A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Sokáig nem értettem, hogy én mégis mit keresek itt, főleg úgy nem, hogy az anyám utálja, ha felügyelekt nélkül utazom, és ide Miksa nem jöhetett velem. Nem engedték, hát hihetetlen, pedig élettársak vagyunk, az első leheletünktől az utolsóig összetartozunk. Az apám viszont egyszerűen hasznot húzott belőlem, mert valójában neki kellene itt lennie, de nem akart jönni, és nekem is csak annyit tudott mondani, hogy egy csinos pofi sok mindenre képes. Hihetetlen, hogy a csodás adottságaimat, melyeket csajozásra használtam eddig, most mint felelősségteljes felnőtt kell kamatoztatnom. Huszonkét éves vagyok, az ég szerelmére! Nekem most nem itt kellene lennem, de még Miksa is csak röhögött, és azt mondta, hogy kellett egy szépfiú, akivel el lehet adni az iskolát, hogy valójában ez is ribanckodás, csak a végén nem lesz élvezet. Köszönöm szépen az együttérzést, remélem azóta is érzi, hogy emlegetem. Mert, hogy két napja jöttünk el innen, és a két napban amúgy nem nagyon történt semmi, most is csak annyi, hogy az iskolától az indulóállomásra igyekvő vonaton ülünk, hogy bemutassák, milyen is lenne a diákok útja.
- Kényelmes. Jól érzed magad? Nincs szükséged semmire? - a terhesség ténye csak nemrég derült ki nekem, és mivel a húgom és köztem nincs olyan sok, illetve, mivel neki még nincs gyereke, meg Miksáéknál se senkinek, nem tudom, hogy a terhes nőknek milyen igényük lehet. Ahogy a kérdést felteszem, úgy kezd e a vonat vadul fékezni, csikorogni és rázkódni, én pedig az ülésbe kapaszkodom, mintha az segítene, arra koncentrálva, hogy ha Nadia le akarna esni az ülésről, elkapjam. - Mi a fene ez?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860485#post860485][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.09. 21:29[/b][/url]

Sokáig nem értettem, hogy én mégis mit keresek itt, főleg úgy nem, hogy az anyám utálja, ha felügyelekt nélkül utazom, és ide Miksa nem jöhetett velem. Nem engedték, hát hihetetlen, pedig élettársak vagyunk, az első leheletünktől az utolsóig összetartozunk. Az apám viszont egyszerűen hasznot húzott belőlem, mert valójában neki kellene itt lennie, de nem akart jönni, és nekem is csak annyit tudott mondani, hogy egy csinos pofi sok mindenre képes. Hihetetlen, hogy a csodás adottságaimat, melyeket csajozásra használtam eddig, most mint felelősségteljes felnőtt kell kamatoztatnom. Huszonkét éves vagyok, az ég szerelmére! Nekem most nem itt kellene lennem, de még Miksa is csak röhögött, és azt mondta, hogy kellett egy szépfiú, akivel el lehet adni az iskolát, hogy valójában ez is ribanckodás, csak a végén nem lesz élvezet. Köszönöm szépen az együttérzést, remélem azóta is érzi, hogy emlegetem. Mert, hogy két napja jöttünk el innen, és a két napban amúgy nem nagyon történt semmi, most is csak annyi, hogy az iskolától az indulóállomásra igyekvő vonaton ülünk, hogy bemutassák, milyen is lenne a diákok útja.
- Kényelmes. Jól érzed magad? Nincs szükséged semmire? - a terhesség ténye csak nemrég derült ki nekem, és mivel a húgom és köztem nincs olyan sok, illetve, mivel neki még nincs gyereke, meg Miksáéknál se senkinek, nem tudom, hogy a terhes nőknek milyen igényük lehet. Ahogy a kérdést felteszem, úgy kezd e a vonat vadul fékezni, csikorogni és rázkódni, én pedig az ülésbe kapaszkodom, mintha az segítene, arra koncentrálva, hogy ha Nadia le akarna esni az ülésről, elkapjam. - Mi a fene ez?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860513#post860513][b]Nadia Rosales - 2023.03.10. 19:51[/b][/url]

Az elmúlt időszakban az igazgató úrnak túl sok dolga akadt, ezért többnyire engem és Holló kollégát kért meg arra, hogy képviseljük az iskolát, s ha kell ügyeket intézni, együtt menjünk, népszerűsítsük az iskolát, kössünk külföldi kapcsolatokat. Most viszont úgy alakult, hogy Albert valamiért lemondta és helyette ifjabbik mását küldte. Mi tagadás, az elején volt némi aggodalmam, hogy a fiatal úr mennyire állja majd meg a helyét, de az elmúlt két nap ékes bizonyítéka volt annak, hogy ha mást nem is, már legalább egy tucat leendő kolléganőt szereztünk Bagolykőnek, hála Albert úrfi megjelenésének és kedves modorának. Tényleg nem lehetett rá semmi panaszom, egészen érdekes témákról is tudtunk csacsogni. Épp a vonaton döcögtünk, mikor váratlan kérdést szegezett nekem, meg is lepődtem.  - Tűrhetően, köszönöm - mosolyogtam rá, közben azon agyalva, hogy vajon most miért kérdezte ezt. Vajon tud róla? Ám hirtelen ekkor nagyot fékezett a vonat, előre is estem volna, azonban Albi szerencsére elkapott.
- Fogalmam sincs…- ekkor hatalmas csattanás hallatszott, keveredve fémek nyikorgásával, s éreztem, hogy bemozdul alattunk a kocsi, s ahogy dőlt a szerkezet, azzal a lendülettel borultunk mi is, s közben hullottak a táskák, bőröndök, csomagok szanaszét. Túl hirtelen történt, éreztem ahogy a csuklómra esek, fejem meg az ülésnek vágódik, s mindenki sikoltozik a kocsiban. Kellett pár másodperc, hogy pislogjak és felmérjem a teret, mintha megdőlt volna a kocsi, amiben utaztunk. - Albert , jól vagy? - azonnal a kollégát kerestem pillantásommal, remélve, hogy minden rendben van, persze fogalmam se volt arról, hogy mi történhetett az első kocsikban, de egy nagyon rossz érzés fogott el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860515#post860515][b]Ifj. Holló Albert - 2023.03.10. 21:22[/b][/url]

