BK Fórum - OFF csevegő

Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt Boldog Éjfélt <3

Most, hogy nem az aktuális oldalon van ez a jókívánságom, kíváncsi vagyok, lesz-e valaki valaha is olyan szemfüles, hogy észrevegye itt a turpisságomat :33333 Magamban beszélek :3333 Hű, de kínos XD Ömm...

Ja igen, ez az apróbetűs rész NEM a turpisság XDDD valami mást kell keresni :3 amikor kívántam, nem vette észre senki, és nem akarom, hogy örök titok maradjon, mert én ilyen kis megátalkodott vagyok :3 Vagy inkább fanatikus, de hagyjuk :3

Mondjuk amilyen tempóban születnek az új hszek, sosem fog senki eddig visszaolvasni. Szóval naplót fogok vezetni :3333

-=Első bejegyzés=-
Tetves naplóm! Ma olyan sokat vásároltam, hogy csak na. Vettem a szürke nadrágom és pólóm mellé egy szekszhi szürke cipellőt is. Mondjuk ez tökre lényegtelen, de nem tudom, történt-e egyáltalán valami említésre méltó velem.
Ja igen, ma hambi volt a vacsora, és fejjel lefelé fordítottam, és úgy ettem meg. A családom többi tagjától eltérően nekem NEM ESETT SZÉT ATOMJAIRA A KAJÁM!!! Sőt, egész szépen egyben maradt, egy icipici kis paprikadarab pottyant csak ki :3 szerintem ez hatalmas előrelépés az emberiség történelmében ^^ Ezenkívül...
Dwayne nem engedte, hogy a muglikkal legyek. Ezt én megértem, csak csalódott vagyok. Hiszen gondoljunk csak bele: Hiába iszom százfűlé főzetet, vagy kor-korrigátort, akkor is lebukok az iratok miatt. Ráadásul elfogy a cucc, és kapásból lebukok. Pedig olyan szép kis történetet találtam ki magamnak :'( Az lett volna a tervem, hogy beépülök a muglik csapataiba, és amíg ők embereket fognak el, én próbálom menekíteni őket. Mivel belátásom van a terveikbe, meg tudom mondani a bujdosó varázslóknak, hogy mikorra ér ide a következő csapat, és hogy merre tudnak esetlegesen menekülni. A végén lebuktam volna, és valszeg Juli megölt volna.
De ez nem jött össze, szóval, ha Warren elvtárs elfogadja a jelentkezésemet, akkor börtöntöltelék leszek.
Ennyi voltam most, de pár perc múlva szerintem megint elkezdek marhaságokat írogatni :S

-=Második bejegyzés=-
Most Brandonnal, Lottival, Michhel, Moondance elvtárssal, és asszem még valakivel játszom, de elég kiábrándító a helyzet. Brannel elég összetett játékba kezdünk, és megfelelő szellemi kondíció kell egy-egy hsz megírásához. Ezért egyszer én kések, mint most, máskor meg ő. Lottit két napja nem láttam, de amikor volt, akkor sem akart írni. Nem tudom, hogy hogy lesz így a baráznőm, egyenlőre úgy tűnik, Mich közelebb áll a célhoz. Moondance elvtárs meg még csak egyszer sem válaszolt T_T Pedig milyen szépet írtam a konyhára! Feleslegesen készítek aranygaluskát? q.Q <-- nem tudom, milyen szmájli, de sírósra akartam.
még Mich a legaktívabb, bár ő sem válaszolt vagy két napja. Vele egészen jól halad a játék, egyenlőre nem unalmas. Remélem nem is lesz az, mert szimpatikus :333
Egyébként unatkozom. Rémesen. Jó ideje tervezgetem Wolgast elvtárs halálát, de az Isten szerelmére, vagy két álmodói évet kell még addig várnom!!! TT____TT
Szerencsére most októberben megkapom a multim :3333333333 Nagyon megdöbbentem, amikor elsőre elfogadták a kérvényemet, pedig ez a legelső szerepjátékos oldalam, csak fél éve vagyok itt, legelső multim lesz, és közelről sem egy egyszerű karaktert igényeltem! De nem akarom lelőni a poént, még akkor sem, ha ezt az életben senki nem fogja elolvasni XD
Szerintem ennyi volt a második bejegyzés. Amint eszembe jut valami, úgyis megint visszatérek ide. Csak meg kell jegyeznem az oldalt, ahova írtam :S

Asszem most átülök a laptophoz, amin nem jó a billentyűzet T.T Ennyi voltam mára, Tetves Naplóm! CS!

