36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 9. 13:19 | Link

Vanília Perwinkle

Csöndesen, nesztelenül ballagok végig a kihalt folyosókon. Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt ilyenkor, hiszen már rég az ágyban lenne a helyem, de egyszerűen nem jön álom a szememre. Körülbelül másfél órája csak feküdtem és bámultam a plafont, de egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, ezért inkább úgy döntöttem, hogy sétálok egyet.
Már a Nyugati szárnyban járok, ami elég messze van a hálókörletünktől és fogalmam sincs, hogy hogy kerültem ide. Csak mentem föl és le a lépcsőkön és közben teljesen elmerültem a gondolataimban. Egyszer majdnem orra is estem az egyik szőnyegben, de szerencsére elég jó az egyensúlyérzékem, ezért sikerült dörömbölés nélkül tovább indulnom.
Egyszer csak elérek egy folyosóra, ahol még soha nem jártam. Érdeklődve nézek körül, de hirtelen meghallok valami suttogást. Riadtan pillantok hátra, de senkit nem látok magam mögött. Az egész emelet sötét és üres. Lehet, hogy valamelyik tanár az, úgyhogy csöndesen odadőlök a falhoz, majd lassan leülök a földre. Így talán nem vesznek olyan könnyen észre...
Fogalmam sincs mióta várhatok itt, de időnként újra hallom a susmogást, ezért inkább nem mozdulok a helyemről. Ahogy telik az idő, egyre jobban érzem magamon, hogy elfog a fáradtság. Már alig tudom nyitva tartani a szemem és közbe nagyokat is ásítgatok. Az már biztos, hogy nem fogok egy hamar fölkelni innen, úgyhogy behúzódok a sarokba és hagyom, hogy elragadjon az álmok világa. Hirtelen megszűnik minden, ami körülöttem volt eddig, eltűnik a folyosó és egy hajón találom magam. Épp a kormányt szorítom és próbálom elfordítani, de érzem, hogy a hullámok nem engedik. Kétségbeesetten kiáltok segítségért, de egyedül maradtam a fedélzeten, így senki nem siet a segítségemre. Egyszer csak szembetalálom magam egy óriási hullámmal, ami teljesen ellepi a hajót és én is elmerülök a víz alá...
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 18:32 | Link

Varga Dávid  

  Óvatosan kilopóztam a szobámból, úgy hogy senki ne vegyen észre. Körülnéztem, és elindultam. Amint elértem a folyosó végét, újra körül pillantottam, tanárt keresve. Ennek hiányban magabiztosan tovább indultam. A sok bolyongás közben véletlenül bementem a konyhába. Gyorsan elslisszoltam, attól félve hogy valaki meglát. Ezután két emeletet végigfutottam. Így értem el A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosójára. Körültekintettem, nem lát-e senki, és óvatosan elindultam a folyosón. Minden páncél mögé benéztem. Az egyik páncél előtt hirtelen hátraugrottam. Majdnem felborítottam az egész páncélsort. Ott egy fiú aludt. Már azt hittem, az egyik gondnok vagy tanár, aki az este mászkáló diákok keresése közben kicsit elszunyókált. Ám nem. Egy rellonos fiú volt. A jelvényéről ismertem fel. Oda lopakodtam mellé, és ébresztgetni kezdtem.
  - Hahó ébresztő! Bármikor ránk találhatnak. Ébresztő! - suttogtam a fülébe, és lágyan megráztam. - Ugye nem akarod, hogy én vigyelek vissza a hálókörletbe? - azzal utoljára megráztam. Felálltam és elindultam tovább éjszakai körutamra. Ekkor suttogást és zörgést hallottam. Megtorpantam, és megfordultam.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 14. 18:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 9. 20:56 | Link

Vanília Perwinkle

A kis esti sétám egész jól alakult és még szívesen folytattam is volna, ha nem hallom meg azokat a zörejeket, amiktől be kell vallanom, hogy eléggé megijedtem. Nem lett volna jó már az első évben elásni magam a tanárok előtt, mert utána nagyon nehéz lenne megváltoztatni az általuk kialakított negatív képet rólam. Ezért azt véltem a legjobb megoldásnak, ha 'elbújok'. Persze a folyosó egyik sarka nem épp a legbiztosabb búvóhely, de jobb mint ha az út közepén állnék.
A nagy ücsörgésbe egészen el is álmosodtam, majd elaludtam. A rossz álmok sorra követték egymást, amikor hirtelen fölpattant a szemem és azt éreztem, hogy valaki a vállamat rángatja. Az első pillanatban semmit nem láttam a sötétben, de azonnal elfogott a félelem, hogy talán egy prefi vagy egy tanár talált rám, de szerencsére tévedtem.
Egy velem egykorú lány állt előttem, legalábbis első ránézésre annyinak tűnt. Ő is biztos tilosban jár, különben nem vágott volna ilyen rémült arcot.
- Öhm... Jó, oké! -Zavarodottan tápászkodtam föl a sarokból, majd kómásan indultam az idegen után. Fogalmam sincs, hogy merre akar vezetni, de egyenlőre még nem ébredtem fel teljesen ahhoz, hogy tisztán tudjak gondolkozni. Bambán lépkedtem előre, de egyszer csak valami keménynek ütköztem. Csak utána kapcsoltam, hogy konkrétan telibe nekimentem a lánynak.
- Jaj, ne haragudj! De... miért álltál meg? - Nézek rá nagy szemekkel. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy tiszta hülyének néz, de sajnos nem tehetek róla, ébredés után mindig ilyen vagyok még egy ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 21:27 | Link

Dávid

 - Semmi baj! - súgtam neki mosolyogva. - Azért álltam meg, mert meghallottam a dámák beszélgetését - azzal kinéztem nem jön-e tanár, aki az éjszaka mászkáló gyerekeket kutatja. Nem jött senki. Síri csend. - Mi a neved? - kérdeztem, és kezet nyújtottam neki. - Az én nevem Vanília Perwinkle! - mondtam. Újra kinéztem a folyosóra, most se jött senki. A dámák időközben elbóbiskoltak. Csak a szuszogásuk hallatszott a nagy csöndben.
Megint kinéztem, most azonban az egyik tanár közeledett. Gyorsan bebújtam a legközelebbi páncél mögé.
  - Sss! - szóltam rá a fiúra, és befogtam a száját. Fülelni kezdtem. A tanár úr távolodó léptei hallatszottak. Kinéztem búvóhelyem mögül, tényleg elment-e. Oda osontam a falhoz és kilestem. Elment. - Előjöhetsz! - szóltam a fiúnak, csendesen. - Menjünk vissza az egyik páncél mögé - és leültem az egyik páncél védelmező árnyékába. - Hoztam egy takarót a biztonság kedvéért. és elő húztam egy jó nagy takarót a pizsamám alól. Jó meleg volt a takaró. Bebugyoláltam magam, és jó mélyen belenyúltam a pizsamámba, és előhúztam még egyet. - Takarózz be vele. - és oda nyújtottam neki.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 14. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 10. 13:02 | Link

Vanília

- Mi? Kik azok a dámák? - Értetlenül néztem a lányra, mert fogalmam se volt, hogy miről beszél, de úgy látszik nem hallucináltam, hiszen ő is hallott valami hangokat. Remélem tudja, hogy mit csinál és nem keveredünk nagyon nagy bajba, bár azt is csak magamnak köszönhetném. Kellett nekem éjszakai túrára indulnom...
- Én Dávid vagyok. - Megráztam a kezét, majd elvigyorodtam. - Hmm... Érdekes neved van, de tetszik! Szoktak becézni? -
Az egyik pillanatban még a folyosón álltunk, de amire föleszméltem, már épp egy páncél mögött kuporogtunk és Vanília szorosan lefogta a számat. Nem igazán értettem, hogy mi ütött a lányba, de biztos észrevehetett valami mozgást.
- Tanár volt? - Kérdezem suttogva, amikor végre elengedett. Kicsit akciófilmes jellege volt az egész helyzetnek, de ezt egyáltalán nem bántam. Úgyis meguntam már a szürke hétköznapokat és nagyon is rám fér egy kis izgalom.
Ezért eldöntöttem, hogy rábízom magam az ismeretlenre, végül is egyszer élünk!
- Ó köszi! - Hálásan elvettem a takarót, majd leültem a lány mellé a földre. Így már rögtön kényelmesebb volt és nem utolsó sorban biztonságosabb is. Mondjuk egy csöppet azért még mindig álmos voltam, de ismerem már magam annyira, hogy tudjam, hogy csak egy kis idő kell és újra olyan leszek, mint aki végigaludta az éjszakát.
- Amúgy te mit keresel itt ilyenkor? - Kérdezem vigyorogva, bár szinte biztos vagyok, hogy hasonló okból jött ki, mint én. Valahogy nekem ilyen a formám. Mindig az izgalmas helyzetekben ismerkedem, de sajnos általában ezek az ismeretségek csak arra a néhány órára szólnak. Azért remélem, hogy ha most jól ki fogunk jönni, akkor még később is találkozhatunk. Így is annyira utálok egyedül lenni. Nem is a csönd vagy a magány miatt, hanem mert unatkozom és nincs rosszabb annál, mint amikor nem tudsz mit kezdeni magaddal. Milyen jó is volt régen, hogy bármikor ki tudtam találni valami jó játékot, ami órákra lekötötte a figyelmemet. Kár, hogy ennek az időszaknak már egy jó pár éve vége lett... Igazából már egyáltalán nem szoktam játszani, kivéve ha a gitározást annak vesszük.
- Melyik házba osztottak be? Csak mert nem hinném, hogy Rellonos vagy, legalábbis én még nem láttalak nálunk. -
Utoljára módosította:Varga Dávid, 2013. március 29. 10:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 18:50 | Link

