A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ma van a… pompomporororm. Nincsen nekem semmim, de valakinek bizony szülinapja van. Az egyetlen szerelmecském, akinek nem mondjuk ki hangosan a korát, mert akkor úgy néz rám, mint aki citromba harapott. Délután megjöttek a nagyik hozzánk köszönteni őt és együtt ebédeltünk, bár azt hiszem nem pont azzal számoltak, hogy ők fognak inkább meglepődni. Mármint… hát igen, elég nagy volt a döbbenet, de úgy érzem jó értelemben, bár az annyira nem lepett meg, hogy Levendula örült jobban, meg ő próbálta magát a nyakunkba borítani ölelésre. Nálam egészen könnyen ment is neki. Aztán Anyának el kellett érnie a felismerést. Sírtunk, bár mosolyogva, de reméltem, hogy örömben mindketten is, aztán meg ő is hasonló műveleteket próbált végrehajtani. Asszem most volt a legkevésbé bizarr az eddigi összes alkalmat nézve, hogy anya meg a férjecske ölelést próbáltak váltani. Aranyosak voltak, és olyan boldog ohanásak, szerettem azt a percet.
Az anyuk maradtak, és a brekikével töltik a ma estét, mi pedig eljöttünk, hogy velem is megünnepelhesse a születésnapját. Még mindig néha kicsit furcsa volt az éttermezés, legtöbbször csak megvártam, még választ valamit, most is igazából ez történt, leszámítva a desszertet, mert a legtöbb dologra csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék. De inkább belekezdtünk az estébe, nem annyira klappoltam mostanság, de igyekeztem. Túlzás lenne azt mondani, hogy megéheztem a gondolatukra, de végül muffinokban egyeztünk ki, ő meg a pezsgőjében. Nekem meg hozott a kedves néni gyerekpezsgőt, szőlőset. Mikor kitöltötték, még a koccintás előtt a számra harapva kinéztem a poharam mögül.
- Boldog születésnapot Nyuszó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721759#post721759][b]Maja Bojarska - 2018.04.29. 17:12[/b][/url]

- De mindkettő finom, piros és úgy néz ki, mint az eper. Én meg mindenhogy szeretem. Téged is - tettem hozzá, igaz le volt szegve már a fejem. Nem akartam, hogy rosszul gondolja, nem azért mondtam, mert az aranyost nem szeretném úgy, én ezt is imádom, meg a morgósat, az apusat, a kviddicsest, az okosat, a nagyon lengyelt... minden őt. Bólintottam a visszakérdésre, lehet picit sokszor csinálom a fesztivált, kezd is zavarni, de nem vagyok az az ügyesen takargatós meg titkolózós lány, sosem szeretnék.
- Mehetnénk vízhez, azt szeretem, szép, meg ki van világítva... - mondtam, bár az utolsó nem kellett volna olyan fontos legyen, a sötét mégsem a kedvencem. A zenét meg is mosolyogtam meg a férjecske műsorát is, hogy aztán éppen meglepődjek a lesifotóm után, majd a puszimért ácsingózzak.
- Hát... - gondolkodtam el, ahogy a kezecske után nyúltam az asztalon, majd sorban az ujjaira koppintva leszámoltam ötöt. - Mindent is, amihez jársz, soook puszit, de nem az én kívánságaimé a nap. Azt szeretném ha te kívánnál, én meg makd teljesítem, mint a tündérek szokták - vigyorogtam bele az ajkaiba, ahogy az enyémek puhán tapadtak az övére, picit meg is emelkedtem, ahogy a tenyerem az arcára simult és megkaptam remélhetőleg azt a bizonyos csókot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721803#post721803][b]Lewy Bojarski - 2018.04.30. 00:31[/b][/url]

- Csak az egyiknek háromszáz a kilója szezonban, a másiknak háromezer, annyira nem mindegy. Akkor szamóca szeretnék lenni, az költségesebb - nevettem el magam kicsit, mert hát, mégis mit mondjak? Tudtam, hogy szeret, ha nem így lett volna, akkor nem... á, kit áltatok, ha nem szeretne, viszont én őt igen, sem tudtam volna egy lépést sem tenni mellőle. Akkor sem, ha esetleg ennek örült volna.
- Szóval haza? Bár, az angol kertben is van tó, csak az nincs kivilágítva. Csak a csónakház fénye szokott vissza... így tudod, ütközni, mi az? Ahj. Érted, mire gondolok, ugye? - kérdeztem kissé ingerülten, amiért nem ugrott be a szó, pár másodperc bosszús hümögés után el is engedtem és inkább a pezsgőmbe kortyoltam. Nem kellett volna édeset rendelnem, tudom, de olyan nagy volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni neki, meg amúgy is... a szülinapomon csak bele kell férjen legalább ez, nem?
- Csak maradj velem, így jó - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, az asztallapra szegezve a tekintetemet, de aztán halványan rámosolyogtam jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van. - Tudod, szeress, etess, légy hűséges. Szerintem minden pipa az ábrán.
Aztán valahogy hallgatásra bírt a csókjával, amit kissé ugyan határozottabban, de viszonoztam. Végül azért csak sikerült hasonlóan puhán az övéire tapasztanom az ajkaim, mint neki az elején.
- Nem lesz ez sok? - érdeklődtem végül, kis vigyorral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721884#post721884][b]Maja Bojarska - 2018.04.30. 18:40[/b][/url]

- Üüühüm - néztem rá meresztve a szemeim, és bár értettem mit szeretne, ő tényleg a szamóca, meg kincset ér, de ha így van, lehet ha nincs ekkora szerencsém, én most eszegethetném az epreim. Mert nekem ilyenekre sosem volt elég pénzem, ami nem is zavart korábban, jól megvoltam azzal, ami járt nekem, meg amim volt. Most is ez a helyzet, csak rossz lenne mondjuk Lewy nélkül. Nagyon rossz, nem tudom milyen, de legalább olyan, mintha Aranyhaj örökre a toronyban maradt volna, Némót hazaviszi Wendy, a 101 kiskutyából bundát csinál Szörnyella... és még tudnám folytatni.
- Maradhatunk is, de otthon is jó, ha a közelebbi a kényelmesebb, akkor csak menjünk ide. Mármint tükröződni? - néztem kicsit bután, mert nem tudtam elképzelni pontosan mire gondol. Nem volt bajom se ezzel a hellyel, az otthonnal se. Igazából nekem az is tetszett volna, ha csak megfoghatom a kezét és itt az utcán sétálunk pár kört. Nem mindig szeretek csak csücsülni és lenni, elég sokat csináltam például mikor Klara volt a pocimban és már a jóga se volt több csücsülős nyújtásnál. Kicsit hiányzik a kviddicses edzés és a táncis is, szerettem ugrálni és futni, most se tiltja senki, de nem lehetne sokáig mindent és akárhogyan. Én meg nem szeretek naponta nénit hívogatni ezt meg azt szabad-e. Amúgy is Lewy szokta vele megbeszélni.
- Te is csinálsz ábrákat? És azt miért nem láttam még soha? - pillogtam rá meglepetten, de amikor szépen mosolygott rám csak a szájam sarkába harapva néztem rá vissza. Azért persze bólogattam, hogy ezek mind nagyon jól és teljesítve hangzanak, de nagyobb dolog is menne biztos, ha szeretné. Nem tudom, írjak neki verset bal kézzel, nyaljam meg a nózim hegyét... vagy az övét. Bármi is.
