A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Schwerin
Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852991#post852991][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 15:48[/b][/url]

Schwerin
Miután annyi éven át dolgozott velük, cseppet sem volt különös, hogy meghívták a Schwerini Toxikológiai Hivatalban rendezett éves konferenciák egyikére. Szerencsére, mivel az elmúlt évet a tudományos élettől távol töltötte, idén sem előadói, sem moderátori kötelességet nem kellett vállalnia, egyetlen feladata volt csupán: hogy élvezze a rendezvényt. No, ez így leírva a nagykönyvben gyönyörűen hangzik, de ez így túl egyszerű lett volna; ártatlan kérdésére, miszerint lenne-e olyan diák, aki jönne szívesen, hárman is lelkes igennel feleltek. Úgyhogy a konferenciát végül nem egyedül figyelte végig, pláne, hogy egy találkozásuk alkalmával Eleanora előtt is elejtette a megjegyzést az eseményről - innentől kezdve meg már nem is tudja, melyikük csavarta úgy a témákat, de meglepően (valóban meglepő lett volna?) hamar eldőlt, hogy a nő is velük tart.
Így, a nyolc órás program után valami büszkeségfélével a tekintetében engedi szabadjára zsongó diákjait a kastélypark szélén, hiszen zsupszkulcsuk indulásáig még órák vannak hátra. Had fedezzék fel maguknak a várost.
Ez még akkor is ott csillog tekintetében, amikor már egy tóparti asztalnál üldögélnek Eleanorával. A trió messzire távolodott, a nap búcsúzóan tükröződve ragyogja be a hangulatos teraszt. "Vacsoráznál velem? Kettesben" - saját szavai még mindig vissza-visszatérnek, töprengve, forogva, ahogy a pincér is sürgölődik az asztalok között. Bár megígérte anno, hogy az iskolán kívül is találkoznak majd, jócskán kivárt, mire ezt az ígéretét teljesítette volna, és megejtette volna a meghívást. Még most sem biztos benne, hogy teljességgel jól döntött, de az elmúlt hónapokban túlságosan sok volt köztük az olyan felforrósodó pillanat, amellyel... Irving talán valami többet is kezdett volna, ha úgy érzi, valóban helyénvaló cselekvésre szánnia el magát. Így csak hagyta, hogy a nő közel csalogassa a lánghoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban táncolt vissza, épp elég illedelmesen ahhoz, hogy ez ne legyen bántó, de Eleanora önérzetét... Nőiességét... Hogy hívják kultúráltan? Női büszkeségét? Szóval őt és céljait, kíváncsiságát minél kevésbé ingerelje. Mit ad Merlin, Eleanora nem igazán könnyítette meg a dolgát, de Irving igyekezett megtartani biztonságos viszonyukat. Most beadta a derekát, és úgy döntött, tesz egy próbát. Ha mást nem, legalább a gondolatai és érzései között rendet tehet, ha tisztázzák, miért is húzzák a médzes madzagot el újra és újra egymás előtt. (Eufemisztikus királyi többes, nyilván nem Irving játssza a csábítót, ha így lenne, már rég nem lenne miről kétségként beszélni.)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852992#post852992][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.21. 16:06[/b][/url]

Eleanora az elmúlt egy évet visszahúzódva töltötte: kutatásokban vett részt, konferenciákra járt, ám mind az iskoláktól, mind a diákoktól jócskán távol tartotta magát. Természetesen a Bagolykőbe visszajárt, leginkább a férfi kérésére, hogy segítse első gyermeklépéseit, majd később megadja neki azt a magabiztosságot, amivel akár magától is rendelkezhetett volna. Mindeközben nem felejtette el folyamatosan csábítani, édesgetni, szédíteni, s bár míg az elején inkább a hiúsága által generált akció volt ez, az idő múlásával egyre komolyabbá vált. Azon kapta magát, hogy már nem csak flörtölés miatt téved tekintete a férfi ajkára, talán nem csak azért simul hozzá, hogy reakciót csikarjon ki belőle, s amikor megérezte valahol máshol a férfi visszafogottan markáns kölnijét, akkor automatikusan pillantott fel, hátha vele találja szemben magát. Teljesen új terep volt ez számára is, ám elkönyvelte pusztán annyival, hogy Irving érdekesebb eddigi partnereinél. Még azt is hozzá merte fűzni, hogy a nehezen elkapott préda édesebb, mint az aranytálcán érkező.
