28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nemes L. Izabella összes hozzászólása (3532 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] Le
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. augusztus 12. 16:38 Ugrás a poszthoz

Na most mit dobálózol  Sad
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. augusztus 17. 18:39 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia vizsga

Hajnali négyig bírtam. Nem aludtam szinte semmit, egész éjszaka vagy forgolódtam, vagy pedig a plafont bámultam kínomban. Remegett a kezem, hányingerem volt és az idegességtől azt sem tudtam, mit csináljak először. Frayec halk morgása keltett ki végül az ágyból. Ki kellett szabadulnom a kastélyból, valami belső kényszer hajtott egyre inkább, de ilyet még sosem éreztem. Olyan volt, mintha háborogna bennem az elemem, és valószínűleg ez dühítette fel a raseket is, aki halkan osonva mögöttem követett a folyosókon, ki a hideg reggeli levegőre. Nem is igazán tudtam, hogy merre megyek, csak hagytam, hogy vigyen a lábam, amerre akar. Órákon keresztül voltam az erdőben, de nem is igazán csináltam semmit, csak hallgattam a szél játékát a fák lombjai között és figyeltem az erdőt feltúró állatot.
Mielőtt – ezúttal Frayec nélkül – kisiettem volna a bejárati csarnok hatalmas ajtaján, még visszamentem a Levitába lezuhanyozni, összekészülni és még valami reggeliféleséget is sikerült magamba erőszakolni. Nem akartam elájulni, fontos volt ez a vizsga és a lehető legjobbat kellett nyújtanom. Liv is számít rám, a nővérem is számít rám, és ha Ádám itt lenne, tudom, hogy ő is számítana rám. És én is számítok magamra.
Már kevésbé vagyok stresszes, mint reggel voltam, de ez csak akkor múlik el teljesen, mikor megpillantom Livet. Ösztönösen húzom ki magam, a szavaira mégis ellazulok, mert tudom, de legalábbis remélem, hogy bármi történjen ma, rá továbbra is számíthatok. Azt akarom, hogy büszke legyen rám.
A nevemet hallva még egyszer bátorítóan rámosolygok a nőre, habár nem pontosan tudom, melyikünket akarom meggyőzni jobban, aztán elindulok az említett ajtó felé, még egyszer utoljára visszapillantva a tanárnőre, majd befordulok a sarkon a lépcső felé. Az ajtót könnyedén megtalálom, de veszek még egy mély levegőt, mielőtt bekopognék és csak az engedély megkapása után nyitok be.  
Tekintetem azonnal találkozik a bent várakozó vizsgabiztossal, aki felé csak bizonytalanul biccentek, aztán lopva körülnézek a szobában, mielőtt megszólalhatna. Nem számítottam igazából semmire, mégis kissé csalódott vagyok a kapott környezettel kapcsolatban. Azt hittem legalább több kapcsolatom lesz a természettel és nem egy sima szobában fogok vizsgázni, ahol van egy kanapé, meg egy asztal székkel. Na jó, talán mégis csalódtam egy picit.
Némán foglalok helyet a férfival szemben, innentől pedig csak rákoncentrálok. Tekintetem ide-oda ugrál a két szeme között, miközben igyekszem a lehető legtöbb fontos információt megjegyezni abból, amit mond. Figyelmesen hallgatom végig a feladatokat, az utolsónál el is sápadok rendesen. Az ajkamba harapva várom meg, míg befejezi a beszédet, majd ismételten csak biccentek, ezzel jelezve, hogy mindent megértettem. Azt már nem látom, hogy elindítja az órát, lehunyom a szemeim és kissé lehajtom a fejem, az ölemben összefűzöm az ujjaim. Érzem a reggel még zavarodottan háborgó elemem, de most nyugodtnak tűnik.
- Túl erős varázslat használata során az illető elájulhat, valamint teljesen kimerül, ilyenkor a következmény lehet láz, rossz közérzet, gyengeségérzet. Súlyosabb esetben bele is halhat, amennyiben nem tudja megszakítani a folyamatot – magabiztosan ejtem ki a szavakat, tekintetemmel a vizsgáztató szemeit keresem. Megvárom, míg mond-e valamit a válaszomra, aztán amikor szó szerint is lerántja a leplet a növényekről, felkelek a kanapéról és közelebb sétálok hozzájuk. Gyorsan vetek egy pillantást rájuk, aztán az elsőhöz fordulok és kinyújtott mutatóujjamat óvatosan hozzáérintem az egyik leveléhez. Érzem rajta, hogy más, valami más benne, de egyelőre még nem tudom megmondani, miért. Tekintetem ide-oda cikázik a növény felépítésén, ernyős virágzata az egyik árulkodó jel, ami segít rájönnöm, mit látok. Végigsimítok rajta, majd fel sem pillantva húzom el az ujjam.
- Angyalgyökér – szólalok meg ismét, a fejemben szinte ezzel egy időben idézem fel a róla tanultakat, aztán már oldalra is lépek, hogy megvizsgáljam a következőt. Ennél nincs semmi különös érzésem, csak olyan, mintha hozzám tartozna. Óvatosan húzom végig ujjamat a virág szárán, majd a lila virágra téved a tekintetem. A szín sokat segít, nem beszélve arról, hogy mikor összenyomom az egyik virágját, meg is fogja az ujjam.
- Epergyöngyike – mondom a nevét, de továbbra sem nézek a férfira. A következőt viszont azonnal felismerem, még csak meg sem kell érintenem hozzá.
- Homoktövis – elhúzom kissé a szám, mert túlságosan is rossz emlékeim vannak ezzel kapcsolatban. Pontosabban a csipkebogyóval, kisebb koromban mindig összekevertem őket. Most már ezer közül is megismerném, hogy melyik micsoda, így ezt gyorsan átugrom. A negyedik már kicsit trükkösebb, de miután ezt is végigtapogatom, megtalál az ismerős érzés és a halványsárga virágok is a segítségemre vannak.
- Sisakvirág – becsukom a szám, de egy kis gondolkozás után ismét kinyitom. – Méregölő sisakvirág – halkan egészítem ki a válaszom, bár nem csak magamnak mondom, elvégre az lenne a cél, hogy a férfi is hallja, amit mondok. Megismétlem egy kicsit hangosabban, hogy biztosan hallja, aztán már fordulok is a következőhöz. Ahogy hozzáérek, rögtön elkap az az érzés, amit a legelsőnél éreztem és már tudom is, hogy miért. A lila virág és a szőrös szára sokat segít, magamban pedig egyre csak ismételgetem a növényekről tanultakat, így sikerül gyorsan rájönnöm erre is.
- Osztrák sárkányfű – fedem fel az utolsót is, majd a férfi kérésének eleget téve nekiállok visszafejleszteni mag formába, miközben beszélni kezdek. – Ez és az angyalgyökér a két kakukktojás, ugyanis a többivel ellentétben ez a kettő levegő elemű, nem pedig föld – lassan beszélek, hogy közben tudjak dolgozni is. Gyakorlottan végzem a munkámat, szinte nincs is szükségem a kezeimre, már csak megszokásból mozgatom őket a növények felett. Gyorsan megy, már el sem kell képzelnem, ahogy a kifejlett növény összecsukódik és zsugorodik egészen kicsi, mag formába.
Mikor az utolsóval is elkészülök, felpillantok a férfira és csak ekkor veszem észre, hogy megváltozott körülöttünk a környezet.  Túlságosan is a növényekre koncentráltam, így a rám várakozó gurkókat is késve fedezem fel. Ismét elsápadok és elhátrálok az asztaltól, ami nem is tudom, itt van-e még, szemeimet a lassan felemelkedő labdákra szegezem. Hogy én mennyire utálom őket! Ráadásul ütő sincs nálam, amivel megpróbálhatnám elütni őket. Bár annak az esélye, hogy én sikeresen másfelé ütök négy gurkót, egyenlő a nullával – már az elsőnél törne mindkét csuklóm.
Tudom, hogy nem szabad bepánikolnom, mert onnan egyenes út vezet az ájuláshoz, ami túlságosan régen történt meg velem, hogy igaz legyen, mégsem tudom nem hevesebben kapkodni a levegőt. Az ajkamba harapva kezdek el gyorsabban hátrálni, a gurkók pedig mintha csak erre vártak volna, hirtelen elindulnak felém. Egy apró sikkantás hagyja el az ajkaimat, mikor védekezőn felrántom a kezem magam elé, ezzel párhuzamosan emelkedik meg előttem a föld, vastag sziklafalat emelve közém és a kedvenceim közé. Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt!
Azt meg sem várom, hogy mi lesz a sorsuk, csak megfordulok és egyelőre még nem futva, de gyors léptekkel távolodok el tőlük ismét. Legalábbis ez lenne a célom, de csak egyet sikerül leráznom, mert mikor hirtelen hátrapillantok, hármat látok közeledni. És ha már látom a gurkót, abból sérülés lesz. Egyéb ötlet híján ismét csak magam elé húzok egy falat, azzal pedig pont nem is törődök, hogy az egyiket közelebb kéne magamhoz engedni. Érzem a jelenlétét, olyan mintha pulzálna a mellkasomban valami, ami felé akar húzni. Tudom, hogy itt van, de nem tudom megkülönböztetni a másik kettőtől. Addig nem, míg ennyire egymásra vannak tapadva.
Csak pár pillanat telik el aközött, hogy felemelek egy falat, majd oldalasan kerülök, hogy konkrétan oldalba kapjam a gurkókat. Vetek rájuk egy pillantást és egy hirtelen ötlettől vezérelve megemelem a kezeimet, mire indák csapnak ki a földből, az ég – pontosabban a plafon, már ha még mindig bent vagyunk – felé nyúlva, a sebesen száguldó gurkók felé. Tudom, hogy ilyen sebesség mellett nem vagyok képes megállítani őket, épp csak annyira akarom lelassítani a labdákat, hogy egyrészt megtaláljam végre, melyikkel kéne foglalkoznom, másrészt pedig kitaláljak valamit, amivel leszedhetem magamról a másik kettőt. Mindezt még azelőtt, hogy teljesen kimerülnék és valóban összeesnék.
Sikerül ugyan megfognom a labdákat, de tudom, hogy pörögnek a másodpercek és gyorsan kell cselekednem. Veszek egy mély levegőt és a mellkasomban pulzáló valamire koncentrálok, arra az érzésre, próbálom megtalálni. Elképzelem, hogy jön felém, mintha csak egy ember lenne, én pedig már szinte tárt karokkal várom. Lassan húzom magam felé a legközelebb lévő gurkót, és ahogy egyre csökken közöttünk a távolság, nő az érzés is. Ez az. Megvan.
Egyszerre hirtelen elengedem őket, az indák visszacsúsznak a földbe, én pedig hirtelen lebukok, hogy elkerüljem a találkozást az elemi mágikus labdával. Nem nézek hátra, hogy megkeressem, csak a pulzálásra hagyatkozom, ami csökken, ahogy a labda is egyre távolabb kerül tőlem. De csak addig, hogy megforduljon.
A másik kettővel akarok most foglalkozni, amik továbbra is felém tartanak. Élesen szívom be a levegőt és kinyújtom a kezeimet, igyekszem egyszerre rákapcsolódni mindkettőre, majd bizonytalanul elkezdem összezárni az ujjaimat. Látom magam előtt, ahogy a labdák először csak lelassulnak, azután összezsugorodva más, egy sokkal kisebb alakot vesznek fel. Gyorsan kell dolgoznom az utolsó miatt, így nem pont olyan hatást érek el, mint szeretnék, de addig megteszi, hogy belesüllyeszthessem őket a földbe – lehetőleg jó mélyre ahhoz, hogy ha fel is élednek, ne szabadulhassanak ki addig, míg össze nem haverkodom az elemissel.
Megfordulok, és közben igyekszem valamennyire el is lépni az irányából, de még így sem tudom elkerülni, hogy ne súrolja a karom. Felszisszenek, a felkaromhoz kapok, ujjaimat egy pillanatra erősen rányomom a sebre. Fáradok és most már a kezem is lüktetni kezd, a gurkó pedig már fordul is meg. Félig kinyújtom az ép kezem, és a gurkó közepében érzett mágiára koncentrálok. Egyrészt át akarom formálni, hogy ne csapjon agyon, másrészt össze akarok kapcsolódni vele. Megremeg a kezem és levegő után kell kapnom, de nem hagyom magam. Lehunyom a szemem, ezzel kockáztatva azt is, hogy nem látok belőle semmit és csak a bennem és benne áradó mágiára koncentrálok.
Elképzelem, ahogy a sárga fény – nem tudom, miért pont sárga – utat tör magának a vaslabdán keresztül felém, az enyém pedig összekapcsolódik vele és eggyé válnak. Eszembe jut a hajnal, mikor szinte tombolt bennem az erőm, most viszont semmi ilyesmit nem érzek. Csak az jár a fejemben, hogy valahogy átadjam neki ezt a nyugodt érzést. Lassan és mélyeket lélegzek, a pulzálás pedig csökken. Szédülni kezdek, a karom meg egyre jobban lüktet, képtelen vagyok úgy koncentrálni, hogy minden egyszerre sikerüljön, így felhagyok a gurkó átalakításával és hagyom, hogy kisebb alakban, a földhöz közel, de továbbra is felém tartson. Lassabban, mint ezelőtt, mert hat rá ez a fényes elképzelésem, de nem eléggé ahhoz, hogy teljesen megálljon. Olyan lassúnak tűnik, hogy sikerüljön megnyugodnia, pedig valójában gyorsan pörögnek az események.
Ismét lehunyom a szemeimet és megpróbálkozom ezzel még egyszer, a biztonság kedvéért viszont hátrálni kezdek. Óvatosan haladok, nem akarok elbukni semmiben, mert azzal teljesen kizökkennék a koncentrációból.
Megremegnek a pilláim a folyamat közben, míg a mellkasomban lévő érzés csökkenni kezd. Egyre gyorsabban kezdem elveszteni azt a valamit, amit eddig pulzálásnak hittem, a labda ezzel párhuzamosan kezd lassulni és ahogy a férfi fogalmazott, megnyugodni. Nehezen lélegzek és szédülök is, mikor legközelebb kinyitom a szemeimet, de a gurkó úgy tűnik, mintha veszélytelen lenne. Mivel nem tudom, meddig fogom még bírni, így hátat fordítok neki és ujjaimat rászorítva a felületi sebre szemeimmel a férfit keresem. Remélhetőleg ennyi elég volt neki és meg van elégedve velem. De legalábbis elenged, mielőtt tényleg összeesnék.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. augusztus 31. 12:48 Ugrás a poszthoz

