Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska

Szerencséjére nagyon jól áll a vizsgákkal, mindent sikerült letennie március legelejére, ráadásul eddig mindent kiválóra, úgyhogy bőven megérdemli a családi vakációt a vizsgaidőszak közepén. Vagyis még Domi valamiért nem javította ki a Mágiatörit, biztosan lekötik az ikrek. Viki már csak tudja, hogy mekkora elfoglaltsággal jár két ilyen kis vakarcs nevelése, hiszen egészen kicsi korától kezdve ezt látja. Sőt, már tapasztalja is. Lassan már ott tart, hogy egyezkedik Viviennel, hogy inkább két hétig ő takarítja a macskái alomtálcáját, csak vigye őket magával a kastélyba délutánra többet. Igazából gonosznak érzi magát egy picit emiatt, mert szereti őket, de egyedül is szeretne lenni meg csendet akar. Mert a gyerekek állandóan betörnek a szobájába, játszani akarnak, beszélgetni, hozzányúlnak a dolgaihoz, aztán ez egy pontig tök jó, de utána besokall. Főleg, hogy a szép szó nem használ. Most szerencsére nem őt nyaggatják, mert itt van nekik a dédi meg a papó, ilyenkor nagyon élvezik a figyelmet meg a sok újdonságot, amit a dédszülői ház meg a ritkán látott hegyi kisváros tud nyújtani.
Tök jó, mert Maja is rengeteget van Lewy miatt lengyelben, így többször össze tudtak futni már két tanév között is, hol itt, hol Varsóban, hol random kettő közötti helyen, amit együtt fedeztek fel. Lewynek a közelben volt dolga, így úgy beszélték meg, hogy Maja itt látogatja meg a szőkeséget, aki kibabázhatja magát. Reméli, hogy Klara nem fejlesztette még ki magának a hiszti korszakot és itt egy kicsit nyugi lesz. Látta a kicsi legújabb képeit, nagyon cuki a babalány, gyorsan nő.
Sajnos Lengyelország északabbra van, mint Magyarország, így valamivel hidegebb az idő, mint otthon volt Bogolyfalván, de azért szerencsére nem vészes. Azért persze van rajta sapka, sál, a kezét pedig a zsebébe dugva melegíti, plusz vigyáz a telefonjára. Itt az utcán még nem talált viffit, de örül neki, hogy hónapok után először legalább arra megvan a lehetősége, hogy használni tudja a telefonját. Tuti, hogy egy csomó képet fog lőni Majussal és elő fogja hívatni. Igaz, hogy nem mozog, de legalább közös emlék.
Borzasztóan hiányzik neki a legjobb barátnője a körletből. Örül neki, hogy boldog meg minden, de azért na… icipicit, úgy egészen mélyen féltékeny Lewyre.
Viki izgatottan várja a legdrágábbat meg a kicsi polakot a megbeszélt helyen, a kis hangulatos cukrászda előtt, amit majdnem két éve ketten fedeztek fel. Alig várja, hogy megint ehessen a kókuszos ostyájukból. Ja, és persze a krémesből.

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska

Szerencséjére nagyon jól áll a vizsgákkal, mindent sikerült letennie március legelejére, ráadásul eddig mindent kiválóra, úgyhogy bőven megérdemli a családi vakációt a vizsgaidőszak közepén. Vagyis még Domi valamiért nem javította ki a Mágiatörit, biztosan lekötik az ikrek. Viki már csak tudja, hogy mekkora elfoglaltsággal jár két ilyen kis vakarcs nevelése, hiszen egészen kicsi korától kezdve ezt látja. Sőt, már tapasztalja is. Lassan már ott tart, hogy egyezkedik Viviennel, hogy inkább két hétig ő takarítja a macskái alomtálcáját, csak vigye őket magával a kastélyba délutánra többet. Igazából gonosznak érzi magát egy picit emiatt, mert szereti őket, de egyedül is szeretne lenni meg csendet akar. Mert a gyerekek állandóan betörnek a szobájába, játszani akarnak, beszélgetni, hozzányúlnak a dolgaihoz, aztán ez egy pontig tök jó, de utána besokall. Főleg, hogy a szép szó nem használ. Most szerencsére nem őt nyaggatják, mert itt van nekik a dédi meg a papó, ilyenkor nagyon élvezik a figyelmet meg a sok újdonságot, amit a dédszülői ház meg a ritkán látott hegyi kisváros tud nyújtani.
Tök jó, mert Maja is rengeteget van Lewy miatt lengyelben, így többször össze tudtak futni már két tanév között is, hol itt, hol Varsóban, hol random kettő közötti helyen, amit együtt fedeztek fel. Lewynek a közelben volt dolga, így úgy beszélték meg, hogy Maja itt látogatja meg a szőkeséget, aki kibabázhatja magát. Reméli, hogy Klara nem fejlesztette még ki magának a hiszti korszakot és itt egy kicsit nyugi lesz. Látta a kicsi legújabb képeit, nagyon cuki a babalány, gyorsan nő.
Sajnos Lengyelország északabbra van, mint Magyarország, így valamivel hidegebb az idő, mint otthon volt Bogolyfalván, de azért szerencsére nem vészes. Azért persze van rajta sapka, sál, a kezét pedig a zsebébe dugva melegíti, plusz vigyáz a telefonjára. Itt az utcán még nem talált viffit, de örül neki, hogy hónapok után először legalább arra megvan a lehetősége, hogy használni tudja a telefonját. Tuti, hogy egy csomó képet fog lőni Majussal és elő fogja hívatni. Igaz, hogy nem mozog, de legalább közös emlék.
Borzasztóan hiányzik neki a legjobb barátnője a körletből. Örül neki, hogy boldog meg minden, de azért na… icipicit, úgy egészen mélyen féltékeny Lewyre.
Viki izgatottan várja a legdrágábbat meg a kicsi polakot a megbeszélt helyen, a kis hangulatos cukrászda előtt, amit majdnem két éve ketten fedeztek fel. Alig várja, hogy megint ehessen a kókuszos ostyájukból. Ja, és persze a krémesből.