- Neeem, még csak.. nem is elég - nagyon halkan súgtam a végét visszafojtva a kuncogást, hogy picit billegjen a popóm a megemelkedés után a zenére, de az ajkaim még mindig éppen csak az övéhez értek. - Akkor lehet még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721923#post721923][b]Lewy Bojarski - 2018.05.01. 01:36[/b][/url]

- Azz, tükröződik! - bólintottam olyan lelkesen, meg még a combomra is csaptam, hogy a hajam megint elől kötött ki, szinte az egész, én meg kissé morcosan próbáltam visszatűrni a helyére. Ha így folytatja, egész biztos, hogy bejelentkezek a fodrászhoz és visszavágatom megint olyan nagyon rövidre, mikor még nem kellett zselézgetni. Tuti egy csomó pénzt meg tudnék vele spórolni. - Üüüm, nekem jó otthon, simán. Azaz, bárhol is, ha megettem a salátám, visszatérünk erre, jó?
A séta szinte mindig napi rutin volt, csak akkor nem, ha esetleg tényleg nagyon későn és fáradtan értem haza, olyankor nem szoktunk már kimozdulni, de akkor is megvolt a magunk kis ideje. Szerintem ezért is voltunk meg részben ennyire jól, mert mindegy volt, mennyi dolgom van, minden nap volt olyan idő, amit csak magunkra szántunk.
- Szoktam, az íróasztalom fiókjában vannak. A teamről is van, rajta van Basti négyet mutatós képe - vigyorogtam egy kicsit, belegondolva, hogy hát igen, most már senki nem valami szingli, pedig két éve ilyenkor még rajtam kívül kb mindenki annak vallotta magát. Megittam az utolsó korty pezsgőmet, aztán már csak arra eszméltem, hogy undi lány módjára az arcomba hajolt.  
- Nem? Nem vagy egy kicsit mohó? - kérdeztem gyerekesen csillogó pillantással, hogy csak miatta, vagy a pezsgő volt, részletkérdés, de nagyon élveztem a helyzetet. - Esetleg...
De az ajkaim már ismét az övéit súrolták, mielőtt még bármi elhangozhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=721977#post721977][b]Maja Bojarska - 2018.05.01. 17:38[/b][/url]

Kicsit megkésve, de nagy vigyorral néztem rá, ahogy kiderítettük, hogy mit is csinál a csónakház a tavon, vagy annál. Ilyesmi. Nem tudtam a pontos dolgait, de azt sejtettem, és mint kiderült jól is, mire is gondol. Sokszor előfordult, hogy ő segített ki, pedig én a saját nyelvemen csak tudok, aztán mindig oda jutunk, hogy annyira mégsem. Nem baj, cserébe tényleg nagyon szépen meg tudom köszönni, meg a puszim is finom, egyszer azt mondta én meg megjegyeztem. Ha csak nem a vaníliás ajakbalzsam volt, vagy a málnás szájfény.
- Egyél csak, jól néz ki, biztos finom – bólintottam is mellé egy nagyocskát, hogy aztán a hajam alá nyúlva hátradobjam kicsit, túl sok volt már előttem, benne lesz mindenben is, ha így folytatom. Én még rálestem a muffinokra, hogy legalább azt a félig meghagyottat talán befejezem, de nem jutottam tovább a gondolatnál csak sóhajtva az éneklő bácsira néztem. Ezután meg eléggé lefoglalt a szülinapos csodám.
- És neki miből lesz négy? Ugye nem feleségből? Ő ne legyen olyan… - ingattam picit a fejem, nem tetszett senkinél ez az elképzelés, mióta meg tudtam is, anyuval együtt, hogy az apámnak is volt már, miközben hozzánk járkált és meg se mondta… nem szép dolog az ilyen. Sőt, nagyon mérgessé tudnak az ohanákat bántó emberek tenni és szomorúvá.
- Mohó? Az mit jelent – hatalmas nagy szemekkel néztem rá, mint aki most hallja először, hogy Némó apukájának Pizsi a neve és visszakérdez rá,. Pedig minden napra jut 4 mesenézésem a halasakból csak, ha összeszámolok minden eddigi alkalmat. Volt egy nap, amin nyolcszor ment le. Egymás után.
