínűtlenül tiszta ebben a retekben. Egy másik bagollyal ült édes kettesben.
- Áhá! Hát itt vagy! Titkos légy ott, meg légy mindenütt - néztem megint körbe afeletti örömömben, hogy nem kell a madarat nagyon fürdetnem, mert védett zugban ült és úgy tűnik, nem töltött itt még annyi időt, hogy átragadjon rá a kosz.
- Remek!- néztem rá szemrehányón.
- És mi a neve a kedves úrnak? - kérdeztem csípősen a laposan pislogó szemeket. Nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy a madár valószínűleg nem érti, hogy mit akarok, sőt azt sem, hogy mi a fene bajom van. Megnéztem az odú bejárata fölé biggyesztett táblácskát, amin egy név állt: "Ferike"
- Ferike?! Jól hangzik. Hófehérke és Hóferike - adtam végül áldásom a kapcsolatra.
- Hanem most már elég volt, ideje lenne hazajönnöd velem, nem gondolod?- Ám kérdésemre a madár csak unottan ásított és óvón kinyújtotta szárnyait Ferike fölé.
- Nem bántom, ha hazajössz most velem - utasítottam a fehér tolltömeget.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 10. 00:01
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 21:55 Ugrás a poszthoz

Lagger

Hófehérke a legnagyobb bánatomra semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy legalább egy kicsit hagyjon abban az elképzelésemben ringatózni, hogy még ebben az életben hajlandó lesz elmozdulni a jóképű tollas lovagja mellől, aki szemlátomást élvezte a kitüntető figyelmet. Már épp romjaimba akartam omolni, mert rádöbbentett a véres valóság arra, hogy nevelési módszerem teljes csőd és ezzel én magam is, amikor egy hang szólalt meg mögöttem. A bagolybeszédből már kezdett elegem lenni, de ez emberi hang volt, és tulajdonosa már meg is jelent a színen, hogy megcirógassa madaram élete párját, aki egy jókora csípéssel jutalmazta a kedveskedést.
- Na, látom, te sem vagy nagy tudású bagolypásztor - jegyeztem meg némi éllel a hangomban. Soha nem értettem ezeket az állatokat, azelőtt nem volt baglyom és nem kerültem vele ilyen intim közelségbe, maximum egy fán ülve láthattam, tőlem jókora távolságban. Talán soha nem szelídülnek meg teljesen, hiszen vadállatok és...Gondolatmenetem közben a lány papírt és tollat vett elő, majd buzgón körmölni kezdett, valami versike félét. Elég nagy zagyvaság volt ahhoz, hogy elkezdjen érdekelni a dolog. Közben a két hós szerelmes élénk pusziszkodásba fogott, mire szégyenlősen elfordultam. Senki nem szereti, ha csókolózás közben figyelik. Az ismeretlen lány hirtelen kérdése váratlanul ért.
- Igazad van, hagyjuk a formaságokat, kedves Mary Poppins. Szólíts nyugodtan Héttörpének! - válaszoltam viszontvigyorogva, nem épp a kérdésre, de rossz szokásom ez. Senki nem zökkenthet ki a gondolatmenetemből.
- Random..random...hát így direktben nem jut eszembe semmi....mondjuk gőzvasaló és....izé...nyakkendőtű?! Ezzel segítettem valamit? - kérdeztem bizonytalanul, mert nem hittem túlságosan a sikerben.
- De tulajdonképpen mit csinálsz te itt? Ez valami hülye büntetőfeladat? Biztosan Amira találta ki, igaz? Ő képes ilyesmire. - Szinte már szánakozva tekintettem rá. Sok mindent tapasztaltam már itt a suliban, de az elmés büntik kitalálásában nálam Felagund prof jár az élen, bár az is lehet, hogy kevés az összehasonlítási alapom. Ez az utolsó gondolat még jó, hogy csak a fejemben fogalmazódott meg, nem lenne hasznos, ha a prof meghallaná, hogy bármiben is az elsőségét vitatom. Ó, szent merőkanál! A tanárokkal jobb itt vigyázni. Érzékenyek, mint a mimóza.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 9. 23:55
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 22:46 Ugrás a poszthoz

