A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=538613#post538613][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.02. 22:29[/b][/url]

Amióta megkapta a baglyot, azóta a legszebben kifejezve magát is sík ideg. Főleg azért, mert nem tudott abban a pillanatban menni, ahogy megkapta az üzenetet. Az átlagosnál is szúrósabb pillantással méregetett mindenkit, aki csak felé mert pillantani és mély hallgatásba burkolózott, utálta a világot. Még akkor sem válaszolt, ha a tanórákon kérdezték. Persze, amint egyedül maradt rögtön elfogta a páni félelem, aggódott és ha nem sajnálta volna annyira a körmeit, biztos, hogy tövig rágja őket. Pedig csak két napot kellett várnia.
Soha nem jött még el olyan lassan a szabad hétvége, mint most. A diákok kimenőt kaptak ő pedig rohant haza Széplakra a nagyszüleihez, hogy onnan mehessen Skóciába. Mivel nem tudott hopponálni, így nehézkes volt a dolog, de mindent megoldott, semmi más nem érdekelte, csak Yarista. Késő délután volt, mire megérkezett az ispotályba. Mérgesen szelte át a folyosókat, szúrós tekintetével egy gyógyítót keresve, hogy kikövetelhesse belőle a számára szükséges információt. A cipője sarkának a hangját visszaverte a folyosó, amitől csak még rosszabbul érezte magát, utálta az ilyen helyeket és a legrosszabbat sejtette, a fantáziája csúnya játékot játszott vele, de ő csak mérgesen köhintett, felszegte a fejét és ment tovább. Így akadt rá egy gyógyítóra aki láthatóan el akart osonni mellette, de ő sorompóként tette ki a kezét elé, hogy ne szabadulhasson. Köszönés nélkül, szedte ki belőle, hogy hol is van a bizonyos beteg akire ő kíváncsi. A gyógyító sem adta könnyen a dolgot, azonnal fontoskodva érdeklődött mégis milyen okból szeretné látni a beteget. Lesajnálóan mosolyodott el és biztosította arról, hogy nem őrült rajongó, hanem hozzátartozó. Mikor végre megtudta, merre is kell menni esett le neki a dolog. Eddig bele sem gondolt a részletekbe. Mi van akkor, ha Yar nincs egyedül abban a szobában, hanem valaki...egy nála sokkal fontosabb valaki is ott van? Egy pillanatra megállt, de a késztetés, hogy lássa sokkal erősebb volt, mint bármi más. Ha ott van a felesége, akkor majd hazudik, az mindig nagyon jól ment neki. De akkor is meg kell tudnia, hogy van. Mikor odaért az ajtó elé, gyorsan végigpillantott magán, megigazította a hideg idő ellenére is pofátlanul rövid szoknyáját, majd egy halk koppintás után belépett.
Az első pillantás ami rávetett bőven elég volt ahhoz, hogy sok mindenre rájöjjön, persze, nem volt ideje ezekkel törődni most. Megkönnyebbült, hogy legalább életben van és annyira nem súlyos a helyzet, mint azt gondolta, de akkor is rossz volt így látni Őt. Lassan becsukta maga mögött az ajtót, halkan odaosont az ágy mellé, közelebb húzta az ágy mellett lévő széket és leült mellé. Nem érdekelte, hogy nincs ébren, az sem, hogy meddig kell várnia, míg felébred. Ha szükséges, képes egész éjszaka itt szobrozni mellette. Óvatosan megérintette az ép karját, fekete ujjait végighúzta az alkarján, mert képtelen volt nem hozzáérni, most hogy újra látja. Hahh, szeretők gyöngye, az már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539078#post539078][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.03. 21:31[/b][/url]

Türelmesen vár, közben igyekszik összeszedni magát, már amennyire tudja. Szóba került közöttük a kviddics, többször is és ennek keretében érintették a baleseteket is, de soha nem gondolta volna, hogy majd ha egyszer bekövetkezik a baj, az ennyire érzékenyen fogja érinteni, főleg, mivel Yarista is legtöbbször félvállról vette és úgy állt hozzá, hogy ez a sport része. Mélyet sóhajt, miközben hátradől és végigpillant a szobán, ő biztos, hogy nem bírna ki itt egy percet sem, nem még napokat. A tekintete megállapodik az egyik sarkon, de abban a pillanatban, ahogy mozgást hall az ágy felől a férfire siklik a tekintete, közelebb húzódik, de nem mer hozzáérni, még annyira sem, mint az előbb tette.
