 Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.
|
|
|
Somoskői Lilla
INAKTÍV
harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
|
|
Írta: 2016. március 21. 20:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=575850#post575850][b]Somoskői Lilla - 2016.03.21. 20:02[/b][/url] WillHárom levelet szorongatok a kezemben, miközben megközelítem a Bagolyházat. Megérkezvén kicsit elfintorodom. Sosem szerettem túlzottan ezt a helyet, ugyanis zajos és büdös. Nem is tudom talán határozottan eldönteni, hogy melyik idegesít jobban – az, ami a baglyok száját hagyja el, vagy az, ami a feneküket. Mindenesetre néha muszáj ide lejönni, hiszen a leveleim nem adják fel magukat, a kapcsolatot pedig egyelőre nem lenne célszerű megszakítanom az iskolán kívül megtalálható ismerőseimmel. Most éppen a szüleimnek, a kisebbik bátyámnak és az egyik régi balettos barátnőmnek fogalmaztam meg egyet-egyet, és igyekeztem minél hamarabb túlesni a feladási procedúrán, hogy lehetőleg ne kelljen túl hosszú időt eltöltenem a bagolyfing kellemes aromáját élvezve. A szüleimnek egyébként is írtam minden héten legalább egyszer, Teónak már ritkábban, a barátnőmnek pedig talán most először, mióta ide járok. Tény, hogy kicsit elhanyagoltam, de tudom, hogy ő is elég jól megtalálta a helyét, szóval valószínűleg annyira nem hiányzom neki, ahogy én is könnyen megfeledkezem róla néha a dolgos hétköznapokon. A tekintetemmel meg is keresem a baglyomat a sokaságban, majd határozott léptekkel oda is libbenek mellé, kicsit megsimogatva a tollát. Odaadom neki a leveleket, majd mint aki jól végezte dolgát, már sarkon is fordulok és elindulok visszafelé. Útközben azonban megpillantok a földön egy leejtett darab papírt. Nem is rendes levél, még csak nincs is borítékban, mindössze pár mondat áll rajta. Kíváncsian felkapom a földről és olvasni kezdem. Külső szemlélő pedig csak azt láthatja, hogy miközben szemeimmel a sorokat követem folyamatosan, hirtelen egy nagy vigyor terül el az arcomon. Bármi is áll benne, az biztos, hogy tetszik amit látok.
|
|
|
|
Somoskői Lilla
INAKTÍV
harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
|
|
Írta: 2016. március 22. 15:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=576074#post576074][b]Somoskői Lilla - 2016.03.22. 15:07[/b][/url] WillEgészen addig, amíg a nevemen nem szólítanak, észre sem veszem, hogy társaságom akad. Túlságosan lefoglal ugyanis a kezemben szorongatott papír. Hiába pár sor az egész, már legalább harmadszor olvasom, annyira vicces. Vagy talán inkább nevetséges.
- Helló! - köszönök vissza, és éppen csak egy pillanatra nézek fel, hogy meglessem a papír felett, ki köszönt nekem. Kicsit meglepődöm, ugyanis hiába a háztársam Will, nem gondoltam eddig, hogy tudja a nevem. Furcsa, mert igazából számomra természetes, hogy tudom az övét, a klubhelyiségben is gyakran látom, valahogy azonban mégsem gondoltam, hogy ez fordítva is igaz. Elvégre én vagyok a "kis elsős", és nem fordítva. Bár már nem sokáig, szerencsére nemsokára indul az új tanév, én pedig már nem tartozom majd többé a legkisebbek közé. Ennek azért a lelkem mélyén eléggé örülök.
Visszasandítok a levélre, és már szinte azt hiszem, Will már el is ment, mikor megáll mellettem és újra megszólal. Egy kicsit elkuncogom magam a megjegyzésén, közben pedig bólogatni kezdek. Végül átnyújtom neki a papírt, miközben megszólalok.
- Ó hidd el, én sem szeretek itt lenni, de ezért már megérte a bagolykakit szagolni. - mondom, továbbra is kicsit nevetgélve. Szinte én jöttem zavarba a levél tartalmától, amely nem más, mint egy teljesen félreérthetetlen utalás arra, hogy egy ismeretlen hősszerelmes minél hamarabb találkozni szeretne az ő kedvesével, a megfogalmazásból pedig az is egyértelművé válik, hogy nem kanasztázni fognak.
- Vajon ki lehet az a "cukormókusod"? És az istenért, miért ír olyat, hogy "habcsókollak"? - kérdezem tőle már-már undorodva, elvégre ilyen nyálas megfogalmazással tényleg életemben nem találkoztam még.
