A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709599#post709599][b]Lewy Bojarski - 2017.12.10. 19:20[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A fagyival egyszerűen nem lehet Majánál mellé fogni. Egyedül arra kell ügyelni, hogy ha éppen hányt, mert ugye a kismamák szervezetének semmi logikája, olyan helyre kell tenni, ahol nem éri fel, mert nem kell a karamellát is viszontlátni.
- Jó, felőlem osszuk el, de már mondtam, hogy nekem volt sajátom, szintén öntetes, amit megettem, egyedül - próbáltam a mondandóm a megfelelő helyeken nyomatékosítani, de nem tudom mennyire sikerült ezzel az asszonykát meggyőznöm a mondanivalóm lényegéről. - Azt mondod? Hát, az elég szomorú lenne.
Nálam mondjuk létező dolog volt a cukor túladagolása. A szervezetem látványos lázadásba kezd olyankor, napokig nyűgök, folyamatosan fáradt vagyok és még a gyomrom is fáj, ha olyan édesség. A testem nem volt hozzászokva az ilyen nagyságú megterheléshez.
Az a békés csücsülés nem tartott valami sokáig, de isten lássa lelkem, ő akarta megnézni a zoknimat, én meg csak szót fogadtam neki, úgy pedig nem tudtam volna, ha az ölemben marad. Ennek ellenére rögtön láttam rajta a kedvtelenséget, amire muszáj volt kicsit grimaszolnom.
- Biztos, hercegnő? - kérdeztem kissé bizonytalanul, mert nem voltam biztos benne, hogy akkor hányadán is állunk. Aztán meg sikerült szabadulni a farmertól, végre megint el tudtam kényelmesedni. Kissé közelebb hajolt, a tenyerét az arcomon nyugtatva. Én lelkesen fellibbentettem a jobb lábamat, hogy felhívjam a figyelmet az azon tündöklő csíkos zoknira.
- Ühüüüm - doromboltam mély hangon, mielőtt vigyort villantottam volna rá, olyan rendes, széleset. Azért ő is lassan viszonozta, mielőtt visszacsúszkált volna mellém rendesen. - Niincs mit cicám. Nem...?
Néztem a combomra, majd vissza rá, hogy akkor most visszapakolja magát, vagy mi is lesz, mielőtt még olyan stréberlewys puszit nyomtam volna a szájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=709638#post709638][b]Maja Bojarska - 2017.12.11. 20:13[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

A drága szavai ellenére csak pillogtam rá bután és értetlenül, mint aki meg sem hallotta a mondata nagyobbik részét. Egyrészt azért, mert nem igazán tesz boldoggá, hogy nem elég, milyen sokat eszem néha össze, de még egyedül is kell, másfelől nem annyira mókás az embernek enni úgy, hogy a másik csak nézi azt. De tudom, hogy mi a gondja, azt is, hogy ő sokkal sportolóbb ebből a szempontból. Valószínűleg, neki már akkor számolgatták, hogy mennyi szénhidrát lehet az ebédjébe, mikor nekem még csak a tejet mérték a cumiüvegembe. Szóval ez egy picit nehézkes, én azért próbálkozom. Például a szülinapi tortájában is csak tej és karamella volt, amit annyira nem kéne neki, a cukrot is helyettesítettem ügyesen meg a liszt is olyan volt, amit szabad. Nyöh, nekem is inkább nyuszitápot kéne enni.
- Azt, nem olyan halálos az és nem egy kis fagyika csinálja meg az öntete… - jegyeztem meg neki még mosolygósan, mielőtt lassan az ölébe kerültem volna. Ezután picit ingadozott a hangulatom meg talán a helyzet is, de lehet csak nálam.