Olyan jó látni, hogy milyen sokan montiznak most már.  :')  Asszonymerrevagy, gyere legyél velem büszke
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. augusztus 31. 13:00 Ugrás a poszthoz

És milyen rövid idő alatt!  *_*

Pedig ehetnél, nem rossz ám  :/
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. augusztus 31. 20:10 Ugrás a poszthoz

Révész Kornél - 2017.08.31. 19:28
Ugyanakkor, a zöld is király szín.

A zöld az éretlen sárga.
Grin


Kornél nyert.  Cheesy
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 1. 19:08 Ugrás a poszthoz

Igen, mondd, itt vagyok.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 1. 19:20 Ugrás a poszthoz

Cézi ne csináld ezt velem.  x.x  Te nem tudod én mennyire megszállott vagyok Matt Daddarioval kapcsolatban...  x.x  

Persze, Iza ad mindenkinek puszit  Rolleyes
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 1. 19:32 Ugrás a poszthoz

Mert Cesare = Matt? Mióta?  Rolleyes

Neked ott van a sárkányod, asszony, ne panaszkodjál

Szia Melissa  Cheesy
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2017. szeptember 1. 19:33
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 1. 19:39 Ugrás a poszthoz

Hát nem tudom, nem vagyok benne 100% biztos, hogy igaz, amit mondasz. Nézd el nekem, Cézi.  Sad

Milyen gyerek, hol, ki, mikor?  Nekem csak a zasszonnyal lesz gyerekem.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2017. szeptember 1. 19:39
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 3. 22:23 Ugrás a poszthoz

Sárközi Erik Levente - 2017.09.03. 22:18


Askadjs ez nagyon jó
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 6. 22:18 Ugrás a poszthoz

Jamie

Fogalmam sincs, mi történt. Nem tudok gondolkozni, zavarosak a gondolataim és képtelen vagyok másra gondolni, mint a testemet végigjáró fájdalomra. Csak tompán hallom a körülöttem zajló eseményeket, a vér a fülemben dobol és konkrétan megakadályozza, hogy bármit is megértsek a beszédből mellettem. Szemeimet szorosan lehunyom, körmeim a tenyerembe vájnak, ahogy összeszorítom az ujjaimat, hogy eltereljem a figyelmem a kínzó fájdalomról, ami a hátam irányából érkezik. Érzékelem, hogy mozgatnak valahova és sietnek, de nem tudom hol vagyok, hogy kik vesznek körbe, hova akarnak vinni, vagy mit akarnak csinálni velem. Fel akarom emelni a fejem, ki akarom nyitni a szám, sikítani akarok, üvölteni, bármit megtennék most, hogy enyhüljön a fájdalmam. Az egész testem lángol, körmeim felsértik a tenyerem és vékony vércsík fut ki az ujjaim közül, szőke hajam a homlokomhoz tapad az izzadtságtól. Ide-oda forgatom a fejem és panaszosan nyüszítek, mint valami megkínzott kutya, de még mindig nem szűnik a fájdalom. Sírni akarok, az elemem egyre jobban mozgolódik bennem, de nem tudom megemelni egyik végtagom sem. Az arcomon lefolyó könnyek az utolsó dolog, amire emlékszem, mire végre sikerül elájulnom és ezzel megszabadulnom egy kis időre a fájdalomtól.
Fogalmam sincs, hogy mennyivel később ébredek fel, de félhomály van a teremben, odakint talán már esteledik. Lassan nyitom ki a szemem és életemben először sikerül gyorsan hozzászoknom a sötétséghez. Valami ágyon fekszem, ami túlságosan is hasonlít a kórházi ágyakhoz, hogy ne essen le rögtön, ispotályban lehetek. Érzem a növekvő gombócot a torkomban és a hasam is bukfencezik egyet, szinte azonnal bepánikolok. Kétségbeesetten akarom megemelni a fejem, abban a pillanatban pedig, hogy egy kicsit is megmozdulok, ismét fájdalom hasít a hátamba és felkúszik egészen a nyakamig. Érzem az arcomon lefolyó könnyeket, szaporán kapkodom a levegőt és csak az jár a fejemben, hogy nem akarok itt lenni. Haza akarok menni, a szüleimhez, a nővéremhez, a kastélyba, bárhova, ami nem egy ispotály. Már tudom az idekerülésem okát és hát őszintén szólva nem vagyok túlságosan elragadtatva a ténytől, hogy ismételten gurkó miatt fekszem egy ilyen ágyon és várok arra, hogy valaki jöjjön és kiüssön, hogy ne érezzen a fájdalmat.
Emlékszem mindenre: a szélre, aztán a barátnőm üvöltésére, ahogy figyelmeztetni próbál a közeledő gurkóra, majd a pillanatokkal később becsapódó vasgolyóra, ami fogalmam sincs, mennyi és melyik csontjaim zúzta szét teljesen. Emlékszem a fájdalomra, a le-lecsukódó szemeimre, és arra is, hogy mennyire könnyen dobált ide-oda a szél, miközben lefelé zuhantam. Tudom, hogy a terromágia még félig ájult állapotban is segített, most viszont nem érzem. Egyáltalán nem érzek semmit és ez rémít meg a jobban. Most fordul elő velem először, hogy semmilyen kapcsolatom nincs a terromágiával, ettől pedig ismét sírni kezdek. Némán küszködök a könnyeimmel, ujjaim ismét ökölbe szorulnak. Mindenem fáj. Érzem a bennem egyre növekvő pánikot, de senki sem jön, hogy megnyugtasson. A nővéremet akarom, Livet akarom, ezekben a percekben pedig még annak is őszintén tudnék örülni, ha a következő pillanatban belépnének a szüleim, hogy átöleljenek és azt suttogják a fülembe, minden rendben lesz.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 8. 20:37 Ugrás a poszthoz