-=Harmadik bejegyzés=-
Tetves naplóm! Tegnap óta nem beszéltem veled. Nem is fogok HÁHÁHÁ!!

-=Negyedik bejegyzés=-
Na jó, de. Képzeld, te kis prüntyőke, Leen meghalt. T_____T Én annyira nem ismertem, mint a többi levitás, de amikor regisztráltam, akkor ő volt az, aki a kezdetekben kisegített. Később mások is jöttek, és válaszoltak a kérdéseimre, de ő volt talán az első. Ha nem Lau. Na várjunk csak XD Mindegy, most ő volt az elő, és kész.
Ma nem igazán aludtam. Nem mintha nem jött volna álom a szememre, csak elkergettem. végre megtaláltam a neten a gémoftrónzot, mondjuk szinkronizálva, de segond ^^ megnéztem az első 3 rész, és hozzá kell szokni a stílusához. De ezenkívül jó. Nem tudom, ki hogy van velem, lehet, hogy más ezt élvezi, de engem rohadtul zavart, hogy a hentessrác meghalt. Az ilyen értelmetlen halálok nekem nem jönnek be, még akkor sem, ha tulajdonképpen ettől realisztikus a maga módján. De mindegy, majd meglássuk. Egyenlőre úgy vagyok, hogy ezt az évadot megnézem bármi áron, aztán eldöntöm, hogy érdekel-e annyira, hogy folytassam.
Egyébként rohadt éhes vagyok, szóval elmegyek enni. Fahéjas gabonapelyhet :333333333
Megint elaludtam a hajam >.< mondjuk elég szekszhi :3
Ma még tuti visszatérek hozzád, Tetves Naplóm! CS!

-=Ötödik bejegyzés=-
Visszaalakítottam a hajam normálisba, de most úgy lelapult, mintha egy teve leköpte volna. Mindegy. Reggelire megettem egy tálka fahéjas gabonapelyhet, aztán egy túrós-cukros kenyeret. A túrót palacsintára készítettem, de még maradt belőle, és szerencsére nem ment tönkre azóta. Egy szelet kenyérre felkentem az összeset, megszórtam valami kávézóból csórt cukorral, és fincsi volt :333
Úgy rühellem, hogy a laptopomnak ócska a billentyűzete :'( Nem műxik a Q,A,Í,Y,Ö,Ü,Ó,Esc,F1-12, és a felső számsor -.-" Pedig az a leggyorsabb gép a házban :S olyan, mint a villám :3 csak nem tudok BéKázni vele :'(
Egyébként negyedszerre is végigjátszottam a HÁLFLÁJF kettő epizód kettőt. BLALALALALA zsong a fejem az adrenalinlökettől, amit az utolsó csata a nyakiglábakkal és a vadászokkal nyomott belém :33333 Meg amikor legyűröm az utolsót is, és a bázison kiállnak a tetőre, és ujjongani kezdenek, én meg odamegyek a székre ültetett kis cserepes kaktuszomhoz, amit Eli irodájából loptam el titokban... :'3 Ha nem tudtam volna, hogy mi fog történni öt perc múlva, meghatódtam volna a boldogságtól.
Viszont az a szerencsétlen Valve nem tud háromig számolni, és soha az életben nem adja ki a HÁLFLÁJF hármat :"( Pedig rohadtul kíváncsi vagyok a végkifejletre, és hogy akkor G-man tényleg egy kétszínű dög-e, és ha az, akkor mégis hogy a halálba lenne nekem esélyem őt legyűrni?! Meg a Borealis, meg a portal, meg az aperture science, meg dontméklimonéd, ánforszín konszekvensziz, meg Chell, meg Rattman, meg ALYX, meg a feszítővas, de főleg MI LESZ A KAKTUSZOMMAL???? T__________________________________T
Higgadtság, nagy levegő. Mondjuk kár, hogy abban a barlangban elvesztettem a kertitörpémet XD Be akartam rakni a rakettába, de lusta voltam betölteni egy régebbi mentést...