Gyakorlatilag minden alkalommal, ha éppen azt szeretném, hogy velem foglalkozzon, vagy csak úgy szeressen nagyon, kicsit tartok tőle, mi van, ha rosszkor kérdezem, nem ér rám vagy nem akar, és azt mondja nem, vagy csak elhajt. De végül azért picit én is megnyugodtam és bólogattam, hogy persze, értem, csak a ruha miatt vagyok útban. Reméltem, nem csak túl fancsali pofim volt és azért mondja, szóval vissza is csúsztam a közelébe, hogy az arcát simogatva nézzek rá, meg a zoknira is, ami naaagyon-nagyon csinos volt. Rá is sikerült vigyorognom egy pici, megkönnyebbült sóhaj kíséretében, aztán csak az orrom alatt mosolyogva néztem a combjára, majd rá, aztán a mutatóujjamra harapva bámultam a kékjeibe, ahogy picike csuszikkal koccantam a lábának, majd átemelve az enyém szembe csücsültem vele újra. Kicsit oldalra billentettem a fejem, ahogy lassan széles mosoly, sőt, egészen vigyor ült a pofimra, a kezeim pedig kicsit a haját igazgatták mielőtt odahajoltam volna hozzá lehunyt szemmel, az ajkam az övéhez ért, de nem volt még meg az a bizonyos puszi csak forgattam a buksim az enyém meg az ő száján siklott végig párszor. Amennyire a pocim engedte még közel is csúsztam az ölében. Azért igyekeztem a fejemre vigyázni, mert a korona szépen csücsült rajta, nem hiányzott az, hogy lepotyogjon, a hercegnők se szokták elhagyni!
- Nagyon tetszik ám a hercegem talpitól tetőig - nyitottam ki a szemem huncut mosollyal az ajkaimon, hogy a nyelvem hegyére harapva végül megcsókoljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710190#post710190][b]Lewy Bojarski - 2017.12.22. 15:23[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem egyszerű az élet néha Majával, de leginkább azért nem, mert ő hiába sportoló, nemet csak nagyon ritkán tud mondani. Az édességre is. Én se szívesen tettem, de néha muszáj volt, mint  ahogy most sem ártott volna, miután én már megettem a saját részemet a fodrásznál. Bizony, ez történt.
- Meg kéne tanulnom nemet mondani neked - közöltem sokatmondó pillantással. Sokkal kevesebbszer késnék el, kevesebb cukor lenne az étrendemben és a gyereknevelés sem tűnne elsőre megoldhatatlan feladatnak. Mert ha meg is oldjuk, majd nyomhatjuk a jó zsaru, rossz zsarut.
Asszonyka sokkal többet aggódott azon, hogy nekem éppen alkalmas-e az időpont, vagy hogy szeretném-e őt éppen, mint az egy normális férfi esetében indokolt lenne. Gyakorlatilag szinte nem is tudsz olyan időpontot mondani, amikor nem szeretnénk a nőt, legfeljebb olyat, amikor nem lehet. És ez most nem olyan volt, így a kis műsort sem értettem.
Azért a zokni láttán úgy tűnt, hogy megoldódott a helyzet. Legalábbis a mosolyból ítélve nagyon is jól vagyunk. Lassan közelebb is araszolt, majd óvatosan az ölembe pakolta magát, mire szélesen elvigyorodtam én is. Finoman végigsimítottam az állán, ahogyan a keze ismét a hajamba vándorolt, hogy egy kicsit el is kalandozzon benne.
Majdnem el is nevettem magam, ahogy az ajka az enyémet súrolta, olyan abszurd lehetett a jelenet kívülről elképzelve. Meg egy kicsit csikis is volt, de ebbe nem akartam elmerülni, csak mikor abbahagyta, lágyan az ajkába haraptam.