Jamie

Nem akarok itt lenni. Szívesen ráznám is a fejem, hogy így jelezzem, mennyire ellenzem ezt az ötletet és bárhol szívesebben lennék, mint egy ispotályban, bizonytalan ideig. Az a bizonytalan idő pedig több lesz csak egy pár napnál a hátamba nyilalló fájdalomból ítélve. Utálom ezt. Utálok itt lenni, utálom a fájdalmat, utálom a gurkókat, és most még magamat is utálom, amiért nyolc év kviddics után arra sem vagyok képes, hogy egyáltalán megpróbáljam kikerülni azt a rohadt vasgolyót. És egy ilyen embert akartak többen is az ificsapatukba...! Még talán az is jobb lett volna, ha egyszerűen csak elfogadom az egyik ajánlatot és mindez nem történik meg. Ha lett volna csapatom, nem kellett volna a barátnőimmel kviddicsezni, akik egyrészt se nem profi játékosok, se nem játsszák olyan élvezettel, mint én. Szeretik, de nem rajonganak annyira érte, mint én. Hiba volt ez az egész és most fizetek meg érte.
Aztán valaki hozzámér. Összerezzenek az érintésre és egy pillanatra azt hiszem, Norbi ül az ágyam mellett. Lassan nyitom ki a szemem, amit már nem is tudom, mikor csuktam be, fejemet óvatosan fordítom a kezem irányába, hogy szembenézzek a némán mellettem ülővel. Nem ismerem. Ez az első gondolatom, mikor rápillantok, majd élesen szívom be a levegőt és ösztönösen húzom el a kezem. A csuklómra pillantok, hogy megkeressem az elemi mágia jegyet a bőrömön. Hiába nem érzem jelen pillanatban, attól még itt kell lennie, nem tűnhetett csak úgy el, nem igaz? ...ott van. Megkönnyebbülten engedem ki az eddig észrevétlenül bent tartott levegőt, ujjaimat ezután ismételten ökölbe szorítom, végigkarcolva a délután - tegnap, bár jelen pillanatban fogalmam sincs, mennyi ideig voltam kiütve - okozott sebeket. Ha itt a jegy, hol az elemem? Mi történt? Érzem, hogy a pánik megint átveszi az irányítást, szaggatottan kezdek el lélegezni, de ugyanakkor kapkodom is a levegőt. Könnyek gyűlnek a szemembe és bár legszívesebben rá sem néznék, csak felkelnék és magam mögött hagynám az ispotályt, felpillantok a férfira.
- Nem érzem - nyögöm keservesen és szánalmasan halk hangon. Még magam is meglepődök, hogy mennyire nehezen megy a beszéd, ami csak még több könnyet eredményez. Ne sírj. Szipogva rázom meg a fejem és lehunyom a szemeimet, fejem elfordítom a férfitól, ujjaim még mindig ökölbe zárom. Még csak nem is a sérüléseimmel foglalkozom, nem azzal, hogy le is bénulhatok. Csak a terromágia érdekel, mégsem érzek semmit. Itt van, de mégis eltűnt. Tudom, hogy valahol velem kell lennie, mert nem akarom elveszíteni, az talán még jobban fájna, mint az, amit most érzek. Megmozdulok, fel akarok ülni, de a hátamba azonnal éles fájdalom hasít. Az ajkamba harapva fojtom el a kitörni készülő kiáltásomat, szemeim egy pillanatra felpattannak. Mielőtt a mellettem ülő férfit teljesen figyelmen kívül hagyva visszazárnám őket, még eszembe jutnak Noel szavai, amit egy vizsga után mondott nekem, a könyvtár egyik hátsó sorában. Akkor még nem értettem, hogy miért beszélt így a pyromágiáról, már szinte úgy hangzott, mint valami fanatikus. Akkor még nem értettem, hogy milyen együtt élni vele. Akkor még nem tudtam, milyen lehet elveszíteni. Pótolhatatlan. Olyan érzés, hogy ha elvennék, valószínűleg meghalnék. Nélküle nem én lennék. Már nem. Úgy érezném, hogy a gerincem tépték ki belőlem. Nincs semmi a világon, ami felérhetne ezzel.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 9. 15:40 Ugrás a poszthoz

