A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719591#post719591][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 00:12[/b][/url]

- Az csak tüszizett, nem? Vagy én vagyok már hülye? - kérdeztem kissé összevonva a szemöldökeim, teljesen elbizonytalanodva egy teljes percre, hogy az szánt szándékkal történt-e. Kicsit asszem gáz, hogy hamarabb kapcsoltam, mint macsóLewynek illene, de mentségemre legyen mondva, hogy én lelkesen pótoltam a meséket az állatkert után.
Nem tudom, hogy véletlen csúszott-e ki az a kis szócska, de az biztos, hogy nálam valamit nagyon durván elpöccentett, már nem csak ő volt, aki akart valamit. Ahogy befejezte a keresést, fel is kaptam, mert ugyan miért kéne a saját lábán mennie a szobába, ha így sokkal gyorsabb?
- Hát mert én nem is, csak te - nevettem fel egész halkan, csak egy pár másodpercre, de mikor átkarolta a nyakam és már nem volt betojva, hogy leejtem, elindultam vele a háló felé, méghozzá elég gyorsan. Csak aztán az ajkamon felejtette magát, és így egy kicsit lassult a folyamat, pedig nem így terveztem. De végül is nem bántam, ez valami olyasmi volt, amire bármikor akadt volna egy pár szabad órám, ha neki is.
- Ez nem az volt? Kicsit mintha telhetetlen lennél ma - toltam be a lábammal a háló ajtaját, majd a hátam nekidöntve csuktam vissza. Van, amihez nem hiányzik a nézőközönség. Az orrom hegyét egy pillanatra az övéhez érintettem, mielőtt még végigfektettem volna az ágyon és fölé mászva az első csókot nem nyomtam a nyakára. - Aztán számold ám, még a végén sok lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719595#post719595][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 01:44[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy a hangszeren való játékban való kiválóság miatt szerettünk egymásba, nyuszika, szóval talán nem kerül válságba ettől a házasságunk - grimaszoltam egy kicsit, még a szám is elhúztam, de csak rövid időre. Nem akartam ebbe különösebben elmerülni, asszem nem erről szólt ez az este, vagy ha mégis, nekem valaki elfelejtett szólni. Közben ismét a poharamba ittam, ami lassan kezdett kifogyni.
- Hát nem tudom, eddig mindegy, milyet láttál, minimum 4-5 mondat megmaradt róla. Nekem ez valahogy kimaradt - piszkálgattam kicsit a terítőt, de nem mondhatnám, hogy szégyelltem magamat miatta. Sőt, igazából ameddig nem találkoztam vele, nem is különösebben mozgatott meg a dolog, ingatlanban utaztam, a művészet sosem kifizetődő.
- Jó, de arról nem te tehetsz és ezt tudod is. Azért, mert nekem vannak ezzel kapcsolatban rossz élményeim még nem kell rögtön kútba ugrani. Majd elmúlik - mosolyogtam rá, bár kicsit meg kellett erőltetnem magam, mert a rossz élmény elég enyhe kifejezés volt. Őt viszont nem fenyegette ez a veszély és én szívesen vettem kindertojást, ameddig ez így is marad. - Még mindig nem vagyok perfekt sem a magyar, sem az édes receptek nagy részében, emlékszel, ugye?
Kicsit még fel is kuncogtam, mert nem a főzőtudományomért szoktak belém esni, pedig azt sem tudok rosszul, csak többnyire egyszerű, egészséges receptjeim vannak, ami nem egyenlő a madártejjel. Vagy a népszerűvel. Ismerős volt a dallam, valami feldolgozásokat játszott a bácsi, szóval csendesen billegtettem én is a buksim, miközben a hajamba túrtam, hogy eligazítsam a furcsi színű tincseket.
- Kérsz még inni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719596#post719596][b]Lewy Bojarski - 2018.04.05. 02:09[/b][/url]

- Ja azt mondod, hogy már készült rá és csak közbejött a tüsszentés? - kérdeztem derűsen, megfejtve nagyjából mit is akarhatott az előbb közölni velem. Mert hát mi mást akarhatott volna a tüsszentéssel meg az amúgy is tűzfújással, ha nem ezt? Az a mese aranyos volt, bár az utolsó részt már erőltetettnek éreztem, az nem lesz soha a kedvencem. De nem tudok nem Hookra szavazni a túl az óperenciános tehetségkutatóban a dvd-n. Soha nem fogok ezen változtatni.
Elég hamar megoldotta a saját biztosítását, nem kellett amiatt aggódnom, hogy nem tartja magát elég jól, igazából akár el is engedhettem volna, csak nem akartam különösebben. Az enyém.
- És csodamesés is? - kérdeztem széles vigyorral az ajkaimon, meg vele. Kicsit a kezének is nyomtam a buksim, szerettem, mikor a hajamban turkált. Ugyan a haladásnak lőttek, de legalább jól foglalt le, egy rossz szavam se volt a csókra, amivel az ajkaimra tapadt. Még az ajkába is haraptam egész finoman.
- Megkapod. Mindent is - fogtam az állára, talán kicsit határozottabban is a kelleténél és szenvedélyesen csókoltam meg, majd már a levegőhiány miatt hajoltam el, de csak annyira, hogy azt a levegőt szívtam be, amit ő kifújt. - Most pedig legyél okos lány és számolj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719695#post719695][b]Lewy Bojarski - 2018.04.06. 14:48[/b][/url]

Elég nagy volt köztünk az összhang, talán ezért is sikerült a furább dolgait is nagyon rövid időn belül megértenem. Most nem feltétlenül csak a tüzet tüsszentő szamarakra gondolok, hanem arra is, mikor szeretne valamit, de nem meri konkrétan kimondani és hasonlók. A lényeg az, hogy nagyon jó kis párost alkottunk és én ezt szerettem is.
Kicsit kinevetett a meghatározás miatt, de nem zavartattam magam miatta különösebben, helyette csak elhallgattattam inkább egy csókkal, ami miatt majdnem meg is kellett állnom egy helyben, mert a figyelmem kicsit elkalandozott.
- Amit csak akarsz - suttogtam széles vigyorral az arcomon az ajkai közé, mert én bizony nem fogok ilyeneken szarakodni. Az ujjai a tarkómon kalandoztak, kissé el is mosolyodtam a dolgon, szerettem, ahogyan hozzám ért, főleg ilyenkor. - Addig bizony. És mondjuk, legyen egy.
Az ujjai bebarangolták a mellkasom, majd az oldalamon csúsztak végig, mielőtt kicsit közelebb hajolt volna. A mondanivalója idióta vigyorgásra késztetett, szerettem volna minél közelebb tudni. Nem kevés idő volt az a huszonnegyvenkettő csók.

