A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Az arcomról most már pár órája - annak ellenére, hogy a harmadik adag karamellakezdemény is elégett - eléggé lemoshatatlannak tűnt az a mosoly, ami néha egészen bárgyú vigyorgássá vált. A konyhapult felett hol Klara és Volt irányába, hol csak magam elé az asztalra pillantottam, miközben kicsit nagyobb erőbefektetéssel próbáltam a karamellát kiszeletelni. Bizony, negyedszerre, kisebb segítséggel, amit Levendula jelentett, sikerült elérni a végcélt és csak reméltem, hogy tényleg jól is sikerült. Összevágtam ilyen pici darabokra a celofánt, amikbe becsomagolgattam a kis kockákat szép sorjában, hogy aztán egy piros dobozba pakoljam mindet. Már csak pár volt vissza, mikor a picurka éppen felébredni látszott a délutáni szundiból, gügyögött és halottam a csörgőt is, szóval még befejeztem, aztán megmosva a kezem mentem is érte. Volt már lelkesen csücsült az ágy mellett.
Biztos voltam benne, hogy éhes lesz a minikém, de mivel lefekvés előtt tejci volt, most uzsira rendes hami lesz. Csináltam is neki almából meg banánból pépet, szóval lecsücsültünk hozzá. Etető, a műanyag disneys kanálkája meg a kajcsi, amiből mindenre és mindenkire jutott. Volt lelkesen nyalogatta le a combomról, én meg csak nevettem, ő jár a legjobban ezekkel az uzsikkal. Mikor végeztünk mindenki kimosakodott, felöltöztünk szépen, a fehérkét meg rendre intettem, mert még közel sem volt senki, de már a bejárati ajtóban ugrált. Én is átöltöztem, meg a brekike is szép kis szoknyát kapott, aztán a fehér szőnyegre pakoltam, ahol hason fekve nyomorgatta a kisebb cumcumokat, amikből előtte pihent egy szívecske. Kiszedtem a szusziidőben összerakott meg korábbi ajándékokat a szekrényből, aztán én is lecsücsültem mellé, hogy megvárjuk az aput. Izgultam, ideges voltam, és kicsit türelmetlen is, de tudtam, hogy most már nemsokára…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715022#post715022][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 16:41[/b][/url]

Az arcomról most már pár órája - annak ellenére, hogy a harmadik adag karamellakezdemény is elégett - eléggé lemoshatatlannak tűnt az a mosoly, ami néha egészen bárgyú vigyorgássá vált. A konyhapult felett hol Klara és Volt irányába, hol csak magam elé az asztalra pillantottam, miközben kicsit nagyobb erőbefektetéssel próbáltam a karamellát kiszeletelni. Bizony, negyedszerre, kisebb segítséggel, amit Levendula jelentett, sikerült elérni a végcélt és csak reméltem, hogy tényleg jól is sikerült. Összevágtam ilyen pici darabokra a celofánt, amikbe becsomagolgattam a kis kockákat szép sorjában, hogy aztán egy piros dobozba pakoljam mindet. Már csak pár volt vissza, mikor a picurka éppen felébredni látszott a délutáni szundiból, gügyögött és halottam a csörgőt is, szóval még befejeztem, aztán megmosva a kezem mentem is érte. Volt már lelkesen csücsült az ágy mellett.
Biztos voltam benne, hogy éhes lesz a minikém, de mivel lefekvés előtt tejci volt, most uzsira rendes hami lesz. Csináltam is neki almából meg banánból pépet, szóval lecsücsültünk hozzá. Etető, a műanyag disneys kanálkája meg a kajcsi, amiből mindenre és mindenkire jutott. Volt lelkesen nyalogatta le a combomról, én meg csak nevettem, ő jár a legjobban ezekkel az uzsikkal. Mikor végeztünk mindenki kimosakodott, felöltöztünk szépen, a fehérkét meg rendre intettem, mert még közel sem volt senki, de már a bejárati ajtóban ugrált. Én is átöltöztem, meg a brekike is szép kis szoknyát kapott, aztán a fehér szőnyegre pakoltam, ahol hason fekve nyomorgatta a kisebb cumcumokat, amikből előtte pihent egy szívecske. Kiszedtem a szusziidőben összerakott meg korábbi ajándékokat a szekrényből, aztán én is lecsücsültem mellé, hogy megvárjuk az aput. Izgultam, ideges voltam, és kicsit türelmetlen is, de tudtam, hogy most már nemsokára…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715030#post715030][b]Lewy Bojarski - 2018.02.25. 17:34[/b][/url]

A mai nap valahogy nem akart végetérni. A pandával sikerült megüzletelni, hogy én megyek délelőtt, ő meg délután, ha már egyszer Hannah úgyis éppen felszívódott valamerre. Az edzés sem akart elmúlni, a körök amiket futottunk percekig tartottak és ezen még az sem javított semmit, hogy a pálya köré vontak egy hőburkot. Szóval legalább megfagyni nem kellett ma a mínusz kilenc fokban.
Az edzés után most viszont muszáj volt lezuhanyoznom, mert nincs az az isten, hogy Valentin napon hazamenjek csurom vizesen. Ez elvi dolog, tudom, hogy Maját nem zavarja, de azt hiszem, még mindig jobb lenne, ha nem úgy állítanék haza, mint aki lefutotta a maratont. Szóval utána öltöztem vissza a csapatcuccomba, természetesen egy tiszta garnitúrába. Az utca végére hoppanáltam, a táskám a vállamon átvetve cipeltem, még intettem is a szomszédnak. Ha szerencsém van, a kis hercegnőm is éppen ébren van, így a gondolatra el is mosolyodtam kicsit. A rózsát már az edzés előtt átvettem, szóval amiatt már nem kellett külön futkároznom, meg a kis dobozka és az elefánt is megvolt.
Belöktem az ajtót, majd besettenkedtem, viszonylag halkan, bedugva a buksimat, hogy megcsodáljam, van-e ébren valaki.
- Halihó...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715044#post715044][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 19:21[/b][/url]

