33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 13:53 | Link



Csütörtök lévén, ha akarna megismerkedhetne a francia nemzet különlegesen nyálkás, büdös és világéletében undorítónak tartott ételeivel, de mint az éppen most derült ki róla, nem megrögzött csigarajongó. Ha csiga, akkor az legyen magyar, járdaszéli, barna házú biga, aki mellett megállva arról kell filózni, vajon melyik irányba indult el?
A kályha mellett, mint két fagyosszent ülnek lányával, előtte krumplipüré és rántott hús gőzölög, kezében jéghideg Coca Cola. És majd megfagy.
- Megismertem egy nőt - szólal meg két korty között, a szénsavtól halkan - szigorúan szájához emelt kézzel - böffentve egyet. Átpillant Rebire, leteszi a poharát. A keze alig észrevehetően megremeg, de hamar el is rejti az asztal alá, Csibe nehogy terhelő bizonyítékként felhasználhassa ellene.
Úgy tűnik, máris megbánta, hogy a tényállást hangosan is kimondta. Otthon, gondolatban, meg a tükör előtt sokkal jobban hangzott, de most már mindegy.
- Milyen volt az évnyitó? - tereli át gyorsan a témát, csibéje hátha elfelejti az előző mellékvágányt. - Van valami, változás, akármi, amiről feltétlen tudnom kéne?
Olyan ártatlanul, kedvesen néz Rebekára, mint a ma született bárány, kezeit fázósan összefonja mellkasa előtt. És csak nézi a lányt. Kis angyalként, átható pillantásokkal figyel.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 14:19 | Link


Jéghideg kezeit igyekszik zsebeibe rejteni, vagy épp a forró kályha közelébe emelni, ezzel is felmelegítve zsibbadt, elgémberedett ujjait. Erre nem számítottak, mikor úgy döntöttek, túrázni mennek. De nem ám! Hiába öltöztek fel, rá kellett jönniük úgy nagyjából félúton, hogy spuri vissza, különben majd tavasszal fognak kiolvadni a hibernációból. És igen, bár a kapcsolatuk immáron viszonylag sima és zökkenőmentes, azért Krisztiánt nem biztos, hogy mellőzné fél évig az apjáért. Amikor úgyis csak jégbe fagyva állnának (vagy ülnének?) egymás mellett.
Ő maga egy hatalmas adag krumplifőzeléket kért fasírttal, mert miért ne és a szájához emeli a gondosan előhűtött - alias megfújt - falatot, mikor Zsiga megszólal. A kanál megáll a levegőben, majd az a szép falat szép lassan lepottyan az evőeszközről. Rebeka kicsit hitetlenül, kicsit meglepetten, kicsit megfejthetetlenül pislog a férfira, majd tekintetét inkább eledelére szegezi, hogy ismét nekiláthasson a hosszas hűtési procedúrának.
- Az évnyitó átlagos volt. Új igazgatónk van. Egész jó fejnek tűnik - megvonja vállát, de nem is figyel arra, amit beszél, csak az motoszkál a fejében, hogy ki lehet az a nő, aki a frissen visszakapott apját el akarja venni tőle. Mert igen, akárki is az, biztos majd ő lesz a fater élete szerelme és talán azért az akárkiért képes lenne elhagyni Rebit. Ezek a gondolatok motoszkálnak fejében, majd hirtelen szólal meg, fejét Zsigmond felé kapva.