***

Mély levegőket véve próbáltam egy kicsit a vérnyomásom, a légzésem stabilizálni, több kevesebb sikerrel, a plafont bámulva közben. Egy pillanatra az ajkamra haraptam, mielőtt tovább helyezkedtem volna, egy apró nyöszörgést is megengedve, mert valami nagyon rossz helyen volt.
- Mi eeez? - a hangom kissé reszelős, érdes volt még, de az csak az oxigénhiány egyik mellékhatása volt. A gerincem nyomta valami irtóra, amiért turkáltam is pár másodpercet, domborítva kicsit, hogy elemelkedjek és be tudjak nyúlni alám. Nevetve pillantottam a kezemben lévő orbitra, majd rögtön betoltam kettőt is. - Legalább megvan!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719740#post719740][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 02:24[/b][/url]

- Én is remélem, sokkal jobb lenne, ha nem kellene menni. Inkább vinnélek titeket fagyizni, mint orvoshoz, a hercegnőnek is sokkal jobban tetszene az úgy - pillantottam a kicsi lánykánkra. Csodaszép volt, ahogyan csendesen rágcsált akármit is, ami éppen a keze ügyébe akadt. Már akkor is nagyon oda voltam érte, mikor először húzta oda a kezemet a pocakjára, hogy bizony, épp az előbb rúgott. Ez pedig azóta csak egyre inkább fokozódott, ami olyan furcsa volt, nem tudtam, hogy lehetséges.
- Mindig hoppolnak a nyuszik? - érdeklődtem, felvont szemöldökkel figyelve a lánykáimat, akik ugye énekelgettek, méghozzá nem is keveset. Kifejezetten aranyosak voltak, szerettem mikor játszogattak.
Lassan sikerült engem is beleimádkozni a pulcsiba, ami azért nem volt egy egyszerű mozdulat, de mi jó csapat vagyunk, éppen ezért sikerült is lassan megoldani. Épp csak Klara nem vette ki belőle a részét, de csak azért, mert lelkesen itta a teácskáját.
- Akkor meg mit kérdezgeted asszony? - vontam fel a szemöldökömet, nem túl magasra, mert senkinek nem hiányzik, hogy megint elkezdjen vérezni az arcom, köszönöm. Se nem szexi, se nem higiénikus. De legalább a puszijaim megkaptam. - Jobb is.
Aztán kicsit összehúzott szemekkel figyeltem, ahogyan a kislány nevetgél a juhúzáson, míg el nem mosolyodtam.
- Akkor már értem, miért sikerült ennyire jól az egyenlítés. Nem is tudom mit csinálnék, ha nem lennétek itt szurkolni... - biggyesztettem le az ajkaim kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719741#post719741][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 02:39[/b][/url]

Kicsit jól esett semmit nem csinálni és nyugi is volt, ahhoz képest, hogy München egy kifejezetten nagy város. Meg állítólag zajos is, de most az autókat sem igen hallottam, pedig tényleg volt forgalom. Csak azt az alapzajt, ami minden lakásban megvan, ha nem egy isten háta mögötti faluban laksz. A plafon itt is az a bizonyos csillagos lett, miután átköltöztünk, mert a festő ráért, Maja meg már az előző helyen is eléggé szerette, akkor miért kéne megválni tőle?
Az alapzaj mellé leginkább csak a hangos szuszogás volt a mellékzönge, amit az asszonyka produkált. Néha szerettem volna megérteni, hogy képes az ágy hatvan százalékán ott lenni, mikor ilyen kicsi. De most is magunk alól kellett kioperálnia a haját, amin kicsit kuncogtam.
- Az az izé. Ami alattam van, nem tudom - emeltem a hátam szép ívesen a mondandómmal egy időben. Aztán amelyik kezemmel épp nem támaszkodtam, kicsit kajtattam magam alatt és ott volt az a bizonyos csomag rágó. Majára néztem lapos, sanda pillantással, mert biztos, hogy nem a zsebemből esett ki. Közben ő az orra hegyéig aktiválta a láthatatlanná tévő köpönyegét.
- Hát... Nem tudom, megérdemled? - kérdeztem, mielőtt elvigyorodtam volna, a fogaim közt villantva kicsit az epres csodát, majd kis grimasszal odébb toltam pár tincsét. - Ez nem finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=719743#post719743][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 02:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720085#post720085][b]Lewy Bojarski - 2018.04.09. 23:26[/b][/url]

- Nem kell furán érezd magad miatta, csodalányka vagy, tudod? - húztam el kicsit a számat, majd vontam egyet a vállamon. Nem akartam én semmiről meggyőzni, de azt sem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy buta, mikor lényegében csak másban okos, mint a nagy átlag. Nem mindegy, emberek! És mikor valaki arra próbált esetleg utalni, hogy mondjuk Maja butácska, igen fel tudtam magamat rántani rajta.
- Helyes, fölösleges lenne leszoknod róla, csak hogy aztán a brekivel pár év múlva visszaszokhass rá. - Mert a gyerekek, a családom szinte bármelyik ágát nézve, elég aktívak voltak. Sport, futás, játék, anyámkínja. Szó szerint, Levendula szerette, de életemben nem hallottam még nőt ennyit nyöszörögni, hogy fáj a dereka.
A hajam nem akart úgy állni, ahogy azt elrendeltem neki, hiába a sok kozmetikai produktum, kicsit el is kámpicsorodtam a ténytől. De csak addig, míg állítgatni nem kezdtem nagy lelkesen,  hogy legalább ne úgy nézzen ki, mintha most másztam volna ki az ágyból.
- Mi olyan vicces? - néztem rá, kissé leszegve épp az állam, a kezemmel a hajamban megdermedve a mozdulat közepén. Persze, sejtettem, hogy az a bizonyos hajhossz, leginkább, de jobb volt hallani.
- Ja, nem, igazából nem baj, csak meglepődtem. Anno két évbe tellett feldolgoznia, hogy nem eszem meg a túróstésztát, amit péntekenként csinál   - horkantam fel. Levendula nem volt egyszerű eset és asszem soha nem is lesz, de rendben van ez így. Nem vagyunk már egymásra utalva. Azt hiszem, valójában valahol soha nem is voltunk.
- Akkor jó - bólintottam, közben nekem meg is hozták a salátámat, de még megköszönni is késve sikerült, mert a zenés bácsit figyeltem, kicsit ringatva a fejem a zenére. Tetszettek a feldolgozásai. Aztán mikor realizáltam, hogy igen, ezt a számot nem csak ismerem, de szeretem is, halkan dünnyögni kezdtem a dalszövegét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720088#post720088][b]Lewy Bojarski - 2018.04.09. 23:51[/b][/url]

