A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Idióta [ Móric / Róma]A dátumot bámultam. Hosszasan és forrongva. Onnan újra a levélre néztem, és olyan érzelmi kavalkád szaladt végig bennem, mint még soha. A szívem hevesen vert, a mellkasom járt, a fejem majd szét hasadt - egyik sem túl kellemes érzés. Úgy felkaptam a vizet, hogy mindenki elcsendesedett a szobában. Pár nap telt csak el, mielőtt megérkezek a zajosabb, macskakővel végig pakolt úthoz. Kezemben a levél, másikban a telefonom térképe, tekintetem zizeg fel a házak falának oldalán. Cipőm alatt a kavicsok halkan morrannak nem tetszően, végül megállok az egyik épületnél, amiről potyog a vakolat. Az ablakokra nézek fel, majd tanácstalanul pillantok körbe. Fogalmam sincs melyik lesz az, nem tudom egyáltalán mit művelek. Azt sem hogy miért. Ez pedig egyáltalán nem tetszik. Terveim szerint keresek valakit, akit esélyesnek látok arra, hogy beszél angolul, ebből csak a földszinti néni maradt, akivel activityizve térnék a göndör és rám jelenleg igen mérges lényegre. Nem egyszer írta meg, hogy mennyien ismerik a környéken, mégha ezt magamtól is kitaláltam volna… Szemöldököm rebben meg a furcsa akcentusba csomagolt válaszra, amire szükségem volt. Megköszönöm, hosszasan sóhajtva fordulok a lépcső felé és bár a kezdetleges lendületem hatalmas volt, most belassítva a lépteimen állok meg az ajtó előtt. Mellkasomból a szívem mindjárt kiszakad, akkorákat dobban. Borzalmas idegességem érződik meg azon is, ahogyan jelzem érkezésemet. Hirtelen mozdulattal, tenyérrel kezdem csapkodni két kézzel az ajtaját. Ha már itt vagyok, csináljam rendesen. Ha nincs itthon, megvárom. Ráérek... nem mintha vizsgaidőszak lenne. A VAV előtt. Én nem vagyok normális.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2022. szeptember 11. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852527#post852527][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.09.11. 18:33[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
Olyan hihetetlen. Hosszú ideje nem engedem meg magamnak, hogy többet gondoljak ebbe a barátságba, most mégis érinthetem. És borzasztóan élvezem. Az igazság az, hogy valóban, őszintén megélni az érzelmeket sokkal valóságosabbá teszi azokat, és nem tudok mást tenni csak megadni magam nekik. A két csók közötti lélegzetvételei ilyen közelről csak még inkább fokozzák mennyire szeretnék vele lenni. A fájdalom és a minimális idegeskedés a gyomromban aligha képes túldominálni ezt, amikor az arcomból félretűr egy tincset és ez az egy mozdulat jobban megnyugtat mint bármi. Felsóhajtok, mielőtt a mozgolódásra lassan felnyíló szemem csillanna a fényektől, majd vonásaitól. A levegő hirtelen hűvösebb lesz, bőröm már attól libabőrözik, ahogy Móric felkel és elviszi magával bőre melegét. Ajkam sarkában bujkáló mosollyal pillantok utána, és onnan - csak remélve, hogy nem pirosodik ki az arcom - a plafonra. Zavarom ahogy jött, lassan elmúlik, míg izgatottságom éppen ellenkezőleg gondolja a változást, amikor visszajön mellém. Kezeim tarkójára és felsőteste oldalára csúsznak közben, ott fogok erősebben rá, amikor combom beleremeg. Fejem hátrébb billen a kulcscsontomtól kezdődő bizsergés hatására. Ahogy visszateszem, gondolkodás nélkül kezdem orrommal noszogatni Móricot, hogy nyakát érve csókoljam. - Ez jó érzés? - suttogom bőrére és ugyanúgy folytatom, kissé lentebb csúszva hozzá. Vállánál továbbhaladok, hiába nem tudom, hogy férfiaknak szoktak-e ilyesmit csinálni. Remélem, hogy jó neki. Ajkamat hozzá préselve nyögök és ficergek az érintésétől, így szorosabban simulok bőréhez, ami szédítő. Oldalán pihenő kezemet széles hátára vezetem és simítok végig rajta lapockájához.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2022. október 9. 21:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854051#post854051][b]Mórocz A. Móric - 2022.10.09. 