Az, hogy a konferenciára való érkezésük mennyire volt a véletlen műve, már más kérdés. Eleanora lemondta a megjelenést, hogy pihenhessen egy keveset ezen a hétvégén, azonban mikor a férfi elejtette, hogy részt vesz rajta, hirtelen a nőnek is megjött a kedve. Erről persze Irvingnek nem kellett tudnia, a nő szépen elintézett mindent, s az ezért járó jutalma nem is váratott sokat magára. A vacsorameghívást természetesen esze ágában sem volt visszautasítani, így a fiatalok szabadon engedésével, igyekezvén mérsékelt elégedettséget mutatni, be is vetették magukat egy tóparti étterembe. Mivel a hivatalos részen túllendültek, így haja leengedve omlik vállára és hátára, pusztán azért, hogy teret engedjen könnyed mozdulatainak, ahogy félresöpör, vagy éppenséggel füle mögé tűr egy-egy rakoncátlanabb tincset. Csábítás, második lecke.
- Azt hiszem, most, hogy kiszakadtunk a hivatalos környezetünkből, feltehetem a kérdést. Valóban közömbös vagy irántam vagy ennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy kollégák maradjunk? Mintha csak tartanál valamitől... - megtörölve ajkait hátradől székén és boráért nyúl, hogy egy aprót kortyoljon belőle. Hamarosan indulnak, ám mivel eddig semleges terepen voltak, itt az ideje beleugraniuk a mélyvízbe. Egy éve már, hogy Eleanora minden báját és tehetségét beveti, hogy aztán lepattanjon Irving páncélzatáról. Ideje okokat rendezni a jelenség mögé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852993#post852993][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.21. 17:06[/b][/url]

Schwerin
Nos, ezek szerint hasonló elképzeléseik lehetnek a kellemes vacsoratémákról. Irving szándékosan hallgatott eddig, de épp ennyire állt szándékában beszélgetést kezdeményezni az elmúlt egy év macska-egér játékával kapcsolatban. Amolyan visszatekintésként, természetesen. Meglepődik, amikor hirtelen hasonló kérdések szegeződnek torkának, de egy pillanatra sem esik kétségbe, szalvétáját élére simítva teszi félre, csak hogy könyökeivel a karfán megtámaszkodva dőlhessen hátra, teljességgel beleereszkedve a feldobott témába.
- Sosem voltam közömbös - válaszol kertelés nélkül, felszegett állal, a nyugalom mintaképeként tekintve vacsorapartnerére. - De nem szeretek játszani a lehetőségeimmel, és ha teljesen őszinte szavakat szeretnél hallani: sosem kockáztatnám meg, hogy egy ilyen kiemelkedő személyt haragítsak magamra, bármilyen módon.
Irving nem az az ember, aki elsősorban nőként tekint Eleanorára. Nem helyezi fontossági sorrendjében hátrébb vagy előrébb csak azért, mert térde, egyetlen csábos mosolyától elgyengülne; ötleteit, eredményeit azok tartalmáért, nem hangzásáért hallgatja érdeklődve. Az együtt töltött idejük kilencven százalékában Irving saját maga szúrja ki a szemét, hogy a lehető legtisztességesebb és korrektebb viszonyt tartsa fent kettejük között, azonban kezdi elveszteni a csatát az árral pontosan szemben evező nővel szemben.
- Mégis, néha úgy érzem, minden ilyen irányú törekvésemet szánt szándékal söpröd félre. Miért játszol ezzel a törékeny egyensúllyal? - vált át ezúttal az őt érdeklő kérdésre, miközben a mellé lépő pincérnek udvariasan jelzi, hogy egyben szeretné kiegyenlíteni a számlát, mielőtt indulnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852994#post852994][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.09.21. 17:52[/b][/url]

Amennyiben az a fajta nő lenne, aki cigarettázik, most minden bizonnyal kecsesen szívna bele nikotinforrásába, hogy a szürkésfehér füstöt a szabadba engedje, s hátra dőlve az ujjai között tartott szállal játsszon. Ám nem dohányzik és nem is tette soha, így ehelyett be kell érniük azzal, hogy hátradőlve keresztbe veti a lábát, s tökéletesen lakkozott körmével finoman simít végig alsó ajkán, mielőtt fejét kezére támasztaná, a tőle megszokott kecsességgel.
