A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852991#post852991][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 15:48[/b][/url]

Schwerin
Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852993#post852993][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 17:06[/b][/url]

Schwerin
Nos, ezek szerint hasonló elképzeléseik lehetnek a kellemes vacsoratémákról. Irving szándékosan hallgatott eddig, de épp ennyire állt szándékában beszélgetést kezdeményezni az elmúlt egy év macska-egér játékával kapcsolatban. Amolyan visszatekintésként, természetesen. Meglepődik, amikor hirtelen hasonló kérdések szegeződnek torkának, de egy pillanatra sem esik kétségbe, szalvétáját élére simítva teszi félre, csak hogy könyökeivel a karfán megtámaszkodva dőlhessen hátra, teljességgel beleereszkedve a feldobott témába.
- Sosem voltam közömbös - válaszol kertelés nélkül, felszegett állal, a nyugalom mintaképeként tekintve vacsorapartnerére. - De nem szeretek játszani a lehetőségeimmel, és ha teljesen őszinte szavakat szeretnél hallani: sosem kockáztatnám meg, hogy egy ilyen kiemelkedő személyt haragítsak magamra, bármilyen módon.
Irving nem az az ember, aki elsősorban nőként tekint Eleanorára. Nem helyezi fontossági sorrendjében hátrébb vagy előrébb csak azért, mert térde, egyetlen csábos mosolyától elgyengülne; ötleteit, eredményeit azok tartalmáért, nem hangzásáért hallgatja érdeklődve. Az együtt töltött idejük kilencven százalékában Irving saját maga szúrja ki a szemét, hogy a lehető legtisztességesebb és korrektebb viszonyt tartsa fent kettejük között, azonban kezdi elveszteni a csatát az árral pontosan szemben evező nővel szemben.
- Mégis, néha úgy érzem, minden ilyen irányú törekvésemet szánt szándékal söpröd félre. Miért játszol ezzel a törékeny egyensúllyal? - vált át ezúttal az őt érdeklő kérdésre, miközben a mellé lépő pincérnek udvariasan jelzi, hogy egyben szeretné kiegyenlíteni a számlát, mielőtt indulnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853350#post853350][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.26. 20:34[/b][/url]

Schwerin
Látszólag úgy ülnek itt, mint akiknek legizgalmasabb témájuk a másnapi időjárásig terjed, aztán tessék, nyugalmuk mögött mégis milyen provokatív kérdések lakoznak!
- Előbb vagy utóbb feltétlenül. - Egyiküket sem álltatja hazugságokkal, a szavak olyan könnyedén gördülnek le ajkairól, hogy azt meg lehetne festeni. Az emberek csupán addig nem zördülnek össze, amíg elég biztos távolságból szemlélik egymást, de amint ez szakadozni kezd, netán el is tűnik; Merlin irgalmazzon a békének, mert írmagja sem marad. Az pedig Irving fejében teljesen egyértelmű, hogy csak azért mert lehetősége adódik rá, nem fogja kihasználni Eleanorát. Kivéve persze, ha józanságát fejbevágják egy csipet vélamágiával ösztönzött felszabadult vágyaival, ugye - a bevillanó emlékképre elmélyülő tekintete egy pillanatra oldalra ugrik.
Egy szemöldökfelvonás, ennyi érkezik első blikkre. Kivár. Az elhangzó szavak közé keveredő töprengő mosoly alig akar szűnni, de a férfi nem mintha ezt egy pillanatig is bánná, észrevételét már-már lopva kezdi megengedni magának. Belsejében visszhangzik a megerősítés amit eddig is sejtett: komolytalan kedvtelés, szórakozott játék ígérete vonzotta felé a másikat. Nem mintha meg kellene ezen lepődnie. Mégis; mégis egy apró, szúrós tüskét hagy maga után, amiről bár a következő pillanatban már tudomást sem vesz, büszkeségének kétségtelenül nem esik jól, és motoszkálása cselekvésre sarkallja. Egyelőre csupán karját emeli fel, hogy megigazítsa az enyhe szellőben felfodrozódott terítő ráncait.
- Másszóval belevágnál egy komoly kapcsolatba, ha arra invitálnálak? - csendül a kérdés, ahogy az a bosszantóan feneketlen pohár az asztalra koppan. Kicsit hitetlen, de nem kétkedő; hinne ő a másiknak, de nem biztos benne, hogy jól átgondolt szavakat hallott-e, vagy Eleanora oly híresen kedélyes hangulata fordult éppen szerencsésen. Persze, annyira átgondolt választ, mint amilyenekre ő szeret készülni, valószínűleg az égvilágon senki nem tudna adni, hiszen rajta kívül nincs olyan mazoista, aki azzal kínozná magát üres perceiben, hogy talán soha be nem következő beszélgetések párbeszédeit fogalmazná tökéletesre. - Annak minden aspektusával együtt?
Mindketten felnőtt emberek, akik sok tekintetben csak magukra számítanak, és bizony már régen elszoktak attól, hogy másokhoz igazítsák az életük kitüntetett területeit. Irving tudja, hogy már-már kényszeres rendszeretésével, merev erkölcsi iránytűjével nem egy egyszerű partner, sőt, ember - nem törné az össze az összhangjukat, ha ennyire eltérő értékrendeket próbálnának meg összehangolni?  Nem törné össze Eleanora... mindennapjait? Nem az tartja vissza, hogy elveszítheti a nőt, inkább az, ha miatta ő veszítheti el saját magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853741#post853741][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.10.01. 20:52[/b][/url]

Schwerin
Nos, ebben is van valami. Nem felel, ám megadóan bólintva ad igazat a gondolatmenetre, hiszen nem egyszer érezte magát már ő is kellemetlenül pontosan amiatt, hogy visszautasította Eleanora közeledését. Mégis, akkor és ott, mindig úgy érezte, hogy így cselekszik helyesen. Nem az a fajta aki szavak vagy megbeszélés nélkül bármibe beleugrik. Őt nem érdekli egy-egy szórakozás, vagy felhőtlen randevú, Irving ezekre akkor és csakis akkor vállalkozik, ha komolyan érez valamit a másik iránt, és teljesen biztos, hogy ezt viszont is érzik. Néhány embernek az a kínos, ha valamit le kell ülni megbeszélni, ha a viszonyokat ki kell mondani, a férfi számára a véletlenek és meglepetések jelentik ugyanezt a bizonytalan zavartságot.
Örül, mégis álmélkodva hallja az egyenes válaszokat, amelyekkel a nő kedvez neki. Igen, ezzel már tud mihez kezdeni, igen, ez egy kényelmes terep, olyan, ahol mer Irving is kérdezni, válaszolni. Játékok nélkül, őszintén, szókimondóan. Nem rá van véve, hogy mondjon valamit, hanem meg van hallva, és ki van várva. Így egyáltalán nem esik nehezére egyenértékű félként vinni előre a beszélgetést. Ehhez képest még mindig maximum feleannyit beszél mint a nő, de ezt most tegyük félre.
Felvont szemöldökkel várja a feltartott ujj leereszkedését, természetesen eszébe sem jut a másik szavába vágni, ám amikor elhangzik a mondat... Irving nem tehet róla, teljes testében megrándulva nevet fel. Hangosan, úgy, hogy még a mellettük lévő asztaltól is megránduló szájszéllel pislognak feléjük. Nem tudom, hallotta-e már ezt a jóízű mosolyt tőle Eleanora, de ha nem, valószínűleg nem gondolta volna, hogy pont most, pont így érdemli majd ki. - És nem én öltem meg - ismétli hitetlenül a nő szavait, lassan de biztosan csillapítva le a bensőjében forrongó jókedvet. - Köszönöm, ez... Megnyugtató - teszi hozzá kicsit akadozottabban megszokott beszédénél. - Ahogyan a vallomást is köszönöm. - Szavai köré fokozatosan úszik vissza a komolyság, de a csillogás ott marad tekintete szélén, nem tér vissza a teljes merev, távolságtartó szemlélődés, ami eddig jellemezte.
- Bevallom - sóhajt -, ha ezért bocsánatot is kell kérjek, de... Eddigi tapasztalataim alapján nem gondoltam volna, hogy Te - szemével határozottan a másik tekintetét figyelve keresi a szavakat -, elsősorban ilyen kapcsolatot keresnél, igen. Én sosem állnék a kívánságaid és... vágyaid útjába, ha nem egy ilyen tartós elköteleződést keresnél; de ha úgy döntünk, hogy a mai este után komolyabbra szeretnénk fordítani a kapcsolatunkat, akkor... Belülről már nem fogom tudni ezt olyan könnyedén venni, mint így. Mert akkor érdekelni fog, hogy mit szeretnél, és félek attól - megtorpan - tartottam attól, hogy számodra az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen nem jelentene eleget. Akármilyen téren.
Persze a legegyszerűbb lett volna erről megkérdezni Eleanorát, de utólag könnyen okos az ember. Így azonban vacsorájuk végeztével fizet, s ellenkezés hiányában magukat a vízpart körüli sétányra vezeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853794#post853794][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.10.02. 22:26[/b][/url]

Schwerin
Szeretném azt hinteni el, hogy Irving minden aspektusában tökéletes, azonban a valóság ennél árnyaltabb, ő pedig, mondjuk ki, emberibb. Nem terjed hát odáig mindent behálózó figyelme, hogy észrevehesse a nő szavai mögött a mélyben rejló fájdalommorzsákat, csak fején ingat egyet, kettőt. Miután előáll a farbával, jelentőségteljes csend telepszik közéjük, Irving nem szól vagy kérdez vissza, tudja, hogy szavai valahová célbaértek, így hát vár, hogy azokra valamilyen módon reakció érkezzen. Nem bánja, hogy ezt a részt már némileg privátabban, kevesebb fül között folytatják, így pláne nem sürgeti a másikat.
- Badarság - morogja maga elé könnyedén, de hangsúlyából és színéből érezhető, hogy nem megakasztani kívánja a másikat, csupán kommentál, a kavicsos ösvény csikorgásához hasonlóan háttérbe olvad, a figyelemmel kísért szavakra való odafigyelés közben. Kénytelen nyelni egyet, mielőtt meg tudna szólalni; ha nem is a cica, de valaki elvitte a nyelvét. Ezúttal rajta a sor, hogy pár lélegzetvételnyi időre szünetet ékeljen a társalgás menetébe, ám ezen a ponton nem érzi kellemetlennek, hogy erre, az őszinte és tiszta szavak megfogalmazásának érdekében bizony szüksége van.
- Mindig is érdeklődtem irántad, amióta csak ismerjük egymást. - Vallomásért vallomást, még ha utalt is korábban hasonlóra, kimondásra nem került. Irving, bár alapvetően előre tekintve sétál, e szavak erejéig mindenképpen Eleanora arcára emeli tekintetét, s igyekszik elkapni a nő pillantását: ezzel is közvetítve azt az őszinteséget, határozottságot, amellyel felvállalja szavait. - Ezért mondtam, hogy nem szeretnélek visszautasítani, és ezért viseltem kissé... Mereven a próbálkozásaidat. Ez a többéves berögződés biztosan nem fog egyik napról a másikra elmúlni, de ha - egy pillanatra fel kell tekintenie a csillagokkal lassan telítődő égboltra - megtisztelnél egy második randevúval, talán kitalálhatnánk együtt, hogyan is működtessük azt a bizonyos kapcsolatot. A kettőnkét; és nem csak mint kollégák, vagy barátok, hanem mint egy pár is.