De hanyagoljuk a témát. Most azon gondolkodom, hogy mikor röffentsem el Wolgast kis titkát, hogy milyen ígéretet kapott, mikor még eszméletlenül feküdt a gyenguszon. Egész eddig még senkinek nem árultam el, mert nagyon spoileres. Inkább nem is mondok többet, ennyi volt most ez a bejegyzés. Nem is olyan kevés :3 CS, Tetves Naplóm! :3

-=Hatodik bejegyzés=-
Olyan korán keltem >.< fél 11-kor... Igen érdekeset álmodtam, ilyen illuminátis vagy miahalálosat :3
Úgy kezdődött, hogy egy zarándoklaton voltam, és éppen véget ért. Elértük a végállomást, mindenki mehetett haza. Velem zarándokolt az öcsém, és faterom és a nővérem jött értem. Még mielőtt megjöttek volna, egy nagy gyűlés volt egy nagy tornateremben. Mindenki ledobta valahová a cuccát, aztán leült a földre. És in így tettem, de pár srác felszólított, hogy takarodjak a cuccaikról. Engem viszont nem különösebben izgatott, hogy mit pattognak, szóval maradtam, amíg egy osztálytársam,, aki nem tudom, hogy került oda, szintén leült mellém. Volt valami szentbeszéd, amit nem hallottunk, aztán mondták, hogy mostantól mindenki mehet amerre lát, de még van ingyenes ebéd, és fürdési lehetőség. Elmentem a sráccal -nevezzük most Nándinak, mert így hívják- már nem találtunk széket, ezért a földre ültünk le. Eszegettük a levest, és egyszer csak az egyik székről valami lány felállt, és odajött hozzánk. Fel is ismertem, a suli legjobb hangú, de furán szűkszavú leányzója volt az. Köszönt nekünk, aztán váltottunk pár szót, amire nem emlékszem. Ezután jött a fürdés. Az a szokásos koleszos publikus egybefürdő. Valamiért nem volt villany, és ablak sem, de valamicskét lehetett látni. Mielőtt bementem, pár srác megkérdezte tőlem, hogy merre van a zuhanyzó. Ez egyetlen ajtó felé mutattam, ami nem a kijárat volt. Megköszönték, és bementek. Kis idő elteltével én is utánuk mentem, de nem fürödni akartam, mert reggel már letudtam, majd este legfeljebb. Szóval bementem, és körülnéztem a több-mint-félhomályban. Az a pár fiú, akik az előbb kérdezősködtek, most ott álltak tanácstalanul, és arról vitatkoztak, hogy merre lehet kijutni. Furák voltak, mert ott volt a hátuk mögött az ajtó, amin én lazán ki is sétáltam, vártam egy kicsit, de azon nem jöttek. Megkerestem az öcsémet az udvaron, és vártunk apáékra.
Meg is jöttek, és kérdezték, hogy éhesek vagyunk-e. Mondtuk, hogy egy kicsit, mire ő mondta, hogy rendben, akkor keresünk egy éttermet, és eszünk valami levest. Érdekes, hogy mindig csak levest ettünk o.O Találtunk is egy jó helyet, ahol aztán szavaztunk, hogy rákos leves, vagy sima csontleves legyen. A döntés egyértelmű volt, de mi mégis csontlevest rendeltünk. Miután megettük, nekiláttunk valami komolyabb feladatnak: Jézus sírját akartuk megkeresni, mielőtt az illumináti megkaparintja. Egy biztos nyomunk volt, valahol a közelében van egy szobor, ami rá mutat a sírra. Apa egy sírkőre kiborított egy aktát, amiből képek és iratok hullottak ki. Magyarázott egy csomó tudományos marhaságot, amire én tökre nem figyeltem. Azt nézegettem, hogy van-e itt szobor, ami mutat valahova. Kis nézelődés után észrevettem egyet: pont annak támaszkodtam. Amerre mutatott, két sír is volt nagyon közel egymáshoz, de nehéz volt megállapítani, hogy melyikre mutat. Odamentünk és próbáltuk kitalálni, hogy melyik lehet, de rájöttünk, hogy pont elmutat a két sír között. Megnéztük, hogy mi van a sírokon túl, és egy elhagyatott vonatvagon volt ott. Ebbe is temettek valakit állítólag, de nem volt feltüntetve a név. Csak a tetőről lehetett bejutni, de ahogy felmásztam, már ugrottam is le; egy hatalmas, szürkésbarna, kicsit rájaszerű szájjal rendelkező kígyó tartózkodott ott. Mintha őrizném állapította meg valamelyikünk, aztán kerestük a megoldást, amivel el tudnánk távolítani. A vonat túloldalán egy fal volt, ami kicsit magasabb volt, mint maga a vagon. Ahhoz, hogy felmásszak a falra, vagy 100 métert kellett megtennem. Onnan aztán végiggyalogoltam egyensúlyozva, és mikor a vonathoz értem, láttam, hogy a kígyó feje lelőt, és harap valamit, de nem tudja elengedni, és most úgy maradt. Az öcsém tette ezt vele, megböködte a farkát, mire az odakapott, és beleharapott valami vonatból kiállócsőbe, amit aztán nem tudott elengedni. Amíg ott szerencsétlenkedett, és felugrottam a vonat tetejére, kinyitottam a csapóajtót, benéztem, és...
...és nem tudom, mi volt ott. Csak az maradt meg, ahogy gyalogolunk, fura hangulatban. Nem a totális csalódás, de nem is a győzelem mámora volt. Nem tudom leírni azt az érzést, de nekem valahogy olyan furán, melankolikusan kellemes volt. Ezután apa megkérdezte, hogy akarunk-e enni valamit. Mondtuk, hogy igen. Kérdezte, hogy akkor most csontleves legyen, vagy rákos leves. Mindenki a rákosra szavazott.
És felébredtem.