21:25[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Igyekszem óvatos és körültekintő lenni - de őszintén, az utóbbinak mi értelme van, mikor már benne vagyunk? Mindketten. Amélia életében én leszek az első férfi, aki nem a romantikus regényei lapjain bújik meg, hanem hús-vér ember. Én vagyok az első, aki érintheti a puha és bársonyosan hófehér bőrt, pedig soha nem gondoltam volna erre. Haragudtam rá, amiért bármikor, bárhogy próbálkoztam, soha nem jött össze a randi. Egy idő után már le is mondtam róla, mikor ő rukkolt elő a szabadulószobával. Náluk. Otthon. Láthattam hol él, hol dolgozik, hogy tölti a mindennapjait, és bár csak futólag, de találkoztam az édesanyjával. És ezek az apróságok sokkal többet jelentenek, mint azt akkor gondoltam volna. Ezért kell óvatosnak lennem. Ezért kellene kétszer meggondolnom, hogy mit teszek, de most már képtelen vagyok rá. Megszabadítom a fehérneműjétől, ahogy visszahelyezkedem fölé. Kezeimet vezetem Lia feje mellé, lassan hajolok lejjebb, hogy megcsókoljam, míg az ő kezei vándorolnak testemen. Eltávolodom tőle, az apró csókokra morranok elégedetten, lehunyt szemekkel, így a kérdésre is csak biccenteni tudok. Pár tizedmásodperc hezitálás után helyezkedem rendesen fölé, ezzel együtt lábai közé. Feje mellett támaszkodom meg, ahogy lefelé nézek rá meg-megcsillanó tekintettel: ajkain időzök sokat, míg lejjebb haladok mellkasára és végül vissza szemeire. Lassan mozdítom csípőmet előrébb, merevedésem éppen érinti őt, tekintetét keresem kicsit jobban felemelkedve. - Lia - lehelem nevét kettőnk közé, tartva a szemkontaktust nyúlok le és igazítom magam be, hogy ismét nagyon, de nagyon lassan nyomjam előre csípőmet. Minimálisan hatolok be, azonnal megállok. - Fájni fog - jelentem ki, a kezéért nyúlok, összekulcsolva ujjainkat csúsztatom fel feje mellett, hogy az fölött tartsam is őket, míg meg-megállva mozdulok előrébb, hogy minél jobban érezhessem magam körül. Próbálok olvasni a reakcióiban, ezért nem veszem le róla a szemem, hátha így kevesebb fájdalmat okozok neki, hiába tudom, hogy ez lehetetlen. Ahogy teljesen behatolok állok meg mélyet szusszanva: fejem esik előre. Felsandítani merek csupán, mert látni szeretném. Minden, az arcán játszadozó részletet és érzelmet látni szeretnék.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2022. október 26. 15:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855159#post855159][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.10.26. 15:46[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
Amikor elváltunk a fiúval, akihez annyi verset írtam hogy azokkal Dunát lehetne rekeszteni, valami mélyen a gyomromba fészkelte magát és a mellkasomra telepedett. Ezt csak az oldotta fel amikor mesélt nekem. Boldog itt, biztonságban van és a srác, akivel állandóan provokáljuk egymást elkezdett felnőni. Pár hónapra rá az a levél is megérkezett, aminek a súlyával felfogtam a tényt mennyire lehetetlen amit szeretnék. Nem is igazán a hosszas viszonya tette a pontot az i-re, vagy az hogy kivel - bár nem suhantam el felette - hanem ahogyan azt közölte velem. A bocsánatkérésére barátként reagáltam, annál erősebben sosem éreztem mennyire nincs okom máshogy tenni. A bonyolult pedig így vált bonyolultabbá. Utólag világosabb, hogy vannak dolgok amik több mint ezer kilométer ellenére is elkerülhetetlenek. Aztán arra kért, amitől féltem: hagyjam békén. Néhány perce mégis olyan hevességgel csókolt meg, amibe nem volt elrejtve egy csepp vágyakozás sem. Ajkaink gyors és szenvedélyes szinkronja, miközben a derekamat markolta olyasmit indított el, ami egy egészen váratlan robbanás. És most is kitart. Óvatos velem és lassabb. Ellágyít, mégsem vesz el az intenzitásból. Nehézzé vált légzéssel hitetlenkedem mennyire jó az egész. Soha nem csókoltak meg így, soha nem éreztem ilyet és mással nem is lenne ilyen. Móric ismerős illata, a melegsége, a vágy a szemében hatalmas dobbanásra készteti a szívemet. Egy utolsó csókot lehelek vállára, mielőtt átölelem azokat majd úgy simítanak bőrén ujjaim, ahogyan helyezkedik. Szótlanul figyelek rá, tekintetem mélyen az övébe fúrom, amit szempillám meglepett rebbenése zavar, de nem tör meg. Pillantásomból csodálkozás olvasható ki a kemény simításra, amit lehetetlen lenne meghatározni, de már-már lélegzetelállító