Dávid

  - Hát a Dámák. Te tudod egyáltalán hol vagy? - mondtam nevetve, hisz mindenki tudja, hogy ez a "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója. - Legközelebb figyelj oda hová mész! - mondtam neki. - Hát én a Vancist szeretem. - válaszoltam. Ő is lelapult intésemre. Még szerencse, hogy befogtam a száját. - Szerinted? - kérdeztem szemrehányóan, hisz mi más oka lehetett volna, mint hogy egy tanár jön. - Hát igazából... azért, mert a szobában nagyon unalmas volt és úgy gondoltam jót tesz egy kis éjszakai séta. Na és te? - kérdeztem tőle, mondjuk gondoltam, hogy ő is alvási problémákba szenved, de jobb hallani az illetőtől. - Én is úgy gondolom, hogy nem rellonos vagyok. Én levitás vagyok, így kicsi a valószínűsége, hogy találkozunk a Rellon klubhelyiségébe. - mondtam fejcsóválva. - Hogy sikerültek a vizsgák? Ha nem akarod elmondani nem kell. - folytattam, nyugtatóan. Lehet, hogyha nem sikerültek neki olyan jól, nem akar majd róla beszélni. Van ilyen. - Lett kiválód? Csak érdeklődöm. - fűztem hozzá gyorsan. Gondolkodtam azon, hogy most már vissza kéne menni a hálókörletekbe, mert le fogunk bukni.
   - Szerintem vissza kéne menni a hálókörletbe, mert lebukunk. Holnap találkozunk valahol? - kérdeztem reménykedve, mivel elég kevés barátom van, és van végre egy ember akivel tudok beszélni. - Ha gondolod találkozhatnánk, a könyvtárban. Jó? Vagy inkább menjünk Bogolyfalvára?- kérdeztem. Szerettem volna találkozni az új könyvtárossal. - Na akkor szia! - köszöntem el. Remélem egyikünk se fut össze egy tanárral. Nem lenne jó, ha éppen a szünetben rúgnának ki.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Varga Dávid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 218
Írta: 2013. március 29. 10:04 | Link

Vancis

- Hát most nem igazán magyaráztad meg- feleltem vigyorogva. Tényleg fogalmam sincs, hogy kik azok a dámák, úgyhogy ha hússzor elmondja akkor se fogom jobban megérteni.
- Őszintén? Nem. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hol vagyok, főleg így éjszaka. De legalább most már felvilágosítottál!- nézek rá hálásan. Szerintem ha nem jelenik meg akkor az egész éjszakát itt töltöttem volna.
- Oké, akkor Vancis leszel! -jelentem ki, majd rákacsintok a lányra.
A következő pillanatban már épp a kezével a számon találom magam, ami kicsit meglepett, ezért rögtön kérdőre is vontam amint kiszabadultam.
- Jó, hülye kérdés volt, csak meglepődtem. -
Hát igen, ő is hasonló okokból jár tilosban, mint én. Pedig már reméltem, hogy valami izgi sztorija van, de sajnos nem.
- Csak nem tudtam aludni. De ne is kérdezd, hogy hogy kerültem ide, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Szerintem a klubhelyiségbe se fogok visszatalálni egy könnyen.-
Vancis egyre szimpatikusabb, mert látom rajta, hogy nem egy olyan lány, akit két mosollyal le lehet venni a lábáról, sőt még kötözködik is. Mindig kedveltem az ilyen csajokat, mert őket nem fogja senki olyan hamar átverni, mint azokat a cicababákat, akik még a legátlátszóbb trükköknek is bedőlnek.
- Szóval Levita... Pedig simán elmennél rellonosnak. - mondom nevetve. Kíváncsi leszek a reakciójára...
-Egész jók lettek szerintem - felelek rögtön. Igazából ha rosszak lettek volna, akkor is simán beszélnék róla, mert nem érdekel különösebben.
- Igen, lett egy K-m Mugliismeretből - mondom, majd vállon veregetem magam.
- Na és neked milyenek lettek? - kérdezek vissza. Szerintem őt jobban érdekli ez a téma, mint engem, legalábbis elég lelkesen kérdezgetett róla.
- Na mi van, kezdesz megijedni itt a sötétben?- gonoszkodok vele és még a nyelvem is kinyújtom rá. Aztán elvigyorodom, hogy lássa, hogy csak viccelek.
- Oké, találkozhatunk. -
A könyvtár szó hallatára elfintorodom. Nem igazán rellonosnak való az a hely, de néha azért én is hozhatok áldozatokat. De csak ha nagyon muszáj!
- Hát... nem vagyok egy nagy könyvtárba járós, szóval inkább a falura szavazok. De ha az most a legnagyobb álmod, hogy eljuss a könyvtárba, akkor legyen. -
Megkedveltem Vancist, úgyhogy szívesen találkoznék még vele. Kíváncsi vagyok, hogy nappal is ilyen-e vagy csak a fáradtság hozta ezt ki belőle. Remélem, hogy az előbbi, mert akkor szerintem nagyon jóba leszünk.
- Szia! További szép estét... vagyis éjszakát- köszönök mosolyogva, majd elindulok a folyosón, remélhetőleg abba az irányba, ahol a Rellon van...
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 29. 10:35 | Link

Dávid és Vanília

Kellemes érzés, amikor valaki úgy mászkálhat az iskolában, hogy bárki szólna érte. Amira kihasználja hogy prefektus, és sűrűn csatangol, mostanában pedig gyakran vannak áldozatai. Szegények általában nem is gondolnák, hogy le fognak bukni, de egyszer biztos rájönnek, hogy hogy kerüljék el az effajta összetűzéseket.
Ezen az éjszakán Amira egy jegyzetfüzettel, és Leoval a nyomában indult el a körletéből. Eredetileg a bájitaltan terembe igyekezett, ahhoz kellettek neki a jegyzetek, amibe egyébként olyannyira belemerült, hogy vagy kétszer rossz felé ment el. Aztán észbe kapott, és elkeveredett a nyugati szárnyba, itt pedig már jobban figyelt. Muszáj, hogyha nem akarja, hogy még ő legyen hátba támadva. Egyébként sem sűrűn látni ilyet, hogy a rellonos leányzó olvas, főleg nem a tananyagból. Szerencséje van az eszével, hogy ráér vizsga előtt áttanulgatni mindent.
A bájitaltan teremhez menet ismét tett egy felesleges kitérőt, és a dámák folyosóján tért észhez. Akkor is csak azért, mert az oroszlán morogni kezdett, és lemaradt a gazdijától körülbelül két méterre.
-Mi történt Leo? -visszafordult hozzá, és a pálcáját -amivel eddig a jegyzeteit világította meg- oda irányította.
Gúnyos mosoly jelent meg az arcán a két éjjeli baglyot látva. Ha nincs Leo, biztos elmegy mellettük anélkül, hogy észrevegye őket. Bár már éppen indulni akartak, még a hangjukra sem lett figyelmes. A dámák motyogása miatt ez mondjuk nem is nagy csoda.
-Név, ház, évfolyam, és magyarázat, hogy mit kerestek itt takarodó után -jegyzeteit leengedte maga mellé, a pálcáját viszont egyenesen a lógósokra fogta. Figyelte az ez által megvilágított arcukat, és választ várt.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 29. 10:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 10:47 | Link

Amira és Dávid

  Hát nem kellett volna elindulni, az holt biztos. Innét már nem lógunk meg, az egyszer tuti.
  - Én Vanília Perwinkle vagyok. Másodikos diák, Levitás, és azért nem voltam takarodó után a háló körletben, mert nem jött a szememre álom - mondtam semmi félelem nélkül. - Ő Varga Dávid. Másodikos és Rellonos. Az okok egyeznek - folytattam, illedelmesen, ahogy azt egy ilyen helyzetben illik. - Elfogadom bármilyen büntetésről van szó, mert megérdemlem, ehhez kétség sem fér. Nem lett volna szabad ilyenkor itt kóborolnom - fejeztem be és vártam, mit mond.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 29. 16:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 29. 11:02 | Link

Lógósok

A válasz normálisan érkezett, amit a korábbiakhoz képest eléggé csodált a feketeség. Mivel a lány, nevezetesen Vanília megmondta az okokat is, és a másikról is amire kíváncsi volt, nem várta, hogy a fiú válaszoljon, csak bólintott.
Átfutott az agyán, hogy annyiban hagyja az egészet, és elküldi őket egyszerűen a hálókörletükbe. Ezt az elnézést nem engedhette meg magának, hát hova lenne így a jó híre? Eleve egészen jó kedvében volt, és a bájitaltan annyira elvonta a figyelmét, hogy nem volt kedve a szemétkedéshez. Pedig simán belekötött volna a lányba amiért feleslegesen járatta a száját, hiszen ő nem azt kérte, hogy mondja el mindkettőjük okát és adatait.
-Holnap este nyolckor várlak a Szertáraknál, ott megkapod a büntetésed. Most pedig tűnj a körletedbe -fejével intett neki, hogy elmehet, aztán Dávidra nézett. Pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy mit kezdjen a fiúval.
-Te meg velem jössz, segítesz -további megjegyzést nem fűzött hozzá, az eredeti célja felé, a bájitaltan terembe indult Dáviddal, és Leoval az oldalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 9. 21:31 | Link