Mister Tökéletlenség <3

Hamar rám esteledett a parkban, akarom mondani a réten üldögélve. Olyan mélyen süllyedtem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, rég eljárt az idő felettem, ahogy szokták mondani, bár lehet, hogy az másra vonatkozik?! Mindenesetre az a lényeg, hogy késő van és a takarodó is elmúlhatott, hiszen egy lélek sincs az épületben. Kihalt az egész. Elfelejtettem már, hogy milyen érzés lopakodni, kerülni a világos helyeket a folyosón, összerezzenni minden nesztől, mert ki tudja ki ugrik eléd a következő sarkon, amit egyelőre a sötétség leple takar, sajnos előlem is. Mielőbb vissza kéne jutnom a Levita toronyba legalább, több esélyem lenne a túlélésre ott, a saját prefik között, mint itt. Bizonytalan voltam, és a torkomban dobogott a szívem. Tényleg öregszem, ha a stressz már ennyire kikészít, és az eset bizonyítja, hogy nem nekem való már éjszaka csatangolni a folyosón. Óvatosan osontam a hűvös falhoz lapulva, mikor azt hittem, hogy menten kiugrok a ruhámból.
- Na de kérem! Ne tapadjon rám ennyire, teljesen elnyomja az arcomat! Elkenődik az arcfestékem. - Hallatszott egy méltatlankodó hang a hátam mögül. Meghűlt bennem a vér, és sebesen agyalni kezdtem, ha az illető hang tulaja egy prefi, hogyan vágom ki magam a büntetés alól. ~De várjunk csak! A hátam a falnak lapul, nem lehet mögöttem senki, hacsak...hacsak nem egy...igen, nem lehet más. ~ Megkönnyebbülve fordultam fejemmel a hátam mögé, de fikarcnyit sem láttam. Megtapogattam az orrom előtti felületet, erre a hang még erélyesebben rám rivallt.
- Már megkértem kisasszony, hogy ne macerálja az arcomat!- Halkan elvigyorodtam, mert az jutott eszembe, hogyha a hang egy erőteljes bariton lett volna, akár Révay professzort is sejthetném benne, de női hang volt, és a felület teljesen lapos volt, sőt, tovább tapogatva a kezem keretbe ütközött. ~Szóval csak egy festmény. ~
- Ó, elnézést kérek, de semmit nem látok ebben a sötétben. - Mentegetőztem, de hatástalan volt.
- Mert nem kéne itt sétálgatni ilyen késő este, még a ruhám fodrát is meggyűri. Remélem, hogy nem ússza meg ezt a kalandot!- Hangzott válaszul a jókívánság, mire elhúztam a számat egy rosszalló fintorra és sietősebbre vettem a lépteimet, de a fal közelségét is igyekeztem kerülni. Egy ideig viszonylag nyugalomban közeledtem a cél felé, mikor egyértelmű szuszogás ütötte meg a fülemet. Éreztem, tudtam, hogy ez már nem a fecsegő dámák egyike lesz, hanem hús-vér emberi lény. Legjobb védekezés a támadás, ez volt az egyetlen esélyem a megúszásra. Bátran belerivalltam a sötétbe.
- Hé! Te! Mit keresel takarodó után a folyosón?! Nevet, házat, évfolyamot! -
Reméltem, hogy beválik a csel és a renitens elszalad, ha meg egy prefi, ő sem ismer fel a sötétben. Utólag beismerem, nem volt egy elmés ötlet, de csak erre telt.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 10. 01:34
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 12. 01:45 Ugrás a poszthoz

Mary Poppins

Ez a meglepetések délutánja lesz, éreztem már akkor, amikor a két szerelmetes jómadárra rátaláltam, és ahogy az ő kis életük kezdett összefonódni a rejtélyes kötődés révén, úgy fontak engem is bele az őrület most eredő folyamába, azok a bizonyos szálak, amiről csak megérzéseim voltak, de tudomásom még aligha. Meglepődéseim netovábbja akkor következett be, amikor a lány közölte, hogy a gőzvasaló tökéletes választás, és én már éreztem magamban a zsenialitást, amit egyébként is szoktam  jobb napokon. Büszke voltam magamra, hogy lám, itt van a, mondhatni anyós jelöltem, akivel máris egy hullámhosszon vagyunk. Tekintetében fény csillant, ami lehet csak az őrület fénye volt, de bevallom imádom az őrülteket, hisz én sem vagyok különb náluk. Egyébként is attól, hogy a "normálisak" vannak többen, még nem biztos, hogy mi vagyunk az őrültek. ~Ez szép gondolatmenet volt~ veregettem vállon magam gondolatban. Érett a gumiszoba, de a kalandok ígéretének földje vonzóbb volt számomra mindig is, mint a ganajtúróbogár számára egy kupac lókaki, hogy szépen fogalmazzak. Némán, de egyben izgalommal figyeltem, ahogy a tolla a sorokat rója a fehér papíron, míg elő nem állt a megdöbbentő üzenettel.
- Hát ez valami pompás - bólintottam elismerően. Az eredmény, messze felülmúlta minden elképzelésem. ~ Hogy juthat valakinek ilyen briliáns zagyvalék az eszébe?! ~ Belső monitoromon megjelent az éppen csírázó gőzvasaló - biztosítékot is kiverő képe - és elvigyorodtam, de a további méltatás helyett, csak ennyit mondtam:
- Gondolom kitaláltad, hogy Hófehérke az én baglyom, aki valamiért rákattant a tiédre, így aztán, szegről-végről rokonok vagyunk. - Láttam, hogy ő is elvigyorodott, máris megvolt az összhang közöttünk, ám arra, hogy ezzel a remekművel milyen tervei vannak, arról csak ezután világosított fel.
- Ah! Bármennyire hihetetlen, meg tudlak érteni, nehéz gyerekkorod lehetett, mint nekem - kacagtam rá, és buzgón bólogattam a kérdésre, kedvenc ismerős témában. ~ Egyre cukibb ez a lány, ám én tovább fejlesztem az ötletét. Kedves ismerős, igen, miért ne lenne ~ villant cinkos fény a szememben. Én is papírt és tollat kerítettem, és a következő üzenetet kanyarítottam a fehér lapra:

Kedves fiam!