érzés. Combomat simítom szorosabban Mórichoz, amikor ujjai finoman melegítenek, ahol összeér az enyémmel. Tudom, hogy vigyáz rám. - Bízom benned - suttogom mintha titok volna, miközben összefonódó kezünk indul feljebb az ágyneműn. Szorosabban fogom, ajkam elnyílva marad, és reszketeg sóhajjal engedem el magam. A kellemetlen szúrás fokozódik, amíg többet kapok Móricból, holott az egész testem felmelegszik. A kettősség játszik velem tovább, amikor ajkamba harapok, a szisszenés mégis kiszökik és lehunyom a szemem. A sarkából egy könnycsepp gördül le az arcomon. Végül szusszan, és lehelete a bőrömet csiklandozza. - Móric - sóhajtva felpillantok, hüvelykujjam simít kézfején. Mosolyognom kell, mert a szívem életemben nem vert még ennyire gyorsan. Mellette a fájdalom különleges és nem elviselhetetlen. - Minden rendben - a szavak nehezen jönnek, de szeretném megnyugtatni. Nincs baj. Egyáltalán nincs. Ha pedig folytatja ugyanúgy erősebben kapaszkodom a nagy, erős kezeibe.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2022. december 7. 11:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857169#post857169][b]Mórocz A. Móric - 2022.12.07. 11:16[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Az izgalom miatt zubog a vérem mindenhol, mintha csak először csinálnék bármit is nővel. Kende a megmondója, hogy ez nem így van. Elködösítette az agyamat az, hogy fiatal vagyok egy teljesen más ország, más városában, ahol bárki lehetek. Bár eddig nem hittem, hogy kifordultam volna önmagamból, most mégis úgy érzem, hogy nagyon is megtettem. Mert van pofám megdugni Améliát. Józanul. Teljesen józanul, így még az alkohol sem lehetne kibúvó. Eddig sem gondolkodtam tisztán, de mikor lábai erősebben szorítanak rám, végem van. Normális esetben ezt hívom apa-leszel-öregem technikának, de kötve hiszem, hogy az alattam fekvő lányban ilyen gondolatok fordulnak meg. Valószínűleg csak túl akar lenni a szúró fájdalmon, amit a szisszenése is tökéletesen prezentál: szavai mit sem érnek. Szívem ugyan hatalmasat dobban beléjük, de próbálom nem meghallani őket. Bízni bennem, mikor a legegyértelműbben használom ki. Szerelmes, én pedig fölötte támaszkodva veszem el a szüzességét. Vigasztalhatom magam azzal, hogy legalább velem történik és nem valami jöttment barommal? Aligha, mi? Csak egyértelműbb lesz, ahogy lepillantok rá a szemben levő falról. Szabad kezem nyúl fel és törli le azt a kósza könnycseppet, amit én okoztam - ki tudja éppen miért -, halványan mosolygok le rá. Óvatosan csókolom meg, így szavait, már ajkaimba mondja inkább, amikre csak bólintok. Mi mást tehetnék? Szemeimet hunyom le, megcsókolom újra - ujjaim szorítanak erősebben ujjaira, mikor csípőm mozogni kezd ismét lassan, egyenletesen. Kifulladva válok el tőle, és a mozgást abba nem hagyva nézek le rá. A mosolyom szélesedik, mintha valóban jogom lenne hozzá és ennyire élvezni ezt az egészet, de hát: ki mondhatja el, hogy ennyire kiszolgáltatott állapotban látta valaha Kőszegi Améliát? Gyönyörű. Kúszik be a gondolat az agyamba, majd áll meg a világ azonnal. Soha nem vettem el lány szüzességét, minden másnak érződik, mintha én is most csinálnám először, ráadásul most tudatosul bennem, hogy nem gondoltam volna, ennyire kívánom a másikat. Vajon mióta? Hónapok óta nem láttuk egymást, nem lehet, hogy... hirtelen állok meg, kékjeim kerekednek ki. - Bocsánat - ujjaim eresztik el ujjait, lemászok róla, és sietősen tépem fel a komód egyik fiókját, hogy kitúrjak belőle egy óvszert. Gyakorlott mozdulatokkal húzom fel, és már helyezkedem is vissza fölé, hogy most mindenféle óvatoskodás nélkül hatoljak be ismét. Nem akartam elvenni a szüzességét óvszerben, így a védekezés gondolata elég hamar eltűnt a fejemből, de most már illendő lenne figyelnem, hiszen egyikünk sem akar meglepetéseket. Így vont rendhagyó első élmény, de mostantól... Csípőm fokozatosan kezd el gyorsabban mozogni ismét, fejem előre esik, tincseim csiklandozzák Amélia mellkasát, míg leheletem verődik vissza a puha és eddig érintetlen bőrről. Borzasztó vagyok.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2023. január 15. 20:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858456#post858456][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.01.15. 20:33[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