A karamellák becsomagolgatása az ajándékos tasak meghajtogatása és a kis golyók megfestése után már igazán kisujjból ment. Szerettem ezeket csinálni, de annyira remegett a kezem, mikor festettem, hogy van, amin kicsit hullámos volt elsőre a szám. Félbe is hagytam, és csak később fejeztem be, anyáink lekötötték a figyelmem még a nagyszundiját töltötte a pici babám. Örültem neki, hogy ők sem akartak megenni, mikor értetlenül álltam a többszörösen elrontott édesség felett, még bíztattak is, szóval jól jött az egész azt hiszem. Lassan kezdett minden a helyére is csúszni, Sebby elment, én pedig összekészültem mindennel is, hogy gördülékeny legyen már minden mára.
Most pedig csak én voltam, a tappancsos babánk, a kicsilányunk és a hírem. Mosogatás közben Volt előszeretettel nyalogatta a brekim harisnyás talpát de mikor harmadszor kértem meg, hogy ne csinálja, hajlandó volt abbahagyni. Eddigre be is értem, hogy én is letördeljek a szoknyám eligazítva és óvatosan a lányka hóna alá nyúlva felemeljem és az ölembe ültessem a kutyus felé fordítva őt. Szerettem mennyire imádják a közös játékot és egymást.
- Apuuuuu - nyújtottam el vigyorogva a szót, mikor a hangra egyszerre kaptuk fel a fejünket a tündérkével, ő meg még visongatósan nevetett is. Volt ment letámadni helyettünk is életem férfiját, addig én ügyesen megemelkedtem kicsit, hogy álló helyzetbe hozzam magunkat és elé topogjunk a puszinkért.
- Boldog Valentin napot, szívecske!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715073#post715073][b]Lewy Bojarski - 2018.02.25. 23:32[/b][/url]

Nem hiányzott ma a munka. Mármint tényleg, szeretem, imádom csinálni, az életem értelme is volt sok ideig és most is szorosan ott van a második helyen, megkattannék, ha nem lenne. De ma nem akartam. Csak túl lenni rajta és hazamenni életem nőihez, meg a kis fehérhez, hogy egy pénznyelő ünnepet tartsak velük.
A hatalmas csokorral a karomban intettem a szomszédnak, aki hálistennek nem egy creepy néni volt, mint Pécsett. Ennek volt családja és gyerekei, néha fel szokta ajánlani, hogy leviszik Voltot sétálni a kisfiúval, ha nekem nincs időm, mert a férje nekik nem enged saját kutyát tartani. Azért ez elég szomorú, nem?
Most azonban nem ácsorogtam meg csevegni, hanem belöktem a kaput, majd nem sokkal később az ajtót is, megszabadultam a cipőmtől és már papucsban csattogtam el a nappali felé. Persze csak csendesen, hogy aztán bedugjam a fejem, körbepillantani. A köszönésre hangos nevetés volt a válasz, mire kiült az arcomra az az elégedett mosoly. A fehér egyből rám rontott, én pedig elégedett, széles vigyorral kezdtem el a fejét dörgölgetni. Imádtam, akkor is ő maradt az elsőszülött, a nagyfiú, ha azóta jött egy tényleges baba, Klara személyében. Aztán odanyújtottam neki a zsebemben rejtegetett nasit, ő pedig farokcsóválva hagyott Majához sétálni.
- Neked is, szerelmem. És neked is, Klara - csókoltam meg előbb anyut, majd puszit nyomtam a kicsilány orra hegyére is. - Mi lenne, ha cserélnénk?
Kissé a nyelvem hegyére haraptam, elmosolyodva, miközben az asszonyka felé nyújtottam a virágot, a kicsilányért cserébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715075#post715075][b]Maja Bojarska - 2018.02.25. 23:58[/b][/url]

Nagyon csinosak lettünk, mert hát csak nem várhattuk almás-banános foltokkal haza a szerelmünket, szóval Klara gügyögött én meg mondtam neki a magamét, hogy megyünk és jól keresünk neki is szép ruhácskát. Azt hiszem egyetértett, de ha nem, azt sem mutatta. A peluscsere után kivételesen nem volt nagy rugi ide meg oda a harisnya felvételekor én meg megkönnyebbültem, hogy nem lesz sírás. A kis piros szoknya még a nagy, pelenkás popón is szép volt, adtam is a csöppnek egy nagy puszit, aztán még az ágyában pihegett én is felöltöztem. A hajam hiába volt kifésülve, meg sem látszott, így hagytam is, csak eltűrtem, hogy ne kapjon bele senki és ne is egye meg. Ajándékostól, mindenkistől telepedtünk a szőnyegre és nem is olyan sokat kellett a szívecske mögött ücsizni, hogy bizony meghalljuk, amire annyira vártunk. Nem is akárhogyan, ott piroslottak a kezében azok a gyönyörű rózsák is a brekike is jól megmarkolászta volna éppen.
- Naaagyon vártunk ám már. - A kis tasak ott maradt a földön meg a lap is, az édességek még máshol voltak, de már nem is éreztem olyan fontosnak a drága előtt ácsorogva. A számra harapva próbáltam nem nagyon-nagyon vigyorogni, a pociban gombóc ugrált és a hangom is talán egy picit árulkodóan kezdett vékonyodni.
- Jaj, ez csodaszééép - pillantottam a csokor felé újra, hogy a pindurka kezét óvatosan feljebb toljam, nem zavart, ha belenyúl, csak ne tüskébe, az sírós lenne. Egy szirmot le is szakított, de elengedte, aztán a földön nézte tovább, én meg a virágért nyúltam őt apu felé tartva.
- Beleteszem egy vázába, addig odaadod apunak az ajándékot? - pillogtam a picilányra, bár szerinte csak annyival volt tisztában, hogy arról lehet szó, aminek megkóstolta a papírtasakját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715076#post715076][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 01:07[/b][/url]

Sokkal jobb volt erre hazajönni, mint anno az üres lakásra. Míg Maja hozzám nem költözött, igazából fel sem tűnt, hogy mennyire más, ha az emberrel ott van valaki. Jó, más kérdés, hogy ezért még mindig nem vagyok megdicsérve, szerintem Veszna utált, amiért ilyen hamar az egész addigi életét dobozokba rakattam vele.
- Igen? Mennyire nagyon? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, azon a bizonyos hangon, ami mindig előjött, mikor éppen nagyon volt rám figyelve. Olyan önelégült, kissé, de attól még teljesen elégedett a helyzettel. Mikor közelebb jött, begyűjtöttem mindenkitől a kötelező puszimat, csak aztán foglalkoztam bármi mással.
- Lehetett volna nagyobb, de nincs kedvem a kádban tartani, váza hiányában - közöltem szórakozottan, még mindig az arcát figyelve, mert imádtam, mikor valamiért lelkesedett. Kicsit kipirult, néha még az ajkába is harapott és a hangja is mindig feljebb csúszott ilyenkor. Csak gyönyörű volt. A kicsi közben letépett ugyan egy szirmot és erősen figyelte, ahogyan a földre zuhan, Volt még meg is szaglászta, de aztán nem lett belőle semmi komolyabb.
- Sok vizet tegyél alá, annyit iszik, mint egy teve! - nevettem fel kicsit, miközben az ölembe fogtam a kicsilányt, újabb csókot nyomva a homlokára. - Menj csak, megvárunk itt a hercegnővel. Ugye, kicsim?
Finoman megcirógattam Klara arcát, beljebb sétálva a nappaliba és odanyújtottam a pici plüss elefántot, amit még az edzőtábor ideje alatt vettem neki.
- Boldog Valentin napot, csöpp. Tatuś cię kocha. - ringattam kicsit, széles mosollyal figyelve az arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715077#post715077][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 01:53[/b][/url]

Egészen kezdtem megszokni, hogy mindig történik itthon valami, hogy Volttal és a brekikével sosem unalmas az élet és még apuci is siet hozzánk haza. Falán az elején picit féltem, hogy menni fog-e, nem leszek-e nagyon béna, buta anyukája ennek a babukának, vagy tényleg csodamesés ohana leszünk-e. Azt hiszem ma már majdnem mindenre tudom a jó választ.
- Ennyire. Nagyon. Nagyon. Nagyon -   mondtam, hogy aztán szavanként csókokat adjak az ajkaira. Észrevettem, hogy a picilányunk is elvigyorodott, úgy bújt a nyakamba. Mostanában gyakran csinálta, ha hallott minket vagy puszi volt, azt hiszem szórakoztatta. - Hát akkor hol pancsiznánk? - kérdeztem értetlenül, ahogy a buksim is oldalra billentettem kissé. Inkább megcsodáltam, Klarahoz képest csak szemmel a rózsákat, hogy aztán nagyon vigyorgósan megejtsük a cserét is. Még megsimogattam a leányzó hátát, s csak aztán mentem tevét itatni. Az az egy szirmocska nem hiányzott, így is nagyon gyönyörű volt a csokor, és az enyém, Lewytől, mert mindig szeret én meg imádom őt.
Hamar leltem egy vázát az egyik konyhaszekrényben, amit felengedve vízzel, szépen a pult közepére tettem, majd beleállítottam a csokrot. Még megigazgattam, hogy minden rendben legyen, nem hiányzik egy baleset, aztán vonultam vissza a nappaliba rendbeszedve a combomról lecsuszizott zoknit és a piros dobozt is magamhoz vettem közben.
- Itt is vagyok, a virág már biztosan szépséges marad - mondtam nekik, hogy aztán a földre csücsüljek, Klara lefelé matató kezeit megsimizve, és a kezébe csúsztattam a lapot, hogy apunak adhassa.
- Ha egy picit leteszed a plüssmennyországba, akkor odaadom a rendes ajándékod is - vigyorodtam el szélesen, hogy aztán izgatotan húzkodjam a szoknyám szélét. Biztos voltam benne, hogy a szokottnál is jobban akartam már haladni és ez feltűnő, de nem zavart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715079#post715079][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 02:55[/b][/url]