- Igen? Akkor nincs bajod a hajammal? - kérdeztem kissé felvont szemöldökkel, de csábos mosollyal. Aztán a csókot a tarkóján a hajába túrva viszonoztam. Mégsem lehetett máshol, még a végén az orromra esett volna a koronája! Tapasztalatból mondom, hogy nehéz és biztosan fájdalmas lenne, ha odazuhanna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710213#post710213][b]Maja Bojarska - 2017.12.22. 21:20[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Minden alkalommal, mikor régebben kísértésbe estem igyekeztem magamnak hazudni és elhinni, hogy ha hárommal több kört futok és tízzel több felülést csinálok meg, akkor észre sem veszi majd senki. Nem mindig volt így. Talán ezért is nem voltam soha olyan jó legós pocicsináló, mint Lewy. A kockák csak nem voltak meg, maximum, ha Milkából kipakoltam volna magamra. Jó, néha jártam közel de akkor csak olyan dolgokat ettünk, mint a nyuszik, meg edzőtáboroztunk is egész nyáron.
- És az jó lenne, mert… - néztem rá kicsit értetlenül várva, hogy kiderüljön, ez miért is olyan szuper ötlet. Persze, néha biztos tud az fontos lenni, de rá kellett ebben a percben jönni, hogy úgyis éppen eléggé tartok tőle, hogy csak rám pillant és bármire, de közli, hogy nem, nem akarja, nincs kedve és ezek társai. Nem akarok úgy járni, mint Volt, mikor összevesztem vele, mert egyszer rászóltam véletlenül.
Lehet, hogy ezek neki semmiségnek tűnnek, sőt, az is lehet, hogy csak én látom néha borúsabban a helyzeteket, ettől még nem nagyon tudok erről leszokni. Sosem voltam túl magabiztos, most meg lássuk be, kerekebb vagyok, mint a kvaff, amit a legtöbbször fogdos, meg túl pehelyke se, és sokat nyűglődök is, főleg éjjel, ha semmi nem jó sehogy éppen. Az, hogy ma éppen nem volt semmi eget rengető a kis hajas sokkon kívül se tett biztosabbá abban, hogy ha már szülinapozni akar ő is velem, akkor azt mennyire is.
Lassan azért minden úgy nézett ki nagyon is rendben van köztünk, még én is elmosolyodtam, mire megint az ölébe kerültem és meg nem simiztem őt a hajába feledkezve kicsit, aztán meg a szám felejtve rajta. Vigyorogva néztem rá a kérdésre, a másodikra pedig csak hamiskásan ráztam a fejem, hiszen nem, nagyon nem volt azzal baj, sőt.
- Nincs, az is nagyon csinos a hercegcsomagban.
Egyszerű a dolog, fura volt, új és nem vagyok mindig jóban a hirtelen dolgokkal, nem tudtam eldönteni, milyen értelemben is hű a haja ott csücsülve a hálóban. De most már egészen érzem, hogyan is hű, pláne a csókunk közepén, amiben akaratlanul billentettem picit el a buksim, meg is csúszott a tiara, oda is kaptam a kezemmel, de csak belemosolyogva a csókba tapadtam újra a szívecskére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710232#post710232][b]Lewy Bojarski - 2017.12.23. 03:19[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem igazán értette, hogy miért is lenne jó nekünk, ha megtanulnék nemet mondani neki, vagy gyakorolnám, hogy jobban menjen. Nincs vele egyedül, valószínűleg Volt és a még meg nem született kislányunk sem volt oda az ötletért, hogy az amúgy létező, csak néha rejtélyesen elszivárgó határozottságomat kamatoztassam. Szóval szólásra nyitottam a szám legalább kétszer, másodszor már a mutatóujjam is felemelve, de nem jutottam semmire, így csak becsuktam és vontam egyet a vállamon.
- Nem hiszem, hogy neked lenne előnyöd belőle, vagy csak nem jut eszembe - ráztam meg a fejemet kicsit, miközben a pillantásom a hasamra csúszott. Ennyi, rémes.