Tudom, hogy soha nem rivalizáltál a testvéreddel, és mindig jól megvoltatok egymással, de valamit feltétlenül meg kell tudnod. Ő anyádnál nevelkedett, míg te nálam, ezért nem tudhattál róla, de most eljött az ideje ennek is. Mindig szerettem volna, ha legalább egyikőtök továbbviszi a bennem szunnyadó mágiát, de bűnösnek éreztem magam abban, hogy nem erőltettem jobban és hamarabb bennetek az erőt. Öregségemre végre teljesülhetett szívem leghőbb vágya, ugyanis Józsiról kiderült, hogy igenis birtokolja a varázst, megmutatkozott benne a mágia, még ha elég sokára is, de a lényeg az, hogy nem hal ki a családból ez a titkos tudomány. A testvéred mágus, és én úgy döntöttem, hogy ráhagyom mindenemet. Döntésem végleges. Ne haragudj rám fiam!
Ölel, azért még szerető apád.
Kelt: Kassa, 2013.

Elkészültem a levéllel, fel is olvastam Marynek, majd lezártam, és ráírtam a címzettet is: Rédey András Kálmán
Bagolykő, Mágustanoda
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 12. 01:52
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 14. 10:28 Ugrás a poszthoz

Kisherceg

Felszólításomra, némi csönd után, választ is kaptam, és akkor hatalmas kő esett le a szívemről, aztán mikor megláttam a hang gazdáját is, újra elememben voltam. Nem hagytam abba a megkezdett játékot, látni akartam, mi fog kisülni ebből.
- Szabályt szegni éppen te készülsz, sőt, már meg is tetted. Nem kegyelmezhetek neked sem, hiába vagy levitás és hiába is kedvellek. Mindenkire egyformán vonatkoznak a rendelkezések, rád is. Triplán súlyos lesz a büntetés, mert másokat is rosszra csábítasz - fejeztem be az erkölcsi, fennkölt dumát, aztán kissé hátrébb léptem. Nem öleltem vissza, nem egyezett volna kimért és határozott fellépésemmel, ha nekiállok ölelgetni. Szerencsémre eléggé sötét volt ahhoz, hogy ne lássa, ha mosolyra húzódna a szám. Tartottam magam, de nem tudhattam, mikor pattan el rajtam a komolyság álarca.
- Igen, prefi lettem, és teljesen kezdő, de épp ezért lelkes, így nem engedhetlek el. Most azonnal kiszabom a büntetésed. Varázsolnod kell. Nálad van a pálcád? - Figyeltem a reakcióját, nehogy fordítva süljön el a tervem, és a biztonság kedvéért én is elővettem a sajátomat, miközben remélhetőleg ő is. Nem akartam párbajozni vele, de ha mégis abban törné a fejét, hogy megtámad, nem állhatok ott védtelenül. Rászegeztem a varázseszközt, biztos, ami tuti és kiadtam az utasítást.
- Varázsolj ide egy jégpályát, aztán hívj néhány manót, és lejtsetek el egy jégtáncot, Ravel, Bolerójára! - Nem bíztam a sikerében, direkt negyedikes varázslatot csináltattam vele, gonosz vagyok, mert élvezni akartam a nyomorát, ha egyáltalán nekifog. Ám ez csak egy random ötlet volt, de lehet neki sokkal jobb meglepetése lesz, ahogy ismerem.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 14. 13:03 Ugrás a poszthoz