- Hát abban megegyezhetünk, hogy ez zseniális. - nevetem el magam újfent, pedig csak pár pillanattal korábban olvadt le a mosoly az arcomról. A továbbiakban pedig picit csendben maradok, hadd olvassa végig ő is ezt a csodát.
|
|
|
|
Somoskői Lilla
INAKTÍV
harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
|
|
Írta: 2016. március 24. 12:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=576855#post576855][b]Somoskői Lilla - 2016.03.24. 12:32[/b][/url] WillciAz eddiginél is szélesebb mosolyra húzódik a szám, amikor látom, hogy bizony Will is remekül szórakozik a levél tartalmán. Dehát miért ne tenné? Elvégre tényleg egyszerűen nevetséges. A szavait hallgatva heves bólogatásba kezdek, elvégre számomra is elég egyértelműnek tűnik, hogy egy fiúról van szó. - "Alig várom, hogy egy csodás beszélgetésben egyesüljünk." Kérlek mondd, hogy ez nem az, amire gondolok! - mondom most már hangosan nevetve, és nem is tervezem visszafogni magam. Hát mi ez?! Ha ezt egy tanár találta volna meg – amire egyébként azért itt lett volna esély – biztos, hogy borzasztó felháborodás lett volna a vége, elvégre ők sem hülyék, ráadásul fiatalok is voltak egyszer, szóval valószínűleg értik az ehhez hasonló célozgatásokat, még ha azok esetünkben meglehetősen bénák is. - Lehet... – nézek elgondolkodva a papírra, megfontolva, amit Will mondott. – Elképzelésem sincs, hogy milyen lehet ha habcsókolnak, de biztosan traumatikus. – mondom kicsit gúnyosan, elvégre tényleg elég rémesen hangzik a dolog, én legalábbis valahogy úgy képzelem el, mint amikor az embert belefojtják egy tál sütibe, és lassan, töményen és cukrosan fullad meg. Az egész levél ettől a mentalitástól csöpög. Will kérdésre viszont egy cseppet elkomorodom, bár éppen csak egy pár pillanatra. Mikor meghallom a "te pasid" kifejezést akaratlanul is eszembe jut Ákos, aki a pasimnak nem igazán mondható, bár tény, hogy ő van a legközelebb ehhez a fogalomhoz valaha. Nos, akár regékbe is tudnék róla kezdeni, hogy ő nem hogy ilyet nem csinál, de már azért is hálát kell adni, hogyha éppen elég jó napja van ahhoz, hogy ne csak átgyalogolni akarjon rajtam... De ennek a taglalásába inkább nem kezdek bele, szóval csak egy mosolyt varázsolok az arcomra, és félig-meddig válaszolok csak a kérdésre. - Hát nálam ezzel a szöveggel addig próbálkozhatna amíg meg nem őszül, maximum egy kis émelygést és hányingert okozna vele, mást nemigen. - mondom komoly ábrazattal, és úgy is gondolom, hogy valószínűleg a legtöbb értelmes lány mind így gondolja. Persze, kellenek a kedves szavak, nade azért nem kell lemenni idiótába...
|
|
|
|
Somoskői Lilla
INAKTÍV
harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
|
|
Írta: 2016. március 31. 20:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=581365#post581365][b]Somoskői Lilla - 2016.03.31. 20:08[/b][/url] WillZáróKelletlenül húzom el a számat a felvetésére. Hogy beszélgetnek? Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy legalább egyetlen normális pontja van a kapcsolatuknak, ahol legalább egy cseppet nem ennyire undorítóak – bár azok után amit eddig láttam belőlük, hogy milyen lehet a szexuális életük, azt már tényleg nem akartam elképzelni. Éppen elég kevés tápanyagot viszek be így is, nem lenne előnyös, hogyha kidobnám a taccsot... Bár, akkor ebédelhetnék méegegyszer. Így kezdődik a bulémia?
- Nos, akkor még annyira sem tartom őket, mint eddig. Pedig már az sem volt sok. - nevetem el magam. Na persze nem az a gondom velük, hogy nem a fizikai módját választják az egymás iránt érzett ... akármilyeik (az érzelmek ugyanis nem így néznek ki...) kifejezésére, hanem hogy hogyha már egy ilyen levelet megírnak, akkor az legalább azért legyen ilyen bugyuta, mert elterelés. Az túlságosan fájó, ha ezt komolyan gondolják.
Vetek egy elismerő pillantást a fiúra, amikor az ötlete elhagyja a száját. Ez gonosz, de nagyon tetszik. Illetve nem "de", hanem valószínűleg inkább "éppen ezért".
- Benne vagyok. És mindenképpen értesítjük a másikat, ha jutunk valamire! - mondom lelkesen, ugyanis ez a ötlet most tényleg felvillanyozott kicsit. Úgy tűnik szükségem volt már valamire, ami vicces is, gonosz is, és a legfontosabb: leköt. Az a helyzet, hogy mióta letudtam a vizsgáimat, a táncon kívül gyakorlatilag semmit nem kezdtem a szabadidőmmel, ami kifejezetten élvezetes lett volna számomra. Ennyi erővel haza is mehettem volna. Tulajdonképpen haza is mentem, de elég hamar vissza is jöttem, mert nem bírtam otthon a fenekemen maradni. Ez rám sosem volt túl jellemző, szóval akár meg is lepődhettem volna, de a nagy helyzet az, hogy tökéletesen tudtam az okát.
Will szavaira az arcom kicsit komolyabb lesz. Nem hangzik annyira lelkesnek az egyedülléttől, a mondandója tartalmának ellenére sem. Hát, ezzel a gondolattal tudok azonosulni. Én is egyedül vagyok igazából, még akkor is, hogyha néha nem úgy tűnik.
Az indítványára végül bólintok egyet, hiszen tökéletesen igaza van. Elég volt a bagolykakiból.
- Persze, menjünk. - mondom, és Will oldalán elhagyom a Bagolyházat.
|
|
|
|