Jamie

A kint tomboló viharról nem vagyok hajlandó tudomást venni. Hallom az eső kopogását az ablakon és gyanítom, hogy emiatt is van ennyire sötét a szobában, mert talán nincs még éjszaka, bár az időérzékem abban a pillanatban vesztettem teljesen el, hogy elájultam útközben a vizsgálóba. Nem mondhatnám, hogy ezúttal nem örültem az eszméletvesztésnek, mert így legalább nem éreztem a gerincem mentén végighúzódó fájdalmat, aminek eredeti helyét be sem tudtam volna azonosítani. Fogalmam sincs, hogy az a gurkó mennyire közel csapódott be a nyakamhoz, de ha szerencsém van, akkor el sem érte nagyon a gerincoszlopom. Nem mintha annyira nagy szerencsém lett volna, ha a kviddicsről volt szó, de hát nekem szerintem már csak a reménykedés maradt.
Nem ismerem a mellettem ülő férfit és csak sejteni tudom, hogy egy itt dolgozó lehet, habár az öltözete nem éppen ezt láttatja. Össze vagyok zavarodva, nem vagyok benne biztos, hogy mit is kellene most vele kezdenem, így inkább csak figyelmen kívül hagyom és koncentrálok a terromágiára. Most csak egy nagyon kicsit szeretném elérni, éppen annyira, hogy érezzem a jelenlétét és megnyugodhassak. A probléma pedig csak annyi, hogy ezt képtelen vagyok most megtenni és így a megnyugodás sem egy elérhető opció. Nekem meg valószínűleg éppen pihennem kellene, hogy minél gyorsabban gyógyuljak és elhagyhassam ezt a helyet, ezen pedig nem segít a visszatérő pánikrohamom.
Csupán ürességet érzek, ha a terromágiára koncentrálok, pedig annyit még mindig száz százalékig tudok, hogy emiatt éltem túl a zuhanást, nem más miatt. Az egy másik dolog, ha a gurkó beléd csapódik és összezúzza pár csontodat, mert meg lehet oldani pihenéssel meg csontforrasztással. Engem most még sem ez izgat a legjobban, hanem az elemem és ezt a férfi tudtára is adom, aki készségesen válaszol a fel nem tett kérdésemre.
Összeszorul a szívem. Dacosan egymáshoz préselem az ajkaimat és leküzdöm a kényszert, hogy ismét sírni kezdjek, mert attól egyikünknek sem lesz jobb. Attól viszont én jobban érzem majd magam, ha elmehetek, de nem tudok mozogni. Érzem a hátamon végigfutó fájdalmat, mégsem kiáltok. Szúr, zsibbad, éget, meg sem tudom különböztetni, hogy melyik hol van jelen. A jobb kezem nem is érzem, azt már meg sem próbálom megemelni, és ahogy a férfi mellettem először felpattan, majd rögtön utána már nyúl is, hogy visszanyomjon az ágyra, némán engedelmeskedem neki. Habár nem sikerül teljesen felülnöm, a visszafekvésbe elég rendesen beleszédülök, ép kezem ösztönösen emelem meg talán a férfi felé, miközben szemeimet szorosan lehunyom.
- Mi történt? - kérdezem tőle csendesen a kérdésére kérdéssel válaszolva. Nem a balesetre gondolok, mert arra sajnos tisztán emlékszem, hanem az az utáni eseményekre, ezt viszont már nem teszem hozzá. A beszéd most éppen nem fáj és valószínűleg nem is fog, de annak semmi értelme, ha csak megint elkezdek panaszkodni. Arra úgysincs főzetük, hogy visszahozzák a terromágiám.
Némán fürkészem a férfi arcát, lassan feltérképezem annak minden vonását, amíg a válaszra várok.
- Szóltak valakinek? - teszek fel kicsivel később egy másik kérdést, majd kis gondolkozás után folytatom. - Van itt valaki? - riadtan pillantok fel rá, mert még csak most tudatosul bennem, hogy arról szintén fogalmam sincs, a zuhanás óta mennyi idő telt el. Az is lehet, hogy már hónapok óta kómában voltam és csak pár órája ébredtem... mármint, ennek nyilván elég kevés esélye van, de azért megfordul a fejemben.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 14. 22:57 Ugrás a poszthoz

Kolos  Love Love Love
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 14. 23:41 Ugrás a poszthoz

Antoinette Myra Blackburn - 2017.09.14. 23:08
Monti?


Én csak Koloshoz jöttem, bocsibocsi. Sad
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 14:13 Ugrás a poszthoz

Ardai Kolos - 2017.09.15. 08:18
Nemes L. Izabella - 2017.09.14. 23:41
Antoinette Myra Blackburn - 2017.09.14. 23:08
Monti?


Én csak Koloshoz jöttem, bocsibocsi. Sad


Izaaaa, tudtam, hogy rád számíthatok bármikor  Love


Nyilván számíthatsz, ez nem is kérdés.  Rolleyes

Ezt meg szomorúan hallom Myra.  Sad
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 15:10 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black - 2017.09.15. 14:41
Iza <3


Szia  Love
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 20:01 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black - 2017.09.15. 19:57
nekem is új képem van Sad
ez bezzeg nem érdekel senkit : ((((((((


Nagyondenagyon szépséges vagy Adri drágám
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 20:08 Ugrás a poszthoz

Jövök, ha kellek.  Pirul
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 21:06 Ugrás a poszthoz

Legszebb képű
még a baleset előtt; pub

Vörös körmeim finoman koccannak az asztalon lévő poharam szélén. A benne lévő folyadékba bambulok már percek óta, a környezetem változása fel sem tűnik közben, de nem is érdekel. Teljesen elveszek a saját kis világomban, lövésem sincs az időről, mert jelenleg olyan nehezemre esik rápillantani a csuklómon félrecsúszott órára. Már igazából azt sem tudom, miért ülök ilyen időben a pubban, ráadásul teljesen egyedül, csak élvezem ezt a kis magányt.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 15. 21:29 Ugrás a poszthoz

Legszebb képű

Olyannyira belefeledkezem a gondolataimba, hogy a mellém lépő Adrian is teljesen elkerüli a figyelmem, és ha nem szólalna meg, hát szerintem észre sem veszem. Meglepődve pislogok fel rá, majd a kérdését realizálva lepillantok az italomra és megrázom a fejem.
- Hát... Nem? - megpróbálkozom egy válasszal, de még én sem vagyok benne biztos, hogy mit kellene mondanom. Elvégre erre nem lehet megfelelően válaszolni, mert nyilván bele voltam feledkezve, ezt ő is láthatta. A félig kérdésemhez nem csapok hozzá semmit már, inkább fejemmel a másik szék felé bökök. - Leülsz?
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. szeptember 17. 20:04 Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla - 2017.09.17. 20:00
engem is életben hagytak és most itt vagyok *-*


De csak azért mert már akkor is protekciós voltál  :x
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. december 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

Egy tömegből különösen kitűnő, göndör, vörös hajkoronát keresek, de minden egyedül eltöltött perccel egyre jobban kétségbeesve. A kezemben az elveszett illető táskáját szorongatom fehéredő ujjakkal, és ráadásul még a rossz helyen is állok, a büfébe vezető boltív közepén megállva ugyanis eléggé megnehezítem a ki-be járkálók dolgát. De hát igazán nem tehetek róla, minden a szobatársam hibája. Először is elrángat ide azzal a céllal, hogy majd jól bevágódik valami orvosnál, majd se szó, se beszéd, nálam hagyja a táskáját minden értékével - köztük a pénztárcájával és a telefonjával - benne. Nekem pedig még annyit sem mond, hogy visszamenjek-e az egyetemre vagy itt várjam meg. Végül az utóbbi mellett döntök, mert ennél a lánynál sosem lehet tudni.
Miután nem sikerül elkerülnöm egy eléggé rosszalló pillantást, amiért még mindig az útban állok, úgy tíz perc után igazából sikerül beljebb lépdelnem és magamhoz képest még elég sikeresen el is vegyülni az emberek között - vagyis levágódok egy szabad székre és felcsapom mindkét táskát az asztalra, hisz' csaknem viszi el senki... Most még kifejezetten bajom sincs ezzel a sok emberrel egészen addig, míg meg nem találom a barátnőmet. Azután majd szépen visszatérek a tömegutálatomhoz, hogy a mai napom is természetesen teljen el.
Már éppen kezdenék jobban belemerülni a szobatársam táskájának átkutatásába, hátha esetleg mégis elvitte magával a mobilját valamilyen csoda folytán, mikor valaki megszólal mellettem. A hangot nem, de felpillantás után az arcot azonnal felismerem és a mosoly láttán még el is pirulok.
- Jamie - barátságosan biccentek először neki, majd a velem szemben álló szék felé. Mégse álldogáljon már itt szegény. - Ó, hát én... Igazából nem az előadások miatt vagyok itt, de biztos vagyok benne, hogy mind nagyon érdekes. Nyilván mindenki azért rohant ide be, hogy minél több kajával tankolhasson fel a még ez után kezdődőekre. Bírni kell.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. december 17. 21:03 Ugrás a poszthoz

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

A férfival ellentétben én nem kapom el a tekintetem; továbbra is az ő arcát fürkészem kedves mosollyal az arcomon, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Habár nem ismerem túlzottan, mégis jó egy ismerős arcot látni egy teljesen vadidegen helyen, merthogy őszintén be kell vallanom, fogalmam sincs, mi történik körülöttem. Addig még eljutottam, hogy konferencia van, meg szünet, de hogy pontosan miről is szól, na arra a kérdésre már nem tudnék választ adni.
- Habár őszintén szólva fogalmam sincs, kiről beszélsz, kitartást az elkövetkezendő… egy órához? Másfélhez? Kettőhöz? Mennyi ideig tartanak ezek az előadások? – tanácstalanul pislogok a férfira, számat bocsánatkérően húzom el. Nyilvánvalóan nem erre a rendezvényre érkeztem, most meg már abban sem vagyok teljesen biztos, hogyan engedtek minket ide be. Ennek nem valami zárkörű eseménynek kellene lennie vagy valami? - Miért hívják meg folyamatosan, ha olyanról beszél, ami már elavult? Nem kellene újakat keresni, akik még talán fenn is tudnák tartani az érdeklődést? – Nem, most egyébként természetesen nem a nyúzott arcára gondolok, amit oly serényen igyekszik eltüntetni halvány mosolyával. Túlságosan fáradtnak tűnik, ennyire pedig még ez a megáldott konferencia sem lehet unalmas.
- Én és a képességem, köszönöm szépen, megvagyunk. Semmi olyan sérülés nem ért volna, amiből ne tudnék felépülni. Nem ez volt az első, hogy eltalál egy gurkó, és nagyon valószínűleg nem is az utolsó – olyan könnyedén beszélek az esetről, mintha ez nekem egy teljesen mindennapos dolog lenne, és akik jól ismernek, azok tudják is, hogy tényleg az. Nem akarom annak az ellenkezőjét bebeszélni magamnak, ami úgyis tudom, hogy meg fog történni, de semmi maradandó sérülésem nem lett, akkor meg minek ennyit rágódni rajta. - Eléggé, hát hogy is mondjam, rossz állapotban voltam még pár napig, hogy hazaengedtek, főleg az elemem miatt, de egy jó alvás és egy-két órával több gyakorlás mindent helyrehozott. – Azt meg hozzá sem teszem, hogy két héttel később már ismét seprűn voltam. Még ha nem is az orvosom, inkább megkímélem a jó hírektől.
- Öhm, van arra esetleg valami esély, hogy találkoztál egy feltűnően vörös hajú, körülbelül 165 centiméter magas, nagyon hangos és nagyon vidám lánnyal?
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. december 17. 22:25 Ugrás a poszthoz

