37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 23. 12:15 | Link

my only one 💗
kinézési
Nálad *-*, München, Németország ♥


Egy pillanatig csak lustán mocorgott, aztán végül legalább pár bólintást megejtett, hogy beleegyezően pihegjen tovább. Igazság szerint az egyik kedvenc elfoglaltságát űzheti jelenleg is, miért akarna mást? Ez még az evést is tökre képes felülírni, bármikor. Étel nélkül amúgy is elég sokáig bírja a normál ember, meg a normáltalan is viszonylag. De a tortára azért kíváncsian csillantak a szemei.
- Ühhüm, remélem. Küüülönben anyu is boldog szülinapot kíván. Csak ezt valahogy elfelejtettem út közben…
Tökre érthető indokai voltak, hogy onnantól ahogy belépett eszében sem volt ez. Bár ő azért nem szeret aranyhalat játszani. Másfelől meg ez azért elég érdekes, kezdi azt hinni Maja, hogy elült minden és most már tééényleg csak mindenből a jó maradt. Bár azért még van pár dolog, ami biztos nem hoz majd felüdülést. De ez is az egésszel jár.
- Bizony, még úgy két-három koreográfiát le tudnék táncolni is, ha akarok.
Vezette elő nagy meggyőződésével, sőt, egy pillanatra arrébb is csusszant, hogy Lewy mellett és ne rajta kezdjen el ficeregve szemléltetni is, aztán nevetve karolta át újra. Fekve nem igazán mutat jól a legtöbb mozdulat, legalábbis azok biztos nem, amik nem járnak valami akrobatikus dologgal.
- Hááát jó - mondta, miközben félrebillentett fejjel figyelte a kotorászást. Nem igazán sikerült nagyon messzemenő gondolatokba vetnie magát, így totál üresben bambult maga elé, még az a bizonyos dobozka elé nem került. Mosolyogva sütötte le a szemét, aztán mikor kinyitotta nyúlt csak a dobozka felé. Még jó, hogy ezzel nem úgy kezdi, mint a kindertojással, hogy fogja, megrázza mi van benne, aztán nekiesik, mintha az utolsó darab lenne a földön. Khm. A kezdeti mozdulat megvolt hozzá, hogy úgy tegyen, de végül nem rázta meg. De most nagyon aranyosan csak tartogatta kicsit, aztán a lengyelre pillantott és visszafekve hozzá kettejük közé tartva nyitotta ki.
- Hűűűű, de gyönyörű.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 24. 11:14 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Bármennyire is imádom Vesznát, amiért egy ilyen lányt adott a világnak, abban a pillanatban, ahogy Maja kimondta, hogy a majdnem-anyósom boldog szülinapot kíván, kitört belőlem a nevetés, amit alig bírtam visszafojtani. Szóval a kezembe temettem az arcom és vártam, míg a retardált hangáradat egyszer csak abbamaradt és már csak nyomokban rázkódtam.
- Lehet, hogy ezt nem személyes sikerként könyveled el, de én személy szerint nagyon örülök, hogy nem valahol... közben ejtetted meg ezt a kijelentést. - Mert ugyebár mikor éppen ilyesféle elfoglaltságod van, az utolsó dolog az anyósod, amire gondolni szeretnél.
Közben amolyan takaréklángra kapcsoltam magamat és óvatosan cirógattam a vállát meg a hátát felváltva, mintha ez bármin is változtatna. Igazából csak jól esett és kissé meg is nyugtatott. Azonban felvont szemöldökkel figyeltem, ahogyan odébb csúszik és valamit itt mocorog, de aztán rövid úton ismét a karjaim közt pihegett, ezt pedig örömmel konstatáltam.
- Tudom, hogy nagyon profi vagy, meg minden, de azért csak óvatosan. Még a végén kitalálsz valami újat azok számára, akik lusták kimászni az ágyból! - villantottam rá ezer wattos mosolyt, az a bizonyos bugyiolvasztó... lenne, ha lenne, de nincs, erről lapozhatunk is.
Ezek után rajtam volt a sor, hogy egy kicsit odébb pateroljam, nem azért, mert meguntam, pusztán szeretetből. Ugye, Lewy? Pár pillanatig keresgéltem a fiókomban, ami újabban egész sok kacatot felhalmozott, de aztán megtaláltam a keresett tárgyat. Óvatosan a pofija elé helyeztem a párnára és már-már látni véltem azt a bizonyos mozdulatot, amivel erősen megrázod a hang miatt, de végül nem történt meg. Kettőnk közé tartotta a dobozt, majd felnyitotta, bár nekem nem sok újat mutatott vele, vagy két órát ültem az ékszerboltban és majdnem eldobtam a hajam a stressztől. Nem azért, mert olyan idegesítő a vásárlás, csak egy óra és negyven percen át tanácstalan voltam, az pedig megviseli a szervezetemet.
- Tetszik, kicsim? - kérdeztem kis mosollyal, megcirógatva az arcát,  figyelmesen tanulmányozva az arcát. - Csak mert, ha nem, még választhatsz egy másikat...
Na, nem egészen így működött, de Lewy-a-sztárt ezzz nem különösebben érdekelte.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 24. 15:54 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Kivételesen nagyon nem ment az ártatlan és értetlen tekintet egyszeri fenntartása, ugyanis sikerült pontosan felfognia Lewy reagálását, bár azért kivárta, hogy lett ilyen vicces. De azzal egyidejűleg, ahogy beszélt, Maja csak felhúzta magán a takarót, hogy már csak a feje búbja látszódjon ki, miközben elnyújtottan vinnyogott kicsit. Aztán mikor már a szavak jöttek kilesett alóla kicsit zavarban ahogy ebbe belegondolt úgy jobban.
- Ahjjjjjjjjjjjj….nem, nem, nem….nem így, nem, nem, mármint mikor megjöttem kellett volna.
Végül kifújta a bent tartott levegőt, aztán inkább csak nyugton maradt. Legalábbis viszonylag, a kis táncszemléltetés egy amolyan kivételként be lett iktatva, de ezzel se akart túlzásba esni, nem a nagy pattogás híve pillanatnyilag, sokkal-sokkal jobb dolga van annál. Apró nevetéssel rázta meg a fejét, hogy esze ágában sincs ilyet elkövetni, viszont nagyon kíváncsi lett.
- Pediiiig biztos menő szobáskoreográfiát lehetne csinálni lustáknak. Mármint így… mindegy.
Nagyon szépen pillogott a kutakodás és a doboz érkezése pillanataiban, aztán azzal együtt borult vissza a puha ágyikóba. Pillanatnyilag az sem zavarta, hogy a haja mindenfelé volt, és ő maga is húzta, ahogy éppen rosszul ráfeküdt. Egy pillanatra meg is emelkedett a csípőjével és a felsőtestével, aztán teljes figyelmét a vőlegényének szentelte. Igazából itt ő a szülinapod, nem Majának kéne bármit kapni, de tuuudja, hogy vannak, amik nem képezik vita tárgyát. Vagyis például az előkerült gyűrű ilyen. Már a teaházban tisztázták, hogy ez mindenképpen jön. Bár azt nem, hogy Maja lát, a kis ékszer meg győz. De így van bizony.
- Ú nagyon-nagyon. Csoda szép, tiarááááás. - nyünnyögte, ahogy az ujjával meg is tapizta. Eközben a lengyelre pillantott, majd vissza az ékszerre, csak olyan biztosítéknak, hogy azért még minden a helyén van. Még mindig nehéz volt azért teljesen elhinnie, hogy ez a minden jó van neki. Ő már attól nagyon boldog volt, hogy itt szuszoghat mellette. Aztán egy kicsit rövidebb csók kíséretében takaróstól felcsücsült és rávigyorgott a száját harapdálva, nyújtva felé a kezét.
- Felhúzod?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 25. 00:53 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Kicsit meglepett, hogy azt az otromba imént elsütött tréfámat másodpercek alatt a jó vágányra terelte, de attól még nem lett kevésbé vicces. Tényleg nagyon gáz helyzet lett volna, hogy éppen a felsője pántjába akasztom az ujjaim, hogy lejjebb húzzam kicsit, ő meg benyögi, hogy anyuka boldog szülinapot kíván. A vinnyogást azonban nem teljesen értettem, szóval megvártam, míg a takaró lekerült a buksijáról és a füléhez hajoltam kis vigyorral.