Félelmetesnek tűnt ledönteni a gondosan felépített falakat és beengedi őt, még úgy is, hogy Móriccal rengeteg mindent tudunk egymásról. Félelmetes, mert mindkettőnkben nyomot fog hagyni. Mégis úgy pillantok fel halvány mosolyára és csókolom vissza, mintha nem hogy holnap nem lenne, hanem semmi más a moston kívül. Képtelen vagyok a következményekre gondolni, amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz. Arra, hogy márpedig haza kell majd mennem, és lesz egy újabb nap amikor elválunk - az egész nem tűnik most olyan fontosnak, mint ami éppen történik. Bárhogyan is jutottunk idáig. Az elképzelés, hogy valaha levetkőzzek előtte sokkal ijesztőbbnek tűnt, mint a valóság. Mert az az igazság, hogy a valóság hozta hevesség és a cselekedetek felfoghatatlan irama folyamatosan arra késztet, hogy átjárjon az izgalom, mintha soha nem is akarnám másképpen. Kíváncsi sóvárgásom minden jelenlegei és következő pillanaté: ahogy érintem, megcsókolom és mindettől izgatottabbá tehetem. Nézem a szőke tincseit, arcán a vonásokat és közben érzem ujjait ujjaimra szorítani. Ameddig csak lehetne itt maradnék ebben a kis magunknak teremtett helyzetben. Majd hirtelen megáll minden. Ajkam elnyílva marad, pihegve nézek utána, végül a matatás teszi egyértelművé mi maradt el. Hogy a fenébe nem jutott eszembe? Egy pillanatra megfeszülök és kerekedik el a szemem, amit a megkönnyebbülés érzése követ, mert legalább Móric még időben gondolt rá. Karom nyúlik felé, ahogy várom vissza és ölelem át vele. Hátára simuló kezem kapaszkodik meg hirtelen, csípőm akaratom ellenére mozdul, amikor ismét behatol és szívem óriásit dobban. A fájdalom helyett figyelmem teljesen rá fordítom: végigsimítok erős vállain, felkarján, majd ujjaimat övéi alá kúsztatom és ott kulcsolom össze őket. A gyorsuló mozdulatai hatására túlfűtött sóhajok és apró nyögések egyszerre feszítenek és lazítanak el. Van bármi, ami ezzel az intenzitással versenyre kelhet? Elmosolyodok a csiklandozó érzésre, ami éppen csak megremeg miközben fejem billen oldalra, nyakamat érzem húzódni, mellkasom hevesen jár fel és le. Móric minden reakcióval, halkabb hanggal libabőrösebbé teszi hozzá feszülő testemet. Szeretném, hogy nyomot hagyjon. Mintha soha nem gondolnánk meg magunkat.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2023. február 14. 19:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859361#post859361][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 19:09[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Mindezek után be kell látnom: semmiben nem vagyok biztos, amit eddigi életemben tettem. Kijönni Rómába a legjobb döntésnek érződött az életemben, ahogy az az életmód is, amit eddig űztem. Érzelmek nélkül szexelni, mintha nem lenne holnap, mert sokkal egyszerűbb ez így, mint elmagyarázni minden másodiknak, melyik a kedvenc színem és miért. Mindemellett dolgozni, mégis a mindennapjaim részévé tenni azt, amiért valójában itt vagyok: hogy fejlődjön a tudásom, átadjam magam az itteni művészetnek, ami minden ház sarkán túl szembenézhet velem. Erre? Erre azzal a lánnyal fekszem le éppen, aki a semmiből tűnt fel a lakásom ajtaja előtt, akiről tudtam, hogy tetszem neki, és akiről nemrég derült ki biztosan, hogy szerelmes is. Mindezek ellenére csak abban lehetek biztos jelenleg, hogy teljesen más játszik kékjeimben, mint eddig bármikor, ha Liára néztem. Nem tudom mi ez, nem tudom mikor és hogyan történt, csak szeretném kiélvezni, és átadni magam a pillanatnak, hiszen minket ismervén, bármikor vége szakadhat. Ennek okán mozgok gyorsabban, az érzésnek már rég átadtam magam százszázalékosan, ahogy kapkodva veszem a levegőt Lia nyakához hajolva. Érezhetően izzadságcseppek csillannak meg homlokomon, tartom a tempót, de egy idő után kénytelen vagyok először könyökömre, majd alkaromra ereszkedni, mikor alhasam gyakrabban remeg meg. Pillanatok kérdése csupán már, hogy elélvezzek, ennek hangot is adok, ugyanis tovább esélytelen, hogy visszatartsam. Homlokommal érintem a paplant, erősebben szorítok ujjaira, majd egy hangos nyögést és pár erőteljesebb döfést követően ernyedek el és ereszkedem az alattam levő, törékeny testre. Szívem erőteljes dobogása verődik vissza Amélia mellkasáról, ujjaim lassan eresztik el övéit, miközben fejemet fordítom ugyanolyan gyors lélegzettel nyaka felé. Szólni akarnék, de egyelőre nem működik megfelelően az agyam ahhoz, hogy közöljem: biztos vagyok abban, hogy ő nem élvezett el.