Ha néhány szóval kéne jellemezni a bagolyházat, márpedig el lehet néhány szóval intézni, csak nem érdemes, akkor azt mondanád róla így első látásra, hogy büdös, zajos és túl sok a levegőben szálló, gazdátlan toll a helyiségben. Persze hosszasabb elidőzés során felfedezheted a kedves, törődést igénylő szárnyasok tömkelegét, akik izgatottan várják, hogy feladj egy kisebb csomagot, vagy legalább megvakard a kis tollas fejük búbját, mert azt nagyon szeretik. A helyiség az elhullajtott tollakat és pihéket leszámítva egy széltől védett félig kő, félig fa építmény a kastély oldalában. Tágas ablakait gyakran tárják nagyra a kellemetlen percek elkerülése végett. A magasban, egy-két méterrel a fejed fölött megannyi farúd szeli keresztbe a magas helyiség belső terét, úgyhogy vigyázz, hova állsz! Azonban a falak mentén is sok kis kuckó található a remetelelkű baglyoknak, akik inkább talajközelben szeretnének pihenni vagy aludni. Közvetlenül az ablakpárkányok alatt sárga szalmával bélelt hosszúkás tálak találhatók, tele magokkal, olykor rágcsálótetemekkel, és hasonló finomságokkal, amik ellenállhatatlan falatoknak tűnnek a tollasok számára. Friss víz is mindig akad oldalt, folyamatosan zubog alá az ablakpárkánynak támasztott, miniatűr szikláról, amely alatt egy tál vezeti el a fel nem használt vizet. Miközben óvatosan sétálsz a gerendák alatt, minduntalan gyanakvón felfelé nézve, egy-egy bátrabb bagoly repül oda hozzád és telepszik a válladra, hogy jusson neki valami finomság, vagy csak ujjcsipkedés.
|
|
|
Tündérke. Nem jön... Nem jön... Egyszerűen nem jön! Pedig ígéretet kaptam rá, hogy még a héten elküldi és ide is fog érni... Ehhez képest már vasárnap hajnal van, és még mindig semmi hír a levelem felől. Megfojtom! Egyszerűen meg fogom fojtani! Ha bármilyen károm származik az ő felelőtlenségéből, akkor véget vetek neki. Ennyi. Uhm, elnézést, azt hiszem egy picikét elragadtattam magamat az előbb. De akkor is idegesít, hogy más miatt kell szívnom! Az meg még jobban dühít, hogy ez a más a tulajdon öcsém. Ez csak ilyen slussz poén. Nem annyira vicces, mikor az embert a saját családtagjai hátráltatják a munkában. Ó, igen, nem említettem még, hogy miért vagyok ennyire türelmetlen: drága öcsém bestiakutató szakos egy külföldi mágusképzőben. Éppen féléves terepmunkán vannak kint valahol az isten háta mögött Mozambikban, hogy az ott őshonos fajokat tanulmányozni tudják. Egy havi jelentést várok tőle, amit továbbítanom kell majd egy megadott címre, meg nekem is szükségem lenne az új információkra. Állítólag találtak ott valami érdekeset, de még nem tudok semmilyen bennfentes infót. Hiába a kései időpont, egyszerűen nem jön álom a szememre emiatt a dolog miatt. Túl akarok lenni rajta minél hamarabb, Tamásnak is jobb lenne, nekem is, a fogadó félnek is, mindenkinek, csak ez a dinka kis poronty nem képes megküldeni azt a nyamvadt levelet. Nem bírom tovább, muszáj kipattannom az ágyból és megnézni, hogy nem jött-e meg a posta. Gyorsan magamra húzom az előző nap viselt ruhát, és már kint is vagyok a folyosó enyhe sötétjében, hogy célba vegyem a bagolyházat. A papucsom hangosan, kissé dühösen csattog a néptelen térben, a gyér folyosói berendezés miatt pedig elég nagy visszhangot kelt. Ezer szerencse, hogy nem lakok annyira messze az északi torony ezen részétől, különben végigclappoghattam volna az egész kastélyt. Nyílik az ajtó, talán egy kicsit ingerültebben is, mint kellene, majd kapuzárás után belevetem magam a tollasok sűrűjébe.