- Megismételnéd ezt kicsit több átéléssel, esetleg egy árnyalatnyival mélyebb hangon...? - súgtam a fülébe a kérdést, de aztán elhajolva ismét csak kuncogtam egy sort. Vannak pillanatok, mikor nagyon szeretnék jó lenni, de egyszerűen képtelen vagyok rá, mert annyira magas labdához van szerencsém. Szóval végül a plafont bámultam pár pillanatig.
- Nyugi, értettem, csak szívattalak kicsit. Tudod, hogy jól esik - közöltem elégedetten önmagammal, a helyzettel és leginkább vele. Sokkal neccesebbnek képzeltem el ezt az elsőt. De ha van energiája és indíttatása rá, hogy épp új táncot találjon fel, alighanem nagyjából rendben van.
- Oh, én hiszek neked. Biztos összehoznál valami királyt - pillantottam ismét rá, kész, ennyi ideig kötötte le a plafon a figyelmem, Maja túlságosan is gyönyörű volt így. Talán éppen ezért is jutott eszembe, hogy hoppá, nekem még beteljesítendő ígéretem van. Aztán elővettem a kis dobozkát és megvártam, míg megnézi saját maga az ékszert. Talán még levegőt is elfelejtettem venni pár pillanatig, de aztán kijelentette, hogy tetszik neki, én pedig egy elterebélyesedő mosoly kíséretében fújtam ki a bent szakadt sóhajt. A kedvesem ezt az időt arra használta, hogy ülő helyzetbe tornázza magát, majd egy csókkal jutalmazta, hogy - jó voltam? aligha -, meg sikerült lepnem. Egy pillanatig hezitáltam, de aztán viszonylag gyengéden viszonoztam, mielőtt még elhajolt volna.
- Aligha, nem jó rám - közöltem csibészes vigyorral, hogy aztán kivegyem a dobozból és a bal kezem finoman a csuklója alá támasztottam, majd az ujjára csúsztassam a gyűrűt, csillogó pillantással figyelve az arcát. - Nem féltem, bíztam már rád értékesebbet is és... elég szépen gondját viselted...
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. március 25. 00:57
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 25. 03:10 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Nagyokat pislogva bukkant elő a takaró alól, és amikor Lewy suttogni kezdett neki csak összehúzta magát. Inkább nem szólt semmit, összecsukta a száját, mielőtt mééég jobban bármibe belekeveredik, akkor is, ha ezen a kedvese igen jót szórakozott. Bármennyire tisztában van ezzel, ő mindig képes újra és újra zavarba jönni, vagy egyszerűen csak elveszni a dolgokban. Ez nem olyan, amit ki lehet nőni, vagy el lehet hagyni. Egyszerűen belé van kódolva és ezzel együtt kell élni. Aztán fellélegezve pillogott minden felé, még el is mosolyodott, hogy jól van az úgy, nem tervezett ettől lelkileg összeomlani, de azért mégsem úgy értette és ennek muszáj volt hangot adni. Nem hanghatást, azon átlépett, mielőtt visszatér.
- Helyes, mert szerintem is. Különben már elég régen csináltam egyedül koreográfiát vagy bármit, a legtöbbet betanítják, mert túl sok a kötelező elem és így néha elég uncsi is jelenleg. Szóval a kreativitásom csak várja, hogy hopp, előhívják.
Mormogta végül végig, kicsit el is terelve a saját gondolatait más irányba. Nem nagyon akart idáig belegondolni, de rá kellett jönnie, hogy jórészt csak ez a hobbija volt, ami neki inkább magát az életét tette ki, ezt szerette, ezt imádta. Nem volt más opció vagy más személy. Most pedig rájött, hogy igazából egész más az, az szenvedély és életforma. Az meg, amit ragaszkodás és szeretet címen valóban adni tud, mindet borítja adagonként a mellette fekvőre. A gyűrűt figyelve kezdett visszatérni a kalandozásból, majd fel is ült átmenetileg.
- Tényleg? Pedig azt hittem magadnak vetted… - megforgatta a szemeit, de a nevetést visszafojtotta végül. A tekintete a kezeiken ragadt még oldalra billentette a buksiját, és úgy vigyorodott el.
- Olyan nagy és értékes dolog, amire vigyáznom kellene, egyelőre nincs raktáron több, ugye? - Aggodalmasnak hathat a kérdése, az is. Ismerve magát erre a kijelentésre azért elég sok rémkép csúszott elé, annak kapcsán mi van, ha elhagyja, leesik, elfelejti valahol visszavenni és ott felejti. Totál káosz tud lenni, borzasztó. Ennek ellenére, vagy pont emiatt, különös figyelmet szentel most is pár percig neki. Aztán arrébb araszol, még összeütközik a lábuk aztán vigyorogva fekszik rá szerencsétlenre, hogy átkarolva szuszogjon tovább csak úgy.
- Azért Stitch is kényelmes, de ííígy jobb. - Kicsit motyogott, de a nevetést visszatartva meg sem moccant.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 26. 05:05 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Igen, bármennyire szemét is a részemről, imádtam, mikor zavarban volt. Képes voltam rá, hogy ilyen helyzetbe hozzam és ezzel rendesen vissza is éltem. Nem fogom azt hazudni, hogy nem élveztem, mert sajnos de. Méghozzá úgy nagyon.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem figyeltem rá, mikor a kreativitásáról beszélt, csak nem teljesen itt jártam fejben. Az nem azt jelenti, hogy nem értettem meg a problémáját.
- Ez ilyen, schatz... ettől még biztos vagyok benne, hogy profin csinálod... - közöltem széles mosollyal. Mert hát, ez olyasmi volt, amit tényleg nem tagadhattam. Már akkor is büszke voltam, mikor a meccsükre kimentem, pedig aztán még sérült is volt. Na, bumm, ez ilyen, rossz hatással van rám ez a nő. Egészen emberi viselkedést tudok produkálni, ez pedig nem illik egy félistenhez.
Ahogy a házasodás sem, és na tessék, mégis én húztam gyűrűt a takaróba burkolózott gyönyörűség ujjára itt mellettem. A kijelentését pedig egy "kecses" legyintéssel díjaztam csak. Ha magamnak vettem volna gyűrűt, azt hiszem, az kissé más stílusú lett volna.
- Nem tudom, nem szeretnéd? - kérdeztem szórakozottan, az ajkaimhoz húzva a kezét, hogy aztán apró csókot nyomjak rá és szélesen elmosolyodva engedjem el. Egyelőre nem volt tervben semmi más értékes és sérülékeny dolog, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Ha pedig én nem tudom, akkor valószínűleg nincs.
Végül a hölgy rám pakolta magát, amit én egy amolyan "komolyan gondoltad?" pillantással díjaztam, majd a derekát átkarolva kissé még jobban magamra pakoltam.
- Persze, hát, ő azért kicsit más súlycsoport - nevettem fel kicsit. elsimítva egy hajtincset az arcából. - Nem kéne felöltöznöd...?
Ez a kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, mikor az ujjaim végigkalandoztak a gerince mentén, végül a hajába futtattam őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 26. 22:54 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Ahogy a megeredő nyelvére féket tett és a gondolatai között lavírozott, úgy a szobában nézett körbe újra és újra. Igazából öltözködésnél már ezt-azt megnézett, de még mindig furcsa volt neki. Az évek alatt elégszer került új helyre ahhoz, hogy a szobáit csak részletekben sajátítsa ki. Van egy-egy falrész, ami tele van nála képekkel, emlékekkel. Meg dobozok és ládikák, ugyan ezen célra. De mind készen arra, hogy megint tovább álljon velük valamerre. Tudta, hogy nem ez az egyetlen otthona Lewynek, mégis ő úgy tekintett rá, hiszen pontosan olyan sajátosnak látta. Azon kívül pedig megosztott vele, ami olyan hidegrázósan, de kellemesen fura volt. Ezt a helyet már örökre a buksijába véste ma, és nem csak azért, amit látott.
- Nem úgy értettem, csak azért azt hiszem mindketten tudjuk, hogy a figyelmem néha naaaagyon véges, és a drága vagy amúgy értékes dolgokra meg szeretnék vigyázni. A kettő meg ütheti egymást.