Miss Tökéletesség

Mivel korainak találtam még a lefekvéshez az időt, elhatároztam, hogy kicsit körbejárom az iskolát. Az éj leple alatt majdnem bárhova el lehet jutni, ha óvatosak vagyunk. Miért járnak az állatok éjjel vadászni? Miért van olyan sok éjjeli állat? Mert nem veszik észre őket. Én is éjjel megyek vadászni, egy kis kalandra. Csak azt remélem, találkozom valakivel, aki társam lehetne. Az elhatározás megvan, még csak egy ötlet kell, amin az egész iskola röhöghet. Amit majd negyven év múlva is névtelenül fognak emlegetni. Az unokáimnak dicsekedhetnék, hogy mekkora csínyt követtem el diákkoromban. Lesz amiért büszke legyek magamra. Egész érdekes volt a séta a Fecsegő Dámák freskójának folyósójáig. Az éjszaka elrejtett, nem találkoztam egy prefektussal sem, sőt még azzal az öntelt rabszolgahajcsárral sem. Szerencsére. Még mindig zavar, hogy a felelőtlensége miatt kaptunk büntetést. Meg is halhattam volna, ha Lotte nem tompítja az esésem. Két órán át nevetett rajtunk. Ez a dolga a prefektusnak? Idéntől szerencsére javul a prefektusi gárda minősége, mivel a kis vörös Szerelmem, meg Kiva is bekerült. Lesz itt rend. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyerekes Leonie egyszer prefektus lesz. Kicsit az is furcsa, hogy terelőként játszik. Komolyan ilyen idegesítőek ezek a Dámák? Ha megszólalok, biztos lebuktatnak valamelyik éjjeli bagoly prefektus előtt. Mi volt ez a hang? Most már értem miért mondják az öregek, hogy ne fesdd az ördögöt a falra. Ki lehet az? Ha előbújik, tuti nem Amira, mert ő megvárná, hogy szenvedjek. A szívem a torkomban kalapált. Csak azt tudom remélni, hogy Leonie-val fogok összefutni. Vagy esetleg Kivával. Akkor biztosan megúsznám a büntetést, szerencsére. Ha jól hallom, a lépések közelednek. Bezzeg ilyenkor a dámák csendben vannak. Sose bízz meg egy freskóban, úgy is átver. Menekülési utak száma nulla. Szuper. Ugye nem csaphatnak ki emiatt? Lehet, hogy ez az utolsó sétám a kastélyban?
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. április 9. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 9. 22:46 | Link

Mister Tökéletlenség <3

Hamar rám esteledett a parkban, akarom mondani a réten üldögélve. Olyan mélyen süllyedtem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, rég eljárt az idő felettem, ahogy szokták mondani, bár lehet, hogy az másra vonatkozik?! Mindenesetre az a lényeg, hogy késő van és a takarodó is elmúlhatott, hiszen egy lélek sincs az épületben. Kihalt az egész. Elfelejtettem már, hogy milyen érzés lopakodni, kerülni a világos helyeket a folyosón, összerezzenni minden nesztől, mert ki tudja ki ugrik eléd a következő sarkon, amit egyelőre a sötétség leple takar, sajnos előlem is. Mielőbb vissza kéne jutnom a Levita toronyba legalább, több esélyem lenne a túlélésre ott, a saját prefik között, mint itt. Bizonytalan voltam, és a torkomban dobogott a szívem. Tényleg öregszem, ha a stressz már ennyire kikészít, és az eset bizonyítja, hogy nem nekem való már éjszaka csatangolni a folyosón. Óvatosan osontam a hűvös falhoz lapulva, mikor azt hittem, hogy menten kiugrok a ruhámból.
- Na de kérem! Ne tapadjon rám ennyire, teljesen elnyomja az arcomat! Elkenődik az arcfestékem. - Hallatszott egy méltatlankodó hang a hátam mögül. Meghűlt bennem a vér, és sebesen agyalni kezdtem, ha az illető hang tulaja egy prefi, hogyan vágom ki magam a büntetés alól. ~De várjunk csak! A hátam a falnak lapul, nem lehet mögöttem senki, hacsak...hacsak nem egy...igen, nem lehet más. ~ Megkönnyebbülve fordultam fejemmel a hátam mögé, de fikarcnyit sem láttam. Megtapogattam az orrom előtti felületet, erre a hang még erélyesebben rám rivallt.
- Már megkértem kisasszony, hogy ne macerálja az arcomat!- Halkan elvigyorodtam, mert az jutott eszembe, hogyha a hang egy erőteljes bariton lett volna, akár Révay professzort is sejthetném benne, de női hang volt, és a felület teljesen lapos volt, sőt, tovább tapogatva a kezem keretbe ütközött. ~Szóval csak egy festmény. ~
- Ó, elnézést kérek, de semmit nem látok ebben a sötétben. - Mentegetőztem, de hatástalan volt.
- Mert nem kéne itt sétálgatni ilyen késő este, még a ruhám fodrát is meggyűri. Remélem, hogy nem ússza meg ezt a kalandot!- Hangzott válaszul a jókívánság, mire elhúztam a számat egy rosszalló fintorra és sietősebbre vettem a lépteimet, de a fal közelségét is igyekeztem kerülni. Egy ideig viszonylag nyugalomban közeledtem a cél felé, mikor egyértelmű szuszogás ütötte meg a fülemet. Éreztem, tudtam, hogy ez már nem a fecsegő dámák egyike lesz, hanem hús-vér emberi lény. Legjobb védekezés a támadás, ez volt az egyetlen esélyem a megúszásra. Bátran belerivalltam a sötétbe.
- Hé! Te! Mit keresel takarodó után a folyosón?! Nevet, házat, évfolyamot! -
Reméltem, hogy beválik a csel és a renitens elszalad, ha meg egy prefi, ő sem ismer fel a sötétben. Utólag beismerem, nem volt egy elmés ötlet, de csak erre telt.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2013. április 10. 01:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 11. 19:57 | Link

Hófehér jaguár, ami párduc

Mit mondanak a dámák? Ne kenje össze a sminkét? Akkor valószínüleg a másik ember is lopakodik. Szóval ő is bújkál, tehát nem prefektus, és nem is tanár, mert akkor nem bújkálna. Azt hiszem ezt megúsztam. Bátran távolodtam a faltól, amihez hamarabb bújtam. Reméli a díva, hogy büntetést kap? Szerintem azért a prefiket meg a tanárokat ismerik, még könnyebb volt a lelkiismeretem. De ki lehet? Ez a hang ismerős... Talán Adria? Nem, nem hiszem. Már majdnem nevetve léptem, hogy  meglássam a dáma molesztálóját, de ekkor megütötték a fülemet a súlyos kérdések. Ki vagyok? Kik is vannak fiú prefektusok? Nem szeretném, hogy miattam vonjanak le pontot a levitától, így sincs sok... Mondjam, hogy Noel vagyok? A prefik ismerik egymást, és a jelvényem is kérné. Sodorjam bajba azt a gyáva Ront? Nem tehetem meg Leonie-val. Tényleg Leonie is lehetne a hang gazdája, de biztosan nem Ő. Százezer közül is felismerném gyönyörűen csilingelő bársonyos tündérhangját. Mi van ha Kiva? Ő biztos elengedne, mivel ő a csapatom kapitánya.
-Zsolt Perott. Levita, második évfolyam.
Mondtam rendkívül szomorúan. Kiléptem a fal takarásából, hogy leendőbeli büntetőm szemébe nézzek. Úgy álltam, hogy lássak, és felismertem a diákban a legkedvesebb levitást. Hegyi Nikit.
-Prefektus lettél?
Rámosolyogtam, majd odamentem mellé és röviden megöleltem.
-Hogy vagy? Rég találkoztunk.
Nem hiába indultam utamra. Az éjszaka zakar, tt az idő rosszalkodni.
-Nincs kedved szabályt szegni?
Mosolyogtam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 14. 10:28 | Link

Kisherceg

Felszólításomra, némi csönd után, választ is kaptam, és akkor hatalmas kő esett le a szívemről, aztán mikor megláttam a hang gazdáját is, újra elememben voltam. Nem hagytam abba a megkezdett játékot, látni akartam, mi fog kisülni ebből.
- Szabályt szegni éppen te készülsz, sőt, már meg is tetted. Nem kegyelmezhetek neked sem, hiába vagy levitás és hiába is kedvellek. Mindenkire egyformán vonatkoznak a rendelkezések, rád is. Triplán súlyos lesz a büntetés, mert másokat is rosszra csábítasz - fejeztem be az erkölcsi, fennkölt dumát, aztán kissé hátrébb léptem. Nem öleltem vissza, nem egyezett volna kimért és határozott fellépésemmel, ha nekiállok ölelgetni. Szerencsémre eléggé sötét volt ahhoz, hogy ne lássa, ha mosolyra húzódna a szám. Tartottam magam, de nem tudhattam, mikor pattan el rajtam a komolyság álarca.
- Igen, prefi lettem, és teljesen kezdő, de épp ezért lelkes, így nem engedhetlek el. Most azonnal kiszabom a büntetésed. Varázsolnod kell. Nálad van a pálcád? - Figyeltem a reakcióját, nehogy fordítva süljön el a tervem, és a biztonság kedvéért én is elővettem a sajátomat, miközben remélhetőleg ő is. Nem akartam párbajozni vele, de ha mégis abban törné a fejét, hogy megtámad, nem állhatok ott védtelenül. Rászegeztem a varázseszközt, biztos, ami tuti és kiadtam az utasítást.
- Varázsolj ide egy jégpályát, aztán hívj néhány manót, és lejtsetek el egy jégtáncot, Ravel, Bolerójára! - Nem bíztam a sikerében, direkt negyedikes varázslatot csináltattam vele, gonosz vagyok, mert élvezni akartam a nyomorát, ha egyáltalán nekifog. Ám ez csak egy random ötlet volt, de lehet neki sokkal jobb meglepetése lesz, ahogy ismerem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 15. 13:51 | Link