Olyan szépen leírtam, hogy valszeg be fogom másolni valamikor egy meseest alkalmával :333 Pedig azt hittem, több részlet elveszett, de végül nem ^^ Csak egy, a legfontosabb, de mindegy. Ez örök rejtély marad :3
Ezenkívül még nem történt velem semmi, szal ha majd fog, akkor írok megint ;P CS, Tetves Naplóm! ^^

-=Pfúúúh, hányadik is lesz? Hetedik? ...igen, visszagörgettem, és az :3 De okos vagyok ^^=-
A mai nap volt a tankönyv osztás. A telefonomon beállítottam három időpontot is, hogy biztosan felkeljek. Az első után visszaaludtam, de újra felkeltem, még a második előtt.
Elrendeztem magam, és pénzt kezdtem csórni, mert kellett a bérletre, a kajára, és a tankönyvre nem, mert azt ingyenesen kaptam. Azonban éppen a szüleimnél sem volt semmi, szóval le kellett menni a városba felvenni. Magamhoz vettem az új budmil táskámat, amire tök büszke vagyok, mert világ életemben ócska táskákkal jártam suliba, amik egy hónap alatt elkezdtek szétszakadni, és csak a kreativitásom miatt húzták ki év végéig.
Ha már lementünk a városba pénzt felvenni, akkor már nem is mentem haza megint, hanem elmentem megvenni a bérletet. Előttem egy fiatal hölgy volt, diákbérletet kért fehérvárra, meg olyan kis igazoló lapocskát. Megvette, odaálltam az ablakhoz, és csak annyit mondtam: Egy ugyan olyat kérek!
Ebből látszik, hogy nem szeretek tök fölöslegesen magyarázkodni. Ha valami osztálykiránduláson jegyeket kell venni, akkor is csak azt szoktam mondani, hogy még egyet.
Szóval megvettem, de nem volt nálam toll. Kértem kölcsön az eladótól, vagy kitől, és ráérősen kezdtem befirkálgatni az adatokat. A kiszemelt buszig még volt fél órám szóval nem siettem a dologgal. Amikor végeztem, visszaadtam a tollat, és kimentem a megfelelő kocsiálláshoz. Éppen ott állt egy busz, és hát jobb idő előtt úton lenni, mint ott feleslegesen várakozni, szóval felszálltam. A sofőr kérte a diákom, meg az igazolólapocskát, amit sikeresen le is hajítottam az ülése alá. Kis kotorászás után azért megtalálta, én pedig hátrakullogtam, és elfeküdtem a két utolsó előtti ülésen. Mindig elalszom a buszon, de mindig fel is ébredek időben, így rövidnek szokott tűnni a buszozás. Mikor már a buszállomás és a sulim közötti háromperces sétámat róttam, akkor kezdett bennem megvilágosodni, hogy mennyire nem vágyom vissza. Hogy miért? Ezt majd még talán kifejtem valamikor.
Út közben előttem haladt egy évfolyamtársam. Szerencsére nem vett észre. Jóban vagyunk, természetesen, de nem volt kedvem beszélgetni sem vele, sem mással. Erről a srácról annyit kell tudni, hogy én rohadt magas vagyok, de ő még egy fejjel magasabb volt nálam tavaly. Most viszont ahogy mentem mögötte, úgy éreztem, mintha nagyjából ugyan akkorák lennénk. Akkor tán még mindig növésben vagyok? o.O