Lebiggyesztett ajkakkal figyelte a saját magára tekergetett takarót, de aztán mosolyogva pillogott és kényelmesedett el a vőlegényén. Nem, egy percig sem érdekelte, hogy ennek örül, vagy nem, vagy esetleg zavarja-e. Csak ez így jó és pont.
- Hát, valóban, ő puha, meg sokkal-sokkal kékebb, meg jó nagyok a fülei is. És durvábban vicsorog, meg van olyan kis farkincája. Bár a haja ugyan úgy tud össze-vissza állni, az mondjuk ari. - Természetesen mindeközben kicsit felemelte a fejét, hogy a kékekbe bámulva magyarázhasson, még a mellkasát simizve kicsit összevonta a szemöldökét. Már persze a számára költői értelmet kapott kérdésre.
- Kéne? - Mert ami azt illeti, számára a további lustálkodás - az evési kényszert is leküzdve - nagyon szimpatikusnak tűnt. Az öltözködés meg, magához képest is alul volt… takarva, pedig nem szokott túlzásba esni otthon sem. Aztán végül a szomorú kiskutya tekintetével nyomott egy csókot a kockákra és leküzdötte magát róla, meg az ágyról, hogy közelebb piszkálva a táskáját úgy tegyen, mint aki ezzel most nagyon foglalkozik. - Hááát jó, ha azt mondod, apu.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 26. 23:32 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Tény és való, hogy sosem voltam röghöz kötött. Ahhoz túlságosan is kviddicses vagyok, aki utazik a világ minden pontjára és sosincs otthon, nem találja azt az egy bizonyos helyet, amit komolyan a sajátjának nevezne. Hát a legtöbb házam - mert bizony akadt egy pár -, nem igazán tükrözött vissza semmi olyan egyedit, ami azt sugallta volna: ide tartozol.
Ez azonban nem volt igaz Münchenre, ezt most már kicsit több, kicsit más volt, mint a többi. Egy ideje már nem a bőröndből éltem, ami a gardrób hátuljában lapult hónapokon át.
- Igen, tisztában vagyok a defektjeiddel, de nem érdekelnek. Szeretlek, így, ahogy vagy, tudod... - mosolyodtam el halványan, elsimítva pár tincset az arcából és óvatosan a fülé mögé tűrtem, hogy aztán azokba a gyönyörű barna szemekbe bámuljak. Az emberek sosem értették, miért élek úgy, ahogy, minden lehetséges lépésemet megkérdőjelezték, hogy miért töltöm az éjszakáimat más emberek mellett, más helyeken. De ha valaha megkérdezték volna, miért teszem, a válaszom az lett volna, hogy nem tartozom senkihez, hogy próbálgatom, meddig tart meg a jég. Minden egyes lépésem ide vezetett, s éppen ezért egyetlen választásom sem bántam. Most már nem érdekelt, hol vagyok, mert ameddig mellettem volt, otthon éreztem magam.
- Én is tudok vicsorogni, de nem mutogatom a fogaim. Még a végén megtalál valami hibbant fogorvos - villantottam meg a colgate-reklámba illő mosolyom, aminek a szépsége főleg a két hegyes szélsőből csillant vissza. Maját kivételesen nem bántottam, éppen ezért kérdéses is, mennyire tűnt fel neki.
Az orvtámadására viszont az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam azt a bizonyos sóhajt, majd egy félig morranás-félig nyögés kíséretében csúsztam az ágy szélére, hogy a derekát átkarolva visszacibáljam finoman az ágyra.
- Rettenetes vagy, tudod...? Ha nem féltenélek alapban, alighanem... - elhallgatva rosszalló fejrázásba kezdtem, majd visszarángattam magunkra a takarót és az arcom a hajába temettem.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 27. 00:37 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Mindazok ellenére, hogy valóban tisztában voltak mindketten azzal, Majától a legtöbb esetben mi várható, sokkal nyugodtabb volt így a navinés lelke. Ő nagyon rosszul érezné magát, és biztosan tiszta lelkibeteg lenne, ha bármit, amit kapott, elhagyna, elfelejtene, elveszítene vagy valaki elvenné tőle. Soha nem volt a drága holmik híve, ha őszinte akar lenni, a legértékesebb dolgai otthon voltak és valahogy a mindannapjaihoz kötődtek, nem volt bennük semmi extra. Nem is vágyott másra. Most meg azért teljesen máshogy kell állni ehhez, ha szépen fel akarja venni a fonalat. Szereti Lewyt, akkor is szeretné, ha nem lenne befutott sztár, mert őt ez nem érdekli. Bár azt nem tudhatja, akkor is ilyen lenne-e.
- Jó, de Stitch ilyen… máshogy elvetemült. Tuuudom, hogy te se vagy semmi, de érted, na. Nem szereted a fogorvosokat? – Ez egy komoly kérdés, mármint tényleg érdekelte, még a fejét is oldalra billentette, ahogy kérdezte. Közben viszont már ahhoz gyűjtötte az erőt, hogy feltápászkodjon, vagy legalábbis elkezdjen. Bár elég látványos „én bizony nem akarom ezt” produkciót nyújtott mellé. Egy pár pillanatig csak grimaszolt, de mire lehajolt volna, hogy előhúzza a kiszemelt fehérneműt, már érezte a kart magán, vigyorogva nézett a kedvesére, aztán beharapva ajkait borult vissza az ágyba engedelmesen.
- Nem iiiis. - Részben valós tiltakozás volt ez a részéről, mert egyáltalán nem érezte úgy, hogy olyan nagyon rossz dolgot tenne, másrészt érezte mennyire komoly ez, így csak viselte a dolgot, közben átkarolta, hogy hozzábújhasson. - Szeretlek, édes vagy.
Susogta, miközben kicsit elhúzódott, hogy egyik kezével megkeresse a lengyel arcát, aztán miután végigsimított rajta egész közel húzódjon, végül egy vigyorgós kör után összeérintette a nózijukat, majd mielőtt bandzsit és átmegy teljesen abnormálisba inkább megcsókolta.
- Ééés te vagy a szülinapos, szóóval szeretném tudni mit szeretnél még csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 27. 02:40 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Az sem minden nap történik meg az ember fiával, hogy egy kék kísérleti lényhez hasonlítják. Látszólag ebben a kis felsorolásban neki volt a számláján a több pozitívum. Még a végén kénytelen leszek kiszállásolni az ágyból, mert felhúzom magam és csak ott nyünnyögök, hogy hát de én is itt vagyok, szeressen már...
Erről a témáról gyorsan lapoztam is, mielőtt még jobban belemerülök, hogy miben vagyok rosszabb egy kék fiktív kutyusnál. A kérdésre koncentráltam, próbáltam minden múltban történt esetet felidézni, majd bizonytalanul megráztam a fejemet.
- Nem, nem szeretem őket... Mindig ajánlgatják, hogy hipp-hopp rendbe raknak, de én nem akarom, hogy megjavítsanak, ez a szexepilem. Ha nem akarom, úgysem látszik, hogy hegyes - vonogattam meg a vállamat lazán. Amúgy tényleg nem szerettem, hogy ezzel piszkáltak, ha az olyan, akkor az olyan, nem kell mindennek tökéletesnek lennie.
Végül, mivel ha nem is szándékosan, de sikerült kiprovokálnia, hogy visszarángassam magam mellé és a hajába fúrtam az arcom, szorosan átkarolva. Jó volt így, nem kell mindig pörögni.
- Én is szeretlek, de nem vagyok édes - hüppögtem a tincsei közé, hogy aztán kicsit próbáljak is megszabadulni tőlük. Szép, szép, de nem finom... Ő is talán erre gondolt, mert megsimizte az arcomat, aztán kiprovokálta, hogy kicsit bandzsítsak rá. De a csók legalább kárpótolt.
- Első sorban a tortát szeretném, amúgy meg nézhetnénk valamit... ha akarod, akár mesét is, nekem mindegy - vontam meg a vállam kis mosollyal, majd kimásztam nagy nehezen az ágyból és egy alsógatyát előhalászva reeeeeettenetesen felöltöztem. - jössz...?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 27. 03:13 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Fontolgatta már, hogy ideje megint összecsukni a száját és inkább visszatérni a hallgatáshoz, ami hónapokkal ezelőtt még nagyon jó és hasznos barátja volt, de nem sikerült tökéletesen. Bár legalább a kis szörnyike kivesézéséről letett. Szereti azt a kis kékséget, de be kell vallania, hogy Lewyt sokkal, de sokkal jobban, így vélhetően előbb vagy utóbb átcsapott volna a dolog, valami egészen bizarr dicsérgetésbe részéről, az pedig most várhatott, igazán.
- Csúnyák, hogy ilyenek. Én mondjuk egyik orvost se kedvelem, mindegyik olyan csúnyán tud nézni, ráadásul tökre nem hiszik el az embernek, amit mond. Meg elég félelmetesek is.
Miközben beszélt akaratlanul is a drága fogait vizslatta, már amennyit látott belőle, de aztán a tekintete talált magának más érdekességet helyette. Hogy még a fogakon is így le tud ragadni, az művészet. Bár ezen kívül komolyan gondolta, amit eldünnyögött. Igazság szerint tényleg nagyon nem csípi az orvosokat, a gyógyítókat se. Mindkét világban barbárnak és agresszívnak érzékelte őket eddig. Mikor az anyja muszájból elrángatja egyikhez vagy másikhoz, meg ugye a versenyigazolásokhoz is kell, elviseli, de semmi több, ha lehet.
Közben elég gyorsan változnak a hol itt, hol ott viszonyok, ami azért elég mókás és őt kellően szórakoztatja. Még az ellenkezés is, hát, ha nem akar az lenni, akkor nem. Ettől még Maja nem fog nagy problémázás közepette ellenkezni. Kicsit eligazgatta a haját a csók előtt, aztán inkább megérdeklődte mi legyen.
- Háááát, nagyon vonzó kisajátítani az ágyadat is, de igazából most én is ennék. - Őszintének mindig őszinte, így most is, látványosan megsimizte a takarón át a pociját, aztán felülve pillogott a táskája felé, hogy na akkor ennek még egyszer neki kéne futni. Az ágy szélére csúszva előhalászta az előbb kinézett bugyit, meg kihúzott egy pólót.
- Ühhüm, fél pillanat és mehetünk. - Viszonylag gyorsan véghez vitte ezt a sok ruhafelhúzást, aztán a haját felkötve battyogott Lewyhez, hogy átkarolja, majd elindult kifelé, bár egyelőre eléggé vakon volt. A kezére pillogott, hiszen bármennyire is próbálta természetesnek venni, azért még új volt, hogy ott virított az a gyűrű. Egyébként se viszi túlzásba, ha nincs alkalom az ékszereket, de egyre több állandó kiegészítője lesz most már, amiket meg büszkén visel.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 27. 05:12 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Persze most, hogy felhívtam rá a figyelmet, már alaposabban szemügyre vette, ahogyan megcsillogtattam a hegyes fogacskáim. Ez ilyen, van, szinte senkinek nem szúr szemet, aztán jönnek a nyomorult fogorvosok és egyből le akarják reszelni, meg occó lesz. Hát nem, köszönöm, tök mindegy milyen occó, attól még szeretem.
- Igen, elég para az összes, de azért nem utálom őket, egy párszor már összeraktak cafatokból... - csúszott a kezem egy fájdalmas grimasz keretében a mellkasomra, majd elkaptam onnét, mintha megégetett volna. Pontosan emlékeztem rá, milyen érzés volt akkor és azt hiszem, egy kicsit felkavarta a gyomromat a gondolat, hogy esetleg megint olyan lenne...
Végül egy kis huzavona után sikerült megegyezésre jutnunk a leányzóval, azt illetően, hogy mi is legyen a további program. Én a torta után vágyakoztam kicsit, ő meg éhes volt, hát tényleg kénytelen voltam legalább egy alsógatyát felrángatni. Egy pólót is a vállamra dobtam, de azt már csak inkább a rend kedvéért.
- Nem sietek sehova - közöltem őt figyelve pár pillanatig, ahogy magára cibálja a pólót is, majd szélesen elvigyorodtam. A sötétben kissé nehezebb volt navigálni idekint, de végül a konyhába érve felkapcsoltam a kisebb villanyt és magamra rángattam a pólót is. - Mit kérsz?
Közben azért, míg ezt megálmodja, én vettem elő kést meg tányért, sőt, fene az eleganciám, még villát is a tortához! A gyertyát már az érkezésekor elfújtam, így ilyen jellegű probléma nem akadt, egy elkattintott fénykép után meggyilkoltam a sütit.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 27. 15:00 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Tulajdonképpen nagyon csinos fogai vannak a kviddicses szupersztárnak, szóval nem is nagyon érti az orvosokat. Mááármint oké, ezek ajánlgatnak mindent, mint a fogszabályzó és társaik. Közben Maja persze fejben kicsit eltévedt és billegtetve a fejét hümmögött még, magában énekelte, hogy ’mossad meg a fogad reggel és este, hogy ne lyukadjon ki, kár lenne érte. 3 perc az egész, látod nem komoly, mindenkinek jár a Hollywood mosoly! Sőt, a végét már majdnem érthetően motyogta, el is nevette magát közben. De ez nem tartott sokáig lebiggyesztett ajkakkal csúszott közelebb és lehelt csókot az ajkaira, még bele is borzongott a ténybe, nem akart volna ilyennek sokszor tanúja lenni, pedig ismeri a kviddicset, elééég jól.
- Azt nagyon jól tették.
Közben erőt vett magán és a programot hallgatva rá is szánta magát a mozgásra, meg a ruhakeresésre és végül az öltözésre is. Hogy mik vannak! Lassan sietett (már ha létezik ilyen), aztán kiküzdötte a haját a felső alól, összekötötte és minden rendben is volt. Kibotorkált kissé bizonytalanul Lewy mögött, mert amúgy is béna tájékozódó, nem még idegen helyen és sötétben. Aztán a konyhába érve kis idő után talált magának egy szimpatikus helyet és lecsüccsenve nézte végig a pakolászást.
- ú, ezt itt. - Azzal a lendületével le is lopott egy epret a tortáról a lehető legnagyobb vigyorral, és igyekezett a tejszínhabbal nem leenni magát közben. Ez már túl sok koncentrációt igényelt. Szerencsétlen torta a végét járta a kés után, de ezt cseppet sem sajnálta, ez volt a sorsa.
- Meeg talán valamit inni, de ráér, előbb kóóóstold meg. - Azzal az egyik tányért meg villát felé tolta, hogy na, ugyan már, hajrá.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 02:53 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Maja láthatóan elkalandozott másfelé fejben, de nem zavartattam magamat, elég jól éreztem magam így is vele. Mármint komolyan, az összes tikkjére szükségem van vele együtt, különben a nő nem is lenne teljes. Aztán mit csináljak egy olyan nővel, akit nem is ismerek? Na, ugye.
A csókot követően halvány vigyorral megcirógattam az arcát, hogy aztán valami kellemesebb víz felé evezzek gondolatban és elűzzem azt a bizonyos emléket, ahogy végigcsúszott a kezem a gyógyuló csontokon.
- Igen, határozottan... - bólogattam kicsiket pár pillanatig, hogy aztán nagy nehezen rávegyem magamra a bizonyos mozdulásra és még némi ruhát is felöltöttem, mielőtt a lánykámmal a konyha felé botorkáltam volna a sötétben. Ebben mindig van valami vicces, valami ami a régi időkre emlékeztet. A félhomály, az a delírium közeli állapot, valahogy alig bírtam komoly maradni.
Az ellopott epret nem nehezményeztem, pont belefér, csupán arra vette a fáradtságot, hogy az ajka széléről letöröljem a leheletnyi tejszínhabot, majd lenyaljam az ujjam egy kacsintás keretében.
- Hm, mit szeretnél? Gyümölcslevet, kólát, epres vizet, pezsgőt? - kérdeztem elgondolkozott arccal, aztán nem sokkal később kinyírtam a tortát, majd vágtam két szeletet és a tányérokat az asztalra pakoltam. Amennyiben választásra jutott az üdítőt illetően, azt is szervíroztam egy nagy pohárban, nehogy nekem kiszáradjon. Csak ezután raktam oda mellé még egy széket, hogy aztán az ölembe húzzam a menyasszonyom. Csak sikerült eljutnom odáig, hogy megkóstoljam a sütit.
- Finom... határozottan rohadtul jó lett - bólogattam elégedetten, a szabad kezem a dereka köré fonva. A süti nem igényli mindkettőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 03:39 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Az elképzeléstől is próbál mereven elzárkózni, hogy esetleg valami nagyon-nagyon-nagyon komoly történik egyszer odafent a magasban. Olyan, amihez kevés egy csúnyán nézős doktor néni vagy éppen bácsi; esetleg a varázsvilág legtöbb csodája is. Ez elborzasztó és marhára lehangoló is, ami most biztosan nem a legjobb lenne. Próbál ó lelkes maradni, de egyre több olyan jut néha eszébe, amitől inkább megrémül, mintsem örül, hogy hopp, ilyen is van. Bár most talán a helyzetnek, vagy az igyekvésnek hála, a koncentrációja nem tud erre kiterjedni, így minden porcikájában boldogan lépeget mezítláb a padlón egészen a konyháig. Egy tanácstalan sóhaj kíséretében ráncolta össze a homlokát és pillogott Lewyre. A kacsíntásra szélesen elvigyorodott a fogait is megvillantva, csak aztán kezdett bele.
- Hátőőőizé. Epret már csóriztam. Kóla, pezsgő? De azt csak saját felelősségre adhatsz, mert aludni akkor tuti nem fogok, és akkor te se tudsz.
Milyen kis okod okfejtések hagyják el néha Maja száját, az az igazán meglepő. Bár előbbi felpörgeti, utóbbival még mindig nem tudja hányadán áll. Olyan ritkán van ilyenekhez köze alapesetben. Bár Lotti meg mindig azt mondja, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. Sosem érti igazán. Látványosan bizergálja az asztalt aztán végül, ha nagyon kell, rábök a kólára. Amúgy is, ha Lewy csak eszik, így a jó.
- Boldog születésnapot még egyszer.
Közben mosolyogva figyelte, ahogy megérkezik mellé, majd segítve magukon emelkedett meg, hogy az ölébe ülve lóbálhassa a lábait. Közelebb húzta a másik tányért és a villát, aztán az első falat után rábökte volna az egyik fél eprecskét, ha az nem csúszkált volna arrébb minden alkalommal. Kezdte feladni ezt az együnk szépen villával dolgot, végül nem zavartatta magát és kézzel megfogta, aztán hám, elpusztult. Lenyalta az ujjáról a tejszínt aztán a drágára pillogott, mert büszke volt magára. Azt mondjuk csak remélte nem lélekkímélő dicséret ez. Hitte, hogy nem az. Szeretettel készült, az meg finom dolog, ugye?
- Szeretsz itt lenni Münchenben? Vagy hiányzik Lengyelország? Mármint... hol a legjobb lenni? - Nem csak üres fecsegésnek szánja, tényleg érdekli Maját a dolog. Jól körülnéz, kíváncsi, vannak dolgok, amiket nem igazán tud még, pedig szeretne Róla. Ő nem különösebben volt soha röghöz kötve, mindig volt egy hely, ami az "otthon" jelentést kapta, de... de itt mintha több is lenne, közben meg egy igazi se?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 04:08 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Végül a hölgy a kólára voksolt, én meg nem vagyok az apja, hogy azt mondjam, ilyeneket nem kéne éjszaka inni. Pláne nem, hogy néha még a redbullt is hajlandó vagyok kikapni a polcról hajnali háromkor, csak mert arra érzek indíttatást. Szóval öntöttem neki pohárba, az a bizonyos pezsgő kérdéses, mennyire tenne jót neki és mennyire nekem.
- Danke dir, Schatz - jegyeztem meg szórakozottan, mielőtt még a nyakába nyomtam volna egy csókot. Persze, csak az után, hogy az ölembe ült. Régebben túlságosan is irtóztam az efféle közelségtől, a barátnőimet odébb szoktam paterolni, hogy azért hagyjanak nekem életteret... Tőle viszont nem bántam, olyan természetesnek tűnt az egész, bár néha még mikor Lewy-a-sztár a közelben volt, képes voltam elég nagy hülyét csinálni magamból. Ő túlságosan gyökér hozzá, hogy az emberi kapcsolatokra alkalmas legyen és azt hiszem, ezen semmi nem igen tud változtatni.
Az epervadászaton csak halkan felnevettem, majd a vállának döntöttem kicsit a fejemet, végül aztán kivadásztam egyet a saját szeletemből és felajánlottam a kisasszonynak, ha már annyira szereti.
- Mindenhova más köt. Varsóban voltam gyerek, ott kezdtem el a kviddicset, egyfajta szál mindig hazahúz majd... München más, szeretek itt. De, hogy hol vagyok otthon...? Nem tudnám megmondani. Veled - az utolsó szó már annyira halkan hangzott csak el, hogy nem voltam biztos benne, egyáltalán hallotta-e. Persze, ez egyáltalán nem baj, hiszen nem voltam túl büszke. Nem szégyelltem csak furcsán gyengének éreztem magam tőle. - Miért, te hol vagy otthon? Pécsen vagy a Bagolykőben?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 04:36 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Az már biztos, hogy a mai sem lesz az a nap, mikor Maja egy kicsit összekapva magát határozott nőként elkezd válaszolgatni, úgy bármire. De semmi gond, majd egyszer annak is eljön az ideje, hogy valamiben teljes bizonyossággal, riadalom és megállás nélkül döntsön. Vagy legalábbis ezt az utópikus célt kitűzte már ő is magában, egyelőre elég gyérül áll viszont. Az már sokkal jobban ment, hogy kedveskedjen, így a köszöntés is. Szóval csak szépen kivárta, még minden a helyére kerül. A torta a tányérra, a villa a kézbe, ő meg Lewy ölébe. Hát, ha valaki mondjuk az év első napján ezt mondja neki – nem pedig azt, amit akkor kapott – vélhetően csak még inkább elsírja magát, és megkéri az illetőt ne beszéljen zöldséget meg gyümölcsöt, nem a piacon vannak.
- Ez érthető, ahol sokat van az ember, az azért mély nyomot tud hagyni. - És ezzel valahogy ő is így volt, közben az epren nyammogva elvette egy teliszájat összecsukós nagy mosollyal a felajánlott gyümölcsöt. Nagyjából egy hörcsög is megirigyelte volna, ahogy a tömött pofival próbált vigyorogni. És az evésnek hála, meg mert átment az alatta ülő motyogóba csak pillogott, kicsit München után. Nem süket csak… furán hangzott az egész végül. - Hm?
Aztán el is gondolkodott, mert mint mindenben, ebben sem tudna dönteni. Aztán sóhajtva nyelte le az utolsó falatot és az egyik kezével a poháron dobolt, a másikkal beletúrt Lewy hajába, de csak egy kicsit.
- Nem igazán tudom már. A suliban nem érzem se otthon, se feltétlenül jól magam. Az egyszerűen eddig egy szükséges plusz volt. Pécs nagyon jó hely, de mióta ott lakunk, azóta ingázok még többet városok, házak, emberek között. Tihany az volt, de az már csak múlt idő. Szóval csak így van valahol biztos…
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 05:12 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Valahogy kezdem megszokni, hogy ő sosem lesz az a nő, aki egyből rábök valamire, majd szilárd hangon közli, hogy "nekem az kell, Lewy!". Szóval mikor bizonytalan volt, hogy a pezsit válassza, vagy a kólát, a kisebb rosszat választottam a nevében is és végül elé helyeztem a poharat, mielőtt még minden a helyére került volna.
Kissé jobban is figyelhetnék rá, hogy mi minden ki nem csúszik az ajkaim közül, mert hát kaptam egy elég érdekes pillantást a leányzótól a válla felett.
- Persze, ez ilyen. Te kis hörcsög - ráztam meg a fejemet kis mosollyal, mielőtt még egy újabb falat sütit lapátoltam volna az arcomba. Lehetnék kis kulturált és ehetném kis madárkaja méretű csipetekbe, de kinek jó az úgy? Legalább a rágás is kis időt hagyott nekem arra, hogy átgondoljam, amit az imént mondtam. Hiába futottam végig még párszor a gondolatmenetet, ugyanez maradt a lényeg. - Hallottad...
A keze után kaptam már majdnem nyüsszögve, de már pont késő volt és nevetve ejtettem a homlokom óvatosan a vállára. Ennek annyi, kész, nem úszom meg a hajmosást. Valami "wááá"-ra hasonlító hangeffektet is csatoltam.
- Schatz, összenyálaztad a hajam... - közöltem majdnem nevetve, mert most ez a mondat már megint mi? Aztán persze összekaptam magamat, hogy a kitüntető figyelmemmel ajándékozzam meg a mondandója alatt.
Alapvetően elég elkeserítően hangzott a mondandója, hisz azt mondta, sehol nincs otthon olyan mértékben, ahogy azt illene. Aprót szusszantam a nyakába, elvégre ebben nem tudtam segíteni.
- Hozzám bármikor jöhetsz, tudod... - böktem ki végül, apró puszit nyomva az arcára.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 28. 21:56 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Figyelte, ahogy a pohár lassan közelebb csusszan az asztalon, miközben húzta, aztán ivás helyett inkább villáért nyúlt és viszonylag kulturáltan próbált enni. Amúgy tényleg nagyon szépen és illedelmesen szokott, rá lett nevelve, csak nem, mikor egyedül van sem szokta magát visszafogni. És egyre megdöbbentőbb, hogy Lewy mellett se kellett kénszeresen megfelelni, túlzottan alkalmazkodni újhoz, vagy éppen változni. Ezért, ha sosem mondta, akkor is hálás volt. Tényleg, akárhányszor hallotta, hogy nem baj, hogy ilyen, vagy, hogy tudja és nem zavarja, a lelke mindig nyugodtabb lett a szíve meg egy nagyobbat dobbant. Még a hörcsög jelzőre is csak szenvelgett egy kört, aztán inkább lenyelte a falatot, és a villával a tortának állt neki.
- Ühhüüüm - nyújtotta el a hangadást, miközben már meg is kezdte a hajtaperoláshoz mozdulást. - Szeretlek, és nem szeretem, mikor nem lehetek veled, de nem lóghatok rajtad folyton. Milyen fura lenne már.
Még grimaszolni is próbált kicsit, bár egyáltalán nem gondolta komolyan, ami azt illeti ő képes lett volna csak úgy bárhol és mindenhol ott lenni, ha nincsenek olyan fölösleges kötelességei, mint az iskolába járás. Hogy ki találta ezt ki? Szörnyű. Másfelől eléggé rá is szokott, ha elég konkrétak akarunk lenni, hogy Lewy van, szeretet van, boldogság van, ölelés van és minden.
- Még csak végig se nyeh - a hanghatás mellé nyelvét kidugva nyalt a levegőbe látványosan a buksija mellett - nyaltam, hogy olyan legyen. De megmosom neked szívesen, ha akkora proooobléma.
Vigyorgott rá angyalian, különben tényleg képes lett volna rá, borzalmas mik fel nem merülnek benne. Aztán szépen lassan picit elkomolyodott, mert szomorúnak nem mondaná magát, de azért annyira nem is jó, amiket most így kimondva magában is tisztázott.
- Hogy akkor már ketten keressük hol van az otthon? - Mennyire kis kompatibilis emberek léteznek, hihetetlen. Nevetgélve kérdezte, mert nem akart valahogy erről negatívat kerekíteni. - Vigyázz az ilyenekkel, mert egyszer megjelenek és bumm, nem tudsz kidobni… mondjuk jó, erős vagy, ez lehet fizikailag megkérdőjelezhető… de azért mindent megtennék.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 23:28 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Közölte, hogy bizony nem lóghat folyton rajtam, mire a legszomorúbb kiskutyafejemet vettem elő. Azt hiszem, hogy ennyire kb 9 éves korom óta nem próbálkoztam vele, ez meg még azelőtt volt, hogy elkezdtem a kviddicset komolyabban. Mert hát mégiscsak nehezemre esett, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki éppen nyünnyög azért, mert nem lehet a másikkal napi 0-24-ben. Fordult a kocka?
- Jó, jó, értem én... - szusszantam fel, miközben a buksim a vállának támasztottam, hogy aztán kissé elterelődjön a figyelmem, hiszen éppen most kaptam egy adag tejszínhabos nyálat a hajamba. Összevont szemöldökkel bámultam a nőmre, egészen addig, míg nem modellezte, hogy hát még csak komolyabban össze se nyálazott. Egy komoly grimasz volt a válaszom rá, hogy aztán azzal a bizonyos pillantással mérjem végig.
- Azt hiszem boldogulok. De ezek után kénytelen leszek viszonozni a szívességet - nevettem el magam, hogy aztán a nyakába csókoljak. Nem, a haját valahogy nem volt indíttatásom megcsócsálni, mert hát szerencsétlen, mire megmossa, szerintem öt évet öregszik bele. Szóval helyette csak a nyakán hagytam egy fénylő foltot, hogy aztán nevetve rázzam meg a fejem.
Az a feltételezés azonban, hogy ki akarnám dobni, nem igazán tűnt helytállónak. Szóval egy hajtincsével szórakoztam pár pillanatig, mielőtt újabb falatnak álltam volna.
- Hm... - a mutatóujjam feltartva jeleztem, hogy hát pillanat, ami késik, nem jön időben. - Nem dobnálak ki, szerintem inkább az lenne a probléma, hogy hisztiznék, mikor haza akarsz menni.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 03:36 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


- De most miért nézel így? Ne nézz így… - mondja már majdnem kétségbeesetten. Pedig nem akart ő rosszat mondani, és most rávágná, hogy nem, nem érti. De, az olyan rossz. Sosem tudja ő maga sem, mit szeretne, pláne nem mit akar, így ezeket olyan nehéz kipréselnie magából szavak formájában. Nem is foglalkozott vele, hogy ragacsos vagy tejszínes a keze, csak mikor megállt a mozdulatban, hogy megsimítsa az arcát, a haja után nem akarta, csak na, úgy sikerült. Így inkább elhúzta, aztán sóhajtva mosolygott rá. - Én szeretnék a világon a legeslegjobban veled lenni minden percben, de így is van egy csomó dolgod, ami mind-mind sokkal fontosabb. Ha mindig ott lennék, most még csak a terhedre lennék, ha nem is mondod.
Mert ezzel még Maja is tisztában van, hogy félre löködne pár dolgot a drága, ha arról van szó, a navinés lányka meg aztán mindent képes arrébb pakolni, vagy majdnem mindent, de ez nem így működik. Sajnos. Ezt még neki is realizálnia kell. Ennek ellenére azért azt a boldogságot, amiben most úszkál, így sem sikerült letörni.
- Boldogulsz? De szívesen mosom meg, tök buli lehet, meg ha már összekentem… Visszaadni? Naaaaaaa.
Próbált egy picit elhúzódni nevetve, de már mindegy volt, csak átkarolta a nyakát, és amíg éppen nem volt a szája elfoglalva mással közelebb hajolt, hogy megcsókolhassa. Csókból születik a boldogság s abból, hogy valaki gondol rád.
- Hát azért nem lenne jó úgy járni, mint múltkor. Egyszer elfogynak a ruháim, muszáj hazamenni… Hát nem nálad lakom.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 04:40 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Jó, bármennyire is imádtam vele lenni és tud néha szőke lenni, az érvelése teljesen helytálló volt. Nem lóghattunk mindig egymás nyakán, mert abból vagy besokallna az egyik fél egy idő után, vagy a másik opció, ami megint csak valószínű, hogy útban lennénk egymásnak. Mégsem asszisztálhattam végig minden egyes lépését!
- Hjaj Maja, hagyj engem a fontosabb dolgaimmal! Te is tudod, hogy nem lennél útban, így is kint vagy szinte mindig, ha számít a dolog. De neked is vannak fontosabb dolgaid - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert hát neki még tanulni kellett. Volna. Ha szán rá időt. De mivel az én nőm és ismerem, tudom, hogy jobban lefoglalná, ha post-iteket ragaszthatna a kockáimra, mint maga a számmisztika amúgy.
Két nappal korábban még határozottan ragaszkodtam volna hozzá, hogy felejtse el, csak semmi pancsi, meg hajmosás, de azt hiszem, hogy a mai este után kevés olyan dolgot tudnék mutatni, amit nem látott.
- Jó, jó, bánom is én, segíts! - kuncogtam a nyakába, a derekát átkarolva, nehogy nekem meglépjen, mielőtt viszonozhatnám a szívességet. Azonban miután a dolgom bevégeztetett és ő közelebb hajolt, nem igazán ellenkeztem a csók ellen. A szabad kezem a hajába futtattam finoman és mielőtt elhajoltam volna, még lágyan az alsó-ajkába haraptam.
- Még. De ez sem miattam van - jegyeztem meg szórakozottan, hogy aztán a pólóját feljebb gyűrve simítsak végig a hasán, majd a tenyerem megállapodott a bordái vonalában, ott tartva azt a bizonyos anyagcsomót. Hát, hogy hogyan, vagy hogy nem, de alig egy perccel később a leányzó háta finoman az asztal szélének volt döntve, én pedig lelkiismeretesen tüntettem el az érthetetlen módon odakeveredett tejszínhab-foltot a hölgy hasáról. Az ajkam még utoljára súrolta a bőrét, az utolsó nyomát is eltüntetve a kis incidensnek, mielőtt felegyenesedtem volna, hogy elégedett mosollyal vegyem szemügyre.
- Azt hiszem, hogy egálban vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 05:30 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Kicsit megrázta a fejét, mert attól, hogy valamit szeretnének, nem jöhet rögtön. Ezt ő sajnos nagyon jól ismeri, azt is, milyen mikor az a majd se jön el. Legalábbis nem a jó értelemben. Talán azt lehetne mondani, hogy a nyugodtsága mellé ettől még van némi türelmetlensége, de nem most és nem ebben. Nem akar rosszat, és tart tőle, ha valami hiba csúszik a folyamatba, vagy elszúr valamit, akkor baj lesz.
- De ha vannak, nem lehet őket csak úgy betenni a fiókba, becsukni azt és eldobni a kulcsot. Hú, mondjuk bárcsak lenne ilyen, de nincs. - Az a pillanatnyi kitérője hirtelen nagyon sok dolgot lezárna magában és az életében. Csak betenné mondjuk a gyógynövénytan óra látogatását és többet ki se venné. -  És ezentúl is ott leszek, tudod te is. Fontos vagy nekem. Viszont ami engem illet, fele ennyi dolgom sincs. Vagy jó, mondjuk a fele, de ismersz…
Lesütötte a szemeit, aztán át is lépett ezen. Azért nem teljesen igaz ez, ha úgy rendesen tartana minden kötelességet és hobbit számon, rájönne, hogy marhára nincs annyi ideje, mint hiszi, de ez korábban sosem tűnt fel neki. Hiszen nem kellett mire legyen. Nincs nagy szociális élete, és Lewy előtt nem is volt kire szánni. Aztán… Nem igazán van még képben, hogy tud ez jól működni, de nem is akar például az iskolarésszel foglalkozni. Sokkal inkább a vőlegényével.
- Úúú, jó. A pancsi jó. - Ennél többre nem futotta, mert már egészen másra figyelt, nagy nehezen akart csak elszakadni, csak vigyorgott, még végül felvetette a problémáit. A reagálás meg is lepte, meg nem is. Tény, hogy bárminek a legnagyobb akadálya Vesznától indul, aki jelenleg úgy érzi Maja, a rosszullét és a klinikai halál beállta között fog ingázni pár napon belül. Viszont az is, hogy fogalma sem volt, hogy állna ehhez Lewy. Hát nem olyan régen még ott tartottak, hogy senki nem tudja, hol is lakik igazán. Nem még közösen menjen. - Még?
De a figyelme elég hamar elterelődött, megint sikerül nagyon elcsendesednie, ami hirtelen jön és megy nála, pláne ma. Aztán a hirtelen váltást érezte, hogy az asztal széle a hátának feszül, bár nem volt különösebben zavaró. Az első érintésre csak beharapta az alsó ajkát, aztán lévén enyhén – vagy nem is annyira enyhén – csiklandós, hamar kacagni kezdett. Finoman a lengyel hajába túrt, majd végigsimított annak tarkóján. Mintha játék lenne az egész, lehet, hogy az is. Fogalma sincs, de tetszik neki, vicces.
- Most ragad az egész hasam… szörnyű vagy.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 05:54 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Inkább nem is akartam jobban belebonyolódni abba, hogy kinek milyen problémái vannak, mert úgysem született volna egyetértés a dologban. Én úgy gondoltam, jól megfér a dolgaimmal egy kalap alatt, ő pedig úgy, hogy neki igazán nincsenek is tennivaló, a legfontosabb az, hogy nekem ugráljon kint a lelátón. Oké, lehet, hogy egy kicsit túloztam, de a dolog lényege ebben állt.
- Igen, a pancsi határozottan jó - biccentettem aprót, halvány mosollyal a szám szegletében. Nem akartam vele ilyesmin összekülönbözni, ha annyira asszisztálni szeretne ahhoz a hajmosáshoz, ki vagyok én, hogy lebeszéljem róla? - Még. Persze, hogy még.
Nem is értem, hogyan is gondolta. Hogy majd elveszem és akkor hitvesi látogatást teszek Veszna házába, kopogva, hogy "hahó, esetleg megnézhetném a feleségemet?". Azt hiszem, elég érdekes szituációkat szülne, de Maja részéről ez sem lepne meg, ha nagyon őszinte akarok lenni.
Azonban a gondolataim valami sokkal érdekesebb és élvezetesebb felé kalandoztak, amit nem is igazán halogattam sokáig. Maja mindig olyan kis segítőkész és együttműködő tud lenni, semmi időbe nem telt rávenni, hogy kicsit dőljön hátrébb. A nagyobb feladat inkább az volt, hogy nyugton maradjon. Az egész műveletet sikerült annyival letudni, hogy elnevette magát és még inkább összeturkálta a hajamat.
- Nem tetszik? - érdeklődtem szélesen elmosolyodva, hogy aztán kissé megnyaljam az ajkam még, majd elgondolkozva beharapjam. - Lehettem volna szörnyűbb is. Lenyalhattam volna mondjuk innen... vagy innen. Esetleg innen?
A szavaimmal egy időben a jobb kezemmel finoman végigsimítottam a nyakán, onnét lágyan a kulcscsontjára vándorolt az érintésem, az utolsó, már-már kérdő jelzőnél pedig egy pillanatra megállapodtam a kebleinél. Kósza pillanat volt csak, de a hangom is kissé mélyebbre vettem, már-már dorombolósra, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, az arcára pillantsak. - Jobb lett volna?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 06:18 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Felvillanyozódott teljesen és ezer wattos vigyort villantott a viszont kijelentésre, legalább ebben biztosan egyet tudnak érteni. Nem félt tőle, hogy másban előbb-utóbb nem, csak inkább jó ez így, amúgy sem a nagy, komoly beszélgetéseket kell most lefolytatni, érzi ő. Meg nem mellesleg túl komolytalan ehhez. Szülinap van, ő meg kívánságokat akar teljesíteni, vagyis próbál, nyilván van, amihez tuti kevés lenne. Nem baj.
- Csak furcsa volt, nem megcáfolni akartam ám. Nem tudtam, hogy már eszedbe jutott-e valami módon.
Aprót rántott a vállán a dologra, valóban nincs képben szinte soha, mi jár Lewy fejében, pedig úgy fordul velük néha a világ, hogy nem tuja mellette merre van az előre, vagy a balra. Bár ezek leginkább szórakoztatják, vagy boldoggá teszik, vagy jó értelemben meg is lepik - mikor és mi. Kicsit elgondolkodott azért azon, hogy eddig hosszabb távon az anyukáján kívül csak Ririvel lakott együtt, aki el is viselte őt, azért nem nagyon tudja ebből eldönteni mikor és mi ideális.
- Igazából… de. Viccesnek tűnik. De ettől még az vagy. - Nem tehet róla, de nem tudott rá, az arcára, a tekintetére figyelni, teljesen elvonta azt a keze, ami éppen szemléltette is, aminek hangot adott. Aztán nagyobbacskát nyelve nézett fel, még levegőt is máshogy vett talán, mint addig. Nagyon szépen tudott pillogni, mikor éppen nem nagyon tudta hogyan, meg mi jöjjön ki a száján. Mármint szavakon kívül. Magánhangzók mellé mássalhangzókkal vegyítve. - Öhm, üh… hát nem tudom, de most már úgy is ragadok. Szóval… szeretnéd?
Kicsit bátortalan volt a kérdés, csak a végére sikerült újra mosolyognia, ahogy végigsimított a vőlegénye alkarján. Nem voltak fenntartásai, ha kettesben voltak, akkor meg még annyira a zavartsága is kezelhető volt. De azért érezte ismeretlen terepen mennyire nehéz lavírozni. Pedig érdeklődő volt, nem csak segítőkész elég sokszor.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 29. 06:36 | Link

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Valahol meglepett, hogy nem is gondol arra, hogy én tényleg komolyan veszem magunkat, legalábbis ezen a szinten biztosan. Aztán meg mégsem ért váratlanul, mert hát jobban belegondolva én sem filozofáltam eddig azon, hogy azt akarom, hozzám költözzön. Csak úgy jött, látott és győzött egy röpke eszmefuttatás, végem volt. Ilyen sem volt még! Pimasz gondolatok!
- Ráérünk még ezzel, egyelőre van más is, ami lefoglalhat... - közöltem megrántva kicsit a vállamat, de eszem ágában sem volt végleg ejteni a témát. Csupán adtam neki egy kis időt, hogy emésztgesse a gondolatot, illetve ez az international break nekem is szólt ugyanúgy.
Egyszerűen odavoltam érte, mikor megpróbálta feldolgozni a történéseket, de szemmel láthatóan rosszul ment neki. Mert hogy ahogyan éppen csak szórakozásból további fejtegetésbe kezdtem, neki lefagyott a rendszere és meredt a kezemre hatalmas boci szemekkel.
- Nem értem miért mondod... - közöltem ártatlan arckifejezéssel hajolva kicsit közelebb hozzá és hát a kicsi szíve a kezem alatt majd kiugrott a helyéről. Pedig tényleg, becsület szó, nem pont ezért csináltam.
A kérdésére pár pillanatig hezitáltam, addig is az ajkam végigbarangolta az utat a kulcscsontjától a füle tövéig, hogy aztán apró sóhajjal simítsak végig az állán.
- Én igen, de az részletkérdés. Szerintem a ma esti keretedet már bőven így is túlterheltem - nevettem fel halkan, hogy aztán a szemébe pillantsak szikrázó mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. március 29. 17:52 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Egyetértően bólogatott, most valahogy egyébként sem tudott volna ehhez hozzátenni vagy éppen elvenni belőle. Ez azért olyan dolog volt, ami csak nem dőlhet el egyik percről a másikra - bár sok dologról hitte már ezt, aztán bumm. Azért jó alaposan megjegyezte a dolgot, de egyelőre még nem tudott különösebben átgondoltat nyilatkozni, és úgy is volt vele, hogy lesz erre még idő. Kicsit azért a meglepődése megmaradt, de emésztgetve alábbhagyott. Illetve teljesen kikapcsolt a buksi, a kerekek kihagytak pár fordulatot, mire a beszédig ért. Baj az nem volt, csak Majánál a szokásos pause gomb aktiválódott, és mintha lassítva esne bele egy eseménybe. De ott van, jelen van, érzékeli.
- Én sem… - ingatta meg rosszallóan a buksiját, de nem tartott ez olyan sokáig. A mellkasában való dübörgés minden próbálkozását elnyomta, kicsit a már jól ismert bambaság ült ki az arcára, aztán közelebb húzódott, immáron szemben vele. Pár pillanatig hezitálva hol Lewy szemébe nézet, hol a kviddicses vállán pihenő saját kezére, végül picit megemelkedve egészen közel csúszott, a homlokát az övének döntötte, aztán csak vigyorogva simult hozzá úgy karolta át a nyakát és adott egy rövid csókot neki.
- Nem részletkérdés, komolyan mondtam. Maaajd, ha elfogy a kívánságot teljesítő tündérporadagom, szólok, jó? - Igen, ez Maja nyelvén felért azzal, hogy most legalább biztos volt magában és abban is, hogy ezzel teljesen jól van. Szusszant egyet, aztán picit félrebillentette a fejét, tudja ő is, hogy nehéz vele. Biztos elég bizarr lehet, ha valami újabb dolog jön jó lassan boothol be, pedig igekszik.
- De én is kérek még a tejszínből!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 31. 02:23 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


A lánykám meglehetősen offra kapcsolta magát egy pillanat alatt. Hogyan történt? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi közöm hozzá és sejtelmem sincs. Ennek ellenére mégis megteszem, mert valahogy semmi kedvem biológia órát tartani.
Halványan elmosolyodtam amikor hozzám simult és a hajába markoltam finoman, viszonozva azt a bizonyos csókot. Persze, nem bántottam, egyetlen alkalom kivételével soha nem akartam, hogy rosszul érezze magát, mert egy csoda. Szóval mikor megint ellent mondott nekem, a fejem a mellkasának döntve sóhajtottam fel, hogyan is magyarázhatnám el neki a probléma gyökerét? Elvégre az pont hogy én magam vagyok!
- Csak nem akarom, hogy egy este alatt... túlzásokba ess, csak mert szülinapom van. Így is legalább negyvenszer inkább adtam önmagam, mint eddig bármikor - nevettem fel kissé, hogy aztán ismét a nyakába csókoljak, egy apróbb kék foltra tapasztva az ajkaimat. Nem volt tervben semmi ilyesmi, aztán most nézd meg szegény lányt!
A következő kérésének viszont határozottan könnyen tettem eleget. A kacsóját elemeltem a vállamról, hogy aztán a kézfejére halmozzak egy adag habot, majd kifiús lelkesedéssel elvigyorodjak.
- Parancsoljon, Prinzessin! - emeltem  kb az álla magasságába a kezét. Nem kell ezt túlragozni. Még van időm összeragacsozni később is.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4929
Írta: 2017. április 1. 01:52 | Link

my only one 💗
kinézésitem
Nálad *-*, München, Németország ♥


Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.
Utoljára módosította:Czettner L. Maja, 2017. április 1. 02:47
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 1. 12:37 | Link

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥


Legalább az a bizonyos csók egy pár pillanatnyi szusszanást engedett, jobb szerettem, mikor nem kell szavakkal kommunikálnom. A mai napig nem jutottam el odáig, hogy a nőket teljes mértékben megértsem, pláne nem ezt a példányt, így folyamatos volt a rizikó, hogy valami olyasmit mondok, amit nem igazán kéne. Még így is necces volt, mert amint kiböktem, hogy nem így terveztem, rögtön átváltott a szomorú kiskutyába, ami engem zavart.
- Mert tényleg nem baj, Schatz, jó vagy úgy, ahogy vagy. Az, hogy esetleg nincs kedved megmozdulni péntek délután, az nem ugyanaz, mint az, hogy én puszta szórakozásból összemintáztam a nyakad - közöltem elgondolkozva kissé, odébb libbentve pár tincsét, csak hogy jobban szemügyre vegyem. Ezzel mindenképpen kezdeni kell majd valamit, mert Veszna azt hiszem, hogy bannolni fog a ház öt kilométeres körzetéből is. Minimum.
Már éppen hogy rábólintottam volna a maradék tejszínhabra, de a leányzó már-már pánikszerűen felpattanva rohant el a szoba irányába. Hátrébb toltam a székem kicsit, hogy utána bámuljak, de meg kellett állapítanom, hogy annyira nem strapáltam le, ha ilyen fürge még most is.
- Öööööö... hát rendben, bár nem... kellett volna, de köszönöm - néztem a dobozra, igen nagy volt a kísértés, hogy megrázzam, de tapasztalatból tudtam, hogy nem igazán célszerű. Szóval helyette csak lelkes bontogatásba kezdtem, majd kivettem először a lapot, hogy aztán fülig érő vigyorral vegyem szemügyre, aztán hálás pillantással néztem Majára. Aztán komolyabb keresgélésbe kezdtem, ami egy bögrét és egy álomfogót eredményezett.
- Nagyon tetszik. Édes vagy - közöltem oldalra biccentve kicsit a fejem, az álomfogót visszabiggyesztve a dobozba, mielőtt még összeretkelem itt a tortám maradványaival. - Most visszajössz, vagy nem?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek