A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857794#post857794][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.28. 14:56[/b][/url]

Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857802#post857802][b]Reiner Kende - 2022.12.28. 23:12[/b][/url]

Nem szereti a meleget, szerencsére ezzel télen Magyarországon sincs baj, de most mindjárt befagy a valaga. Összehúzza magán a kabátot, ahogy a kisebb termináltól arrébb eső elvarázsolt liftből kilép. A helsinki-i a hopphálózat egyik olyan pontja, ahol eddig még sosem járt és most mégis a legjobb okkal jött. Brutálisan izgatott és alig várja, hogy újra lássa Mihailt, főleg az utóbbi napok után. A táska, amit máskor edzésre menet dob magára most az utazás miatt lóg fél vállán, azon ránt egyet mielőtt a reptér elé lépdel. Ahol, - és ez nem semmi, haver - Kende figyelmét elkapja, hogy akció van, annak közepén pedig Mihail vonul felé. Meglepetten csillan tekintete, sietősen elindul ő is, végül gödröcskéje óvatosan kirajzolódik, amikor már a sapka a fejére kerül. Lejjebb is húzza, tuti ami biztos.
Ahogy besüpped az ülésbe akkorát szusszan, még a sofőr haját is leviszi.
- Hello - int egyet a visszapillantóba nézve, lebénázza magáról a táskát amit a lábához tesz, aztán hátrébb dől és kifelé nézelődik, még akkor is, amikor Mihail behuppan mellé.
A finn szó a szájából olyan vigyorra készteti Kendét, ami az utóbbi napokban messze nem volt a fején. Felé fordulva szólalna meg, de csak felkészül a becsapódásra mielőtt ajkaik összeérnek. Szíve dobban nagyot, kezével simít Mihail nyakához, úgy húzza közelebb. Teljesen abban volt, hogy nem jön ki elé és csak később láthatja, így aztán a szavakra bólint pár aprót és csókolja meg újra. Hogy a francba ne tenné?
- Szia - gyorsan csókol egy utolsót Mihail ajkaira. - Kösz, hogy mégis kijöttél - elengedve húzódik hátrébb, hogy elkapja a pillantását. - Ha a rajongótáboroddal is finnül dumáltál, simán ácsorogtam volna a hidegben - így is van!
- Innen hozzád megyünk? - pillant Mihail ajkára.
Jó lesz itt, és szüksége is van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858238#post858238][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.01.05. 15:58[/b][/url]

Lehunyt szemekkel mosolyodom el az utolsó csók után. Fejemet eresztem lejjebb, szusszanva dőlök hátra, fél karommal ölelem át Reinert és húzom magamhoz, hogy hajába csókoljak.
- Küzdenem kellett érte, de itt vagyok - veszem el a műanyag tálcáról a dobozt. Komótos mozdulatokkal gyújtom meg a cigarettát, az ablak automatikusan húzódik le: felpillantva mosolyodom el a sofőrre halványan, köszönetem jeléül. Kékjeim siklanak oldalasan.
- Meglepődtek volna, ha magyarul szólalok meg - nevetek fel halkan. Fejemet vetem hátra, a tetőt szuggerálom pár másodpercig. - Miért? Inkább a szüleimmel találkoznál? Cirka három és fél órás autóút - hangom teljesen komoly, arcom egyetlen része sem rezdül, ahogy kiejtem rajta a szavakat. Híres vagyok az emlékezetes belépőkről, de félek, ez nem úgy sülne el, ahogy elképzelném: Leonyidék nem is tudnak Reiner létezéséről, és őszintén megmondom, ez így a legjobb. Ajkaim között tartva a cigarettát túrom ki telefonomat zsebemből, ujjam remeg meg a képernyő fölött a hívást nézve, végül nem csinálva vele semmit teszem a tálcára.
Egyszerűbb lenne még most is csak a munkával foglalkozni: elnyomná bennem azt a különös érzést, amit az vált ki belőlem, hogy Reiner mellettem ülve tart a házam felé, ahova eddig a kötelező eseményeken és néhány sürgős fotózás okán, senki nem tette be a lábát. Oldalasan sandítok rá, halkan sóhajtok egyet.
A házhoz közeledve engedem el, összekapva a szanaszét lévő cuccaimat várom meg, hogy kinyissák mind a két oldalon az ajtót, majd Reiner táskáját megfogva induljanak befelé vele, csak és kizárólag utánunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859016#post859016][b]Reiner Kende - 2023.01.29. 19:58[/b][/url]

Átjárja a nyugalom, abban a pillanatban ahogy homokszőre tincseinek nyomódva Mihail ajkait, teste körül pedig karját érzi meg, amibe legalább annyira bele is süpped mint az ülésbe. A másik jelenléte legalább annyira megmagyarázhatatlan melegséggel tölti el, mint amennyire még mindig hitetlen a tekintete kipillantva az ablakon: itt van Helsinkiben. És hozzá tartanak.
Nevetés közben billen hátra a feje annyira, hogy rá tudjon sandítani, majd vissza. - Ezt egyszer be kell játszanod. Amikor ott vagyok - teszi hozzá mellékesen pedig viszonylag valószínű eredménye lenne a dolognak, hogy Kende görnyedne a társaság mellett, röhögve mint az állat.
A következő szavakra aztán megfagy a vére is, szeme épp egy pillanatra kerekedik ki amíg szíve fülébe dobban egy nagyot. Szülők. Lassan fog rá Mihail karjára és a kabát ujját feltűrve néz az órára. - A tripla véla akciókártyát majd később játszanám ki, de úgy szemtelenkedj, hogy meg tudom bosszulni - összekulcsolja az ujjaikat és lazán ereszti az ölébe. Továbbra is az utat figyelve kezd el játszani az ujjaival.
Ahogy megérkeznek, úgy ugrik ki az autóból mint aki már akkor erre vágyott, amikor beült. Tekintete egy pillanatra esik a táskájára, egy hálás mosollyal biccent annak, aki hozza, róla siklik tovább a hatalmas házra, ami föléjük magasodik.
- Hű. Várárkod is van? - nevetős hangon kérdezi, majd hajába túrva lép Mihail mellé és megy vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860014#post860014][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2023.02.26. 01:55[/b][/url]