Mary Poppins :D

Elégedett voltam a levél tartalmával, és a stílusával is, bár nem ismertem Rédey apjának írásmódját, de talán hihető lesz a sztori. Cinkostársam is jókat vidult a hátam mögött, ami csak fokozódott, amikor fel is olvastam neki, meg pláne, amikor a címzett is rákerült a levél aljára. Reméltem, hogy a tanár úr, nem veszi túl rossz-néven az igyekezetemet, hogy megtréfáljam, csak egy kicsit. Komoly mellőzésnek tekinteném, ha szó nélkül menne el a csíny mellett, hiszen nem azért fáradoztam vele, hogy ne legyen füstje, ha már lángra nem is fog kapni. Persze azért itt nem állok meg, és ahogy tettestársam szemébe néztem, azt láttam, hogy ő sem. Már nyújtotta is Hóferikét, hogy kössem a lábára a levelet, de nekem kétségeim voltak, hogy egyáltalán életben marad-e szegény állat, ha ennyire szorítja.
- Ferike nem bírná ki azt a hosszú utat, míg leér a toronyból az alagsorba - csóváltam a fejem kétkedően. Nem kellett messzire mennie a bagolynak, hiszen Rédey szobája, valahol alattunk volt. Aztán gonosz ötletem támadt.
- Végül is nem baj, ha megfullad, csak ledobjuk a toronyból, mint egy követ, a címzett úgyis megkapja. - Ördögi tervem hatását figyeltem az arcán, vajon veszi-e a lapot, hogy csak vicceltem? Elismerem, néha túlzásokba esem a poénkodással, és nem mindenki vevő rá, de nekem tetszik, szórakoztat, és végül is ez a lényeg. Ha jó fej, ez a lány, akkor csak nevet egyet, vagy maga dobja le a baglyot a toronyból.
- Figyelj- könyörültem meg rajta, meg eszembe jutott valami más. - Ha a te baglyod viszi el a levelet, könnyen lebuksz, hiszen nem lesz nehéz kideríteni,hogy ki volt a feladó- ködösítettem. Ez úgy hangzott, mintha ő írta volna a levelet, és ezzel már rá is kentem az egészet, közben meg látszólag úgy tettem, mintha védeném.
- Persze, az is lehet, hogy Rédey ravaszabb, és azt fogja hinni, hogy direkt másik bagollyal küldte az elkövető, hiszen a sajátjáról rögtön felismerhető lenne, ezért inkább Hófehérkével küldöm el, mit szólsz hozzá? - Ha egy ilyen nyakatekert körmondat után, még nem vesztette el a fonalat, akkor elismerésem neki. Fogtam a méltatlankodó Hófehérkét, és a lábára kötöttem a levelet, majd egy finom lökéssel útjára bocsájtottam, majd a lányhoz fordultam.
- Niki vagyok, a többi nem is érdekes, de az, hogy levitás vagyok, az fontos. A legjobb ház, ahol sok ilyen hasonlóan okos, szép, és szerény gyerek van, mint én. - Nagyképűséget nélkülöző dumám reméltem, hogy meghatja, elvégre ez volt a teljes igazság, minden kendőzés nélkül. Ebben minden levitárs egyetért velem.
- Na, most te jössz! Kinek küldöd el a levelet? És aztán hogyan tovább? Repkedünk egyet a Nagyteremben, vagy van más terved mára? Ráérek. -
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 15. 11:21
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 21. 19:36 Ugrás a poszthoz

Lagger

Persze, nem hittem egy szavát sem, amikor előadta, hogy szüksége lehet még a bagolyra, csak azért nem dobja le a toronyból. Tudtam, hogy sajnálja a kis bestiát, de attól tartok, hogy Hófehérke sem örülne a vőlegénye idő előtti kimúlásának. Nem erősködtem tovább, de megjegyzésem, az persze akadt:
- A bagoly nem valami jó levesnek, másnak meg nem tudom elképzelni mire használhatnád- mondtam naiv ábrázattal, mintha kettőig sem tudnék számolni, aztán megspékeltem egy csavaros agyament barokkos körmondattal, ecsetelve, hogy melyik szárnyasnak kéne feltűnésmentesen elszállítani az állevelet. Nem féltem Rédey megtorlásától, mert mostanában semmire nem ért rá szinte, bár ahhoz előbb ki kell találnia, hogy ki küldte a küldeményt, és igaz-e a sztori. Arra nem is mertem gondolni sem, hogy lehet egy olyan bűbáj, amivel kideríthető a tettes kiléte. A lány sem akadékoskodott, de sajnos nem ejtették annyira a fejére, hogy ne lásson át a tervemen. Nem baj, úgy szép az élet, ha zajlik. Figyelmen kívül hagytam a megjegyzéseit, és felkötöttem a levelet a hóbaglyomra, majd elengedtem, menjen csak útjára! Rédey valahol máshol tartózkodhatott, mert Hófehérke nem az Északi torony valamelyik szobája felé vette az irányt, hanem teljesen máshová. Nem tudtam sokáig követni a szememmel, mert szerét kellett ejtenem egy bemutatkozást, meg némi önfényezést, de ez hozzátartozik a jellememhez. Tetszett, hogy megerősíti a kiválóságomat, ezét kegyesen viszonoztam egy hasonlóval.
- Mennyire igazad van, látszik, hogy nagy ismerője vagy a témának, gondolom kétszer is sorba álltál, amikor az észt osztogatták. Ebben az esetben, jól esne, ha elárulnád a neved, de megelégszem az álneveddel is, ha már cinkosok lettünk - kacsintottam.
A felvázolt rosszalkodási lehetőségek közül, a lehető legszimpatikusabbat választotta.
- Remek, mintha én javasoltam volna. Akkor szaladjunk el seprűnkért, és találkozzunk a Nagyteremben! Pacsit rá! - emeltem fel a tenyerem, hogy belecsaphasson.