Halkan fel is kuncogtam a csókokra, de aztán csak megcirógattam az arcát kicsit. Klara közben lelkesen rejtőzött el a nyakába, amit nem igen tudtam mire vélni, bár nem ez volt az első alkalom, hogy csinálta.
- Nem tudom, nehéz lenne, éppen ezért nem is hoztam olyat. Ez csak 51 szál - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy teljesen átlagos szám lenne. Magamhoz képest nem is estem túlzásokba, kapott már majdnem háromszor ekkorát is, csak az... régebben volt.
Hamar le is folytattuk a cserét és ameddig ő elment vázát keresni, én addig elbabázgattam a csodálatos kislányunkkal. Kissé bebandzsított rám, majd a hajamba markolt és egy nagy tincset abból szeretett volna megkóstolni. Kissé előre billentettem a fejemet, így még piszkálgathatta is, meg össze is nyálazta kicsit, miközben lecsücsültem vele, a lábaim szétdobva és a plüsskupacot vettem alaposabban szemügyre. Aztán odaadtam neki a kiselefántot, ami le is foglalta, annyira nem nézegette már a tsumokat.
- Helyes, szeretem a szép virágokat - jegyeztem meg szórakozottan, még egy kicsit gügyögve a kicsilánynak. Klara aztán egy lapot tolt az arcomba, amit valószínűleg Majus adhatott oda neki míg én nem figyeltem. Kivettem a kezéből, majd halkan nevetgélve olvastam el. - Hát ez igazán izgalmas.
Nem igazán értettem, hová ez a nagy sietség, kissé kérdőn is pillantottam fel rá, igaz a fejem nem emeltem fel, csak a pillantásomat rá. Erre szokták mondani, hogy nyugtalanító.
- Én is hoztam ám neked valamit... - nyúltam a zsebembe a kis dobozka után, amiben a kis függők voltak. Egy apró K, egy L, illetve egy kicsi Volt. Azt felé nyújtottam a szabad kezemmel, majd lepakoltam az éppen elefántot lelkesen kóstoló kislányunkat. - Akkor megkapom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715089#post715089][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 14:27[/b][/url]

Csak 51 szál. Nagyokat pislogtam rá, na nem mintha meglepett volna, hogy ha ő nagyon szeretne valamit adni, akkor azt nem kicsiben teszi, de korábban történt ilyen - lehet kicsit pityergős is volt, mikor azt a rengeteg sokat hozta haza nekem, még kicsit több, mint két évvel ezelőtt. Az akkor beterítette az egész asztalt a nappaliban, még anya kedvenc kis cserepesét is el kellett onnan költöztessem. Minden egyes nap nézte, mikor otthon voltam akkor meg rám és nagyon illetlen és fura kérdései voltak. Mostanra már csak örül nekünk, bár lehet ettől még benne van, hogy minden korai szerinte. Csak megráztam kicsit magamnak a fejem, ahogy vázába pakoltam a rózsacsokrot, még meg is szaglásztam kicsit, csak utána indultam vissza a karamellás dobozzal.
- Én is, mindegyikőnk is - javítottam magam, hogy aztán a lapot a pindurikán keresztül eljuttassam hozzá és némileg türelmetlenül kérjek egy olyan minike kis figyelmet. Csak fontos volt, szerette volna, ha tudja, amit mi már tudunk, ami majdnem teljesen biztos és valami jó. Akkor is, ha holnaptól undi napok jönnek és vizsgáznom kell menni. Elvigyorodtam a kijelentésre, mikor megnézte mi van ráírva, aztán megsimiztam a lábát.
- Nagyon szeretlek - motyogtam inkább, mert éppen a szám rágcsálta lesütve a szemem. Nem úgy nézett rám, mint aki túl sok jót vár, vagyis ez például olyankor jött elő, mikor kiderült, hogy elfelejtettem tanulni, beadni egy házit, eldugdostam a pálcám gyakorlás helyet… szóval nem túl dicséretes cselekedeteknél.
- Ó, de… már van virág. Köszönöm - néztem picit zavartan, mármint ez fura volt máig. Én hozzászoktam, hogy mindig annyi dolgot akarok adni, hogy nem tudok dönteni, ezért mindent is odaadok. De az a virág tényleg nagy, csodaszép és pont elég, amúgy is, egy ajándékot már adott, éppen ott nevetgélt előtte, egy másik pedig… hát. Elvettem a dobozkát, de még előtte elhúztam a szívecskétől a tasakot és felé toltam. Klarat meg ügyesen az ölembe húztam ölelgetni kicsit és hagytam, hogy a kis dobozkát megnézze, amit kaptam. Én közben nagyon mosolyogtam és csak néztem a férjecske kékjeibe.
- Bontsd ki…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715098#post715098][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 15:10[/b][/url]