- Azt hiszem, együtt vagyunk Krisszel. De ki a nőd? Miféle bigét csíptél fel? Szép? Okos? Csinos? Van ízlése? Sok pénze van? Miért tetszik neked? - annyi kérdést zúdít rá egyszerre, hogy a férfi tán meg sem képes őket jegyezni, de ez mindegy. Tudni akarja a sztorit elejétől a végéig. Mindemellett még az az izgatottság is elsikkad, hogy meséljen az eridonossal való... Kibéküléséről? Nem egészen így mondanám. Az most mind mellékes, hiszen az ő egyetlen apukáját valami némber le akarja nyúlni. De ő bizony nem fogja engedni. Lenyomja azt a tyúkot.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 14:43 | Link



Szóval új igazgató. Az is valami. És ha a szomszédban lakó szottyadt öregasszony, Ibi néni megkérdezi tőle, hogy mi van az édes kicsi lánnyal, aki mindig olyan aranyos, csak hát ő azt nem érti, hogy lehet rajta ennyi irkafirka, akkor elmondhatja neki, hogy bizony új vezetője lett a sulinak, és ő majd megnyugodhat, hogy milyen egy remek, jól informált apa lakik a szembe szomszédban.
Nem, sosem sziporkázott a tipikus, tőle valahol talán el is várt apa-lánya beszélgetésekben, így nem meglepő, hogy most sem reagál valami fényesen. Hogy egészen pontos legyek, leginkább sehogyan sem reagál, hacsak a halk hümmögés és a villa felvétele nem számít annak.
- Az jó, az jó - egészíti ki a tökéletesen megkomponált véleményét, majd komótosan enni kezd.
Krisztián nevére felpillant, hegyezi a fülét, hogy minden kincset érő információmorzsát elkapjon, ami elhagyja Rebi száját, de a lány ahelyett, hogy az egész életét és a mindenséget egy pillanat alatt fenekestül felforgató, rózsaszínű hormonködben táncoló, gyönyörű, fess fiatalemberről kezdene ódákat zengeni, visszacsatol a mellékvágányra.
Zsiga összeráncolt homlokkal emeli fel mutatóujját, jelezve Csibének, hogy várjon, míg megrágja ezt a ***** meleg falatot, majd könnyes szemekkel, hűvös, apró levegőkért kapkodva megvonja a vállát.
- Minek nézel te engem? Én nem vagyok egy ócska, fillérekért megvehető test! - sértetten kérdez vissza, még szemeit is összeszűkíti, de a következő pillanatban csibészesen elmosolyodik. - Szép - bólogat. - Okos is. Pesten dolgozik a Minisztériumban. De... ez az egész most nem fontos. Mi a helyzet Krisztiánnal? Szereted?
Utolsó kérdésénél megnyekken a hangja, a szíve rettenetes kalimpálásba kezd. Óriásit nyel, colájáért nyúl, kortyol, de barna tekintete úgy néz ki, végleg rátapadt Rebekára.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 15:16 | Link


Kit érdekel az új igazgató, mikor olyan kardinális kérdésekről van szó, minthogy Zsigának mindjárt nője lesz, aztán biztos gyereke is és Rebeka eltűnik a süllyesztőben? Persze fő az optimizmus - leginkább egy hatalmas fazékban fő, de mindegy -, nem szabad ilyesmit feltételeznie, meg már egyszer tisztázták, hogy nem azért ment el, mert nem szereti a rellonost csak... Mi van, ha megint elveszíti? Nem biztos, hogy meg tudná bocsájtani akár magának, akár apjának. Mi több, nem is akarja ezt elnézni a férfinak. Egy szép nő viszont akármit tehet.
A kérdésre csak megvonja a vállát, mert ő aztán semmi rosszat nem mondott. Nem baj, az, ha egy nő gazdag, elvégre egy nő igenis lehet gazdag. Nincs abban semmi rossz, ha egy tehetős hölgy összejön egy nem annyira tehetős férfival. Mint pl. Zsiga. Na nem mintha a vörös ismerné apja egyenlegét, de gyanítja, hogy nem ő lesz az év legbefolyásosabb és leggazdagabb embere.
- De apa, ő szebb nálam? És majd odaköltözöl hozzá? És akkor már nem is jössz ide többet? - hatalmas barna szemei, mintha egy édes, újszülött boci lenne, úgy merednek Zsigmondra. Belőlük az aggodalom, a kétségbeesés és a múlt tükröződik, egybefonódva hihetetlen mértékű ragaszkodással. Ha tehetné, hatalmas karmokat növesztene és belemarna a férfi bőrébe, hogy mindig megtartsa őt magának, hogy csak akkor válhassanak el, ha szó szerint kitépik egyiküket a másikukból.
- De most ne terelj, hanem nekem beszélj. Aztán majd én is - még a kajáját is leteszi az előttük lévő asztalkára, annyira komolyan gondolja. Nem képes addig enni, míg nem tudja, hogy az ő egyetlen apukáját nem veszik el tőle. Mert aztán mit mond Zsiga bácsi a szomszéd néninek? "Költözöm a szuperszexi, szuperokos, szupermenő barátnőmhöz. Ja a gyerek? Iskolában."
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 13. 15:44 | Link



Fogós kérdés. Rafkós egy csibe ez a lány!
Hogy egy nő, legyen szó egy nagyon szép nőről, vagy bármelyik, bármilyen nőről a világon, szebb-e az ő saját, mérhetetlenül szeretett lányánál? Nem. Már hogy lenne? Hisz első, igencsak félresikerült találkozásukkor ő maga is felakarta szedni Rebit, akiről szerencsére éppen időben derült ki, hogy a vére.
Máskülönben a válasz mégiscsak igen. Pechére, Zsiga koránt sincs azzal tisztában, hogy egy ilyen kérdésre mit szokás, egyáltalán mit kell mondani, így most összehúzott szemöldökei alatt, segítségkérő tekintettel figyeli lányát, s közben elegánsan csücsörít.
- Csibe - cuppant egyet némi gondolkodás után, csörömpölve leteszi a villát. - Te vagy a leglegleg nő az életemben, és nem megyek sehova.
Kissé előredől, átnyúl az asztalon és Rebeka kezét a sajátjába rejtve keresi vele a szemkontaktust. Fejét félrebillenti, csokoládébarna szemeiben mosoly csillan.
- Szóba sem került még összeköltözés! - neveti el magát, s alsó ajkát megnedvesítve, vidáman folytatja. - Abban sem vagyok biztos, hogy kész vagyok-e összeköltözni egy nővel. Az olyan...
Brrr. Úgy tesz, mint akit kiráz a hideg.
- ...tudod. Ez az egész még csak alakulgat. Együtt töltjük a szabadidőnk egy részét, ennyi - vallja be őszintén, és nagyon reméli, hogy ezzel megnyugtatja kiscsibéjét, akinek aggodalmától olyannyira elérzékenyül, hogy nehezen állja meg, hogy hangos zokogásban törjön ki. Hm. Zsiga valószínűleg az a fajta apuka, aki az általános iskolai előadásokon anyukákat megszégyenítő látványelemekkel és hangorkánokkal zokog az első sorban, majd a végén mindenkinek eldicsekszik saját kis embermasszájával, aki természetesen minden gyereknél jobb, szebb, ügyesebb.
- Különben meg neki is van már családja - hátrébb dőlve húzza vissza jobbját, és vállait megvonva veszi újra kezébe az evőeszközt. - Nem hiszem, hogy szeretne még egy gyereket.
Nem tudja, mint sok más egyébről, erről sem beszéltek egyszer sem. Túl korai volna, és félő, hogy csak elrontanának vele mindent.
Legkedvesebb mosolyával, kérdőn pillant fel Rebire, vajon megelégszik-e ennyivel, és áttérhetnek a Reissner fiúra, vagy még nem jött el az Eridonos ideje?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2016. október 13. 16:18 | Link


Erre a kérdésre csak olyan válasz érkezhet, mely Rebeka malmára és önbizalmára hajtja a vizet. Tehát a leggyönyörűbb nő ezen a földkerekségen Zsiga számára kizárólag, mondom kizárólag Ombozi Rebeka Liliána lehet. Ellenkező esetben itt zokogás, felháborodás és örihari-sosebari lesz. Az szörnyű lenne, nemde Zsigmond? Igen, így, a teljes neveden. Szóval ehhez mérten válaszolj eme sorsdöntő, ravasz kérdésre, mely minden férfi agyát túlontúl megdolgoztatja.
A válaszra leányunk szeme felcsillan és hirtelen megkönnyebbülés árad szét egész testében. El is mosolyodik, annyira büszke és elégedett, így nemcsak engedi, hogy a férfi a keze után nyúljon, de még közelebb is húzódik és odabújik hozzá! Bizony, ez az igazi szeretet, melyet csak egy édesapa kaphat egyetlen és egyben legkedvesebb lányától. Best family moments.
- Egy kicsit megijedtem, hogy nem mondtál semmit, csak azt, hogy találkozgatsz valakivel. Mert lehetne nálam milliószor szebb és tehetségesebb és mehetne kevésbé az agyadra. Annyira, hogy inkább őt választod... - "helyettem", fejezné be a mondatot, de nem teszi, mert még a végén megsérti Zsigát. De ő már hozzászokott ahhoz, hogy a lánya teljesen bizonytalan, és még mindig kapcsolatuk puhatolózó stádiumában vannak. Ezért aztán nem meglepő, hogy gyermektigris módjára nyávog fel, ha valami egyéb titulusú nőstény hímszagra jőve el óhajtja orozni élete férfiját: az apját. Mert ebből - jó esetben - csak egy van az életben, azt meg azért viszályok ide vagy oda, illik megbecsülni.
- Szóval ezek szerint randiztok. Nem is tudtam, hogy ilyen romantikus alkat vagy - elismerően bólint egyet. Ez nem célzás volt arra, hogy Zsigmond a "jó a segged, kő' kóla?" kategóriában lubickol, pusztán nehezére esik elképzelni, ahogy a másik esetleg rózsával vár egy nőt, elviszi valami puccos étterembe és a végén illedelmesen csókot lehel a nő puha, kívánatos ajkaira és a bejárati ajtóig kísérve szerelmesen a fülébe suttog és NOPE. Ez nem ő. Tuti, hogy ez a bige valami belevaló kocsmapipi, aki jól megmondja a frankót és legalább olyan jól tud böfögni, mint amilyen jól főz és amilyen csinos. Aki nem ijed meg egy kis izgalomtól, vörösre rúzsozza a száját és amikor belép valahová, mindenki rá figyel. Vagy az is lehet, hogy full átlagos. Igen, ez valószínűbb.
- Nem bánom, hogy nem lesz féltesóm, nem kell több - elhúzza száját a gondolatra. Igen, szereti Noelt, azt a csajt, akinek a nevét se tudja, hát őt is biztosan, meg neki Sára a kedvence, szóval őt nagyon. De van még pár féltestvére anyai ágról, úgyhogy most már elég a jóból. - Amúgy Krisztián volt Dávid. Tudod, ő metamorfmágus és annyira fura, hogy tartott annyira fontosnak, hogy ne használja ki az alkalmakat, amik lettek volna. Elárulta az igazat, aztán találkoztunk és megcsókolt és... - és itt felsóhajt, mint valami szerelmes tinédzser. Hogy is nézett ki Dávid? Ah, kit érdekel? Krisztián, awh! Itt egyébként lenne egy szívecske, ha ez nem egy szerepjátékos területen lévő szerepjátékos hozzászólás utolsó mondata lenne. Csak hogy tudjátok, mit kell ideképzelni.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2016. október 15. 13:23 | Link



Akár egy kisfiú somolyog, és boldogságát leplezetlenül mosolyodik el. Arcára kiülő zavarától először le, az asztalon érintetlenül fekvő késére, és csak azután, hogy lánya elhallgat, pillant fel élettel teli szemeibe. Hirtelen nem is tudja mit mondjon, hiszen ha efféle apa-lánya beszélgetésre kerül sor, egyből nyilvánvalóvá válik, hogy a férfi nem a szavak embere.
Rebus, hála az Ezüstleplű Merlinnek nem tőle örökölte kommunikációs készségét, hanem édesanyjától, egyértelműen, akiről azt hiszem elhinthetem, hogy anno is inkább ő dumálta ki Zsigát az övcsatjából, mint fordítva. Dehát megesik az ilyesmi.
- Mért gondolod, hogy az agyamra mész? - ütközik meg csibéje gondolatán, és minden mást félretéve, ennél a pontnál be is húzza a kéziféket. Sehova tovább, míg nem tisztázták van-e a gyereknek új, azaz a közelmúltban szerzett defektje, amit itt és most, a rántott hús felett be kell foltozniuk. Pont ahogyan azt nemrégiben egy szülőknek szóló pszichológiai könyvben olvasta.
Hátradőltében megreccsen a szék. Barna tekintetében megcsillan az a mihaszna, apai aggodalom, ami ahelyett, hogy lecsitulna, csak napról napra gyarapodik, és amihez egyszerűen nem lehet hozzászokni.
- Meglepne, ha azt mondanám, hogy a második alkalom után küldettem neki vagy húszféle csokrot? - büszke mosollyal szívja be alsó ajkát, arca az emlékre nyomban kipirosodik. Vállait mint aki semmiségről beszél megvonja. - Nem tudtam mi a kedvence, ezért gondoltam az összes létező összeállításból kap egyet.
Ha csibéje történetesen azt is gondolja, hogy szerencsétlen faterja - Ő - kénytelen éhbérért dolgozni a csárdában, mert sem neves diplomája, sem széfben tartott megtakarítása nincs egy jobb élethez, nem baj, egyelőre jól is van ez így. Csakhogy némileg téves.
Igaz, hogy az Ombozi család egy másik ága jóval nagyobb vagyonnal bír, mint ő, de Zsiga szívvel-lélekkel hisz abban, hogy a sírba csak és kizárólag élményekkel, utazással, emlékekkel, és egy igazán, minden tekintetben megélt élettel érdemes menni - nem pedig pénzzel, ami önmagában, halomban állva mit sem ér. Neki pedig ez megvan. A bátyja vajon elmondhatja mindezt magáról?
- Te vagy az egyedüli örökösöm - mondja két falat között, átpillantva egy közeli asztalhoz, ahol éppen málnás túrótortát esznek. Nyálelválasztása azonnal beindul. - Még nem beszéltünk anyagiakról. Szeretnél?
Neki nem jelent túl sokat ez a téma, de elég ideje ismerik már hozzá egymást és Rebeka is nagylány már, így ha szeretne, Zsiga nem zárkózik el előle.
- Emlékszem erre a gyerekre - nyeli le a falatot, majd szemöldök ráncolva bólogatni kezd. - Egyszer találkoztam vele a csárdában. Volt nála egy rúnákkal foglalkozó könyv. Értelmesnek tűnt.
Nincs mit szépíteni ezen. Ha a csibéje körül kukorékoló kiskakas a színes tollain kívül még egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor neki - még ha nehezen megy is - örülnie kell, nem pedig elfordítani a fejét és büntetni meg tiltani. Úgyse sikerülne. Ezt is olvasta.
Ha Rebekát odakötné az ágy lábához, és ő találkozni akarna Krisztiánnal, akkor egészen biztosan elhúzná az ágyat. Ezt nem olvasta, ezt tudja.
- Nem fura - a tányérját vizslatva ingatja meg a fejét. - Csak ritka. De nincs ezen mit meglepődni. Értékes vagy és szerethető, ő róla meg elmondható, hogy nem vak.
Zsiga meg a nagy szavak.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed