A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Hihetetlen, hogy egyszer ez a pillanat is eljött, de mégis, le kell írnom. Nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy szívesen töltsem az időmet akár csak egy élő emberrel is. Egyszerűen nem akartam senkit magam köré. Anyám ezt megérti, két vállvonás után hagyta, hogy kiszenvedjem magam kedvemre, majd tudta, hogy úgyis előbújok és elmondom neki, hogy mi bánt. Valóban így lett. Megjelentem nála egyik este, elmeséltem, hogy mi volt Lucyvel, hogy gyakorlatilag egy hülyeség miatt mentünk szét, hogy a kapcsolatunk egyetlen veszekedést sem élt meg, és hiába akarom visszacsinálni, egyszerűen azt se tudom, hogy vissza lehet-e. Az az este más volt, mint eddig bármikor, és komolyan nem hittem, hogy tudunk mi ilyen őszintén beszélni egymással. Mármint mindig őszinték voltunk, de most olyan mély volt a beszélgetésünk, mint eddig soha. Nem is sejtettem, hogy ekkora élmény ezt átélni.
Aztán, amikor már minden kezdett pozitív irányba terelődni, akkor jött az újabb csapás, vagyis, hogy igenis karácsony utolsó napját töltsük együtt mind. Nem igazán akartam menni, sőt, még most is, miközben a bérelt ház felé haladunk, utálom az egészet. Nem szeretnék most nagycsaládi összeröffenést, főleg nem úgy, hogy nem csak mi, gyerekek vagyunk itt, hanem jönnek az anyáink is. A jó öreg Max úgy gondolja, milyen mókás is lesz az, ha majd hat felesége és kilenc gyermeke együtt ül le a vacsoraasztalhoz.
- Menjünk inkább haza.
Dörmögöm az orrom alatt, miközben elhajolok Ariana hógolyója elől. Hihetetlen, hogy nekem ehhez jó képet kell vágnom. Viszont ellenkezni nem ellenkezhetek, főleg mert az anyám már nyitja is az ajtót, amin túl még csak Edith és Milan, meg az anyukájuk integetnek felénk. Hohohó, de sok van még vissza ebből az egész cirkuszból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=560681#post560681][b]William Eric Payne - 2016.01.04. 01:28[/b][/url]

Hihetetlen, hogy egyszer ez a pillanat is eljött, de mégis, le kell írnom. Nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy szívesen töltsem az időmet akár csak egy élő emberrel is. Egyszerűen nem akartam senkit magam köré. Anyám ezt megérti, két vállvonás után hagyta, hogy kiszenvedjem magam kedvemre, majd tudta, hogy úgyis előbújok és elmondom neki, hogy mi bánt. Valóban így lett. Megjelentem nála egyik este, elmeséltem, hogy mi volt Lucyvel, hogy gyakorlatilag egy hülyeség miatt mentünk szét, hogy a kapcsolatunk egyetlen veszekedést sem élt meg, és hiába akarom visszacsinálni, egyszerűen azt se tudom, hogy vissza lehet-e. Az az este más volt, mint eddig bármikor, és komolyan nem hittem, hogy tudunk mi ilyen őszintén beszélni egymással. Mármint mindig őszinték voltunk, de most olyan mély volt a beszélgetésünk, mint eddig soha. Nem is sejtettem, hogy ekkora élmény ezt átélni.
Aztán, amikor már minden kezdett pozitív irányba terelődni, akkor jött az újabb csapás, vagyis, hogy igenis karácsony utolsó napját töltsük együtt mind. Nem igazán akartam menni, sőt, még most is, miközben a bérelt ház felé haladunk, utálom az egészet. Nem szeretnék most nagycsaládi összeröffenést, főleg nem úgy, hogy nem csak mi, gyerekek vagyunk itt, hanem jönnek az anyáink is. A jó öreg Max úgy gondolja, milyen mókás is lesz az, ha majd hat felesége és kilenc gyermeke együtt ül le a vacsoraasztalhoz.
- Menjünk inkább haza.
Dörmögöm az orrom alatt, miközben elhajolok Ariana hógolyója elől. Hihetetlen, hogy nekem ehhez jó képet kell vágnom. Viszont ellenkezni nem ellenkezhetek, főleg mert az anyám már nyitja is az ajtót, amin túl még csak Edith és Milan, meg az anyukájuk integetnek felénk. Hohohó, de sok van még vissza ebből az egész cirkuszból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562023#post562023][b]Travis Ryan Payne - 2016.01.09. 23:27[/b][/url]

Családi nyűg
Ott és azok akik Willnél vannak

A levelet, amiben apám összehívja az egész (!!!) családot, legszívesebben kidobtam volna, és nem foglalkoztam vele. Oké, Willen kívül mindenkit nagyon rég nem láttam, de attól még nincs kedvem az ilyesmikhez, főleg, mert kötelezőek. Csevegni apám későbbi feleségeivel, és a mostani nőjével, akivel nem tudom hányadán áll, hát ezekhez semmi erőm nincs. Inkább aludnék a meleg ágyamban, vagy csinálnék valami olyasmit, ami megéri az energiát. De nem csak a fater ragaszkodik ehhez az egészhez, hanem anyám is, aki a múltkori ellenkezésemet egy rivallóval jutalmazta meg és az lett az eredménye, hogy elmentem. EZ most sincs másképp, sőt még ahhoz is ragaszkodott, hogy elegánsan nézzek ki, ne csak egy szakadt póló, meg egy farmer legyen rajtam. Az utóbbival nincs annyira baja, de a felsőt ő választotta ki, szerinte én nem tudok felöltözni. Inkább ráhagytam a dolgokat, nem akartam újabb veszekedést vele.
Az utazás, rövid volt, ugyanis velem ellentétben Ő tud hoppanálni, amit nekem is meg kéne, tanuljak, ha nem akarom mindig a központi hálózatokat használni. Kopogni nem kopogok az ajtón, emiatt anyám egy rosszalló pillantással sújt, de ez van, nem most kezdem el tanulni az illemet. Miután belép az előszobába én is követem, majd észreveszem az eddig megjelenteket. Will, Edith, Milan és Estette. A többiek még nem értek ide, de amint beljebb lépünk és köszönök, újból nyílik a bejárat és belépnek az utánam érkezett tesók és Monigue. Odaintek, feléjük majd ledobom magam a kanapéra és figyelem a sokaságot. Szép lassan mindenki megjelenik, végül apám is felbukkan, megkocogtatva egy poharat, mintha mondana valamit és maradjunk csöndbe. Már csak ez kell ide, más nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562112#post562112][b]William Eric Payne - 2016.01.10. 14:21[/b][/url]

Szépen lassan gyűlik a család, mindenkivel váltok egy-két szót, nem igazán állok meg hosszan senkivel. Engedem Edithnek, hogy hozzámbújjon, majd teljesítem a kérését is, hogy körbepörgessem. Jól elvagyok a kölykökkel, de ez mindannyiunkra jellemző. Annak ellenére, hogy csak féltestvérek vagyunk, mégis megtaláljuk egymással a hangot, számíthatunk egymásra, és nem nézzük egymást komplett bolondnak, csak mert máshogy vélekedik valamiről. Ezt szeretem ebben a családban.
A feleségek hamar egy kupacba verődnek, és kezdenek el beszélgetni. Jóban vannak egymással mind, hiszen apánk egyik házassága sem csalással ért véget, és minden következővel csak a válása után ismerkedett meg. Jeannie, Ariana és Helena az asztalnál ülnek, sminkekről és mindenféle lányos dolgokról beszélgetve, amiket úgysem érthetek, Mariana, Edith, Milan és Christian a szőnyegen játszanak egymás anyukáitól kapott játékaikkal, így evidens, hogy Jason és én Travis felé orientálódjunk.
- Szerintetek miért olyan fontos, hogy itt legyünk?
Jason kérdésére csak vállat vonok, nézem, ahogy apánk köszönti a volt feleségeit, majd újra eltűnik, hogy pár perccel később egy szőke lánnyal térjen vissza.
- Na nézd mág Trav, úgy néz ki, apa feleséget hozott neked.
Van már Travisnek egy ilyesféle helyzete, ám úgy néz ki, az előző lány mégsem a megfelelő számára. Kár, pedig bírom, egész normális csaj. Az meg persze megint más, hogy elméletileg mindegyikünknek megvan a maga párja, sőt, Jason már másfél éve jegyben jár Annaval, aki cserediák volt náluk akkoriban. Idén a lány befejezi a tanulmányait, nyáron pedig el is veszi férjül a mi Jasonünket. Úgy tűnik, neki könnyen ment. Vigyorogva nézek az elsőszülöttre, majd apánk felé fordulok, aki megkocogtatja a poharát.
- Köszönöm, hogy eljöttetek mind. Szeretném bemutatni nektek Bridgetet, a menyasszonyomat.
Elképedek, ahogy szinte mindenki, még a kicsik is a szobában. Edith az első, aki megszólal a maga gyermeki ártatlanságában.
- Olyan, mint Barbie.
- Hány éves vagy?
A szőke nő kuncog az összehasonításon, majd Ariana húgom felé fordul, aki a kérdést intézte hozzá.
- Lassan huszonegy leszek.
- Az igen.
Jegyzem meg csendesen, miközben az én édes húgocskám tovább kérdezősködik. Sejtem én, hogy mi lesz ebből, de csak figyelem a jelenetet.
- Melyik hónapban?
- Decemberben.
- Az nem semmi. Apa addigra már apa volt.
Durcásan pillant anyára, nem mintha ő tehetne bármiről is, majd megfordulva a hármasunk felé, és azon belül is Travis felé.
- Kapsz egy hugicát még Trav.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=562135#post562135][b]Travis Ryan Payne - 2016.01.10. 16:07[/b][/url]

Szép lassan mindenki megérkezik, anyáink egy kupacba gyűlnek, és a gyermekeikről társalognak, a testvéreim is megtalálják a játszótársaikat, illetve fél füllel, hallom, hogy a lányok a sminkekről beszélnek. Kicsit még fiatalok hozzá szerintem. Nem vagyok jártas az ilyesmiben, de később kéne az arcukat telemázolni. És ilyenkor szólal meg bennem az aggódó nagytesó, de szerintem még azok. És talán emiatt jó, hogy nem találkozunk minden nap. Így nincsenek hosszú viták,"haragszom rád"-ok és a többi hasonló dolog. Persze vannak összeröffenések, de azok nem tartanak sokáig, mert tudjuk, hogy sokára látjuk újra a másikat és nem szeretnénk haragban elválni. Inkább kérünk bocsánatot, még akkor is, ha nem a saját hibánk volt. Jason kérdésére nem tudok értelmes választ adni, így most is elviccelem a helyzetet.
- Kell az összetartás, meg az ehhez hasonló dolgok, szóval apa havonta fog ilyesmiket szervezni - vigyorodom el, ezzel elárulva, hogy hülyéskedem.
Közben apánk visszaér a szobába, egy hozzám hasonló korú nővel. Említette, hogy van új felesége, de azt nem, hogy lánya is van, aki a mostohatestvérünk lesz. Legalább megemlítette volna nekem, így még én meglepődöm. Jason máris jön a barom kijelentésével, miszerint kapok egy újabb menyasszonyt. Én csak egy szúrós pillantással válaszolok neki, ha lehetne így ölni, már nem élne az öcskös. Will meg megy utána és hatalmas mosollyal pillant felém. Neki is, csak egy pillantással, majd egy szemforgatással válaszolok.
- Nem is értem, hogy bír elviselni titeket Anna meg Lucy - válaszolom, de most már nekem is olyan az arckifejezésem, mint nekik. Kisfiúk ők még, a házassághoz, és nem vallanám be, de én is. A mostani menyasszonyommal sem kedveljük egymást, de őt anya szerválta számomra, ha apa most bejelentené ugyanezt, családi perpatvar lenne, amilyen makacs mind a kettő. A bejelentés még inkább sokkol mindenkit, hiszen nem a testvérünk lesz, hanem apánk felesége. Elgurulhatott a gyógyszere, hogy egy ilyen fiatal nőt találjon, de lehet, hogy sok volt a ráncfelvarrás meg a többi dolog és azért néz ki így. De Ariana kérdésére adott válasza nem így mutatja. Ez a nő fiatalabb, mint én, bár csak egy hónappal. Apám mit képzelt, amikor megkérte a kezét? A húgi felém fordul, ahogy szinte mindenki, én meg egy tarkóvakarás közben válaszolok, de a mondat második felét, már mosollyal az arcomon mondom.
- Úgy tűnik, bővül a család, de akkor ti is kaptok még egy nővért - még, ha csak az lenne. Remélhetőleg nem akar mást mondani az öreg és folytathatjuk az eddig megkezdett beszélgetést. A sokk mindhármunkra kiül, de én szólalok meg először.
- Szerintetek mikor jön a következő kistesó? - lehet hülye kérdés, de  ismerve egy bizonyos valakit, jogos. Az újonnan bemutatott nő odasétál hozzánk, majd leül a körünkbe. Összenézünk a fiúkkal és várjuk, hogy ő szólaljon meg.
- Te vagy Travis, igaz? Sokat hallottam rólad. Ti pedig Will és Jason.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=566345#post566345][b]William Eric Payne - 2016.01.24. 22:18[/b][/url]

A kérdésre, hogy hogyan bír Lucy elviselni, nem válaszolok. Hetek óta leginkább sehogy. Ezek szerint nem terjednek olyan jól a pletykák, én pedig valahogy nem igazán érzem úgy, hogy meg kéne osztanom itt mindenkivel a drámánkat. Hiszen van itt nagyobb dráma is. Például ez a nőci, aki vigyorog meg tekereg. Na vele még tuti lesz problémánk. Jas viszont csak vigyorog.
- Azt pletykálják, hogy Anna menyasszonyi ruhája méregdrága volt. Mivel anyagias, akkor is hozzám jönne, ha gyűlölne.
- És te erre vagy olyan nagyon büszke?
Teszem fel a kérdést, de láthatóan nem érdekli. Mondjuk lehet, hogy én is ilyen lennék, de most semmi kedvem ahhoz, hogy vigyorogjak, meg jó képet vágjak a dologhoz. Nem örülök neki, hogy ennyire hatással van rám a dolog, így inkább a családi drámát nézem. Nem meglepő, hogy az én húgaim azok, akik a legjobban kiakadtak, hiszen velünk volt a legtöbbet az apánk. Minden egyes újabb feleséget nehezen éltünk meg, pedig őket még kedveljük is. A legnehezebb akkor is mind közül Travis anyjának volt, hiszen ez a nő már az ötödik utána, és mindenkivel boldog volt, amíg tartott. Anyámra pillantok, aki csak összeszorítja a száját, majd Estelle-re, az utolsó feleségére, akinek az arcáról le lehet olvasni, hogy kedves volt férjét minimum bolondnak tartja.
- Az akkor is kevésbé gázabb.
Felesel Ariana is közben, majd karba font kezekkel fordul el. Ebből még lesz hiszti, ha jól tippelem nem is kevés. Travis közben remek és jogos kérdést intéz felénk, mire mindketten felhorkanunk, de Jason adja meg a választ.
- Nem fog szülni, amíg nincs rá oka.
Ajánlom neki, hogy ne is legyen, sőt, ez az egész nevetséges, nem hiszem el, hogy komolyan itt vagyunk, és ezt hallgatjuk.
- Aham, mi vagyunk.
Jegyzem meg az érkező Barbie babának, aki bepofátlankodott a kis beszélgetésünkbe. Gyanúsan méregetjük a nőcskét, ám mielőtt bárki megszólalhatna, Jason telefonja teszi, aki elnézést kér, és közli, hogy Anna keresi. Elsuttogok egy árulót, miközben ő vigyorogva elfordul, majd visszapillantok a nőre.
- Na és Bridgit, dolgozol vagy még tanulsz?