folyt a Nagyteremben...
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 23. 23:58 Ugrás a poszthoz

Lagger

Kipirosodott arccal, lihegve érkeztem meg a szobámba, megmarkoltam a seprűmet, és már fordultam is volna ki az ajtón, amikor megpihent a szemem egy pillanatra, régen nem használt kviddicsmezemen, és a baj nem jár egyedül, még hirtelen ötletem is támadt. Magamban kacarásztam egy sort, miközben gyorsan, illetve a lehető leggyorsabban, magamra kapkodtam a sportöltözetet, majd lélekszakadva rohantam végig a folyosókon, de a Nagyteremnél nem álltam meg. Futottam tovább, seprűvel a kezemben, a talárom csapkodta a combomat a menetszélben, miközben kiviharzottam a nagykapun, az aréna felé véve az irányt. Lihegve lefékeztem a  szertár ajtaja előtt, és egy labdatároló ládát magamhoz véve, szuszogva húzkodtam végig a pálya füvén, egy csíkban felásva és gyökestól kiforgatva a füvet. Aztán észbe kaptam, meg a pálcámat a kezembe, és lebegtetni kezdtem magam előtt, a fickándozó csomagot. Nagy nehezen érkeztem meg a megbeszélt randira, ráadásul, mivel elég sok dolgom akadt, míg elértem idáig, alaposan el is késtem. Lagger, mint ahogy megtudtam a lány nevét, már javában repkedett, szaltózva a levegőben.  Mikor egyenesbe került, felintegettem neki.
- Helló! Megjöttem! Bocsi a késésért, de azt hiszem értékelni fogod- mutattam a már földet ért dobozra.
- Hoztam magunknak egy kis szórakozni valót is. Unalmas csak úgy, szárazon repkedni. - Ezekkel a szavakkal kipattintottam a tároló zárját, kinyitottam, és szabadon engedtem a két gurkót. Azok azon nyomban el is indultak célpontot keresni maguknak. Seprűre pattantam, hónom alatt két ütővel, amit szintén a szertárból menekítettem meg, és felrepültem Lagger közelébe, aztán az egyik terelőütőt átdobtam neki.
- Kezdődhet a móka, Tiéd az elsőbbség - ajánlottam fel a kezdő ütést.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 24. 12:24
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 28. 07:48 Ugrás a poszthoz

Lagger

Meg voltam elégedve magammal, mint általában, remek ötletnek bizonyult a gurkóval való tenisz, ám Lagger arcán tükröződött némi aggodalom, de a móka hevében ez el is sikkadt. Első ütése kicsit szerencsétlen lett, féltettem is, hogy baja esett.
- Jól vagy? - kiáltottam feléje, miközben menekülésre fogtam a dolgot, mert a hülye bagoly rám ragasztotta a másik gurkót. Laggeré pedig, ahogy láttam, pont egy szobor feje felé tartott, ami, ha nem hajol félre, akkor csatlakozhat a fejetlenek csapatához. Végig siklottam az egyik hosszú asztal fölött, aztán tettem egy nagy kört, és fordultam volna vissza, remélve, hogy leráztam a vaslasztit, de az nem tágított. Ott volt az ütő a hónom alatt, de nem akartam bántani, helyette élveztem a fogócskát. Felemelkedtem jó magasra, szinte függőlegesre véve az irányt, olyan magasra szálltam, hogy már kezdtem félni, de ez a félsz, meg az adrenalin hiányzott az életemből. Mióta kiszálltam a kviddicsből, nincs annyi lehetőségem az izgalmak átélésére, így ez a kis veszély, most kifejezetten doppingolt. Amikor már túl magasan voltam ahhoz, hogy élvezzem, és az ijedtség nagyobb volt az élmény okozta élvezetnél, akkor hirtelen zuhanó repülésbe kezdtem. Estem, mint egy darab kő, és elég rendesen begyorsultam, a föld is rohamosan közeledett. Talán el is vesztettem a rémülettől az eszméletemet egy kis időre, mert már csak azt láttam, hogy nem zuhanok, de a falnak fogok csapódni, ha nem teszek valamit sürgősen. Félkómásan biztosan felrántottam a seprűm nyelét, ezért nem zuhantam még le, de nem emlékeztem semmire. Sebesen közeledett a fal, és csak annyira telt, hogy megpróbáltam az ajtó felé irányítani magam, szerencsére nyitva volt, úgyhogy voltak esélyeim a túlélésre. Alig bírtam tartani magam, a lábaim remegtek, aztán egyszer csak valahogy azt vettem észre, hogy nincs alattam a repülő alkalmatosság, és én a földön heverek. Sajgott minden porcikám, néhány pillanatig mozdulni sem tudtam, csak feküdtem a padlón. Aztán óvatosan megmozgattam a végtagjaimat, a fájdalom nem fokozódott, ezért tudtam, hogy nem tört el semmim, csak elég rendesen megütöttem magam. Zúzódások, és horzsolások borítottak, de nagyobb bajom nem esett.  Laggert és a gurkót kerestem a tekintetemmel.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 10. 08:19 Ugrás a poszthoz

Lagger (Bocsi, hogy csak most)

"A landolás lehetett volna tökéletesebb is," hallottam a fülemben Markovits tanár úr "méltató" szavait. - Igen, tanár úr! Kicsit elszúrtam valamit. Talán túl magasra sikerült szállnom, vagy nagyon gyors voltam? - intéztem hozzá a kérdést. Még a földön feküdtem elterülve, felettem a kék ég, alattam a pálya füve. ~ Azt hiszem, most megbuktam.~ Ilyen még úgysem volt, most legalább ezt is megtapasztaltam, fájdalmas. Kívül is, meg ott bent is.
- Kedves Nikoletta, csak szimplán ügyetlen volt. Erre a repülésre kap egy Trollt. - hangzott a tanerő válasza. Látaom fölém tornyosuló alakját, és valamiféle kárörvendést is a szemében, de lehet, csak a fájdalom tette. Aztán lassan átalakult az arca. Eltűnt róla az előbb említett kifejezés, és aggodalommá alakult. Kisvártatva, már nem is ő állt ott, hanem Lagger guggolt mellettem. Az eddigi tompa moraj helyett, kiélesedett a zsivaj, a köd is eloszlott a szemeim elől. Sehol a füves pálya, sehol Markovits tanár úr, ezek szerint a vizsgát is csak képzeltem.
- De jó, hogy itt vagy! - mondtam a lánynak. - Most meg kell keresnem a seprűmet, vissza kell ülnöm azonnal. Csak elsős koromban estem le egyszer, meg a lóval is van ilyesmi, hogy vissza kell ülni. - hadartam kicsit zagyvalékosan, de elindultam megkeresni a járművemet. Nem kell sokat kutatni utána, megvan az. Fel is pattantam rá, aztán intettem Laggernek is, hogy jöjjön velem.
- Gyere, nem árt egy kis óvatosság. Megtesszük az óvintézkedéseket. - Szememmel vizslatva a gurkót, észre is vettem, ahogy épp egy eridonos feneke felé tartott. Ráirányítottam a pálcámat a fém golyóra és ...
- Reducio! - kiáltottam. Sajnos nem a gurkó ment össze, ahogy szándékoztam, hanem a pad, amire le akart ülni a fónixlány. Szépen seggre is csücsült, a vasgolyó meg elhúzott felette. Másodszor is próbálkoztam, akkor már sikerült olyan méretűre kicsinyíteni, hogy bennünk ne okozzon kárt.
- A másik a tiéd!- biztattam bűntársamat, de előbb a labdacsot kéne megtalálni.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 11. 01:00 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe

- Volt három narancslé, két tálca habos-babos, két csuklás, meg három csuklyás, az összesen két dupla tár a fenekébe. Parancsoljon gazdám a számla! - köszöntem el, és lespicceltem a vendéget, egy bazi nagy tűzoltó slaggal. Ahelyett, hogy menekültek volna, egy Leperex-el oldották meg a dolgot.
- Ez így nem lesz jó. - ingattam meg a fejem. A víz, benne van az árban, el kell ázni a sárga földig! - közöltem a nedvesnek a legkevésbé sem mondható vendéggel, aztán hirtelen Aileen termett ott előttem.
- Niki! deficites a kassza! Akassz a nyakukba egy kis felárt!- súgta oda, én pedig erre, egy:
- Oké Főnök-el - válaszoltam. Halk dallamok lengték be a teret, lassan olvadozni kezdett a vendégsereg, majd felébredtem. Meredten az órámra néztem.
- Atyaég! Elaludtam! - tudatosult bennem a dolog. Felugrottam az ágyról, és a tegnap kikészített uniformisomat kezdtem magamra hányni. Igaz, tegnap már kikészített ez a cucc, nem szoktam harisnyakötőt viselni, meg ilyen hasonló parádét, de most ez a legújabb divat, mindenki felveszi. Az összes pincér. Örülök azért, hogy én csak kasszás leszek, és mindenkit alaposan megkaszálok majd, kell a Levita torony újjáépítésére a pénz, meg persze a kirándulásra sem lenne rossz, összegyűjteni egy kis pénzmagot. Majd megkérdezem, hogy a borravalót elteheti-e a személyzet, mert apám megvonta az apanázsomat, így megcsappant a készletem. Tudomást szerzett a viselt dolgaimról. Na, nem én mondtam el neki, de valahonnan megtudta. Mindegy. Sikerült valahogy felöltöznöm, és már szedtem is kettesével a lépcsőfokokat, hogy ne sokat késsek. Amikor azonban átugrottam egy elém vágó bukszust, a kötényem kötője beleakadt az ágakba. Nem történt nagy baj, csak kioldódott a masni, ezért aztán jó hátszéllel, utánam lobogó fehér kötényvitorlával, befutottam a kikötőbe, akarom mondani a sátorba, és bekötöttem a kiakadt masnit. Remélem Runa nincs kiakadva, a késésem miatt, őt nem tudom visszakötni. Lihegve, ziláltan köszöntöttem a népet.
- Sziasztok mindenki. Pánikra semmi ok, csak elaludtam egy kicsit. De a muníció betöltve, arra vigyáztam, de ezután vigyázzon más! - emeltem fel fenyegetően a pisztolyomat. Magamhoz vettem az aprópénzes bukszát, reméltem nem kell majd használnom, mert senki nem fog visszakérni, erről egyébként kezeskedem, és Aileen utolsó szavait még elcsípve a legfontosabb kérdést tettem fel, ami létezik.
- A borravalót megtarthatja a személyzet, mármint én? - vigyorogtam a lányra. Nemet ő sem mondhat, pisztoly van nálam, és nem félek használni. A válaszát már biztosan meghallom, de a köszönési kívánalmakról lemaradtam sajnos. Fogalmam sincs semmiről, de jól van ez így. Pisztoly van nálam, és nem félek használni. Hehehe.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 11. 17:26 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe, Leonie, Lagger