Inkább legyintettem is, hogy felejtsük el és a teljes figyelmemet neki szenteltem. Mert kifejezetten csodás volt, jól állt neki a terhesség, az esetek kilencven százalékában szinte ragyogott, a maradék tízben vagy le akart hányni, vagy tipegett vadul, mert nagyon kellett pisilni.
Most viszont az ölemben ült és minden a legnagyobb rendben volt, ahogy az ujjait a hajamba futtatta, az ajka pedig az enyémet súrolta. Finoman megharapdáltam, aztán hagytam, hogy kicsit hátrébb húzódva megingassa a buksiját, jelezve, hogy igen, rendben vagyunk.
- Akkor azt hiszem, minden oké - pillantottam le egy fél másodpercre, de aztán vissza rá, egyenesen azokba a hatalmas, őzike szemekbe. Aztán valahogy belefeledkeztem a csókba, az egyik kezem a tarkójára csúsztatva, a másikat a hátán nyugtatva, egészen addig, míg kissé el nem billentette a fejét. Mert hogy a tiara ismerte a gravitációt, jóban voltak, el is indult a dolgára, de az asszonyka még épp időben utána kapott. Szélesen elvigyorodtam, puszivá degradálva ezzel csóri csókot, de aztán elkomolyodtam kissé, hogy ezúttal én kezdeményezzek.
- Csodás, szülinapos hercegnő vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710373#post710373][b]Maja Bojarska - 2017.12.24. 00:44[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Én esküszöm a lehető legerősebb koncentrációval figyeltem rá, hogy most majd megvilágosodom, miért jó dolog, ha ő gyakorolgatja nekünk mondogatni, hogy nem. Tényleg kíváncsi voltam, de úgy nézett ki elmarad a csattanó, vagy a férjecske se találta a megfelelő választ. Ez amúgy eléggé meglepett, mindig szokta tudni mi és miért kellene legyen vagy történik, nem igazán ismertem nála okosabbat, így ez elég furcsácska volt.
- Akkor miért kellene neked olyan, ami nem túl jó? - kérdeztem rá végül a nyilvánvalóra picit bután is nézve rá. Nehezen ugyan meg kicsit bizonytalankodva, de sikerült megértenem, hogy nincs baj abból, hogy én most így éppen eléggé szeretném őt szeretni és örülnék, ha ő is engem. De sikerült nagyon pici időre csak csendes ücsörgősre venni a figurát, és igazából mire kettőt - talán többet, mert nem vagyok olyan villám mostanság - pislanthatott volna, megint ott csücsültem az ölébe már rá is mosolyogva.
Eléggé lelkesen sikerült a hajával babrálnom meg a szájánál duruzsolnom, amikor pedig beleharapott az ajkamba egy kis morgás után felnevettem. Szerettem mikor ilyen Stitches, az ugyebár nem csak a pofinyaldosásból áll. Vannak a kis kéknek nagy fogai, amiket nem restell amúgy használni.
- Teljesen szuperségesen - mondtam neki végül beszívva az alsó ajkam, hogy aztán a tarkóját cirógatva finoman nézegessem őt kicsit, meg a szép, kék szemeit. Nem mintha sokáig tartott volna, mert elég hamar megint az ajkaira kerültem, annyira beleélve magam, hogy a buksimra se figyeltem, aminek majdnem a koronácska látta kárát. De bizony nem, arról nem beszélve, amilyen sok meg erős hajam van, elég volt picit visszanyomorgatni, és jól bele is gabalyodott. Szerintem már, ha rázom se jön ki, ez pont jó úgy.
- Shhh, a korona marad, arra vigyázni kell - vigyorodtam el még a csók előtt, a kezem pedig azzal egyidőben lassan előrecsúszott az arcára, majd lefelé a mellkasára, hogy végigsimítva a derekára simuljon lassan mindkét tenyerem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710403#post710403][b]Lewy Bojarski - 2017.12.25. 00:44[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Jó, felesleges is volt felhozni az egész nem mondási dolgot, neki nem származna belőle előnye úgysem, azt hiszem. Vagy ha igen, akkor sejtelmem sincs róla, hogy mi lenne az. Bár, az például előny, ha az ember gyereke nem egy akaratos kis szörnyeteg. Ezt mellettem nehéz lesz elérni.
- Hát, előbb-utóbb hasznos lesz. Például a brekilányka nevelésében. Abban biztosan - vontam egyet a vállamon. A buta pofi mellesleg nagyon aranyos volt, jól állt neki, szerettem mikor ilyen kis zizzent volt. De nem sokáig tartott ez az egész, egy kicsivel később már az ölembe is pakolta magát a hölgyemény.
A hajammal babrált elmélyülten, ami nem volt rossz jel, mert ugye ha annyira rossz lenne, gondolom nem érne hozzá, csak várna, hátha magától elmúlik. Helyette az ajka az enyémet súrolta, mire óvatosan megrágcsáltam. Kis morgást követően az asszonykából viszont kitört a nevetés, mire felvontam a szemöldökömet, kis vigyorral.
- Mire fel a nagy nevetés, kisasszony? - érdeklődtem dorgáló hangnemben, holott a megszólítás sem volt már egy ideje helytálló. De azt hiszem, hogy magamnak ezt a luxust megengedhetem időnként.
Még kicsit fel is kuncogtam a szuperséges kijelentésen, de aztán az ajkaimnak ismét jobb dolga akadt, egészen addig, míg a hercinő a koronája után nem kellett kapjon. Kicsit ki is mosolyogtam, shame on me, de aztán közölte, hogy a korona marad, épp, mielőtt megcsókoltam volna ismét. A kacsói az arcomra csúsztak, majd a mellkasomra, hogy aztán a derekamon időzzenek. Aprót szusszantam, alig hajolva el a csókból, de aztán az állához érintettem az orrom hegyét, jelezve, hogy kicsit döntse már meg a buksiját, legyen oly kedves. Apró csókokkal kezdtem elhalmozni a bőrét, néha finoman meg is harapdálva, mielőtt ismét elvigyorodtam volna.
- Marad? Meddig? - nyomtam meg kissé a hangsúlyt a fontosabb kérdésen, mielőtt egy újabb csókot hintettem volna a nyakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710407#post710407][b]Maja Bojarska - 2017.12.25. 01:37[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Nem voltam oda az elképzelésért se, ahogy pedig végre kiderült egy ok, miért is mondhatna nemet a későbbiekben, az arcomra is kiült a reakció. Grimaszoltam, nem túl szépen. A nózimra ráncok csücsültek, a szám is elhúztam, mintha most közölte volna, hogy biztosan baj lesz a brekivel, ha neki nem mondjuk azt dolgokra, hogy ne. Már a de ne-t se szerettem, és biztos vagyok benne, hogy a pocilakó is örökli ezt a szimpátiámat a dologgal. Mernék rá egy csomó finom dologban fogadni.
- Ahham… biztos - mondtam végül kicsit elgondolkodva, vagy legalábbis úgy tettem, de inkább elengedtem. Nem volt ez olyan dolog, amiben szerintem hamar találtunk volna valami jót.
Kisebb-nagyobb fennakadások után végül az ölében kötöttem ki, a lábikóimat ügyesen a combjainak szorítva, miközben hol a hajával, hol a szájacskájával voltam nagyon mélységesen elfoglalva. Bár a zoknija eléggé tetszett, éppen nem tudtam nézegetni, meg közben azért be kellett látnom, hogy a frizura is eléggé jól sikerült. Azt hiszem meg lehetne szokni.
- Seeemmi, aaapu - közöltem elhúzva a szavakat, ahogy még a szemem is megforgattam egy pillanatra. Nem igen volt ez szokásom, néha esett csak meg, de akkor is leginkább viccesen sikerült. Pont úgy, mint a koronám szökési kísérlete. De nem sikerült neki, sőt, a tologatásban olyan atombiztosan gabalyodott a picit göndör tincsekbe, hogy szerintem azt Isten se szedné ki, hiába a vízelválasztós csodák.