Igazából elég sokat szoktunk együtt mászkálni, akkor is, ha éppen elég sok dolgom volt. Ha mást nem, egy órácskás sétára a parkba, vagy hasonló, de valamit mindig be lehetett és kellett is iktatni. Eleinte csak ő meg én, meg ugye a nagyfiú, aztán meg a kicsi hercegnő is. Néha még elmentünk kettesben, de az ritkább volt.
- Persze, hogy azok - biccentettem röviden, ezen nem volt mit vitázni, hiszen szerettem őket. A pillantásom a kezére siklott, ami félig a picibrekit, félig a pocakját simogatta. Még nem igen vertük nagy dobra és ez jól is volt így.
- Jó, de ismerjük be, ő szinte mindig ugrál - néztem rá sokatmondó pillantással, hiszen Voltról beszéltünk. Igaz, hogy már nagyfiú volt, egészen hatalmas a kis maszathoz képest, amit anno ölben hoztam haza, de még mindig rám ült, belemászott a bőröndömbe és körbeugrálta a kertet. Közben nyúllá vedlettem, amiben Maja segített nekem.
- Máshova szeretted volna? - kérdeztem, talán egy egész kicsit provokáló hangnemben, a tekintetemet mereven a pályára szegezve addig is, aztán a szemem sarkából pillantottam rá, apró félmosollyal a szám szélén. Egy kicsit közelebb is csúsztam hozzájuk, nem olyan nagyon feltűnően, csak épp hogy ott legyek.
- Tudom, nehéz is téged meggyőzni a maradásról, akkor is, ha éppen muszáj lenne - forgattam a szemem kicsit, majd felhúztam a kapucnimat, Maja felé nézve. Még a colgate mosolyom is megcsillant. - Szép vagyok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720090#post720090][b]Lewy Bojarski - 2018.04.10. 00:00[/b][/url]

Kicsit olyan volt ilyenkor minden, mintha nem is lenne semmi és senki más az egész világon, csak mi ketten, meg egy ideje a brekiék a másik szobában. De ennyi, nem több. Ilyesfajta nyugalomhoz pedig nagyon ritkán volt szerencsém életemben, ezért megbecsültem minden egyes pillanatát.
- Nem, nem egészen - grimaszoltam, miközben elemelkedtem a matractól kicsit. Az izmaim zsibongva tiltakoztak, még pihenjünk, nem kell sietni sehova. Másrészről a lepedő megint elcsúszott és még valami volt is pluszban alattam, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. Az epres orbit.
- Nem tudom, ez valahogy ide került és nem a zsebemből esett ki. Nem tudsz róla valamit? - informálódtam eltűnődve. Képtelenség volt, hogy onnan essen ki, mert nem volt rajtam, mire először ide tespedtem. Szóval asszem, hogy valaki megtalálta, csak aztán ezt nem kötötte az orromra.
- PFa nem mondod? - kérdezte kissé cinikusan, most már hajtalanítva a számat, mielőtt megvillantottam volna a fogaim között azt a bizonyos rágógumit. Aztán kinyújtotta a nyelvét és végighúzta az ajkaimon, majd a rágón és közölte, hogy finom. - Szeretnéd még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720155#post720155][b]Lewy Bojarski - 2018.04.11. 10:31[/b][/url]

Már annyit pörgött forgott, hogy majdnem megkérdeztem, hogy minden rendben van-e. De csak majdnem. Máskor is megesett, hogy egy kicsit többet helyezkedett, míg megtalálta a rendes helyét. Azért végül csak felém fordult és olyan nagyon szépen is nézett rám, amire én is elvigyorodtam egy kicsit, mielőtt még a rágó nyomára bukkantam volna.
- Hm? Mire véljem ezt, hölgyem? - kérdeztem elhúzva a számat, aztán a rágó után a kezeimmel kicsit összenyomtam a párnám a fejem alatt, ott is felejtve őket kicsit, olyan nagyon szépen nézve fel a feleségemre.
- Biiiiiiiztosan, én varázsoltam ide aljasul, hogy majd meg kelljen mozdulnom, mikor éppen semmi kedvem nincsen hozzá - horkantam fel, kissé rosszallóan is nézve rá, de aztán csak meggyőztem magam, hogy jobb, ha csak megsimogatom az arcát és nem nyökörgök ilyen baromságokon.
Aztán segített egy kicsit, hogy elhuzigálja a haját az arcomból, ami elég lehetetlen vállalkozás volt, de többnyire sikerrel jártunk.
- Nem, a farkamat.Persze, hogy a rágót! - Nevettem el magamat, aztán inkább a tarkójára csúsztattam a kezemet, viszonozva a csókját. Az ujjai a hajamba túrtak, kissé megsimítva a nyakam is, mire az ajkai közé nyögtem halkan. A kezeim a derekára csúsztattam, lassan végigsimítva az oldalán, apró mosollyal. - Csüccs!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720156#post720156][b]Lewy Bojarski - 2018.04.11. 10:48[/b][/url]

Részben anno azért is maradtam, azt hiszem, mert nem születhetett kétség affelől, hogy Maja figyel rám. Még amikor nem is csináltam semmi fontosat, is rám figyelt és arra, hogy mit mondok, vagy csinálok, nem pedig arra, hogy mennyi pénzem van, vagy a sajtó mennyire kapott fel. Ez pedig így is maradt, azzal a kis plusszal, hogy rá kellett jönnöm: szeret engem.
- Nem is értem, hogy tudtad rávenni, hogy ilyeneket megtanuljon! Boszorkány - nevettem el magamat, bár tény, hogy nem csak ezek voltak érdekesek abból, amiket Volt tudott. Asszem túl sok időt töltenek együtt, ami alapvetően nem lenne baj, csak mégis furcsa a legtöbb embernek.
- Csak...? - kérdeztem vissza, nem igazán segítve a zavart helyzetén, szerintem kifejezetten undok vagyok, nem is értem, hogy jöhetett hozzám egy olyan lány, mint Maja. A csapattársaim is igen csak megkérdőjelezték a dolgot az elején.
- Ez igaz. Mellettem - pillogtam pár pillanatig a brekire, kerülve a szemkontaktust a nagybetűs nővel, mielőtt rásandítottam volna, féloldalas, már majdhogynem szégyellős mosollyal. Előtte sosem mondtam ilyeneket nőnek, de ő volt a jobbik felem, az a bizonyos. Ezt pedig jobban megbecsültem, mint ahogy az elsőre látszott. Szóval apró szusszanással nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt még visszafordultam volna a meccshez. Katasztrófa volt, ami a pályán fojt, Dragunov és Smith közrefogták Gabrjelt, aki végül pánikba esett és random eldobta a labdát. Ezért én magam rúgtam volna le a seprűjéről, ha még fent vagyok, meg is feszült az állkapcsom rendesen. Ezen csak az segített, hogy a kicsilányom a látómezőmbe került, kitakarva előlem a zajló jelenetet.
- Persze, hogy vissza szeretne - vettem át óvatosan, ellazítva az izmaim, majd finoman, de biztosan tartva átvettem a kislányt. - Szerinted mi   a szart művelnek a pályán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720331#post720331][b]Lewy Bojarski - 2018.04.13. 14:39[/b][/url]

