A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

A sárkány üldözi, a legjobb barátja a nyomában van. Hiába repeszt, tudja, hogy a másik meg fogja találni és akkor neki vége. Most, hogy nem tud visszaváltozni védtelen a sárkány ellen. Csak menekül, és a tollait félti, pedig hatalmasabb madár a hüllőnél, csak éppen nem tud tüzet fújni, mint a legjobb barátja. Mióta elmondta Katinak, a sárkány nagyon nincs az ő oldalán, finoman szólva. Állandóan, karmol, harap és emlékezeti, hogy nagyon elbánt a feleségével. Amit meg is érdemel, de ez már túlzás, azért az életét ne veszélyeztesse már! Megint feltűnik a sárkány, alulról támad, a fák közül, ezért Yarista feljebb termikel, majd zuhanórepülésbe kezd, hogy lehagyja Rolit. Azonban egy széllökés rossz irányba tereli, a sárkány pedig lecsap, tüzet okád. Yarista tollai fellobbanak, hangos visítással jelzi a fájdalmat és zuhanni kezd. Érzi, az éget tollé és a bőre összeéget szagát, és tudja, hogy hamarosan vége. A föld pedig csak egyre közeledik…
- Áááááá! – kiált fel és felül az ágyban. ~ Csak egy rossz álom, nyugi van! ~ Teljesen leizzadt, karja pólyában, a gurkó nem volt kíméletes a legutóbbi meccsen, vállon találta, ő pedig belezuhant a homokos talajba, azonnal elájult. Már nem tudja, hogy mióta van bent, de azt tudja, hogy többször álmodta már ugyanezt, úgyhogy szellemileg is le van fáradva és nagyon vár valakit, aki meglátogatja. Egy szabad és tiszta pillanatában írt egy baglyot, hogy juttassák el Zephnek. Még mindig nincs itt, persze tudja jól, hogy ez nem olyan egyszerű. Hátradől, és a plafont figyeli. A nem törött keze és lába le van kötve, mert Yarista el akarta hagyni a kórházat, hogy ő meg tudja gyógyítani magát és különben is hagyják. A pálcája kartávolságon túl, esélye sincs elszabadulni. A szemhéja elnehezedik végül, ez az ébrenlét is ennyi volt, a szervezet úgy érzi, hogy itt az ideje pihentetnie magát. Újból elájul, de most nem álmodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=538543#post538543][b]Yarista Palarn - 2015.11.02. 21:35[/b][/url]

A sárkány üldözi, a legjobb barátja a nyomában van. Hiába repeszt, tudja, hogy a másik meg fogja találni és akkor neki vége. Most, hogy nem tud visszaváltozni védtelen a sárkány ellen. Csak menekül, és a tollait félti, pedig hatalmasabb madár a hüllőnél, csak éppen nem tud tüzet fújni, mint a legjobb barátja. Mióta elmondta Katinak, a sárkány nagyon nincs az ő oldalán, finoman szólva. Állandóan, karmol, harap és emlékezeti, hogy nagyon elbánt a feleségével. Amit meg is érdemel, de ez már túlzás, azért az életét ne veszélyeztesse már! Megint feltűnik a sárkány, alulról támad, a fák közül, ezért Yarista feljebb termikel, majd zuhanórepülésbe kezd, hogy lehagyja Rolit. Azonban egy széllökés rossz irányba tereli, a sárkány pedig lecsap, tüzet okád. Yarista tollai fellobbanak, hangos visítással jelzi a fájdalmat és zuhanni kezd. Érzi, az éget tollé és a bőre összeéget szagát, és tudja, hogy hamarosan vége. A föld pedig csak egyre közeledik…
- Áááááá! – kiált fel és felül az ágyban. ~ Csak egy rossz álom, nyugi van! ~ Teljesen leizzadt, karja pólyában, a gurkó nem volt kíméletes a legutóbbi meccsen, vállon találta, ő pedig belezuhant a homokos talajba, azonnal elájult. Már nem tudja, hogy mióta van bent, de azt tudja, hogy többször álmodta már ugyanezt, úgyhogy szellemileg is le van fáradva és nagyon vár valakit, aki meglátogatja. Egy szabad és tiszta pillanatában írt egy baglyot, hogy juttassák el Zephnek. Még mindig nincs itt, persze tudja jól, hogy ez nem olyan egyszerű. Hátradől, és a plafont figyeli. A nem törött keze és lába le van kötve, mert Yarista el akarta hagyni a kórházat, hogy ő meg tudja gyógyítani magát és különben is hagyják. A pálcája kartávolságon túl, esélye sincs elszabadulni. A szemhéja elnehezedik végül, ez az ébrenlét is ennyi volt, a szervezet úgy érzi, hogy itt az ideje pihentetnie magát. Újból elájul, de most nem álmodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=538613#post538613][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.02. 22:29[/b][/url]

Amióta megkapta a baglyot, azóta a legszebben kifejezve magát is sík ideg. Főleg azért, mert nem tudott abban a pillanatban menni, ahogy megkapta az üzenetet. Az átlagosnál is szúrósabb pillantással méregetett mindenkit, aki csak felé mert pillantani és mély hallgatásba burkolózott, utálta a világot. Még akkor sem válaszolt, ha a tanórákon kérdezték. Persze, amint egyedül maradt rögtön elfogta a páni félelem, aggódott és ha nem sajnálta volna annyira a körmeit, biztos, hogy tövig rágja őket. Pedig csak két napot kellett várnia.