A csók közben a kezecskéim elindultak lefelé szépen, lassan, hogy aztán a derekán pihentetve őket cirógassam, miközben elvigyorodva döntöttem el a buksim annyira, hogy nyugodtan közelebb hajolhasson.
- Hát… igen, esetleg. Meddig szabad? - kérdeztem vissza a számra harapva, ahogy nagyokat pislogtam rá elfojtva azt a kis somolygást. A puszitól megborzongva bújtam közelebb hozzá, hogy aztán az egyik kezem vissza csússzon a felső testén keresztül a buksijára, és finoman a hajába markoljon, még a másikkal a felsőjét gyűrögettem az oldalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710409#post710409][b]Lewy Bojarski - 2017.12.25. 02:41[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A grimasz láttán egyből tudtam, hogy nincsen elragadtatva, még egy egészen kicsit sem. Mert ugye voltak Majának arckifejezései, de ebben még egy szemernyi szimpátia sem akadt az ötlet iránt. Nem preferálta, ha a nevelésben túl sokszor hangzott el a nem, ezt a fehérkével kapcsolatban már sikerült tapasztalnom és azt hiszem, nem is igen változik a kicsilány miatt sem.
Hagytam a témát én is, inkább arra koncentrálva, hogy Majus visszaügyeskedte magát az iménti helyére, kicsit meg is szorongatva, hol a hajamnak szentelve a teljes és osztatlan figyelmét, hol inkább az ajkaimnak. A zümizokni elég hamar lekerült a listáról.
- Hogy hívtál, csillagom? - kérdeztem vissza, holott épp elég tiszta és világos volt, de azt hiszem, hogy az arcomon ülő vigyorból pontosan tudta, hogy hogy is van ez. A koronás akció amúgy is közbeszólt, szóval egy egészen kicsit el is terelődött a figyelem. Hamar vissza is igazította a helyére, én pedig nem akartam belegondolni, mi lesz, ha egyszer azt ki kell onnan szedni.
A kezei a derekamra vándoroltak, amit azért nem tudtam csak úgy ignorálni, kissé el is hajoltam, de csak annyira, hogy érintsem az állát, ő pedig engedékenyen meg is billentette kicsit a fejét. Óvatosan cirógatott, miközben én az első csókot nyomtam a nyakába.
- Ameddig csak akarod - mondtam nagyvonalúan, leginkább a nyakába mormolva, aztán pár pillanatra csak nekidöntöttem a fejem, hogy elmosolyodjak. Aztán mikor a keze a hajamba csúszott, ismét finoman megharaptam, kissé lejjebb haladva, hiszen a ruhája nem volt útban. A kezem lassan a tarkójáról leszánkázott a gerincén végig, hogy aztán óvatosan végighúzzam a mutatóujjam a torkán.
- Kirakjam a fehérkét a szobából? - érdeklődtem végül diszkréten, a pillantását keresve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710445#post710445][b]Maja Bojarska - 2017.12.25. 21:30[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Voltak problémák, amik velem jártak. Az egyik ilyen biztosan az volt, hogy nem igazán kedveltem, ha valamire csak úgy nemet kell mondani, vagy sokszor tiltanak az emberek dolgokat. Persze tiltakozni én is szoktam, mint mikor szóba jön, hogy ő esetleg a kanapén aludna. Az csak nem. Talán képes vagyok én is néha azt mondani, de nem igazán szeretem, amíg nem hozza úgy a szükség.
Ha kicsit hajlékonyabb vagyok még, - bár így is ment ez meg az - akkor biztos, hogy lesegethetném a haja mellé a zokniját is, de ez éppen nem volt túl megoldható, ha csak meg nem fordulok az ölében vagy hasonló. De ez nem igazán volt tervben, de egy újabb csók már inkább. Aztán lassan vigyorodtam el lehajtva a fejem picit zavartan úgy nézegettem felfelé rá, de egyelőre csak nem emeltem fel a buksim. Végül közelebb hajoltam a fülecskéjéhez, hogy a nózim az arcának nyomizva előbb végül súgjak a fülébe.
- Ühm, csak azt mondtam, hogy apu - búgtam egészen halkan, mielőtt picit elhajoltam volna az oldalát simizgetve, miután a koronám is a helyére került. Nem igazán szerettem volna megválni tőle és úgy nézett ki, a hajam sincs ezért oda már, szóval mi már kölcsönösen kiegyeztünk mondhatni.
- Akkor mondjuk most is maradhatna - bizonytalankodtam kicsit, mert azért, ha zavarná, csak megpróbálnám kiszedni a hajamból, de örültem, hogy nincs így látszólag. Picit megemeltem a vállaim, amikor a leheletét is a nyakamon éreztem, talán még a libabőr is felszaladt a kezeimen egészen a nyakamig, mielőtt a hajába keveredtek volna ismét az ujjacskáim.
- Szerintem jó lenne… - pillantottam picit oldalra, ahol a mancsosunk heverészett, már amúgy ez sem volt biztosan a nagyfiú szemeinek való, nem szabadna undiskodó lányokat néznie, főleg szuszi-időben. Gondolom. Picit néztem csak lefelé, mert tudtam, hogy ez azért megint azt jelenti, picit odébb kéne mennem. De még előtte a keze után nyúltam elengedve a felsőjét, hogy adjak az ujjára egy puszit, ami az előbb még a torkomnál járt, majd az ajkaira tapasztottam a sajátjaim végül a kékjeibe nézve vártam mi is lesz.
- Sietsz vissza? - kérdeztem meg végül, ahogy egy picit hátrébb csúsztam, hogy lemászizzak majd lassan és amíg ő szépen elküldi alukálni a kutyust, addig ne legyek útban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710528#post710528][b]Lewy Bojarski - 2017.12.28. 03:47[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Megint sikerült zavarba hoznom, mire halkan fel is kuncogtam. Ez a tehetségem sajnos már kissé megkopott, újabban nem láttam annyiszor, hogy elvörösödik és néha eléggé hiányzott is. Szóval az ilyen kis alkalmakat gondosan felvéstem a fejembe, hogy később visszaemlékezhessek rájuk. A suttogásra az ajkamba haraptam egészen kicsit, párszor végigsimítva a szülinapos oldalán finoman.
- Nagyon tetszett - erősítettem meg a nyilvánvalót, egészen mély, rekedtes hangon, mielőtt még kitört volna a korona krízis. Azt hiszem, hogy ez rá a legpontosabb szó.  Igazgatni kellett, meg majd kell vele harcolni, ha egyszer ki kell szedni, de kiegyeztünk, hogy egyelőre maradhat, én pedig az áldásomat adtam rá.
Óvatosan leptem el csókokkal a torkát, rajta pedig még a hideg és végigfutott tőle. Kissé megemelte a vállait, mielőtt az ujjai még a hajamba túrtak volna finoman. Ő is tudta, hogy nem ártana a fiúcskát kiraknom a szobából, mert most is éppen a halat rágcsálta elgondolkozó fejjel. Szóval vártam, hogy akkor most hagyja-e, hogy felkeljek, de egyelőre ez nem történt meg. Helyette kaptam egy puszit az ujjamra, mielőtt ismét az ajkaimra tapasztotta volna a sajátjait. Finoman még egyszer megrágcsáltam, mielőtt még hátradőltem volna kényelmesen, várva, hogy lemásszon rólam.
- Chi Chabada. - Az összes fogam kivillant a mosolyban, amit produkáltam neki. Aztán mikor feltápászkodtam, még nyomtam egy csókot a homlokára, majd a szoba felé indultam, a fehérkét hívva lelkesen, aki gyors és hangos kopogással sietett utánam. Tegnap bevonszolta ide a plédjét, úgyhogy most oda be is telepedett, én pedig bekapcsoltam neki az akváriumot a tvn, ha esetleg elunná, hogy kibámul az ablakon. Még megdögönyöztem a fejét, mielőtt kimentem volna, az ajtót becsukva magam után, de erről már nem igen vett tudomást. Szóval nem sokkal később fel is bukkantam a nappaliban.
- Később még le kell vigyem pisilni a parkba, deee most a tiéd vagyok  - közöltem végül, mielőtt visszaültem volna a kisasszony mellé. - Üm, hol is tartottunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710582#post710582][b]Maja Bojarska - 2017.12.29. 00:43[/b][/url]

#Puhaság |15. első percei | München, Németország

Nem túl vicces, mikor az ember kicsit össze meg olyan teljesen meg is zavarodik. Éreztem, hogy most is sikerült kicsit jobban melegem legyen, mint kellene, a pofimon főleg, ezért is nézegettem lefelé, de aztán csak odahajoltam. Tudom, hogy nem rossziból nevetgél és azt is, hogy nem vagyok bajban, sőt, igazából a válaszából tudtam, hogy éppen ellenkezőleg. Aprókat doboltam az ujjaimmal a hátán, ahogy karoltam, mielőtt kicsit mosolyogva magunk közé fel nem néztem rá végül.
- Igen? Maradjon? - kérdeztem kicsit motyogósan, bár ez egészen máshogy volt kérdéses és bizonytalan, mint a koronám helyzete, de azt hiszem egész hasonló is valahol. Csak ezzel nem lesz olyan nehéz dolog, ha a végén távoznia kell, ellenben a fejdísszel. Éreztem, hogy eléggé benne van már a hajamban ahhoz, hogy több csuszin ne aggódjak, ha kicsit jobban nekiesem annak a puszihadnak, viszont ezzel egyidejűleg az is felmerült bennem, hogy így később se leszünk túl jóban. Csak ez éppen nem annyira érdekelt. Lassan csusziztam el tőle, majd nem villám tempóban, de azért igyekezve lemásztam róla.
- Bootifa - mondtam neki elvigyorodva, még a szemeim is kicsit összehúzódtak és ott volt mellettük is, nem csak a pofimon az a gödröcske. Szóval szépen kivártam a sorom, még Voltnak fellőtték a pizsit. Csendesen néztem utánuk, egyszer felém is nézett a fiúcska, integettem neki meg küldtem egy puszit, amire csak megrázta a halacskát a szájában.
Nem tartott olyan sokáig, én meg türelmesen csücsiztem odakint kicsit eligazgatva azt a hálóingnek nem nevezhető puha felsőt, ami rajtam volt, mert elcsúszkált, de mire felnéztem, már érkezett is életem férfija én meg nagyon szépen mosolyogtam rá, mikor mellém ült. Bólogattam párat, hogy hát igen, azt muszáj, én is voltam vele délután, csak velem már nem annyira szeret, mert már nem futkározunk annyit. Vagyis én nem utána, így meg nem tartja viccesnek.
- Hát ühm, nem is igazán tudom… - grimaszolgattam a szájammal, aztán közelebb csúszva a tenyeremet a mellkasára simítottam, majd óvatosan lefelé csúszott a felsőjén, én meg előbb az állához dörgöltem a buksim, majd megcsókoltam, ahogy oldalra fordulva térdeltem mellette a kanapén. - Talán itt… deee nem biztos, apu.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=710745#post710745][b]Lewy Bojarski - 2018.01.02. 00:20[/b][/url]

Éééééén |15. első percei | München, Németország