- Ese… - kérdeztem volna vissza, de már meg is kaptam, amit szerettem volna és csak még egy picit közelebb húzódtam nagy lelkesen vetve bele magam. Vigyázva a poharakra, mert velem történnek balesetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722017#post722017][b]Lewy Bojarski - 2018.05.02. 11:16[/b][/url]

Jó, nem sokszor fordul elő, de néha nem találom a szavakat, főleg nem magyarul. Bár mindenkinél beüthet néha a rövidzárlat és az anyanyelvén is lehet gondja azzal, hogy kifejezze az igényeit.
- Nem rossz, bár az öntet... hmmm - vágtam egy rosszalló fintort, szerintem joghurtos volt és akárhogy is nézem, nem laktóz mentes, szóval piszkálgattam egy sort a tányéron belül jobbra-balra. Olyan kedvtelen voltam a ténytől, mert hiába vettem be a gyógyszert, nem akartam kísérletezgetni egy rosszulléttel.  
- Bastinak? Ugyan már, ha akarta volna, már túl lehetne legalább kettőn. De nem tette, csak azon ökörködött, hogy mikor elkezdtük az egyetemet, még mind a négyen "örök szinglinek" indultunk - vontam meg a vállamat. Nem bántam, hogy nem így volt, akárhogy is vesszük, az az életmód nagyon magányos tudott lenni, mindegy, hány lányt szedsz fel.
Aztán a fenekét riszálgatva támaszkodott az asztalon, a pincér akaratlanul is megbámulta, pedig látszott, hogy próbálja nem. Féltette az életét, azt hiszem, vagy ha azt nem is, az orra épségét egészen biztosan.
- Hm, hát nem is tudom - nevettem fel halkan, igazából ezzel nekem is akadtak gondjaim  ez ügyben. Leginkább, mikor nem tudtam elszakadni az ajkaitól.
- Ese...? - kérdeztem vissza, az ajkai közé súgva kis vigyorral az arcomon. -  Óvatosan, össze ne kend magad...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722033#post722033][b]Maja Bojarska - 2018.05.02. 17:37[/b][/url]

Nézegettem a hamiját, és azt hiszem, sejtettem mi baja van vele, szóval csak csücsörítve leszegtem a fejem, azért reméltem megoldja. Nem voltam ellene semmi haminak, én voltam azt hiszem az a lány, aki a legtöbbet képes megenni szinte bármiből egy ültő helyében, csak mostanság nem. Meg mikor dolgoztam annak a sok plusz számnak a ledolgozásán. De most megint jó dolog a plusz. Ki érti ezt? Mindenesetre közelebb toltam az elcsomizott egyik muffint, abban tudom, hogy nincs rossz tej, mert én se kértem olyat, de igazából csak a megszokás miatt.
- Kérsz inkább? Finom, csokis-répás, lehet furi, de a másikat megettem és jó - jobb ötletnek tűnt még ez is, mint megszólalni, hogy látom, a salátája nem tűnik ma olyan jónak neki.
Idő közben szóba jött a pandus és a mutogatásai, amik sok dolgot sejtettek, de fogalmam nem volt igazából, hogy mi is volt az üzenete. De aztán elmesélte, én megnyugodtam, hogy nem ilyen szívtörős lánygyűjtő fiú, már azt hittem rosszul ismerem. Ha ilyen lenne, akkor ez az ohanánk se működhetne sokáig jól, elszomorító.
- Nem tuuudod? Az hogy lehet? – kérdeztem éppen csak ráharapva a számra, hogy bele ne kuncogjak, de aztán a következő kérdést eléggé odabent tartottuk, olyan közös erővel. Vicces. Mikor visszakérdezett az egyik kezemmel picit a buksijára fogva húztam még vissza, hogy sikertelenül, mert belevigyorogtam az elején, de megcsókoljam. Még. Mert ez jó, szeretem őt.