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska

Reméli, hogy ha nem is lesz idén iskolaelső, de legalább megint sikerül az évfolyamjának legjobbja lennie. Ő is tökre sokat tanul, nem is érti, hogy mennyit képesek dolgozni a többiek azért, hogy iskolaelsővé váljanak. Tavaly látta, hogy mennyit küzdött érte Alíz, ennyit ő biztosan nem lenne hajlandó sanyargatni magát. Vagy pedig zseninek kell hozzá lennie. Van egy eridonos lány, néhány évfolyammal fölötte jár, ilyen nagyon szép vörös haja van, azt mondják, hogy zseni. Gondolta, hogy megkörnyékezi, mert ő is lengyel, bár ő teljesen, nem olyan kis magyar-lengyel-angol keverék, mint Riri. Úgy van vele, hogy a lengyelek tartsanak össze, annyira örül neki, hogy más polakok is járnak a suliba, ráadásul a HVH-ja is egy közülük.
Felcsillan a szeme, amikor meglátja a legjobbat közelíteni a kis szeretetcsomaggal a hasán-mellkasán. Látja, hogy jár a lány szája, hirtelen nem tudta eldönteni, hogy Klarának beszél, vagy éppen hedszeptezik, de aztán közelebb érve megérti az ismert ’nótát’. Ezt még Maja mutatta neki, amikor legutóbb két napra meglátogatta a lányt Münchenben. Egy csomó nyelven fent van ez a kis mondóka, nyilván lengyelül a legjobb. Integetve siet ő is a csajok felé, miközben folytatja a kedvenc részével:
- Kociak Miau, Gołąb GRRR!-
Feleli jól megpörgetve az r betűt a galamb hangjának végén, széles vigyorral az arcán. Más szóban is szereti pörgetni ezt a betűt, ez ilyen kis belsős poénjuk is a drágával.
- Sziasztooooook!-
Köszön izgalommal a hangjában, majd kissé küszködve megpróbálja minél nagyobb felületen meg tudja ölelni Maját, majd ő maga is elcuppant egy puszit barátnője arcára. Finoman megsimítja a babucit, aki szintén kap egy cuppanósat a fejecskéjére.
- Annyira hiányoztál! Ó, képzeld, vége a vizsgáknak! Olyan elegem volt már. Neked is megvan akkor minden?-
Bukik ki belőle az iskolai stressz egyben. De most már mindegy, vége, itt van a pihenés, a szünet, a nagyszülei, Polska. Most már csak jó lehet.
- Szerencsére sikerült lerázni a majmócákat, nagyon akarnak látni, meg szerettek volna babázni.-
Folytatja a fejét rázva. Az hiányzik még, hogy rájuk is vigyázzon, amikor így is olyan kevésszer látja Maját.
- De azt mondják, hogy üdvözölnek. Meg Anyu is. Meg nagyiék is. Meg Vivi is. Azt mondta, hogy jó voltál nála.-
Csipogja széles vigyorral az arcán, a szemöldökét vonogatva. Mind a ketten tudják, hogy Vivinél nem nehéz jónak lenni, főleg, hogy ha róluk van szó.
- Bemegyünk? Meg ne fázzon bububaba.-
Kérdi miközben a sapkáját lehúzva már nyitja is az ajtót a barátnője előtt, hogy az kényelmesen be tudjon menni. Nagyon sok pletykálni valójuk van.

Majci + Babci
Március 6.