Odabent találkoztam pár osztálytársammal, akikkel szintén nem vol kedvem dumálni. köszöntem, meg egy-két szót váltottunk, de ennyi. Egy fiúval beszélgettem kicsit többet, és megtudtam tőle, hogy az osztály iszákosa, nevezzük Matyinak, tegnap bent felejtette a táskáját a kedvenc kocsmánkban, ami 120 méterre van a sulitól. Megkaptam a könyveket, és ahogy mentem volna tovább az ebédet befizetni, szembejött velem Matyi az anyjával. Sunyin mosolygott, ahogy szokott. Megkérdeztem, hogy van-e valóságalapja annak, amit hallottam, mire annyit válaszolt, hogy "őőő... ja." Nem is vártam tőle többet ^^
Aztán befizettem az ebédet, és már láttam, hogy milyen sanyarú sors vár rám. Egész nyáron mindenféle finomságot ettem, most meg jöhet a menzakaja -.- El is határoztam, hogy használni fogom a régi trükköt, hogy nem fizetem be a kaját, de a pénzt elkérem a szüleimtől, így lesz zsebpénzem :3 Cserébe koplalnom kell, de azt kibírom. A pénzért mindent XD Jó, tudom, smucig dög vagyok, de ez van ;P
Egyébként csak azért írtam le ezt a dögunalmas napomat, mert Lina drága azt kérte. De most eszembe jutott valami jó, szal be is fejezem ezt a bejegyzést, és megírom azt *.* Az végre jobb lesz, mint ez a siralmasan unalmas marhaság :3
CS, Tetves Naplopóm!

-=nyolcadik bejegyzés egy icipici csúszással XD=-
Szóval cs. képzeld el kedves naplóm, meg sem tudom számolni, hány lánynak udvarolok egyszerre, és már kezdek én is belekavarodni, hogy kivel hányadán állok... Persze még semelyikkel nem állok úgy, hogy hirtelen komolyba váltsunk, de segond ^^"
Továbbá... kaptam fakton egy ötöst, pedig arról volt szó, hogy nemigen kapunk ott majd jegyet... de nem bánom, hogy így alakult :3
De amúgy most picit személyeskedem... ha eleget beszélgetek valakivel, mindig találunk valami közös pontot, de Olive... aztarohadt. Vele gyakorlatilag 85%-ban megegyezek XD ez az eddigi rekord, az biztos ^^ marhajókat beszélgetünk álmodóilag, és elég vicces így visszaolvasva :3
Előtte Michonne-nal dumálgattam, de finoman fogalmazva elbaltáztam ^^" De már mindegy :3 Ha ezt valaha is elolvassa, köszönök neki mindent :3 CS!
Mármint nem neked CS, kedves naplóm ˇ^ˇ Te maracc.
Kicsit terelődjünk szerepjátékosi területre.
Jelenleg asszem csak Skyjjal, Oliveval, Michonneval és Lottival játszom. Sky-t megpróbálom lezárni, Oliveval most lendülünk bele, Michonneval nem tudom, mi lesz, Lottival pedig csak elkezdtük eddig. Eddig Michonne játéka a legizgalmasabb, Olive játéka a legszórakoztatóbb és viccesebb, Sky-t lezárom, mert picit unom, és amúgy is sok már ez nekem, Lottival meg... eddig még csak én írtam XD
Viszont mindegyik tavalyi játék, kivéve Lottiét. Lotti játéka már visz előre a történetemen, a többieké már nem igazán.
Whoahw, dolgom akadt, szóval CS, Tetves naplóm! :3

