[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=718806#post718806][b]Zelei Viktória - 2018.03.30. 14:09[/b][/url]
Majci + Babci
Március 6.
Zakopane, Rzeczpospolita PolskaNagyon szeret összejárni a családja lengyel felével, bár az az igazság, hogy sokszor nem tud mindenki eljönni. Szerencsére az utóbbi időben a nagybátyja már elmozdul a felesége mellől, így legalább vele szokott találkozni, meg pár ilyen távolabbi rokon néha beugrik, de ők főleg Védához jönnek, meg ugye most nagyon menő egy ideje a jaj, kisunokáák. Bár így legalább picit nyugi van, elvannak a nővéreivel. Most épp nincs nagy rokoni átvonulás, hiszen nem a húsvét volt a családi látogatás apropója, így nyugodtan ki tudott lógni. De akar is beszélni a nagymamájával, hogy hogyan tudna pálcát cserélni. Szereti, mert eléggé erős, de picit fáj belegondolni, hogy a magja miatt esetleg megöltek sárkányokat. Azt mondta az anyukája is meg az apukája is egymástól függetlenül, hogy ők oda szokták adni a kimúlt egyedek egy részét a pálcásoknak, jó pénzt fizetnek érte, meg ki is jön belőle pár pálca, de akkor is. Ott is vannak orvvadászok, nem? A bőrüket meg a tojásukat sem azért veszik el, mert a sárkány felkínálja.
- Igeen, még jó, hogy végeztem a vizsgákkal időre, mert akkor maradhattam volna otthon tanulni, itt meg minden nyugis. Te is szeretsz itt lenni? Tééényleg, voltál már Zakopanéban, amikor nem találkoztunk?-Tudja, hogy barátnője sokat utazik Lewyvel, meg már több lengyel városban voltak együtt kb. egy év alatt, mint ő egész életében. Mindenesetre nagyon szereti az országot, bár a gyerekkoráról nem sok emléke van, de itt nőtt fel a nagyszülei házában. Picit talán még inkább otthonának érzi ezt a helyet, mint Magyarországot.
- Számolós? Mit kellett számolni?-Kérdi az arcára kiült döbbenettel, miközben megsimogatja Klara hátán a kicsi lány neveinek betűit. Hiába tanul jól, szinte gyomorgörccsel tölti el a VAV ténye. Mármint minden tantárgyból, annyira részletes dolgokat kérdeznek, hogy mi van, ha nem emlékszik? Egyáltalán honnan tudnak az emberek ennyi mindenre emlékezni?
- Én amúgy félek attól… jövőre.-Suttogja a száját elhúzva. Vészesen közelít az időpont, pedig nem rég még csak elkezdte a mágusképző falai között a tanulmányait, most meg lassan mesterképzést kell választania. Ebben a tanévben elkezdett erősen nyitni a pálcahasználatra, eddig ez fogta meg legjobban.
- Átadom. – Csipogja mosolyogva.
- Tuti nem, de szerintem ő amúgy senkit. Mondta, hogy kábé nem érdekli az egész, akinek kell a szakmájához, az úgyis megtanulja. Túlzottan bízik bennük, vagy nem tudom. -Feleli nevetve. Szépen hangzik, amit a nővére mond, de szerinte a legtöbb diák motiváció nélkül biztosan nem fog felkészülni. Vagyis inkább nyomás. Az anyukájuk biztosan keményebb volt a diákokkal, mint Vivi.
Ruganyos léptekkel besiet a csajszikkal a kedvenc helyükre, ahol csak páran lézengenek.
- Dzień dobry!- Köszön kedvesen, majd a hűtőknél megállva figyeli, hogy Maja mit szeretne, és ha kell, akkor fordít a legjobb és az eladók között. Közel sem tökéletes a lengyele, de elég jól megérteti magát, bár a nagymamája elmondása alapján katasztrófa a nyelvtana, ha összetett szerkezeteket kell használni.
- Baba ehet innen már valamit? Ilyenn… kókuszgolyót? Nézd csak, van az a kókuszos nápolyis bigyó. Az olyan finom!- Csacsogja tovább, miközben tekintetével elidőzik a Kremówka Papieskán. Lehet ez lesz inkább, a kókuszosat meg elvitelre kéri inkább.
Magának így rendel, majd ha szükséges, akkor Majának is, majd elindul egy eldugottabb szabad asztalkához.
- Annyira szeretem a lengyel sütiket. Szerintem jobbak, mint a magyarok. Kérsz egyébként? -Kérdi az első falattal a szájában. Olyan régen evett már eredeti, lengyel krémest. Az anyukájuk is szokott nagyon ritkán sütni, de a cukrászdai jobb.
A falatot lenyelve tér vissza Maja felvetésére.
- Ó, igen, a suli. Hallod, annyira hamar elment az egész. Tuti maradok mesterre, mert megölnek, ha nem. De amúgy Maja… szerinted… én… én jó auror lennék? –