Zakopane, Rzeczpospolita Polska


Nagyon szeret összejárni a családja lengyel felével, bár az az igazság, hogy sokszor nem tud mindenki eljönni. Szerencsére az utóbbi időben a nagybátyja már elmozdul a felesége mellől, így legalább vele szokott találkozni, meg pár ilyen távolabbi rokon néha beugrik, de ők főleg Védához jönnek, meg ugye most nagyon menő egy ideje a jaj, kisunokáák. Bár így legalább picit nyugi van, elvannak a nővéreivel. Most épp nincs nagy rokoni átvonulás, hiszen nem a húsvét volt a családi látogatás apropója, így nyugodtan ki tudott lógni. De akar is beszélni a nagymamájával, hogy hogyan tudna pálcát cserélni. Szereti, mert eléggé erős, de picit fáj belegondolni, hogy a magja miatt esetleg megöltek sárkányokat. Azt mondta az anyukája is meg az apukája is egymástól függetlenül, hogy ők oda szokták adni a kimúlt egyedek egy részét a pálcásoknak, jó pénzt fizetnek érte, meg ki is jön belőle pár pálca, de akkor is. Ott is vannak orvvadászok, nem? A bőrüket meg a tojásukat sem azért veszik el, mert a sárkány felkínálja.
- Igeen, még jó, hogy végeztem a vizsgákkal időre, mert akkor maradhattam volna otthon tanulni, itt meg minden nyugis. Te is szeretsz itt lenni? Tééényleg, voltál már Zakopanéban, amikor nem találkoztunk?-
Tudja, hogy barátnője sokat utazik Lewyvel, meg már több lengyel városban voltak együtt kb. egy év alatt, mint ő egész életében.  Mindenesetre nagyon szereti az országot, bár a gyerekkoráról nem sok emléke van, de itt nőtt fel a nagyszülei házában. Picit talán még inkább otthonának érzi ezt a helyet, mint Magyarországot.
- Számolós? Mit kellett számolni?-
Kérdi az arcára kiült döbbenettel, miközben megsimogatja Klara hátán a kicsi lány neveinek betűit. Hiába tanul jól, szinte gyomorgörccsel tölti el a VAV ténye. Mármint minden tantárgyból, annyira részletes dolgokat kérdeznek, hogy mi van, ha nem emlékszik? Egyáltalán honnan tudnak az emberek ennyi mindenre emlékezni?
- Én amúgy félek attól… jövőre.-
Suttogja a száját elhúzva. Vészesen közelít az időpont, pedig nem rég még csak elkezdte a mágusképző falai között a tanulmányait, most meg lassan mesterképzést kell választania.  Ebben a tanévben elkezdett erősen nyitni a pálcahasználatra, eddig ez fogta meg legjobban.
- Átadom. – Csipogja mosolyogva.- Tuti nem, de szerintem ő amúgy senkit.  Mondta, hogy kábé nem érdekli az egész, akinek kell a szakmájához, az úgyis megtanulja. Túlzottan bízik bennük, vagy nem tudom. -
Feleli nevetve. Szépen hangzik, amit a nővére mond, de szerinte a legtöbb diák motiváció nélkül biztosan nem fog felkészülni. Vagyis inkább nyomás. Az anyukájuk biztosan keményebb volt a diákokkal, mint Vivi.
Ruganyos léptekkel besiet a csajszikkal a kedvenc helyükre, ahol csak páran lézengenek.
- Dzień dobry!-
Köszön kedvesen, majd a hűtőknél megállva figyeli, hogy Maja mit szeretne, és ha kell, akkor fordít a legjobb és az eladók között.  Közel sem tökéletes a lengyele, de elég jól megérteti magát, bár a nagymamája elmondása alapján katasztrófa a nyelvtana, ha összetett szerkezeteket kell használni.
- Baba ehet innen már valamit? Ilyenn… kókuszgolyót? Nézd csak, van az a kókuszos nápolyis bigyó. Az olyan finom!-
Csacsogja tovább, miközben tekintetével elidőzik a Kremówka Papieskán. Lehet ez lesz inkább, a kókuszosat meg elvitelre kéri inkább.
Magának így rendel, majd ha szükséges, akkor Majának is, majd elindul egy eldugottabb szabad asztalkához.
- Annyira szeretem a lengyel sütiket. Szerintem jobbak, mint a magyarok. Kérsz egyébként? -
Kérdi az első falattal a szájában. Olyan régen evett már eredeti, lengyel krémest. Az anyukájuk is szokott nagyon ritkán sütni, de a cukrászdai jobb.
A falatot lenyelve tér vissza Maja felvetésére.
- Ó, igen, a suli. Hallod, annyira hamar elment az egész. Tuti maradok mesterre, mert megölnek, ha nem. De amúgy Maja… szerinted… én… én jó auror lennék? –