Aranyszívü szerénység

A nyugalom kezdte átjárni a testem. Óriási megkönnyebbülés volt meglátni Nikit. Örültem, hogy nem egy prefektussal futtam szemben. Legalábbis azt hittem. Mikor Niki mondta, hogy Ő prefektus nem hittem neki. Az aggodalom, meg a hihetetlenség annyira elkábított, hogy eszembe sem jutott elkérni a jelvényét.
-Triplán?! Rosszra csábítok másokat? Miről beszélsz? Nincs velem senki...
Mi történt Nikivel? Ezt nem tudom elhinni. Sokkal jobb fej volt. Ő soha nem büntetne meg. Vagyis iyen durván... Rendben... Akkor jöhet a megérdemelt büntetés. Arcomon látszhatott a szomorúság. Nem érdemlem meg ezt az igazságtalan büntetést. Egy prefektussal nem szerencsés veszekedni. Vagyis, jó, tudom szembe szálltam Amirával, de ezt soha nem tudnám megtenni Nikivel.
-Gratulálok a kinevezéshez. Légy boldog!
Csak ennyit tudtam kinyögni. A régi Niki akármikor elengedne. Ha tanár lenne a közelben, akkor is bújtatott volna. Változnak az idők...
-Nálam...
Elővettem a pálcám Niki utasítására, és elképedve hallgattam végig kérését.
-A glacius-szal? Dehát az negyedikes tananyag. Ráadásul nem is könnyü. Dehát ezt mondta Niki. Neki bármit megtennék. Felemeltem a pálcám és kimondtam a varázsigét.
-Glacius!
Pálcámból egy vízcsepp folyt ki. Tökéletes, még körülbelül tízezer ilyen, majd egy lehütő varázslat. Egyáltalán van ilyen? Amit tudok? Hirtelen nem jut eszembe egy sem. Mivel nem tudtam jégpályát csinálni elindultam a honyha fele. A manók akkor is sürögtek, még egy sütit is kaptam tőlük. Nagyon finom volt, majd tíz szimpatikus manót kiválasztva visszamentem a folyosóra.
-Elég lesz?
Még mindig le voltam sújtva, de ekkor jutott eszembe a prefektusi jelvény.
-Hol a jelvényed?
Kérdeztem ezt már bátran. Ha nem látom a jelvényét, akkor meg fogom mondani:
-Szóval így. Becsaptál, pedig én téged nem. Te is izgalmat keresel?
Gondolkodtam.
-Niki, bocsánat elnyerés képpen játszódj velem! Manó tologatóst, vagy valami hasonlót. Csinálj jégpályát, majd mind a kettesn felállunk a pálya két végére. A pontos szabályokat majd kitaláljuk.
Már gyerekes mosollyal készültem a játékra, bár mosolyom nem olyan gyönyörü, mint Leonie-é.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 19. 23:49 | Link

Keith
beköltözés, 6. felvonás, március 30.

Szinte kezdi azt hinni, hogy a sok gyúrásnak köszönhetően most földbe döngölheti Keith-t, de önbizalmát Herci pár könnyed mozdulattal elrejti egy adag édesség mögé. Valóban olyanok, mint a kölykök. Mármint a kölyökkutyák, csak annyi a különbség, hogy ők nem piszkítanak maguk alá, vélhetőleg. Pedig Leonie még bele is harap a szőkeség kezébe, kisebb jelzésként, hogy ugyan ne koszolja már össze a szép pandás öltözékét. Esélytelen. Megadja magát, és inkább a csata martalékává vált vörös tincseit kezdi vizsgálgatni nagy derűsen. Ezt nem lesz egyszerű kimosni, még perwollal sem. Vagy az nem is hajra van? Áhh… Mázlija, hogy annyira el van foglalva ezzel, csak az utolsó pillanatban bámul fel Keithre, aki éppen őt nézi. Khm... árgh… asdasd… Ilyesmi gondolatok suhannak át agyán egy pillanat leforgása alatt, de mire feleszmél, az úriember már eltűnt a látómezejéből, és valahol gonoszan kacag az ő szerencsétlenségén. Legalábbis így érzi, amíg egy kéz be nem tolul az arca elé. Arcáról eltűnik az álca, ami - színét tekintve - segített neki egybeolvadni a hajával, majd elkapja a felé nyújtott praclit, és talpra szökken.
A legkevésbé sem álmos. Olyannyira nem, hogy maga is ugrándozásba kezd a folyosóra menet, de a küszöb előtt leállítja az urat, és felpattan karjaiba. Mert ugye nem is lenne igazi a hozzászólás, ha Leonie nem kerülne fizikai kontaktusba Hercivel. Meg aztán arcát odadörgöli a srác mellkasához, mintha kedves kis cica volna. Az ő célja azonban az, hogy az arcára ragadt süteményt eltávolítsa. Fő a kedvesség. Keith ruhájának meg már úgyis mindegy.
-Úúú, nézzük meg a dámákat! – Kezdi el ráncigálni a szőkeséget az említett képekkel teli folyosó irányába. Közben mindenféléről magyaráz a srácnak, gondolatmenete szinte lekövethetetlen. A cápák félelmetes fogsorától egészen a balettozás mikéntjéig, minden előfordul szövegelésében. Ráadásként ott tolat pajtása előtt, meg táncolgat, ami csak belefér.
-Innen indulnak a pletykák! – Jelenti be vidoran, miközben odahúzza társát az egyik festményhez. Úgyis kiderült már, hogy az mennyire kedveli a művészetet, biztos ehhez is lesz egy-két szava, hiszen a dámák gyönyörűen ki vannak dolgozva, ezt még a kis törpe is észleli, mint mobil a térerőt.
-És nééézd! Milyen szép ruhája van ennek a néninek! – Gyönyörködve bámulja az említett darabot. Egy ilyenben igazi hercegkisasszonynak érezhetné magát. Túl az Óperencián meg hasonlók… vagy inkább túl a BK kapuján?
-Úúúú, azt is nééézd! Ez még szebb, mint az előző! – Szavai nem kis méltatlankodást váltanak ki a festmény szereplőjéből, de ez őt egy cseppet sem zavarja, és már rongyol is a következőhöz.
-Nekem is kell egy ilyen! Milyen finom úri hölgynek néznék ki benne, gondolj csak bele! – Kezeit kecsesen, majdnem kecsesen kitárja, és pukedlizik egyet. Meg kell hagyni, egy pukedliző panda, aki tiszta sütemény… a legkevésbé sem hasonlít egy szép hercegkisasszonyra.
-Júj, öltözzünk be egyszer! És Te lehetnél a Szőke… - Egy pillanatra elhallgat, és roppantmód zavarba jön, de azonnal javít. – Lehetnél a szőke ló! – Egyből úgy érzi, hogy nem buktatta le saját magát a hercegezéssel.
-Akit betörök! Húúú… harcos amazon vagyok! Nem is, indiánlány, azaz Pocahontas! Te pedig Szilaj! – Igazi indián módjára kezd körbe-körbe ugrálni, majd óvatosan kezdi becserkészni a vadlovat, hogy a hátára vethesse magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 21. 01:57 | Link