- Úgy gondolod, hogy magadra haragítanál azzal, ha engednél a közöttünk feszülő... vibrálásnak? - elég elrugaszkodott elképzelés, ennek okán nem meglepő, hogy a nő jobb szemöldöke kíváncsian szalad feljebb. Sok mindent el tud képzelni következményként, de azt, hogy neheztelne Irvingre, egyetlen esetben sem. Mégis, melyik nő zúdítaná minden bosszúját arra a férfira, akire oly régen vágyott és akit végre megkap? Biztos van ilyen szadista.
A kérdésre végre valahára eltünteti a mosolyt arcáról, mely eddig ott nyugodott állandó jelleggel. Időt nyerve magának beletúr hajába, hogy ezzel eltűrhesse arcából, majd könnyedén nyúl boráért. - Talán mert nem tartom ördögtől valónak, hogy a kapcsolatunk átlépje a kollegális szintet - révetegen pillant az abroszra, hogy tekintete a férfi szemébe vándoroljon és ismét elmosolyodva folytassa gondolatmenetét. - Be kell vallanom, eleinte csak szórakoztatott ez a játék közöttünk. De visszatekintve erre az egy évre, már közel sem vagyok olyan biztos benne, hogy olyan komolytalanok a szándékaim, mint annak idején. Persze az, hogy egy kapcsolat képes-e működni, sok tényezőn múlik, de ha csupán az tart vissza, hogy elveszíthetsz... Kockázat nélkül nincs győzelem - belekortyol italába és kecsesen előrehajolva visszateszi a majdnem üres poharat. Talán pár csepp lehet még benne, ami pontosan arra elég, hogy itt tartsa őket, ebben a beszélgetésben és ebben a kényelmes szituációban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853350#post853350][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.09.26. 20:34[/b][/url]

Schwerin
Látszólag úgy ülnek itt, mint akiknek legizgalmasabb témájuk a másnapi időjárásig terjed, aztán tessék, nyugalmuk mögött mégis milyen provokatív kérdések lakoznak!
- Előbb vagy utóbb feltétlenül. - Egyiküket sem álltatja hazugságokkal, a szavak olyan könnyedén gördülnek le ajkairól, hogy azt meg lehetne festeni. Az emberek csupán addig nem zördülnek össze, amíg elég biztos távolságból szemlélik egymást, de amint ez szakadozni kezd, netán el is tűnik; Merlin irgalmazzon a békének, mert írmagja sem marad. Az pedig Irving fejében teljesen egyértelmű, hogy csak azért mert lehetősége adódik rá, nem fogja kihasználni Eleanorát. Kivéve persze, ha józanságát fejbevágják egy csipet vélamágiával ösztönzött felszabadult vágyaival, ugye - a bevillanó emlékképre elmélyülő tekintete egy pillanatra oldalra ugrik.
Egy szemöldökfelvonás, ennyi érkezik első blikkre. Kivár. Az elhangzó szavak közé keveredő töprengő mosoly alig akar szűnni, de a férfi nem mintha ezt egy pillanatig is bánná, észrevételét már-már lopva kezdi megengedni magának. Belsejében visszhangzik a megerősítés amit eddig is sejtett: komolytalan kedvtelés, szórakozott játék ígérete vonzotta felé a másikat. Nem mintha meg kellene ezen lepődnie. Mégis; mégis egy apró, szúrós tüskét hagy maga után, amiről bár a következő pillanatban már tudomást sem vesz, büszkeségének kétségtelenül nem esik jól, és motoszkálása cselekvésre sarkallja. Egyelőre csupán karját emeli fel, hogy megigazítsa az enyhe szellőben felfodrozódott terítő ráncait.
- Másszóval belevágnál egy komoly kapcsolatba, ha arra invitálnálak? - csendül a kérdés, ahogy az a bosszantóan feneketlen pohár az asztalra koppan. Kicsit hitetlen, de nem kétkedő; hinne ő a másiknak, de nem biztos benne, hogy jól átgondolt szavakat hallott-e, vagy Eleanora oly híresen kedélyes hangulata fordult éppen szerencsésen. Persze, annyira átgondolt választ, mint amilyenekre ő szeret készülni, valószínűleg az égvilágon senki nem tudna adni, hiszen rajta kívül nincs olyan mazoista, aki azzal kínozná magát üres perceiben, hogy talán soha be nem következő beszélgetések párbeszédeit fogalmazná tökéletesre. - Annak minden aspektusával együtt?
Mindketten felnőtt emberek, akik sok tekintetben csak magukra számítanak, és bizony már régen elszoktak attól, hogy másokhoz igazítsák az életük kitüntetett területeit. Irving tudja, hogy már-már kényszeres rendszeretésével, merev erkölcsi iránytűjével nem egy egyszerű partner, sőt, ember - nem törné az össze az összhangjukat, ha ennyire eltérő értékrendeket próbálnának meg összehangolni?  Nem törné össze Eleanora... mindennapjait? Nem az tartja vissza, hogy elveszítheti a nőt, inkább az, ha miatta ő veszítheti el saját magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853663#post853663][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.10.01. 14:34[/b][/url]

Eleanora szemöldökei ráncba szaladnak, ahogy homloka is. Persze tudja ő, hogy a komoly kapcsolatok könnyedén véget érhetnek, de végtére is felnőtt emberek, csak képesek ezt kezelni? Ráadásul hacsak nem arról van szó, hogy Irving megcsalja vagy bántalmazza, nem igazán történhet olyasmi, amiért megharagudna. Kiszeret belőle? Ezért nem lehet senkit hibáztatni, ráadásul nem is látja reaális opciónak - elvégre őt csak imádni lehet.
- Szerintem félreismersz, ha azt gondolod, megharagudnék. Már csak azért is, mert ha eddig nem tettem a sorozatos visszautasítások miatt, nem valószínű, hogy épp ezután fogom - ebben egyébként nem kevés ráció van. Igazság szerint, ha büszkesége teljesen más irányultságú lenne, már az első lepattintás után szóba sem szabadott volna állnia Irvinggel, nemhogy egy évnyi hiábavaló próbálkozást követően. Amennyiben fennállna annak veszélye, hogy kettejük kapcsolata végérvényesen megromlik, az minden bizonnyal már megtörtént volna. De az is lehet, hogy Nora látja ennyire szivárványosan és rózsaszínesen a világot, merthogy a valóságnak semmi köze ehhez.
A kérdésre nem felel azonnal, ízlelgetnie kell válaszát, hiszen nem akar hazudni a férfinak. Kristálytisztán emlékszik, milyen rossz döntésnek vélte utólag, hogy beleegyezett a néhai férjével való házasságba. Mégis érdemes reálisan néznie a jelenlegi helyzetet: Irving nem megkérte a kezét és nem gyereket akar tőle, egyszerűen arról van szó, hogy kimondva nem keresik más társaságát és együtt képzelik el az egy éjszakánál hosszabb jövőjüket. Ez nem is hangzik olyan rémisztően - már persze, ha innen nézzük. - Még az sem elképzelhetetlen - feleli végül teljes meggyőződéssel, tekintetét egyenesen a férfi íriszeibe fúrva. - Bizonyára meglep majd, mivel erről nem sokan beszélnek, de voltam már házas és legnagyobb meglepetésemre nem egy válás, hanem a néhai férjem halála vetett véget neki. Tehát ha azt gondolnád, hogy nem vagyok képes egy stabil, monogám kapcsolat fenntartására, akkor álljon itt ez a tény bizonyítékként arra, hogy de - elemeli a poharát, hogy megigya az utolsó, aprócska kortyot, ám mielőtt Irving válaszolhatna, feltartja mutatóujját, hogy még nem fejezte be. A történet egy pirinyó, ám annál fontosabb részletét még azért hozzá kívánja tenni, pusztán a félreértések elkerülése végett. - És nem én öltem meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853741#post853741][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.10.01. 20:52[/b][/url]

Schwerin
Nos, ebben is van valami. Nem felel, ám megadóan bólintva ad igazat a gondolatmenetre, hiszen nem egyszer érezte magát már ő is kellemetlenül pontosan amiatt, hogy visszautasította Eleanora közeledését. Mégis, akkor és ott, mindig úgy érezte, hogy így cselekszik helyesen. Nem az a fajta aki szavak vagy megbeszélés nélkül bármibe beleugrik. Őt nem érdekli egy-egy szórakozás, vagy felhőtlen randevú, Irving ezekre akkor és csakis akkor vállalkozik, ha komolyan érez valamit a másik iránt, és teljesen biztos, hogy ezt viszont is érzik. Néhány embernek az a kínos, ha valamit le kell ülni megbeszélni, ha a viszonyokat ki kell mondani, a férfi számára a véletlenek és meglepetések jelentik ugyanezt a bizonytalan zavartságot.
Örül, mégis álmélkodva hallja az egyenes válaszokat, amelyekkel a nő kedvez neki. Igen, ezzel már tud mihez kezdeni, igen, ez egy kényelmes terep, olyan, ahol mer Irving is kérdezni, válaszolni. Játékok nélkül, őszintén, szókimondóan. Nem rá van véve, hogy mondjon valamit, hanem meg van hallva, és ki van várva. Így egyáltalán nem esik nehezére egyenértékű félként vinni előre a beszélgetést. Ehhez képest még mindig maximum feleannyit beszél mint a nő, de ezt most tegyük félre.
Felvont szemöldökkel várja a feltartott ujj leereszkedését, természetesen eszébe sem jut a másik szavába vágni, ám amikor elhangzik a mondat... Irving nem tehet róla, teljes testében megrándulva nevet fel. Hangosan, úgy, hogy még a mellettük lévő asztaltól is megránduló szájszéllel pislognak feléjük. Nem tudom, hallotta-e már ezt a jóízű mosolyt tőle Eleanora, de ha nem, valószínűleg nem gondolta volna, hogy pont most, pont így érdemli majd ki. - És nem én öltem meg - ismétli hitetlenül a nő szavait, lassan de biztosan csillapítva le a bensőjében forrongó jókedvet. - Köszönöm, ez... Megnyugtató - teszi hozzá kicsit akadozottabban megszokott beszédénél. - Ahogyan a vallomást is köszönöm. - Szavai köré fokozatosan úszik vissza a komolyság, de a csillogás ott marad tekintete szélén, nem tér vissza a teljes merev, távolságtartó szemlélődés, ami eddig jellemezte.
- Bevallom - sóhajt -, ha ezért bocsánatot is kell kérjek, de... Eddigi tapasztalataim alapján nem gondoltam volna, hogy Te - szemével határozottan a másik tekintetét figyelve keresi a szavakat -, elsősorban ilyen kapcsolatot keresnél, igen. Én sosem állnék a kívánságaid és... vágyaid útjába, ha nem egy ilyen tartós elköteleződést keresnél; de ha úgy döntünk, hogy a mai este után komolyabbra szeretnénk fordítani a kapcsolatunkat, akkor... Belülről már nem fogom tudni ezt olyan könnyedén venni, mint így. Mert akkor érdekelni fog, hogy mit szeretnél, és félek attól - megtorpan - tartottam attól, hogy számodra az ilyen jellegű elköteleződés egyszerűen nem jelentene eleget. Akármilyen téren.
Persze a legegyszerűbb lett volna erről megkérdezni Eleanorát, de utólag könnyen okos az ember. Így azonban vacsorájuk végeztével fizet, s ellenkezés hiányában magukat a vízpart körüli sétányra vezeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853765#post853765][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2022.10.02. 13:57[/b][/url]

Nora, bár jobban szeret az árnyak között járni és furmányosan elérni céljait, ha őszinteségre kérik, bizony szókimondó is tud lenni. Olyannyira, hogy ezzel sikerül nem csupán meglepnie, de meg is nevettetnie a férfit, ezt a mélyről jövő, valódi reakciót pedig maga sem állhatja meg anélkül, hogy elmosolyodjon. Amikor végre csillapodnak és Irving reagál, a nő csupán egyetlen másodpercig tétovázik, mielőtt úgy dönt, hogy némi magyarázattal szolgál a kijelentést illetően. - Csak gondoltam tisztázom, mert volt, akiben felmerült - megvonja vállát, mintha nem jelentene neki semmit, azonban ha a másik figyelmes, láthatja, hogy csupán ajkai görbülnek felfelé, a máskor ehhez társuló nevetőráncok a szeme sarkában elmaradnak. Kényszeredett vallomás volt? Meglehet, de mindennek van oka.
Ízlelgeti a férfi szavait és egészen addig nem is válaszol, míg Irving ki nem fizeti fogyasztásukat és el nem indulnak egy kellemes, kora esti sétára. Meglepő lehet, hogy Eleanora ezúttal nem próbálkozik a megszokott női trükkökkel, úgymint belekarolni a másikba, megfogni a kezét, közel férkőzni hozzá... Nincs közöttük három lépés távolság, de hosszú idő óta először tényleg úgy tűnnek kívülről, mint két komoly, érett felnőtt. Azt hiszem, ez leginkább Nora esetében nevezhető komoly előrelépésnek.
- Nem kell bocsánatot kérned érte, ugyanis életem eddigi részében sokkal inkább voltam a csapongó típus, semmint a megállapodó. Nem mondom, hogy ez feltétlenül saját döntés volt, inkább csak úgy gondoltam, hogy a vélaságom nem feltétlenül teszi lehetővé, hogy bárki egy éjszakánál többre is tervezzen velem kapcsolatban - és, hogy végül ezáltal a pasik használták-e ki őt vagy fordítva? Határozottan fordítva. Annyira erős falakat vont maga köré, annyira elhitte, amit önmagának szajkózott, hogy egy ponton túl már akkor sem hitte volna el, hogy valakinek komoly szándékai vannak, ha legilimenciával olvassa ki a fejéből. - Nézd, nem fogok hazudni... Fogalmam sincs, hogyan kell működtetni egy kapcsolatot. És azt sem tudom, hogy ennyi év után képes vagyok-e rá. De azt hiszem, kezdetnek nem rossz, hogy egyáltalán érdekel a dolog - ha már őszintén beszélnek, akkor nem veri át a férfit. Úgy értem, megtehetné, egy kis bűvölet, egy kis rájátszás és megkapná Irvinget mindenhogy, ahogy csak jól esik neki, aztán eldobhatja, de... Nem akarja. - Érdekelsz - zárja le gondolatmenetét, ami elsőre nyersnek és lekezelőnek hathat, ám ismerve Eleanora előéletét, ez egy igencsak komoly bók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853794#post853794][b]Dr. Irving Schnelsen - 2022.10.02. 22:26[/b][/url]

Schwerin
Szeretném azt hinteni el, hogy Irving minden aspektusában tökéletes, azonban a valóság ennél árnyaltabb, ő pedig, mondjuk ki, emberibb. Nem terjed hát odáig mindent behálózó figyelme, hogy észrevehesse a nő szavai mögött a mélyben rejló fájdalommorzsákat, csak fején ingat egyet, kettőt. Miután előáll a farbával, jelentőségteljes csend telepszik közéjük, Irving nem szól vagy kérdez vissza, tudja, hogy szavai valahová célbaértek, így hát vár, hogy azokra valamilyen módon reakció érkezzen. Nem bánja, hogy ezt a részt már némileg privátabban, kevesebb fül között folytatják, így pláne nem sürgeti a másikat.
- Badarság - morogja maga elé könnyedén, de hangsúlyából és színéből érezhető, hogy nem megakasztani kívánja a másikat, csupán kommentál, a kavicsos ösvény csikorgásához hasonlóan háttérbe olvad, a figyelemmel kísért szavakra való odafigyelés közben. Kénytelen nyelni egyet, mielőtt meg tudna szólalni; ha nem is a cica, de valaki elvitte a nyelvét. Ezúttal rajta a sor, hogy pár lélegzetvételnyi időre szünetet ékeljen a társalgás menetébe, ám ezen a ponton nem érzi kellemetlennek, hogy erre, az őszinte és tiszta szavak megfogalmazásának érdekében bizony szüksége van.
- Mindig is érdeklődtem irántad, amióta csak ismerjük egymást. - Vallomásért vallomást, még ha utalt is korábban hasonlóra, kimondásra nem került. Irving, bár alapvetően előre tekintve sétál, e szavak erejéig mindenképpen Eleanora arcára emeli tekintetét, s igyekszik elkapni a nő pillantását: ezzel is közvetítve azt az őszinteséget, határozottságot, amellyel felvállalja szavait. - Ezért mondtam, hogy nem szeretnélek visszautasítani, és ezért viseltem kissé... Mereven a próbálkozásaidat. Ez a többéves berögződés biztosan nem fog egyik napról a másikra elmúlni, de ha - egy pillanatra fel kell tekintenie a csillagokkal lassan telítődő égboltra - megtisztelnél egy második randevúval, talán kitalálhatnánk együtt, hogyan is működtessük azt a bizonyos kapcsolatot. A kettőnkét; és nem csak mint kollégák, vagy barátok, hanem mint egy pár is.