|
|
|
Mészáros Gréta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. április 18. 02:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=277933#post277933][b]Mészáros Gréta - 2014.04.18. 02:13[/b][/url] Tündérke. Nem jön... Nem jön... Egyszerűen nem jön! Pedig ígéretet kaptam rá, hogy még a héten elküldi és ide is fog érni... Ehhez képest már vasárnap hajnal van, és még mindig semmi hír a levelem felől. Megfojtom! Egyszerűen meg fogom fojtani! Ha bármilyen károm származik az ő felelőtlenségéből, akkor véget vetek neki. Ennyi. Uhm, elnézést, azt hiszem egy picikét elragadtattam magamat az előbb. De akkor is idegesít, hogy más miatt kell szívnom! Az meg még jobban dühít, hogy ez a más a tulajdon öcsém. Ez csak ilyen slussz poén. Nem annyira vicces, mikor az embert a saját családtagjai hátráltatják a munkában. Ó, igen, nem említettem még, hogy miért vagyok ennyire türelmetlen: drága öcsém bestiakutató szakos egy külföldi mágusképzőben. Éppen féléves terepmunkán vannak kint valahol az isten háta mögött Mozambikban, hogy az ott őshonos fajokat tanulmányozni tudják. Egy havi jelentést várok tőle, amit továbbítanom kell majd egy megadott címre, meg nekem is szükségem lenne az új információkra. Állítólag találtak ott valami érdekeset, de még nem tudok semmilyen bennfentes infót. Hiába a kései időpont, egyszerűen nem jön álom a szememre emiatt a dolog miatt. Túl akarok lenni rajta minél hamarabb, Tamásnak is jobb lenne, nekem is, a fogadó félnek is, mindenkinek, csak ez a dinka kis poronty nem képes megküldeni azt a nyamvadt levelet. Nem bírom tovább, muszáj kipattannom az ágyból és megnézni, hogy nem jött-e meg a posta. Gyorsan magamra húzom az előző nap viselt ruhát, és már kint is vagyok a folyosó enyhe sötétjében, hogy célba vegyem a bagolyházat. A papucsom hangosan, kissé dühösen csattog a néptelen térben, a gyér folyosói berendezés miatt pedig elég nagy visszhangot kelt. Ezer szerencse, hogy nem lakok annyira messze az északi torony ezen részétől, különben végigclappoghattam volna az egész kastélyt. Nyílik az ajtó, talán egy kicsit ingerültebben is, mint kellene, majd kapuzárás után belevetem magam a tollasok sűrűjébe.
|
|
|
|
Tulipánvölgyi Flóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 110
|
Írta: 2014. április 22. 21:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=281039#post281039][b]Tulipánvölgyi Flóra - 2014.04.22. 21:37[/b][/url] Tündértudós néni ^^Úgy esett, az eset...*Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire mérges és szomorú leszek egyszerre a ténytől, hogy a portaszigáló járgány szerető bácsi elhagyja az ő drága, egyetlen, édes sárgácskáit, köztük engem is. Jó, tényleg sokszor mérgesek voltunk egymásra, nem voltunk jóban, össze is akadt a bajszunk, de végül is egyszer se csináltam olyan óriási galibát, hogy szégyenkeznie kelljen miattam, amiért a házba engedtek. Na már most, úgy éreztem, hogy tartozom neki egy kis búcsúval én is, végül is, csak elviselt ebben a két évben. Összekaptam magam, és felreppentem a szobácskájába, aminek ajtaján párat koppintottam, de senki nem felelt. Volt egy kedves diák, aki segített kinyitni az ajtót, biztos kiszaladt a bácsi pár percre, hiszen valami ital volt az asztalon, meg papírok. Közelebb merészkedve láttam valami névsorokat, de mit sem törődve ezzel, kerestem egy üres lapot, majd a legszebb zöld csillámom szedtem elő és alkotni kezdtem egy szép képet, feliratokat, szívecskét, meg egy „szeretem magát ám” rávésést. Amint befejeztem, körbepillantottam a szobán, kíváncsi vagyok, na. El is kezdtem nézelődni, meg fel és le cikcakkozni, olvastam valami