Valószínűleg eltűntette az orbitot a zsebemből, már jóval azelőtt, hogy az ölembe kapva a szoba felé indultam volna vele, ezzel pedig nem is volt semmi gond. Taps-taps, elismerés, meg minden, mert úgy csinálta, hogy észre sem vettem. Csak ugye most lebukott, mert a kis csomag istentelenül nyomta a gerincemet.
- Mit tetszik hümmögni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mielőtt még a pillantásom arra csúszott volna, hogyan is helyezkedik mellettem. Azt hiszem, hogy megint benéztem az s-sz dolgot, de nem érdekelt annyira, hogy komolyabban javítsam is magamat.
- Tak, a hátamba akartam elrakni, de kiesett a lapockáim közül. Igazán szomorú - kuncogtam fel, szinte már kajánul, de nem azért, hogy bántsam, egyszerűen csak jól esett egy kicsit nevetni a dolgon. Mégis mit tehettem volna, sírjak? Közben kissé elnyújtózott, a popsiját magasra tolva, mire csendes mordulással tereltem vissza a pillantásom az arcára. Kicsit megint kaptam a hajából kóstolónak, mikor közelebb hajolt a rágómat megcsócsálni, de már elengedtem, nem volt szokatlan érzés a hatalmas hajtömeg. Szomorú? Nem igazán. Kicsit olyan csiklandozós érzés volt, éreztem is a libabőrt a nyakamon és a mellkasomon.
- Oh? - kérdeztem, mielőtt még a csókjába feledkeztem volna. Nem igen engedte, akaratlanul is az ajkai közé nyögtem, hiszen előbb a nyakamon simított végig, aztán a hajamba markolt, nekem meg egyből megugrott a pulzusom. - Ott jó lesz.
Azzal egy határozott mozdulattal toltam lefelé a csípőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720332#post720332][b]Lewy Bojarski - 2018.04.13. 14:52[/b][/url]

Tudtam, hogy Volt szerette, mikor Maja vele foglalkozott, szóval engem sem kellett győzködni, ahogy őt sem. A nasival amúgy is sok dologra rávehető volt, így elég sok dolgot megtanult, amit más nem. Már hogy a mancsos, nem Maja. Vele ennyire azért nem volt egyszerű a dolog.
- IIiiigen, tudom - mondtam, de a mosoly most érdeklődés hiányában elmaradt, mert jobban fájt, mint azt szerettem volna.
Imádtam, mikor zavarban volt, a mai napig volt, hogy sportot űztem belőle, hogy hányszor tudom egy este alatt pirulásra bírni és hát... még mindig nagyon érdekes számokat kaptam végeredményképpen, amit személyes sikernek könyveltem el.
- Igen, azt tudom, azért nem is csinálok nagy ügyet belőle, mikor szeretnék - öltöttem ki a nyelvemet egy pár pillanatra. Leginkább egy alvás segített volna rajtam, mert olyankor jobb esetben nem mozog az arcom, meg lehet, hogy egy pár marok jég sem lett volna rossz. De hát nem lehetett, itt ültem a csúnya néni mellett, aki büdös volt, mint egy francia pacsuligyár. Közben átvettem a kicsilányt, mert éppen ide kívánkozott, én meg szerettem fogni és hagytam, hogy a kezében lévő cumitartóval játszogasson. Maja keze az enyémre csúszott, mire apró, dühös szusszanással fordítottam felé a fejem.
- Hm? De, mint láthatod, elvileg az is - préseltem össze az ajkaim, mert tudtam, hogy nem az, soha nem is volt és nem is lesz. Velük nem. - Talán lassan vége lesz... Vagy nem. Nem látom a fogókat.
Azzal a kékjeim a pályára függesztettem ismét, de akárhogy számoltam, két ember hiányzott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720618#post720618][b]Lewy Bojarski - 2018.04.15. 17:49[/b][/url]

Nem fogja bevallani, hogy ő volt a ludas a rágó ügyben, ez valahogy már korábban is világos volt a számomra és asszem, nem is érdekelt annyira, hogy meghasson. Apró puszikkal nyomta tele az arcom, mire az ajkamba haraptam egy egész kicsit, lesütve a pillantásomat. Igen nagyon szerettem, ilyenkor meg aztán főleg.
- Valahogy sejtettem - jegyeztem meg derűsen, rántva egyet a vállamon. Végigsimítottam az állán, majd lassan a nyakán, majd a gerince mentén végig a hátán.
- Nem, nem szeretem őket. Kifejezetten imádom - vigyorogtam rá szélesen, eltűrve egy tincset az arcából, kissé oldalra biccentve a fejemet. Nem nagyon, csak olyan éppen normálisan. Szerettem, mikor fújta a bubikat, olyan jól álltak neki. Hagytam, hogy visszahajoljon hozzám, ami ugyan még több hajat eredményezett, de nem bántam, azt hiszem, ezt legfeljebb az összekötésével lehetne - részben - áthidalni.
Az az oh már sokkal szexibbre sikeredett, mint azt szerettem volna, kicsit hevesebben is húztam magamhoz, mint azt eredetileg terveztem, de nem bántam meg egy pillanatát sem. Ahogy a keze végigcsúszott a nyakamon, meg is kellett törnöm a csókot egy halk nyögéssel.
- Tökéletes - feleltem, mielőtt még a nyakát kezdtem volna ellepni csókokkal és apró harapásokkal, itt-ott ocsmány lila foltot is hagyva magam után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720701#post720701][b]Lewy Bojarski - 2018.04.16. 13:30[/b][/url]

Tényleg szarul nézhettem ki, éreztem is hogy nehezebb nyitva tartanom a szememet, ahogy egyre jobban feldagadt, főleg az a rész, ahol a csont közvetlenül csonttal találkozott. Az biztos, ha még egyszer találkozom a csávóval, odamegyek és bepréselem az orrát a koponyájába, minden féle arcizomrezzenés nélkül. Leginkább, mert az fájna nekem és nem ér meg ennyit az egész.
- Ha annyira akarsz, kérhetsz, lehet, hogy nem lenne rossz... Meg tudod oldani, vagy menjek én? - sóhajtottam, felidézve, hogy amúgy ő nem igen szereti a nyelvet mert elég bonyolult. Más kérdés, hogy ha annyit mond ice is értenék, mert lengyelek, nem hülyék.
- Ja hát, pimasz vagyok, nem olyan tipikusan nyakigláb, aki irul-pirul csak a gondolatra is, hogy... jaj. A barátnőm ad egy puszit. - A hangom még egy kicsit p.csogósra is sikerült változtatni, azt hisze nem tartom őket elég nagyra, de a többségük semmit nem tett le az asztalra. Baj?
Ha ezt valaki négy évvel ezelőtt próbálja meg, az arcába toltam volna a tenyerem és eltolom, hogy figyelj, most menj innen, ne hajolj az arcomba, nem látom tőled mit csinál a csapatom. De végül nem tettem semmit, csak megsimogattam kicsit az arcát.
- Én nem merek odanézni, mert még a végén agyérgörcsöt kapok - vallottam be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=720753#post720753][b]Lewy Bojarski - 2018.04.17. 00:49[/b][/url]