Soha nem jött még el olyan lassan a szabad hétvége, mint most. A diákok kimenőt kaptak ő pedig rohant haza Széplakra a nagyszüleihez, hogy onnan mehessen Skóciába. Mivel nem tudott hopponálni, így nehézkes volt a dolog, de mindent megoldott, semmi más nem érdekelte, csak Yarista. Késő délután volt, mire megérkezett az ispotályba. Mérgesen szelte át a folyosókat, szúrós tekintetével egy gyógyítót keresve, hogy kikövetelhesse belőle a számára szükséges információt. A cipője sarkának a hangját visszaverte a folyosó, amitől csak még rosszabbul érezte magát, utálta az ilyen helyeket és a legrosszabbat sejtette, a fantáziája csúnya játékot játszott vele, de ő csak mérgesen köhintett, felszegte a fejét és ment tovább. Így akadt rá egy gyógyítóra aki láthatóan el akart osonni mellette, de ő sorompóként tette ki a kezét elé, hogy ne szabadulhasson. Köszönés nélkül, szedte ki belőle, hogy hol is van a bizonyos beteg akire ő kíváncsi. A gyógyító sem adta könnyen a dolgot, azonnal fontoskodva érdeklődött mégis milyen okból szeretné látni a beteget. Lesajnálóan mosolyodott el és biztosította arról, hogy nem őrült rajongó, hanem hozzátartozó. Mikor végre megtudta, merre is kell menni esett le neki a dolog. Eddig bele sem gondolt a részletekbe. Mi van akkor, ha Yar nincs egyedül abban a szobában, hanem valaki...egy nála sokkal fontosabb valaki is ott van? Egy pillanatra megállt, de a késztetés, hogy lássa sokkal erősebb volt, mint bármi más. Ha ott van a felesége, akkor majd hazudik, az mindig nagyon jól ment neki. De akkor is meg kell tudnia, hogy van. Mikor odaért az ajtó elé, gyorsan végigpillantott magán, megigazította a hideg idő ellenére is pofátlanul rövid szoknyáját, majd egy halk koppintás után belépett.
Az első pillantás ami rávetett bőven elég volt ahhoz, hogy sok mindenre rájöjjön, persze, nem volt ideje ezekkel törődni most. Megkönnyebbült, hogy legalább életben van és annyira nem súlyos a helyzet, mint azt gondolta, de akkor is rossz volt így látni Őt. Lassan becsukta maga mögött az ajtót, halkan odaosont az ágy mellé, közelebb húzta az ágy mellett lévő széket és leült mellé. Nem érdekelte, hogy nincs ébren, az sem, hogy meddig kell várnia, míg felébred. Ha szükséges, képes egész éjszaka itt szobrozni mellette. Óvatosan megérintette az ép karját, fekete ujjait végighúzta az alkarján, mert képtelen volt nem hozzáérni, most hogy újra látja. Hahh, szeretők gyöngye, az már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=538747#post538747][b]Yarista Palarn - 2015.11.03. 08:26[/b][/url]

Az ébredés nehéz, főleg ilyenkor. Száraz köhögéssel ébred, úgy érzi, mintha homokot evett volna. Biztosan nem ivott már egy ideje. Szemhéjai nehezek, a szemgolyói égnek, a légzése legalább megfelelő. Fájnak a végtagjai, és halk nyögés hagyja el a torkát. Valamilyen bódító szert biztosan kap, mert komolyabb fájdalmai nincsenek. Viszont egy illat beférkőzik a tudatába, egy ismerős finom illat, ami arra készteti, hogy kinyissa a szemeit. Nagyon nehéz ezt most megtenni és a szoba fényei bántják is kékjeit. Érzi, hogy a kezét simítja egy másik, de nem tudja, hogy ki lehet. Pár pillanat múlva viszont azonosítja az illatot, bár még mindig nem látja a másikat, mert nem arra néz. A fejét sem könnyen mozgatja, de egy mosolyt sikerül kierőltetnie az ajkaira, bármilyen fájdalmas is minden mozdulat neki.
- Eljöttél – recsegi ki a torkán, és egy kissé ki is simulnak az arcvonásai. Nehezen, de megpróbálja odafordítani a fejét, és máris megindul a keze, hogy a lány arcához érjen. Ez viszont nem sikerül, mert még mindig le van kötve az ép keze, így csak megrántja azt.