Még mindig nagyon nagy szemeket tudott rám mereszteni, mire alpakka fejet vágtam. Megszokhatta volna már, hogy ha én szeretem őt, akkor nagyon teszem és nem sajnálom rá a pénzem. Annyi hülyeségre megy el, éppen attól sajnálnám, aki a legfontosabb az életemben? Ugyan már. Maja el is sietett, hogy a virágot vízbe tegye, mi meg addig a hercegnőmmel szórakoztunk kicsit. Szerettem vele lenni, legyen szó akármiről is. Játék, meseolvasás, fürdetés vagy csak altatás, minden is tökéletes volt, ameddig az én karomban van és nem mondjuk a nagyszülőkében.
- Azt látom, majd jövőre hozok Klaranak is - mondtam, csókot nyomva a feje tetejére, kicsit hagyva, hogy a szabad kezével az enyémet szorongassa. Maja egészen türelmetlen volt a figyelmemet illetően, ez pedig akárhogy is próbáltam volna leplezni, nagyon is tetszett. Ahogy a keze a lábamhoz ért, persze felkaptam a fejemet és csak simizgettem a kicsilányt. Kicsit el is szégyellte magát, pedig legjobb tudomásom szerint most semmi olyat nem csinált, ami miatt így kellene éreznie magát.
- De az csak virág- közöltem kissé durcásan, mert nem igazán voltam oda azért, ha valamit sokall vagy úgy érzi, túlzásokba estem. Majdnem két éve kapott egy karkötőt, csak arra vettem neki egy ilyen kis lifegős cuccot. Közben ugye lepakoltam a babánkat, majd átvettem a piros tasakot, összepréselt ajkakkal pillantva rá. Mert én viszont nem éreztem szükségét, hogy körbeudvaroljon.
- Csak azért kellett, hogy visszaadjam, ugye? - kérdeztem, de csak piszkálódás volt. Az első dolog, amit kihalásztam, egy papír volt, amit aztán el is kezdtem olvasni, kis mosollyal az arcomon. Odébb is tettem, majd a zörgős, zöld papírból kiszedtem egy kis golyót. Mint kiderült, egy rózsaszín kis labdacs volt, rajta a 624 felirattal. - Igazából már vártam, hogy mikor jut eszedbe megcsinálni.
Kicsit fel is nevettem, majd kiszedtem a szürkét is, amire Volt arcon nyalt. Grimaszolva töröltem le a nyálkát a bőrömről, majd tovább szedegettem ki a kis bogyókat. Egy lila volt a következő, 631 felirattal, mire a pillantásom Klarara vándorolt, majd a kis kéket is kiszedtem, ami én vagyok. És még volt egy. Szóval csak ültem ott és bámultam bele a tasakba, kezemben a kis bogyeszekkel, miközben az agyam próbálta feldolgozni az információkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715102#post715102][b]Maja Bojarska - 2018.02.26. 16:24[/b][/url]

Már újra köztük csücsülve mosolyogtam meg a dolgot, de a picike is biztos nagyon örült volna neki. Bár azért csak illene akkor már csak olyan picit, amit legalább meg is tud fogni. Vagy átkarolni. Mert most, hogy nézne ki, ha a minikénk ül a szőnyegen, előtte egy halom hatalmas virág, és mikor át akarja karolni, csak bumm, beleborul és elveszik a halomban. Jó, mókásan és cukin, de mondjuk, ha rózsa és bök, az nem vicceske. Az sem az, ahogy éppen próbáltam kicsit ugrani a délutánban. Tényleg nagyon imádtam őket nézni, bármeddig tudtam máskor csinálni, úgy néztek egymásra, amit korábban sosem láttam és csak jól álltak egymásnak, ez is olyan volt, mint mondjuk az, ahogy Lewyvel összenéztünk az esküvőn a csók előtt.
- Én a csak virágnak is nagyon örültem - mondta neki, de nem akartam rossz érzést kelteni, én csak sosem szeretném, hogy azt érezze, elvárok tőle bármilyen ajándékokat vagy hasonlókat. Nekem itt vannak ők, nem is igazán kell más. Közben a dobozkát még nem nyitottam ki rögtön, megvártam Klarat, még magamhoz húzhattam, meg még odatoltuk a piros édességes dobozt is, mielőtt bontani kezdett. A kérdésre csak tiltakozva ráztam a fejem, nem is.
- Ez is… vagyis, nem tudom, ha nagyon rossz, majd azt mondjuk nem ajándék - húztam el picit a szám, mert odáig nem jutottam, hogy a szeleteléskor megkóstoljam, bár akkor már mindegy volt a karamellának azt hiszem. Ha kinyitja a dobozt a kis celofánokban úgyis látja mi az. Aztán kinyitottam én is a dobozkát és el is vigyorodtam. Szeretem az ilyen pici, de fontos dolgokat. Az ohanásakat. Becsuktam, mielőtt meghamizza véletlenül Volt vagy Klara nagy lesegetésbe, a fiúcska leült mellém az orrát a babu meg az én ölembe tolva én pedig csak a kislányhoz bújtam.
- Aranyosak, csináltam mindenkinek az ohanánkból - mondtam az ujjaimmal babrálva a pici hasa előtt, miközben figyeltem, ahogy sorra előkerülnek a golyók, Volt pedig aput szerette meg. Aztán semmi. Nem szólt senki, csend volt, csak a picilány gügyögött ebbe bele kicsit nyáladzva. Végül picit aggodalmasan néztem, aztán feltérdelve odacsúsztunk hozzá, vagyis a lábai között szembe vele, így már ketten néztük a golyókat és a tasakot, az utolsóval. Lassan mosolyodtam el a fejem lefelé hajtva a pici buksira az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715129#post715129][b]Lewy Bojarski - 2018.02.26. 23:35[/b][/url]