ilyenről az egyik lapon, így sikerült beleakadnom a saját szárnyamba, majd az italba pottyanni. A tündérek nem tudnak úszni, illetve én biztos nem, már tudom. Nyeltem is valamennyit a folyadékból, mire kikászálódtam a pohár mellé, hátam neki támasztva annak. Behunytam pici szemeim és éreztem, ahogy átjár a melegség, meg valami maró érzés köhögtetett folyamatosan. Féltem kinyitni a szemem, olyan furán kezdtem magam érezni. Nem tudom meddig ücsöröghettem, de nem tudtam felállni. szárnyacskáimmal a repülés se ment jól. Az előbb olvasottak fityfenék ahhoz a szlalomhoz képest, amit én leműveltem az asztaltól az ajtóig. Csuklani kezdtem, arról nem is beszélve, hogy a mosoly az arcomra fagyott, éreztem, ahogy a pofim kipirul, és közelít az eperszínhez. Megint egy rejtély hogyan, de a bagolyházba keveredtem két bagoly közé, ahová szinte úgy csapódtam be, riadalmat keltve és szétszéledést. Arra eszmélek, tekintetem kóválygásában, hogy a jól ismert nénik, ja, mert mintha ketten lennének, bár nem tiszta a kép, belépnek. Nagy nehezen felülök, fejmagasságban vagyok neki körülbelül, el is indulok felé, hiszen mégis csak ő a tudós néni, tudnia kéne mitől jött ez az izé rám. Mint a legyek a kinyiffanás előtt, olyan selejtes kis zuhanásokkal, és össze-vissza irányítással szállok pontosan a hajába, félig az arcába, és lehelem ki a lelkemet belé kapaszkodva. Újabb csuklások közepette köszönni is sikerül.* - Tün..hüpp…dére…hüpp…s néni! Szi..hüpp..a!
|
|
|
|
Mészáros Gréta Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. április 22. 23:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=281133#post281133][b]Mészáros Gréta - 2014.04.22. 23:45[/b][/url] Vicces Tündérke. Hálátlan kölke, hogy nem képes megírni 2-3 oldalt és elküldeni a nővérének. Nem telik az olyan sok időbe, hogy mostanra ne tudta volna borítékba tenni és Hugó lábára kötni, hogy hozza. Ja igen, mert a kis pondró természetesen még a család baglyát is lenyúlta, hogyne. Neki kell, mert muszáj valahogy értekeznie a világgal, miközben ott szívja kit Afrikában a port. Mi meg kukuljunk meg. Már másfél hónapja nem beszéltem apáékkal, lassan ideje lenne hazamenni hozzájuk. Különben nem értem, hogy egy 5 fős család miért csak egyetlen baglyot tart kapcsolattartás céljából, mikor nagyjából a világ minden táján - vagy legalábbis Európában mindenképpen - ott vagyunk. Furcsa szülői szokások. Amint belépek a helységbe, megcsap a kellemetlen szag, de a kissé feldúlt idegrendszeremet ez nem igazán befolyásolja jelenleg. Szememmel azonnal az uhut kezdem el keresni a bent ülő jószágok között. Alapos nézelődések után sem látom meg sehol, így lemondóan sóhajtok egy nagyot. Szóval még mindig nem volt érkezése elküldeni a szemtelen kölyöknek azt az istenverte jelentést. Szülői engedéllyel agyonütöm. Komolyan. Már fordulnék is sarkon, mikor ismerős hangfrekvencia üti meg a fülemet Abból a kellemetlenebb kategóriából. Ahogy egy kicst feljebb nézek, egy eléggé koordinálatlan tündérrel találom magamat szemben. Szinte szó szerint, mert nagy visítások közepette a fejem tetején landol. Uh, erre most nem igazán számítottam. - Szervusz - köszönök kissé zavartan a jelenlevő legkisebb szárnyas teremtménynek a teremben. Tolerálnám, ha szórna rám egy kis tündérport, mert az ég világon semmit nem értek abból, amit mond, csak a konstans magas frekvencia üti a dobhártyámat. Majd egy kicsit aggasztó dolog üti meg az orromat. - Jesszus Flóra, olyan a szagod, mint a cefrének! Hol voltál te? - kérdezem némi aggodalommal a hangomban. Fene vigye el, ez így sehogy sem lesz jó, valamit tenni kell vele, így semiképp sem maradhat.