- Hm? Jaj, nem-nem, nem szabad, mert Hannah azt mondta, nem jó rá a mosógép, ne bántsam. Szerintem, ha kimosom, olyan lesz mint Stitch a kis felépített nagyvárosával… rombolni fog – súgtam egész halkan a végét kipillantva, mintha bárhol felbukkanhatna, pedig tudtam hogy nem fog, ő már reggel jött a szokott kis köszöntésével Lewyhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722357#post722357][b]Lewy Bojarski - 2018.05.05. 20:48[/b][/url]

Felém tolta a muffint, de valahogy nem gondoltam volna, hogy azzal majd ki tudom váltani az undi szószos zöldségeket. Szóval egykedvűen odébb toltam még egy levelet, mielőtt még a pillantásom a sütire szaladt volna. Szinte láttam magam előtt táblázatba szedve, hogy mennyi kalória, szénhidrát, meg zsír van benne, a cukorról nem is beszélve. Aztán az ajkamba haraptam, mert azok a számok igen csak nagyok voltak és sok meló lett volna a ledolgozásukkal is.
- Hát nem tudom, nyuszi... nem hiszem - húztam el a számat kissé, olyan alpakkás fejet vágva, majd rántottam egyet a vállamon. Inkább csak odébb toltam a salátát is, hogy erről inkább mondjunk le, engedjük el a dolgot jó gyorsan.
Kicsit megnyugodott azon, hogy Basti nem akart olyan lenni, mint a sokszor elvált pasik, nem volt egy nagy gyűjtő, főleg nem ebben az értelemben.
- Én se tudhatok mindent, baby... - közöltem szórakozott mosollyal az ajkaim szélén. A hajamba markolva húzott vissza, én meg nem ellenkeztem, mert nagyon tudtam élvezni a csókjainkat, valahogy nem tudtam betelni vele.
- Én tudom, hogy nem szabad, latex, nem? Az nem mosódik mosógépben. Más kérdés, hogy nekem nincs ilyenem, de Hannah mellett nőttem fel, szóval tudom, hogy mit hogyan kell - bólintottam egyetértően. - A ruháira tényleg érzékeny, múltkor az insta képem alatt is majd felrobbant, mikor volt összemancsolta az ingem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722368#post722368][b]Maja Bojarska - 2018.05.05. 21:34[/b][/url]

- Nem muszáj, csak megkínáltalak – vontam picit a vállamon, aztán kivártam, de mikor a muffinka tovább árválkodott, akkor visszahúztam magamhoz. Ilyenkor jó dolog, hogy a táskámba csinált helyet. Mindegyikbe. Szóval ezekre tényleg igaz a furaság a női táskákkal, tud feneketlen lenni. Mert kis pici, meg fehér, bár erre is jutott Atitch meg Angel, de nem mindenhova, mert Hannah kitépné mindkettőnk haját érte. Viszont így utazhat benne az evős Stitchfigurám, meg haza a muffinok. Ki is vettem a kékséget és a poharamra téve le is fotóztam meg a megrágcsizott muffinommal is. Az vicces, mint amibe éppen harap. Szeretem, ő mindig jön velünk, még egyszer Párizsban a furi csigás kajával is lett képe, de azt én se ettem meg.
- Nem? De szerintem te sooook dolgot tudsz – mondtam neki elvigyorodva, hogy aztán még kicsit visszahúzzam, és nagyon szétpusziljam a szülinapost. Szét is szeretgetném őt, de ahhoz kicsit sok a hely köztünk, meg ez a ruha se túl sokat enged ide meg oda hajolgatni. Tényleg a salátájában fogom végezni, vagy a hajam. Egyik se lenne jó.