Nagyon odavoltam ezért a csöpp kis brekiért, nem hittem, hogy valakit lehet ennyire szeretni. Pedig Majáért is odáig voltam de az más, nem ilyen érzés. Hasonlít a kettő, de csak kicsit és azt hiszem, ez is az én defektemnek tudható be a nőmmel kapcsolatban, nem ez a dolgok normális menete.
- Igen tudom, édes lány vagy - mosolyogtam rá, mert ismertem már ennyire. Ha valami szép, azt szereti, ha én is adom, akkor meg még inkább. Én meg szerettem, ha boldog és ha nem csak szavakkal tudtam kifejezni, hogy mennyire odavagyok érte. Be is gyűjtötte rövid időn belül a kicsilányt a plüssök közül, míg én begyűjtöttem a tasakot, majd a dobozkát is. Előbb a dobozt bontottam fel, mert ugye azt tolta oda, hogy de mégmégmég. Kinyitottam és... karamella. A gyomrom hangosan morrant fel, én meg Majára néztem.
- Mi bajod a kockáimmal? Miért nem szereted őket? Szerintem szépek így! - nyuhogtam egy sort, a hasamra csúsztatva az egyik kezem, de aztán kibontottam az egyik kis kockát és betoltam az arcomba, miután lenyúztam róla a csomagolást. Nem csak, hogy semmi baj nem volt vele, kicsit nagyon is emlékeztetett arra, amiből egyik karácsonykor megettem az összeset. - Levendulától van a recept?
Aztán inkább lecsuktam a dobozt és odébb tettem, a kezem a gatyámba töröltem, majd kinyitottam a kis tasit. Az első lasztika után szélesen elmosolyodtam, pár pillanatig Maját figyelve.
- Mert édes vagy - tudtam le ennyivel, mert jobban lefoglalt most, hogy a tenyerembe pakolgassam a kis labdacsokat. Egyiket a másik után, mindegyiket egy kicsit megcsodálva, majd a többi mellé pakolva. Egyet kivéve.
- Mindenkinek? - kérdeztem, jóval magasabb hangon, mint azt eredetileg terveztem, de halkabban is, mint szerettem volna. Valahogy az egész beszédközpontom nem úgy akart működni, ahogy kellett volna neki. A bal kezemmel zavartan a hajamba túrtam, halkan felszusszanva és a kis labdát figyeltem, mielőtt hagytam volna azt a mosolyt lassan kiszélesedni. - Babánk lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715136#post715136][b]Maja Bojarska - 2018.02.27. 01:42[/b][/url]

Tudtam értékelni, hogy ha tenni nem is tesz ennek ellenkezőéért, de nagyjából érti, hogy én akkor is szeretném meg imádnám az ajándékát, ha az egy zsepire rajzolt virág lenne. Sőt, igazából néha azt éreztem senkinek fogalma sincs, mennyire tudom a kis dolgokat. A köveimhez, amikből piros pihent nála, például nyolc darabot ajándékba kaptam. Kis értéktelen, tíz forintos díszkavicsok másnak, nekem viszont fontos apróságok voltak. Minden olyan hét végén hozott nekem a papi vagy anya egyet az oviba, amikor valami nagy dolgot tettem. Nyertem valamit, megtanultam valamit, segítettem, vagy az óvónénik megdicsértek a barátkozásért. Párat meg én magam vettem a zsebpénzből, amit az otthoni munkáért kaptam. Segítettem a nagyinak törölgetni, anyának festékeket rendezni és ecsetet mosni, a papival meg elmentem pecázni. Igazából az nem munka volt, de tőle mindig kaptam egy kicsi pluszot. Ma ez az extra a karamell volt, amit én adtam nem pedig kapta.
- Nekem... Én.... De... Nem is akartam rosszat, ha nem szeretnéd nem kell elfogadni - sóhajtottam egyet, tényleg nem akartam most veszekedni. Fontos dolog pihent a tasakba, én meg már annyira izgultam, hogy rendesen hányingerem is lett. Lehet csak az egész napi össze meg vissza dolog tette, vagy mert az evés se ment jól, de most már csak szerettem volna ott tartani, hogy a brekike boldog az ölembe, apu boldog ott én meg boldog vagyok, hogy ők azok. - Igen, segített egy kicsit...
Pár nagyobb bólintás után nyomtam egy nagy puszit Klara fejére, ahogy két kis plüssel hadonásztam előtte, ő élvezte a műsort így is, amíg én türelmet színleltem. Mosolyogtam, láttam, hogy örül neki, ez volt a lényeg, nem csak az utolsó kis aktiválható lényecskebogyó, szerettem, mikor bármi olyat tudok neki adni, ami neki is számít. Nem voltam az ilyen ruha, meg óra vagy parfüm vásárlós soha, azok tök uncsi ajándékok.
- Mindenkinek - mondtam ki újra, ezúttal már egészen közel csúsztunk hozzá, amennyire lehetett, mert a lába belső felénél koccantak a térdeim, így a sarkamra csücsültem a pici tapikat megigazítva, a babácskának se legyen rossz nálam. Kicsit izgett meg mozgott, hogy ő mászna, szóval egy utolsó szájrapuszis örülés után letettem magunk mellé a hasára, aztán fordultam csak a férjecskéhez, nem olyan sokkal a kérdése előtt. Az ujjam a számhoz emelve haraptam rá, hogy aztán somolyogva kezdjek hevesen bólogatni. Úgy tűnik igen.
- Még egy. Lesz második brekink is... - mondtam egészen vékonyka hangon már a végét, ahogy vigyorogva még a szemem is becsuktam egy pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715444#post715444][b]Lewy Bojarski - 2018.03.04. 02:39[/b][/url]