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2023. február 14. 21:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859364#post859364][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.02.14. 21:50[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
A mesék arra nevelik a kislányokat, hogy a legnagyobb tragédiákat is a helyre képes billenti egy csók a megfelelő embertől. A klasszikus filmekben minden nő látványosan elalél egy érintéstől miközben azt rebegik, hogy a szerelem a legnagyobb fegyver a háború megnyerésére. És én mindezek után is meg fogom forgatni a szemem minden egyes hasonló jelenetnél. Mert túl tökéletesnek állítják be azt, ami pont a tökéletlenségtől lesz valóságos. Mert mi sem vagyunk tökéletesek - messze nem - és bármikor átfordulhat az ami most egészen magasra emel. És akkor egy ismételt halk nyögést varázsolt ki belőlem, visszaszippantva a bűvkörébe. Ölelkezem Vele ezen az alacsony ágyon, Róma egyik szűk utcájának azon épületében, amit igazán meg sem néztem annyira azzal voltam elfoglalva, hogy a benne lakót megkeressem. Megtaláltam. A tenyerem ide-oda jár Móricon, és ahol végigsiklik rajta az ujjam, ott mindenütt meztelen alatta. Azt akarom, hogy miattam forrósodjon fel, miközben levegője nyakamat csiklandozza, ott pedig az idegek meg-meg feszülnek. Nem nyitom ki a szemem úgy ölelem magamhoz amikor jobban érzem rajtam teste nyomását és tűnök el a széles háta mögött. Számmal rátapadok vállára, az olasz napsütéstől lebarnult bőrére. Jobban érzem a kellemetlen érzést ott ahol annyira fájt az elején és ujjam szorít vissza övéire. Végül csupasz nyakam hajlatánál szája olyan hangot ad ki, ami új és libabőrössé tesz. Ösztönös reakcióként hagyja el elnyílt ajkaimat a felforrósodott levegőm. Rámnehezedik, közé és az ágynemű közé préselődöm teljesen. Lefeküdtünk. Egyik kezem engedi el, hogy tarkójához tapadó göndör tincseit simítsam arrébb, majd ahogy nyakamhoz fordul feje, lassan simítom hátra tincseit arcából. Aztán másik kezem mozdul, mutatóujjam hátának ernyedt izmain köröz. Hevesen járó mellkasunk, össze-össze tapadó testünk szinte elringat, pedig sosem voltam éberebb. Még mindig nem nyitottam ki a szemem, de hallom a légzését a szívem dobogásán túl… igazából semmi más nem tölti meg a szobát csak mi. Pillanatokig, vagy végtelen sokáig meg sem akarok mozdulni.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2023. február 14. 22:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859366#post859366][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 22:08[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Hosszú-hosszú percek elteltével is úgy érzem, mint aki nem volt ilyen helyzetben hónapok óta, pedig mindenki tudja mekkora hazugság ez - légzésem egyenetlensége nem akar szűnni, ahogy a törékeny testre engedem sajátomat. A homályos gondolatok között bukkan fel: mi van, ha nem a helyzet maga, ami ilyen reakciót vált ki belőlem, hanem a személy? Szívem hatalmasat dobban belé. Gondolatban rázom meg fejemet, hogy elhessegessem a kósza gondolatot, végül elhúzom kezemet az övétől, hogy maradék erőmet összekapva cirógassak végig oldalán, majd alhasán. Lejjebb haladok, és érintem úgy, ahogy kezdtük, azonban egyelőre nem mozdulok. - Tudom, hogy fájt és valószínűleg nem élveztél el - motyogom nyakába szavaimat, lassan mozdulva csúszok ki belőle. - Hadd próbáljam meg másképp - ujjam rezzen az érzékeny részen, és lényegében meg sem várom Amélia jóváhagyását. Először lassan teszem, míg