- Sejtettem én is, de azért csúnyán nézett, mikor megkérdeztem, mi lesz, ha mondjuk véletlenül bármivel összekenem… tudod, megesik… - néztem rá fel a barnáimmal nagyokat pislogva,. ahogy már visszaültem a popómra. – Ha nem eszed meg, elindulunk sétálni? Vagy még szeretnél valamit naaagyon? Tudod, még tündér vagyok én is, nem csak a pincérek. Naaaa? Biztos nincs semmise?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722421#post722421][b]Lewy Bojarski - 2018.05.06. 03:51[/b][/url]

- Igen, tudom, és nagyon értékelem is a felajánlást, de azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat most rá, hogy én azt megegyem. A saját desszertem épp elég volt - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy már azzal is átléptem egy olyan határt, amit amúgy nem igen szoktam, vagy egyáltalán szabadna. Szomorú, nemde? Nem. De. Attól függ, hogy vesszük. Ha nem lennék sportoló, valószínűleg akkor is jobban figyelnék a vonalaimra, mint az átlag pasik nagy része, de ne ennyire mániákusan. De elég hiú vagyok, hogy tudjam, van az a pont, ahol saját magam is azt mondom, hogy figyelj, fúj, nem.
- Már kezdtem azt hinni, kimarad a mai 626 - néztem, ahogy békésen pakolgatja az edények mellett a kicsi kéket. Mert ugye elég sok képe készült már vele, még ha mostanság nem is került ki annyiszor a netre... de asszem ez annyira nem is baj, mert épp eleget mutatta helyette a kicsi lányunkat, vagy éppen a tappancsost... meg engem, nem mintha ehhez hozzájárultam volna.
- Mennyire sokat? - kérdeztem vissza széles vigyorral, megvillantva azt a bizonyos colgate mosolyt. De  aztán az leolvadt kicsit a helyéről mert lefoglalt, hogy az ajkaiba felejtkezzem egy kicsikét. Aztán elégedetlen morranással dőltem vissza a helyemre, mert hát, elég távol volt.
- Tudom, elő szokott fordulni, de nyugodtan kend rám, aztán majd csak megenyhül - intettem le, hogy nem kell Hannah miatt aggódni, talán harapósnak tűnik, de velem szemben azért elnézőbb szokott lenni és ennek nem az volt az oka, hogy plátói szerelmet éreznénk egymás iránt. - Hát ezt egész biztos, hogy nem fogom megenni, szóval mehetünk mászkálni, aztán legfeljebb majd valami kétes pillanatomban megeszem a sütijeid.
Azzal intettem is a pincérnek is, hogy legyen szíves. Elég megilletődve rebegett, hogy mégis mi a probléma, hozzon-e egy másikat, meg kihűlt-e, mire előzékenyen figyelmeztettem, hogy ez amúgy egy saláta és azok nem szoktak csak úgy kihűlni, ez szar ahogy van és szeretnék fizetni.
- A kívánságporod meg tartogasd még egy kicsit, nem hiszem, hogy pont itt fogom elfújni - ittam meg a maradék italom, majd oldalra biccentettem a fejem, kissé rá is kacsintva. A kis lapok közé csúsztattam a vacsi árát, amit közben lerakott a pincér, majd a nejemre néztem. - Akkor megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=722607#post722607][b]Maja Bojarska - 2018.05.06. 20:20[/b][/url]

Bár a muffinos dolog nem aratott sikert, rám nem lehet panasz. Mármint én megpróbáltam javítani a dolgon a lehetőségeimhez mérten. Mindenesetre igyekeztem csak úgy tenni, mintha ez meg se történt volna és én a Stitchem utáni kutatásba ölném az energiám ő meg eldöntheti maga, hogy mit is szeretne. Igaz nem volt soha elfelejtve, de azért most igencsak későn került elő a kék csodám, de még pont időben. A muffinok és a pezsi után azért a sorstalannak ítélt salátával is lett egy képe, mielőtt még megsimizve visszacsúszott volna a táskámba. Már a muffinok társaságában utazhat majd, biztos örül neki.