Imádtam ezt a zakkant nőt, de néha nem tudtam eldönteni, hogy inkább megölelném vagy sírva fakadnék, hogy miért kell ezt csinálnia velem. Jelen pillanatban éppen az utóbbi felé hajlottam, mert tudtam, milyen vagyok, ha karamellát raknak elém, szerintem Helmut ezért is bannolta az edzőközpont büféjéből. Nagyon durva veszekedéseket szült, ha valakinél mégis volt.
- Jaj, tudom, hogy nem akarsz rosszat soha, Kochanie. Csak... tudod,
hogy vagyok mindennel, ami karamell... kivéve az a fura fazon, az énekes, azt nem szeretem. - Még a fejem is megingattam, hogy egy kicsit sem. Aztán inkább tovább rágcsáltam az instant plusz felüléseket, mielőtt rákérdeztem volna, hogy anyám is benne volt-e a dologban. - Amilyen aranyos, azt is mesélte, miért nem érdemes dupla adagot csinálni belőle?
Figyeltem pár pillanatig, ahogyan a két kis tsumtsummal hadonászik anyu, aztán helyette inkább a táskácskára szegeztem a pillantásomat, amit ki kellett pakolnom.
Igazából elég hamar ment, mert sorra szedtem ki a kicsi kísérleti labdácskákat, amikkel szerencsére semmi borzasztó nem történt, mikor víz érte őket. Nem tudom, hogy toleráltuk volna egymást 626-al, ha megjelenik itt. Valószínűleg lefújtam volna a vizespalackkal. Aztán az utolsónál jött a nagy sokk, megint, azt hiszem, ez olyan infó lesz, amit sosem fogok tudni higgadtan és normálisan kezelni. Maja lepakolta Klaracskát hasra magunk mellé, aki a fejét kezdte ismét emelgetni, de a pillantásom megint a feleségemre csúszott. Finoman visszapakoltam a kis golyókat a táskába, majd azt el az útból és a kezem a dereka köré fonva húztam magamhoz egészen közel, hogy átöleljem.
- Nagyon-nagyon szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem puszikkal lepve el az arcát, mielőtt a nyakába fojtottam volna a vigyoromat. - Meg a csodabrekiket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=715465#post715465][b]Maja Bojarska - 2018.03.04. 12:44[/b][/url]

Én vagyok az utolsó, aki rosszat akarna a férjecskének, sőt, még utoljára sem, így egy kicsit rosszul kezdtem magam érezni attól a kétségbeesésétől. Le is szegtem a fejem és csak vártam, hogy akkor most mérges lesz, nem örül, visszaadja vagy mit is tesz. Végül csak sóhajtottam egyet, mert ez igazából nem volt válasz. Az, hogy tudja, szeretettel adom, nem zár ki semmi fentebb lévőt, meg még azt se, hogy utólag sértődne meg. Szóval inkább csak csendesen vártam ki az ajándékok sorát, ahogy lassan az ölembe húztam vissza a picilánykát.
- Azon kívül, hogy úgyis elrontom? - kérdeztem vissza grimaszolva, mert ez előbb volt terítéken, mint úgy bármi más. De egyébként anya is és Levendula is lelkesek voltak, azért örülni szoktak neki, ha valami normális, meg olyan nagylányos dolognak állok neki, amiről már majdnem elhiszik az emberek, hogy ebben az ohanában nem gyerek vagyok hanem anyuka. Bár ez nem annyira érdekel engem, szeretek mindent úgy, ahogy van. - Csak azt mondta, hogy mondjam meg, vigyázz magadra… meg elmondta, hogy nem szabad rendes tejjel, mást nem…
Közben én kicsit szórakoztattam az apróságot, aztán meredtem nagy szemekkel a papírtasakra és az előkerülő golyókra. A karamella dolgon azt hiszem azért is tudtam túllépni, mert jelenleg egész más foglalkoztatott olyan nagyon, és az bármennyire nem is hangzott jól elsőre, ez túl szép volt, olyan csodamesés. Szóval lassan egész közel somfordáltam a kislányt hagyva, hogy mellettünk nézelődjön kitolva magát a kezecskéin. Aztán mikor megéreztem magamon a nyuszóét megint kiszélesedett egészen hatalmas vigyorrá a mosolyom, aztán a puszikra még el is nevettem magam.
- Én is téged - lassan feltoltam a vállára a magunk közé szorult kezeim és átkaroltam, hogy a buksim az övének döntve bújjak oda és jó erősen szorítsam. Szerettem az egészet, a mindent is, ami minket körülvett és ért. Voltot, a brekilányt, és ha minden igaz, akkor a pociba is került egy, őt, a legminibbet is. Kicsit elhúzódtam, láttam, hogy Klara felénk emelgeti a fejét, szóval életem szerelme keze felett kinyúltam oldalra és beemeltem magunk közé. A lábikóit magam mellett kívülre igazgattam, úgy bújtunk együtt vissza apuhoz. Fél kézzel a lányka popóját fogtam a másikkal meg a fejét simiztem.
- Nagy ohana, ez most nagyon-nagyon jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716009#post716009][b]Lewy Bojarski - 2018.03.09. 21:57[/b][/url]

Rögtön előjött belőle a jaj minden rossz lesz, jaj, minden fúj, béna vagyok, szóval gondolom megküzdött a dologgal. De az, hogy most itt volt az az adag a dobozban, éppen arra volt bizonyíték, hogy végül megoldotta és hogy nem tudom, ez mennyire volt jó hír. Anya meg azt üzente, hogy vigyázzak magamra, mire  az arcom rögtön teljes grimaszba rándult, az államtól a homlokomig, egyszerűen nem szerettem, mikor úgy viselkedik, mintha még mindig tíz éves lennék. Ettől függetlenül igaza volt.
- Hát, igen, mondhatjuk, hogy vannak vele gondjaim. De nem vagyok már tizenegy, csak nem fogom végighaldokolni az estét a kanapén - sóhajtottam, a dobozra nézve, majd inkább kiszedtem még egyet, hogy nem sokkal később betoljam az arcomba. A rendes tejes dolog amúgy igaz volt, volt bogyóm, ami kiütötte tüneteket egy időre, de összességében nem szerettem használni, mert így is elég szar kerül a szervezetembe, aminek semmi helye nincsen ott, ez már olyasmi, ami nem fér bele.
Aztán szépen lassan realizálnom kellett, hogy mire is ment ki ez az egész és a karomba zártam a nőt. Mert hát minden mesecsodás és csodamesés, ebben a sorrendben. Életem nője megint babát várt, mikor már az előző kicsi csodáért is odáig voltam. Szorosan hozzám bújt, én meg a nyakába fúrtam az arcomat cserébe. Persze, csak addig, míg oda nem emelte közénk a kicsilányt, mert akkor kicsit engedtem a szorításon a dereka körül.
- Igen, szerintem is minden baba - kicsit el is vigyorodtam, meg megengedtem egy kacsintást is, megsimizgetve Klara buksiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716112#post716112][b]Maja Bojarska - 2018.03.10. 22:28[/b][/url]

Semmi kedvem nem volt most összeveszni azon, hogy kellett volna-e, vagy szabad-e, esetleg ez mennyire jó ajándék. Én csak ezt szerettem volna adni neki. Mármint nem venni neki, azt is tehettem volna, én akartam megcsinálni, mert az úgy a jó. Nem véletlenül voltak kicsit bénácskák a szülinapi tortái is. Lehet nem hiper meg mega tökéletesek, de én csináltam, és ha ízlik neki, akkor mindent megért. Ez az ajándék lényege is. Tőlem. Csak neki. És örüljön, legyen boldog. Én csak féltem, hogy esetleg nem működik a dolog, semmi több.
- Hát azt én is remélem, nem lenne jó - ráztam meg a fejemet. Nyilván kényelmes se, mert biztos összenyomnánk, bármilyen nagy a kanapé, ha minden is idetelepednénk figyelni, azért megmarad-e az apu. Mert az fontos. Nagyon fontos. Meg amúgy se tudnék aludni. Akkor se nagyon szokott menni, mikor éppen úgy rakták össze valami után. Ő állítja, hogy jól van, de az nem sokat jelent.
Ugyan nem ment valami gyorsan, de abban az ölelésben már tudtam, hogy mindenki tudja, mindenki örül és mindenki boldog is. Azt hiszem a bent maradt levegő akkor szaladt ki a számon és csak bújtam hozzá, nem is akartam egy darabig elereszteni. Csak jajj meg vu. Talán még egy kicsit sipákolós íííí is kicsúszott, ahogy átkarolva szorongattam. Csak mikor elhúzódtam vigyorogtam rá, végül lesütve a szemem a brekilánykát is összeszedtem magunk közé.
- Baba. Igen - ismételtem meg, ahogy a pici, kicsit kikopott hajas buksit simizgettem, aki felkacagott. Ő csak örült a közös játéknak, annak hihette, én meg neki, nekik, mindennek. Aztán mikor félig apura borulva a hajammal kezdett játszogatni, tudtam, hogy már elfáradt, így csak simizgettem de már felfelé néztem a férjecskére.
- Nagyon boldogságos most, tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=716181#post716181][b]Lewy Bojarski - 2018.03.11. 12:59[/b][/url]

Nem nagyon akartam beavatni abba, hogy mennyire is szoktam megszenvedni a karamellával, meg a mértéktartásnak nevezett szarral, amit általában vele együtt nyomnak az orrom alá. Még a végén nem csinál többet, ami meg legalább annyira szomorú lenne, mint most az, hogy nem tudtam rá nemet mondani. Nem lehet mindenki hibátlan, bizony.
- De aranyos lány vagy, tudom, hogy akkor is itt ácsorognál mellettem, csak nem hiszem, hogy az jó lenne bárkinek is. Szóval majd figyelek. Legalábbis igyekszem - néztem kissé elbizonytalanodva a dobozra, amit anyám már a gyengeség jelének vett volna és tutira lecsukja, hogy nem kell ez nekem, sokkal jobb lesz, ha nem adja oda holnapig.
Az ölelésben meg minden a legnagyobb rendben volt, főleg, mikor már a kicsi breki is becsatlakozott. Közben Volt az orrával nyomorgatta meg Maja arcát a vállam felett, biztos, ami biztos, érezzük, hogy szeret minket, hát figyeljünk rá, ő a nagyfiú!
- Csodagyönyörű az ohanánk, tudod? - nyomtam csókot a homlokára, mielőtt még megint a kicsi brekire pillantottam volna le, majd Maja hasára. - Igen, tudom, hogy az... mit szólnál, ha olvasnék egy mesét, aztán majd... kitalálunk magunknak is valamit?
Megcirógattam a csöpplányka arcát a mutatóujjammal, majd Majára néztem és megengedtem magamnak egy kacsintást. Szerintem ez nem hangzott rossz tervnek.


//kööffffföönöm*-*//