Leonie
beköltözés, 6. felvonás, március 30. éjjel 1 körül

Ha Leonie még magához mérten is furcsán viselkedne, valószínűleg az se tűnne fel Keith-nek, egészen egyszerűen azért, mert ma semmi nem túl szokatlan a számára. Leonie mellett borzasztó könnyen megőrül az ember, egyelőre a kifejezés legpozitívabb értelmében, és mivel Keith se az a típus, aki visszafogná a mondanivalóját, roppant boldog, amiért már az iskola kapujában egy hozzá hasonló emberbe futott bele...pontosabban futott belé.
- Héééj...- Mikor kiérnek a folyosóra, Vörös Bozont úgy kezd rohangálni, mintha egy játszótérre érkeztek volna. Keith-nek elég egy rövid pillanatra rápillantania az ingére, megvizsgálva mennyire koszolták össze, hogy újra felnézve már ne találja a lányt. Szerencsére Leonie csak egy széles körtáncot járt körülötte, és már érkezik is, hogy újra megragadja a karját és elrohanjanak, maguk mögött hagyva szörnyű tettüket, az összemorzsázott szőnyeget.
És Leonie beszél, beszél, beszél, Keith pedig hasonlóan képtelen válaszokat ad, könnyedén nevetve és komolyan, mintha tényleg lenne értelme az eszmefuttatásaiknak. Elképzelhető, hogy Magellán kvibli volt és ő fedezte fel a szalamandrákat, és az ellen se tud senki érvelni, hogy a főnixek nem átváltozott Múzsák, Herkules korszakából. Az viszont valóban nehéz döntésnek bizonyul, hogy Leonie hangját, vagy fel-le ugráló bozontját könnyebb-e követni, ha közben te is folyamatosan forgatod a fejed, tátott szájjal csodálkozva a kastély monumentális építészetén, vagy csak egy szép fáklyatartón. A tempójuk ellenére lassan haladnak, mert mindketten égető szükségét érzik annak, hogy széltében-hosszában bejárják a folyosók legapróbb területeit is. Ha Leonie tánc közben véletlenül Keith-nek ütközik, ő kecsesen megpörgeti a lányt, lendületet adva neki, vagy felkapja és forog vele a következő érdekességig, ahol aztán ő marad le kissé. Keith úgy érzi magát, mintha egy őrült, színes, brazil felvonulás képviselői lennének, akiknél sose lehet biztos az ember, hogy tudják-e egyáltalán hol vannak, kik ők és mit csinálnak, vagy csak nem foglalkoznak vele. Könnyen nevetnek, nem keresnek rá különösebb indoklást.
- Ahha, szóval ide jönnek azok, akik világgá akarnak kürtölni valamit, csak nem akarják, hogy egoistának tartsák őket...- Jegyzi meg vigyorogva, mikor Leonie odahúzza őt az első dáma elé. Beszéd közben egy hamar tovaillanó pillanatra megöleli a lányt, tudat alatt talán jelezve, mennyire felszabadult most, és mennyire élvezi a ma éjszakát. Ez a gyors mozdulat viszont olyan ösztönös, hogy nem is veszi le éberen vizsgáló szemét a festményről, csak a szája mosolyog. Különben is, amíg képeket néz mindig komoly a tekintete, látszik, ahogy cikáznak a fejében a gondolatok - ezeket azonban most kivételesen megtartja magának, nem úgy, ahogy a lentebbi folyosókon tette, és a kép bámulásából is hamarabb ocsúdik fel, hogy figyelhessen Leonie-ra.
- Tényleg gyönyörűek...- Egyetértőleg bólint egyet, aztán végignézi a pukedlit, és meg se próbálja visszafogni a nevetését.
- Most inkább úgy nézel ki, mint a hercegnő 6 éves, parókás, jelmezes unokahúga. - Állapítja meg gyermeki őszinteséggel, majd újra a festett hölgyekre néz, és Leonie-ra. Nem tudja elképzelni, hogy Vörös Bozont a méregdrága, gyönyörű ruhákban máshogy viselkedne, mint melegítőben, de elbírt már a történelem jó néhány őrült uralkodóházat. Leonie lenne az, aki kikergetne a kastélyból egy péket, utánafutva és kenyérdarabokkal dobálva, mert bántott egy kismadarat.  
Őszinte csodálkozással szökik fel a szemöldöke, mikor Leonie, látszólag minden ok nélkül zavarba jön egy pillanatra, de nem adnak neki lehetőséget a tűnődésre és a kérdezésre, mert a Hercegkisasszony újra cipeltetni óhajtja magát. Körülöttük már minden portré felébredt, vagy ha nem, hát felkeltették, úgyhogy körbeveszik őket a legyező mögött sugdolózó, sokat sejtetően mosolygó hölgyek. Keith nem tanúsít ellenállást, elvégre az egyedüli személy ül a hátán, aki ezt indiánként megteheti - a képeken szereplő úri hölgyeknek például semmi esélyük nem lenne.
- Sose törik be a vadló! - Neveti, bár ennek ellenére ő néhány kör után mégiscsak lihegni kezd. Jó, hát akkor maradjon a lelki erő. Egy kuncogó vörös ruhás nő festménye előtt egyenesedik ki, az érkezést teljes mértékben Leonie-ra hárítja. Bízik benne, hogy van annyira ügyes, hogy nem a hátsófelén köt ki.
- Azt hiszem mégsem öltözök majd lónak...- Saját véleménye szerint igazán okos végkövetkeztetést szűrt le, de nincs ok a pánikra, rengeteg egyéb ötlete van.
- De lehetek páncélos lovag, sárkány, vagy királynő. - Minden szerepre gondosan áldoz néhány másodpercnyi színjátékot, jól észben tartva a kötelező mozdulatokat, úgy mint a kardsuhintás, helyben repülés, vagy a méltóságteljes porté-állás.
- Én lennék a történelem első transzvesztita királynője...- Sóhajtja álmodozó arccal, időközben pedig továbbindul a folyosón. Ritkán áll meg képenként, de azért mindegyiket megnézi.
- Sssss...- Tájékoztatja a lányt, mikor egy ablakhoz érnek, amit ő gondolkodás nélkül ki is tár, és vidáman kihajol rajta. Mellettük még éppen látszik a kastély egy másik szárnya, messzebb látszanak a falu fényei, de a mögötte elterülő hegyek teljes sötétségbe vesznek, ahogyan az alattuk fekvő terület többsége is; az ég viszont tiszta, a hőmérséklet pedig vérfagyasztó.
- Hát ez tök jó...- Már felmászott a széles párkányra és így is csípőig kilóg az ablakból, amikor is hirtelen visszarántja magát, de csak azért, hogy Leonie-t is odavonja maga mellé. Fél perc elég, hogy átfázzon, a márványpadló eddig se volt hízelgően meleg zoknis lábának, bár nem mutatja jelét, hogy ez rosszul érintené.
- Ha most itt lenne egy seprű, körberepülhetnénk a kastélyt. - Vázolja boldogan leugorva a párkányról, és szórakozottan kiszed néhány tésztadarabot Leonie hajából.
- Mit szólnál hozzá, ha felmennénk az Eridonba? Mutatok néhány dolgot, a manók már biztos felvitték a bőröndömet.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 21. 02:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. október 5. 13:22 | Link

Ashley

A kislány gondolkodása teljesen más, mint az enyém, vagy bárki másé ebben az iskolában, amihez feltételezem, hogy hozzájárul az is, hogy a társainál is fiatalabb néhány évvel, nemhogy nálam. Tudtam, hogy vannak dolgok, amiket nem ért meg, de abszolút nem is bántam. Akkor lenne csak igazán nagy baj, ha megértené a dolgokat, amikhez még túl fiatal volt. Annyira nem érdekel az egész szerelmi téma - amit ő hatalmas nagy dolognak gondol, holott majd meglátja, lesz ennél sokkal, de sokkal rosszabb is -, hogy tovább firtassam. Tudtam, hogy bár Kornél is igyekszik kedves és türelmes lenni vele, a dolognak nincs jövője; túl nagy volt kettőjük között a korkülönbség. Jelenleg. Persze, néhány év múlva már az egész észrevehetetlenné alakul majd, de most még sok volt, és bárhonnan is néztem, Ashley kislánynak számított.
A kislány visszaszólására a banyának elnevetem magamat, hihetetlen mennyiségű gúnyosság van a hangjában, és olyan érvet hoz, amelybe nem lehet belekötni. Mégis valahogy számomra nevetségesnek tűnik az egész, látszólag a banya viszont meghökken rajta, ami nekünk csak jó. Ashley kérdésére nem válaszolok azonnal, megvárom, hogy kissé távolabb kerüljünk.
Ahogy közeledünk a folyosó végéhez, majd a lépcsőn felmászva a "Fecsegő Dámák" képének folyosójára érünk, kissé talán fellélegzek. Már nem sok választott el az Eridon klubhelyiségétől minket, sőt, ha jól gondoltam, már csak ez az egyetlen egy hosszú folyosó volt hátra. Ahhoz képes, hogy még mindig kislánynak tartottam Ashleyt, meglepően normálisan tudtam vele beszélgetni, bár közel sem komoly dolgokról, de ez egyáltalán nem volt probléma.
- Mert önmagában a gondolat is nevetséges - válaszolom kissé gúnyosan neki. Bár sok mindent el tudtam képzelni a kastélylakóktól, ezt pont nem; mindenki tudta, hogy milyen lányokkal volt eddig kalandom, és a tizenhárom évesek nem ebbe a kategóriába tartoztak.
Sietősebbre veszem a lépteimet, hogy minél előbb a folyosó végére érjünk, és mehessek dolgomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 8. 12:16 | Link

[Olivér]