-=Kilencedik bejegyzés=-

Tetves naplóm!
Az elmúlt két napom elég durva volt... Elmeséljem? Hát jó :3
Sulibuli. Én pörgök, rengeteg dolgom van, fellépek nyolcszor, gofrit kell sütnöm, felügyelni a kicsiket, meg persze bulizni, haverkodni, ilyesmiket csinálni. Úgy volt, hogy majd elmegyünk páran az osztályból kocsmázni, aztán az egyik osztálytársamnál - Dávid - fogunk aludni. Azonban fél órával a buli vége előtt, fél tízkor elkapott az igazgatóhelyettes, hogy a Dávid matt részeg, és el kéne kísérnem a buszmegállóig, mert nem tud sétálni sem. Persze beleegyeztem, de így elúszott a szállásunk. Visszamentem, megbeszéltem a többiekkel, hogy akkor most mi lesz. Végül elmentünk az egyik kedvenc kocsmánkba páran, és ott iszogattunk, meg csocsóztunk. Aztán leléptek páran, maradtunk hárman. Nándi, aki nem fehérvári és már nem volt busza haza, Matyi, aki fehérvári, de másfél óra gyalog a házukig, és én, aki várpalotai vagyok, és éppen még volt buszom, de tudtam, hogy azzal már nem megyek haza. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és veszünk egy üveg bort, azt megisszuk, aztán visszamegyünk. El is mentünk valami non-stopba, de a hülye Matyi 3 üveg bort vett, valami olcsó bénaságot. Leültünk egy padra, és piramisosat játszottunk, hogy az első egy kortyot iszik, a második kettőt, a harmadik hármat, aztán az első négyet, és így tovább. Nándi aztán elaludt a padon, Matyival pedig filozofálgattunk valamiről. Nándi egyszer csak ledől a padról, elterül a földön, alatta széttörik az üveg. Pár pillanat múlva visszaült a padra, mi meg csak néztük.
A srác lassan benyúlt a felkarjához, aztán kihúzta a kezét, és csupa vér volt. Azt hittem, hogy csak egy picit megvágta magát, nem vészes... Levette a kabátját, a pulcsija ujja merő vér volt. Levette azt is, egy rövid ujjú póló volt rajta, szóval látszott a seb. Két centiszer két centi, nagyon mély, és patakban folyt a vér belőle. Az egész karja vörös volt, lecsurgott a nadrágjára meg a cipőjére is. Matyival rendesen megijedtünk, hogy most mi lesz, mi ketten enyhén be voltunk csiccsentve, de Nándi eléggé kész volt. Nem érezte, hogy fáj, de ő is kicsit bepánikolt. Első gondolat az volt, hogy zsepi, egy picit itassuk fel. Három zsepit áztattunk át, aztán átkötöttük a srác karát a pulcsijával, hogy szorítsa el kicsit a vért. A második gondolat persze a mentők voltak.
Viszont a hátránya a mentőknek, hogy akkor hívják a szüleit, ilyen állapotban pedig senki nem akar a szüleivel találkozni. Mivel meggyőztük magunkat, hogy nem vérzik azért annyira, hogy belehaljon, egyenlőre nem hívjuk ki őket, de amint összerogy, vagy ő konkrétan kimondja, hogy hívjuk, hívni fogjuk. A következő gondolat az volt, hogy a bulinak vége, de nincs szállásunk. Matyi lakik még a legközelebb, de az is másfél óra, és a szülei nem számítanak vendégekre, pláne nem egy sérültre. Viszont hideg van, és legalább ki kéne mosni a sebet, nehogy elfertőződjön. Mivel ez már nagyjából fél egykor volt, tudtuk, hogy ilyenkor nem sok minden szokott nyitva lenni... csak a kocsmák. Elsétáltunk egy másik kocsmához, ami elég közel van a sulinkhoz. Lementünk a vécébe, és megnéztük a vágást.