végül gyorsabban, miközben nem vagyok rest puha csókokkal hinteni nyakát, meztelen vállát, kulcscsontját, ahol csak éppen érinthetem. - Ne félj tőle - lehelem a puha bőrre, majd felkönyökölve csókolom meg ajkait is. Köldökének vonalát követve haladok lejjebb és lejjebb, míg már a padlón koppannak térdeim. Erősen markolok csípőjére, hogy lejjebb rántsam magamhoz, és megtartva a lendületet is kezdem el kényeztetni másképpen. Kezeimmel markolom, hogy a hirtelen és idegen érzéstől véletlenül se húzódjon el, és innentől, addig nem állok meg, míg nem hallom azt, amit olyan gyakran eddig, mégis tőle. Nyelvem hol lassan, hol gyorsabban mozog, és bár szívesen figyelném a reakcióját, hogy mégis mit és hogyan kellene tennem, hogy jó legyen neki, ebből a szögből esélyem sincs. Megérzéseimre és testi reakcióra hagyatkozva viszem a csúcsig, ha képes vagyok rá.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2023. február 14. 22:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859368#post859368][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.02.14. 22:44[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
Nem akarok szavakat. Egyrészt túl jó most ez a zajos csend, másrészt mert akkor vége lesz. Nem lehet vége. Aztán Móric elhúzza a kezét, én pedig végül lassan kinyitom a szemem. El kell ismernem, nem üzemképes bennem a második jelrendszer. Az első bezzeg akaratom ellenére is működik: combom mozdul aprót a váratlan érintésre. Ajkam remeg meg mielőtt mosolyra húzódik a nyakamon csapódó szavaktól. Hiányzott vele lenni, ezt pedig el sem mertem volna képzelni. Ahogy a folytatást sem. - Nem baj - majd a teljesség érzése alábbhagy, azzal egyidőben dekadens érzés kerít hatalmába. - Hogyan? - kérdésem végét már szaggatottan harapom el. A bőröm alatt valami végigszalad a csigolyák mentén Mintha forró acélgolyó lett volna. Móric kezétől. Majd szájától a testemen. Idegen és új még mindig az érzés, az ismeretlen pedig ismét izgalmas és félelmetes egyenlőtlenséget húz a hasamra, de nem állítom meg. Azt mondja nem kell félnem tőle. Felszabadult kezemmel Móric hajába túrok a csók közben, majd tartom is ott őket, amíg tudom és elér a kezem, ahogy ő halad. Érzem, hogy végigcsókolja libabőrtől perzselő bőrömet, miközben ujja játszadozik velem. Aztán… mit csinál? - Móric? - nyögöm. A szája olyan dolgokba kezd a különösen érzékeny csomónál, amitől megrázkódik és csípőm és megemelkedne az ágyról, ha nem tartana éppen a kezeiben. Lábam széles vállára kerül, ezúttal combom belső felét csiklandozzák a tincsei. Egészen addig bent tartom a lélegzetem, amíg rá nem jövök mennyire felszabadító érzés kiengedni. Szemöldököm ráncolom egy pillanatig, amíg lepillantok és szinte azonnal vissza engedem a fejem az illatától átitatott ágyneműre. Lehunyom a szemem: egyetlen nyögést követ több. És mekkorát tévedek, amikor azt hiszem ennyi. Pengeélen táncol, de most vele vagy éppen helyette én is, mert gerincem majd mellkasom elemelkedik, majd hirtelen süpped vissza egymást követve. Ujjaim a takaróba markolna és akkor combom megremeg. - Igen… - suttogom halkan, mintha percekkel később mennék bele, hogy próbálja meg másképp. Merlinre, de még mennyire bele megyek! Gerincem töve bizseregni kezd, ahogy ködösebb hangon megismétlem ezt az aprócska szót. Utána nem szólok többet: ajkamba harapva megyek el. Belső izmaim megfeszülnek, gerincem ívbe feszül és szinte érzem, hogy vibrál a levegő. Bőröm rózsaszínesebb árnyalatban izzik, mint eddig, talán attól ahogy levegő után kapkodom. A félhomályban lassan rajzolódik ki Móric alakja, de egyenesen őt nézem. Tekintetem megcsillan. - Te… - ajkamra harapok ismét, de nem fejezem be, csak visszahunyom a szemem és hajamba túrva várom szívem dobogása mikor csillapodik. Szeretem őt.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2023. február 14. 23:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859369#post859369][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 23:28[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantás that's not what I do. Who the f*ck told you that!?
Rendben, lehet mégis csinálom. De most mit vagy úgy oda? Úgy csinálsz, mintha te nem csinálnád! NO SHAME BRO! Ja, mert... hát szóval lehetnek csúnyaságok, 18+ meg minden, ha elfogadod az ÁSZF-et. Érdekel az apró betűs rész? | Elfogadom az ÁSZF-et:
Minden kérdését figyelmen kívül hagyok, hiszen nem relevánsak. Mikor végre leesik neki, mégis mi történik, elégedettség fut végig bennem, és a kezeim alatt megfeszülő test mindent elárul. Szinte már büszkeség kérdése az egész: nem hagyhatom ennyiben az első alkalmat. Nem rám vallana, főleg nem vele, mikor valóban nemrég még alattam, most pedig kezem között fekszik, teljesen kiszolgáltatottan - hangosan lihegve, kivörösödve, átadva magát nekem. Erősebben markolok csípőjére, amikor mozdul, ujjaim ismételten a puha bőrbe vájnak, mert nem engedhetem, hogy elmozduljon. Ahogy a nyögések lesznek egyre csak hangosabbak, majd lábai vállamra kerülnek az eddig csak visszafogott mosoly lesz elégedett és sokkalta szélesebb. A következő szavak hatására a vér ismét lefelé kezd szánkázni nálam is, de megemberelve magam hagyom figyelmen kívül. Gerince ívbe feszül, így engedem el, és bár pár másodpercig még húzom az egészet, de végül eltávolodom tőle. A megkezdett mondatra vigyorodom el szélesen, hirtelen mozdulva kerülök fölé, feje mellett támaszkodva hajolok le és csókolom meg gyorsan. - Én - még egy gyors csók. - Orgazmusig vittelek - még egy csók és mászok le róla, hogy lábaimra érkezve szedjem le magamról az óvszert. Csomót kötve rá sétálok a fürdőbe, hajamba túrva szusszanok halkat. Elrendezek mindent, leginkább magamat, végül sétálok vissza, azonban az ajtóban torpanok meg. Az ajtókeretnek dőlök, halántékomat döntöm annak, ahogy halvány mosollyal figyelem az ágyamon fekvő lányt. Nem szólalok meg, csak nézem, fürkészem a félhomályban a bársonyos bőrt: olyan érzés, mintha már ezredszer érintettem volna, mégis minden alkalom az első lett volna. A szőke tincsek terülnek el körülötte, arca kipirosodva ad színt szinte az egész szobának, légzése hangja betölti az aprócska helyet, míg a fehér lepedő öleli óvón körbe a testét. Hosszú, karcsú ujjai terülnek el lazán azon, és kizárólag mellkasa mozog. Így lesz az egész összkép gyönyörű és tökéletes.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2023. február 15. 00:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859370#post859370][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.02.15. 00:07[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Parfois moins, parfois plus
Korhatáros tartalom
Az esetben ha nem múltál el 18 éves, jobban jársz egy Sparks regénnyel. Ha elmúltál, akkor az idézettel leshetsz:
Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva?
Folyamatosan csinálja, nem áll le és ezzel teljesen átbillent nagyjából minden létező határán. Jóformán azokon is, amiket nem is ismertem. A mellkasomban kitartó érzés melengeti, szívem ezerrel kattog a széles vigyorát látva és még akkor is csak vagyok, amikor hirtelen ismét felém kerül. Lassan mozdul ajkam a csókjára. Nagyjából azt is mondtam volna, amit aztán most ő ki is tud mondani, de az ő szájából hangosan hallva a tényt… a lehető legjobb értelemben megborzongok. - Igen - suttogom ajkára egy hitetlen mosollyal. A csókokra éppen mozdulnak ajkaim, leginkább csak lehelem azokat mielőtt eltávolodik. Korábban nem szerettem volna, most viszont képtelen vagyok mozdulni. Könnyűnek érzem magam, egész testem azt visszhangozza és duruzsolja ami az utóbbi fél órában vele történt. Nem is beszélve a mellkasom hullámvasútjáról. És én azon kapom magam, hogy nem gondolkodom rajta, nem olvasok bele semmit. Minden porcikámmal örülök. Minden benne volt ebben az alkalomban és még mindig képtelen vagyok elhinni. A plafonon pihentetett pillantásom végül lehunyom, halkan nevetek a még most is kitartó szapora levegővételek között. Az álomba merülés határán lépdelek, de se a szívem, se a légzésem nem partner benne, ahogy az agyam egy része is működésbe lép. Az ágyneműn lévő kezem lassan fog az anyagra és tekerem magam köré miközben felkelek az ágyról. Vállam felett pillantok hátra rá, majd ahogy előre fordulok találom szemben magam Móriccal. Szívem nagyot dobban, léptem megtorpan ahogy ajkamba harapva elmosolyodok. - Letusolok - mutatok a falra, majd elég idétlenül a másikra. Nem tudom melyik túloldalán van a jó oldal. Konkrétan nem tudom hol vagyok.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Mórocz A. Móric INAKTÍV
Tökfej offline RPG hsz: 308 Összes hsz: 584
|
Írta: 2023. február 15. 00:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859371#post859371][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.15. 00:39[/b][/url] A M É L I A u fckng kidding me | mood | kukkantásElveszem a látványban, ami a szemem elé tárul. Mint az első napokban, amikor megérkeztem ide. A római épületek magukba szippantottak, teljesen elvesztem a látványban, így az agyam most is automatikusan kapcsol át a művészi vonalra. Meg szeretném örökíteni azt, amit most látok. Szinte már muszájnak érzem, de ahogy Amélia mozdul és maga köré csavarja az ágyneműt szélesebben mosolyodom el. Ellököm magam a félfától, behajlított mutatóujjal simítok végig a meztelen vállon, majd akasztom be az ágyneműbe azt. Tincseim alól sandítok fel. - Csatlakozhatok? - lassú mozdulattal húzom le róla az ágyneműt, ami a földön huppan. - Ne szégyenlősködj előttem ezek után - hajolok lejjebb, derekára csúsztatom kezemet, ahogy közelebb vonom magamhoz. - Gyönyörű vagy még mindig - csókolom meg lágyan, majd kapom fel magamhoz, hogy a fürdőbe vonuljak vele. A gyors zuhanyt követően ragadok magamhoz egy törölközőt, törlöm át magam felületesen, majd ahogy vagyok hasalok az ágyra. Sóhajom tölti meg a szobát, míg várom Liát, aki hamarosan csatlakozik hozzám. A “jó éjszakát” szavak életidegennek hangzanak a számból, mégis jóleső érzéssel töltenek el.