- Nem marad, csak kivárt - tettem még hozzá, de igazából akkor már jobban érdekelt az a csók, mint a kis lényecskéről való eszmecserénk. Régebben azért nehezen hittem volna el, hogy van bármi, ami ennek a rajongásnak a helyébe léphet vagy erősebb lehet. Aztán bumm.
- Naaagyon sokat.
Elég hosszú ideje biztos voltam már Lewy tudásában és abban, hogy sokkal okosabb, mint bárki a környezetemben. Ez senkinek nem beszólás vagy hasonló, én tényleg így láttam ezt. Nehéz lenne máshogy nyilatkoznom, mikor nekem is csomó sok dolgot ő tanít. Szeretem ezért is.
Hannah nem egyszerű és tudom, hogy komolyan kell őt venni, ha ruhákról van szó. Én nem is vitáztam vele, nem is szeretnék, szóval visszacsúsztam a székemre és jól meg is néztem magunkat a brekivel. Úgy tűnt ügyesek voltunk, mert se hami, se iszi, se más, ami nem illik oda nem díszelgett rajtunk. Megnyugtató.
- Inkább vigyázok rá majd nagyon - mondtam végül, még azt figyeltem, hogy mi lesz a saláta sorsa, bár nem állt jól a szénája. Akkor se, ha az nincs benne. Nem pacikaja ez. Vagy az a szalma? Mindig összezavarja a buksim ez a kettő.
Megvártam a pincért, sőt, még a maradék iszim is megittam, aztán érezve, hogy ebben a ruhában semmi nem működik rendesen felkeltem, még mielőtt bármi történt volna.
- Csak előbb még a por raktározás helyett pisilni kell - jelentettem be, nem mintha erre nagy szükség lenne gondolom, azt se tudom illik-e vagy sem, de a törpe a hasamban és a sok pezsi nem sétibarát. Szóval én elsiettem kicsit, hogy mire visszaérek mehessünk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723162#post723162][b]Lewy Bojarski - 2018.05.13. 15:12[/b][/url]

- Mit is várt ki pontosan? - kérdeztem vissza, a mutatóujjammal körözve a pezsgőspohár szélén, szinte öntudatlanul. Voltak olyan cselekvéseim, amelyeknek nem mindig voltam teljes tudatában, sőt. Igazából mások szokták rávonni a figyelmemet elég nagy fáziskésésekkel.
- Lehet, hogy tényleg így van - vigyorodtam el szélesen, szerettem, mikor éppen imponálni próbált nekem, főleg azzal, hogy okos vagyok. Szomorú, nem? Ami azt illeti, nem. Ő gyönyörű volt, én meg sokat tudtam, együtt a kettő pedig elég brutális párosítás. Lényegében Maja volt a motivációm, hogy ennyi idő után is mindig rávegyem magam az új infók elsajátítására.
Miután visszaült, alaposabban szemügyre vette magát, hogy Hannah dühkitörést fog-e kapni, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a ruhája környékén.
- Nem mindig lehet eléggé - jegyeztem meg, de nem fűztem hozzá több infót, épp elég volt a túl sok fejemben kavargó lehetséges helyzet, amiben a fehérből valami egészen csodaszép foltos valami lehet. Kénytelen voltam ezeket fejben vezetni, mert egy időben nagyon szívesen hordtam én is a rajta lévő színt, az meg bizony elég balesetveszélyes.
- Menj csak, addig majd fizetek - legyintettem, hogy eredjen a dolgára. Mire visszaért, meg is ejtettem a dolgot a pincérrel, aki még mindig lelkibeteg volt a saláta ügye és a távozásom dolgában, szóval nem kellett kifizetni az italokat. Gyakorlatilag csak a pezsgőm háromszor annyi volt, mint a saláta, szóval szerintem nagyon szerették volna, ha visszajövünk még ide. Közben belebújtam a bőrkabátomba, odébb hessentve a segítőkész srácot, majd Maja felé nyújtottam a karom kis lovagiasan.