- Az enyém, leginkább. De amúgy olyan kedves, meg aranyos féle és szép is, szóval olyan csodás. Röviden - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy olyan köznapi fogalom lenne, amit mindig használok és nem csak óla jutna eszembe. Lényegében elég Creepy gondolat, hogy ha bizonyos förtelem szőkék nincsenek, akkor most nem ismerném Maját.
Klara még nem igazán ácsorgott, csak segítséggel, de akkor sem túl sokáig és ez jól is volt így. Azt hiszem, megint melós időszaknak nézünk elébe, mikor ő felkerekedik és elindul bele a nagyvilágba. A hajam meg nem akart az istennek sem úgy állni, mint kéne neki, ezen egy kicsit fel is bosszantottam magamat, asszem.
- Miért, milyen a szülinapi kedvem? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet elég magasra, ahhoz képest, hogy az arcomnak is megvannak a maga limitjei. Persze, voltam már sokkal rosszabb passzomban is ezen a dátumon, de az most annyira nem fontos, nem?
Kicsit más volt, mert ugye én allergiás voltam, Maja meg utálta, de azt hiszem, hasonlóan csúnya vége lett volna a produkciónak mindkét esetben. Szóval én nem szoktam ráerőltetni a zöld cuccot, vár tény, hogy volt már olyan recept, amiben valahogy nem vette észre.
- Igen, tudom, de te is tudod, hogy nem akart vele rosszat - grimaszoltam kicsit, az ajkaim kissé felhúzva és az orromat hevesen ráncolva az irányába. - Ebben mondjuk nem kételkedtem.
Levendula szerette Maját, ellentétben egyesekkel, mert hogy nem jár öt méterrel a föld fölött, nem beképzelt és a pénzemet sem szórja ki az ablakon marokszámra.
Lassan a pincér is észbe kapott, hogy amúgy végeztünk és elvitte az üres tányérakat. Meghozta a salátám is, de az eléggé háttérbe szorult, minekutána az impossible ment éppen, csak késve ismertem fel. A telefonom elővéve indítottam el a felvételt, fölötte pillogva nagyokat, talán kicsit hangosabban is énekelve, mint azt illett volna nyilvánosan. Aztán a pillantásom Majára futtattam, mielőtt elvigyorodtam volna, kicsit rá is játszva. Ja, hogy ő videóz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721000#post721000][b]Lewy Bojarski - 2018.04.19. 01:35[/b][/url]

Látszott, hogy nem boldog az elképzeléstől, de még mindig jobban hangzott, hogy ő megy és elmutogatja, mint ha én megyek. Nem csak azért, mert mindenkin át kéne másznom, hanem fénykép vagy aláírás, szimpla csevej is ugyanúgy közbejöhet. Szóval a lényeg, hogy attól, hogy beszélem a nyelvet, még nem leszek hatékonyabb. Ez azért elég elkeserítő, de jólesően cirógatja az egom, szóval asszem ezzel együtt kell élnem.
- Szerintem megoldod - mondtam szórakozottan, de nem akartam nagyon nyomást helyezni rá. Ha én ülök kijjebb és nem vagyok ennyire nemhumánus, biztosan mentem is volna helyette, de így...?
A tekintetem dühösen szegeztem a pályára, egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek. Jó, persze, nem volt egyszerű, de ha agresszívkodnak, nem összetojod magad, mint egy nyuszi, hanem kiállsz magadért. Ez a minimum. Az ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, kissé késve eszméltem, de az állam még nekitoltam a tenyerének.
- Mert ő egy kicsi csoda, ugye, Klara? - pillantottam le rá, kicsit ügyelve, hogy a hangom is most már egy kicsit lágyabb legyen, nem akartam a lányommal morogni. A kicsilány hangosan gügyögve kalimpált anya után, majdnem elkapta a sírás is, de lecsissegtem egy kicsit, simogatva finoman az oldalát, kicsit hintáztatva alatta a térdeim, mire halk nevetgélésbe kezdett. Közben Maja szerzett nekem valami jég szerűt asszem, mert igen vidoran indult el vissza. - Nos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721132#post721132][b]Lewy Bojarski - 2018.04.21. 00:46[/b][/url]

Én bíztam benne, hogy elég jó hozzá az activityben, hogy egy jégkocka ne okozzon különösebb megerőltetést. Persze, lehet, hogy vannak dolgok, amik jobban mennek neki, mint hogy megpróbáljon minél többet riszálni, meg betoljon egy fél zellerszárat nutellával, de ebben sem volt rossz. Más nője meg jól tud vasalni. Oszt?
- Helyes, úgyis az a fontos, a többi már csak részletkérdés - igyekeztem megnyugtató lenni, több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A legnagyobb baj, hogy ez engem még csak nem is zavart. Mára asszem az empátiám teljesen a béka segge alá csücsülte magát és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha ebben változás  lenne kinézőben a közeljövőre.
Amúgy is minden idegszálamat lekötötte az idegbaj, ami a pálya felett zajlott és egyesek ezt merték kviddicsnek nevezni! Eldobta a labdát, anélkül, hogy megnézte volna, kihez kerül, hogy menthesse az irháját! Magam tolnám le a terelőütőt a torkán, ha nem kértem volna cserét.
- De csak egyelőre, pont egy ugyanekkora csoda van éppen úton hozzánk - korrigáltam a kijelentését, apró biccentéssel, amibe rendesen belelengtek a nyúlfüleim is, mintha muszáj volna. Rakoncátlan fülek, de legalább senki nem sejtette a hátsó sorokban, hogy én vagyok! Aztán Maja elügetett más vizek felé és mutogatott a bácsinak, de nem igazán értem rá őt figyelgetni nagyon, a kislányunkat csitítgattam, illetve magam, amiért a fiúk éppen rendezetlenül pörögtek a pályán.
- Mert beszélek lengyelül, vagy mert én vagyok? Nem mindegy - ráztam meg a fejemet, miközben a jeget finoman a felszínéhez érintettem és fel is szisszentem halkan. Nem volt a legjobb érzés, de tűrhető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721140#post721140][b]Lewy Bojarski - 2018.04.21. 09:53[/b][/url]

