takarodó utánNemigen akarja elhinni azt, ami itt most fogadta őt, az egész olyannyira szürrealista számára, mint egy Dali festmény. Persze, azért reméli, hogy semmi nem fog kigyulladni, vagy hasonló, de azért, kell neki idő, míg megemészt mindent. Jó, hogy most kivételesen egyedül indult járőrözni. Lehet, hogy ha kap maga mellé valakit, akkor nem lett volna ilyen kedves, és azonnal büntette volna szerencsétlen főnixlányt. Mármint, a másik prefektus, nem ő. Azért még tisztában van azzal, hogy túl nagy a szíve, és meg kéne kicsit emberelnie magát. Vagy nem. Kellenek a csoportba olyanok is, akik nem vagdalóznak büntetőmunkákkal. Jelenleg inkább csak azon van, hogy felfogja a dolgokat, és a lehető legjobb megoldást agyalja ki. Nem akar olyannak lenni, mint aki tesz a feladatára, szigorúnak sem, és mindemellett, valahogy ott van az is, hogy szeretne segíteni is, amiben tud. Ő már csak ilyen, mindenkinek nyújtogatja a kisujját, amíg lehet, és valaki le nem rágja. Annak nem örülne ugyan, de addig is folytatja tovább.
Megrázza inkább a fejét, és kusza tincseit is hamar a füle mögé tűri. Nem sokáig marad egyedül, ugyanis pillanatokon belül rohan, kitartóan követi a lánykát, hiszen csak egy pillanatra torpant meg, de már ismét a vöröske mögött volt, aki az emlegetett szamarat üldözte újfent. Elég abszurd, mégis hogy tudta behozni ide? Hol tartotta eddig, hogy most már el is szökött valahonnan? Kérdések sokasága, de nem, nem tud rájönni egyre sem, majd inkább megkérdi, ha valaha lesz egy szusszanásnyi ideje rá, hisz csak fut, majd ismét megáll, amikor a másik úgy néz ki, sikeresen beérte, és újabb kísérletet tesz. Nagyot szusszanva, picit lihegve ácsorog, és nézi a bizarr fogócskát a két szemlélt között, aki úgy néz ki, okosabb, mint hinné. Azt eddig is tudta, hogy a szamarak nagyon makacs állatok, sőt, túlságosan is, de hogy ennyire? Nem, az istenért sem hagyja magát, szegény lány puffan egyet a földön, felszisszenve közeledik hozzá, mert ez még neki is fájt, majd lepillant rá, de nem sokáig, hisz hamar felpattan, és már indulna is tovább. Hihetetlen.
- Nem esett bajod..? – kérdez azért rá, biztos, ami biztos alapon de nem sokáig bámulhat, mert a lány elkapja a karját, és már húzza is maga után.
- Óóóóó! Nem tudtam, hogy ennyire sietős! – pislog csak, és szedi a lábacskáit, amennyire bírja. Így nehezebb, hogy valaki után lohol, úgy, hogy közben még fogják is. Lábai párszor megbicsaklanak, de nem zúg el, tartja magát, és halad tovább, csak azt nem tudja, merre tartanak. Az oké, hogy a szamár után, de nem kéne olyan helyre tévedniük, amelyre nem lenne a legjobb..
- Hogy tud így elszökni egy szamár?! – motyogja inkább magának, mivel ez így tényleg nem játék. Olyan hely kellene neki, ami kint van, szabad téren, de mégsem járkálhat ki belőle. Egy karám, vagy valami olyasmi. A kastélyba nem valók szamarak, ezt nagyon jól tudja, de vajon a vöröske is? Nem akart kioktatást tartani, de úgy néz ki, erre fel kell hívnia a figyelmet, mert bajok lesznek. Ismét kanyarok, ismét új helyek, majd végül megállnak. Nagyot sóhajt, már kezd fáradni, nem olyan energikus ő, mint aminek látszik, bár, azt sem lehet mondani, hogy most olyannyira ki van fulladva. Csak kezd fáradni, az más tészta.
- Jaj.. – csóválja meg a fejét, majd fellélegezve látja, hogy a szamár nyakába póráz kerül, és végül, elkapva, megpihenve a másik mellett. Nagyszerű, ez pipa.
- Nem.. nem itt kellene őt tartanod. – csóválja meg a fejét, inkább jó tanácsként értve ezt, mint leszidásnak. Most már tényleg láthatja, mekkora is a jószág, és hát.. valamit kezdeni kell, mert nem engedheti, hogy felvigye a szobájába.