A bőr kinyílt, mint a mekis kóláspohárnak a tetején a nyílás, ahol be kell dugni a szívószálat, csak most a másik irányba. A pulcsi is tiszta vér volt, de sokat javult a helyzet. Lemostuk a karját, a sebet is átmostuk, megnéztük, hogy nincs-e benne szilánk. Ezután kimentünk a kocsmából, de bent felejtettem a Nándi táskáját, amit én cipeltem, mert mégiscsak lesérült... Elmentünk a sulihoz, hátha nyitva van, de persze tudtuk, hogy nem lesz. Itt eszünkbe jutott, hogy ott maradt a táska, és éppen zárásra értünk oda, de még visszaadták. Egy picit álldogáltunk az elhagyatott utcán, és megint a mentőkről tanakodtunk. Valamit muszáj volt csinálni, mert nem volt szállásunk, és hideg volt, és volt egy sérültünk. Találtunk egy kávézósörözőt, vagy mit, most oda mentünk be. Itt én rendeltem egy kakaót, hogy ne dobjanak ki, hogy nem vagyunk vevők, addig Matyi és Nándi megint átmosták a sebet. Mire megittam, visszatértek. Most ott a melegben, ülve újra megbeszéltük a kórhát témát.
Mivel nem jutottunk semmire, Matyival kimentünk az utcára, hogy mint a két majdnem józan, hogy megbeszélje a dolgot. Hosszasan tanácskoztunk, Nándi közben bent elaludt. Miután megbeszéltük a dolgot, kihívtuk a Nándit, és elmondtuk neki is. Az ötlet az volt, hogy felhívjuk a mentőket, de nem kihívjuk őket, hanem megkérdezzük, hogy mit csináljuk ilyen helyzetben. Ha azt mondják, hogy ellátás szükséges, akkor kihívjuk őket, ha nem, akkor nem. Nándi azt mondta, hogy hívjuk, mert egyre jobban fél. Felhívtuk őket.
Nándi beszélt, ő tudja, milyen a sebe leginkább. Elmondta, hogy hol van, mennyire vérzett, és hogy azóta sokat apadt, de még nem teljesen állt el, de a mentős csak azt mondta, hogy így látatlanban nem tud semmit mondani. Ekkor elhatároztuk, hogy hagyjuk őket a fenébe, szállást keresünk. Elég hamar el is dőlt, hogy hol alszunk. Matyinál. El is indultunk a hosszú útra, sok mindenről beszéltünk, az út közepén sétáltunk, meg ilyesmik, olyan volt, mint egy amerikai drámában. Hajnali háromkor estünk be a szállásunkra, beosontunk a srác szobájába, és ott éppen az alvóhelyeket rendezgettük, amikor eleredt az orrom vére.
Télen gyakran vérzik, de idén most volt először. Van, hogy csak csöpög, aztán pár perc alatt eláll, de volt már, hogy fél óráig csurgott meg csöpögött, és mire elállt végre, már nem bírtam megállni a lábamon, és remegtem. Ez most enyhe volt, kimentem a csaphoz, aztán amikor elállt, kimostam. Visszamentem a többiekhez, és megnéztem, hogy hol fogok aludni. Matyi az ágyában aludt, én pedig a Nándival egy darab egyszemélyes matracon. Hogy ne legyen olyan kínos, és megfordultam, és a fejem a lábánál volt. Beállítottunk egy ébresztőt, mert másnap nekem is és Nándinak is korán családi programja volt. Elég hamar elaludtunk.
Ma, amikor felébredtünk, csak a Matyi volt másnapos. A seb még mindig csúnya volt, de nem vérzett már. Nándi túlélte, nem volt gond. Mindenesetre kimentünk a szobából, bemutatkoztunk a Matyi anyukájának, és megkértük, hogy lássa el szegény hadirokkant barátunkat. Egy rakás betadine-t öntött rá, aztán bekötözte. Ezután felfaltuk a család összes kajáját, és elvitettük magunkat a buszállomásig. A sztori ezen része pedig már nem érdekes annyira.
Remélem most örülsz, mert most megint nem fogok írni egy csomó ideig xd
CS, tetves naplóm!