- Amint tudtam.
Vágja rá szinte azonnal. Hiszen hol máshol lenne a helye, ha nem itt? Ha nem akadályozta volna az a hülye iskola, akkor már aznap este, hogy megkapta az üzenetet jött volna, de sajnos nem tudott. A hangjából hallani, hogy még mindig mérges az egész szituációra. Próbál mosolyogni, amennyire tőle telik, de több szempontból is nagyon nehéz dolga van, főleg, miután meglátja, hogy Yart lényegében lekötötték. A szája vékony vonallá préselődik össze, a szeme szikrákat szór, de egyelőre még nem tesz megjegyzést.
- Te aggódtál értem? Gondolj el engem.
Hitetlenkedve, halkan nevet fel, miközben felvonja az egyik szemöldökét. Ugyanakkor nem tudja figyelmen kívül hagyni a megjegyzés mögött rejlő gondolatokat. Ezek szerint még ebben a helyzetben is gondolt rá, ez azért csak jelent valamit, nem? Ezt viszonzásul már azonnal pattan is, kitölti a kancsóban lévő vizet a mellette lévő pohárba és gyöngéden - hurrá erre is képes - megitatja a srácot, akit tulajdonképpen szeret. Tényleg szereti, és erre csak most jön rá igazán, mert bizony ő soha nem lenne hajlandó szó nélkül teljesíteni egy ilyen kérést. Mikor pedig Yar eleget ivott, lerakja a poharat, mosolyogva fordul vissza felé, a kezével oldalra húzva a haját összefogja, hogy ne akadályozza, majd csókot lehel a férfi ajkára.
- Mindjárt visszajövök, egy perc.
Persze, a harag még mindig van, nem tudna így visszaülni a székére. Felszegett fejjel egyenes háttal indul meg kifelé óvatosan nyitja, majd csukja az ajtót és néhány pillanat múlva kiabálás veri fel az ispotály csöndjét. Egy harcias lány magából kikelve ordibál az első arra járó gyógyítóval, nem bírta szó nélkül hagyni, hogy egyszerűen lekötözték, és hiába próbálta meggyőzni a gyógyító, hogy az ő érdekét szolgálta, a kiabálás annál hangosabb lett. A szitokszavakat a saját nyelvén, keverve az angollal zúdítja szerencsétlen párára, majd közli vele, hogy varázslattal is meg lehetett volna akadályozni azt, hogy kiszálljon az ágyból és ha fél percen belül nem szedik le róla, annak komoly következményei lesznek. Tudja, mit beszél, a szülei mindketten elismert gyógyítók, így csak egy szavába kerülne, máris itt lenne a felügyeleti bizottság. Miután végzett azzal, hogy porig alázza az itt dolgozókat, mosolyogva megfordul és visszamegy Yar kórtermébe.
- Mindjárt leszedik rólad azokat az köteleket. Bár azért valljuk be, nem rossz látvány.
Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, szépen visszaül a székre, mint aki jól végezte dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539434#post539434][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.05. 11:22[/b][/url]

- Nem az a lényeg, hogy ébren voltál-e vagy nem.
Kicsit érzékenyen érinti a téma, mert az utóbbi időben, amíg otthon volt senki nem szabta meg, hogy hová menjen, felnőttként kezelték, viszont az iskola elsősorban még diákként kezeli és hiába múlt el tizenhét, ez semmit sem számított. Bezzeg, ha mestertanonc lett volna, akkor szabadon jöhetett volna már az első nap. Nem akar ilyenekre szót pazarolni, mert csak felidegesíti magát, úgyhogy inkább afelé tereli a témát ami fontos is, például az előtte fekvőre.
- Egy karcolás, hogy nézhetsz ki, amikor megsérülsz?
Nevet fel hitetlenkedve, hiába az aggodalom, ez azért kizökkenti egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Az mondandója első részét pedig már inkább le sem reagálja, ahhoz túlságosan jól esik neki, inkább csak mosolyog, ezzel el is van rendezve a dolog. De ha nem is látszik rajta, azért madarat lehetne vele fogatni, de tényleg.
Helyette inkább megpróbálja jobb kedvre deríteni a férfit, hiszen ezen a helyen nem sok pozitív behatás érheti, hacsak nem rövid szoknyás gyógyítók járkálnak itt, bár akiket ő látott legalább hatszáz évesek, úgyhogy erre holmi kevés esély van, hacsak nem keverednek hirtelen egy horrorfilmbe.
- Határozottan tetszetős látvány, de nem ebben a közegben.
Folytatná még az eszmefuttatást, de akkor belép két gyógyító, hogy az ígéretükhöz képest kiszabadítsák Yaristát. Vet rájuk egy-két szúrós pillantást, de azon kívül nem kíván foglalkozni velük, már így is túl sok időt pocsékolt rájuk azzal, hogy leordította őket. Türelmetlenül várja, hogy végre kimenjenek, hogy aztán visszacsúszhasson közvetlenül az ágy mellé. Annyi mindent szeretne kérdezni! Hogy hogyan történt? És miért? Talán figyelmetlen volt? Kinek a hibája? Mert azt is a porba alázza szívesen. De nem teszi semmit, csak visszaadja a kezét a férfinak, aki ezúttal már meg is tudja érinteni, viszont az a kis szócska, aminek keretében megérinti, szó szerint lesokkolja. Egy pillanatra teljesen lefagy, hirtelen köpni-nyelni sem tud.
- De hát miért?
Bukik ki belőle az első kérdés, ami talán a legfontosabb. Ő soha nem kényszerítette volna arra a szőkét, hogy elváljon a feleségétől, hiszen tudta, hogy szereti, akkor meg mégis miért vetemedne ilyesmire? Magában persze, amint felfogja csak még boldogabb annál, mint amit a viszontlátás váltott ki belőle. Mindez az arcán nem látszik, inkább csak a meglepődés és a sokk, amit ez a kis szavacska váltott ki belőle, aminek igencsak nagy súlya van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539599#post539599][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.05. 21:25[/b][/url]

- Nem épp erre gondoltam.
Süti le a szemét, hogy ne látszódjon benne a felháborodás. Még a feltételezés is sértette. Igaz, hogy nagyon beképzelt és önző volt, de ritkán előfordult, hogy képes volt valakit maga elé helyzetbe, pláne ebben a helyzetben. Yaristát pedig előre helyezte. Itt akart mellette ülni akkor is, ha a férfi nincs ébren. De felesleges ezen most fennakadnia, úgyhogy nem kezd vitába, mindazonáltal nem tetszik neki, hogy Yar ennyire félvállról veszi. Vajon megfogja szokni ezt valaha? Vagy lesz egyáltalán valaha?
- Hidd el, meg is foglak.
Vágja rá komolyan, de a szeme mosolyog, megenyhül a megjegyzésre. Ez azonban most nem az a beszélgetés, ha a szőke kijut innen akkor talán sort kerítenek erre is, végére is, felnőtt emberek, most valami sokkal fontosabb dolgot kell megbeszélniük. Miután az első sokkon túl volt, a másik kezét és a férfi felé nyújtotta, de csak azért, hogy a kezei közé vegye a kezet és úgy hallgassa. Valamiért úgy érezte, hogy támogatnia kell, még ha jelenleg csak ennyit tud érte tenni. Mikor pedig megérkezik az indok, egy pillanatra tizenéves tinilány lesz belőle. Kényszert érzett arra, hogy mosolyogva lehajtsa a fejét és meg is tette. Magához képest ez egy nagyon furcsa reakció volt. A szíve hevesebben kezdet verni, a gyomra görcsbe rándult és akaratlanul szorosabban fogta a szőke kezét.
- Khm, nem is tudom mit mondjak.
Még mindig nem tud rápillantani, egyszerűen nem megy. Annyi érzés öntötte el hirtelen, hogy a szavaira már nem tud koncentrálni. Nem érti, hogy történhetett ez és hogyhogy ilyen gyorsan. Az egy dolog, hogy ő mit érzett, de soha nem beszéltek arról, hogy esetleg a szőke is többet érezne annál a beteges fizikai vonzalomnál, ami újra és újra összehozta őket hétvégente.
- A minisárkányod? Utálni fog?
Felpillant, most először, kicsit éles a váltás, mert erről akar beszélni, a sárkányra ráérnek később is. Ugyan már, épp egy válásról van szó!
- Hagyjuk most a sárkányt. Jól meggondoltad ezt? Biztos vagy benne? Mármint, azért mégiscsak a feleségedről van szó és engem csak egy hónapja ismersz, igaz, hogy intenzív egy hónap volt és igazából rohadtul szeretlek de ne...
És akkor észbe kap. Eddig csak ömlöttek belőle a szavak és magyarázott, hadonászni azért nem hadonászott, mert épp Yarista kezét fogta, de amikor kimondja, amit egyébként nem szokott, hirtelen hallgat el és köhintve félrenéz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=539739#post539739][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.06. 11:40[/b][/url]

Amint látja, hogy Yar mire készül, gyorsan kiszabadítja az egyik kezét és sorompóként tartja a férfi elé, úgy tűnik ma a karjai mindenki szabad akaratát megakadályozzák. Határozottan, kissé rosszallóan pillant a kviddicsesre.
- Nem kelhetsz fel.
Szigorúan méregeti, ha valamit, akkor ezt nagyon komolyan vesz. Nem azért vetette le róla a köteleket, amik visszatartották, hogy felkeljen, csak azért mert barbár, gusztustalan módszernek tartotta. Ettől még a helyzet nem változik, itt kell maradnia. Végig rajta, újra meg újra, mintha azt várná, hogy hirtelen fogja magát és kiugrik az ágyból. Viszont nem tud sokáig csak ezzel foglalkozni.
Nem igazán erre számított, amikor ideérkezett ma. Pusztán azért jött, mert aggódok, meg akarta tudni, hogy minden rendben van-e, a gyógyulás útjára lépett-e már, egy-egy rémesebb pillanatában azt akarta tudni, hogy él-e még egyáltalán. Viszont az, ami itt várta igazán meglepte, pedig őt nem lehet csak úgy meglepni. Persze, gondolta, hogy ez a beszélgetés előbb vagy utóbb elő fog jönni, de ő valami olyasmire számított, hogy "sajnálom, nem tudom tovább csinálni, szeretem a feleségemet és vissza akarok hozzá menni". Nagyjából ilyesmi és ennek a tarkított változatai. Most mégis inkább az ellentettje jött be. Tényleg vele akar lenni? Úgy igazán? Nem is igazán tudja, mihez nyúljon hirtelen, hiszen eddigi élete során soha nem élt kapcsolatban. Sóhajt, majd bólogat, nem igazán tud erre mit mondani. Boldog, hogy Yar így érez, egyszerűen csak túlságosan hihetetlennek tűnik a dolog, képtelen felfogni. Az kevéssé érdekli, hogy egyébként szétszakított két embert akik szerették egymást. Soha nem volt az az aggódó típus, a nő a legkevésbé sem érdekli. Ha az ő férje csinálta volna ezt, akkor biztos nem engedte volna el egy könnyen. És az előtte fekvőt sem fogja.
- Hát majd megkedvel, de addig el kellene odázni a találkozást, amíg le nem nyugszik egy kicsit.
Lepillant a férfi karjára. Természetesen látta rajtuk a harapásnyomokat, csak épp nem tudta őket hová tenni, de most már ez is világossá vált számára. Elég fájdalmas élmény lehetett, de úgy tűnik, hogy a szőkét kemény fából faragták, keményebből, mint azt először gondolta.
A kezek hatására ismét a férfi felé fordul, mandulavágású szemeit ráemeli és próbál valamit kiolvasni a tekintetéből. Tényleg nagyon tanácstalan, fogalma sincs a kapcsolatokról, nem tudja, hogy működnek, vagy miért működik némelyik annyira jól, vagy épp rosszul. Mindenesetre a csók jól esik neki, lassan végigsimít az ujjával a férfi arcán és nyakán közben, majd nagy nehezen elhúzódik, de nem túl messzire.
- Nem, szó sincs róla. Csak fel kell dolgoznom ezt az egészet. És talán elolvasni néhány könyvet a támáról.
Összevonja a szemöldökét, majd megtörik a jég és felnevet, szórakozottan áll fel a székből, de csak azért, hogy a Yar mellett lévő minimális helyre tehesse le a fenekét, szemben a szőkével, hogy közelebb legyen hozzá. Minden mozdulatára figyel, óvatos és nem ül rá semmire, épp csak annyi helyet foglal el, hogy az a fekvő számára ne legyen kényelmetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=540044#post540044][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.11.07. 12:49[/b][/url]

Nem volt dolga még sárkánnyal, sem naggyal, sem kicsivel így érdemben nem igazán tud hozzászólni a dologhoz, csak elhinni, amit Yarista mond. Nem szeretné, ha az ő bőrét is ilyen harapások tarkítanák, mert a fájdalommal mint érzéssel semmi baja, de nem tudná elviselni, hogy ilyesmik csúnyítják el a bőrét, abba biztos belehalna, amennyire hiú. De nagyjából ennyi. Sehogy nem áll ehhez a dologhoz, majd hogyha odaérnek, és egyáltalán tudja majd, hogy mivel áll szemben, majd akkor aggódik, addig inkább aggódik a férfiért, mert ez sokkal kézzelfoghatóbb, hiszen itt fekszik előtte. Örömmel konstatálja, hogy a szőke engedelmeskedik neki és nem kel fel. Elégedetten bólint, így legalább ő is nyugodtan tud ülni, immáron mellette.
- El ne felejtsek beszerezni néhány párkapcsolatról szóló könyvet, mielőtt visszamegyek szenvedni a kastélyban.
Nevet fel kicsit megkönnyebbülten, nem akarja, hogy Yar komolyan vegye a megjegyzést, nem szenved ő annyira, legalábbis nem úgy, hogy fájjon, csak úgy általánosságban. Az otthonánál ezerszer rosszabb, de most talán ez az egész dolog megszépíti valamennyire a dolgokat és több kedve lesz hozzá, talán többször találkozhatnak majd, nem csak hétvégén...
- Inkább ne...még a végén azt fogják hinni, hogy romlik a játékod és engem fognak hibáztatni.
Magában feljegyzi, hogy egyszer egy meccsen is meg kell majd néznie és rájön, hogy hirtelen mennyi lehetőség tárult eléjük. Ki tudnak majd mozdulni, megtudnak jelenni ketten is, bárhol. Nem kell titkolózniuk. Ennek hatására kicsit talán lelkesebben esik neki Yar ajkainak, mint azt egy ilyen helyen illene, de nem érdekli, tényleg boldog és ezt így tudja a leginkább kifejezni, mikor pedig végre levegőt hagynak egymásnak, Zeph engedelmeskedik a mozdulatra, óvatosan rádől Yar mellkasára.
- Most már pihenned kellene. Aludj vissza.
Mondja csendesen és az ujjaival óvatosan simogatni kezdi, hátha ez segít neki abban, hogy pihenőre adja a fejét.