Olivér hangosan nevetni kezd, ami a kastélyfalakról visszapattanva olyan, mintha szikrázna valami. Furcsa érzés ezt hallgatni, de határozottan tetszik a lánynak, miközben sétál vele tovább, és azt fontolgatja: ezt a nevetést ő váltotta ki. Kihúzza magát, elvégre ez nagy dolog, egy ilyen nagy fiút megnevettetni, ráadásul szándékosan sikerült neki, szóval nagyon büszke magára.
A fecsegő dámák most is fecsegnek, ami kicsit zavarja, mert közben a lábait is gyorsan kell kapkodnia, és így nehezebb beszélgetni: loholva, ekkora hangszennyezésben. Azért figyel Olivérre, és próbálja összeadni-kivonni magában, hogy akkor most végül is kedveli-e a rellonos nagyfiút, vagy sem. Undok is, meg kedves is, és ez összezavaró ám, sokkal könnyebb lenne egy fekete-fehér világban élni, bár minden bizonnyal sokkal unalmasabb is. Felfelé nézve rá hallgatja a magyarázatot arra, hogy miért nem zavarja Olivért, hogy összeboronálják vele. Nagyot sóhajt értőn a végén -megsértődhetne, de minek? Nem tetszik neki a fiú, nem akar tőle semmit sem, és különben is... nem igazán az a fajta. Kipillant az egyik nagy ablakon a csillagos égboltra, miközben megfogalmazódik benne az az érzés, amiért már jó ideje próbálja elérni, hogy nagynak tekintsék (a Kornélos dolgok mellett, persze):
-Milyen jó érzés lehet, ha nem gúnyolnak ki lépten-nyomon! Úgy bemenni egy tanterembe, hogy nem dobálnak meg galacsinokkal, és úgy sétálni valakivel, hogy nem röhögnek ki.-
Először nem tűnik fel neki, hogy mindezt hangosan kiejtette a száján, aztán meg már nem bánja. Nem szokott ő nyavalyogni az élete miatt, nagyon szereti ugyanis, a családja tökéletes, szereti önmagát is, lehetne sokkal rosszabb helyzetben, na. Mégis azt gondolja, hogy a folytonos rémálmoknak nem lehet örülni, hogy a vizsgadrukk alatt leadott kilókkal szerzett vékonyság már-már beteges, és lehetne jobb. Mindig lehetne jobb, de annak is örül, ami van, jelen esetben a mellette lépdelő rellonosnak.
Megtorpan a rövid kis emelkedő folyosónál, ami a portrébejárathoz vezet, és szembe fordul Olivérrel.
-Köszönöm szépen, hogy elkísértél!-
Bátran előrelép, és lábujjhegyre pipiskedve, a vállát fogva egy puszit nyom a fiú arcára hálája jeléül, már ha el nem húzódik, amit azért titkon remél, hiszen nem akar ő rosszat, és az nagyon megalázó lenne.
-Jó éjszakát!-
Köszön még el, aztán megfordul, és felszalad a lépcsőkön, hogy a végén a jelszót elsuttogva beléphessen a főnixtorony védelmébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 8. 21:50 | Link




Vanília Perwinkle

Késő délután


Állítom, még életemben nem sétáltam annyit, mint ma egész nap. Az igazat megvallva, nem tudom, eddig miért nem hagytam abba ezt a sétafikálást. Hajtott valamiféle harmadik érzék arra, hogy a kastély ezen részén maradjak.
Órákon át sétáltam ezen a részen, de senkivel és semmivel nem találkoztam. Furcsa dolog ami velem történik. A tudatom egyik része azt mondja, hogy menjek el innen, mert semmi érdekes nincs itt. A másik felem, viszont arra késztet, hogy maradnom kell. Végül a második utasításra hallgatok, és kisvártatva helyet foglalok  egy szobor melletti széken. Ezután, csak egy dolgom van, várni. Várni valamire, ami lehet, hogy nem is következik be.
Hirtelen pusmogást hallok a folyosó egyik részéről.
Talán még van valaki erre? Őmiatta érezhettem  úgy, hogy maradnom kell? - gondolom, miközben felpattanok a székről és elindulok a hang irányába.
A cipőm kopog a kövön, és a talárom is susog miközben megyek a hang irányába. Ez utóbbi még rátesznek egy lapáttal a kísérteties hangultra. Érdekes módon, nem félek. Most életemben először fordul elő velem, hogy ilyen kísérteties hangulatban nem rohanok el azonnal. Úgy látszik az Eridon kezd megtanítani arra, hogy bátor legyek.
Elérkezek annak a folyosónak a bejáratához, ahonnan a hangok jönnek. Egy kicsit gondolkodom, majd belépek. Hihetetlen látvány tárul elém. A falon millióm egy festmény díszeleg, melyen női alakok vannak. Nem egyszerű hétköznapi emberek, hanem milliméter pontossággal megfestett, csodaszép hölgyek. Olyan, mintha a festő arra törekedett volna, hogy teljesen olyanok legyenek, mintha még élnének.
Lassan közelebb osonok az egyikhez, majd nézegetni kezdem. Ijedtemben hátrahőkölök, mikor a képen látható nő megmozdul, és rám kiállt, hogy ne bámuljam őt.
- E... elnézést!   - kérek bocsánatot, mire a hölgy odafordul vele szembe lévő másik nővel, és odakiált neki valamit.
Ez meg mi volt?! Beszélő képek?! Ez egyáltalán lehetséges? Bár nem csodálom, hogy számomra fura ez az egész. A suliba érkezésem előtt egy hónappal tudtam meg, hogy boszorkány vagyok. Úgyhogy, nem vagyok túl jártas a varázs világban.
Elindulok a folyosó vége felé. A félhomályban alig látok valamit. Végül egy a terem végében lévő festménynél állok meg.
Döbbenetes! A képen lévő lány nagyon hasonlít rám. Annyi az eltérés, hogy neki másképp van rendezve a haj, meg a ruhája régebbi. Az arcvonásai a tekintete, minden olyan mint az enyém.
 - Jé! - közlöm a döbbenetem hangosan is.
Elég későre jár már. El kéne mennem aludni, vissza az Eridon toronyba. El is indulok, de mielőtt kiérnék belebotlom valamibe, vagy inkább valakibe.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 25. 17:13 | Link

Jones

Hát itt lenne, kezdődik második éve a mára már megszeretett kastély falai között, méghozzá nem is csak egyszerű másodéves már, hanem háza kinevezett prefektusa lett. Gondolatai is nagyrészt ekörül forognak, a bizonyítani akarás, a megfelelési kényszer állandó társa lett már most, pedig még csak nemrég lett vége a nagytermi évnyitónak - amelyet mellesleg ezúttal kihagyott. Sejtette, hogy ez nem egy jó bemutatkozás újdonsült tisztségében, azonban nem érzett magában egy fikarcnyi energiát sem, hogy végigülje a hosszú igazgatói beszédet. Még annak ellenére sem jött meg a kedve, hogy a máskor ebédlőként funkcionáló terem most minden bizonnyal kékben és bronzba pompázott, köszönhetően szorgos háztársainak, akik ezúttal megszerezték a Levitának a házkupát. Ennek kapcsán is megbújt benne egy kis lelkiismeret-furdalás, mivel nem érezte úgy, hogy kellőképp besegített a kupa megnyerésében. No nem mintha rosszul teljesített volna, vizsgái mind hibátlanok lettek, azt a kettőt leszámítva, amire derogált neki bemenni. És itt a gond. Ha az EVT-t még meg is tudta magyarázni magának - mondván úgyis leadja -, a kérdés még mindig fennáll: miért nem vizsgázott bájitaltanból? Az csak egy dolog, hogy nem szereti a tárgyat, de ez még nem megfelelő indok, hogy miért hagyta ki teljes lelki nyugalommal a számonkérést, mikor folytatni szeretné ilyen irányú tanulmányait. Azóta persze megoldódott a dolog, az egész éves teljesítményére tekintettel folytathatja a második évfolyamot, de ettől még nem érzi kevésbé rosszul magát.
Szóval mardosó lelkiismeretével rótta a folyosókat az évnyitó ünnepség befejezése után pár órával, gondosan elkerülve a Levita körleteit. Micát is a hálótermében hagyta, nem kívánt társaságot magának, főleg nem olyat, aki esetleg számonkérheti, miért hagyta ki a lakomát. Amit egyébként, mint utóbb kiderült, jól tett, ugyanis bizonyos diákok úgy ítélték, nem elég érdekes a program, és ezen segítvén pár trágyagránáttal dobták fel az alkalmat. Ezt is csak néhány perce tudta meg, amikor ugyanis betévedt a fecsegő dámák közé, épp ez a téma volt terítéken, így rövid úton informálódhatott az újdonságokról. Azonban hogy ki volt a tettes, még nem tudták a dámák, így jobb időtöltés híján Lyra ezen járatta gondolatait, sorban vetette fel magában a zöld ház diákjainak arcát - arról ugyanis meg volt győződve, hogy egy rellonos kreativitása bontakozott ki a Nagyteremben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 25. 18:39 | Link

Black

~ De jól sikerült. Jók voltunk - örülök a csíny sikerének. Vagyis nem volt sikere, csak köztem és a  Rellonos lány, Sára között. Éppen sietek ki a Nagyteremből, mint a többi diákkal. Ha akarnék se tudnék maradni, mert a hömpölygő tömeg elsodor. Mikor már mindenki kint van, a tanárok már keresik a tettest. Körbenézek, de nem látom a vörös tettestársamat. Megnéztem a szőkéket, hát ha már visszaváltozott, de így se látom. Mikor rájövök, hogy már nem is fogom megtalálni, én is elindulok. Nem akarok feltűnést kelteni, szóval lassan araszolok. Nemsokára (fél órával később) elérek a sarokhoz, ahol már rendes léptekkel megyek. Nem volt célom, hogy hova megyek, csak elakartam tűnni a helyiségből. A bűz már elviselhetetlen volt és nem akartam egy megrovással kezdeni az évet. Nem a tanároktól félek, hanem a nagybácsimtól. Az Ő haragja sokkal rosszabb. Sejtem, milyen büntetést szabna ki. Na de ez nem ennek az ideje. Ez a hét jól indult és még tart. Holnap elmegyek Daviddel Bagolyfalvába, ahol még nem jártam. Félreértés ne essék, ez nem randi, csak más nem jött el és...Inkább hagyjuk. Elindultam az egyik folyosón, majd mire észbe kaptam, már a könyvtárnál voltam. Gondoltam, ha valami idehúzott, akkor körbenézek. A pálcámat azért megmarkolom, hátha szükség lenne rá. Mivel itt még nem voltam, körbenéztem. Az egész falon dámák képei lógnak. Valamelyik keretbe nem volt élet, gondolom az ott 'lakók' átmentek egy másik festménybe. Vannak itt kövér, sovány, öreg, fiatal, magas és alacsony nők is. Az összes képkeret csodásan díszített, valamelyik már túlságosan is. Észreveszem, hogy a paróka még mindig rajtam van. A kontaktlencsét már kivettem, de erről megfeledkeztem. Észreveszek egy másik lányt is.
- Mi a ...? - kérdezem.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 25. 19:24 | Link

Jones

Valószínűleg már hosszú percek óta bóklászhatott a folyosón, azonban ez nem tűnt fel neki, köszönhetően annak, hogy a végletekig elmerült gondolatai között. Elkövetkező feladatain, kötelességein rágódott, miközben próbálta minél messzebbre seperni a kétkedést, miszerint nem érdemli meg a posztot, vagy éppen rögtön első alkalommal el fogja szúrni mondjuk a járőrözést. Goromba lesz egy gólyával. Szégyent hoz a házára. Nem, ez így nem lesz jó, muszáj másra gondolnia, a végén még bevonzza a pesszimista lehetőségeket.
Szóval holnap felkeresi majd az új, elsős levitásokat, körbevezeti őket, mindent elmagyaráz nekik, ott segít ahol tud. Aztán jelentést ad Dolnak, csak a miheztartás végett, hogy lássák, csinál is valamit. Utána elvállalja az első esti járőrözését is - és ezzel nagyjából tele is a táncrendje az első hétre, pedig még az idei tananyagokba is bele akart nézni, még mielőtt a tanárok rákapcsolnának. No sebaj, mire van a hétvége...
Elmélkedéséből egy érkező diák térítette magához. A vörös lányt még nem látta eddig, ami egyébként nem meglepő, továbbra is fájdalmasan kevés embert ismert a többi házból.
A betoppanó illető, úgy látszik, hozzá hasonlóan nem várt társaságot, aminek Lyrával ellentétben hangot is adott egy csodálkozó kérdés formájában. A levitás azonban, csendes típus lévén, erre csak kíváncsian felhúzta egyik szemöldökét, majd pár lépéssel megközelítette az ismeretlent.
- Hát te? Mi járatban erre?
Még közelebb ment a lányhoz, hogy jobban megnézhesse magának - habár még nem volt takarodó, furcsállta, hogy egyedül kószál valaki ilyenkor, mikor általában a klubhelyiségekben vannak a tanulók. Mikor már igazán közel, csupán egy méterre volt tőle, vette észre azt, ami eddig az esti gyér fénynek köszönhetően elkerülte a figyelmét. Volt valami furcsa a lány hajában. Nem a színében, látott ő már mindenfélét, varázslattal nem volt nehéz megoldani a festést, hanem abban, ahogy a feje tetején csücsült. Kissé ziláltnak tűnt, és volt valami természetellenes a tartásában, azonban ennél többre nem jutott a dologgal egyelőre, tekintetét inkább visszaterelte a másik arcára, azt fürkészve várta a választ - bízva abban, hogy egyáltalán megkapja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 25. 22:41 | Link

Black

Nem tudom, hogy a hangom vagy a lépéseim visszhangja miatt, de észrevett. Kicsit közelebb jön, de nem sokat. A pálcámat nem engedem le, mert bár nem tűnik nálam idősebbnek lehet, hogy Őt is tanították otthon, mint engem. Ha bunyóra kerül a sor, azt nem bánom, de most nincs sok kedvem hozzá. Az előző bunyómat egy rellonos diákkal vívtam, akit Kowainak hívnak. Nem mondom, kemény ellenfél volt. Még a nálam pár évvel idősebb fiúkat is lepipálta, akikkel harcoltam. Szerzett nekem pár sebet és sérülést, de én se kíméltem Őt. Ha nem jön egy tanár, lehet, hogy kinyírtuk volna egymást. Régi szép idők. Aki most velem szemben áll, Ő levitás, szóval nem olyan veszélyes. Most már bátrabban közeledik, majd megáll előttem. Gyorsan, mégis alaposan megbámul. Feltesz egy kérdést, amire én válaszok is.
- Csak járkálok. - válaszolom kissé kimérten - De megtennéd, hogy nem bámulsz?
Majd indultam tovább.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 26. 22:49 | Link

Jones

Az ismeretlen - talárja alapján - eridonos a házára végképp nem jellemző közönyösséggel felelt feltett kérdésére, mellyel csak azt érte el, hogy még a korábbinál is jobban felkeltette vele Lyra érdeklődését. Egy diák estefelé a folyosón mászkál, és nem veszi jó néven, hogy megszólítják. Vajon miért?
Habár nem volt kimondottan sértő a felelete, a levitás mégis kissé gorombának érezte annak üzenetét, bár lehet, hogy csak általános idegessége miatt reagálta túl a helyzetet, gondolta túl az elhangzott pár szó mögött megbúvó véleményt. Ennek ellenére öntudatlan ráncolta homlokát a másik kérdésére, az eridonoséhoz hasonló kimértség költözött hangjába, ahogyan lassan megformálta ajkaival a szavakat.
- Hogyne, ne haragudj.
Cseppnyi iróniát érezhetett ki válaszából a hallgatósága, ugyanis Lyra kissé nevetségesnek érezte, hogy ő kér bocsánatot, csupán azért, mert egy leheletnyivel tovább felejtette rajta tekintetét a lányon. Ahogy a főnix továbbindult, ő szórakozottan lépett félre útjából, majd azzal a lendülettel fordult is utána az alaknak, hogy ezúttal hátulról vizslathassa meg alaposan a nem túl szívélyes társaságát.
Észrevételét minden bizonnyal a belé költöző kötekedő kisördögnek köszönhette, aki azon nyomban észrevette a furcsa, kilógó, sötét valamit a lány hajában, amint az a hátát mutatta Lyrának. Ajkaira vissza is költözött halvány kis mosolya, hangjában alig kicsengő elégedettséggel szólt a távozni készülő eridonos után.
- Van valami a hajadban!
Tulajdonképpen be sem fejezte a mondatot, mielőtt cselekedni kezdett volna, az első szavak kiejtésével szinkronban mozdult keze a lány feje felé, hogy aztán határozott mozdulattal ragadja meg a sötét, oda nem illő tárgyat - történetesen egy hajtincset. Mikor tudatosodott benne, hogy mit is fogott meg, ajkait csodálkozó nyögés hagyta el, viszont ujjai továbbra sem eresztették zsákmányukat, talán még véletlenül meg is húzták kissé azt.
- Hát ez meg...?
A kérdés természetesen költői volt, nem volt ő egy buta lány, pillanatok alatt világossá vált számára, hogy miért is más az érintése a vörös tincseknek a kézfején, mint a barna szálak tapintása. A kérdés sokkal inkább az volt, hogy miért hord valaki parókát az iskolában, mikor boszorkány lévén egyszerűen megoldhatná a tartósabb hajszínmódosítást is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 26. 23:20 | Link

Black

Hagyta, hogy elmenjek. Legalábbis pár lépést. Ugyanolyan hangon szólt hozzám, mint én az előbb hozzá. Elnézést kért, de nem megbánásból. A hangja merő gúny. Amikor a hajamat bámulta, rájöttem, hogy sejt valamit. Nem tudom, hogy tud-e valamit a mai csínytevésünkről, de nem fogok lebukni, ha mégis, viszem magammal Sárát is. Lehet, hogy nem is kellett volna a mai csínyt elkövetnem? Nem, ilyen nincs. Gwen Jones nem ilyen. Engem a csínyek és a bunyók éltetik. Ha egy ilyen pitiáner feladatot nem tudok végrehajtani anélkül, hogy elkapnák, nem fogok tudni bosszút állni? Bosszú. A gyógyszer a fájdalmamra. Már csak pár nap és tizenhárom esztendeje lesz, hogy a szüleimet megölték a Halálfalók. Bosszút fogom rajtuk állni. A lány azt mondta, hogy van valami a hajamba, majd elindult és lekapta a parókámat. Most biztos azon tűnődik, miért van rajtam ez. Gyorsan ki kell találnom valamit.
- Ha azon gondolkozol, hogy miért viselek parókát, az egyszerű. A bácsikám és a nénikém nem engedik befesteni. De neked ehhez semmi közöd. - válaszoltam, majd odasiettem hozzá, kikaptam a kezéből a kiegészítőt és elindultam. Újra. Remek, egy hét alatt két ellenségem is lett, ha ez a lány annak tekint. Talán velem van a baj?
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 27. 20:56 | Link