Nadia

Legalább az ösztöneim nem csapnak be, és könnyű szerrel elkapom, mielőtt a földön landolna, hát azért csak megérte az anyám mellett azt a sok évet lehúznom, mint R1-es gyerekmunkás. Igen, ha az anyád kultúros, akkor nincs kifogás fiam, zenélsz, népdalokat énekelsz, szavalsz, táncolsz. És persze minden olyan embernek, mint én, van egy olyan barátja, mint Miksa, aki kiröhögi támogatása jeléül. Szerintem minden tevékenységre egyszer próbálták rávenni, és minden helyen bebizonyította, hogy jobb, ha nincs ott. Nem tartottam sokáig magamnál, visszaültettem az ülésre, ami nem biztos, hogy a legjobb döntés volt, mert a következő pillanatban a helyzet fokozódott. Mondjuk nem értem hogyan, de az is igaz, hogy eddig még nem is éltem át ilyesmit, szóval számomra egyetlen fontos momentum volt, hogy a fejemet védjem. Ez pszichés, mert bár az agyam le fog épülni, mégis van bennem egy olyan ösztön, hogy bárhol sérülhetek, csak a fejemen nem. Furcsa, tudom, de valójában ez amolyan megküzdés a megoldhatatlannal.
- Igen, és te? - Mivel eléggé sötét lett a kocsiban, az érzékszerveim elkezdtek alkalmazkodni, a hallásom fokozatosan jobb lett, a szemem is lassan hozzászokott a sötéthez. Hallottam, ahogy mások fájdalmasan felnyögnek, vagy éppen segítségért fohászkodnak. A pálcám után nyúlva, fényt gyújtottam, hogy legalább valamennyire lássak. Mivel anno a tusán is volt hasonló helyzet, a testem ösztönösen reagált, így sérülésem nem igazán keletkezett, inkább a nyomás volt rám rossz hatással. - Beszélnem kell Miksával. - Ez volt az első és egyetlen gondolatom, de hiába nyúltam a zsebemhez, a telefonomat nem találtam ott. Hát persze, mellettem volt, és valószínűleg az ütközés során elrepült valamerre. - Segítenünk kell a többieken. Mennyire értesz a gyógyításhoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=861277#post861277][b]Nadia Rosales - 2023.03.25. 13:38[/b][/url]

Sokszor lehetett a hírekben hallani balesetekről és tragédiákról, de tapasztalatom nem volt ilyen téren, soha nem voltam részese efféle eseménynek. Éppen ezért is ért váratlanul és hirtelen ez a dolog, amit pontosan be se tudtam azonosítani, hisz ki tudja, hogy mi történhetett. Lehetett hibás a sín, de akár még a mágiával is történhetett valami, ki tudja. Mindenesetre elég rosszul sikerült a csuklómra esni, ami sajgott is, meg a látási viszonyok is romlottak, mindenütt por kavargott, s a szanaszét hullott holmiktól, meg az utasok sikolyaitól csak káoszra lehetett következtetni.
- A csuklóm azt hiszem meghúztam, de ezt leszámítva minden rendben van – biccentettem Albertnek, megnyugtatott a tudat, hogy ő is jól van, mert azért mégis csak éreztem a felelősséget iránta, hiába kolléga, de még fiatal volt, akár a fiam is lehetett volna. Miután ebben megbizonyosodtam, a pálcám után nyúltam, de az nem volt a helyén, hiába matattam, biztosan elgurult a balesetben. - Elsősegélyt tudok adni, de a pálcám nincs meg. Albert, nézzük meg, hol lehet kijutni a kocsiból és segítsünk a többieknek, ki tudja, hogy odakint mi van, nehogy kigyulladjon – sajnos bentről nem volt egyszerű felmérni a helyzetet, de ösztönösen úgy éreztem, hogy el kellene hagynunk a helyet. - Megyek utánad, közben próbálok segítséget hívni – a telefonom megvolt, így azonnal tárcsáztam a SÜVEG-et, hogy jelentsem az esetet. Eközben a kocsink elejéből nyöszörgés hallatszott és egy fiatal fiú kiabált. - Segítség, valaki segítsen. Anya – Ijesztő volt hallani a hangokat, s csak arra tudtam gondolni, hogy épségben kijussunk innen és felhívhassam Ákost.
- Segítség - riadtan nézett a fiú, s hunyorogni kezdett, ahogy a pálca fényével szemben találta magát, az anyja beszorult két ülés közé.