Fő a konyhában az étel, a bárban a pia a fő, nálam meg fő a kötelesség, ezért megigazítottam a tölténytárnak álcázott, tartalék vizes palackot az oldalamon, megtapogattam a pisztolyomat, mi kell még? Minden megvan, indulhat a mandula. Nem voltunk még elárasztva vendégekkel, de csak most nyitottunk, nem is lehet elvárni, hogy az emberek hanyatt-homlok rohanjanak, amint meghallják a hírt. Neeem. Előtte öltözzenek fel például és hasonlók, de aztán uzsgyi, irány a Rét! Leonie is abszolút így gondolhatta, mert már messziről láttam, ahogy rohant, hogy jó helyet kapjon. Tényleg helyes, ha iparkodik, mert pillanatok alatt elfogynak a jó helyek. Reméltem, hogy idejében meg tud állni, és nem lepkehálóval kell összefogdosnom a szétszéledt részeit. Igen, Leonie nagyon szétszórt. Volt már egy fél vendég a vörös ciklon előtt is, de aztán inába szállt a bátorsága, amit egy percig sem csodáltam, elvégre eléggé rémisztően néztünk ki, pláne én, a pisztolyommal a két oldalamon. Ami ugyan vízi, de megtévesztésig igazinak látszik.
Ott tartottam, hogy Leonie befutott, aztán meg kifutott, mint a tavalyi modellek, végül mégis talált egy stabil asztalt, előzőleg néhányat kipróbálva, majd lehuppant egy strapabíró székbe, akarom mondani lehet, hogy a földre, ha Laggernek sikerült kirántania alóla. Remek ez a lány, alkalmazni kéne! Gondolom, a szolgálati öltözékéből, hogy már megtörtént. Úgy éreztem, hogy eljött az én időm, meg itt az ideje, hogy lefoglaljam magam, mert kicsit unalmas itt a préri közepén, ezért elindultam én is az eridonos asztala felé. Fürgén kerülgettem az asztalokat, hogy lecsapjak az első vendégre, aki még nem törzsvendég, mivel van keze és lába is. Mikor odaértem, udvariasan az asztalra helyeztem a számlát, a kezem ügyébe meg a pisztolyt, és kedvesen rámosolyogtam Leonie-ra.
- Íme a számlája Úrnőm. 389 galleon lesz. Visszaadni sajnos nem áll módunkban, mert a múlt héten, erre a hétre a Mágus Minisztérium, egyöntetűleg betiltotta. Kezemet jól láthatóan a pisztolyon nyugtattam, meg magamat is, hogy ne kelljen használni és Leonie fizessen. Ja, hogy még nem is rendelt?! Hát azt nem mondta senki, hogy csak utána kell kivinni a számlát.
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 15. 01:19 Ugrás a poszthoz

