Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben.
Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet.
Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=575850#post575850][b]Somoskői Lilla - 2016.03.21. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=575915#post575915][b]William Eric Payne - 2016.03.21. 21:21[/b][/url]

Olykor illendő levelet írni. Anyámnak, apámnak, a húgomnak, és a bátyámnak, aki szorgosan készül az esküvőjére. hihetetlen, hogy már csak szűk két hónap, és Anna is beáll a Payne-ek hosszú sorába. Pont valamelyoik nap gondolkoztam el azon, hogy ha apám minden gyerekének csak két gyereke születik, akkor minimum tizennyolc unokája lesz. Persze ehhez még hozzájöhet az igen fiatal és igen termékenynek meg vagyonéhesnek kinéző szőke barbie-ja, aki valószínűleg ha veszélyben érzi a pozícióját, teherbe fog esni. Már most látom a csodás végkifejletet.
Szóval a sok levéllel a kezemben érkezem meg a bűzbarlangba. Nem is értem, hogy miért nincs ez a hely takarítva. Mindig, miután itt járok, még órákig elkísér ez a szag, és ez nagyon nem jó. Van, hogy kénytelen vagyok átöltözni, így bemagyarázva az agyamnak, hogy már nem kell éreznem azt, ami talán már nincs is ott.
- Helló Lilla.
Elhaladok a lány mellett, célirányosan megközelítve unott képű baglyomat. Esküszöm, hogy olyan, mint aki éppen aludni készül, de nem kishaver, most el kell menned egy hosszú útra. A zsebembe csúsztatom a kezem, hogy némi bagolycsemegét adjak neki, és igen, pont ettől leszek gyanús. Szerintem a föld leglustább baglya az enyém, hiszen amikor csak tudja, elkerüli, hogy dolgoznia kelljen. Amikor pedig csemegét kap, tudja, hogy hosszú műszakja lesz. Rákötöm hát a lábára a leveleket, ő pedig egy megvetőnek mondható pillantást követően felrepül. Sajnálom, de hát ezért "fizetem".
- Senkit se láttam még mosolyogni ezen a helyen.
Jegyzem meg grimaszolva, miközben visszasétálok mellé. Remélem, hogy nála se tart sokáig, és rájön, hogy inkább menjünk ki. Különben is, minek olvas el egy fecnit itt bent? Tuti valami titkos szerelmi cucc, amit a lányok mindig olyan véresen komolyan vesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=576074#post576074][b]Somoskői Lilla - 2016.03.22. 15:07[/b][/url]

Egészen addig, amíg a nevemen nem szólítanak, észre sem veszem, hogy társaságom akad. Túlságosan lefoglal ugyanis a kezemben szorongatott papír. Hiába pár sor az egész, már legalább harmadszor olvasom, annyira vicces. Vagy talán inkább nevetséges.
 - Helló! - köszönök vissza, és éppen csak egy pillanatra nézek fel, hogy meglessem a papír felett, ki köszönt nekem. Kicsit meglepődöm, ugyanis hiába a háztársam Will, nem gondoltam eddig, hogy tudja a nevem. Furcsa, mert igazából számomra természetes, hogy tudom az övét, a klubhelyiségben is gyakran látom, valahogy azonban mégsem gondoltam, hogy ez fordítva is igaz. Elvégre én vagyok a "kis elsős", és nem fordítva. Bár már nem sokáig, szerencsére nemsokára indul az új tanév, én pedig már nem tartozom majd többé a legkisebbek közé. Ennek azért a lelkem mélyén eléggé örülök.
Visszasandítok a levélre, és már szinte azt hiszem, Will már el is ment, mikor megáll mellettem és újra megszólal. Egy kicsit elkuncogom magam a megjegyzésén, közben pedig bólogatni kezdek. Végül átnyújtom neki a papírt, miközben megszólalok.
 - Ó hidd el, én sem szeretek itt lenni, de ezért már megérte a bagolykakit szagolni. - mondom, továbbra is kicsit nevetgélve. Szinte én jöttem zavarba a levél tartalmától, amely nem más, mint egy teljesen félreérthetetlen utalás arra, hogy egy ismeretlen hősszerelmes minél hamarabb találkozni szeretne az ő kedvesével, a megfogalmazásból pedig az is egyértelművé válik, hogy nem kanasztázni fognak.
 - Vajon ki lehet az a "cukormókusod"? És az istenért, miért ír olyat, hogy "habcsókollak"? - kérdezem tőle  már-már undorodva, elvégre ilyen nyálas megfogalmazással tényleg életemben nem találkoztam még.
 - Hát abban megegyezhetünk, hogy ez zseniális. - nevetem el magam újfent, pedig csak pár pillanattal korábban olvadt le a mosoly az arcomról. A továbbiakban pedig picit csendben maradok, hadd olvassa végig ő is ezt a csodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=576395#post576395][b]William Eric Payne - 2016.03.23. 12:08[/b][/url]

Átnyújtja a papírt, amit átfutok, és nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjak el. Annyira nyálas és fura, és ahogy ír, minden sor élvezet. Még egyszer átfutom, majd köhintve visszanyújtom a papírt.
- Nos, tudományosan megállapítom, hogy ezt egy fiú írta. Hihetetlenül csúnya az írásképe, mely a férfi társadalom közel 90%-ra igaz. Akik szépen írnak, komoly taníttatásban részesültek, vagy Isten, Merlin, az univerzum, de lehet mind együtt olyan tehetséggel ruházták fel, mely kiválasztottá teszi. Vagyis cukormókus habcsókolja aaa… hogy is hívja?
Magam felé fordítom a lány kezét, rápillantva a címzésre. Istenem, komolyan mondom, hogy ez maga egy olyan művészet, amiért érdemes volt ma ezt a bűzt szagolni.
- Cuncimanó. Cuncimanó. Hm. Na jó. Van egy másik elméletem is. Cuncimanó a srác, és cukormókus a lány, csak annyira remeg a keze a habcsókolástól, hogy csúnyán írt. De inkább az előző.
Hogy… én nem is értem, hogy írhat le ilyet egy fiú? Mármint ez a párkapcsolat? Mert akkor nem tudom, hogy mi volt Lucyvel közöttünk, de biztos, hogy nem ez volt. Sosem írtam, mondtam vagy gondoltam ilyeneket, mert akkor esküszöm, én magam ugrottam volna bele egy kitörni készülő vulkánba. Ez annyira férfiatlan.
- De komolyan, ez normális? Mármint a te pasid szokott ilyeneket mondani?
Mielőtt még totál bunkó lennék a sráccal kapcsolatban, akibe nyílván bele van esve, nem árt tudni, hogy most éppen magamra haragítom – e. Még a végén éjjel, álmomban megfojt, ami nem tenne jót a hírnevemnek. Én vagyok a srác, akitől félnek, mert halott szemei vannak és nem beszél. Muhahaha, reszkessetek. Mondjuk nem tudom, hogy miért halottak a szemeim, csak sötétek, de olyan jókat szoktam nevetni az ilyen hírek miatt rémült arcú gólyákon, hogy nagyon. Mármint csórik, ők tényleg elhiszik, hogy rosszarc vagyok. De simán futnak a félbolondok után. Az emberiség egyre kitekertebb kezd lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=576855#post576855][b]Somoskői Lilla - 2016.03.24. 12:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=578548#post578548][b]William Eric Payne - 2016.03.27. 18:29[/b][/url]