- Minden rendben veled? Aggódtam érted – az, hogy ő össze van törve, nem igazán jut el a tudatáig, hiszen mégiscsak egy kviddicsbalesetet szenvedett. Igazából nem is lehetne ezt balesetnek hívni, ez a játék hozzátartozó része, de mégsem lehet csak egy sima sérülésnek nevezni. Viszont új erőt ad az adrenalin neki, az, hogy Zeph idejött hozzá nagyon sokat jelent számára. Nem tudja, hogy Catherina volt-e bent nála, mert egyelőre ez az első eset, hogy hosszú időre magához tért. Lehet, hogy a következő pillanatban újra el fog ájulni, de most jobban érzi magát, és ez nem lehet véletlen.
- Kérek egy kis vizet – susogja, mert már nagyon szomjas, de a viszontlátás öröme ezt elfelejtette vele egy pár pillanatra. – És egy csókot is, de óvatosan – mosolyog fáradtan. Viszont lehunyja a szemeit újra, hiába égető és izgalmas a látvány, bár az aggodalom is imponál neki, de fáradt. Pedig nem tudja, hogy hány napja fekszik. – Holnap mennem kell edzésre, segítesz kiszabadítani?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539078#post539078][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.03. 21:31[/b][/url]

Türelmesen vár, közben igyekszik összeszedni magát, már amennyire tudja. Szóba került közöttük a kviddics, többször is és ennek keretében érintették a baleseteket is, de soha nem gondolta volna, hogy majd ha egyszer bekövetkezik a baj, az ennyire érzékenyen fogja érinteni, főleg, mivel Yarista is legtöbbször félvállról vette és úgy állt hozzá, hogy ez a sport része. Mélyet sóhajt, miközben hátradől és végigpillant a szobán, ő biztos, hogy nem bírna ki itt egy percet sem, nem még napokat. A tekintete megállapodik az egyik sarkon, de abban a pillanatban, ahogy mozgást hall az ágy felől a férfire siklik a tekintete, közelebb húzódik, de nem mer hozzáérni, még annyira sem, mint az előbb tette.
- Amint tudtam.
Vágja rá szinte azonnal. Hiszen hol máshol lenne a helye, ha nem itt? Ha nem akadályozta volna az a hülye iskola, akkor már aznap este, hogy megkapta az üzenetet jött volna, de sajnos nem tudott. A hangjából hallani, hogy még mindig mérges az egész szituációra. Próbál mosolyogni, amennyire tőle telik, de több szempontból is nagyon nehéz dolga van, főleg, miután meglátja, hogy Yart lényegében lekötötték. A szája vékony vonallá préselődik össze, a szeme szikrákat szór, de egyelőre még nem tesz megjegyzést.
- Te aggódtál értem? Gondolj el engem.
Hitetlenkedve, halkan nevet fel, miközben felvonja az egyik szemöldökét. Ugyanakkor nem tudja figyelmen kívül hagyni a megjegyzés mögött rejlő gondolatokat. Ezek szerint még ebben a helyzetben is gondolt rá, ez azért csak jelent valamit, nem? Ezt viszonzásul már azonnal pattan is, kitölti a kancsóban lévő vizet a mellette lévő pohárba és gyöngéden - hurrá erre is képes - megitatja a srácot, akit tulajdonképpen szeret. Tényleg szereti, és erre csak most jön rá igazán, mert bizony ő soha nem lenne hajlandó szó nélkül teljesíteni egy ilyen kérést. Mikor pedig Yar eleget ivott, lerakja a poharat, mosolyogva fordul vissza felé, a kezével oldalra húzva a haját összefogja, hogy ne akadályozza, majd csókot lehel a férfi ajkára.
- Mindjárt visszajövök, egy perc.
Persze, a harag még mindig van, nem tudna így visszaülni a székére. Felszegett fejjel egyenes háttal indul meg kifelé óvatosan nyitja, majd csukja az ajtót és néhány pillanat múlva kiabálás veri fel az ispotály csöndjét. Egy harcias lány magából kikelve ordibál az első arra járó gyógyítóval, nem bírta szó nélkül hagyni, hogy egyszerűen lekötözték, és hiába próbálta meggyőzni a gyógyító, hogy az ő érdekét szolgálta, a kiabálás annál hangosabb lett. A szitokszavakat a saját nyelvén, keverve az angollal zúdítja szerencsétlen párára, majd közli vele, hogy varázslattal is meg lehetett volna akadályozni azt, hogy kiszálljon az ágyból és ha fél percen belül nem szedik le róla, annak komoly következményei lesznek. Tudja, mit beszél, a szülei mindketten elismert gyógyítók, így csak egy szavába kerülne, máris itt lenne a felügyeleti bizottság. Miután végzett azzal, hogy porig alázza az itt dolgozókat, mosolyogva megfordul és visszamegy Yar kórtermébe.
- Mindjárt leszedik rólad azokat az köteleket. Bár azért valljuk be, nem rossz látvány.
Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, szépen visszaül a székre, mint aki jól végezte dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539415#post539415][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 09:36[/b][/url]

Tényleg jól esik neki, hogy Zeph eljött hozzá. Catherinára jobban számított egy kicsit, hogy megjelenik, de lehet, hogy már nem is értesítették, amióta Yarista elköltözött. Most egy ideiglenes szálláson van Rolival, akivel minden nap marakodik, szóval oda sem szívesen tér vissza. Most jól jött a gurkó, legalább nem zaklatják. Harapásnyomok tarkítják egyébként a testét, főleg a karját, ahol a sértett hüllő kifejezte dühét. Ételt mindig tart otthon eleget, nem fog éhen halni Roli, ezért nem aggódik.
- Gyors voltál. Egyébként sem volt túl sokat ébren – vigyorog, majd vicsorog, ahogy fájdalmat érez. A lényeg, hogy itt van vele és aggódik miatta. Ennél több most nem kell, a bűntudata is enyhül azzal, hogy Zephyrine itt van, a felesége pedig nincs. Igen, jogilag még házasok, de már nem sokáig. nem akarja Katkót kínozni ezzel, gyorsan túl akar esni rajta, és a saját érdeke is ez.
- Mindig rád gondolok, Zeph. Jól esik az aggódásod, de csak karcolás – elbagatellizálja az egészet, pedig még pár napig biztosan itt van. Szerencsére a mágia csodákra képes, így teljes értékű lesz fizikailag elég gyorsan, csak fejben kell feldolgozni az egészet. Az már nehezebb, főleg ebben a helyzetben, amikor nagyon nem kiegyensúlyozott az élete. De Zeph közelsége nagyon nyugtatóan hat rá, még el is pirul minden érintésére. Talán újra szerelmes? Nagyon valószínű, és egyáltalán nem bánja. Inkább csak fél egy kicsit, hogy ne az legyen, mint Catherinával. Lehet, hogy alkalmatlan a hosszú távú kapcsolatra, de meg akarja győzni magát, hogy ez nem így van.
Megkapja a vizét is, Zeph megitatja, jól esik neki a gondoskodás. Talán maradhatna egy kicsit még, amíg elalszik, addig mindenképpen. A sók mézként olvad szét az ajkain, és fájdalomcsillapítóként is hat rá.
- Rendben – hunyja le a szemét, amikor a barna bőrű szépség otthagyja őt, biztosan kávéért megy, vagy ilyesmi. Nem mintha bármit tudna ellene tenni, maximum megkérheti a másikat, hogy ne menjen. De mi oka lenne rá, úgyis visszatér hozzá a csodás leányzó. Odakintről veszekedést hall, méghozzá Zephyrine kiabál, majd pár perc múlva vissza is érkezik. A szavakat nem értette, jól tompítanak a falak.
- Ohóóó, igen? – vigyorog, mint a tejbetök, amikor megérti, hogy Zeph mire gondol.  – Leveszik a köteleket? Nem baj, nem bánom igazán – nemsokára be is érkezik pár ápoló és elég morcos arccal kioldják a kötéseket. Yar azonnal masszírozni kezdi a csuklóit, de nagy bajuk nincs, csak kissé elzsibbadtak.
- Minden rendben Mr. Palarn? Szüksége van valamire? – kérdezi az egyik, még érdeklődést is mutat. – Igen, tökéletes minden. köszönöm, nem – majd a szemei a lányra vándorolnak és elmosolyodik, a két ápoló pedig biccentés után távozik. ~ Tökéletes bizony! ~ Itt az ideje annak, hogy Zeph megtudja, hogy változások lesznek az életében.
- Elválok – közli csak így egyszerűen. megtanulta már, hogy az egyenes beszéd előrevezetőbb, mint a nagy körmondatok. Ezzel egy időben fogja meg a lán kezét és simogatni kezdi az alkarját az ujjaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539434#post539434][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.05. 11:22[/b][/url]

- Nem az a lényeg, hogy ébren voltál-e vagy nem.
Kicsit érzékenyen érinti a téma, mert az utóbbi időben, amíg otthon volt senki nem szabta meg, hogy hová menjen, felnőttként kezelték, viszont az iskola elsősorban még diákként kezeli és hiába múlt el tizenhét, ez semmit sem számított. Bezzeg, ha mestertanonc lett volna, akkor szabadon jöhetett volna már az első nap. Nem akar ilyenekre szót pazarolni, mert csak felidegesíti magát, úgyhogy inkább afelé tereli a témát ami fontos is, például az előtte fekvőre.
- Egy karcolás, hogy nézhetsz ki, amikor megsérülsz?
Nevet fel hitetlenkedve, hiába az aggodalom, ez azért kizökkenti egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Az mondandója első részét pedig már inkább le sem reagálja, ahhoz túlságosan jól esik neki, inkább csak mosolyog, ezzel el is van rendezve a dolog. De ha nem is látszik rajta, azért madarat lehetne vele fogatni, de tényleg.
Helyette inkább megpróbálja jobb kedvre deríteni a férfit, hiszen ezen a helyen nem sok pozitív behatás érheti, hacsak nem rövid szoknyás gyógyítók járkálnak itt, bár akiket ő látott legalább hatszáz évesek, úgyhogy erre holmi kevés esély van, hacsak nem keverednek hirtelen egy horrorfilmbe.