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

- Figyelj, a leghátsó sor mindig jó lehetőség arra, hogy elszórakoztasd magad bármi mással, ami nem kapcsolódik ahhoz, amire figyelned kell, vagy mondok jobbat: alvásra. Főleg ha sötét van, akkor meg a kutya nem veszi észre, ha lecsukódik néha a szemed – egészen ártatlanul vonom meg a vállam, majd hátradőlök a székemen, mint aki jól végezte a dolgát. Imádom kisegíteni az embereket ilyen szempontból, mert biztos vagyok benne, hogy senki nem nézné ki belőlem, pedig nekem sem olyan szent a lelkem, mint azt hiszik.
- Muszáj volt. A terromágiával nem lehet csak úgy viccelni. Meg amúgy is, elvileg gyógyító lesz belőlem, ha össze nem töröm magam útközben még egyszer, szóval még az is megeshet, hogy a következő konferencián már én is itt leszek. Mármint… Úgy leszek itt, hogy eredetileg is ide készültem, nemcsak úgy idetévedtem – a végére magam is kissé belezavarodok a mondanivalómba, de végül csak sikerül kinyögnöm, hogy mit akarok. Igazán nem esett nehezemre a beszéd, ha leküzdöttem a kezdeti nehézségeket, de az már akkor megvolt, mikor kedves barátnőm volt szíves egyedül hagyni egy folyosó kellős közepén egy rakás idegen között.
Jamie válaszára konkrétan elsápadva pislogok a férfira, majd arcomat a tenyerembe temetve nyögök fel.
- Merlinre, csak azt ne! – a kezeimbe fújtatva rázom meg a fejem a férfi kérdésére, mert most legszívesebben letagadnám a lányt, csak hát elég furcsán venné ki magát, hogy az előbb még róla kérdezősködtem. Lassan elhúzom a kezeim az arcom elől és szőke tincseimbe túrva dőlök ismét hátra a széken. - Sajnos vele, igen. Minden szenvedésem okozója az a lány, úgyhogy ha bárhol találkoznál vele, csak tegyél úgy, mintha nem is látnád. Hidd el, jobban jársz – vetek rá egy elkeseredett pillantást, de teljesen komolyan gondolom, amit mondtam. Mindenkinek csak jobb, ha távol marad attól a lánytól, hiába szeretem nagyon, az emberiséget mégis jobban meg akarom védeni.
- Szerinted mennyi esély van arra, hogy a doktor három másodperc múlva lélekszakadva rohan vissza ide és hazarángathatom a vörös hercegnőjét? – érdeklődve vetek egy pillantást a boltíves ajtó felé, de igazából magam se hiszem el, hogy mindebből bármi is bekövetkezhetne, pláne nem három másodperc múlva.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2017. december 19. 17:02 Ugrás a poszthoz

Jamie
XII. Országos Gyógyítói Konferencia

Még ha nem is gondolnám teljesen komolyan, amit megosztok vele, egy kis igazság ettől függetlenül van benne. Nem szoktam én rossz vagy értelmetlen dolgokat mondani, általában tőlem csak jót lehet hallani, és főleg hasznosat, mert a hasznos az jó és így végül is körbeért a kör. Csak hiába jártatom a szám, az esetek nagy részében senki sem fogadja meg a tanácsaim, de legalább figyelni figyelnek. Az is valami, azt hiszem.
- Hát úgy terveztük, igen – esetlenül rántom meg a vállaimat, pedig erről bőven lehetne még mit mesélni. Meg tudnám vele osztani, hogy az elemem mennyire a segítségemre lehetne benne, hogy hogy jutottam el ehhez a döntéshez és honnan indultam, hogy miért nem valami más munkát keresek magamnak, hogy egyáltalán dolgozom-e már vagy még iskolába járok. Ha nem is én lennék, még egy kellemes beszélgetés is kerekedhetne ebből, de én csak lezárom ezt a témát ennyivel, ekkor viszont Jamie felteszi az egymillió galleont érő kérdését. Tanácstalanul rázom meg a fejem és veszek egy nagy levegőt, mielőtt belekezdenék a válaszba – ami ezúttal sem valami hosszú, de hát próbálkozom.
- Hát látod, ez az a kérdés, amit minden nap felteszek magamnak… - Itt egy kissé összezavarodom, mert Jamie természetellenesen kedvesen kezd el mosolyogni, amitől meg kell állnom a beszédben, és kell egy kis idő, amíg rájövök, hogy amúgy biztos van valaki a hátam mögött és mindez nem nekem szól. - Ugyan, nem probléma. Szóval… Nem tudom, mit akartam mondani. De már nem tudom, miért nem a kviddics mellett döntöttem. Valószínűleg köze lehetett hozzá annak a rengeteg sérülésnek, amit nyolc év alatt sikerült összegyűjtenem. – A mai napig bizonytalan vagyok a döntésemben. Minden felkérést visszamondtam, ennek pedig köze volt az iskolai bajnoksághoz is, Norbihoz is, a családomhoz is, voltak problémáim az elememmel, és akkor jött a gyógyítás is, mint lehetséges opció.
- Vagyis sosem szabadulok innen. Remek – utóbbit már csak morgolódva teszem hozzá, közben a táskák mellé dobott telefonomra pillantok. Nagyon jól tudom, hogy annyi idő biztosan nem telt még el a kockázatmentes lelépésemhez, bár talán ezt kellett volna tennem abban a pillanatban, hogy elvesztettem a tömegben Liza vörös fejét. Már rég otthon lehetnék.
- Hogy micsoda? – majdhogynem meg sem hallom a férfi ajánlatát, amire csak meglepetten pislantok fel. Értetlenül bámulok rá, egyrészt nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam, másrészt abban is kételkedem, mennyire gondolja ezt komolyan. - De… Azt el kell mondanom, hogy én nem legálisan vagyok itt, Liza csempészett be mindkettőnket, bár azt sem igazán tudom, hogy van-e itt valamiféle biztonsági… Szervezet...?
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2018. július 22. 22:22 Ugrás a poszthoz

Lily
még a Levita baleset előtt, Frayec

Túlságosan régen jártam az iskolában. Annyira ugyan nem elég régen, hogy elfelejtsem errefelé a járást, de még így is minden itt töltött alkalommal felfedezek új dolgokat. Hiába töltöttem itt nyolc évet, még mindig van mivel meglepnie a kastélynak.
Ma ismét rokonokat jöttem látogatni, hiszen alapvetően nagyon nincs már miért visszajárnom ide. Órákra nem kell járnom, legalábbis ezekre nem, a hozzám közelebb álló barátok pedig szintén elmentek már innen. Csak az a pár rokon maradt itt szétszórva a kastélyban, akikkel viszont tartom a kapcsolatot és imádom is őket, így természetesen néha visszajövök hozzájuk egy délutáni teára vagy hasonló.
Ezúttal velem van az elbűvölő, Frayec névre hallgató rasek is, aki még ennyi idő után sem volt képes megszokni az iskolát. A sok együtt töltött év elteltével azt hinné az ember, hogy jól nevelt az állata és nem kóborol el semerre, még akkor sem, ha esetleg valami újat talál, de ez nálunk nem így van. Abban a pillanatban, hogy megérez valami újat, amiből egyébként elég sokat érezhet, hiszen legalább egy éve nem járt ebben az épületben, Frayec hirtelen elrúgja magát a földtől és vissza sem nézve kilő a folyosó vége felé, én meg utána. Habár nem olyan gyors, hogy ne sikerüljön könnyedén elkapnom, a meglepetés erejét használta, így tulajdonképpen esélyem sincs. Csak azt remélem, hogy ezt a folyosót legalább nem hagyja el, mert jaj lesz neki, ha elveszik az iskolában.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2018. július 22. 22:22
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2018. július 24. 22:22 Ugrás a poszthoz

Lily
még a Levita baleset előtt, Frayec

Már lassan én sem tudom pontosan, Frayec mióta van velem, ami azt jelenti, hogy igen nagyon régóta. Ő is, mint minden másik állatom, akik iskolás éveim alatt velem voltak, rendesen meg lett nevelve. Sassy és Roxy is hosszú ideig volt velem, mégsem volt rájuk olyan nagy panasz, pedig azért egyik sem volt igazából annyira lusta kutyus, a macskám viszont nem töltött annyi időt a kastélyban, hogy bármi bajt okozzon. Frayec hármójuk helyett is rossz, ezt meg szeretem ráfogni arra, hogy mágikus lény. Ezzel a kifogással bármit meg lehet magyarázni.
A rasek egy kecses mozdulattal elrugaszkodik a földtől és félig ugrálva, félig szaladva elindul a folyosón, nekem meg nagyon nincs más választásom, mint elindulni utána. Ha kirohan az iskola ezen részéről, úgy eltűnhet, hogy még napokkal később se fogom megtalálni, az idegenekkel meg még mindig olyan semmilyen viszonyban van. Most már nem bújik előlük annyira, de nem is lehetne azt mondani, hogy nagyon szívélyesen fogadja őket.
Az állatot végül egy lány társaságában találom meg nem messze. Frayec kíváncsian pislog a levitásra, majd kis idő után leül a földre. Így talán még kisebbnek tűnik, pedig amúgy sem olyan nagy állat. A lány kérdését még pont elkapom, így mikor közelebb érek hozzájuk, bátorítóan rámosolygok.
- Ő egy rasek. Mágikus lény – és főleg egy mosómedvére hasonlít, tenném még hozzá, csakhogy ez elég egyértelmű. - Remélem nem ijesztett meg nagyon, vagy tett bármit, ami veszélyeztetné az életed.
Na jó, ez így elég ijesztően hangzik, de én most konkrétan arra gondolok, hogy nem futott-e be a lábai közé, amitől ugye szegény lány eleshetne, vagy karmolta meg, vagy lökött ki valamit a kezéből. Frayec hiába szégyenlős idegenek előtt, még bármikor veszélyben érezheti magát, ami miatt tehet olyan dolgokat, amit amúgy máskor nem tenne.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2019. augusztus 20. 20:43 Ugrás a poszthoz

Masa
Frayec

Lábfejem egyenletes dobolása kíséretében lapozok még egyet a könyvemben, aminek egy kicsit sincs köze a kutatásunkhoz. De mindegy is. Jelenleg egyedül ülök az egyik asztalnál, körülöttem több könyv itt-ott kinyitva és elszórva. Masa valahol a polcok között mászkál újabb kötetek után kutatva, hátha azoknak több haszna lesz, mint az előttem lévőnek. Halvány fogalmam sincs az időről, hogy mióta ülök már itt, vagy Masa mikor tűnt el a sorok között, és bár soknak tűnik, biztos nem lehet több pár percnél.
Fáradtan dörzsölöm meg a szemem és a mellettem lévő széken pihenő rasekra pillantok, aki egyáltalán nem zavartatva magát összegömbölyödve alszik. Mosolyogva rázom meg a fejem és egy másik kinyitott könyvért nyúlok, hogy azt magam elé húzva olvasgatni kezdjem. Valaminek kell lennie. Valaki, valahol, valamikor csak látott már vagy részt vett benne és aztán feljegyzést készített róla. Muszáj találnunk egy kis információt.
- Masa, ebben semmi nincs a kviddicsről. Csak az animágiáról van benne szó – panaszkodok a lánynak, amint visszatér gyűjtögető körútjáról. Ezt a könyvet is eltolom magamtól és közelebb húzok egy harmadikat, hátha abban lesz valami hasznos. - Amúgy meséld már el még egyszer, hogyan is sikerült neked kiharcolni egy terelőpárbajt?
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
RPG hsz: 761
Összes hsz: 21058
Írta: 2019. augusztus 20. 21:32 Ugrás a poszthoz

Masa
Frayec

Szóval ebben a könyvben sincs semmi használható. Hiába lapozom át az egészet, futom át gyorsan a sorokat valami hasznosat keresve, még csak meg se említi a labda szót. Vagy a kviddicset. Vagy bármi ehhez kapcsolódót.
Masa közben visszatér az asztalhoz pár újdonsággal, mire érdeklődve csusszanok hozzá közelebb a székkel – amilyen halkan csak lehet, elvégre ez mégis csak egy könyvtár. Mondjuk az első oldalnál tovább nem jutunk, mert nekem is fel kellett azért tenni egy kérdést. A lány válaszát hallgatva először csak figyelmesen tanulmányozom az arcát és bólintok egy aprót, mint aki teljesen érti a helyzetet. Pedig nem.
- Szóval annyira mérges lettél valakire, hogy felajánlottad..? Felajánlottad neki, hogy akkor rendezzétek ezt le ilyen módon? Bencére lettél ennyire mérges a meccs miatt, vagy mi történt? – értetlenkedve ráncolom a homlokom és bár nem akarok belekérdezni valami nagy párkapcsolati drámába, mert tudom az milyen, mégis muszáj feltennem pár kérdést. Párat.
- Lapozz bele abba – mutatok rá az előtte fekvő könyvre. - Az ábrákból ítélve talán több köze van a kviddicshez, mint azoknak a könyveknek, amiket én hoztam - teszem még hozzá mosolyogva, de közben már azon jár az agyam, hogy ha nem is a könyvtár segítségével, hát hogyan máshogy lehetne kideríteni, mi is az a terelőpárbaj.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nemes L. Izabella összes hozzászólása (3532 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] Fel