- Tudod, az a gáz Lillám, hogy szerintem ők tényleg beszélgetnek. Mármint ahogy mi. Nem úgy, ahogy gondoljuk. Ez tényleg arról szól, hogy beszélgessünk. Már nem csinálhatsz egy cukormókussal. Férfiatlan.
Persze, megvan ennek a helye, én is tudok romantikus lenni, ha érzem, hogy kell, de ezt soha, senki, semmilyen megvesztegetéssel sem tudja elérni nálam. Ez annyira nonszensz, hogy biztos, hogy nem. Kész, egyszerűen nem térek magamhoz a megdöbbenéstől, hogy ez most komoly. Mármint, ez tényleg komoly, hiszen itt van előttünk, de akkor is hihetetlen.
- Ki kéne találni, hogy kik ezek. Mi lenne, ha néha random elkiabálnánk magunkat, hátha valaki ijedten néz ránk? Te cukormókust, mert hát lány vagy, én meg cuncimanót keresném. Szerintem hirtelen nem jönnének rá, hogy nem a párjuk hangja.
Ez nem szép dolog tőlünk, hiszen a végcél az, hogy kinevessük őket, mégis annyira kíváncsivá tettek, hogy nagyon. Esküszöm, hogy ezzel nem célom nyilvánosan megalázni őket, csak mondjuk elmondom Lillának, vagy ha Lilla találja meg előbb őket, akkor nekem, aztán nevetünk egy jót, majd továbbhaladunk. Gonoszak a gyerekek, de mi már kezdünk idősödni, vagyis egy kicsit kevésbé vagyunk gonoszak, de azért még van hova fejlődnünk.
- Én meg inkább maradok egyedül, mint, hogy ilyeneket kelljen akárcsak gondolnom.
Ez holtbiztos, annyira, mint hogy itt állok, egy amúgy gusztustalan helyen. Miért nincs itt rendes takarító bűbáj vagy alkalmazott, aki felel azért, hogy ne legyen ennyire trágya ez a hely? Szó szerint. Mert ez szó szerint az.
- Öhm, én azt hiszem lassan megyek. Még a végén beleivódik a bőrömbe ez a szag.
Meg persze ott a veszélye annak is, hogy valamelyik madár lepottyant. Na azt már nem, szóval teszek egy lépést a kijárat felé, majd kérdőn visszafordulok Lilla felé.
- Jössz te is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=581365#post581365][b]Somoskői Lilla - 2016.03.31. 20:08[/b][/url]

Kelletlenül húzom el a számat a felvetésére. Hogy beszélgetnek? Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy legalább egyetlen normális pontja van a kapcsolatuknak, ahol legalább egy cseppet nem ennyire undorítóak – bár azok után amit eddig láttam belőlük, hogy milyen lehet a szexuális életük, azt már tényleg nem akartam elképzelni. Éppen elég kevés tápanyagot viszek be így is, nem lenne előnyös, hogyha kidobnám a taccsot... Bár, akkor ebédelhetnék méegegyszer. Így kezdődik a bulémia?
 - Nos, akkor még annyira sem tartom őket, mint eddig. Pedig már az sem volt sok. - nevetem el magam. Na persze nem az a gondom velük, hogy nem a fizikai módját választják az egymás iránt érzett ... akármilyeik (az érzelmek ugyanis nem így néznek ki...) kifejezésére, hanem hogy hogyha már egy ilyen levelet megírnak, akkor az legalább azért legyen ilyen bugyuta, mert elterelés. Az túlságosan fájó, ha ezt komolyan gondolják.
Vetek egy elismerő pillantást a fiúra, amikor az ötlete elhagyja a száját. Ez gonosz, de nagyon tetszik. Illetve nem "de", hanem valószínűleg inkább "éppen ezért".
 - Benne vagyok. És mindenképpen értesítjük a másikat, ha jutunk valamire! - mondom lelkesen, ugyanis ez a ötlet most tényleg felvillanyozott kicsit. Úgy tűnik szükségem volt már valamire, ami vicces is, gonosz is, és a legfontosabb: leköt. Az a helyzet, hogy mióta letudtam a vizsgáimat, a táncon kívül gyakorlatilag semmit nem kezdtem a szabadidőmmel, ami kifejezetten élvezetes lett volna számomra. Ennyi erővel haza is mehettem volna. Tulajdonképpen haza is mentem, de elég hamar vissza is jöttem, mert nem bírtam otthon a fenekemen maradni. Ez rám sosem volt túl jellemző, szóval akár meg is lepődhettem volna, de a nagy helyzet az, hogy tökéletesen tudtam az okát.
Will szavaira az arcom kicsit komolyabb lesz. Nem hangzik annyira lelkesnek az egyedülléttől, a mondandója tartalmának ellenére sem. Hát, ezzel a gondolattal tudok azonosulni. Én is egyedül vagyok igazából, még akkor is, hogyha néha nem úgy tűnik.
Az indítványára végül bólintok egyet, hiszen tökéletesen igaza van. Elég volt a bagolykakiból.
 - Persze, menjünk. - mondom, és Will oldalán elhagyom a Bagolyházat.