-------------------------------- Nem kellett sokat várnom, hogy az egyenletes szuszogást meghalljam. Amélia hamar elaludt. Mosolyogva támaszkodtam fel, a komódból turkáltam ki magamnak egy alsónadrágot. Hangtalan osontam ki a hálóból, az ajtót gondosan csuktam be magam után, mintha csak félnék valamitől. Azonnal a hűtőhöz lépek, veszem ki a már megbontott vörösbort belőle: egy poharat fogok és telepszek a kanapéra. A legnagyobb vásznat veszem elő mögüle, ami csak van jelenleg a lakásban és kezem automatikusan kezdi el húzni a vonalakat a fehér felületre, ahogy Amélia az ágyon fekszik. Órákat töltök a vászon felett, nem törődve az alatta elterülő még megannyi rajzzal, vázlattal, festménnyel, az idő pedig csak telik, így valószínűleg a hajnal is itt ér. A boros üveg alján maradt csak pár korty, míg én a ceruzával a kezemben alszok el a kanapén: eldőlve egyik oldalamra, lábaim a földön, szabad kezem az egyik díszpárnát szorongatja.
|
" " " L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 644
|
Írta: 2023. március 13. 23:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=860700#post860700][b]Kőszegi Róza Amélia - 2023.03.13. 23:30[/b][/url] Olyan Ő [Móric / Róma]Vállamon perzsel a bőr az érintése után, a térdem remeg aztán meg, ahogy tincsei alól rám néz. Felfelé nézve rá elmosolyodom. - Alkuképes vagyok - ha a hűvös levegő nem kúszna bőrömre észre sem venném, hogy a takaró a földre ér. Nem töröm meg a szemkontaktust, bár érzem, hogy az arcom még egy kicsit jobban kipirul. Közelebb lépek és ahogy hozzápréselődöm a kemény testéhez halkan sóhajtok a csókjába, amit viszonzok. - Zuhanyozz velem - ennél nem is tehetném egyértelműbbé mit tesz velem, de nem érdekel. Móric pólójába bújva alszom el.
—-------------------------- Reggel a beeső fények ébresztenek, az ágynemű csupasz lábamra tekeredik ahogy fordulok és a mozdulat közben megérzem a férfi illatot. A férfi illatot. A tegnap este! Szívem dobban nagyot, egyik, majd másik szemem nyitom fel és ahogy a másik irányba fordítom a fejem egyedül vagyok a szobában. Így legalább kapok pár pillanatot, hogy hagyjam a tegnap esti foszlányokat a fejembe kúszni. Amiket egymás fejéhez vágtunk, aztán a kérdése, a válaszom, a csókja és minden más amit az követett. Ez tényleg megtörtént? Szorosabban fogok a takaróra, kézfejem az ajkamra simul, miközben a mindenfelé heverő ruhákat nappali megvilágításban látom. Egész testemen érzem: tényleg megtörtént. Elmosolyodva túrok a hajamba, próbálok vele kezdeni valamit mielőtt a kilépek a szobából. A lakás csendes, csak az utcáról beszűrődő focizók hangja szűrődik fel, de amilyen kicsi nem nehéz benne kiszúrni a magas és széles alakot, aki elterül a kanapén. Fogalmam sincs mikor és miért került oda, de most úgy alszik rajta, hogy kizárt hogy felkeltsem. A félfába kapaszkodva somolyogva nézem egy hosszú pillanatig mielőtt lábujjhegyen osonok a hátizsákomhoz. Megfordul a fejemben, hogy elmegyek keresni egy pékséget, de lássuk be, halvány lila fogalmam sincs hol vagyok. Vagy hogy visszatalálnék-e. Vagy, hogy ő arra kelljen, hogy mindezek után leléptem. Pedig jó lenne a levegő, mert jó pár kérdés kezd felbukkani a fejemben. A szobába vissza lépkedve helyezkedem az ágyra, és pakolom ki magam elé a könyvet és a füzetet, amiket hoztam. Háton, hason, félig az ágyról lógva, végül törökülésben próbálkozom, hogy elkezdjenek érdekelni végre a bájitalok, de mindhiába. Nem tudok elvonatkoztatni attól: mégis mi változott? Miért éppen most? És a görcs is lassan kezd kialakulni a gyomromban, amikor a nagy csendben túl sokan leszünk idebent és felmerül a legjobb kérdés: mi lesz ezután?
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|