[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717007#post717007][b]Kaela Florencia - 2018.03.17. 23:43[/b][/url]
Fanni
Alassio, Olaszország
Épphogy felkelt a Nap, kipattant a szemem. Tudtam, hogy anyáék korán elmentek, azért le tudok menni a partra.
Végre szerezhetek beszélgetőpartnert... Olyan egyedül vagyok. A holmikat még tegnap bepakoltam, így gyorsabban fog menni az indulás. Reggeli és ruhaválogatás után végre sikerült kitaszigálnom a biciklim a lépcsőházból és már suhantam is a tanár felé.
-Buon Giorno!- köszöntem pár ismerős arcnak, talán a szomszédok voltak. Végre kiértem a sétányhoz és ráhajtottam a mólóra. Ilyenkor éri meg kimenni egyedül, mert nem tűz a nap és nincs annyi Turi. Így hívják mifelénk a turistákat, ha nem akarják, hogy tudjanak arról, róluk folyik a diskurzus.
Végre leraktam a bringám és lementem a móló alatti partszakaszra. Elég nagy volt és nem sokan jártak arra, csak pár futó rohant el arra minden alkalommal, mikor kimentem.
Hmm... Még nincs sor, most kéne fagyit venni! Oda is álltam a bódéhoz egy szál fürdőruhában. Kezdett nagyon meleg lenni, ezért örültem, hogy egy ember áll ott rajtam kívül.
-Uno gelato al cioccolato, prego!- mondtam, mert rám került a sor. Amíg megkaptam, még gyönyörködtem pár másodpercet a tengerben, ami csak akkor kezdett elhatárolódni a kék égről.
Megkaptam, fizettem, aztán hirtelen elhaladt mellettem egy nagyon jóképű srác. Görkorcsolyával volt, tudtam, hogy ő az én emberem. Csak sajnos akkora hévvel fordultam utána, hogy sikeresen elestem a tengelyemben. Nagyon kellemetlennek éreztem, mert ilyen még a férfiak sem csinálnak, ha meglátnak modellt.
Ugye nem látták olyan sokan... De naiv vagyok, persze hogy az egész város látta...