- Határozottan tetszetős látvány, de nem ebben a közegben.
Folytatná még az eszmefuttatást, de akkor belép két gyógyító, hogy az ígéretükhöz képest kiszabadítsák Yaristát. Vet rájuk egy-két szúrós pillantást, de azon kívül nem kíván foglalkozni velük, már így is túl sok időt pocsékolt rájuk azzal, hogy leordította őket. Türelmetlenül várja, hogy végre kimenjenek, hogy aztán visszacsúszhasson közvetlenül az ágy mellé. Annyi mindent szeretne kérdezni! Hogy hogyan történt? És miért? Talán figyelmetlen volt? Kinek a hibája? Mert azt is a porba alázza szívesen. De nem teszi semmit, csak visszaadja a kezét a férfinak, aki ezúttal már meg is tudja érinteni, viszont az a kis szócska, aminek keretében megérinti, szó szerint lesokkolja. Egy pillanatra teljesen lefagy, hirtelen köpni-nyelni sem tud.
- De hát miért?
Bukik ki belőle az első kérdés, ami talán a legfontosabb. Ő soha nem kényszerítette volna arra a szőkét, hogy elváljon a feleségétől, hiszen tudta, hogy szereti, akkor meg mégis miért vetemedne ilyesmire? Magában persze, amint felfogja csak még boldogabb annál, mint amit a viszontlátás váltott ki belőle. Mindez az arcán nem látszik, inkább csak a meglepődés és a sokk, amit ez a kis szavacska váltott ki belőle, aminek igencsak nagy súlya van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539574#post539574][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 20:54[/b][/url]

- Akkor nem beszélgetünk még pár hétig – vonja meg a vállát, amennyire tudja, de őt nem nagyon érinti meg, hogy megsérült. Annyira igen, hogy ha nem tud játszani, az szinte fizikai fájdalommal felérő dolog nála, de ez tényleg nem tart sokáig. Nagyjából összesen egy hét és mehet a pályára, kvaffot dobálni és gurkókat kerülgetni. Ha látna pár keményebb edzést Zephyrine, biztosan szörnyülködne. Ilyen a sport és azért, hogy valaki jó legyen, meg kell érte szenvednie.
- Na, majd egyszer te is megkötözhetsz, hogy csodálhass – nevet, de gyorsan abba is hagyja, mert jönnek az ápolók. Szerencsére nem azért, hogy rászóljanak, csak elengedik őt és megkérdezik, hogy tehetnek-e még valamit, de Yarista elutasítja a lehetőséget. A legfőbb dolgot már megtették érte, beengedték hozzá Zephet.
Végül, miután távoztak az ápolók, elmondja az igazságot, amiről nem szívesen beszél sokat, de a lánynak tudnia kell, hogy mi a helyzet. Sajnos el kell bírnia a felelősséget, hogy miatta is bontja fel a házasságát a kviddicses. Látszik, hogy meglepődik és lesokkolódik kissé, de Yar meleg mosolyával próbálja nyugtatni.
- El kellett mondanom, nem szeretem a hazudozást. Így is elég sokáig húztam, nem? Minden nő ezt tette volna a helyében, de én ajánlottam fel neki. Tudod, ha mondhatom úgy, gyermekkorom óta ismerjük egymást, és sokat jelent nekem. De te többet, úgy érzem – nem teljesen biztos a dolgába, ahhoz két ember kell, ő és Zeph. A lánynak kell megerősítenie a dolgában.
- Valószínűleg már csak párszor találkozunk, hogy elintézzük a szükséges dolgokat, de neked még lesz egy nagy meccsed – kicsit elszontyolodik, de nem túlságosan, csak behunyja a szemét és sóhajt egyet.
- Rolival még lesz gond. Van egy minisárkányom, akit nagyon érzékenyen érintett ez az egész. Vele össze kell barátkoznod majd, és nem lesz egyszerű – harapja be az ajkait, és már azon jár az agya, hogy hogyan ne sérüljön meg Zeph. Nem lesz egyszerű dolguk az biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539599#post539599][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.05. 21:25[/b][/url]

- Nem épp erre gondoltam.
Süti le a szemét, hogy ne látszódjon benne a felháborodás. Még a feltételezés is sértette. Igaz, hogy nagyon beképzelt és önző volt, de ritkán előfordult, hogy képes volt valakit maga elé helyzetbe, pláne ebben a helyzetben. Yaristát pedig előre helyezte. Itt akart mellette ülni akkor is, ha a férfi nincs ébren. De felesleges ezen most fennakadnia, úgyhogy nem kezd vitába, mindazonáltal nem tetszik neki, hogy Yar ennyire félvállról veszi. Vajon megfogja szokni ezt valaha? Vagy lesz egyáltalán valaha?
- Hidd el, meg is foglak.
Vágja rá komolyan, de a szeme mosolyog, megenyhül a megjegyzésre. Ez azonban most nem az a beszélgetés, ha a szőke kijut innen akkor talán sort kerítenek erre is, végére is, felnőtt emberek, most valami sokkal fontosabb dolgot kell megbeszélniük. Miután az első sokkon túl volt, a másik kezét és a férfi felé nyújtotta, de csak azért, hogy a kezei közé vegye a kezet és úgy hallgassa. Valamiért úgy érezte, hogy támogatnia kell, még ha jelenleg csak ennyit tud érte tenni. Mikor pedig megérkezik az indok, egy pillanatra tizenéves tinilány lesz belőle. Kényszert érzett arra, hogy mosolyogva lehajtsa a fejét és meg is tette. Magához képest ez egy nagyon furcsa reakció volt. A szíve hevesebben kezdet verni, a gyomra görcsbe rándult és akaratlanul szorosabban fogta a szőke kezét.
- Khm, nem is tudom mit mondjak.
Még mindig nem tud rápillantani, egyszerűen nem megy. Annyi érzés öntötte el hirtelen, hogy a szavaira már nem tud koncentrálni. Nem érti, hogy történhetett ez és hogyhogy ilyen gyorsan. Az egy dolog, hogy ő mit érzett, de soha nem beszéltek arról, hogy esetleg a szőke is többet érezne annál a beteges fizikai vonzalomnál, ami újra és újra összehozta őket hétvégente.
- A minisárkányod? Utálni fog?
Felpillant, most először, kicsit éles a váltás, mert erről akar beszélni, a sárkányra ráérnek később is. Ugyan már, épp egy válásról van szó!
- Hagyjuk most a sárkányt. Jól meggondoltad ezt? Biztos vagy benne? Mármint, azért mégiscsak a feleségedről van szó és engem csak egy hónapja ismersz, igaz, hogy intenzív egy hónap volt és igazából rohadtul szeretlek de ne...
És akkor észbe kap. Eddig csak ömlöttek belőle a szavak és magyarázott, hadonászni azért nem hadonászott, mert épp Yarista kezét fogta, de amikor kimondja, amit egyébként nem szokott, hirtelen hallgat el és köhintve félrenéz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539670#post539670][b]Yarista Palarn - 2015.11.05. 22:50[/b][/url]

- Jól van, értem én – elmosolyodik kisfiúsan, és megérinti a másik kezét, ha eléri. Sajnos neki a kviddics tényleg egy játék, egy őrület, amitől csak egyszer sikerült majdnem eltántorítani, de azóta nem. Valószínűleg szerelmes a kviddicsbe, ahogy a mellett aggódó lányba is eléggé. Egy kicsit szórakoznak még a kötözéssel, ami azért jó, mert Yarista hangulata is jobb lesz ezzel, így a gyógyulás is bizonyosan hamarabbi lesz.
- Ó, hát ezt most megszívtam – nevetgél, és hiába fájnak a tagjai, nem rontja el a jókedvét. A legjobb dolgot tette, amikor baglyot küldött a lánynak, úgy érzi, hogy fel is tudna kelni, akár már most! Ezt elősegítik azzal az ápolók, hogy a kezét szabadon engedik, Yarista meg is próbál fellendülni, de ezúttal nem sikerül neki. Nyekken egyet, főleg, ha Zeph sem hagyja, hogy felkeljen, és megadja magát egyelőre a fekvés jótékony és gyógyító hatásának.
- Utálok feküdni – durcás képet vág egy kicsit, és ez eszébe juttatja Catherinát és a válást, amit meg is oszt azonnal a lánnyal.
- Nem kell semmit mondanod, az én döntésem volt és az övé. Én úgy éreztem eddig, hogy minket nem választhat el senki. Hidd el voltak ajánlataim, de mégis te vagy rám hatással, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni – érzi a kezén a szorítást és a lány csuklóján a pulzusszám megváltozását. ~ Milyen kis aranyos! Nem kell félned Zeph! ~ Üzeni a szemeivel és hallgatja a lányt tovább. Rolira rátérve csak felkacag kissé.
- Nézd, Catherinát nagyon szerette, nem hiszem, hogy utálni fog, csak nem fog kedvelni először. De majd meglátja, hogy jól választottam és akkor kedves lesz – nagyon reményteli a beszéd, szeretné, ha ez így lenne majd. Aztán úgy tűnik Zephyrine kizökkenne a nyugalmából és mintha egy kicsit beijedne, egészen az utolsó kinyilatkozásáig, amire a kviddicses felkapja a fejét és az egyik szemöldökét is kíváncsian felhúzza.
Zeph fejét eléri és végigsimít az arcán, és felé fordítja.
- Én is téged. És jól meggondoltam – az állt tarva magához húzza a barna bőrű ajkait, hogy újra megcsókolhassa. Nem igazán akar magyarázkodni többet, ez van, ez az igazság. Beleszeretett villanásszerűen másba és egyáltalán nem hiszi azt, hogy ezt megbánta volna. A következményit egy részét bánja, és azt is, hogy Catherinával való kapcsolata vélhetően örökre megszakad, de azt, hogy így alakult az egész nem. Kicsit fel kell forgatni az életét, hiszen túl nyugodt volt már három éve. De nem bán semmit, és talán a közvélemény sem hitte el, hogy nyugton ülő típus lett.
- Remélem te sem bántad meg – szólal meg, amikor véget vet a csóknak, de nem engedi, hogy túl messzire távozzon a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539739#post539739][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.06. 11:40[/b][/url]

Amint látja, hogy Yar mire készül, gyorsan kiszabadítja az egyik kezét és sorompóként tartja a férfi elé, úgy tűnik ma a karjai mindenki szabad akaratát megakadályozzák. Határozottan, kissé rosszallóan pillant a kviddicsesre.
- Nem kelhetsz fel.
Szigorúan méregeti, ha valamit, akkor ezt nagyon komolyan vesz. Nem azért vetette le róla a köteleket, amik visszatartották, hogy felkeljen, csak azért mert barbár, gusztustalan módszernek tartotta. Ettől még a helyzet nem változik, itt kell maradnia. Végig rajta, újra meg újra, mintha azt várná, hogy hirtelen fogja magát és kiugrik az ágyból. Viszont nem tud sokáig csak ezzel foglalkozni.
Nem igazán erre számított, amikor ideérkezett ma. Pusztán azért jött, mert aggódok, meg akarta tudni, hogy minden rendben van-e, a gyógyulás útjára lépett-e már, egy-egy rémesebb pillanatában azt akarta tudni, hogy él-e még egyáltalán. Viszont az, ami itt várta igazán meglepte, pedig őt nem lehet csak úgy meglepni. Persze, gondolta, hogy ez a beszélgetés előbb vagy utóbb elő fog jönni, de ő valami olyasmire számított, hogy "sajnálom, nem tudom tovább csinálni, szeretem a feleségemet és vissza akarok hozzá menni". Nagyjából ilyesmi és ennek a tarkított változatai. Most mégis inkább az ellentettje jött be. Tényleg vele akar lenni? Úgy igazán? Nem is igazán tudja, mihez nyúljon hirtelen, hiszen eddigi élete során soha nem élt kapcsolatban. Sóhajt, majd bólogat, nem igazán tud erre mit mondani. Boldog, hogy Yar így érez, egyszerűen csak túlságosan hihetetlennek tűnik a dolog, képtelen felfogni. Az kevéssé érdekli, hogy egyébként szétszakított két embert akik szerették egymást. Soha nem volt az az aggódó típus, a nő a legkevésbé sem érdekli. Ha az ő férje csinálta volna ezt, akkor biztos nem engedte volna el egy könnyen. És az előtte fekvőt sem fogja.
- Hát majd megkedvel, de addig el kellene odázni a találkozást, amíg le nem nyugszik egy kicsit.
Lepillant a férfi karjára. Természetesen látta rajtuk a harapásnyomokat, csak épp nem tudta őket hová tenni, de most már ez is világossá vált számára. Elég fájdalmas élmény lehetett, de úgy tűnik, hogy a szőkét kemény fából faragták, keményebből, mint azt először gondolta.
A kezek hatására ismét a férfi felé fordul, mandulavágású szemeit ráemeli és próbál valamit kiolvasni a tekintetéből. Tényleg nagyon tanácstalan, fogalma sincs a kapcsolatokról, nem tudja, hogy működnek, vagy miért működik némelyik annyira jól, vagy épp rosszul. Mindenesetre a csók jól esik neki, lassan végigsimít az ujjával a férfi arcán és nyakán közben, majd nagy nehezen elhúzódik, de nem túl messzire.
- Nem, szó sincs róla. Csak fel kell dolgoznom ezt az egészet. És talán elolvasni néhány könyvet a támáról.
Összevonja a szemöldökét, majd megtörik a jég és felnevet, szórakozottan áll fel a székből, de csak azért, hogy a Yar mellett lévő minimális helyre tehesse le a fenekét, szemben a szőkével, hogy közelebb legyen hozzá. Minden mozdulatára figyel, óvatos és nem ül rá semmire, épp csak annyi helyet foglal el, hogy az a fekvő számára ne legyen kényelmetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539964#post539964][b]Yarista Palarn - 2015.11.07. 09:48[/b][/url]

Mivel sem ereje, se kedve nincs ellenkezni a lánnyal, aki eljött olyan messziről miatta, nem erőlteti a felkelést. Sem a fizikait, sem a lázadást, mert ellent mondtak neki.
- Igenis, nővérke – viccelődik a szigorú ábrázatot látva, még soha sem látta Zephyrine arcát ilyennek. Mindig bájosnak, aranyos, vagy egyszerűen gyönyörűnek. Igaz, az utóbbi még így is megvan, de ezzel az érzelemmel nem találkozott még. Így nyugton marad, és inkább elmondja a lényeget, hogy mi volt legutóbb otthon. Legalábbis volt az otthona, ma már nem tudja, hogy minek nevezné. Abban eléggé biztos, hogy már nem is lesz az otthona, és Zeph-fel szeretne lenni innentől kezdve. A meglepődés egyértelmű a lány részéről, hiszen eddig nem zavarta, hogy felesége van, legalábbis egyszer sem tette ő szóvá, sőt, amikor Yarista hozta fel a dolgot, csak elfogadta azt. De egyáltalán nem vett vitt a kapcsolatuk sebességéből, továbbra is ezer fokon égett a szerelem köztük.
A sárkánnyal lesz egy meccs, de Yarista biztos benne, hogy Zeph elég elbűvölő személyiség, a kis hüllő meg fog békélni elég gyorsan. Igaza, van a lánynak, most nem lenne okos dolog megismerkednie vele.
- Egy kicsit puhítom majd, lehet, hogy mire találkoztok már nem lesz semmi. Remélem – sóhajt, mert ebben nem lehet biztos. Bár nagyon szereti a sárkány Yaristát, Catherinát is legalább annyira megkedvelhette az eltelt idő során, de az biztos, hogy hozzászokott a közelségéhez, meg a mindennapi mókás harcukhoz. Legalábbis Yarista sokat nevetett rajtuk, kérdés, hogy hogyan fogja majd Zephyrine is eltűrni Roli sajátosságait.
Hirtelen színt vallanak egymásnak, talán most mondják ki először, Zeph biztosan. Hogy miért most jött ez ki, csak sejtései vannak, de érthető a kérdés, hogy meggondolta-e. Igen, eléggé biztos a dolgában, a jövőt viszont nem láthatja. Ezzel viszont nem foglalkozik, mert semmi értelme azon rágódni, hogy mi lehet, és egyébként is a kviddicses nagyon optimista alkat, mindig nagy elánnál vág bele és végez mindent, legyen az kviddics, vagy szerelem.
- Igen, az olvasás jó lehet. Nekem viszont sokkal többször kell megsérülnöm, mert még ha fáj is, nagyon jól esik az aggodalmad. Mi több elősegíti a gyógyulásom. Igaz, ha nem sérülök meg, akkor nem kell meggyógyulni, de… - vonja meg a vállát és újabb csókra ösztökéli a másikat, mikor az nevetve mellételepszik. Megfogja a kezét és finoman húzni kezdi magához a lányt, érezni szeretné a közelségét, a bőre, a haja illatát. Nem kell neki más, csak ez most, hogy újra el tudjon aludni. ujjait összefonja vele és a csók után sem engedi el. Az biztos, hogy nemsokára újra aludni fog, de most másról fog álmodni, mint korábban…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=540044#post540044][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.07. 12:49[/b][/url]

Nem volt dolga még sárkánnyal, sem naggyal, sem kicsivel így érdemben nem igazán tud hozzászólni a dologhoz, csak elhinni, amit Yarista mond. Nem szeretné, ha az ő bőrét is ilyen harapások tarkítanák, mert a fájdalommal mint érzéssel semmi baja, de nem tudná elviselni, hogy ilyesmik csúnyítják el a bőrét, abba biztos belehalna, amennyire hiú. De nagyjából ennyi. Sehogy nem áll ehhez a dologhoz, majd hogyha odaérnek, és egyáltalán tudja majd, hogy mivel áll szemben, majd akkor aggódik, addig inkább aggódik a férfiért, mert ez sokkal kézzelfoghatóbb, hiszen itt fekszik előtte. Örömmel konstatálja, hogy a szőke engedelmeskedik neki és nem kel fel. Elégedetten bólint, így legalább ő is nyugodtan tud ülni, immáron mellette.
- El ne felejtsek beszerezni néhány párkapcsolatról szóló könyvet, mielőtt visszamegyek szenvedni a kastélyban.
Nevet fel kicsit megkönnyebbülten, nem akarja, hogy Yar komolyan vegye a megjegyzést, nem szenved ő annyira, legalábbis nem úgy, hogy fájjon, csak úgy általánosságban. Az otthonánál ezerszer rosszabb, de most talán ez az egész dolog megszépíti valamennyire a dolgokat és több kedve lesz hozzá, talán többször találkozhatnak majd, nem csak hétvégén...
- Inkább ne...még a végén azt fogják hinni, hogy romlik a játékod és engem fognak hibáztatni.
Magában feljegyzi, hogy egyszer egy meccsen is meg kell majd néznie és rájön, hogy hirtelen mennyi lehetőség tárult eléjük. Ki tudnak majd mozdulni, megtudnak jelenni ketten is, bárhol. Nem kell titkolózniuk. Ennek hatására kicsit talán lelkesebben esik neki Yar ajkainak, mint azt egy ilyen helyen illene, de nem érdekli, tényleg boldog és ezt így tudja a leginkább kifejezni, mikor pedig végre levegőt hagynak egymásnak, Zeph engedelmeskedik a mozdulatra, óvatosan rádől Yar mellkasára.
- Most már pihenned kellene. Aludj vissza.
Mondja csendesen és az ujjaival óvatosan simogatni kezdi, hátha ez segít neki abban, hogy pihenőre adja a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=540872#post540872][b]Yarista Palarn - 2015.11.09. 10:43[/b][/url]