Kicsit ugyan cinikusan álltam ahhoz, hogy Maja most majd beszélni fog lengyelül, mellettem sem sok bátorsága volt hozzá, de ezt nem tettem szóvá. Amúgy sem azzal volt a bajom, hogy hogyan mondott dolgokat, csak nem igen bíztam benne, hogy mond majd bármit is, mert nem szeretett hibázni. Shit happens, én sem voltam oda érte, mikor elszúrok valamit, de van, amit muszáj, mert ha meg sem próbálod, sose viszed semmire. Ez nem ilyen.
- Tak, valahogy úgy - bólintottam még egyet, a füleim megint csak ide-oda csúszkáltak, miközben már a pályára szegeztem a tekintetemet. A fejemben vagy ezer taktika lejátszódott, hogyan is lehetne ezen most javítani, de nem voltam odafent, hogy hatékonyan segítsek, ahhoz meg nagyon hangosnak kellett volna lennem itt lent, hogy észrevegyenek és figyeljenek a kezemre, mit is mutatok. Mert ugye gyakoroltunk ilyeneket, bizonyos kézjelekhez más-más taktika tartozott. Ha a kicsilány nem kezd el pityeregni, biztos, hogy tovább pörgök ezen az egészen, de így hamar vissza kellett rángatnom magam páholyszintbe fejben, hogy megnyugtassam, anya nem ment messzire és nem hagyja itt, csak nekem hoz jeget.
- Meg hogy lemenjek a cserepadhoz és ellássák az arcomat, gondolom erre gondoltál - préseltem össze az ajkaimat, a nemtetszésemet kifejezve, így hát csak hozzá nyomtam a jeget a puklihoz, egyre erősebben, mert lassan már pislogni sem tudtam. Ez a szívás... - Várhatnak.
A keze a combomra csúszott, nekem meg a pillantásom egyből oda, de aztán csak egy jóleső morranással letudtam a dolgot.
- Még jó, hogy tudják, ha szemmel ölni lehetne... - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot, majd inkább megsimizgettem kicsit Klarat. - Ez a VB-re édeskevés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721171#post721171][b]Lewy Bojarski - 2018.04.21. 22:00[/b][/url]

Még mindig rettenetesen zavarba tudott jönni a ténytől, hogy bókoltam neki, pedig semmi olyat nem mondtam. Csak az igazat, olyan lazán, mintha nem is számítana semmit, pedig igazából az volt minden. Vagyis, majdnem,olyan kilencven százalékban, a maradék 9,99 százalék kviddics és 0,01 légzés. Utóbbi már csak hatékonytalansága miatt is ilyen kiszolgáltatott, alárendelt, söpredék szerepet kapott.
- Nem aranyos vagyok. A barátok aranyosak - jegyeztem meg kissé savanyú grimasszal, de nem merültem el ebben az egészben, valahogy nem volt hozzá túl sok kedvem. De aztán elég hamar visszatért a mosoly az arcomra, mert nem sok választásom volt. Túl sok volt bennem a pezsgő ahhoz, hogy ne menjen a mimika dolog túlzottan is jól.
- Persze, nem finom. Azaz, nem szereted. Vannak ilyenek. - Anyám például nem evett meg semmit, aminek avokádóhoz volt köze, így néha akadtak komoly nézeteltéréseink. Már hogy táplálkozás ügyileg. Más kérdés ő azt sem értette, miért eszek napi hatszor és mégis hogy képzelem, hogy a desszertet eszem először? Nincs időm a problémákra!
Aztán a halk énekelgetés már szinte magától jött, kint is volt, mielőtt komolyabban átgondolhattam volna, szóval az ajkamba haraptam nem sokkal később. Már nem volt elég időben ahhoz, hogy a felvételt megússzam, látszólag az alkohol jelentősen megnövelte a reakcióidőmet. Rossz döntés.
- Ja też cię kocham - pillantottam rá végül a szemem sarkából, leállítva a felvételt a telefonomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721288#post721288][b]Lewy Bojarski - 2018.04.23. 18:43[/b][/url]

- Nem hát, férfi vagyok, mi legfeljebb vonzóan kedvesek vagyunk, nem aranyosak - közöltem halálosan komoly arccal, belülről kissé az arcomba harapva, hogy el tudjam kerülni a mosolygást, legalább egy pár másodperc erejéig. Aztán nem bírtam tovább megállni, szóval az asztal fölött átnyúlva simítottam végig az állán, késztetve rá, hogy felpillantson rám. - Hé... a barátod is vagyok, tudod. LB. De soha nem akartam csak a barátod lenni.
Egészen melankolikus, majdnem szomorkás mosolyt villantottam rá, de asszem ez már inkább csak a pia volt, mint bármi más. Nem szoktam túl sokszor inni és ha megteszem se sokat, mert nagyon be tudott ütni.
Aztán a bácsi csak zenélgetni kezdett, olyan számot, amit szerettem, mire kicsit felélénkülve kezdtem el énekelgetni. A kaja annyira nem volt fontos, nekem úgysem adja be senki, hogy egy saláta komolyan el tud hűlni. Hogy a válaszom miért lengyelül jött, nagy kérdőjel, de azt hiszem, ezt már hallotta tőlem eleget, hogy ne kelljen belekezdenem a fordítgatásba.
- Nem tudom, merre szeretnél? Az angol parkban? - kérdeztem kissé elgondolkozva, az ajkamba harapva, majd vontam egyet a vállamon. - Felőlem otthon is sétálhatunk, amihez csak kedved van, Zajaczek.
Aztán alpakka fejet vágtam egy pár pillanatra, mielőtt még a telefonom ismét felemelve Majáról csináltam volna egy képet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721728#post721728][b]Lewy Bojarski - 2018.04.29. 12:40[/b][/url]

- Gondolom valami hasonló, igen. De még nem láttam férfit, aki örül, ha azt mondják aranyos. Az egy ijesztő szó a nők szájából - bólintottam kissé tudálékosan, mert ugye ez olyan friendzone szagú egy kicsit, akárhogy is nézem. Nálam mondjuk nem állt fent ez a veszély egy ideje, mert eléggé feleségül vettem, meg csináltunk két brekiprojektet is, szóval az elkövetkezendő 19 évben talán erre gondolnom sem kell. - Ööö, azok hasonlítanak, de szerintem a samóca az a pici.
Még mutogattam is mellé, mert anno apám mikor olyanja volt, az erdőben szedett velem olyat Levendulának.
- Biztos? - kérdeztem, kicsit megcirógatva még az állát. Aztán a kezem lassan az arcához húzta és neki döntötte a fejét, mire elmosolyodva cirógattam meg a hüvelykujjammal. Kicsit nehezen tudtam még most is feldolgozni, hogy nekem őt szánták, azt meg még inkább, hogy neki engem. Valakinek odafent tutira beteg humora van.
- Nekem is mindegy, ahogy szeretnéd kicsim - vontam meg a vállam kicsit, mielőtt visszahúztam volna a kezemet, hogy csináljak róla egy képet. Szerettem az ilyen fotókat, mert em voltak beállítottak, olyan jól visszadták az este hangulatát. - Csak azt szeretnél? Csak egyet?
Kicsit sikerült visszafojtani azt a kisfiús vigyort, ami kikívánkozott, de az ajkamba kellett harapjak hozzá. Aztán a tenyerem az asztallapra simítva hajoltam hozzá közelebb, az ajkam majdnem súrolta az övét.
- Ezt szeretnéd?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721758#post721758][b]Lewy Bojarski - 2018.04.29. 16:29[/b][/url]

Maja tényleg kicsit máshogyan állt ezzel a brekivel, mint az előzővel, de nem hiszem, hogy ez az ő hibája lenne. Csak a szervezete máshogy állt hozzá, ezért nem tudott enni rendesen. Ami ugye olyan Majátlan, mert tényleg nagyon szerette a hasát, nem is volt egyszerű élete mellettem.
- Nem kell értem aggódni, voltam már nagyobb szarban is. Most csak nem olyan szép az arcom, de nem kérdéses, hogy folytatni tudom-e a kviddicset, vagy... az életem - szegtem le kissé a fejemet pár pillanatra, de aztán fel is emeltem, ez már nem volt téma. Akkor nem volt itt mellettem és ez jól is volt így, mert nem akartam volna, hogy azt végig kelljen néznie.
Amit a többiek a pályán műveltek, borzalmas volt, a gyomorom akart kifordulni a helyéről, de hála az égnek, nem történt meg. Legalábbis, egyelőre.
- De ez nem mentség, könyörgöm, ebből élnek! Mi a szart csinálnak odafent? Lejövök és eléletképtelenednek! - fújtattam nagyobbat, mire Klara hátrafordult, rám nézni nagy szemekkel, lelkesen rágcsálva még mindig a kezébe akadó mindent is. - Przepraszam, Kochanie.
Kicsit el is húztam a szám, tudtam, hogy nem szereti, ha morgok, de a megszólításra fogatlan vigyort villantott, majd visszafordult kicsit ingadozva a pálya felé.
- Ez nem lesz jó, te szent ég, nem akarom látni - rántottam lejjebb a jeget tartó kezemmel a nyúlpucnit a szemem elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721803#post721803][b]Lewy Bojarski - 2018.04.30. 00:31[/b][/url]

- Csak az egyiknek háromszáz a kilója szezonban, a másiknak háromezer, annyira nem mindegy. Akkor szamóca szeretnék lenni, az költségesebb - nevettem el magam kicsit, mert hát, mégis mit mondjak? Tudtam, hogy szeret, ha nem így lett volna, akkor nem... á, kit áltatok, ha nem szeretne, viszont én őt igen, sem tudtam volna egy lépést sem tenni mellőle. Akkor sem, ha esetleg ennek örült volna.
- Szóval haza? Bár, az angol kertben is van tó, csak az nincs kivilágítva. Csak a csónakház fénye szokott vissza... így tudod, ütközni, mi az? Ahj. Érted, mire gondolok, ugye? - kérdeztem kissé ingerülten, amiért nem ugrott be a szó, pár másodperc bosszús hümögés után el is engedtem és inkább a pezsgőmbe kortyoltam. Nem kellett volna édeset rendelnem, tudom, de olyan nagy volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni neki, meg amúgy is... a szülinapomon csak bele kell férjen legalább ez, nem?
- Csak maradj velem, így jó - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, az asztallapra szegezve a tekintetemet, de aztán halványan rámosolyogtam jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van. - Tudod, szeress, etess, légy hűséges. Szerintem minden pipa az ábrán.
Aztán valahogy hallgatásra bírt a csókjával, amit kissé ugyan határozottabban, de viszonoztam. Végül azért csak sikerült hasonlóan puhán az övéire tapasztanom az ajkaim, mint neki az elején.
- Nem lesz ez sok? - érdeklődtem végül, kis vigyorral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721923#post721923][b]Lewy Bojarski - 2018.05.01. 01:36[/b][/url]

- Azz, tükröződik! - bólintottam olyan lelkesen, meg még a combomra is csaptam, hogy a hajam megint elől kötött ki, szinte az egész, én meg kissé morcosan próbáltam visszatűrni a helyére. Ha így folytatja, egész biztos, hogy bejelentkezek a fodrászhoz és visszavágatom megint olyan nagyon rövidre, mikor még nem kellett zselézgetni. Tuti egy csomó pénzt meg tudnék vele spórolni. - Üüüm, nekem jó otthon, simán. Azaz, bárhol is, ha megettem a salátám, visszatérünk erre, jó?
A séta szinte mindig napi rutin volt, csak akkor nem, ha esetleg tényleg nagyon későn és fáradtan értem haza, olyankor nem szoktunk már kimozdulni, de akkor is megvolt a magunk kis ideje. Szerintem ezért is voltunk meg részben ennyire jól, mert mindegy volt, mennyi dolgom van, minden nap volt olyan idő, amit csak magunkra szántunk.
- Szoktam, az íróasztalom fiókjában vannak. A teamről is van, rajta van Basti négyet mutatós képe - vigyorogtam egy kicsit, belegondolva, hogy hát igen, most már senki nem valami szingli, pedig két éve ilyenkor még rajtam kívül kb mindenki annak vallotta magát. Megittam az utolsó korty pezsgőmet, aztán már csak arra eszméltem, hogy undi lány módjára az arcomba hajolt.  
- Nem? Nem vagy egy kicsit mohó? - kérdeztem gyerekesen csillogó pillantással, hogy csak miatta, vagy a pezsgő volt, részletkérdés, de nagyon élveztem a helyzetet. - Esetleg...
De az ajkaim már ismét az övéit súrolták, mielőtt még bármi elhangozhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722017#post722017][b]Lewy Bojarski - 2018.05.02. 11:16[/b][/url]

Jó, nem sokszor fordul elő, de néha nem találom a szavakat, főleg nem magyarul. Bár mindenkinél beüthet néha a rövidzárlat és az anyanyelvén is lehet gondja azzal, hogy kifejezze az igényeit.
- Nem rossz, bár az öntet... hmmm - vágtam egy rosszalló fintort, szerintem joghurtos volt és akárhogy is nézem, nem laktóz mentes, szóval piszkálgattam egy sort a tányéron belül jobbra-balra. Olyan kedvtelen voltam a ténytől, mert hiába vettem be a gyógyszert, nem akartam kísérletezgetni egy rosszulléttel.  
- Bastinak? Ugyan már, ha akarta volna, már túl lehetne legalább kettőn. De nem tette, csak azon ökörködött, hogy mikor elkezdtük az egyetemet, még mind a négyen "örök szinglinek" indultunk - vontam meg a vállamat. Nem bántam, hogy nem így volt, akárhogy is vesszük, az az életmód nagyon magányos tudott lenni, mindegy, hány lányt szedsz fel.
Aztán a fenekét riszálgatva támaszkodott az asztalon, a pincér akaratlanul is megbámulta, pedig látszott, hogy próbálja nem. Féltette az életét, azt hiszem, vagy ha azt nem is, az orra épségét egészen biztosan.
- Hm, hát nem is tudom - nevettem fel halkan, igazából ezzel nekem is akadtak gondjaim  ez ügyben. Leginkább, mikor nem tudtam elszakadni az ajkaitól.
- Ese...? - kérdeztem vissza, az ajkai közé súgva kis vigyorral az arcomon. -  Óvatosan, össze ne kend magad...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722357#post722357][b]Lewy Bojarski - 2018.05.05. 20:48[/b][/url]

Felém tolta a muffint, de valahogy nem gondoltam volna, hogy azzal majd ki tudom váltani az undi szószos zöldségeket. Szóval egykedvűen odébb toltam még egy levelet, mielőtt még a pillantásom a sütire szaladt volna. Szinte láttam magam előtt táblázatba szedve, hogy mennyi kalória, szénhidrát, meg zsír van benne, a cukorról nem is beszélve. Aztán az ajkamba haraptam, mert azok a számok igen csak nagyok voltak és sok meló lett volna a ledolgozásukkal is.
- Hát nem tudom, nyuszi... nem hiszem - húztam el a számat kissé, olyan alpakkás fejet vágva, majd rántottam egyet a vállamon. Inkább csak odébb toltam a salátát is, hogy erről inkább mondjunk le, engedjük el a dolgot jó gyorsan.
Kicsit megnyugodott azon, hogy Basti nem akart olyan lenni, mint a sokszor elvált pasik, nem volt egy nagy gyűjtő, főleg nem ebben az értelemben.
- Én se tudhatok mindent, baby... - közöltem szórakozott mosollyal az ajkaim szélén. A hajamba markolva húzott vissza, én meg nem ellenkeztem, mert nagyon tudtam élvezni a csókjainkat, valahogy nem tudtam betelni vele.
- Én tudom, hogy nem szabad, latex, nem? Az nem mosódik mosógépben. Más kérdés, hogy nekem nincs ilyenem, de Hannah mellett nőttem fel, szóval tudom, hogy mit hogyan kell - bólintottam egyetértően. - A ruháira tényleg érzékeny, múltkor az insta képem alatt is majd felrobbant, mikor volt összemancsolta az ingem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722421#post722421][b]Lewy Bojarski - 2018.05.06. 03:51[/b][/url]

- Igen, tudom, és nagyon értékelem is a felajánlást, de azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat most rá, hogy én azt megegyem. A saját desszertem épp elég volt - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy már azzal is átléptem egy olyan határt, amit amúgy nem igen szoktam, vagy egyáltalán szabadna. Szomorú, nemde? Nem. De. Attól függ, hogy vesszük. Ha nem lennék sportoló, valószínűleg akkor is jobban figyelnék a vonalaimra, mint az átlag pasik nagy része, de ne ennyire mániákusan. De elég hiú vagyok, hogy tudjam, van az a pont, ahol saját magam is azt mondom, hogy figyelj, fúj, nem.
- Már kezdtem azt hinni, kimarad a mai 626 - néztem, ahogy békésen pakolgatja az edények mellett a kicsi kéket. Mert ugye elég sok képe készült már vele, még ha mostanság nem is került ki annyiszor a netre... de asszem ez annyira nem is baj, mert épp eleget mutatta helyette a kicsi lányunkat, vagy éppen a tappancsost... meg engem, nem mintha ehhez hozzájárultam volna.
- Mennyire sokat? - kérdeztem vissza széles vigyorral, megvillantva azt a bizonyos colgate mosolyt. De  aztán az leolvadt kicsit a helyéről mert lefoglalt, hogy az ajkaiba felejtkezzem egy kicsikét. Aztán elégedetlen morranással dőltem vissza a helyemre, mert hát, elég távol volt.
- Tudom, elő szokott fordulni, de nyugodtan kend rám, aztán majd csak megenyhül - intettem le, hogy nem kell Hannah miatt aggódni, talán harapósnak tűnik, de velem szemben azért elnézőbb szokott lenni és ennek nem az volt az oka, hogy plátói szerelmet éreznénk egymás iránt. - Hát ezt egész biztos, hogy nem fogom megenni, szóval mehetünk mászkálni, aztán legfeljebb majd valami kétes pillanatomban megeszem a sütijeid.
Azzal intettem is a pincérnek is, hogy legyen szíves. Elég megilletődve rebegett, hogy mégis mi a probléma, hozzon-e egy másikat, meg kihűlt-e, mire előzékenyen figyelmeztettem, hogy ez amúgy egy saláta és azok nem szoktak csak úgy kihűlni, ez szar ahogy van és szeretnék fizetni.
- A kívánságporod meg tartogasd még egy kicsit, nem hiszem, hogy pont itt fogom elfújni - ittam meg a maradék italom, majd oldalra biccentettem a fejem, kissé rá is kacsintva. A kis lapok közé csúsztattam a vacsi árát, amit közben lerakott a pincér, majd a nejemre néztem. - Akkor megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723162#post723162][b]Lewy Bojarski - 2018.05.13. 15:12[/b][/url]

- Mit is várt ki pontosan? - kérdeztem vissza, a mutatóujjammal körözve a pezsgőspohár szélén, szinte öntudatlanul. Voltak olyan cselekvéseim, amelyeknek nem mindig voltam teljes tudatában, sőt. Igazából mások szokták rávonni a figyelmemet elég nagy fáziskésésekkel.
- Lehet, hogy tényleg így van - vigyorodtam el szélesen, szerettem, mikor éppen imponálni próbált nekem, főleg azzal, hogy okos vagyok. Szomorú, nem? Ami azt illeti, nem. Ő gyönyörű volt, én meg sokat tudtam, együtt a kettő pedig elég brutális párosítás. Lényegében Maja volt a motivációm, hogy ennyi idő után is mindig rávegyem magam az új infók elsajátítására.
Miután visszaült, alaposabban szemügyre vette magát, hogy Hannah dühkitörést fog-e kapni, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a ruhája környékén.
- Nem mindig lehet eléggé - jegyeztem meg, de nem fűztem hozzá több infót, épp elég volt a túl sok fejemben kavargó lehetséges helyzet, amiben a fehérből valami egészen csodaszép foltos valami lehet. Kénytelen voltam ezeket fejben vezetni, mert egy időben nagyon szívesen hordtam én is a rajta lévő színt, az meg bizony elég balesetveszélyes.
- Menj csak, addig majd fizetek - legyintettem, hogy eredjen a dolgára. Mire visszaért, meg is ejtettem a dolgot a pincérrel, aki még mindig lelkibeteg volt a saláta ügye és a távozásom dolgában, szóval nem kellett kifizetni az italokat. Gyakorlatilag csak a pezsgőm háromszor annyi volt, mint a saláta, szóval szerintem nagyon szerették volna, ha visszajövünk még ide. Közben belebújtam a bőrkabátomba, odébb hessentve a segítőkész srácot, majd Maja felé nyújtottam a karom kis lovagiasan.
- Akkor mehetünk?