Elégedettség lesz úrrá rajtam, ahogy Reiner még inkább belesimul az ölelésembe, ahogy karom köré kerül. Halkan szusszanok a homokszőke tincsek közé, majd nevetek fel halkan.
- Ez egy borzasztó ötlet - bólintok aprót. - Soha nem fog megtörténni - teszem hozzá ugyanolyan hangsúllyal. Senki nem tudna rávenni arra, hogy Reiner valaha is közel kerüljön ahhoz az élethez, amitől néha még magamat is megóvnám, nemhogy őt. És azt is igencsak elkerülném, hogy címlapra kerüljek vele. Nem tudom melyikünk járna rosszul, de az biztos, hogy a bárminemű kapcsolat, ami most köztünk van, aligha maradna titok, ahogy eltervezte.
A reakciója hatására tör fel belőlem a nevetés, kezemet szemeim elé téve élvezem a pillanatot, de egy idő után esik ölembe és nevetek tovább önfeledten.
- Máskor, értettem - bólintok megint egyet, majd csak hagyom, hogy azt csináljon velem, amit csak szeretne. Telefonomat a zsebembe vágva szállok ki végül, lassú, elnyújtott léptekkel közeledem a hatalmas ház felé.
- Az nincs. Cserébe két szint, két medence és személyzet - lépkedek fel a lépcsőn. - Remélem így is megfelel - mielőtt kezem mozdulhatna nyílik előttünk az ajtó, Luka széles mosollyal áll az ajtó túloldalán, aprót biccent.
- Látod? Túléltem - emelem meg összekulcsolt ujjainkat Reinerrel, majd sétálok be. - Reiner, ő itt Luka. Évek óta dolgozik nekem, bármi kérésed van, áll rendelkezésedre, ahogy mindenki más is - engedem el, hogy a kabátot vehessék le rólam, ezután veszem ki ismét a telefont, hogy ugyanaz a név villogjon rajta - és eközben hajol meg kissé Luka Reiner előtt.
- Örülök, hogy megismerhetem, Reiner uram. Bármiben állok szolgálatára, csak tudassa velem - lép hátrébb és fordul felém. - Sztravinszkij uram, az édesapja több alkalommal ker-.
- Hagyjuk ezt. Nem vagyok elérhető senkinek az elkövetkezendő napokban. Még Leonyidnak sem - hangom határozottan csattan a falakról, Luka ennek hatására hajol meg kissé és hagy minket magunkra Reinerrel. - Megmutatom a hálót. Voltam olyan bátor, hogy az én szobámba kérettem a cuccaidat - vigyorodom el szemtelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860704#post860704][b]Reiner Kende - 2023.03.14. 01:11[/b][/url]

- Mikor volt nekem valaha borzasztó ötletem? - kérdezi az a srác, aki beállva ment a másik lakására, hogy aztán a pultján a Lose Yourselfet rappelje és csak Merlin tudja hogyan nem esett onnan le. A hangsúlya pedig pont ehhez hű.
Széles vigyor terül el Kende fején, amikor az autót betölti Mihail őszinte nevetése. A fenomenális humora megint lecsapott, a vártnál is jobban. Nem mintha bánná, inkább csak élvezi a másik jókedvét, miközben az ő vállai mellette rezdülnek néha aprókat. A szavakra bólint, már Mihail ujjaival szórakozva. Egyelőre azt se tudja mi van, de ha még a szülők is képbe kerülnének azzal kimaxolnák a mindent is. Kivéve a várárkot.
- Ja, így nem megyek haza - követi a lépcsőn, egy szemtelen mosollyal a Mihailra sandítva. Neki aztán a bagolyfalvi lakás is megfelel, nem az a lényeg. Tekintete róla siklik körbe a házon, ami tényleg nagyon szép és…  - Medencét mondtál? - kérdezi megkésve, amikor összekulcsolt ujjai mozdulnak az övével. Aprót biccent Lukanak, akinek be van mutatva és amikor ő a kezét nyújtaná, a másik vele szemben meghajol. Pislog párat, aztán kedvesen elmosolyodik, a kinyújtott kezével lazán megpaskolva Luka vállát. - Én is örülök. És kösz - meg sem próbálkozik megkérni, hogy hívja Kendének, meg aztán a hirtelen váltás amúgy is elhallgattatná. Fél szemöldöke moccan, nem pillant el Mihailról, amikor a másik már vigyorog akkor sem.
Közelebb lép, kezét emeli Mihail tarkójához, ahol ujjai a sima bőrre cirógatnak rá. Ajkaira ereszti tekintetét, majd közelebb hajolva csókolja meg lassan. Annyi benne lévő feszültséget szeretne segíteni elmulasztani az elkövetkezendő napokban, amennyit képes. - Mutasd - féloldalasan mosolyodik el, főleg hogy a cuccai összesen egy táska és viszlát. Még egy gyors csókot ad, ajkait érve pedig jólesően borzong meg. Szabad kezének ujjait újra összekulcsolja Mihailéval, és követi a hálószoba felé. Legalább kétszer áll meg majdnem egy-egy ajtó előtt, de azok nem a célpontjuk.
- Hallod, baszdki, ha esetleg nem találsz a napokban, nem leléptem, csak eltévedtem - nevet fel.