|
|
|
|
Tulipánvölgyi Flóra INAKTÍV
offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 110
|
Írta: 2014. április 23. 01:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=91&post=281140#post281140][b]Tulipánvölgyi Flóra - 2014.04.23. 01:30[/b][/url] Tündértudós néni ^^Te bagoly, mindig ilyen bunkó voltál?...*A bagolykák közti pihengetésemet az törte meg, hogy valaki berobogott a helyiségbe. Igazából a hallásom se szuperált, nem is értem, lehet ment bele egy kis lötyi. Ebből kifolyólag kezdem el kifelé rázni belőle, hátha, mikor nagy puffogással elszállnak a közelemből a huhogók. Ekkor kapom magam és lazán, mint aki csak úgy röpköd, nekiindulok a vendégnek. Sikeresen a fejét eltalálva. Nem vagyok túl koordinált, ami vélhetően feltűnt neki, az orra mozgását figyelve pedig a szagommal sincs megelégedve, amit külön sértőnek érzek. Nekem ne lenne jó illatom? Micsoda sértés! Na, majd megmutatom neki! Ezzel felemeltem a kezem, de a megindulásból az lett, hogy ahelyett, hogy elé reppentem volna, a köszönés után sikeresen kikerültem a fejét. Remek. Szóval picit inogva ültem le egy polcra, vagy mi volt az, valamelyik szárnyas helye lehetett. Ezután motyogtam tovább a magamét.* - A..hüpp né..hüpp…ni honnan is…hüpp..meri a ceff…cefér…cefrét? Az vala…hüpp..mi színes …hüpp.. ceruza már…hüpp..ka? *A kérdésre nem is felelek, hiszen a hátamba érkezik valami. Ez a büdös, hatalmas, csípős, szárnyas dög, valami cuclival a lábán. Hát mit képzel ez magáról? Teljesen felháborodva kezdek feltápászkodni a lábamra, táncolva kicsit jobbra, kicsit balra, mindjárt önállóan letáncolok egy angolkeringőt, szóval felkeltem. Ekkor hirtelen a csuklást leküzdve kezdtem végtelen kiabálásba a lénnyel, már meg is indulva felé, hogy kiütöm, mint Emőkét a himlő. Gyorsan a képébe nyomtam némi port, látszik, hogy nem vagyok képben, mitől értene ő ebből többet? Meg a nénire minek is szórtam volna, na mindegy. A nagy porosztásban elég sokat vettem ki, így száll minden felé, ha a néni megközelít, talán ő is kapott már belőle. Bokszolói tudásom, ami nincs, kezdem csillogtatni, úgy megtépném ezt a bárgyú és pofátlan tollast!* - Mit képzelsz magadról, te, te, te nagy repülő izé! Hát mer kétszer akkora vagy, már azt hiszed, a helyembe furakodhatsz? Cukibb vagyok, és én voltam ott előbb! Hess, sicc, vagy mi, de menj innen! Mert begorombulok és lesz kapsz! *Ekkor kezemmel felé csapok, de a bagoly riadalma miatt, ami által szárnyaival csapkodni kezd, hátradőlök és fenékre puffanok. Kezeimet összefonva kezdek duzzogva rikácsolni az állatra, miközben a lábáról rángatom lefelé a levelet vagy mit.*
|
|
|
|