Maid Cafe Leonie, Keith és Várffy gazda

Miután Keith azt gondolta, hogy elegánsan lerázott, azzal, hogy majd együtt fizetnek, már szóra nyílt volna a szám, hogy megmagyarázzam neki, miszerint, ha ennyi mindent rendelnek, előre kell rendezni a számlát. Elvégre kikérem magamnak, hogy kikérnek mindent maguknak, aztán ebek harmincadjára jut a sok finomság. Némának kellett mégis, hogy maradjak, mert Runa magával rántott, szinte, és még ara sem maradt időm, hogy lelocsoljam őket egy kis vízzel, előétel gyanánt, meg elősegítendő a jó emésztést, nehogy megfeküdje a gyenge gyomrukat a krumplis lángos. Visszatértem inkább őrhelyemre a kasszához, annál is inkább, mert Yarista várakozott már, hogy lerója adósságát.
- Türelem, fizető pincért terem. - vigyorogtam rá, kiesve abból a szerepből, amiben benne sem voltam soha. Nem nekem találták ki ezt az egészet, de már elvállaltam, meg fogom tudni csinálni, a magam módján. Rendesen visszaadtam az aprót Yaristának, és illendően elköszöntem, kicsit még ki is kísérve a vendéget, aki megúszta szárazon.
- Legyen máskor is szerencsénk, gazdám! - mondtam negédesen, közben azt gondoltam magamban, hogy csak egy nap a szolga világ, és a szerencse forgandó.  Visszafelé mentem a sátorba, megtapogattam az oldalamon fityegő pisztolyokat, és máris éreztem a belém áramló bátorságot, és vitézséget, nincs akadály, és úr legyen a talpán, aki engem lealáz. Még el is mosolyodtam egy kicsit erre a gondolatra, mikor megláttam Leonie-t kúszni az asztalok alatt. ~ Mire készül? ~ fordult meg az agyamban a kérdés. Aztán rájöttem. A csengőkre fáj a foga, de abból nem eszik. Rendeltek elég kaját, a csengő úgysem ehető. Előrántottam a pálcámat, és előbb Keith-re küldtem egy ujjcsomózó átkot, majd teljes figyelmemet a vörösre helyeztem.
- Pofix! - kapta a lány a nyelvragasztó átkot, és a csengettyűre szegezett pálcámat, pedig egy Fixample hagyta el. Csak össze ne keverjem, hogy a csengettyű kapja a Pofixet, de nem, sikerült helyesen, mindent célba juttatni, de a megfelelő hatást, csak remélhettem. Ha minden jól alakul, akkor a csengettyűk a helyükön maradnak, legalábbis azon a pár asztalon, ahol Leonie ügyködött, az ő pofiját fixáltam, Keithnek, pedig keze nincs, amivel segíthetne neki. ~ Niki! Ez remek ötlet volt! ~ veregettem vállon magam gondolatban, ha már más nem teszi meg. A dicséret megilleti a dolgozót, a nehéz munkában, no nem? Teljesen elégedett voltam és a jó érzés hullámain ringatózva, szinte lebegtem. Lábaim nem is érintették a földet, miközben átjárt a mennyei boldogság....aztán nagyot koppantam, mikor újra landoltam a talajon, mert megláttam a sátorba lépni Várffy-t. ~ Nem, ez nem lehet igaz. Erről nem volt szó. Ezt nem csinálom. Senki nem kényszeríthet. ~ Körülnéztem a ponyván belül és kívül is, de mindenki el volt foglalva valakivel, a konyhában is folyt a munka, Leonie-ék rendelése okán, fullon működött a kajagyár. Aztán már nem néztem fel, csak a pénztárgép billentyűit stíröltem, közben éreztem, hogy a közelemben ült le, sőt velem szemben. ~ Mi legyen most? Jöjjön valaki! Ugye jönni fog valaki?! ~ Bementem mégis a konyhába, hogy kiküldjem azt a valakit, mert Várffy  nagyon rázta már a csengőt. ~ Hogy mitől képzeltem azt, hogy csak nézelődni jött, és nem akar semmi mást?! Tiszta hülye vagyok. Találnom kell egy megfelelő embert, aki kiszolgálja, mert én nem fogom, az fix. ~
Hirtelen nagyon melegem lett, a sátor alatt, meg a főzéstől is, sokkal nagyobb volt a hőség, mint kint. Szomjas is lettem, de sehol egy pohár víz. Viszont találtam valami löttyöt, amit egy hajtásra megittam. Néhány manó ijedten nézett rám, de megnyugtattam őket:
- Semmi gond, azt az egy italt, seperc alatt pótoljátok, nem igaz? - Furcsa érzések áradtak szét bennem. Ez, és a manók ijedelme, no meg a hablatyolásuk valami bájitalról, erős gyanút ébresztettek bennem. De mit nekem bájital, ittam már olyat. - fogalmazódott meg bennem. Egyre furábban éreztem azonban magam, és csodálkozva néztem az oldalamon fityegő pisztolyokat, undorodva le is vettem mindkettőt. Aztán lábaim Várffy asztalához vittek, sőt meg is szólítottam:
- Üdvözlöm itthon Gazdám! Remélem, hogy nem hajszolta túl magát ma?! Én örömmel gondoskodom majd a pihenéséről, ha szeretné! Azért vagyok, hogy szórakoztassam, meg persze, hogy felvegyem a rendelését, és teljesítsem a kívánságait. Mit parancsol Gazdám? - ~ Úristen, ez én vagyok? ~ Még harcolt a két énem egymással odabent, de már nem sokáig. Az egyik, teljesen átvette a hatalmat. Könnyű kitalálni, hogy melyik.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. május 15. 01:21
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hegyi Nikoletta összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel