A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717052#post717052][b]Maróti Fanni - 2018.03.18. 02:28[/b][/url]

Előbb kelek, minthogy a nap első sugara megjelenne, pedig egyébként nem vagyok egy korán ébredő típus. Most mégis egy vázlatfüzettel a hónom alatt, rövid farmerem zsebébe rejtett szénceruzákkal indulok el a partra. A homokhoz érve kezembe veszem a papucsaimat, hagyom, hogy a szemcsék, majd a még jéghidegnek érzett hullámok is körbevegyék az ujjaimat.
A parton sétálok el a nyaralótól a központig, majd keresek magamnak egy megfelelőnek tűnő helyet, hogy aztán kis vázlatokat rajzolgassak emberekről, helyzetekről, tárgyakról. Könnyen és gyorsan megy az alkotás, nem zavar meg semmi. Az olasz nyelv egy ismeretlen dallammá áll bennem össze, finoman rezdülök rá, hagyom, hogy átjárjon, elbűvöljön.
Egy olyan pofára esés ránt vissza a földre a többi halandó közé, amilyeneket én szoktam produkálni jobb napjaimon. Egészen addig a lány ruháját, alakját próbáltam megörökíteni, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűnt.
Bár a nyelvet nem értem, hónom alá kapom a füzetet, a széndarabot újfent zsebre csúsztatom, majd felpattanva a padról, amin addig terpeszkedtem, mellé lépek, és a kezem nyújtom, hogy felsegítsem. Remélem, hogy a nyelvismeret hiányát egy kedves mosollyal és a gesztussal sikerül ellepleznem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=717693#post717693][b]Maróti Fanni - 2018.03.22. 21:13[/b][/url]

Először azt hiszem nem fogja meg a kezem a láthatóan mély zavarban lévő lány. Mondjuk van, hogy én se fogadok el segítséget az eséseim után, sőt olyan is előfordult, hogy úgy tettem, mintha direkt beterveztem volna azt, hogy arccal előre felnyalom a padlót. Végül mégis megragadja a kínálkozó alkalmat és az ujjaimat, én pedig megszorítom a kezét. Az olasz köszönömöt hallva egy pillanatra lefagyok, de aztán kissé hátradőlve felhúzom a földről, majd széles mosollyal válaszolom:
 - Prego!
Csak remélni merem, hogy ez nagyjából a szívesen, nem probléma és nincs mit szentháromságának valamelyik csúcsánál helyezkedik el. Ha nem, akkor hülyét csinálok magamból, de ezt már megszoktam. Ezekkel az emberekkel legalább nem találkozom többet az életben, ellenben azokkal a szituációkkal, amit olyanok néznek végig, akiket aztán minden nap látok a suliban.
Szívesen megkérdezném, hogy jól van-e, de ehhez aztán tényleg nincs meg a nyelvtudásom, azt a keveset meg nem fitogtatnám, amit eddig sikerült magamra szednem. Úgyhogy mosolygok tovább rendületlenül, és zavaromban egyik lábamról a másikra állok. Vajon mit lehet még itt tenni?