- Akkor mehetünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723262#post723262][b]Maja Bojarska - 2018.05.15. 12:56[/b][/url]

- Azt, hogy rá is ráérjek - közöltem nagyon komolyan koncentrálva a kis kékre, mert nem akartam, hogy lezúgjon a szőlős gyerekpezsgőm mellől, vagy kiborítsa itt nekünk. Biztos nem lennék se én, se a kis szörnyi megdicsérve. Idő volt, de sikerült minden képecske én meg boldogan pakolgattam a kis mappámba a telefonon, mert ráér később a posztolgatás. Még pár napja Sebbyt elkísértem egy teázóba, és olyan bubissal is csináltam képet a Stitchemnek, azt is elfelejtettem kitenni. De nem tehetek róla, mindig annyi minden mutatna ott jól.
- Nem csak lehet, ezt is imádom ám, meg sok dolgot. - Sosem tagadtam, hogy nagyon szeretem mennyire okos és jó abban, amit csinál, meg azt is, amilyen ötletei vannak és hogy nem nevet ki a Stitches dolgaimért, pedig megtehetné. Meg nem száműzte a meséim se és engem se. Ezek fontos dolgok. Lassan összepakolgattam a táskámba és a ruhám is megnéztük, nincs-e valami gond, mert akkor aztán jaj nekem lenne, de egyelőre még rendben volt. Én el is szaladtam mosdóba, jobb volt így.
Ez a ruha amúgy nagyon furcsa. Egy helyen lehet kinyitni, elől, középen, aztán mire visszatuszkoltam magam bele, leginkább a popsimnál és a ciciimnél, az egy örökkévalóságnak tűnt. De sikerült. Ki is topogtam vissza az asztal irányába, ahonnan felvettem a táskám és belebújtam a visszakapott kabimba, hogy aztán a férjecske kezeit megkeresve indulhassunk.
- Ühhüm… vagyis igen - javítottam ki magam, mert tudom, nem illik hümmögni csupán, bár nem mindig sikerül ezt betartanom. Kint szerencsére nem volt olyan hideg, vagy én nem fáztam még. Hallottam a cipőim is kopogni, de nem igazán zavart, oldalra nézve néha nekikoccantam a nyuszónak, amire el is vigyorodtam.
- Szeretem a szülinapi sétákat… - mosolyodtam el a földet nézve, aztán meg csak úgy körbe körülöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=723467#post723467][b]Lewy Bojarski - 2018.05.19. 05:55[/b][/url]

- Milyen sok dolgot? - kérdeztem kissé kapatosan, de széles mosollyal az arcomon. Szerettem neki imponálni, meg amikor értékelt, éppen ezért volt, hogy villogtam is, még ha nem is olyan gyakran, mint amennyire egy időben szokásom volt.
Kicsit Maja is eltűnt, hosszabb időre is, mint vártam volna, de gondolom nem volt egyszerű visszamászni abba a ruhába, amit valahogy meg tudok érteni. Hannahnak is voltak az elején gondjai vele néha, főleg, ha mondjuk kicsit többet sikerült inni, egyet ott is hagytunk egy mosdóban, ő meg felvette a nekem combközépig érő kabátomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el, majd a kezét fogva kisétáltunk az épületből, el is indulva az utcán, ahol Maja párszor nekem is koccant, mire kicsit oldalra toltam a csípőmet és elmosolyodva megingattam a fejemet. - Mégis mit csinálsz, nyuszi?
Aztán kicsit még nézelődtem, mielőtt beléptem volna elé, még épp elég időben, hogy meg tudjon állni és kissé előre hajolva simítottam végig az arcán, apró puszit nyomva az arcára.
- Köszönöm a csodás szülinapot, kicsim - mosolyodtam el, mielőtt még megcsókoltam volna.