Jones

A lány távolodó alakja rá nem jellemző lépésre sarkallta az egyébként is kissé ideges Lyrát, így ő is ugyanúgy lepődött meg cselekedetén, mint annak áldozata. Keze magától mozdulva ragadta meg a kilógó tincset, hogy aztán a következő pillanatban már ne is azt, hanem az eridonos fejéről lekerülő vörös parókát markolja. Az ügy egyre különösebbnek ígérkezett, főleg, hogy közvetlenül akciója után már ismét szemben volt társaságával, akiből pár pillanat múlva már folyt is a magyarázat a kiegészítőre - amely magyarázat első hallásra gyanúsnak tűnt a levitásnak. Mert ugyebár az egy dolog, hogy nem engedik meg neki a festést, de hát a Bagolykő egy bentlakásos iskola, erre az időre igazán semminek sem kéne megakadályoznia a lányt hajszínváltási törekvéseiben.
Pár rövid, néma pillanatig csak bámult a zöld szemekbe, miközben gondolatai őrült mód pörögve elemezték a helyzetet, újra és újra felidézve a kiejtett szavakat. Azt mondta, a bácsikája és a nénikéje nem engedik, hogy vörös legyen. Tehát nem a szüleivel él, ami persze még nem kéne azt jelentse, hogy azok meghaltak, mégis, Lyrában egyre erősödött a gyanú, hogy az így történt. Nem tudhatott semmit a lányról, mégis, innentől kezdve szentül meg volt győződve teóriája helyessége felől és rögtön más színben látta az ingerlékeny főnixet.
A szülei meghaltak, a rokonaival él, akik valószínűleg nem úgy foglalkoznak vele, ahogy azt kellene. Nehéz az élete, nemrég kerülhetett csak ide, még az is lehet, hogy eddig muglik között élt. Sok változáshoz kellett alkalmazkodjon, érthető, hogy ki akar tűnni egy kicsit - ez magyarázat a vörös hajra. Ő pedig feleslegesen feltartja őt, piszkálja, és mindezt csak azért, mert kicsit nagyobb teher nyugszik a vállán, amelyet ezek szerint nem a legmegfelelőbben tűr. Nem lesz ez így jó...
Gondolataiból arra tért magához, hogy a lány kikapta kezéből a műhajat, hogy aztán ismét hátat fordítson neki. Lyra a révületből kiszakadva, hirtelen szólt a távozni készülő után.
- Bocsánat! Mármint... - Halvány pír bontakozott ki arcán, tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy mit is akar mondani, így egy további pillanatnyi tétovázás után hagyta, hogy a szavak egyszerűen kibukjanak száján.
- Ne haragudj, nem akartalak feltartani, főleg nem a magánéletedben turkálni. Én csak... Nem is tudom.
Tanácstalanul pillantott az eridonosra, hátha ihletet meríthet belőle a folytatáshoz, majd mivel nem jött az isteni szikra, így neveltetéséhez visszatérve egyszerű bemutatkozással folytatta mondandóját.
- Egyébként Lyra vagyok, Lyra Black. Sajnálom, hogy így kellett megismerkedjünk, nem mindig vagyok ám ilyen kiállhatatlan.
Várakozóan tekintett a másikra, remélte, hogy barátságos hangvétele hatni fog rá és talán semmissé teheti eddigi udvariatlanságát, hogy kéretlenül ütötte bele orrát a lány dolgába. Ha pedig nem így lesz... Nos, lehet csúnya gondolat, de ő továbbra is prefektus, sok vesztenivalója nem lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 27. 21:37 | Link

Black

Kezemben a parókával már harmadjára indulok útnak, de előtte a szemébe nézek. Látom rajta, hogy agyalni kezd. Magyarázatom nagyon béna volt, mert bentlakásos suli a miénk, de hirtelen nem jutott más az eszembe. Talán a nénikémen és a bácsikámon gondolkozik? Érzem a köztünk lévő feszültséget. Nem hiszem, hogy ki akar velem békülni. Az igaz, hogy Ő kezdte a bámulást, de szépen is megkérhettem volna, hogy hagyja abba. Mostanában mindig olyan rosszkedvű vagyok. Pedig még nincs az a nap. Elindulnék, de hirtelen elkezd makogni. Először nem értem, mit szeretne mondani, de végül rájövök. Elnézést kér, de nem tudja kifejezni magát, még el is pirul. Ezen picit elmosolyodom. Ez a lány emlékeztet a kis kori Gwenre. Ő is ilyen ártatlan és félénk volt. Ennek az vetett véget, hogy látta az unokanővérét szenvedni. Ez mindent megváltoztatott benne. A lánynak végül sikerül a bemutatkozás is. Most én jövök.
- Nem, én kérek elnézést. Nem kellett volna bunkó lennem. Amúgy a nevem Gwen Jones, röviden. Hosszan Gwen Laura Kimiko Jones. - felelem - Sajnálom, hogy bunkó voltam, csak nemsokára jön az a nap amikor...amikor.
Majd elkezdtem sírni. Nem szoktam mások előtt, de most megtörtént. Lerogytam a folyosó hideg kőpadlójára és sírtam.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. március 28. 21:47 | Link

Jones

Mindig érhetik az embert meglepetések az életben, főleg akkor, amikor a legkevésbé számít rájuk. És úgy tűnik, ezt ideje lenne Lyrának is megtanulnia, ugyanis mikor meghallotta az eridonos válaszát zavart bocsánatkérésére, nos... Ha azt mondjuk, hogy meglepődött, az nagyon enyhe kifejezés.
Nem mintha általánosan rossz véleménnyel lenne az emberekről, vagy ránézésre, esetleg pár mondat után elkönyvelné a másikat ide, vagy épp oda, de azért ebben az esetben ha nem is negatív, de semleges választ várt volna. Nem tudta összerakni a képet hirtelen, hogy az eddig nem csak hogy elutasító, de kimondottan ellenséges lány ily módon reagáljon bocsánatkérésére. Ugyanis a válasz teljesen korrekt, sőt, kedves volt, Ly pedig jobb szó híján szájtátva bámult a főnixre, mikor az szintúgy bocsánatot kért. Na jó, talán ez kissé erős kifejezés, de mindenesetre nagyon is elképedt, annyira, hogy bemutatkozására is csak nagyban bólogatni tudott, miközben valami "Örülökmegismerhetlek" jellegű dolgot motyogott az orra alatt.
Azt hitte, hogy ezzel túl is léptek a kis bonyodalmukon, azonban Gwen folytatta mondandóját egy újabb bocsánatkéréssel, hogy aztán olyan témára váltson át, amelyről a levitásnak fogalma sem volt. Hogy milyen nap jön nemsoká? Ötlete sem volt, mégis mire gondolhat a lány, elvégre a nagy nap, a tanévnyitó épp aznap esett meg, ezen túl pedig nem sok izgalom várt a diákokra, hacsak nem tekintjük annak a tanórákat.
Ám nem volt sok ideje tűnődni, ugyanis újabb, az eddigieknél is messzemenően nagyobb csavar következett, melynek következtében végképp megilletődött a szőke. A kis eridonos összerogyva zokogott fel a folyosó kellős közepén, minden látszólagos ok nélkül. Feltehetően erre még egy kőszívű rellonos is felfigyelt volna, Lyra pedig ráadásul messze nem tartozott a fentebb említett kategóriába, így természetes volt, hogy egy pillanatnyi hezitálás nélkül térdeljen le a kesergő főnixhez. Reflexszerűen kezdte óvatosan simogatni a lány hátát - csak remélni merte, hogy ezzel nem lő túl a célon -, miközben próbált valami értelmes, vigasztaló mondatot kinyögni.
- Héé, nyugalom, semmi baj. Mi történt, tudok segíteni? Ne sírj már no, megoldjuk valahogy, bármi is legyen.
Sajnos a szokásos sablonokon kívül nem tudta, hogy mit is mondhatna, elvégre nem ismerte a lány problémáját, csak annyit sejtett, hogy kapcsolódik valahogyan ahhoz a bizonyos eljövő naphoz, de hogy ez mit jelent...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 23:12 | Link

Black

Csak sírtam és sírtam. Nem tudtam mást. Általában ha erről a témáról van szó, akkor ökölbe rándul a kezem és pálcát szegezek az illetőre. Volt is pár nemkívánatos ügyem  a Magyar Mágiaügyi Minisztériummal emiatt, de általában elvitték helyettem a balhét. Nagyon szeretem a bácsikámat és a nénikémet és tudom, hogy ők is viszontszeretnek, de ők nem az igazi családom. Az én családom már réges-régen meghalt. Az ő apja Chris Jones, és az anyja Akimoto Kieko már nincsenek az élők sorába. Ha itt lennének, akkor eddig nem az unokatestvéreméknél laknák, akkor egész nap Kviddicsezhetnék az apával, főzhetnék anyával és akkor egy nagy boldog család lehetnénk. A lány odajön hozzám, de nem látom, mivel a szememet elvakítják a könnyek. Nem bírom abbahagyni a sírást. Ez olyan nagy szégyen. A nagy Gwen Jones, aki fiúkat nyer, rellonosokkal bunyózik, és néha muglikra támad, itt sír egy olyan levitás diák előtt, akit most lát először. A lány letérdel mellém és elkezdi simogatni a hátamat. Óvatosan elkezdi simogatni a hátamat. Gondolom, nem tudja, mit fogok reagálni, ezért nem mer lépni.
- Héé, nyugalom, semmi baj. Mi történt, tudok segíteni? Ne sírj már no, megoldjuk valahogy, bármi is legyen - mondja, hátha megnyugszom. Pár pillanatra ráemelem a piros kisírt szemeimet, majd újra a padlót bámulom.
- Nem tudsz segíteni. - válaszoltam - Ezen senki nem tud.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet